A Hon, 1864. május (2. évfolyam, 100-122. szám)

1864-05-01 / 100. szám

pontban lényegileg megegyezem. Nem tartóz­kodtam tehát a sürgönyt a szövetségnél lévő po­rosz követtel közölni, ki már Klibeck b. bizal­mas értesítése utján tudott róla, s az ügynek mind a szövetségnél, mind a bizottmányoknál leendő tárgyalásához a másolatban mellékelt utasítást adni, melyet, kérem kegyelmességedet, hogy Rechberg gróffal szintén közölni szíves­kedjék. A fiinlandi országgyűlés bezáratása. A finnlandi országgyűlés bezáratása alkal­mával ápr. 15 én a kormányzó következő csá­szári üzenetet olvasott föl orosz nyelven : „Finnland nagyfejedelemség képviselői! Mi­dőn a jelen országgyűlést múlt septemberben megnyitottam , föltevém, hogy munkálataikat rövidebb idő alatt fejezendik be. Remélem azon­ban, hogy a fárasztó és hosszas munkásságuk adta gyakorlat a következő országgyűlési tár­gyalási teendőket könnyítendi. Köszönöm önök­nek a finn nép hűsége és ragaszkodása iránt két többszö­ri nyilatkozatot; sajnálatomat kell azonban kifejeznem, hogy az országgyűlés több tárgyalása félreér­ésekre adott alkalmat a nagy­fejedelemség viszonyát illetőleg az orosz csá­szársághoz. Finnland Oroszországgal­ elvá­­laszthatlan összeköttetésében a neki adomá­nyozott jogokat sértetlenül megtartotta , törvényei védelme alatt továbbra is élvezi mind­­ azon erkölcsi és anyagi előnyöket, melyekkel a császárság hatalma ellátja. Oroszország tágas és szabad tért nyit Finnland lakóinak a keres­kedelemre és iparra s a nemes orosz nép, ha nehéz megpróbáltatás súlyosodott önök hazájá­ra, nem egyszer testvéri részvétét tettleg tanú­sította. Finnland valódi érdekeinek helyes meg­ismerése tehát arra ösztönözzön titeket, hogy ezen Oroszországgal­ szoros kapcsolatott, mely országtok javának változhatlan biztositéka, in­kább szorosabbra fűzzétek mint tágítsátok. Mi­után mint már előbb tudattam,három év múltával újra egybehívni szándékozom a rendeket, a jelen országgyűlést föloszlottnak nyilvánítom s mara­dok benneteket a mindenható oltalmába ajánlva irántatok és az egész finn nép iránt császári jó­indulattal. Sándor: Magyar Földhitelintézet. A Magyar Földhitelintézet tisztelt alapitó tag­jai ezennel fölhivatnak, hogy az alapítványuk befizetett része után folyó 1864-ik évi május 1-ső napjáig eső 5% kamatokat, az intézet pénztá­ránál, Pesten személyesen, vagy erre levélben meghatalmazott megbízottjuk által vegyék föl. Egyszersmind figyelmeztetnek azon tisztelt ala­pítók, a­kik kamataikat a múlt évi november 1-i kamatfizetést megelőző felhívás után mindez ideig elmulasztották fölvenni, hogy az intézet pénztáránál a hátralevő kamatokat is bármikor fölvehetik. Kelt Pesten, 1864 ápril­is 30-án. Gróf Dessewffy Emil elnök. Csengery Antal titoknok. Magyar földhitelintéze­t. A magyar földhitelintézet forgalomban levő zálogleveleinek fél évi kisorsolása a királyi biz­­tos és két felügyelő bizottmányi tag jelenlété­ben, 1864-ik évi ápril hó 30-án a következő eredmé­­nyel hajtatott végre : Kihúzattak : Az A sorozatú 1000 ftos záloglevelek közül: a 37. 207. 285. 326. 727.849. 1238.1309.1377. 1914. 2270.2285. 2295.2522. 3048.3349.3543. 3872 és 3923 sorszámuak. A B sorozatú 500 ftos záloglevelekből a 109. 429 és 451 sorszámuak. A C sorozatú 100 ftos záloglevelekből a 150. 483.534.585. 711. 1354. 