A Hét, 1998 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1998-10-22 / 43. szám
• új rokon a fullerének családjában A kutatók már több mint egy évtizede azon gondolkoznak, hogy a futball-labda alakú („buckyball”) C60 molekulából új anyagokat és vegyületeket állítsanak elő. A Kaliforniai Egyetem kutatói a család egy új tagját találták most meg, amely nagy reményekre jogosít. Charles Piskott és Alex Zettl, Jeff Yarger kémikussal együttműködve azonosította és elkülönítette a CJG molekulát, amely az eddigi legkisebb molekula a fullerén családban. A kutatók ugyan már évek óta tudták, hogy azokban a szénben gazdag gázokban, amelyekből a fulleréneket előállították, jelen van a CJG molekula is, de ez ideig nem tudták megfelelően elkülöníteni. Piskoti, Zettl és Yarger szénelektródák között nagyáramú kisülést hozott létre kis mennyiségű héliumot tartalamzó vákuumkamrában. Azt tapasztalták, hogy a hélium mennyiségének növelésével nőtt a kisülésben keletkező CJG mennyisége is. Miután sikerült megfelelő mennyiségben, egy vékony réteg alakjában előállítani az új molekulát, sikerült annak tulajdonságait NMR-spektroszkópiával megvizsgálni. Az új molekula a család nagyobb tagjainál jóval reakcióképesebb, és levegőben igen gyorsan felbomlik. Ezek a tulajdonságok ugyan igen megnehezítik a kezelést, azonban megvan a remény arra, hogy könnyebben alakít ki új vegyületeket, amelyek előnyös tulajdonságúak. Az elméletek szerint várhatóan a CJG is szupravezető tulajdonságokkal rendelkezik, sőt talán jóval magasabb hőmérsékleten, mint nagyobb rokonai. (Science) • Hat új bolygó A csillagászok azt állítják, hogy hat új, távoli csillagok körül keringő bolygót fedeztek fel Naprendszerünkön kívül. Az állítólagos bolygók, amelyek tömege nagyjából a Jupiter tömegéhez hasonló, mindannyian elliptikus pályán keringenek. A feltételezett új bolygókat az ún. Dopplertechnikával fedezték fel, amellyel a bolygók távolságának a megfigyelőhöz viszonyított változását regisztrálják. A hat új bolygóból hármat a chilei La Silla város melletti Európai Déli Obszervatóriumban Martin Kurster és csoportja fedezett fel. A másik három felfedezője Michel Mayor és Didier Queloz, a genfi obszervatórium, ill. a pasadenai Jet Propulsion Laboratory csillagásza volt. Ez utóbbiakból egyet a 10 méteres Hawaii Keck-távcsővel Geoff Marcy (San Francisco State University), Paul Butler (Anglo-Australian Observatory) és Steven Vogt (University of California, Santa Cruz) szintén megtaláltak. (Science) • Véges tömegű neutrínók a Hold árnyékában? Fontos részecskefizikai kísérlet színhelye volt Venezuela keleti része, a Paraguanafélsziget 1998. február 26-án 14 óra 4 perckor. Ott ugyanis akkor volt legutóbb teljes napfogyatkozás, amikor a Hold korongja elfedte a Napét. Ebből a csillagászati geometria elrendeződésből hogyan lesz részecskefizikai kísérlet? A Nap a közismert fénysugárzása mellett hatalmas áramerősséggel ontja a neutrínókat is. A Föld felszínének nappali oldalára (pontosabban a Föld keresztmetszetére) négyzetcentiméterenként mintegy 60 milliárd neutrínó érkezik másodpercenként. S minthogy a gyenge kölcsönhatásnak hódoló neutrínók vizsgálata mégis valahogyan a neutrínók „anyagon való áthaladásából” tud információhoz jutni, felvetődhet a kérdés, vajon