A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)

1864-09-16 / 211. szám

kedvén a maguk elé kitűzött czél elérésére, a becsületes transactió nehéz munkáját, mint a jelen kormányzat e legfontosb feladatát — min­den tartalékgondolat nélkül őszintén fogják tá­mogatni, a­nélkül, hogy személyes politikát űzzenek ; s így a leggyöngédebb kifejezéssel szólva, a czikk írójának azon állítását, mely­­szerint e programm kormányellenes, „ellenzéki manifestatio“ gyanánt tüntettetik fel, oly vala­minek kényteleniitetünk tekinteni, mely nem létező rémalakokat látva, inkább mások el­riasztására lehetett számítva. Ezeket előbocsátva, csupán egy adatot talá­lunk még a „Sürgöny“ bécsi levelében, melyet minden kétkedés nélkül alaposnak s irányadó­­nak fogadunk el. S ez azon biztosítás, hogy a magyar kormány, minden őszinte közvetítési s kiegyenlítési törekvést örömmel üdvüzöl, — s hogy e törekvéseknek még azon esetben sem szándékoznék útját állni, ha azok pusztán m­a­­gán nézeteket képviselnének is. Mi e bátorító loyális biztosítást hazafiui kö­szönettel vesszük tudomásul s a magas bizal­mat azon ildomos mérséklettel s lovagiassággal fogjuk viszonozni, mely főleg azokhoz illik, kik a szemközt álló pártok szenvedélyei és túlzásai közt részrehajlatlan közvetitésük által, mint imént is állítók, minden személyes ambitió nél­kül egydül a valódi közérdekne­k,a történeti jogalapnak, s a renddel párosult szabadságnak óhajtanak szerezni állandó diadalt.“ Erdélyi országgyűlés. (S. C.) S­z­e­b­e­n, sept. 12. Napirendre térés előtt Obert azon kérdést intézi az elnökhöz, várjon a kilátásba helyzett 11-ik királyi előter­jesztés a hitelbank fölállítását, s ezzel kapcso­latban a 10-ik kir. előterjesztés a telekkönyvek behozataláról sokára kerülnek-e országgyűlési tárgyalás alá. Az elnök azt feleli, hogy tudtá­val e tárgyakról, előmunkálatok készülnek, hogy azonban nem határozhatja meg, az elő­terjesztések mikor érkeznek le. Manger, ki néhány nap előtt tért vissza szabadsági útjáról, Brassónak a júniusi árvizek óta a Duna fejedelemségekkel megszakadt köz­lekedését hozza szóba. A Brassótól a tömösi szoroson és Praova völgyén át Bukarestbe ve­zető út legfontosabb pontja a kereskedelmi közlekedésnek Erdély és a szomszéd fejedelem­ségek közt. A brassói keresk. kamra lépései folytán a dunafejedelmi kormány mindjárt az árvíz után tett ugyan lépéseket az út helyreállí­tására, azóta azonban az esőzések ismét hasz­­nálhatlanná tevék, s noha a forgalomnak a leg­nagyobb akadályokkal kell küzdenie, a román kormány úgyszólván semmit sem tesz. Szónok bővebben fejtegeti a forgalmi megszakadás hátrányait, s kijelenti, hogy mind küldői, mind a brassói keresk. kerület érdekében, melynek elnöke, interpellálhat intéz a kormányszéki el­nökséghez : váljon a kormány érintkezésbe tet­te-e magát a román kormán­nyal ezen út hely­reállítása tárgyában, s e megigazítás szükségét kellőképen megértette-e vele ? Ha ez nem tör­tént volna, tegye meg a kormány utólagosan mielőbb, s működjék oda, hogy e kereskedelmi út még az idén járható legyen. Az úrbéri előterjesztés részletes megvitatá­sában a 2—22. §§-kat többnyire vita nélkül el­fogadták. A bizottmányi javaslatnak csak azon pontjain történt változás, melyek eltérnek a korm.javaslattól; így a 4. §, mely szerint a részletek az orsz. fejed, adóval egyenlőn sze­­dendők be ; ezt oda változtatták, hogy a végre­hajtásnak azonnal legyen helye; a 6. §­., mely szerint a váltsági bizottmányok közvetlenül az úrbéri váltságalap igazgatósága alatt álljanak, Pr­e­c­k­e­r javaslatára a korm.javaslat sze­rint fogadtatott el, mely ama hatóság befolyását nem állapítja meg. Ennek folytán a 7. §. is, mely a váltsági bizottmányok összeállítását