A Hét, 1989 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1989-10-19 / 43. szám
az Gondolatok az informatikáról 5. Szövegszerkesztők A programozás hőskorának elengedhetetlen velejárója a lyukkártya volt Miután a program elkészült, lyukkártyákra vitték át. Egy lyukkártyára többnyire egy programutasítás került, a lyukkártya nyolcvan oszlopának mindegyikébe legfennebb egy jel kódja. A jelek kódolására egy vagy több lyukacska szolgált Az így elkészített kártyacsomag ezután a kártyaolvasóba került, amely elektromechanikus vagy fotocellás eljárással elolvasta, és beírta a memóriába annak tartalmát. Ha a program helyesnek bizonyult, ami ritkán történt meg első próbálkozásra, akkor megőrizték forrásnyelvi (eredeti) vagy futtatható, esetleg mind a két formában — az úgynevezett programkönyvtárak valamelyikében — a későbbi felhasználás érdekében. Ha viszont hibás volt, akkor a programozó a programlista alapján megpróbálta kijavítani. A hibás kártyát újjal cserélte ki, s kezdődött minden elölről. Természetesen úgy is el lehetett járni, hogy az eredeti, forrásnyelvi programot egyből beírták a könyvtárba, és onnan használták a fordításhoz, javításhoz. Ha hibát találtak, egy könyvtárkezelő program segítségével kijavíthatták. Amikor a programozó a terminál elé ült, és közvetlen kapcsolatba került a géppel, a helyzet lényegesen megváltozott. A programot begépelte, a szöveg megjelent a képernyőn, és természetesen a memóriában vagy a mágneses lemezen is. A program begépelését, javítgatását úgynevezett szövegszerkesztő program segítségével lehet elvégezni. A szövegszerkesztő, amint a neve is mutatja, nemcsak program, hanem bármilyen szöveg megszerkesztésére is alkalmas. Oldalakra osztja a szöveget, elrendezi a sorokat. Ha egy sorba beszúrunk egy szót, és az kilóg belőle, áttördeli az egész bekezdést Hasonlóképpen jár el, ha törlünk szavakat Kilistázáskor megszámozza az oldalakat, aláhúz, kiemel szövegrészeket. Lehetővé teszi szövegrészek ideoda tologatását, átmásolását, szövegek összeollózását, szétválogatását. Tulajdonképpen egy jól képzett titkárnő. Ha csak titkári munkára használják, a gépnek, nem is kell többet tudnia, ezért elég, ha a megfelelő memórián kívül egy beépített szövegszerkesztővel és természetesen nyomtatóval rendelkezik. A titkárnő ilyen géppel intézi a vállalat levelezését Miután egy levél elkészül, a főnök asztalára kerül, aki belejavít, majd a titkárnő a javítás után újabb példányt nyomtat ki, és ez mindaddig így megy, míg a megfelelő változat el nem készül. Ekkor kinyomtatják a szükséges példányszámban, vagy esetleg számítógéppel postázzák, ha a gép része valamilyen számítógéphálózatnak. Ma már könyvet is szerkesztenek számítógéppel. Hihetetlenül lecsökkenti az átfutási időt. Ha tudományos könyvről van szó, a könyv végi szójegyzék elkészítése néhány percet igényel csupán, és hibátlan lesz. Minden szó mellett pontosan azok az oldalszámok jelennek meg, amelyeken az illető szó ténylegesen előfordul. A stíluson is lehet javítani, úgy hogy kilistázzuk a könyvben található leggyakoribb kifejezéseket, a megfelelő oldalszámokkal, és ahol lehet, szinonimákkal helyettesítjük, esetleg átírjuk az egész mondatot. Egy újabb kiadáskor nagyon könnyen ki lehet javítani az időközben jelzett hibákat. Az egyik legismertebb szövegszerkesztő a Wordstar, amely CP/M és MS-DOS operációs rendszerekben használható. Az UNIX rendszer hasonló típusú szövegszerkesztője a vi (Az UNIX