A Hét, 1985 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! A SZOCIALISTA MŰVELŐDÉSI ÉS NEVELÉSI TANÁCS TÁRSADALMI - POLITIKAI - MŰVELŐDÉSI HETILAPJA Közösség dolga Történelmünk hosszú századain vonult végig a királyság és a köztársaság, vagyisa tirannizmus és az egyenlőség küzdelme. Fel szoktuk idézni, világtörténelmi kitekintéssel, hogy a republikánus hagyományok a rómaiak koráig nyúlnak vissza az időben, s még akkor is népszerűnek bizonyult a köztársaság eszménye, ha később császárság váltotta fel a respublika rendjét. De nem kell megmaradnunk a világtörténelem távoli példáinál. A román demokráciának is múlhatatlan érdemű hagyománya például az első „román köztársaság“ kísérlete, amelyet ISO2- ben akartak megvalósítani lekibe haladó szellemű moldvai bojárok, akik Voltaire, Rousseau művein nevelődtek. Az idő még csak méhében hordozta akkor a merész újítók földjén a köztársaságot, a republikánusoknak Brassóba kellett menekülniük, ahonnan nyomban segélykérő üzenetet küldtek Bonaparte Napóleonhoz, aki akkor még nem császár, hanem éppenséggel a Francia Köztársaság első konzulja, tehát a moldvai köztársaságpártiak szemében a respublika nemzetközi rangú védelmezője. Vajon tévedtek volna a moldvai republikánusok, mikor saját fogyatékos erejükhöz a távoli Napóleontól vártak — naivul — segítséget? A köztársaság emberei mindenkor meg voltak győződve arról, hogy a népek igazi öszszefogása csak a köztársasági szolidaritás lehet. Elégtétellel idézhetjük fel ezeket a régi emlékeket a köztársaság egykori embereiről mi, akik nem is akármilyen, hanem a szocialista köztársaság emberei, építői és védelmezői lehetünk. És a köztársaság születésnapján is éppen úgy tudatában vagyunk annak, mint a hétköznapokon, hogy mit kér tőlünk, embereitől a köztársaság. Jó munkát, szívós helytállást, emberséget, tudás és szív, értelem és érzelem okos ötvözését. Céljaink, a szocialista köztársaság céljai jól ismertek, a republikánus eszményt a munkásosztály történelmi küldetésének szintjén képviselő Román Kommunista Párt fogalmazta meg, legutóbb a XIII. kongresszusán. Éppen a jó munka követeli meg, hogy ilyenkor, születésnapon egyszerre tekintsünk előre és vissza az időben. A respublika népi eszmény nálunk, de éppen ezért igényes eszmény. Számadásra kötelez önmagunk előtt, vagyis a köz színe előtt, lévén ez a fennkölt hangulatú szó — a respublika — latin eredetijében gyakorlati értelmű: res publica, vagyis közös dolog, tehát a közösség dolga, valamennyiünk feladata és kötelessége. BEKE GYÖRGY 1985. január 1. XVI. évfolyam 16 oldal Respublika — a szocializmus létformája A történelem igazolja: a köztársaság a társadalom egyik létformája. Csakhogy a történelem színhelye nem kémcső, hanem az emberi társadalom eleven szövete, ahol a társadalmi folyamatok olyan összetetten, árnyaltan és egyénítetten jelentkeznek, hogy nagy nekifutásokat megtorpanások és visszahőkölések követnek, hogy új tartalmak régi struktúrákat is kitölthetnek, illetve az új formák mögött is menedékjogot kaphatnak avítt társadalmi viszonyok. A román társadalomban, amely az ismert történelmi lépéshátránnyal követte Európa társadalmi-politikai fejlődését, nyomon követhető a kiváltságok megőrzésének és a társadalmi nyitásnak a királyság-köztársaság ellentétpárjában kivetülő harca. A századvég jórészt romantikus köztársasági mozgalma polgári fogantatásé, a szocialista és kommunista mozgalom pedig már eleve az államforma megváltozását tekintette a mélyebb társadalmi átalakulások egyik előfeltételének. A történelmi augusztus, a társadalmi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalom, ha nem is tűzte azonnal napirendre a köztársaság kikiáltását, de olyan mozgásokat idézett elő a társadalom mélyén, amelyek mindinkább sarkították az erővonalakat: a királyság intézménye mögé vonultak fedezékbe a visszaszorított reakciós, a változásokra érzéketlen társadalmi erők, s a kommunisták mögé sorakoztak az ország gyökeres megújulásában érdekelt tömegek. A forradalmi tömegek nyomására 1945. március 6-án megalakult dr. Petru Groza népi demokratikus kormánya, a gyakorlatilag már megkezdődött földosztás törvényerőre emelkedett. 