A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-01 / 199. szám
„ A választások újra elrendelésével bizonyítja, hogy nem akarja a gyűlést csak a részére kedvező elemekből alkotni, pedig a magyar és székely választók igen erőteljes oppositiót küldenének Szebenbe, s a kormány bátor ezek előtt kaput nyitni. Ezzel csak nyer a kormány tekintélye. Az erdélyi udvari kanczellár, nem programmtalan államférfi, mint Forgách gróf volt. Megérlelte a gyümölcsöt, s az erdélyi követek már benn vannak a Reichsrathban. A magyarokat négyszer is meghívták, ha jogukkal nem élnek, s ebből hátrány származik rájuk, azt felelhetjük :magatoknak tulajdonítsátok. (Más nincs a czikkben.) Erdélyi országgyűlés. Bizottsági vélemény a törvényjavaslat iránt, melylyel az 1854. Szentivánhó 21-ről kelt b. t. 1. 151 száma alatti császári nyiltparancs 23-dik, 26 dik és 85-dik §§-ai megváltoztatásával és kiegészítésével, a megváltható szolgálmányok megtérítése, s a váltságtőke és öt százalékos évi jövedék befizetése iránti határozványok megállapittatnak. 1. §. Az 1854. Szentivánhava 21-ről kelt b. t. 1. 151 szám alatti császári nyiltparancs határozványai értelmében megváltható tartozásokért kitudott váltságtőke az öt százalékos kamatokkal együtt- ha e tekintetben a kötelezett és ogosított személyek közt más önkénytes megállapodás nem jött vagy nem jön létre, — a kötelezettek által félévenkint lejárandó negyven egyenlő részletben fizetendő. A részletek a kötelezettek által azon cs. kir. adóhivatalnál lefizetendők, amelynél kir. adójokat fizetik és a jogosítottak a megváltási részleteket ugancsak az illető cs. kir. adóhivataltól kiveendik, illetékmentes nyugta mellett. Minden részlet mennyisége a megváltás fölötti határozatban kimuttaandó és a legelső részlet a megváltás fölötti határozat keltezése napjára következő hó elseje vagy július hó elseje után számítandó félév múlva fizetendő. A megváltási összeg azonban soha meg nem halladhatja a megváltandó tárgynak a földadóprovisorium után kitudott tőkésített tiszta jövedelmét. 2. §. A törlesztési tőkének egy forinton aluli maradványai a részletfizetések általi törlesztésbe nem számíttatnak be, hanem a kötelezettek által az első részlettel lerovandók. 3. §. A kitudott és véglegesen megállapított részletek a tehermentesített földön feküsznek, azok nyilván könyvekbe hivatalból beigtatandók és a beigtatás eszközlése a végszámolati határozaton tanúsítandó. 4. §. Lejárt részletek az országos adó gyanánt behajtandók. 5. §. A kötelezett fél által bemutatandó megváltás fölötti határozat és az utolsó részlet befizetéséről szóló nyugta alapján a beigtatott ebbeli zálogjog bélyeg- és illetékmentesen törlesztendő. A félnek kívánságára azonban minden befizetett egyes részlet is törlesztethetik. 6. §. Ezen megváltási ügyvitel foganatosításával az 1854. Szentivánhava 21-ről kelt császári nyiltparancs 26 és 85. §- ai megváltoztatásával a földtehermentesitési alapigazgatóság közvetlen vezetése alatt saját megváltási bizottmányok fognak megbizatni. 7. §■ Minden szolgabirói járás számára, vagy ott, hol a viszonyok minőségéhez képest czélszerünek mutatkozik, együttesen több járás számára, megváltási bizottság állittatik fel. Ezen bizottság 5 tagból áll, kik közül kettőt a jogositottak és hasonlóképen kettőt a kötelezettek választandnak. — Az elnököt a földtehermentesítési aligazgatóság nevezi ki. 8. §. A kötelezettek által járásonkint választandó megváltási bizottsági két tag akként fog megválaszzatni, hogy a községbeli kötelezettek a helybeli szokásos módon két bizalmi férfiút választanak, annakutánna pedig az egész járás bizalmi férfiai a szolgabiró vagy a törvényhatósági főnök által kiküldött más biztos jelenlétében szavazattöbbséggel választják meg a megváltási bizottmány tagjait. 