A Hon, 1863. augusztus (1. évfolyam, 174-197. szám)
1863-08-02 / 175. szám
szembe juthat. Fogadja a t. közönség köszönetém és hálám kifejezését. (Meghatottság az arczokon.) Még egyszer köszönet a bennem helyzett bizodalomért s áldás és boldogság a hazára! Szűnni nem akaró éljen.) Ezután a gyűlés rendes elnöke Roth Pál rögtönözve következőleg válaszolt: Méltóságod köszönetet nyilvánított a város birodalmáért; azonban bocsánatot kell kérnünk, mi érezzük magunkat kötelezve megköszönni , hogy méltóságod a követi állomást tőlünk elfogadta, legyen szabad Dézs városának nevében azon közérzületet kifejeznem, hogy a város megtisztelve érzi magát, hogy méltóságodat követének nevezheti. Azt mondta továbbá, hogy helyzetét örvendetesnek tartja, mert nem a félrevezethető tömegnek, de az értelmiségnek képviselője. Elmegy innen méltóságod, mint az értelmiség képviselője, oly helyről, hol nem mesterkélt agitatio, de a szabad és független meggyőződés nyilvánult egyhangú megválasztásában. És épen azért ott sokkal nagyobb hatása leend, szavai sokkal döntőbb erővel bírnak, mint azoknak, kiket félrevezetett és tudatlan tömegek választottak meg, még neveiket is bajjal tanulva be, személyeiket pedig se nem látva, se nem ismerve. Ezek ellenében a jog, és a törvény mellett, mint az értelmiség képviselője eréllyel és méltósággal léphet fel, s törvényellenes intézkedéseikben megzavarhatja, visszarezzentheti. Nyilvánította továbbá méltóságod, hogy a haza iránti kötelesség lelkesíti küzdeni ott, hol a veszély, az akadály legnagyobb; s ki tehetné ezt mélyebb meggyőződéssel s elhatározással, mint méltóságod, ki egész életét a haza szabadságának védelmére szentelte; ki a közügyek szolgálatában őszült meg, s kinek élete s vérével van a haza sorsa összenőve ; igen a haza vészes körülményei között méltóságod ennek legedzettebb, legrendületlenebb bajnoka, (úgy van! éljen) 0 vajha a haza rongált hajóját azon révpartra hozhatná vissza, honnan a viszontagságok elragadozták, s hová, hogy visszajuthasson, milliók lelkes óhajtása. Végre felemlíti, hogy politikai programmot nem mond, s e tekintetben múltjára hivatkozik, úgy van: múltja elég programm nekünk. Ismerjük ezt mi, nem mi, de ismeri az egész hana. A tiszta és szeplőtelen jellemnek , az olthatatlan önzéstelen hazaszeretetnek, az elvhűségnek, a nagy és nemes, a szent küzdelmeknek dicső múltja ez. Ennél szebb, ennél magasztosabb programmot a haza szabadságáért s boldogságáért égő lélek nem igényel. Isten vezérelje méltóságodat, s tartsa meg, hogy múltjának szent törekvéseit közhazánk boldogságában beteljesedve láthassa. Adja Isten, hogy ezen örömtől eltelve térhessen vissza hozzánk. (Háromszoros harsány éljen!) Ezzel ö maiga székéből kikelt, s díszes kísérettől környezve szállására ment, honnan reggeli 9 órakor Kolozsvár felé Szebenbe elindult. Isten vezérelte, hogy mint az alkotmányosságnak bátor és edzett katonája, sikerrel küzdhessen. Román lapok szemléje. Egy lugosi levél a „Concordia“ legközelebbi számában következőleg hangzik : „E szerint tehát — mond értesítő — Erdély magyar ajkú képviselői a kir. meghívottak, csakugyan visszavonultak testületileg az országgyűléstől ? Ez már többé nem eszme, nem terv, hanem bevégzett tény! S vájjon minő eredményt várnak magyar testvéreink ebbeli lépésüktől ? Mi valóban azt fel nem foghatjuk. Avagy netalán ezáltal némi erkölcsi nyomást akarnak gyakorolni a kormány fölött ? Avagy intimizálni akarják-e a többi nemzetiségeket ? Avagy az illető helyen alkotandó törvények kötelező érvényét akarják-e kétségbe vonni, oly szín alatt, mert Erdélyország egyik nemzete nem vett részt azok hozatalánál? Avagy talán egy mellékajtócskát akarnak azáltal fentartani, hogy majd későbben con amore protestálhassanak az alkotott publico - politikai törvények érvényessége