A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-16 / 211. szám
kedvén a maguk elé kitűzött czél elérésére, a becsületes transactió nehéz munkáját, mint a jelen kormányzat e legfontosb feladatát — minden tartalékgondolat nélkül őszintén fogják támogatni, anélkül, hogy személyes politikát űzzenek ; s így a leggyöngédebb kifejezéssel szólva, a czikk írójának azon állítását, melyszerint e programm kormányellenes, „ellenzéki manifestatio“ gyanánt tüntettetik fel, oly valaminek kényteleniitetünk tekinteni, mely nem létező rémalakokat látva, inkább mások elriasztására lehetett számítva. Ezeket előbocsátva, csupán egy adatot találunk még a „Sürgöny“ bécsi levelében, melyet minden kétkedés nélkül alaposnak s irányadónak fogadunk el. S ez azon biztosítás, hogy a magyar kormány, minden őszinte közvetítési s kiegyenlítési törekvést örömmel üdvüzöl, — s hogy e törekvéseknek még azon esetben sem szándékoznék útját állni, ha azok pusztán magán nézeteket képviselnének is. Mi e bátorító loyális biztosítást hazafiui köszönettel vesszük tudomásul s a magas bizalmat azon ildomos mérséklettel s lovagiassággal fogjuk viszonozni, mely főleg azokhoz illik, kik a szemközt álló pártok szenvedélyei és túlzásai közt részrehajlatlan közvetitésük által, mint imént is állítók, minden személyes ambitió nélkül egydül a valódi közérdeknek,a történeti jogalapnak, s a renddel párosult szabadságnak óhajtanak szerezni állandó diadalt.“ Erdélyi országgyűlés. (S. C.) Szeben, sept. 12. Napirendre térés előtt Obert azon kérdést intézi az elnökhöz, várjon a kilátásba helyzett 11-ik királyi előterjesztés a hitelbank fölállítását, s ezzel kapcsolatban a 10-ik kir. előterjesztés a telekkönyvek behozataláról sokára kerülnek-e országgyűlési tárgyalás alá. Az elnök azt feleli, hogy tudtával e tárgyakról, előmunkálatok készülnek, hogy azonban nem határozhatja meg, az előterjesztések mikor érkeznek le. Manger, ki néhány nap előtt tért vissza szabadsági útjáról, Brassónak a júniusi árvizek óta a Duna fejedelemségekkel megszakadt közlekedését hozza szóba. A Brassótól a tömösi szoroson és Praova völgyén át Bukarestbe vezető út legfontosabb pontja a kereskedelmi közlekedésnek Erdély és a szomszéd fejedelemségek közt. A brassói keresk. kamra lépései folytán a dunafejedelmi kormány mindjárt az árvíz után tett ugyan lépéseket az út helyreállítására, azóta azonban az esőzések ismét használhatlanná tevék, s noha a forgalomnak a legnagyobb akadályokkal kell küzdenie, a román kormány úgyszólván semmit sem tesz. Szónok bővebben fejtegeti a forgalmi megszakadás hátrányait, s kijelenti, hogy mind küldői, mind a brassói keresk. kerület érdekében, melynek elnöke, interpellálhat intéz a kormányszéki elnökséghez : váljon a kormány érintkezésbe tette-e magát a román kormánnyal ezen út helyreállítása tárgyában, s e megigazítás szükségét kellőképen megértette-e vele ? Ha ez nem történt volna, tegye meg a kormány utólagosan mielőbb, s működjék oda, hogy e kereskedelmi út még az idén járható legyen. Az úrbéri előterjesztés részletes megvitatásában a 2—22. §§-kat többnyire vita nélkül elfogadták. A bizottmányi javaslatnak csak azon pontjain történt változás, melyek eltérnek a korm.javaslattól; így a 4. §, mely szerint a részletek az orsz. fejed, adóval egyenlőn szedendők be ; ezt oda változtatták, hogy a végrehajtásnak azonnal legyen helye; a 6. §., mely szerint a váltsági bizottmányok közvetlenül az úrbéri váltságalap igazgatósága alatt álljanak, Precker javaslatára a korm.javaslat szerint fogadtatott el, mely ama hatóság befolyását nem állapítja meg. Ennek folytán a 7. §. is, mely a váltsági bizottmányok összeállítását határozza