A Hon, 1863. március (1. évfolyam, 49-73. szám)
1863-03-14 / 60. szám
60-ik sz. Szombat, mart. 14. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva* Egy hónapra............................. 1 frt 75 ki 3 hónapra................................. 5 frt-------6 hónapra.................................. 10 frt — — Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentsítve kéretik beküldetni. Szerkesztés iroda: Perencziek-teredik szám, földszint. Szerkesztő lakása: Országút 18-dik szám 2-dik emelet. Kiadó-hivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Első évfolyam 1863. Beiktatási díj: 7 hasábos petitsor.............................7 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért ... 30 kr. terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a laptulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar-, kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: József tér, 11. szám, 2-ik emelet. E lap szellemi részét illető minden közlelmény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Mindenek felett honpolgár, azután kereskedő. Határozottan kitűztük egy czikksorozatban azon állást, melyet a legújabb időben felmerült kérdésben, váltótörvényeink módosítására , illetőleg az osztrák váltótörvények életbeléptetésére nézve, elfoglaltunk. Előítélet nélkül, részrehajlatlanul és kimerítőleg kimutattuk, hogy : 1. A múlt évi kereskedelmi krízis és az ennek következtében mutatkozó hitelhiány, megelőző évek viszonyaiban és az amerikai háborúban veszik eredetüket. — Kimutattuk, hogy a pest-budai kereskedelmi és iparkamara 1859-ben, az akkoriban dívó osztrák váltótörvények és törvénykezési eljárás ellen, épen úgy és majdnem ugyanazon szavakkal küzdött, mint azt most a magyar törvény és törvénykezés ellenében teszi. Történelmi forrásokból mutattuk ki. 3. hogy a kereskedelmi krízisek nem állanak közvetlen összeköttetésben az ország törvényeivel, és hogy azok minden országban, melyben nagyban folyik a kereskedés, kisebb nagyobb mértékben előfordultak, miglen oly állam, amely rendszeres váltótörvényekkel nem birt, minden részeiben e bajtól idáig fentmaradt. Végtére 4. a lehető legnagyobb kímélettel oda utaltunk, miként a bukások legfőbb okát a társadalmi viszonyokban kell keresni. Azon túl egész őszinteséggel mondottuk ki, hogy Magyarországnak új kereskedelmi törvényekre van szüksége, de hogy az ilyetén törvények hozatala kizárólagosan az országgyűlést illeti. Hogy egy véleményen legyen velünk valaki, nem szükséges nagy hazafinak lenni, elég, ha az alkotmányosság alapelveit megértette. Már befejezettnek tartottuk a vitát e kérdés felett, és nem tértünk volna ahoz vissza egyhamar, ha nem találunk a „Pester Lloyd“ 56-dik számának élén egy czikkre*, melynek megjelenését — azon alakban, amelyben mutatkozik — nem tulajdonítjuk az általunk igen tisztelt szerkesztőségnek; sokkal higgadtabb modorban szokott az nyilatkozni, nem bánik el — amúgy lóhátáról — komoly ügyekkel és komoly férfiakkal mint az említett czikk írója; ki jónak látja, a magyar napi sajtót majdnem egész általánosságban felületességgel vádolni ; szemére hányja hogy a nemzet és államgazdászat legfőbb elveit roszul fogja fel; minek következtében azon czikk írójától azt kellett várnunk, hogy alapos nemzetgazdászati tudománynyal fog a közönség elé lépni és elleneit tényekre alapított bebizonyítással teendi semmivé. De mennyire elbámultunk, midőn czikkét végigolvasva, tények helyett üres mondatokat , okszerű felfogás helyett ellenmondásokat és a nemzet és államgazdászat legelső alapelveiről semmit sem találtunk. Egyébiránt nem vonjuk kétségbe W—már jó szándékát, sőt inkább — ha a jellegző kötük mögött csakugyan felismertük volna az egyént — szorgalmas , törekvő férfiúnak s jó hazafinak tudjuk őt; de: „non omnia possumus omnes.