A Hon, 1863. október (1. évfolyam, 223-249. szám)

1863-10-27 / 245. szám

245-ik sz. Kedd, October 27. Előfizetési dij : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva . Egy hónapra......................................1 frt 75 kr. 3 hónapra..........................................5 frt — — 6 hónapra.........................................10 frt------­Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számittatni Minden pénzjámlék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: Ferencziek­ tere 7-dik szám, földszint. Szerkesztő lakása: Országút 18-dik szám, 2-dik emelet. Kiadó­hivatal, Pest, Ferencz­ terén, 7. sz. földszint. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Első évfő­ Beiktatási 7 hasábos petitsor.............................1­7 kr. Bélyegdij minden beiktatásért...................30 k". terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a laptulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar-, kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervitatér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden kösle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezekt fogadtatnak el. Előfizetést nyitunk HÓ 2 hónapos november—decemberi előfizetési ár 3 frt 40 kr. A „Ilon“ szerkesztősége és kiadó hivatala­ folyamára, Balaton­ szabályozási ünnepély. Tegnap, f. hó 25-kén 9^4 órakor indul­tunk vagy kétszázan Budáról, külön vo­nattal, kik hivatalosak valánk a fennebbi Ünnepélyben részt venni — Siófokra, hol eszközöltetett a mélyített Sió medrének, s az ujonan ásott kikötőnek megnyitása, mi által a Balaton tükre 5 lábnyival szál­­littatik lejebb, s kedvező vízállással ha­­jókázás nyílik a Dunáig. A vendégek élén volt kir. helytartó ö­n. méltósága, kit a déli vasúttársaság itt megjelent igazgató tagjai fogadtak az in­dóház kapujánál. A Balaton szabályozásának előnyei­ről és hátrányairól ez alkalommal nem kívánunk szólani ; annak idején nyílt tért engedtünk lapunkban az e feletti vi­tának ; most már megvan a mű, s véle­ményünk szerint úgy lesznek ezzel a vi­tatkozó felek, mint mindennel szoktunk lenni a világon, sem a vérmes remények, sem a gyötrelmes aggodalmak nem fog­nak bekövetkezni, hanem­­ bírunk egy közlekedési úttal többet, melynek az ille­tők, gondos széttekintéssel, igen nagy hasznát vehetik. A vasúton egy oly kocsiba kerültem, melyben néhány szorgalmas munkásunk a közgazdászat terén, s a napi sajtó kép­viselőinek tarka vegyülete volt együtt. A Hon, Pesti Napló, Lloyd, Magyar Sajtó, az uj Független, Hírnök, Gazdasági La­pok képviselve voltak itt, s el lehet gondol­ni a politika, nemzetgazdászat, történel­mi emlékek mily caleidoscopi változatos­ságán mentünk át, míg majd Sukoró, Pá­­kozd, Fehérvár, Csikvár mellett elro­bogva, megpillantánk a költői szépségű Balatont, s gondolatokba merülve anda­­lodtam el. Nehéz idő jár ránk — nagy dolog a mai világban, magyar embernek lenni! Örvény szélén, avagy szebb jövő haj­nalán állunk ? Ősi politikai intézményeink sarkkövei ingadoznak — s az uj kor köve­telmei rohanó gyorsasággal törnek be — nem utasíthatjuk el — s nem vagyunk oly kedvező helyzetben, hogy ősi jelle­münkhöz idomítva, karolhatnánk fel azokat. Csüggedetlen kitartás , fáradhatlan munka, ez feladatunk. A jelen viszonyokban, a