A Hon, 1864. szeptember (2. évfolyam, 199-223. szám)
1864-09-18 / 213. szám
PEST, SEPTEMBER 17. Politikai szemle. (LI.) Ausztria és Poroszország felhatalmazottai ma kezdették meg tanácskozásukat Prágában, a vámegyleti kérdésben. Ezen tanácskozások kimenetele igen fontos dolog jelen eg, fontosabb, mint sok függőben levő apró kérdés. Ettől függ ugyanis az Ausztria és Poroszország közti bensőbb barátság jövendő sorsa. Azt írják, hogy ezen tanácskozások egyelőre inkább conversationalis természetűek s nem forma szerintiek lesznek. Az ausztriai felhatalmazott feladata: kieszközölni Poroszország azon nyilatkozatát, hogy kész a porosz-franczia szerződés 31-ik czikkelyének módosítására, s hogy kész e ágyban Ausztriával együtt lépéseket tenni Francziaországnál. A porosz felhatalmazott nyilatkozatától függ: tovább folytassák e vagy sem a tanácskozást? Ha a porosz kormányi közlönyök részéről eddig megjelent nyilatkozatokra súlyt helyezhetünk, nem lehet ezen tanácskozások kedvező eredményét jósolni. A „Provinzial Korresp.“ (a porosz kormány félhivatalos lapja) kívánja ugyan az Ausztriával való közelebbi kereskedelmi összeköttetést, de ez csak úgy volna lehetséges, ha Ausztria megváltoztatná eddigi kereskedelmi rendszerét. Porosz részről e szerint nincs kecsegtető kilátás az engedékenységre. Ami a franczia kormányt illeti, épen most olvassuk a párisi táviratot, mely szerint Drouyn de Lhuys kijelentené a berlini franczia követséghez intézett sürgönyében, hogy Francziaország szilárdan ragaszkodik a Poroszországgal kötött kereskedelmi szerződés szabványaihoz, s nem kétli, hogy Poroszország is hű marad kötelezettségeihez. E szerint Páriából sem várható engedékenység. A távirda pár nap óta miniszteri válságról tudósít Madridból. Az ily miniszteri válságok s kormányváltoztatások nem rendkívüliek ugyan Spanyolországban, most azonban mégis nagyobb figyelmet érdemelnek, mint máskor, mert az ország azon ponton áll, hogy vagy a reactio kormánypálczája alá kerüljön vagy erőszakot használjon a túlságos nyomás ellen. A „N. Fr. Pr.“ ezt írja a válságra vonatkozólag:,,Ott hol évek előtt a franczia befolyás buktatta meg O’Donnel minisztériumát , a Francziaország kedvéért alkotott minisztérium is megbukot. Nem volt elég erős a czélba vett reactiót végrehajtani, s Spanyolországot a latin törzset illető politica érdekében átalakítni. A legújabb időben számos összeesküvést fedeztek fel, a szabadelvű tábornokokat fellebbezték, s a lapokat borzasztó módon üldözték, de a közvélemény kárhoztatást mondott a kormány ezen eljárása fölött. Prim tábornok utazása belebbeztetési helyére diadalút volt, és a katonai törvényszékek (mert már az ostromállapotot is kihirdették) a csekélységek miatt vádolt lapokat egymásután fölmentették. Eközben az átalános forrongásnak kétségbevonhatatlan jelei mutatkoztak, midőn azon hír kezde terjedni, hogy Krisztina királynő visszatér az országba. Spanyolország forradalom előestéjén állott. A minisztérium mindjárt elvesztette bátorságát, s beadta lemondását. Isabella királynő elfogadta ezen lemondást, némi vonakodás után: először a gyenge Mont hivatta, ki eszélyesen nem fogadta el a kabinet ah kitását; azután O’Donnellt szóltá, kinek első kormányi tette volt az anyakirálynő száműzése. O’Donnel pillanatra lecsendesithetné az ország izgatottságát, s Spanyolországot, mely oly nagy pénzszorultságban van, hogy nem folytathat háborút Peruval, megmenthetné újabb forradalmi rázkódásoktól. Ha O’Donnell ismét föllépne , s ez a Tuileriák befolyásának bukása volna.