A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)

1863-11-20 / 266. szám

f hatalom egyetértésének fontosságát bizonyítja. A lengyel ügy az európai közrend kérdése, mely tehát érdekel minden kormányt s szerencsét kí­vánhatunk magunknak, hogy politikai nézetein­ket osztják. Az angol kormány eszméje nálunk nem talál ellenmondást,­és ha a hatalmak ragasz­kodnak nyilatkozataikhoz, megegyeznénk a kö­zös nyilatkozattételben. A 3-ik sü­rgöny azért különösen neve­zetes, mert bebizonyítja, hogy márczius­­ban Angolország volt a tulaj­donképen izgató hatalom. Fran­­cziaország még szunnyadni látszik s Oroszországot az angol collectiv demon­stratio veszélyétől óvja. Drouyn ebben a fönnebb közlött 2-ik számú sürgönyre hi­vatkozva, igy ir : P­á­r­i­s, mart. 9. 1863. „Herczeg ur! Mart. 3-ki küldeményem óta, mely azon közleményt tartalmazza, melyet Na­pier lord Gortsakow hgnek kézbesitend, az an­gol kormány megmaradt szándékában a lengyel ügyeket illetőleg. Azon nézetben van, hogy a szerződési feltételekre alapított lépés nagyobb tekintél­lyel birand, ha azon hatalmak, melyek aláírtak, együttesen festik. A Gros báróhoz in­tézett, és ide mellékelt sürgöny (a II. számú) ér­­tesitendő Önt az e tárgyban írtam válaszról. — Nem gondoltam,hogy tanácsadásait hivatalos alak­ban tegye, de a sz. pétervári kormány átlátand­­ja, hogy ha a bécsi szerződésben részes hatal­mak britt ő fela, kormánya javaslatában meg­egyeznek, mi nem vonakodhatnánk a csatlako­zástól. Ha tehát, mint remélj­ük, az oroBz kor­mány kész engedményeket adni, jónak látandja talán e nyilatkozványt be nem várni s mi elsők magasztalnék kezdeményezését, hogy minden az angol kormány terve szerinti nyilatkozványt fölöslegessé tegyen.“ A 1Y. sz. Bürgönyt szintén a franczia külügyér írja Montebello legnek követke­ző tartalommal: „Herczeg úr ! Mihelyt a febr. 8 ki conventio folytán a kormányok a lengyel üg­gyel foglal­koztak, siettem önt tudósítani azon eszmékről, melyeket a helyzet költött bennünk, s kijelentem önnek a hangot, melylyel Gortsakow­iggel szemben éljen. 18-ki sürgönyöm óta többször visszatértem e tárgyra s fölhívtam önt, hogy az orosz kormánynak engesztelékeny politikát ajánl­jon s azon engedmények iránt magának tudo­mást szerezzen, melyeket az a közérdeknek hoz­ni hajlandó. Budberg báróvali beszélgetéseim fájdalom ke­vés reményt nyújtanak, hogy Oroszország oly engedményeket, tegyen, melyek a kedélyeket megnyugtassák. Sándor czár a fölkelés elnyomá­sa után amnestiát adni szándékoznék, melyből azonban a vezetők kisárvák. Ő felsége nem akarj­a visszavenni a lengyeleknek adott enged­ményeket ; anyagi érdekeik vezetésében bizo­­nyos részvételt enged nekik, mely aztán később fejlesz­tető lenne. Tudomásul kell vennünk a jóindulatú hangu­latot, de férjünk tőle, hogy a jelen mozgalom kibékitésére nem ele­gendők. Midőn a lengyelek fölkeltek, már birtokában valának azon intéz­­ményeknek, melyek föntartását most ígérik. És intézmények föntartása, az anyagi érdekek ke­zelése körüli nagyobb részvét mellett is, koránt sem felel meg a jelen igényeknek s nem mulaszt­hatom el kijelenteni önnek, mennyi­e sajnál­nék, ha az orosz udvar hathatósb gyógyszert nem találna a veszélyes baj orvoslására. Utóirat. E pillanatban értesülök,hogy Gor­­csakov by Russel lord marcz. 2­ ki ;­ürgönyére szóval felelt. A sz. pétervári kormány czáf­olja az angol államtitkár nézeteit s az Oroszország­nak adott tanácsot visszautasítja.“ (Folyt. következik.) | tika a császárt egészen forradalmi útra szeretné tuszkolni. A „Wie D. Abend PoBt“ jellemzőnek találja, hogy a „Mem. dip].