A Hon, 1863. január (1. évfolyam, 1-25. szám)

1863-01-14 / 10. szám

demben nemcsak a nagyméltóságu veszpr­ém­i püspök földes urnak, hanem egyúttal tek. Ko­­lozsváry Sándor kormányzó és Scham­­­p­e­l uradalmi főerdész uraknak , kik komoly hig­gadtságuk, elmés tapintatuk, nemes lelkűlét, és jóakarattal párosult emberbaráti szeretetük által, négyezer lénynek szivébe vésték kedves emlé­küket ! Ím­e szép példája a fölvilágosodott, földes ura iránt előzékeny, bizalmas, saját jelenét s gyer­mekei jövőjét szem előtt tartó kis Sümeg váro­­­­sának. És igy örök birtokunk maholnap tagositva, szőlőhegyeink már rég kiváltva, terményeink ke­lendősége, a kilátásba helyzett vasút által bizto­sítva, édes reménynyel tekinthetünk jövőnk elé.... Oh vajha e jövő, annyiszor és annyiszor ne csalna meg bennünket! Most ugyan minden tekintetben a szomorú je­len martalékjai vagyunk. A kereskedelem minden ága pang — csupán a sápadt szükség ásít ránk, s a súlyos adó eszik velünk egy tálból. —• Gabnáink a magtárban dohosodhatnak, vagy a csűrben rothadhatnak el, még szentjános ke­nyéren sem csalhatunk rá vevőt. Jó borainkkal csak a szomorúságot űzhetjük, pénzért épen senkinek sem kellenek. Dömötör, B -Csaba, jan. elején. Mióta vasutunk van, városunknak anyagi fel­­virágozása sebes léptekkel halad; a köz­élet egy sereg fontos tárgyat hozott a nyilvános megvitatás­nak és cselekvésnek felszínére. Nem lesz talán a hazai közönség előtt érdektelen, ha mindkét tekin­tetben lehető hn vázlatot nyújtok Csabának belé­­letéről. 30,000-nyi lakosságunk zöme szorgalmas, jámbor tótság, mely anyanyelvén kívül a magyart is — a szomszéd magyar községekkeli érintkezés folytán — meglehetősen beszéli és évről évre job­ban elsajátítja. Régóta megszokta gyermekeit a szomszéd Orosházára és Békésre cserébe küldeni, honnan azok bizonyára nem idegenkedést, hanem rokonszenvet hoznak haza a magyar elem iránt. E rokonszenvnek világos kifejezését láthatjuk ab­ban, hogy az evang. egyháznak presbyteriuma, melyben pedig 90 tót földmivelő ül, 11 népiskolá­jában a magyar nyelvet is tanittatni rendeli és épen most nyomatott ki egy — Szeberényi Lajos által szerkesztett s szakértők által igen jónak ítélt — magyar-tót olvasó könyvet, mely szerint a ta­nítók a zsenge ifjúságot nemzeti nyelvünkben gya­korolni kötelesek. Ezenfelül 20 évvel ezelőtt egy központi felsőbb népiskolát is állított az elemi osz­tályokból kiemelkedett figyermekek számára, me­lyet a népnek eléggé jellemző óhajtása „magyar“ iskolának nevezett el s melyben valósággal ma­gyarul is foly a tanulás. Az arad pesti vasút megnyílta óta érdekes látványt nyújt városunknak sebes fejlődése. Ma már nem versenyez, hanem túlszárnyalta Gyulát s ipar és kereskedelmi tekintetben kétségkívül a megyének nemcsak legnagyobb, de legfontosabb városává is emelkedett. Természetes követkemé­­nye ennek, hogy az értelmiség is évről évre látha­tólag szaporodik. Önkormányzatunknak tavalyi (61) áldott évében a megye tisztviselőségének csaknem felét Csaba állította ki. Ezen „értelem­­bőségnek“ visszahatása ismét a gazdászat okszerű emelkedésében és számos közhasznú intézmény alakulásában és gyarapodásában nyilatkozik. Vidéki látogatók egyértelműleg elismerik , hogy az alföldnek mind helyiségre nézve tágasabb és díszesebb, mind a társadalmi élet szempontjából virágzóbb casinója nincs a csabainál. Ha csupán azt néznék benne, mily hévvel kergetik egy két asz­talon ifjaink a pagátot, mily kedéllyel morzsolgat­­ják másfelé tisztes öregeink a piquet-et, mily buz­galommal képezi magát egy nagy sereg estenként a sakk táblákon a haza jövendő hadvezéreivé, mi­ként tombolnak erejük túláradásában és pat­togtatják életeiket jó kedvüknek feleslegéből fiataljaink az á­la­ quére körül : ebben vala­mi eli­töt még nem találnánk. De jelen kell len­nünk, midőn a társaság összeolvadva kedélyes és bizalmas