A Hon, 1863. szeptember (1. évfolyam, 198-222. szám)
1863-09-16 / 210. szám
sát, Ausztria kereskedelmi politikájától függővé tegye, akkor a 27 millióból álló szláv, román, magyar többség, a csekély német-osztrák minoritás ellenében, mindig irányadó lenne. Ez által a német elem kizáratnék azon népek sorából, melyek kereskedelmi politikájukat saját érdekük, miveltségi állapotuk és felfogásuk szerint önállólag kezelhetik. „És ha még az osztrák-német vámszövetség terve létrejönne , ha ebben a tarifa elkészítésére az egyedüli helyes eszköz, tudniillik a különböző népfajokból lakott tartományok által választott vámparlament vétetnék alkalmazásba, akkor többé nem léteznék kereskedelmi értelemben vett Németország, mert az önállóság minden legkisebb nyilatkozványa, a különböző érdekek által vezérlett népcsoportosulások zavara által teljesen elfojtatnék. „Azon irány, melyet a vámszövetségi kormányok kisebbsége felvett, már most sem német többé, mert Németország kereskedelmi politikai önállásának megsemmisítésére törekszik. Hogy a német kereskedelmi politika függetlenségét meg lehessen őrizni, erre nézve egyedüli tér, a német vámszövetség, mely minden német állam számára nyitva áll, s melyet a német nép roppant többsége el is fogadott, a midőn az 1862. aug. 2-ki (poroszfranczia) kereskedelmi szerződés által a nyugothoz csatlakozott.“ Lengyel mozgalmak. (K.) Egy szent-pétervári levél nem épen rossás szinben teszi az orosz-lengyel viszonyt; különösen a szentpétervári hangulatot jellemzi s mindent lehet következtetni belőle, csak engedményeket nem Lengyelországnak. A nagyhg itt mutatása — írja az orosz levelező — rövid álom volt; most mindenki azt kérdezi: Mi fog következni ? Midőn valamely rendszer céltalannak bizonyult, nagyon természetes, h'j y msst, még pedig olyat vesznek elő, melyy»vcséit értek előbb. Daczára a czár és nagyhg jói dulatának, utójára is meggyőződött az orosz ii imány, hogy ellenséggel van dolga Lengyelországban s a szerint kell cselekednie. Midőn a nagyhg Varsóba ment, hogy hálátlan állásátfoglalja, sokan nem értették, mert is teszik e lépést, várták mégis, hogy lesz valami sikere. Miután nem sikerült, a közönség hangulata annyira barát, ágtalan a cár testvére iránt, hogy a nagy hg bosszankodva hagyta oda Szent- Pétervárt. Kedvetlenségét növelte egy, az angol klubban előfordult esemény, amely a legélénkebb világot veti az oroszok hangulatára. Egy, Konstantin nagyliggel egyenesen Varsóból érkezett ezredes, asztal fölött érdemlegesen kárhoztatta Murawiew kegyetlenkedését; egy vele szemben ülő tllnok kijelenté, hogy ily nyilatkozatokat el nem tűrhet; szó szót követett s a vitának az lett, a vége, hogy az ezredesnek oda kellett hagynia a klub helyiségeit; meglehet még komolyabbak is: lesznek a következmények. Aki ma Murawiew ellen szól az orosz fővárosban, el lehet rá készülve, hogy száz ellenséget szerez magának, kikkel meggyűl baja. A nemzeti ingerültség— fejezi be a levelező — valóban aggasztólag növekedett. A kormány a legnagyobb áldozatokat, a legvéglegesebb megerőltetést sikerrel követelhetné. Gondolja meg Európa, hogy 50 millió emberrel van dolga, kik egy nyelven szólnak, egy hiten vannak és egy akaratnak engedelmeskednek. Ily tömeg felzúditása nem oly nehéz, mint lecsillapítása.