a Hold anyaga, mégis csillagászati méretű tömege jelent-e valamilyen akadályt, kölcsönhatási alkalmat számukra? Gondoljunk csak arra, hogy a kíváncsi ember már sportuszodányi széntetrakloridot is megpróbált neutrínó-céltárgy gyanánt kínos fiziko- és radiokémiai elemzésnek alávetni (mintegy 400 000 köbmétert!), hogy a Napból érkező neutrínók fluxusát megmérje! Elsődleges várakozás szerint a Napneutrínóknak a Holdat átszelő fluxusa jelentős csökkenésére nem számítanak a fizikusok. De, minthogy napfogyatkozás nélküli esetben sem lehet a Napneutrínóknak már ilyen hatalmas áradatot tapasztalni, a több évtizede folyó mérések egyre nagyobb nyomására olyan neutrínóelméletek is nap-világra jöttek, amelyek szerint a neutrínók- nak van nyugalmi tömegük (ami nagyobb, mint nulla, ám mégis elég kicsiny). Emiatt a Naptól a Földig tartó csillagászati utazásuk során a többféle (az elektronhoz, a müonhoz és a tatonhoz tartozó) neutrínók egymásba periodikusan átalakulnak. Ezt nevezik neutrínó-oszcillációnak, s ezt tartják egyesek felelősnek azért, hogy egy bizonyos neutrínótípus rezonancia-reakción alapuló kísérleti kimutatása mégsem hozta meg eddig a várható eredményt. Most tehát a napfogyatkozás adta és egy új felismerésre alapuló kísérlettel kívántak további ismeretet szerezni. Igaz, a Holdon áthaladó neutrínóáram számára adódó kölcsönhatási lehetőség még egy újabb hatás eredményének kimutatását is kínálná. A neutrínók rezonancia-befogása során megnyílik ugyanis az a bomlási csatorna, amelyben a müon-neutrínó kivált egy könnyebb elektron-neutrínót meg egy jó fotont. A kétféle neutrínó tömegei között a kapcsolat olyan, hogy a tömegek négyzetei közti különbség mint \egy 105 (eV)2. Ennek a kölcsönhatási csatornának az eredményeként viszont a Hold korongja által eltakart Napnak nemcsak a koronája látszana, hanem a sötét korongnak \ ki is kellene egy kicsit világosodnia a \ keltett fotonok miatt. A kísérleti feladat tehát abban áll, hogy a Napból érkező mintegy 1017 fontonból (a látóvonalral merőleges 1 cm2 felületenként) a fogyatko-záskor a közvetlenül érkező fotonintenzitás nyolc nagyságrenddel kisebb lesz, és ebben a háttérzajban kell kimutatni a neutrínó- átalakulások fotonjárulékát! Szóval a Napból közvetlenül érkező és a szórt fotonok háttérzajában a keresett fotonjel (ami a Holdban történt neutrínó-átalakulás eredménye) kimutatása igencsak hasonló - tán még komplikáltabb - feladat, mint tűt keresni a szalmakazalban. S mindezt a fogyatkozás három perce alatt!"A kísérleti laboratórium romantikus hangulatú: a Paraguana-félsziget homoksivatag, melyben itt-ott kaktuszok, vadszamarak és csörgőkígyók emlékeztetnek az élővilágra. Most megjelennek a kíváncsi kutatók is kis, de hosszú csövű csillagászati kamerájukkal, melyben a legfinomabb felbontású fényérzékenyő elemek (CCD-pixelek) várják, hogy az elsötétült korong közepéből odaérkezzenek a látóvonali fotonok. A kísérlet eddig publikált eredményei durván szólva ez: a fogyatkozás során a Hold korongja középen sötét maradt. Egyelőre még folyik annak pontos kiértékelése, hogy aj háttérzaj és a hibahatár ismeretében aj várható elméleti adatnak mindössze j hányadrészét lehetett detektálni. Ez aj kvantitatív adat azonban valószínűleg ugyanolyan elszomorító lesz, mint a