A Hon, 1864. október (2. évfolyam, 224-249. szám)

1864-10-20 / 240. szám

PEST, OCTOBER 19. Politikai szemle. (II.) A távirda jelenti, hogy az orosz császári pár tegnap reggel 10 órakor in­dult Darmstadtból Nizzába, a nagyher­­czegi udvar által kísérve. Ez tehát elvitáz­­hatlan tény. A­mi III. Napóleon császár és II. Sán­dor c­ár találkozásának helyét illeti — a találkozás maga nem vonatik többé két­ségbe — eziránt még pár nap előtt nem voltak bizonyosak Párisban. Azt gyaníták, hogy a találkozás nem Lyonban fog meg­történni, hanem másutt , valószínűleg Nizzában. A francziák császára tán itt szán­dékozik visszaadni az orosz császárnő­­nek azon látogatást, melyet az orosz czár a francziák császárnőjének tett Schwalbachban. III. Napoleon császár ezen udvarias tisztelkedését az orosz fejedelemnőnél — mint az „Ind. bel­­ge“-ben olvassuk — bizonyo­nak tekint­hetni; de ami a többi hirt illeti, ezekért nem lehet kezeskedni. Ily hir a többi közt, hogy az orosz c­ár sajátkezüleg irt volna a francziák császárának, sajnálkozá­sát fejezve ki szövetségesének a fölött, hogy miután egy beteg nőt kisér Fran­­cziaországba, nem mehet Párisig, mindaz­­által találkozni óhajt azon fejedelemmel, kinek államán keresztül utazik. Ezen ver­siok szerint a francziák császára kérdést tett, mely pont lenne az, hol a találkozás megtörténhetik, s még az utóbbi tudósí­tások szerint nem érkezett volt meg az orosz czár felelete, mely körülményt arra magyarázzák, hogy csakugyan Nizza lesz az, hol a két fejedelem egy­mással talál­kozni fog. Az orosz c­ár és neje — mint az idé­zett lapban tovább olvassuk — egész Nizzáig csak mint magán­személyek fog­nak utazni. A franczia megyefőnökök nem fognak hivatalosan tisztelkedni az indó­­házaknál; legfölebb egyenruha nélkül mint magán­személyek jelenhetnek meg. Intézkedés történt az iránt is, hogy a nép ös­sze ne csoportosuljon az ut mentében. Az orosz c­ár és neje saját költségei­ken akartak utazni, külön kiséretekkel, de a francziák császára ezt meg nem en­gedhette, s kijelenté, hogy mihelyt fran­czia földre lépnek vendégekül tekinti őket. Strassburgban, franczia földre lépve, Fleury tábornok fogadandja a magas ven­dégeket. Szóval , végzi a belga lap - ha nem tekinthetni is ezen esetet politicai szövetség biztosítékául a két kormány között, mindenesetre eléggé jellemzi a két fejedelem közti viszonyok szívélyes­ségét. A francziák császárának állítólag szándéka, hogy II. Sándor czárt, bár pár napra is, magával hozza Párisba. Egy Párisból tegnapról kelt távirdai tudósítás jelenti, hogy Victor Emmanuel király is jövő hó elején tisztelgő látoga­tást tenne az orosz c­árnőnél Nizzában. Ezen fejedelmi utazás és találkozás mellett a római és bécsi udvaroknak a sept. 15-ki egyezmény irányiban vett állása képezi ma is a napi politica főtár­gyát. Párisból azt írják, hogy a pápai kor­mány még mind e mai napig nem felelt Drouyn de Lhuys sürgönyére, melynél fogva a sept. 15-ki egyezmény értésére adatott. Mindazon tudósítások tehát, me­lyek a szent széknek részint neheztelésé­ről , részint megelégedéséről szólanak, állítólag időelőttieknek tekintendők. A szent szék egyszerűen annyit felelt volna, hogy gondolkodni fog a dolog fölött. Azt állítják különben, hogy Anto­­nelli bibornok felelete megérkezik néhány nap alatt Párisba. Az a hiedelem, hogy a felelet engesztelékeny lesz, bárminő le­gyen is valóban a szent szék titkos ér­zülete. A­mi a bécsi kormány magatartását illeti, a múlt héten az volt