politikai téren mit sem tehetünk — de igen­is, dolgoz­hatunk hazánk és nemzetünk anyagi jó­létének előmozdításán; ez kötelességünk. Már az is, ki önmagának s családjának vagyont szerez, hazafias tettet művel; hát ha még egész vidék, az összes ország fel­virágoztatására törekszik! — mert a va­­gyonosság függetlenséggel, a függetlenség a szabadsággal karöltve járnak. Az európai pénzvilág figyelme felénk­­ fordult, az alvó kincsek kiaknázását szán­­dékolják sokan. — A külföldi tőke, eddig nem sejtett mérvekben ajánlkozik ma­gyarországi vállalatokra — itt nyeremé­­nyes elhelyezést keres. Ez lehet szerencse — de lehet romlás is. — S hogy mi legyen ? — tőlünk függ egyedül. Ha a nyert hitelt jó számítás mellett, takarékossággal párosítva — használjuk fel ; ha ébren őrködünk a felett, hogy a nagyszerű vállalatok valódi érdekeink­nek megfelelőleg intéztessenek; ha oda törekszünk — néha erkölcsi kényszert pa­rancsolva önnönmagunkra — hogy mind­ezekben illő és határzó befolyást bizto­sítsunk magunknak, — akkor áldás fog bekövetkezni reánk. Ha ezt nem tesszük, gondatlanul pt zá­roljuk el a nyert kincseket; közömbös­séggel idegenekre bízzuk a forgalom nagyszerű útjainak elrendezését; restel­­jük — vagy épen szégyeneljük az eddig szokatlan munkát; — akkor­­ adózói leszünk az idegennek és zsellérek saját hazánkban! Bár­mit tegyünk: itt vasutak, csator­nák fognak épülni; mindennemű üzletek és vállalatok fognak keletkezni; az ipar és kereskedés fel fog a haza földjén vi­rulni, — részt kell vennünk mindezek­ben ; mellőzhetlen tényezőknek kell ott lennünk; osztoznunk kell a nyeremény­ben ■— mert ha nem— utólér az elszegé­­nyülés, a szolgaság! Vagyonunk átmegy idegen kezekre, s azok fognak rendel­kezni itt. Vannak köztünk már sokan, kik szü­­netlen munkálódnak közhasznú czélokra; — virrasztanak, nyugtalankodnak akkor, midőn mások — elcsüggedve — lether­­gicus tétlenségbe süllyednek ; avagy tomboló zajban, dorbézolás közt vélik el­fojthatni nemes keblük sajgó fájdalmát! — Az előbbiek fáradságuk méltó jutal­mát követelve, vagyonos magyar csalá­dokat alapítanak; az utóbbiak — legjobb esetre — ott maradnak, hol voltak — gyakran keserű gyötrelmek között őseik telkeiről — koldusbottal kezükben — kénytelenek elvonulni-----------­Egyszerre csak meg­áll a vonat, ott va­gyunk Sió­fokon, sietünk a váró­terembe, hol a szamosan összesereglettek közepette áll azon férfiú, kinek politikai nézeteivel sok tekintetben saját meggyőződésem homlokegyenest ellentétben áll, de a ki talán a legelső volt a nagy katastrophák után, a ki megértette, hogy a hazát a munka által kell regenerálni; s kit, mint fáradhatlan munkást, ügyes vezetőt tanultam tisztelni : gr. Zichy Ferencz ö­nméltósága. Ékes szavakba szedett, átgondolt beszédében ugyanazt hirdeti — ha szelidebben is — a közön­ségnek, a mi iménti andalgásom, töpren­­kedésem tárgya volt; s erre válaszolva, meleg kebelből, ki mondja Jankovich László e szót, mely érdemes, hogy irányt­­adó legyen : „Nézzétek — úgymond­­— a Balatont, nyugoti partján, a hősies ős­kor, s költészetünk regényes emlékét; ke­leti partján a vasút, a kikötő s a csator­na, az ó és uj kor a Balaton tükrében ölelkezik; maradjatok ti is hősök és le­venték, de legyetek egyszersmind szor­galmas iparosok, becsületes kalmárok.