“ így vélekedett a „N. Fr. Pr.“ még tegnap a spanyol miniszteri válságra vonatkozólag, mielőtt tudhatta volna, hogy O’ Donnel felszólíttatásának nem lön eredménye, s a királynő Narv vez tábornagyot bízta meg minisztérium alakításával. Narvaez tbnagy minisztériuma, melynek ő elnöke fog lenni, már meg is alakult volna, mint a sept. 16-káról kelt madridi sürgöny jelnti. Ha e jelentés való, akkor még reactionáriusabb irányú minisztérium foglalja el a kormányt mint az előbbi, s nyitva lesz ír ut Krisztina királynő visszatérésére és nem lehetlen, hogy a forradalomra is. A bécsi lapok szemléje. Pénzügy és kölcsön-rendszer. A „Presse“ írja: Nem mindig a legügyesebb orvos egyszersmind a legkeresettebb. Sokszor a charlatannak több betege van, mint a tudomány férfiénak. így van a dolog az államéletben, a pénzügyminiszterrel, aki annál népszerűbb mentül szívesebb és engedékenyebb. Ha a pénzügyminiszter szerencsés az adósságcsinálásban, ezt többre becsülik, mint ha adófelemeléssel tudja a deficitet fedezni. „A külügyminiszter budgetjét leszállítani nem lehet, mert egy nagykövetnek 63,000 ft fizetése már maga a megtestesült takarékosság. Az igazságügyminiszter nem akarta kevesbíteni hivatalnokait az esküdtszék behozatala által. Az államminiszter sem szállíthatja le a professorok és néptanítók fizetését, azon szerzetes rendeket pedig, melyek fogházakkal és kórházakkal foglalkoznak, véteknek tartaná gazdag jövedelmeikben megcsonkítani. A kereskedelmi miniszter senkinek sem képes táplálékot szerezni, még magának sem. A rendőrminisztérium titkos és nem titkos kiadásai sem akarnak kereskedni. Marad tehát magára a hadügyminisztérium, melyének budgetjét leszállítani lehet. „Azonban épen e pontnál szokták az „engedékenyebb orvost“ jobban kedvelni a komoly tudomány férfiénál. A pénzügyminiszterek eddig ezen kiadásokat rendesen kölcsönök által fedezték. A jelen idők kiadásai, mintegy a jövőre kibocsátott váltókkal fedeztettek. Oly pénzügyminister, aki a kiadások leszállítását javasolta volna, aligha el nem mozdittatik. Ellenben kedves volt azon ember, aki egy pár fejcsóválás és figyelmeztetés mellett rászánta magát az adósságcsinálásra. „Azonban Ausztriának Cerberusra van szüksége. Oly pénzügyminiszterre, aki nyers is tud lenni, és szigorúságát a pénzügyi tudományokkal kapcsolatba hozandja. Egyébiránt a hadibudgetben nagyobbszerű leszállítások nem történhetnek. A hadsereg létszámának nagyobb mérvben leendő megkevesbítése ellen az indokok tudva vannak. Az állam biztossága fő szempont.Mindamellett a hadsereg létszámát is a viszonyokhoz kell mérni. Avagy miért nem kettőztetett meg a hadsereg az olaszországi csatavesztés után, hogy így jövőben az ellenségnek jobban megfelelhessen? Felelet : mert az államnak erre ereje nem volt. Utoljára is nem lehet nagyobb hadsereget tartani , ha szükség is volna rá, mint amennyire az állam képes. „Nagy baj, ha a túlzott hadibudget, béke időben az állam erejét kimeríti, s a veszély óráiban pénzeszközei megfogyatkoznak. Mit használ ekkor a harczosok nagy sokasága ? Tehát nem szabad nagyobb hadsereget tartani, mint amennyit financziai erőnk enged. A népség számában, mint a rendelkezés alatti pénzerőkben, tartalékot kell megtakarítanunk. Az államférfi, aki béke idejében is kölcsönpénzzel tartja a nagy hadsereget, megtöri az állam erejét, árt az ország biztonságának, s veszély órájában az ellenség áldozatává lesz. Annyira készül folyvást a harczra, hogy amidőn a háború kiüt, ezt nem folytathatja. „Az osztrák alkotmány több tekintetben tökéletlen, és javítást