A Hét, 1989 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1989-10-19 / 43. szám

az Gondolatok az informatikáról 5. Szövegszerkesztők A programozás hőskorának elenged­hetetlen velejárója a lyukkártya volt Miután a program elkészült, lyukkár­tyákra vitték át. Egy lyukkártyára több­nyire egy programutasítás került, a lyukkártya nyolcvan oszlopának minde­gyikébe legfen­nebb egy jel kódja. A jelek kódolására egy vagy több lyu­­kacs­ka szolgált Az így elkészített kár­tyacsomag ezután a kártyaolvasóba került, amely elektromechanikus vagy fotocellás eljárással elolvasta, és beír­ta a memóriába annak tartalmát. Ha a program helyesnek bizonyult, ami ritkán történt meg első próbálkozás­ra, akkor megőrizték forrásnyelvi (ere­deti) vagy futtatható, esetleg mind a két formában — az úgynevezett prog­ramkönyvtárak valamelyikében — a ké­sőbbi felhasználás érdekében. Ha viszont hibás volt, akkor a progra­mozó a programlista alapján megpró­bálta kijavítani. A hibás kártyát újjal cserélte ki, s kezdődött minden elöl­ről. Természetesen úgy is el lehetett jár­ni, hogy az eredeti, forrásnyelvi prog­ramot egyből beírták a könyvtárba, és onnan használták a fordításhoz, javí­táshoz. Ha hibát találtak, egy könyv­tárkezelő program segítségével kijavít­hatták. Amikor a programozó a terminál elé ült, és közvetlen kapcsolatba került a géppel, a helyzet lényegesen meg­változott. A programot begépelte, a szöveg megjelent a képernyőn, és ter­mészetesen a memóriában vagy a mág­neses lemezen is. A program begépe­lését, javítgatását úgynevezett szöveg­­szerkesztő program segítségével lehet elvégezni. A szövegszerkesztő, amint a­ neve is mutatja, nemcsak program, hanem bármilyen szöveg megszerkesz­tésére is alkalmas. Oldalakra osztja a szöveget, elrendezi a sorokat. Ha egy sorba beszúrunk egy szót, és az kilóg belőle, áttördeli az egész bekezdést Hasonlóképpen jár el, ha törlünk sza­vakat Kilistázáskor megszámozza az oldalakat, aláhúz, kiemel szövegrésze­ket. Lehetővé teszi szövegrészek ide­­oda tologatását, átmásolását, szövegek összeollózását, szétválogatását. Tulaj­donképpen egy jól képzett titkárnő. Ha csak titkári munkára használják, a gépnek, nem is kell többet tudnia, ezért elég, ha a megfelelő memórián kívül egy beépített szövegszerkesztő­vel és természetesen nyomtatóval ren­delkezik. A titkárnő ilyen géppel intézi a vállalat levelezését Miután egy levél elkészül, a főnök asztalára kerül, aki belejavít, majd a titkárnő a javítás után újabb példányt nyomtat ki, és ez mindaddig így megy, míg a megfelelő változat el nem készül. Ekkor kinyom­tatják a szükséges példányszám­­ban, vagy esetleg számítógéppel postázzák, ha a gép része valamilyen számítógép­hálózatnak. Ma már könyvet is szerkesztenek számítógéppel. Hihetetlenül lecsök­kenti az átfutási időt. Ha tudományos könyvről van szó, a könyv végi szó­jegyzék elkészítése néhány percet igé­nyel csupán, és hibátlan lesz. Minden szó mellett pontosan azok az oldal­­számok jelennek meg, amelyeken az illető szó ténylegesen előfordul. A stílu­son is lehet javítani, úgy hogy kilistáz­zuk a könyvben található leggyako­ribb kifejezéseket, a megfelelő oldal­­számokkal, és ahol lehet, szinonimák­kal helyettesítjük, esetleg átírjuk az egész mondatot. Egy újabb kiadáskor nagyon könnyen ki lehet javítani az időközben jelzett hibákat. Az egyik legismertebb szövegszer­kesztő a Wordstar, amely CP/M és MS-DOS operációs rendszerekben használható. Az UNIX rendszer hason­ló típusú szövegszerkesztője a vi (Az