A Hon, 1863. április (1. évfolyam, 74-98. szám)

1863-04-03 / 76. szám

E vidéki bizottmány­ok feladata lesz: köz­vetítő lenni az intézet vezető orgánumai s a köl­csönért folyamodók között; ez utóbbiaknak a szükséges útbaigazítást megadni; részökre a kellő mintákat a meghatározott díjak mellett kiszolgál­tatni s ezen közvetítés által őket az üzérek vissza­élései ellen megvédeni. Az intézet irányában pedig feladatuk: az igazgatóság részéről eléjök terjesztett kérdésekre szabatos és hű felvilágositást adni; ha a telek­könyvi kivonatokra nézve aggályok forognának fen, azoknak valódiságáról s hibátlanságáról a te­lekkönyv megtekintése által meggyőződést sze­rezni ; ha az intézet becslője hozzájuk utasíttat­­nék, öt irányadással és tettleges közreműködéssel támogatni; a feleknek az intézet által megállapí­tott kölcsönt azon esetben, ha erre fölkéretnek, ki­szolgáltatni ; per vagy végrehajtás esetében az in­tézet érdekeinek képviselésére alkalmas ügyvédet, a zárlat esetében pedig alkalmas zárgondnokot hozni javaslatba , az adó sok halasztási kérelme fö­lött, s ha a végrehajtási eljárás következtében vala­mely jószág haszonbérlése lenne eszközlendő, a haszonbérlet feltételei iránt véleményt adni; végre az adandó utasításokhoz képest kielégíteni az intézet adósainak azon magán­hitelezőit, kiket azok e végett az intézethez utaltak. Ezen megbízásokon kívül, a vidéki bizott­mányok feladatához tartozik, hivatalból minden felszólítás nélkül is haladéktalanul jelentést tenni az intézetnél arról: 1) ha az intézet részére lekötött jószág gaz­dasági állapota olyannyira elhanyagoltatnék, hogy ebből az intézet érdekeire veszély hárulna; 2) ha az intézet részére lekötött jelzálogos jószágra nézve, akár halál következtében, akár pedig önök közti átruházás által birtokváltozás történt; 3) ha az adós csőd alá került, vagy ha elle­ne valamely magán hitelező részéről végrehajtási eljárás indíttatott. Íme a hatáskör, melyet vidéki bizottmányai­nak kijelölt a m. földhitelintézet. Fontos teendők kétségkívül, melyeket elég csak ily röviden érinte­nem, hogy igazoltassák, miért kívánt az intézet e feladatokkal, fizetett ügynökök helyett, oly tekin­télyesebb hazai birtokosokat bízni meg, a kiknek ügyszeretete és hazafisága, rendezett vagyoni ál­lása és szilárd jelleme s alapos ismerete a vidéki viszonyok felöl kellő biztosítást nyújt, hogy az intézet, s ez által a hazai földbirtokosok érdekei­nek képviselete a legjobb kezekben lesz letéve. Ily bizottmány vidékköréül X. megye is ki lévén jelölve , van szerencsém tudatni, hogy e me­gyében a vidéki bizottmány tagjaiul az intézet igazgatósága részéről N. N. és N. N. stb urak je­löltettek ki. Meg van győződve a hitelintézet igazgató­sága, hogy e tisztelt férfiak a m. földhitelintéze­tet, különösen működése első nehézségei közt, a fentebb kijelölt teendők elvállalása által támogatni annál inkább hazafias nemes tisztüknek (nobile officium) fogják ismerni, minél inkább szivökön kell hogy feküdjék hazánk azon legfontosabb osz­tályának emelkedése, melyhez mint birtokosok, magok is tartoznak, s minél inkább meg lehetnek győződve a­felől, hogy intézetünk vidéki orgá­numainak a fentebb érintett módon lett szervezése épen a birtokos osztály könnyebbsége miatt és ér­dekében történt. Van szerencsém ezek folytán fölkérni N. N. urat méltóztassék a fent tisztelt urakat egybehívni s a megyéjebeli vidéki bizottmány első megalakítását vezetni, az egybejött bizottmányi tagoknak hagy­ván föl a határozást a bizottmány végleges szer­vezése iránt. E bizottmány egyik további teen­dője lesz egyszersmind azon tagok helyett, kik az intézet megbízását fontos oknál fogva el nem vál­lalhatják, valamint az esetben is, ha a bizottmány körének minden vidéke a bizottmányban képvi­selve nem volna, a megye tekintélyesb földbirto­kosaiból, kinevezés végett, jelölteket terjeszteni a m. földhitelintézet igazgatósága elé. Nem tartom végre fölöslegesnek megje­gyezni, hogy az irodai készlet, postai és leiratási költségek fedezését az intézet fogja viselni, mely tárgyban, valamint egyéb netalán előforduló dol­gokra nézve, a bi­ottmány elnöke a magyar föld­hitelintézet