közvetlenül nyert kvalitatív eredmény: a tünékeny „nehéz neutrínó” ebben a kísérletben is kisiklott a kezeink közül. (CERN Courier 1998. május) • Vidám földigiliszták . A közönséges földigiliszták tevékenységük során nitrogén-oxidot (régi nevén kéjgázt, NO-t) bocsátanak ki, amely hozzájárul a Föld globális felmelegedéséhez. Ezt a különös megállapítást hozta nyilvánosságra a mikrobiológusok atlantai összejövetelén Carola Matthies bayreuth-i kutatónő. Megfigyelései szerint a nitrogénoxid keletkezése a gilisztás talajban akár ötször akkora is lehet, mint a giliszták nélküliben. Általában a földigiliszták a felelősek - a talajban levő nitritek és nitrátok megemésztése miatt - a földi talajból származó nitrogén-oxidok mennyiségének 25-44%-áért. Hátravan most már annak a megállapítása, hogy a vidám gliszták termelte gázok szerepe - ami a kétségtelenül hasznos tevékenységük velejárója - vajon milyen mértékű hozzájárulást jelent mondjuk az ember technikájának következményei- hez az üvegházhatás erősítésében. (New Scientist, 1998. május 30.) Periodika • 1 Az itt közöltekben lapokat válogattam össze az év végén megjelenő emlékírásomból. Én így emlékszem, íg tudom. Aki másként emlékszik, az másként tudja. Töprengeni lehet - emlékezni kell. Hol volt, hol nem volt, így is volt, úgy is volt. Leírni már lehet, mindent a h helyére tenni még nem. Szemlélődni lehet, rálátni aligha. Saját énünkön felülemelkedni - herkulesi erő kell hozzá, és még muszáj-herkulest sem alakítottam soha. . .. Már A Hétnél kérdezte meg Horváth Andor szerkesztőtársam: - őszintén, te még hiszel benne?... Tudtuk, miben. Akkortájt volt egy meghitt beszélgetésem a felejthetetlen Dankanits Adámmal, akit később az az iszonyú 1977-es földrengés temetett a Popa Rusu utcai lakásuk romjai alá. Adam, a történelemtudomány nagyműveltségű napszámosa, úgy menekült kételyeivel A Héthez, mint hontalan vándorvihar elől az első védernyő alá. Ő volt az egyeten, aki szemembe mondta: fafejű dogmatikusnak hitt, és örül, hogy csalódott ítéletében. Ilyen vallomásra nincs válasz. Csak, a kölcsönös bizalom. Mérlegeltük az épp ránk nehezedő kínai típusú „kulturális forradalom” következményeit. Ő névlegesen a tudományos rovat vezetőjeként bár, de a szerkesztőség megértő egyetértésével, az akkori „najmódi” világból az elékírók szövegelemzéseivel egy ómódibb szerepkörbe vonult vissza jövőnek szóló üzeneteket gyűjtögetni. Minden porcikájában búvárló kutató volt - a cenzúra nem tudott mit kezdeti vele. Én viszont aktuálpolitikai cikkeket írtam, még ha aláírás nélkül - illetve A Hét álnéven - is, és minden hasábon orvul kilógattam egy ícét lólábat, lássa, akinek szeme, értse, akinek füle van hozzá. (Szegény hősködés!) Vélekedésünket is helyzetünk diktálta. Én óvatosan. - A lehetőségek végső határáig feszíteni a kört. Ádám: - Nem. Mindig egy kicsivel tovább. (Végül is a koron belüli túlnyomás metaforája fejezi ki - csekély „elszivárgással” - ama utolsó húsz év hazai magyar lapcsinálási politikájának jellemző sajátosságát. Hibáznánk magunk ellen, ha ezt nem mondanánk ki, így nemcsak szerencsénk, de előzményekben is gyökerező, szerintem, az a hihetetlen állapot, hogy az 1989 es renszerváltás után e céhen belül - megint, némi visszhangtalan disszonanciáktól eltekintve - nem