modorban a közügyek felett cseréli ki gondolatait, a város életkérdéseire nézve előké­­szíti a közvéleményt, közhasznú vállalatok terve­it érleli és kivitelét meglendíti; látnunk kell mind­ezt, hogy megelégedéssel teljünk el az ilyen casi­­nói élet iránt. — F. hó 28-kán tartott tisztújító közgyűlésünkön jövő évre elnökül köztiszteletben és szeretetben álló Omaszta Zsigmond, megyénk­nek tavai volt első alispánja, alelnökül a hazafias tevékenységéről és tiszta, egyenes jelleméről szé­lesebb körökben is ismert Kemény Mihály mér­nök választattak meg. Lelépett lelkes elnökünk­nek, Beliczey Istvánnak, évi jelentéséből kiderült, hogy a casinónak ez év végén 151 tagja van, az évi bevétel és kiadás 1200 kft. körül forgott, lapok­ra 250, könyvekre 200 ft adatott ki, könyvtárunk jelenleg 1000, nagyobb részt újabbkori tudomá­nyos és szépirodalmi magyar műből áll. Casinónk a külön néposztályok szerencsés egybeolvadásá­­­­­­nak tere. Nálunk nincsen aristocratia, mert a­kik azt a társadalom legalsó rétegei irányában vagyon és szellem tekintetében méltán képviselhetnék, s nyílt, közlékeny jellemükkel minden osztálykü­­lömbséget feledtetni tudnak. Együtt mulat velünk mintegy 20 kézmives és 2 földmivelő, s hogy en­nél több nincs, oka nem részünkrőli visszautasítás, hanem talán a 10 főnyi rész­vény­díjnak sajnálása. Jövő évi választmányunktól elvárjuk, hogy a tár­sadalmi osztályok egybeolvasztásának korszerű művét hivatásuk körében folytatni fogják. Polgári olvasó egyletünkről, nagyvárad sze­gedi vasutunkról, takarékpénztárunkról, al-real­­gymnasiumunkról, leánynöveldénkről, kisdedóvo­dáinkról, melyek részint alakulóban részint gya­­rapulóban vannak, legközelebb. *) Beszterczebánya, jan. 2-kán. Újévi délkor szemtanúi valánk egy igen buz­gó és magasztos vallási jelenetnek. Ugyanis a besz­­terczebányai ágost. ev. egyház nehány száz főnyi számban saját indulatukból összegyűlt tagjai nagy kocsi és szánka vonatban városunkból Radvány helységbe kirándulván, hogy amott igen tisztelt és szeretett nagyérdemű felügyelőjük, méltóságos rad­­ványi és sajókazai Radvánszky Antal e méltósá­gának hálájuk, tiszteletük és szeretetük kifejezését nyilvánítsák. A helybeli evangélikus egyházi papság és az említett nagyszámú egyházi tagok kíséretében lélekemelőleg mondott egyházi alügyelő F. Dilln­­berger Károly ur felszólító beszédje után ö mél­tósága által igen melegen ősi lakhelyén fogad­va , ö általa ezen tiszta és őszinte kifejezés­ből folyó elösmerési kinyilatkozás bizalommal vi­­szonyoztatván, az egyház tagokat jelenlegi ös­­­szetartásra, buzgó egyházi és igazi vallásos kitar­tásra szóln­á. Meg nem szűnő éljenzések közt ta­gadta­tván ezen lelkesitése, magasztos és felejthet­­len hangulatban távozának az összes egyházi ta­gok a nagyérdemű felügyelőtől •— ki nemcsak helybeli egyház és esperességben, — de egész honi ev. vallás szabadságért oly melegen és ko­­szoruzottan működék és érdemei szaporításában küzd és fárad. Örömmel lehete minden hazafinak látni, hogy ezen ö méltóságának buzgó vallásosságból nyilvá­nult tisztelkedés azon tiszta öntudatu kifejezésnek való nyilatkozata, mely az autonóm egyház tagjait annak hő buzgalma mellett lelkesíti.­­ A megjelent és csak saját indulatból kirándult egyhá­zi tagok résztvevői őszintén tanusszák egyházuk és független törvényeik iránti hit ragaszkodását. A­hol ilyen buzgó és egységes nyilatkozatok mu­tatkoznak, ott pártokról és népközi nemzeties el­lenzéki és hatott pánszlávi törekvésről legkevésbé szó sem lehet. 1. 