A Hon, 1863. június (1. évfolyam, 124-146. szám)

1863-06-03 / 125. szám

katonaság elfogott. Az oroszok több száz embert vesztettek; a parasztoknak az ígért 10 rubelt nem adták meg, hanem oda utasították őket hogy fosztogassák ki a halottakat és foglyokat s raboljanak a körülfekvő nemesi birtokokon. Ezen kívül a régi lengyel tartományokban jól áll a fölkelés ügye. Valósul, hogy Oatropolon túl Lubar felé nagyobb csatában az oroszok megverettek. A parasztok nagy ellenségeskedését a fölkelőkkel szemben az orosz lapok túlozzák. A nagynak hirdetett slavutai csatában nem 1500, hanem még a „Lemb. Ztg.“ szerint is csak 300 lengyel esett el. A hivatalnokok oly nagy számban állnak a fölkelőkhöz, hogy Zytomirban a kormányzó néhány zsidót volt alkalmazni kénytelen, nehogy az ügyvitel egészen fönakadjon. Podoliában az Ukrajnával határos három kerület a fölkelés hatalmában van. Boncza csapata a királyságban a magához vont erősítésekkel még veszedelmesebb lesz az oroszoknak, mint már eddig volt. Podoliában legnagyobb csapatot Rzycki az 1831-ki fölkelésből ismert lengyel tábornok fia vezényel; van 1500 lovasa és 700 gyalogja, mely még nem ütközött az oroszokkal, mert ezek apró helyőrségei nem mernek síkra szállni ellene. Jankowski 500 vadászt, 500 kaszást és 200 dzsidást vezényel; máj. 25-én egy foglyokat kisérő csapatot megrohant, az oroszokat lekaszabolta s a foglyokat megszabadította. A laski ütközet, melyről tegnap tettünk emlitést, két századjokba került az oroszoknak. Máj. 28-án 2000 gyalog orosz és 300 kozák megszállták Lodzi-t; a felkelők értesülve a túlnyomó erő érkeztéről, Alexandrowo felé mentek, az oroszok utánuk anélkül, hogy eddig utólérték volna őket. Jezioranskiról és Woligorskiról hallgatnak a lengyel jelentések ; e némaság mindig a megnyitott támadást előzi meg. Litvániában a m. hónap másod felében több csatát vívtak. Narbutt és Sierokowski gr. halála nem bátortalanitotta el a fölkelőket. Az elesett vezéreknek gyorsan akad helyettesök. Minden nap 20—30 orosz sebesültet hoznak Kownoba; a múlt napok gyászát öröm és remény váltotta fel. A fölkelés szilárd szervezete vetélkedik a királyságival. Az orosz „Invalide“ jelenti, hogy egy Stanewitz földbirtokos által vezényelt fölkelő csapat Telsinél megveretett; halottja 100, köztök 2 lelkész, orosz halott 7, sebesült 25, két tiszt. — 19-én egy ezred egy keletkező fölkelő csapatot vert meg Podberesje mellett; lengyel elesett 12, elfogatott 29 ; a parasztok fogdossák a fölkelőket. — 21-én Grisgorjew őrnagy egy elsánczolt lengyel tábort megrohant s bevette; lengyel elesett 19, sebesült 5; orosz elesett 1 tiszt és 9 katona; sebesült 33. — Az „Invalide“ csatajelentései nem hitelesebbek a „Dziennikéinél.“ Egy magánlevél leírja, hogyan folytatják a guerillaharczot Litvániában. A fölkelő csapat, melyről 1r. 100 főnyi, mindössze 24 puskája van, és 16 vadászfegyvere, a többi csak pisztolyt, botot és kést hord magával; az utóbbinak jó hasznát veszi. A csapat nappal az erdőben lappang, éjjel előjön ; 10 kém feladata, jelenteni, hol vannak és mit tesznek az oroszok. A kisebb helyőrségeket aztán titokban vagy nagy zajjal megrohanja a csapat, néhányat megöl, néhány fegyvert elvesz s ismét az erdőbe vonul. Az egész csapatban senki sem használja saját nevét, mindenkit egy egy európai király vagy miniszter nevén szólítanak. Akinek revolvere van, király; a vezető, mivel két revolverrel Dir, imperatornak nevezi magát. Padlovski kivégeztetéséről írják, hogy azt megelőzőleg magához hivatta Semeka orosz tábornok, s nem csak bántatlanságot biztosított számára, hanem fényes jövőt az orosz hadseregben, ha megtagadva hazáját a felkelőket fegyvereik letételére bírja. Padlewski azt mondá, nem vétkezett oly nagyot, hogy ilyeket komolyan