A Hon, 1863. május (1. évfolyam, 99-123. szám)

1863-05-31 / 123. szám

/23-ik sz. Vasárnap, május 31. Kiadó­hivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint.3 Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.............................1 frt 76 ki 3 hónapra........................ . 5 frt — — 6 hónapra . . .....................10 frt-------­ Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérment­sítve kéretik beküldetni. Szerkesztés iroda: Ferencziek-tere 7ik szám, földszint. Szerk­esztő lakása: Országút 18-dik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATINAPILAP. fi­m Beiktatási díj: 7 hasábos petitsor....................... . 7 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . . . 30 kr. terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a laptulajdonos szer­kesztőjéhez küldendő. ' (Ijdasági-, Ipar-,kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervitatér, gr. Teleky ház. E lap szellemi részét i­l­l .­­e­r­e­­mény a szerkesztőséghez inte­ndő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekert fogadtatnak el. A magyar földhitelintézet és a belga bank. Egy igen elterjedt, de néhány olva­sóink által netalán meg­sem ösmert ado­ma elmondásával kezdem czikkemet. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy remete ; felnevelt egy anyavesztet kis medvét ; ez háladatosságból hűségesen őrizte jótevőjét. Egy forró nyári napon, a remete — fák alatt hüsölvén — elaludt; a medve őrködve ült melléje. Jöttek le­gyek és sajátságos makacsságukkal pisz­kálták a remete orrát, szemét, száját, nyugtalanitván őt álmában. Ezt a medve hümmögve nézte; különösen egy légyre vetett, a mely mindég orrát csiklandozta a remetének; felvesz egy követ; lesbe te­szi magát; s midőn a légy ismét reá szál­lott a remete orrára, jól oda czélozva, reá dobja a követ.-----------­Nem tehetek másként, el kellett mon­dani ez adomát; kifakadt belőlem, mert szünet nélkül előttem volt már a múlt al­kalommal, midőn a ,,Pesti Napló“ egyik munkatársa kardoskodott a „Magyar föld­hitelintézet“ mellett, és még inkább előt­tem áll ez adoma most, midőn a fen­tebbi czim alatt olvastam egy czikket, ugyan e lap 119-ik szá­mába­n. Mi, kik e lap hasábjain dolgozunk, de különösen igénytelen énem, a „ma­gyar földhitelintézet“ alap eszméjét, rendezését, oly egészségesnek tartjuk, oly becsületes és hazafias kezekbe látjuk letéve ügyeinek vitelét, hogy azon meg­győződésben élünk, miszerint ezen intézet senkinek védelmére nem szorult, s a kez­deményezés nehézségeit leküzdve, múl­­hatlan szép jövőnek megy elébe; s ha múltkor a kezdeményezés nehézségeire utaltunk, ezt azért tettük, mert valóban rosz­számítónak, rósz vezérnek tartjuk azt, ki az előtte fekvő akadályokat nem inkább nagyobbakra számítva készül azok leküzdésére, mert azt hisszük, igen jó mesterműnek nem tehetni roszabb szolgálatot, mint ha az, a remekek non plus ultrájának hirdetve, sokak várako­zását nem elégítheti ki. De most nem a „magyar földhitel­­intézetről,“ hanem a belga bankról — vagyis helyesebben a belga és hollandi hitel­bankokról kívánok szólani, me­lyeknek működését az idézett czikk írója mintegy ellentétbe állította a magyar földhitelintézet működésével; teszem pe­dig ezt nem csak úgy, mint a ki elég merész valék kiállani, és noha sajátságos — de győződésem szerint mindig igaz — nézeteimet hazánk közgazdászati és egyéb viszonyai felett — a lehetőségig — hi­­mezés és hámozás