“ azok ellenében, kik a con­gressus eshetőleges összejövetelé­től a felforgató párt diadalát remé­­lik, nem tud nyomatékosabb indo­kokkal fellépni, mint az 1859. sept. 9-iki „Moniteur“-jegyzék következő szavaival: „Úgy látszik, hogy sokat remélnek egy európai con­gressustól; mi magunk is minden erőnkből óhajt­juk azt, de kétkedünk rajta, hogy egy congres­­sus Olaszországra nézve kedvezőbb feltételeket fogna megállapíthatni. A congressus csak azt kívánhatja, ami igazságos. És vajjon igazságos dolog lenne-e, egy nagyhatalomtól fontos enge­déseket kívánni, anélkül hogy viszonzásul mél­tányos cserével kínáltatnák meg ? Az egyedüli eszköz a háború lehetne. Azonban vigyázzon Olaszország, nehogy csalatkozzék. Európában csak egyetlen egy hatalom van, amely eszméért visel hadat. Ez a hatalom Francziaország, Fran­cziaország pedig betelj­esíté küldetését. Lengyel mozgalmak. (K.) A „GeD. Corr.“ azon jelentése, hogy a var­só-bécsi vasúton folyvást orosz hadcsapatok érkeznek a galicziai határra, nem csak való, de a „Lamb­­erg“ azzal toldja meg, hogy a másik határszélen ugyanily csapatmozgalom tapasztal­ható. Brodyból írják e lapnak, hogy az orosz ha­dak folyton foly­­­ást érkeznek a határra s a leg­kisebb helység is úgyszólván hemzseg az orosz katonaságtól. Azon tömérdek álhirrel és irányhazugsággal szemben, melyeket az orosz lapokban a forradal­mi törvényszékek s a nemzeti kormány tagjai­nak elfogatásáról olvasunk, jól esik egyszer épen orosz részről valót is hallanunk. A sz. pétervári akadémiai lap után a hivatalos „Jours­ da St. Petersbourg“ következő sorokat ír : „Máig a forradalmi törvényszékek egyet­lenegy tagját sem sikerült kézre ke­­ritenünk s mégis a politikai gyilkosságok foly­ton folynak. A mi a felfedezést annyira nehezíti az, hogy ama titkos törvényszékek tagjai valódi nevükön maguk sem ismerik egymást. Legutóbb sok politikai bűnös került fogságba, a vallatás­nál igen érdekes fölfedezéseket tesznek, melyek a forradalmi szerkezet felfedezésére vezethetné­nek , de bűntársaik valódi nevét soha sem árul­ják el, azon egyszerű okból, mert maguk sem tudják. A „Journ. de St. Petersbourg“ macska­körmök közt hozzáteszi : „Ez is igen ritkán történik.“ Az ifjú Murawiewet saját parasztjai megrohan­ták palotájában, hogy fizessen nekik fejenkint 250 rubelt a nemességtől elvett birtokokból . Murawhew két rubelt már ajánlott nekik, de a roscolnikok, szám szerint 500-an, meg nem elé­gedve testileg is bántalmazni kezdték, s kétszá­zad katonaságra volt szükség, hogy megnyu­godjanak. Ausztria, B­é­c­s, nov. 18 (Négy hatalom egy nézetben; Napoleon császár congressusba hívása felett, a „W­ien. Abend. Post“ fejcsóvá­­l­á­s­a.) A „Vild.“ irja: Azon egy pontra nézve egy véleményen látszanak lenni Londonban, Bécsben, Berlinben és Sz. Pétervárott, hogy a francziák császárának congressusba hívását fe­nyegetésnek tartják mindenütt. Egy angol a trón­­beszéd által előidézett hatást így jellemzi: „A francziák császára oly hevesen dugta be a kard­ját hüvelyébe, hogy a hüvely hegyét keresztül­­ szúrta.“ Nagy figyelmet érdemel azon körül­mény, miszerint a porosz és orosz félhivatalos lapok az olasz forradalmi politika ellen egy­­aránt kárhoztatólag nyilatkoznak. A sz. péter­vári „Glosz“ „koronás revolutionares “-ne­k meri Napóleont nevezni. Úgy látszik, a­ régi ha­talmak attól tartanak, hogy az olaszországi poli­ Külföld, Oroszország. Sz. P­étervár, nov. (Nincs hajlam a congressus felé.) A félhivatalosnak ismert „Ruski Invalid“ a con­­gressusra vonatkozólag így nyilatkozik: „Egy hatalom se fogja azt tenni, hogy az átalános bé­ke kedvéért saját érdekeit feláldozza; Oroszor­szág pedig