meg, a korm.javaslat fogalmazása szerint fogadtatott el. Buttyánnak a 14-dik §-hoz tett azon módosítványa, hogy a váltsági bizottmányok tevékenysége 3 évre szabassék meg, elvettetett; a 19. §• ellenben, mely a váltsági bizottmányok határzata ellen felebbezést enged meg az úrbéri váltsági alap igazgatóságához, a korm.javaslat ellenére, mely szerint a bizottmányok ítéletei véglegesek, elfogadtatott. A 22. §-hoz, mely szerint a megváltott terület adója, mihelyt a váltság jogérvényes, a kötelezettet illeti, Vajda azon javaslatot teszi, hogy a megváltott curialisták kötelezettségük idejére az adópótléktól fölmentessenek. E javaslat hosszabb vitára adott alkalmat, melyben Man és Hannea a javaslat, Schmidt gr., Teutsch, Baritz, Witstock és Zimmermann ellene szóltak. Az utóbbi a többi közt arra utal, hogy ily kedvezmény mellett, melynek hordereje meg nem határozható, a kötelezettek egyike sem iparkodnék tartozását a kitűzött 20 év előtt lefizetni. E javaslat fölött csak holnap szavaznak ; ekkor kerül tárgyalás alá a reichsrathválasztás módjáról szóló törvényjavaslat is. Ausztria, Bécs, sept 14. (A dalmatiai országgyűlés egybehivatása.) A f. é. sept. 11- én kelt császári pátens,mely a dalmát királyság uj országgyűlését f. é. sept. 26-ára egybehtja törvényes gyülhelyére, igy szól: Mi I Ferencz József Isten kegyelméből Ausztria császára, Magyar-és Csehország királya stb. ezennel tudatjuk, hogy: Miután f. e. ápril 6-án kibocsátott pátensünkben fentartottuk magunknak Dalmát királyságunk újabb országgyűlése egybehivásának idejét meghatározni, most rendeljük amint következik: Dalmatia királyság uj országgyűlése f. é. sept. 26-ára egybehivatandó törvényes gyülhelyére. — Kiadatott Schönbrunn kéj palotánkban September 11-én 1864-ik, s uralkodásunk tizenhatodik évében. Ferencz József s. k. Rainer fhg. s. k. Schmerling s. k. Legfelsőbb meghagyásból Ransonnet báró s. b. Külföld. Oroszország. Sz. Péter vár, sept. 4. (A trónörökös házasodása.) Az „Ind. beígérnek írják : A trónörökös útja itt számtalan mindenféle találgatás tárgya. A sok különféle hir között még legvalószínűbbnek látszik az, hogy ő fensége leánynézőben jár. Allig már közel 21 éves, s eszerint nagyon itt az ideje, hogy megházasodjék , mert az uralkodóház hagyományos szokása szerint a trónörökös sokkal hamarabb szokott házasságra lépni, mint a császári család más tagjai. Mint rendesen szokott történni, most is több herczegnőt emlegetnek, aki Oroszország jövendőbeli czárnéjául ki volna szemelve. Némelyek úgy vélekednek, hogy osztrák herczeg kisasszony volna a választott, mások meg Dagmar Ágnöt, a dán király leányát mondják; mig ismét mások az oldenburgi ahg leányát tartják leendő czárnéjoknak, kinek testvérnénje Nikolajevics Miklós nhgnek, a császár testvérének neje. Azonban a trónörökös utjának czélpontjairól szóló tudósítások után azt lehet következtetni, hogy az igazi választott Dagmar hgnö. Már régebben volt erről szó, de a közben kitört német-dán háború, mely alatt Oroszország leplezetlenül a szövetkezett német hatalmak részén állott, kissé hátráltatta a végkifejlődést. Most már meg vannak változva a viszonyok, s a házasságról szóló hír újra feléledt. Bizonyosat még nem lehet e dologról írni, mivel hivatalos nyilatkozások még nem történtek. (Hir szerint azóta már megtörtént volna az eljegyzés.) Mindazáltal sokat foglalkozik a közönség ezen házassággal, s minthogy olyanok, akik Dagmar herczegnőt látták, rendkívül bájos, kedves leánynak mondják, általában közóhajtásnak mondhatni a házasság létrejövetelét. Politikai körökben is helyeslik, mert már megunták a német házakkali összesógorodásokat s úgy vélik, hogy nem ártana