A Hon, 1864. október (2. évfolyam, 224-249. szám)
1864-10-20 / 240. szám
PEST, OCTOBER 19. Politikai szemle. (II.) A távirda jelenti, hogy az orosz császári pár tegnap reggel 10 órakor indult Darmstadtból Nizzába, a nagyherczegi udvar által kísérve. Ez tehát elvitázhatlan tény. Ami III. Napóleon császár és II. Sándor cár találkozásának helyét illeti — a találkozás maga nem vonatik többé kétségbe — eziránt még pár nap előtt nem voltak bizonyosak Párisban. Azt gyaníták, hogy a találkozás nem Lyonban fog megtörténni, hanem másutt , valószínűleg Nizzában. A francziák császára tán itt szándékozik visszaadni az orosz császárnőnek azon látogatást, melyet az orosz czár a francziák császárnőjének tett Schwalbachban. III. Napoleon császár ezen udvarias tisztelkedését az orosz fejedelemnőnél — mint az „Ind. belge“-ben olvassuk — bizonyonak tekinthetni; de ami a többi hirt illeti, ezekért nem lehet kezeskedni. Ily hir a többi közt, hogy az orosz cár sajátkezüleg irt volna a francziák császárának, sajnálkozását fejezve ki szövetségesének a fölött, hogy miután egy beteg nőt kisér Francziaországba, nem mehet Párisig, mindazáltal találkozni óhajt azon fejedelemmel, kinek államán keresztül utazik. Ezen versiok szerint a francziák császára kérdést tett, mely pont lenne az, hol a találkozás megtörténhetik, s még az utóbbi tudósítások szerint nem érkezett volt meg az orosz czár felelete, mely körülményt arra magyarázzák, hogy csakugyan Nizza lesz az, hol a két fejedelem egymással találkozni fog. Az orosz cár és neje — mint az idézett lapban tovább olvassuk — egész Nizzáig csak mint magánszemélyek fognak utazni. A franczia megyefőnökök nem fognak hivatalosan tisztelkedni az indóházaknál; legfölebb egyenruha nélkül mint magánszemélyek jelenhetnek meg. Intézkedés történt az iránt is, hogy a nép össze ne csoportosuljon az ut mentében. Az orosz cár és neje saját költségeiken akartak utazni, külön kiséretekkel, de a francziák császára ezt meg nem engedhette, s kijelenté, hogy mihelyt franczia földre lépnek vendégekül tekinti őket. Strassburgban, franczia földre lépve, Fleury tábornok fogadandja a magas vendégeket. Szóval , végzi a belga lap - ha nem tekinthetni is ezen esetet politicai szövetség biztosítékául a két kormány között, mindenesetre eléggé jellemzi a két fejedelem közti viszonyok szívélyességét. A francziák császárának állítólag szándéka, hogy II. Sándor czárt, bár pár napra is, magával hozza Párisba. Egy Párisból tegnapról kelt távirdai tudósítás jelenti, hogy Victor Emmanuel király is jövő hó elején tisztelgő látogatást tenne az orosz cárnőnél Nizzában. Ezen fejedelmi utazás és találkozás mellett a római és bécsi udvaroknak a sept. 15-ki egyezmény irányiban vett állása képezi ma is a napi politica főtárgyát. Párisból azt írják, hogy a pápai kormány még mind e mai napig nem felelt Drouyn de Lhuys sürgönyére, melynél fogva a sept. 15-ki egyezmény értésére adatott. Mindazon tudósítások tehát, melyek a szent széknek részint nehezteléséről , részint megelégedéséről szólanak, állítólag időelőttieknek tekintendők. A szent szék egyszerűen annyit felelt volna, hogy gondolkodni fog a dolog fölött. Azt állítják különben, hogy Antonelli bibornok felelete megérkezik néhány nap alatt Párisba. Az a hiedelem, hogy a felelet engesztelékeny lesz, bárminő legyen is valóban a szent szék titkos érzülete. Ami a bécsi kormány magatartását illeti, a múlt héten az volt