elnökségével fogja magát érintkezésbe tenni. Egyébiránt, midőn a magyar földhitelintézet igazgatósága által kiadott értesítvény s az alap­szabályok, ügyrend, kezelési utasítások, folyamod­ványok és kötelezvények mintáinak egy-egy pél­dányát ide mellékelve , a bizottmány számára megküldeném , egyszersmind van szerencsém tu­datni, hogy mihelyt elkészülnek, azonnal kellő számú nyomatott folyamodványok is küldetnek az intézet részéről a vidéki bizottmányokhoz. Megkülönböztetett tisztelettel kelt Pesten, márt. 30-án 1863. A magyar földhitelintézet elnöke. Francziaország, Ausztria s a lengyel kérdés. (K.) A kölni újság nem régen azon hírrel lepte meg Európát, hogy a francziák császára füg­getlen Lengyelországot kíván Leuchtenberg­­g uralkodása alatt. Mindjárt másnap czáfolatot kapott Páriából ezen tervet illetőleg; ez azt állította, hogy a fran­­czia politikában teljes fordulat állt be a lengyel kérdésben s a császár lemondott Leuchtenberg kijelöléséről a lengyel trónra. Most újabban a terv létezését bizonyítja Billault senatusi beszédéből, nem különben bécsi és londoni tudósításaiból. „Billault miniszter beszéde — úgymond — a mart. 19 ki senatus-ülésben, ott hol Oroszország­ról szól, kétféleképen magyarázható. Billault azt monda: kevéssel nem elégszenek meg a lengye­lek s ha sokat kapnak, ezt arra használják, hogy még többet vívjanak ki általa. Fejtegette, hogy a nyugati hatalmak tanácsa eddig eredménytelen maradt. A császári kormánynak nincsen kedve, hogy újra ily politikát kövessen. Ebből némelyek azt következtetik, hogy Billault megoldhatlannak tartja a lengyel kérdést. Ez azonban nem egyez meg Laguerronierenek mart­ 17 ki beszédével, ki azt konstat­rozta, hogy Oroszország úgynevezett reformjai semmit sem használtak s hogy más poli­tikának következett be ideje. Laguerroniere azon­ban kevésbé volt tartózkodó a következtetésben Billaultnál. Mondá ugyan, hogy a régi nagy Len­gyelország álom,de a nagy lengyel izgalomban van egy pont, ez a varsói herczegség. Francziaország­­nak, mely nem akar háborút, joga van, hogy Oroszországtól, ha nem is független, de szabad Lengyelországot követeljen alkotmányos intézmé­nyekkel. Szónok sejtető, hogy a czárnak enged­nie kell, különben nagy szerencsétlenség vár rá. Berlinből írják e lapnak, hogy ott is külön­féleképen értelmezik Billault beszédének Orosz­országra vonatkozó részét, s nehéz belőle Fran­cziaország valódi szándékait kibetűzni; levelező figyelmeztet, hogy a mérsékelt s a kormány szán­dékairól jól értesült Laguerronniére ismételve ál­lítá, miszerint Francziaország még csak most fogja diplomatiai actióját megkezdeni, mely sza­bad intézmények visszaállítását czélozza legalább a varsói herczegségben. Hozzá lehet tenni, hogy a diplomatiai actio Szent-Pétervárra szorítkozott. Billault Poroszországról s a konve­ntióról bé­késen nyilatkozott. Azon állítása Laguerroniére­­nek azonban, hogy Francziaország alkotmányos intézményekkel ellátott szabad Lengyelországot kíván, fönnáll, s ha Leuchtenberget nem említé, ez azért történt, mert nem akart mindent egyszerre fölfedni. A kölni lap tudósítása tehát e pontban új és politikai körökben nagyon föltűnt. Bizonyítását nem lehetett követelni, de kettőt meg kellett en­gedni. Egyik, hogy Napóleon erélyesen szorgal­mazza a dolgot; másik, hogy a Leuchtenberg vagy más az orosz dynastiához közel álló fejede­lem alatti lengyel királyságban Oroszország talán megegyeznék. A congressus létrejöttében még ké­telkednek. Poroszországtól a semlegességen túl alig várható egyéb ; ha azonban megmarad ennél s Oroszország hajlandóságot mutat, a világ békéje fönntartható. Az „Ostdeutsche Zug“nak egy bécsi tudósí­tására is hivatkozik a kölni lap, melyet egy Schmer­­linghez közel álló követ irt volna. Az osztrák ud­­var — úgymond ez —­ nem ellenezné a legerősebb kifejezéseket tartalmazó együttleges jegyzéket sem Angol-Francziaorsszágtól és Ausztriától, de to­vábbi igényekhez nem járuland, valamint a ter­vezett Leuchtenberg dynastiát a mostani király­ságban soha sem pártolandja. Ebből természetesen ismét azt következteti a kölni lap, hogy e terv létezik. Londoni tudósítását nem csak