fölteszen a tbnok róla, ki azon filül csalódik, midőn az egész lengyel földön elterjedt fölkelés lecsendesitésére képesnek hiszi; ez csak úgy következhetik be , ha a lengyelek győznek, ha a nemzet az oroszoktól független lesz, vagy az egész ország elpusztul. Hozzátéve, hogy ha a czár, mit nem remél, megkegyelmezne neki, legszentebb kötelességének tartaná, újból a fölkelők sorába állani, mit bizonyosan a tbnok is tett volna, ha a tatárberohanások alkalmával elfogták. Ezután elvitette a tbnok. A kivégzés napját titokban tartották,és senkit sem bocsátottak hozzá. Néhány órával előbb lelkészért küldtek anélkül, hogy megmondták volna neki, hová kísérik. Gyónás és úrvacsorája után azt kívánta Padlewski, ne kössék be szemét, mit a tbnok megengedett neki. Nyugodtan lépett sírja elé; utolsó szavai ezek valának: „Szomorú a halál, csak 27 évi élet után, noha nem haszon nélkül a hazáért!“ Padlewski máj. 15-én reggel 4 órakor lépett a honáért megdicsőült vértanuk szellemcsarnokába. Varsóból írják legközelebb, hogy maguk az orosz tisztek kétségbe vannak esve a fölkelés legyőzhetőségén, ha a mozgalom félig eltarthat, akkorra, úgy vélekednek, legkevesebb 80000 orosz katonát veszt a birodalom s teljesen kizsákmányolt, elkeseredett országban álland anélkül, hogy erősítést várhatna. Ha csak egy szállítmány elmarad, vagy Oroszországban valami előfordul, szintén elveszett Lengyelország, bár annyira ki lesz fosztva, hogy nem egyhamar alakulhat független, önálló országgá. Az oroszok nagyban várják Poroszország fegyveres támogatását. Ha a poroszok csak 50000 főnyi sereget küldnek, — mondá egy orosz tiszt — egy hét alatt vége a lázadásnak. Azt ugy látszik elfeledte, mi fog történni Angol- és Francziaország részéről, mihelyt az első porosz zászlóalj átlépi a lengyel határt. Több fiatal orosz tiszt jelentéséből az vehető ki, hogy még e nyár folytán forradalom várható Moskauban és Sz. Pétervártt. Egy udvari párt reméli, miszerint még az utolsó perczben ráveheti a császárt, hogy szabad alkotmányt és teljes autonómiát adjon minden tartománynak. Ez esetben azt hiszik, minden szláv elem egyesülne a fehér, vörös, kék lobogó alatt, Törökország ellen, hogy déli szláv testvéreiket megszabadítsák, s akkor nem léteznék hatalom a földön, mely az orosz sason győzelmet vívhatna ki. A csatatérről következő távirat érkezett: Krakó, jun. 1. Azon varsói sürgönymély Oxinski megveretését jelentette Koniecpolnál, teljesen hamis. A várost az oroszok sem be nem vették, sem fel nem égették. Visszavonulásuknál a Ghrzastowi kastélyt lövöldözték az oroszok. Oxinski Janownál megverte az oroszokat. Hivatalos közlemények. Ő cs. kir. Apostoli Felségei.hó 14-ről Eisenkorb Károly györszigethi illetőségű pesti joghallgató vezetéknevének „Szigethi“-re leendő átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. kir. Apostoli Felségem. hó 16-ról kelt legfelsőbb határozatával Huszár Antal alesperest s handlovai lelkészt s Kamasky Mátyás alesperest s ó-hegyi lelkészt czimzetes kanonokokká a beszterczebányai székeskáptalannál legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. A budai cs. k. országos pénzügyigazgatóság Perleberg Móriczot, kamarai levéltári sorjegyzőt, továbbá Kerber Barnabást brixeni fogalmazó gyakornokot III. osztályú pénzügyi fogalmazókká ideiglenes minőségben kinevezte. A kassai cs. kir. országos pénzügyigazgatósági osztály rendelkezés alatt levő Grössl Antalt, Forstinger Józsefet, Steininger Ferenczet, Turek Antalt és ideiglenes rendelkezési állapotban lévő I. osztályú adószámvevői segédhivatalnok Saalberg Ferenczet, III. osztályu adóhivatali segédhivatalnokokká kinevezte. Külföld: Oroszország. (A császár; forradalmi titkos bizottmány a fővárosban; elfogatások.) Sándor czár beteges, a csuz bántja annyira, hogy egyik karját felkötve hordja s nagyon halovány, szenvedő kinézésű, s mint az „A. Z.