nélkül kimondani; de teszem ezt egyszersmind mint azon ban­kok egyik megbízottja Magyarországban, mert ha már jónak látja a „Pesti Napló“ ezeket megemlíteni, nem tűrhetem, hogy balul mutattassék be azok működése ily tekintélyes lap ezége alatt. Az kétséget nem szenved, hogy a fent nevezett bankok, tisztán nyereséges üzletre számított társulatok. Hogy igen ügyesen és becsületesen kezeltetnek, mu­tatja az, hogy virágzók, és a részvénye­seknek nagy osztalékot nyújtanak; — avagy a kérdéses czikk írója az oly pénz­intézeteket tartja jóknak, a­melyek a be­fizetett tőke kamatját sem hozzák be ? — A fentnevezett pénz­intézetek több elő­kelő hazánkfiának bátorítására oly idő­ben kezdették meg működésüket hazánk­ban , midőn tisztán a bécsi bank ál­tal monopálisaltattunk. Később, midőn a bécsi bank jónak látta a hitelezést Magyarországban tökéletesen megszün­tetni, épen ezen bankok igazgatója Langrand Dumceau ur, továbbá nm. Zichy Ferencz és Zichy Edmund grófok voltak azok, kik mindenfelé meg­tették a szükséges lépéseket, hogy e csa­pás hazánk hitelétől elhárittassék; s e tö­rekvésükben a nm. korlátnokság által tá­­mogattattak;épen ezen uraknak köszönhet­jük, hogy hitelünk a külföldön eddig nem szűnt meg s növekedőben van ; ők jártak közben több más jeles hazánkfiával az erdélyi vasútra szükségelt tőke biztosítá­sára ; ők szándékolnak más nagyszerű vállalatokat kivinni, melyek hazánk nagy részének felvirágoztatását fogják eszkö­zölni — igaz, mind ezeknél, mind a belga, mind a hollandi hitel­bankok, mind a „So­­cieté general de credit fongier et d’ indus­tries nyereményes üzletet is fognak ten­ni, és e­z j­ó­l van így. — Az ál­dozati készség a hasa fiait illeti, • ezt tet­ték a m. f. hitelintézet alapítói, — a külföldi tőkepénzes jól és biztosan kívánja elhe­lyezni tőkéjét, hogy az közvállalatoknál hasznot hajtva történjék, a felett azok­nak kötelessége őrködni, kiket a bizalom a közvállalatok élére állított; a magánzó pedig, önmaga őrködjék érdekei felett, vegye kezébe a krétát — mint már oly gyakran mondottuk — számítson és ne vegyen pénzt senkitől sem kölcsön, ha egész bizonyossággal nem látja, miként azt sokkal nagyobb haszonra fordíthatja, mint a­mely áldozatba kerül beszerzése. Azok, kik a fenemlített hitelbankok valódi megbízottjai Magyarország­ban, nem beszéltünk reá senkit sem, hogy vegye a bankok pénzét igénybe ; kötelességünknek ismerjük a feleket az üzlet minden nehézségére figyelmeztetni, de sem a nevezett hitelbankok, és annál kevésbbé mi­­ nem érezhetünk hivatást s jogosultságot magunkban, a közönség és felek feletti tútárkodásra. Constat­rozzuk a tényt: jelenleg a bécsi bank ismert határozata óta, Ma­gyarországba egyetlen egy nagyszerű külföldi tőkepénzes intézet sem ad na­gyobb mértékben kölcsönt, kivévén a bel­ga és hollandi bankokat, és nem helyesen cselekszik bármelyik hazánkfia, a­ki ezek működését gáncsolni akarja, annál inkább, ha előadásában, vagy, mert nem tudja jobban,vagy szántszándékkal nem egészen hűséges. Igaz, hogy a kérdéses czikk írója 13 V« %-ról egy lepel alatt beszél, de azt nem mondja ki sehol sem, hogy bizony az a pénz nem 13 Va %-k­ra jön, hanem — egyszerű kölcsönöknél — 20 év alatt 8 forint 36 kr. °/o ; 30 év alatt 6 ft 80 kr. %; 40 év alatt 6 frt száztól az, a­mit a belga és hollandi hitelbankok köl­csön adott pénzükért mint évi járulékot követelnek , befoglalván a kamatot és törlesztést. Lám, ez igen messze elvág