állításának valósága mellett hozza föl, de figyelmeztet, hogy ez részleteket is tartalmaz. „A kölni lap azon tudósítása — szól a lon­doni levél, — hogy Francziaország független len­gyel királyságot akar,csaknem egyidejűleg érkezett azon diplomatiai hirrel Londonba, hogy Franczia­ország belátta e terv jelenlegi valósításának le­­hetlenségét. Hogy Párisban Lengyelország vissza­­állítását tervezték, rég tudta az angol kormány s mélyebben bocsátkozott volna a dologba, ha másne­mű franczia kombinatióktól nem tart. Cowley lord Londonban létekor mondá, hogy Párisban már hetek előtt beszéltek független Lengyelországról orosz herczeg alatt, Leuchtenberget is emlegették odavetőleg, akkor azonban még nem tartotta elég­gé fontosnak ezt, hogy kormányával hivatalosan tudassa. Az Ausztriávali alkudozásnál többféle kon­­binatio jött szőnyegre. A nagyobb jelentékeny volt s Nyugoteurópa átalakulását eredményezte volna, hogy Lengyelország lett volna helyreállítandó, Ausztria lemondott volna Galicziáról. Ez esetben Miksa főherczeg kapja a lengyel koronát s Né­metországon is uj kilátások nyilnak Ausztria számára. Ausztria már hetek előtt visszautasítá e tervet, kijelentvén a többi közt, hogy a Duna fejede­­lemségek nem kárpótolnák Galicziáért, honnét legjobb katonáit nyeri. Ezt követte aztán a ki­sebb terv: a varsói herczegség visszaállítása és bővítése Leuchtenberg hg alatt. Francziaországnak nincs mit szégyenelnie e tervben; létesülése nem tőle függött csupán s na­gyon fölfogható, hogy a francziák ily czélok eléré­sére törekszenek. Azt a hibát követte azonban el, hogy nem emlékezett a krimi hadjárat alatti alku­­dozásokra Ausztriával, midőn ez a nyugati hatal­makkal megkötött szövetség daczára, be nem ke­rített várral szemben diversio nélkül hagyta a szövetséges hadseregeket. Akkor is megígérték neki a Duna fejedelemségeket, s az orosz hetyke­ség lenyomása alatt állt még a magyarországi inter­­ventió alkalmából, és mégsem határozott. Bizonyos­nak hiszik Londonban, hogy ezúttal Bécsben is két­felé ágazott az irány,csak Francziaország nem vette figyelembe, hogy már 1853 óta nem volt oly kedve­ző a viszony Oroszország és Ausztria között, mint a lengyel felkelés óta. Sándor czár egy sz. pétervári ünnepély alkalmával még meg is kérte Thun gró­fot, hogy nevében köszönetet mondjon Ferencz József császárnak a lengyel fölkelés iránti maga­tartásáért. Ez nyílt tény a diplomatia előtt s Fran­cziaország befolyásos hívei minden tért elvesztet­tek az orosz udvarnál. Minden kombinátió közt a Leuchtenberg hg nevével összekötött legnépszerűbb lett volna Fran­­cziaországban, ez okból jelenleg, midőn hát­rálnia kelle, nem fogja a tervet terjeszteni a fran­­czia kormány. Oroszország kijelentette volna, hogy inkább elfogadja a harczot, semhogy megegyezzék. Oroszországtól nem fél ugyan Francziaország, de Ausztria s másodvonalban Poroszország magatar­tása elvonták a terv közvetlen valósításától, mely talán későbben kevesebb áldozattal lesz kivihető. Ugyan a Leuchtenberg névvel k­pcsolatban álló tervről írják az „Augsb. Alig. Zig“ egy ber­lini félhivatalos czikkében: Azon hitet, mintha a franczia udvar a Leuch­­tenberg féle Lengyelország tervét az idegen köve­tekkel közölte volna, az udvarok közlekedésének formái czáfolják meg, mert az ily kívánat formá­lis nyilvánítása nevetséges elbizakodottságnak vé­tetnék. A többi régi dolog. W­­lewski, Poniatow­­­­ki, Eugenia császárné s Napoleon hg környezete eléggé terjesztették a független Lengyelország hí­­rét Leuchtenberg hg alatt­­ közvetett­ utakon, s a sz.-pétervári orosz-franczia párt szintén óhajtotta a secundogenitura fölállítását, hogy az oro­z re­formok keresztülvitelét könnyebbítsék általa. Ezek jelöltje azonb­an Konstantin nagyhg volt. Mióta azonban a fölkelés szinhelyér­e Párisba indult küldöttségek Konstantint lehetlennek nyilvání­tották, sőt osztrák vagy porosz herczegeket em­legettek, Francziaország középutképen Leuchten­­bergre vetette szemét. Az odavetett eszmét tudták Bécsben, Londonban, Berlinben és Sz.