1. Ausztria, Bécs, jan. 11. (A porosz-osztrák vi­szonyról) a bécsi „Presse“ következőleg el­mélkedik. „A berlini lapok nagyon csudálkoznak, hogy Bécsben a „National Zty“ ismert közlemé­nyét nem tekintik Bismark előrerohanásának, ha­nem visszavonulásának jeléül. A tények legköze­lebb bizonyítani fogják, hogy Bécsben helyeseb­ben ítélték meg a dolgokat. Igaza van-e a „Fran­céinak, midőn állítja, hogy Ausztria Poroszor­szág kedvéért hajlandó lenne a szövetségi refor­mot elnapolni, nem tudjuk, de valami egyezke­dés szőnyegen forog. Tegnap híre járt, hogy Rechberg összejövend Bismarkkal Lipcsében; ha ez megtörténik, a két ministernek nem lesz nehéz a kiegyenlítés , mert dac­ára a véleménykülönb­ségnek Rechberg és Bismark közt némi nézet­­egység létez. Hogy szőnyegen van a kiegyenlítés, tanúsítja a „Nord D. Ztg.“ is, mely értekezletről szól Th­un gróf és a berlini ministerelnök közt. Meglehet ez is járult a fordulathoz, de a főérdem mindenesetre Beust szász miniszteré. Münchenből írják e tárgyban: Itten az itteni és a stuttgarti udvar által kezdeményezett kiegyenlítésről be­szélnek Berlin és Bécs között mind a német,­­ mind a vámegyleti kérdést illetőleg még pedig egy szász terv alapján, mely irányadó helyeken szívesen fogadtatott volna. Beust ezúttal is háttér­ben marad s Hügel, würtembergi minister által működik — Bismarkot egyébiránt a „Kreutz Ztt.“ pártja a kiegyenlítésre szorítja, mely szemrésze által határozottan az Ausztriávali szakadás ellen nyilatkozik. A szemlész ezeket írja: Manteuffel, Radowitz, Schwarzenberg, Schmerling, Auerswald, Bismark és Rechberg, e ministerek és utódaik jönnek mennek. A forradalom és reactio fölvált­ják egymást. Király és császár is halandó. De az államok és népek alapföltételei ugyanazok marad­nak s a valódi államférfiú ezeket tartja szem előtt. Poroszország egysége Ausztriával már Németor­szág egysége.“ *j Becses ajánlatit Mivesen fogadjuk. Szerk. A porosz országgyűlés legközelebbi ülése­­ jövő szerdán nyílik meg, s ekkor az ország bel­­helyzetének akár egyik, akár másik rész felé tisz­tulnia kell. Valószínű, hogy­ húsvétra befejezi az ülést, ha a kormány már előbb nem lesz kénysze­rülve, hogy föloszlassa. Az, hogy Heydttal a pénz­­ügyőrség átvétele iránt alkudoznak, szintén ki­egyezkedésre mutat. Bécs, jan. 12. (Bismark és Rechberg összejöveteléről) a bécsi „Presse“ azt írja, hogy ezen lipcsei állítólagos találkozásra vonat­kozólag illetékes helyeütt tudakozódott ssonnét, hol jól kell értesülve lenniök, azon választ nyerte, miszerint Rechberg gróf a megnevezett czélra sem Lipcsébe, sem­­ Olmützbe nem utazand. A bécsi lap, mely ezen tudósításával a fennebbi kie­­egyenlítési teadernak ellentmond, szándékosan nyomja meg Olmützöt, mert — úgymond —• szó­­szerint igy hallotta s e szónak jelentősége van. Külföld, Törökország, jan. 2. (A miniszteri válság) okai felöl írják a’„Presse“-nek : Ab­dul Azi s­zultán trónralépte óta két párt vetélkedett a hatalom és miniszteri tárczákért: Abdul Meh­­h­id hajdani miniszterei egyrészről, a mostani szul­tán fiatalkori társai, s a másodrangú hivatalnokok, kik az úgynevezett palotapártot képezik, másrész­ről közöttük Mehemed Ali pasa főtengernagy és fő­­palotamester szolgált közvetítőül. Az uj kormány­­rendszer férfiai tapasztalásból tudták, hogy győ­zelmük kérdésessé válik mindaddig mig Mehemet Ali pasa a ministeriummal egyetért, s ezen egyet­értés, mig teljesebbé jön, néhány botrányos ese­mény kideritése által, melyet a szultánnak beje­lentettek, hogy Fuad pasát megbuktassák. A bank létrehozása fölötti alkudozások szolgáltaták ellene a főbb adatokat. Köztudomású volt, hogy Fuad pasa titkos okoknál fogva az „Ottoman bank“ an­gol tervezetét pártolta. A sultán ekkép Fuad pasa ellen fdingereltet­­vén, ezt el nem fogadta. Ezen kegyvesztési jelen­ség után nagyvezér Fuad pasa lakosztályába vo­nult vissza s beada lemondását. Társai helyeselték eljárását, s elhatározták mindannyian visszalépni, ha a Sultán Fuad pasa lemondását elfogadná. Ez által azonban csak elősegíték eleneik győzel­mét. A szultán csakugyan, a­nélkül hogy Fuad pasa lemondására válaszolt volna, Mehemet Ali pasát és Rasdi pasát rendelkezési állapotba helyezte, s