határozza meg, a korm.javaslat fogalmazása szerint fogadtatott el. Butty­ánnak a 14-dik §-hoz tett azon módosítványa, hogy a váltsági bizottmányok tevékenysége 3 évre szabassék meg, elvettetett; a 19. §• ellenben, mely a vált­sági bizottmányok határzata ellen felebbe­­z­é­s­t enged meg az úrbéri váltsági alap igaz­gatóságához, a korm.javaslat ellenére, mely szerint a bizottmányok ítéletei véglegesek, elfo­gadtatott. A 22. §-hoz, mely szerint a megvál­tott terület adója, mihelyt a váltság jogérvé­­nyes, a kötelezettet illeti, Vajda azon javas­latot teszi, hogy a megváltott curialisták kötele­zettségük idejére az adópótléktól fölmentesse­nek. E javaslat hosszabb vitára adott alkal­mat, melyben Man és Hannea a javaslat, Schmidt gr., Teutsch, Baritz, Wit­stock és Zimmermann ellene szóltak. Az utóbbi a többi közt arra utal, hogy ily kedvez­mény mellett, melynek hordereje meg nem hatá­rozható, a kötelezettek egyike sem iparkodnék tartozását a kitűzött 20 év előtt lefizetni. E javaslat fölött csak holnap szavaznak ; ek­kor kerül tárgyalás alá a reichsrathválasztás módjáról szóló törvényjavaslat is. Ausztria, Bécs, sept 14. (A dalmatiai ország­gyűlés egybehivatása.) A f. é. sept. 11- én kelt császári pátens,mely a dalmát királyság uj országgyűlését f. é. sept. 26-ára egybehtja törvényes gyülhelyére, igy szól: Mi I Ferencz József Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyar-és Csehország királya stb. ezennel tu­datjuk, hogy: Miután f. e. ápril 6-án kibocsátott pátensünkben fentartottuk magunknak Dalmát királyságunk újabb országgyűlése egybehivásá­­nak idejét meghatározni, most rendeljük amint következik: Dalmatia királyság uj országgyűlése f. é. sept. 26-ára egybehivatandó törvényes gyül­­helyére. — Kiadatott Schönbrunn kéj palotánk­­ban September 11-én 1864-ik, s uralkodásunk tizenhatodik évében. Ferencz József s. k. Rai­ner fhg. s. k. Schmerling s. k. Legfelsőbb meghagyásból Ransonnet báró s. b. Külföld. Oroszország. Sz. Péter vár, sept. 4. (A trónörökös házasodása.) Az „Ind. beí­gérnek írják : A trónörökös útja itt számtalan mindenféle találgatás tárgya. A sok különféle hir között még legvalószínűbbnek látszik az, hogy ő fensége leánynézőben jár. A­llig már közel 21 éves, s eszerint nagyon itt az ideje, hogy megházasodjék , mert az uralkodóház ha­gyományos szokása szerint a trónörökös sokkal hamarabb szokott házasságra lépni, mint a csá­szári család más tagjai. Mint rendesen szokott történni, most is több herczegnőt emlegetnek, aki Oroszország jövendőbeli czárnéjául ki volna szemelve. Némelyek úgy vélekednek, hogy osz­trák herczeg kisasszony volna a választott, má­sok meg Dagmar Ágnöt, a dán király leányát mondják; mig ismét mások az oldenburgi ahg leányát tartják leendő czárnéjoknak, kinek test­­vérnénje Nikolajevics Miklós nhgnek, a császár testvérének neje. Azonban a trónörökös utjának czélpontjairól szóló tudósítások után azt lehet következtetni, hogy az igazi választott Dagmar hgnö. Már régebben volt erről szó, de a közben kitört német-dán háború, mely alatt Oroszország leplezetlenül a szövetkezett német hatalmak ré­szén állott, kissé hátráltatta a végkifejlődést. Most már meg vannak változva a viszonyok, s a házasságról szóló hír újra feléledt. Bizonyosat még nem lehet e dologról írni, mivel hivatalos nyilatkozások még nem történtek. (Hir szerint azóta már megtörtént volna az eljegyzés.) Mind­­azáltal sokat foglalkozik a közönség ezen há­zassággal, s minthogy olyanok, a­kik Dagmar herczegnőt látták, rendkívül bájos, kedves leány­nak mondják, általában közóhajtásnak mond­hatni a házasság létrejövetelét. Politikai körök­ben is helyeslik, mert már megunták a német házakkali összesógorodásokat s úgy vélik, hogy