-Pétervárott. Hogy a független Lengyelország nem lenne meg­bízható szövetségese Oroszországnak, de annál biztosabb gyámola Francziaországnak középeuró­pai politikai czéljaihoz, azt néhány angol és az orosz franczia államférfiun kívül mindenki tudja. Azon motívumok is, melyek Poroszországot ösz­tönözték, hogy siessen solidaritását kimondani Oroszországgal a lengyel forradalommal szemben, mindinkább előtűnnek. Sándor czár visszautasít minden beavatkozást, mely Párisban a lengyel küldöttségek jelentései alapján valóságos protecto­­ratussá válnék. A franczia kongressustervet Bécsben, Berlinben, Sz. Pétervárott és Madridban határozottan kedvezőtlenül fogadták. „Bécsben — úgymond a levél — komoly­nak tartják a politikai helyzetet; úgy látszik, iga­zuk van, noha e pillanatban minden békét lehel. Az itteni diplomatia is teljesen tájékozatlan. — A Tuilleriesk felöl minduntalan más szellő lengedez. Tegnap egy német diplomata termeiben határo­zottan állították, hogy Ausztria és a nyugati hatal­mak közt helyreállt az egyetértés a Lengyelor­szág javára teendő interventio tárgyában; ma a Palais Royalhoz közel álló egyének azt mondják, a császár megunva a sok eredménytelen alkudo­zást, újból saját belátása szerint veend részt az eseményekben. Bizonyos körökben a háború lehe­tőségét erősen hiszik. Ha azonban kérdjük, ki akar háborút kezdeni és kivel, a felelet annyira kitérő, hogy meg kell győződnünk, miszerint nem an­­­nyira háborúról, mint a háború okáról van szó. Párisban — folytatja a levelező — minden követ megmozdítanak, hogy Ausztriát háborúba keverjék, azaz oly helyzetbe hozzák, mely a leg­közelebbi bonyodalomnál a két északi nagyhatal­mat elkeseredett ellenségévé tegye. Az osztrák és angol követségek is ezen hiszemben vannak leve­lező szerint. Metternich­hg nagyon jól érezheti, mily veszélyes rá nézve az itteni udvar rendkívüli előzékenysége, míg Cowley lord egy perczig sem volt tévedésben a császár valódi szándékai felöl. „Nagyon lederekednek mindenfelé — mondá egy franczia okos vidéki ember­­— hogy Európát, a császári politika valódi intenzióit illetőleg félre­vezessék. Tartok tőle, hogy lengyel mocsárba ju­tunk.“ A Lengyelország javára tett alkudozásokban legelejétől nem volt őszinte a franczia politika. An­golország által nem akarták megelőztetni magu­kat, azonfölül tartózkodnak az 1815-öi szerző­désekre hivatkozni. Múlt héten a kongressust hirdették, ezen elkopott, de mindig czélravezető eszközt, hogy a nagyhatalmakat elválasszák egy­mástól, miután sem Angolországnak sem Auszt­riának nincsen kedve, hogy a zöld asztal­nál megjelenjék , hol franczia - orosz terve­ket kellene támogatniok. Miután a congressus röppentyűje megtette szolgálatát , miután ki­derült, hogy az udvarok együtt nem járhatnak a lengyel kérdésben, itt bizonyosan takarodót fúj­nak s fennen hirdetik, hogy Francziaország törek­vései Lengyelország szabadsága és függetlensége mellett a hatalmak ellenszegülésén, Ausztria és Angolország külön törekvésein hajótörést szenved­tek ; még egy utosó kísérletet fognak tenni, hogy Ausztriát legalább együttleges föllépésre bírják Sz. Pétervárott. Semmit sem kívánnak Párisban inkább, mint hogy Ausztria tartózkodó állásából kilépjen ; levélíró határozottan állítja, hogy Gor­­tschakoff hggel egyetértve történik az, miszerint in­nét bék­és és harczi eszközökkel oda törekszenek, hogy a bécsi udvar tegyen már egyszer határozott lé­pést Sz. Pétervárott a lengyel ügyben. Gortaciakoff hg nem igen lenne zavarban a válaszra nézve, mely nehéz rekriminatiókban nyilatkoznék s Ausztria ré­széről a diploma viszony megszüntetését eredmény­e­­ző. E ponton minden el volna határozva. Az orosz­porosz konvenzió nem csak teljesen életbe lépne, de ama tényleges véd és dacz szövetséggé fejlődnék, melynek a mostani konventió bizonyosan csak előz­ményeit tartalm­azza.Ekkor nagyobb orosz csapatok indulnának Galiczia határára a lengyel határ vé­delmére és Napóleon európai érdekben fekvőnek találhatná, a béke és egyensúly föntartására, hogy a Rajna-határt katonailag megszállja. Levelező azt állítja , hogy nem látja fekete színben a dolgokat s jól teszik Bécsben, ha ko­molyan gondolkodnak fölöttök. Egyetlen egy lépés teljesen megváltoztathatja a helyzetet s a háború küszöbén állhat holnap már