“ levelezője irja : A lengyelországi mozgalom utóhatásait Sz. Pétervárott mind jobban jobban kezdik érezni; már ott is alakult titkos központi bizottmány, mely fenyegető leveleket küldöz magasállásu személyekhez. Nagyon felötlő Skipor senatustitkárnak és két segédének elfogatása. Az utóbbiak egyikét részeg állapotban éjjel a rendőrség elfogván s szokása szerint megmotozván nagyon kompromittáló okmányokat vett el tőle, melyek következtében történtek az elfogatások. Olaszország, Turin, 26. máj. (Érdekes okmányok.) Bianchinak Cavourról irt röpiratában a következő okiratok is előfordulnak : 1860-ki jul. 28-kán kelt levélben meghagyta Cavour Persano tengernagynak, hogy az 8 (Cavour) nevében fejezze ki Garibaldi tbnoknak őszinte és forró szerencse kívánását a Milazzo mellett vívott győzedelméhez. Az illető levélben még ezek mondatnak : „Ezen vállalatot nem lehet fele után abban hagyni. A Siciliában kitűzött nemzeti zászlót át kell vinni a királyságba, s az adriai partok hosszában diadalmasan meghordozni, mígnem az ország királynéja fölött fogna lobogni. Tehát készüljön kedves tengernagyom annak sajátkezüleg feltüzéséhez Malamocco és St. Marko bástyáira.“ 1860-ki sept. 7-kén, midőn Cavour Persanohoz parancsot intézett az iránt, hogy Anconát kézrekerítse, ezt mondja : „Ha Garibaldi Nápolyban van, látogassa őt meg s közölje vele ön utasításait. Jelentse ki neki az én nevemben azon őszinte óhajtásomat, miszerint vele egyetértve kivánok működni : előbb Olaszország rendezésén, majd Velencze megtámadásában. 1860-iki okt. 22-én a következő táviratot intézte Persanohoz: : „A táviró jelenti, hogy a császár Magyarországnak terjedelmes engedményeket adott, Albrecht fhget az olaszországi hadsereg főparancsnokává, Benedek titkot a vezérkar főnökévé nevezte ki. Ez nagyon fenyegető állapot. Tartsa ön készen a hajórajt az Adriai tengerrel való kiindulásra. Használjon azon partokon kényszerítő eljárást a hajóslegények újonczozásában. Ha a nápolyi törvény háborús időben nem mond halált a szökevényekre, adjon ki ön egy rendeletet ezen czélra, s ha szökevények fordulnának elő, lövesse őket agyon. Megérkezett a nagyszerű intézkedések ideje. Mondja meg nevemben Garibaldi tbknak, hogy ha megtámadtatunk, Olaszország nevében meghagyom neki, miszerint két hadosztállyal szálljon ki a Mincionál harczolni, Francziaország, Pária, máj. 30. (Választási mozgalmak.) A „Moniteur“-ben egyszersmind az utczák sarkain Persigny következő levele jelent meg: „Páris, máj. 28. Megyefőnök úr! A császárság létezése óta első eset, hogy az ellenséges pártok az általános szavazással szemben megtámadni merik azon állami intézményeket, melyeket Francziaország adott magának. Közös izgalomban egyesülten, az 1815, 1830, és 1848-ból való férfiakat keresik ők fel különféle pontokon, az ország hiedelmét igy rohanandók meg s a császár ellen fordítandók még azon szabadságokat is, melyeket nemrégiben ő adott, s mintha csak egy és ugyanazon jelszó után indulnának, mindnyájan ugyanazon cselfogással élnek. Mivel a tíz év leforgása alatt történt nagy dolgokat nem tagadhatják el, mert hisz mindenki által szemmel láthatók azok, tehát az eszközök ellen rontnak, melyek azon dolgok kivitelére alkalmaztattak : az állam pénzügye ellen, minthogy az ilyen kérdésekben csak kevesen bírnak jártassággal s ők annál inkább remélik, hogy büntetlenül terjeszthetik hazugságaikat s félrevezetéseiket. Az ő hajlandóságuk nagyon egyszerű. Ha sikerülne nekik a közvéleményt aggodalomba ejteni pénzügyeink felett, egyszersmind az országnak a mi intézményeinkben vetett bizalmát is megingatnák, s épen ez az ő törekvéseik titka. Azonban nem