ellen, azonképen, amint a románok is folytonosan protestáltak a 48-ks törvények ellen, csakhogy itt az a különbség, hogy a románok soha mint nemzet nem voltak meghíva részt venni a törvényhozásban, a magyarok pedig szabadon bemehettek abba. E fölemlített okok bármelyike is lett legyen a küzdelem terérőli hősies visszavonulás indoka , csekély felfogásunknál fogva, magyar testvéreink ezen eljárásából két corollariumot vonunk ki. „Először: e lépés, mely nézetük szerint lehet ugyan egy csodás sakk-húzás, lehet egy páratlan diplomátiai cselekvény — nem egyéb, mint egy tökéletes politikai fiasco, egy elvétett lépés, egy következetesség nélküli kapkodás, mely által Európa s a mivelt világ előtt önmagukat blamirozták. Elnézésért esdünk véleményünk ily categorikus kifejezését illetőleg, — lehet, hogy nincs igazunk, azonban kísértsük meg e kérdést egy kevéssé fejtegetni: „A magyarok jó előre óvásokat tesznek ez országgyűlés törvényessége ellen, óvásaikat, ahol csak lehet, jegyzőkönyvbe vétetik, s mindazonáltal — hallatlan valami! — magukat képviselők il megválasztatni engedik , természetesen ott, hol sikerülhetett, a fejedelem meghívását visszautasítás nélkül elfogadják, s mi okból ? azért — mondják — hogy az uralkodó kívánsága iránti hódolatukat bebizonyíthassák , s hogy egyrészt a kormánnyal, másrészt a társnemzetiségekkel az egyetértés terére léphessenek. A választási küzdelmek eredményeit ismerjük, szándékosan mondjuk azokat küzdelmeknek, bár ha tudjuk, hogy magyar testvéreink örültek volna, ha a románok minden küzdelemtől távol tartják magukat. (Czikkiró ui bölcsen tudhatná, hogy a küzdelemnek is megvannak saját nemei, és a nemes s fanatizáló küz J “' **m között nagy a különbség.) Ha jól vagyunk értesül, “ országgyűlési magyar tagok összes száma 58. — Valónan ° V szám, mely egy 165 tagból álló gyűlésen a politikai vagy nemzetiségi ellenek részén eléggé jelentékeny s tekintélyes. „S mind emellett mi történik? Akkor, ugyanis, midőn már kenyértörésre kerül a dolog, nincs többé szó az uralkodó kívánsága iránti hódolatról, a kormány s társ nemzetiségekkeli egyetértésről, a legfontosabb kérdések megoldása szükségességéről, mindezeknek többé semmi érdekük, s miért? azért, mert magyar testvéreink a választásoknál, véletlenül kissebbségben maradtak, s netalán átalános kisebbségben ? úgy van, ha a románokat s szászokat egybe vesszük, különben az elsőkkel mintegy egyenlő, az utóbbiaknál azonban, nagyobb számban vannak képviselve. „Ők ugyanis kezdetben azt hitték, hogy egy absolut többséget fognak kivívhatni, s akkor e törvénytelen országgyűlésen ad libitum fognak eljárhatni, sőt azt föl is oszlatják ; most azonban megcsalatva látván magukat ezen számításban, a nélkül hogy csak egy előőrsi csatát is megpróbálnának, egyszerű visszavonulás által demonstrálnak. — A cseleajátságot a maga nemében, de megvallva az igazat, éretlen, s mi műveit s a parliamentáris életben megőszült magyar testvéreinktől, bármit egyebet, mint azt hajlandók voltunk várni. Fűre se lenne ha az alkotmányos országokban a praestimtiv többség csak azért nem lépne be a parliamentbe mert kisebbségben van, és szabad tért engedne a többség számára. Azonban ne törődjünk az ilyenekkel. — Lehet, hogy magyar testvéreinknek e tekintetben alapos s általunk nem ismert okai vannak! — Ők lássák ! Ő — visszavonultak, az országgyűlés pedig folytatja működését, s ha a fejedelem szentesítése is megengedi, hozatni fognak törvények róluk nélkülük.