“ Sürü éljenek szakasztották félbe a szó­noklatokat; mire lementünk a Balaton töltésén az uj kikötőhöz, s a zárgátat át­metszve, berohant a víztömeg a kikötőbe, hogy később ismét — a felvett zsilipen — tovább folyjon Ozora felé. Ekkor érke­zett meg a „Kisfaludy“ gőzös, s hozott uj vendégeket Füredről, Tihanyról. Egy vas­úti raktárban, ízletesen és fényesen ren­dezett, mintegy háromszáz terítékes lako­ma követte az ünnepélyt; a pohárköszön­tések egymást érték, a házi urak t. i. a déli államvasuttársaság jelenlevő igazgató tagjai, valóban mindent megtettek, hogy vendégeiket megtiszteljék. Ebéd után kedélyes társalgás közepet­te, hire terjedt, hogy egy szegény mun­kás, néhány napja, a vízbe fúlt, a lelkes és bájteli Zichy-Kray Irma grófnő rög­tön gyűjtött a hátramaradt özvegy és ár­vák részére, s csakhamar összeszedett né­hány száz forintot, mi át lett adva a sze­rencsétleneknek. Öt óra lehetett, mikor visszafelé indul­tunk, s mintegy 8­ A órakor itthon voltam Pesten, hol a történtek eleven benyomá­sát követve — Írtam e sorokat. I. I. I Ha az inség a gaboná-akban is ki lenne fejezve, az valóban szomorú jelenség lenne az ország gazdászati vizonyait illetőleg. Hogy ez nem így van,az bizonyítja, mi­szerint a termelés haldfő és az aratás eredménye, búzára nésve, sok megyék­ben kielégítő. De még ha Skene úr szempontjából te­kintjük is e kérdést, képtelenek vagyunk a magyarországi mostani árakat, tekin­tettel arra, hogy kíviül nincs, roppant magasoknak nevezni. Hogy ezt minden szakértő felfoghassa, csak azt kell meg­említenünk, hogy piaczunkon a gabnaárak 15 százalékkal magasabbak mint például Stettinben hol a keleti tengeren való szál­lítás nagy mennyiségeket halmoz fel. S­k­e­n­e­ur további bzonyítgatása, hogy az összes birodalomtól való gabnaki­­vitel június végéig 5,821,062 mázsára ment, nem bizonyít semmit, miután a mondott mennyiség még tavalyi termés­ből való volt s az ide­­aratással semmi kapcsolatban nem áll. Meg vagyunk győ­ződve, hogy ez év második felében rop­pant különbség lesz tapasztalható a kivi­telben. De még ha e várakozásunk nem teljesednék is, ebből sem lehetne követ­keztetni, hogy az ínség csekélyebb. Az életben elég példát találunk arra, hogy két testvér közöl az egyik nyomorral küzd, míg a másik jóllétet élvez; épen így léteznek országrészek is, melyek gaz­­dászati viszonyai nagyon különbözők. Hogy a gabnaárak engednek, ez a Skene­ur által idézettektől merőben el­térő okoknak tulajdonítható. A gabna­árak engednek, mivel Magyarországnak az idén nincs üzérségi gabnakereskedel­­me, nincs pedig üzérségi kereskedelme azért, mert efféle vállalkozásoknak min­den alapja hiányzik, a­mennyiben a kül­földi piaczokon alacsonyabbak az árak mint nálunk. Jelenleg az egész gabnaüz­­let, mint rövid idő előtt bizonyítottuk, a belföldi fogyasztásra van utalva, mely­nek, miután a piaczokra való beszállítás ez időtájban leggazdagabb, alkalma van bőségesen ellátni magát, s egyedüli vevő lévén, az árakat leverni. Abban is csalatkozik Skene úr, ha azt hiszi, hogy a régi gabnakészlet sohasem érdemli,hogy figyelembe vétessék. Kérd­je meg tapasztalt gabnakereskedőktől, és hallani fogja, hogy régi készletek mily jelentőséggel bírnak a kereskedelemben. Hogy „a tudomány, mint Skene úr