nincs abban a helyzetben, hogy Len­gyelországra vonatkozólag mások határozatát tűrje el, aminek Oroszország jövőjére nézve sú­lyos következményei lehetnének. A Napóleonféle programm nem a múltat hanem a jövőt véli kér­dés fölöttinek. Ezért lehet az orosz kormány ré­széről tagadó választ várni. Poroszország szük­­ségkép ugyanezen ösvényt lesz kénytelen kö­vetni. Ausztria szokása szerint, sem igent se n­e­m­et nem fog mondani. Vajjon mit teend An­golország, melynek az a czélzás szól, — a titkos tervezések felemlítése alkalmával — hogy fél a napvilágtól? A távirati jelen­ések szerint Napo­leon kihívó trónbeszéde két nap alatt kétszer csinált fényes fiascot az angol sajtóban.“ Odessa, oct. 31. (A déli hadsereg, a hangulat, vasút.) Lüders­tick lesz a 160 ezer főnyi déli hadsereg parancsnoka. Ezen had­sereg felállítása Krimmtől Galicziáig lesz kiter­jesztve. 10,000 doni kozákot fog az magában foglalni. A császár Kriminben tartózkodása ezen hadtest szervezésével van összefüggésben ; az orthodox görög papság lankadatlanul tüzeli a paraszt népet és a katonaságot. Az ingerültség magas fokot ért Oroszország déli részeiben. A császár elfogadá Palacioff bolgár látogatását, úgy szintén Murussi oláh herczegét is. Schuwaloff gr. ezredes titkos megbízatásban Szerbiába kül­detett. Az Odessa és Korakoff között munkában levő vasút gyorsan készül. Németország, Berlin, nov. 17. (Sles­­v­i­g-h­olsteini ügy; congressus.) Hol­steinből azon hir érkezik, hogy a rendi ülés tag­­j­i és helyetteseik csütörtökön egybegyülnek Kielben az ország állapota fölött tanácskozan­­dók. Néhány befolyásos tag tette a meghívást, mely csak magánértekezlet jellemével bír ugyan, de határozott befolyása lehet az ország magatar­tására a trón­változással szem­ben. (Nov. 18 iki hamburgi sürgöny szerint ezen gyűlés betilta­tott.) Drezdai tudósítás szerint a Nationalverein tegnapi ott megtartott gyűlése azt határozta, hogy Ölesvig-Holsteinban csak a fiág bír örökö­södési joggal, s minden kísérlet a trónörökösö­dés megváltoztatására Németország jogának m­eg­­sértését foglalja magában, s minden módon, szükség esetén fegyveres erővel is, visszautasí­tandó. — A gothai kormány azon lépéséhez, hogy az augustenburgi örököst slesvig-holsteini herczegül elismerte , aligha fog a többi szö­vetségi állam járulni. — Lehet azonban indok a vezető államok további lépéseire, hogy Dániá­tól komoly enged­ményeket nyerjenek. Az ok, hogy Dániát más uton lehes­en Németország igényeinek figyelembe vételére bírni, erősen kell kételkedni. —Azon szövetségi bizottmány, mely Napoleon congrassus­ meghivására a jelentésté­tellel megbizatott, még ülést nem tartott, mert utasításai hiányzanak ; előadóul Pfordzent vá­­lasztá. Megegyezés esetén ő lenne a szövetség­ülés követe Párisban. A választmány által ja­­vaslandó feltételekül ezeket mondják : 1) A né­met szövetség belügyei nem jöhetnek tanácsko­zás alá; 2) alapul az 1815-ki szerződések vétes­senek; 3) előleges programm állapíttassák m­eg. A kis államok ellenkezni látszanak azzal, hogy a szövetségen kívül a 4 k­irályság is képviselve legyen a congreseuson. — A „Spen. Zig“nak, mely már a múltkor megczáfolta az angol po­rosz-osztrák egyetértést, Bécsből ezeket írják: „Jobban vagyunk értesülve, mint a „Presse,“ ha mondjuk, hogy az eddigi véleménycsere a neve­zett kormányok közö­tt bizonyos eredményre még nem vezetett, hanem, hogy a bécsi kormány meg­kezdte véleménycsere most is tart s egyátalában még kilátás sincs arra, hogy az egyetértés létrejöj­jön arra nézve, hogy a három hatalom a vezetést kivehesse Francziaország kezéből.Az eddigi meg­egyezés