“ — Az egyént s a sajtó viszonyok keserűségét a nyilvános életbe átvinni nem szabad. A „Pester Lloyd“ tisztelt szerkesztőségét figyelmeztetjük: Előnyös helyzetben van az, ki a fennforgó vitában — mely nem annyira köztünk, mint Bécs és Pest közt folyik — német nyelven is; őt ott olvassák — érti mindenki s a tapsolók melléje állanak — nem követünk el méltatlanságot ha azt várjuk a szerkesztőségtől, hogy: jelen czikkünknek tért engedjen lapjában, csillagozza körül tetszése szerint, de ha közli, ne forgassa ki eredetiségéből. Wann úr czikke második szakaszának végpontját vesszük magunkra, arra felelünk, mit ellenünk mondottnak vagyunk kénytelenek venni, habár — aki figyelemmel olvasta volt értekezéseinket és W—mnár czikkét, — azt tapasztalhatta, hogy állításaink helyességét nagyrészt ő is elismeri, sőt nálunknál erősebb kifejezéseket használ: „nem kívánjuk — úgymond — a számtalan csalások és kijátszások egész fejezetét ismételni, melyek a hitelező irányában egyedül a személy biztosságának érzetében merényeltethettek, nem akarjuk ismét kitárni a romlottság és erkölcstelenség nyomorúságos képét, mely naponta szemünk előtt állott és áll, megelégszünk e tagadhatlan tény felemlítésével.“ — Ily sötét kép után, oly rövidlátón —már, hogy az ily mélyen gyökerező társadalmi fekélyt annak tulajdoníthatja, mert váltótörvényeink a személyes fogságot nem rendelik el. Az egyének becsületébe helyzett — és eljátszott bizalmat, a személyes fogság elrendelése nem állíthatja helyre; a vesztett bizalmat nagy nehezen, és hosszas tapasztalás után lehet visszanyerni ismét; avagy hajlandó volna- e—már annak, aki őt most megcsalta és kijátszotta, a személyes fogság törvénybe igtatása után hitelt nyitni ? — sajnos, hogy vannak esetek, midőn a bukott fél 30—40%-ával egyezkedett, s ezután már tisztességes hitelt érdemlő egyéneknek tekintették, és ennek következtében kétszer háromszor mondhatott csődöt! Wa nnár azt mondja: „a gyógyszert azért mellőzzük mert fájdalmas.“ keres A közügyben előforduló hiányok gyöorvoslásától soha sem rettentünk vissza, de vak követői másoknak nem vagyunk és nem leszünk, sem pedig nem lehet szándékunk az élő fát kitépni gyökerestől, mert annak egyes gallya : rozsdás. Azt mondjuk: senkinek sincsen joga törvényt módosítani, csak az országgyűlésnek — ez tiszta, alkotmányos elv — melyet fennhangon hirdetni jogunk van. Ő Felsége szavai szerint visszahelyeztettünk alkotmányunk élvezetébe; a mostani helyzetet rövid ideig tartó, kivételes állapotnak kell tekintenünk . A magyar törvények hatását egyedül akkor lehet helyesen megítélni, ha magyar institutiók értelmében szervezett közegek által kezeltetnek , az alkotmány egyes foszlányai, körülaggatva idegenszerű intézményekkel, nem elégíthetnek ki senkit, s ily helyzet egyedül arra szolgálhat, hogy a legczélszerűbb intézményeket is népszerűtlenné tegye. Ki tagadhatná váltótörvényeink