A Hon, 1864. december (2. évfolyam, 275-299. szám)
1864-12-03 / 277. szám
Európa minden részeiben osztja, hol alkotmányos formák uralkodnak, — s azon megnyugtatása van, hogy ha a tisztelt szónokok — ami azonban aligha leend az eset — meghivattatnának, hogy az állam ügyeit kezeljék, — ők is hasonló heves megtámadásokat fognának tapasztalni. A speciális vitában azon élénk óhajtás is érintetett, hogy vajha a lombard-velenczei királyságban is az alkotmányos állapotoknak mielőbb helye lenne. Váljon azon áradatban, mely jelenleg e felmozgatott országban uralkodik, az országügyek nyugodt tárgyalása eddig lehetséges lett volna e, önök megítélésére bízom. Amivel a kormány tartozott, azt megtette, foglalkozott az alkotmány (statut) átvizsgálásával, azt befejezte, s azt kellő pillanatban azonnal kihirdettethetik. De a kérdés megoldását csupán azáltal, hogy országgyűlés hivassék egybe , a kormány elérhetőnek nem tartja. Ha továbbá a kormánynak azon szemrehányás tétetik, hogy Galicziában az országgyűlés alkotmányos tevékenysége meg nem kezdetett, erre nézve a történteknek további kimagyarázását későbbi időszakra halasztandónak tartom. Annyi azonban úgy hiszem kétségtelen, hogy azon kijelentésem szerint a galicziai országgyűlés „mielőbb“ munkásságát kezdje meg, szerintem nem látszik alkotmányszerűnek. — Mi a teljes Birodalmi tanácsban vagyunk most egybegyűlve, s ez még jó darab ideig leend munkájával elfoglalva; azután kell a szűkebb birodalmi tanácsnak megkezdődni, s ennek számára is a munka gazdag tere nyilik, s igy a legkedvezőbb esetben az ősz is itt lesz, mig az egyes országok ülései (természetesen a Lajtán túl. — Szerk.) egybehivathatnak — s mégis már ma szólni azon rendszabályokról, melyek minden valószínűség szerint még csak egy év múlva lehetségesek, az, úgy tetszik nekem, annyit tesz, mint az eseményeknek elébe nyúlni. Rám most már eljutottam a magyar országgyűlés egybehivatása tárgyához, vagyis az úgynevezett „magyar kérdés“ fejtegetéséhez. Ő Felsége a trónbeszédben kijelenteni méltóztatott — miszerint legkegyelmesb szivének élénk óhajtása, hogy a „birodalom keleti felében“ is az alkotmányszerü élet lehetőleg mielőbb meginduljon, — s Ő Felsége ezen kívánatot azon második óhajtással méltóztatott kisérni, vajha a viszonyok helyzetében való belátás, s valamennyi érdeklettek barátságos közeledése lehetővé tegye, miszerint az alkotmány művét mielőbb befejezéséhez juttatni lehessen. Azon élénk kívánatban, hogy a magyar kérdés rövid idő alatt békés és kielégitő módon oldathassák meg, mindazon férfiak, kik a korona tanácsában ülnek, találkoznak a birodalmi tanács mindkét házában ülő népképviselőkkel. De a kívánsággal a praktikus életben még semmi sincs elérve, s nem a czél, hanem az eszközök azok, melyekben a legnagyobb nehézség rejlik. (Igaz.) Nagy figyelemmel hallgatom a vitákat, s átalában kötelességemhez képest, a magyar kérdés megoldásával jó idő óta a legbuzgóbban foglalkoztam, — fájdalom azonban arról győződtem meg, hogy a tegnapelőtti és mai viták, ezen kérdés megoldásának módja felett, nekem semmi új, legalább kielégitő felvilágosítást nem adtak. Egy követ Alsó-Ausztriából, (Mende) ki Magyarországban sokáig viselt statushivatalt, tegnap a magyar nép derék tulajdonairól lelkesült midőn emlékezett. Ő azonban főleg e nép érzelmeire alapitá egész csatatervét. S ez abban állana, oly gyorsan, mint csak lehet, országgyűlést, de olyat hívni egybe, hol maga a kormány a választásoknál egészen közönyösen viselje magát. Azután adjunk a diétának oly