nem ártana már egyszer igazi királyi udvarhoz befordulni, annyival inkább, mivel a trón­örökség forog kérdésben. Még nem­régiben sza­badelvű körökben is óhajtották ezen házassá­got, mivel az által alkotmányos királyi házból való hgnö kerülne Oroszország trónjára, aki még efelett Angolország jövendőbeli királynéjá­nak testvére,hanem ezen kecsegtetések elenyész­tek,amióta Kopenhágában oly lényeges változá­sok történtek s a minisztérium reactionarius irány­ban indult, hanem a közvélemény mégis foly­vást Dagmar hgnö mellett nyilatkozik. A habs­­burg házból való róm. kath. hgnö aligha adná rá magát, hogy vallását változtassa; pedig con­ditio sine qua non, hogy a görög vallás hive le­gyen azon hölgy, a­kinek homlokát egykor Oroszország koronája fogja ékesíteni. Az olden­burgi bűnöre vonatkozólag semmi bizonyosat nem tudhatn­i. Annyi b­zonyos, hogy ezen há­zasság nem lenne előzetes eset nélkül a két csa­lád között, hanem már azon sajátságos családi álláspont kikerülése végett sem igen hihető lé­­tesülése, hogy akkor Oroszország czárnéjának édes testvére nagynénje lenne.“ Sz.-Pétervár, sept. 8. (Gorzsakov hg­útja; politikai szélcsend.) Gorzsakov a császár elutazásával szintén sza­badsággal belföldi utazást tesz; távollétében Maltzow titkos tanácsos végzi a kü­lügyér te­endőit. A jövő hetekben teljes politikai szél­csendet várnak. Hamburger úr, Gorzsakov­­nak különben elválhatlan magántitkára, szin­tén külföldre utazik szabadsággal. Orloff gr. brüsseli orosz követnek , ki itt volt szabad­sággal, ezt két hónapra meghosszabbították, s hasonlóképen külföldre utazott. (A távirda je­lentette , hogy Gorcsakov herczeg a czárhoz utazott.) Lengyelország. (A lengyelországi halálitéleteknek) még mindig nincs vé­gük. Az utosó két hétben 5 egyént akasztottak fel Siedlceben, mert részt vettek a fölkelésben; kettőt agyon lőttek s még nehány várja kivé­­geztetését. Az akasztottak közt volt Lewan­­dowszki lelkész, ki nagy szerepet vitt a fölke­lésnél. Németország, Berlin, sept. 13 (A ke­reskedelmi kérdés mibenléte.) A „Spen. Ztg.“ táviratilag már érintett czikke ezt mondja: Nagyon jól értesült részről a kereske­delmi kérdést illetőleg következőleg értesü­lünk: Hock titkos tanácsos nem fog Berlinbe jönni. Az összejövetel ideje még nincs megha­tározva. Prágában fog megtartatni. Poroszor­szág csupán csak Ausztriával fog tanácskozni. Innét egy pénzügyi egyén fog Prágába küldet­ni. Poroszország eddigi kereskedelmi politikája nem esik változás alá. Már a napokban várják néhány dél-német állam csatlakozását. Novem­ber 1-je előtt hihetőleg mindnyájan csatlakoz­nak. Poroszország diadalmaskodni fog keres­kedelmi politikájával. Dánország, Kopenhága, sept. 11. (A király Oroszországban, a minisz­térium Francziaországban veti re­ményét.) Közhiedelem szerint Keresztély ki­rály, leányának, Dagmar herczegnőnek az orosz trónörökössel leendő eljegyeztetése folytán a legnagyobb reményeket táplálja a közel­jövő iránt; más­felől meg azt beszélik, hogy a király­né minden erejéből rábírni törekszik a görög királyt arra, hogy orosz hgnővel kössön házas­ságot. Ily körülmények közt annál nehezebb a miniszterelnök állapota, a­kit a franczia követ arról biztosított volna, hogy a császár most kész lenne Holsteinban beavatkozni a dán nemzeti­ség érdekében. A király határozottan Oroszor­szágban bízik, míg minisztériuma, ámbár ele­­jente orosz hajlamú volt,­­ most inkább Fran­­cziaország felé hajlik, valószínűleg azért, mirel Oroszországtól legkevesebbet várhatni a nemze­­zetiségi elvre nézve, a kormány pedig a nem­zetiségi kérdést még folyvást a békealkudozá­sok legfontosabb pontjának tekinti. Olaszország, Roma. (A b­r­i­g­a­n­t­i­k.) A „Gen. Corr.