A Hon, 1864. január (2. évfolyam, 1-25. szám)
1864-01-14 / 10. szám
látlan uralmát a bekeblezés után; más nézet szerint az oroszok készek elhagyni ez országot s az újabb sarczok arra valók, hogy mindent, mit lehet, elvigyenek belőle magukkal. Az adórendelet ugyanazon okoknál fogva, melyek miatt a négy vidéki kormányzóságokra adót vetett, a városokat is hasonló sarczczal bünteti. Varsó házbirtokosai jövedelmök 3%/-át fizetik, a többi városok még egyszer annyit. A varsóiak számára van vége, a vidéki városok részére febr. 25-ke a határidő. Akik elmulasztják 25—30% pótlása mellett katonai végrehajtás utján szedik be ez összegeket. „Világos — mondja a „Brl. Zig“ — hogy ezen rendszabállyal az országot ki akarják meríteni azon reményben, hogy így a rémuralom segélyével nagyobb hatalmat gyakorolhatnak fölötte. A végletek találkoznak. Miként a jakobinismus, a despotismus is a rémkormányzatban keresi támaszát.“ A „Wdf“ miután előadta e rendszabály súlyos voltát, s kiszámította, hogy aki 100 forint rendes adót fizet, arra 450 frt esik e hadisarcból, ha a fizetést elmulasztaná, 560 ftra rúg illetménye; bebizonyítja, hogy az eddigi különféle czimek alatt beszedett orosz adók nem csak a birtokok egész jövedelmét, hanem értékök felét, soknál az egészet fölemésztették s eszerint egyen horderejüek az elkobzással. „Az országnak ily rendszeres elszegényitése — írja a „Dr. Jour.“ — csak úgy magyarázható meg, hogy az oroszok el akarják hagyni Lengyelországot, de előbb mindenéből kifosztják. Az augustowoi kormányzóságot megkímélték ez uj sarcztól, mert annak Litvániával egyesítéséhez ragaszkodnak a királyság elhagyása esetében is. Másik tárgy, mellyel a lapok foglalkoznak, az oroszok által a királyságban gyűjtött tláírások a hódolati feliratokra. A „Brl. Ztg.“ levelezője nem tudja, vidéken hogyan erőszakolják ki az aláírásokat; tudomása szerint Varsóban ez nem történik; nem hallotta senkitől, hogy kényszerítették volna erőhatalommal az aláírásra. A varsói lakosok egy része belátja, hogy fordulniok kell a dolgoknak, mert az állapot kiállhatatlan. Nem való, hogy a zsidók kezdték az aláírásokat. Minden városrészben egyszerre kezdték meg a műveletet ; a rendőrség alig avatkozik bele, csak a nyomtatott és rovatozott íveket veszi át. A „Brl. Z.g“ erre azt jegyzi meg, hogy a nyílt erőszakon kívül egyéb eszközök is állnak az orosz kormány rendelkezésére, hogy aláírókat szerezzen. Ezt látszik tanúsítani egy másik varsói tudósítás, mely szerint a rendőrhivatalnokok két rovatozott ívet tesznek a polgárok elé; egyik hódolati fölirat, a másik tiltakozás a hódolatnyilvánítás ellen, aztán szabad választást enged az aláírónak. Semmi kifogásnak vagy megjegyzésnek nincsen helye. Egy élezés úr vállalkozott, hogy mind a kettőt aláírja. Wielunban 4-én Köbér, Zarsycki, Frankowski és Libek fölkelő vezéreket fölakasztották. Radomban Lus^zesewski Ferenczet volt orosz hadapródot a fölkelőkhöz szökésért föbelőtték. A lublini kormányzóságban a következő lengyel hazafiak vezényelnek csapatokat: Grzymala, Szydlowski, Leniewski, Marecki, Zychlinsky Pogorzelski, Lucki, Jagmin, Latynski, Poniuski, Gozdawa, Wagner, Kobuz, Kliczek, Swidzinski, Liszowski, Ott és Wroblewski. Van ezenkívül egy nagyobb lovassági csapat. Ausztria, Bécs, jan. 12. (Rendreutasítás.) A „Gen. Korr.“ Írja: „A szász első kamra bizottmányi jelentésébe azon megjegyzés csúszott, hogy a két német nagyhatalom eléje teszi a hatalmat a jognak. Miután Ausztria Poroszországgal együtt nem kíván egyebet, mint hogy a jog útján történjék előhaladás elhamarkodás nélkül, s hogy bizonytalan rokonszenv nélkül nem kell cselekedni, ama kitétel jogtalan hivalkodásnak tekintendő. Egy másik kitétel még erélyesebb rendreutasítást igényel. A gyűlés végén Nostitz-Wallwitz azon kijelentésre vetemedett, hogy az osztrák császár feledni látszik Frankfurtban tett ígéreteit. Erre feleljük: Ha a német