1945 októberében a Román Munkáspárt megtartotta országos konferenciáját, amely megfogalmazta az ország iparosításának programját. 1946 novemberében lezajlottak a népi demokrácia erőinek győzelmét szentesítő parlamenti választások (a 414 képviselőből 378-an a különböző demokratikus csoportosulások tagjai voltak), államosították a Nemzeti Bankot. 1947-ben pénzügyi reformot hajtottak Áraklel végre, a reakciós, „történelmi" pártok végleg megbuktak, novemberben pedig a kormányból kiszorultak a burzsoázia utolsó képviselői. Ennek a forradalmi útnak a betetőzése volt 1947. december 30-án a király kényszerű lemondása. A parlament pedig a 363-as számú törvénnyel kikiáltotta a népköztársaságot. A szocialista forradalom útjából elhárult a királyság intézménye, a hatalomért folyó harc eldőlt, a forradalmi átalakulások az államhatalom és az egész társadalom kommunisták vezette együttműködésével követhették egymást. A Román Kommunista Párt IX. kongresszusának javaslatára a Nagy Nemzetgyűlés az ország hivatalos nevét Románia Szocialista Köztársaságra változtatta. Nicolae Ceaușescu elvtárs már akkor, 1965-ben leszögezte: „A szocialista építés kiteljesítése és a kommunizmusra történő fokozatos áttérés megköveteli, hogy hosszú történelmi távlatban minőségileg magasabb szintre emelkedjék az állam szerepe az ország egész társadalmi-gazdasági életében." Ezt a gondolatot (Folytatása a 16. oldalon) VAJNOVSZKI KÁZMÉR MÁTYÁS JÓZSEF rajza A forradalmi munkásdemokrácia állama Népköztársaságunk kikiáltásának harminchetedik évfordulója köszöntésére ebben az évben különösen forró hangulatban kerül sor, hiszen még az antifasiszta és antiimperialista társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom negyvenedik évfordulója, valamint a történelmi jelentőségű XIII. pártkongresszus hatása alatt vagyunk. A két történelmi évfordulót szerves kapcsolat fűzi egymáshoz, mindkettő a sorsának tudatos formálását kezébe vevő nép műve: a Román Kommunista Párt vezette augusztusi forradalom nyitotta meg azt a máig tartó folyamatot, amelynek első szakaszában megszületett a köztársaság, az az államforma, amely szentesítette Romániában a nép uralmát. A szocializmus építéséhez is új lendületet adó történelmi jelentőségű IX. kongresszus után szocialistává emelkedett köztársaság a pártfőtitkár, Nicolae Ceaușescu elvtárs dinamikus vonalvezetésével termékenyítő keretévé vált mindazoknak a forradalmi átalakulásoknak, amelyek sodrában a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom feltételei formálódtak hazánkban. Hogy mit jelent a köztársasági államformában a forradalmi munkásdemokrácia, elég emlékeztetnünk az idei két nagy évforduló — augusztus és december — közötti időszak rendkívül jelentős politikai eseményeire. Ebben az időszakban nemzetiségi különbség nélkül egész népünk megvitatta a XIII. pártkongresszus irányelveit és kiemelkedő munkasikerekkel köszöntötte a kommunisták ama legjelentősebb fórumát, amely az egész ország akaratát kifejezve egyöntetűen újraválasztotta a román nép legszeretettebb fiát, Nicolae Ceaușescu elvtársat, a párt legmagasabb tisztségébe és meghatározta a következő ötéves terv, valamint a 2000-ig terjedő időszak nagy horderejű feladatait. Az ezt követő jel (Folytatása a 6. oldalon) Dr. PÁL ÁRPÁD egyetemi tanár, a Kolozsvár-Napocai Egyetem prorektorai