A Hon, 1863. augusztus (1. évfolyam, 174-197. szám)

1863-08-02 / 175. szám

szembe juthat. Fogadja a t. közönség köszöne­tém­ és hálám kifejezését. (Meghatottság az ar­­czokon.) Még egyszer köszönet a bennem hely­­zett bizodalomért s áldás és boldogság a hazára! Szűnni nem akaró éljen.) Ezután a gyűlés rendes elnöke R­o­t­h Pál rögtönözve következőleg válaszolt: Méltóságod köszönetet nyilvánított a város birodalmá­ért; azonban bocsánatot kell kérnünk, mi érez­zük magunkat kötelezve megköszönni , hogy méltóságod a követi állomást tőlünk elfogadta,­­ legyen szabad Dézs városának nevében azon közérzületet kifejeznem, hogy a város megtisztelve érzi magát, hogy mél­tóságodat követének nevezheti. Azt mondta továbbá, hogy helyzetét örvende­tesnek tartja, mert nem a félrevezethető tömeg­nek, de az értelmiségnek képviselő­­j­e. Elmegy innen méltóságod, mint az értelmi­ség képviselője, oly helyről, hol nem mesterkélt agitatio, de a szabad és független meggyőződés nyilvánult egyhangú megválasztásában. És épen azért ott sokkal nagyobb hatása leend, szavai sokkal döntőbb erővel bírnak, mint azoknak, kiket félrevezetett és tudatlan tömegek válasz­tottak meg, még neveiket is bajjal tanulva be, személyeiket pedig se nem látva, se nem is­merve. Ezek ellenében a jog, és a törvény mellett, mint az értelmiség képviselője erél­lyel és mél­tósággal léphet fel, s törvényellenes intézkedé­seikben megzavarhatja, visszarezzentheti. Nyilvánította továbbá méltóságod, hogy a haza iránti kötelesség lelkesíti küzdeni ott, hol a ve­szély, az akadály legnagyobb; s ki tehetné ezt mélyebb meggyőződéssel s elhatározással, mint méltóságod, ki egész életét a haza szabadságá­nak védelmére szentelte; ki a közügyek szolgá­latában őszült meg, s kinek élete s vérével van a haza sorsa összenőve ; igen a haza vészes kö­rülményei között méltóságod ennek legedzettebb, legrendületlenebb bajnoka, (úgy van! éljen) 0 vajha a haza rongált hajóját azon révpartra hoz­hatná vissza, honnan a viszontagságok elragadoz­ták, s hová, hogy visszajuthasson, milliók lelkes óhajtása. Végre felemlíti, hogy politikai programmot nem mond, s e tekintetben múltjára hivatkozik, úgy van: mú­ltj­a elég programm ne­künk. Ismerjük ezt mi, nem mi, de ismeri az egész hana. A tiszta és szeplőtelen jellem­nek , az olthatatlan önzéstelen hazaszeretet­nek, az elvhűségnek, a nagy és nemes, a szent küzdelmeknek dicső múltja ez. Ennél szebb, en­nél magasztosabb programmot a haza szabadsá­gáért s boldogságáért égő lélek nem igényel. Is­ten vezérelje méltóságodat, s tartsa meg, hogy múltjának szent törekvéseit közhazánk boldog­ságában beteljesedve láthassa. Adja Isten, hogy ezen örömtől eltelve térhessen vissza hozzánk. (Háromszoros harsány éljen!) Ezzel ö maiga székéből kikelt, s díszes kísérettől környezve szállására ment, honnan reggeli 9 órakor Ko­lozsvár felé Szebenbe elindult. Isten vezérelte, hogy mint az alkotmányosságnak bátor és edzett katonája, sikerrel küzdhessen. Román lapok szemléje. Egy lugosi levél a „Concordia“ legközelebbi számában következőleg hangzik : „E szerint tehát — mond értesítő — Erdély magyar ajkú képviselői a kir. meghívottak, csakugyan visszavonultak testületileg az ország­gyűléstől ? Ez már többé nem eszme, nem terv, hanem be­végzett tény! S vájjon minő eredményt várnak magyar testvéreink ebbeli lépésüktől ? Mi valóban azt fel nem foghatjuk. Avagy ne­talán ezáltal némi erkölcsi nyomást akarnak gyakorolni a kormány fölött ? Avagy intimizálni akarják-e a többi nemzetiségeket ? Avagy az il­lető helyen alkotandó törvények kötelező érvé­nyét akarják-e kétségbe vonni, oly szín alatt, mert Erdélyország egyik nemzete nem vett részt azok hozatalánál? Avagy talán egy mellék­aj­tócskát akarnak azáltal fentartani, hogy majd későbben con amore protestálhassanak az alko­tott publico - politikai törvények érvényessége ellen, azonképen, a­mint