a hiedelem, hogy ő Felsége visszatérte után Ischlböl a ó valami határozott tényben fog nyilatkozni a September 15-diki egyezmény irányában ; nevezetesen az új fordulatnak és helyzetnek megfelelő miniszteri változásról is beszéltek. De a múlt héten terjengett hírek még mind ez óráig nem valósultak, sőt újabb tudósítások szerint minizteri változásról szó sem lett, s ezen megállapodást egy hivatalos közlemény fogná a napokban nyilvánosság elé juttatni. Mindennek daczára azt írják sugalmazott levelezők Bécsből, hogy azon nézet, a miszerint Olaszország elismerését mind politikai mind pénzügyi tekintetek kívánatossá teszik, napról napra nagyobb kiterjedést és megállapodást nyer , s nem lehetlen, hogy a bécsi kormány bizonyos biztosítékok mellett elismerendi a bevégzett tényeket Olaszországban. jött el ideje visszavonni ezen rendszabályt, mely különben is az ideiglenesség bélyegét viseli? „Az okok, melyek az ostromállapotot előidézék, rég megszűntek. A felkelés a határokon túl végkép leveretett, s a vezérek , kik befogva nincsenek, (vagy ki nem végeztettek) a világ minden részében szét vannak szórva. A nemzeti kormány feloszlott; siri csend uralkodik ama nagy rónán, hol korábban fegyver körejlett; az orosz kormány a béke műveit igyekszik létesíteni. Tehát mi oka van még az ausztriai kormánynak arra, hogy Galicziában a hadi törvényeket tartsa érvényben, melyek azért hozattak be, hogy a népet védjék az egyesek terrorismusa ellen ? „A szegény Galiczia eleget szenvedett már, és saját ügyeinek vezetését nem bízhatja választott képviselőire. Galiczia alkotmányos élete szünetel, csak azért, mert a határon túli harcz a népet izgalomba hozta. Ha akkor igazolva volt a kormány óvatossága, melynél fogva az ellene netán szándéklott megtámadást elhárította, ma már nem látjuk okát, mert kelleme szigorú eljárást ma is folytatni. Meggyőződésünk tartja, hogy a februári manifestum jól megértett szelleme szerint ezen szigorú rendszabályoknak csak addig kellett tartani, míg azok a körülményeknek megfeleltek. Ha az ostromállapot csak kényelem tekintetéből tartatik fönn, káros az alkotmányra. „Emellett nem tagadhatjuk, hogy az ostromállapot tekintetében, a lengyel követek nehéz állásba jutottak. Meghivatnak a Reichsrathba anélkül, hogy mint galicziai képviselők saját tartományuk érdekeit előmozdíthatták volna. Képviselői immunitásuk fölöttébb ellenkezik azon nyomással, mely alatt otthon élnek. Hivatva vannak tehát arra, hogy a Reichsrathban, Galiczia szomorú sorsát szóba hozzák. És minő meggyőző okot hozhatna fel a kormány ellenükben, az ostromállapot föntartásának szükségére ? Vajjon kívánatos-e a Reichsrath tekintélyét tovább csorbítani azzal, hogy a nép megint a reichsváthok tömeges lemondását tapasztalja? Nem hisszük. A lengyel követek eljárása a múlt évben bizonyítja, hogy az alkotmány terén előzékenységgel viseltetnek. Most azonban sajátszerű hirek szárnyalnak, s az alkotmány ellenségei kárörvendve veszik tudomásul. Nem feküdnek-e a kormánynak érdekében, a keletkező veszély elhárítására a galicziai ostromállapotot megszüntetni ? Minő minisztériumot kíván a „Presse“? A régi kiadásban, de módosított szellemben szerkesztett „Presse“ írja : „A válság, melynek kitével a közönség foglalkozik, nem a személyekben, hanem a dolgok természetében keresendő. Sürgetőleg szükséges, hogy kiszabaduljunk Poroszország zsibbasztó gyöngédségei közöl, s csatlakozzunk Németországhoz és nyűgöt Európához. Ezt azonban csak úgy tehetjük, ha szilárdan haladunk előre, és kormányrendszerünket az alkotmányosság szellemével betöltjük. Részletes miniszterváltozással, egy két miniszter visszalépésével, még nincs a bajon segítve. Positiv haladási rendszerre van szükségünk, s elhagyva a legitimisticofeudalis chimerákat, erősen ragaszkodni a modern alkotmányosság eszméihez. Bármely minisztériumot, mely ily szándékot árul el, szívesen üdvözlendünk. Legyen az a mostani, legyen az egy uj.