kir. propositiókat, melyek a népességet kielégíthessék, — se loyalis, dynastikus nép ujjongni fog királya elébe, — aztán a kérdés kielégítő megoldást nyerend! Én nem osztom azt a nézetet, hogy a kormány kötelessége lenne, magát a választások irányában szenvedőleg tartani. Ellenkezőleg helyén látom a megengedhető befolyást, s a kormány kötelességének tartom, a választók figyelmét oly férfiakra vezetni, kik azon érzelemtől vezérelvék, hogy a kiegyenlítésnek Magyarország s a Lajthán inneni tartományok közt a legközelebbi magyar országgyűlésen létre kell jönni. A birodalmi alkotmány ellenesei bizonyosan nem leendnek a választásoknál szenvedőlegesek, s a kormánytól igen rosz politika lenne , magát merev passivitással csupán védelmi állapotba tenni. Ami pedig a királyi propositiókat illeti, csak azt kívántam volna, hogy kifejtessék, miben állnak azok ? Bizonyos értelemben én is osztom a bizalmat a magyar nemzet nagyszírűségében, — s e nagy államjogi kérdések csupán érzelmi politika utján el nem intézhetők. Egy második módja a czélhozjutásnak abban állíttatott fel, hogy a lajtháninneni (bécsi) részeknek a lehető legszabadelvűbb intézmények adassanak, hogy az alkotmány ez által a magyar nép számára verseny tárgya legyen. Bocsánatot kérek, ha ebben is ellenmondón mind alaki, mind anyagi okoknál fogva. Mi a formális okokat illeti, nagy súly fektettetett arra, hogy alapjogok teremtéséhez fognánk. Kész va yok azoknak, s némely óhajtásoknak fontosságát elismerni, s részemről megteszem a magamét, hogy azok, mihelyt lehet, alkotmányszerűleg szabályoztassanak. De ezen dolgok nem a tágabb, hanem a szűkebb birodalmi tanács illetékességéhez tartoznak, s ami ebben (a szűkebbikben) megszavatatik , az Magyarországra nézve semmikép sem érvényes. A magyarországiak mindezen jogokat saját országgyűlésükön vitatják meg. Ha tehát azok a szűkebb hírok, tanácsban szavaztatnak meg, abból még Magyarországnak semmi előnye nincs. Be kell továbbá azt is vallanom, hogy a miniszteri felelősséget kivéve, egy indítványt sem ismerik, mely arra szolgálna, hogy az alkotmányt oly formán módosítaná, hogy az akkor szabadelvűebb átalakulást nyerne. Az államminiszter ezután a methodusra tér át, melyet szerinte követni kellene,, hogy a magyar bonyodalmak megoldathassanak. Valamely ágyútelep ostrommal egy óranegyed alatt bevehető, egy csata fél nap alatt megnyerhető, — de csak úgy, ha a hadvezérnek ideje volt, seregét előbb kellőleg begyakorolhatni. Nekünk, úgymond a miniszter,lassan kell hatni, hogy végre eredményhez lehessen jutni. Ez önmegtagadásba kerül, de ez maga elegendő aztán a czél elérhetésére. Nem valamely hirtelen felszárnyalás (Aufschwung) által oldható meg a magyar kérdés, hanem csendes előkészítés után, s hogy ez iránt intézkedtünk, arra nézve teljesen meg vagyunk nyugtatva. A kormány oly szerencsés volt Erdélyben eredményhez juthatni, de itt is csak kitartó és következetes fáradozás után. Ha azt mondják:a kormány hívja egybe az országgyűlést, s ha ez az előterjesztvényeket el nem fogadja, — akkor megtette (a kormány) a magáét, — s igazolva állhat egész Európa előtt, — s most állana be eme státusszükségesség, — e legfőbb postulatum,“ — erre én azt felelem . Ezen álláspontot nem szükség többé elfoglalni; ez már 1861 óta a mienk. A kormány nem centumatiára, hanem kiengesztelésre törekszik, és arra hatni, hogy a magyarok jó kedvvel foglaljanak e gyülekezetben helyet.