A Hon, 1863. november (1. évfolyam, 250-274. szám)
1863-11-20 / 266. szám
f hatalom egyetértésének fontosságát bizonyítja. A lengyel ügy az európai közrend kérdése, mely tehát érdekel minden kormányt s szerencsét kívánhatunk magunknak, hogy politikai nézeteinket osztják. Az angol kormány eszméje nálunk nem talál ellenmondást,és ha a hatalmak ragaszkodnak nyilatkozataikhoz, megegyeznénk a közös nyilatkozattételben. A 3-ik sürgöny azért különösen nevezetes, mert bebizonyítja, hogy márcziusban Angolország volt a tulajdonképen izgató hatalom. Francziaország még szunnyadni látszik s Oroszországot az angol collectiv demonstratio veszélyétől óvja. Drouyn ebben a fönnebb közlött 2-ik számú sürgönyre hivatkozva, igy ir : Páris, mart. 9. 1863. „Herczeg ur! Mart. 3-ki küldeményem óta, mely azon közleményt tartalmazza, melyet Napier lord Gortsakow hgnek kézbesitend, az angol kormány megmaradt szándékában a lengyel ügyeket illetőleg. Azon nézetben van, hogy a szerződési feltételekre alapított lépés nagyobb tekintéllyel birand, ha azon hatalmak, melyek aláírtak, együttesen festik. A Gros báróhoz intézett, és ide mellékelt sürgöny (a II. számú) értesitendő Önt az e tárgyban írtam válaszról. — Nem gondoltam,hogy tanácsadásait hivatalos alakban tegye, de a sz. pétervári kormány átlátandja, hogy ha a bécsi szerződésben részes hatalmak britt ő fela, kormánya javaslatában megegyeznek, mi nem vonakodhatnánk a csatlakozástól. Ha tehát, mint reméljük, az oroBz kormány kész engedményeket adni, jónak látandja talán e nyilatkozványt be nem várni s mi elsők magasztalnék kezdeményezését, hogy minden az angol kormány terve szerinti nyilatkozványt fölöslegessé tegyen.“ A 1Y. sz. Bürgönyt szintén a franczia külügyér írja Montebello legnek következő tartalommal: „Herczeg úr ! Mihelyt a febr. 8 ki conventio folytán a kormányok a lengyel üggyel foglalkoztak, siettem önt tudósítani azon eszmékről, melyeket a helyzet költött bennünk, s kijelentem önnek a hangot, melylyel Gortsakowiggel szemben éljen. 18-ki sürgönyöm óta többször visszatértem e tárgyra s fölhívtam önt, hogy az orosz kormánynak engesztelékeny politikát ajánljon s azon engedmények iránt magának tudomást szerezzen, melyeket az a közérdeknek hozni hajlandó. Budberg báróvali beszélgetéseim fájdalom kevés reményt nyújtanak, hogy Oroszország oly engedményeket, tegyen, melyek a kedélyeket megnyugtassák. Sándor czár a fölkelés elnyomása után amnestiát adni szándékoznék, melyből azonban a vezetők kisárvák. Ő felsége nem akarja visszavenni a lengyeleknek adott engedményeket ; anyagi érdekeik vezetésében bizonyos részvételt enged nekik, mely aztán később fejlesztető lenne. Tudomásul kell vennünk a jóindulatú hangulatot, de férjünk tőle, hogy a jelen mozgalom kibékitésére nem elegendők. Midőn a lengyelek fölkeltek, már birtokában valának azon intézményeknek, melyek föntartását most ígérik. És intézmények föntartása, az anyagi érdekek kezelése körüli nagyobb részvét mellett is, koránt sem felel meg a jelen igényeknek s nem mulaszthatom el kijelenteni önnek, mennyie sajnálnék, ha az orosz udvar hathatósb gyógyszert nem találna a veszélyes baj orvoslására. Utóirat. E pillanatban értesülök,hogy Gorcsakov by Russel lord marcz. 2 ki ;ürgönyére szóval felelt. A sz. pétervári kormány czáfolja az angol államtitkár nézeteit s az Oroszországnak adott tanácsot visszautasítja.“ (Folyt. következik.) | tika a császárt egészen forradalmi útra szeretné tuszkolni. A „Wie D. Abend PoBt“ jellemzőnek találja, hogy a „Mem. dip].