1371 és 1611 sor­számuak. Ez eredményről oly megjegyzéssel értesitetik a t. ez. közönség, hogy : a) a kisorsolt záloglevelek, fél év múlva, az­az: 1864. november 1 én, a kamatokkal együtt, teljes névszerinti értékben készpénzben kifizet­tetnek : 1. Pesten , az intézet pénztáránál, 2. Bécsben: Wodiáner Móricz urnál, 3 Amsterdamban. Lippman, Rosenthal és társainál, 4. Berlinben: Mendelsohn és társainál, 5. Brüsselben: Langrand Dumonceau és társainál, 6. Frankfurtban: Bethmann testvé­reknél, b) hogy az intézet, a kisorsolt zálogleveleket, leszámítolás útján, a kitűzött határidő előtt is kész beváltani; c) hogy a kisorsolt záloglevelek birtokosai a kifizetésre kitűzött határidőn túl, kamatot nem követelhetnek, d) hogy a kisorsolt záloglevél, ha e hirdetés után tíz év alatt be nem mutattatik, az elveszett okiratok megsemmisítésére nézve fenálló eljá­rás alá esik. Egyszersmind közhírré létezik, hogy az 1863. évi nov. 1-én kisorsolt záloglevelek közül for­galomban van még a 269-ik számú A sorozatú 1000 ftos ... és az 56-dik számú C sorozatú 100 ftos záloglevél­ Kelt Pesten 1864 ápr. 30. Gr. D­es­s­e­w­ff­y Emil, Cs­en­ge­ry Antal, elnök, titoknok. Vidéki levelezések. Zabolchmegye, ápril hó 21. (I. - Kálló város emlékirata a me­gye székhelyének tárgyában.Vége.J Jogosultan nem fordittathatik más czélra, mint mely rendeltetésének — közjogi alapon létrejött határozattal — kitüzettetett. Használatlanul hagyatása : közvagyon fecsér­­lés lenne , elveszne az abban beruházva levő tő­kének haszna, sőt, mint elhagyott épületek­nél menthetetlenül történik, maga a tőke is el­enyésznék , s feleslegesül egy más tőkét kel­lene helyébe beruházni, mely, mint szükségte­len, számos közszükségeinktől elerőszakolt tőke lenne, éles és kiáltó vádul mindazokra, kik a közvagyon emez elfecsérlésének közelebbi vagy távolabbi tényezői lennének. Oly komoly és nehéz vád ez, melyet könnyen elodázni, vagy jelentéktelenként mellőzni nem lehet. Érezte e tétel nyomását a nmlga helytartó ta­nács is, midőn e székhelyváltoztatás kérdését elvileg bár helyben hagyta, de költségfedezet­ről nem gondoskodott. Ezen intézményével kifejezte azt, hogy A székhelyváltoztatás kérdését politikai szempont­ból közönyösnek tekinti, állami érdeket annak előmozdításában nem lát, hanem a megyei au­tonómia körébe tartozónak veszi, s mint ilyen körbe eső intézkedés irányában, elvileg ellenve­tése nincs. Teljesen és hálásan méltányolnék a nm­gy helytartótanács ezen intézményét, ha az normá­lis viszonyok közt a megye, mint politikai testü­let, szabad akaratát kifejező határozatára kelet­kezett volna. A fennálló viszonyok közt azonban kénytele­nek vagyunk a következő corollariumot vonni: Nyilvános a nm­gu helytartó tanács intézmé­nyéből, hogy a megyei székhely áttétele, a kor­mányzatnak nem akarata, az állam érdeke azt nem igényli; ha pedig így van, nemcsak nem szabad megengedni, de kötelesség meggátolni, hogy sem egyesek, sem megyének vagy város­nak az egyesek megadóztatásából növelt pénz­tárai fölösleges építkezési költségekkel ne ter­heltessenek, s az állam által meghatározott adó­nemek alapja — az egyesek adóképessége — nagyobb és czél nélkül meg ne csonkíttassék. Hallottunk Nyíregyház város érdekében oly okoskodást, hogy a megyei székhely áttételére a városnak semmi áldozattól nem kell visszaretten­nie, mert ha normális viszonyok közt a megyei szükségre emelt épülete üresen is maradna, a város azt például kaszárnyának mindenkor használhatja, s az által a városi lakosságot a katonaszállásolás terhétől jótékonyan felmenti, — de addig is tetemesen nyer a székhely átté­telével, mert királyi kisebb haszonvételekből­ jövedelme előre láthatólag néhány ezerfttal nö­vekedni fog, s egyes polgárok is a növeke­dett forgalom és üzletekben nevezetesen vagyo­­nosodnának. E számítást észrevételezni nem reánk tarto­zik, itt csak azt kívánjuk kiemelni, hogy mi e kérdést nem a speculatio nagyító üvegén néz­zük, hanem mint közkérdést, állami és megyei érdekeltségünkből mérlegezzük.