“ (így csak oly „praktikus gondolkozást!“ és előre látni tudó újságíró beszélhet, aki főleg arra néz, hogy sem a jobb, sem a baloldali nagy urakkal oppositioba ne essék. Bajos az elhatározás, erizis idejében, annak, a kinek fél szeme a „Dispositions- Fond“ bőségszarujára kacsingat.) Az „Oesterr. Zig“a miniszterválsági hírekről írja: A bécsi miniszterválsági hirek már megtevék utjokat a távirda sodronyán, Páris, London, Berlin felé, és viszhangoznak a kölni lapban, az „Independance“-ban, a „Times“ és „France“-ban. „Részünkről szegény bűnös lélekkel bevalljuk, hogy a miniszteri tárczák változásáról ily jól értesülve nem vagyunk. Tudjuk ugyan, hogy a kereskedelmi politika ismert kimenetele, s a sept. conventio által meglepetés a cs. cabinetben uj és mélyenható megfontolásokra adott alkalmat, valamint a belügyek állása is tanácskozás tárgya volt. Ezen tárgyakban a birodalom érdekei s nem az egyes miniszterek nézetei szoktak irányadók lenni. „Lehet, hogy ezen tanácskozásokból viszályok keletkeznek, s változást idézhetnek elő a többi között, a minisztérium határozatára, különösen pedig Reiner főherczeg miniszterelnök személyes befolyása következtében, a pénzügyminiszternek az eddig követett kicsinyes politikát vagy el kell hagyni vagy változás következik be a minisztériumban. Ez azonban még csak a jövő kérdése , s a minisztériumban tegnap és ma még válság nem mutatkozott. Oly körökben, ahol nem csak azt tudják, mit beszéltek ezen vagy azon palotában, hanem ott a , hol hivatva vannak, ily változások alkalmával a dologhoz nyúlni, a miniszteri crisis ily előhaladott jelleméről, vagy épen uj jelöltekről csak annyit tudnak, amennyit némely lapok előadni helyesnek és érdekesnek találtak. A célportált híreket csak a bekövetkezhető események árnyékának tekintik, azonban, hogy ezen események valóban is bekövetkezendnek, erre nézve ama lapok épen nincsenek biztosítva, legkevésbé pedig azon lapok,melyek magukat a legjobban értesülteknek tartják.“ A „Morgenpost“ a miniszterválságról: „A hangulat igen hasonlít, az 1860-kihez, nehány héttel az oct. diploma kiadása előtt. Átalában beszélik, hogy változásoknak kell bekövetkezni. Nem az a kérdés, Rechberg gróf mond le, vagy Schmerling? vagy marad mind akettő, vagy együtt lépnek vissza, hanem azt mondják: kiegyezkedés Francziaországgal, vagy a porosz „szövetség“ további föntartása ? Kiegyenlítés Magyarországgal, vagy megmaradás a „válhatunk“ politikája mellett. Azután uj pénzügyi politika, s felnyitása a forgalom forrásainak, vagy a mostani tétlenség, s a vámkérdésekben a fiscalitási szempont. Ezen kérdéseknek kell ma napirendre jutni.“ A bécsi lapok szemléje. Az ostromállapot Galicziában, Baz ottani reichsrathok. Az „Ost D. Post“ Írja : A midőn a Reichsrathnov. 