kezdődött el mindenki háborúja mindenki ellen, mint történt egyes szomszéd... szerkesztőségekben.) Feloldhatatlan dilemma elé keltem. Az emberség keresése vonzott eleve a kommunista mozgalomhoz. Az egyenlőség, a testvériség, a harmónia keresése. És mit kell átélnem? Sőt, tehetetlen eszközként végrehajtom! Szól a belső csengő: önvédelmi reflexem, légy résen! Az ellenkezőjét is megtapasztalt olvasó, lehet, csodálkodni fog, amiért az ötvenes évekbeli emlékeimben annyi magyar nevű tisztségviselő bukkan fel. A nagy váltás sem, sőt még a derékhadban sem ment végbe. Azazhogy: az állambiztonságnál már megtörtént a magyar és magyar zsiló „sarzsik” többségének lecserélésével. Aztán, nyilván egy átgondolt stratégia szerint helyzetteremtő mozgások indultak el a mélyebb rétegekben. A kolozsvári jelenségeket észlelem, de nyilván másutt is hasonló folyamat indult. Mikor odaérkezem, a mintegy nyolcanezres lakosság döntő többsége magyar, más nyelvet alig hallani az utcán. A pártszervezeteké ugyan valóst, s körükből emelkednek ki a (megbízható) vezetők. És akkor egy büróülésen, amelyen megjelenik Leonte Rautu főideológus is, Nagy István, a maga szenvedélyesen szókimondó modorában követeli, hogy szüntessék meg a Dermata románosítását. Nézem, szakad-e le a plafon. Ilyen vádat ezek a falak rég nem hallhattak. Felszólalása több szempontból is kényes problémát feszeget, idegekhez ér. Ehhez tudni kell, hogy a Dermata bőrös cipőgyárban apa a gyermekének, az pedig sajátjának adta tovább a szakma. Ha valahol, itt a munkások, mesterek nemzedékről nemzedékre nőttek hozzá a gyárhoz. Egyfajta paternális viszonyok alakultak ki. A Dermata-dinasztiák fogalomnál erős erkölcsi tartalma volt: nagyrészüknek családi háza is ott sorakozott a vállalati terület folytatásának számító Gyár utcában. Ezek a nemzedékek a becsület rangjára emelték a kezük alól kikerült termékek minőségét és vitték világhírre a védjegyét. Míg most? A dermstisták gyermekei előtt bezárulnak a gyárkapuk. Feltöltik az osztályokat Moldvából, máshonnan hozott, egyébként rokonszenves, de a gyár szellemiségét s a szakmát versenyképes szinten elsajátítani nem tudó fiatalokkal. Beszélik, titkos felsőbb utasításra magyart egyáltalán vagy csak bizonyos százalékban szabad alkalmazni. Dörögi Nagy elvtárs - és a plafon még minig nem repedezik. De elnémult viszont a terem. A központ képviselője szünetet javasol. Úgy érezheti: ebből a kalamajkából bűnbaknak ő kerülhet ki. Közben odarendelik a Dermata párttitkárát. Aki történetesen egy lengyel családnevű román férfi. A gyűlés folytatódik, a párttitkár homlokát törölgeti az asztalnál. Tud ilyen titkos utasításról? Persze, hogy nem is hallott róla. Igaz, hogy magyart nem vagy alig alkalmaznak? Kéznél a jegyzetfüzete, benne számadatok - ellenőrizze, aki tudja. Ellenében Nagy Istvánnak sem notesze sem statisztikája, csak elszigetelt esetei és azoknak végső reménye, akik panaszaikkal hozzá fordultak. Ráutó, a szfinx, már nyugodt. Nem kell Gheorghiu- Dej elé vinnie a kellemetlen incidenst. Sajnálja a félreértést, felmondja a párt nemzetiségi politikáját. Vegyes érzelmekkel hallgatom. Nagy Istvánnak igaza van, de információin kívül mással nem tudja azt megvédeni. Nem is vitte el szárazon. Ami majd mélyen meg fog rendíteni... Megszüntetik