­­ Állami érdekeltségünkben óhajtjuk , hogy ha Nyíregyház városának rendelkezhető tőkéi van­nak, tegye azokat oly beruházásokba, melyben nemcsak ő, hanem mind ő maga, mind az ál­lam nyer ; váljon a nevelési, közjótékonysági közerkölcsiségi tekintetekben, már minden teen­dők betöltvék-e ? Megyei érdekeltségünkben pedig tiltakozunk azon szándék ellen, melylyel Nyíregyház város egy meglevő közvagyon hasznosságát paraf­­­lálni, s egy város köz és egyéni jóléte talpkö­vét, merő speculatióból megsemmisíteni törek­szik. Mi azon hazafiui szeretetből, melylyel egyé­nek és községek emelkedését mindig a közhúza emelkedéséhez viszonyítani s egybehatásba, kapcsolatba hozni és tartani óhajtjuk és törek­szünk , büszke örömérzettel tekintjük Nyír­egyház város fejlődését, de ép ezen hazafiui szeretet ösztönöz felszólalni, ha tapasztaljuk, hogy Nyíregyház város az ez értelembeni törek­véseinek kizárólagos czélt keres. E felfogással mi úgy ítélünk , hogy ha már Nyíregyház város ipar és kereskedelme, s az alat­ta elvonuló mű­út által szerencsés emelkedhetni, vonjon és fejles­szen abból továbbra is minden lehető előnyöket , azonban ne igyekezzék NI.-Kállótól emelkedhetése alkalmát s indokát elvenni. És mi ezt nem kizáró önösségből óhajtjuk, hanem n­ert nézetünk szerint, az egyesek és köz­ségek jólétének arányában növekedik az állam ereje és hatalma; igy minden állam és államtag­nak törekednie kötelessége, hogy úgy egyesek­nek mint községeknek, a gyarapodás természe­ti s esetleges előnyei kifejlesztése lehetőleg meghagy­assék. Ily esetleges előnye N.-Kállónak, melyhez azonban ősidőktől meggyökerezett közjogi és történelmi jogosultsággal bír­­ a megyei szék­hely. Azon elv, melyből e székhelyhez, N. Kálló ragaszkodik, mindenütt érvényben van. Az éjszak-amerikai egyesült státusok a kor­mányzat és törvényhozás székhelyét, nem az ipar és kereskedelem mozgalmában pezsgő New­ Yorkban,hanem az ahhoz egybehasonlítás­­ban élettelen Washingtonban tartják , s egyes példányokat kiszemelve, Lipcse, Göttinga, Cam­bridge, Oxford, kiválóan a tudomány székhe­lyei, míg Manchester, Birmingham a gyáriparé, Liverpool, Plymouth a tengerészeté ; szóval, Né­met, Franczia, Angolországban s az éjszak ame­­rikai Egyesült Államokban, csaknem teljesen elkülönzött kormányzati egyetemi­ gyár, keres­kedelmi és tengerészeti székhelyek vannak ; s a székhelyek emek elkülönzése nemcsak ártalmas­nak nem látszik, de szükségesnek vétetik arra nézve, hogy minden hely, minden erejét kitűzött czéljának megfelelésre öszpontosíthassa. Ha ezen emlékirat, természetét követve, min­den részletekre, melyek a székhelyváltoztatás nehézségeit, sőt kivihetetlenségét okadatolják , kiterjeszkedni kívánna, s a többek közül pél­dául felemlítve, oly nehézségekre utalni akar­na, minő a miatt, mert Nyíregyház város csak hivatali helyiségeknek bérszállás építésére ajánl­kozik, s igy a börtönök N.-Kállóban maradván, a raboknak a n.-kállói börtönből Nyíregyház­ra szállitgatása, s e szállitgatásokkal Nyíregy­ház és II.-Kálló városok, s a szomszédos közsé­gek czéltalan terhelése, illetőleg a közmunka erőnek az államra haszonnélkü­li elvesztege­tése lenne, mely mellett a rabok megőrzésének s ellátásának költségei és nehézségei is teteme­sen növekednének; ha utalni akarnánk arra, hogy jelenlegi megyeházunk, melyben a főispá­­ni helyettes úr, három alispán urak s a tiszti főügyész ur magánszállásai is vannak — a hi­vatali helyiségre bőven elégséges; de ha mind e magánszállások a megyeházban meg is tar­tatnak, bár bővében vagyunk általuk kibérelhe­tő kényelmes magánházaknak, s ha e függő helyzet nem lenne, még több magán bérházak is építtettek volna, s a függő helyzet megszűn­tével építtetni is fognak, ekkor is a törvényszé­ki helyiség