16-ra össze van hiva, a galicziai ostromállapot kérdése is fölmerül. Váljon nem terhes 1830—1840-ki tizedben az államjövedelem szaporodását alig lehetett észrevenni. Röviden megemlékszem azon idő egyik legfontosabb rendszabályáról. A gabnatörvény eltörlése előtt azzal fenyegettek, hogy függeni fogunk a külföldtől. Betti szerint csakugyan teljesült a jóslat: népünk élelmének csaknem felét, a gabonát külföldről kapjuk. De lássuk : váljon partműveitek, raktáraitok, Liverpool lakossága, kiterjedése elérte-e végső határát? Nem,s a fejlődés gyarapodtával fejlődik a függés is a külföldtől.Mit is tesz ily módon a külföldtőli függés?Egyértelmü a biztos haladással azon czélra,mely még távul van,de biztos a jövőben,mely a dolgok azon helyzetére vezetend, melyben a forgalom a nemzeteket a szeretet kapcsával övezendi s távol tartja tőlök az indokokat, melyek erőszakoskodásra és támadásra ingerlik őket. Minél inkább függünk a külkeresk. forrásoktól, annál inkább kötelességünk, hogy a mérséklet és bölcseség példányai legyünk, hogy békés és igazságos politikát űzzünk, érvényesítsünk minden elvet, mely saját s a földön lakó minden embertársunk boldogítására szolgál.“ Gladstone újabb beszéde Liverpoolban. ” Gladstone lord, Angolország legszabadelvűbb pénzügyére okt. 13-kan a liverpooli kereskedelmi kamrától tiszteleti tagsági oklevelet kapott. Az ünnepély a tágas, emberekkel zsúfolt Sz.György-teremben ment véghez. A kincstári kanczellár szűnni nem akaró tetszésnyilvánítások közt köszönetét fejezte ki a megtiszteltetésért. E beszéd, melynek főrésze áttekintését adta a jelen kereskedelmi helyzetnek s a keletkező világkereskedelmet magyarázta, rövid kivonatban következőleg szólt: „A pénzkérdésre vetve tekintetemet s azt a pénzpiacz jelenlegi helyzetére alkalmazva, nem lehet szerencsét nem kívánnom magunknak.Mert ha összehasonlítjuk,hajdan és most hogyan viseli a kereskedelmi világ a pénzszükséget, ha tekintetbe vesszük a hajdani hangos panaszok és nyugtalanság elmaradását, nem lehet tagadnunk, hogy az angol keresk. szellem a folytonos mivelődés ösvényén halad, hogy egészséges elvek jutnak mindinkább érvényre, s hogy mindenelőtt az önállóság nagy törvénye képezi zsinórmértékét az angol kereskedőnek a kormány rendszabályai helyett. Az utosó 40 év pénztörténete folytonos haladás mellett tanúskodik. 1844-kiadta nagy tény volt a történetben. Két ideiglenes függesztés következett. — 1858 óta nem történt törvényhozási, csak közigazgatási változás. Az angol bank megváltoztatta és módosította tevékenysége hatáskörét, s gyors és időszerű cselekvés, s a kérdés gazdasági törvényéhez csatlakozva a pénzpiaczon uralgó törvénynek megadta azon biztonságot és állandóságot, mely a korábbi közigazgatási rendszer mellett nem volt elérhető. Ö fölső kormányának azon osztálya, mely a különös felelősséget viseli, napról napra éber figyelemmel kiséri a pénzkérdésben történhető változásokat. Tekintsünk korunk további s általános jellegeire is. A pénzügyi reformegylet fölirata úgy emlékezik rólam, mint Haskisson és Peel Róbert utódáról. Nincs tiszteleti czím, melyre, ha megérdemelhetem, büszkébb lehetnék. Bámulattal nézzük e férfiak tetteit és azok következményeit. Mindennap új, kereskedelmünk roppant terjedtségét bizonyító számok tűnnek elénk. Kereskedelmünk terjedelmének azonban nemcsak anyagi része van ; nagy súllyal bírnak erkölcsi, társadalmi és politikai következményei; a bennünket egybekötő hazafiui kapocs még szorosabbá lett általa. A szabad kereskedés elvének érvényesítése kereskedelmünk fejlesztésén kívül az általános