üdvös hatását a nagy katastrophák előtt ? — azért nem mondjuk, hogy azokon nem kell változtatni; de azt vitatjuk, hogy : nem e törvények hiányai képezik a baj legfőbb okát; s azt is merjük állítani : oly előnyökkel bír az, melyeket más váltótörvények nélkülöznek, p. o. a végrehajtás rendszabályai. Hogyha a kereskedővilág az erkölcstelenség elterjedését oly átalánosnak ismeri, mint azt többen állítják, ez erkölcstelenség ily általános elterjedése néhány havi — rövid időszak alatt nem történhetett; ha e bajt az által vélik orvosolhatni, hogy a személyes fogság a váltótörvénybe igtattassék mulhatlan, mi ezt, annak idejében nem fogjuk ellenezni, de kielégítő hitelintézetek felállításával karöltve kívánjuk eszközöltetni; s azt véljük, hogy a személyes fogság beleillesztése a váltóeljárásba, úgy mint azt az osztrák törvény tartalmazza, a lejárt évtized alatt, többet szolgált az uzsorának mint a kereskedésnek, s ha tetszik, bebizonyíthatjuk, hogy a személyes fogságot — az időszakban — leginkább jóhiszemű és tettleges kezességet nyújtó egyének és ügyefogyottak ellenében követelték, miglen a csalókat alig jutott volna esze ágába a hitelezőnek, saját költségén, élelmezni; azt vitatjuk, hogy kereskedelmi törvényeink nem lesznek jobbak, ha az „egyezkedési rendszert“ közéjük tűzzük. Egy szót ejtettünk : „uzsora“ , melyről—m urnák, — amint szavaiból értjük — igen szabad nézetei vannak; mi is a tudomány által felvilágosított nézetek követői vagyunk, és nem állunk ott, hol a canonicus jogfogalmak szerint minden kamatvétel uzsorának bélyegeztetik; mi sem tekinthetjük a pénzt másnak mint portékának, melyet a körülmények szerint hol drágábban, hol olcsóbban lehet értékesíteni és osztjuk a nézetet, hogy az uzsorának épen akkor vesszük elejét, ha a törvény magasabb kamatok vételét is megengedi ; de azért azt, ha valaki felebarátjának pillanatnyi szorultságát túlcsigázott követelésekre használja fel, avagy bonyolódott pénzviszonyainak még nagyobb összebonyolítását öntudatosan, nyerészkedési vágyból mozdítja elő, annak eljárását vétkes, bűnhődésre méltó uzsorának tartjuk, mely ellen a polgárokat védeni kell a törvénynek csak úgy, mint a jóhiszemű hitelezőt csalárd adósai ellenében. Ha majd bele fogjuk igtatni váltótörvényeink közé a személyes fogságot, reményünk, nem fogjuk elkövetni a hibát, hogy oda engedjük a hitelezőnek az adós személyét már akkor is, midőn a jóhiszeműséget kétségbe vonni nem lehet, midőn a tartozás fedezésére bő, és nehézség nélkül pénzzé tehető fedezés mutatkozik; midőn az egyén nem annyira a személyi& jelzálogi hitelre tette adósságát, s foglalatossága nem a nagy nyereményt és súlyos veszteséget koczkáztató kereskedés. E véleményünk támogatására polgárosodott, nagy kereskedést űző nemzetek törvényeiben találunk előzményeket; igy a franczia kereskedelmi törvény váltóknál és körleveleknél különbséget tesz , váljon azt kereskedő vagy más egyén irta- e alá, s a nemkereskedő elitélését — ha hogy adósága nem világosan kereskedelmi czél kivitelére volt téve — a rendes bíróság elé utasítja; e megkülönböztetés annyira terjed, hogy a kereskedő önmaga, oly tartozásokért, melyek nem világosan kereskedésére vonatkoznak, hanem saját ruházatára, fogyasztásra s a t. tétettek, a rendes bíróság által ítéltetik el. A szegény sorsuak iránt annyira elnéző a franczia törvény, hogy 