A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)
1863-10-18 / 238. szám
Hivatalos közlemények. A kereskedelmi s népgazdászati, pénz■ hadügyminisztériumok 1863. oct. 2. kelt rendelete, mely által a határokon a külföldi Olaszország felé történendő ló-kivitel tilalma, a közzététel napjától számítva, hatályon kivül helyeztetik; érvényes minden koronaországra. Ő cs. k. Apostoli Felségének 1863. sept. 29. kelt legfelsőbb határozata következtében, a lókivitelnek az 1859. jan. 30-ki miniszteri rendelet által (bírod. törv. 1. 24. sz.) kihirdetett, s az 1860. jan. 27-ki miniszteri rendelet által (kir. törv.l. 27. sz.) egyrészben még föntartott tilalma most már a határokon át, a külföldi Olaszország felé történő kivitelre vonatkozólag is, — a kihirdetés napjától számitva — hatályon kivül helyeztetik. Degenfeld s. k. Pleners. k. Wickenburg s. k. Néhai Marczibányi Lajos által a magyarországi tébolyda javára tett 200 ftnyi hagyomány jelenleg 460 ft 10 1rra szaporodott, és áll egy 410 ftos államkölcsön-kötvényből, és 50 ft 10 frról szóló takarékpénztári könyvecskéből, mi is a hagyományozó kivonatához képest ezennel közhírré tétetik. Az erdélyi főkormányszék értesítése szerint, a szarvasmarhák egésségi állapotáról a Duna fejedelemségekből érkezett nyugtalanító hírek következtében, jelesül Oláhországban a marhavésznek nagyobb pusztítása és gyorsabb terjedése miatt, az Erdélybe hajtandó szarvasmarhákra nézve a veszteglési időszak a tömösi és törcsvári veszteg állomásokon tiz napról húsz napra emeltetett föl. Külföld, Oroszország. Sz. Pétervár. (Oroszország hadkészületei.) Az utóbbi dipl. tárgyalások alatt — írja a „Botseb.“ — az orosz hivatalos lapok többször azon sejtelmet, hogy, ha háborúra kerül a dolog, az ellenséges hadseregek hihetőleg Morvaországból s a fekete tengerről kezdik meg hadműködésöket Bessarabia ellen. A legújabb események mutatják, hogy az orosz kormány komolyan veszi a dolgot. Bnder bessarabiai várat erősítteti; erre 200000 rubelt költ s 80 armstrong ágyút küld oda. A krimi hadjáratból nevezetes Todtleben tbnok már odaérkezett s hire jár, hogy az egész Pruthvonalt megerősítik. — A hadkészületek a beesarabiai lakosságban nagy aggodalmakat keltenek az iránt, hogy szülőföldjök, ha csatatér lesz, elpusztul. Más jele a hadkészületeknek az, hogy Bessarabia három pontján 200000 pad kétszersültet halmoznak föl s a lengyel születésű hivatalnokokat a belebb fekvő kormányzóságokba teszik át. Németország, Berlin, oct. 16. (A porosz és belga királyok találkozására) vonatkozólag s ez esemény eredményeit illetőleg, a „B. u. H. Zrg.“ egy bécsi levelet közöl, mely így szól: „Kiváncsiak voltak itt a belga és porosz királyok találkozására. Közel állt a közönség a reményhez, hogy a nagyrabecsült belga király békitöleg fog hatni a porosz belviszályra. Most jó hírből azon tudósítást kapjuk, hogy a találkozás csak azon föltétel alatt volt lehetséges ha a halkérdések egészen érintetlenek maradnak. Föltehető tehát, hogy valamelyik, Európát jelenleg foglalkoztató kérdés volt tárgya az értekezésnek s nem tévedés tán, ha a lengyel kérdést fonjuk annak, mely a belga királyt az újabban tőle elidegenült porosz királyhoz közelebb hozta. Azt hiszik, a belga király bizonyos Sz. Pétervári teendő közvetítéshez a porosz király személyes föllépését kívánta s ez elfogadtatott. A dán ügybe avatkozástól most úgy mint előbb vonakodott a belga király. Hogy nem volt föladata a porosz királynak a rajnatartományt illetőleg biztosítékot adni, mondani sem szükséges. Vilmos király hihetőleg azt váh szolta volna, hogy egyelőre maga biztosítja magának a rajnatartományt. Ezen belga-franczia biztosi hír hihetőleg ugyanazon forrásból ered, hol azt mondják, hogy Russel lord a porosz igények mellett nyilatkozott volna az osztrák reformterv ellen. E hírt Bécsból írták a „Hamb. Nachr.