A Hon, 1864. augusztus (2. évfolyam, 175-198. szám)

1864-08-06 / 179. szám

ki »?,ék elfoglalására, és ha a tisztek tit­kon, vagy nem parancs szerint szavaznak, akkor e­z utóbbinak több szavazata is le­­end, ki már szombaton este, a kir. biztos bevonu­lása előnapján, díszes fáklyás me­nettel és Vukicsevics György által mondott rövid de szép beszéddel tisztel­tetek m­eg, mindannak daczára, hogy a karloviczi rendőrség ezt nem akarta meg­engedni és erőhatalommal a helyszínen fenyegetőzött, ha a fáklyásmenet azonnal szét nem oszlik. A püspök lakásától a menet M­i­r­e­t­i­c­s Szvetozár és L­u­d­a­i­cs Miksa követekhez volt indulandó, de eb­beli szándékában az erőhatalom­­ által meggátoltatott. Ugyanazon este több rend­beli befogatások is történtek, de némely követek erélyes közbenjárása csakhamar kieszközölte az elfogottak szabadon bo­­csáttatását. Általán véve a rendőrség min­dent elkövet, hogy a nép akarata valami­kép ne nyilvánuljon, és mindez Masi­­revics püspök és érseki helyettes­e excjának meg nem választása miatt ke­letkezett aggodalom és félelem következ­ménye. így állnak az ügyek jelenleg Karlovi­­czon. Megemlítendő még a román köve­tek ma­guktartás­a. Ezek,kiknek száma 13,­­az érsekválasztásba sehogy se akar­nak befolyni, hanem mindenekelőtt a ro­mán és szerb nemzet közötti közös egy­házból eredő viszonyokat akarják rendbe hozni, a szerbekre bízván, hogy azok ké­nyük s kedvök szerint válaszszanak egy­házfőt. Ezen nézetüket memorandumba foglalván, ma adták át a kir. biztosnak, kijelentvén, hogy ők csakis ezen feltét alatt akarnak részt venni ezen szerb nem­zeti gyűlésben. A románok ezen néze­tükben támogatatnak a szerb szabadel­vű alkotmányos párt által is, és ha a kor­mánynak valóban szívén fekszik e két nemzet sorsa, akkor mindenesetre ezen kívánságnak eleget fog tenni, nem enged­vén magát némely nagyon érdekelt egyé­niségek által tévutakra vezettetni, és mind a két nemzet oly sokszor kifejezett akara­tával ellentétbe jőni. + A pi­gai „Politik“nak írják Bécsből augusz­tus­­ lét. „ A­­ s­­erb congressust tegnap nyitották meg Karlowitzon; mit reméltek és vártak a szerbek tőle, tudja minden ember. Nagyon keserű tapasztalata nem csak a szer­­beknek, hanem horvátoknak, magyaroknak és lengyeleknek is, hogy szellemi és anyagi érde­keik a politikai differenciák nyomása alatt annyit szenvednek, s ezért nem lehet rész néven venni a szerbektől, ha a congressustól a metropolita­­választásnál egyebet is várnak. Az egyházi és tanodai ügy már magában eléggé fontos, an­­­nyira, hogy ha nem csupán szerb egyházi és tanodai ü­gy forogna szóban, a szabályozás fö­lötte szükségesnek látszanék. Mit érnek el a szerbek, majd a távirda közli nemsokára: bizonyos , hogy Filippovics tök határozott utasítást kapott, miszerint a metro­­polita azonnali megválasztását kívánja, semmi tiltakozást vagy záradékot el ne fogadjon, és semmi tanácskozmányt a metropolita megvá­lasztása előtt meg ne engedjen. Jellemző, hogy itt Bécsben meg vannak győződve, mn szerint a congressus föltétlenül teljesítendi a kormány­­biztos kivánatait. Masierevics megválasztatását bizonyosnak tartják, s az ő vezetése mellett hajlandók az érintett kérdések tárgyalását megengedni a con­­gressuson. Ha a szerbek nem választanának azonnal, úgy kineveznék. Ha Masserevicset megválasztják, egyéb kér­dések is jöhetnek szőnyegre, mert a régi sza­bály szerint el lehet mondani mindent, de attól függ, ki mondja. M­isierevics oldala mellett lesz aztán Saguna, ki e napokban jön Karlovitzra, és Saguna ar bizonyos ügyekben a tapasztala­tok bő forrását hozza magával Erdélyből. Hivatalos közlemények. tett, melyben tudtul adatik a köztük s Dá­nia között kötött békeelőzet és fegyvernyug­vás. — Lauenburg hűség Poroszországba fog­na köbeleztetni kárpótláskép a hadiköltsége­­k­ért, Poroszország ellenben kötelezné magát Ausztria hadiköltségeinek kielégítésére. Hír­lik, hogy Franczia- és Angolország a hadviselő fejektől kívánni fogják , miszerint az ügyek újabb elintézését, szentesítés végett a többi európai hatalmak congressusa elé terjes­szék, melyben Olaszország is részt venne. Ausztria s Poroszország el vannak rá határozva, hogy ezen kívánságot nem fogják teljesíteni, s Orosz­ország helyesli ezen elhatározásukat. — Az osztrák és szász vasutigazgatóságok értekez­letet tartottak f. hó 1 én az ausztriai hadcsapa­toknak Schleswigből visszaszállittatására vonat­kozólag. — A „Wand.