a hiedelem, hogy ő Felsége vis­szatérte után Ischlböl a ó va­lami határozott tényben fog nyilatkozni a September 15-diki egyezmény irá­nyában ; nevezetesen az új fordulat­nak és helyzetnek megfelelő miniszteri változásról is beszéltek. De a múlt héten terjengett hírek még mind ez óráig nem valósultak, sőt újabb tudósítások szerint m­ini­zteri változásról szó sem le­tt, s ezen megállapodást egy hivatalos közle­mény fogná a napokban nyilvánosság elé juttatni. Mindennek daczára azt írják sugalma­zott levelezők Bécsből, hogy azon nézet, a miszerint Olaszország elismerését mind politikai mind pénzügyi tekintetek kívá­natossá teszik, napról napra nagyobb kiterjedést és megállapodást nyer , s nem lehetlen, hogy a bécsi kormány bi­zonyos biztosítékok mellett elismerendi a bevégzett tényeket Olaszországban. jött el ideje visszavonni ezen rendszabályt, mely különben is az ideiglenesség bélye­gét viseli? „Az okok, melyek az ostromállapotot előidézék, rég megszűntek. A felkelés a határokon túl végkép leveretett, s a ve­zérek , kik befogva nincsenek, (vagy ki nem végeztettek) a világ minden részében szét vannak szórva. A nemzeti kormány feloszlott; siri csend uralkodik ama nagy rónán, hol korábban fegyver körejlett; az orosz kormány a béke műveit igyekszik létesíteni. Tehát mi oka van még az ausz­triai kormánynak arra, hogy Galicziában a hadi törvényeket tartsa érvényben, me­lyek azért hozattak be, hogy a népet véd­jék az egyesek terrorismusa ellen ? „A szegény Galiczia eleget szenvedett már, és saját ügyeinek vezetését nem bíz­hatja választott képviselőire. Galiczia al­kotmányos élete szünetel, csak azért, mert a határon túli harcz a népet izgalomba hozta. Ha akkor igazolva volt a kormány óvatossága, melynél fogva az ellene ne­tán szándéklott megtámadást elhárította, ma már nem látjuk okát, mert kell­eme szigorú eljárást ma is folytatni. Meggyő­z­ődésünk tartja, hogy a februári manifes­tum jól megértett szelleme szerint ezen szigorú rendszabályoknak csak addig kel­lett tartani, míg azok a körülményeknek megfeleltek. Ha az ostromállapot csak ké­nyelem tekintetéből tartatik fönn, káros az alkotmányra. „Emellett nem tagadhatjuk, hogy az ostromállapot tekintetében, a lengyel kö­vetek nehéz állásba jutottak. Meghivat­nak a Reichsrathba anélkül, hogy mint galicziai képviselők saját tartományuk érdekeit előmozdíthatták volna. Képvise­lői immunitásuk fölöttébb ellenkezik azon nyomással, mely alatt otthon élnek. Hi­vatva vannak tehát arra, hogy a Reichs­­rathban, Galiczia szomorú sorsát szóba hozzák. És minő meggyőző okot hoz­hatna fel a kormány ellenükben, az os­tromállapot föntartásának szükségére ? Vajjon kívánatos-e a Reichsrath te­kintélyét tovább csorbítani azzal, hogy a nép megint a reichsváthok tömeges lemondá­sát tapasztalja? Nem his­szük. A lengyel követek eljárása a múlt évben bizonyítja, hogy az alkotmány terén elő­zékenységgel viseltetnek. Most azonban sajátszerű hirek szárnyalnak, s az alkot­mány ellenségei kárörvendve veszik tu­domásul. Nem feküdnek-e a kormánynak érdekében, a keletkező veszély elhárítá­sára a galicziai ostromállapotot megszün­tetni ? Minő minisztériumot kíván a „Presse“? A régi kiadásban, de módo­sított szellemben szerkesztett „Presse“ ír­ja : „A válság, melynek kitével a közön­ség foglalkozik, nem a személyekben, ha­nem a dolgok természetében keresendő. Sürgetőleg szükséges, hogy kiszabadul­junk Poroszország zsibbasztó gyöngédsé­gei közöl, s csatlakozzunk Németország­hoz és nyűgöt Európához. Ezt azonban csak úgy tehetjük, ha szilárdan haladunk előre, és kormányrendszerünket az alkot­mányosság szellemével betölt­jük. Részle­tes miniszterváltozással, egy két minisz­ter visszalépésével, még nincs a bajon se­gítve. Positiv haladási rendszerre van szükségünk, s elhagyva a legitimistico­­feudalis chimerákat, erősen ragaszkodni a modern alkotmányosság eszméihez. Bár­mely minisztériumot, mely ily szándékot árul el, szívesen üdvözlendünk. Legyen az a mostani, legyen az egy uj.