“-nek. Amit Hamburgban nem tudhattak, arról itt könnyű volt meggyőződni, s ez az, hogy Reehberg gr. az első ez ügyben az angol követtel tartott értekezésben kijelenté, miszerint a reformtervet német belügynek kívánja tekintetni s a külkormányokat mindenkor fogja ugyan tudósítani az ügyállásról, de arra nem érzi kötelezve magát, hogy azt tüzetesen tárgyalja velük. (A német és holsteini ügy állása.) A német ügyek régi bajuk, az egyenetlenség miatt nem haladhatnak előre. Ausztria azon kormányokat, melyek a reformtervet aláírták, egy közös jegyzékhez járulásra szólítja fel, mely a porosz király válaszára feleletül szolgálna. A félhivatalos porosz közlönyök azt híresztelik, hogy a nagyobb délnémetországgi kormányok nem akarták ezt tenni. Az »Alig. Zig“ azt írja, hogy az előterjesztett jegyzékterv , mely Bismark kabinetjéből került ki, alakja és tartalma miatt nem fogadtatott el, s nem átalják a porosz félhivatalos lapok a külföld beavatkozását prodlamálni, azt mondván, hogy az ügy túllépett a tisztán német ügyek körén, s azon ponton áll, hogy európai kérdéssé váljék, mert Angol éb Oroszország a két német nagyhatalomnak a német reformkérdés feletti alkudozásait bizalmas nyilatkozatok tárgyává választották, melyekben kijelentették, miszerint minden reformkísérlet előfeltételekép kívánják, hogy Oroszországnak a háború és béke eseteiben gyakorlandó vétóra i b paritásra vonatkozó kívánsága méltányosnak ismertessék el. S ha Ausztria a külön elkötelezések útján akarna járni, ez könnyen nagyobb összeütközéseket idézhetne elő. A holsteini ügy sokkal jobban áll, mert úgy látszik, hogy e téren Poroszország is határozottan ellenzi az idegen beavatkozást. A szövetségnek az angol jegyzékre adandott válasza udvarias lesz, de kereken visszautasítani minden bevaatkozási kísérletet a szövetség belügyeibe. A szövetséggyűlés jövő ülésében valószínűleg elő fog terjesztetni ezen kérdésbeni jelentése az egyesült bizottmányoknak. A szövetség végrehajtásához halasztás nélkül hozzá fognak, ha Dánia három hét alatt nem teljesítendi a szövetég követeléseit. Az angol jegyzéknek csik angol szövegét akarták kezdetben átadni Frankfurtban, de miután az angol követ figyelmeztetve lett arra, hogy ez nem fér össze a szövetség gyűlés ügykezelési rendjével, sir Malet A. hivatalos fordításban is mellékelte azt, az eredeti szöveghez. Berlinben azt a választ adták volna Angolország nyilatkozatára, hogy ezen ügy nem csupán Poroszországot hanem az egész szövetséget illeti, s hogy Poroszország semmi változást se tehet a szövetség által hozott határozatokon. Az orosz kabinet — hitelt érdemlő tudósítás szerint — egy sept 30-án keltezett sürgönyt küldött Kopenhágába, melyben hathatósan sarkalja Dániát, hogy semmi esetre se hagyja a szövetségi végrehajtást casus belli-vé fejlődni és ne szegüljön ellen fegyveresen. Francziaország is óvakodásra intőleg nyilatkozott volna. A párisi kabinet Frankfurtban, Bécsben és Berlinben ugyanazon értelemben nyilatkozott volna mint a londoni, csakhogy nagyobban föntartásos modorban. Svédország fegyveres beavatkozása is elmarad. Ezen országban egy harczi- és egy béke-párt van. Amaz Francziaországgal szövetséget és háborút kívánt, s előjátékul a dán ügybe való beavatkozást vélte alkalmasnak. A béke-párt pedig csak Angolország szövetségében kíván cselekedet, s ez kerekedett fölül. A már aláírásra kész szerződés elmaradt. Ezen párt élén Manderström áll. (A nemzeti egylet határozata, oct. 18-ki népünnepély.) A „nemzeti egylet“ berlini tagjai „öszhangulag“ következő határozatokat hoztak : 1) A német fejedelmek s szabad városi képviselők által, az úgynevezett frankfurti fejedelmi gyűlésben, augustusban tárgyalt német szövetségi reformterv nem alkalmas kielégítői a német nemzetnek állami egyesülés iránti szűkségét. Ezen reformtény nem növeli a nemzet hatalmát, s ezzel annak a külfölddel szembeni biztonságát ; azonban az egyes államokban a szabadságot s az alkotmányszerü népjogok érvényesítését még veszélyesebben fenyegeti, mint a szövetséggyülés. 