“ Mi azon határozatra jutottunk, hogy szakadatlanul, kitartóan, habár csendességben, elhárítsuk az akadályokat, melyek a magyar országgyűlés egybehívását elhalasztathatnák. De nem akarjuk azt egybehívni, hogy meddő cselekvést fejtsen ki. Végre a miniszter Kaiserfeld indítványa mellett nyilatkozik, s köztetszés közt zárja be beszédét. Végre felkel Giskra, mint a felirati bizottmány előadója, s szintén Kaiserfeld indítványa mellett nyilatkozván, kijelenti a bizottmány azon nézetét, hogy a magyar országgyűlés egybehívása sürgős szükség. — Magyar- és Horvátországnak joga van ügyeit saját országgyűlései által rendezve láthatni.— Ama zajtalan munkásságtól, mely három éven át gyümölcstelen maradt, az várható, hogy még sokáig tarthatna, s épen azért akarja a képviselőház hangsúlyozni, hogy vajha ezen idő valahára már véget érte legyen ! A pesti országgyűlés panaszai e három év miatt fennen hallhatók leendőnek! (Giskra e beszédét majd holnap részletesebben lirandjuk. Szerk.) Következett a szavazás.A felirat 4-, 5-, s 6-dik szakasza csaknem egyhangúlag fogadtattak el, csupán néhány erdélyi duzzogott. A hetedik szakasz Kaiserfeld módosítványával nagy szótöbbséget nyert, s az ülés közel 3 órakor eloszlott. Holnap a felirati vita folytatása. A „Morning Post“ a Reichsrath válaszfelirati tervezetéről. A Reichsrath alsóházának válaszfelirati tervezetéről, melyet távirati kivonatban a londoni reggeli lapok mind közöltek, a „Morning Post“ kedvezőleg nyilatkozik : „Ezen válaszfeliratban — mind a „M. Post“ — lényegileg a császári birodalom uj politikája van kikiáltva. Sőt majdnem azt lehetne mondani, miszerint eme jelszót mondja az ki : „Németország legyen a németeké, Ausztria az osztrákoké és Olaszország az olaszoké.“ Habár nem mond is le száraz szavakkal az olasz félsziget ügyeibe beavatkozó régi politikáról, annyi tisztán áll, hogy a be nem avatkozás elvét teljes értelmében magáévá teszi... A Reichsrath nyomatékosan kinyilatkoztatja, hogy a császári birodalom fő érdeke a békének maradandó megszilárdításában rejlik. Az senki figyelmét se kerülheti ki, hogy mi jelentőséggel bír ezen nyilatkozat. Azt jelenti az, hogy a párisi és turini kabinetekkel véglegesen ki kell egyezkedni az olasz kérdés iránt, mert hisz más feltételek alatt az állandó béke nem lehetséges, úgy hallani, hogy ezek Mensdorff gr. és a Reichsrath eszméi volnának, valamint a naponkint növekvő s máris roppant többsége, mely Ausztria minden rendű értelmiségének rétegei közt nyilatkozik . . . Ilynemű kölcsönös nyilatkozás az volna, amire Ausztriának és Olaszországnak is egyaránt nagy szüksége van, s mindent magában foglal az, mind a kettejök érdekében. Szükségök van az egyszerű, a békés s átalános kibékülésre, hogy hadi erejüket alábbszállíthassák s ez által mintegy egy csapással képesek lehessenek pénzügyi nehézségeiket mind a kettőnek annyi megoldani, mely téren szorongattatást okoznak a mindennapi financiális zavarok. Ezenfelül már arra is felkérte az osztrák Reichsrath kormányát, hogy jelentékeny hadseregi és hajóhadi leszállítások által segélje elő közreműködését. Valószínű, hogy a mostani kormány, amint jelenleg össze van szerkesztve, arra rá is fog állni. Ez esetben Olaszország is képes lenne 100,000 embert hazabocsátani hadseregéből. A Reichsrath áttér a belhaladás kérdéseire is , ajánlja a vámtariffa mérséklését, miniszter-felelősségi törvényt javasol, és azt, hogy Magyar- és Horvátország s Velencze országgyűlései egészen vonassanak be a birodalmi tanács törvényhozásába. Nem vonjuk kétségbe, hogy Mensdorff gróf és Schmerling urak elfogadandják ezen jótékony eszméket, s ez azután még nagyobb hatást gyakorolna az olasz minisztérium szilárd állására és leszállítási politikájára, mint Ausztriának saját jólétére.