rendszerre jellemző a nagyon rövid nevek használata). A nálunk is használt ZX-Spectrummal kompatibilis •személyi számítógépek szövegszerkesztője a Tassword. KASA ZOLTÁN ' 5. • Bro?o* PtSdlk sakkfeladványunkban (világos: Kel, Vb4, Be2, Bhl, Fbl, Fh6, Hd2, Hdl , 8 báb; sötét: Kel, Val, Bd6, Fg7, Fh7, a2. d3, e3 , 8 báb) is világos indul, és két (2) lépésben mattot ad. A kulcslépést a lapunk megjelenésétől számított tíz napon belül kérjük postára adni. A 3. számú feladvány (Kubbel, 1938) kulcslépése: 1.Ff7! (Fenyeget 2.V:e8 matt). Sötét többféleképpen is védekezik, sikertelenül: 1... K: f7 2. c:d8H matt; 1... Kd7 2. c:d8H matt; 1... Hed6 2. c8H matt; 1... Hed6 2. c:d8H matt; 1 ... H:c7 2. Ve8 matt. Az esetek többségében a felfedett kettős (dupla) sakk, három érdekes huszárátváltozással mattolt. Tolsztojtól idézzük: „Szeretem a sakkot, mert az kellemes pihenés számomra. Igaz, hogy a fejet munkára kényszeríti, de azt is egészen eredeti és érdekes módon teszi. A sakkjátéknál az érdekes kombinációkra kell törekedni, nem pedig arra, hogy mindenáron megnyerjük a játszmát. A sakkjáték kedves szórakozás, játék közben kipihenjük munka utáni fáradalmainkat, s elfelejtjük minden gondunkat-bajunkat." 1940-ben három nagymesternek feltették a kérdést: Ki a világ legjobb sakkozója? Íme a válaszok: Aljohin (Aljechin): „Aljohin“, Reshevsky: „Reshevsky“, Fine: „Szerintem Fine“. Ekkor egy másik kérdés következett: Ki a világ második legjobb sakkozója? A válasz egybehangzó volt: Botvinnik. BÍRÓ SÁNDOR Perdöntő-e a karboneljárás, teszi fel a kérdést Incze Elek olvasónk A Hét idei 38-as számában, a torinói lepel néven ismert műtárgy korának vizsgálatáról írott beszámolómmal kapcsolatban (A Hét, 31/1989). A kérdésre illik válaszolni, annál is inkább, mert olvasónk azt állítja, hogy ez a kormeghatározási módszer nem éppen alkalmas arra, hogy a tudomány tévedhetetlenségét, tévhitet eloszlató erejét bemutassa. Pedig ez esetben éppen az ellenkezőjéről van szó. Mindenekelőtt semmilyen tudomány, soha nem állíthatta, hogy tévedhetetlen. A fejlődés egyik jellemzője az, hogy az egzakt tudományok egyre pontosabb, egyre megbízhatóbb eljárásokat alkalmaznak vizsgálati (mérési) célokra, s a különböző eljárásokkal kapott eredményeket összevetik, a kevésbé pontosakat kiigazítják a megbízhatóbb eredmények alapján, s esetleg el is vetik. Mindez nem teszi kétségessé az alkalmazott eljárások, vagy éppen a tudomány „szavahihetőségét". Lényegében ez a helyzet az említett lepel korával, eredetiségével kapcsolatos vizsgálatok olykor egymásnak ellentmondó eredményeivel is. Csakhogy a különböző időpontokban alkalmazott eljárások pontossága, megbízhatósága, sőt alkalmas volta sem volt egyforma, s így eredményeik sem jöhetnek számításba egyforma súllyal a felvetett kérdés eldöntésében. Mielőtt a részletekbe bocsátkoznék, szeretném tisztázni, hogy adataimat nem másodlagos forrásokból, hanem a karbon-vizsgálatok részletes szakmai leírását tartalmazó, szakértők számára készült összefoglaló cikkből vettem, amely a világ egyik legtekintélyesebb analitikai kémiai folyóiratában jelent meg (Analytical Chemistry, 1989 . 