kormányok ö fölsége nagylelkű ajánlatait elfogadva Németországot európai nagyhatalommá teszik vala, úgy ö fölsége gondoskodott volna, hogy minden a reformactába foglalt német jognak helyet találjon. Minthogy a reformacta még nem valósult, a régi szövetségi áll fönn a szöv. minden tagjára nézve. Aki ezen át akar lépni, ne csudálkozzék, ha a szoros törvényesség útján járó Ausztria akarata föllép ellene. Hei Ir S Id. Németország, Drezda, jan. 8. (Beust a st. holsteini ügyről.) Az első kamra tegnapi ülésében Beust a szász kormány állását vázolta a fontos napi kérdéssel szemben. Kilátásba helyezte Szászország részéről Augustenburg hg elismertetését ; megmondta, hogy a szöv. biztosok javaslatára a holsteini rendek e ybehívását illető indítvány közöltetett vele, mely sem a közép-, sem a kisállamoktól nem származott, s hogy ez alapon a szász kormány megígérte hozzájárulását. A háborút nem tartja lehetetlennek , másfelől semmi sem veszélyesebb szerinte, mint a halogató politika. Ha valóban erre kerül a sor, nyíltan kimondja, hogy ennek a dec. 8-ki szöv. határozat lesz az oka. Határozottan visszautasítja a közép- és kisállamok ellen felhozott vádat, mintha a veszélyt ők idézték volna elő. A külhatalmaknak beavatkozásra ürügyül szolgáló félreértések abból eredtek, hogy nem mondatott ki mindjárt őszintén, mire kell voltaképen törekedni, hogy a saját igények kielégíttessenek. Darmstadt, jan. 6. (Az osztrák, porosz és darmstadti javaslat.) A félhivatalos „Darmst. Ztg“ azt mondja, hogy a Schleswig elfoglalását czélzó osztrák porosz indítvány, ha Dánia a nov. 18 -i alkotmányt vissza nem veszi, a londoni jegyzőkönyvre van alapítva s annak elismerését foglalja magában; míg az ismert darmstadti indítvány Németország jogát teszi kiindulási ponttá Slesvigre nézve és Slesvig megnyerése St. Holstein fgség számára czélja, Ausztria javaslata Slesvignek Dániához visszaesését teszi föl a foglalás után. Berlin,jan. 9. (A trónörökös állása a st.-holsteini ügyben.) A „S. D. Zig“ írja : Azon hir, hogy a koronahg Londonban a királynő közt, ki Frigyes liget s a walesi hg közt, ki a dánokat pártolja, közbenjárt volna, alaptalan. Wales hg csakugyan ipja érdekében működik, de a porosz trónörökös távol áll attól, hogy Londonban az alkotmány- és örökösödési kérdés elkülönzését ajánlaná. A trónörökös határozottan ajánlotta a visszalépést a londoni jegyzőkönyvtől a királynak. A tegnapelőtti minisztertanács, melyben a király elnökölt, czélra nem vezetett. Poroszország hadi actiót jelentett Kopenhágában, ha jan. 1-ig a nov. alkotmány föl nem lesz függesztve. Miután ez nem történt, tanácskozni kellett, mi és mely czéllal történjék ellene; vájjon Dánia kényszerittessék- e hogy a londoni egyezményt megtartsa, vagy elválasztassanak a herczegségek tőle s jogos uralkodójuk Frigyes herczeg számára háborúval megnyeressenek. Bismarck az előbbi nézet mellett van, de eddig nem jutott érvényre. A koronaherczeg visszatérte óta szabadelvűbb szint adott ugyan politikájának, de bizonyos, hogy a leg ügye mit sem várhat tőle. Határozott barátja a dán összállamnak és semmitől sem tart inkább, mint a német nemzeti mozgalomtól Dánia ellen. Csak a király ösztönzése módosíttathatja vele politikáját; egészen föl nem hagy vele. Hogy a koronalig újévkor ebédre hívta, újabb kevésbé dánbaráti politikájának köszönheti. Franciaország. Páris, jan. 9. (A római sz. szék s más hatalmak válaszai Drouin de Lhuys dec. 8 iki körözményére.) A Mem. dipl. írja: Drouin de Lhuys-nek dec. 8-ról kelt körözményére f. hó 6-án érkezett meg a római szent szék válasza, s még aznap kézbesitetett a pápai nuutius által a külügyérnek. Antonelli bíbornok kijelenti abban, hogy miután pápa őszentsége már előbb késznek nyilatkozott a császár által javaslott congressusban részt venni, a külügyér által oly czélból ajánlott conferentián kész magát képviseltetni, melynek feladata lenne