“ (így csak oly „praktikus gondolkozást!“ és előre látni tudó újságíró beszélhet, a­ki főleg arra néz, hogy sem a jobb, sem a baloldali nagy urakkal oppositioba ne es­sék. Bajos az elhatározás, erizis idejében, annak, a kinek fél szeme a „Dispositions- Fond“ bőségszarujára kacsingat.) Az „Oesterr. Zig“a miniszter­­válsági hírekről írja: A bécsi mi­niszter­válsági hirek már megtevék utjo­kat a távirda sodronyán, Páris, London, Berlin felé, és viszhangoznak a kölni lap­ban, az „Independance“-ban, a „Times“ és „France“-ban. „Részünkről szegény bűnös lélekkel bevalljuk, hogy a miniszteri tárczák vál­tozásáról ily jól értesülve nem vagyunk. Tudjuk ugyan, hogy a kereskedelmi po­litika ismert kimenetele, s a sept. conven­tio által meglepetés a cs. cabinetben uj és mélyenható megfontolásokra adott alkalmat, valamint a belügyek állása is tanácskozás tárgya volt. Ezen tárgyak­ban a birodalom érdekei s nem az egyes miniszterek nézetei szoktak irányadók lenni. „Lehet, hogy ezen tanácskozásokból viszályok keletkeznek, s változást idézhet­nek elő a többi között, a minisztérium ha­tározatára, különösen pedig Reiner főher­­czeg miniszterelnök személyes befolyása következtében, a pénzügyminiszternek az eddig követett kicsinyes po­litikát vagy el kell hagyni vagy változás következik be a minisztérium­ban. Ez azonban még csak a jövő kérdé­se , s a minisztériumban tegnap és ma még válság nem mutatkozott. Oly körökben,­­ a­hol nem csak azt tudják, mit beszéltek ezen vagy azon palotában, hanem ott a , hol hivatva vannak, ily változások al­­­kalmával a dologhoz nyúlni, a minisz­teri crisis ily előhaladott jelleméről, vagy épen uj jelöltekről csak annyit tudnak, a­mennyit némely lapok előadni helyesnek és érdekesnek találtak. A célportált híre­­ket csak a bekövetkezhető események ár­nyékának tekintik, azonban, hogy ezen események valóban is bekövetkezendnek, erre nézve ama lapok épen nincsenek biz­tosítva, legkevésbé pedig azon lapok,me­lyek magukat a legjobban értesülteknek tartják.“ A „Morgenpost“ a miniszter­válságról: „A hangulat igen hasonlít, az 1860-kihez, nehány­ héttel az oct. di­ploma kiadása előtt. Átalában beszélik, hogy változásoknak kell bekövetkezni. Nem az a kérdés, Rechberg gróf mond le, vagy Schmerling? vagy marad mind a­­kettő, vagy együtt lépnek vissza, hanem azt mondják: kiegyezkedés Francziaor­­szággal, vagy a porosz „szövetség“ to­vábbi föntartása ? Kiegyenlítés Magyar­országgal, vagy megmaradás a „válha­tunk“ politikája mellett. Azután uj pénz­­ügyi politika, s felnyitása a forgalom forrásainak, vagy a mostani tétlenség, s a vámkérdésekben a fiscalitási szempont. Ezen kérdéseknek kell ma napirendre jutni.“ A bécsi lapok szemléje. Az ostromállapot G­alicziában, Baz ottani reichsrathok. Az „Ost D. Post“ Írja : A midőn a Reichsrathnov. 