a románok is folytono­san protestáltak a 48-ks törvények ellen, csak­hogy itt az a különbség, hogy a románok soha mint nemzet nem voltak meghíva részt venni a törvényhozásban, a magyarok pedig szabadon bemehettek abba. E fölemlített okok bármelyike is lett legyen a küzdelem terérőli hősies vissza­vonulás indoka , csekély felfogásunknál fogva, magyar testvéreink ezen eljárásából két corolla­­riumot vonunk ki. „Először: e lépés, mely nézetük szerint lehet ugyan egy csodás sakk-húzás, lehet egy párat­lan diplomátiai cselekvény — nem egyéb, mint egy tökéletes politikai fiasco, egy elvétett lépés, egy következetesség nélküli kapkodás, mely ál­tal Európa s a mivelt világ előtt önmagukat bla­­mirozták. Elnézésért esdünk véleményünk ily categorikus kifejezését illetőleg, — lehet, hogy nincs igazunk, azonban kísértsük meg e kérdést egy kevéssé fejtegetni: „A magyarok jó előre óvásokat tesznek ez országgyűlés törvényessége ellen, óvásaikat, ahol csak lehet, jegyzőkönyvbe­ vétetik, s mindazon­által — hallatlan valami! — magukat képvise­lők il megválasztatni engedik , természetesen ott, hol sikerülhetett, a fejedelem meghívását visszautasítás nélkül elfogadják, s mi okból ? azért — mondják — hogy az uralkodó kíván­sága iránti hódolatukat bebizonyíthassák , s hogy egy­részt a kormán­nyal, más­részt a társnemzetiségekkel az egyetértés terére lép­hessenek. A választási küzdelmek eredmé­nyeit ismerjük, szándékosan mondjuk azokat küzdelmeknek, bár ha tudjuk, hogy magyar testvéreink örültek volna, ha a románok min­den küzdelemtől távol tartják magukat. (C­z­i­k­k­­iró ui bölcsen tudhatná, hogy a küzdel­emnek is megvannak saját nemei, és a nemes s fanatizáló küz­ J “' **m között nagy a különbség.) Ha jól vagyunk értesül, “ országgyűlési ma­gyar tagok összes száma 58. — Valónan ° V szám, mely egy 165 tagból álló gyűlésen a poli­tikai vagy nemzetiségi ellenek részén eléggé je­lentékeny s tekintélyes. „S mind emellett mi történik? Akkor, ugyan­is, midőn már kenyértörésre kerül a dolog, nincs többé szó az uralkodó kívánsága iránti hódolatról, a kormány s társ nemzetiségekkeli egyetértésről, a legfontosabb kérdések megol­dása szükségességéről, mindezeknek többé semmi érdekük, s miért? azért, mert magyar testvéreink a választásoknál, véletlenül kissebb­­ségben maradtak, s netalán átalános kisebbség­ben ? úgy van, ha a románokat s szászokat egy­be vesszük, különben az elsőkkel mintegy egyenlő, az utóbbiaknál azonban, nagyobb számban vannak képviselve. „Ők ug­yanis kezdetben azt hitték, hogy egy absolut többséget fognak kivívhatni, s akkor e törvénytelen országgyűlésen ad libitum fognak eljárhatni, sőt azt föl is oszlatják ; most azonban megcsalatva látván magukat ezen számításban, a nélkül hogy csak egy előőrsi csatát is megpró­bálnának, egyszerű visszavonulás által demon­strálnak. — A csel­eajátságot a maga nemében, de megvallva az igazat, éretlen, s mi műveit s a parliamentáris életben megőszült magyar testvé­reinktől, bármit egyebet, mint azt hajlandók vol­tunk várni. Fűre se lenne ha az alkotmányos or­szágokban a praestimtiv többség csak azért nem lépne be a parliamentbe mert kisebbségben van, és szabad tért engedne a többség számára. Azon­ban ne törődjünk az ilyenekkel. — Lehet, hogy magyar testvéreinknek e tekintetben alapos s általunk nem ismert okai vannak! — Ők lás­sák ! Ő — vis­szavonultak, az országgyűlés pedig folytatja működését, s ha a fejedelem szen­tesítése is megengedi, hozatni fognak törvények róluk nélkülük.