ál­lítja, bebizonyította“ volna, hogy általá­ban mily csekély hatásuk van régi kész­leteknek az árakra, ez előttünk, kik a nemzetgazdászat ez ágára vonatkozó, mel­lesleg mondva, igen csekély irodalmat is­merjük, eddig titok volt. Sőt bátorkodunk ép a „tudomány“ és gyakorlati tapaszta­lás alapján azt állítani, hogy aratás után az árak nagyrészt a régi készletek ál­tal határoztatnak meg, mert bizonyára nagy különbség, ha régi készletek mellé halmoztatik az aratás eredménye, vagy ha az új termés fogyasztása azonnal meg­kezdetik. Nagyba téved továbbá Skene úr akkor is, midőn következőleg szól : „Ha lehet­séges volt a meglevő igásmarhával elvé­gezni az őszi vetést, ugyanezen eszközök segélyével a tavaszi vetést elintézni még könnyebb lesz.“ E következtetés tökéle­tesen helytelen , mert ha lehetséges volt az őszi vetést a meglevő marhával elvé­gezni, ebből nem következik, hogy ez ta­­vas­szal is így lesz, mert az ínséggel súj­tott vidékeken a takarmány hiánya miatt a jószág fele sem fog kiteleltetni. Meg kell még említenünk, hogy a kár s az anyagi veszteség, melyet Magyaror­szág az idei szárazság és marhavész kö­vetkeztében szenvedett, sokkal nagyobb, mint az udv. kanczellária által bejelen­tett. Mert a nyári gabonából, burgonyá­ból, répából és takarmányból való szak­­termés, még a kanczellária által nem számított megyékben is oly rendkívüli és a kereskedelemre és iparra oly érzékeny hatást fog gyakorolni, hogy a kanczellá­ria által 126 millióra számított és Skene úr által felére leszállított országos vesz­teséget nagyon túlhaladja. Meg vagyunk győződve, hogy Skene­ur máskép ítélne, ha saját szemeivel látta volna ama vidé­keket , s a harmincz milliónyi kölcsön­összeget még kevesellené is! Skene­ur jelentésének pénzügyi ré­­szére vonatkozólag különösen fogunk szó­lani. -------------­ Skene­ur a magyarországi ínségköl­­csönről. Birodalmi tanácsos Skene ur jelentése a magyarországi kölcsönt illetőleg, egész terjedelmében előttünk van. Skene ur mindenekelőtt a magyar ud­vari kanczelláriának az ínségre vonatko­zólag közölt adatait bírálgatja, és túlzás­sal vádolja azokat; nem a mi feladatunk, hogy az udv. kanczelláriát védelmezzük e támadások ellen, melyekre válaszolni úgy sem kólend. Azonban hivatva érez­zük magunkat, hogy Skene­ur néhány ál­lítását és okoskodását helyre igazítsuk. Ha Skene­ur a gabnanemüek akkori árá­ból és azon körülményből, miszerint ez nem volt nagyobb mint 1862-ben, követ­kezést von az ország inségi állapotát ille­tőleg, úgy tévúton jár, mivel az Ínsé­get gabnadrágasággal zavarja össze. Az Ínség nincs mindég összekötte­tésben a gabnaárakkal, mint ez a jelen kérdésben is bebizonyul. Az udv. kanczel­­lária által kijelölt 14 megyében a nagy kiterjedést nyert marhavész és mostoha termés következménye volt az inség. Ko­rábbi évek bajos körülményei szintén já­rultak hozzá az ínség fokozásához, mely érezhetőbb a készpénz szűke miatt is. T­ávirat. Távirati tudósítás a bécsi bőr. zéról: oct. 26, — 5% metalliques 76 80. Nemzeti kölcsön 81.45. 1860-as sors­jegyek 97.30 Bankrészvény 788.— Hi­telintéz. részv. 186.—­Ezüst 112.20 Load, vált. 112.20 Arany 5.40. Pest, oct. 26. Az idő őszies ugyan, de szép. A reggeli ó­rákban 6, délután 11 fokot mutatott a hőmérő. A Duna spadóban, mai vizállás 3­­11­­0 fölött. Kikötöttek: „Lajos“ Földvárról 1300 m. bú­za; „Ignátz“ Tolnáról 3300 m. b.; „Duna“ és „István“ mindkettő D.