igényel. Bizonyos tekintetben azonban kész állapotban van. Tudniillik az államkincstár fölötti ellenőrség a képviselők kezében van. Még nincs miniszterfelelősségi törvény, de a pénzügyminiszter már a Reichsrath alárendeltje. A képviselők tehát úgy szavazhatnák meg a költségvetést, hogy előbb lássák, mennyi kiadni valójuk van, s aztán ehhez mérjék a kiadások rovatát. Komoly ítélet alá kell venni az oly pénzügyminisztert, aki az állam bevételeit a kiadásokkal egyensúlyban tartani nem képes. Az osztrák államhitel sokat elbír, ha nem a rendes évenkinti deficit, még megtörheti hátgerinezét. A „Botschafter“ a „Wanderer“ben közlött szabadelvű nyilatkozat, ellen. Közlöttük a„Wanderer“ által hozott „alföldi levelezést.“ A „Botschafter“ ezen legelső jelentkezőnek is azonnal siet, nyújtott jobbját visszautasítani. A többi közt írja: „Igen világos, s hisszük, a magyar liberálisok sem várnak egyebet, hogy nézeteik és javaslataik nálunk föltétlen elfogadásra nem találhatnak. Hiszen ha egyetértenénk, nem léteznék magyar kérdés. Azonban javaslataikat (kegyesen) tekintetbe veendjük, s megrostáljuk. Ami azon javaslatot illeti, hogy a magyar országgyűlés és a Reichsrath által bizottmányok neveztessenek ki: azt hisszük, már ezen forma komoly aggodalomba ejtheti az alkotmányos szíveket. Kívánják, hogy a két törvényhozó testactióba bocsátkozzék, a kormány kizárásával. Ezen eljárás nem alkotmányszerű. Legegyenesebb at lesz, ha a kormány az országgyűlés elé terjeszti a királyi propositiókat, s a gyűlés ezek fölött nyilatkozik. A hozandó határozatok minősége szerint aztán a kormány oly helyzetbe jöhet, hogy a Reichsrath elé javaslatokat terjesszen. A kormány elmellőzésére, vagy épen kizáratására gondolni sem lehet; ily eljárás által a törvényhozó testek azonnal conventekké válnak. Különben is a differentia Magyarországgal, nem csak a Reichsrath, hanem a korona és azon ország között is előfordul, s ez által a kérdés megoldásának módja, előre ki van jelölve. Különben a „Botschaftert" örvendene, ha a valóban alkotmányos érzelműek a magyar lapokban is előadnák nézeteiket. (Megjön annak is az ideje.) A „Wiener Lloyd“ az országbíró esetleges visszalépéséről: „A hit, hogy Andrássy gróf lemondana, nem cáfoltatik meg oly határozottsággal, mint a többi napi szóbeszéd, a magyar kérdésről. A „Wiener Lloyd“ habár a visszalépésben még nem látna is valamely országokat megrázkódtató eseményt , mégis mélyen sajnálná, ha megtörténnék. „Mert amint ma állnak a dolgok, nem lehet a vezérlő személyek megváltoztatását könnyedén fogadni. Más államhivatalokban nagyon is nagy stabilitás mutatkozik, míg az udv. kanczellária körében a változások egymásra következnek. Már minden más miniszter kénytelen volt a Reichsrathban éles beszédeket hallgatni, mig a kanczellár , aki szintén miniszter, el sem foglalta székét azon körben. Megemlítendő az is, hogy vannak minisztereink , akik az absolutismus korából jöttek át az új rendszerhez, s ezért nem érti a „W. Lloyd“ mért kellene az országbírónak, aki nem miniszter, a rendszer megváltozása miatt visszavonulni. (Ide tehette volna még, hogy az országbírói hivatal főleg bíró hivatal.) „Csak a magyar ügyek vezetésében tapasztalunk ily tüneményeket. Itt a változás lett állandósítva. Ha pikántok akarnánk lenni, azt mondanánk : a kanczellária körében, már most is mindenben a legteljesebb alkotmányos szellemnek kell uralkodni, s ezen folytonos változás örvendetes jele a rendszer működésének. Azonban inkább azt kell feltennünk, hogy a mai rendszerrel nehéz dolog Magyarországot kormányozni, s hogy még nehezebb a vezetésre legalkalmatosabb egyéneket feltalálni.