300 frankon alul lévő adóságoknál a személyes fogságnak hely nem adatik. Ki tagadhatná váltótörvényeink üdvös hatását még most is, ott, hol az üzlet egészséges alapokra van építve? Felemlítjük p. o. takarékpénztárainkat, sák évenként ez országban mintegy 80 millióra menő váltóüzletet eszközölnek és még eddig nem emeltek panaszt, hogy adósaik hanyagul járnának el a fizetésben; felemlítjük példa végett Komárom fakereskedését, melyben a múlt évben 3 millió fordult meg, többnyire hitelre, csekély részletekben (appoints) és nem ment veszendőbe semmi; meg vagyunk győződve, hogy számtalan ily példát lehetne felhozni onnan, hol nem ragadta el a túlzott mértékben vitt speculatió az illetőket a végnélküli hitelezésre. Wa nner végszavai oly általánosságban vannak tartva, hogy nem érthetni : összes törvényeinket értette-e, vagy egyes czikkeket, oly insinuatiót tartalmaznak, mely hazánkat — a viszonyokat nem ösmerők előtt — mint törvénytelen államot tüntetik fel, s mivel itt már nem a törvénykezésről, de magáról a törvényről van szó, kell hogy a törvény szavaival feleljünk. Úgymond—már: (a) Törvényeink nem nyújtanak garanciát, hogy az adós, minden valódi ok nélkül ne fizessen, (b) mert a legvagyonosabbnak sem kell — törvényeink nyomán — sem fizetni sem csődöt mondani, (c) mert végtére a’ bejelentett csődnél sem esik az adós szigorú hathatós fényűtő vizsgálat alá. (Weil unsere Gesetze uns nicht die Garantie bieten, dass uns der Schuldner nicht auch ohne jede reelle Veranlassung nicht bezahle, weil auch der Vermögendste nach unseren Gesetzen weder zu zahlen noch Konkurs anzumelden braucht, weil er schliesslich auch bei angemeldetem Konkurse keiner strengen eingreifenden strafgerichtlichen Untersuchung unterliegt.) Megvalljuk, e phrasisokba horkolt vádak súlyát inkább sejtjük, mint értjük; de ahogy létezne hazánkban, létezne a világon törvény, mely az adóst pártolja, hogy valódi alapos ok nélkül, se fizesse tartozását, nem hisszük; törvénykönyvünk ez iránt már 1486-ban és 1462-ben rendelkezett (Mátyás VI. 17 — Ulászló I. 38) „quod secundum quod se quisque obligavit facta legitima evocatione in primis octavis judicium et justitiam recipiat. “ Azóta számos törvények rendelkeznek a hitelezők javára, mig végre az 1830. XX. és az 1840. XI. törvényekhez érünk, a melyek a világos adósságok behajtására nézve a leggyorsabb és sulyosb eljárást tartalmazzák talán az egész polgárosodott világon, de ezekről később. b) A csőd kijelentését illetőleg ide írjuk az 1840. XXII. tcz. 5. 9. és 10. §§-ait: 5. §. Csődületnek helye vagyon : a) Midőn az adós, vagy annak halálával örökösei vagy hátrahagyott vagyonának gondnoka az illető csődületi bíróság előtt kijelentik, hogy adósságai vagyonát meghaladják; b) Midőn a hitelezők közül egy vagy többen a csődületi bíróság előtt bebizonyítják, hogy az adós tartozásainak eleget tenni nem képes, s ugyanazért csődületet kérnek. A csődület megnyitását pedig kérheti bármely hitelező, habár oly kötelezvénnyel, vagy váltóval lépne is fel az adós ellen, melynek kitűzött fizetési ideje még le nem járt. 9. §. Ha a bíróság a két részről bemutatott bizonyítványokból, vagy bírói vizsgálatba azt látná, hogy az adósnak fizetésbeli tehetetlensége valóságos, vagy alaposan gyanittatik, a csődület megnyitását azonnal megrendeli. 