bérpénzének tőkéjéből a megyeház földszinti két szárnyának emeletre építése mel­lett, minden hivatal helyiségek teljes kényelmét nyernék, s bizonyára nagyobb állami gazdálko­dást követnénk, mint a székhely hurczolásával; ha mind az ilyeket felemlíteni akarnánk , ezen emlékirat vastag kötetet képezne. Mellőzzük azért a részleteket, úgy véljük, eleget mondtunk, midőn érintettük, hogy Nyíregyház város ipara, ke­reskedelme, vasútforgalmának emelésére hat­hatna ugyan a székhely áttétele, hanem mind­azon ipar, kereskedelem és vasút, a közigazga­tás emelésére legkisebb előnyt sem nyújt, sőt ,sőt a levéltár f sorsának bonyolításával hosszú­ időre nehezíti. Hivatkoztunk a megyei érdekeltségnek irány­adó nyilatkozatára, mely két ízben, u. m. a tör­vényszéknek 1857-ben N.-Kállóba visszahelyez­­tetése kérdésében, s a megyei takarékpénztár szervezésének telep­helyül nem Nyíregyházát, hanem Kállót tűzvén ki, a megyei székhely­nek Nagy-Kállóban fenntartása iránt nyil­vánult. Hivatkoztunk N.-Kálló város fokozatos, s ha a múlt évtizedben a törvényszéknek Debreczeni­­be áttételével megzavart, s a szőnyegen levő székhely áttétel miatt függő helyzetéből menekül — gyors emelkedéshez képességére, mely már­is a megyei székhelyhez kötött igényeket kielé­gíteni képes. Hivatkoztunk N­ Kálló város lakosságának kifejlett közszellemére, mel­lyel érdekeit az állami és megyei érdekekhez kapcsolni, s vi­szonylagos emelésére hátus törekszik, s mely­lyel valamint a katonai és rendőri kivánalmak­nak mindig megfelelt, s legközelebb a távir­­dai egybeköttetés megnyerésére is áldozott; megyei takarékpénztár s megyei kórház kezde­­m­ényezéséhez alapban s lényegesen járult, és e pillanatban megyei reáliskola tervét érleli. Kifejtettük : II. Kálló városnak a székhely­hez közjogi s történelmi jogosultságát. Kifejtettük, hogy állami érdek e székhely­­változtatást nem igénylg köt úgy a hazafiúi, mint a nemzet­gazdászati és pénzügyi tekintetek azt egyenesen ellenzik, sőt közvagyon fecsérlésül jelölnék. Kifejtettük , hogy székhelyváltoztatásra egyé­ni és helyi érdek nyilvánulása szabályozó nem lehet. Kifejtettük, hogy a Nyíregyház város részé­ről felhozott ind­okok, a székhely változtatására mind alaptalanok, mert Nyiregyház felett II.­­Kálló mindig a m­egye középpontja, s különb­séget képező távköz a két hely közt nem léte­zik, mely a székhely-áttétel áldozatát igényel­hetné. S igy mindezek figyelembe ajánlása után már csak kérnünk lehet a főml­gu kanczelláriát, hogy azon tapintattal, melylyel az állam érde­keit, az egyesek és községek érdekei csonkolá­sa nélkül fentartani hivatása, s azon tapintattal, melylyel izgalmas kérdésekre irányuló surlódá­sok elenyésztését gyakorolja, Zabolcs megye székhelyének NI.-Kállóban érintetlenül hagyá­sát elrendelni méltóztassék. Ausztria, Bécs, april. 29. (Magas vendégek K­i­s­s­i­n­g­e­n­b­e­n.) Az „Oesterreichische Zeitung“ Kissingenből F. h. 27-ről a következő táviratot kapta: ma érkezett távirati tudó­sítás szerint ő felsége az orosz császárné fölséges férje kíséretében máj. 15-én ide érke­zik és az egész nyarat e gyógyhelyen töltendi. A czár május végéig fog Kissingenben maradni, és azután Pétervárra ismét visszatér. Ausztriai Császárné ő felsége május végére szintén vára­­tik, és miután valószinű­, hogy Császár ő fel­sége kisérendi, nem lehetetlen, hogy a két ural­kodó találkozik. Az idény e szerint ez évben élénknek ígérkezik, föltéve, hogy európai össze­ütközés nem történik. Már számos lakás rendel­tetett meg magas uraságok számára, és remél­­lik, hogy a fürdővendégek száma az elmúlt évi számot, mely 8000 re ment, fölülhaladja.