“ írja, hogy a franczia parancsnok Farina brigantivezért, ugyanazt, ki legközelebb Bisognot az Abruzzokban megtámadta, a hatá­ron elfogatta s a határőri hatóságnak átszolgál­tatta. Tor­tora rabló vezér, fölbátorodva Croeco eredménye által, szintén megadási alkudozá­sokra lépett Pallavicini tbnokkal, s ha ez czélra nem vezetne, amihoz hasonlón a római hatósá­gok rendelkezése alá adja magát. Spanyolország. (Aggodalom.) Legú­jabb tudósítások szerint Spanyolországban attól tartanak , hogy nem sokára forradalom fog kitörni. Francziaország. Pár­is, sept. 11. (A franczia k­o­r­m­á­n­y tartózkodása; „La Presse“ Gregoire ellen; orosz­dán házasságok; Bazaine tábor­nagy.) Ha Kopenhágában még mindig remélik a nyugati hatalmak beavatkozását a bécsi bé­ketárgyalásokba, ez csak a korábbi csalódások folytatása. A franczia kormány megmarad tar­tózkodó állásában. A porosz jegyzék, mely a békeelőzményeket mérsékelteknek mondta, el­lennyilatkozatot igényelt s a berlini franczia követ nagyon általános utasítást nyert azon vo­nal iránt, melyhez az e tárgy fölötti értekezé­seknél ragaszkodjék. Ki van emelve, hogy Fran­­cziaország nem is gondol beavatkozásra ; a mér­sékletet egyébiránt nem nagyon dicséri s sajnál­kozását fejezi ki, hogy a lakosságot meg nem kérdezték, de abbeli óhajtás nincsen kifejezve, hogy erre visszatérjenek. A franczia kormány­hoz fölötte megelőző módon intézték a békeelőz­­ményekről szóló jelentést, az angollal csupán ügyviteli után. Russel természetesen a porosz kormányt megleczkéző újabb sürgöny írásra használta ez alkalmat, mely diszitni fogja ugyan a kék könyvet, de még az előbbieknél is kisebb jelentőségű. A „La Presse“ ma ha­tározottan föllép Gregoire urnak a „France“­­ban közlött azon kivánata ellen, hogy a nép nagyszerű nyilatkozvány által abbeli óhaját adja tudtára a kormánynak, miszerint az el­hagyott dán népén, némi tiltakozás útján könnyítsen. A lengyel ügy után nem érti a „Presse,“ hogy lehet a dánokat ellenszegülések folytatására ösztönözni, mely végromlásukat okozhatja. E tekintetben nagy vétket követett el Angolország s a franczia kormány ezen tett nélküli fenyegetésekhez nem csatlakozhatik, ha nem akar egyik diploma vereségből a másikba esni. — Az „Opin. Nat.“ sem örömest látja az orosz és Glücksburg dynastia közötti kettős há­zasságot. „Miklós orosz trónörökös — úgymond — Dagmar Ágnöt jegyezte el s egyúttal jelenti , hogy Görögország ifjú királya orosz hgnőt veend feleségül. Minden Scandináviával rokonszenvező roszolni fogja e tervezett házasságokat. A ki­rály első kötelessége a nemzeti érdekekhez való csatlakozása és Keresztély király úgy lát­szik mellőzi ezeket. — Oroszország újabb bi­zonyítékát adja ügyességének, mely diploma­táját I. Péter óta jellemzi. A kéz, melyet Dá­niára tesz, keztyüt visel; de nyomása érez­hető lesz nem sokára; a görög-orosz házas­ságot sem nézzük jobb szemmel, melynek az czélja, hogy Görögországot tegye a keleti orosz propaganda tűzhelyévé. — Hogy a szójárás, mely szerint a franczia közkatona tölténytás­kájában hordja a tábornagyi botot, nem üres beszéd, bizonyítja Bazaine tbk esete. Szegény szülők gyermeke, 1831-ben a 37-ik sorezredbe állott; alig 4 hónap múlva tizedessé, 1832-ben őrmesterré, 1833-ban hadnag­gyá lett az ide­gen légióban. Ma a legmagasabb rangot viseli a franczia hadseregben. Bazaine tbnagy még nem egészen 54 éves ; 33 év óta szolgál s 28 csatá­ban vett részt. A „Moniteur de l’Armé“ szerint­e sok csatában, noha soha sem kímélte magát, csak egy könnyű lövést kapott az 1835-ki mál­tai expeditiónál. Páris, sept. 11. (A császárné egész­­ségi állapotáról szóló tudósítások) mint az „A. Ztg.