“ csak arra akarja felhasználni, hogy rongáljon, döntsön ; mikor az nem tanít, hanem felforgatással fenyeget; mikor az nem elvek megvédésére, hanem magánszemélyeskedésekre fordíttatik; akkor bizony ritka államférfiú határozza el magát arra, hogy ily embereknek szabad sajtót adjon. Az ellenpárt elvakultsága, szenvedélyessége és sok tekintetbeni jellemtelensége által sokat árt Szerbia belszabadságának, ső okozója annak, hogy olyankor a kormány szorosabb rendszabályokat kénytelen használni ellene. A szkupstina talán holnap, vagy f. hó 17-én fog bezáratni. Ma a tüzérek nagy tüzgyakorlatot tartanak, s ebben a nemzetőrségi tüzérség is részt veene. Holnapután van a fejedelem születésnapja , a mely nagy ünnepélylyel fog megtartatni. Holnap a község a szkupstinának tiszteletére ebédet , dand ; holnapután pedig tánczvigalmat rendezend, a herczeg születésnapjának tiszteletére. TÁRCZA. Híre megfénülünk. Regény. Irta Jókai Mór. A fenevad tanyája. (Folytatás.) Azzal hátratorpant a mén, mind a négy lábát előre feszítve, fejét magasra felemelve, sörénye repkedett jobbra balra, mintha a szél lebegtetné. A kazal odújából pedig előcsúszott az ellenség : a sovány, kiéhezett csikasz. Először bámulva mereszté szemeit, mik zöld fényben villogtak, az álmát zavaróra; s tanakodni látszott magában, hogy édes álmainak folytatása-e az? a kész pecsenye, mely helyébe jött a véginségre jutott hét gyermek anyjának : kettő, három most is lelóggó tőgyein csüngött s engedte anyjától hurczoltatni magát. A vén ordas csak nagyokat ásított, embernél nevetésnek mondanék az ilyen hangot, melyben a káröröm nyilatkozik s csendesen veregette lompos farkával sovány horpaszait. A mén látta, hogy ellensége nem siet a támadásra. Akkor aztán ő ment hozzá közelebb, fejét lehajtá a földre, úgy lépegetett csendesen előre, odaszagolva ellenfeléhez, s vakmerőn farkasszemet nézve vele; mikor aztán az ordas már épen azon volt, hogy a nyakára ugorjék. .. ír Ír-r.y moo-fnrrl nlt fl npy rilft.fl fel az állkapczáját a farkasnak,hogy annak az agara ’• kitörött bele. Most aztán hörgő üvöltéssel rohant a dühödt fenevad a paripára, hanem az a második rohamnál úgy rúgta fel mind a két hátulsó lábával, hogy a toportyán bukfenczett vetett a levegőben. Ez még dühösebbé tette; fogait csattogtatva, véres tajtékot túró szájjal szökött harmadszor is a ménnek; ezúttal aztán olyan oldalrúgást kapott, hogy az éles patkó hosszú sebet hasított a szügyén, s ez nem volt még elég, a paripa, mig a földről fel sem szedte magát, még egyet rúgott rajta, s azzal egyik első lábát összezuzta. A farkas ezzel feladta a harczot. Meggyalázva, foga, lába törötten elbaktatott a csatatérről s nem sokára a kazal tetején jelent meg. A gyáva! A győztes ellenség elöl oda menekült, ahova az nem követhető. A paripa vihánczolva nyargalta körül a kazlat : le akarta csalni ellenfelét. Az csak ült a kazal tetején, tört lábát, hasított oldalát agyara helyét nyalogatva. Egyszerre megállt az állatok legbüszkébbike, a mén, kevélyebb tekintettel, mint a minőre ember képes. Mintha mondta volna: „nem jösz?