sokáig hagyja magát, megyefőnök úr! az ország ilyen hazug állítások által elámutatni. Ha képes volt a császár tíz esztendő lefolyása alatt Francziaországot a jólét oly magas fokára juttatni, ennek csakis abban keresendő az alapja, hogy segédforrásainkat oly jelesen tudá felhasználni, mert a közjólét és a pénzügyek jó kezelése egymás nélkül nem lehetnek meg. A kül- és belföldi nagy érdekek kielégítése tekintetéből az államadósság 87 milliónyi renttel szaporodott. Azonban, tekintve, hogy adófelemelés nélkül 300 millióval szaporodott az állam jövedelme, ezen teher csekélység az egyes eredményekhez s Francziaországnak három megyéveli nagyobbodásához képest. Legyen ennyi elég az államadósságokról. Ami pedig a költségvetést illeti, mely nem megy, mint hibásan állítják, két milliárd TM, — mert levonandó abból 550 millió, mely összeg a mi számítási rendszerünk szerint csak a rend végett van belefoglalva — most is mint máskor, azon emelkedő irányt követi, melyet a társadalmi gazdagság kifejlődése szab elébe. — Azonban, míg a júliusi kormány a költségvetést 500 millióig emelte, a császárság csak 300 millióval emelte fel, az ön előtt ismeretes nagy dolgok végrehajtása mellett is. A számtalan közmunkát, utakat, templomokat, iskolákat, paplakokat sat. nem is említve, a császárság egy milliárdnál többet fektetett be vasutakba, és ezen milliárd az ország városainak, s falvainak 20 milliárdnál is több hasznot hajtott. Francziaország pénzügyi állása tehát épp oly szilárd alapon nyugszik, amilyen fényesek , a császárság munkásságának eredményei. Így áll az igazság, s a becsületes franczia nép ezt meg fogja érteni, s ez leend egykoron a történelemben a császár dicsőségének hirdetője. Legyen meggyőződve megyefőnök ur kitűnő tiszteletemről stb. Persigny F. belügyminiszter.“ (Mexikóból; a „Moniteur“ közleménye;Foreytick kívánsága.) Az Angolországba érkezett „Tazmanian“ rész híreket hozott Pueblából, mely úgy védelmezi magát mint Saragossa, csakhogy, úgy látszik, több sikerrel. Angol lapok szerint a francziák ápril 20-án Puebla előtt kétszer vezettek vissza tetemes veszteségekkel. Még csak két jelentékeny erődöt vettek el s ezen foglalás 3000 halottjukba és sebesültjükbe került; ez utóbbiak pedig az éghajlat kedvezőtlen befolyása alatt többnyire mind elhalnak. Az esőzési szak bekövetkezett, s a francziák maguk se hiszik, hogy ősznél hamarabb juthassanak Mexikóba. Comonfort tbk állítólag 8000 főnyi lovassággal áll a francziák háta mögött, s csak erős fedezettel lehetséges Veracruzból eleséget juttatni a franczia hadsereghez. A francziák kedélye nagyon csüggedt volna (?). Veracruzban mintegy 400 emberök van. A mexikóiak makacs elszántsággal harczolnak. A pueblai házak lapos tetejüek, s minden ház egy-egy várra van átidomitva. A „Moniteur máj. 30 iki számában ezt írja: „A tegnap este jó későn érkezett mexikói posta újabb adatokat hozott Puebla ostromlásáról. Az ostrom műveletek azon gonddal és nyomatékkal folynak, melynek alapján biztos a siker, s egyszersmind katonáink vére is kiméltetik. Az utolsó posta elindulása óta nem igen jelentékenyek valának veszteségeink. Ápril 19-től Forey töb jelentést tesz a hadügyminiszternek, hogy az egyes házcsoportok, szabályszerű támadások foytán egymásután hatalmunkba kerülnek. Az osrom-hadmiveleteken kívül még más csaták is voltak, melyekben a mi eleség szállítmányainkat háborgató mexikói csapatokat a mieink teljesen megverték és szétszalasztották. A csapatok egészségi állapota folyvást igen jó. Az Orizababól kiindult lőszerek megérkeztek s a szükséges eleséggel is el vagyunk látva. Labrousse ezredes, veracruzi főparancsnok ápril 30 iki jelentésében hasonlóképen azt mondja, hogy a csapatok egészségi állapota s a lakosság hangulata kielégítő.