helyükbe Rasid pasát hadügyminiternek, Mehemet pasát tengerészeti ministernek s Halil pasát a Tophane igazgatójává nevezte ki. Kübritli Me­hemet pasa Adrinápolyból visszahivatott s a nagyvezéri méltóságot fogja elfoglalni , s ak­kor aztán Amet Vefik eflendi külügyi minis­­terré fog kineveztetni. Mielőtt a szultán el­határozta Küprisli pasa visszahivatását, a nagy­­vezirséggel Kiamil pasát az igazságügyi vagy tanács elnökét kínálta volt meg, ez azonban vonakodván elfogadni az apától Fuad pasától elvett méltóságot, szinte kegyvesztésbe esett. Mindezekből az tűnik ki, hogy a szultán ta­nácsosai ezen teljes megváltoztatása által az előbbi kormányrendszer hagyományaival és szokásaival szakítani akart. A jövő mutatja meg, helyesen cse­lekedett-e. Moldva-Oláhország. (A Duna feje­­delemségekbeni dolgok állásá­ról) következőket írnak Bukarestből egy bécsi lapnak: Úgy látszik, Oroszország azon diploma­­tiai veszteségért, melyet Görögországban szenve­dett, nálunk igyekszik kárpótlást szerezni, s az északi nagyhatalmasság kedvezése alatt újra fel­éled gyönge és önállástalan fejedelmünk bátorsá­ga. Igen. Sőt tettvágya újabb időben kalandos tervre buzdító. Ugyanis Cousa fejedelem a kelet­kezendő mozgalmak tekintetéből egész komoly­sággal a diktatúrával akarja magát felruháztatni, természetesen ezen lépés a hatalmasságok tudta nélkül meg nem történhetik , s Oroszország mennyire rajta áll, már­is késznek nyilat­kozik ama terv valósítására. Magában az or­szágban Couzának nincsen pártja. — Sem a régi bojár párt sem a szélső unionisták hoz­zá nem szítanak. Ez utóbbiak, kiknek élén a sok­szor emlitett Rostiano és Rosotti állanak,Napoleon herczeg felé tekintenek, s egy nagy román biro­dalom alakításáról álmodoznak. A bojárok folyvást növekedni látván ezen előhaladt s merész politi­kusok befolyását, egyességet ajánlottak nekik, a kis párt főnökei csakugyan összejövetelt is tartot­tak, melynél Ghika János előbb Samosi herczeg elnökölt, de mely eredményre nem vezetett. Az alsó Dunától írják miszerint ott nagy és méltó feltűnést okozott, az ismeretes fegyverszállí­­tási ügyben működő ügynököknek abbeli nyílt val­lomásuk, hogy Oroszország zsoldjában állanak.­­ Egyébiránt tény az, hogy az ezen ügynökök által elszállított fegyverek s egyéb hadi készletek épen úgy Bolgárországba mint Szerbiába is küldetnek. Olaszország (Az angol túlnyomó befogása az olasz félszigeten) minden mást háttérbe szorított. Az angol sajtó egy alkal­mat sem mulaszt el, hogy Olaszország egysége javára írjon. A „Times“ keményen czáfolja azon érveket, melyeket a nápolyiak elégületlenségé­­nek kimagyarázására hoznak föl. Dél- és Észak Olaszország egyesítésének reménytelenségét tá­mogatják velük. „ Az Egiptombóli kivándorlás után — írja „Times“ — minden nemzet visszavágyik a múlt húsos fazékaihoz. Azon elmélet, mintha a siciliaiakat, lombardokat, és piemontiakat egy nemzettestté egyesíteni, kiengesztelhetően jellem­­különbségek miatt ne lehetne, nem látszik bírni alappal. Hogy Nápolyban elégületlenek, az tény , de ehhez vagy Görögország fiai vérének vagy a sicíliai arab vérnek semmi köze. Ha van tartomá­nya Olaszországnak, mely helyzetével s a sze­reppel, melyet játszott, meg lehet elégedve, úgy az Toscana. S ha innét is mozgást hallunk, ez an­nak bizonyítéka, hogy az elégületlenségnek nem a fajkülönbség oka, hanem politikai és társadalmi forrásokból származik, melyek elvonulnak vagy nem, de a Sardiniába kebelezett tartományok mindegyikére vonatkoznak. Senki se higyje, hogy súlyt fektetünk ezen hangulatra. Ugyanez okok nálunk is elégületlenséget okoztak, mely ivadé­kokon keresztül tartott. Németország, Berlin, jan. 10. (Az osztrák-porosz viszály kiegyenlíté­séről) olvassuk a „Nat. Zig“-ban : „Hogy a sza­badelvű sajtó az Ausztriávali viszályban túlsá­­gokra nem ragadtatta magát, teljesen igazoltnak tekinthető; több lap értesül félhivatalos uton, hogy a viszály be van fejezve. Az „Europe" által közlött szóváltás további következményeit jelesen Thun gróf távolította volna el, ki Sz.