UNIX rendszerre jellemző a nagyon rö­vid nevek használata). A nálunk is használt ZX-Spectrummal kompatibilis •személyi számítógépek szövegszerkesz­tője a Tassword. KASA ZOLTÁN ' 5. • Bro?o* PtSdlk sakkfeladvá­nyunkban (világos: Kel, Vb4, Be2, Bhl, Fbl, Fh6, Hd2, Hdl , 8 báb; sötét: Kel, Val, Bd6, Fg7, Fh7, a2. d3, e3 , 8 báb) is világos indul, és két (2) lépésben mattot ad. A kulcslépést a la­punk megjelenésétől számított tíz napon be­lül kérjük postára ad­ni. A 3. számú feladvány (Kubbel, 1938) kulcs­lépése: 1.Ff7! (Fenye­get 2.V:e8 matt). Sötét többféleképpen is védekezik, sikertelenül: 1... K: f7 2. c:d8H matt; 1... Kd7 2. c:d8H matt; 1... Hed6 2. c8H matt; 1... Hed6 2. c:d8H matt; 1 ... H:c7 2. Ve8 matt. Az esetek többségében a felfedett kettős (dupla) sakk, három érdekes huszárátváltozással mattolt. Tolsztojtól idézzük: „Szeretem a sakkot, mert az kellemes pihenés számomra. Igaz, hogy a fejet munkára kényszeríti, de azt is egészen eredeti és érdekes módon teszi. A sakkjá­téknál az érdekes­ kombinációkra kell törekedni, nem pedig arra, hogy mindenáron megnyerjük a játszmát. A sakkjáték kedves szórakozás, játék közben kipihenjük munka utáni fá­radalmainkat, s elfelejtjük minden gondunkat-bajunkat." 1940-ben három nagymesternek feltették a kérdést: Ki a világ legjobb sakkozója? Íme a válaszok: Aljohin (Aljechin): „Aljohin“, Reshevsky: „Reshevsky“, Fine: „Szerintem Fine“. Ekkor egy másik kérdés következett: Ki a világ második legjobb sakkozója? A válasz egybehangzó volt: Botvinnik. BÍRÓ SÁNDOR Perdöntő-e a karboneljárás, teszi fel a kérdést Incze Elek olvasónk A Hét idei 38-as számában, a torinói le­pel néven ismert műtárgy korának vizsgálatáról írott beszámolómmal kapcsolatban (A Hét, 31/1989). A kér­désre illik válaszolni, annál is inkább, mert olvasónk azt állítja, hogy ez a kormeghatározási módszer nem éppen alkalmas arra, hogy a tudomány té­vedhetetlenségét, tévhitet eloszlató erejét bemutassa. Pedig ez esetben ép­pen az ellenkezőjéről van szó. Mindenekelőtt semmilyen tudomány, soha nem állíthatta, hogy tévedhetet­len. A fejlődés egyik jellemzője az, hogy az egzakt tudományok egyre pontosabb, egyre megbízhatóbb eljá­rásokat alkalmaznak vizsgálati (méré­si) célokra, s a különböző eljárásokkal kapott eredményeket összevetik, a ke­vésbé pontosakat kiigazítják a meg­bízhatóbb eredmények alapján, s eset­leg el is vetik. Mindez nem teszi két­ségessé az alkalmazott eljárások, vagy éppen a tudomány „szavahihetőségét". Lényegében ez a helyzet az említett lepel korával, eredetiségével kapcsola­tos vizsgálatok olykor egymásnak el­lentmondó eredményeivel is. Csakhogy a különböző időpontokban alkalmazott eljárások pontossága, megbízhatósága, sőt alkalmas volta sem volt egyforma, s így eredményeik sem jöhetnek szá­mításba egyforma súllyal a felvetett kérdés eldöntésében. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, szeretném tisztázni, hogy adataimat nem másodlagos forrásokból, hanem a karbon-vizsgálatok részletes szakmai leírását tartalmazó, szakértők számára készült összefoglaló cikkből vettem, amely a világ egyik legtekintélyesebb analitikai kémiai folyóiratában jelent meg (Analytical Chemistry, 1989 . 