a congressus programmja iránt előleges megállapodást eszközölni. Már Spanyolország, Portugállia, Svéd- és Olaszország s a másodrangú német államok megegyező nyilatkozatai is megérkeztek Párisba. A három északi hatalom még nem nyilatkozott. Állítólag a németdán kérdés iránt egybegyűlendő külön conferentia iránti alkudozások forognának szóban. Annyi bizonyos, hogy a körözmény nem hivatalosan küldetett meg a st. jamesi kabinetnek , hanem De la Tour d Auvergne hg. egészen arra szorítkozott, hogy tartalmát egészen bizalmasan közli Russell lorddal, aki mindamellett kijelenté abbeli szándékát, hogy ő is el akar Párisba menni a többi nagyhatalmak külügyéreivel értekezendő a herczegségek kérdésének rendbe hozása felett. Páris, jan. 9. (A törvényhozótest mai ülésében) Calley st. Paul, Fleury tbnok ipja, a császársági pénzügyi igazgatást védelmező. A gyűlés érdeke Guéroult azon kijelentésében volt, hogy Ollivier tegnap nem mondta ki az egész ellenzék véleményét. A lefegyverezés nem csökkenti a harczi kilátásokat. Ollivier tegnapi beszéde Francziaországot gyengíti s akik ilyet tanácsolnak Guizot doctrinak tanait vallják. — Utána Veustroy államtanácselnök Berryernek felelt. Beszédének teljes kivonata ez: „A cs. kormány Francziaország gazdagságát és nagyságát növelte. Erre a törvény 232 szavazattal 14 ellen elfogadtatott. Ellene szavaztak: Javai, Marmierg, Pelletan, Hénon, T. Simon, Ollivier, Guéroult, Favre Gy. Darimon, Lanjuillais , Havin, Glais-Bizoin, Magnin, Picard. — Az ellenzék, ma adta át módositványait a felirathoz. — Mindössze 9. Az első a választásokra és hivat, kijelöltekre vonatkozik. El van mondva benne, hogy az ellenzék nyerte 2 millió szavazat meggondolt tüntetés a szabadság visszanyerésére.A közigazgatás nyomása nélkül egész Francziaország csatlakozott volna a párisi, lyoni, marseillei stb. választásokhoz. Francziaország nem kétkedik magában, de a többi nemzetekkel egyenlő jogokat akar gyakorolni. Az ígért közigazgatási szabadságok nem bírnak értékkel, ha a politikai szabadságot meg nem erősítik. A ktv. kijelölések által megsértett választási szabadság elseje a politikai szabadságoknak. A második módosítvány a személyes szabadságot megsemmisítő biztonsági törvény eltörlését kívánja. A 3-ik sajtószabadságot akar.A 4-ik a községi hatóság jogkörének tártását óhajtja; a tartományi tanácsosok maguk nevezzék ki elnökeiket ; a munkásosztály jobb oktatást nyerjen ; az egyleti jog bővíttessék. Az 5-ik az ingyen elemi oktatás előmozdítását kívánja. A 6-ik több szabadságot követel Algiernak s a gyarmatoknak, mely nélkül föl nem virágozhatnak. „Legalább — úgymond — legyenek egyenlők Francziaországgal. A 7-ik mexikóra vonatkozva így szól: „Sajnáljuk, hogy a kormány ragaszkodik a mexikói expeditióhoz. Ezen minket megrontó vállalatot nem hagyhatjuk jóvá s a közvélemény tolmácsai vagyunk, midőn végét kívánjuk.“ — A 8-ik Rómát illetőleg így hangzik:“ Sajnáljuk, hogy a kormány adott ígérete ellenére a Rómávali alkudozások állásáról nem értesített. Részünkről ragaszkodunk azon nézetünkhöz, hogy Róma a rómaiaké, s foglalásunknak meg kell szűnnie.“ A 9-dik módosítvány Lengyelországra vonatkozik ; szövege szó szerint következő: „Azon hősi harczczal szemben, melyet Lengyelország vív, nem szorítkozhatunk rokonszenvünk üres kifejezésére szabad nemzeti jogát illetőleg. A kormány előbb ünnepélyesen elitélve törekvését, később fölbátorította. Azt hisszük, az ösvénynek, melyre lépett, nincsen kijárása. Az európai érdek nevében kívánjuk, hogy követve az Angol- és Francziaország által a nápolyi király elleni eljárást, szakassza meg a dipl. összeköttetést oly hatalommal, mely a szerződéseket s az emberiség örök jogait lábbal tapodja.