“ Az orosz forradalmi írók erősen kárhoztatják a nép e hangulatát s kitelhetőleg saját kormánya ellen izgatják. Bakunin újabban berontási tervekkel foglalkozik, melyeknek Kurland lenne czéljuk, honnét a forradalmat egész Oroszországra ki akarja terjeszteni. Ogareff, Dolgorukoff, Umim és mások a lengyelekkel tartanak. Palmerston lord közlönye a „Post“ megerősíti ezen orosz forradalmi törekvéseket. „Oroszországban — úgymond — mind gyarapszik a lázadás gyúanyaga, s ez válságosabb lesz a kormányra nézve a lengyel fölkelésnél. Miután ezt a lázadást fegyverrel elnyomni képtelen, utóvégre is engedményekre kellene adnia magát. Varsó teljes elzáratása, úgy látszik, már foganatba vétetett. Krakóból írják, hogy 13 án nem érkezett oda sem levél sem utas Varsóból. Ezen eljes zárnak a „Keresztes lap“ szerint az a czélja, hogy az ide s tova járó összeesküvőket a rendőrség ellenőrizhesse, és búvóhelyeiket felfedezhesse; újabb merények alkalmával a gyilkosok a házak több ki- és bejárásai közt ne menekülhessenek. A rendőrséget 1600 főről 2500 ra szaporították. Most már minden házra két rendőr katona ügyel. Szóval, Varsóban lehető legszigorúbb ostromállapot uralga mindenre kiterjedő motozás alatt az egész várost katonaság veszi körül, hogy senki be és ki ne mehessen. A nőknek nem szabad gyászolniok. Berg azon rendeletet kapta Szent-Pétervárról hogy még ez évben a fölkelést minden áron elnyomja. A czél világos, de ily nagy város minden házának egy időben átkutatása, elfoglalása úgyszólván lehetetlen. Ha azonban Berg tbnok azt hiszi, hogy ezután a forradalom titkos szervezetének nyomába jön, nagyon csalódik, miután a mozgalom vezetői bizonyosan jó előre gondoskodtak tervei meghiúsításáról. Berg gróf tábornok jövendőben elkövetendő minden politikai gyilkosságért Varsó városára 45.000 rubel sarczot vetett. — A csapat-szaporiusok folyvást tartanak; jelesül ép most 13.000 főnyi hadosztály vonul Zydomirzból (Wolbynisiból) a congressusi Lengyelországba. Hivatalos közlemények. Ő cs. kir. Apostoli Felsége műlt hó 18-ra Gross Lipót esztergomi kereskedő-segéd vezetéknevének „Nagy“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. aug. 29-ről kelt legfelsőbb határozatával, Schneider Frigyes nagyszebeni városi oratort, a közjólét előmozdításában buzgó a hasznos tevékenységének elismeréséül, a Ferencz-József-rend kiskeresztjével egkegyelmesebben földiszinni méltóztatott. Ó cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. - t el telt legfelsőbb határozatával Lipcsey Györgyöt, a kassai székes-káptalan nagy-prépostját, a tribunici czimzetes püspökségre legkegyemesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. apostoli Felsége legfelsőbbig aláirt oklevelével kaprorai lovag Wodianer Mór bankkormányzói helyettest, mint a másodosztályú vaskoronrend lovagját, a rend szabásai értelmében az ausztriai birodalom bárói rendjébe legkegyelmesebben fölemelni méltóztatott. Ó cs. k. apost. Felsége m. hó 18-ról Eiber I . Terencz pesti főreáltanodai tanár és Eiber Farkas pesti kávés vezetéknevének „Ter ■nyei“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. A magyar kir. udv. kanczellária Ábel Károly s Mayor János helyettes tanárokat a budai kir. főgymnasiumnál, — ugyanazon tanintézetnél valóságos gymnasiumi tanárokká nevezte ki. A Csomrádmegyében uralgó keleti marhavész miatt a szarvasmarha-vásárok megtartása a vész tartama idejére további intézkedésig betiltatott. A magyar k.udv. kanczellária Cerny Emilt, eddigi helyettes tanárt a beszterczebányai kir. főgymnasiumnál, ugyanott valóságos gymnasiumi tanárrá nevezte ki. A horvát-szlavon kir. udv. kanczellária Pavec József helyettes tanárt az eszéki gymnasiumnál, ugyanazon gymnasiumnál valóságos tanárrá nevezte ki. Ausztria, Bécs, sept. 14. (Roganszky és Smolka.) Az „A. A. Zig“nak írják Bécsből : hiteles forrásból hallatszik, hogy Roganszky galicziai reichsrath képviselő nem törvénytelenül, hanem in flagranti fogatott