10. §. A fizetési tehetetlenséget alaposan gyanittatja, s azért a csődület megrendelésére elegendő . a) Ha az adós megszökik, vagy elrejtőzik, s ezen cselekvésének más oka nem valószínű; b) Ha a megrendelt határidőre értékbeli állapotának kimutatására a bíróság előtt maga vagy ügyviselője által meg nem jelenik, s értékbeli állapotját kimutatni vonakodik, vei követeléseik egy részének elengedése végett oly kijelentés mellett kezdett egyezkedéseket, hogy adósságai vagyonát meghaladják, habár ezen kijelentés bíróságon kívül történt is ; d) Ha az adós kereskedőnek a bíróság előtt előmutatott kereskedői könyveiből kiviláglik , hogy könyveit annak idejében rendesen befejezni három hónapig elmulasztotta, vagy azokat nyilván meghamisitotta. A fenyitő eljárásra (c) nézve ide teszszük ugyan az 1840. XXII. tcz. 125, 126, 127, 128, 129, 130 és 131-dik §- ait. 125. §. A csődületi bíróság azon ítéletben, mely által a csődület megnyitását birói képen megrendeli, s a hitelezők összehívására határidőt rendel, egyszersmind a bukottnak szorosan meghagyja, hogy bukásának okait a hitelezők összejövetelére kitűzött határnapig írásba foglalva a csődületi bíróságnak beadja. 126. §. Beadván a csődület alá esett bukása iránti írásbeli nyilatkozását, minden hitelezőnek joga vagyon azt megvizsgálni, s ha a bukott által előadott okokat elégteleneknek, vagy annak felhozott állításait alaptalanoknak vélné, azok czáfolatára ellen próbákat felhozni, sőt a bukott ellen szoros vizsgálatot is kérni. 127. §. A bíróság a hitelező által kért szoros vizsgálatot megrendeli, és a bukottnak kihalgatásával teljesíti, annak kereskedési könyveit s a csődület megrendelésekor lefoglalt kereskedési levelezéseit, ha a vizsgálatra szükségesnek látja, általnézi, s a tapasztaltakat gondosan feljegyzi , szabadságában állván minden hitelezőnek a bírói vizsgálatot, sőt a kereskedői könyveket s levelezéseket is megtekinthetni. 128. §. Kinyomoztatván a per befejezéséig a bukásnak okai, ha akkor, midőn már a csődületi tömeg egészen tisztába hozatott, s az ahoz tartozó javak eladattak, kivilágosul, hogy a tömeg a hitelezők kielégítésére nem elengendő, ha a beadott próbák és véghezvitt vizsgálatok szerint a bukás hamissággal párosult, vagy vétkes gondatlanságból eredeti, a csődületi bíróság azon ítéletben, melyben a kifizetés rendet megállapítván, a követelések kielégítését a tömeggondnoknak meghagyja, egyszersmind kimondja azt is, hogy a bukás hamissággal vétkes gondatlanságból eredvén, a bukott jövendőre váltókat törvényesen ki nem adhat, bejegyzett kereskedőnek nem tekintetik, s törvény előtt hitelességgel biró kereskedési könyveket nem vezethet, — s ezen ítélet ugyanazon módon, mint a hitelezők összehívására kitűzött határnappal történt, a helytartótanács útján országszerte is hirdettetik. Sőt hamisságnak vagy nagyobb beszámítást érdemlő vétkes gondatlanság esetében a csődületi bíróság azt azon fenyitő bíróságának, mely alá a bukottnak személye tartozik, azonnal felfedezi, s a vétek bebizonyítására szükséges irományokat neki átküldi. 129. §. A fenyitő bíróság pedig köteles, minden ilyen felfedezés következtében a bukottat azonnal perbe vonni, s ha elszökésétől méltán tartani lehetne, azt haladék nélkül le is tartóztatni. 