“ Guéroult és Havin, kik hadüzenetet szőttek Oroszország ellen a módositványba, de elfogadását nem eszközölhették, ezt nem írták alá. Thiers csak a biztonsági törvényre szóló módosítványt írta alá; Berryer egyiket sem. Angolország, London, jan. 7. (A „Times“ elmélkedései Napoleon császár és a franczia törvényhozó test békeszeretetéről.) Napoleon császárnak s a franczia törvényhozó testnek békét lehelő biztosításai nem sok megnyugvással fogadtatnak itt. Hisz az igaz lehet, hogy III. Napoleon maga nem illeszti az égő kanóczot a felrobbantásra elkészített aknára — mondják — de az a kérdés, váljon segítendő azt eltiporni, ha meglátja valahol lobogni. Ha komolyan veszi erősítéseit, ám mutassa meg, hogy annak is megvan a maga jelentősége, ha mi a németeket Napóleonnal fenyegetjük. Azt kellene mondania, hogy : igen igen ! én vagyok az, akitől a rósz gyermekek félnek. Ez aztán barátságot tanúsítana irányunkban, a béke érdekében lenne cselekedve. Körülbelöl ez az értelme a „Times“ mai czikkének, melynek következő kivonatát adjuk: „Azok a szép szavak, melyeket a császár és parlamentje váltanak egymással, fájdalom, még nem valának képesek Európa közönségében a békében való erős hitet meggyökereztetni. Ha olyan nagyon szívén fekszik Francziaországnak a béke fentartása, miért nem szólítja fel az európai hatalmakat, hogy az 1852-ki szerződés határozataihoz tartsa magát szorosan ? Miért nem inti a vele szomszédos német államokat, akikre mindenkor oly nagy befolyást tud gyakorolni, hogy óvakodjanak bűnös eszeveszettséggel felszítani azon tüzet, mely előbb utóbb egész Európát lángba fogja borítani? Ezen kérdésre két felelet lehetséges, melyek egyike sincs tetszetősség hiányával. Francziaország kétségkívül neheztel azért, hogy az általa indítványozott átalános congressusban nem akarunk részt venni; azt gondolja, hogy itt az ideje megmutatni, miszerint neki tökéletesen igaza volt, nekünk pedig épen nem volt igazunk. Ha ellenzi nevét örökítő maradványain, de a színművész, magával sirjába viszi mindenét! s majd tövises- majd virányteljes pályája végzetén, azon keserű öntudattal kell sírba szállania, hogy dicsősége épen oly mulékony, mint színpadi királyságának mulékony varázs álmai, melyek a függöny egy lebbenése által elenyésznek, s a művész lelkének, mely ma, mint atyakirály, kéjelgett a népboldogítás üdvözítő érzelmeinek hü tükrözésében, holnapra az üldözött ártatlanság koldus-rongyaiban szenvedő ügyefogyott keserveit adják kebelmarczangló tanulmányul! S midőn ez indulattenger hullámain keresztül küzdé kínos életét, csak az az egy vigasztaló öntudat kisérheti sirjába, hogy legalább korának élt Korának, melynek nemzedékét, majd mint megtestesült szeszély fricskázá fél időt elalvó álmából, majd mint elpusztult fényűző, tanitá óvakodni a mohón éléstől; majd mint bohócz mosolygá le borús arczáról a bús gond redöit, — majd pedig, mint komoly bölcs tanitá uralkodni a szenvedély hatalmán , szóval az életet, művészetének varázs bájával megszépítve, állitá az élők elébe, hogy művei által tanítson, s kívánatossá tegye a valódit azok előtt, kiknek egész lényét áldozá. „lm ezek valának a te müveid elhunyt barátunk, melyek alkotásában tört meg lángelmédhez képest igen gyönge tested. De e műveid, fájdalom, veled együtt szűnnek meg élni is. Dániel és Moor Ferencz, Kardos és Lomhár, BükSing mester és a nagy hirü Zajtay, s még számtalan, mind megannyi költőiktől örökbe fogadott gyermekeid, melyeknek teremtő geniusod adá meg az élet valódi alakját, mintsem árván maradjanak, veled együtt inkább sírba szállanak, s ha koronként abból néha életre kelnek is, csak azért , hogy emlékednek áldozva, hálát keltsenek fel irántad a népben, melynek egész sziveddel, s is Angolország az általános congressust, s egy olyan mozgó bizottmányt, mely mindenkinek rövidségeit s panaszait vizsgálat alá vetné, az ellen bizonyára semmi kifogása se lenne — mint halljuk — hogy a nagyhatalmak tartsanak, talán a német szövetséget is közéjük számítva, congressust, annak idejében tanácskozandók azon veszély elhárítása iránt, mely