-Pétervárra utaztában Berlinen ment keresztül. Thun többször értekezett Bismarkkal, ki aztán ismét Károlyi gróffal váltott szót. A bécsi lapok, különösen a kormánypártiak, valóságos dühvel marc­angolják ugyan a porosz miniszterelnököt, de ennek nem épen nagy a jelentősége. Rechberg és Schmerling nem titkolják, hogy Poroszország jelen helyzeté­nek tartóssága kellemes állásba teszi Ausztriát. Nagybritannia, London, jan. 8. (A j­ó­­niai szigetek átengedése) a szárazföldi diplomatia nagy részében rémületet okozott, mert attól tart, hogy Angolország eljárása e tekintetben veszélyes előzetes esetté válhatnék , ez némi­leg fölszólítás Angolország részéről a többi kor­mányokhoz, hogy hasonlón tegyenek hasonló eset­ben, például Velenczét illetőleg. Mennyire nem törődnek Angolországban ez aggodalommal, bi­zonyítja a „Daily News“, mely világosan kimond­ja, hogy példaadás, előzményes eset fölállítása s a többi kormányok fölszólítása hasonlók megtételére első alapját képezi a jóniai szigetek átengedésé­­nek, mely épen ezért kívánatos. „E nagylelkű és bölcs politika — úgymond e lap — erősít külföldön és idehaza. Véget vet az elveink és gyakorlatunk közötti viszálynak s po­litikánknak egy részt következetességet köl­csönöz. Kiránt ama ferde állásból, melynek rég éreztük tarthatlanságát, képesit, hogy politikai meggyőződésünket zavar és ellenvád nélkül ki­mondhassuk. Szabadakaratu ajánlatunk, melylyel a róm­aiak jövő sorsát saját kezükre adjuk, részünkről hódolat azon népeszmék iránt, melyek eddig egy kormánytól sem származtak. Azon egyetlen befo­lyást, melyet Európában gyakorolni kívánunk, a vélemény és érzület befolyását e tettünk teteme­sen emelendő, már­is emelte. Vetélytársaink elbá­mulnak fölötte, azt mondják, ha nem is ritka nagy­lelkűség, mindenesetre rendkívül ügyes politikai manőuvre. Ha a szigetek csatlakozása Görögor­szágban létrejön, ez gyakorlati alkalmazása lesz azon elvnek, melyre hivatkozunk, midőn a fran­­cziáknak Rómában s az osztrákoknak Velenczé­­ben tartózkodását taglaljuk. Meg vagyunk győ­ződve, hogy Ausztria azon érveket, melyeket ma Görögország erősitése ellen fölhoz, komolyabb megfontolás után elejtendő. A rendszabálynak czélja a békének Keleten helyreállítása. Az osz­trák államférfiaknak nem lehet nem kivánniok, hogy a forradalmi vállalatok egy támpontja, mely sokkal közelebb fekszik határaikhoz semhogy figyelmüket elkerülje, egy jelentékeny n­­ép kielégítése által megszűn­jék. Az osztrák birodalom, a múltkor szenve­dett sorscsapások daczára mégis nagyon nagy arra, hogy oly kicsinyes politikára aljasuljon, mely ere­jét szomszédai gyöngeségében keresi. London, január 5-dikén (Gyö­­ny­örü példája az angol törvény előtti egyenlőségnek.) Rutland her­czeg legközelebb Belooir mellett Leicestershireben rókavadászaton bizonyos Marshal nevű szabad birtokos telkére űzte a vadat ebeivel együtt. Az utóbbi, kinek különben is volt panaszra oka a herczeg által okozott károk miatt, kezébe vette fegyverét , agyonlőtte a­­ rókát. Vadászember ennél nem ismer nagyobb műveletlenséget. A ki­séret magánkívül volt s a herczeg szolgái meg akarták mosni Marshal fejét a legközelebbi lóusz­­tatóban. A herczeg leugrott lováról s a rókát, mint sajátját, visszakövetelte. Midőn Marshall az állatot odaadni vonakodott , a herczeg galléron csípte, elvette tőle a rókát, ebei elé dobta. Ez eseményről a „Daily News“ következőleg emlé­kezik : „Világos, hogy nem minden úgy van a leicestershirei társadalomban mint kellene. A sza­bad birtokosok nem tartoznak a herczeg alá. Bérlő nem okozta volna a herczegnek azt a fáradságot, hogy háza küszöbéről lelökje. Most meg épen azt mondják, hogy Marshal ur a herczeget, a tarto­mány lord helytartóját tettleges bántalmazás miatt törvény elé akarja idézni. Marshal jól teszi, ha kissé gondolkodik a dolgon. Ha megunta ve­­teményeivel tartani rókát, legjobb lesz telkét el­adnia és Ausztráliába vándorolnia, mert úgy fog­ja találni, hogy a királynő törvényei idehaza a hatalmas aristocratia ellenében nagyon csekély biztosítékot nyújtanak neki. T­á­v­i­r­a­t­o­k. — Frankfurtján. 