• A komor medve mormog magában, és a dühös oroszlány csikorgatja fogait, félre a harczterétől, de azért a harcz megindul s nélküle végződik be, bármily hatalmas állat legyen egyike és másika is. Mi azonban kénytelenek vagyunk magyar testvéreink e magatartásából egy másik s reánk nézve szomorútabb corollariumot vonni ki. „Ennek előtte általánosan az hallatszott, hogy magyar testvéreink, előre bocsátott óvástételeik mellett, bemennek az országgyűlésbe, s részt fognak venni a román nemzetiség törvényesitésének tárgyalásában, bebizonyitandók ez után is testvéries érzelmeiket, s igazságos követelmeik betöltése iránti hajlamukat; s csak akkor, midőn a Reichsrath kérdése került volna szőnyegre, látván, hogy kisebbségben vannak, elvükhöz ragaszkodva, hagynák oda az országgyűlést , s megvalljuk, hogy magyar testvéreink e politikáját megértettük, s részben méltánylottuk volna is. Azonban most, midőn a kir. propositiók 1. és 2. pontjainak tárgyalásánál nem akarnak részt venni, váljon ezen eljárás, a priori — legyen majd az eredmény a románokra nézve kedvező vagy kedvezőtlen — nem mutat-e azok részéről egy tényleges, ha bár ki nem mondott, óvásra a román nemzetiségi hitvallásainak törvényesítése s egyenjogúsítása ellenében ? Vagy nyíltabban szólva, nem egy tényleges óvástétel- e ez valamint a román nemzet inarticulatiója, úgy nyelvének a hivatalos közlekedéseknél harmadik nyelvül fölvétele ellenében? — S várjon ezen, bár negatív, eljárást nem lehet- e ellenségesnek, és az annyiszor hirdetett testvériség elvét desavoualónak jellemezni, szemben a románokkal ? Bár mint is erőszakoljuk magunkat ellenkező meggyőződésre juni, nem áll többé tehetségünkben ezt elérhetnünk. Fáj a lelkünk, midőn akarva nem akarva, kénytelenek vagyunk az erdélyországi magyarok e magatartását, mint tényleges árulást(!?) a románokat illetőleg, constatiroznunk. — ítéljen a világ! — a jövő okvetlenül ítélni fog közöttünk s közöttük.“Bátran ítélete alá bocsátjuk, előtte állván az ő Felségéhez intézett felirat, mely a magyar és székely testvér nemzetek képviselőinek visszalépését indokolja. Ha ezta lugosi levél írója is előre olvasta volna, azt hisszük, nem ily nagy elbizakodással terjeszti az ügyet a közvélemény ítélete alá. Szerk.) (y) Hivatalos közlemények. Tekintve, hogy a Bosnyákországban uralgó keleti marhavész következtében tömegesen összehalmozott és igen olcsó áron megszerezhető száraz marhabőrök folytatólagos beviteli tilalom mellett minden óvintézkedések ellenére mégis becsempésztethetvén, az egészségi jólét veszélyeztetnék : a zágrábi cs. k. országos főhadiparancsnokság czélszerűbbnek találta a száraz bőröknek bevitelét azon óvintézkedés szoros alkalmazása mellett megengedni, hogy azok elébb megnedvesittetvén, és kénsavas (Schwefer- Saure) gőznek kitétetvén, 8 napig szellőztessenek, a bevitel azonban csupán a veszteghivataloknál eszközöltethessék. A szarvasmarháknak és azoktól származó nyersanyagoknak az anconai tartománybeli behozatalára fennállott tilalom megszüntetetett. Ausztria, Bécs, jul. 27. (Ausztria és a háború eshetősége.) A „H. Börz. Halle“-nak írják Bécsből: Egy helybeli lap nagy izgalmat okozott az osztrák és franczia kormányok közt folyó alkudozások hitével, mely franczia csapatoknak Ausztrián átvonulására vonatkozik. Mig a hiv. és félhiv. lapok mélyen hallgatnak erről, a független lapok inkább saját ösztönüket követve czáfolják a hirt. A „Presse“ egyébiránt sem a levegőbe nem beszélt, sem a valóságot el nem találta. Kétségtelen, hogy a bécsi és párisi udvarok közt eszmét cseréltek azon eshetőséget illetőleg, ha Oroszország ellen kényszerrendszabályok lesznek alkalmazandók. Úgy látszik, nem annyira a franczia csapatok átvonulása, mint inkább bizonyos diplomátiai stratégiai kérdések forognak szóban, melyek csak azon föltevés mellett kerülhetnek szőnyegre, hogy Ausztria hajlandó legyen Francziaország támadását stratégiailag támogatni. Ez esemény messze távolban áll még, de ha a diplomatia gyorsabb menete közelebb hozná, Párisban ugy látszik nem reflektálnak a franczia haderőnek osztrák területen átvonulására. Az esetleges franczia támadásnak hadműködési alapja Moldvaország, honnét Bessarábián, Podolián és Volhynián át Varsóba vezetne útja. Ha mégis stratégiai alkuban van Francziaország Ausztriával, ez inkább egy osztrák seregnek a galíciai határon fölállítására vonatkozhatik, mely igen alkalmas oldalvéd lenne a működő franczia hadak számára. Csak így magyarázható meg a franczia részrőli katonai küldetés Bécsben .