“ Azzal hirtelen felkapott a fogával egyet a farkaskölykök közül, mik világtalan szemeikkel előténferegtek az odúból, anyjuk után nyivacskolva; megrázta azt kegyetlenül a levegőben s azzal lecsapta a földre, hogy annak egyszerre vége lett. Az anyafarkas fájdalmas dühvel üvöltött a kazal tetején. A mén újra felkapott egyet a kölykek közül s a levegőbe hajította. Mikor a harmadikat is felkapta nyakánál fogva, az ordas elkeseredett dübvel ugrott le rá a kazal tetejéről s végső erejével oly szökést tett, hogy körmével elérte a paripa nyakát, de zúzott lába nem fogott már, odarogyott lealája; a diadalmas ellenfél aztán ott agyontaposta, előbb a vénet, azután a kölyköket mind. Azzal büszkén fölnyerítet , még egyszer hánykódva, ficzánkolva körülnyargalta a kazlat, s azután szép csendesen megint visszaúszott oda, ahol gazdáját elhagyta. — Nos, Fáraó, nincs semmi baj ? szólt a lovas megcsókolva lova fejét, mit az szinte viszonozni látszott. A mén ismerős röhögéssel felelt a kérdésre, s fejét odadörzsölte gazdája csípőjéhez. A lovas azzal csomóba kötött nyerget, kantárt, úgy kapott fel a ló hátára szőrén, szerszámtalanul, a paripa vígan kaptatot át vele a megjárt helyre, s a kazal odúja előtt megállt, ott gazdája leszokott a hátáról; a paripa után hanyatt vágta magát s meghengergőzött a fűben, ihogva, röhögve, azután felugrott, megrázta a bőrét, s neki állt jó izüen legelészni a kövér süppedő fűben. A czigányt meg sem lepték a megelőzött harcz véres tanujelei. Sokszor találhatótt már ő legelésző lova nyomában agyontiport farkast. — E bizony jó lesz bundának, Úgy is elszakadt már a régi. Itt valami jutott eszébe. — Ez a nőstény volt, akkor a hímnek is itt kell lenni valahol — biztos helyen. A hazal köröskörül volt véve farkasvermekkel, kettős sorban, még pedig úgy, hogy a két külső közt maradt hézagnak megfelelt a belső farkasverem, ami a kettő közt véletlenül átjött, beleesett a harmadikba; az egész furfangos védmű felül be volt takarva vékony rőzsével és náddal, amit időjártával belepett a moha; úgy hogy az emért is képes lett volna megcsalni, j Tehát azért nem vágott a paripa egyenesen a kazalnak. Erődített vármű volt az; s az a táj előtte, az volt egyedüli bejárat e várba: az volt a kapu. A nőstény farkas is bizonyosan a vizen keresztül jutott ide ; a hímje nem volt oly oka i, s megfogta magát egyik veremben. A czigány mindjárt észrevette, hogy egy verem be van szakadva, s a mint letekintett a mélységbe, két villogó veres szem tudata vele, hogy akit keres, az itt van. — No, itt jó helyen vagy pajtás , majd reggel eljövök érted, s elkérem a bőrödet, ha kiadod. Ha adod, adod, ha nem adod veszem. Ez a rend a világon. Nekem nincs, neked van , nekem kell, neked nem. Egyikünknek meg kell dögleni a másikért; légy az te. Még azután ráért, hogy a nőstény farkasról hevenyében lerántsa a bőrt, mert ha meghűl, nehezebb a munka.A lefejtett bundát kifeszité karókra s kitámasztá száradni a holdvilágra; a hullákat elhurczolta a kazal végéig s ott elásta; azután kicsiholt, tüzet rakott nádkévékből, elővette zsíros tarisznyájából hetednapos kenyerét, avas szalonnáját, és evett. A mint a lobogó tűz így odavilágitott az arczába, semmivel sem volt az szelidebb annál a fenevadénál, a ki odúját az imént bitorlá. Egy okos, bátor, ravasz és elszánt — állat arcza volt az. „Vagy te eszel meg engem, vagy én eszlek meg téged.“ Ez a jelszó „Neked van, nekem nincs, nekem kell, neked nem; — ha adod, adod, ha nem adod, elveszem.