már egyszer igazi királyi udvarhoz befordulni, annyival inkább, mivel a trónörökség forog kérdésben. Még nemrégiben szabadelvű körökben is óhajtották ezen házasságot, mivel az által alkotmányos királyi házból való hgnö kerülne Oroszország trónjára, aki még efelett Angolország jövendőbeli királynéjának testvére,hanem ezen kecsegtetések elenyésztek,amióta Kopenhágában oly lényeges változások történtek s a minisztérium reactionarius irányban indult, hanem a közvélemény mégis folyvást Dagmar hgnö mellett nyilatkozik. A habsburg házból való róm. kath. hgnö aligha adná rá magát, hogy vallását változtassa; pedig conditio sine qua non, hogy a görög vallás hive legyen azon hölgy, akinek homlokát egykor Oroszország koronája fogja ékesíteni. Az oldenburgi bűnöre vonatkozólag semmi bizonyosat nem tudhatni. Annyi bzonyos, hogy ezen házasság nem lenne előzetes eset nélkül a két család között, hanem már azon sajátságos családi álláspont kikerülése végett sem igen hihető létesülése, hogy akkor Oroszország czárnéjának édes testvére nagynénje lenne.“ Sz.-Pétervár, sept. 8. (Gorzsakov hgútja; politikai szélcsend.) Gorzsakov a császár elutazásával szintén szabadsággal belföldi utazást tesz; távollétében Maltzow titkos tanácsos végzi a külügyér teendőit. A jövő hetekben teljes politikai szélcsendet várnak. Hamburger úr, Gorzsakovnak különben elválhatlan magántitkára, szintén külföldre utazik szabadsággal. Orloff gr. brüsseli orosz követnek , ki itt volt szabadsággal, ezt két hónapra meghosszabbították, s hasonlóképen külföldre utazott. (A távirda jelentette , hogy Gorcsakov herczeg a czárhoz utazott.) Lengyelország. (A lengyelországi halálitéleteknek) még mindig nincs végük. Az utosó két hétben 5 egyént akasztottak fel Siedlceben, mert részt vettek a fölkelésben; kettőt agyon lőttek s még nehány várja kivégeztetését. Az akasztottak közt volt Lewandowszki lelkész, ki nagy szerepet vitt a fölkelésnél. Németország, Berlin, sept. 13 (A kereskedelmi kérdés mibenléte.) A „Spen. Ztg.“ táviratilag már érintett czikke ezt mondja: Nagyon jól értesült részről a kereskedelmi kérdést illetőleg következőleg értesülünk: Hock titkos tanácsos nem fog Berlinbe jönni. Az összejövetel ideje még nincs meghatározva. Prágában fog megtartatni. Poroszország csupán csak Ausztriával fog tanácskozni. Innét egy pénzügyi egyén fog Prágába küldetni. Poroszország eddigi kereskedelmi politikája nem esik változás alá. Már a napokban várják néhány dél-német állam csatlakozását. November 1-je előtt hihetőleg mindnyájan csatlakoznak. Poroszország diadalmaskodni fog kereskedelmi politikájával. Dánország, Kopenhága, sept. 11. (A király Oroszországban, a minisztérium Francziaországban veti reményét.) Közhiedelem szerint Keresztély király, leányának, Dagmar herczegnőnek az orosz trónörökössel leendő eljegyeztetése folytán a legnagyobb reményeket táplálja a közeljövő iránt; másfelől meg azt beszélik, hogy a királyné minden erejéből rábírni törekszik a görög királyt arra, hogy orosz hgnővel kössön házasságot. Ily körülmények közt annál nehezebb a miniszterelnök állapota, akit a franczia követ arról biztosított volna, hogy a császár most kész lenne Holsteinban beavatkozni a dán nemzetiség érdekében. A király határozottan Oroszországban bízik, míg minisztériuma, ámbár elejente orosz hajlamú volt, most inkább Francziaország felé hajlik, valószínűleg azért, mirel Oroszországtól legkevesebbet várhatni a nemzezetiségi elvre nézve, a kormány pedig a nemzetiségi kérdést még folyvást a békealkudozások legfontosabb pontjának tekinti. Olaszország, Roma. (A brigantik.) A „Gen. Corr.