­­• A komor medve mormog magában, és a dühös oroszlány csikorgatja fogait, félre a harczterétől, de azért a harcz megindul s nélküle végződik be, bármily hatalmas állat le­gyen egyike és másika is. Mi azonban kénytele­nek vagyunk magyar testvéreink e magatartásá­ból egy másik s reánk nézve szomorútabb corol­­lariumot vonni ki. „Ennek előtte általánosan az hallatszott, hogy magyar testvéreink, előre bocsátott óvástételeik mellett, bemennek az országgyűlésbe, s részt fognak venni a román nemzetiség törvényesité­­sének tárgyalásában, bebizonyitandók ez után is testvéries érzelmeiket, s igazságos követelmeik betöltése iránti hajlamukat; s csak akkor, mi­dőn a Reichsrath kérdése került volna szőnyeg­re, látván, hogy kisebbségben vannak, elvük­höz ragaszkodva, hagynák oda az országgyű­lést , s megvalljuk, hogy magyar testvéreink e politikáját megértettük, s részben méltánylottuk volna is. Azonban most, midőn a kir. proposi­­tiók 1. és 2. pontjainak tárgyalásánál nem akar­nak részt venni, váljon ezen eljárás, a priori — legyen majd az eredmény a románokra nézve kedvező vagy kedvezőtlen — nem mutat-e azok részéről egy tényleges, ha bár ki nem mondott, óvásra a román nemzetiség­i hitvallásainak törvényesítése s egyenjogúsítása ellenében ? Vagy nyíltabban szólva, nem egy tény­leges óvástétel- e ez valamint a román nemzet inarticulatiója, úgy nyelvének a hivatalos köz­lekedéseknél harm­adik nyelvül fölvétele ellené­ben? — S várjon ezen, bár negatív, eljárást nem lehet- e ellenségesnek, és az annyiszor hirdetett testvériség elvét desavoualónak jellemezni, szem­ben a románokkal ? Bár mint is erőszakoljuk magunkat ellenkező meggyőződésre ju­ni, nem áll többé tehetségünkben ezt elérhetnünk. Fáj a lelkünk, midőn akarva nem akarva, kénytelenek vagyunk az erdélyországi magyarok e magatar­tását, mint tényleges árulást(!?) a románokat ille­tőleg, constatiroznunk. — ítéljen a világ! — a jövő okvetlenül ítélni fog közöttünk s közöt­tük.“­­Bátran ítélete alá bocsátjuk, előtte állván az ő Felségéhez inté­zett felirat, mely a magyar és szé­kely testvér nemzetek képviselői­nek visszalépését indokolja. Ha ezt­­a lugosi levél írója is előre olvas­ta volna, a­z­t hisszük, nem ily nagy el­bizakodással terjeszti az ügyet a közvélemény ítélete alá. Szerk.) (y) Hivatalos közlemények. Tekintve, hogy a Bosnyákországban uralgó keleti marhavész következtében tömegesen ös­­­szehalmozott és igen olcsó áron megszerezhető száraz marhabőrök folytatólagos beviteli tilalom mellett minden óvintézkedések ellenére mégis becsempésztethetvén, az egészségi jólét veszé­lyeztetnék : a zágrábi cs. k. országos főhadipa­­rancsnokság czélszerűbbnek találta a száraz bő­röknek bevitelét azon óvintézkedés szoros alkal­mazása mellett megengedni, hogy azok elébb megnedvesittetvén, és kénsavas (Schwefer- Saure) gőznek kitétetvén, 8 napig szellőztesse­nek, a bevitel azonban csupán a veszteg­hivata­­loknál eszközöltethessék. A szarvasmarháknak és azoktól származó nyersanyagoknak az anconai tartománybeli be­hozatalára fennállott tilalom megszüntet­etett. Ausztria, B­é­c­s, jul. 27. (Ausztria és a háború eshetősége.) A „H. Börz. Halle“-nak írják Bécsből: Egy helybeli lap nagy izgalmat oko­zott az osztrák és franczia kormányok közt fo­lyó alkudozások hit­ével, mely franczia csapa­toknak Ausztrián átvonulására vonatkozik. Mig a hiv. és félhiv. lapok mélyen hallgatnak erről, a független lapok inkább saját ösztönüket kö­vetve czáfolják a hirt. A „Presse“ egyébiránt sem a levegőbe nem beszélt, sem a valóságot el nem találta. Kétségtelen, hogy a bécsi és párisi udvarok közt eszmét cseréltek azon eshetőséget illetőleg, ha Oroszország ellen kényszerrendsza­­bályok lesznek alkalmazandók. Úgy látszik, nem annyira a franczia csapatok átvonulása, mint in­kább bizonyos diplomátiai stratégiai kérdések forognak szóban, melyek csak azon föltevés mel­lett kerülhetnek szőnyegre, hogy Ausztria haj­landó legyen Francziaország támadását straté­giailag támogatni. Ez esemény messze távolban áll még, de ha a diplomatia gyorsabb menete kö­zelebb hozná, Párisban ugy látszik nem reflektál­­nak a franczia haderőnek osztrák területen át­vonulására. Az esetleges franczia támadásnak hadműködési alapja Moldvaország, honnét Bes­­sarábián, Podolián és Volhynián át Varsóba ve­zetne útja. Ha mégis stratégiai alkuban van Francziaország Ausztriával, ez inkább egy oszt­rák seregnek a galíciai határon fölállítására vo­­natkozhatik, mely igen alkalmas oldalvéd lenne a működő franczia hadak számára. Csak így ma­gyarázható meg a franczia részrőli katonai kül­detés Bécsben .