­ Penteléről, az egyik 3500 ■& másik 2500 m. búzával megrakva. A gabonaüzlet ma nyugodtan folyt ugyan, da a búza nem igen kináltatott és a bejegyzettük áraknál olcsóbban nem volt kapható. Rozsból 2000 m. 3.20 krjával kelt. A többi gabonanemü csak apró részletenként adatott el. Gabonaárak Pesten, opt.26. (T. 7.) Trieszt, opt. 23. Azon okok, melyek a pénzvilágra nyomasztólag halnak be, folyton öregbednek, ezek ugyanis elég alkalmasak arra, hogy üzletünk pangásának megmagyarázására szolgáljanak, de az ezüst­hiány is hozzájuk sze­gődött, a­mzért a hamburgi százalék magasabb is lett. A conso­ ok kivételével, melyek értéke meg­lehetősen változatlan, a többi értékpapír ára meglehetősen nagy hullámzásoknak volt alávet­ve. A bécsi börze a hét elején ingadozott, a hét vége felé csökkenő irányzatú volt. Helyi bank­üzletünk kielégítőleg és szabályszerüleg folyt.­­ (Kávé.) A m­ofajlák meglehetősen kereset­tek lévén, a régi árakon voltak eladhatók. Teg­nap fél bajétel-rt tevő Portoricotermós nyerész­kedésre 54 frtjável kelt el, pénztárlevonattal.­­ (Czukor.) A czukorban való kereskedés lany­hán folyt, minthogy az üzérkedés meglehető­sen közönyös és a tulajdonosok engedni épen nem akarnak. Száraz nyers czukor élénken kelt, finom áru, kivált, ha valamivel olcsóbban adatott, szívesen vásároltatott, durvábbat alig le­het eladni.— A gabonavásáron sem vál­tozott az üzlet, a forgalom nem haladja túl a 43,000 start. A búza folytonosan kínáltatik ugyan, de csak csekély mennyiségben — mint­egy 16800 st. — kelt el. Bánsági termésű 53000 st, orosz 107000 st. van raktárainkban. A ku­­k­oricea mind vidéki fogyasztásra, mind pedig a nyerészkedők részéről kerestetett. Az eladott 24000 st ibrailai volt; a vásár vége felé a kész terményáru szilárdult. Készletünk nagyobbára dunamenti termetűből áll. A tölbi czikk lany­hán kell. — Áraink: Búza bánsági 6.50 lengyel és odessai 6.50—6.75 kr. kukoricza ibrailai 3.65 — 3.90; zab 3.00 frt. bab 6 frt starja. Készletünk 145000 st. búza, 300000 st. kukoricza, 4500 st. rozs, 8600 st. árpa, 30,000 st. zab, 7200 st. borsó 900 st. bab. és 3400 st. lenmagból áll. (G. M.) München, oct. 24. Búzát megle­­hettsen hoztak, miért is scheffelenek ára mint­egy 5 krral csökkent, ára azonban még mindig sokkal magasabb, semhogy külföldre való kivi­tele lehetségessé váljék. Jó uj 350—358 vfonte. 21—22, silányabb 336—340 fnts. 19—19% frt. A r­o­z­s csupán fogyasztásra kerestetvén, 8 kr­­ral olcsóbb lett. Jó 300—310 ints. 12—13 frt.; silányabb 280—290 fnts 11 %—11% frt. Az árpa szintén olcsóbb lett 9 krral, de ára az erős szállítmányok miatt még inkább fog csökkenni; jó 275—290 fitos 12—13 frt; silányabb 265 — 275 fnts. 11—12 frt. A zab 4 krral olcsóbbul­­van, scheffele 7,38 krjával kapható. f Beressló, cet. 23. (Gyapjú). Néhány nap óta a gyapjú forgalma igen szűk határok kö­­zött mozog, összesen 1200 m.nál több nem kelt el, mely mennyiség változatlan áron ugyan, som­­merfeld és forsti gyárnokok részéről vásárolta­tott meg. A lengyel finom és középfinomságu egynyiretü 68—74 tallér, fürtös 54—58 tallér, továbbá magyarhoni egynyiretű 43—53 fa­jával leginkább kerestettek. Rövid