“ írja, hogy a franczia parancsnok Farina brigantivezért, ugyanazt, ki legközelebb Bisognot az Abruzzokban megtámadta, a határon elfogatta s a határőri hatóságnak átszolgáltatta. Tortora rabló vezér, fölbátorodva Croeco eredménye által, szintén megadási alkudozásokra lépett Pallavicini tbnokkal, s ha ez czélra nem vezetne, amihoz hasonlón a római hatóságok rendelkezése alá adja magát. Spanyolország. (Aggodalom.) Legújabb tudósítások szerint Spanyolországban attól tartanak , hogy nem sokára forradalom fog kitörni. Francziaország. Páris, sept. 11. (A franczia kormány tartózkodása; „La Presse“ Gregoire ellen; oroszdán házasságok; Bazaine tábornagy.) Ha Kopenhágában még mindig remélik a nyugati hatalmak beavatkozását a bécsi béketárgyalásokba, ez csak a korábbi csalódások folytatása. A franczia kormány megmarad tartózkodó állásában. A porosz jegyzék, mely a békeelőzményeket mérsékelteknek mondta, ellennyilatkozatot igényelt s a berlini franczia követ nagyon általános utasítást nyert azon vonal iránt, melyhez az e tárgy fölötti értekezéseknél ragaszkodjék. Ki van emelve, hogy Francziaország nem is gondol beavatkozásra ; a mérsékletet egyébiránt nem nagyon dicséri s sajnálkozását fejezi ki, hogy a lakosságot meg nem kérdezték, de abbeli óhajtás nincsen kifejezve, hogy erre visszatérjenek. A franczia kormányhoz fölötte megelőző módon intézték a békeelőzményekről szóló jelentést, az angollal csupán ügyviteli után. Russel természetesen a porosz kormányt megleczkéző újabb sürgöny írásra használta ez alkalmat, mely diszitni fogja ugyan a kék könyvet, de még az előbbieknél is kisebb jelentőségű. A „La Presse“ ma határozottan föllép Gregoire urnak a „France“ban közlött azon kivánata ellen, hogy a nép nagyszerű nyilatkozvány által abbeli óhaját adja tudtára a kormánynak, miszerint az elhagyott dán népén, némi tiltakozás útján könnyítsen. A lengyel ügy után nem érti a „Presse,“ hogy lehet a dánokat ellenszegülések folytatására ösztönözni, mely végromlásukat okozhatja. E tekintetben nagy vétket követett el Angolország s a franczia kormány ezen tett nélküli fenyegetésekhez nem csatlakozhatik, ha nem akar egyik diploma vereségből a másikba esni. — Az „Opin. Nat.“ sem örömest látja az orosz és Glücksburg dynastia közötti kettős házasságot. „Miklós orosz trónörökös — úgymond — Dagmar Ágnöt jegyezte el s egyúttal jelenti , hogy Görögország ifjú királya orosz hgnőt veend feleségül. Minden Scandináviával rokonszenvező roszolni fogja e tervezett házasságokat. A király első kötelessége a nemzeti érdekekhez való csatlakozása és Keresztély király úgy látszik mellőzi ezeket. — Oroszország újabb bizonyítékát adja ügyességének, mely diplomatáját I. Péter óta jellemzi. A kéz, melyet Dániára tesz, keztyüt visel; de nyomása érezhető lesz nem sokára; a görög-orosz házasságot sem nézzük jobb szemmel, melynek az czélja, hogy Görögországot tegye a keleti orosz propaganda tűzhelyévé. — Hogy a szójárás, mely szerint a franczia közkatona tölténytáskájában hordja a tábornagyi botot, nem üres beszéd, bizonyítja Bazaine tbk esete. Szegény szülők gyermeke, 1831-ben a 37-ik sorezredbe állott; alig 4 hónap múlva tizedessé, 1832-ben őrmesterré, 1833-ban hadnaggyá lett az idegen légióban. Ma a legmagasabb rangot viseli a franczia hadseregben. Bazaine tbnagy még nem egészen 54 éves ; 33 év óta szolgál s 28 csatában vett részt. A „Moniteur de l’Armé“ szerinte sok csatában, noha soha sem kímélte magát, csak egy könnyű lövést kapott az 1835-ki máltai expeditiónál. Páris, sept. 11. (A császárné egészségi állapotáról szóló tudósítások) mint az „A. Ztg.