16-ra össze van hiva, a galicziai ostrom­­állapot kérdése is fölmerül. Váljon nem terhes 1830—1840-ki tizedben az államjövede­­­lem szaporodását alig lehetett észrevenni. Röviden megemlékszem azon idő egyik leg­fontosabb rendszabályáról. A gabnatörvény el­törlése előtt azzal fenyegettek, hogy függeni fogunk a külföldtől. Betti szerint csakugyan teljesült a jóslat: népünk élelmének csaknem felét, a gabonát külföldről kapjuk. De lássuk : váljon partműveitek, raktáraitok, Liverpool lakossága, kiterjedése elérte-e végső határát? Nem,s a fejlődés gyarapodtával fejlődik a függés is a külföldtől.Mit is tesz ily módon a külföldtőli függés?Egyértelmü a biztos haladással azon czél­­ra,mely még távul van,de biztos a jövőben,mely a dolgok azon helyzetére vezetend, melyben a for­galom a nemzeteket a szeretet kapcsával övezendi s távol tartja tőlök az indokokat, melyek erő­­szako­skodásra és támadásra ingerlik őket. Mi­nél inkább függünk a kül­keresk. forrásoktól, annál inkább kötelességünk, hogy a mérséklet és bölcseség példányai legyünk, hogy békés és igazságos politikát űzzünk, érvényesítsünk min­den elvet, mely saját s a földön lakó minden embertársunk boldogítására szolgál.“ Gladstone újabb beszéde Liverpoolban. ” Gladstone lord, Angolország leg­­szabadelvűbb pénzügyére okt. 13-kan a liverpooli kereskedelmi kamrától tiszte­leti tagsági oklevelet kapott. Az ünnepély a tágas, emberekkel zsú­folt Sz.­György-teremben ment véghez. A kincstári kanczellár szűnni nem akaró tetszésnyilvánítások közt köszönetét fe­jezte ki a megtiszteltetésért. E beszéd, melynek főrésze áttekintését adta a jelen kereskedelmi helyzetnek s a keletkező világkereskedelmet magyaráz­ta, rövid kivonatban következőleg szólt: „A pénzkérdésre vetve tekintetemet s azt a pénzpiacz jelenlegi helyzetére alkalmazva, nem lehet szerencsét nem kívánnom magunknak.Mert ha összehasonlítjuk,hajdan és most hogyan viseli a kereskedelmi világ a pénzszü­kséget, ha te­kintetbe vesszük a hajdani hangos panaszok és nyugtalanság elmaradását, nem lehet tagad­nunk, hogy az angol keresk. szellem a folyto­nos mivelődés ösvényén halad, hogy egészsé­ges elvek jutnak mindinkább érvényre, s hogy mindenelőtt az önállóság nagy törvénye képe­zi zsinórmértékét az angol k­ereskedőnek a kormány rendszabályai helyett. Az utosó 40 év pénztörténete folytonos haladás mellett tanús­kodik. 1844-ki­adta nagy tény volt a történet­ben. Két ideiglenes függesztés következett. — 1858 óta nem történt törvényhozási, csak köz­­igazgatási változás. Az angol bank megváltoztatta és módosította tevékenysége hatáskörét, s gyors és időszerű cselekvés, s a kérdés gazdasági törvényéhez csatlakozva a pénzpiaczon uralgó törvénynek megadta azon biztonságot és állandóságot, mely a korábbi közigazgatási rendszer mellett nem volt elérhető. Ö fölső kormányának azon osztá­lya, mely a különös felelősséget viseli, napról napra éber figyelemmel kiséri a pénzkérdésben történhető változásokat. Tekintsünk korunk további s általános jelle­geire is. A pénzügyi reformegylet fölirata úgy emlékezik rólam, mint Haskisson és Peel Ró­bert utódáról. Nincs tiszteleti czím, melyre, ha megérdemelhetem, büszkébb lehetnék. Bámu­lattal nézzük e férfiak tetteit és azok következ­ményeit. Mindennap új, kereskedelmünk rop­pant terjedtségét bizonyító számok tűnnek elénk. Kereskedelmünk terjedelmének azonban nemcsak anyagi része van ; nagy súl­lyal bírnak erkölcsi, társadalmi és politikai következményei; a ben­nünket egybekötő hazafiui kapocs még szoro­sabbá lett általa. A szabad kereskedés elvének érvényesítése kereskedelmünk fejlesz­tésén kívül az általános kereskedésnek