a visszautasítás szükségének kölcsönös k­örlésére szorítkozik a személyes megjelenést illetőleg, nemkülönben az elvben elfogadható diplomaták congressusa programmjának előle­­ges meghatározására. Ez a programmkészítés azonban baj, s ha a „Presse“ azt jelenti, hogy a három kormány már megegyezett, miszerint a programm határait kiszabandja annyiban, hogy csak azon kérdéseket tartandják keretébe illő­nek, melyek a jelen pillanatban dipl. tárgyalá­sok vagy viszályok tárgyai az európai hatalmak között, úgy ezt egyelőre egészen bizonytalan conjunktúrának kell mondanunk. Poroszország és Ausztria között is forognak fenn differentiák a szövetségreformra nézve, s nem hisszük, hogy akár egyiknek akár másiknak, akár mindkettő­nek nagy kedve legyen ez ügyet a congressus elé vinni. Schleswig, nov. 14. (A k­i­r­á­l­y) a Schley hosszában tett legközelebbi utazásakor nagyon meghűtötte magát, s kiválólag fejorbán­­cza okozott aggodalmat, mely bajban már több ízben szenvedett volt ö­ssze, s három év előtt annyira erőt vett volt rajta, hogy felgyógyulása igen kétségessé vált. Akkor Christiansburgban, ez utóbbi alkalommal már Glüksburgban szé­kelt a király, ahol múlt vasárnap meg is halt. Németalföld, Holland, nov. 13. (Nem­zeti ünnepély.) Jövő héten fogja a németal­földi nép ünnepelni az orániai dinaszia ötven év előtt történt visszakerülését a franczia uralom után. Az ünnepély iránti lelkesedést a külföld alig képes elképzelni. A népség ifja és véne, apraja nagyja oraniai cocardát visel; a há­zak zászlókkal vannak feldiszitve, ünnepélyes menetek mindenfelé népmulatságok rendeztet­nek,­­ hétfőre és keddre az egész országban nagy kivilágítás van elrendelve. Túlzásokban sincs hiány; láthatni lovak és ebek fején, nya­kán oraniai szinti szalagokat „Oranje bőven“ felirattal. A nép valóságos öröm mámorban úszik, s a részrehajlatlan néző kénytelen elismerni, hogy ezen öröm nem alaptalan. Az oraniai házból való fejedelmek mindenkor szabad­elvű , a nép jogairól és szabadságairól gon­doskodó uralkodók valának, s még mint királyok is, régi hagyományokhoz kapcsolt eszmelánczolatnál fogva mindenkor az or­szág első polgárainak tartották magukat. In­nen az a kölcsönös benső ragaszkodás király és nép között, melyet sok külföldi nagy erőlködés­sel sem igen tud felfogni. Németalföld népe je­lenleg a legszabadelvűbb kormányzatban része­sül egész Európában, s a modern államélet min­den jótékony intézetének teljes élvezetében, elé­gedett öntudattal tekint vissza legközelebb le­folyt félszázadára. Ezek hozták meg neki a ha­beas corpus­a-­tát, melynél a legbüszkébb angol nem kívánhat különbet; a szabad sajtót, a független s elmozdíthatlan bírói rendet, a tör­vény előtti teljes egyenlőséget, a szabályozott törvénykezési rendszert és azt az alkotmányt, a­mely egyszersmind valóság is, nem csupán név és írott betű. Az ország sűrűén át van szőve vas­úthálózattal, melyre az állam évenként 10 millió irtot ad ki, s az államadóság mégis 227 millió­val kereskedett 15 év alatt, és nagyon valósz­í­­nű, hogy a minisztérium ezentúl is képes leend amortizáló eljárását folytatni. Olaszország, Turin, nov. 14. (Minisz­terválság) hire kezd szállongni. A „Diritto“­­­ föntartással — ismétli, miszerint tegnap arról hallott volna, hogy a király Ricasolit magához hivatá. A lobbi lapok is emlegetik több vagy ke­vesebb föntartással, hogy változás lesz a minisz­tériumban. Az a kérdés is fog­alkodtatja a sajtót, vajjon jó lesz-e elmenni a párisi congressusba. Némelyek Ricasolit, mások Ratazzit, ismét má­sok Villamarinát emlegetik. Spanyolország, Madrid, nov. 14. (Há­zasság, Narvaez