12. Az „Europe“ jelenti: A szultán az udvari párt és mi­nisztérium közötti viszálkodás miatt kelet­kezett aggodalmak eloszlatására a nagy­­hatalmasságok képviselőinek ki fogja nyi­latkoztatni, hogy a miniszteri változás nem fog reactionárius politikát előidézni. — Továbbá jelenti az „Europe“: Ma kezdőd­nek meg Bernben a franczia-svájczi keres­­delmi szerződés iránti alkudozások az illető teljhatalmazottak között. — Páris, jan. 12. A mai „Moniteur“ jelenti: Mogr. Darbois nancyi püspök pá­risi érsekké neveztetett. Páris, jan. 11-én. (Éjjel) A „Fran­ce“ tudósít, hogy mint erősítik, a császár és császárné a legutóbbi elfogadási napok alatt felkérték a nuntiust, jelentené ki kö­­szönetüket a pápának, a franczia sereghez intézett jóindulatú beszédjéért. A Corps legislatio-nak a pamutkeres­­kedés előmozdítására vonatkozó törvény­­javaslat terjesztetett elő. A három lengyel — kik a londoni és varsói forradalmi ko­­mité ágenseinek vádoltattak­­— elleni vizs­gálat befejeztetett, miután ellenök elégsé­ges bizonyítékok föl nem hozattak; mind­azonáltal Francziaországból kiutasittattak. Páris, jan. 12. A „Patrie“ jelenti, hogy Soltz gróf tegnap értekezett Drouyn de Lhuyssal. A „France“-n­ak jelentik Korfuból, hogy az ottani kereskedők ellenezik a jo­­niai szigetek átengedését; megbukottaknak tartják magukat, ha Anglia Jóniát áten­gedi. A brabanti herczeg állapota javult. — Turin, jan. 11. (Éjjel.) A fölkelés ügyében kiküldött vizsgálati bizottmány Nápolyba megérkezett. A nemzeti aláírás a fölkelés által károsultak javára teljes ered­ményű. A milánói város hatóság aláírásra hivja fel a polgárokat, miután ezáltal a plebiscitumot a jótékonságban megújítják. Páris, jan. 10. A mai „Moniteur“ szerint a „Courrier de Dimanche“ czimü lap harmadszori megintést kapott Prevost Paradolnak egy czikke miatt, mely az ál­talános szavazatjog alkalmazását diseredi­­tirozza. A „Hon“ magán társürgönye. Páris, jan. 13. A mai „Moniteur“ írja, miszerint Fer­dinánd portugalli ki­rály, — daczára a belgák királya által hoz­zá intézett levélnek, — visszautassa a gö­rög trónra jelöltséget. A „France“ mai száma mint bizo­­nyosat állítja, hogy az orosz követ néhány hónap előtt nem fog visszatérni Konstanti­nápolyiba, az ott közelebbi időben létesitett rendszabályok miatt. Konstantinápoly, jan. 12. M u s­­t a f a pasa pénzügyministerré, Fuad pasa a nagy-tanács elnökévé neveztettek ki. papnak, jó hazafinak s a szegények bőkezű ápo­lójának. — A­z­o­n háromszéki helység birája nyilvá­nos köszönetet mond Mikes Benedek gr. urnak, ki a múlt őszszel leégett helységbeliek segéléséhez 100 véka kenyérnek való gabonával járult. = Jótékony hangverseny. F. hó 14-én d. u. 4. órakor a Lloyd teremben Meisel W. A. tudor által hangverseny fog tartatni az izraeli szegény tanulók segélyezésére. Az érdekes pro­gramra itt következik: I. szakasz. 1) „Pensée fu­­gitiv“ Heller és Ernsttől, hegedűn és zongorán Deutsch Vili és Czeke Sándor. 2) Szavalat Davi­son Bogumil úrtól 3) „Cavatine“ Maria di Rohan operából, énekli Láng Paulina k. a. 4) Dalok, énekli Braun Lajos ur. 5) Nagy ária „Dom Se­­bastián“-ból, énekli Weisz Johanna k.a. 6) „Setze nur den Fall“ költemény, szavalja Delia Hermin k. a. II. szakasz. 