állítják, hogy Pelissier marsall a legközelebbi 14 nap alatt Bécsbe érkezik. Ha a 17. pétervári politika rögtön megfordulna, igaz, halomra döntene minden ily konbinatiót, de az is igaz, hogy minden inkább várható e megfordulásnál. Külföld, Németország, Berlin, júl. 30. (Poroszország politikája.) Egy bécsi magánlevél szerint Poroszország Oroszországot csak a nyugati hatalmak zaklatásaival szemben támasza B* , ha összeütközésre kerül- - oba iai aláerülne, hogy Poroszország a lengyel ügyet illetőleg sokkal közelebb áll a nyugati hatalmakhoz, mint Oroszországhoz. — Tudják ezt Sz.Pétervárt is, miből az a remény keletkezik, hogy Oroszország legközelebb engedékenyebb leend.—Egy berlini félhivatalos levél megerősíti e felfogást. Ez így hangzik : „A porosz kormány jó eleve azon nézetben volt, hogy Oroszország a hat pontot méltósága és érdeke veszélyeztetése nélkül elfogadhatja. A fegyverszünetet nem javasolja Poroszország, mert gyakorlatiatlan és kivihetlen. A conferentiát illetőleg még a nyugati hatalmak ilyetén indítványa előtt azon volt Poroszország, hogy a nyolcz congressushatalom egybehívásának útját Szent-Pétervárt egyengesse. Gorcsakov azon terve, hogy az osztozó hatalmak tartsanak conferentiát, Poroszországot úgy meglepte, mint a három közbenjáró hatalmasságot. Olaszország. (A brigantik átadatása.) Az elfogott öt brigantiról a „Stampa“ irja: A franczia határ felé szállíttatván, meglátszott rajtuk, hogy félnek s gyanakodnak közelgő sorsuk iránt. Susabát szekéren szállíttattak tovább; kezeik békákba valának zárva s nyolca karabélyos kisérte őket. A franczia határhoz déli 12V2 órakor érkeztek; 14 csendőr és a St. Jean de Mauriennes kerület parancsnoka volt ott. Az olasz felügyelő a téríivény mellett átadá foglyait. Az átadatás után a rablók kezeiről leszedettek a bókok, s katona vasra verték őket; az is tudtukra adatott, hogy ha szökni próbálnának, agyon lövetnek. Mielőtt a két rendbeli kíséret elvált volna, együtt reggeliztek, s Olasz- és Francziaországra és a két nemzet szövetségére kacsintottak poharakat. A brigantik a chausbery-i börtönbe vitettek, s ott fognak további intézkedésig tartatni.“ Róma, jul. 22. (Rablók elfogatása.) Az „Italie“nek írják, hogy több rabló elfogatott Rómában s környékén, kik a szent város kapuiig terjesztették ki rabló működéseiket. Turin, jul. 25. (Harczi kilátások.) Nigra azt gyanittatja Páriából, hogy nem sokára alkudozások fognak támadni Olaszországnak a háborubani részvevése iránt. Párisban annyira hisznek a háborúban, hitelt érdemlő forrás szerint, hogy még ez idén lehetségesnek tartják a Balti tengeren a hadjáratot. Napoleon hg sűrűén levelez ipájával, amióta visszaérkezett Párisba. Nizza, jul. 27. (A hangulat és közvélemény Oroszország irányában.) A „G. Corr.“ írja: Némi izgalmat idéztek itt elő a franczia hírlapoknak a Dél Francziaországbani váratlan csapatmozgalmakra vonatkozó tudósításaik, melyek Gorcsakov válasz-sürgönyével összefüggésbe hozattak. A politikai körökben mindenütt nagyon feszültnek látják az Orosz- és Francziaország közti helyzetet. Az itt lakó orosz családok közül sokan elutazáshoz készülnek, minthogy igen kellemetlen helyzetben vannak az Oroszország irányában napról napra ingerültebb közvélemény közepett, s a háború kitörését is nagyon valószínűnek tartják. Francziaország, Páris, jul. 28. (A három hatalom legközelebbi válaszára vonatkozó lapnézetek.) A „Nat. Zig“ levelezője írja: Az aziránt táplált várakozások, hogy a