2. szám). Tisztázódott, hogy a kormegha­tározás eredményei azért ellentmon­dók, mert nem mindenki alkalmazott a célnak megfelelő eljárást. A rönt­­genfluoreszcenciás analízis, az infra­vörös spektroszkópiai vizsgálat nem talált hamisít­ásra utaló jeleket, s így lényegében közvetett úton jutott arra az eredményre, hogy a tárgy nem ha­misított, tehát eredeti. Ezzel szemben a mikroszkópos vizsgálat (McCrone, az egyetlen tamáskodó) jóval későbbi korból származó festékszemcséket ta­lált a szövetben, ami közvetlen s két­ségtelen bizonyítéka a későbbi szár­mazásnak. Az ellentmondás oka­, a fent említett módszerekkel csak egy négyzetcentiméternél nagyobb felület vizsgálható, s így nem elég finomak ahhoz, hogy olyan apró részleteket is felderítsenek, mint egyes festékszem­csék, amelyek viszont megfelelő mik­roszkópiai eljárással nemcsak hogy felismerhetők, de minőségileg azono­síthatók is. Nyilván, az utóbbi ered­mény megcáfolja az előzőt. Ami a karboneljárás, pontosabban az ez alkalommal alkalmazott mérési eljárás perdöntő jellegét illeti, szeret­ném kihangsúlyozni, ami egyébként a beszámolómból is kiderült (nem értet­tem, hogy olvasónk miért tartja a kö­rülményekhez képest [?] mértéktartó­nak), hogy a méréseket a világ három, legjobban felszerelt, legnagyobb ta­pasztalattal rendelkező laboratóriumá­ban végezték, a ma elérhető legna­gyobb pontossággal s a lehető legna­gyobb körültekintéssel. A szénizotópok mennyiségét olyan tömegspektrográf­fal határozták meg, amely minden egyes szénatomot érzékelt. A készülé­ket olyan izotópstandarddal szabályoz­ták be (kalibrálták), amelyben az izotópok aránya pontosan ismert volt, majd ismert korú mintákon végzett kormeghatározással próbálták ki. Csak miután így bebizonyosodott, hogy a készülék pontosan mér, tértek rá a szóban forgó lepelminták kormeghatá­rozására. A három laboratórium a há­rom textilmintán öszesen 3­8­24 mé­rést végzett, s az eredményeket (ame­lyek gyakorlatilag megegyezők voltak) — amint már a beszámolómban is em­lítettem — egy független szakember vetette egybe. Megvizsgálták a kapott eredmény megbízhatóságát is, s így született meg a végeredmény: a lepel 95 százalékos valószínűséggel (!) 1260 és 1390 között készült. Bizony ez per­döntő! S ha olvasónk megfigyelte, az eredményt az egyház is elfogadta, sőt a megegyezés szerint maga az egy­ház hozta nyilvánosságra. Miért kételkednénk mi benne? Mert valaki egy friss falevelet ezzel az eljárással 200 évesnek talált? Nem lehet tud­ni, hogy hol és milyen pontossággal végezték el ezt a kormeghatározást (egész biztos, hogy nem olyannal, mint a lepel esetében) s főleg, hogy a ka­pott eredményt hogyan értékelték ki. A lepel korának a bizonytalansága is ± 65 év s a friss levél esetében is fennáll egy adott mérési bizonytalan­ság, amit a végeredmény megadásánál figyelembe kell venni. Aki ezt nem tette meg, nem a karbonmódszer hi­­t­­elességét ásta alá. De az évszázadok során felgyülem­lett babonát, hiedelmeket nehéz el­oszlatni. Olvasónk írja, hogy állító­lag egy tűzvészben a leplet tartalmazó ezüstdoboz részben megolvadt s a FORUM majdnem ezerfokos hőmérsékleten (az ezüst olvadáspontja 961 fok) a lepel mégsem veszett oda (az én forrásom nem tesz említést az esetről), majd felteszi a kérdést, mint utolsó kapasz­kodót a bizonytalanság fenntartására, vajon ez nem befolyásolja-e a kor­meghatározást? Bizony ez sem. Ha olvasónk megfigyelte, a kormeghatá­rozáshoz a szövetmintát éppen el kel­lett égetni, hogy széntartalmát grafit­tá alakíthassák. Különben jól ismert, hogy a radioktív bomlás sebességét semmilyen eljárással nem'' lehet befo­lyásolni. Még csak a pontatlanság vádjára szeretnék kitérni. Olvasónk azt állítja, hogy a leplen nem csak egy fej, ha­nem az egész test képe látható (alsó és felső nézetben?). Nem tudom, hogy honnan merítette