9. A jogosítottak a megváltási bizottmányi tagoknak általuk leendő megválasztása végett, a törvényhatósági főnök által kiküldött biztos jelenlétében, összegyűlnek és tagjaikat megválasztják. 10. §. Hasonló módon választanak a jogosítottak és kötelezettek még két két póttagot is, kik tekintettel a nyert szavazattöbbségre, előforduló esetenkint a megváltási bizottmányba belépnek. 11. §. A megtörtént választásokról jegyzőkönyv vétetik föl három példányban, melyek egyike a megválasztási bizottmány megválasztott tagjainak kézbesittetik, másik a törvényhatósági főnökhöz és harmadika a földtehermentesitési alap-igazgatósághoz terjesztetik föl. 12. §. Ha valamely fél — t. i. a jogosítottak vagy kötelezettek — a megváltási bizottmány őket illető tagjainak megválasztását a törvényhatósági főnök ismételt felszólítása daczára megtagadná vagy elmulasztaná, akkor a törvényhatósági főnök nevezi ki helyettük a megváltási bizottság tagjait és póttagjait. 13. §. A hely, melyben a megváltási bizottság tevékenységét gyakorolni fogja, a megalakult bizottság maga határozza meg, de a megállított helyről és a megváltási bizottmányhoz intézett beadványoknakki kezetbe juttatásáról a törvényhatósági főnökhöz és a földtehermentesitési alapigazgatósághoz — átalános kihirdetés végett — jelentés teendő. 14. §. A megváltási bizottság feladata megoldásánál magát az 1854. Szent Iván hava 21-ről kelt császári nyiltparancs illető határozványaihoz és a jelen törvény szabályaihoz alkalmazandja. 15. §. A megváltási bizottmány határozatait általános szótöbbséggel hozza. Egyenlő szavazatokról az elnök szózata dönt. 16. §. Ha a föld tulajdonsága vagy a jog van kérdés alatt, a megváltási bizottmány a feleket a törvényszékhez, vagy, ha netalán ideiglenes intézkedés szükségeltetnék, a politikai hatósághoz utasítandja. 17. §. A megválthatásra kijelölt tartozások megváltásának akkor is van helye, ha azt valamely községben az ugyanazon jogosított irányában kötelezettek valamelyike kéri. 18. Ha a jogosított a megváltás alatti tárgy után járó közadót és tartozásokat lefizette, akkor azoknak az utolsó három évrőli közép összege mint viszontszolgálmány levonandó. A megváltási bizottmányok a megváltás fölötti határozatokhoz a földtehermentesitési alapigazgatóság által szerkesztendő és kiadandó nyomtatványi példányokat használják. A megváltási bizottmány egyik tagja a jegyzőséget viszi ; szabadságában áll azonban a megváltási bizottmánynak, külön tollvivőt is fölvenni. 19. §. A megváltási bizottmányoknak a váltság fölötti határozatai ellen a fellebbezés a földtehermentesítési alapigazgatósághoz mindkét fél jogában áll. A határozat kézbesítése napjától számítandó négy hét alatt beadandó felebbezés fölött a földtehermentesítési alapigazgatóság végérvényesen határoz. 20. §. A megváltási bizottmányok részéről a váltság fölötti határozat egy példánya a törvényhatósági főnökhöz — ki azoknak a nyilvános könyvekbe igtatását eszközli — és egy másik példánya a földtehermentesitési alapigazgatósághoz beküldendő. 21. §. Oly megváltási esetekben, midőn maga a megváltási bizottmány valamely tagja van érdekelve, köteles ezen tag ebbeli jelentését a földtehermentesítési alapigazgatósághoz megtenni, mely esetekben a megváltási tárgyalások keresztülvitelére a legközelebbi megváltási bizottság küldetik ki. 22. §. Azon időponttól, melyben a megváltás fölötti határozat jogerőt nyer,a telekkönyv részletszámaival ellátott rendes jegyzékbe azonnal beigtatandó megváltott illető földekre eső adóterhet a kötelezett hordozza. 