három hatalom közti egy akarat már a napokban megállapitatik, nem valósultak. A „France“ egy félhivatalos jegyzéket közöl, mely szerint a bécsi és londoni válaszok elhalasztására lehet számítani. Úgy látszik, Bécsben fen akarják ugyan tartani az utóbb megállapított programmot, hanem azért az alkudozásokat sem kívánják kizárni. A franczia javaslat azt kívánja,hogy szólítassék fel a szentpétervári kabinet határozott nyilatkozatra, s ha megtagadná azt, akkor szüntettessenek meg az alkudozások. Az új nyilatkozvány alakjára nézve is vannak eltérések. A franczia kabinet azt kívánja, hogy ezen kijelentés történjék ugyan azonos collectivjegyzékben, Bécsben pedig azt látszanak óhajtani, hogy mint előbb, most is elkülönzötten küldessenek a jegyzékek, habár ugyan azonos tartalmúak is. A Napier-féle sürgönyre vonatkozólag a „Nation“ fontos körülménynek tartja azt, hogy az közzététetett, de háború-jelnek mégsem tartja ezen eljárást, sőt ellenkezőleg, inkább békét jelent az. Szorosabb megvizsgálás után úgy tetszik, mintha épen ezen sürgöny okozta volna, hogy az alkudozások Oroszországgal abba nem hagyattak. A két nyugati hatalom diplomatái közt folyt szóbeli értekezésnek nem volt más czélja, mint mérsékeltebb szóbeli nyilatkozat kieszközlése, s valóban észrevehető különbség is van Gorcsakov herczegnek ezen élőszóval tett nyilatkozatai és sürgönye között. Annak elismerése, hogy Angol- és Francziaországnak joguk van a bécsi szerződéseknek megfelelő minőségű újabb határozatokhoz megegyezésükkel hozzájárulni, feltételezi, miszerint joguk van az újabb határozatokat visszautasítani is. Igaz — mond a „Nation“ — hogy a Franczia- és Angolország képviselőinek tett nyilatkozatok nem elégségesek a három kabinet kielégítésére, hanem ezért újabb lépéseknek nem vágták el az útját.“ A „Monde“ úgy látja, hogy csak Francziaországnak Ausztriával szövetkezése segíthetne Lengyelországon, mely szövetkezése által Francziaország minden forradalmi hagyományt lerázna magáról s egészen a közös kath. érdekekre támaszkodnék. Ha Ausztria biztosíttatik, hogy kárpótlást kap Galicziáért, s a villafrancai alapon visszanyeri olaszországi állását, akkor ki is húzza kardját Oroszország ellen, de máskép nem. — Mieroszlavszky — hallomás szerint — ismét Párisban van. Páris, jul. 26. (A párisi lengyel menekültek gyűlése.) A „G. Corr.“-nek írják: Az itteni lengyel „középponti bizottmány“ Gorcsakov válaszának közzététele után azonnal rendkívüli gyűlésbe hizta össze a Párisban levő lengyeleket. Legelőbb Gorcsakov jegyzéke taglaltatott, melyből azt vonták ki, miszerint lehetetlen a nagyhatalmaknak át nem látniok, hogy az eddig követett után s félintézkedések által semmi eredményt sem eszközölnek ki. A nagyhatalmak által javaslatt engedmények megtagadása, sőt kigúnyolása meggyőzheti az illető udvarokat a felől is, hogy a lengyeleknek teljes igazuk volt, midőn Oroszországgal minden egyezkedést határozottan visszautasítnak, s a lengyel kérdés tökéletes megoldásául hazájuknak visszaállítását s teljes függetlenségét kívánták. Elhatároztatott továbbá a haza ügyének minden lehető és törvényes eszközök általi előmozdítását kettőztetett buzgalommal eszközölni, és semmi áldozatot nem kímélni az igazságos szent ügytől. Egy tagnak azon inditva»Gorcsakov „páratlan noh'*51' ‘ hogy nelmi polit'ka: _ «, ....mai dölyfére„ történ«u nyilatkozással válaszoljon gyűlés, el nem fogadtatott azért, „mert arra csupán sortüzelésekkel és kardvágásokkal lehet felelni.“ Ezen kitételét a jegyzőkönyvnek a gyülekezet zajos tetszéssel üdvözlé,a ezt kiál itozva oszolt szét: „Niech Zyje Polsku wolnanie podlegla.“ (Éljen a szabad és független Lengyelország.) Angolország, London, juL 28. (Lapnézetek, a közelebb teendő lépésekről s azok következményeiről.) A „Herald" reméli, hogy a kabinet tagjai nem hagyják magukat a „Post“ csalékony okoskodásai által hálóba kerittetni. „A mióta — mond a „Her.