az oda vetett 137« %»-tól. Kiemeli az idézett czikk írója, hogy mily terhes, ezüstben fizetni, ha akkor ve­szi az illető a kölcsönt, mikor az ezüst agio 10 °/u és a részletfizetés oly időben esik, midőn az 40 %; de a megfordított esetet nem említi fel, hogy t. i. mily könnyű azt, mit 40 7o ágiókor vettünk kölcsön, 10 % kevesebb % ágiéval vis­­­szafizetni, és pedig, ha bár­mi magas a félévi fizetés napján az agió, a belga bank nem követel többet egy félévi an­nuitásnál ; ellenben, ha bármi alant áll az agió, jogában áll az adósnak 2 — 3—10 vagy, bár mind a még hátra lévő annui­tásokat egyszerre, az alant álló agió­­val visszafizetni; sőt még a korábban teljesített fizetések 5 °/o-tóli fokozatos kamatja is javára számittatik a mint ez a dolog természetében van, mert a belga és hollandi bankok valóságos ezüst és arany pénzt adnak, — a ki­nek tetszik, a nyert kölcsönt Brüsselben vagy Amsterdamban valóságos aranyban és ezüstben veheti fel — és igy — csak is a valódi érték kielégítésével fogadhat­ják el a visszafizetést. De, az az agró fizetés nem is oly borzasztó mint első pillanatra látszik, csak jól meg kell vizsgálni, s itt is a té­nyek beszéljenek. Mily ára volt a búzának, gyapjúnak mikor nagy ágió volt? — milyen van akkor, midőn lent van az ágió ? — A búza és gyapjú valódi érték s ennek bankó pénzben fizetett ára in­gatag; a pénzjegyek normális állapotá­ban vissza fog esni oda, a­hol volt azelőtt, hogy a pénzjegy ingadozása kezdődött, az állandón maradandó emelkedést egye­dül a közlekedések javulásának és gyorsa­ságának, a kereskedelem fejlődésének kö­szönhetjük majd, kivételt egyedül kivéte­les viszonyok — rész­termés, háború stb. — idézhetnek elő. Ha valaki birtokának értékét, szándé­­kolt javításait gazdaságában, az adó (mely nem változik az ágióval) könnyen, vagy nehezen elviselhetőségét a szerint számít­­gatja: mennyi jövedelme volt, mikor az ezüst árfolyama 26% és azon felül állt! av­val nem beszélünk financziális dolgokról, annak jobb lesz kettős rovást venni, és azt rovogatni : hány font húst hozat a szék­ből, és semminemű vállalkozásba nem ereszkedni. Ha a belga és hollandi bankok pénze csakugyan drágább, mint a hitelintézeté lesz, ez , az intézetek természe­ttől elte­kintve, magában érthető. A fentnevezett hitelbankok a magyar birtokra alapított zálogleveleiknek rendes kamatozását — bár­mi viszonyok közt — saját tőkéjükkel biztosítják a záloglevelek ve­vői irányában ; a tőkét magát biztosítják ők is más biztosító társulatoknál, s ezért díjt fizetnek; ezen — a politikai helyzet nehézségében keresendő — kiadások, ter­mészetesen a kölcsönt kérőt sújtják a köl­csön kiadásánál; de épen azért, mert­ a külföldi tőke igen óvatos, és mégis van olyas a­mely bátorkodik bejönni; nem helyesen tette Szathmári Károly úr, hogy mintegy ellentéteseknek mutatja be a magyar földhitelintézetet a belga hitel­bankkal, s amazt emennek rovására kí­vánja emelni, midőn épen ő is tudhatja, hogy a belga hitelbank igazgatója hajlandó volt, a m. h. i. zálogleveleinek minimumát, azon feltét alatt, hogy azok eladása reá bizassék, több évekre biztosítani, és e fel­tétel alatt a m. földhitelintézet disponibi­­lis tőkéjét 10 millió forintig kiegészíteni, az alapszabályok némi módosítását kíván­ván — mert Langrand-Dumonceau úr nem képzelhet magának pénzintézetet, a­mely nyerni nem akar.