23. §. Oly tartozások, melyek ezen törvény kihirdetése napjától számítandó három évnél tovább kinn állanak, elenyészetteknek tekintendők. 24. §. Ezen törvény haladék nélkül érvénybe lép. Thiemann s. k. Schnell s k. bizott. elnök, előadó. Az országgyűlésről következő távirat érkezett: Szeben , aug. 30. Az országgyűlési rend fölötti tanácskozmányt ma befejezték. A 10. 12. 13. §§. jövő tanácskozásra maradtak. Legközelebbi ülés csütörtökön. Az erdélyi legfelsőbb törvényszékre vonatkozó szentesített törvényjavaslatot az e fölött tanácskozó bizottmány egészen elfogadta, ugyanígy a leichsrathba küldés iránt tanácskozó bizottmány az erre vonatkozó törvényjavaslatot egész teljében elfogadta, és Németország közt kötendő szövetségnek,... szóval, valóban nem lenne meglepő, ha Humbert herczeg házasságára fenyegető nyilatkozások következnének, vagy épen háború törne ki, s alapos" volna azon nyugtalanság, melylyel Ausztria méltán tekinthetné e házasságot. Ausztria (Atmenti elfogottak) közt vannak: Andreis Vincze kávés, ifj. Zamboni And. kereskedő, Confalonieri kereskedelmi ügynök, mindhárom Rivából, Brizio Nagóból, Moggio kereskedő Clesből, Cannella gyógyszerész Roveredoból, Malfatti Ferencz és testvérei Trientből, De Varda kereskedő Mezzo Lombardóból, Chimelli Pergineből, Kandelberger gazdag kereskedő Roveredéből, Simonini kereskedő Stenio-ból, Venini vendéglős Barginból, Minotti Nino levélbordó,Saleri kereskedő,Tevini ugyanaz, mind a három Tione-ből, Montini Caglianoból, Marchiori Lajos Laonból. Ezeken kívül mások is volnának elfogva, akiknek neveit nem lehet kitudni. A „Saturday review“ az olasz házassági tervről. Az angol sajtó kiváló figyelmet fordít az olasz királyság trónörököse Humbert hg.és Murat Anna herczegnő között tervezett házasságra, s találkoznak angol lapok, melyek ezen házasság létrejövését Ausztria elleni hadüzenetnek tekintenék. Ilyen szempontból nézi ezt a „Saturday review“is,mely idevonatkozólag ezeket mondja: „Napóleont oly magasan kiemelé lángesze és hatalma a convenientiák szabályai fölé, hogy ha III. Napóleonnak leánya volna, hihetőleg elégséges volna a franczia trón ragyogó fénye arra, hogy biztosítsa számára az előbbkelő királyi családok körébe való befogadtatást. Hanem egy Murat unokájának az olasz trónörökösné ranjára való felemeltetését nem lehetne egyébnek tekinteni, meglepő hódolatnál a Bonaparte család irányában, az olasz uralkodó ház részéről. Föltéve s elismerve, hogy ama fiatal delnő minden elgondolható személyes kecsesei, bájjal s erényekkel bir ; azt mégis bizonyosak tekinthetjük, hogy a szóban forgó házasság, — ha csakugyan létrejő — fáradságos alkudozás eredménye fog lenni. (Itt a „Sat. rev.“ a menyasszony családfájára vet vizsgáló pillanatot). A franczia császárság visszaállítása óta Murat Lucián herczeg azon nyílt leveleiben, melyeket egy névtelen nápolyi herczeghez intézve bocsátott közre,a trónkövetelő hangját követé. A magasra vergődött II. Joachim fia oly szentnek tartja a legitimitást, hogy több ízben kikelt Victor Emánuelnek Dél-Olaszországban gyakorlott jogbitorlásai ellen, s leányának vetélytársa fiávak összeházasítását némileg ama képtelen jogigények elismerésének lehetne tekinteni. Olaszország királya már odaadta leányát Jeromos Napoleon herczeghez feleségül, mintegy azon szolgálatok egy részbeni elismeréséül, melyekkel a nemzet ügye később segitetett, az Ausztria elleni háborúban. A királyi család részéről a nemzeti becsvágynak hozott ezen áldozatot felfogták s helyeslék a király alattvalói , s bizonyára restelnék, ha trónörökösük igénytelen arája üres kezekkel lőne Turinba. Nem ok nélkül kiváncsi tehát egész Európa azon feltételekre, melyek