2) A porosz államminiszteriumnak a királyhoz intézett jelentésében, a német szövetségi reform ügyében kijelölt ut szintoly kevéssé nyújt lehetőséget, Németország összalkotmányának kellő reformja iránt. Az abban Ausztria és Poroszország számára követelt, háborús békekérdésekban vétő jog a dualizmus legroszabb formájához vezetne, s a német szövetségnek most tényleg fennálló vészterhes s anarchikus állapotát, mint jogosan fennállót, örök időre megállapítót. 3) Ezen, csak a Németországbani egyenetlenséget növelő helytelen javaslatokkal szemben, a német nemzetnek az 1840. máj. 28 ki birodalmi alkotmányhozi jogához kell ragaszkodnia. 4) Hogy a nemzetnek az össz alkotmányhözi joga érvényre juttathassék, a népnek legelőször is az egyes államokban kell saját alkotmányszerű jogait alkalmazásba hoznia. Különösen a porosz népnek kötelessége, a jelen alkotmányi harczot oly módon vinni keresztül, hogy a német nemzetnek a porosz államban, mint az egység s szabadság előharczosábani bizalma újra megnyeressék.“ Azon már emlitett indítvány, melyet Oldenburg a szövetség-gyűlés legutóbbi ülésében terjesztett elő, igy hangzik: „A magas szövetséggyülés határozza el : 1) Azon esetre, ha a dán király s holstein-lauenburgi herczegi kormány az executiós eljárás ellenében bárminő harczias ellentállást fogna kifejteni, a berlini béke 4-dik czikkének alapján létesült 185‘/2-ki egyezmények tényleg elenyészettekül tekintendők, 3 csupán az ugyanazon béke 3-dik csikkében föntarott jogok lesznek irányadók a német szövetség minden további lépésére nézve. 2) Ezen határozatról a királyiherczegi kormány, annak követe útján, az executiós eljárás megkezdése előtt értesítendő lesz.“ A porosz királyunk az october 18-ki ünnepélyre vonatkozó kibocsátványa, a „Staatsanz.“ szerint igy hangzik :_ „F. évi oct. 18- n 50 év telt el azóta, hogy Isten erős keze, Poroszországnak s szövetségeseinek fegyvereit megáldván, Lipcsénél a saját s az egész német hon függetlenségeérti harczot eldönté. Valamint népem velem együtt, már f. évi febr. 15 én imáiban visszaemlékezett azon időre, midőn Isten 100 év előtt, egy Németország népfalai közt támadt nehéz háborút áldásdus béke által megszűntetett, s egy félszázad múlva honunkat mély lealáztatásból uj harczra ébreszté, úgy most is illendő, az Ur előtti hálával s kérelemmel emlékezni meg ama napról, mely a nemzetnek ama hatalmas erőfeszítéseit áldással koszorúié meg. Ezért elrendelem, hogy a legközelebbi oct. 18 án az ország összes templomaiban hála isteni tisztelet tartassák, a lipcsei csata emlékére. A porosz nép dicsőség napjai ama bámulatos kegy segélyre emlékeztetnek bennünket, melyben honunk a szükség s veszély korában részesült. Azok emlékére hálával hajlanak meg sziveink Isten mindenhatósága s irgalma előtt. De ugyanazok biztos reményt is gerjesztenek bennünk az iránt, hogy az Ur, ki eddigelé honunkat s népünket kegyesen vezeté, jövőre is annak erős védfala leend, hogy igy Poroszország királya s népe, egyek lévén a hon iránti szeretetben, s erősek az Isten mindenható segélye iránti hitben, mindazon veszélyekből diadalmasan menekülhessenek ki, melyek jövőre akár belülről, akár kívülről készíttethetnének számukra. Meghagyom önnek, hogy ezen kibocsátványomról az egyházi hátóságokat értesítse, hogy igy azok a rendezendő ünnepély iránt további intézkedéseket tehessenek. Baden, October 7 én 1863. Vilmos.