“ szerint az Ausztriában tartóztatott dán hadifoglyok szabadon bocsát­­tatása elhatároztatott, s részben már meg is kezdetett visszaküldetésök. A császári királyi Apostoli Felsége I. évi jú­lius hó 3- án 11302 sz. a kelt kegyelmes udvari rendelettel Va­s­t­s­o­r­a Antal kassai lakos ve­zetéknevének „Va­sh­egy­i“-re kért átváltozta­tását legkegyelmesebben megengedte. Temesmegye főispáni helytartója E­c­k­e­d Henrik rékai kerületi sebész elhunytával, az em­lített állomásra dr. Szmolay Vilmos megy. tisz . főorvost nevezte ki. yiíramegye főispánja B­á­r­ó­c­z­y Györgyöt m­e­yei tiszteletbeli esküdtté nevezte ki. F­ebérmegye királyi biztosa HavránekJó- 78. eddigi dirnokot megyei írnokká nevezte ki. A buda-tabáni 2-ik szám alatti városi levél­gyűjtő Horváth J. M. halálával üresedésbe jött városi levélgyűjtői állomásra az előbbi he­lyiségben tabáni főúton 516 sz. alatt létező M­a­u­k­s János kereskedő neveztetett ki. Temes megye főispáni helytartója a Vinga vá­rosi főbírói állomásra R­e­i­m­h­o­lt­z József fő­jegyzőt, főjegyzővé Kellé Fü­löp,aljegyzőt s végre aljegyzővé P­r­i­d­o f­k­a Ferencz levéltár­nokot nevezte ki. Ausztria, Bé­cs, aug. 4. (A békealkudozások; o­s­z­t­r­á­k-p­orosz kör sürgöny; Lauen­­burg bgség; európai congressus; az osztrák csapatok visszavonulá­sa Schleswigből,az Ausztriában lé­­vő dán hadifoglyok elbocsáttatá­­s­a.) A békealkudozások az előzetes egyez­ség szerint Bécsben fognak folytattatni, s kö­zelebb már forma szerint megindíttatni. Az arra vonatkozó előleges értekezletek az ausztriai kü­l­ügyérség, a porosz követ s a dán meghatalma­zott közt már folyamatban vannak.­­A napok­ban a szövetkezett német nagyhatalmak kül­­ügy­nökeihez ugyan azonos körsürgöny intézte­s a tengeri csoda csakugyan aligha nem jö lét­re , mert a „James Russel et Sons“ wednesburg­i czég megbízást kapott a gépezet elkészítésére, mely a hajó mozgató erejét eszközölné. A ké­szület 20 vertvasból készült csőből áll, melyek­nek nem egyenlő a hosszúságuk, de átalában mintegy 12 lábra tehető, átmérőjük 13 hüvelyk, s a hozzájuk használt legjobb minőségű vas vastagsága 5/1 hüvelyknyi. A nyomást, melyet megbírniok kellene, 1500 fontra teszik egy □ hüvelyk szerint számítva, azonban úgy készít­tetnek, mintha 2000 fontnyi nyomást kellene elbírniok, s amely cső ennek meg nem felel, az mint hasznavehetően félrevettetik. Külföld, Törökország. Konstantinápoly, jul. 18. (A P­o­r­t­a és D­u­n­a f­e­j­e­d­e­l­e­m­s­é­­gek közötti viszály befejeztetése.) A Porta nagyon meg van magával elégedve, hogy oly jó menekvő utat talált a Kuza fejede­lemmel­ ügy eligazítására ; s meg is lehet elé­gedve, mert hisz semmi egyenes érdekeltséggel nem bir tulajdonképen az egész ügyben. Arra neki nagyon kevés gondja, hány választó vá­lasztja a moldva-oláhországi kamara kép­vise­lőit, s mennyi a választói és választhatási ké­pesség cenzusa. Azon megszorított helyzetben, melybe a hatalmak Moldva Oláhországban jut­­taták a Portát, nagyon kevéssé érdeklik ezen fejedelemség belügyei, mert hisz alig van ott egyéb föntartani valója soukerainitási jogánál. A külföld irányában s minden népjogi viszonyt illetőleg ő képviseli a dunafejedelemségeket, e szerint tehát a belügyeket illetőleg se néz­hetne el semmi beleszólást suzeraini jogai­ba , mert ha azt hallgatag elnézte volna, akkor a fejedelemségek külügyeinek intézé­sére vonatkozó joga és ezzel járó tekinté­lye is megrendíttetett volna. Tehát elkerülhe­t­­len volt, hogy huzát bírói széke elé idézze, ha­nem aztán nagyon bölcsen tette, hogy miután a ho.