alatt a szóban forgó házasság megköttetik, ha csakugyan lesz valami belőle. Francziaország a plombieresi szerződés minden pontjához erősen ragaszkodott; Nizza és Savoya átengedése, s Clotilde herczegnő dús kárpótlást képeznek a Magenta és Solferino mellett kiállót veszélyekért s szenvedett veszteségekért. Olyan dinasziára nézve, mely még nem vert erős gyökereket, nem megvetendő előny a királyi családokkal kötött vérrokonság. A Bonaparték már aligha szállhatnának alá az alattvalói rangba, miután verük legitim királyok ereiben foly. S bármiből álljon is a Francziaországgal kötött titkos egyesség, az bizonyos, hogy egész Olaszország azt fogja hinni, miszerint az uj trónörökösné hozománya előbb utóbb Velencze fog lenni. Az lehet, hogy a három északi hatalm megújult bizalmas viszonya befolyást gyakorol Olaszország királyára s valami szembeszökő bizonyítéka azon ragaszkodásnak,mellyel Olaszország Francziaország iránt viseltetik, könnyen eszébe juttathatná a három szövetséges hatalomnak, hogy Ausztria megsebezhető, és hogy az 1859-iki tervek még nincsenek örökre feladva.Olaszország 300,000 főnyi hadseregével s jelentékeny hajóhadával sem mint ellenség sem mint szövetséges nem megvetendő Az angolok talán jobb szeretnék , ha Olaszország nem volna oly szemmel látható függésben Francziaországtól, hanem az olasz monarchia teljes kiépítése majd helyrehozná a két hatalom közötti arányokat. A dinasziai összeköttetések s politikai szolgálattételek kevésbé ellenállhatlan befolyással fognak majd bírni, ha az egyesült olasz faj elég erős leend egyedül is megállhatni, s szabadon fogja szövetségeseit választani. Ausztria Olaszországbani uralkodásán kivül semmi sem áll útjában az idővel Olasz- Külföld, Lengyelország, Varsó, aug 26. (Konstantin nhgj a túlbuzgó oroszpárt.) Jól értesült körökben beszélik, hogy Konstantin nlignek Lengyelország helytartóságába visszahelyeztetése közel kilátásban van, s hogy meghatalmazásai az előbbieknél is kiterjedettebbek lesznek , de a közigazgatás nem lesz tisztán lengyel,hanem elegy,oly formán mint Gácsországban. Hogy miképen gondolkozik a túlbuzgó orosz párt erről, valamint átalában minden decentralizálási eljárásról, az elég értelmesen kivehető a „Mosk. Wiedom“ egyik leveléből, melyet az itteni hiv. „Dziennik“ is átvett. E levél így szól: Mig másutt mint Német-, Franczia-, Olaszországban az egy és ugyanazon nemzetiségű ország-részecskéket egybeforrasztani törekesznek, — ebben látván a jóllét, a haladás, a szellemi és politikai erő kifejlődés biztos zálogát, — némely urak a orosz nemzet egyesült részeit szeretnék szétválasztani, ami pedig ama részekre, főkép a déliekre s délnyugotiakra nézve felettébb káros lenne. Ezen rettenetes s erkölcstelen törekvés az orosz sajtó némely jelentékenyebb közlönyeiben pártolóira talált. Még a kisoroszok s az ezeket pártoló újságírók is jónak tartnak minden eszközt ezen czél előmozdítására stb. Németország, München, augustus 28. (Bismarck és a bajor államminiszter értekezései.) Bismarck porosz miniszterelnökkel Abeken és Zitelman titkos tanácsosok s Kendell követségi tanácsos és még néhány porosz minisztériumi hivatalnok időzött itt tegnap óta. Hogy ennek valódi oka felett sokan törik a fejeket, a fenforgó körülmények közt az nagyon természetes. Az „A. Zig“ azt hiszi,hogy Bismarck Münchenbe utazása csak közelebb határoztatott el Bécsben, talán miután meggyőződött, hogy a bécsi kabinet mégsem hajlandó a porosz kormány minden tervébe beleegyezni. Most még csak annyit tudhatni Bismarck Münchenben tartózkodására vonatkozólag, hogy a bajor államminiszterrel tartott értekezései terjedelmesek, a tegnapi majd két egész