“ azok ellenében, kik a congressus eshetőleges összejövetelétől a felforgató párt diadalát remélik, nem tud nyomatékosabb indokokkal fellépni, mint az 1859. sept. 9-iki „Moniteur“-jegyzék következő szavaival: „Úgy látszik, hogy sokat remélnek egy európai congressustól; mi magunk is minden erőnkből óhajtjuk azt, de kétkedünk rajta, hogy egy congressus Olaszországra nézve kedvezőbb feltételeket fogna megállapíthatni. A congressus csak azt kívánhatja, ami igazságos. És vajjon igazságos dolog lenne-e, egy nagyhatalomtól fontos engedéseket kívánni, anélkül hogy viszonzásul méltányos cserével kínáltatnák meg ? Az egyedüli eszköz a háború lehetne. Azonban vigyázzon Olaszország, nehogy csalatkozzék. Európában csak egyetlen egy hatalom van, amely eszméért visel hadat. Ez a hatalom Francziaország, Francziaország pedig beteljesíté küldetését. Lengyel mozgalmak. (K.) A „GeD. Corr.“ azon jelentése, hogy a varsó-bécsi vasúton folyvást orosz hadcsapatok érkeznek a galicziai határra, nem csak való, de a „Lamberg“ azzal toldja meg, hogy a másik határszélen ugyanily csapatmozgalom tapasztalható. Brodyból írják e lapnak, hogy az orosz hadak folyton folyást érkeznek a határra s a legkisebb helység is úgyszólván hemzseg az orosz katonaságtól. Azon tömérdek álhirrel és irányhazugsággal szemben, melyeket az orosz lapokban a forradalmi törvényszékek s a nemzeti kormány tagjainak elfogatásáról olvasunk, jól esik egyszer épen orosz részről valót is hallanunk. A sz. pétervári akadémiai lap után a hivatalos „Jours da St. Petersbourg“ következő sorokat ír : „Máig a forradalmi törvényszékek egyetlenegy tagját sem sikerült kézre keritenünk s mégis a politikai gyilkosságok folyton folynak. A mi a felfedezést annyira nehezíti az, hogy ama titkos törvényszékek tagjai valódi nevükön maguk sem ismerik egymást. Legutóbb sok politikai bűnös került fogságba, a vallatásnál igen érdekes fölfedezéseket tesznek, melyek a forradalmi szerkezet felfedezésére vezethetnének , de bűntársaik valódi nevét soha sem árulják el, azon egyszerű okból, mert maguk sem tudják. A „Journ. de St. Petersbourg“ macskakörmök közt hozzáteszi : „Ez is igen ritkán történik.“ Az ifjú Murawiewet saját parasztjai megrohanták palotájában, hogy fizessen nekik fejenkint 250 rubelt a nemességtől elvett birtokokból . Murawhew két rubelt már ajánlott nekik, de a roscolnikok, szám szerint 500-an, meg nem elégedve testileg is bántalmazni kezdték, s kétszázad katonaságra volt szükség, hogy megnyugodjanak. Ausztria, Bécs, nov. 18 (Négy hatalom egy nézetben; Napoleon császár congressusba hívása felett, a „Wien. Abend. Post“ fejcsóválása.) A „Vild.“ irja: Azon egy pontra nézve egy véleményen látszanak lenni Londonban, Bécsben, Berlinben és Sz. Pétervárott, hogy a francziák császárának congressusba hívását fenyegetésnek tartják mindenütt. Egy angol a trónbeszéd által előidézett hatást így jellemzi: „A francziák császára oly hevesen dugta be a kardját hüvelyébe, hogy a hüvely hegyét keresztül szúrta.“ Nagy figyelmet érdemel azon körülmény, miszerint a porosz és orosz félhivatalos lapok az olasz forradalmi politika ellen egyaránt kárhoztatólag nyilatkoznak. A sz. pétervári „Glosz“ „koronás revolutionares “-nek meri Napóleont nevezni. Úgy látszik, a régi hatalmak attól tartanak, hogy az olaszországi poli Külföld, Oroszország. Sz. Pétervár, nov. (Nincs hajlam a congressus felé.) A félhivatalosnak ismert „Ruski Invalid“ a congressusra vonatkozólag így nyilatkozik: „Egy hatalom se fogja azt tenni, hogy az átalános béke kedvéért saját érdekeit feláldozza; Oroszország pedig nincs