épen úgy, mint még hónapok múlhatnak el, hogy a lengyel mozgalom a háborút előtérbe tolja. Egyet biztosan szem előtt tarthat Ausztria, s ez az, hogy az Orosz­országgal­ komoly harczot el nem kerülheti, akár fogja pártját akár nem a független Lengyelország­nak, s ez elvitázhatlan igazsággal szemben azon kérdést lehet fölállítani: nem tanácsos-e Len­gyelországgal szövetkezve kezdeni a tusát, még mielőtt az orosz legyőzi? Párisi politikai körök, melyek rokonszenveznek Ausztriával, sokat fog­lalkoznak e kérdéssel. Francziaország tervei. (K.) Azon hírhullámzás közepette, mely hol az egyik, hol a másik oldalra veti a tájékozás saj­káját a franczia politikát illetőleg, nem hagyhat­juk figyelem nélkül azon magánlevelet, mely Pá­risban keltezve a N. N. hasábjaira jutott. A levél 29-ről van keltezve s bár magánter­mészetű, a politikai helyzetben tájékozott tollra mutat. Az egészből Orosz- és Francziaországnak olyatén solidaritása tűnik ki, melyet sokan tagad­nak, de melyet még eddig, legalább a háttérről, a franczia diplomatia hivatalos nyilatkozatai le nem töröltek. ______________________ Lengyel mozgalmak. (K.) A fölkelés a szenvedett csapás után újra éled, a veszteség már pótolva, a lehangoltságot lel­kesedés váltja föl. Podoliában, a bari kerületben újra szervez­kednek a csapatok, velük tart ezúttal a föld népe is. Volhyniában két uj csapat alakult. Swienty Krzyznél s Kielce körül a hegyekben újra meg­erősödtek. Az oroszok részéről Uszakow tbnok oda megy Radomból. Kielczében 8000 orosz áll; Ra­dom el van hagyva általuk. Kielczéből 1500 em­ber megy Zwirow alatt Stolnicába. Uszakow Mi­­echowban üti föl főhadiszállását. Krakóból írják, hogy Langiewitz seregének maradványai nem sokára ismét jól fegyelmezve és sorakozva álland­ó síkon, de guerillaharczot nem szándékoznak ezúttal az osztrák határon foly­tatni. Ugyaninnét jelentik, hogy a Mieroslawski alatt Ojcow és Skala közt alakuló felkelőcsapatról szóló hírek a mesék közé tartoznak. Vannak ugyan még elfogultak, kik kalandorfőnökük dic­­taturájáról álmodoznak, de ezek száma nagyon megfogyatkozott. A központi bizottmány mindenre inkább gondol, mint hogy Mieroslawski kezébe adja a ha­talmat . Mieroslawski legfelebb valamelyik apróbb csapat vezetője lehet. A lengyelek nagy reményeket kötnek Pad­­lewskihez, ki Mlavanál újból megverte az oroszo­kat. Származására nézve podoliai. Csapata erős és jól fegyverzett. Legközelebb 1000 millió fegyvert kapott. Csapatának az oroszok általi szétveretése a Dziennik kacsái közé tartozik. Langiewitzet Nalepa krakói államügyész ki akarta hallgatni, hogy az ellene indítandó vádakhoz alapot nyerjen; a parancsnok eltiltotta tőle. A túl­buzgó államügyész Bécsbe táviratozott; onnét ismételték a tilalmat. Krakóban 31-én 210, a fölkelőktől elvett lo­vat árvereltek, a lengyelek maguk kapták meg állatjaikat igen jutányosan, mert senki más nem árverelt rájuk. Ugyane nap éjjelén 20—30 egyént fogtak el. A Sobieski vendéglőbeni tartóztattak le 4 menekültet; egyik kiugrott a bérkocsiból, melyen tovább akarták szállítani s elmenekült. 31-én ismét 70 menekültet szállítottak a lem­bergi vasúton Olmützbe. Ostrowoból írják 30-ról, hogy 28-án Rodu­­szicze mellett Wieluntól 2 mértföldnyire jelenté­keny ütközet volt Ziszewski fölkelőcsapata s az oroszok között. A délutáni órákig eldöntetlen ma­radt a csata, láttak azonban vágtató kozákokat, kik Wielunba segítségért mentek. Az oroszok min­den fegyveres kézzel talált fölkelőt azonnal halálra ítélnek és az ítéletet végre is hajtják. A wieluni orosz vezérek kárhoztatják a polgáregyének elleni kegyetlenkedéseket .Legközelebb egy_tiaaífiLlájaái hány száz rubelt tulajdonított el egy földbirtokos­tól, megfosztottak legénységétől s azontúl is bün­tetés vár rá. Azon fölkelőcsapat, mely Przystom és Par­­semb­ek körül lovakat szedett s a közel erdőben tanyázott, biztos hírek szerint meg van semmi­sítve. A szóban forgó csapat Wielun felé ügye­se kikerülte az oroszokat, de Radomek mellett egy még nagyobb csapat sorai közé jutottak. Alig 19—20 szabadult meg közülök. Az oroszok Radoszewitzben álmukban ro­hanták meg s öldösték le e csapat em­­ereit, halot­­taik