óráig tartott, s azóta már több értekezésük volt. Berlin, aug. 28. (A porosz-osztrák szövetség.) A király elutazása után Bismarcknak még néhány napig Bécsben kellett volna maradnia, de már másnap elutazott, s Salzburgban a királyhoz csatlakozik. Ez is arra látszik mutatni, hogy a benső szövetkezés válpontján állnak. Azt hallani, hogy porosz részen egészen más tárgyak felett készültek alkudozni Bécsben, mint a kereskedelmi kérdés, s nem titkolák a meglepetést, látva hogy úgy szólván kizárólagos tárgyul ez van kiszemelve. Itt azt hitték, hogy a juh 28-ki jegyzékkel már minden meg van téve, azonban most úgy tapasztalják, hogy azzal csak időt akartak nyerni. Mondják, hogy Bécsben a sokszor emlegetett kereskedelmi szerződés 31 ik czikkelyét megváltoztatni kívánták. Hic Rhodus! Erre aztán a király s Bismarck elutaztak azon ígérettel, hogy mindent megtesznek ami lehetséges. De itt a nevezett czikkely változtatásáról semmit sem akarnak tudni, s föltehetni, hogy Ausztria és Poroszország közt napról napra hidegszik a barátság, oly mértékben, amilyenben ismét virágzásnak indul a régi jó viszony a würzburgi coalitióval. Az osztrák császár által Berlinben teendő látogatást nem igen hiszi senki, úgy beszélnek értesült helyeken, hogy a császár tette az első látogatást Karlsbadban, s azt a király most visszaadta. Francziaország, Páris, aug. 27. (A „Courier du Dimanche“ fölfüggesztése)két hónapra közbeszéd tárgya. E rendszabály törvénytelen. A sajtótörvény azt határozza, hogy valamely lap kétszeri megintés után a sajtóhatóság által felfüggeszthető. A „Courier azonban múltkori felfüggesztése óta nem kapott megintést, holott újabb felfüggesztetése előtt ismét kétszer kelle vala megintetnie. A belügyminiszter azonban másként magyarázta a törvényt, s ezentúl minden már előbb kétszer megintett lapot tetszése szerint fölfüggeszteni. A sajtó állapota eszerint most roszabb, mint valaha. Páris, aug. 26. (A dán kék könyv) diploma felfedezései mind Franczia-, mind Németországban nagy föltünést okoztak, mert figyelemre méltó fölvilágositásokat tartalmaznak a franczia külügyi hivatal dán rokonszenveiről. Most a „France“, mely eddig a többi félhiv. lappal együtt nem szólt ez okmányokról, vezérczikket ir róluk s tagadja, hogy Francziaország csak akkor lett semleges, midőn megtudta, hogy Angolország nem akar verekedni. A „France“ azt állítja, hogy Francziaország semlegessége már a dán kérdés első terjeszkedésével beállt s egy perczig sem változott ; másodszor, hogy Francziaország már az angol kormány első lépéseivel s a dán kormány első kérelmei alkalmával mérsékletre intő tanácsokat adott s világosan kijelenté, hogy a dán kormány nem számíthat segélyére; harmadszor, hogy Angolország közös fellépést ajánlott Francziaországnak, ez azonban azt felelte, hogy Angolországra nézve nem oly aggasztó e tüntetés, miután közreműködése csak tengeri ostromzárra szorítkoznék, a szárazföldön ellenben oly nehéz bonyodalmakat idézhetne fel, melyek következményeit is viselni kellene. Kitetszik ebből, hogy a Tuilleriák csak akkor akarnak föllépni, ha az angol királynő az európai háború minden következményeit is magára vállalja. Ezt meg Angolország nem akarta. A Francziaországot visszatartó indokok ezek valának. Először nagy nemzetiségi kérdés forgott fen Angol- és Németország közt, s a franczia politika lényegében nemzeti akaraton és népjogon alapszik; másodszor, mert kívánatos volt e sajnos harci korlátozása s helyhezkötése, meggátolván, nehogy az európai békét megzavarja; harmadszor, mert oly nagy nemzet, mint a franczia, csak akkor üzen hadat, ha saját érdekei, becsülete és saját területe fenyegetnék. A,France" azt