1) Fóthi dal, szavalja Egressy Gábor ur. 2) „Kettős“ Don Juan operából, ének­lik Markovits Ilka k. a. és Bignio ur. 3) Cavatine „Ördög Róbert“ operából, énekli Braun Katalin k. a. 4) Áldás a „Próféta“ operából énekli Weiss Johanna k. r. 5) Bölcsődal zongorán és hegedűn, előadják Czeke Sándor és Deutsch Vili urak. Helyárak: Körszék 3 ft., zártszék 2 ft., álló­hely I ft. Jegyeket válthatni a műkereskedésekben. — Kölcsey „Hymnusz“-át dr. Józeffy Vilmos, és Reich Ignácz ó-héber nyelvre lefor­­díták, még pedig versben, s a „Magyar Izraelita“ külön mellékletkép, tegnapi száma mellett szét­küldözték.­­ A „Mátra" jelenti, hogy a heves m. gazd. egyesület ezen lapot választotta közlönyéül jan. 5-én tartott havi ülésében.­­= A rozsnyói takarékpénztár már megkezdte működését 40,000 ftnyi alappal, mely már be is fizettetett. = Művész gyerek. Herzka nevű sze­gedi születésű, még csak 6 éves gyermeket kezd­nek emlegetni a lapok, ki Párisban meglepő si­kerrel lépett volna fel zongora­játékával. — Az érd. hiv. értesítőben közzé tétetik, hogy a sorozáshoz megkivántató anyakönyvi kivo­natokat és általában minden okmányokat az ille­tők minden dij és bélyeg nélkül kötelesek kiadni; továbbá, hogy a munkaképtelen szülők, nagy­apák és testvérek, kik mint ilyenek a hozzátarto­zók katonakötelezettségtőli felmentésüket kérvé­nyezik, csakis az illető hatósági orvos által, a ve­gyes felmentő bizottmány jelenlétében vizsgáltat­hatnak meg, és hogy azon kívül kiállított orvosi bizonyítványok a hadkötelezettségtőli felmentés­nél érvénytelenek.­­ Bűnvádi esetek: Pest város kapitányi hivatalai előtt 1282 elfogott egyén fordult meg, kik közül 1042 rendőrileg ítéltetett el, 2547-en pedig kikísértettek a városból. A többiek részint bűnvádi eljárás alá estek, részint a kényszer do­logházba vagy a polgári kórházba kisértettek. Ér­dekes volna tudni, hány volt közöttük azon szol­­gálatkerülő cselédekből, kik egy két hétig szol­gálnak, s két három annyi ideig kószálnak Pesten, olyan vig életet élvén, melynek következtében a múlt hónapban is mintegy 70—80 szolgáló ke­rült a Rókusba. —Tegnap volt szerencséje a jogász segély-egylet javára tartandó bál bizottmányi kiküldöttségé­nek, Szentmihály Diénes, B. Perényi Zsiga, és Gr. Kornis Gáspárnak, tiszteleghetni Gr. Károlyi Edéné szül. Gr. Kornis Klarissa ö méltóságánál s kikérni a szerencsét, hogy a bál háziasszonya le­gyen. A grófnő szívélyesen fogadta a küldöttséget és kérésük teljesítésére késznek nyilatkozott.­­ A „Z­e­n­é­s­z­e­t­i l­a­p­o­k­r­ó­l“ a Z.S.köz­löny elismeréssel emlékezvén meg, azt a meg­jegyzést teszi, hogy egész Kanizsán senki sem is­meri ezen tagadhatlanul ügyesen és értelmesen ke­zelt szaklapot. Bizony pedig kár, hogy legalább a casinók és olvasó egyletek nem tartják, mert a mellett hogy maga a lap nagyon megéri előfizetési árát, egyszersmind oly könyvtári kellék, melyet egy két évtized után kétszeres árán is megsze­reznének sokan. = D­a­v­i­sso­n lengyel születésű jeles szí­nész, ki jelenleg a pesti német színházban ven­dégszerepel, óhajtana valamely színdarabban jóté­kony czélra fellépni, s anyanyelvén, lengyelül játszani. Hallottuk már nemzeti színpadunkon a franczia, olasz, angol nyelvet, s ha más tekintetek nem állnak útjában Davison felléptének, nem lát­juk át, miért ne lehetne a lengyel nyelvet is ugyanott meghallgatnunk, annyival inkább, mint­hogy egy ősi hagyományos lengyel vers így kez­dődik : Yenger pólyák dva bratyanki, stb. — Közbiztossági sikeres eljárá­­s­o­k. Zalamegye Strém nevű községében lakó megrögzött tolvajok Mart János és W­i­n­d­i­s­c­h Antal, kik strémi lakos Klebas János pinczéjét a szőlőhegyen feltörték és kirabolták, a csendőrök által elfogattak, s a szolgabirói hivatalnak átszol­gáltattak. Egy Stájerhonból bemenekült, és ható­ságilag köröztetett Pfister Ferencz nevű tolvaj is elfogatott.­ A gerczei erdőkerülő Führe Győző ki négy fegyverzett csavargónak menhelyet szol­gáltatott, a csendőrök által letartóztattatott, s a káldi szóig, hivatalnak átszolgáltatott. A már ré­gebben üldözött s veszedelmesebb rabló L­i­p­p­a­y Pál Miháldiban Kishant János lakásán lefegyve­­reztetvén, ugyancsak a csendőrök által a szakácsi szóig, hivatalnak szolgáltatott át.