“ Schweicz. A franczia határszélről oct. 18. (Ausztria állítólagos indítványa a congressusról.) A „Constitutionnel“ utóbbi czikke a megnyugtatás művét akarja befejezni. Ezért azonban a béke fönmaradása jövő tavaszig kevés biztosítást nyer. Ha a franczia kormány visszavonul anélkül, hogy Lengyelországon egy vagy más után segítene, önmagát gyengíti meg kül s belföldön. Hir szerint Anglia nagyon igyekszik Ausztriát a Russel féle nyilatkozat értelmében megnyerni. Más részről hírlik, hogy Metternich herczeg meg volna bízva congressus indítványozására, s ezen congressusban Oroszország tetszésére bízatnék megjelenni,vagy nem. A congressus határozmányai, szükség esetén fegyverrel is érvényre emeltetnének. Miután a congressus másként is Francziaország kedvencz eszméje, valószínű, hogy az eszme Párisban rokonszenvre talál. Oroszország engedékenységéről felmerült hirek alaptalanok. Francziaország. Páris, oct. 13. (Billault halála; a császár várható nyilatkozata a törvényhozó test megnyitásakor.) A nap eseménye, Billault halála. E veszteség nem csak a börzére hat. Miután Billault úgyszólván egyedüli szónoka volt a minisztériumnak, vagy épen a császárságnak, e pillanatban halála annál leverebb, mert Francziaországban az első rangú szónokok mindnyájan a császárság ellenségei. Billault meg e nap levelet irt, melyben esti 8 órára megérkezését jelenti. 5 órakor már meg volt halva. A „Constitutionnel“ czikke csak annyit jelent, hogy itt remélik Angliát még egy közös lépésre megnyerni. Megoldásról szó sincs, míg Oroszország tudja, hogy az ily jegyzék nem más, mint stylus gyakorlat. A „France“ ma a szerkesztőségi titkár ellenjegyzése alatt nyíltan kimondja : A csiszár a kamarák megnyitása előtt vagy azon helyzetben lesz hogy a hatalmak határozatát jelentse, vagy igazolni fogja kormánya eljárását. Páris, oct. 13. (Billault halála; államminiszteri combinatiók; mit hall az „Op. Nat.“ Ausztriáról; Montebello hgné f. Mexikói dolgok.) A mai és tegnapi hírlapok mind Billault halálával foglalkoznak. Az „Opin. Nat.“ azt mondja, hogy miután a legkitűnőbb szónokminiszter meghalt a sznokminiszteri rendszer tovább nem tartható, s vissza kell térni a miniszteri felelőség rendszeréhez. A „O. C.“-nek Páriából oct. 13-ról ezt írják: „A mai estilapok egyhangú mély részvéttel jelentik Billault halálát, aki kétségkívül legszellemdúsabb államférfi» volt a második császárságnak. Váljon ezen halálesetnek lesz e befolyása a poltikai helyzet változtatására, azt a jövő fogja kimutatni. A lengyel kérdést illetőleg Billault az Angolországgal és Ausztriával közös actio po inkáját védelmező, s Fould és Drouin de Lhuys is vele tartottak. — Most, midőn a közelgő törvényhozó testtel szemben szükségesnek látják az államminiszterséget haladék nélkül más kezekre bizni, a politikai körökben legsűrűbben Persigny hget és Walewszky gr. emlegetik ; ha vannak, akik úgy vélekednek,hogy a császár ezen állomás betöltésére uj erőt fog kiszemelni. Hogy az uj miniszter kineveztetése jelentőséggel fog bírni, az kétségtelen, s alaposan föltehetni, hogy nem szalasztandja el a császár a kínálkozó alkalmat, egy olyan szónokminiszter kinevezésére, ki a törvényhozó test ellenzékével szemben megnyerő és közbenjáró szerepet leend képes vinni.“ Billault földi maradványai Pilisba hozatnak, s szombaton nagy ünnepélyességgel fognak eltemettetni. Egy párisi tudósítás szerint mindenfelé keresi a kormány azt az embert, akire a szónokminiszterséget bízhatná, s Baroche-t, Roucher-t, sőt Laguerronierét is emlegetik, mindig azon ezer meg ezerszer kimondott szóhoz térve vissza, hogy Billault halála nagy csapás a kormányra. A legmerészebb találgatók még olyat is beszélnek, hogy a kormány Thiers-re vetette volna szemeit, hogy már meg is indíttattak volna az alkudozások, és felelős miniszterségről álmodoznak. Azonban mindez óráig sem ezt, sem ennek ellenkezőjét semmi alapon nem mondhatni. Az „Opinion Nationale“t bécsi levelezője arról értesíti, hogy miután Ferencz József kormánya vonakodik az 1815 iki szerződéseket megszűnteknek tekinteni, még erkölcsi támogatására se lehet számot tartani, a lengyel kérdés békés megoldásának eszközlésében. A „France“ írja, hogy Montebello hgné tegnap meghalt Sz. Pétervárott s a herczeg néhány nap múlva Párisba fog érkezni. A mexikói küldöttség