“ Az ezen időben uralkodott északi szelek visszatartották „a forró föld“ betegségeit. A késő idő miatt ma nem lehet részletekbe bocsátkozni, hanem a holnapi számban közöltetni fognak az ostromhadműveletek bővebb részletei. A „Dryade“vel néhány nap előtt Vera Cruzból Cherbourgba érkezett Julien de la Graviére sürgönyöket hozott Foreytól a császárnak, melyekben legközelebb csak százezer ágyútöltényt kér. A segélycsapatok csak septemberben fognak elindittatni, minthogy Forey tábornok Puebla bevétele után, ami csak junius elején várható, megállapodik, s csak decemberben fog Mexico ostromlásához. Angolország, London, máj. 27. (Az olasz király trónbeszéde) alkalmat nyújt a szabadelvű angol lapoknak, hogy az angol toryk és ultramontánok megtámadásaira az olasz királyság ellen feleljenek. „A király föl van jogosítva — úgymond a „Times“ — hogy képviselőházát üdvözölje s a remény hangján szóljon hozzá. Mindig világosabb lesz, hogy a royalisták törekvése, ámbár a pápai kormány segíti őket, a franczia elnézi tetteiket, legfölebb helyi nyugtalankodásokat képes előidézni a királyságban. Cavour halála óta két év múlt el. Olaszország barátai akkor csaknem elvesztették bátorságukat s a föltámadt nemzet ellenségei szerencsét kívántak maguknak. A lángész oly hatalommal bír, hogy a korát megelőző eszmékhez visszatérni nem lehet. Cavour oly politikát teremtett, melyet semmi más olasz nem talált volna föl, melyet azonban honfitársai gyorsan fölfogtak s az államférfiak kivétel nélkül követtek. Nem lehet tagadni, hogy Olaszország ellenségei két év előtt azon reményban ringatták magukat, miszerint a kormányt vagy alattvalóit olynemű nyilatkozatokra bírják, melyek Francziaország ellenséges indulatát vonnák maguk után. E czélra rablóbandák szerveztettek a pápai területen s az összeesküvők nyíltan dicsekvének, hogy ezt a római franczia tábornokok hallgatag megegyezésével teszik. A hazafiak csakhamar fölismerték, hogy Francziaország katonai szelleme veszélyesebb az olasz ügynek, mint vallásos érzülete. Valóban cavouri önmegtagadással elkerülték Francziaország megsértését. Még Girabaldit, a nemzet kedvenczét is föláldozták a nemzeti szükség öntudatának, úgy látszik, Olaszország most kezdi aratni ez önmegtagadás gyümölcseit. A francziák kezdik szégyenleni két évi szerepeket. Ama rablócsapatok valódi jellemét a franczia nép ismerni kezdi s fellázad azon gondolattól, hogy ezen ocsmányságokat a vallás és nemzeti hiúság nevében segítette. A pápa római zsarnoksága ellen minden oldalról kelt panaszok jelentékeny befolyást gyakoroltak a franczia nemzetre, s ama vallási szenvelgés, mely utóbbi időben lábrakapott, igen megfogyatkozék. Magában Rómában papi szózatok emelkednek azon rendszer ellen, mely Nápolyban a rablógyilkosságot előmozdítja. E rablás, ha elterjedt is, mindenütt csak rablás ; a felkelés nevét sehol sem érdemli meg. „Daily News“ Olaszország alkotmányos lendületét illetőleg azt hiszi, hogy napjainkban sem Franczia-, sem Németország annyi gyakorlati politikai tehetséget nem tanusított, mint az olasz kamra létezése óta. Az angol, ki türelmetlenül s szánakozva nézi az idegen képviseleteket,melyek 2—3 év alatt sem a legbölcsebbek, sem a leghatalmasabbak nem lettek, feledi, hogy az angol alkotmány sem oly igen régi, mint a chinai fal s hogy Angolország mostani állapota csak 30— 40 év előtt jutott a jelen tökélyre. Esti posta, Berlin, máj. 31. (Kabinet tanácskozás; kétes helyzet.) A „B. u. H. Zrg.