“ Külföld, Szerbia, B­e­l­g­r­á­d, ápr. 23. (A h­a­d­s­e­­r­e­g szervez­ése.) A nemzeti hadsereg szer­vezését erélyese­i folytatják. Az ápr. 29 én meg­jelent „Serbske Novine“ közli a nemzeti hadse­reg szervezését tárgyaló törvényt. A nagyobb szemlék, melyeken a fejedelem is jelen leend, nem sokára napirenden lesznek. Oroszország. (A szent szék és Orosz­or­s­z­ág.) A „B. u. H. Ztg.“-nak“ Írják Páriá­ból april 25 röl: Nagy figyelemmel kisérik e pillanatban Oroszország viszonyát a szentszék­kel. Olyan összezajdulástól tartanak, a­mely­ben Francziaországnak is része lenne, úgy lát­szik , hogy Oroszország kíméletlen eljárásra határozta el magát a forradalmi szellemű kath. főpapság ellenében. Sz. Pétervárott és Varsó­ban a püspököket s a többi vagyonos papo­kat tartják a forradalom valódi táplálóinak, kik azt testi és lelki áldásokkal idézik d­e a hol még nincs, s ébren tartják ahol lankado­­zik. A pápa nem vette figyelembe Kisselew gr. többszörös előterjesztéseit az iránt, hogy in­tené a lengyel papságot, hogy ne szítsa a forra­dalmat; s az orosz panaszokra mindig csak a papság és egyház előjogain ejtett sérelmek­ről szóló panaszokkal felelt. Sz. Pétervárott már megunták ezt az állapotot. A Vaticanban pedig a szatbolikus hatalmakat óhajtanák Orosz­ország ellen fellármázni. Lengyelország. (U­j nemzeti bizott­mány Sapieha hg elnöklete alatt.) Miután Czartoriszky László hg Párisból Rómába utazott el, s elvrokonai kiléptek a Párisban lé­tező lengyel nemzeti bizottmányból: a múlt hó végén ugyanaz újra alakult a lembergi fogságá­ból megszökött Sapieha Ádám hg elnöklete alatt, s kizárólag democratiai e­lemekből egészité ki ma­gát. Kitünőbb tagjai Sapieha herczegen kivü­l a következő menekültek : Ordenga, Bra­­niczky gr. és Ruprecht Vilmos. Tény, hogy jelenleg ezen bizottmány tartja kezei közt s a nemzeti kormányt pótolva intézi az egész lengyel felkelést. Azonban befolyása nem an­­­nyira az orosz és osztrák, mint a porosz részre terjeszkedik, ezt szemelvén ki különösen mű­ködése támpontjául, s ott is tart sok ügynököt és emissariust. Ezen bizottmány párthívei a de­­mokraták és az úgynevezett középpártiak, kik a dán-német háborúból átalános európai bonyo­dalmat várnak s bizonyosan számítnak rá, hogy ennek bekövetkeztével Olaszország, a Duna feje­­delemségek stb. fegyvert fognak ragadni,s ebben bizakodva folyvást szítják a felkelést. Az aris­­tocratiai párt folyvást rajta van Czartoriszky bg utasítása szerint, hogy a felkelést teljes ere­jéből akadályozza, semmit sem óhajtván forrób­ban, mint a béke és rend helyreállítását. Schweiz, Bern, april 25. (Fegyver­­csempészés.) A „B. u. H. Zig“-nak írják, hogy st. galleni tudósítások szerint valami oká­nak kell lenni Ausztriának, amiért titokban tartja a Vorarlbergbe irányzott fegyvercsempé­szés tényállását. Arról újból biztosíttatunk, hogy sok fegyver csempésztetett Schweizből a hatá­ron át, alkatrészeikre szétbontva s hordókban elrakva. Az osztrák rendőrség úgy jött nyo­mába a csempészésnek, hogy egy fuvaros sze­kerén az országúton elpattant egy hordó­s pus­kaagyak hullottak ki belőle. Melck fuvaros és lisztkereskedőnél Feldkirchben motozás tarta­tott, s ő maga elfogatott és át fog küldetni az insbrucki börtönbe. A Gissinger ház egyik kön­yvvivője Schweizba menekült. Esti posta, Bécs, április 28. (Az erdélyi vasút ügyének fordulata) Az erdélyi vasút kérdése új phasisba jutott.A bukaresti kamarák megszavazták a Duna fejedelemségi vasutat Or­sová irányában, azonban a lig még a törvény­­javaslatot nem szentesítette. Bukarest és Orsová között a munkálatok mégis azonnal megkezdet­nek. Ez által Ausztria kényszerítve volna a ke­letre vezető vasutat szintén Orsova irányában építeni, a­mi eddig hadtani szempontból elle­­neztetett. Ez esetben az erdélyi vasút nem lenne világ it. Mondják, hogy Ausztria meg akarja előzni Romániát s a Szeben felé építés által be­­végzett tényt akar előidézni: az erdélyi kan­­czellária legalább nagyon sürgeti ez ügyet s a kérdés a felírt patens 13 § a értelmében rende­let által fogja eldöntetni. (P. Lloyd.) Ugyane tárgyban a „Gen. Corr.