ma reggel Párisba érkezett. Azon közleményt, hogy Forey tbnagy Tlalpam mexikói városra 6000 piaszter sarczot vetett, azért, mert három franczia katonát megöltek lakosai, s azzal fenyegeti a mexikóiakat, miszerint halomra löveti azt a várost vagy helységet, ahol ilyen eset ezentúl netalán előfordulna, a „Journ. de St. Petersbourg“ a következő megjegyzéstől közli: „Amint látjuk, Forey erélyesen védelmezi tekintélyét , a törvények tiszteletben tartását, mert nemcsak hogy megfenyíti a gyilkosokat, hanem erélyes intézkedéseket is tesz a gonosztettek ismételtetésének megakadályozására. És nagyon valószínű, hogy nem fogják ezt rész néven venni Francziaországban, ahol bizonyos lapok szüntelen kárhoztatnak és sértegetnek más katonai parancsnokokat, kik hasonlóképen kénytelenek a gyilkosokat büntetni, a a kiknek igazságszolgáltatását kegyetlenkedésnek nevezik.“ A „Nord“ elég gonosz volt a „J. de St. Peterab.“ ezen sorait átvenni s a párisi lapok szeme elé tartani. Angolország, London, oct. 12. (A német-dán viszály békés kiegyenlítése.) Az „Independence belge“-nek írják: A német-dán kérdés nem vezet háborura. Múlt szombaton a franczia , angol és orosz kormány közösen oly megoldási javaslatot fogadott el, mely Németország és Dána becsületét egyaránt figyelembe veszi. A javaslat részletei nincsenek tudva, csak az bizonyos, hogy e naptól fogva a háború veszélyeitől megszabadultunk. Esti posta, Bécs, oct. 16. (Nevezetes nézetkülönbség az államminiszter s a pénzügyi bizottmány között egy sarkalatos alkotmányelv kérdésében.) A ReichBrath, minden külső pompa nélkül a „teljesének illetőségét veendi fel. A pénzügyminiszter tegnapi előterjesztésében már nem is hivatkozott az ismert 13. §-ra. A pénzügyi bizottmányban oly alkotmányos kérdés merült fel, mely némileg a porosz viszonyokhoz hasonlít. Tudva van, hogy az adófelemelések csak egy évre szavaztattak meg, s azért a kormány csak a felemelt adókra nézve kért további engedélyt a beszedésre, a többi adónemeket pedig említés nélkül hagyta. A kormány azon nézetben van, hogy a febr. paens 10 ik §-a értelmében a már meglevő adókat újabb parlamenti szavazás nélkül is folyvást beszedheti. A bizottmány azonban ellenkező véleményt fejezett ki, s indítványozó, hogy az összes adók beszedése engedélyeztessék a hátra levő két hónapra. Az államminiszter erre kijelenti, hogy oly törvényeket, miket Ő Felsége teljhatalmának ideje alatt bocsátott ki, egyedül és kizárólag csak maga fog magyarázni, ezért az alkotmány tervezetekor a 10. §-os is úgy értelmeztetett, hogy az eddig már bejs hozott adónemek beszedése nem függ az évenkénti szavazástól, s a kormány ezen adókat a Reichsrath évenkénti beleegyezése nélkül is folyvást joggal bir beszedni, jj* Bécs, oct. 16. (A Magyarországnak 30 millió segélyt engedő törvényjavaslat kivonata.) „Tekintve Magyarország egyik részében uralkodó ínséget, az 1864 ik évi közigazgatási időszakra következő rendkívüli hitel nyittatik: A magyar udv. kanczellária számára ily czim alatt: 1. Rendkivül útépítésre 200,000 ft. 2. Rendkívüli viz-munkákra 1.800,000. — A pénzügyminisztérium számára hitel nyittatik : I. Segélyezés a szűk termés által legsúlyosabban érintett kis birtokosok számára, a magyar királyságban, mint kamatra adott előlegezés. őszi vetőmagra 6,500,000 frt. Tavaszi vetőmagra 3,000,000 frt. —Készpénzben igavonó és gazdasági állatokra 2,000,000. — Készpénzben a mire fordítás előleges meghatározása nélkül 11,000,000. Segélyezésre 1,000,000 frt. II. Kamat mellett adott előlegezések az országos építészeti alapnak, a magán társulatoknak, országutak, vaspályák építésére és folyamszabályozásokra 5,000,000 frt. Összesen 30,000,000 forint. IV. A nevezett czim alatt kirendelt összegek, a valódi szükség szerint csak a nevezett czélokra fordíthatók. _ V-ik czikkben a bélyegmentesség mondatik ki; a VI-ban a pénzügyminiszter s az udv. kanczellár