­tpohár megjelent, szelíden és kegyesen bánt vele, s a dolgok állását helybenhagyá. A Porta e téren nem csak okosan és szabadelvüleg, ha­nem egyszersmind önállólag is járt el, külbefo­­lyás nélkül. Tulajdonképen mindenik hatalom mást akart voln­a. Franc­ziaország nagyobban huza-párti volt magánál Kuzánál is ; Oroszor­szág szerette volna a Portát a végső lépésekre bírni. Ausztria szerette volna Oroszország húr­jait pengetni, de mivel Angolország ezen tárgy­ban lassaban viselte magát, s a dán kérdésben Francziaországot kívánta volna részére leköte­lezni, oda utasítá követét, hogy mindenkép hagyja rá De Moustier törekvéseit; tehát Ausz­tria is jobbnak vélte nem foglalni valami na­gyon erős állást, s ámbár egyik hatalomnak se volt tulajdonképen ínyére a Porta által válasz­tott középút, mindazonáltal mégis elfogadható­nak találták azt, s végleg el is fogadták. Az orosz kormány duzzogott legtovább a hat hata­lom közül (Olaszországot is számítva), s itteni képviselője több ízben oda nyilatkozott, hogy nincsenek utasításai. Végre Gorcsakov herczeg is ráadta a fejét a megegyezésre, s folyó hó 13-án elkészíttettek az okmányok huza részére, a következő aláírásokkal: Bulwer Henry L., De Moustier marquis ; Prokesch-Osten ; Bras­sier de St. Simon ; Novicow, Greppi. Oroszország, Moskau, jul. 25. (Orosz­ország haladásai az orosz és német elem összeütközése) A „Nat. Zig“ kö­vetkező nagy figyelemre érdemes czikket közöl: A haladás minden nemével foglalkoznak,— írja a moskaui levelező — létesítik a légszesz világí­tást, a vasutat a korm. költségén tovább építik dél felé; múzeum nőtt ki a földből, a honosítási társulat államkertet alapított s az állandó kép­tárlat a művészeti érzéket táplálja; az uj városi hatóság erélyesen működik mindazon javításo­kon, melyeket a város előnye igényel. Az er­kölcsi mozgalom másik mozzanata a hasznos népies könyvek, a drámai művészet és termé­szettudományok terjesztésére alakult egyletek nagy száma. A törekvés egyéb bizonyítványai a nyilvános felolvasások a tudományok egyes ágaiból , történelemből, irodalomból (Shakes­peare), boncztanból, s jelenleg állattanból az állatkertben. A színpad is részt vesz a haladási mozgalomban,oly drámákat adván elő,melyek a közelmúlt társadalmi visszaéléseket és fogyat­­kozásokat ostorozzák. E művek termékeny szer­zője Ostrowski. A hírlapok is, melyek itt még inkább vezetői, mint tolmácsai a közvélemény­nek, haladásra ösztönöznek s a nagyon elter­jedt „Mosk. Wiedomosti“ főföladatául tűzte ki a nép fölébresztését négyszázados álmaiból. Min­den módon sarkalja a hazafiságot s azon van, hogy az adott lökés a társadalom minden rétegét érintse; — de azon is van , hogy a megindított tömeget a folyam­ parto­n belü megtartsa, s e feladatát nem oldja meg ka­­ezér oldal-pillantások nélkül a berlini ke­resztes lapra. Fájdalom,­­ a honszeretet nem marad mindig a természet szabta határok kö­zött. A moskaui lap szerkesztői sok önérzetre mindig arra utalnak, hogy az oroszok az ural­kodó nemzet az országban, s hogy minden orosz uralom alatt álló népnek oros­szá kell válnia. Mindenből előtűnik azon utógondolat, hogy az Oroszország nevezetű óriásnak egyöntetű ortho­dox görög, oroszul beszélő egés­szé kell ala­kulnia. Minden idegen kiküszöbölendő, s ezen urak érzékenykedése arra nézve, mit az orosz­­ság sérelmének tartanak, sokszor nevetséges ; igy a nevezett lap erősen megrója, hogy Sydow atlaszában a sz.