el. A lembergi országos törvényszék az alsóbb rendű hatóságok e részbeni eljárását meglehetősen kimentő előterjesztésben fejtette meg, s e szerint a képviselháznak, amely jól teszi hogy jogait megóvni akarja, aligha lesz alapos oka roszaló szavazatra. Az a hírszállong, hogy Roganszky épen akkor lepetett meg, midőn egy felettébb kényes közlemény leírásával foglalkozott. Azt a gyant is, hogy a titkos nemzeti bizottmánynak tagja Roganszky, szintén nagyon valószínűnek mondják. Roganszky csendes, hallgatag jellemű s szellemileg igen mivelt férfiú; kedvencs tanulmánya az archaeologii. Smolkával szoros barátságban volt. Ez utóbbiak öngyilkossági kísérletét legújabban phisitai okoknak tulajdonítják; azt mondják, szóihüdés kerülgetés félig öntudatlan állapotban véreresztés által akart magán segíteni. Smolka tagadhatlanul sajátságos kedélyhangulatu ember, hanem a mily igsz hogy ő, a meggondoltabb férfiú, le akará beszélni az illetőket az oly szerencétlenül kiütött volhiniai expedicióról, ép oly alaptalan azon híresztelés, hogy a túlzók rósz íkét terjesztették . Smolkát minden párt érdeme szerint tisztelte, s ha nem a föaebb előhozott phisikai állapot vezette kezét, akkor bizonyára ama fájdalom által zaklathatva emelt saját élete ellen kezet, amely Kosciusben is erőt vön, midőn a történelmileg hires „finis Poloniae“ felkiáltással járt meg. külföld. Németország. (A badeni nagyherczeg végnyilatkozata.) A „Karlsr.utg“ szerint a badeni nagyhg végnyilatkozata, mely a fejedelmi congressus 1. hó 1-i ülésében terjesztetett elő, igy hangzik: „A reformterv vita alá terjesztett egyes czikkeihezi nyilatkozatokban elő vannak adva az azok által előidézett aggodalmak, s azokból közvetlenül folynak az ama reformok módja s terjedelme iránti tényleges nézetek is, melyek az államszövetség adott alapján lehetőknek s tanácsosaknak látszanak. Mivel a szövetség — mindaddig, mig az jelen természetét mint puszta államszövetség megtartja — nem vezettethetik egy abban önállólag megalakított kormányhatalom, hanem csupán az egyes kormányok utasítása szerint, azok megbízottjai által, — tehát nemcsak a mindenek egyenlő jogárai tekintet, hanem maga az egész érdeke is azt kívánja, hogy mindenkinek aránylagos rész is adassék az összakarat megalakításában. Ezért a szövetség sajátképi vezető hatóságául nem alkalmas egy, csak néhány szövetségi tagból összeállított, s kizárólag azok által utasítandó directorium,hanem csupán maga a szövetségtanács, melyben mindkét nagyhatalmasságnak, az eddigi egy szavazat helyett, több szavazatot adni, a fönálló hatalmi viszonyok által igazolva van. Ellenben a szövetségtanács határozata által egyszer megállapított szövetségi akarat végrehajtását czélszerüleg egy kisebb testületre lehetne bízni, mely, mivel a szövetségtanács végrehajtó bizottmányául tűnik föl, s minden esetre annak utasításaihoz lenne kötve, formaszerüleg is helyesebb lenne, azt ily bizottmány, nem pedig önálló directorium gyanánt alakítni meg. A szövetségbeni elhatározó összakarat megalakítása nem késleltetik inkább az összes szövetségi tagoknak, mint csupán 5 vagy 6-nak közreműködése által, sőt inkább az számosabb közvetítő befolyások bebocsátása által meg könnyíttetik, s a szövetség megoltalmaztatik ama veszélyek ellen, melyek azt néhány kevés directoriumi udvar közvetetlen ellentétéből fenyegetnék. Ellenben az egyszer megállapított szövetségi akarat végrehajtása, annak egy kisebb bizottmányhoz utasítása által, erélyben nyerni fogva, s szinte nélkülözhetlennek látszik egy ilynemű intézmény arra nézve, hogy a szövetségi kormány oldala mellé a szövetségi lakosság