bisatik meg a végrehajtással. Bécs, okt. 16. (A legközelebb tartott minisztertanácskozások) Ausztria magatartását tárgyalták a lengyel kérdésben. — Az eredményt illetőleg bizonyos, hogy azon meggyőződésre jutottak , miszerint a semlegesség további fentartása mindenképen ellene van Austria érdekeinek. Ezzel azonban csak akkor kellene felhagyni, ha a nyugati hatalmak világosan kijelentenék, meddig akarnak menni Oroszország ellen s háború esetén Ausztria területe és a hadiköltségek megtérítése iránt biztosítékot nyújtanak. Csak Francziaországgal nem megy Ausztria, s ragaszkodik a feltételhez, hogy mindkét nyugati hatalom cselekedjék. Lehet azonban, hogy ez irány módosul két okból. Hiv. párisi jelentések szerint Napoleon cs. harczias érzelmű s egyátalán nincsen kedve a Gorcsakov okozta kudarcz nyugodt elviselésére.Ha egyedül kezd Francziaország,ez hátrányára válik Ausztriának,mivel Napóleon a velenczei kérdés szőnyegre hozásával torolhatja meg a késedelmezést a lengyel kérdésben. Bizonyos, hogy ez ok nem marad befolyás nélkül az itteni tanácskozásokra a lengyel ügyben. A franczia császár sajátkezű leveléről, mely ide érkezett volna, semmit sem tudnak. Francziaország azon javaslata sem érkezett Bécsbe, mely a közös ultimatumnak Sz.-Pétervárra küldését tanácsolná. Berlin, oct. 15. (A belga és porosz király találkozása; a dán viszály; az országgyűlés.) Lipót belga király Baden-Badenben két hosszú értekezést tartott a porosz királlyal. A porosz kormányférfiak örvendenek, hogy a minisztérium elleni támadások a porosz király rendületlen bizalmán megtörtek. A belga király fontos okmányokat terjesztett ugyan elő, melyek a franczia császár intenzióira vonatkoznak, ha tavaszon a háború kitör. Szőnyegre kerültek Bismark korábbi levelei is egy franczia államfős fiúhoz, melyek a miniszterelnök vakmerő nagyhatalmi poliikáját, különös színben tüntetik elő , de a király nem fektetett súlyt sem a közleményekre, sem azokra, melyek a Rajna határ iránti aggodalmat tolmácsolták. A belga király úgy nyilatkozott volna, hogy interventiójának sikertelensége aggasztólag compromittálja Belgiumot. — Kopenhágában hivatalosan tagadják ugyan, hogy Páriából és IV.Pétervárról mérsékletre utsíítottak, kétséget sem szenved azonban, hogy az orosz tanács folytán, mely Berlinben adatott, a dán kormány engedni fog, ha a szövetségi végrehajtással fölhagynak. Dipl. körökben álengedmények forognak szóban dán részről, melyek alapján a porosz kormány elhúzhatná az ügyet. — Az országgyűlés nov. 15-én nyittatik meg nem a király által. A minisztérium hathatós tüntetésre számit Ausztria ellen, miután szabatos reformtervvel akar a kamrák elé lépni. Conservativ részről nem nagy hajlandóságot mutatnak e terv iránt. Genua, oct. 10. (A kormány Garibaldihoz közeledik; Garibaldi elválik Mazzinitól.) A „G. Corr.“-nak írják: Midőn ön nem igen régen azt közölte, miszerint Turinban egész csendben ismét azon dolgoznak, hogy a kormány a körülmények által kényszerítve legyen Garibaldihoz közeledni, s hogy e czélból a király bensőbb bizalmi körből való férfiú küldetett Caprera szigetre, akkor nagyon figyelemre méltó tényt tett ön közzé, melynek közvetlen következményei már megvalósulnak , mert — igen megbízható forrás szerint —sikerült a királynak legalább annyira rábírni Garibaldit, hogy Mazzinitól újra elváljék s megígérje ennek nyilvános tanúsítását is. Garibaldi rövid idő múlva körözményszerű iratban fogja kijelenteni, hogy nem követendi a republikánus „Unita Italia“ programmját, hanem a democratico monarchiái „Diritto“-ét vallja magáénak. Páris, oct. 14. (Billault halála, következményei; utóda.)A „Moniteur“ Billault haláláról így nyilatkozik : „A legutóbbi hirek nem sejteték, hogy a betegség ily szomorú véget érjen. Billault ur a hét folytán Parisba szándékozott visszatérni. Ezen váratlan csapás egész Francziaországban fájdalmas érzelmeket gerjesztett. Billault halála nem csak mély gyász a családra, de megmérhetlen Veszteség az államra és a császárra nézve is, akinek a meghalt egykor szónoklati tehetségét áldozá.