“-nak írják, kedvezők. Felsőbb körökben határozottan beszélik, hogy a császár meg fogja látogatni nejét Schwalbachban, s on­nan egy napra látogatást teend Johannisber­ger. Nem lehetetlen, hogy a császári pár, rég szándéklott kirándulását Arenenbergbe, az idén teljesíteni fogja. Legalább nagy előkészületek történnek ott elfogadásukhoz. (A porosz-franczia kereskedelmi szerződés 3-ik czikkelyét illetőleg) hivatalos körökben bizonyossággal állítják, hogy a kormány semmit se fog engedni. Ez a bécsi kabinetnek is tudtára adatott, a­mely Poroszország tanácsa után egyenesen a franczia kormányhoz fordult a kérdéses módo­sítás kieszközlése végett, úgy hallani, hogy a franczia kormány rendre meg fogja vizsgálni a teendő javaslatokat, de a 31-ik czikkely által nyújtott előnyöket nincs kedve megcsonkítani. Amerika. (A chicagói conventio programmja­ ezekben öszpontosul: Az unió­hoz hű ragaszkodás , hanem a közjólét követeli, hogy rögtön lépések tétessenek az ellenségeske­dések megszüntetése iránt; hogy e czélból az államok egybehivassanak s más intézkedések is tétessenek annak elérésére, hogy a békét az unió alapján lehessen helyreállítani. A választá­sokba való katonai beavatkozás forradalmi tett­nek tekintetnék, s ennélfogva ellenszegülést idézne elő. Mac­Clellannak Chicagóban történt megválasztatása lelkesülten ünnepeltetett meg a demokraták által. Hivatalos nyilatkozatban ki­jelentetik, hogy Jacques ezredes és Gilmore urak nem mint a kormány által felhatalmazott békekövetek jártak Richmondban, hadügyér és Durando között, úgy hogy az utób­bi személyesen ment Turinba, hogy a király elé terjes­sze az ügyet, úgy látszik, meggyőzte a ki­rályt a rendszabály czélszerütlenségéről, mert a lengyeleket Novaraban, Vercelliben és Noviban internálták, hol naponkint 1 franknyi élelme­zési költséget kapnak. Turin, sept. 11. (Orosz szövetség.) A turini cabinet fő törekvé­se, az orosz kormán­­nyal barátságban élni. És úgy látszik e terv teljes mértékben sikerül, a­minek jele, hogy az orosz császárné, a­ki e hónap végéig a Boden tó mellett marad, a telet Olaszországban töl­­tendi. Demidoff ur Florenczbe utazott, hogy San Donato nevű falusi lakásán, a császárné elfogadására készületeket tegyen. Páris, sept. 12. (A p­or­osz király lá­togatása Eugenia császárnénál; Julien de la Graviére külde­tése.) Vilmos királynak a császárné körül ta­núsított udvariasságát nagyon jól vették az ud­varnál. A király magán­kocsin tette látogatását, egészen a császárné szoros incognitójához mért egyszerűséggel. Nagyon sokan politikát szog­­lalnak ezen utazásban,s nézetükben megerősítet­­nek azon hír által, hogy Julien de la Graviére tengernagy, aki szintén a császárné kíséreté­hez tartozik, tegnap este külön küldetésben Pá­­risba érkezett, s amint a császárral beszélt, tüs­tént visszautazik Németországba, még ma. — Mac­Clellan elnökjelöltségét nem örömest látja a franczia kormány. a kuruczok ellen emelt s 1707-ben megostromolt sáncz és czölöpzet holléte érdemében tett vizs­gálatot s a helység elöljáróit s éltes lakosait is kikérdezte. Megjárták a sánczhelyet a Duná­tól a Rábczáig, nevezetesen a fürdőháztól a zsi­dó temetőig. Alkonyat után a történetkedvelők ismét összegyűltek s harmadszor is megkezdet­tek a felolvasások. 