trngy.) Egy londoni levél szerint Maria Izabella infánsnőnek Mont­­pensier hg leányának (szül. 1848 sept. 21 én) a Párisi gróffal leendő egybekelése elhatároztatott. Narvaez tbornagy f. hó 12-én a királynő ál­tal kitűnő kegygyel fogadtatott, s ezen körül­mény alapján tüstént miniszterválságról szál­longó hírek keletkeztek, holott nem igen áll ré­szükön a valószínűség. Pár hónap előtt Narvaez volt O’Donnel utódául kiszemelve, de népsze­rűtlensége oly félremagyarázhatlanul lett feltün­tetve a közvélemény részéről, hogy a királynő tanácsosnak tartá más választást tenni. Francziaország, P­á­r­i­s, nov. 15. (A c­s­á­­szár meghívó l­e­v­el­e­i­n­e­k r­é­s­z­l­e­t­e­s ismertetése; a helyzet szinezése; III. Napoleon vélt tervezései.) A „Court du Dimanche“ a császár meghívó leve­leiről részletes tudósításokat közöl. Többnyire a közönséges levélposta utján küldettek szét; Pá­­risból nov. 5 én. Csak a pápának, a szultánnak és a hellenek királyának szólók indíttattak el 8-án. Szám szerint 20 ilyen meghívás küldetett szét, a császár a szöveget, mely a czimzéseken kívül egyenlő, nem sajátkezüleg irta, csak aláírásával erősité meg. Ezen szavak : dans les cas où les princ­s alliés“ stb. melyek által az uralkodók es­­hetőleg személyes megjelenése iránti óhajtás fe­jeztetik ki, a pápának, a szultánnak, az angol és spanyol királynőknek szóló meghívásokban is benfoglaltatnak. A külföldi udvaroknál levő franccia ügyvivőknek ezen meghívások kísére­tében — a „Cour, du Dim.“ szerint — nem kül­dettek külön utasítások. Csak a meghívás máso­lata küldetett meg nekik s egy rövidke sürgönyt kaptak, me­lyben D­ouin de Lhuys egyszerűen szólítja fel őket a meghívások melletti buzgól­­kodásra, az illető udvaroknál. A „Patrie“ Stockholmból táviratilag arról ér­­tesíttetik, hogy a svéd-norvég kormány elhatá­rozta magát a congressusban megjelenni.­­ A „Nation“ egy czikkében az angol és osztrák hír­lapok ellen fordul. A „Nation“ azt is elmondja őszintén, hogy még ekkorig egy iro­mánytól sem érkezett a congressus elfogadását jelentő hiva­talos alakban nyilatkozat, hanem több felől vett jelek után egy ideig várakozni fognak a felele­tekkel. — Magán­levelekből a felől értesül a ne­vezett lap, hogy Sz. Pétervárott a Sándor c­ár tanácsadóinak tekinthető államférfiak többsége azon véleményben van, miszerint a congressus­­tervet a priori el kell fogadni, úgy azonban, hogy előbb a congressuson előfordulandó kér­dések iránt tisztába kell jönni. — Másfelől arról értesül a „Nation,“ hogy azon lépés, melyet III. Napoleon a pápánál, s más ural­kodóknál tett, bizonyos ajánlatok kíséreté­ben történt, melyekre nézve Latour d’Auvergne­­nek (talán Sartigesnek ?) meghagyatott, hogy mihelyt Rómában megérkezik, tüstént lásson azok támogatásához. A császár megígérte volna, hogy azon esetre, ha a pápa személyesen jelenik meg a congressuson,fentartja számára az elnöksé­get , sőt még az is közel járna a császár politi­kájához, hogy a congressustól olyan nyilatkoza­tot akart volna eszközölni, mely a pápának mostani birtokát biztosítsa. Még azt a reményt is táplálta volna Napóleon császár, hogy ha si­­kerülend neki a pápát Páriába szerezni, felhasz­­nálandja az alkalmat, hogy általa megkoronáztas­­sék. Hanem ezen hírekért a „Nation“ nem vállal kezességet. Hogy némely hatalmak nem fognak hajolni Napóleon császár meghívására, ezt előre látták. A császár nézete idevonatkozólag az vol­na, hogy ezekkel­ nem kell törődni, hanem a con­­gressust mégis tartsák meg a többi hatalmak. És minthogy ez esetben a hozott határozatok nem bírhatnának oly erővel, mint az összes ha­talmak congressusának rendeletei, tehát csak egyszerűen nyilatkozvány jellemével fognának bírni, s azokra építve egy ligát (d’une sorté de ligue) lehetne alkotni, mely magába foglalná mindazon uralkodókat, kiknek érdekeik és el­veik a császáréival öszhangzók. arak hívták meg Vayt utólagosan Bécsbe. Ezért sem állhatunk jót, amiről jót állhatunk az, hogy Vay b. nem legmagasb meghívás folytán hiva­tott Bécsbe. — A „Polit. Korresp.