“ irja: A napokban kabinet-tanácskozás fogna tartatni a király személyes elnöklete alatt, melyben a minisztérium által a belügyekre vonatkozólag szükségesnek vélt intézkedések fognak megvitattatok Jól értesültek kétlik, hogy már most végleges szervezési intézkedések határoztatnának el, habár befolyásos részről nagyon rajta vannak, hogy a király elutazása előtt állapítatnának meg határozottan azon alapelvek, melyeket követendő lesz a kormány jövőre az ország belügyei kezelésében. — Arra még nincs elégséges ürügy, hogy az alkotmány-oklevél 63-ik czikkelye a sajtóra, egyesületekre,vagy épen a választási ügyekre nézve alkalmaztassák. Turin, máj. 28. (Harczi hirek; a püspökök programmja; az özv. nápolyi királynő.) Még nem enyészett el a háború hite. Minghetti, midőn a legbefolyásosabb követeknek pénzügyi javaslatait ajánlotta, oly eshetőségekre utalt, melyek kívánatossá teszik, hogy a kormány a perez szükségének megfelelhessen. Olaszországnak áldoznia kell — mondá — s nem mindig kölcsönre gondolnia. — Páriából írják, hogy a püspökök programmja visszahatást gyakorland a római kérdésre. Pasolini és Veneste jegyzékei világosságba helyezendik a római kormány magatartását. — Az özv. nápolyi királynő családi okoknál fogva Rómából állandón Bécsbe vonuland vissza. Páris, máj. 30. (A választások.) Persigny körjegyzéke és Hauszmann kiáltványa bevégzik a kormány tevékenységét; azonkívül a „Constitutionnel pénzügyi czikke több 100000 példányban elterjesztetett.A határozónap holnapután lesz; ekkorra teszik el szavazataikat az ellenzéki választók. Neheztelnek azon intézkedés miatt, hogy a szavazatok, ha szükség, másnap olvasandók meg. Több jogtudós Toulonban ez eljárást jogtalannak nyilvánítá s a párisi ügyvédi kar jeleseij osztják e nézetet. Thiers kijelenti, hogy amennyiben az alkotmányra letett esküvel megegyezik, ellene a császárságnak. Persigny köriratát az ország minden városában is falvában kiragasztották. A párisi polgármester kiáltványa kimondja, hogy ha a választók az ellenzékre szavaznak, az utczai agitatiót és az anarchiát mozdítják elő. A kormányjelöltek száma 289 ; az ellenzéknek 330 jelöltje van. London, máj. 29. (Mexicóból) a „Köln. Ztg.“ szerint kedvezőtlen hírek érkeztek. Pueblában nem nyertek tért a franczia csapatok; a mexikóiak bátran harczolnak. A Guadalupe laktanya legtöbb bajt okoz a francziáknak; sziklából sziklára épült s az ágyú nem tehet kárt benne; a zuávok ostromolni akarták, de vissza vezettek ; a mexikóiak 32-őt elfogtak belőlök. Ezzel ellenkezőleg írják Orizababól „Timeau-nek april 29-ről, hogy a város előtt nem volt csata s a francziák az ostromot erélyesen és eredménnyel folytatták. Carmen kolostornál 19-én győztek, szuronyszegezve nagy vereséget okoztak a mexikóiaknak. Az ostromműveletek nagyon előhaladtak s a város megadása várható. Földtani nyomozások mutatják, hogy a történelem előtti korszak sokkal hosszabb a történelminél ; találtak emberi csontokat és készítményeket oly földrétegekben, melyek kétségtelenül bizonyítják, hogy az ember kortársa volt a mammuthnak s az ősszarvasnak. A természet fokozatos fejlődése évmilliókon keresztül folytonos átváltozásokat szült, melyekből a fajok származtak, a fajok aztán a válfajokat képezték. A teremtés s a fejlődés elmélete között a mai tudománynak jobban megfelel az utóbbi, mely nem teheti föl, hogy a teremtés tökéletlenségeket állított volna elő, minek a hímek emlője czél nélkül az állatoknál; a repülésre alkalmatlan szárnyak némely madaraknál; egyik másik virágnak a szaporodást gátló mag- házidoma a növényeknél. Értekező röviden emlékezve a földtani szempontból e nézet támogatására fölhozott és fölhozható érvekről, Huxley angol boncztanár egy munkáját bírálja, mely állattani szempontból az embert a négy köztiektől származtatja . boncztani vizsgálatai alapján kijelenti, hogy az ember egy bizonyos, még eddig felnem fedezett emberszerű nagy majomcsaládtól sármazik. A tudománynak, értekező szerint, nem szaad az embert ennyire lealacsonyítani, s bár a fkozatos fejlődés