alkotmányos képviselete állíttathassák. A szövetségi kormány szabályszerű s biztos működésére nézve, a szövetség gyűlésein szavazatok esetleges leszállításánál sokkal fontosabb a többségi határozatok világos elismerése. Azonban ezen elvet sem lehet — bármily kívánatos legyenb az magában véve — az adott viszonyok közt kivétel nélkül keresztülvinni. Egy formaszerű többségi határozat nem enyésztetheti el azon tényt, hogy egy netalán különvélményű nagyhatalmasságnak saját állama bizonyos élettörvényét kell követnie, az a csupán egy, formailag érvényes, de tényleg kivihetetlen határozat csapását, s ezzel a köcsönös elkeseredés, sőt a szövetség tökéletes szétbomlásának veszélyét hozná. Annak legfontosabb határozatai a külföldöm viszonyaiban, s a belsejében eldöntő átalakítások, a viszonyok természeténél fogva, Ausztria s Poroszország egyetértéséhez csatolják, mit 2/3-nyi többség által nem lehet kipótolni. Ezen föltevés mellett a szövetségi czélok javallott kiterjesztése elveszti ugyan valódi jelentőségének legnagyobb részét, de a szövetségi hatalomnak nagyobb szolgálmányokral tulfeszitése, mint a mennyit az teljesiteni képes, mig a két nagy állam túlnyomó hatalommal áll mellette, magában nem idézheti elő ezen szolgálmányokat, s a szövetség téteiét fenyegeti, melynek — habár szerény hatáskörreli föntartása fontos nemzeti érdeket képez. Legjelentékenyebb erőnbítést veend a szövetség a helyreállítandó népképviseletből, amely azonban csak úgy teremheti meg az attól remélt gyümölcsöket, ha közvetlen népválasztásokból eredne, mivel az az egyeli a kárpótlást képezi, a szövetség állam mulékony áldozatáért, ezért csak ily alakban ajánlatos; habár Ausztriának meg lehetne is engedni, hogy az — különös viszonyainak megfelelőiegy a delegatio elvéhez ragaszkodhassál. Abban kell kifejezésre találnia a közvetlenül a szövetség semmi más orgánumában sem előtűnő nemzeti egységnek ; egyedül az alkalmas arra, hogy lassankint állami életünknek nagyobb gyakorlati egységét közvetítse, s hogy egy gazdagabb tartalommal ellátott önálló szövetségi hatalom kiképzését készítse elő. Minden népképviselői gyűlésnek — nehogy állása egészen tartalom nélküli legyen, — a törvényhozásrai közreműködés joga mellett, hatályos befolyásra van szüksége, az államháztartás megállapítására. A szövetségi követek gyűlése számára ahhoz kevéssé méltó feladat maradna, ha ádói elvonatnék azon jog, miszerint a szövetségi államháztartást évenkint ismétlődő megajánlás által állapíthassa meg. Migo szerint egyrészről a szövetségi központi intézmények hatáskörét tervben erősbítni kell, másrészről szükséges lesz, az egyes államokat biztosítni a szövetségi directoriumnak azok belső kormnyzati rendszerébe beavatkozás ellen; — amint ezt még a 9-dik czikk is — jelen szerkezetében — lehetővé teszi. E szerint ama lényeges anyagi föltevések, miknek beálltától teszem ez idő szerint függővé a reformtervhezi csatlakozásomat, ezekben foglalhatók össze: „Nem szavazok : 1. Egy, egyes directoriumi udvarok által utasítandó szövetségi directorium fölállítására, melynek alkotmányos felelősség korlátja nélkül kellene jogait gyakorolnia. (3. és 5. czikk.) Nem szavazok: 2-szor a- on — a tényleges viszonyokon alapult s eddigi szövetségi gyakorlatban követett elvnek elvi odahagyására, hogy a két német nagyhatalmasságnak egymásközt előleges egyetértést kell létesítnie, mielőtt bizonyos, külön kijelölendő legfontosabb kérdésekben szövetségi határozat hozatnék. (8. sz.) 3 szót nem szavazok egy — delegáltakból alakítandó népképviseletre; ha szinte egy közvetlen népválasztásból alakítandó nemzeti