a Bolyai Egyetemet. Belátom, megint egy ravasz mesterkedést álcáz az egyesítési színjáték. A végrehajtás módja is botrányos. Kívülről, sőt egy-egy lyukas órámban a kulisszák mögül szemlélhetem a fejleményeket, amelyek mozgatója a még nem főtitkár, de a vezetésben leggátlástalanabb és ezért közutálatnak örvendő Ceausescu. Ülünk az instruktorként szolgálatos Gere Mihállyal a kulisszák mögött, beleszaladnak fontoskodó kisaktivisták, főleg magyar nemzetiségűek, csipkedik a morzsát, ami az eseményből nekik is lehull. Tanúja vagyok ismét Ceaușescu otromba embertelenségeinek, épp úgy, mint a jóhiszemű Takács Lajos és többi tanártársa tragikus tévedésének, majd végzetes csalódásának. Egy biztos: a hazai magyar szellemiség megnyomorításának vagyunk tanúi. Kisebb sikerrel járt a magyar nyelvű pártlapok önállóságának megszüntetése. Még a recepten sem változtattak. Nem tudom, kinek jutott eszébe, de a még friss egyetemi példából nem volt nehéz kikövetkeztetni az ötlet zavaros forrását. Gyanúnkat előre igazolni látszott, hogy a szokástól eltérően csak a magyar lapok főszerkesztőit hívta össze a sajtószektor. Mondom, magunk közt vagyunk, tőlünk várják a kezeményezést vagy legalább annak felkarolását. A hangadó szektorvezető Dumitru Turcu. Régi jó ismerősöm, mióta 1949-ben együtt végeztük el a Zsdanovról elnevezett központi előadó-iskolát. Turcus az erdélyiekkel barátkozott szívesen. Később, a gyűléseken persze mindenki ismerte a regulát és a rangsort, aszerint viszonyultunk egymáshoz. „Lent” a megyében oldódott a hivatalos merevség. Olyannyira, hogy amikor Turcust súlyos családi tragédia érte fiatal felesége hirtelen halálával, aki kisgyermeket is hagyott maga után, felkeresett a szerkesztőségben és bizalmas kettesben elmondta, megfelelő anya kellene a gyereknek, s örülni tudna egy erdélyi magyar feleségnek. Bevallom, barátilag ajánlottam valakit (isten őrizz, hogy az illető hölgy akár most is megtudja!), de aztán továb utazott Váradra, ahová már készültek őt propagandatitkárnak „megválasztani”... Családi helyzetének további alakulását nem ismerem, akkor hallottam róla, őszinte döbbenettel, amikor már nem tudom milyen pártposztjáról elszólította egy hirtelen szívinfarktus. De most még... jóval azelőtt vagyunk. Éppen lapjainkat akarja vegyes házasságra bírni, anélkül, hogy úgymond, önállóságunk valami csorbát szenvedne. Kizárólag praktikus okokból és a fejlődés érdekében. A kettőzött adminisztráció megszűnne, a terepmunka leegyszerűsödne, a legjobb írásokat kölcsönösen fordítanánk és a vezetés is - miért ne lehetne pélául magyar főszerkesztője a közös lapnak, ha ő bizonyul alkalmasabbnak?... Stb. Az ötlet előbb letaglózott. Aztán egymás után bizonygattuk, hogy értjük a rációt, de ezen még gondolkozni kell. És oldódott is az ellenérvek tarisznyája. A lap egyénisége. A munkatársak és az olvasók közötti lelki kapcsolat. Egyéni stílus, egyedi hang. Az olvasói megszokottság anélkül hitele sincs egy lapnak, s a lap, ugyebár, a párt szavát viszi: hatás és hitel elsődleges követelmény. S a kialakult szerkesztőségi gárdák mint öszeforrt csapatok. A fordítás lélektelensége... Ha takarékosságról van szó, beterjesztjük javaslatainkat... Nem volt rá szükség, mindössze a külön sofőrök posztját 1998. október 22. A HÉT 10