és középhosszusá­­gu cserző gyapjú 40 és 50 tallérjával ada­tott el. * London, pct 23. (Távira­t.) Vásárun­kon igen csekély számú a vevő, s ezért a forga­lom csak kis mennyiségekben történt. A angol busa nehezen,külföldi kicsinyben adható csak el.A zab lanyha, silányabb minőségű árpa %—1 shil­linggel olcsóbb. Szállítmányok elég bőven ér­keznek. Időjárásunk kedvező. Alsó austriai mérő szerint Súly, font szerint Leg­alantKözép Leg­magash ár oszt. ért. Búza bánsági, 86.87.88 5­20 5.30 5.40„ tiszai és pesti 8687.88 5.— 5.15 6.25 „ fehérmegyei 85.86.87 4.1­0 500 5.10 „ bácskai . S5.86 470 4.75— Rozs.................... 77.19.S0 3.20 3.25 3.30 Árpa sörnek való 68.69.72 2.70 2 80 3.05 „ takarmánynak 65.67 69 2.55 2.65 2.70 Zab................. 42.44 2.12 2.17— Kukoricza . . . 82 84.85 3.30 3.85 3.45 Bftb....................— 5.30 5.45 5.60 Köles....................— 3.50 3.60 3 70 Repcze .... 660 6.75 Vidéki tudósítások. (T.o.) Arad, okt. 23. Piaczunkon az üzlet­folyam még semmi javulást nem tapasztalt, s a már hosszabb idő óta uralkodó lanyhaság most is fentartja magát. Mai hetivásárunkra busa 5 fton igen kevés hozatott ba; mérője 4.50 kelt minősége szerint. Kétszeres meglehető­­sen volt képviselve a piaczon 3.70—4 ftos ada­tott el. Kukoricsa kevés hozatott a piaczra; fogyasztók 3.40—50 krjával fizették mérőjét­ , a b mérője 2.20—2.30 kron 10% ráadással adatott el. Spiritus folyvást elhanyagolta­­tik ; névleges ára 50—51 kr fokonként. Szil­va­s­z­a­k is volt a vásáron , mázsáját 9 fton kí­nálták, de nem talált vevőre. A heti fogyasztás semmi figyelemre méltót nem nyújt. Időjárás kellemetlen hűvös. (I ) Temesvár, okt. 24. Gabonavásárunk ál­lapota jó idő óta változatlan. — Nagyobb rész­let oláh a pályánál átveendő kuk­oricza 7.40 kr­jával kelt köblönként 2%-os ráadással, 3 CCO mérő bosniai pedig Baziásról átmenetben 6­40 krjával kínáltatott anélkül, hogy vevőre talált volna. Jelen áraink következők : Búza 4 50—5. 20, kétszeres 4—4.20, rozs 3.70—4 ft, régi ku­korica a 3.80—3.90, uj 3­60 a. s. m. s­erint. —­­Borszesz 52 kr, szilva-pálinka lö1/^—16 ft. Az utimálha, teher, kocsik és élő állatok átadási idejét illető rendeletek. F. é. oct. 15 től fogva minden ausztriai vas­úton kivétel nélkül az eddigi az átadási időt illető rendeletek hatályon kívül lesznek, Óe ezen­túl a következők les­zek érvényesek: A pod­gy­á­s­z. Az úti podgyász, melynek felvételekor elfogadási jegy adandó, a vonat megérkezése után, a szabályos kirakási idő eltelte után, miu­tán a netaláni adóztatás is megtörtént, azonnal átadandó. Ezen idő meg nem tartása esetében a társaság — ha kimutattnék, hogy ez által ká­rosult a tulajdonos — a kárt megtéríti, a kár­pótlás minden font 63 nap után azonban 0.05 ft­­nál több nem lehet. A t­e­h­er: A teher 20 mild­­nyi távolságra vitelkor három nap múlva adan­dó át; nagyobb távolságnál minden 20 mértföld után egy nap számítandó. Ha ezen szállítás al­kalmával a teher a társaság egyik vonaláról, má­­­sik társasági vonalra megy át, ezen alkalommal az átadás egy nappal későbben fog megtörténni. (Az állam és tiszai vasút ezen jogról lemondot­tak.) Ha az egyik vonalról azonban a teher más, de osztrák társasághoz tartozó vonalakra megy át, az egész egy vonalnak számíttatván, csupán egy