száma 150, ugyanannyi esett foglyul. Az utób­biakat, köztük egy hölgyet, Welunba kisérték; 22 ló és 8 (?) löveg szintén az oroszok kezére jutott. Varsóból írják, hogy az oroszok erélyesen dolgoznak a város erősítésén; Vola felé sánczokat ásnak ; egy 36 ágyúval ellátott redout már kész ; a királyság többi városait is, különösen Galiczia felé erősítik. Ki ellen történik ez, nehéz meghatározni; a fölkelők ellen aligha. Varsóból folyvást küldenek csapatokat a galicziai határra; a gyalogságot szekereken viszik. Oroszországból 3000 kozák érkezett és egy 12000 főnyi gránátos hadosztály bevonulását várják. A nemzeti bizottmány kiáltványt adott ki, melyben kijelenti, hogy senkinek a hatalomhoz jo­ga nincsen a mióta a dictatort elfogták s hogy minden egyes által netáni bitorlást honárulásnak tekintend. A lengyel mozgalmakra vonatkozólag követ­kező sürgönyök érkeztek : Lemberg, apr. 1. L­e 1­e­w­e­l fölkelő­csapata szétveretett, közülök mintegy 100 elme­nekült. Lemberg, apr. 1. Lelewel fölkelőcsa­pata szétveretett. Maradványai az orosz csapatok által szorítva, a zolkiewi kerület határain Lubli­­niec és Ruda mellett, számra százan átmenekül­tek. A határ körül még egyes apró csapatok ka­landoznak. Tegnap 300 orosz szállta meg Maczkit. Krakó, ápr. 1. A mai „Czas“ jelenti : Kozienice környékén a fölkelők mart. 25-kén s 26-kán Radomba és a Visztula közt két orosz seregosztály által megtámadtattak. Az egyik Demblinből vagy Ivangorodból, a másik Radom­ból küldetett volt ki. Az első a felkelők által visszaszorittatott, mielőtt a második a csata­térre érkezhetett volna, s aztán ezt is hason­ló sors érte. Mart. 27-kén a kalisi kerületben Wi­elun környékén csata vivatott, melyről részletek még nem tudatnak. Lublinból jelentik : A déli kerületekben 3 jól fegyverzett felkelő csapat mo­zog, lőszerekkel kellőleg ellátva. A Lelewel pa­rancsnoksága alatti felkelő csapat Krzeszow és Janow közt egy orosz csapatot szétugrasztott. — Megvalósul, hogy Lelewel Krasnobrod mellett győztes maradt, s habár 30 fölkelő ausztriai terü­letre szoríttatott, az oroszok mégis kénytelenek voltak visszavonulni, miután jelentékeny veszte­ségeket szenvedtek. Délen, a krakkói vajdaság­ban, az orosz csapatok összpontosulnak. Uszakow hadosztályának maradványa Kielceból Miechow­­ba vonul, hol a táborkar állomást vett, s honnét erősítések fognának küldetni Strzemieszycebe, Olkuszba és Michalowicebe. Krakó, april 1. Azon orosz csapatok, me­lyek márt. 25-én Dem­bant, 26-n Radomot elhagy­ták, Kazieniczánál találkoztak a felkelőkkel, és kemény csatát vívtak; 27-én Wielunnál ütköztek meg. Az oroszok ezúttal is maguknak tulajdonít­ják a győzelmet, tényleg azonban visszavonultak. Ha az orosz hivatalos jelentések szerint elesett felkelők összeszámíttatnak, az egész 60,000-re megy. Boroszló, april 2. A „Bresl. Ztg“ varsói keddi levele szerint a forradalmi bizottmány elha­tározta az általános fegyverletételt. Két csapatve­zér embereit eloszlatta.­­ A „Dán. Ztg“-nak Var­sóból írják, hogy 1500 felkelő Mniszewo-nál ve­zéreik parancsára eloszlottak, mert a harcz most sikertelen. A varsói forradalmi bizottmány a to­­borzókat oda utasítá, hogy a toborzásokkal hagy­janak fel. Hírlik, hogy Oroszország a lengyelek­nek autonómiát akar adni, nemzeti hadsereg kivé­telével. Ausztria, Bécs. (Közeledés a nyugati hatalmak és Ausztria között; Bis­­mark jegyzéke.) A „G. C.“ kapcsolatban tegnapi tudósításával a nyugati hatalmak közt a lengyel kérdésben történt közeledésről, ma azt jegyzi meg, hogy e közeledés annyiban történt, hogy mindkét nyugati hatalom csupán az erkölcsi beavatkozás czélszerűségét ismerte el. A nevezett lap reméli, hogy a lengyel ügyre vonatkozólag Ausztria és a nyugati hatalmak közt is egyetértés jövend létre, minthogy feltehető, hogy ez irányban Ausztria és Anglia közt lényegileg már létezett né­zetegység. Bismark úr jegyzéket intézett volna ugyan Bécsbe, melyben Ausztriának szö­­vetséghű magatartása miatt Francziaország csá­­bítgatásaival szemközt elismerését és köszönetét nyilvánítja; mindazonáltal ragaszkodik Oroszor­szágnak felfogásához a lengyel kérdésben. Bis­­mark Poroszor­szág külföldi