“-nak írják, kedvezők. Felsőbb körökben határozottan beszélik, hogy a császár meg fogja látogatni nejét Schwalbachban, s onnan egy napra látogatást teend Johannisberger. Nem lehetetlen, hogy a császári pár, rég szándéklott kirándulását Arenenbergbe, az idén teljesíteni fogja. Legalább nagy előkészületek történnek ott elfogadásukhoz. (A porosz-franczia kereskedelmi szerződés 3-ik czikkelyét illetőleg) hivatalos körökben bizonyossággal állítják, hogy a kormány semmit se fog engedni. Ez a bécsi kabinetnek is tudtára adatott, amely Poroszország tanácsa után egyenesen a franczia kormányhoz fordult a kérdéses módosítás kieszközlése végett, úgy hallani, hogy a franczia kormány rendre meg fogja vizsgálni a teendő javaslatokat, de a 31-ik czikkely által nyújtott előnyöket nincs kedve megcsonkítani. Amerika. (A chicagói conventio programmja ezekben öszpontosul: Az unióhoz hű ragaszkodás , hanem a közjólét követeli, hogy rögtön lépések tétessenek az ellenségeskedések megszüntetése iránt; hogy e czélból az államok egybehivassanak s más intézkedések is tétessenek annak elérésére, hogy a békét az unió alapján lehessen helyreállítani. A választásokba való katonai beavatkozás forradalmi tettnek tekintetnék, s ennélfogva ellenszegülést idézne elő. MacClellannak Chicagóban történt megválasztatása lelkesülten ünnepeltetett meg a demokraták által. Hivatalos nyilatkozatban kijelentetik, hogy Jacques ezredes és Gilmore urak nem mint a kormány által felhatalmazott békekövetek jártak Richmondban, hadügyér és Durando között, úgy hogy az utóbbi személyesen ment Turinba, hogy a király elé terjessze az ügyet, úgy látszik, meggyőzte a királyt a rendszabály czélszerütlenségéről, mert a lengyeleket Novaraban, Vercelliben és Noviban internálták, hol naponkint 1 franknyi élelmezési költséget kapnak. Turin, sept. 11. (Orosz szövetség.) A turini cabinet fő törekvése, az orosz kormánnyal barátságban élni. És úgy látszik e terv teljes mértékben sikerül, aminek jele, hogy az orosz császárné, aki e hónap végéig a Boden tó mellett marad, a telet Olaszországban töltendi. Demidoff ur Florenczbe utazott, hogy San Donato nevű falusi lakásán, a császárné elfogadására készületeket tegyen. Páris, sept. 12. (A porosz király látogatása Eugenia császárnénál; Julien de la Graviére küldetése.) Vilmos királynak a császárné körül tanúsított udvariasságát nagyon jól vették az udvarnál. A király magánkocsin tette látogatását, egészen a császárné szoros incognitójához mért egyszerűséggel. Nagyon sokan politikát szoglalnak ezen utazásban,s nézetükben megerősítetnek azon hír által, hogy Julien de la Graviére tengernagy, aki szintén a császárné kíséretéhez tartozik, tegnap este külön küldetésben Párisba érkezett, s amint a császárral beszélt, tüstént visszautazik Németországba, még ma. — MacClellan elnökjelöltségét nem örömest látja a franczia kormány. a kuruczok ellen emelt s 1707-ben megostromolt sáncz és czölöpzet holléte érdemében tett vizsgálatot s a helység elöljáróit s éltes lakosait is kikérdezte. Megjárták a sánczhelyet a Dunától a Rábczáig, nevezetesen a fürdőháztól a zsidó temetőig. Alkonyat után a történetkedvelők ismét összegyűltek s harmadszor is megkezdettek a felolvasások. 9- szer. Véghelyi Dezső „Veszprém nevéről“ értekezett, felszámlálván mindazon írókat és állításaikat, kik Veszprém nevéről véleményüket kimondották ; részéről abban állapodék meg, hogy Veszprém nevét csakugyan Veiszbrun-tól vette, 10- szer. Thaly Kálmán felolvasta az 1701-i Koronczai ütközetről szóló egykorú történeti éneket háromféle variánsban, a mint azt az ország három különböző részéről Kurucz-világi dalgyűjteménye számára sikerült megszereznie. Ez érdekes ének a históriai hűség mellett meleg költőiséggel van írva, mely tanúsítja, hogy az egykorú szerző mindjárt a megdöbbentő esemény első behatása alatt szerzé művét, a miről a vég-sti ófák egyikének következő sorai is tanúskodnak : „Betelek országunk sok fekete gyászszal, Béborul nemzetünk keserves panaszszal, Szerzem ez éneket hazám siralmiban Holt tetemek között fel s a 1á jártomban. És így szólván, s magamban gondolván : Nyugosztaljad őket boldogságban. Uram Jézus kérünk téged most a végre : Tekints kegyes szemmel szegény nemzetünkre ! Ne hagyd végre,1— de adjad kezére. Ez országnak az mit kiván szive !