az információt; én láttam is képen a leplet, ugyanis az említett forrásom közli a fényképét is, s bizony azon csak egy fej körvo­nalai láthatók, amely egészen kitölti a felületet. ..Scientis vincere tenebras“ — tudo­mánnyal legyőzni a sötétséget, fogal­mazták meg a régiek­. Hozzászólásában olvasónk lényegében ennek az állítás­nak az igazságát vonja kétségbe, s ezért is igyekeztem az ellenérveket részletesebben kifejteni s bebizonyí­tani, hogy ez esetben a karbon-kor­­meghatározás perdöntő, s ellene sem­, milyen tudományosan megalapozott érv nem hozható fel. KÉKEDY LÁSZLÓ REJTVÉNY IRODALOM VÍZSZINTES: 1. Az időmértékes vers metrikai alapegysége: egy rövid szótag kiejtéséhez szüksé­ges idő (M). 5. A szóképek egyike: két fogalom, jelenség közt fennálló külső vagy belső, néha funkcióbeli hasonlóságon illetve hangulati egye­zésen alapul (M). 14. Nyugatnémet autógyár, (ék. f.). 15. ...táncok, Borogyin: Igor herceg című operája II. felvonásának tetőpontja. 16. Ebédidőben ezt harangoznak. 18. Halfajta. 19. Hajó része. 20. A nyílások. 22. Híres lakatmárka. 23. Bejglitöltelék. 24. Delíriumban van! 26. Félisten, hérosz — franciául. 27. Távolodást jelző igekötő. 28. Púp. 30. Hangtalan láz. 31. Az antik eposz jel­lemző verssor-típusa (Homérosz, Vergilius), — hat verslábból épülő időmértékes verssor: az ötö­dik versláb mindig daktilus, az előző négy lehet daktilus vagy spondeus, a hatodik pedig többnyire spondeus (H. R.) 33. — németül — hímnemben. 35. Két szó: textilnövény és bor. 36. Téli csapadék, (ék. h.). 37. Villamoskocsi-szín. 39. Félig kertes. 40. Vadon termő savanykás gyümölcs. 41. Háziál­latot gondoz (ék. f.). 43. Serkentette vala (ék. h.). 45. Ameddig. 46. Féktelen. 48. Elgondolkodva. 49. Rendellenesség. 52. Egy órában hatvan van. 53. Sza­tirikus műfaj: valamely irodalmi művet úgy gú­nyol ki, hogy annak modorában kisszerű, jelen­téktelen tárgyat ad elő. 51. Bűnügyi tárgyú re­gény, elbeszélés vagy dráma (R). FÜGGŐLEGES. 2. A sebész „felvág“. 3. Rádió­közvetítő állomások. 4. Alezredes, röv. 6. Repedés­ben van! 7. Minden, románul. 8. Állati fekhely. 9. Hőmérőn és létrán van. 10. Védelmez, (ék. h.). 11. Ilyen jegy a menettérti. 12. Gyomot írt. 13. Ősi vallási monda, a korai társadalom emberének ké­pe és hiedelmei az őt környező világról. (M). 14. I­írai műfaj, többnyire fenséges tárgyról emelke­dett stílusban irt költemény. 17. Távgépíró-szolgá­laton át üzen. 21. Nagyon fáradt, argóban. 22. Áru­ból az adásvételben egységként szereplő mennyi­ség. 23. A nép- és műköltészetnek egyik epikus műfaja,­­ ősi műfaj, minden korban virágzott, gyakran didaktikus célzatú. (S). 25. Döntetlen sakkjátszmát. 26. Lovaglásra használt lovam. 28. Színültig tölt. 29.........mint a gonoszok, népi mon­dás. 32. Spanyol eredetű, epikus elemekkel átszőtt költemény. (R). 34. A szem recehártyája. 36. Elha­tározni — románul, ékezeth­iba. 37. Versben sor­végi összecsengés. 38. Hunor és .. . mondabeli alakok. 40. Város az USA-ban, Massachusetts ál­lamban, a 17. század végén hírhedt boszorkány­­perek színhelye volt. 42. Kis Pál. 44. Motorral végzett munka. 46. Az ügyész álláspontja. 47. ... dém, fejek. 49. Após-fej! 50. M. O. 51. A. K. Készítette KERESZTES ZOLTÁN A múlt heti rejtvény megfejtése: Tiberius, Urartu, Tamulus, Perugia, Brizio — Arezzo, Kréta, Spi­­na, Metele.­ ­ T-5 111’ ^7 a . 10 11 121■ ■ ló a 1 ■ “ ?0 21a ■ ■ 2 3 1 24 25B 26 ■ a w ■ z j ■ V li■ 55■ * 37 ■ w _ ■ ■ 41_ a a 44 45 a r a 4Q 49 a 52 53 l _ 54 ■ 1989. október 19. A HÉT 10

Next