abban a helyzetben, hogy Lengyelországra vonatkozólag mások határozatát tűrje el, aminek Oroszország jövőjére nézve súlyos következményei lehetnének. A Napóleonféle programm nem a múltat hanem a jövőt véli kérdés fölöttinek. Ezért lehet az orosz kormány részéről tagadó választ várni. Poroszország szükségkép ugyanezen ösvényt lesz kénytelen követni. Ausztria szokása szerint, sem igent se nemet nem fog mondani. Vajjon mit teend Angolország, melynek az a czélzás szól, — a titkos tervezések felemlítése alkalmával — hogy fél a napvilágtól? A távirati jelenések szerint Napoleon kihívó trónbeszéde két nap alatt kétszer csinált fényes fiascot az angol sajtóban.“ Odessa, oct. 31. (A déli hadsereg, a hangulat, vasút.) Lüderstick lesz a 160 ezer főnyi déli hadsereg parancsnoka. Ezen hadsereg felállítása Krimmtől Galicziáig lesz kiterjesztve. 10,000 doni kozákot fog az magában foglalni. A császár Kriminben tartózkodása ezen hadtest szervezésével van összefüggésben ; az orthodox görög papság lankadatlanul tüzeli a paraszt népet és a katonaságot. Az ingerültség magas fokot ért Oroszország déli részeiben. A császár elfogadá Palacioff bolgár látogatását, úgy szintén Murussi oláh herczegét is. Schuwaloff gr. ezredes titkos megbízatásban Szerbiába küldetett. Az Odessa és Korakoff között munkában levő vasút gyorsan készül. Németország, Berlin, nov. 17. (Slesvig-holsteini ügy; congressus.) Holsteinből azon hir érkezik, hogy a rendi ülés tagji és helyetteseik csütörtökön egybegyülnek Kielben az ország állapota fölött tanácskozandók. Néhány befolyásos tag tette a meghívást, mely csak magánértekezlet jellemével bír ugyan, de határozott befolyása lehet az ország magatartására a trónváltozással szemben. (Nov. 18 iki hamburgi sürgöny szerint ezen gyűlés betiltatott.) Drezdai tudósítás szerint a Nationalverein tegnapi ott megtartott gyűlése azt határozta, hogy Ölesvig-Holsteinban csak a fiág bír örökösödési joggal, s minden kísérlet a trónörökösödés megváltoztatására Németország jogának megsértését foglalja magában, s minden módon, szükség esetén fegyveres erővel is, visszautasítandó. — A gothai kormány azon lépéséhez, hogy az augustenburgi örököst slesvig-holsteini herczegül elismerte , aligha fog a többi szövetségi állam járulni. — Lehet azonban indok a vezető államok további lépéseire, hogy Dániától komoly engedményeket nyerjenek. Az ok, hogy Dániát más uton lehesen Németország igényeinek figyelembe vételére bírni, erősen kell kételkedni. —Azon szövetségi bizottmány, mely Napoleon congrassus meghivására a jelentéstétellel megbizatott, még ülést nem tartott, mert utasításai hiányzanak ; előadóul Pfordzent választá. Megegyezés esetén ő lenne a szövetségülés követe Párisban. A választmány által javaslandó feltételekül ezeket mondják : 1) A német szövetség belügyei nem jöhetnek tanácskozás alá; 2) alapul az 1815-ki szerződések vétessenek; 3) előleges programm állapíttassák meg. A kis államok ellenkezni látszanak azzal, hogy a szövetségen kívül a 4 királyság is képviselve legyen a congreseuson. — A „Spen. Zig“nak, mely már a múltkor megczáfolta az angol porosz-osztrák egyetértést, Bécsből ezeket írják: „Jobban vagyunk értesülve, mint a „Presse,“ ha mondjuk, hogy az eddigi véleménycsere a nevezett kormányok között bizonyos eredményre még nem vezetett, hanem, hogy a bécsi kormány megkezdte véleménycsere most is tart s egyátalában még kilátás sincs arra, hogy az egyetértés létrejöjjön arra nézve, hogy a három hatalom a vezetést kivehesse Francziaország kezéből.Az eddigi megegyezés a