2. szám). Tisztázódott, hogy a kormeghatározás eredményei azért ellentmondók, mert nem mindenki alkalmazott a célnak megfelelő eljárást. A röntgenfluoreszcenciás analízis, az infravörös spektroszkópiai vizsgálat nem talált hamisításra utaló jeleket, s így lényegében közvetett úton jutott arra az eredményre, hogy a tárgy nem hamisított, tehát eredeti. Ezzel szemben a mikroszkópos vizsgálat (McCrone, az egyetlen tamáskodó) jóval későbbi korból származó festékszemcséket talált a szövetben, ami közvetlen s kétségtelen bizonyítéka a későbbi származásnak. Az ellentmondás oka, a fent említett módszerekkel csak egy négyzetcentiméternél nagyobb felület vizsgálható, s így nem elég finomak ahhoz, hogy olyan apró részleteket is felderítsenek, mint egyes festékszemcsék, amelyek viszont megfelelő mikroszkópiai eljárással nemcsak hogy felismerhetők, de minőségileg azonosíthatók is. Nyilván, az utóbbi eredmény megcáfolja az előzőt. Ami a karboneljárás, pontosabban az ez alkalommal alkalmazott mérési eljárás perdöntő jellegét illeti, szeretném kihangsúlyozni, ami egyébként a beszámolómból is kiderült (nem értettem, hogy olvasónk miért tartja a körülményekhez képest [?] mértéktartónak), hogy a méréseket a világ három, legjobban felszerelt, legnagyobb tapasztalattal rendelkező laboratóriumában végezték, a ma elérhető legnagyobb pontossággal s a lehető legnagyobb körültekintéssel. A szénizotópok mennyiségét olyan tömegspektrográffal határozták meg, amely minden egyes szénatomot érzékelt. A készüléket olyan izotópstandarddal szabályozták be (kalibrálták), amelyben az izotópok aránya pontosan ismert volt, majd ismert korú mintákon végzett kormeghatározással próbálták ki. Csak miután így bebizonyosodott, hogy a készülék pontosan mér, tértek rá a szóban forgó lepelminták kormeghatározására. A három laboratórium a három textilmintán öszesen 3824 mérést végzett, s az eredményeket (amelyek gyakorlatilag megegyezők voltak) — amint már a beszámolómban is említettem — egy független szakember vetette egybe. Megvizsgálták a kapott eredmény megbízhatóságát is, s így született meg a végeredmény: a lepel 95 százalékos valószínűséggel (!) 1260 és 1390 között készült. Bizony ez perdöntő! S ha olvasónk megfigyelte, az eredményt az egyház is elfogadta, sőt a megegyezés szerint maga az egyház hozta nyilvánosságra. Miért kételkednénk mi benne? Mert valaki egy friss falevelet ezzel az eljárással 200 évesnek talált? Nem lehet tudni, hogy hol és milyen pontossággal végezték el ezt a kormeghatározást (egész biztos, hogy nem olyannal, mint a lepel esetében) s főleg, hogy a kapott eredményt hogyan értékelték ki. A lepel korának a bizonytalansága is ± 65 év s a friss levél esetében is fennáll egy adott mérési bizonytalanság, amit a végeredmény megadásánál figyelembe kell venni. Aki ezt nem tette meg, nem a karbonmódszer hitelességét ásta alá. De az évszázadok során felgyülemlett babonát, hiedelmeket nehéz eloszlatni. Olvasónk írja, hogy állítólag egy tűzvészben a leplet tartalmazó ezüstdoboz részben megolvadt s a FORUM majdnem ezerfokos hőmérsékleten (az ezüst olvadáspontja 961 fok) a lepel mégsem veszett oda (az én forrásom nem tesz említést az esetről), majd felteszi a kérdést, mint utolsó kapaszkodót a bizonytalanság fenntartására, vajon ez nem befolyásolja-e a kormeghatározást? Bizony ez sem. Ha olvasónk megfigyelte, a kormeghatározáshoz a szövetmintát éppen el kellett égetni, hogy széntartalmát grafittá alakíthassák. Különben jól ismert, hogy a radioktív bomlás sebességét semmilyen eljárással nem'' lehet befolyásolni. Még csak a pontatlanság vádjára szeretnék kitérni. Olvasónk azt állítja, hogy a leplen nem csak egy fej, hanem az egész test képe látható (alsó és felső nézetben?). Nem tudom, hogy honnan merítette az