állítják, hogy Pelissier marsall a legközelebbi 14 nap alatt Bécsbe érkezik. Ha a 17. pétervári politika rögtön megfordulna, igaz, halomra döntene minden ily konbinatiót, de az is igaz, hogy minden inkább várható e megfor­dulásnál. Külföld, Németország, Berlin, júl. 30. (P­o­r­o­s­z­­ország politikája.) Egy bécsi magánlevél szerint Poroszország Oroszországot csak a nyu­gati hatalmak zaklatásaival szemben támasza B* , ha összeütközésre kerül- - oba­ i­ai aláerülne, hogy Poroszország a lengyel ügyet illetőleg sokkal­ közelebb áll a nyugati ha­talmakhoz, mint Oroszországhoz. — Tudják ezt Sz.­Pétervárt is, miből az a remény keletkezik, hogy Oroszország legközelebb engedékenyebb leend.—Egy berlini félhivatalos levél megerősíti e felfogást. Ez így hangzik : „A porosz kormány jó eleve azon nézetben volt, hogy Oroszország a hat pontot méltósága és érdeke veszélyeztetése nélkül elfogadhatja. A fegyverszünetet nem ja­vasolja Poroszország, mert gyakorlatiatlan és ki­­vihetlen. A conferentiát illetőleg még a nyugati hatalmak ilyetén indítványa előtt azon volt Po­roszország, hogy a nyolcz congressushatalom egybehívásának útját Szent-Pétervárt egyenges­se. Gorcsakov azon terve, hogy az osztozó ha­talmak tartsanak conferentiát, Poroszországot úgy meglepte, mint a három közbenjáró hatal­masságot. Olaszország. (A brigantik átadatá­­s­a.) Az elfogott öt brigantiról a „Stampa“ irja: A franczia határ felé szállíttatván, meglátszott rajtuk, hogy félnek s gyanakodnak közelgő sor­suk iránt. Susabát szekéren szállíttattak tovább; kezeik békákba valának zárva s nyolca kara­­bélyos kisérte őket. A franczia határhoz déli 12V2 órakor érkeztek; 14 csendőr és a St. Jean de Mauriennes kerület parancsnoka volt ott. Az olasz felügyelő a téríivény mellett átadá foglyait. Az átadatás után a rablók kezeiről leszedettek a bókok, s katona vasra verték őket; az is tudtuk­­ra adatott, hogy ha szökni próbálnának, agyon lövetnek. Mielőtt a két rendbeli kíséret elvált volna, együtt reggeliztek, s Olasz- és Franczia­­országra és a két nemzet szövetségére kacsintot­­tak­ poharakat. A brigantik a chausbery-i bör­tönbe vitettek, s ott fognak további intézkedésig tartatni.“ Róma, jul. 22. (Rablók elfogatása.) Az „Italie“nek írják, hogy több rabló elfogatott Rómában s környékén, kik a szent város kapui­ig terjesztették ki rabló működéseiket. Turin, jul. 25. (Harczi kilát­ások.) Nigra azt gyanittatja Páriából, hogy nem sokára alkudozások fognak támadni Olaszországnak a háborubani részvevése iránt. Párisban annyira hisznek a háborúban, hitelt érdemlő forrás sze­rint, hogy még ez idén lehetségesnek tartják a Balti tengeren a hadjáratot. Napoleon hg sűrűén levelez ipájával, a­mióta visszaérkezett Párisba. Nizza, jul. 27. (A hangulat és köz­vélemény Oroszország irányában.) A „G. Corr.“ írja: Némi izgalmat idéztek itt elő a franczia hírlapoknak a Dél Francziaország­­ba­ni váratlan csapatmozgalmakra vonatkozó tu­dósításaik, melyek Gorcsakov válasz-sürgönyé­vel összefüggésbe hozattak. A politikai körök­ben mindenütt nagyon feszültnek látják az Orosz- és Francziaország közti helyzetet. Az itt lakó orosz családok közül sokan elutazáshoz készül­nek, minthogy igen kellemetlen helyzetben van­nak az Oroszország irányában napról napra in­gerültebb közvélemény közepett, s a háború ki­törését is nagyon valószínűnek tartják. Francziaország, Páris, jul. 28. (A há­rom hatalom legközelebbi válaszá­ra vonatkozó lapnézetek.) A „Nat. Zig“ levelezője írja: Az aziránt táplált várako­zások, hogy a három hatalom közti egy