kereskedésnek szélesebb és szilárdabb alapot adott, a beállható válságok ez óvszerét. A gyapotválság okai, amint ránk következett, kivül állottak hatásunk körén. Értem e válságokat, melyek bekövetkeznek az aratás roszasága, bizonyos keresk. czikkek elmaradása s a pénzpiacz helyzete szerint. E válságok, az egyedáruk és védvámok korával hasonlítva össze a jelent, tetemesen kereskedtek. A szabad kereskedés nem szorítkozott szigetünk szűk területére. Míg ez így volt, külföldön azt mondták rólunk: „A védvám hágcsóján gazdagságra emelkedtek, s most, midőn czélt értek, eldobják a létrát maguktól, azt akarják, hogy kövessük őket, nehogy ösvényükön járjunk s az általuk elért ezért eltévesszük.“ Ez teljesen hamis. A védvámok nem gazdagítottak meg bennünket, ellenkezőleg gátoltak a haladás utján. Feleletünk legjobb bizonyítéka tény volt. Midőn Francziaország jelen uralkodója férfias és fölvilágosodott kormánya alatt, a védvámrendszer legverőfényesebb korában hirtelen megtért, s elvben a keresk. nagy hasznára a szabad kereskedésnek hódolt, föllépett vele legjobb tanunk. Francziaország példája maga után fogja vonni a polgárosodott országokat egymás után. Nem kell bizonyítani, hogy ő fölső kormánya minden erejét megfeszíti, miszerint azon elvek, melyek országunkra nézve oly kiszámíthatlan jótétemény valának, még inkább terjedjenek. Vannak azonban bizonyos általános szabályok, melyektől nem lehet eltérni. Ezt a pénzügyi reformtársulat föliratának egyik elvére vonatkozólag mondom. Ha az elvont elméletet követjük, úgy a kizárólag egyenes adózás tana egészséges és következetes , de önök uraim, bizonyosan tekintettel lesznek azok iránt, kiknek első kötelessége a közhitel föntartása, az ország védelme, az államszolgálat iránti gondoskodás. Nem hirtelen fölforgatás, hanem lassú haladás, s az elmélet követéseihez való fokozatos haladás legyen az irányzó. Évről évre s függetlenül minden új adótól az államjövedellm gyarapodását tapasztaljuk, az ipar és tőke nagyobb élénkülésének eredményét, míg a politikailag oly következmény - Külföld. Sifioldia-Oláhország, Bukarest, oct. 7. (A helyzet.) A duna fejedelemségi állapotokat az „Ost-D. Post“ levelezője ilyformán rajzolja. A pénzügy rendkívül szomorú lábon áll. Még 20 év előtt 6 millió rubelt, — mintegy 2 millió aranyat — fizettek a Duna fejedelemségek adó fejében, s most 16 milliónál többre rúg az évi költségvetés, és mégse volt soha annyi államadósság, mint most, amit legnagyobb részt Kuza fejedelem kormánya csinált. Konstantinápoly maga roppant összegeket nyelt el; olyan dolgok vásároltatták össze, amiből az országnak semmi haszna ; sok százezret elemészt az ezerfejű kémrendszer, melynek szálai az ország minden városába s helységébe kiterjednek. Utóbbi időkben az adók megkétszereztettek, s az ország azt sem tudja mire fordutlt tk, ezrenkint fizet. A közoktatás el van hagyatva, a legszigorúbb censura kiséri a tanárok minden szavát, elannyira, hogy a legszebb erők megvonják szolgálatukat az államtól. Elemi iskola elég van — papíron, de valósággal nagyon kevés látható s ezek is roppant elhanyagolt állapotban sinylenek. A gymnasiumok olyan emberekkel vannak betöltve, akiknek fogalmuk sincsen arról, hogy fáj az a nevelés. A megyei főnökök saját könyök-kedvök, vagy a bukuresti urak parancsolatja szerint gazdálkodnak. A hírlapok lefoglaltatnak, sőt fel is függesztetnek, egyszerű hatalomszó által, minden törvényes formaság nélkül.