képviseletből az ausztriai követeket nem kellene azért kizárni, ha azok, a birodalom fönnálló viszonyainak megfelelőieg, a delegátió elve szerint választatnának. (16 ez.) 4- szer nem szavazok a szövetségi követek beleegyezési jogának tényleges megsemmisítésére a szövetségi háztartás megállapításánál, azok beleegyezési jogának az előbbi időszakból költségtervet megváltoztató uj budget-tételekre szorítása által. (14. sz.) 5- ször végre nem szavazok a directorium jogkörének az a fölötti őrködésrei kiterjesztésén, hogy Németország bel békéje ne háborittassék meg. (9. sz.) Ha szinte készséggel el kell is ismerni, hogy sikerült a tervnek lényeges javításait létesitni, mégis a magas fejedelmi gyűlés határozataiból kitűnik, hogy a nézetek töbsége a reformnak oly neméhez hajlik, mely ezen — általam a benyújtott külön szavazatokban közelebbről indokolt óhajtásoknak nem felel meg kielégítő mérvben, s némely más — ugyanott kifejezett — habár kevésbé lényeges aggodalmakat sem enyész* tet el. Mivel már ö cs. kir. Felsége javaslata szerint, jelen szavazásom egyszersmind lemondást is vonna maga után, ezen általam tett kivánatok további érvényesítéséről, — most már egészben véve az előttünk fekvő terv ellen is szavazok. Bármennyire kész legyek is mindenkor meghozni jogaim s állásom áldozatait, a hol azok Németország egyesítése nagy nemzeti müve létesülésének hozatnak, — sőt bármennyire kész lennék is, annak azon eszmék nehezebb áldozatát is meghozni, melyek alapján kell — szilárd meggyőződésem szerint — Németország jövőbeli alkotmányának a német nép s ország javára alakulnia, ha a német fejedelmek egyeteménél egyetértés létesült volna, a német szövetségnek egy attól különböző új alkotmányformája iránt, mindazáltal ezen áldozatra se följogosítottnak, se kötelesnek nem tartom magamat, mig csak nem bizonyos az, hogy ezáltal egy a badeni ország és a német nép joga igényeinek megfelelő szövetségi reform létesülése valóban befejeződésre juttatik. Ez idő szerint azonban sokkal inkább igazolva van azon ellenkező aggodalom, miszerint a magas gyűlésben nem képviselt fejedelmek későbbi csatlakozásának nehezítése által, mely egy — a beleegyezőket változhatlanul kötelező határozatban fekszik, s a mü formai oldalról is inkább fenyegetve, mint előmozdítva lenne, annál inkább , mivel kimondatott hogy a tárgyalt czikkeknek azon formában, a melyben a magas gyűlésből kikerülnek, a szövegre nézve is megállapítva, s a jövő miniszteri értekezletek számára változhatlanul érvényben kell lenniök. Ismételve kiemeltem, hogy mennyire kívánatos lenne a megkezdett mű előmozdítására nézve, ha a tárgyalt reformterv fölötti előleges szavazás nélkül, az most mindjárt közöltetnék porosz király ő felségével, s ha legközelebb ama német nagyhatalmasság csatlakozásának föltételei állapíttatnának meg, melynek részvétele nélkül az egyesítés megkezdett müve csupán a német szövetség újabb gyöngülésével s a közös hon legfontosabb alkatrészei összetartozóságáak további meglazulásával fogna végződni. Noha a vélemények tárgya az eszme fölötti szavazásban most már kifejezésre jutott, mindazáltal a további tárgyalás nincs kizárva azon esetben, ha a tanácskozások eddigi eredménye a gyűlésben nem képviselt államokkal közöltetnék. Annak folytában sikerülhetne, némely— a Némethon egységére s jólétére, valamint államainak önállására nézve fenyegető s népeinek jogigényeivel össze nem hangzó leglényegesebb intézkedéseket a tervből eltávolítani, ez által Badenre nézve is az egyezkedést lehetővé tenni s ekképp megkezdett művet a sikeres bevégződéshez közelebb vinni. Midőn ezen óhajtott esetre