akarat már a napokban megállapitatik, nem valósultak. A „France“ egy félhivatalos jegyzéket közöl, mely szerint a bécsi és londoni válaszok elha­lasztására lehet számítani. Úgy látszik, Bécsben fen akarják ugyan tartani az­ utóbb megállapí­­tott programmot, hanem azért az alkudozásokat sem kívánják kizárni. A franczia javaslat azt kí­vánja,hogy szólítassék fel a szentpétervári kabinet határozott nyilatkozatra, s ha megtagadná azt, akkor szüntettessenek meg az alkudozások. Az új nyilatkozvány alakjára nézve is vannak elté­rések. A franczia kabinet azt kívánja, hogy ezen kijelentés történjék ugyan azonos collectiv­­jegyzékben, Bécsben pedig azt látszanak óhaj­tani, hogy mint előbb, most is elkülönzötten küldessenek a jegyzékek, habár ugyan azonos tartalmúak is. A Napier-féle sürgönyre vonatkozólag a „Na­tion“ fontos körülménynek tartja azt, hogy az közzététetett, de háború-jelnek még­sem tartja ezen eljárást, sőt ellenkezőleg, inkább békét je­lent az. Szorosabb megvizsgálás után úgy tet­szik, mintha épen ezen sürgöny okozta volna, hogy az alkudozások Oroszországgal abba nem hagyattak.­­ A két nyugati hatalom diploma­tái közt folyt szóbeli értekezésnek nem volt más czélja, mint mérsékeltebb szóbeli nyilatkozat kieszközlése, s valóban észrevehető különbség is van Gorcsakov herczegnek ezen élőszó­val tett nyilatkozatai és sürgönye között. Annak elismerése, hogy Angol- és Francziaországnak joguk van a bécsi szerződéseknek megfelelő mi­nőségű újabb határozatokhoz megegyezésükkel hozzájárulni, feltételezi, miszerint joguk van az újabb határozatokat visszautasítani is. Igaz — mond a „Nation“ — hogy a Franczia- és Angol­ország képviselőinek tett nyilatkozatok nem elégségesek a három kabinet kielégítésére, ha­nem ezért újabb lépéseknek nem vágták el az útját.“ A „Monde“ úgy látja, hogy csak Francziaor­szágnak Ausztriával­ szövetkezése segíthetne Lengyelországon, mely szövetkezése által Fran­­­cziaország minden forradalmi hagyományt leráz­na magáról s egészen a közös kath. érdekekre támaszkodnék. Ha Ausztria biztosíttatik, hogy kárpótlást kap Galicziáért, s a villafrancai ala­pon visszanyer­i olaszországi állását, akkor ki is húzza kardját Oroszország ellen, de máskép nem. — Mieroszlavszky — hallomás szerint — ismét Párisban van. Páris, jul. 26. (A párisi lengyel me­nekültek gyűlése.) A „G. Corr.“-nek írják: Az itteni lengyel „középponti bizottmány“ Gorcsakov válaszának közzététele után azonnal rendkívüli gyűlésbe hizta össze a Párisban levő lengyeleket. Legelőbb Gorcsakov jegyzéke tag­laltatott, melyből azt vonták ki, miszerint lehe­tetlen a nagyhatalmaknak át nem látniok, hogy az eddig követett után s félintézkedések által semmi eredményt sem eszközölnek ki. A nagy­hatalmak által javaslatt engedmények megtaga­dása, sőt kigúnyolása meggyőzheti az illető ud­varokat a felől is, hogy a lengyeleknek teljes igazuk volt, midőn Oroszországgal­ minden egyezkedést határozottan visszautasítnak, s a lengyel kérdés tökéletes megoldásául hazájuk­nak visszaállítását s teljes függetlenségét kíván­ták. Elhatároztatott továbbá a haza ügyének minden lehető és törvényes eszközök általi elő­mozdítását kettőztetett buzgalommal eszközölni, és semmi áldozatot nem kímélni az igazságos szent ügytől. Egy tagnak azon inditva»­­­Gorcsakov „páratlan noh'*51' ‘ hogy nelmi­ polit'ka: _ «, ....mai dölyfére„ törté­n«u nyilatkozással válaszoljon gyűlés, el nem fogadtatott azért, „mert arra csu­­­pán sortüzelésekkel és kardvágásokkal lehet felelni.“ Ezen kitételét a jegyzőkönyvnek a gyülekezet zajos tetszéssel üdvözlé,­­a ezt kiál­ i­tozva oszolt szét: „Niech Zyje Polsku wolna­­nie podlegla.“ (Éljen a szabad és független Len­gyelország.) Angolország, L­o­n­d­o­n, juL 28. (L­a­p­n­é­­zetek, a közelebb teendő lépések­ről s azok következményeiről.) A „Herald" reméli, hogy a kabinet tagjai nem hagyják magukat a „Post“ csalékony okosko­dásai által hálóba kerittetni. „A mióta — mond a „Her.