“ Az a levelező, aki ezeket írja, erősíti, hogy egészen semleges, részrehajlatlan téren *11. Bukarest, oct. 6. (Lázas ingerültség, gyilkosság kolostorban.) Városunk épen oly izgatottságban van, mint mikor a kamrás szétveretéséről beszéltek. Ropant fegyver és lőszerkészletekről beszélnek, melyeket az ellenzéki vezetők Galaczban, Piojestben, Krajowaban s más helyeken eldugtak s most a kormány kezébe kerültek. Több előkelő bojár, volt követek, elfogattak jószágaikon. Az ellenzék Krajowából, Kis Oláhország fővárosából akarta megindítani a főcsapást a kormány elelén. A „Dimbowitza“ Cogolnitscano közlönye, ki daczára miniszterelnöki méltóságának teljesen el van szigetelve a minisztertanácsban, heves czikket közöl a minisztérium ellen. Szemére veti, hogy tétlen az ellenzék terjedő tevékenységével szemben s az államot és közrendet a vész szélén látja már. A nagyközönség még nem tudja tájékozni magát, de az eseményekre figyelő tudja, hogy a bojárok egyesültek a demokratákkal, hogy egyesült erővel törjenek az önálló kormányra. — A ez—i kolostorban a szerzetesek borzasztó tettet követtek el. Összebeszélés folytán egyik társukat meggyilkolták s eltemették. Az emberek azonban beszéltek a dologról s így a hatóságok is megtudták. Az állami ügyész és törv. orvos kiásatták a tetemet, s a gyilkosságot hivatalosan megállapították. A gyilkosságot csak egy végezte a szerzetesek közöl, de a többi által megbizatva. A vizsgálatból majd a részletek is kiderülnek. Szerda, Belgrád, oct. 4. (Vuka 1ovics Luka,) mint már előbb említé a „Presse“ levelezője, a Bielagora-ban katona toborzással foglalkozik ; már van is szép számmal kitűnő legénysége, s ismert nevű montenegrói főnökök is vannak nála. Belgrád, oct. 8. (Mihály bg) a szkupstina bezárása után oct. 1-én a miniszterelnök, a belügyminiszter s több más kitűnő egyéniség kíséretében kirándulást tett Kragujevatzba, hol a lakosság lelkes elragadtatással fogadta. Oct. 3-án és 4-én az ottani öntödében készült vontcsövű (tizenkét fontos) ágyukkal próbalövések tétettek a herczeg jelenlétében, és pedig kielégítő eredménnyel. Hallomás szerint ismételtetni fog a próbalövés a hg tiszteletére megjelent kerületi főnökök jelenlétében. Hitelt érdemlő hir szerint a herczeg Majdanpekre s más általa már régebb idő óta meg nem látogatott több helyre is el fog menni.“ Lengyelország, Varsó, oct. 6. (A forradalmi polgár nagy kiáltványa; a régi lengyel tartományokból; felkelők üldöztetése.) Az itt megjelenő „Dziennik“ erősiti, hogy a forradalmi városfőnök Varsóban sept. 27-én kelt kiáltványt bocsátott ki, melyben a császár névnapján Golián katholikus pap által tartott beszédnek egy részét idézi. A „Dziennik“ azt mondja, hogy ezen kétségkívül külföldön nyomtatott csinálmányon nagyon is észrevehető valami mosdatlan gyerköcznek a keze szenyje, hogy elvárhatni, miszerint ezen gyerek városfőnök bizonyos lehet benne, hogy ha el fognak jöni azok az adószedők, akikkel fenyegetőzik, nemcsak az ajtókat, de a lakosság zsebeit is zárva fogják találni. A régi lengyelországi tartományokban az ostromállapot megszüntettetett, a nemesség ostorának méltán tekinthető paraszt őrségek feloszlattalak s beszedettek tőlük a fegyverek. Egyébre nézve a siralmas állapot nem változott, — legalább mostanig — a parasztok abban a hitben vannak, hogy a czár ajándékozta nekik földbirtokaikat, s a katonai parancsnokok csattanóé ellenbizonyitékai daczára eszökbe se veszik, hogy előbbi uraiknak haszonbért vagy más haszonpótlékot fizetnének. — A hajdani Podlachia vajdaságban Maniutin altbnok személyes vezetése mellett, — kit a felkelők kevésbe múlt, hogy el nem fogtak — valóságos hajtó vadászatok tartatnak a Siedlcei erdőségben, Brzozowsky pap vezérlete alatt tartózkodó felkelő csapatra , de még eddigelé siker nélkül Olaszország. Róma, oct. 8. (A hangulat.) A „Nat. Ztg.