— Az alkudozások meg­szakadtak. Tiszta szivemből óhajtom, hogy a m. f. b. i. zálogleveleinek árfolyama mindenkor magasabban álljon, mint a­mi­lyen minimumot kívánt biztosítani a bel­ga hitelbank igazgatója , de tartok tőle : nem így lesz. Tovább megyek: szerintem a ma­gyar földhitelintézet feladata leginkább azon birtokosoknak nyújtani hitelt, kik­nél a kért kölcsön oly csekély, hogy az utánjárást külföldi pénz beszerzésére nem fizetné meg, kiknek nevük oly ke­véssé ismert, hogy hasztalan zörgetné­nek külföldi tőzsérek ajtaján. A belga és hollandi hitel­bankok igazgatója legalább így fogja fel a dolgot, és az eddig 10 ezer forintra, azaz 25000 belga frankra sza­bott kölcsönadási minimumot f. é. május első napjától, — mikor, az akkori hir sze­rint, a m. hitelintézet megkezdette volna működését — 40 ezer forintra, vagyis 100000 frankra emelte fel. Tág tér nyilt a m. f. hitelintézet működésének, mely­nek csak előnyére szolgálhat, ha sok ké­rőnek nyújthat kölcsönt, és zálogleveleit eleintén kisebb részletekben hozza a piac­ra. így fogjuk fel mi, kik a belga és hollandi hitelbankok megbízását elfogad­tuk, — ezek viszonyát a magyar földhi­telintézethez; áldásnak tekintjük, hogy létezik nagy pénzhatalom, mely műkö­dését pénzszegény hazánkra kiterjeszti, és bízunk abban, hogy mindazon nehéz­ségek, melyek még most — az üzletben itt-ott fölmerülnek, lassankint el fognak enyészni, s a közönség meg fog győződ­ni, hogy mindamellett — és csak is ily­­formán — hogy a belga és hollandi hitel­bankok hazánkban igen nyereményes üzletet tesznek, valódi barátokat nyer­tünk — nehéz időkben. Ivánka Imre, Igló városa közönsége ajánlata egy a felvidéken állítandó gazdasági és erdé­szeti tanintézet számára. Nagy készséggel és lankadatlan lelkese­déssel ragadd meg Igló városa közönsége ez al­kalmat a gazdasági tanodának körében felállí­tása esetére megállapított ajánlatok sietős fel­­terjesztésével hazafiui áldozat­készségét tanú­sítani. Igló, mint a szepességi városok és azon­felül a felső-magyarországi bánya­polgárság kö­zéppontja és székhelye, többféle tekintetből a megjelölt tanintézetnek körébeni befogadhatá­­sára különösen alkalmasnak tűnik fel. Hogy többet ne említsünk, csakis a szo­rosan vett mezei és erdészeti tanintézetre vonat­kozó előnyös helyi viszonyokat bátorkodunk előtüntetni. Igló városa tetemes mezei gazdászattal birván, a gazdászatot kiegészítő gyakorlat me­zején a tanintézet növendékeinek gyakorlati tanulm­nyozásul nyolcz szeszégető gépet, egy serföző házat s egy nagyon jól felszerelt műmal­­mot mutathat fel; — továbbá a határában levő gipsz-telep, a határát mosó Hernáth folyó és számos patak vize mind megannyi hathatós emeltyűje a jó mezei gazdászatnak. Mind e felett azonban a fenyő-erdészeti gazdaság gyakorlati tanulmányozása — melyre a nm. m. kir. Helytartó tanács a megjelölt tan­intézet székhelye feletti megállapodására nézve fő súlyt fektetni méltóztatott — itt nálunk a 13,000 azaz tizenhárom ezer catastralis holdat túlhaladó, jól rendezett fenyő- és kisebb részben vegyes fa-nemű községi erdőkben nem csak az erdő növelésére, hanem az erdő hasznosítására nézve is dús tápanyagot nyerend. Mindezeknél fogva szerénytelenség nélkül bátorkodhatunk állításunkat ismételni, hogy Igló Városa úgy a Felső - Magyarország részére terve­zett gazdasági és erdészeti tanintézet befogad­­hatására szükséges minden kellékkel bír. — Igló város e közügy elősegélésére következőleg megállapított ajánlatait mély tisztelettel felter­jeszteni sietünk. 