9- szer. Véghelyi Dezső „Veszprém nevé­ről“ értekezett, felszámlálván mindazon írókat és állításaikat, kik Veszprém nevéről vélemé­nyüket kimondották ; részéről abban állapodék meg, hogy Veszprém nevét csakugyan Veisz­­brun-tól vette, 10- szer. Thal­y Kálmán felolvasta az 1701-i Koronczai ütközetről szóló egykorú történeti éne­ket háromféle variánsban, a mint azt az ország három különböző részéről Kurucz-világi dalgyűj­teménye számára sikerült megszereznie. Ez ér­dekes ének a históriai hűség mellett meleg köl­­tőiséggel van írva, mely tanúsítja, hogy az egy­korú szerző mindjárt a megdöbbentő esemény első behatása alatt szerzé művét, a miről a vég-sti ófák egyikének következő sorai is tanús­kodnak : „Betelek országunk sok fekete gyászszal, Béborul nemzetünk keserves panaszszal, Szerzem ez éneket hazám siralmiban Holt tetemek között fel s a 1­á járto­m­b­a­n. És így szólván, s magamban gondolván : Nyugosztaljad őket boldogságban. Uram Jézus kérünk téged most a végre : Tekints kegyes szemmel szegény nemzetünkre ! Ne hagyd végre,1— de adjad kezére. Ez országnak az mit kiván szive !“ A közös tárgyú ének három változatának czimei következők :­ „Koronczói harcz„De praelio Hungarorum apud Koronczó.“ „Siral­mas ének az Szömörei harczrul.“ A bus ének dallama mai napig is él a koronczói nép ajkán. I­f1. Lehoczky Tivadar Munkácsról Bereg­­­ megyéből jeles értekezést küldött „Bereg me­­­­gye a régészet terén,“ melyben a kőkorszak tárgyalása után a régi román és góth templo­mokra tér át s azokat nagy szakavatottsággal ismerteti, mint például a munkácsi góth, nagy­beregi, fekete ardói, szöllősvég-ardói, dédai, da­­róczi, csarodai, tarpai, oroszi és makkos-jánosii román korú egyházakat, és a beregi vagyis a kovászói várat. Végre 12-szer. Pesty Frigyes magy. akad. tag Temesvárról küldött s nagy szorgalommal foly­tatott kutatás után készített munkája : „Temes megye alispánjai“ is felolvastatott. Paur Iván magy. akad. tag s a Gróf Széche­­nyi-család levéltárnokától a történetkedvelők a következő táviratot vették kutatásaik közben : „Szives üdvözlet az összejötteknek. Őszinte saj­nálatomat jelentem ki, hogy önök tudományos körét nem élvezhetem ; tisztelet önök működé­seinek !“ Valóban igen sajnáltuk az érdemes tu­dós úr elmaradását, kinek jelenléte a különben is emlékezetes összejövetelt még érdekesbé tette volna, szintén sajnosan nélkülöztük Horváth Elek és Mersics Miklós urakat. Sept. 4. E napon a befejezett munkálatok után egyes hazafiak levelei olvastattak fel s örömmel hal­lottuk, hogy a Dunántúl két megyéjének mo­­nographiája megírásához ismét ajánlkoztak; továbbá Lehoczky Tivadar lelkes levelében Be­reg és Ugocsa megyére vállalkozott, a Tiszán­túl pedig Krassóra nézve tétetett egy örömmel elfogadott ajánlat, így még nagyobb a remény, hogy előbb a dunántúli történetkedvelők, ké­sőbb pedig a Magyarországi monographusok társulatát létrehozni sikerülene, annál in­kább, minthogy értesülésünk szerint számos történetbúvárral ez ügyben levelek váltatnak. Az összejött történetkedvelők másoltak ezút­tal okmányokat III. Endre királyunk korától a szatmári békéig, azaz 1290—1711-dik évi idő­közből ; a becsesebb rész tartalma szólott I. Károly királyunknak az ellene feltámadt nagyok várai kiostromlásáról, seregeik megveréséről; országos hadjáratok, V. László intézkedései, székesegyházak oltárainak birtokairól; Tököly és II. Rákóczy Ferencz korára nézve több neve­zetes iromány, például I. Leopold, I. József, gr. Bercsényi Miklós, gr. Eszterházy Antal, Károlyi Sándor, Bottyán János, gr. Heister Sibert, gr. Pálffy János bán, gr. Nádasdy Ferencz, Herbe­­ville marschal, Herberstein, de Viard, és Tollet eredeti levelei stb. Magyar nyelvészeti emlék 1545-ből akadt leg­régibb kezeik közé. Végre elhatározták, hogy még ezen évben egy 24 ívből álló okmánytárt, tartalom­­jegyzékkel s mindegyik levél rövid, ma­gyarázatával adnak ki, mely kötet az Árpád királyok és pedig III. Béla korától a szatmári békéig hozand még kiadatlan leveleket, czime : „Hazai okmánytár“ leend. íme ennyi munkásságnak adták jelét csak ezen gyűlés alatt is a Dunántúli történetkedvelők. Óhajtjuk, hogy hasonló lelkesedés vezesse őket folytonosan a kívánt czél felé, mely szeretett hazánk fényes múltjának bővebb