“ írja: Buka­­restből érkezett táviratok jelentik, hogy a Bu­­karest-orsovai vasúton a munkálatok azonnal megkezdetnek, miután a kamarák az ide vonat­kozó javaslatot elfogadták. A moldva oláhor­szági kormány meg akarja előzni Ausztriát, s bevégzett tényt akar előidézni. Egy okkal több arra, hogy az erdélyi vasút kérdése gyorsan el­­intéztessék. Bécs, ápr. 30. (Az orosz czár és az ausztriai császár találkozásáról.) A hírek, hogy az ausztriai és orosz császár talál­­kozni­ fognának,diplomatiai körökben oly combi­­natioknak tartatnak, melyekre nézve sok ugyan a valószinű­ség, de elhatározva még semmi sincs. Az orosz császári pár jun. elején mindenesetre Kissingenbe érkezik, s e tudósítás a diplomatiai körökben nagy hatást idézett elő. Már «■» porosz királynak szintén Kissingenbe jöveteléről be­szélnek s a„Morning Post“ felkiált: „Im itt a szent szövetség“. — A meglepetések korában élünk, de csak el kell várnunk a történendőket. Bessarabiából, ápr. 26. (Figyelő h­a­d­t­e­s­t.) Az „Ostsee Zig“-nak írják, hogy a Kotzebue tábornok vezetése alatti figyelő had­sereg, a moldva-oláh határszélen 60,000 ember­ből áll. A tábor a múlt hóban kezdődött, a vol­­hyniai és podoliai csapatokból, melyek Szentpé­tervárból érkezett rendeletre a határszél felé in­dultak. Ezen tábor feladata figyelni a határon túli eseményekre, s elzárni az utat a lengyel betörő csapatok elöl. Az olasz határszélről. (A király álli­t­ó­l­a­gos 1­e­ve 1­e l­o­nd­o­n­i kö­v­e­t­é­­h­e­z.) Victor Emanuel palotájában nem igen örvendettek Garibaldi kényes fogadtatásának Angliában. A király — mondják — sajátkezű­­leg irt Azeglio marquisnak Londonba, eltiltván azon házak látogatását, a­hol Garibaldi elfo­gadtatott. Azeglio erre válaszolt, hogy igy Pal­merston lordot is kerülnie kellene, s vele az összes angol aristocratiát, így aztán a király levele (ha ugyan itt) eredménytelen maradt. Nigra lovag Párisban a római kérdést hozta elő. Szerinte végső végre itt is a népszavazás fogna határozni. A franczia h­a­t­á­r­r­ó­l, ápr. 27. (A con­­ferentia eredményéről) a franczia kül­­ügyőrségben még tegnap sem sokat tartottak. Azon Párisban elterjedt hír, hogy a fegyver­szünet elfogadtatott, föltűnt ugyan, de nem ta­lált hívőkre. A „Daily Telegraf“ a conferenciá­­nak bizonytalan időre elnapolásáról szóló hírét magától az angol kormánytól nyerte. Dánia semmit sem akar tudni az ostromzár megszün­tetéséről, s a német hatalmaknak annál inkább tiltakozniok kell Dánia követelése ellen, miután tulajdonképi tényleges ostromzár nem is létez. Mondják, Quade engedményt tett Angolország­nak, s a fegyverszünet eszerint közelebb áll a valósuláshoz. Pár­is, ápril 27. (A­z algíri felkelés.) Francziaországban úgy a kormány mint a nép fő figyelm­e az algiri, tunisi és nmroccoi mozga­lomra (Maroccoban is kezd mutatkozni) van fordítva, a conferentia mellett, melyen Fran­­cziaországnak semmi külön érdeke nincs érint­ve. — A kormány a mai esti lapokban közzé téteti, hogy a tunisi mozgalomra nézve tökéle­tes egyetértésben van Angolországgal. — Bouet Villaumez altengernagy Toulonban már készen áll a Tunisba indulásra executionalis hajóra­jával, melyhez még „Solferino“ „Gloire“ és „Co­­ronne“ pánczélos hajók csatoltattak. Pár­is, ápr. 27. (Algírból.) A tunisi bei halálának híre még mai napig nem bizonyult be , hanem az valószínűnek látszik, hogy a