“ — két urnak akart kedves collegánk szolgálni, néha néha nehéz kitalálni, hogy ki­nek a nevében beszél. Nagyon természetesnek találjuk, hogy a varsói titkos kormány szeretné az angolokkal elhitetni, miszerint az orosz hata­lom már félig meddig megtört, s a legelső an­­gol-franczia fenyegetőzésre bocsánatot fog kérni, fegyverszünetet hirdet és elfogadja a conferen­tiát , de az, reméljük, lehetlen, hogy az angol államférfiak ilyen koholmányoknak hitelt ad­­­­janak. Az orosz készülődések oda mutat­nak , hogy Sz.­Pétervárott a legvégsőre íb i el vannak készülve. Örömmel látjuk, hogy még maga a „Morn­ Post“ is visszautasítja, ss&ó- I val a háború gondolatát, a­mig olyan [ politikát ” javasol, melynek következménye csak háború­s lehet, vagy Angol- és Francziaországnak csufsá­­gos megaláztatása. Ha ezen hatalmak Szt-Péter­­várra olyan viszonválaszt küldenek, melyben a visszautasított követelések fenyegetőleg megújít­­­­tatnak, akkor a háború elkerülhetlen. Oroszor­szág ilyen fenyegetésre nem hajolhat, az pedig­­ alig gondolható, hogy Angol- és Francziaország, s ha már kimondták ne kísértsék meg annak vég­­­­rehajtását is, stb. Egy ugyanezen laphoz intézett levélben ezek a mondatnak : „A történetírók azzal hízelegnek maguknak, hogy az ő általuk megírott dolgok intő szövétnekül­­ szolgálnak a jövőre nézve. De a tapasztalás min­­­­denkor rész­oktató volt. Nyolcz év óta már másod­szor törekszünk Oroszországgal a háborúba, és pe­dig nem lassú léptekkel, hanem a Niagara-zuhatag rohamával. Aberdeen minden Oroszország iránti előszeretete mellett nem tudott bennünket az ár- j­zali rohanástól visszatartani. Palmerston úgy tet­­­­szik, mintha Oroszországellenes érzelmei mellett is visszatartana, tényleg azonban, hihetőleg aka­­­­ratlanul , az áradattal úszik. Ha őt nem lehet­­ visszatartani, akkor nyakunkon az európai há­ború. De az jól megjegyzendő, hogy Franczia­ország nem viselhet háborút, ha Angolország visszamarad. Hajóhadának fele Mexicóban van, s angol hadihajók segítsége nélkül Francziaor­szág legalább az idén tehetetlen. Párisban azt mondják, hogy a háború nyolcz napig fog tartani, de megeshetik, hogy ez a nyolcz nap olyan hosszúra fog nyúlni, mint Seward kilencz­­ven napja. Az eldöntés még Angolország kezé­ben van, de azon naptól fogva, a midőn egy an­gol hadihajó kiindult Oroszország ellen, vagy a midőn egy angol katona orosz területre tette a lábát, a mi kezünkből Napóleon császáréba megy át az a hatalom, s mi kénytelenek leszünk, mint 1856 ban, az ő tetszése szerint háborút viselni vagy békét kötni.“ „Az „Advertiser“ tele van lengyel­ rokonér­­zettel, de az hajmeresztő gondolat előtte, hogy Angolország háborúviselésre szövetkezzék Fran­cziaországgal, mert nem hiszi, hogy az ezen szövetségből keletkezhető veszélyek legkevésb­­bé is el lennének az által hárítva, ha Ausztria is csatlakozik a szövetséghez. Ausztria — úgy­mond — sokat nyert utóbbi időben a szabadel­vűek előtt, a lengyel kérdésben is tisztessé­gesen tartotta magát, hanem ezen nagyon dicséretes politikai jobbulása által még nem hagyhatjuk magunkat a tekintetben elvakí­­tani, hogy nem áll eléggé erős lábon arra nézve, miszerint mérséklő és fékező erőt fejtsen ki a szövetségben. Ha Francziaországgal és Ausztriá­val szövetkezve támadnák is meg Oroszorszá­got, néhány hónap múlva tapasztalnák, hogy Ausztria semleges lett, s Angolországnak csupán Francziaorság a szövetségese/ Russell nem fogadta el a James­hall-ban tar­tott meeting küldöttségét. Visszautasításának semmi okát nem adá, csak sajnálattal jelenté ki, hogy nem fogadhatja el. E 81 i posta, Turin, jul. 27. (Amadeus hg svéd­országi útja; egy kémlelődő mér­nök tiszt nézete Kronstadtról, Nigra.) A „Köln. Ztg." irja: Amadeus hg uta­zásának Svédországban nincs politikai jelentősé­ge. Hogy a két hatalom a legjobb barátságban él, az rég tudvalevő dolog, a­mit pedig a kir. hg rendkívüli küldetéséről írtak s beszéltek, az mind alaptalan. Egy mérnöktiszt, ki régebben az olasz hadseregben szolgált, de Savoya bekeb­­leztetése után átlépett a franczia hadseregbe, a császár megbízásából több hét előtt hozzá­látott a Balti tenger kikémleléséhez, s feladatát, mint utazó festést a császár teljes megelégedésére fej­tette meg. Ezen tiszt itteni rokonaihoz azt írja, hogy „Kronstadt még nem rég könnyen beve­hető volt, s az ut Sz.