-pétervári kormányzóságot In­germannlandnak nevezi. Különösen a németek e­llen ingerültek, így ugyan e lap keserűn pa­naszkodik, hogy a kormány a dorpati egyetemen 30 ösztön­díjat alapított tanítóképezésre a nyu­gati kormányzóságok számára. Szemére vetik a kormánynak, hogy a balti és lengyel tarto­mányokban négy gymnasium esik egy kor­mányzóságra , holott a birodalom belsejében csak egy. Feledik, hogy a gymnasiumok száma a szükséglettől függ, mit az is igazol, hogy a balti tartományokban a kormányiak mellett ma­­gángymnasiumok is léteznek. Ugyanő számban írja maga a szerkesztő Katkot, így a hivatal­nokok harmada nem orosz, s e körülményt fö­lötte sajnosnak tartja, miután Rómában vagy Görögországban hasonló eset nem fordul elő- Nem meglepő , hogy a hazafiság lelkesedé­se mindent oroszositani akar s az orosz elem fensőbbségére törekszik a leigázott néptörzsek fölött; de elletmondásnak látszik, e szerint da­c­ára annak, hogy a balti tartományok képző­­intézeteinek fensőbbségét­ elismerni kénytele­nek, minden onnét származótól iszonyodnak. A­ki szellemi fensőbbséget akar gyakorolni, kell hogy műveltebb legyen, s hogy ezt elérje, a kép­zés eszközeit nem szabad visszautasítnia, bár­­honnét eredjenek. Az orosz hazafiak a germa­­nisalástól félnek, de minden művelt német lel­kiismeretlen volna, ha a műveltség terjesztését értve alatta, nem germanizálna. Azon oroszok, ők Ázsiára utalnak, mint nagyságuk és uralmuk színhelyére, öngyilkosul cselekszenek, mert on­nét nem kapnak haladási eszközöket. Azon oro­szok ellenben, kik magukból várják a mivelődés f­ejlését, nagyon tévednek, mert a történelem bi­zonyítja, hogy egy nép sem haladhatott maga­sabb művelődési fokra, mely kerülte az érintke­zést másokkal, vagy egészen el volt szigetelve. A műveltség, az erkölcsi szellemi haladás nem jön magától és nem keletről, hanem nyugatról. Az orosz birodalom nagy részeit lakó finn és ta­tár törzsektől nem lehet várni műveltséget, egy orosz sem fog Wjokraba, Penzába vagy Oren­­burgba menni, hogy gondolkodó erejét gyara­­pítsa, szellőd tehetségeit üdítse s ismereteit ter­­jes­sze. Minden orosz sejti, ha nem tudja, hogy a szellem lehellete nyugatról jő, minden tehetség oda vonzódik s a legnagyobb orosz lelkesedés sem fogja elnyomhatni a vágyat nyugat felé . Minden tudományos műveltségű orosz" tudja, hogy a keleti népekkel való összeköttetés el­nyomja a műveltséget, valamint hogy a szövet­kezés a nyugatiakkal minden magasabb fejlő­dést előmozdít 1 *1 Németország. München. (Lajos ki­rály.) A hír: „Bair. Zig11 megczáfolja azon áta­­lánosan elterjedt hírt, hogy a király pár évig szigorú incognitóban beutazni szándékozik Eu­rópát s ezen idő alatt Luitpold kir. hgre ruház­za át az ország kormányzását. Ezen czáfolatot megnyugtatónak találják a clericalis reactióra vonatkozólag támadt aggodalmakra nézve. München, jul. 30. (Az ultramontan i­r­á­n­y) mely Miksa király halála után csak­hamar kezdé fejét felütögetni, ma már tettleg ünnepli első diadalát. A püspökök követelései, melyek a királynak már felterjesztettek, — mint előre várni lehete — Luitpold bgben igen buzgó szószólójukat találták a fiatal király előtt, a­ki nyakbaja miatt ma ismét elutazott Schwal­­bachba. A tegnapi minisztertanácsban még Zwebl cultusminiszter is a püspökök ellen nyi­ladozott, — a ki pedig csakis azért élte világát miniszteri állomáson oly kényelmes háborítatlan állapotban, mivel a főpapság kivánatainak min­denben lehetőleg hódolt — s Mulzer igazság- Ugyér is vele tartott. A Schrenkféle többség győzött, a föllebb nevezett két miniszter lekö­szönt, s leköszönésük elfogadtatott. Legalább így beszélik. — Zwebl helyét — hallomás szerint egy egészen önállás nélküli bürokrata Koch el­nök fogná betölteni, Mulzer helyébe pedig, a­kinek visszalépése általánosan calamitasnak te­kintetik .• Bonhard főállamügyész fogja ki­neveztetni, egy protestáns pietista, mind a ketten oly személyek, a­kik mindenütt használhatók, hol visszafelé haladás a czél. A legközelebbi ál­dozat Neumayer belü­gyér leend, ki ma este ér­kezik be falusi lakából. Ma tétetett közzé egy, Bajorország minden érseke és püspöke által aláirott s „a papság­hoz és a néphez“ szóló pásztori levél. A jelen­nel kezdi, melyben mint a viharzó tenger zajló hullámai a legborzasztóbb események rohamai váltják fel egymást.