visszautasítás szükségének kölcsönös körlésére szorítkozik a személyes megjelenést illetőleg, nemkülönben az elvben elfogadható diplomaták congressusa programmjának előleges meghatározására. Ez a programmkészítés azonban baj, s ha a „Presse“ azt jelenti, hogy a három kormány már megegyezett, miszerint a programm határait kiszabandja annyiban, hogy csak azon kérdéseket tartandják keretébe illőnek, melyek a jelen pillanatban dipl. tárgyalások vagy viszályok tárgyai az európai hatalmak között, úgy ezt egyelőre egészen bizonytalan conjunktúrának kell mondanunk. Poroszország és Ausztria között is forognak fenn differentiák a szövetségreformra nézve, s nem hisszük, hogy akár egyiknek akár másiknak, akár mindkettőnek nagy kedve legyen ez ügyet a congressus elé vinni. Schleswig, nov. 14. (A király) a Schley hosszában tett legközelebbi utazásakor nagyon meghűtötte magát, s kiválólag fejorbáncza okozott aggodalmat, mely bajban már több ízben szenvedett volt össze, s három év előtt annyira erőt vett volt rajta, hogy felgyógyulása igen kétségessé vált. Akkor Christiansburgban, ez utóbbi alkalommal már Glüksburgban székelt a király, ahol múlt vasárnap meg is halt. Németalföld, Holland, nov. 13. (Nemzeti ünnepély.) Jövő héten fogja a németalföldi nép ünnepelni az orániai dinaszia ötven év előtt történt visszakerülését a franczia uralom után. Az ünnepély iránti lelkesedést a külföld alig képes elképzelni. A népség ifja és véne, apraja nagyja oraniai cocardát visel; a házak zászlókkal vannak feldiszitve, ünnepélyes menetek mindenfelé népmulatságok rendeztetnek, hétfőre és keddre az egész országban nagy kivilágítás van elrendelve. Túlzásokban sincs hiány; láthatni lovak és ebek fején, nyakán oraniai szinti szalagokat „Oranje bőven“ felirattal. A nép valóságos öröm mámorban úszik, s a részrehajlatlan néző kénytelen elismerni, hogy ezen öröm nem alaptalan. Az oraniai házból való fejedelmek mindenkor szabadelvű , a nép jogairól és szabadságairól gondoskodó uralkodók valának, s még mint királyok is, régi hagyományokhoz kapcsolt eszmelánczolatnál fogva mindenkor az ország első polgárainak tartották magukat. Innen az a kölcsönös benső ragaszkodás király és nép között, melyet sok külföldi nagy erőlködéssel sem igen tud felfogni. Németalföld népe jelenleg a legszabadelvűbb kormányzatban részesül egész Európában, s a modern államélet minden jótékony intézetének teljes élvezetében, elégedett öntudattal tekint vissza legközelebb lefolyt félszázadára. Ezek hozták meg neki a habeas corpusa-tát, melynél a legbüszkébb angol nem kívánhat különbet; a szabad sajtót, a független s elmozdíthatlan bírói rendet, a törvény előtti teljes egyenlőséget, a szabályozott törvénykezési rendszert és azt az alkotmányt, amely egyszersmind valóság is, nem csupán név és írott betű. Az ország sűrűén át van szőve vasúthálózattal, melyre az állam évenként 10 millió irtot ad ki, s az államadóság mégis 227 millióval kereskedett 15 év alatt, és nagyon valószínű, hogy a minisztérium ezentúl is képes leend amortizáló eljárását folytatni. Olaszország, Turin, nov. 14. (Miniszterválság) hire kezd szállongni. A „Diritto“ föntartással — ismétli, miszerint tegnap arról hallott volna, hogy a király Ricasolit magához hivatá. A lobbi lapok is emlegetik több vagy kevesebb föntartással, hogy változás lesz a minisztériumban. Az a kérdés is fogalkodtatja a sajtót, vajjon jó lesz-e elmenni a párisi congressusba. Némelyek Ricasolit, mások Ratazzit, ismét mások Villamarinát emlegetik. Spanyolország, Madrid, nov. 14. (Házasság, Narvaez