1) Igló városa közönsége a tanintézeti épületek építésére ingyen felajánlja azon, a Her­­nád­ partján szépen fekvő 4700 Q Öles tért, az azon létező épületekkel együtt, mely eddigelé „kő alatti“ név alatt fürdő- és mulató­helyül szolgált, és mely mind a város, mind a községi erdőség­től egyaránt, körülbelöl ‘/4 órányi távol­ságban a gazdászati, alább kijelölt mezők köze­pén fekszik, miként azt az •/. alatti tér- és fény­képeken természet után levéve bemutatni sze­rencsénk van. 2) Felajánlja továbbá e város az intézet számára a gyakorlati tér vagyis a mintagazdaság­hoz szükséges földek előállításául minden köz­ségi szántóföldjeit és rétjeit jutányos haszonbér­be, melyek mind az intézet körül összesithetők s a többi a szükséghez képest városi községünk által és közbenjárásával magánosoktól megvá­sárlandó földterülettel kitünően alkalmas gya­korlati tért képezendnek ; sőt bátran mondhatni, hogy ámbár a földterületre nézve szegény fel­föld az e részben gazdag alfölddel a földfelaján­lásnál nehezen állhatná ki a versenyt, de tekint­ve az itt nálunk létező nehezebb és fáradságo­sabb földmivelési viszonyokat, továbbá a nagy népesség okozta tetemesb birtok elaprózást és a földnek ebből kifolyó nagyobb értékét, mely sze­rint itt nálunk 100 hold föld nem kevesebb ér­tékű mint Debreczenben 1000 hold, — hogy te­hát tekintve mind­ezt, ebbeli ajánlatunk Debre­­czen város ajánlatánál aligha fog sokkal hátrább állni. 3) Az erdész-iskola számára az erdő­hasz­­nálat, erdő mivel és á átalában minden gyakor­lati foglalkozás teréül felajánlja városunk nagy kiterjedésű, 13,000 holdat túlhaladó, hegyen és völgyben álló, többnyire fenyő és kisebb rész­­ben vegyes fa nemű erdejét egészen, — mely­ben a fent emlitett iparvállalatok a gyakorlati tanulmányozást különösen elősegitendik. — Hogyha pedig ezenkívül a gyakorlati erdőmive­­lésre elkülönített erdőterület is szükségeltetnék, a városi közönség ily külön területet, az annak idejében közelebbről kifejtendő kívánathoz ké­pest az intézetnek előzékenyen átengedni kész. 4) Az intézeti s gazdasági épületek felállí­tásához minden épületi fát községi erde­jéből ingyen ad. 5) Úgy ingyen ad 100,000 darab téglát a téglavetőhelyen , és 500 mérő égetett meszet a mészégető helyen; az ezen felüli tégla- és mész­­szükségletet pedig a kiállítási áron, mely jelen­leg a téglánál ezrenkint 5 frt 25 kr, és egy mé­rő mésznél 41 kr — odaengedni kész. 6) Hasonlóképen a többi építési anyagot is, melyekkel a város bir és melyeket maga ké­szíttet, a kiállítási áron felajánlja, — mely je­lenleg : 1000 cserépnél : 5 frt 25 kr, 1000 zsindelynél = 5 frt 25 kr, a deszkáknál minden egyes hüvelyktől vastagsá­guk szerint, a mennyivel keskenyebbek vagy szélesebbek ( 21, illetőleg 26, vagy 30 kr, a léczek darabjánál ( 6 kr. 7) Az építési anyagoknak készítési helye­iktől leendő befuvarozására nézve a v­áros min­den kitelhető befolyását ráfordítandja, hogy a fuvarok a helybeli és szomszéd birtokosok által részint ingyen, részint olcsóbb áron fognak ki­szolgáltatni. 