“ Minden harapásnál, amit fényes fehér fogaival a kenyéren, szalonnán ejtett, ez látszott meg arczán, ezt mondták összecsattogó fogai, felfaló szemei. Az a szalonna, kenyér is bizonyosan került valamibe, ha nem is pénzbe. (Folytatása következik.) Be’grád, sept. 14. + (Eredeti levél.) A szkupstina bevégezte teendőit, amennyiben ezek a kormány előterjesztményeit illetik. Három nagyobb fontosságú törvényt tett a szkupstina magáévá ; t. i. az új adótörvényt, községi törvényt és erdőtörvényt. Minden egyes törvényre voltak a szkupstinának észrevételei, amiket a kormány elfogadand, vagy már el is fogadott. Ily módon a kormány és a szkupstina között teljes egyetértés létezik. Néhány nap óta a szupstina azon előterjesztmények felett tanácskozik , melyeket a szkupstina elé egyes követek hoznak. Emiatt a miniszterek néhány nap óta rendesen jelennek meg a szkupstina üléseiben, s felvilágosításokat adnak a szkupstinának beadott előterjesztményekről; ezzel azt eszközük, hogy a szkupstina nem emel határozattá olyanterjesztményeket, amelyeket nem tart czélszerűknek, vagy kivihetőknek. Az előterjesztmények közt van több érdekes, így sept. 9. ülésében a szkupstina elhatározta megkérni a kormányt, hogy azon legyen, miszerint a falvakban a házak sorban építtessenek, mivel most Szerbia legnagyobb részében a faluk szétszórva vannak, ami nagyon nehezíti nem csak a közlekedést, hanem a felvigyázatot, s magánosok viszonyos segélyezését. A községi pásztorok behozatala szintén elhatároztatott ez ülésben. Tegnapelőtt pedig egyik belgrádi képviselő Andrijevics Tamás, kereskedő, azon indítvánnyal lépett a szkupstina elé, keressék meg a kormány a szabad sajtó behozataláért. Mellette egyedül csak collegája Karabiberovics , szintén kereskedő, szólott. De a szkupstina nem fogadta el az indítványt, hanem a herczegre bizta : váljon tanácsosnak tartja-e a sajtótörvényt kiadni, vagy nem ? „Nem kell nekünk oly szabad sajtó, a mely engidi, hogy engem bárki megsértsen s becsméreljen; s én tőle e miatt nem nyerhetek elégtételt.“ Hogy a szkupstinában ily ellenzék mutatkozik a szabad sajtó behozatala iránt, ezt épen azok okozták, akik most, mint a kormány ellenei jelentkeznek, s akik akkor, mikor a hatalom kezökben volt, a sajtót arra használták föl, hogy egyeseket rútul decséréltek. Valóban, ha van a világon fejedelem, a kinek nincs oka rettegni a nyilvánosságtól, s a ki bátran nézhet bár ki szemeibe azon tudatban, hogy tettei csak a közjó előmozdítására czéloznak: ily fejedelem Mihály herczeg. Nála nincs semmi, amit ne lehetne napfényre hozni; s valcban, ha valaki, úgy ő az, ki leginkább óhajtja, hogy Szerbia annyira kifejlődjék, hogy benne a művelt népek minden intézményei behozattassanak, létezhessenek. De mikor az ellenpárt a sajtót MacClella n = Chicagóban aug. 29-én gyűlt egybe a democrata nemzeti convent azon férfiút kijelölendő, aki — ha a nép hangulata még oct. 2-án is olyan lesz mint most — az Egyesült államok legközelebbi s talán legutolsó elnökévé megválasztassék. Hogy az erre kiszemelt férfiú nem más, mint Mac Clellan, az kétségen kivül áll. Mac Clellan titkot és pártjának állását a „N. Ztg.“ levelezője így írja le: A bekövetkezendő választásnál Mae Clellas politikai állása olyanforma lesz, mint Douglasé volt 1860-ban, s csakugyan egyszer másszor vállrojtos Duglasnak szokták őt nevezgetni. Amint ez kettős állást foglalt a népfelsőség által a Dél és az Észak irányában, ép úgy, két ábrázatának mutatkozik Mac Cellan is. Ő a békét óhajtó s egyszersmind a barezvágyó demokratáknak is jelöltje. Mint három év előtt egy napi parancsában nyilatkozók, midőn katonai pályáját Uj Virginiában megkezdette — egyik kezében kardot, a másikban olajágat tart. Hanem az ő kardja jól szemügyre véve szintén nagyon olajos, s csak olajfából csinált gyermek kard,melylyel senkinek sem fog fájdalmat okozni, s legkevésbé „a mi félrevezetett democrata testvéreinknek a Déler..