“ A párisi sajtó, kivétel nélkül elismeréssel nyilatkozik a meghalt fölött. A császár — írja a „Köln. Zig“ levelezője — 13 án jött Párisba, hol Nantesból vette az ottani halálozás hírét, s vigasztalhatlan miatta. Napoleon, ki renditletlenül ragaszkodó s szívjósággal teljes személyes barátai iránt, Billault hirtelen halálát sokáig megkényezte. Kényei igazoltak, mert valóban ritkán vesztett uralkodó egy emberben annyit, mint Napoleon Lajos Bilaultban. Általában egy ember sem pótolhatlan, de bizonyos egyének bizonyos körülmények közt igen. Ilyen volt az államminiszter. A napóleoni rendszer nem tudta Fülöp Lajos parlamentarismusn ak nevezetességeit körébe vonni; absorbe&htatni nem engedték magukat, s ellensulyozhatók nem valának ; az árny még fényesebbekké tette őket. Ami 1852 óta nem hallgatott Francziaországban, elhallgattatott. Az alkotmányos kormány minden maradványa közt csak Billaultnak volt némileg kiváló múltja, még új hatáskörében meglepő tehetséget tanúsított. — Mit nyert Napoleon a nyilvános vita felélesztésével , csak az tudhatja , ki ismeri a párisiak előszeretetét a közviták és adat iránt. Minden bravú, melyet Billault kapott egy-egy „Vive 1* E»pereur !“ volt az uralkodónak. Kinek lesz feladata és bátorsága, hogy az államminisztert kövesse, eddig nem tudható. Hasztalan keresünk ily férfiút a császár hívei körében. Sem Rouher, kinek ékesszólása a legmagasb számokig, de tovább nem terjed, sem Barsche, kinek tehetsége gilisztaszerűleg a földön csúszik, nem ilyenek. Billault halála az ellenzékben megerősödött kamrák küszöbén politikai horderejű esemény. Napoleon Lajos nagy szónoka meghalt a Favre, Thiers és Sírnom kritikáit meghallandja a franczia nemzet. Billault halála — írják a „Temps“ — az egész világot foglalkoztatja. A „Moniteur“ és minden más lap kiemeli a veszteséget, melyet Francziaország s a császár szenvedtek. E lap kiemeli, hogy a kormánynak egy szónoka Bines, ki az ellenzékkel úgy mérközhessék; a jelen kormányt okozza, hogy szónokokat nem képzett; azok, kiket a parlamenti rendszer képezett, mind ritkábbak s a kormány zavara nagy, mert nincs szónoka, ki a kamrákban védje. Billault utódául Rouchert emlegetik, az államtanács elnökét, kinek helyét Vuitry bankigazgató pótolná. — Ornano marsall hétfőn temetik el »legnagyobb ünnepéllyel. A császár részvét sorokat intézett fiához. — Napoleon hget visszavárják Schweiczból; nejével Lissabonba megy. Páris, oct. 14. (Diplomatiai változás; Billault halála, lengyel politika; — spanyol választások; vegyes.) Olyan változásra a diplomatiai testben senki se volt elkészülve, mint amilyet a mai „Moniteur“ közzé tesz. Mindenfelől sajnálkozás mutatkozik a felett, hogy a számítások meghiúsultak. Mert mindenki oly eredményeket tűzvén ki számításaiban, amilyeket legforróbban óhajtott, most csalódásban látja magát politikai reményeivel. A kormány ez*n lépésével kimutatta, hogy mennyire óhajt középúton járni a lengyel kérdésben. Nem akar békét minden áron, de háborúba sem rohan akármily körülmények köz’pert és minden esetre. Ezen fölül a kedélyeket sem akarja még jobban fölhevíteni, s mindenek előtt kímélni kell a börzét. Ha Walenszkyt Londonba küldik, ez a börzét rémületbe ejti, s Fould beadja lemondását. Latour d' Auvergnenek londoni követté kinevezte tése nem okozand nagyobb fájdalmat egyik pártnak mint a másiknak, s a helyzet nem változik. Walewszky gr. majd akkor fog Londonba menni,ha a háború az ajtón kopogat. Ennyire pedig még nem mentek a dolgok s a császár sokkal jobban érti sajá érdekeit, hogy se nyugtalanságot szórjon a pénzvilágba. Billault halála, valóságos feloszlást okozott a minisztériumban. Boucher fogna Billault helyébe kineveztetni, hanem Boudet ezt