8) A tűzifát az intézet részére városunk mindég a városbeli lakosok számára megállapí­tott kedvezményi árban fogja adni. Biztos alapokra fektetvén indokolásainkat és ajánlatainkat, reményteljes bizalommal bátor­kodunk azokat a tekintetes egyesület becses figyelmébe ajánlani, és ahhoz azon tisztelettel­jes kérelmünket intézni: méltóztatnék indokolá­saink alapossága és valóságáról, meggyőződésül velünk — ha arra érdemesnek tartaná — rész­letesebb kérdések elintézése végett közelebb érintkezésbe lépni, — s ennek folytán Igló váro­sát, mint a Felső-Magyarországban tervezett gazdasági és erdészeti tanintézet felállítására alkalmas helyet a nm. m. kir. helytartótanácsnál felajánlván, ezáltal egy oly nép örök háláját kinyerni, mely magyar hazánk iránti hűségé­ben tántorithatlanul fog mindörökké megmaradni. Kelt Iglón 1863. ápr. 29 én tartott közgyűlésben. Pest, máj. 30. A hét első napjaiban borús és szeles idők jártak, kis eső is volt ugyan, de felette rövid tartamú volt. A hét második felében gyönyörű derült volt az idő 12 foknyi reggeli és 21 fokú napi hőmérséknél. Mi honunk időjárási viszonyait illeti, a lefolyt héten nem állt ugyan be országos eső, de a legtöbb vidéken kisebb nagyobb mélvben esőzött. A vetések jelenlegi állapotáról, hazánk több vidékeiről, de kivált a Tiszamellékről ag­gasztóig hangzanak a jelentések, és mi felette szomorú azon meggyőződésre jutottak, hogy az aratás eredménye — a kukoricza kivételével, mely még némi haszonra nyújt kilátást — úgy az őszi, mint a tavaszi vetésre nézve igen mos­toha lesz. A Bánságból érkező jelentések egy­mástól elütnek ; igy az utazók a Kikinda, Hatz­feld, Mokrin, Szanád és Perjámos körüli búzavetéseket kedvezőknek állítják, Te­mesvár és vidékén középszerű, Uj­becse és Szt-M­i­h­á­l­y környékén pedig, mint mond­ják igen silány.­­ A bácskai jelentések az őszi vetésekről kedvezőleg, a tavasziak pedig nem a legjobb kilátást nyújtják. Legkedvezőb­bek a fehérvári, tolnai, baranyai, veszprémi, sopronyi, és pozsonyi tu­dósítások. Mint magából értetődik, jelenleg hatá­rozottan nem lehet az aratás egészbeni és nagy­bani eredményéről ítélni, mivel az időjárás to­vábbi alakulása még mindig nagy befolyást gya­korolhat a vetések fejlődésére, de ha a külön­féle jelentéseket összevetjük, már most is azt állíthatjuk, hogy az aratás még ugyanazon vidé­ken is egyenlőtlen lesz, és legkedvezőbb esetben alig fog borunk összes termése a középszerűségen túl haladhatni. De az aratás silányságánál inkább kell a takarmány­hiány miatt aggódnunk, mely annyira nehezítette a marhatartást, hogy azok nagy részét potom áron kellett a g­azdáknak eladni. A mondottak után igen természetes, hogy minden gabonanemű ára emelkedő irányt követ. Országunk csekély búzakészletére ismé­telve fi­gyelmeztettünk; a jelen körülmények között, midőn a tulajdonosok annyira tartózko­dók, még érezhetőbb ezen hiány de kivált súlyos búzára alig lehet szert tenni. A rozs készlete sem tetemes; legtetemesebb az árpa, zab és ku­koricza készlete. A gabonaüzlet a héten igen élénken folyt, mind a fogyasztók mind az üzé­rek részt vettek a vásárlásban, és nagyobb mennyiségű kerestetvén, mintsem kínáltatott volna, az árak napról napra emelkedtek. További áremelkedésre igen nagy kilátás van, és csak azon esetben tartóztatnék ez fel, ha országos eső állana be. A heti forgalom 35000 m­. búza, 10000 m. rozs 15000 m. kukoricza, és árpa, 12000 m. összesen tehát 72000 mérőre rúgott. Az árak következők : B­u­z­a­bánsági 85, 86, 87 f­t. 4.60—4.80—5 ft. tiszamelléki és pesti 84,85,86 f­t. 4.30-4.50—4.60, 86,87, 88 font. 4.70—4.85—5 ft; fehérmegyei 83, 84, 85 font. 4.30—4.45—4.60; bácskai 83, 84, 85 font. 4.15 —4.30—4.45; rozs 77, 79, 80 font.2.65—2.80 —2.85; árpa serfőzésre 68, 69, 72 font. 2.15— 2.25—2.35; takarmánynak való 65, 67, 69 font. 1.85—1.90 — 2 ft; zab 45, 47, 50 font. 1.75—1. 