-Péterv­árra majdnem oly könnyű volt, mint Párisból St.-Cloudba, de most, Todtleben fáradozásai következtében sokkal megnehezedett." Nem lehetetlen, hogy Nigra, a Mont Cenis-re teendő kirándulásakor itt is teend látogatást. A kormány nagyon meg van elégedve ezen ügyes diplomatának az „Aunis“­­ügybeni eljárásával. A király különösen meg­üzente neki szerencse kívánását. Pár­is, jul. 29. (A franczia félhiva­talos lapok tudósításai a diploma­tiai tárgyalások mibenlétéről.) A „­­­rancé“ szerint a császár tudatta Metternich hggel, mennyire örvend Ausztria eddigi maga­tartása fölött. Londonból ugyané lapnak írják, hogy a franczia részről átküldött jegyzék-javas­lat, daczára száraz előadási modorának, ott igen jó benyomást tett,, miután az nem bír ultimatum alakjával. Azon esetre, ha ugyanazonos jegyzé­kek küldetnének Szentpétervárra, Russell lord a keserűbb kifakadásokat mellőzni kívánja; ha azonban csak ugyanazonos conclusiókat magá­ban foglaló jegyzékek küldetnének, Russell lord szerkezete kissé szelidebben fogna hang­zani, mint a franczia fogalmazás. „Francziaország terve, hogy collectiv jegyzék küldessék át, még pedig átszolgáltatva Ausztria által. Jelenleg azonban még csak a szöveg ter­véről van szó s e fölött, mint mondani szokták, „írott társalgások“ foly­­ak, melyek aztán vég­eredmény vezethetnek. A „Nation“ jelenti, hogy azon jegyzék-javas­lat mely elfogadás végett Bécsbe és Londonba küldetett, nem képez ultimátumot. A jegyzék, Oroszország újólagos tagadó válasza esetében még nem helyzi kilátásba a diplomatiai viszo­nyok felfüggesztését. Csak annyit mond, hogy Francziaország a vitát befejezettnek tekinti, a­nélkül, hogy a további eljárás módját sejtetné. A jegyzékek valószinüleg aug. 3. küldetnek el. Úgy látszik, hogy a collectiv jegyzék eszméje ismét előtérbe lép. Ezen esetben a franczia ja­vaslat összeolvad a többi hatalmaktól szárma­zó szöveggel, és így lehet belőle értelemre nézve ugyanazonos jegyzék. A „Pays“ szerint a bécsi „Presse“által ismerte­tett franczia jegyzék-javaslat épen nincs szaba­tosan előadva. A bécsi lap az okm­ány keltére nézve, mindenesetre hiányosan van értesítve, mert az nem 26 ról, hanem 21-ről szól. A „Pa­táié“ szerint a franczia követ Bécsben Rechberg gróffal tanácskozott, s közlötte legújabb vett utasításait az Oroszországhoz intézendő újabb felszólítás tárgyában. Úgy látszik tehát, hogy a „Pays“ által említett jul. 21-ki jegyzék-javaslat valamely előleges fogalmazás lehetett, mely talán nem is volt írásba téve, hanem csak szóval ter­jesztetett elő, így aztán a „Wiener AbendpoBt“ c­áfola­tin is el lehetne igazodnunk. Pár­is, jul. 29. (Az elszigetelési po­litika,­ melyet a „France“ alkalmasnak vél, felhiv. körökben pártolókra talál. Kivitelét alig­­lia rögtön meg nem kezdik, miután alig kétséges, hogy Montebello hg elhagyja Sut Pétervárt, s egyszerű ügynök végzendi teendőit. Kérdés, olyan nagyon szívére veendi-e Oroszország e tüntetést, ha Poroszországot kivéve, minden ál­lam részt vesz is benne ? Nem előnyösebb-e rá nézve, ha egy időre megszabadul minden diplo­matától s szabadon járhat el Lengyelországban a­helyett, hogy minden 14 nap alatt azonos vagy nem azonos jegyzékre kelljen válaszolnia ? Ha csakugyan javát akarják a hatalmak a lengye­leknek, vagy önkénytes engedékenységre kell bírniok Oroszországot, vagy háborúra készül­niük. A