“ A felvilágosultság, mivelt­­ség, és haladás jelszavai — úgymond — a jelen­kornak, de melyekkel sokszor, és pedig gyak­ran istentelen czélokra visszaél. A pásztori le­vél különösen neki­ront az istentagadó sajtónak, mely Renanban lelte föl főképviselőjét, a ki arra a hallatlanságra vetemedett, hogy az apostolok közöl Iskariotes Judást kitüntetéssel emliti. Soha sem gyalázta még meg a józan emberi észt sen­ki úgy, mint ez az istentagadó. Végül kilencz napi ájtatosságot rendel a pásztorlevél azon sér­tések leimádkozására, a mik az isteni megváltó ellen Renan könyve által elkövettettek. Hannover, Hannover, ul. 30. (N­é­p­­gyűlés.) A „H. N.“ Írja: Tegnap a negyedik népgyülésü­nk volt a dán király halála óta. A tikkasztó hőség daczára annyian gyűltek ös­sze, hogy a város legnagyobb tereme sem volt ké­pes a sokaságot befogadni, mely tódulást nagy­ban előmozdítá a Rendsburgban történ­t válto­zás óta uralkodó ingerültség. A gyülés egyhan­gúlag elfogadá a következő nyilatkozás-tételt: „A német nemzet, elvárja és megkívánja, hogy a német kormányok, az általuk ünnepélyesen elvállalt kötelezettséghez híven, haladék nélkül kimondják Frigyes­sg elismertetését, s lehető­leg elősegítik, hogy a kormányt átvehesse a herczegségekben az esküvel megerősített alap­törvény szabványai szerint. Behre polgárfőnök a Rendsburgban előfordult esetből kiindulva annak szükségességét mutogatta, — hogy a nép is beavattassék az ügyhöz való szólásba, s szintén nyilatkozatot indítványozott a né­met parliament érdekében, melyet — habár korlátoltabban — maguk a fejedelmek is szük­ségesnek vallottak a frankfurti összejövetel al­kalmával. Ezen nyilatkozat is egyhangúlag elfogadta­tott, s az inditványzó szónok felhívása követ­keztében a tanácskozás után adakozások gyüj­­tettek a szerencsétlen alseniek számára. Svédország. (A scandinávunio.) A „Botsch.“ nek írják . Stokholmi levelek szerint ott feszült figyelemmel várják a bécsi conferen­­tia eredményét, mert a scandináv unió eszméje még koránt sincs elejtve, s azt tartják, hogy a herczegségek elszakitása csak elő fogja annak létesü­lését mozdítani. Erre mutat egy hivatalos eredetű s az unióval foglalkozó közelebb meg­jelent norvég röpirat is, mely a kérdést norvég szempontból fejtegeti, s az előítéletek ellen küzdve kimutatni iparkodik a három ország egyesülésének szükséges voltát. Azt is gyanít­tatja e röpirat, hogy a Szajna mellett jó s­zem­­­mel néznék k­i a német-dán kérdés megoldása, miután a bőségek elszakítását megakadályozni úgy sem lehet, egy oly­an északi állam alakulá­sával végződnék, mely erős bástya lenne Po­rosz- és Oroszország ellen, s legalább erkölcsi­leg támogatni is fognák a terv sikerülését. Ha­nem azon ellenszegülést is jól látják, amel­lyel Oroszország ellene fordulna ezen eszme megva­lósításának, s úgy hiszik, hogy biztosította is magának a két német nagyhatalom közremű­ködését az unió meggátlásában.“ Stockholm, julius 30. (A szibériai pestis), mint Finnlandból jelentik, az orosz határkerületekben kitört, s Finnland kormány­zója ennek következtében kellő elővigyázati in­tézkedéseket tett a ragály terjedésének gát­lására. Belgium, Brüssel, jul. 30. (A párt­­tusák és választási mozgalmak.) A „Nat. Zig“ írja : A clericalis párt nyilatkozvá­­nya nem csekély kiábrándulást idézett elő, de csakugyan nehéz dolog volna ezen nyilatkoz­­ványnál üresebb , tartalmatlanabb nyilatko­zást kigondolni. Össze van ugyan benne minden foglalva, a­mit ezen párt együttesen s tagjai külön külön felhordtak mindenféle alakban a kormány és Orts törvényjavaslata ellen ,­­hanem a párt legutóbbi magaviseletének védelmére nem tudnak egyebet felhozni annál, hogy kény­telenek