A Hét, 1996 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1996-01-12 / 1-2. szám

A tartalomból: # Az emberjogi egyezmények kiegészítik egymást - állapítja meg a nemzetközi jog két tekintélyes szakembere. Bruhács János és Kovács Péter professzorok válaszolnak Bakk Miklós kérdéseire. " A szélsőséges nacionalizmussal kötött atkának magas az ára n­em Fodor Sándor az úszó jégtábláról. 0 Tamás Tímea Kanadából küldi „sorozatos elmélkedéseit" 0 Méliusz József Háborús Naplója. 0 Bárdos B. Arthur versei. 0 Georg Kraus segesvári nótárius erdélyi krónikája a XVII. századból emlékezetre méltó eseményeket jegyez fel. Veress Dániel esszéjének első része. 0 Tompa Gábor válaszol Kacsir Mária kérdéseire. 0 Azt mondhatom, hogy mi, szakorvosok, szinte tehetetlenek vagyunk az alkoholizmus, a promiszkuitás és a nemi betegségek problémakörével szemben - véli dr. Vörös Gabriella bőrgyógyász főorvos, Pápai Judittal beszélgetve. 0 Mint amikor a panelházban áthallatszik a szomszédban zajló perlekedés, nem tehetsz semmit, de izgatottan figyeled, miként alakul a válság - írja Baracs Dénes a közelmúlt franciaországi eseményeiről. 0Szász János Naplója. Lászlóffy Aladár A dokgor kimenetele Szabadság és máskéntgondolkodás.Véleményszabadság és szeretet. A mások szeretete: szeretni vagy bár elfogadni — legalább elvben azt —, hogy másnak más elgondolása lehet ugyanarról. Hajaj! Nagyobb próbatételnek bizonyul ez mindig bármely elnyomás elviselésénél! Az emberek beszélgetnek, és te hallgatod. Már nem is a szöveget magát, a szöveg szerkezetét, mely bizonyos finoman vagy felerősödően vagy vehemensebben megnyilvánuló zsarolás és engedés a zsarolásnak. Nem is lehet hirtelenében, esetenként eldönteni, melyik a szánalomra méltóbb. Dehát csak beszélgetnek. Mindennapi semmiségekről többnyire. Ez az eszmecsere, ugyebár. Mely által, mint kövek a patakban, csiszolják, alakítgatják egymást. Közben egyik is, másik is sértegeti egymás érzékenységét, ezért szinte cenzúrázni szeretnék a másikat. Miután negyven, négyszáz vagy négyezer éve sopánkodnak, hogy cenzúrázzák őket, cenzúra van, szabadság nincs. Pedig hányszor szeretnék belefojtani a másikba a szót s csak azt hallani (meg), amit szeretnének. „Ne mondd el a negatív, ha még oly logikus jóslatodat se, hogy mi fog történni, hogyan fut le ez a kaland, ez az ügy, ez a világ.”... Ez, hogy cenzúrázni szeretnénk a másikat, belefojtani a szót, csak azt hallani, amit szeretünk - nem függ a közeltől vagy a távoltól: a rádiót, tévét könnyebb kikapcsolni, mint a feleséget, nagynénit, szomszédot, lakótársat, főnököt. S ez nem struccpolitika, csupán ingerküszöbök, ingerlépcsők, egy egész ingerlépcsőház függvénye. Mert valóban egyre vékonyabb idegeken egyre vastagabb események, hírek, sokkok kell hogy végigfussanak. Mint csecsem­ők csilléi a telefondrótokon. És bizony elegünk van kissé a negatív élményekből. ..-még azóta, mióta azt a neandervölgyi üknagypapát orvul befalta egy kardfogú maci, annak ellenére, hogy a biztonságos Rajna közelében lakott, mely később NATO-véd­ő területté lett. Persze a Piroska nagymamája is erdőben fészkel, lehet még rosszabbul védettben, a története mégis jól végződik: a Piroska s a Paraschiva változat egyaránt. Dehát nincs idő és mód feldolgozni. Persze méretarányosan. Egyáltalán . Elfáradtunk szeretni és utálni, érezni és érzéstelenkedni, veszítni, beletörődni és újrakezdeni. Beadni a kulcsot és kikérni a tiszta törülközőt. Lehet ugyanazt, amit tegnap dobott be más. Beadni a kérvényt és felhívni azt az izét, érdeklődni, leadni a szekszet, azanyjázni. Várni. Naponta, hetente, évente, félévszázadonta és rezsimente. Valaki folyton azt üzeni úgyis, hogy közben egyszer legalább elfogy a „rezsimentje”! Fenét fogy el! Én már rájöttem, hogy ez is csak olyan felirat, hogy „kihajolni veszélyes!” De benne ücsörögni, szép rendesen, még veszélyesebb. Meghúznám most rögtön a vészféket, leszállnék azonnal — ha nem sejteném, holmi megalapozottan negatív jóslatokból, hogy holnaptól lenn, a peronon még hidegebb lesz. Ebben a világban. Ahol mindig késtek a vonatok, az ötéves tervek, a segédcsapatok, a felszabadítók, melyekből másnapra megszállók lesznek, Tasziló az amerikaiakat váró virágcsokorral abban a régi jó viccben, melyet suttogva lehetett elmondani és kivihogni,­­ csak az órák nem késnek. Ebben az egész gyönyörű világban, ahol volt már futball-háború is, de ez se oldja, enyhíti, hígítja humorral a nemfutball-háborúk tragikumát. Pedig most már elképzelhető, hogy már egy ideje csakis reám utaznak, az én emberi jogaimba vág minden, mindegy mi van és éppen ki a csaszi. Napóleon (aki saját magától bekonyakozott a diliházban) vagy Háry János (románul Ion, oroszul Iván, angolul John), aki az álarcosbálra demokratának öltözött. Kriterion - koszorú 1995. december 18-án tartott rendes havi ülésén a Kriterion Alapítvány Kuratóriuma létrehozta a Kriterion-koszorú díjat. Az évenként kiosztásra kerülő díj - ezüstkoszorú és (idén) 1 millió lej - közmegbecsülésnek örvendő romániai és külföldi személyiségek kiemelkedő művelődési, tudományos és közéleti teljesítményének elismeréséül szolgál. Első, 1995. évi, kitüntettje Jakó Zsigmond kolozsvári professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja, akinek több mint félévszázados történettudósi munkásságát, Erdély multikulturális örökségének feltárásában elért eredményeit, példamutató pedagógusi tevékenységét, s nem utolsósorban egész életművét, közéleti feladatvállalását átható erkölcsiségét méltányolta a kuratórium. A Kriterion Alapítvány sajtóirodája

Next