mondja,mindez tiszta igazság; a kopenhágai kormány álindokokat tulajdonított e tényeknek, miután azonban jó hiszemben cselekedtek, tévedéseket hihetőleg belátandják. Esti posta, Bécs, aug. 30. (A porosz király útja Münchenbe, a német nagyhatalmak egyetértésének nem sikerülése.) A porosz király útja Münchenbe, az útitervet módosította. Előbb nem akart a király odamenni, de ez demonstrate színét viselte volna a közép államok ellen. Állítják, hogy végső órában ezen utazás a császár kifejezett kivánatára határoztatott el, miután ő felsége egyetértést óhajt a német udvarokkal. A király engedett kívánatnak, mert nem szereti a tüntetéseket. Bismarck ur rögtön felhasználá a helyzetet s újabb játékba kezdett, mi fölött Bécsben nem igen örvendenek, félvén nehogy a porosz miniszter Münchenben elkülönzött porosz érdekben fogna működni. A kereskedelmi politika terén Ausztria ellen intézi lépteit s a müncheni udvart maga részére hóditandja. Sőt nem lehetlen, hogy Poroszország és a közép államok között közeledés történik, miután Bismarck úr, saját szempontjából tekintve, nem igen lehet megelégedve bécsi idézésével. Természetes, hogy ezen közeledés nem azon értelemben leend, mint Ausztria kívánta volna Poroszországot a szövetségi politikának megnyerni. Szóval a müncheni látogatás itt különös figyelemmel fog kisértetni. (P. L.) — A prágai „Politik“ szerint Drezdába következő cabineti sürgöny küldetett Bécsből: „A német nagyhatalmak egyetértése nem sikerült, a kereskedelmi kérdés megoldatlan, a müncheni út, valószínűleg bismarckféle sakkhúzás Rechberg gróf követelései ellen.“ Turin, aug. 25. (A közelgő miniszterválságról) Írják a „Cen. Corr.“-nek : „A minisztérium kebelében egyre világosabban felmerülő meghasonlások végre döntő válságot fognak nem sokára előidézni, a mint eddig megerősödését s munkásságát folyvást akadályozák. Ezen meghasonlások többnyire elvekre vonatkoznak; azonban külső befolyások s véletlenségek is jelentékeny hatást fejtettek ki. Ezen közben bizonyos anarchia uralkodik folyvást a miniszterek közt, amit csak némi külső látszat palástol, s mindegyik miniszter elkülönzötten dolgozik a maga feje szerint, nem sokat törődve collegáinak nézetével. (kivéve a legsürgősebb eseteket ) A király pedig hagyja a dolgokat folyni, amint mennek, több örömét lelvén kedvencz időtöltésében, a vadászatban, kiváltképen a regényes d’Aosta völgyben. Páris, aug. 28. (Humbert hg) ideérkeztével atyja sajátkezű levelét hozta a császárnak. Az e levélhez kötött hírek egyáltalán nem valósulnak. Ha bizonyos részről a hg házasságát Murat Annával még mindig bizonyosnak állítják, ez csak a visszavonulás födezése, miután valóban magas befolyások gátolták e házasságot. Páris, aug. 28. (Olasz lakoma, hirek.) A Palais Royalban — írják a „Presse-nek“ — nagy lakoma volt, Humbert hy tiszteletére. A hiv. világ kevéssé volt képviselve, a diplomatia csupán az olasz követség által; ellenben mindenki ott volt, ki Napoleon hg és Matild hgnö salonaiban politikát űz, és az irodalmat képviseli.Havin és Girardin is a meghívottak közt voltak , valamint Thouvenel és Lavalette. Az olasz ügy barátait egyébiránt nem igen ragadta el az olasz trónörökös; többnyire a katonákkal társalgóit és súlyt fektetett azon kijelentésére, hogy Chalons utazásának czélja. Sokat beszéltek e lakomán ultramontán nevezetességek jöttéről, mentéről, többi közt Bonnechose bibornok római útjáról, ki a sept. 19-ki consistoriumon jelen akar lenni. A roueni érsek a tuilleriák bizalmas emberei közé tartozik. Mondják, hogy a spanyol kormány elismerendi Olaszországot. Bizonyítékul említik, hogy egy olasz ügynök egyik spanyol tengerparti városban