80—1.85; kukoricza pesti 79, 81 font. 2.30 —2.40—2.45; b­á­n­s­á­g­i 82, 85 font. 2.45—2. 55-2.60 kr. A liszt emelkedett árakon jó keletnek örvendett. A pesti hengermalom árjegyzéke: Asz­tali dara öreg és finom szemű 14.60, királyliszt 13.20, lángliszt 12.40, sütő kivonat 11.20, zsem­lyeliszt különös 10.50, 4. sz. 8.60, kenyérliszt elsőrendű 6.40, másodrendű 5.30 kr. 100 font szerint. A s­z­e­s­z újólag drágult, a hét végén foká­ért hordóstól 50V2 krt akartak adni. A zsír­­neműek üzlete lényegesen nem változott, csak a disznózsír mázsája drágult Va—Va írttal. Majd 600 m. helybeli használható disznózsírra 23— 23 Vi írtjával kötöttek szerződést. A hét végén­ 23 Va írtja tartatott. A szalonna megtartotta árát, falusi ára gyönge készlet mellett 23 Va—24 frt, helybeli asztali 27 írtjával kapható. A terményüzlet korlátolt volt, a leg­több czikk üzlete pangott. Nagyobb élénkségre csak a hétfőn kezdődő Medardi vásár adand alkalmat. Idegen vevő nagy számmal van je­len és nagy mennyiségű terményszállítmá­­nyok is érkeztek már. A gyapjuvá­­sárban, hogy bizalmat helyeznek , ár­emelkedést igen jogosnak lehet tartani mivel az idei gyapjúnyerésnek 25—30% kal gyöngébb eredménye lesz a tavak­nál. Azonkívül arra is kell figyelnünk, hogy az ausztriai műipar, mely eddig a lengyelországi gyapjút használta fel, most egyedül a magyarhonira szorult. A többi termény mult heti ára nem változott. B­o­a­n­i­a­i, szilva — melynek helyi készlete 60,000 má­zsára rúg 57,­5% frt. — Viasz kisebb mennyiségben külföldre 115—117 frtjával kelt el. — B­o­r­k ö fehér 35—38 frt, piros 32—34. Hamuzsir fehér 157,—1672, kékes 14%— 15, erdélyi 14V3—143­,, és házi hamu 1271— 13­, frt. — Nyers ló­szőr rövid 38—41, hosszú 70—85 frt. Íven der nyers gerebetlen­ 18 Vz 18%, dörzsölt 21—217*, hegyes — be­tét nélkül — 237*—24 frt, gerebenezett 34— 54 frt. A többi termény árát, folyamatban lévén­ a vásár, akkor fogjuk közleni, ha határozott , irányt mutatnak. Hivatalos távirati tudósítás a bécsi ga­bona­börzéről május 30. Búzaforgalom 30,000 mérő. A gabonaárak a következők : búza, bánáti 88 fontos 5.20, sza­­nádi 87 V2 fontos 5.05, 87 Va fontos 5.10, fehér­vári 86 Va fontos 5, perjámosi 88 fontos 5.20. — Kukoricza 83 fontos 2.50 — mindezek Györött átveendők. — Rozs 79—80 fontos 3.33 Bécs­­ben átadva; rozs, Pozsonyban átadva 79—80 fontos 3.15 , árpa tótvidéki 72 fontos 2.42; zab, bajorországi 44 fontos 1.95, magyar 45 fontos 1.85, 48 fontos 1.95 és 50 fontos 2.—2­05, Bécs­­ben átadva. A „Hon“ magán táv sürgönye, a bécsi gabnacsarnokból május 30-káról. Forgalom 30,000 mérő búza, 30 krajczár­­ral drágábban ; legmagasb ár 5.25; báciskai 4.35; a zab 1.65—1.72 mind Győrben. Távirat. Távirati tudósítás a bécsi börzéről: máj. 30. —5 %metalliques 75. 85. Nemzeti kölcsön 80.80 Bankrészvény 792.— Hitelvitéz, részv. 193.20. físfl&á 110.25. Lend.vált. 110.60. Arany 5 28. Első évfoly Vidéki tudósítás. (6.) Sz.-Fehérvár, máj. 29. Az eddig uralgott szárazságot két nappal ezelőtt egy éU menő eső egy kissé enyhítette, s ott, hol esett, a vetések ez által is javultak ugyan, de egy álta­lános, és hosszas esőre volna nekünk szüksé­günk, mely még sokat segítene rajtunk, habár teljesen helyre nem hozná is az eddigi száraz­­ságot; — a b­u­z­a ára emelkedőben van: 84— 85. 4.15—30. Rozs igen kerestetik, s ára szinte emelkedett 78—79. 2.35—40. £ rp,a 69—70 2.—2.10. Kukoric­a 2.10—15. Zab 1.66—70.

Next