előre késznek nyilatkozom, netalán a későbbi értekezletekben, egy — akkor netalán kidolgozandő német szövetségi alaptörvény végleges megállapítása fölött egész készséggel részt venni, — ha a német nagyhatalmasságok kiegyezkedése után arra mindkettő részéről közös meghívás történnék, — végül fentartom magamnak csatlakozásomat,ezen ekkép kijavított, s szövetségi alkotmányszerv után, a nemzet törvényesen meghívott képviselőivel szabad egyezkedés által bevégzendő műhöz. Berlin, sej. 12. (A király, a kormány szabadelvű politikája.) A király azon fejedelmek mindegyikéhez külön választ küld, akik a frankfurti határozatok elfogadására utólagosan felszólították. Ezen feleletben is ismételtetik, hogy a király kész a német szövetség reformja feletti tanácskozásokban részt venni. Egyúttal az is közöltetnék bizalmasan több német kabinettel, miszerint Poroszország azon szabadelvű ösvényen, melyre 1858-ban lépett volt, szándékozik járni, minek bizonyítékait már a legközelebbi idő felmutat adja. Bismark maga is hajlandónak mutatja magát a szabadelvűekkel új összeköttetésekbe lépni, s Eulenburg is hasonló szellemben nyilatkozott. Svéd- és Norvégország, Stockholm. A „Morgenbladet“ egy stockholmi levélből ezeket közli: Való, hogy Svéd-Norvégország és Dánia közt védszövetség köttetett a külügyminiszter ezen jegyzékei alapján, melyek annak idejében a svéd országgyűlés és a norvégiai storthing elé terjesztettek volt, ugyanis, nem avatkozni abba, ami Holstein és Lauenburg német herczegségkét illeti, de álhatatosan annál maradni, hogy Schleswig dán terület. Azt még nem tudhatni, forma szerint kész és alá van-e már írva a szerződés, de az bizonyos, hogy tervezetben már a svéd államtanács elé terjesztetett. Mint fődolog,az már meg van állapítva,hogy azon össtre,ha Schlesvig megtámadtatnák, a svéd és norvég seregek a dán hadsereggel közreműködendőek. A „Dagbladet“ a dán államtanács elnök közlönye azon nézetet akarta pártolni, hogy a szövetségi végrehajtás Holsteinban háború eset, hanem az eredmény máskép ütött ki. A svéd-norvég segédhad 25 ezer emberre állapíttatott meg, amihez Norvégia 7—7500 katonával járulna. A szerződés másik megállapított pontja az, hogy Dánia a segédhad élelmezési költségeit magára vállalja, s a szállítási költségek egy részét is visszapótolandja. A holstedni executio tehát nem casus belli, hanem könnyen fejlődhetik belőle háború. Francziaország, Páris, sept. 10. (Napi hirek.) A császár Biarritzban van, a többi uralkodó nagy része utazik vagy szintén kéjlakaikban időznek ; a diplomaták eszerint nyugalomra hajthatják fel őket s a diplomatia egy pár hétig pihenhet. Kormánykörökben a törvényhozó test következő ülésszakával sokat foglalkoznak. A csata komoly lehet az ellenzék tervszerű és határozott fellépése által. A vezetők máris gyűjtik az anyagokat hozzá. Berryer a mexicói és amerikai ügyet választotta; Thiers a pénzügyeket és a lengyelek dolgát tartotta fen magának. A választások igazolása után azonnal megnyitja az ülésszakot a császár, ki jobban tart a parlamenti vihartól, mint miniszterei. Egy legközelebbi miniszteri értekezleten a hétszáz milliónyi mexicói kölcsönt végleg elhatározták ; kétszáz milliót Francziaország tart mag hadiköltség fejében , a többi 500 millió az új mexikói kormány céljaira lesz használandó. Egy másik ministeri tanácskozmányban Fould az 1865-öi költségvetés tervét adta elő. Azt mondják, a pénzügyér a vasúti kötelezvényeket állampapírokká akarja változtatni. — Fouldnak erős ellenzékre kell számítnia. Dipl. körökben erősítik, hogy csakugyan Leuchtenbergig lenne kijelölve Konstantin utódául