valának a végletekhez folyamodni. Azt mondják a papi pártiak, hogy a szabadelvű párt a mostani minisztérium kormán­yzásának kezdetétől fogva még soha sem felelt az ő vád­jaikra , s ugyanazon kifogásokkal állanak elő most is, melyekkel kezdettől fogva vádas­kodtak, legkisebb figyelembe vétele nélkül a helyreigazító nyilatkozatoknak, s a sajtó és par­lament útján tett észrevételeknek. Ismételve fel­említetik például, hogy a baloldal, egy válasz­tási vizsgálat elrendelése által, egy választó­ke­rületet hat hónapig megfosztott képviseltetésé­­től, holott most a kisebbség meg nem jelenése által az egész kamarát képtelenné tette a ta­nácskozások folytatására, s megakasztá a köz­­ügyek folyamát. És ők mégis azt mondják, mi­szerint készek valának a kormánynak különféle hiteleket megszavazni, pedig az lehetetlen, ha meg sem jelentek. Azt vitatják a nyilatkozvány­­ban, hogy Orts törvényjavaslata törvénytelen, pedig meg nem jelenések által elütötték azt a megvitattatástól. — A jobb­oldal — vagyis a papi párt mindazáltal valósággal elárasztja az országot nyilatkozványának , az országban használt két nyelven nyomtatott példányaival; s nagyon sajnálják, hogy e kebelekben történt szakadás miatt annak közzététele mostanig lett elhalasztva; minélfogva nincs is az a jobb­ol­dal valamennyi tagja által aláírva, amit többen megtagadtak, mint például Dedecker, s e sze­rint abban állapodénak meg, hogy csak tizen­két tag írja alá. Könnyű ezen nyilatkozványban Dechamps intéző kezére ráismerni, ami által még valószínűtlenebbé lett újra megválaszta­tása mint­a nélkül is volt. A szabadelvű párt jó­formán mindenütt összetartólag működik . Brü­s­­selben azonban nem tudtak a különféle szabad­elvű színezetek a választásokra nézve egyesülni, győzelmük azonban bizonyosnak tekinthető. (A szabadelvű párt nyilatkozatát lásd a brüsseli aug. 3-iki táviratban. Szerk.) Olaszország, Milánó, aug. 2. (Rouker megérkezése; Humbert hg. elutazá­sának ideje; a sommai tábor.) Rouher franczia államminiszter tegnap ide érkezett családjával együtt, s azonnal Vimercatihoz ment Mirabell­óba, a­hová délután Humbert hg is kirándult, kinek elutazása f. hó 10­ vagy 12-re van megállapítva. — A sommai tábor tegnap eloszlattatok. Francziaorrszág, P­á­r­i­s, aug. 1. (A c­s­á­szár ítélete; — mexicói csapatok visszatérése; a congressusra vo­n­a­t­k­o­z­ó röpirat.) A „ M­oniteur“ közli a császár választott bírói ítéletét az egyiptomi al­­király és a suezcsatorna-társulat közötti viszá­lyok fölött. A társaság az 1856. jul. 20 -i sza­bályzat megsemmisitéseért 84 millió frankot kap, melyért a csatornamelléki területet köteles az egyptomi kormánynak visszaadni. — A „Moni­teur de l'Armée“ jelenti, hogy azon csapatok, melyek először mentek Mexicóba, most szintén legelőbb jönnek vissza. A testőrtüzérség első ütege már visszaérkezett Versaillesba. Mexikó­ban két teljes gyalog hadosztály marad a hozzá­való lovassággal és tüzérséggel. Ezekben van 2 zászlóalj vadász, két zászlóalj könnyű afrikai gyalogság, öt sorezred, két zuavezred és az ide­gen légió. — A sokat emlegetett röpirat, mely a congressusra vonatkozik, nem sokára megjele­nik ; szerzője egy most Párisban lakó hajdani belga journalista, ki sem hiv, sem félhivatalos jellemmel nem bir. — Hachette, hírneves könyv­árus tegnap halt meg, holnap temetik. — Ma adják el La Pommerais ingóságait; tömérdek an­gol tódul a kótyavetyére. Angolország, London, jul. 30. (Lap­vélemények; vegyes.) A Francziaor­­szággal kötendő szoros összetartás óhajtása, mely a parliamentben is sokszorosan kifej­eztetett, még sűrűbben nyilatkozik a lapokban. A „Sa­turday rewiew“ is egy a szent szövetségről szó­ló c­ikkét annak kijelentésével fejezi be, hogy Angol- és Francziaország egymásra vannak utalva, ha Európában politikai és erkölcsi befo­lyást akarnak gyakorolni. Megjegyzésre méltó, hogy ezen szükséglet érzése az angol