széle­sebb és szilárdabb alapot adott, a beállható vál­ságok ez óvszerét. A gyapotválság okai, amint ránk következett, kivül állottak hatásunk körén. Értem e válságokat, melyek bekövetkeznek az aratás roszasága, bizonyos keresk. czikkek elma­radása s a pénzpiacz helyzete szerint. E válságok, az egyedáruk és védvámok korával hasonlítva össze a jelent, tetemesen kereskedtek. A sza­bad kereskedés nem szorítkozott szigetünk szűk területére. Míg ez így volt, külföldön azt mond­ták rólunk: „A védvám hágcsóján gazdagságra emelkedtek, s most, midőn czélt értek, eldob­ják a létrát maguktól, azt akarják, hogy köves­sük őket, nehogy ösvényükön járjunk s az álta­luk elért ezért eltéves­szük.“ Ez teljesen hamis. A védvámok nem gazdagítottak meg bennün­ket, ellenkezőleg gátoltak a haladás utján. Fe­leletünk legjobb bizonyítéka tény volt. Midőn Francziaország jelen uralkodója férfias és föl­­világosodott kormánya alatt, a védvámrendszer legverőfényesebb korában hirtelen megtért, s elvben a keresk. nagy hasznára a szabad ke­reskedésnek hódolt, föllépett vele legjobb ta­nunk. Francziaország példája maga után fogja vonni a polgárosodott országokat egymás után. Nem kell bizonyítani, hogy ő fölső kormánya minden erejét megfeszíti, miszerint azon elvek, melyek országunkra nézve oly kiszámíthatlan jótétemény valának, még inkább terjedjenek. Vannak azonban bizonyos általános szabályok, melyektől nem lehet eltérni. Ezt a pénzügyi reformtársulat föliratának egyik elvére vonat­kozólag mondom. Ha az elvont elméletet követjük, úgy a kizá­rólag egyenes adózás tana egészséges és követ­kezetes , de önök uraim, bizonyosan tekintettel lesznek azok iránt, kiknek első kötelessége a közhitel föntartása, az ország védelme, az állam­szolgálat iránti gondoskodás. Nem hirtelen föl­forgatás, hanem lassú haladás, s az elmélet kö­­v­­­etéseihez való fokozatos haladás legyen az irány­zó. Évről évre s függetlenül minden új adó­tól az államjövedellm­ gyarapodását tapasztal­juk, az ipar és tőke nagyobb élénkülésének ered­mény­ét, míg a politikailag oly következmény - Külföld. Sifioldia-Oláhország, Bukarest, oct. 7. (A h­e­ly­z­e­t.) A duna fejedelemségi állapoto­kat az „Ost-D. Post“ levelezője ilyformán rajzolja. A pénzügy rendkívül szomorú lábon áll. Még 20 év előtt 6 millió rubelt, — mintegy 2 millió ara­nyat — fizettek a Duna fejedelemségek adó fe­jében, s most 16 milliónál többre rúg az évi költségvetés, és még­se volt soha annyi állam­­adósság, mint most, amit legnagyobb részt Ku­­za fejedelem kormánya csinált. Konstantinápoly maga roppant összegeket nyelt el; olyan dol­gok vásároltatták össze, a­miből az országnak semmi haszna ; sok százezret elemészt az ezer­­fejű kémrendszer, melynek szálai az ország minden városába s helységébe kiterjednek. Utób­bi időkben az adók megkétszereztettek, s az or­szág azt sem tudja mire fordutlt­ t­k, ezrenkint fizet. A közoktatás el van hagyatva, a legszigo­rúbb censura kiséri a tanárok minden szavát, elannyira, hogy a legszebb erők megvonják szolgálatukat az államtól. Elemi iskola elég van — papíron, de valósággal nagyon kevés látha­tó s ezek is roppant elhanyagolt állapotban sinylenek. A gymnasiumok olyan emberekkel vannak betöltve, a­kiknek fogalmuk sincsen ar­ról, hogy fáj az a nevelés. A megyei főnökök sa­ját könyök-kedvök, vagy a bukuresti urak pa­rancsolatja szerint gazdálkodnak. A hírlapok lefoglaltatnak, sőt fel is függesztetnek, egyszerű hatalomszó által, minden törvényes formaság nélkül.