felderítése. *** Esti posta. Táviratok. Berlin, sept. 13. A „Kreuzzig“ írja, hogy lehetséges, miszerint Bajoroszág és Würtenberg épen nem csatlakoznak a vámszerződéshez. A „Bank Zig“ szerint Darmstadt átalános biztosításokat tett, de a szerződés még nincs teljesen elintézve. A „Kr. Zig“ a kis és középállamokkali ki­békülés mellett emel szót. Berlin, sept. 14. A prágai vámalku­dozásoknál Poroszország részéről megha­talmazott Hasselbach pénzügyi tanácsos részére ma reggel állapította meg az uta­sításokat három miniszter. Hasselbach ma utazik Prágába. Berlin, sept. 14. A keresztes lap az osztrák császár berlini látogatásáról ke­ringő hirek felől azt mondja, hogy ez Bécsben soha sem forgott szóban. Hamburg, sept. 13. Frigyes Károly herczeg ma Berlinbe utazik. A dán had­ügyminiszter törvényt tesz közzé, mely szerint a következő évi szolgálatkötelese­ket már 1. évben be lehet rendelni. Ha­mburg , sept. 14. A Lehning és Kauffmann kereskedőház a hamburgi pénzviszonyok folytán megszüntette fize­téseit. Leginkább érdekeltek : Breslau, Stettin, Bécs és Pest. A kieli országos kormány 100 milliót kölcsönzött olcsó kamatra fölöslegéből az itteni északnémet banknak. A keresk. han­gulat 7­2% leszám­ítolás mellett zavaros. Altona, sept. 14. A „Verord. Blatt“ közli a szövetségi biztosokkal Hamburg­gal és Lübeckel kötött távirati szerződé­seket. Flensburgba porosz hajóraj érke­zett a „Grille“ nélkül s hihetőleg ott fog telelni. Bern, sept. 13. Herwegh a „Neue Züricher Zig“-nak a Lassalle-féle párbaj részletei felett közlött adatait valótlanok­nak nyilvánítja, s ígéri, hogy legközelebb erre vonatkozólag igazsághü jelentést teend közzé. Pár­is, sept. 13. A porosz király ud­varias látogatása Schwalbachban itt na­gyon jó néven vétetett. A császár még e hónapban Limogesbe utazik. Pár­is, September 13. Attól tartanak, hogy Spanyolországban közelebbről for­radalmi mozgalom tör ki. A „Patrie“ czikkében valószínűségét fejtegeti annak, hogy Ausztria az olasz királyságot elis Graefenbergi levél. Graefenberg, sept. 10. Nem lehet meg nem dicsérni azon szép nyári napokat, melyeket aug. hó óta élvezünk. A ga­bona-aratás, mely most felében van, még inkább nyáriassá teszi a kilátást, mig egészen őszi ala­kot adtak a vidék némely részének a fénylő dérharmatok aug. vége felé. Mindamellett is a fürdővendégek nagy része már elment — csak azok maradtak s csak olyanok jőnek, kiknek ki­látásuk van, hogy az év végét sőt tán a jövő év elejét is itt töltendik. A f. évben érkezettek szá­ma most haladta el a 750-et s talán 1000-re is felmegy, kivált a közelebbi porosz vidékekről Milano, sept. 10. (A lengyel mene­kültek Olaszországban.) A lengyel föl­kelés kitörése óta — írják a triesti újságnak — számos lengyel menekült gyűlt ide, azon re­ményben, hogy az Olaszországban fölállítandó lengyel légióba lépnek. Jól megismerkedtek az olasz katonai szervezettel, s olasz tisztek taní­tották őket a hadgyakorlatokra. Egyszerre föl­hagyott az olasz kormány a lengyel légióval, s 1000-nél több menekült kívánt az olasz hadse­regbe fölvétetni. Della Rovere hadügyér haj­landó volt ajánlatukat elfogadni, s legnagyobb részüket a II. hadtest ezredeihez utasította, egy rész egyenesen Sommába küldetett, hogy mint önkénytesek vegyenek részt a tábori gyakorla­tokban. A lengyeleket az olasz katonák oly barátságtalanul fogadták, s a tisztek oly eré­lyesen tiltakoztak fölvételek­ ellen, hogy Du­­rando tbk kénytelen volt a hozzá utasított len­gyeleket visszaküldeni Turinba. Ebből nagyon élénk, később ingerült levelezés keletkezett a — ha oly szép septemberünk leend mint minő­nek mutatkozik. A tánczestélyek tehát meggyé­­rültek — de nem szűntek meg; s talán nem is szűnnek meg végkép mig: „él magyar“ — mely szám szerint: „megfogyva bár, de törve nem“ legjelentékenyebb szerepet visz a tánczterem­­ben is. Tegnapelőtt érkezett körünkbe gr. Pon­­grácz Ágost, kinek tegnap igazi „péntek“ napja volt, mert tárczáját a „Glück auf !