lapoknak oly dolgok feletti véleményében is nyilatkozik, melyeknek tulajdonképen semmi dolguk a szent szövetséggel. A „Herald“ Ran­don tbnagynak Algír közigazgatásáról szóló jelentését taglalja, s azzal végzi, hogy az angol és franczia gyar­matok között húzott párvonalak többnyire fer­­dek,s hogy hibáznak akik az angolszász gyarma­tok gyors anyagi fejlődésének felettébb örvend­nek, s árnyoldalaikat ezen gyarmatosításoknak, mint a kiirtó háborúk, a mammonimádás, stb. nem látják. A francziák sokkal több gyar­matosító képességgel bírnak , mint gondol­ná az ember. Kanadában és Kelet-Indiában tett kezdeményezéseik nagyon tisztességesek, s Dupleix és Labordonnais nagyon jeles kormány­zók valának. A „Daily news“ így kiált fel : Dánia még nincsen elveszve! Ezen szabadelvű lap komolyan hiszi, hogy Németország viszál­­kodása nyílt haverba fog kitörni, s a dánokat visszasegiti elvesztett birtokukhoz. — Latour d’Auvergne hg. franczia követ ma utazott el két havi szabadság idejét élvezendő. — Távolléte alatt Cadore fogja helyettesíteni. — Palmerston tegnap ebédet adott dr. Livingstone tiszteletére s elutazik birtokára, Brocket Hallba. London, aug. 4. (Az orosz tenger­­alatti haj­ó.) A ,,Times“ a múlt év vége felé egy czikket közölt Oroszország fegyverkezésé­ről, s ez alkalommal említést tett a Néva oltal­mára czélzó sajátságos védrendszerről, melyet az orosz hatóságok helyeselnek. Valami tenger­­alatti roppant hajó forgott szóban, mely 175000 ezüst rubelbe kerülne, s 200 tonna vasból és aczélból kerülne ki, és melyre nézve a „Times“ akkor azt mondá, hogy „nagy titokban tartnak azon hajóra vonatkozólag mindent. Annyit még­is mondhatunk, hogy a gépezetet összeszoritott jég hajtaná, s a hajó erős hegyes ormán­nyal lesz ellátva, s ez oly szerkezettel biranc, mely lőporral tölt nagy hengereket villanyerővel fel­­gyujtani alkalmas perezben az ellenséges jár­mű­ek megsemmisítésére. A hajót igazgató em­berek apró ablakokon át fogják látni, mi törté­nik fönn, s a mélységét, amelyben oda sietnek, a szerint szabályozhatják , miután rendesen egészen a víz tükréhez közel járnak.“ A „Ti­mes“ ezen közleménye akkor nagy zajt csinált. Esti posta, B­écs, aug. 5. (Apróhírek a béke előzményekről; Kuza hg barátsá­gos viszonya a portához.) Mint a „Bot­schafter“ hallja, a békeelőzményekre a ratifi­­catio nem is szükséges, s elég a conferentia tag­jainak aláírása. A békealkudozások kezdetének napja még nincs meghatározva, de legközelebb ez is kezdetét veszi Bécsben. Egy kis időt en­gednek Dániának az előkészületek megtételére, s hogy Kopenhágában e részben a kormány támogatásra találjon. Tekintve Dánia belviszo­­nyait, a kötött előleges szerződés közzététele s­o­­káig nem halasztható.­­ A nevezett lapot Bu­karestből arról is tudósítják, hogy a fejedelem viszonya a portához mindinkább barátságos, s erre a jelek sem hiányoznak. Ruza herczeg huszonnégy ifjat küldött, a legjobb családokból, a szultán testőrségének erősítésére. Gyanítják, hogy ily szellemű tanácsok a Tuileriákból szár­maznak. A fejedelem utazása Párisba­n. hó kö­zepe táján leend. Berlin, aug. 2. (Bismarck ur terve a béke után; a skandináv unió meg­akadályozása.) Oly körökben, hol Bis­marck ur szándékait ismerik, tudni akarják, hogy már elhatározta mit teend a béke meg­kötése után. Mondják, mindjárt az aláirás után benső barátságos viszonyba lépend Dániá­val, a mint Berlinben a védő hatalmasság­játszást nevezik. Ezen védői szerep biztosi­­tandja a dán királyt a skandináv unió terve ellen. Ezen constellatio már Gorcsakov égnek Berlinben létekor is észrevétetett, s ez megerő­síti azon hírt, hogy Oroszország be nem avat­kozásának föltétele, a skandináv unió megaka­dályozása volt.