“ Az a levelező, aki ezeket írja, erősíti, hogy egészen semleges, részrehajlatlan té­ren *11. Bukarest, oct. 6. (Lázas ingerült­ség, gyilkosság kolostorban.) Váro­sunk épen oly izgatottságban van, mint mikor a kamrás szétveretéséről beszéltek. Ro­­pant fegy­ver és lőszerkészletekről beszélnek, melye­ket az ellenzéki vezetők Galaczban, Piojestben, Krajowaban s más helyeken eldugtak s most a kormány kezébe kerültek. Több előkelő bojár, volt követek, elfogattak jószágaikon. Az ellen­zék Krajowából, Kis Oláhország fővárosából akarta megindítani a főcsapást a kormány el­­elén. A „Dimbowitza“ Cogolnitscano közlönye, ki daczára miniszterelnöki méltóságának telje­sen el van szigetelve a miniszter­tanácsban, he­ves czikket közöl a minisztérium ellen. Szemére veti, hogy tétlen az ellenzék terjedő tevékeny­ségével szemben s az államot és közrendet a vész szélén látja már. A n­agy­közönség még nem tudja tájékozni magát, de az eseményekre figyelő tudja, hogy a bojárok egyesültek a demokratákkal, hogy egyesült erővel törje­nek a­z önálló kormányra. — A ez—i kolos­torban a szerzetesek borzasztó tettet követtek el. Összebeszélés folytán egyik társukat meg­gyilkolták s eltemették. Az emberek azonban beszéltek a dologról s így a hatóságok is meg­tudták. Az állami ügyész és törv. orvos kiásatták a tetemet, s a gyilkosságot hivatalosan megál­lapították. A gyilkosságot csak egy végezte a szerzetesek közöl, de a többi által megbizatva. A vizsgálatból majd a részletek is kiderülnek. Szerd­a, B­e­l­g­r­á­d, oct. 4. (V­u­k­a 1­o­v­i­cs L­u­k­a,) mint már előbb említé a „Presse“ leve­lezője, a Bielagora-ban katona toborzással fog­lalkozik ; már van is szép számmal kitűnő le­génysége, s ismert nevű montenegrói főnökök is vannak nála. B­e­l­g­r­á­d, oct. 8. (M­i­h­á­l­y b­g) a szkups­­tina bezárása után oct. 1-én a miniszterelnök, a belügyminiszter s több más kitűnő egyéniség kíséretében kirándulást tett Kragujevatzba, hol a lakosság lelkes elragadtatással fogadta. Oct. 3-án és 4-én az ottani öntödében készült vont­csövű (tizenkét fontos) ágyukkal próbalövések tétettek a herczeg jelenlétében, és pedig kielé­gítő eredmén­nyel. Hallomás szerint ismételtet­­ni fog a próbalövés a hg tiszteletére megje­lent kerületi főnökök jelenlétében. Hitelt ér­demlő hir szerint a herczeg Majdanpekre s más általa már régebb idő óta meg nem látogatott több helyre is el fog menni.“ Lengyelország, Varsó, oct. 6. (A fo­r­­radalmi polgár nagy kiáltványa; a régi lengyel tartományokból; fel­kelők üldöztetése.) Az itt megjelenő „Dziennik“ erősiti, hogy a forradalmi város­főnök Varsóban sept. 27-én kelt kiáltványt bo­csátott ki, melyben a császár névnapján Golián katholikus pap által tartott beszédnek egy ré­szét idézi. A „Dziennik“ azt mondja, hogy ezen kétségkívül külföldön nyomtatott csinálmányon nagyon is észrevehető valami mosdatlan gyer­­köcznek a keze szenyje, hogy elvárhatni, mi­szerint ezen gyerek városfőnök bizonyos lehet benne, hogy ha el fognak jöni azok az adósze­dők, a­kikkel fenyegetőzik, nemcsak az ajtó­kat, de a lakosság zsebeit is zárva fogják ta­lálni. A régi lengyelországi tartományokban az ostromállapot megszüntettetett, a nemesség os­torának méltán tekinthető paraszt őrségek fel­oszlattalak s beszedettek tőlük a fegyverek. Egyébre nézve a siralmas állapot nem válto­zott, — legalább mostanig­­ — a parasztok ab­ban a hitben vannak, hogy a czár ajándékozta nekik földbirtokaikat, s a katonai parancsno­kok csattanóé ellenbizonyitékai daczára eszök­­be se veszik, hogy előbbi uraiknak haszonbért vagy más haszonpótlékot fizetnének. — A haj­dani Podlachia vajdaságban Maniutin altbnok személyes vezetése mellett, — kit a felkelők kevésbe múlt, hogy el nem fogtak — valóságos hajtó vadászatok tartatnak a Siedlce­i erdőség­ben, Brzozowsky pap vezérlete alatt tartózkodó felkelő csapatra , de még eddigelé siker nélkül Olaszország. Róma, oct. 8. (A hangu­­l­a­t.) A „Nat. Ztg.