“ irja ugyane tárgyban, hogy Vaynak Bécsben létéről a le­g­különbözőbb versiók keringenek. A kapott föl­világositások oda mutatnak, hogy csupán a prot. egyház ügyében van itten. Az itt levő küldöttség kérdezősködött volna, váljon Vag b, ki úgy látszik még kegyvesztett, elfogadtatnék-e ö föls. által, s erre kedvező volt a válasz.­­ Ugyan­ e lap állítólag irányadó részről újabb ja­vaslatokról akar tudni a kérdés megoldására nézve. Az a szűkebb és bővebb reichsrath közt valami középút, valami speciális magyar reichs­­rathból állna, mely csak a magyar korona or­szágainak követeiből alakulna; nem hivatnék egybe rendesen, csak időről időre, hogy az eléje terjesztett tárgyak fölött tanácskozzék. Ezt a tervet valami nagyon hatalmas tényező pártol­ná. — Ranolder veszprémi püspök miséz hol­nap a császárné születésnapján. Forgách kan­­czellár lakomájára szintén meg van híva Ra­nolder. Turin, nov. 14. (A congressusra a királyt Arese és a külügyminiszter fogná kísérni; a pápa nem küld kép­viselőt a congressusra.) Itt a hivatalos világ nagy örömét leli előre a congressusban, s már emlegetik is Arese grófot, mint a­ki a ki­rályt el fogná kisérni a congressusra, a külügy­miniszteren és személyzetén kivül.­­ Az itteni külügyminisztérium Nigra lovag utján már né­hány nap előtt tudomással bírt a császár levelé­ről, s ennek következtében történt, hogy az olasz kormány a többinél hamarabb felelt III. Napóleonnak. Victor Emmanuel Nápoly­ban igen barátságosan nyilatkozott Napóleon császárról a franczia tengernagy előtt, ki a ki­rály üdvözlésére jött Nápolyba, s egyebek közt azt is monda, hogy Olaszország részére sok jót remél a congressustól. A viharos idő miatt még mostanig se lehetett a hajóhad felett szemlét tartani, s az is könnyen megeshetik, hogy ha a szakadó eső nem éri el, az egész demonstratio elhalasztatik, s a király holnap már visszaérke­zik Turinba.­­ A Rómából érkező tudósítások egyhangúlag azt jelentik, hogy a pápa nem fogja magát képviseltetni a congressuson, s hogy Na­poleon császár beszéde ott rész benyomást tett, mivel nem tett említést, mint az előbbi években, a pápa jogairól. Nápoly, nov. 13. (A király) tegnap nagy díszebéden vendégelte meg a jelenvolt senatoro­­kat, képviselőket és diplomatiai kart, s később az unió casinojában rendezett tánczmulatságon jelent meg. Ma az 500 betegre épített Jézus- Mária-kórházat avatá fel. Mai napig még nem lehetett a rész­idő miatt megtartani a hajóhadi szemlét. Pária, nov. 16. (Minisztertanács, a dán király halála.) Holnap miniszterta­nács lesz Compiegneben, melyben fontos ügyek fognának tárgyaltatni. — A dán király halálá­nak hire meglepő volt. Itt attól tartnak, hogy Schleswig, Holstein és Lauenburg herczegsé­­gek, melyek az 1852-iki szerződést soha el nem ismerték, a Dániától való teljes elszakadást fogják sürgetni. Az angol kormány ezt termé­szetesen nem fogja helyeselni. Palmerston az uj királyt némely engedmények megadására bir­ni szándékozik, de azok a hűségeket bizonyára nem elégítenék ki, és ha nem ragadnának is fegyvert jövőjük érdekében, de az új rendezke­­dés ellen tiltakozni fognak. Sz. Pétervár, nov. 11. (O­r­o­s­z csapat­mozgalmak) Hir szerint a csapatok elhelye­zési terve