“ Berlin, aug. 3. (Békeelőzmények, fegyverszünet.) A lapok, a „Wien, Abend Post“ aug. 2 ki czikkét hozzák, melyet egész terjedelmében táviratoztak nekik. A „Nord-All. Zig“ az osztrák kormánylap azon kivánatára, hogy a békét szabad-szövetséges egyetértés kö­vesse a német kormányokkal, mely a herczeg­ségekben a jogi viszonyok szilárdítására, Né­metország biztonságának és tekintélyének gya­rapítására, s az egész haza teljes megelégedé­sére szolgáljon — teljes szívéből Ament mond, s reméli, hogy, miután a békekérdés elintézésé­nek súlypontja Bécsből Kopenhágába tétetett át, az ottani képviseletnél is a tényleges álla­pot azon beismerése álljon be, mely a dán kor­mányt arra vezette , hogy az elkerülhetlent elfogadja.“ Különben még nem lehet megítélni a benyomást, melyet a békehir a porosz közvé­leményre tett. j*­Turin, jul. 31. (Ricasoli Párisba utazott; miniszterválság; Lamar­­mora hadügyér.) Ricasoli, miután több napot töltött Turinban, Párisba utazott, hová fontos megbíz­ással küldetett. Rotschilddal érint­kezésbe teendi magát az olasz déli pálya áten­gedése és haszonvétele iránt.­­ A miniszté­riumban annyira nincsenek egy akaraton a kamra felosztására nézve, hogy épen a kormány­nak a­öbbség értelmében teendő módosítása felől gon­dolkodnak.Lamarmora tlnok Németország felé utaztában találkozott Minghettivel Genuá­­ban, ki a hadügyi tárczával kínálta meg. Ez engedmény a tulajdonképi piemonti párt iránt. Della Rovere tábornok, a mostani hadügyér, szintén piemonti s jeles kormányzó, de ügyet­len a szószéken , s ez többször kellemet­lenségeket okozott.Lamarmora helyét foglaland­­ja el Nápolyban. Minghetti elhagyná a pénz­ügyet s ismét külügyminiszter lenne. Visconti Venosta Sz. Pétervárra menne követül, hova Pe­­poli az éghajlat végett nem akar visszatérni. Az új pénzü­gyér Sella lenne, ki Ratazzi alatt már viselte e hivatalt; ez ifjú piemonti, kit minden párt becsül. Mind e módosítások nem bizonyo­sak, de értekeznek fölötte.Sella,meglehet vissza­­utasitja a neki ajánlott tárczát. Páris, aug. 2. (A spanyol királyi férj, és H­umb­er­t­hg lát­o­g­at­ás­a.) A „Gen. Corr.“ szerint a császár jövő szombaton Vichyből Saint-Cloudba érkezik. A spanyol ki­rályi­ férj Párisba jövetele aug. 20-ra van hatá­rozva. Ez valóságos eseménynek tekintetik, s a birodalom főméltóságai, diplomaták senatorok, tábornokok, szóval a párisi előkelők színe élénkséget adand, a nyáron át elhagyatott Pá­­risnak. Az ünnepély Versaillesban a palota régi szép napjaira fog emlékeztetni. A császári ház minisztere annyira el van foglalva a rendezés­sel, hogy még a császár levelét is egy nappal később küldte be a „Moniteur“ esti lapjának. Aug. 11-én érkezik meg először Incognito Hum­bert hg, s aztán a „spanyol ünnepélyek“ után Londonba megy, s csak ekkor lesz hivatalosan elfogadva Saint-Cloudban. Az olasz (a „Gén. Corr.“ szerint piemonti) korona örökös arczban igen hasonlít anyja rokonihoz, az ausztria csá­szár ház tagjaihoz. Pár­is, aug. 2. (A hivatalos sajtó tá­madásai a német nagy­hatalmak ellen; az angol-franczia barátsá­gos viszonyra törekvés.) A hivatalos sajtó meghagyás szerint folytatja csatározását a német nagyhatalmak ellen. A „France“ egy Dá­nia megadásáról szóló czikkében teljesíti ezen kötelességét, a „Pays“ „a békeelőzetekről“ közöl idevágó vezérczikket, a szerkesztőségi titkár aláírásával, melyben azt mondja, hogy „az igazság érzelmei és a nemze­tiségek elve lábbal tapodtattak.“ — Latour d’Auvergne hg. a londoni franczia követet, ki a napokban Vichibe utazott, az an­­golokkali összetartás egyik legbuzgóbb barát­jának tartják, s hogy e tekintetben folyvást ipar­kodnak feszített erővel czélt érni, az tagadha­tatlan. Mind Clarendon 1., m­id a londoni követ biztosították volna a császárt Vichyben az iránt, hogy az angol minisztérium elnöke kész Russell lordot feláldozni a császár kedvéért, aki kevés rokonszenvet érez iránta. Innen ma­gyarázhatók a Russel­l visszalépéséről terjesz­tett hírek is, melyeket a „Pays“ úgy közöl, mint amelyek itt megnyugtatóig hatnak. Mellesleg *

Next