elmélete igazolná is Huxley izsgálódásait, ez csak azt mutatná, hogy az eber boncztani szempontból nem különbözik nagy majomtól de nem azt, hogy szellem és rtelmiség magasan nem emelik föléje. A spiritualisták a maguk szempontjából drágos vádakkal rohanták meg Huxleyt, ki sal állítása szerint nem az embert akarja megúsztani szellemi tulajdonaitól, hanem az állatot Ivánja az ember^lló emelni. A boneztan, értekező szerint, csak holtteret vizsgál, e szerint az emberről illetékes ítéltet nem mondhat azért is, mert csak egy része záratt annak, míg ismét csak részét kép 6z1 adománynak. Huxley műve három részre oszlik : 1) az emberalakú majom természetrajza; 2) az ember viszonya az alsóbb állatokhoz ; 3) az ember őskori maradványai. Az angol tudós bonczász szerint minden lény későbbi fejlődöttségétől eltérő alakban kezdi meg létét. A tojásszak elmélete mutatja, hogy kezdetben a csirke tojása nem igen különbözik az ebétől, ezé a majométól, ezé ismét fáz emberétől. Az ember tojása közelebb áll a majoméhoz, mint ezé az ebéhez, az embermagzat csak a legvégső fokozaton tér el a majommagzattól. Az emberhez legközelebb állnak a chimpanse és a gorilla. Huxley szerint az ember közelebb áll a gorillához, mint ez a többi majomhoz. A különbség nagyon csekély közöttök; izmaik, csontjaik, a gorilla hátulsó kezei tulajdonképen lábnak, csupán abban térnek el, hogy az emberi lábnál hajlékonyabbak; ugyané hasonlatot találja az agy, koponya, medencze és gerincz alakjában. A koponya vizsgálata mutatja, hogy köbtartalmát illetőleg csekélyebb a különbség az ember és gorilla, mint ez és az alsóbb fokú majmok között; az agy súlya is ugyanez arányt bizonyítja. Magában a testben egyetlenegy csontot, izmot vagy szervet nem talált, mely nagyobbszerű eltérést bizonyítana vagy külön rend megállapítására szolgálhatna alapul. Az angol boncztanár világosan ezen következtetést vonja előbbi tételeiből: Ha tény, hogy a felsőbb alakú majmok az alsóbb alakúaktól származtak, úgy tagadhatlan, hogy az ember a majommal egy családból eredett. Huxley szerint a lelki megkülönböztetés hiábavaló, mert a lélek a legalsóbb fokon is észlelhető. Az embert nem alázza meg ezen származtatása, valamint a művészre, ki ezreket ragad el lángeszével, nem lealázó, hogy minden föltevés szerint erdőkben gyökereket faló vadembertől származott. A legfelsőbb fokú és legalsóbb fokú ember közt nagyobb a különbség, mint a legalsóbb fokú ember s a legfelsőbb fokú majom között. Értekező nem fogadhatja el Huxley elméletét ; föltéve, hogy minden, boneztani vizsgálódásán alapuló tétele helyes, ez csak azt bizonyítaná, hogy ember és majom közt nincsen szervi különbség, de a szerves és szervetlen világ fölött áll az embervilág. Owen és mások bebizonyították, hogy boncztani szempontból is tetemes a különbség ember és majom között; különösen Dana „On the higher subdivisions in the classification of mammals“ czímű értekezésében a kéznek és lábnak nagy fontosságot tulajdonítva, kimutatja, hogy az ember az egyetlen, kinek csak két végtagja szolgál a helyből mozdulásra, míg a másik két végtag az ész szolgálatában áll. Gratiolet és Duvernoy franczia tudósok szintén nagy különbséget mutatnak ki az ember és majom között. Ezek szerint a beszéd különbözteti meg az embert [minden más állattól, nem a mennyiben tagolt szavakat mond ki, hanem mert gondolatkifejezést tartalmaz. Az agy, mely nem szülőoka, hanem csak eszköze az értelmiségnek, szintén tetemesen eltérő a majométól, úgyszintén a koponya szerkezete. A beszéd gondolatfejlesztés, eszmekifejezés, szám, idő, tér, tudomány, művészet, a mindenség fogalma túlhaladják az érzékiség látkörét, s e végtelen látkör az, melyben az ember felülemelkedik az állaton. Huxley és társai tana a szellemet az