oly sebesen fejünkre nőni készül. De már erre a francziák császára semmi kedvet sem mutat. Bármi indokoknál fogva követ a császár a pillanatban túlságos békés hangot s be nemavatkozási politikát, annyi bizonyos, hogy ez a taktika jelenleg inkább mozdítja elő,mint bármi más időben a franczia dicsvágy kedvencz terveit. Ha azonban Francziaország jelét adná annak, hogy Dániát védeni fogná a németek túlkövetelései ellenében, akkor egy csapással megakasztatnának azok törekvései, akik háborúba akarják hazájukat dönteni, s egészen máskép hallgatnák meg akkor azok intő szavait, kik mérsékletet és eszélyességet ajánlanak. A háború elhárítására nincs biztosabb eszköz,mintha világosan és tisztán megismertetjük a néppel a háború veszélyeit s vele járó nyomort és bajokat ; a béke biztosításának pedig nincs roszabb módja annál, ha mindig csak békéről beszélünk ott, ahol nincsen béke, s elpalástoljuk a harczvágyók szemei elöl azon veszedelmeket, a melyekbe rohanni akarnak. Ezen okoknál fogva hisszük, nem vonjuk magunkra a hálátlanság vádját, ha most az egyszer nem érezzük magunkat oly mértékben köszönetre kötelezve a francziák császára és kamarája iránt, békés ömledezéseikért, amint talán Európa kevésbbé kétséges helyzetében s nem oly igen aggasztó körülmények közt vennék ama nyilatkozatokat. London, jan. 9. (A dán-német háborút) még e hó folytán valószínűnek tartó „Times“ ezeket írja: Angolország azt javasolja, hogy az 1852-ki egyezményt aláirt hatalmak még egyszer egybegyüljenek, hogy azalatt Ausztria és Poroszország a jelen kormányzatot Schleswigben föntartsák. Örvendenénk ugyan, ha Ausztria és Poroszország ily módon tanúsítanák tiszteletüket az elvállalt kötelességek iránt, de csak keveset várhatunk a hosszadalmas alkudozásoktól akkor, midőn a szöv. csapatok s a trónkövetelő hívei a kir. kormányt megbuktatják. A szövetségülés fő érve, hogy a szövetséget a két legelőkelőbb tagja elvállalta kötelezettség nem illeti, s miután Ausztria és Poroszország megengedték a kisebb államoknak, hogy a benyomuló had erőcsapatát képezzék, semmisem tartóztathatja ezeket, hogy Schleswigbe menjenek, s az ügy eldöntését a harcz koczkájára vessék, ezalatt Ausztria és Poroszország mindaddig óvatos tétlenségben maradnak, míg a vita többé ki nem egyenlíthető, amikor aztán kötelezetteknek mondhatják magukat, hogy testvéreiknek segélyére siessenek. Nem valószínűtlen, hogy az angol csatorna-hajóhad német vizekre fog vitorlázni. Kormányunk eleve kiváló szerepet vitt a kellemetlen ügy békés kiegyenlítésében, s brit tanácsnak tulajdonítható, hogy a dánok fontos állomásaikat a viszályos ország nagy részét kiürítették. Abban sem lehet kételkedni, hogy az angol nép a dánokkal rokonszenvez a rájuk erőszakolt viszályban, miután itt a forradalmi ösztönzés kétségtelenül kívülről jött, s alapját Németországnak azon kívánata képezi, hogy egy kis államot megraboljon, miután a nagyobb államok uralmát sokáig oly méltatlanul tűrte. Miután azonban rokonszenv és beavatkozás közt nagy a különbség, meg kell gondolni, mielőtt háborúba keverednénk, melyet Dánia talán Németország ellen fog viselni. Az ügyek vezetését eszerint a kormány bölcs gondjára kell bíznunk, s nem kételkedünk, hogy a legközelebb összeülendő parliament szentesíteni fog minden Palmerston lord és minisztériuma által a béke föntartására, s a nemzet tekintélyének és becsületének megóvására tett lépést. London, jan. 8. (A lengyelek ügyének szőnyegre kerülése, komoly aggodalmak.) Figyelemre méltó jelenség — írja a „B. u. H. Ztg“ — hogy a Lengyelország melletti izgatás újból fölmerül Angol- és Francziaországban. Azon pillanatban, midőn a párisi lengyelbarátok erélyes szónoklatokra készülnek a kamrában, itt is tevékeny újra az izgatás. A napokban volt egy küldöttség Grey lordnál, emlékiratot adva át neki a lengyelek javára. Grey biztosította a lengyelbarátokat, hogy átadandja az iratot