A Hét, 2004 (2. új évfolyam, 5-52. szám)

2004-04-01 / 13. szám

a hét kérdése Underground. Zene a fű alatt 2004 APR­O ?* új folyam • 11/13 • 2004. április 1. megjelenik minden csütörtökön közéleti és kulturális kritikai lap 12 oldal, ára 9800 lej­ t az interjú Jelképes székelyföldi autonómia. De mi lesz a többi erdélyi magyarral? Ovidiu Pecican­u a kérdés Megdöglik vagy lelép. 1 db NAGY lemez teszi most önöket boldoggá 10 a vita Papp Sándor Zsigmondi Dübörögni könnyű 11 a kritika Nincs boldogság, csak biológia Pedig tavasz 16 ÁGOSTON HUGÓ Történnek azért figyelemre méltó dolgok szűkebb érdeklődési köreinken kívül is. Olyanok, amelyeknek hatásai később válnak kézzelfoghatókká, de azért beláthatók. Eszmények valósulnak meg a kétségbevonhatatlan valóság körében. Persze az alulnézeti neof­anyalgás kicsinyítheti a jelentőségüket, örök szkeptikusok rávilágíthatnak a hátrányaikra, mögöttes körülményeikre, relativizálni­­ az sem rossz. Ha meg a sajtóban van szó róluk, még kézenfekvőbb a fitymallat: nincs benne botrány , se íze, se bűze, nem érdekes. Igen, elképzelhető (az utóbbi idők sok ide-oda vagdalkozása és harsány-ideges reagálása indokolja a feltételezést), hogy még egy olyan téma is, mint Románia NATO-felvétele, sokakat „hidegen hagy". Akár értelmiségieket is. Vagy szkepszissel tölt el. (,y 2001 szeptember 11-e nélkül aligha következett volna be”, ami igaz, de nem érv.) Pedig gyökeres változásban van egész életünk, egy olyan mélyreható átrendeződésnek vagyunk tanúi és résztvevői, amely alapjaiban szabja­­át sorsunkat, a jövő nemzedékeket. E változássorozat fontos­ része az Észak-atlanti Szövetség ötvenöt éves történetének legnagyobb bővítési hulláma, amellyel a katonai társulás súlypontja kelet felé tolódott el, hatalmas, történelmi jellegű geostratégiai következményekkel. A NATO elsősorban a biztonságot, a védelmi ernyőt jelenti. Ami a szabadság előfeltétele. Kell léteznie valamiféle törvénynek, törvényszerűségnek, a társadalom tudósai bizonyára fel is fedezték, amely összefüggésbe vonja a szabadságot és a biztonságot. Fontos leszögezni, hogy ezek egymást kiegészítve feltételező, komplementer fogalmak. A „biztonság túltengését, a gyűlöletes totalitarizmust megtapasztaltuk­­ a fékeveszett szabadság anarchiához vezethet, aminek rémségeit a terrorizmus kezdi felvillantani: egyikből sem kérünk, soha többé. A NATO tehát hét volt szocialista ország csatlakozásával huszonhat tagra bővült , és alig egy hónap múlva az Európai Unió huszonöt tagúvá válik. Igenis méltányolni és támogatni kell Románia igyekezetét, hogy beilleszkedjék az egységesülő Európa intézményrendszerébe, értékelni, hogy a NATO-csatlakozás pillanatában is az EU-csatlakozásra összpontosít. A saját bőrünkön fogjuk érezni a fáziseltolódást, a különböző - történelmi, gazdasági-társadalmi, lelkületi, tudati - megkésettségek okozta hátramaradás hatásait Magyarországhoz képest. De ki tudjuk, ki fogjuk bírni, tantaloszi kínok közepette is. A magyar állampolgárok feltehetően már május elsejétől személyazonossági igazolványukkal, útlevél nélkül utazhatnak az EU országaiba, hátha néhány év múlva mi is megtehetjük ezt, esetleg az autósztrádán, de akár a Szabadság­­szobor városán keresztül haladva. Jó közös jelek vannak. Avagy nem jelzés értékű, hogy a román külügyminiszter Washingtonból a NATO-szertartás ünnepségéről egyenesen Budapestre sietett, hogy az uniós csatlakozási­­tárgyalásokon szerzett magyar tapasztalatokról és a NATO-n belüli együttműködésről tárgyaljon? Ki az, aki nem tud örülni ennek a szinte hirtelenül jött barátságnak és együttműködésnek? Kinek nem jó az, ha a hagyományos viszály helyett a jövőben éző közösségvállalás és előzékenység uralkodik, amelynek eredményeként eltűnnek a mindenféle határok? A másik fontos vitát illetően pedig, amely a megosztottság, a kezdetleges dichotomizálás jegyében próbálja megragadni Európa és Amerika viszonyát, továbbá a mi kis - de, ím, a nagy demokráciákkal egyenrangúvá vált - országaink viszonyát ehhez a két nagyhatalomhoz, nos, ez is meg fog oldódni. Is-is lesz a vagy-vagyból. A közép- és kelet-európai országok meg fogják érteni, hogy nem Amerika és Európa között kell választaniuk, hanem a modernitás és a nacionalizmus képében testet öltő maradiság között. Meg hogy a fő veszély napjainkban nem ugyanaz, mint eddig volt. Tavasz jön, hátha javul a világ.

Next