“ A közös tárgyú ének három változatának czimei következők : „Koronczói harcz„De praelio Hungarorum apud Koronczó.“ „Siralmas ének az Szömörei harczrul.“ A bus ének dallama mai napig is él a koronczói nép ajkán. If1. Lehoczky Tivadar Munkácsról Bereg megyéből jeles értekezést küldött „Bereg megye a régészet terén,“ melyben a kőkorszak tárgyalása után a régi román és góth templomokra tér át s azokat nagy szakavatottsággal ismerteti, mint például a munkácsi góth, nagyberegi, fekete ardói, szöllősvég-ardói, dédai, daróczi, csarodai, tarpai, oroszi és makkos-jánosii román korú egyházakat, és a beregi vagyis a kovászói várat. Végre 12-szer. Pesty Frigyes magy. akad. tag Temesvárról küldött s nagy szorgalommal folytatott kutatás után készített munkája : „Temes megye alispánjai“ is felolvastatott. Paur Iván magy. akad. tag s a Gróf Széchenyi-család levéltárnokától a történetkedvelők a következő táviratot vették kutatásaik közben : „Szives üdvözlet az összejötteknek. Őszinte sajnálatomat jelentem ki, hogy önök tudományos körét nem élvezhetem ; tisztelet önök működéseinek !“ Valóban igen sajnáltuk az érdemes tudós úr elmaradását, kinek jelenléte a különben is emlékezetes összejövetelt még érdekesbé tette volna, szintén sajnosan nélkülöztük Horváth Elek és Mersics Miklós urakat. Sept. 4. E napon a befejezett munkálatok után egyes hazafiak levelei olvastattak fel s örömmel hallottuk, hogy a Dunántúl két megyéjének monographiája megírásához ismét ajánlkoztak; továbbá Lehoczky Tivadar lelkes levelében Bereg és Ugocsa megyére vállalkozott, a Tiszántúl pedig Krassóra nézve tétetett egy örömmel elfogadott ajánlat, így még nagyobb a remény, hogy előbb a dunántúli történetkedvelők, később pedig a Magyarországi monographusok társulatát létrehozni sikerülene, annál inkább, minthogy értesülésünk szerint számos történetbúvárral ez ügyben levelek váltatnak. Az összejött történetkedvelők másoltak ezúttal okmányokat III. Endre királyunk korától a szatmári békéig, azaz 1290—1711-dik évi időközből ; a becsesebb rész tartalma szólott I. Károly királyunknak az ellene feltámadt nagyok várai kiostromlásáról, seregeik megveréséről; országos hadjáratok, V. László intézkedései, székesegyházak oltárainak birtokairól; Tököly és II. Rákóczy Ferencz korára nézve több nevezetes iromány, például I. Leopold, I. József, gr. Bercsényi Miklós, gr. Eszterházy Antal, Károlyi Sándor, Bottyán János, gr. Heister Sibert, gr. Pálffy János bán, gr. Nádasdy Ferencz, Herbeville marschal, Herberstein, de Viard, és Tollet eredeti levelei stb. Magyar nyelvészeti emlék 1545-ből akadt legrégibb kezeik közé. Végre elhatározták, hogy még ezen évben egy 24 ívből álló okmánytárt, tartalomjegyzékkel s mindegyik levél rövid, magyarázatával adnak ki, mely kötet az Árpád királyok és pedig III. Béla korától a szatmári békéig hozand még kiadatlan leveleket, czime : „Hazai okmánytár“ leend. íme ennyi munkásságnak adták jelét csak ezen gyűlés alatt is a Dunántúli történetkedvelők. Óhajtjuk, hogy hasonló lelkesedés vezesse őket folytonosan a kívánt czél felé, mely szeretett hazánk fényes múltjának bővebb felderítése. *** Esti