“ levelezője írja: ,A franczia kabinetnek Sartiges grófhoz intézett sept. 12-ki sürgönye minden hírlapban közöltetett, még a tegnapi „Osservatore Romano“ is lenyomatta azt. Az összes katholikus sajtó, a „France“, „Union,“ „Monde,“ az „Armonia“ és az „Unita Cattolica“ egyhangúlag kárhoztatják a franczia kormány leplezetlen nyilatkozatát. A pápai párt legnagyobban megbotránkozott a franczia kabinet azon nyílt bevallása felett, hogy a Rómában uralkodó törvények nem férnek össze az uralkodó koreszmékkel s Francziaország elveivel. Míg Olaszország közvéleménye napról napra jobban szilárdul azon meggyőződésben, hogy a septemberi egyezmény Olaszországnak, s nem a pápaságnak javára van szerkesztve: a papi pártiak ingerültsége világosan mutatja, hogy a pápa földi uralkodásának csillaga lejárt. A rómaiak, kikre rájuk hagyatik a sorsuk feletti intézkedés, azt tartják, hogy ők már nyilatkoztak a nemzeti bizottmány kiáltmányaiban, azonban se történelmi se hivatalos értékkel nem bír az, amennyiben a titkos nemzeti bizottmány ismeretlen nagyság lévén, hivatalos érvénnyel nem bírhat, ámbár bízvást feltehetni, hogy a rómaiak, annak idejében egészen annak szellemében fognak eljárni. Megszilárdul azon nézet, hogy a pápa az eseményeknek nem fog erővel ellenök szegülni; — az uj helyzetre nézve még nem nyilatkozott; még a jezsuiták közlönye a „Civiltá Cattolica“ oct. 4-iki száma is mélyen hallgat e tárgyról. (Vegyes hirek és czáfolatok.) Az „Unitá Italia“ azt mondja, hogy Florencz nem posta állomás a Rómába vivő uton, ahol lovak változtatnak, hanem egyenesen az útnak végczélja. A turini törzén újabb kölcsönre vonatkozólag elterjesztett hirek, a legújabb távirati tudósítások szerint alaptalanok. Hasonlóképen valótlanok azon hirek is, melyek Turinban uralkodó politikai izgatottságról terjesztetnek. — A „Perseverenza“-nak azt írják Turinból,hogy a miniszterek kabinetkérdést akarnak csinálni a kormányszéknek Florenczbe áttételéből. — A „Diritto“ biztos forrás után azt mondja, hogy a hadügyminisztériumban olyan tisztek névjegyzéke van összeállítva, akik netaláni sereg leszállítás esetében elbocsáthatók lesznek. Már sok katona haza bocsátatott szabadsággal. — A „Gaz. Ufficiale“ oct. 16-iki számában közli a parlamentet oct. 24 évc egybehivó királyi rendeletét. A kormány mindjárt az első ülésben fel fog lépni előterjesztményeivel. Spanyolország, Madrid. (A spanyol kormány befolyást kíván gyakorolni a Róma egyezkedésbe, biztosítása feletti Gonzales Bravo körlevele a főnökökhöz.) Az „Epoca“ a római kérdést taglalván, azt mondja, hogy Spanyolországnak szükségképen részt kell vennie a Róma biztosítása feletti tárgyalásokban , s úgy vélekedik, hogy ezen egyezséget Európa jótállása alá kell helyezni. — Szintén Madridból írják, hogy a kormány megengedte a progressisták gyűlését. — Gonzales Bravo körlevelet intézett a főnökökhöz, melyben egyebek között ezt mondja : Minthogy a kormánynak a választásokra vonatkozó eljárása veszedelmes ellenzéket