a királynőnek. A politikai világ fölötte komolyan veszi a szárazföldi bonyodalmakat. Sem a lengyel, sem a dán, sem az olasz kérdés nem olyan, hogy háborúnak kelljen következni belőle, s mégis mindegyik teljesen alkalmas annak előidézésére. Ebből oly bizonytalan helyzet következik, mely sokkal veszélyesebb annál, mintha bizonyos meghatározott egyes helyen a háború csakugyan kiütne. lángelméd minden kincseivel áldozál! — Úgy van, ezt tévéd te körünkben! „S igy kinek kell irántad igazságosabbnak lenni, mint kor- és pályatársaidnak, kik dicső szellemed igazán ismerik, s oly sok szép, s hasznos gyönyört köszönnek rövid életednek. S épen e hála s baráti érzelem gyüjte öszve itt örök nyugalmu lakod küszöbén, hogy elválásunk fájdalma szülte keserveink kizokogván , végisten hozzádot mondjunk neked. — Bánk nem talál veszteségünkhöz méltó szavakat, s csüggedő lelkünket is csak az vigasztalja, hogy szellemed közülünk el nem költözik, hanem vezérfényként világítand előttünk pályánk utain. — Mielőtt azonban elválnánk, koporsódra tesszük le, még most zöldelő babérod, mely éltedben, művészi homlokodnak oly méltó dísze volt! vidd azt magaddal ama jobb világba, hol Shakspeare, Schiller, Gröthe, Kisfaludy, s más dicsőültek örök fénykoszorus körébe lépendsz, hogy szellemed őrködjék művészetünk élete fölött, mely örök ifjúsággal hirdesse arra méltó nevedet, hogy Garrick, Talma, Schröder neveikkel, a színművészet emlékkönyvében arany betűkkel írva, a késő maradéknak adassék át. —■ És most béke veled, áldás lebegjen sírod fölött, s a föld ne nyomja hamvaidat!“ Ezután leszállittatott az örök nyugalomra. Nehány nappal későbben , pályatársai tisztelőinek serege, a belvárosi plébánia-templomban fölállított gyászravatal körül gyülekezők, hol az elhunyt hamvainak nyugalmáért az engesztelő áldozat Mozartnak mintegy 200 dal s zeneművész által adatott nagy requiemével mutattatott be. Sylvester estéjén pedig a nemzeti színházban, az árvái javára adott „Egy színész élete“ czimü drámában , mintegy második, művészi requiem tartatott Fáncsy, ki e színműben most Esti posta. Bécs, jan. 9. (Miniszteri válság; a német mozgalom iránti ellenzés.) A berlini „Nat. Ztg.“-nak írják : „A múltkor ki nem egyenlített viszályok ismét miniszter válsági hírekre adnak alkalmat. Több jel, különösen, hogy a kormány a németországi mozgalmat, a herczegségek ügyében forradalmi jelleműnek tartja, s más belügyi kérdések is, e hírt megerősíteni látszanak. Az államminiszter el nem kerülheti, hogy ne maga tegye e kérdést: várjon a mérsékleti szabadelvűek maguk is kívánják hivatalbani megmaradását ? Visszalépése ezen esetre a rendszerváltozással ugyan azonos volna. A középnémet államok határozottsága itt részvért okoz; Bécsben és Berlinben nem értenek egyet a német nemzeti mozgalom irányával. Münchenből érkező tudósítások szerint az osztrák-porosz felszólalás, a német követek bizottmánya ellen, eredménytelenül marad. Azonban a hír, hogy a közép államok a német parlament egybehívását sürgetnék, kissé mégis kalandosnak látszik. Bécs, jan. 9. (Hírek a délszlávok felől; csapaté rösbités.) A kölni lapnak írják : „A délszláv tartományokból érkező tudósitások a helyzetet feszültnek rajzolják. Szerbiából csak harczkészületek, és csapatöszpontositásokról hallani; igy van Moldva-Oláhországban, sőt déli Oroszországban is. Ausztria, hir szerint, 20,000 embert kü d még Éjszak-Németországba. Az elindulás napja az események fejleményétől függ. Berlin, jan. 11.