­­ A csendőrök ezenkívül elkoboztak : 37 törvénytelenül birtokolt fegyvert, elfogtak : 5 csavargót és 19 tolvajt.S.­­ Kassáról írják az „0“-nak, hogy f. hó 3-án esti hatodfél órakor egy színészt épen az utcza sarkán meg akart rabolni egy férfi, kivel mindaddig dulakodott, míg két asszony csendőrö­ket nem vezetett oda, kik aztán könnyebben el­bántak a magát szabadságos katonának vallott vitézzel. = Uj adat a rablók krónikájából. A Z. S. K.-ban olvassuk: Miháldon, Somogy megyében a múlt év utolsó, vagyis Szilvester estéjén egy L­i­p­p­a­i nevezetű, meglehetős veterán csavargó, Borsos polgárnak házába bemenvén, amint a szo­bába belépett, az ágyban fekvő gazdája puskáját fogván ezen szavakkal: „kutya vak pandúr készülj a halálra, most meghalsz“ — B. J. veje takács­mester látván a zsivány szándékát, lassan hátul­kerülve átkarolta őt annyira, hogy mozdulni sem tudott, mire az ágyban fekvő B. J. is felugrott, és vejének segítségére ment; véletlenül a helyi kis­­bíró az ablak alatt menvén el, hall­­ta a lármát a szobában, bement, és így hárman viaskodva a gaz­emberrel — fegyverét elvenni képesek nem vol­tak. — A lármára a szomszédságban lakó molnár­mester B. S. puskáját magához véve, szomszédjá­nak segítségére sietett — s a gyilkolni szándéko­zót fegyverének letevésére kényszeritette; kit meg­kötözve a biró házához vezettek másnap reggel a csendörségnek kézre adtak. Ezen hős tettnek folyó hó 7­ dikén szomorú eredménye jön! — Mi­után este 9 órakor helység biránk házához 3 felfegyverkezett zsivány belépett — a bí­róra rá parancsoltak, miként őket a molnár lakához vezesse — a ki engedelmeskedett ki volt ? a helység bírónk, — a molnáriakhoz ér­vén a háziasszony azonnal észrevette, hogy több ember jár az udvarban, s ágyban fekvő férjének lassan mondja: „Sándor­ végünk van, mert rablók vannak az udvarban“ — erre az ajtón nagy zör­gés történik, a molnár kérdé, ki vagy ? felelet­en, a biró vagyok —­ a molnár kérdé, mit akar ? nyis­sa ki az ajtót, eresszen be, — a molnár felelé, ha dolga van velem, jöjjön holnap; mire kevés vártatva a ház lángokban állt! a molnár tudván, hogy a zsivá­­nyok élete után vannak — családjával a szobában maradt, miglen a harangok félre verettek és a nép összecsődült — a mire is a 3 zsivány szép lassan elment, a bírót magukkal elhajtván; a molnár égő lakában maradott, gyermekeit az ablakon adta ki a segítségre jött embereknek — későbben, midőn életét bátorságban látta, maga s neje is lángok kö­zött a szobából ki­ugrott, és szomorú szivvel nézték hogy 5 darab szarvasmarhája, 1 lova, min­den takarmánya, és a padláson volt holmija, meg 600 frt kész­pénze a lángok martaléka lön ! — Szomorú az eset, de még szomorúbb a falukban és pusztákban levő létünk, mert sem életünk, sem vagyonunk bátorságban nincsen! — Dr Mezei Lipót, az elitélt és leg­­közelebb megkegyelmezett politikai vádlott — mint a „Független“ írja — jelenleg Schwarzer tr budai tébolydájában ápoltatik mint elmebeteg. A Két bécsi szerkesztőség irodáit, a „Presserét és a „Vaterland“-ét megmotoztatta a hatóság. Megjelent czikkek kéziratait keresték, de nem lelték meg. — Felszólitás. Mindazon tisztelt gyűjtőimet kik „a magyar nép szaporátlanságának okai“ czimü munkámra előfizetőket gyűjtöttek, vagy kik még előfizetni óhajtanának, tisztelettel felhí­­­vom , hogy előfizetési összegeiket hozzám 1863-ik évi jan. 18-áig annál bizonyosabban megküldjék, minthogy későbbi előfizetések nem fogadtatnak el — szándékom lévén érintett munkámból csak annyi példányt nyomatni, amennyi előfizetőt ka­pok. A munka jan. 1-én sajtó alá megyen, a hon­nan mihelyt kikerül, a tisztelt előfizetőknek azon­nal szét fog küldetni. Előfizetési ár 1 ft o. é. O­c­s.­v­á­r­y Ede, orvos és szülész.*

Next