“ A tulajdonképeni democraták,mint Vallandighan, Fernando Wood s mások, jobb szerettek volna más elnökjelöltet kitűzni, s kedvök ellen állottak MacClellan mellé, mert gyenge, kis és nagyravágyó embernek tartják őt, s nincs elég bizodalmuk hozzá. Nagyon jól tudják, hogy politikai tekintetben még egészen éretlen ember, akit csak a véletlen tett meg a Lincoln féle eljárás irányábani ellenzék kifejezésévé, s csak hiúságánál fogva lett az elnök árulója. Midőn a Bull Run melletti csata után a potomaci hadsereg fővezérévé neveztetett ki, azonnal legőrültebb hízelgésekkel halmoztatott el már előre. A „NY. Herald“ minden tartózkodás nélkül megtette második Napóleonnak. És a hiú ember, aki katonai ismereteinél fogva alig volt volna képes egy táborkari százados helyét kellőleg betölteni, azt hitte, hogy úgy van amint hízelgői mondják. Atól való félelmében, hogy olcsón szerzett dicsőségét ne koczkáztassa, addig húzta-halasztotta a csatába való bocsátkozást, hogy lejárt az őszi hadjárat ideje. Midőn azok, kik a háború erélyes folytatását kívánták, elejente szerényen, majd hangosan zúgolódtak ezen halogatás ellen : a demokrata lapok, melyeknek a nem hadakozás nagyon jó víz volt a malmukra, elhitették MacClellannal, hogy az ő halogatása nem gyávaság, hanem beláthatlan hadvezéri számítás és bölcseség (amit ő annál örömesebb elhitt, mert szüksége volt rá, hogy legyen mivel kiverni a fejéből abbeli meggyőződését, miszerint valóban nem sok személyes bátorsággal bír, s hogy a „gonoszindulatu fekete republicanusok sajnálják tőle babérjait.“ Ezen nyert hízelgésekben s ellenesei bárdolatlan gyanúsításában kéj örömét lelte MacClellan, s ezen két mámorában a democraták által körülhálóztatva bevonatott a kormány elleni ellenzékbe ; a rabszolgaság melletti democraticus ösztönei, melyek jóformán oly mértékben megvoltak benne, mint a rendes hadsereg majd minden tisztjében, a tudvalevő ellenségeskedéssé fejlettek ki a háborúnak a kormány által kitűzött czéljai ellenében. E tekintetben már két év előtt oly előmeneteleket tett, hogy ő, a tehetlensége, gyávasága vagy árulása miatt oly gyalázatosan megvert hadvezér egy vakmerő levélben Lincoln cl-Pénzbe ? Hogy vásároljon a czigány pénzért Hisz amint. azt a fényes tallért kioldaná iszákjából, mindjárt azt kérdenék tőle, hol vette? a mint egyet előmutatna azok közül a piros szemű bankók közül, mindjárt megfognák, megkötöznék : kit ölt meg érte ? Pedig tallér és bankjegy van elég. Kiszedi börszeredásából marokkal s szétteríti maga körül a füvön. Fényes ezüst, arany pénzek csillognak körülötte a tűz fényében. Elnézegeti azokat a furcsa jegyeket a császár bankóin, s úgy töprenkedik magában, hogy nem tudja kitalálni, vajjon melyik mennyit érhet ? Azután összesöpri megint marokkal valamennyit egy halomra, csigahéjjal, nádmaggal vegyest. Bemegy a kazal odújába s kihúz a széna belsejéből egy nagy kormos rézfazekat. Az félig van már penészes, zöldrozsdás pénznemüvel , — a többit is hozzá méré két tele marokkal.Azután megemeli az üstöt: mennyivel lett megint nehezebb ? Meg van elégedve a munkával ? A kincset újra eldugja a kazal mélyébe , maga sem tudja, mennyi lehet az ? És azután újra neki áll a hetednapos kenyérnek, az avas szalonnának, elfogyasztja az utolsó morzsáig. Tán itt már kész lakoma vár rá holnap. Vagy tán ahoz van szokva, hogy csak minden harmadnap falatozzék ? S azután végig nyújtózik a gyepen, oda szólítja Faraót. — Gyere ide, legeléssz a fejem körül, hadd hallom, hogy ropogtatod a füvet. És csendesen elalszik mellette, mint a kinek ágya a legpuhább s lelkiismerete a legnyugodtabb.