(Az országgyülés föloszlatása) valószínűnek kezd mutatkozni. A követek készületeket tesznek, egymással arczképeket cserélnek sat. Boon hadügyér nem is akarja megtéríteni a többséget, miután a töredékek már határoztak üléseikben. A gyűlésben azt monda, hogy a követek megsértik az alkotmányt, mert meg akarják buktatni a minisztériumot. Ha magas tételekkel akarják folytatni a játékot — monda — ám tegyék! Schultze Delitzsch erre azt mondá, a köv. háza bizonnyal a legdrágábbat teszi a haza oltárára, de a porosz korona még többet koczkáztat. Turin, jan. 8. (A párisi összeesküvés hírének hatása.) A jelentés, hogy Napoleon császár élete ellen összeesküvés fedeztetett fel, itt a legnagyobb elkeseredettséget okozza. A párisi rendőrségtől több ügynök érkezett ide, egyszersmind a franczia külügyminiszter több megnevezett egyénnek rögtöni kiutasítását követeli. A dolog annál kellemetlenebb, mert a Párisban elfogottak közöl, ketten, hit szerint garibaldisták volnának, sőt egyik a Marsala-érdemkeresztet is viseli. A „Stampa“ és „Opinione“ szintén megerősíti, hogy az olasz összeesküvés híte, Olaszországban mély sajnálatot gerjeszt, mert Napoleon császár élete elleni merény csak Olaszország ellenségeinek használhat, s csak azon párttól származhatik, mely a haza ügyének oly sokat ártott. Páris, jan. 10. (Az angol javas* lat bukása; Forey miramarei útja; orleanista házasságok.) A dán ügynek Orosz- Svéd- Angol- és Franczia*ország általi kiegyenlítésére vonatkozó angol tervnek, melyet osztrák források után a „Mem. Dipl.“ is említ, kevés kilátása van itten. Mindenelőtt azt kívánják itt, hogy a szövetség előre megegyezzék a határzatokban. Követi körökben sokat beszélnek Marie, Favre és Thiers kibékítési kísérleteiről. Az ügy menete kielégítő. — A rMem. Dipl.“ is megengedi már, hogy Forey Méramariba utazott, de csak azért úgymond — hogy Miksa főhgnek személyesen — tisztelegjen. — A „Gazette de France“ az Orleans családban következő egybekeléseket jelent : A párisi gróf unokatestvérét Mária Izabella infánsnét, Montpensier hg leányát, a spanyol királynő unokahugát; — Fülöp würtembergi hg, Mária orleansi hgnő fia az osztrák császárnő és nápolyi királynő egyik nővérét; — Fülöp Ferdinánd Szász-gothai hg, Clementine orlhgnő fia egy osztrák főbgnőt vesz feleségül. Madrid, jan. 9. (Gibraltar.) Narvaez a mai senatusülésben kijelenti, hogy Gibraltárt mindig Spanyolországhoz tartozónak hitte, és sajnálja, hogy a spanyol kormány régóta nem lépett föl e tárgyban. Táviratok, lyi, Szilágyi 3at., körében, színészi pályája szebb napjait élte. Szakadás, egyet nem értés, a magyarnak átka , most némileg áldása jön. 1833-ban tavaszkor a kassai társaság nyári szakra kétfelé oszlott. Megyeri azon részt kisérte , mely Kántorné, Bartha, Pály, Telepy sat.-vel egyesülve, Rimaszombat, Váczon keresztül utazván, az azon időben német előadásoktól megszabadult budai várbeli színházat foglalá el. A közönség lángoló szeretettel karolta föl a kis számú, de jeles tagokból álló társaság által képviselt magyar színészet ügyét. Megyeri kitűnő genialitása, társai fényes tehetségeivel, s szorgalmától gyámolitva, nem kis ösztön vala lelkesedésre, melylyel Pest vármegye rendei a magyar színészet ügyét pártolásba vévén, azt tartós buzgalommal fenntartották, s 1837-ki aug. 22-én a pesti magyar, (most már nemzeti) szinházat megnyitva, mintegy fény-csarnokot nyitának az eddigi árva magyar színészetnek, hol papjai a hon örömére áldozzanak. Mily buzgó kebellel felelt meg Megyeri hivatásának, azt a két főváros lelkes közönsége tudja, mely a dicsőült művésznek oly számtalanszor adózék részvétével, melyet az élvezet gyönyöre csalt ki szempilláira. A temetés délután 3 órakor történt fáklya- és zenekisérettel, s egy szivreható bucsuénekkel, a nemzeti színház kardalnokai által énekelve. Végtisztelet adására nem jöhete mindenki, ki, ha tudja, el nem marad vala, de jött annyi, mennyi példátlan volt, barátainak és tisztelőinek ezerekből álló serege, a három színház minden tagja, Budapest csaknem minden írója és művésze, s számtalan hölgyeknek véget nem érő lánczolata kisérte öt egész sírjáig, hol mielőtt leszállittatnék, pályatársa Fáncsy következő, meleg szívből fakadt beszéddel bucsuzék el tetemeitől: „Elhunyt barátunk! kit szenvedéseid után, a nyugalom honának