fel­kelők mindenütt győzedelmeskedtek. Marocco­ban is mutatkozik az algíri mozgalom követ­keztében bizonyos izgalom. A „Pays“ valószinű­­­nek tartja, hogy elővigyázati intézkedések fog­nak tétetni az ezen ország határán levő törzsek ellen. A „Pays“ szerint épen ezen törzsek okoz­zák az említett határon gyakran előforduló vil­longásokat. Az algiri felkelésről a „Moniteur“ is, az algiri hiv. lap is mélyen hallgat. Hogy a felkelés nagyon komoly, abból is gyaníthatni, hogy 10,000 főnyi segély csapatokat kü­ld­­nek a franczia gyarmatba. Magán­tudósítások szerint 12—15,000 főre megy a felkelők száma, de sokkal jelentékenyebbnek kell lennie, miu­tán nemcsak a két századnyi helyőrséggel bíró Laghautnak minden összeköttetése el van metsz­ve, hanem Orleansville s Aumale városok és Fort Napoleon is veszélyben forognak. Egy Blidach-ból kelt magánlevélben egyebek között ezek mondatnak :“ Bizonyosnak látszik, hogy a felkelés egész erejével Laghuat kerület ellen fordult, s hogy nagyon ki van terjeszkedve — mivel Boghartól kezdve minden ös­­­szeköttetés el van metszve. — Egy tiz lovas­ból álló előcsapat mely Bogharból küldetett ki, ezen helységtől nehány pereznyi távol­ságban lekaszaboltatott. Bogharban vannak összpontosítva azon csapatok, melyek Jussuf tbk alatt fognának a felkelők ellen kiküldetni. Oran tartományban Deligny tbk képez (Masca­­raban) támadó hadoszlopot; ötszáz arab lovas kapott engedélyt a földjeik elleni harczban részt vehetni. Ezen tartomány nyugati része, vagyis a Maroccoval határos rész, mely rendesen minden lázadásnak tűzhelye szokott lenni, most egészen csendes.Ezen két hadosztály s a között,mely Con­stantine tartomány déli része ellen nyomul, gyorsan kell hogy elnyomassék a felkelés. Az egész Teli csendes­ városunkon keresztül min­dennap kelnek át csapatok Baghar felé. A mi helyőrségünk alig áll 300 emberből, de azért tökéletes biztosságban érezzük magunkat.“ A Tuaret melletti csatáról szóló eddigi tudósítá­sok mind megegyeznek abban, hogy Beaupré­tre csapatát megrohanták az arabok; maga az ezredes sátorában lövetett agyon, és azon pil­lanatban midőn inget váltott, — a tudósítások szerint két pisztolylövéssel tek­tetett le. A spa­­hik nagy része az által menekült meg, hogy elhányták vörös zubbonyaikat s a támadók közé elegyedtek. Táviratok, Bukarest, april 28. Az utolsó kam­­raülésben a minisztériumnak szemrehá­nyás tétetett, hogy programmját meg nem tartja, s ennélfogva Bratiano indít­ványára 63 szóval 36 ellen annak bizal­matlansági szavazat adatott. A minisztérium erre elbocsáttatását be­­nyujtá, melyet azonban Ruza fejedelem el nem fogadott. A kamra a h­usvéti ünnepek miatt 14 napra elnapoltatok. Hamburg, april 28. (Éjjel) Kopen­­hágából 26-ki estér­ől jelentik . Az ellen­ség a partokon és a düppeli magaslato­­­kon megkezdett munkálatokat folytatja. Egy porosz parlamentair jött ide át. A f. hó 26-ig terjedő jüttlandi lapok szerint az ellenség nagy erővel Silkenbergből, Viborgba indult; állítólag Horsens ismét odahagyatott. Aaarhuus­e hó 25-kén még nem volt megszállva. Hamb­urg, ápr. 29. Kopenhágai hí­rek 28-ról éjjelről jelentik. Az utosó ál­lamtanács ülésben elhatároztatott, hogy a dán kconferentiális meghatalmazottak oda utasitassanak, hogy az el nem foga­dott első pontról (az ostromzár fenntar­tása) eltekintve a harcai ese­ményektől azonnal a másodikra (a kényszerrend­szabályok és requsitiók megszüntetése Jütlandban) térjenek át. Heegerman Lindencrona jütlandi ve­zértábornok utasíttatott, hogy Jütlandból visszavonuljon. A dán északtengeri hajó­had Heegermann tbnok rendelkezése alá adatott. Az osztrák hadihajók még mindig nem mutatják magukat. Ujdonságok: Pest, april 30. — (Ő