képviselőihez is inté­zett köriratot, melyben nyíltan kimondja, hogy Poroszország a lengyel kérdésben nem ismerheti el a benem avatkozás elvének érvényességét, mint­hogy az éj­szaki hatalmak a lengyel felkeléssel szemközt a beavatkozás jogát a régi lengyel ki­rályság minden részeiben való mozgalom solida­­ritására épitik. Külföld: Duna fejedelemségek. (Fejedelmi üzenet.) Bukarestben a kamrák ülése mártius 13 -án következő fejedelmi üzenettel záratott be : „Követ uraim! Négy hónapja, mióta önöket egybehívtam, hogy az egyesült fejedelemségek el­ső költségvetését megszavazzák, és pénzügyeink visszás állapotának véget vessenek. Ezen jelentékeny munkálatokhoz az anyag elég jókor önök elé terjesztett, és jogosítva valók elvárni, mint november havi üzenetemben ki is nyilatkoztattam, hogy az ország bevételeinek s ki­adásainak költségvetése még az 1862-es év vége előtt fogna megszavaztatni. Továbbá, kormányom önök elé egész sorozatát terjeszté az organicus s egységesítési törvényeknek, melyek a népesség által négy év óta jogos türelmetlenséggel váratnak. Sajnálattal kell azonban constatiroznom, hogy a törvényhozó kamra a gyakorlati munkála­tok terét elhagyta. Tevékenysége s ereje politikai vitatkozásokban, párt- és személy­ harczokban el­veszett, s önök köréből többeknek dicséretreméltó törekvéseik daczára, kiknek szándékait és hűsé­gét bizonyára becsülni tudom, a drága idő, minden nevezetes eredmény nélkül elpazaroltatott. A november havi rendkívüli, valamint a de­­­czemberi, január-, február-havi rendes ülésszak iifigiái Munfitti irata tatott, s azon különféle törvényjavaslatok közül, melyek részint az előbbi ülésszakokból szavazat­­lanul hátramaradtak, részint pedig önök elé ezen ülésszak alatt terjesztettek, alig három vagy négy nyerte meg önök megszavazásának szentesí­tését. A­nélkül, hogy a kamrát a végrehajtó hata­lom ellenében részakarattal vagy kötelességei is­meretének hiányával vádolnám, azt találom, hogy a mi tapasztalatlanságunk, türelmetlenségünk, s haladási törekvéseink eszélytelen elhamarkodása, bennünket a valódi küldetéstől eltávolított, mely újonnan a románokra ruháztatott. Csak ekkép vagyok képes azon sajnálatra méltó harczokat megfejteni, melyek színhelye egy idő óta a kamra volt, mert máskép nem igazolha­tó a kamra egy részének ama szavazata, melyben a közhivatalnokok a kormány rendeletei ellen en­gedetlenségre hivatnak fel, s mely eléggé képes lenne tökéletes zavart idézni elő, ha a gondvise­lés a román népet józan észszel s ama valódi ha­­zafisággal meg nem áldotta volna, melylyel min­denkor a veszélyeket, melyek által fenyegettetett, eltávolitani sikerült. Ezen helyzet, hogy tovább még kellemetle­nebb események kikerültessenek, lehetlenné téve rám nézve, hogy az ülésszakot törvényes határ ide­jén túl meghosszabbítsam, melynek utolsó napjai, ha jól felhasználtatnak, képesek lettek volna a külföld birodalmát megszilárditani, s az országnak oly intézményeket szerezni, melyek arra rendel­­vék, hogy annak gazdagságait kifejles­szék. Követ uraim! A küzdelmek, melyeket ép most kiállottunk, szolgáljanak mindnyájunknak leczke gyanánt. A köz-, valamint magánéletben minden napnak megvan saját feladata; a haladás az idő műve; az izgatások annak csak gátul szol­gálhatnak, s egy nemzet képviselőinek a rájuk bí­zott nagy érdekek taglalásánál soha sem szabad a mérsékletet és türelmet szem elől téveszteni, mi­vel önöknek a végrehajtó hatalom oly különféle bizonyítékokat nyújtott. Legyenek önök, követ uraim, azon eszmé­től áthatva, hogy erőnk s intézményeink kifejlesz­tése, a végrehajtó hatalom és az ország törvényes képviselői közt létező teljes öszhangzás nélkül le­hetetlen. — Mindenekelőtt kell, — s ez legelső feltétel, — hogy minden államhatalom egész ter­jedelmében tiszteletben tartassék. S csak akkor fogjuk Romániát boldogabb jövő elé vezethetni, mely számára fentartva van, s akkor leszünk ké­pesek méltólag megfelelni azon rokonszenveknek, melyeket, valamint a felséges souterain porta, úgy a magas biztosító hatalmasságok hazánk irá­nyában tanúsítanak. Az 1862- és 1863-diki ülésszak bezáratott. Bukurest, mart. 2. (14.) 