“ Cobden beszéde. cf A rockdalei reformegylet nov. 23-án politikai estélyt adott Thom Robinson és fia nagy kiterjedésű gépgyárában. Itt Cobden 6000 főnél számosabb hallgatóság előtt beszédet tartott Angolország kül- és belügyi politikájáról. E beszéd a napi sajtóban, mely távirat útján jutott hozzá, hat nyomtatott hasábot foglal el. A gyülekezetben Tatham polgármester elnökölt. Biight, ki reményteljes fia halálát gyászolja, mi lehetett jelen. Cobuen beszédének lényege a következő : Nézetem szerint az utolsó parliamenti ülésszak tárgyalásai külpolitikánk teljes felforgatására vezettek s külügyi hivatalunk régi hagyományai s azon elvek közt, melyeket remélhetőleg követni fog jövőre, átléphetlen mélységet ástak. A trónbeszéd fölötti vitától kezdve junius végéig folyvást a schleswig-holsteini kérdéssel volt elfoglalva a parliament. Ezen legbonyodalmasabb kérdésről csak annyit mondok, hogy 1852 ben, hála külügyi hivatalunk bajtokozó tevékenységének, hét diplomata körülülte a föld asztalt Londonban s határozni akart egy millió slesvig-holsteini sorsa fölött a nélkül, hogy ezek szükségeivel, kivánataival, irányával s érdekével legkevésbbé törődnének. Miután a lakosság többségének iránya német volt, ama szerződést, megkötése napjától a folyó évig csak izgatás követte és viszály. Két bábom támadt belőle, s a vége az, hogy két kormány, melyek aláírták volt, darabokra szaggatták. A két parliamenti párt mindazáltal az ülésszak nagyobb részét a Schleswig Holstein fölötti vitákkal töltötték. A lordok házában még élénkebb volt a vita. Egyik nemes lord, ki sokszor beszélt ez ügyben, még politikailag nem felelős királynőnket is megtámadta s szemére veté, hogy Németország érdekében gyakorol befolyást a minisztériumra. Russel kivételével, ki inkább saját érdekében szólt, mint a királynőében, az egész lovagias gyülekezetben senki sem állt fel, hogy Ellenborough lordot rendreutasítsa. A kormány érdekét védő lapok az utosó perczig a háború mellett írtak. Június vége felé jelenté a miniszterelnök, hogy a conferentia jegyzőkönyveit előterjesztendi, s a kormány határzatát közlendi. E válságos hét alatt tudakolták az országgyűlési tagok véleményét, s az országban oly határozott véleménytüntetés történt a béke mellett, hogy a nagy választókerületek egyik képviselője a másik után kijelenté a minisztérium parliamenti ügynökeinek, miszerint a nemzet oly úgyért, mint a schleswigholsteini, a háborút meg nem engedi. (Halljuk !) Midőn a kormány végre békére határozta magát, az ellenzék kárhoztatási javaslatot tett, mihez nem volt joga, mert az országban elterjedt önámításnak még inkább oka volt, mint maga a kormány. Kinglake oly javaslatot tett, mely a kormányt sem föl nem mente, sem el nem ítélte, hanem a béke föntartása fölött megelégedését fejezte ki, s ezzel vége volt a dolognak. De az állás, melyet azóta elfoglalunk, nem épen nagyon tiszteletre méltó. Európa minden országában gúnyolnak bennünket. Ez nem örvendetes, mert be kell vallanom, megérdemeltük. Ezen fiasco folytán mindenfelé hajlandóság mutatkozott a be nem avatkozás fogadalmának letételére. (.Helyeslés. Nevetés.) Igen, de megrontott gyomorral sokszor esküszünk, hogy beaivókká leszünk, s mi hamar feledjük az esküt ! Szeretném az ily gyalázatos kudarczok visszatérését meggátolni, de fájdalom, újra női hangok kezdenek nyilatkozni. Olvastam egy gyárváros képviselőjének beszédét, bámultam fölötte. Ebben az áll, hogy tengeri és