“-nál elvesz­tette. Ezen esemény azonban igazolni látszik, hogy a „Glück auf!“ forrásnál nagy baj még péntek napon sem érheti az embert a „Graefen­­berg“-en, mert az elveszett igazportékát egy lindewiesei polgárnő találta meg, ki azt haladék nélkül átadta a freiwaldaui hatóságnak, mely­nek kezéből a gróf hiány nélkül megkapta. Ezen esemény tanuskodik az itteni nép és polgárság igazságszeretetéről vagy mint mondani szokták becsületérzéséről, mert bizony csak ritka hely az, ahol az ember az ő elvesztett tárczáját har­madik helységből is visszakapja.... Mi társas­­életünket illeti — ez bizony elég zilált, külön­­ködés, osztály, nemzetiség stb. szerint; de úgy látszik minél kisebb számból áll, annál inkább egybeolvad. Ezen ziláltság s különködés fő oka azonban talán abban rejlik, hogy most nincs Graefenbergben azon szigorú házirend és élet­rend mi hajdan volt. Dr. Schindler következetes marad azon elvéhez, miszerint óhajtja, hogy nagyrészben kiki önmagának legyen orvosa — bár ehhez azt hiszem, sokkal több élettani is­meret kell, mint mennyit gymnasiumainkban tanulhattunk. Ezen hiányon azonban sokat fog pótolni a Graefenbergben öszpontositandó­ „áta­lános vizgyógy-egylet“ megalakulása, melynek már több mint 200 tagja van — és ezen egy­let közlönye: az átalános vízgyógy - egylet „központi lap“-ja (Centralblatt) mely dr. Schind­ler fáradozásai következtében nem sokára meg fog indíttatni. Lindewieséről — az ottani bőrgyógyászatról még nem is szóltam, pedig ez a mi ellentábo­runk. Ott is sok magyar ember van — annyira több mint más nemzetbeli, miszerint ebből az látszik, hogy a magyar ember leginkább „sze­reti a bort.“ Itt—­enni nem szabad, csak zsem­lyét ; inni nem szabad csupán bort; de ezt is csak kétszer hetenkint — s ekkor annyit a mennyi tetszik ; t. i. a mennyi aztán elég legyen előre félhétre. Itt vörösbor a jó vér készítő or­vosság és izzadás által hajtatik ki a rósz nedv — s igy az anyagcsere oly gyorsan megy, hogy némely bajból hamarább kibontakozik az em­ber mint Gräfenbergben — annyival inkább, mert igaznak látszik, hogy : „min a viz nem segít, — azon a bor segít, és min sem viz, sem bor nem segít, azon semmi orvosság sem segít!“ Annyi bizonyos, hogy mindkét nedv hatalmas orvosság ügyes kezek közt, koplalással vagy mozgással és betáplálkozással párosítva. Ter­mészetes, hogy gyakran meglátogatja a két ellenséges tábor egymást. A gräfenbergiek le­mennek vizet inni és tejet enni — mig a linde­­wieseiek feljönnek bort inni itt a források előtt. Ez a legnagyobb kedélyháboritás mit véghez vihetnek — és némely itteni viz ivónak való­ban fáj a szive ha ezt látja, de még sem megy Lindewiesébe akkor enni és inni mikor ott éheznek és szomjaznak; ez már kegyetlenség volna! Tegnapelőtt estétől tegnap reg­ 6 óráig azonban nemcsak: „Trinktag“ de valóságos tánczvigalom volt s ekkor hazánkfiai többnyire részt vettek — mindkettőben.Ily kibékülések tör­ténnek az ellenséges táborok közt; bár arra, hogy a lindewiesei magyar vizet igyék — még­is kevesb eset van mint arra, hogy a gräfenbergi a bort megkóstolja.........Itt Gräfenbergben többnyire chronicus betegek vannak. Ennek tagadhatlanul alapos gyógyszere a víz, mozgás és étrend. De ismét természetes,hogy azon szer­kezet, mely az életrend hiánya miatt megbe­tegedett s életrend által meggyógyult, az élet­rend hiánya által ismét könnyen megbeteged­het. Ezért­­ szükséges, és kivált a fővárosiak­nak, hogy az itteni életrendet otthon is foly­tassák. R. 1. *

Next