ellenzi. Dupin és Thouvenel táviratilag hivattak Párisba. A kormány szemmel látható zavarban van, mert Billault halála sohasem okozhatott volna nagyobb tulakadást, mint épen most. Beszélik, hogy Foult neveztetnék ki államminiszterré, de ezen hit megvalókulását nem igen várhatni. Nehezen fog a kormány olyan embert találni, aki mint Billault, némi ellensúllyal léphetett volna szembe a legközelebbi ülésszak alatt az ellenzékkel. S annál érzékenyebb a kormány emiatti zavara, mivel Ausztriával nem oly kívánatosan folynak az alkudoztak,mint azt a hivatalos sajtó, kivált a „France“ hír éli. Ide járul még az is, hogy a kormány, mely az elkülönzött actióról lemondott, ki van azon párt nyomásának téve, amely Lengyelország érdekében minden áron háborút kíván Oroszország ellen , és algha csalódnak, kik azt hiszik, hogy ezen párt nagyszámú, s jelentékeny befolyással bír. — Kiváltképen a papi párt sürget háborút Oroszország ellen, azt pedig c ak úgyan senki se tagadhatja, hogy ezen párt Franczaországban mindenkor döntő szavazattal bírt. Madridban a választások a kormánynak kedvezőiig ütöttek ki. Madrid és Páris közt igen kis alma, s egyetértés uralkodik.Olaszországgal is nagyon bizalmas lábon áll a franczia kormány,dacaira azon híreszteléseknek, hogy a túriéi kationja a szentpétervárihoz közeledik ; emellett bizonyít Sartiges eltávolíttatása Turinból, ahol nem jó szemmel látták. • A „Journe des Debats“ azt véli, hoy Poroszország szenvedélyessége vagy forradalmat vagy államcsínyt fog előidézni. Troplong senatus elnök végperczei közelgőinek. Táviratok. Pár,is, oct. 16. A „Moniteur“ császári redeletet közöl, mely szerint azon kitűnő szolgálatoknál fogva, melyeket Billault az államnak tett, temetkezési költségeit a kincstár viselendi. Billault halála miatt a császár nem látogatta meg az olasz színházat. A görög király ma 8 órakor Párisba érkezett. Ujdonságok, Pest, pct 17. — (Császár ő felsége) 16-án Bécsbe jött Schönbrunnból s Forgách udv. kanczellárt és Pálffy Mór magyarországi helytartó ö nagyméltóságaikat egy időben fogadta hosszabb kihallgatáson, melynél valószínűleg a magyarországi ínség forgott kérdésben. Pálffy ö nagy méltósága 17-én Budára visszaérkezett. — (A magyar kérdés megoldásáról) ezt írja az „Agramer Zeitung.“ Az óhaj, hogy a magyar kérdés végre megoldassék, oly őszintének látszik, hogy azon reménnyel vagyunk, miszerint a képviselő-testület részéről oly lépés történik, mely a kiegyezést lehetővé teszi. — Habár még egész tartózkodással, azt közlik velünk, hogy még ezen parlamenti idény alatt indítvány fog tétetni a febr. alkotmány revisiója tárgyában. Anélkül, hogy vérmesek legyünk, nyíltan kimondjuk, hogy ez lenne mindenesetre a legczélszerűbb út a kiegyezésre, mert ha ez megtörténik, a csatlakozás módja is könnyen fog kitaláltani. — Rideg centralisták ugyan egész buzgósággal fognak ily indítvány ellen fellépni, de feltehető, hogy az említett indítvány nem talál ellenzékre, ha a kormány nyilvános pártolására nem számíthat. Ehhez természetesen sokkal járul az érd. képviselők magaviselete is kikről különben határozottan azt akarják feltenni, hogy minden irányban a ministeriummal tartanak. Megérkeztükkor nem fognak hiányozni a tüntetések; a fogdási lakomáról már most gondoskodnak. — Bár miként legyen, a birodalmi tanács végre de jure, mint „összes“ fog a világ szemei előtt állani; de facto szóiban semmi esetre sem képviseli teljesen Ausztria minden népeit. De legalább majd törvényhozó testülettel bírnak, mely nem csonka parlamentként, mint eddig, működik. — Gróf Nádasdy, az erdé yi cancellár, akkor szintén majd elfoglalja helyét a miniszteri prden. Különben reményljük a legjobbat, különösen pedig azt, hogy a tárgyalásoknak végre azon eredményük lesz, hogy a Magyarországra nézve oly terhes provisorium megszüntettetik. — (A „Wanderer“-nek irják Pestről,) hogy itt keringő hir szerint Moyzsea Isist