érzékiség terére szorítják, s minden elvonás nélkül szereznek fogalmakat maguknak. Hogy az ember hajlandó ily érzéki fogalmakra, a halottaktóli elválás módjából bizonyítja értekező, kikről azt szoktuk mondani: megszűntek lenni. Huxleynek igaza van, ha érzéki természetűnek mondja az embert, de vét, hogy maga fölül nem emelkedik az érzékiségen. El kell ismerni, hogy az ember a természetből veszi anyagi származását, de az eszme és öntudat egyszersmind isteni származását bizonyítják. Hogy mi is egy szót szóljunk Huxley majomelméletéhez, Byron jut eszünkbe, ki azt mondá a semmit, nem tudás tanát elfogadó bölcsekről, hogy tudományuk fölötte kényelmes, mert szamárrá emeli az embert. Az érzékiségen alapuló gorilla- és chimpause-tan is, amennyiben, mint Hamlet mondja, az ég és föld közöttieket kézzel meg nem foghatja, majommá magasztosítja az anyagban rejlő istenszikrát, s így szintén kényelmesebb végét fogja meg a tudománynak. Pászthory Endre Philippopolisból két régi magyar aranypénz rajzát küldi az Akadémiának, hogy határozza meg, érdemelik-e, miszerint a nemzeti muzeum számára megszereztessenek. Táviratok, Prága, jun. 1. A városi képviselet ülésében Kellersperg bárót díszpolgárrá Magyar tudományos akadémia. (Nádasdy-pályázat.) F. é. május 31-ig, mint határnapig, a néhai gróf Nádasdy Tamás nevére ifj. gr. Nádasdy Ferencz által alapított eposzi díjra, — „egy, a magyar történetből vagy magyar mondavilágból vett tárgynak költői elbeszéléssé feldolgozása kivántatván,“ — tizenkét pályamű érkezett be ily sorban : 1) A nagyváradi torna és Tököli. Jelige: „Nunquam te fallant animi sub vulpe latentes.“ Hor. 2) Berta. Költői elbeszélés, Jelige : „Elhulltak, elvéreztek ők, de gyözedelmesen ; tettök sugára átragyog időn, enyészeten.“ Bajza. 3) Kálmán király. Költői beszély. Jelige: „Hol ész, erő, jog egyesül, az akarat nagyságot szül.“ Szerző. 4) Buda halála. Hunrege. Jelige: „Ethela Budám fratrem suum manibus propriis interfecit, eo quod metas inter fratres stabilitaB transgressus fuerit dominando.“ Sim, de Reza chron. bung. 5) Ős idők. Regényes eposz az énekben. Jelige: „A kort embereiből, az embert isteneiből lehet megítélni.“ 6) Simonyi: Költői beszély. I. rész. Jelige: „Vitéz, erős bajnok volt.— Bárcsak nála most se volna erőtlenebb a nótája!“ 7) A hontámasztó király. Hősből temérny. Jelige: „Honfi erőfeszítést üdv nélkül az Úr kegye nem hagy.“ 8) Apa és fiú. Költői elbeszélés. Jelige : „Múltadban nincs öröm, jövődben nincs remény. Wesselényi.“ 9) Jagjel király. Költői elbeszélés. Jelige: „Oly rég elhervadt a babér a magyaroknak homlokán; hazám, oly rég voltál te nagy, hogy nagyságod hite csak mese talán.“ Petőfi 10) Rozgonyi Erzsébet: Költői elbeszélés XIV. énekben. Jelige: „A szellem csarnoka ritkán jutalmaz jól, járjunk mégis utján, ha bizalma ránk szól, mert akkor csalódik benne csak reményünk, ha pongyolán bánik véle érzeményünk.“ 11) Kinizsi bal karja. Költői beszély. Jelige : „I pede fausto.“ 12) Emlék télen múlt. Költői beszély pl. énekben. Jelige : „Minden honfi csak egy követ hengerítsen a letörpült nagyság roskadó helyére, s ha a haladó nép színvonaláig ért , felszáll a dicsőség ismét tetejére»“ Közülök a 8. szám alatti, mint prózai mű, pályázatra nem bocsáttatván, miután a „versbeli technika szigorú, tiszta és szabályos megalkotása“ is tűzetett ki a pályaművek egyik kellékéül, — a többiek mellett volt jeligés levelek az Akadémia és Kubinyi Ágoston ig. s. t. tag pecséteivel borítékba zárva a levéltárba adattak, a pályaművek pedig megbiráltatás végett a nyelv- és széptudományi osztályhoz tétettek át. A jutalom a legközelebbi nagy gyűlésből adatik ki. — Kelt Pesten, a Magyar Tudományos Akadémiának 1863. junius 1-én tartott üléséből. Szalay László, titoknok.