trngy.) Egy londoni levél szerint Maria Izabella infánsnőnek Montpensier hg leányának (szül. 1848 sept. 21 én) a Párisi gróffal leendő egybekelése elhatároztatott. Narvaez tbornagy f. hó 12-én a királynő által kitűnő kegygyel fogadtatott, s ezen körülmény alapján tüstént miniszterválságról szállongó hírek keletkeztek, holott nem igen áll részükön a valószínűség. Pár hónap előtt Narvaez volt O’Donnel utódául kiszemelve, de népszerűtlensége oly félremagyarázhatlanul lett feltüntetve a közvélemény részéről, hogy a királynő tanácsosnak tartá más választást tenni. Francziaország, Páris, nov. 15. (A császár meghívó leveleinek részletes ismertetése; a helyzet szinezése; III. Napoleon vélt tervezései.) A „Court du Dimanche“ a császár meghívó leveleiről részletes tudósításokat közöl. Többnyire a közönséges levélposta utján küldettek szét; Párisból nov. 5 én. Csak a pápának, a szultánnak és a hellenek királyának szólók indíttattak el 8-án. Szám szerint 20 ilyen meghívás küldetett szét, a császár a szöveget, mely a czimzéseken kívül egyenlő, nem sajátkezüleg irta, csak aláírásával erősité meg. Ezen szavak : dans les cas où les princs alliés“ stb. melyek által az uralkodók eshetőleg személyes megjelenése iránti óhajtás fejeztetik ki, a pápának, a szultánnak, az angol és spanyol királynőknek szóló meghívásokban is benfoglaltatnak. A külföldi udvaroknál levő franccia ügyvivőknek ezen meghívások kíséretében — a „Cour, du Dim.“ szerint — nem küldettek külön utasítások. Csak a meghívás másolata küldetett meg nekik s egy rövidke sürgönyt kaptak, melyben Douin de Lhuys egyszerűen szólítja fel őket a meghívások melletti buzgólkodásra, az illető udvaroknál. A „Patrie“ Stockholmból táviratilag arról értesíttetik, hogy a svéd-norvég kormány elhatározta magát a congressusban megjelenni. A „Nation“ egy czikkében az angol és osztrák hírlapok ellen fordul. A „Nation“ azt is elmondja őszintén, hogy még ekkorig egy irománytól sem érkezett a congressus elfogadását jelentő hivatalos alakban nyilatkozat, hanem több felől vett jelek után egy ideig várakozni fognak a feleletekkel. — Magánlevelekből a felől értesül a nevezett lap, hogy Sz. Pétervárott a Sándor cár tanácsadóinak tekinthető államférfiak többsége azon véleményben van, miszerint a congressustervet a priori el kell fogadni, úgy azonban, hogy előbb a congressuson előfordulandó kérdések iránt tisztába kell jönni. — Másfelől arról értesül a „Nation,“ hogy azon lépés, melyet III. Napoleon a pápánál, s más uralkodóknál tett, bizonyos ajánlatok kíséretében történt, melyekre nézve Latour d’Auvergnenek (talán Sartigesnek ?) meghagyatott, hogy mihelyt Rómában megérkezik, tüstént lásson azok támogatásához. A császár megígérte volna, hogy azon esetre, ha a pápa személyesen jelenik meg a congressuson,fentartja számára az elnökséget , sőt még az is közel járna a császár politikájához, hogy a congressustól olyan nyilatkozatot akart volna eszközölni, mely a pápának mostani birtokát biztosítsa. Még azt a reményt is táplálta volna Napóleon császár, hogy ha sikerülend neki a pápát Páriába szerezni, felhasználandja az alkalmat, hogy általa megkoronáztassék. Hanem ezen hírekért a „Nation“ nem vállal kezességet. Hogy némely hatalmak nem fognak hajolni Napóleon császár meghívására, ezt előre látták. A császár nézete idevonatkozólag az volna, hogy ezekkel nem kell törődni, hanem a congressust mégis tartsák meg a többi hatalmak. És minthogy ez esetben a hozott határozatok nem bírhatnának oly erővel, mint az összes hatalmak congressusának rendeletei, tehát csak egyszerűen nyilatkozvány jellemével fognának bírni, s azokra építve egy ligát (d’une sorté de ligue) lehetne alkotni, mely magába foglalná mindazon uralkodókat, kiknek érdekeik és elveik a császáréival öszhangzók. arak hívták meg Vayt utólagosan Bécsbe. Ezért sem állhatunk jót, amiről jót állhatunk az, hogy Vay b. nem legmagasb meghívás folytán hivatott Bécsbe. — A „Polit. Korresp.