130. §. Hamissággal párosult bukásnak tekintetik minden bukottra nézve: a) Ha a bukott a csődület megnyitása előtt, vagy a per folyamata alatt elszökött; b) Ha akkor, midőn ellene a hitelezők csődületet kérnek, a bíróság idézésére sem maga, sem képviselője által megjelenni nem akart; c) fia a bíróság ítéletének következtében értékbeli állapotját a 12-dik §. értelmében felfedezni nem akarja; d) Ha ugyan bírói ítélet következtében bukásának okait előadni nem akarja; e) Ha a tömegből valamit eltitkolt, s a csődület megrendelete után valamit eladott; f) Ha hitelezőinek kijátszására adósságokat szüntett, valótlan adós leveleket adott ki, vagy valóságos kötelezvényeinek kiadási napját előbbre tette; g) Ha hitelének emelésére vagy fentartására tudva hamis leveleket használt; h) Ha valamelyik számadása alá bizott vagyont s bármi letéteményeket elköltött; ha a gyámsága alatti árváknak értékéből valamit eltulajdonított, vagy elpazarlott. Kereskedőknél s gyárosoknál ezeken kívül a bukás hamissággal párosultnak tekintetik, ha : a) A bukott kereskedői könyveit hamisan vezette, azokat később meghamisította, leveleket azokból kiszaggatott, vagy másokat ragasztott bele; b) Ha bejegyzett kereskedő, vagy közkereseti társaság könyveket éppen nem vezet. kás Minden hamissággal párosult bun fenyitő biróság által bünperrel leend megboszulandó, s a vétkes a beszámítás mértékéhez képest fél esztendőtől három esztendeig kiterjeszthető tömlöczczel büntettetik. 131. §. A vétkes gondatlanság esetei következendők: a) Ha bejegyzett kereskedő könyveit rendetlenül vezeti, úgyszintén b) Ha minden évnek végével követelési s tartozási állapotáról kereskedési mérleget (Bilance) nem készít; c) Ha valamely kereskedő rövid idő alatt tetemes vagyont elpazarlott, s megmutatni nem tudja, hogy szerencsétlenség vagy nagyobb kereskedési veszteségek érték; d) Ha valamely kereskedő a csődület megnyitása előtt akkor, midőn könyveiből már láthatta, hogy vagyona minden adósságainak kielégítésére nem elegendő, ahelyett, hogy maga a csődület megnyitását kérte volna, egyik vagy másik hitelezőjét, kinek mások kárával kedvezni akart, bírói foglalás utján előre kielégítette. A vétkes gondatlanságból eredeti bukás azokon felül, mik a 124-dik §-ban már emlittettek, nagyobb beszámitásu körülmények között, különösen pedig a fentebbi d) alatti esetben a bukottnak fenyitő bírósága által fenyitő per utján fog megboszultatni, s egy héttől hat hónapig terjedhető A csődbíróság eljárására nézve az 1844. VII. tvez. 5. § s ából, az 1840-diki csődtörvény pótlékaiból a 129. §. kiegészítését is közöljük : „129. §. A fenyitő biróság, a csődbíróság megkeresésének következésében, a bukottat azonnal büntetőper alá vonni, s ha elszökéstől tartani lehet, azt haladék nélkül le is tartóztatni, hozandó ítéletét pedig megvizsgálás végett mindenesetre a szokott felebbviteli bíróságok eleibe terjeszteni köteles.“ Mind e törvények §-jait azért közöltük egész terjedelmükben, mert azok a nagy közönség — különösen a nem magyar közönség — előtt többnyire ösmeretlenek, s hivatkozunk az 1844. VI. és VII. tvez. Azonfelül bátorkodunk kereskedőinket,és mindenkit a ki Magyarországban valakinek hitelez, az 1837, XX. t. cz.-re figyelmeztetni, mely a szóbeli perek bíróságáról szól, s melynek 8, 10 és 11. §§-it hasonlóképen ide írjuk, hozzátéve még azt, hogy az ezen törvény értelmében hozott Ítéletet az elmarasztalt fél egyedül birtokon kívül felebbezheti. 