1863. (Aláírva) I. Sándor János. (Következnek a miniszterek aláírása.) Francziaország. P­á­r­i­s, mart. 29. (A franczia lapok a lengyel ügy­ről.) A „Patrie“ megemlíti a „Köln. Zig­" azon közleményét, hogy a franczia kormány Bécsben ajánlatot tett volna az iránt, miszerint Lengyelor­szágból független királyságot kellene csinálni, s trónjára egy Leuchtenberget ültetni. A „Patrie“ hasábjai egyik részén valószínűtlennek mondja azon hírt, míg másutt elismeri, hogy ilyetén con­­binatio volt ugyan szóban, de azt nem tudhatni, van-e még most is róla szó, avagy lett-e valaha diplomatiai formába öntve. De nem is foroghatott csupán ez kérdésben. Mert annak lehetőségét, hogy Sándor czár Lengyelországot függetlenebbé teszi, s vagy Konstantin, vagy Leuchtenberg lget nevezi ki alkirályául,már egy évnél régebben emle­getik, s a sok mindenféle megoldási mód közt helyt lehet adni ezen Leuchtenberg combinatiónak is.Csak az lenne csodálatos, hahogy ezen combinatio elfo­gadását épen most akarnák Bécsben eszközölni. Ilynemű önámitásokkal nem szokott a franczia ka­binet bíbelődni, mert mindaddig, mig beavatko­zásra gondol, óvakodni fog oly programmal föl­lépni, magát azon tértől megfosztani, amelynek megvethetné lábát. Egyébiránt az alkirálys­ág egé­szen összefér a personalunióval, hanem mégis egészen más az, mint egy új trón. S hogy az újabb conbinatiók semmit se engedjenek merészség dol­gában az előbbieknek, a szárnyaló hírek azt is rebesgetik, miszerint a császár felajánlhatta volna Metternich hg által Miksa főhgnek Lengyelország koronáját, amiért Ausztriának át kellene engednie Galicziát. A „Siecle“-ben Martin Henrik egy czikkben azt mutogatja, hogy a lengyelek ügye Langiewitz veresége s elmenekülése miatt még nincs veszve; hogy a háború folytathatni fog, ha újra győzedel­meskednék is az orosz Oroszország nem eu­rópai hatalom, s minden befolyása az európai ügyekbe csak bajt hozó. A súlyegyént csak Len­gyel- és Olaszország visszaállítása ütheti helyre. A szláv fajnak nem Oroszország a feje és szíve, hanem Lengyelország, de anyagilag és szellemileg megújult, megerősödött Lengyelország, egy oly la­tin, görög, vagy akár zsidó Lengyelország, mely a Dnieper és Visztula mellett szabadságban és győ­zelemben úgy egyesülne, mint eddig a vértanu­­ságban. Ez a valódi pánszlávizmus. (A „Moniteur“ a görög királyvá­lasztásról) írja, hogy kopenhágai magántudó­­sítások szerint Russell 1. felhasználva az alkalmat, midőn Vilmos dán hg Londonban volt testvére egybekelésén, a görög trón betöltésére nézve a liget megnyerte, s midőn atyja Christian hg maga részéről nem tett semmi ellenvetést, csak a király beleegyezését kötötte ki, erre távirati után az an­gol követ által értesittetvén VII. Frigyes dán ki­rály a Londonban folyamatban levő dolgokról, ki­jelentette, hogy megelégedéssel fogadná, ha a trón­jelölés komolyan megállapitatnék, s Vilmos liget megválasztaná a görög nép. És a görög nemzet­gyűlés megválasztotta királ­lyá. (A franczia kabinet magatartá­sa: congressus; vegyes.) Páriából írják, hogy az ottani kabinet hangja mindig határozot­tabb, és kezdeményezése mindig erélyesebb lesz.­ Orosz részen fokozódik a diplomatiai pessimismus és bizalmatlanság. — A „Patrie“ szerint az euró­pai congressus hire folyvást tartja ma­gát; Párisban fogna összeülni; részt vennének benne a bécsi szerződés aláíróin kívül Olasz- és Törökország is.­­ A „Nord“ azt írja: A len­gyel kérdés oly diplomatiai phasisba lépett, hogy szó sincs többé arról, miszerint a hatalmak vala­mi nyomást akarnának gyakorolni Oroszországra. Ezen kérdést, mely oly nagy mozgásba hozta Eu­rópát, szükségszerűleg meg kell oldani; megvár­juk a nagyhatalmak bölcseségétől és önzéstelensé­­gétől, hogy e megoldás békés, kielégítő és méltá­nyos szellemben fog történni.­ A „Nord“ meg­­czáfolja azon hírt, mely szerint Sánd­or czártól levél érkezett volna III. Napóleonhoz. — A „France“ szerint R­u­z­a fejedelem emlékiratot in­tézett a portához a kamrának heves oppositiója miatt, azon kérés kíséretében, hogy azt közölje a hatalmakkal. Mieroslawskinak egy hadsegéde és Rochebrune, a lengyel zuarok parancsnoka Párisba érkezett. Mieroslawski minden

Next