“ — két urnak akart kedves collegánk szolgálni, néha néha nehéz kitalálni, hogy kinek a nevében beszél. Nagyon természetesnek találjuk, hogy a varsói titkos kormány szeretné az angolokkal elhitetni, miszerint az orosz hatalom már félig meddig megtört, s a legelső angol-franczia fenyegetőzésre bocsánatot fog kérni, fegyverszünetet hirdet és elfogadja a conferentiát , de az, reméljük, lehetlen, hogy az angol államférfiak ilyen koholmányoknak hitelt adjanak. Az orosz készülődések oda mutatnak , hogy Sz.Pétervárott a legvégsőre íb i el vannak készülve. Örömmel látjuk, hogy még maga a „Morn Post“ is visszautasítja, ss&ó- I val a háború gondolatát, amig olyan [ politikát ” javasol, melynek következménye csak háborús lehet, vagy Angol- és Francziaországnak csufságos megaláztatása. Ha ezen hatalmak Szt-Pétervárra olyan viszonválaszt küldenek, melyben a visszautasított követelések fenyegetőleg megújíttatnak, akkor a háború elkerülhetlen. Oroszország ilyen fenyegetésre nem hajolhat, az pedig alig gondolható, hogy Angol- és Francziaország, s ha már kimondták ne kísértsék meg annak végrehajtását is, stb. Egy ugyanezen laphoz intézett levélben ezek a mondatnak : „A történetírók azzal hízelegnek maguknak, hogy az ő általuk megírott dolgok intő szövétnekül szolgálnak a jövőre nézve. De a tapasztalás mindenkor részoktató volt. Nyolcz év óta már másodszor törekszünk Oroszországgal a háborúba, és pedig nem lassú léptekkel, hanem a Niagara-zuhatag rohamával. Aberdeen minden Oroszország iránti előszeretete mellett nem tudott bennünket az ár- jzali rohanástól visszatartani. Palmerston úgy tetszik, mintha Oroszországellenes érzelmei mellett is visszatartana, tényleg azonban, hihetőleg akaratlanul , az áradattal úszik. Ha őt nem lehet visszatartani, akkor nyakunkon az európai háború. De az jól megjegyzendő, hogy Francziaország nem viselhet háborút, ha Angolország visszamarad. Hajóhadának fele Mexicóban van, s angol hadihajók segítsége nélkül Francziaország legalább az idén tehetetlen. Párisban azt mondják, hogy a háború nyolcz napig fog tartani, de megeshetik, hogy ez a nyolcz nap olyan hosszúra fog nyúlni, mint Seward kilenczven napja. Az eldöntés még Angolország kezében van, de azon naptól fogva, a midőn egy angol hadihajó kiindult Oroszország ellen, vagy a midőn egy angol katona orosz területre tette a lábát, a mi kezünkből Napóleon császáréba megy át az a hatalom, s mi kénytelenek leszünk, mint 1856 ban, az ő tetszése szerint háborút viselni vagy békét kötni.“ „Az „Advertiser“ tele van lengyel rokonérzettel, de az hajmeresztő gondolat előtte, hogy Angolország háborúviselésre szövetkezzék Francziaországgal, mert nem hiszi, hogy az ezen szövetségből keletkezhető veszélyek legkevésbbé is el lennének az által hárítva, ha Ausztria is csatlakozik a szövetséghez. Ausztria — úgymond — sokat nyert utóbbi időben a szabadelvűek előtt, a lengyel kérdésben is tisztességesen tartotta magát, hanem ezen nagyon dicséretes politikai jobbulása által még nem hagyhatjuk magunkat a tekintetben elvakítani, hogy nem áll eléggé erős lábon arra nézve, miszerint mérséklő és fékező erőt fejtsen ki a szövetségben. Ha Francziaországgal és Ausztriával szövetkezve támadnák is meg Oroszországot, néhány hónap múlva tapasztalnák, hogy Ausztria semleges lett, s Angolországnak csupán Francziaorság a szövetségese/ Russell nem fogadta el a Jameshall-ban tartott meeting küldöttségét. Visszautasításának semmi okát nem adá, csak sajnálattal jelenté ki, hogy nem fogadhatja el. E 81 i posta, Turin, jul. 27. (Amadeus hg svédországi útja; egy kémlelődő mérnök tiszt nézete Kronstadtról, Nigra.) A „Köln. Ztg." irja: Amadeus hg utazásának Svédországban nincs politikai jelentősége. Hogy a két hatalom a legjobb barátságban él, az rég tudvalevő dolog, amit pedig a kir. hg rendkívüli küldetéséről írtak s beszéltek, az mind alaptalan. Egy mérnöktiszt, ki régebben az olasz hadseregben szolgált, de Savoya bekebleztetése után átlépett a franczia hadseregbe, a császár megbízásából több hét előtt hozzálátott a Balti tenger kikémleléséhez, s feladatát, mint utazó festést a császár teljes megelégedésére fejtette meg. Ezen tiszt itteni rokonaihoz azt írja, hogy „Kronstadt még nem rég könnyen bevehető volt, s az ut Sz.