információt; én láttam is képen a leplet, ugyanis az említett forrásom közli a fényképét is, s bizony azon csak egy fej körvonalai láthatók, amely egészen kitölti a felületet. ..Scientis vincere tenebras“ — tudománnyal legyőzni a sötétséget, fogalmazták meg a régiek. Hozzászólásában olvasónk lényegében ennek az állításnak az igazságát vonja kétségbe, s ezért is igyekeztem az ellenérveket részletesebben kifejteni s bebizonyítani, hogy ez esetben a karbon-kormeghatározás perdöntő, s ellene sem, milyen tudományosan megalapozott érv nem hozható fel. KÉKEDY LÁSZLÓ REJTVÉNY IRODALOM VÍZSZINTES: 1. Az időmértékes vers metrikai alapegysége: egy rövid szótag kiejtéséhez szükséges idő (M). 5. A szóképek egyike: két fogalom, jelenség közt fennálló külső vagy belső, néha funkcióbeli hasonlóságon illetve hangulati egyezésen alapul (M). 14. Nyugatnémet autógyár, (ék. f.). 15. ...táncok, Borogyin: Igor herceg című operája II. felvonásának tetőpontja. 16. Ebédidőben ezt harangoznak. 18. Halfajta. 19. Hajó része. 20. A nyílások. 22. Híres lakatmárka. 23. Bejglitöltelék. 24. Delíriumban van! 26. Félisten, hérosz — franciául. 27. Távolodást jelző igekötő. 28. Púp. 30. Hangtalan láz. 31. Az antik eposz jellemző verssor-típusa (Homérosz, Vergilius), — hat verslábból épülő időmértékes verssor: az ötödik versláb mindig daktilus, az előző négy lehet daktilus vagy spondeus, a hatodik pedig többnyire spondeus (H. R.) 33. — németül — hímnemben. 35. Két szó: textilnövény és bor. 36. Téli csapadék, (ék. h.). 37. Villamoskocsi-szín. 39. Félig kertes. 40. Vadon termő savanykás gyümölcs. 41. Háziállatot gondoz (ék. f.). 43. Serkentette vala (ék. h.). 45. Ameddig. 46. Féktelen. 48. Elgondolkodva. 49. Rendellenesség. 52. Egy órában hatvan van. 53. Szatirikus műfaj: valamely irodalmi művet úgy gúnyol ki, hogy annak modorában kisszerű, jelentéktelen tárgyat ad elő. 51. Bűnügyi tárgyú regény, elbeszélés vagy dráma (R). FÜGGŐLEGES. 2. A sebész „felvág“. 3. Rádióközvetítő állomások. 4. Alezredes, röv. 6. Repedésben van! 7. Minden, románul. 8. Állati fekhely. 9. Hőmérőn és létrán van. 10. Védelmez, (ék. h.). 11. Ilyen jegy a menettérti. 12. Gyomot írt. 13. Ősi vallási monda, a korai társadalom emberének képe és hiedelmei az őt környező világról. (M). 14. Iírai műfaj, többnyire fenséges tárgyról emelkedett stílusban irt költemény. 17. Távgépíró-szolgálaton át üzen. 21. Nagyon fáradt, argóban. 22. Áruból az adásvételben egységként szereplő mennyiség. 23. A nép- és műköltészetnek egyik epikus műfaja, ősi műfaj, minden korban virágzott, gyakran didaktikus célzatú. (S). 25. Döntetlen sakkjátszmát. 26. Lovaglásra használt lovam. 28. Színültig tölt. 29.........mint a gonoszok, népi mondás. 32. Spanyol eredetű, epikus elemekkel átszőtt költemény. (R). 34. A szem recehártyája. 36. Elhatározni — románul, ékezethiba. 37. Versben sorvégi összecsengés. 38. Hunor és .. . mondabeli alakok. 40. Város az USA-ban, Massachusetts államban, a 17. század végén hírhedt boszorkányperek színhelye volt. 42. Kis Pál. 44. Motorral végzett munka. 46. Az ügyész álláspontja. 47. ... dém, fejek. 49. Após-fej! 50. M. O. 51. A. K. Készítette KERESZTES ZOLTÁN A múlt heti rejtvény megfejtése: Tiberius, Urartu, Tamulus, Perugia, Brizio — Arezzo, Kréta, Spina, Metele. T-5 111’ ^7 a . 10 11 121■ ■ ló a 1 ■ “ ?0 21a ■ ■ 2 3 1 24 25B 26 ■ a w ■ z j ■ V li■ 55■ * 37 ■ w _ ■ ■ 41_ a a 44 45 a r a 4Q 49 a 52 53 l _ 54 ■ 1989. október 19. A HÉT 10