Felsége)—mint a „Gén. Corr... tudósit, az erdélyi görög-keleti cullus és okta­tás­ügy emelésére 25,060 frtot méltóztatott leg­kegyelmesebben engedélyezni. Ebből 4<­00 fr­t a gö­rög keleti püspök doratiójának jobbítására, 2400 frt a püspökhelyettes dofatiójára, kinek kineveztetését ő Felsége fentartja magának, 4800 az ő Felsége által megerősítendő négy consistorialis tanácsos fizetésére, 800 frt a püs­pöki titkár fizetésére és 2300 frt a püspöki iro­da költségei és székestemplomra van határozva. További 3800 frt a g. keleti theol. kar 4 taná­rának fizetésére, s az igazgatónak 300 forinttali remuncratiójára, 5000 frt 50 theologiai növen­déknek felsegélyzésére, és 2000 frt a czélra van engedélyezve, hogy négy egyházi növendéknek lehetségessé tétessék az egye­temek látogatása. A­­ keleti püspök a legf. helybenhagyás nap­ján ápr. 8-án, e legf. kegyelmi adományozások­ról táviratilag lett értesítve. — (A magyarországi szükölködök javára rendezett bécsi mükiálli­­tás) 27-én záratott be. Az összes jövedelem 25,000 ftra megy. A költségek mintegy 1500 ftra rúgnak. E kiállítás több érdekes és megin­dító adományban részesült, így két szegény nő kiler­cz ezüst húszast, egy festő művész Alulfi­zetésül egy képet adott, mely legott 200 fton kelt el. — (Herczegprimás ő eminen­­t­i­á­j­á­t) a pécsi dalárda tiszteletbeli tagjává választotta. — (Privitzer másodkanczellári roltsága) tegnapelőtt 28 án a magyar kan­­czellária heti ülésében elnökölt, később részt vett a Rainer cs. kir. főleg ő fensége elnöklete alatt tartott miniszteri tanácsban. — (Gr. Forgách volt főcanczellár) e hó 28-án a magyarországi szükölködök szá­mára rendezett bécsi mükiállitást látogatta meg. Tegnapelőtt a ueri nyári lakásába költözött ki, később a gasteini fürdőket látogatja meg, a telet pedig Bécsben szándékozik tölteni. — (Gyászjelentés) Hajnik Pál halá­láról a következő gyászjelentés közöltetett tegnap, 29 -én a megboldogult családja ál­tal : „Hajnik Henrietta született Regenbart sa­ját és kiskorú gyermekei Paula, Irma, Béla és Ilona nevében minden rokonainak és barátainak elkeseredett szívvel jelenti, forrón szeretett elfe­­lejthetlen férjének, illetőleg drága édesatyjuk­­nak Hajnik Pál hites ügyvédnek, Vácz vá­rosa két ízben volt országgyűlési képviselőjének, a „belga Hypothek-bank“ magyarországi meg­hatalmazottjának, végre az „Auker“ biztosító­­egylet igazgatójának f. hó 2- án éjjeli 12 óra­kor, élete 56. és boldog házassága 26. évében, hagymáz folytán történt gyászos kimúlták El­­halt tetemei szombaton, f. hó 30-án délutáni 5 órakor a ken­tesi út melletti temetőben fognak örök nyugalomra tétetni, az engesztelő szent­mise pedig hétfőn, május 2-án délelőtt 10 óra­kor a lipótvárosi szentegyházban fog tartatni.­­ (Hajnik Pál temetése.) Ma délu­tán kisértük az övéinek mély bánatára, baráti­nak, ismerőseinek sajnálatára oly korán elhuny­t, tevékeny szellemű, és melegkeblű hazafi, Haj­nik Pál földi maradványait végső nyeghelyére. Díszes temetése a fővárosi műveltebb közönség nagy részvéte mellett ment végbe. Koporsóját az udvarból a halottas kocsiig az 1861-ki or­szággyűlési jelen volt képviselő társai vitték. A halottas kocsit fáklyát vivő kardos ifjúság, és megyei s városi hajdúk környezték. Béke lengyensirja fölött! — (Hajnik Pál) kevéssel halála előtt, mint a belga bank képviselője, báró Sina gödöl­lői uradalmának eladását köte meg. Mint beszé­lik, ezelőtt néhány héttel, bár nem volt kedve, barátai rábeszélésére az „Ankernél“ 8000 ftig biztosította magát, mely összeg özvegyének már ki is fizettetett. — (Jan­i­cs­ári D­öme t> Janicsári Döme hites ügyvéd, sz. kir. Komárom város volt o­rszággyűlési követe, ma délután 4 órakor élte

Next