czímet tett kapuja fölé, melyre e szavakat írta: „Az olasz királyság consulatusa. Midőn erről jelentést tettek Madridba, a kormány azt válaszolta, hagyják meg a czimet. A spanyol kormányzat jelen iránya nagyon kétségessé teszi e hírt. London, aug. 26. (Palmerston Tivertonban) másodszor tartott tegnap beszédet. Jelen volt a lóversenyen, s a „három tonná “-hoz czimzet fogadóban jó ebéd mellett vidor kedélyű beszédet tartott. Oly jó kedvében volt, hogy alig mondhatott három négy szót, amire zajos tetszés s féktelen hahota ne tört volna ki. Beszédének ereje a parliamenti tusák, és a lófuttatás közti tréfás összehasonlításokban rejlett. A hírlapok bizonyosan ki fogják ezen kedélyes sportman-beszéd politikai javát böngészni. szatérésének idejére halasztani kegyeskedett.“ Kiel, aug. 29. A porosz hajóraj ma az itteni kikötőbe érkezett. A parton katonai zenekar üdvözölte. Azelőtt orosz császári yacht jött a kikötőbe. Kiel, aug. 29. (Délután 37 óra.) Az ép most megérkezett porosz hajóraj — „Nymphe,“ „Vineta,“ „Arcona“ corvettek és „Grillo“ jelző-gőzös 4 ágyunaszáddal — a palota-kerttel szemben horgonyt vetett. Flensburg, aug. 29. A városi képviselők újra megválasztották a polgári biztosok által meg nem erősített tanácsi tagokat. Páris, aug. 29. A „Constitutionnel“ dicséri Bismarkot Francziaország iránti szilárd ragaszkodásáért, melyet a vállalt vámkötelezettségeket illetőleg tanúsít. Páris, aug. 29. (Este.) A császár elutazása a chalonsi táborba holnapra halasztatott. Tunisból aug. 21-ről kelt tudósítások jelentik: Negyven törzs hódolt meg; 40 még meg nem hódolt törzs a Kasnadar visszalépését követeli. Táviratok: Brünn, aug. 30. Skeue polgármester ma váratlanul nyílt ülésben lemondott hivataláról. Berlin, aug. 29. Adalbert lig tengernagy közelebbről Hamburgba érkezik, hogy Cuxhavenből hajóhadi gyakorlatot rendezzen. Berlin, aug. 30. A keresztes lap írja. Az állandó béke megkötéséig a csapatoknak jütlandból kivonulásáról sincs szó, nem hogy visszatérésükről lenne. Berlin, aug. 30. Az orosz császár az Adlerberg gróf által a senatus elé terjesztett azon javaslatot, hogy az egykori felkelő-tábornok Hanke-Bosik gróf nemesi jogainak ítélet általi megtagadására és örökös száműzetésére a császári jóváhagyás kieszközöltessék, visszautasította, Berg helytartó legújabb jelentése az orosz császárhoz e szavakkal végződik: „Az ország tökéletesen nyugodt; megérkezett a pillanat, midőn a lengyel nép azon áldásokban részesittessék, melyek kihirdetését felséged a dolgok rendje visz Újdonságok. Pest, aug. 31. = (Felhívás az erdélyi megválasztott követekhez.) A „P. L.“ szerint a szebeni gyűlés elnöke felszólító a megválasztott magyar és székely követeket, hogy nyolcz nap alatt megbízásuk elfogadását kijelentsék. Hasonló felszólítás intéztetik a brassói kerületben megválasztott Conrad ügyvédhez, aki a kilépett Trauschenfels helyét foglalná el. A „Krons. Zig“ Conrad urat az unió föltétlen támogatójának jellemzi, s gúnyból azt mondja, nagy szolgálatot tenne a szász nemzetnek, ha nem menne Szebenbe. Levelező úgy hallja, csak ugyanis ezen szándéka van Conrad urnak. — (Küldöttség Dalmatiából Bécsbe.) Mint a„W.Lloyd“írja, Dalmatiából küldöttség volt Bécsbe menendő,hogy az utóbbi országgyűlési választásokat megszorító intézkedések miatt panaszt emeljen. E küldöttség azonban intést kapott, hogy tervezett fölutazását hagyja abban, miután kevés kilátás van arra, hogy panasza előterjesztése végett illető helyen fogadtatást nyerne. — (A Kurmány superintendens elleni demonstratio.) A hiv. „ Sürgöny “-nek írják Beszterczebányáról, aug. 24-ről : „A Pest- Budinske Wedomosti“ f. évi 69. számában egy beszterczei