oda megyen, hogy Finnlandot s a ke­leti partvidéket 25­0000 ember száll­ja meg. Lengyelországban 150000, délnyugaton és Bess­­arabiában 19000, Odessában, Nikolajevben, Krímben 70000, az azovi tenger mellékén és a Kaukázusban 110OO0 ember lesz fölállítva; ös­­­szesen 750000 fő. Konstantinápoly, nov. 13. (Tiltako­zó jegyzék.) Londonon át táviratilag jelen­tik, hogy a porta jegyzéket intézett az orosz kor­mányhoz, melyben a határszéli készülődések s a Feketetengeren folyamatban levő ágyunaszádok építése ellen tiltakozik. Esti posta Bécs, nov. 18. (Vay Miklós b. Bécs­­be hivatásáról) a „Gen. Korr.“ ezeket ir­ja : A „Pressének“ egy távirata azt hiresztelé, hogy Vay b. volt udv. ka­nczellár legfelsőbb meghagyás folytán hivatott Bécsbe. Azon üyye­­kezetben, hogy bizonyost tudjunk, az illetékes udv. kanczelláriai körökben épen oly meglepe­téssel találkozunk, mert a kanczelláriának Vay báró Bécsbe hivatásáról nincsen tudomása. A fonalat, mely e hírre vezethetett, abban találjuk, hogy egy protestáns küldöttség idéz. Bécsben, mely a legközelebbi pesti zsinat határozatait lesz ö felsége elé terjesztendő s melyhez Vay báró is csatlakozandó volt. Meglehet, hogy ezen Táviratok. Rustsuk, nov. 17. Négy angol mér­nök érkezett ide, hogy a Rustsuk-várnai vasútvonal építését megkezdjék. Bécs, nov. 19. A császár ő Felsége a helvét hitvallásu convent Prónay Gábor által vezetett küldöttségének magyarul ekkép választott: Valamennyi vallásfele­kezetek békéje és jólléte egyaránt­­ fekszik szivemen. Önök panaszait megvizsgálta­tom s gondoskodni fogok, hogy tekintet­tel az 1790.26. törvényczikkekre mindaz megtörténjék, a mi a törvényes felügye­leti jog határai között az igazsággal meg­egyeztethető. Határzataim egyes panasz­pontokra vonatkozólag annak idején kü­lön tudatni fognak önökkel. Frankfurt, nov. 18. A „Südd.Zig“ következő kormányralépési pátenst közöl: Schleswig Holsteinnak! Uralkodó há­zatok dánági utaló fejedelme kimúlt. Or­szágunk és az oldenburgi háznak régi öreg­ködési rendje szerint, azon határzatok ere­jénél fogva, melyeket a slesvig holsteini országgyűlés törvényei közé igtatott, az atyám által részemre kiadott lemondás alapján kijelentem ezennel, mint az ol­denburgi ház első­szülött hercsege, hogy a sleswig-holsteini hűségek kormányára lépek s ezzel átveszem a jogokat és kö­telességeket, melyeket a gondviselés rám és házamra bízott. Tudom, hogy e kötelességek nehéz időkben súlyosodnak rám; tudom, hogy az én s a ti jogotok kivivására ügyünk igazsága s a régi és újabb eskük szentsé­gén kivül egyéb nem áll rendelkezésem­re, valamint meggyőződéstek szilárdsága azon kötelékben, mely sorsunkat egybe­­füzi. Eddig az igaztalanságot épen oly férfiasan viseltétek, miként férfiasan har­­czoltatok ellene. A járomra, mely rátok nehezedett, elvitázhatlan jog adott ürü­gyet; a dán király hitek volt egyszer­smind. Mostantól a dán király uralma fö­löttetek bitorlás lenne s jogtalan erőszak, s közös föladatunk, hogy véget vessünk ez uralomnak. Nem hívhatlak fel most, hogy erőszak­nak erőszakkal álljatok szembe. Országo­tokban idegen katonák vannak, nincsen fegyveretek. Az én föladatom, hogy a szövetségi kormányokat az én s a ti jogotok védel­mére fölhívjam. A német szövetség soha sem volt ellene a törvényes örökösödés­nek. A német kormányok joga ugyan­azon alapon nyugszik, melyen az enyém, s Európa kormányai nem fognak ellen­szegülni azon tapasztalat bizonyította igazságnak, hogy állandó rend föl nem tartható, hol önkényes jogrend a nép szent kivánatai, Istentől adott nemzetisége és ős joga ellenére erőszakoltatik rá. Lauenburgiak ! Szép országotok, mely viszontadomány azon országért, melynek nevét születésem után viselem...........