8. §. Ezen bíráskodásban rendes keresetlevél nem kívántatik, hanem akár írásban, akár pedig szóval előadandó és a bíróság által írásba foglalandó panaszra megjelenési határidő, mely nyolcz napnál tovább nem terjedhet, szabattassék. 10. §. Ha az e szerint idézett a kiszabott határidőre meg nem jelenne, makacsságból a felperesi keresetben marasztaltatni fog, — ha pedig megjelenend, ha a Bíróság mindegyik felet elegendöleg meghallgatván, próbáikat és feleseléseiket szorgalmatossan, a mennyire lehet, tulajdon szavaikkal jegyzőkönyvbe véteti, és minden környüállásokat elegendőképen felvilágosíttatván, Ítéletet hozand, és azt előre bocsájtott azonnali bejelentés után, legfeljebb nyolcz nap alatt, végre is hajtandja. 11. §. Az ellenállás ezen per nemében meg nem engedtetik , s ugyanazért ennek közbejötte esetére az Ítélet az illető törvényhatóság által rendelendő hatalom-karral is végre fog hajtatni, — azonban a birói járandóságnak sem lévén helye ; egyébiránt a pernek birói képen meghatározandó törvényes költségeit a vesztes fél megtéríteni köteles részen. E szóbeli bíráskodás 1840, XI. t. ez. értelmében minden világos adóságra kiterjesztetik, de szükséges, hogy az adós magát körlevelében a szóbeli perek bírósága alá vesse, és igy az 1837. XX. és az 1840. XI. t. czikkekre hivatkozás történjék. E törvények védelme alatt minden hitelezőnek követelése, a mennyire emberi intézkedésekkel lehető, biztosítva van ; ha pedig mégis történnek csalások és kijátszások, az részint a hitelezők tudatlanságából, részint onnan ered, mert az emberi ész furfangossága a legvilágosabb rendelkezéseket is képes kijátszani; az ily balesetek nem jogosítanak fel senkit sem, hogy az alkotmányosság alapelveinek világos megsértésével, oktrélt követeljen, mert nem csak e hon, de minden ország üzlettel foglalkozó fiainak kötelességük, hogy szem előtt tartsák e szavakat . Mindenek felett honpolgár, csak azután kereskedő Jelűnek Mór. Ivánka Imre. Távirat. Távirati tudósítás a bécsi bűnéről: márt. 156.— 5 % metalliques 74. 90. Nemzeti kölcsön 81. 35. — Bankrészvény 805. Hitelintézeti részv. 215.30.Ezsüst 114.50. Lond. vált. 114. 90. Arany 5.47. Pest, mart. 13. Az időjárás még mindig szép, növekvő melegnél. A Dunaviz állása a hajózásra nézve kedvezőbb lett, ma 550 felett. „Kis Bátor“ apostagi 1300 m. gabona, és “Mihály“paksi szinte 1300 m. gabonával megrakott vontatóhajó ma kikötött nálunk. A gabonaüzlet állapota nem változott. Minden gabonanemű elhanyagolt, csak a búza örvendett némi figyelemnek. Elkelt 1000 m. 88 fontos minőségű 4,50 krjával, 1000 m. 86 fontos kissé üszögös búza pedig 3,90 krjával. A többi gabonanemű forgalma igen korlátolt, változatlan áron. Tavaszi vásárunk első heti eredményéről holnap tüzetesebben fogunk szólni. Pest, a heti marhavásár alkalmakor volt, 555 ökör 106 fttól—295 ftig. 120 tehén 80 fttól —150 ftig, 30 borjas tehén 70 fttól 150 ftig. 2000 sertés 18 krtól 22 krig fontja. Mázsája a marhahúsnak 21 fttól 24 ft. (Z. D.) Trieszt, mart. 11. Gabonavásárunk lanyhán foly. Kiegyenlittetett 3000 ft.05/hl fontos magyarhoni búza 6.58 krjával. Eladatott 2000 st. ibrailai kukoricza 3.50 krjával. * Az országbírói értekezletre, a váltótörvények ügyében, következő kereskedelmi testületek hivattak meg: Debreczen, Miskolcz, Szeged, Arad, Kassa, Temesvár, Pozsony, Sopron, ezek egy-egy követtel fognak megjelenni.