“ irja ugyane tárgyban, hogy Vaynak Bécsben létéről a legkülönbözőbb versiók keringenek. A kapott fölvilágositások oda mutatnak, hogy csupán a prot. egyház ügyében van itten. Az itt levő küldöttség kérdezősködött volna, váljon Vag b, ki úgy látszik még kegyvesztett, elfogadtatnék-e ö föls. által, s erre kedvező volt a válasz. Ugyan e lap állítólag irányadó részről újabb javaslatokról akar tudni a kérdés megoldására nézve. Az a szűkebb és bővebb reichsrath közt valami középút, valami speciális magyar reichsrathból állna, mely csak a magyar korona országainak követeiből alakulna; nem hivatnék egybe rendesen, csak időről időre, hogy az eléje terjesztett tárgyak fölött tanácskozzék. Ezt a tervet valami nagyon hatalmas tényező pártolná. — Ranolder veszprémi püspök miséz holnap a császárné születésnapján. Forgách kanczellár lakomájára szintén meg van híva Ranolder. Turin, nov. 14. (A congressusra a királyt Arese és a külügyminiszter fogná kísérni; a pápa nem küld képviselőt a congressusra.) Itt a hivatalos világ nagy örömét leli előre a congressusban, s már emlegetik is Arese grófot, mint aki a királyt el fogná kisérni a congressusra, a külügyminiszteren és személyzetén kivül. Az itteni külügyminisztérium Nigra lovag utján már néhány nap előtt tudomással bírt a császár leveléről, s ennek következtében történt, hogy az olasz kormány a többinél hamarabb felelt III. Napóleonnak. Victor Emmanuel Nápolyban igen barátságosan nyilatkozott Napóleon császárról a franczia tengernagy előtt, ki a király üdvözlésére jött Nápolyba, s egyebek közt azt is monda, hogy Olaszország részére sok jót remél a congressustól. A viharos idő miatt még mostanig se lehetett a hajóhad felett szemlét tartani, s az is könnyen megeshetik, hogy ha a szakadó eső nem éri el, az egész demonstratio elhalasztatik, s a király holnap már visszaérkezik Turinba. A Rómából érkező tudósítások egyhangúlag azt jelentik, hogy a pápa nem fogja magát képviseltetni a congressuson, s hogy Napoleon császár beszéde ott rész benyomást tett, mivel nem tett említést, mint az előbbi években, a pápa jogairól. Nápoly, nov. 13. (A király) tegnap nagy díszebéden vendégelte meg a jelenvolt senatorokat, képviselőket és diplomatiai kart, s később az unió casinojában rendezett tánczmulatságon jelent meg. Ma az 500 betegre épített Jézus- Mária-kórházat avatá fel. Mai napig még nem lehetett a részidő miatt megtartani a hajóhadi szemlét. Pária, nov. 16. (Minisztertanács, a dán király halála.) Holnap minisztertanács lesz Compiegneben, melyben fontos ügyek fognának tárgyaltatni. — A dán király halálának hire meglepő volt. Itt attól tartnak, hogy Schleswig, Holstein és Lauenburg herczegségek, melyek az 1852-iki szerződést soha el nem ismerték, a Dániától való teljes elszakadást fogják sürgetni. Az angol kormány ezt természetesen nem fogja helyeselni. Palmerston az uj királyt némely engedmények megadására birni szándékozik, de azok a hűségeket bizonyára nem elégítenék ki, és ha nem ragadnának is fegyvert jövőjük érdekében, de az új rendezkedés ellen tiltakozni fognak. Sz. Pétervár, nov. 11. (Orosz csapatmozgalmak) Hir szerint a csapatok elhelyezési terve