posta. Táviratok. Berlin, sept. 13. A „Kreuzzig“ írja, hogy lehetséges, miszerint Bajoroszág és Würtenberg épen nem csatlakoznak a vámszerződéshez. A „Bank Zig“ szerint Darmstadt átalános biztosításokat tett, de a szerződés még nincs teljesen elintézve. A „Kr. Zig“ a kis és középállamokkali kibékülés mellett emel szót. Berlin, sept. 14. A prágai vámalkudozásoknál Poroszország részéről meghatalmazott Hasselbach pénzügyi tanácsos részére ma reggel állapította meg az utasításokat három miniszter. Hasselbach ma utazik Prágába. Berlin, sept. 14. A keresztes lap az osztrák császár berlini látogatásáról keringő hirek felől azt mondja, hogy ez Bécsben soha sem forgott szóban. Hamburg, sept. 13. Frigyes Károly herczeg ma Berlinbe utazik. A dán hadügyminiszter törvényt tesz közzé, mely szerint a következő évi szolgálatköteleseket már 1. évben be lehet rendelni. Hamburg , sept. 14. A Lehning és Kauffmann kereskedőház a hamburgi pénzviszonyok folytán megszüntette fizetéseit. Leginkább érdekeltek : Breslau, Stettin, Bécs és Pest. A kieli országos kormány 100 milliót kölcsönzött olcsó kamatra fölöslegéből az itteni északnémet banknak. A keresk. hangulat 72% leszámítolás mellett zavaros. Altona, sept. 14. A „Verord. Blatt“ közli a szövetségi biztosokkal Hamburggal és Lübeckel kötött távirati szerződéseket. Flensburgba porosz hajóraj érkezett a „Grille“ nélkül s hihetőleg ott fog telelni. Bern, sept. 13. Herwegh a „Neue Züricher Zig“-nak a Lassalle-féle párbaj részletei felett közlött adatait valótlanoknak nyilvánítja, s ígéri, hogy legközelebb erre vonatkozólag igazsághü jelentést teend közzé. Páris, sept. 13. A porosz király udvarias látogatása Schwalbachban itt nagyon jó néven vétetett. A császár még e hónapban Limogesbe utazik. Páris, September 13. Attól tartanak, hogy Spanyolországban közelebbről forradalmi mozgalom tör ki. A „Patrie“ czikkében valószínűségét fejtegeti annak, hogy Ausztria az olasz királyságot elis Graefenbergi levél. Graefenberg, sept. 10. Nem lehet meg nem dicsérni azon szép nyári napokat, melyeket aug. hó óta élvezünk. A gabona-aratás, mely most felében van, még inkább nyáriassá teszi a kilátást, mig egészen őszi alakot adtak a vidék némely részének a fénylő dérharmatok aug. vége felé. Mindamellett is a fürdővendégek nagy része már elment — csak azok maradtak s csak olyanok jőnek, kiknek kilátásuk van, hogy az év végét sőt tán a jövő év elejét is itt töltendik. A f. évben érkezettek száma most haladta el a 750-et s talán 1000-re is felmegy, kivált a közelebbi porosz vidékekről Milano, sept. 10. (A lengyel menekültek Olaszországban.) A lengyel fölkelés kitörése óta — írják a triesti újságnak — számos lengyel menekült gyűlt ide, azon reményben, hogy az Olaszországban fölállítandó lengyel légióba lépnek. Jól megismerkedtek az olasz katonai szervezettel, s olasz tisztek tanították őket a hadgyakorlatokra. Egyszerre fölhagyott az olasz kormány a lengyel légióval, s 1000-nél több menekült kívánt az olasz hadseregbe fölvétetni. Della Rovere hadügyér hajlandó volt ajánlatukat elfogadni, s legnagyobb részüket a II. hadtest ezredeihez utasította, egy rész egyenesen Sommába küldetett, hogy mint önkénytesek vegyenek részt a tábori gyakorlatokban. A lengyeleket az olasz katonák oly barátságtalanul fogadták, s a tisztek oly erélyesen tiltakoztak fölvételek ellen, hogy Durando tbk kénytelen volt a hozzá utasított lengyeleket visszaküldeni Turinba. Ebből nagyon élénk, később ingerült levelezés keletkezett a — ha oly szép septemberünk leend mint minőnek mutatkozik. A tánczestélyek tehát meggyérültek — de nem szűntek meg; s talán nem is szűnnek meg végkép mig: „él magyar“ — mely szám szerint: „megfogyva bár, de törve nem“ legjelentékenyebb szerepet visz a tánczteremben is. Tegnapelőtt érkezett körünkbe gr. Pongrácz Ágost, kinek tegnap igazi „péntek“ napja volt, mert tárczáját a „Glück auf !