(e­­ mondat távirdai tévedés folytán nincs­­ befejezve.) Ígérem nektek, hogy nemzeti jogoto­kat sajátomul tekintem, s a mennyiben hivatva vagyok, jogaitokat és kiváltságai­tokat védeni fogom. Schleswig Holsteinnak!Áthatva azon meg­győződéstől, hogy jogom megmentéstek, fogadom saját s házam nevében, hogy ve­letek leszek, miként veletek voltam a csa­tában s nem válom el tőletek és jogunk­tól. Fogadom és esküszöm, az alaptör­vény értelmében, hogy a slesvig-holsteini hűségek alkotmányát és törvényeit meg­­tartandom s a nép jogait megőrzendem. Isten engem úgy segéljen ! Dobring várában, 1863. nov. 16. Frigyes, Schleswig-Holstein herczege. Frankfurt, nov. 18. A szö­vetséggy­ű­­lés badeni követe, Frigyes Schleswig hol­­steini herczegnek abbeli teljhatalmát, hogy Holsteint szavazattal képviselje, kor­mány­a engedelmével egyelőre elfogadta. Frankfurt, nov. 18, Hir szerint a weimari és meiningeni nagyhgek az au­gustenburgi herczeget Schleswig-Holstein hgeül elismerték. Berlin, nov. 17. A „Nordd. Zig“ Stockholmból 13-áról a következő tudósí­tást kapta : Az államadóssági bizottság elhatározta az új államkölcsönt elhalasz­tani, míg más propositiók, névleg kül­földről, beérkeznek. Berlin, nov. 18. A követek háza mai ülésében jelentés tétetett ajun. elsői saj­­tórendeletről. Simson és Gneist indítvá­nyozzák, hogy a ház : 1) az alkotmány 63. §. alapján a jóváhagyást megtagad­ja; 2) a 103. §. alapján kijelentse, hogy a sajtórendelet sem a közbiztonság fen­­tartására, sem rendkívüli bajok orvoslá­sára nem szükséges s a sajtószabadság rendelet útján egyátalán nem korlátoz­ható. Aján­­l irendelet tartalma is ellen­kezik az alkotmán­nyal. — A tárgyalás holnap lesz. Berlin, nov. 18. A mai keresztes lap írja : Biztos hir szerint a Dániával kike­­rülhetlen viszál­lyal szemben, a had- és tengerészeti minisztérium tevékenysége erősen igénybe vétetik. A 6- és 13 dik hadosztály parancsot kaptak a készenál­­lásra, s kellő rendelkezések tétettek a hajóhad tiszpontosítására. Kopenhága, nov. 17. A porosz kö­vet e hó 15-én tudatta Hall miniszterel­nökkel, hogy Poroszország az új alkot­­mányterv netáni kibocsátásában a hely­zet lényeges nehezítését látná. A dán miniszterek megegyeztek, erre semmi súlyt nem fektetni, s az alkotmányterv kihirdetését sürgetik. Kopenhága, nov. 17. Biztos tudósí­tások szerint Kopenhágában agitatio foly arra nézve, hogy a király az uj alkot­­mányterv aláírására birassék. Kopenhága, nov. 18. Este. A dán birodalmi tanács rendkívüli ülésében a tanácselnök jelenti, hogy a király az öszállam alkotmányt aláírta. Az elnök élteti a királyt, mit a gyüleke­zet s a karzatok ujjongva viszonoznak. London, nov. 18. Angolország java­solja, hogy a bécsi és londoni kormányok kö­­t megállapítandó, a congressusra vo­natkozó pontokhoz különös tiltakozás csatoltassék az 1856-os párisi szerződés bármely megváltoztatása ellen. Hir szerint Poroszország elveti e javas­latot, mert az Oroszországgal­ kiegyenlí­tést veszélyeztetné. Ausztria is azt hiszi, hogy a congressus feladatának előleges megszabása által elég lesz téve Angolor­szág kivonatának. Turin, nov. 18. Az első kamaraülés tegnap volt. Newyork, nov. 8. Charlestonból e hó 4-kéről érkezett magántudósitás sze­rint , az unionisták bevették Sumter erődöt. Meade a Richmondba vivő utat el­hagyta, hogy oly téli szállásokat keres­sen, hol a guerillák által kevésbbé fog nyugtalaníttatni. Seward államtitkár egy beszédben mondta : A béke nem áll előbb helyre, mint a­midőn Lincoln az összes államok elnöke lesz.

Next