-Pétervárra majdnem oly könnyű volt, mint Párisból St.-Cloudba, de most, Todtleben fáradozásai következtében sokkal megnehezedett." Nem lehetetlen, hogy Nigra, a Mont Cenis-re teendő kirándulásakor itt is teend látogatást. A kormány nagyon meg van elégedve ezen ügyes diplomatának az „Aunis“ügybeni eljárásával. A király különösen megüzente neki szerencse kívánását. Páris, jul. 29. (A franczia félhivatalos lapok tudósításai a diplomatiai tárgyalások mibenlétéről.) A „rancé“ szerint a császár tudatta Metternich hggel, mennyire örvend Ausztria eddigi magatartása fölött. Londonból ugyané lapnak írják, hogy a franczia részről átküldött jegyzék-javaslat, daczára száraz előadási modorának, ott igen jó benyomást tett,, miután az nem bír ultimatum alakjával. Azon esetre, ha ugyanazonos jegyzékek küldetnének Szentpétervárra, Russell lord a keserűbb kifakadásokat mellőzni kívánja; ha azonban csak ugyanazonos conclusiókat magában foglaló jegyzékek küldetnének, Russell lord szerkezete kissé szelidebben fogna hangzani, mint a franczia fogalmazás. „Francziaország terve, hogy collectiv jegyzék küldessék át, még pedig átszolgáltatva Ausztria által. Jelenleg azonban még csak a szöveg tervéről van szó s e fölött, mint mondani szokták, „írott társalgások“ folyak, melyek aztán végeredmény vezethetnek. A „Nation“ jelenti, hogy azon jegyzék-javaslat mely elfogadás végett Bécsbe és Londonba küldetett, nem képez ultimátumot. A jegyzék, Oroszország újólagos tagadó válasza esetében még nem helyzi kilátásba a diplomatiai viszonyok felfüggesztését. Csak annyit mond, hogy Francziaország a vitát befejezettnek tekinti, anélkül, hogy a további eljárás módját sejtetné. A jegyzékek valószinüleg aug. 3. küldetnek el. Úgy látszik, hogy a collectiv jegyzék eszméje ismét előtérbe lép. Ezen esetben a franczia javaslat összeolvad a többi hatalmaktól származó szöveggel, és így lehet belőle értelemre nézve ugyanazonos jegyzék. A „Pays“ szerint a bécsi „Presse“által ismertetett franczia jegyzék-javaslat épen nincs szabatosan előadva. A bécsi lap az okmány keltére nézve, mindenesetre hiányosan van értesítve, mert az nem 26 ról, hanem 21-ről szól. A „Patáié“ szerint a franczia követ Bécsben Rechberg gróffal tanácskozott, s közlötte legújabb vett utasításait az Oroszországhoz intézendő újabb felszólítás tárgyában. Úgy látszik tehát, hogy a „Pays“ által említett jul. 21-ki jegyzék-javaslat valamely előleges fogalmazás lehetett, mely talán nem is volt írásba téve, hanem csak szóval terjesztetett elő, így aztán a „Wiener AbendpoBt“ cáfolatin is el lehetne igazodnunk. Páris, jul. 29. (Az elszigetelési politika, melyet a „France“ alkalmasnak vél, felhiv. körökben pártolókra talál. Kivitelét aliglia rögtön meg nem kezdik, miután alig kétséges, hogy Montebello hg elhagyja Sut Pétervárt, s egyszerű ügynök végzendi teendőit. Kérdés, olyan nagyon szívére veendi-e Oroszország e tüntetést, ha Poroszországot kivéve, minden állam részt vesz is benne ? Nem előnyösebb-e rá nézve, ha egy időre megszabadul minden diplomatától s szabadon járhat el Lengyelországban ahelyett, hogy minden 14 nap alatt azonos vagy nem azonos jegyzékre kelljen válaszolnia ? Ha csakugyan javát akarják a hatalmak a lengyeleknek, vagy önkénytes engedékenységre kell bírniok Oroszországot, vagy