“ levelezője írja: ,A franczia kabinetnek Sartiges grófhoz intézett sept. 12-ki sürgönye minden hírlapban közöltetett, még a tegnapi „Osservatore Romano“ is lenyomatta azt. Az összes katholikus sajtó, a „France“, „Union,“ „Monde,“ az „Armonia“ és az „Unita Cattolica“ egyhangúlag kárhoztatják a franczia kormány leplezetlen nyilatkozatát. A pápai párt legnagyobban megbotránkozott a franczia kabinet azon nyílt bevallása felett, hogy a Ró­mában uralkodó törvények nem férnek össze az uralkodó koreszmékkel s Francziaország elvei­vel. Míg Olaszország közvéleménye napról nap­ra jobban szilárdul azon meggyőződésben, hogy a septemberi egyezmény Olaszországnak, s nem a pápaságnak javára van szerkesztve: a papi pár­tiak ingerültsége világosan mutatja, hogy a pápa földi uralkodásának csillaga lejárt. A rómaiak, kikre rájuk hagyatik a sorsuk feletti intézke­dés, azt tartják, hogy ők már nyilatkoztak a nemzeti bizottmány kiáltmányaiban, azonban se történelmi se hivatalos értékkel nem bír az, amennyiben a titkos nemzeti bizottmány is­meretlen nagyság lévén, hivatalos érvén­nyel nem bírhat, ámbár bízvást feltehetni, hogy a rómaiak, annak idejében egészen annak szel­lemében fognak eljárni. Megszilárdul azon né­zet, hogy a pápa az eseményeknek nem fog erővel ellenök szegülni; — az uj helyzetre nézve még nem nyilatkozott; még a jezsuiták közlönye a „Civiltá Cattolica“ oct. 4-iki száma is mélyen hallgat e tárgyról. (Vegyes hirek és czáfolatok.) Az „Unitá Italia“ azt mondja, hogy Florencz nem posta állomás a Rómába vivő uton, a­hol lovak változtatnak, hanem egyenesen az útnak vég­­czélja. A turini t­örzén újabb kölcsönre vonat­kozólag elterjesztett hirek, a legújabb távirati tudósítások szerint alaptalanok. Hasonlóképen valótlanok azon hirek is, melyek Turinban ural­kodó politikai izgatottságról terjesztetnek. — A „Perseverenza“-nak azt írják Turinból,hogy a miniszterek kabinetkérdést akarnak csinálni a kormányszéknek Florenczbe áttételéből. — A „Diritto“ biztos forrás után azt mondja, hogy a hadügyminisztériumban olyan tisztek névjegyzéke van összeállítva, akik netaláni se­reg leszállítás esetében elbocsáthatók lesznek. Már sok katona haza bocsátatott szabadsággal. — A „Gaz. Ufficiale“ oct. 16-iki számában köz­li a parlamentet oct. 24 évc egybehivó királyi rendeletét. A kormány mindjárt az első ülésben fel fog lépni előterjesztményeivel. Spanyolország, Madrid. (A spanyol kormány befolyást kíván gyako­rolni a Róma egyezkedésbe, biztosítása feletti Gonzales Bravo körlevele a főnökökhöz.) Az „Epoca“ a római kérdést taglalván, azt mondja, hogy Spanyolországnak szükségképen részt kell ven­nie a Róma biztosítása feletti tárgyalásokban , s úgy vélekedik, hogy ezen egyezséget Európa jótállása alá kell helyezni. — Szintén Madrid­ból írják, hogy a kormány megengedte a pro­­gressisták gyűlését. — Gonzales Bravo körle­velet intézett a főnökökhöz, melyben egyebek között ezt mondja : Minthogy a kormánynak a választásokra vonatkozó eljárása veszedelmes ellenzéket idézhetne