levelező irja, hogy f. hó 17-ről 18-ra virradott éjjelen éjfél után mintegy 16 egyén az ott időzött Kurmány superintendens ur szállása előtt „macskazenét“ csinált volna. Városunk lakosságát, mely minden különbség nélkül legnagyobb indignatióval vette az eddig ki nem puhatolhatott tettesek által elkövetett azon durva csinyt, hogy a superintendens ur szállásául szolgált ház falai fekete foltokkal eléktelenittettek, s reájok gúnykat ragasztatott, — valamint a a hatóságot, mely e botrány elkövetőit erélylyel nyomozza, bizonyára nagyon lekötelezné a „Wedomosti“ tudósítója, ha megjelölné azon forrást, melyből ezen macskazenéről közlött oly pontos értesülését mentette ; miután tudtunkra, városunkban eddig senki sem találkozott, ki ezen macskazenét hallotta, vagy a kérdéses ház előtt az érintett éjjelen valami csoportosulást látott volna; sőt a házbeliek sem hallottak oly zajt, mely távolról is hasonlított volna nem-tetszésnyilvánitásokhoz, vagy ahoz, mit közönségesen macskazenének nevezünk.“ — (Diplomatiai adoma.) Az„D. D. P.“ következő hiteles és jellemző adomát közli: az ausztriai miniszterek egyike (nem Rechberg gróf) Bismarck úrral beszédbe eredt, mely közben említés történt Bismarck múlt évi jan. 18-ki körleveléről is melyben utóbbi Ausztria súlypontját Budára fektette. A porosz miniszterelnök minden zavarodás nélkül, páratlan nyíltsággal jelentette ki, hogy e pontot illetőleg nézete egyátalában nem változott és ma is ugyanazon véleményben van, mint volt akkor. — (Pestváros kölcsöne.) A Pestváros által fölveendő kölcsön ügyében tegnapelőtt délután a város tanácstermében, mint a „P. Napló“ irja, Péchi Ferencz ő bltósága a nm. m. kir. helytartótanács első elnökhelyettese elnöklete alatt tanácskozmány tartatott, melyben legalább 500,000 ft kölcsön szüksége mondatott ki, mely a város által megkezdett nagyobb épitkezések, mint a redout, dunai rakpart folytatására és bevégzésére lenne fordítandó. E kölcsön engedélyezése rövid idő múlva várható. — (Az ág. ev. egyház közgyűlései.) Egy az utóbbi gyűlésben hozott határozat szerint az ág. ev. egyház egyetemes gyűlései a jövő évtől kezdve mindig octoberben fognak megtartatni. — (A magyar orvosok és természetvizsgálók Maros-Vásárhelyen.) A magyar orvosok, és természetvizsgálókat Maros-Vásárhelyre utaztukban, mindenütt magyaros vendégszeretettel és kitüntetéssel fogadták. A Nagy-Várad felé utazó tagok fogadtatását már említettük. A további utazásról és M.-Vásárhelyen történt fogadtatásról a „Pester Lloydsnak a többi közt ezt írják: Élesden a község s város előkelői vendégelték meg őket Horváth gyógyszerész házában. A számos tagból álló első csapat 25-én érkezett Kolozsvárra, hol a polgárság küldöttséggel, dr. Szabó beszéddel üdvözölte. Ellátásuk felöl a legfényesebben volt gondoskodva. Kolozsvárról 20 kocsi indult ki Maros-Vásárhelyre, hol az érkezőket a polgármester, városi küldöttség és lovascsapat fogadta. Fekete polgármester rövid üdvözlő beszéde és dr. Szabó válasza után megindult a menet a koszorúkkal, szalagokkal, czimerekkel, és zöld gályákkal ékesített városba. A városház előtt zene hangzott, és itt megállt a menet az elszállásolás végett. A fogadtatás úgy a város, mint minden egyes polgár család részéről, hova az illetők szállásoltattak, a legszivélyebb volt. Este 7 órakor az „Apollo teremben“ fényes estély tartatott, melyről már szintén emlékeztünk. Ez estélyen a város vendégelte meg a nagyszámú gyülekezetét. Másnap a várbeli ref. templomban a közgyűlés megnyittatott. A templom virágfüzérekkel és koszorúkkal volt fölékesítve, a kijelölt helyeket nagyszámú közönség foglalta el, melynek szép koszorúját a jelenvolt höl-