háborúra készülniük. A diplomatiai viszony megszakasztása csak ártana a fölkelésnek, ha csak, mint több lap javasolja, a lengyeleknek egyúttal a hadviselés jogát meg nem adják, miként az amerikaiaknak megadták , mi aztán egyenlő lenne a nyílt hadüzenettel Oroszország ellen. A ,,L’ Europe“ azon hitét, hogy Gorcsakov helyét Orlofff foglalná el, Párisban senki sem hiszi, „Pays“ épen megcáfolja. Az orosz nép hangulata iránt sem ringatják csalódásban magukat. Az ügyek állása mind bonyolódottabbá válik, míg más részről a harczi kilátások az ingadozás tartamával egyre csökkenni látszanak. Feszülten várják Napóleon napját; állítják, hogy a császár elfogadja a dipl. testületet. Bár még azt is mondják, hogy ez hivatalos szerencsekivánatában a béke föntartását fogja legalább érinteni. Páris, jul. 29. (A viszonválasz késlekedése; talán mégse lesz háboru; minisztertanács; Metternich hg;azuj röpirat.)A „Köln. Ztg.“ írja: Ma ismét kevésbbé válságosnak találtatott a helyzet, habár nem lehet tudni az okát, hogy miért. A franczia jegyzék-tervezet iránt még se Bécsben se Londonban nem történt végelhatározás . Metternich hghez legalább tegnap estig még nem érkezett semmi tudósítás Trouville-be. A béke mellett leghangosabban az alkudozások hosszadalmassága beszél, mert ha jelenleg még képes volna is Francziaország a Balti tengerre hadihajókat indítani, pár hét múlva máskép fog állni a dolog, s így számíthatni rá, hogy a császár aug. 15-iki beszédében a béke föntarthatását gyaníttatni fogja. E mellett az a nézet is tartja magát, hogy Montebello hg szabadsággal elutazik Szt Pétervárról, s előbb nem megy vissza, míg a nehézségek el nem lesznek hárítva. Azt beszélik, hogy Rómában Montebello tbk újra kérte a pápától II. Ferencz eltávolittatását, s újból megtagadtatok kérelme. — Ma minisztertanács tartatott St. Cloudban a császárné elnöklete alatt. Metternich bg holnap Párisba jö. A császár kijelenteté a legnek szerencsekivánatát kormánya megatartásához a lengyel ügyben. A többször emlegetett „V Epereur, la Pologne et l’ Europe“ czimű, állítólag hivatalos eredetű röpirat megjelent. Oroszország ellen van irányozva. Táviratok: Turin, jul. 30. Provana tengernagy hajóraja, mely 8 fregatból s egy jelzőhajóból áll, Cagliariban összegyűlve, aziciliai s nápolyi kikötőket meglátogatandja. A kamra jóváhagyta az első korosztálybeli 55,000 ember besorozását s a nemzetőrök felfegyverezését. Az „Italia“ jelenti: A franczia rendőrség Rómában a toscanai követnél házkutatást tartott. Ennek következtében a pápai kormány a nagyherczeg képviselőjének utilevelét kézbesitteté. Flensburg, jul. 30. A rendek gyűlésében csak három helyettes jelent meg. A dán kisebbség óvást tesz a megbízatás letételéből származott következmények ellen. A biztos a követek megbízatási letételére vonatkozó miniszteri nyilatkozatot olvassa fel. A rendek gyűlése bezáratott. Konstantinápoly, jul. 25. Mustapha pasa, uskupi volt kormányzó, Kurdistan főkormányzójává neveztetett ki. A török szolgálatból kilépett katonai tisztek hátralevő fizetéseiket illető kérdés, daczára a franczia követség fáradozásainak, még nem szabályoztatott. A különböző hadtestek lovassága 25,000 emberre emeltetett. A távirdai összeköttetés Ismail és Tultsa közt néhány nap óta megszakadt, miután a moldvai hivatalnokok a levelezést megtagadták. Athen, jul. 25. A nemzeti gyűlés az oct. 11-dike óta elkövetett minden politikai vétségekért amnestiát adott. A tái homokok s törzstisztek közöl többen részint letétettek, részint nyugdijaztattak. A pentelikoni erdőségekben több nap óta tartó tűz nagy kárt okoz. Szugova, jul. 25. Sontzo Sándor görög költő az itteni kórházban kimúlt. . . Rokuriati hires rablót elfogták. Tiflis, jul. 2. Az egész Kaukázusban messze elágazott összeesküvés léteznék az orosz uralom ellen. í *