határáig kisért tisztelőid bánatos köre, vedd búcsú s áldásszavát kesergő barátidnak, kik pályád kezdetétől oly hő érzelemmel kisérve utadon, tudják, mi lángoló szeretet emészté föl testi erőd, mely munkás szellemed fárasztó müvei alatt, oly korán tört meg, újabb tanulságot adva , hogy a művészet örök hájú tündérhonában, melyben kivált a pályatörő magyar színésznek, milyen te is valál, az ígéret földét kereső Izrael népéhez hasonló szenvedéssel kelle eljutnia , nincs töredékenyebb, nincs mulandóbb lény, mint maga a művész ; s azért kelle neked, mint legnagyobbnak, legelső áldozatul esned! S kit nem győzének le rögös pályád kezdetén, a balitélet, részvétlenség, gyülöltség, gúny , nyomor pusztító ördögei , nem vivhatának le később a hazafiság szülte jobblét korában az irigység, rágalom kaján fúriái, korán zúzának enyészetben szellemednek tömérdek művei! „De hol vannak hát a mesterművek, melyeknek munkás léted áldozatul esék? s melyekből művészeted éltető szelleme, a történet geniusaként beszélje el az utókornak, fáradhatlan lelked teremtő időszakát ?! —■ A költő él műveiben, s nem egyszer zeng a nép ajkán korát dicsőitő éneke, s épen az enyészet sírja fölött adva uj szárnyakat neve dicsőségének, a halhatatlanság honába szállítja azt. — A szobrász, Venusával évezredekre biztosítja a szerető gyöngéd keblekben életét, vagy lelke hős erejének hű képét adja át a késő maradéknak, mely Zrínyijében, az önföláldozás nagy erényének csalhatatlan kinyomatát bámulja. — A festészet századokra alapítja meg nevét, hirét a művészetnek, ki ecsetével képzeletdús lelke tündérképeit irá a sima vászonra , s bármely művésznek pályája végzetén, büszke öntudattal törhetnek meg haldokló szemvilága végsugárai Drezda, jan. 12. A „Sch. Mere.“ egy közleményével szemben azt állítja a mai ,,Drezd. Journ.“, hogy a szász király a st.-holsteini ügyről egyáltalán nem irt az osztrák császárnak. Berlin, jan. 12. A szöv. követhez intézett utasítások szerint Poroszország elhatározta, hogy ha kisebbségben marad, aláveti magát a szövetségi határozatoknak, ha ezek a szöv. ille-Melchior szerepét játszá — melyet korábban Megyeri genialis lelke teremtő művészi alakká — egy vállára akasztott fekete fátyollal jelképező , hogy Megyeri szerepei gyászolnak. És ez vala, mivel a tisztelet, szeretet, az elköltözött művésznek külsőleg adózhatok. Szívben ezrek fognak még soká emlékének áldozni. Ki is tudná könnyen felejteni teremtményeit, melyekkel a színen oly sokszor rázkódtatá meg agyvelőnket, vagy ki ne merülne édes gyönyörbe a pajzán alakok emlékezetén, melyekkel fölesiklándozó bádgyadozó kedvünket , ha a színvilágban Jókusnak áldozék ? de ki ne andalogna az elköltözöttnek emlékével édesen, ki valaha a való életben vele csak egyszer társalgótt s tapasztalható , hogy a mily művész a színvilágban , oly kedves enyelgő, oly szikrázó humorú, és mégis oly csaknem gyermekies édesdeden kedélyes volt a való életben. És mégis ő, ki nekünk közösen kedves vala, igénytelen halma alatt ott fekszik az ut mellett emléktelenül; ha igy maradna, tán velünk együtt emlékében is sirba szállandó, mert a mostoha idő, kis keresztjével az emlékezetet is fölemésztené. De a tisztelet és szeretet sokszor megküzdött már az idő viharával, s átadá kedveseinek nevét az utókornak. Megyerink elhunyta után is nyomban emelkedtek meleg kebelből fakadt szózatok, melyek, hogy nem hangzottak el, mint a pusztai szó, viszhang nélkül : kereskednek a síremlékére gyűlt adakozásokról tudósítások, egyes, valóban fényes ajánlatokról bizonyságot tevők. És mi hisszük, hogy Megyeri sirja nem álland emléktelenül, sőt, hogy tavaszkor, a szeretet és emlékezés uj ünnepélye gyüjtendi sirja körébe barátit, kik legalább egyszerű sírkővel jelölendik meg kedvesük nyughelyét, némileg igazolandók egyik tisztelőjes szavát,hogy: „a valódi művész élete, csakugyan halála után kezdődik.“. ________2_________