Varsóban, s azt is mondják, ezt Francziaország tanácsolta Sz. Pétervárt. Mindkét hir alaptalannak látszik, hol rá nézve semmi kellemetlenség sem vár, miután a viszonyok a két birodalom között barátságosak. A franczia határról, sept. 12. (Orosz tervek.) Egyátalán nem mondható bizonyosnak, hogy a diplmatiai helyzet épen nem változott, daczára az orosz-porosz-franczia szövetség meghiusulásának.Daczára a„ J.de St.Petersbourg“ czikkének s Montebello leg kéthavi szabadságának, bizonyos, hogy Oroszország viszonya barátságosabbá alakult Francziaországhoz, hogy az orosz szabadelvű párt alkotmánytervei legkevésbé tekinthetők meghiusultaknak. Az orosz pártok vélemény különbsége csak az, hogy egyik az alkotmánynak azonnali kihirdetését akarja, míg a másik a lengyel forradalom legyőzetését kívánná bevárni. Orosz körökben azzal áltatják magukat, hogy a lengyel mozgalom végéhez közélg. & 8 tip 08 ta. A bosnyák határról. (Bizonytalan hírek.) A „Gén. Corr.“-t arról értesítik, hogy ott 10,000 aranta bevonulását várják, kik bosniai városokban s erősségekben fognának elhelyeztetni. Az a hír is szállong Bosniában, hogy rövid idő múlva háború fog kiütni Szerbiával. A törökök azon hitben vannak, hogy egész Bosznia el van árasztva szerb kémekkel (?) , hogy Szerbiából fegyverek csempésztetnek be , s azért nem lesz más feladata a török katonaságnak Boszniában, mint a szerb kémekre lesben állni. Turin, sept. 10. (A király betegségét) biresztelték. Az egész onnét eredt, hogy vértódulás miatt néhányszor eret vágtak rajta. Pária, sep. 12. (Indokolatlan páni rettegés a börzén, s Páris utczáin.) Tegnap a Boulevard des Italiens, és a Passage de l’ opera ismét sajátszerü látványul szolgáltak.Épen mint azon időben, a midőn itt börzeüzleteket lehetett kötni. A rda a Drouet utczától egész a Tortoni kávéházig telve volt börzehajhászokkal Hét órakor érkeztek ide a börzéről olyanok, akik a három perczentes papírokra 69 fr. 20 centimmel szerződést kötöttek, és 69 frankon már árulták papírjaikat. Híre volt, hogy az olasz király meghalt, a császár beteg, az orosz válasz sértő, Francziaország a délamerikai államokat elismerni szándékozik ! A nevezett utczákon az üzérek indulatba jöttek, mindenfelé kérdezősködtek, s félóra alatt az utcza telve volt bankárokkal és váltó üzérekkel, s más milliónairekkel. A hírek terjedvén, kezdtek összegyűlni a börze kisebb emberei, úgy hogy Pária összes börzelátogatói együtt voltak. Páni félelelem urakodott, a rente 68 fr. 85 centimre esett ; de senki sem tudott a hirekből bizonyosat. Habár a „Mónit.“ a föllebbi hírekből egyet sem erősített meg, a börze még ma sem szilárdult meg. Azóta tudva van, hogy az egész zavarnak semmi alapja sem volt. Pária, sept. 12. (Czáfolatok.) Az esteli lapok egyhangúlag megczáfolják a tegnapi híreket, melyek a tegnapi panique-ot előidézék. Az egészből csak annyi igaz, hogy Viktor Emanuel kissé gyöngélkedett, de azóta már látták őt Turin utczáin végig lovagolta. A „Pays“ erősíti, hogy Montebello herczeg a két havi szabadságidő után azonnal visszatérend Szt-Pétervárra. Táviratok, Nagy-Szeben, sept. 14. A mai tartományi ülésben a második kormányjavaslat (Az országos nyelvek hivatalos használata) fölött kezdetét vette az átalános vita; 15 szónok jelentkezett. Fogarassy püspök a nyelvek hiv. használata körül is a történeti fejlődés mellett szól s a magyar nyelv jogára fektet súlyt. A legtöbb szónok a kormányjavaslatot védi. Legközelebbi ülés szerdán. Napirenden van a második kormányjavaslat részletes vitatása. Bécs, sept. 14. A reichsrathi képviselők bizalmas értekezletén elhatároztatott, hogy holnap