oda megyen, hogy Finnlandot s a keleti partvidéket 250000 ember szállja meg. Lengyelországban 150000, délnyugaton és Bessarabiában 19000, Odessában, Nikolajevben, Krímben 70000, az azovi tenger mellékén és a Kaukázusban 110OO0 ember lesz fölállítva; összesen 750000 fő. Konstantinápoly, nov. 13. (Tiltakozó jegyzék.) Londonon át táviratilag jelentik, hogy a porta jegyzéket intézett az orosz kormányhoz, melyben a határszéli készülődések s a Feketetengeren folyamatban levő ágyunaszádok építése ellen tiltakozik. Esti posta Bécs, nov. 18. (Vay Miklós b. Bécsbe hivatásáról) a „Gen. Korr.“ ezeket irja : A „Pressének“ egy távirata azt hiresztelé, hogy Vay b. volt udv. kanczellár legfelsőbb meghagyás folytán hivatott Bécsbe. Azon üyyekezetben, hogy bizonyost tudjunk, az illetékes udv. kanczelláriai körökben épen oly meglepetéssel találkozunk, mert a kanczelláriának Vay báró Bécsbe hivatásáról nincsen tudomása. A fonalat, mely e hírre vezethetett, abban találjuk, hogy egy protestáns küldöttség idéz. Bécsben, mely a legközelebbi pesti zsinat határozatait lesz ö felsége elé terjesztendő s melyhez Vay báró is csatlakozandó volt. Meglehet, hogy ezen Táviratok. Rustsuk, nov. 17. Négy angol mérnök érkezett ide, hogy a Rustsuk-várnai vasútvonal építését megkezdjék. Bécs, nov. 19. A császár ő Felsége a helvét hitvallásu convent Prónay Gábor által vezetett küldöttségének magyarul ekkép választott: Valamennyi vallásfelekezetek békéje és jólléte egyaránt fekszik szivemen. Önök panaszait megvizsgáltatom s gondoskodni fogok, hogy tekintettel az 1790.26. törvényczikkekre mindaz megtörténjék, a mi a törvényes felügyeleti jog határai között az igazsággal megegyeztethető. Határzataim egyes panaszpontokra vonatkozólag annak idején külön tudatni fognak önökkel. Frankfurt, nov. 18. A „Südd.Zig“ következő kormányralépési pátenst közöl: Schleswig Holsteinnak! Uralkodó házatok dánági utaló fejedelme kimúlt. Országunk és az oldenburgi háznak régi öregködési rendje szerint, azon határzatok erejénél fogva, melyeket a slesvig holsteini országgyűlés törvényei közé igtatott, az atyám által részemre kiadott lemondás alapján kijelentem ezennel, mint az oldenburgi ház elsőszülött hercsege, hogy a sleswig-holsteini hűségek kormányára lépek s ezzel átveszem a jogokat és kötelességeket, melyeket a gondviselés rám és házamra bízott. Tudom, hogy e kötelességek nehéz időkben súlyosodnak rám; tudom, hogy az én s a ti jogotok kivivására ügyünk igazsága s a régi és újabb eskük szentségén kivül egyéb nem áll rendelkezésemre, valamint meggyőződéstek szilárdsága azon kötelékben, mely sorsunkat egybefüzi. Eddig az igaztalanságot épen oly férfiasan viseltétek, miként férfiasan harczoltatok ellene. A járomra, mely rátok nehezedett, elvitázhatlan jog adott ürügyet; a dán király hitek volt egyszersmind. Mostantól a dán király uralma fölöttetek bitorlás lenne s jogtalan erőszak, s közös föladatunk, hogy véget vessünk ez uralomnak. Nem hívhatlak fel most, hogy erőszaknak erőszakkal álljatok szembe. Országotokban idegen katonák vannak, nincsen fegyveretek. Az én föladatom, hogy a szövetségi kormányokat az én s a ti jogotok védelmére fölhívjam. A német szövetség soha sem volt ellene a törvényes örökösödésnek. A német kormányok joga ugyanazon alapon nyugszik, melyen az enyém, s Európa kormányai nem fognak ellenszegülni azon tapasztalat bizonyította igazságnak, hogy állandó rend föl nem tartható, hol önkényes jogrend a nép szent kivánatai, Istentől adott nemzetisége és ős joga ellenére erőszakoltatik rá. Lauenburgiak ! Szép országotok, mely viszontadomány azon országért, melynek nevét születésem után viselem...........