diplomatiai viszony megszakasztása csak ártana a fölkelésnek, ha csak, mint több lap javasolja, a lengyeleknek egyúttal a had­viselés jogát meg nem adják, miként az amerikaiaknak megadták , mi aztán egyenlő lenne a nyílt hadüzenettel Oroszország ellen. A ,,L’ Europe“ azon hitét, hogy Gorcsa­kov helyét Orlofff foglalná el, Párisban senki sem hiszi, „Pays“ épen megc­áfolja. Az orosz nép hangulata iránt sem ringatják csalódásban magukat. Az ügyek állása mind bonyolódottab­­bá válik, míg más részről a harczi kilátások az ingadozás tartamával egyre csökkenni látszanak. Feszülten várják Napóleon napját; állítják, hogy a császár elfogadja a dipl. testületet. Bár még azt is mondják, hogy ez hivatalos szerencseki­­vánatában a béke föntartását fogja legalább érinteni. Pár­is, jul. 29. (A viszonválasz kés­lekedése; talán még­se lesz hábo­­ru; minisztertanács; Metternich hg;azuj röpirat.)A „Köln. Ztg.“ írja: Ma ismét kevésbbé válságosnak találtatott a helyzet, habár nem lehet tudni az okát, hogy mi­ért. A franczia jegyzék-tervezet iránt még se Bécsben se Londonban nem történt végelhatáro­zás . Metternich hghez legalább tegnap estig még nem érkezett semmi tudósítás Trouville-be. A béke mellett leghangosabban az alkudozások hosszadalmassága beszél, mert ha jelenleg még képes volna is Francziaország a Balti tengerre hadi­hajókat indítani, pár hét múlva máskép fog állni a dolog, s így számíthatni rá, hogy a császár aug. 15-iki beszédében a béke föntarthatását gyaníttatni fogja. E mellett az a nézet is tartja magát, hogy Montebello hg sza­badsággal elutazik Szt Pétervárról, s előbb nem megy vissza, míg a nehézségek el nem lesznek hárítva. Azt beszélik, hogy Rómában Montebel­lo tbk újra kérte a pápától II. Ferencz eltávolit­­tatását, s újból megtagadtatok kérelme. — Ma minisztertanács tartatott St. Cloudban a császár­né elnöklete alatt. Metternich bg holnap Párisba jö. A császár kijelenteté a legnek szerencsekivá­­natát kormánya megatartásához a lengyel ügy­ben. A többször emlegetett „V Epereur, la Po­­logne et l’ Europe“ czimű, állítólag hivatalos eredetű röpirat megjelent. Oroszország ellen van irányozva. Táviratok: Turin, jul. 30. Provana tengernagy hajóraja, mely 8 fregatból s egy jelző­­hajóból áll, Cagliariban összegyűlve, a­­­ziciliai s nápolyi kikötőket meglátoga­­tandja. A kamra jóváhagyta az első kor­­osztálybeli 55,000 ember besorozását s a­­ nemzetőrök felfegyverezését. Az „Italia“ jelenti: A franczia rendőr­ség Rómában a toscanai követnél házku­tatást tartott. Ennek következtében a pá­pai kormány a nagyherczeg képviselőjé­nek utilevelét kézbesitteté. Flensburg, jul. 30. A rendek gyű­lésében csak három helyettes jelent meg. A dán kisebbség óvást tesz a megbízatás letételéből származott következmények ellen. A biztos a követek megbízatási le­­­­tételére vonatkozó miniszteri nyilatkoza­tot olvassa fel. A rendek gyűlése bezá­ratott. Konstantinápoly, jul. 25. Mu­­­­s­t­a­p­h­a pasa, uskupi volt kormányzó,­­ Kurdistan főkormányzójává neveztetett ki. A török szolgálatból kilépett katona­­i tisztek hátralevő fizetéseiket illető kér­­­­dés, daczára a franczia követség fárado­­­­zásainak, még nem szabályoztatott. A kü­­­­lönböző hadtestek lovassága 25,000 em­berre emeltetett. A távirdai összeköttetés Ismail és Tultsa közt néhány nap óta megszakadt, miután a moldvai hivatalno­­­­kok a levelezést megtagadták. Athen, jul. 25. A nemzeti gyűlés az­­ oct. 11-dike óta elkövetett minden poli­tikai vétségekért amnestiát adott. A tá­­i homokok s törzstisztek közöl többen ré­szint letétettek, részint nyugdijaztattak. A pentelikoni erdőségekben több nap óta tartó tűz nagy kárt okoz. Szugova, jul. 25. Sontzo Sándor­­ görög költő az itteni kórházban kimúlt. . . Rokuriati hires rablót elfogták. Tiflis, jul. 2. Az egész Kaukázusban messze elágazott összeesküvés léteznék­­ az orosz uralom ellen. í *

Next