napi átmeneti és egy napi átadási idő tol­­dandó még a három naphoz. — A málha (Eil­gut) a teherátadási idő felének eltelte után adan­dó át. Az eszerint kipuhatolt idő’kezdődik a szál­lítási levél bélyegezése után bekövetkező éjféltől, ha pedig a vonat csak bizonyos napokon közle­kedne, a másik ilynemű vonat utáni éjféltől. Ha az átadási idő vasár-vagy ünnepnapra esnék, a következő hétköznapra teendő át, ha pedig oly időben jár le, midőn a hivatalok már bezárásváró, a jövő délelőttre halasztandó. Elkésés esetében az ausztriai vasutak, terheknél, ha 1—3 napr­a, terjed az elkésés, a vitelbér­l ét, ha 8 napra ter­jed W át, ha több, felét engedik el. A málhánál, ha 12 órával későbben adatik át, %-ot, 24 óra, három napnál 13-at, hoszabb el­­késésnél felét. Minden társaság a maga vona­lain történt elkésést fizeti csupán meg. Ha az eszközölt kár nagyobb lett volna, kimutatás ese­tében a társaságok mindegyik magáért az egész vitelbér erejéig terjedő kárpótlást nyújt. Azon terhek, melyek mérsékelt áron szállíttatnak, más, későbben nyilvánítandó jegyzék szerint, fognak tárgyaltatni. Kocsik és élő állatok a szerint fognak átadatni, mint vagy személy- vagy pedig tehervo­­nattal szállíttatnak, az egyik esetben teher-, a másikban málhaként számítva. Ha a tulajdonos elkésés esetében különös kár­pótlásr­a tart igényt, feladáskor az érték magassá­gát számmal vagy betűvel kifejezve, írásbelileg kifejezni tartozik, s ezért különös bérpótlékot fizet, mely 20—20 mértföld szerint fog számíttatni. A legcsekélyebb pótlék 0,50 írtra rúg. A kimutatott kár csak a bejelentett érték erejéig térítendő meg. — A többi szabály a f. ó. jul. 1-jével ér­vényre lépett kezelési szabályzatból vehető ki. Hivatalos értesítések kivonata (A „SUrgöny 11 oct. 24—25. számából.) Árverések: Pest, váltó, bálványucza­t sz. oct. 26 délután 3 órakor ; B. Udvard', bár, nov. 7 délelőtt 10 ó.; Buda, ház, kert, a tanács­­teremben, nov. 17 r. 9 órakor ; Pest, házibuto­­rok, magyaruteze, Schmidinger-ház, ocr. 26 d. u. 3 ó.; Szabolcsin, Dada , nemesi birtok, dec. 10 d. e. 10 órakor; Veszprém, ház, nov. 10 reggel 9 ó. — Buda, ház, a­lkönyvi hat. üléster­mében, nov. 16 d. e. 10 órakor ; Pestm. P.lis, ingatlan birtok, nov. 16 d. e. 10 órakor . Pest, takarékpénztári részvények, városháza 1. em. oct. 31. d. e. 11 ó. Árlejtés: Szeged, irodai és világítási szerek, szabó- s csizmadiamunkák, nov. 7 reg­gel 9 órakor. Buda, papirszükséglet szállítása, írásbeli ajánlatok a m­. kir. egyetemi nyomda irodájában nov. 9-kén 9­ óráig benyújtandók. Haszonbérlet: Pest, városi közlege­lő s a vele kapcsolatos javadalmak, 6 évre, oct. 30, városházán földszint 1 sz. a. Csőd: Temesvár, Rauscher Sándor és Ka­talin ellen, dec. 21 — 23. g. Vaszics Péter ; Te­mesvár, Pilisch Regina ellen, dec. 14— 16 g. Po­­povics Zsigmond. Felhívás: Pestváros­­széke elé, özvegy Schweizer Ágnes, Takács István, Schweizer An­na, Kies Karolina, Thanner Terézia, nov. 30 kán r. 9 ó.; Aradm,­tszéke elé, g. Hadik Gusztáv jelzálogos hitelezői, november 25 én, reggeli 9 órakor. I­d­é­z­é­s : Pécs város tszéke elé, Tillise Adolf, nov. 6 reggeli 9ó.; Pest város t­széke elé, özv. Sundnerné, M­.das Mária, nov. 16. reg. 9 ó.; Pest város tszéke elé, Fuchs Dániel és Fuchs Antal, nov. 23. r. 9­6.

Next