(e mondat távirdai tévedés folytán nincs befejezve.) Ígérem nektek, hogy nemzeti jogotokat sajátomul tekintem, s a mennyiben hivatva vagyok, jogaitokat és kiváltságaitokat védeni fogom. Schleswig Holsteinnak!Áthatva azon meggyőződéstől, hogy jogom megmentéstek, fogadom saját s házam nevében, hogy veletek leszek, miként veletek voltam a csatában s nem válom el tőletek és jogunktól. Fogadom és esküszöm, az alaptörvény értelmében, hogy a slesvig-holsteini hűségek alkotmányát és törvényeit megtartandom s a nép jogait megőrzendem. Isten engem úgy segéljen ! Dobring várában, 1863. nov. 16. Frigyes, Schleswig-Holstein herczege. Frankfurt, nov. 18. A szövetséggyűlés badeni követe, Frigyes Schleswig holsteini herczegnek abbeli teljhatalmát, hogy Holsteint szavazattal képviselje, kormánya engedelmével egyelőre elfogadta. Frankfurt, nov. 18, Hir szerint a weimari és meiningeni nagyhgek az augustenburgi herczeget Schleswig-Holstein hgeül elismerték. Berlin, nov. 17. A „Nordd. Zig“ Stockholmból 13-áról a következő tudósítást kapta : Az államadóssági bizottság elhatározta az új államkölcsönt elhalasztani, míg más propositiók, névleg külföldről, beérkeznek. Berlin, nov. 18. A követek háza mai ülésében jelentés tétetett ajun. elsői sajtórendeletről. Simson és Gneist indítványozzák, hogy a ház : 1) az alkotmány 63. §. alapján a jóváhagyást megtagadja; 2) a 103. §. alapján kijelentse, hogy a sajtórendelet sem a közbiztonság fentartására, sem rendkívüli bajok orvoslására nem szükséges s a sajtószabadság rendelet útján egyátalán nem korlátozható. Ajánl irendelet tartalma is ellenkezik az alkotmánnyal. — A tárgyalás holnap lesz. Berlin, nov. 18. A mai keresztes lap írja : Biztos hir szerint a Dániával kikerülhetlen viszállyal szemben, a had- és tengerészeti minisztérium tevékenysége erősen igénybe vétetik. A 6- és 13 dik hadosztály parancsot kaptak a készenállásra, s kellő rendelkezések tétettek a hajóhad tiszpontosítására. Kopenhága, nov. 17. A porosz követ e hó 15-én tudatta Hall miniszterelnökkel, hogy Poroszország az új alkotmányterv netáni kibocsátásában a helyzet lényeges nehezítését látná. A dán miniszterek megegyeztek, erre semmi súlyt nem fektetni, s az alkotmányterv kihirdetését sürgetik. Kopenhága, nov. 17. Biztos tudósítások szerint Kopenhágában agitatio foly arra nézve, hogy a király az uj alkotmányterv aláírására birassék. Kopenhága, nov. 18. Este. A dán birodalmi tanács rendkívüli ülésében a tanácselnök jelenti, hogy a király az öszállam alkotmányt aláírta. Az elnök élteti a királyt, mit a gyülekezet s a karzatok ujjongva viszonoznak. London, nov. 18. Angolország javasolja, hogy a bécsi és londoni kormányok köt megállapítandó, a congressusra vonatkozó pontokhoz különös tiltakozás csatoltassék az 1856-os párisi szerződés bármely megváltoztatása ellen. Hir szerint Poroszország elveti e javaslatot, mert az Oroszországgal kiegyenlítést veszélyeztetné. Ausztria is azt hiszi, hogy a congressus feladatának előleges megszabása által elég lesz téve Angolország kivonatának. Turin, nov. 18. Az első kamaraülés tegnap volt. Newyork, nov. 8. Charlestonból e hó 4-kéről érkezett magántudósitás szerint , az unionisták bevették Sumter erődöt. Meade a Richmondba vivő utat elhagyta, hogy oly téli szállásokat keressen, hol a guerillák által kevésbbé fog nyugtalaníttatni. Seward államtitkár egy beszédben mondta : A béke nem áll előbb helyre, mint amidőn Lincoln az összes államok elnöke lesz.