elő, azon legyen ön, hogy minden lépését a törvények szoros megtartása szerint alkalmazza, s e jog iránti kellő tisztele­tet összhangzásban gyakorolja a mi intézkedé­seinknek szoros és őszinte teljesítésével. A vá­lasztási jogok szoros rendtartással, de egyszers­mind a legtökéletesebb szabadsággal gyakorol­tassanak. A választási jog gyakorlása ellen tett kísérletek mindenütt szer­encsétlenül ütöttek ki. Az efféle szerencsétlen példákat ne kövesse ön. A kormány védelmezni fogja meghatalmazot­tait, ha az ő szellemében teljesítik kötelessége­ket, azok ellenben magukra vessenek eljárá­sukért, akik megkísértenék a kormány intézke­déseit akadályozni, s utasításait gyümölcste­­lenné tenni. Francziaország, Páris, oct. 13. (A „Temps“ a Poros­zország által köze­­lebb kivivott sikerről) ezt mondja mai számában: Az alatt m g Bécsben a b­éke megköttetik és pedig oly módon, hogy az már nem is lehetne kedvezőbb I. Vilmos király kor­mányára nézve, az uj vámegylet is létrejön. Tegnap íratott alá Berlinben azon szerződés, mely által Bajorország, Wü­rtemberg, Hessen- Darmstadt és Nassau Poroszország kereskede­lem-politikájához csatlakoznak. Ép ezen időben távol van színpadaitól azon államférfiú, kinek ügyessége és merész bátorsága idézte elő a po­litika ezen eredményeit. Meglepő szerénységet (a franczia szövegben souverain impertinencé) foglal magában azon szánt szándékosság, hogy Bismarck ép e pillanatban Németország hatá­rain túl, külföldön utazik, amidőn ott minden az ő nézetei és akarata szerint alakul. A her­­czegségek ügyének vezetése, épannyi elhatáro­zottsággal mint szerencsével, az ellenzék legyő­zése az által, hogy saját program­jának egy részét kitekerték a kezéből, Ausztriának eszkö­zül felhasználása arra, hogy a poro­sz nagyra­­vágyásnak és porosz politikának tegyen szolgá­latokat, — valóban ezek mind fontos eredmé­nyek, s lehetetlen, hogy gúnymosoly ne vonuljon Bismarck ajkaira, ha elgondolja, hogy mindez milyen könnyűséggel ment neki. P­ári­s, oct. 15. (A franczia diplomatia buzgólkod­á­sa az egyezmény meg­­kedveltetése körüli a pápai kormány­­lap nyilatkozata az egyezményt il­letőle­g.)A „Nat. Zrg.“ Írja: a franczia diplo­mata buzgó visszhangoztatója azoknak a dolgok­nak, amiket a hivatalos lapok elmondnak annak bebizonyítására,hogy a sept. 15-iki egyezmény se Rómára se Ausztriára nézve semmi fenyegetőt nem tartalmaz. Hallomás szerint Bécsben a fran­czia diplomata forma szerinti nyilatkozatot tett volna, melyhez képest az egyezmény mindenek előtt az egy­házi állam consulidálását s Olaszor­szágnak mostani birtokterületében megerősíté­sét czélozza, s távol van minden kültámadásra való törekvéstől. Úgy hallani, hogy Bécsben ezen erősítések tivékeny s megelégedett kifeje­zéssel fogadtattak. Azonban más felfogás látszik Rómában ural­kodni. Az „Osservatore Romano“ épen nem erő­síti meg azon híreket, melyek szerint a pápa a septemberi egyezményt kedvezőleg fogad­ta volna. A pápai kormány ezen közlönye oct. 7-iki számában szórni szóra közölte Drouin de Lhuysnak Sartiges grófhoz intézett sürgönyét, és pedig olyan vezérczikk kíséreté­ben , mely kiemeli a franczia és az olai­sz kormány felfogása közötti különbséget, s a a következő szavakkal végződik : Nagyon jól tudjuk — mint a Malaret b. turini követhez in­tézett franczia sürgöny is mondja — hogy, ha valamely szerződés Francziaország aláírásával el van látva, annak pontos kivitelét nem lehet kétségbe vonni. De minden szabálytól van kivé-

Next