a német reformügy mellett semmi demonstratio se történjék , a lengyelek ellenkező nézetben voltak. Ezen elhatárzás roppant sensatiót okozott. Bécs, sept. 15. A reichsrath elnöke jelentést olvasott föl a lembergi orsz. törv. székről, mely szerint Roganski tetten kaparva, hogy a gallicziai titkos forradalmi bizottmány tagja, elfogatott ; továbbá az igazságügy-minisztérium egy közleményét, hogy titkontartás ígérete mellett kész fölvilágositásokat adni. Ezután Roganski tiltakozását olvasták föl a házhoz lengyel és német nyelven s 9 tagú bizottmányt választanak a legsürgősebb jelentéstételre. Berlin, sept. 13. Eugéne Rendu franczia küldött indítványára az angol, olasz, portugál, spanyol, orosz, svéd és holland küldöttek a statistikai congressuson egy javaslatot nyújtottak be, mely egy európai comiténak alapítását, a nemzetközi oktatás szervezésére vonatkozólag czélozza. Drezda, sept. 14. A népgazdászati congressus ma délelőtt itt megnyittatott. Elnökké Braun Wiesbadenből,alelnökökké Pfotenhauer polgármester Drezdából és Lette elnök Berlinből választattak. Napirendül tűzetett ki mára a patens-ügy; keddre a banktörvényi törvényhozás s a szabad költöztetés ; szerdára a vámegyleti válság. A tagok száma mintegy százon fölül van. Turin, sept. 14. A „Stampa“ jelenti : A pápai consul Nápolyból s az olasz consul Rómából elutaztak. Ugyanezen lap szerint a kormány parancsot bocsátott ki, hogy a pápai consulok Olaszország minden városaiból kiutasittassanak. Újdonságok. Pest, sept. 15. — A pest városi központi segélyezési bizottmány az alföldi szükölködök javára szedendő adományok bejegyzésére szolgáló gyűjtő iveket következő fölhivás és kérelem mellett bocsátott ki : Fölhiválób kérelem! A sors csapásainak szomorú következményei nagyobb mértékben alig mutatkoztak még valaha hazánkban, mint a jelen száraz esztendőben. A rendkívüli ínség, hazánk épen azon vidékét látogatá meg, mely bő aratáshoz szokván — nemcsak saját maga szükségletét tudta mindenkor bőven fedezni, hanem a kevésbbé áldott vidékeknek is kisegítője, és mintegy éles kamarája volt. Most e gazdag vidék kétségbeesetten néz a jövőnek elébe , és hogy lakosai az éhhalál martalékául ne essenek, azt csakis ez ínségtől megkímélt vidékek lakóinak áldozatkész közreműködése képes eszközölni. Szerencsétlen embertársainkon segíteni, míg egyrészről a i polgári erénynek egyik legszebb gyakorlata, addig más részről legelső kötelessége is mindenkinek, kinek ezt tenni bármikép is tehetségében áll, kivált akkor, midőn saját véreink lételéről van szó. Méltán számíthat tehát mindenki arra, hogy Pest város közönsége a hazánkra nehezedett nagyszerű csapás súlyos következményein a város méltóságához illő módon iparkodand könnyíteni. És e város lakossága, mely mindég az elsők között áll ott, hol jótékonyságot gyakorolni, és áldozatkészséget tanúsítani kell, jelen szomorú alkalmat sem fogja elmulasztani, hogy megmutassa, miszerint szerencsétlen honfitársaink iránt valódi testvéri szeretettel viseltetik, odaadván utolsó nélkülözhető fillérét is azoknak, kik segélyért kiáltanak. Ezen reményben fordul az alólirott bizottmány a város minden rendű és rangú lakóihoz; a bizalom teljesen felkérvén, hogy a szükölködök felsegélésére minél nagyobb adományokkal járulni, és azokat — jelen ivre feljegyezvén, a gyűjtésre felkért uraknak kézbesíteni szíveskedjék. Kert Pesten a szükölködök felsegélésére alakult pestvárosi központi bizottmánynak 1863. évi September hó 7-én tartott üléséből. Krászonyi József m. k. bizottmányi elnök. Gerléczy Károly m. k. bizottm. jegyző. Azon gyűjtőiveken kívül azok számára, —.