idézhetne elő, azon legyen ön, hogy minden lépését a törvények szoros megtartása szerint alkalmazza, s e jog iránti kellő tiszteletet összhangzásban gyakorolja a mi intézkedéseinknek szoros és őszinte teljesítésével. A választási jogok szoros rendtartással, de egyszersmind a legtökéletesebb szabadsággal gyakoroltassanak. A választási jog gyakorlása ellen tett kísérletek mindenütt szerencsétlenül ütöttek ki. Az efféle szerencsétlen példákat ne kövesse ön. A kormány védelmezni fogja meghatalmazottait, ha az ő szellemében teljesítik kötelességeket, azok ellenben magukra vessenek eljárásukért, akik megkísértenék a kormány intézkedéseit akadályozni, s utasításait gyümölcstelenné tenni. Francziaország, Páris, oct. 13. (A „Temps“ a Poroszország által közelebb kivivott sikerről) ezt mondja mai számában: Az alatt m g Bécsben a béke megköttetik és pedig oly módon, hogy az már nem is lehetne kedvezőbb I. Vilmos király kormányára nézve, az uj vámegylet is létrejön. Tegnap íratott alá Berlinben azon szerződés, mely által Bajorország, Würtemberg, Hessen- Darmstadt és Nassau Poroszország kereskedelem-politikájához csatlakoznak. Ép ezen időben távol van színpadaitól azon államférfiú, kinek ügyessége és merész bátorsága idézte elő a politika ezen eredményeit. Meglepő szerénységet (a franczia szövegben souverain impertinencé) foglal magában azon szánt szándékosság, hogy Bismarck ép e pillanatban Németország határain túl, külföldön utazik, amidőn ott minden az ő nézetei és akarata szerint alakul. A herczegségek ügyének vezetése, épannyi elhatározottsággal mint szerencsével, az ellenzék legyőzése az által, hogy saját programjának egy részét kitekerték a kezéből, Ausztriának eszközül felhasználása arra, hogy a porosz nagyravágyásnak és porosz politikának tegyen szolgálatokat, — valóban ezek mind fontos eredmények, s lehetetlen, hogy gúnymosoly ne vonuljon Bismarck ajkaira, ha elgondolja, hogy mindez milyen könnyűséggel ment neki. Páris, oct. 15. (A franczia diplomatia buzgólkodása az egyezmény megkedveltetése körüli a pápai kormánylap nyilatkozata az egyezményt illetőleg.)A „Nat. Zrg.“ Írja: a franczia diplomata buzgó visszhangoztatója azoknak a dolgoknak, amiket a hivatalos lapok elmondnak annak bebizonyítására,hogy a sept. 15-iki egyezmény se Rómára se Ausztriára nézve semmi fenyegetőt nem tartalmaz. Hallomás szerint Bécsben a franczia diplomata forma szerinti nyilatkozatot tett volna, melyhez képest az egyezmény mindenek előtt az egyházi állam consulidálását s Olaszországnak mostani birtokterületében megerősítését czélozza, s távol van minden kültámadásra való törekvéstől. Úgy hallani, hogy Bécsben ezen erősítések tivékeny s megelégedett kifejezéssel fogadtattak. Azonban más felfogás látszik Rómában uralkodni. Az „Osservatore Romano“ épen nem erősíti meg azon híreket, melyek szerint a pápa a septemberi egyezményt kedvezőleg fogadta volna. A pápai kormány ezen közlönye oct. 7-iki számában szórni szóra közölte Drouin de Lhuysnak Sartiges grófhoz intézett sürgönyét, és pedig olyan vezérczikk kíséretében , mely kiemeli a franczia és az olaisz kormány felfogása közötti különbséget, s a a következő szavakkal végződik : Nagyon jól tudjuk — mint a Malaret b. turini követhez intézett franczia sürgöny is mondja — hogy, ha valamely szerződés Francziaország aláírásával el van látva, annak pontos kivitelét nem lehet kétségbe vonni. De minden szabálytól van kivé-