“-nál elvesztette. Ezen esemény azonban igazolni látszik, hogy a „Glück auf!“ forrásnál nagy baj még péntek napon sem érheti az embert a „Graefenberg“-en, mert az elveszett igazportékát egy lindewiesei polgárnő találta meg, ki azt haladék nélkül átadta a freiwaldaui hatóságnak, melynek kezéből a gróf hiány nélkül megkapta. Ezen esemény tanuskodik az itteni nép és polgárság igazságszeretetéről vagy mint mondani szokták becsületérzéséről, mert bizony csak ritka hely az, ahol az ember az ő elvesztett tárczáját harmadik helységből is visszakapja.... Mi társaséletünket illeti — ez bizony elég zilált, különködés, osztály, nemzetiség stb. szerint; de úgy látszik minél kisebb számból áll, annál inkább egybeolvad. Ezen ziláltság s különködés fő oka azonban talán abban rejlik, hogy most nincs Graefenbergben azon szigorú házirend és életrend mi hajdan volt. Dr. Schindler következetes marad azon elvéhez, miszerint óhajtja, hogy nagyrészben kiki önmagának legyen orvosa — bár ehhez azt hiszem, sokkal több élettani ismeret kell, mint mennyit gymnasiumainkban tanulhattunk. Ezen hiányon azonban sokat fog pótolni a Graefenbergben öszpontositandó „átalános vizgyógy-egylet“ megalakulása, melynek már több mint 200 tagja van — és ezen egylet közlönye: az átalános vízgyógy - egylet „központi lap“-ja (Centralblatt) mely dr. Schindler fáradozásai következtében nem sokára meg fog indíttatni. Lindewieséről — az ottani bőrgyógyászatról még nem is szóltam, pedig ez a mi ellentáborunk. Ott is sok magyar ember van — annyira több mint más nemzetbeli, miszerint ebből az látszik, hogy a magyar ember leginkább „szereti a bort.“ Itt—enni nem szabad, csak zsemlyét ; inni nem szabad csupán bort; de ezt is csak kétszer hetenkint — s ekkor annyit a mennyi tetszik ; t. i. a mennyi aztán elég legyen előre félhétre. Itt vörösbor a jó vér készítő orvosság és izzadás által hajtatik ki a rósz nedv — s igy az anyagcsere oly gyorsan megy, hogy némely bajból hamarább kibontakozik az ember mint Gräfenbergben — annyival inkább, mert igaznak látszik, hogy : „min a viz nem segít, — azon a bor segít, és min sem viz, sem bor nem segít, azon semmi orvosság sem segít!“ Annyi bizonyos, hogy mindkét nedv hatalmas orvosság ügyes kezek közt, koplalással vagy mozgással és betáplálkozással párosítva. Természetes, hogy gyakran meglátogatja a két ellenséges tábor egymást. A gräfenbergiek lemennek vizet inni és tejet enni — mig a lindewieseiek feljönnek bort inni itt a források előtt. Ez a legnagyobb kedélyháboritás mit véghez vihetnek — és némely itteni viz ivónak valóban fáj a szive ha ezt látja, de még sem megy Lindewiesébe akkor enni és inni mikor ott éheznek és szomjaznak; ez már kegyetlenség volna! Tegnapelőtt estétől tegnap reg 6 óráig azonban nemcsak: „Trinktag“ de valóságos tánczvigalom volt s ekkor hazánkfiai többnyire részt vettek — mindkettőben.Ily kibékülések történnek az ellenséges táborok közt; bár arra, hogy a lindewiesei magyar vizet igyék — mégis kevesb eset van mint arra, hogy a gräfenbergi a bort megkóstolja.........Itt Gräfenbergben többnyire chronicus betegek vannak. Ennek tagadhatlanul alapos gyógyszere a víz, mozgás és étrend. De ismét természetes,hogy azon szerkezet, mely az életrend hiánya miatt megbetegedett s életrend által meggyógyult, az életrend hiánya által ismét könnyen megbetegedhet. Ezért szükséges, és kivált a fővárosiaknak, hogy az itteni életrendet otthon is folytassák. R. 1. *