szárazföldi erőket újra kell szerveznünk, nehogy a francziák elnyeljék Németországot. Azt hiszen, Francziaország a 40 millió teuton elnyelése folytán roppant emésztetlenségben szenvedne (nevetés) s a szánalom tárgya lenne, nem a rettegésé. (Hangos kaczagás. Éljenzés!) Bouverie barátom kedélyes elvű külpolitikát akarna. Védjük az egész világnak jogát és igazát. Ha mint közönség egymás iránt igazságosak vagyunk, úgy hiszem, ez bizonyosan nem kevesebb, mint amit megbírni . (Halljuk! Halljuk !) Azt hiszem, én nem vagyok felelős, ha nincs az egész világon jog és igazság. Ha felelősek volnánk, a gondviselés bizonyosan több hatalmat is adott volna. Tisztelt barátom, úgy látszik, ilyen lovagias politikát tulajdonit Erzsébet királynőnek, de tessék elolvasni a hollandi köztársaság történetét, Motleytől! A ki pedig a nagy Chatham lordnak kedélyes indokokat tulajdonit, az olvassa el, mit maga mondott hóditó háborúi czéljáról s a mit dicsőítésére a Guidhall falára írtak. — Azért magasztalják, hogy az angol kereskedést emelte fegyverhatalommal. Most olyan időket élünk, midőn a háborút jövedelmezővé tenni lehetetlen Angolországnak. Nem tartózkodom kimondani, hogy egy mai államférfiút, ki a külügyi politika terén 30—40 év alatt véghez vittekért az utódok tiszteletét s becsülését várja, elfeledik s halála után két évvel csak annak példájaképen hozandják fel, mit kerülni szükséges. (Éljen!) Most nagyon gyöngéd pontot érintek. Nem elég, hogy a kormány az idegen kérdésekbe avatkozástól tartózkodjék; nem elég, hogy az idegen kormányokat a rájuk nézve szükséges politikára oktassák, s még egyéb is szükséges. Az angoloknak meg kell tanulniok, hogy sajtójuk és szónokaik másként bánjanak idegen nemzetekkel, mint eddig. Nyilatkozataitok által, melyeket tettek nem követnek, félrevezetitek őket; a legjobb szándékkal többet ártatok, mint használtok nekik. Ezer ifjú lengyel jutott ismét a sírba ez által vagy Sibiriába. A londoni és párisi izgatások bénították el az utosó lengyel forradalmat. Mondhatjátok, hogy csak erkölcsi támogatásra gondoltok; a külföldieket soha sem fogjátok meggyőzni,hogy meetingjeiteknek egyéb czélja nincsen. Hogy a kis Dániát az angol nyilatkozatok bátorították ellenállásra, nem szenved kétséget. De nem ez az egyetlen baj, melyet okozánk. Az angolországi lengyel izgatás mindennél inkább előmozdította Oroszország hatalmának erősödését, mert épen akkor forgott veszélyben, hogy a parasztfelszabadítás zavarokba dönti. Amint Angol- és Francziaország elküldék jegyzékeiket az idegen hatalmakhoz, Oroszország a népre hivatkozott, nem annyira Lengyelország, mint a nyugoti hatalmak fönhéjázása ellen, s a nép hazafiságát a maga részére hódította. Mi vagyunk egyetlen nemzet a világon, mely a külügyeket komolyan s szenvedélyesen vitatja. Német- s Francziaországban, vagy Amerikában a lapok soha sem támadják meg egymást, külügyek fölötti véleménykülönbség miatt. Ha már vitatkoznunk kell küldolgokról, tegyük nyugodtan s mérsékelten, mint én jelenleg az amerikai ügyről beszélni kívánok. Midőn eleink egyszer a királyságot megszüntették, midőn II. Jakabot elűzték, midőn az amerikaiak függetleneknek nyilatkoztatták magukat Angolországtól, minden nemzetnek megküldték panaszaik vázlatát s cselekvésük czéljának indokait. Mért nem cselekedtek a confoederáltak hasonlón, mért nem adtak ki programmot ? Mert igaztalanságot akarnak terjeszteni, megörökíteni a rabszolgaságot, de nem képesek erre. (Éljen !) Mi az, mit a Dél eszes vezetői folyvást ismételnek ? „Hagyjatok békén! Hagy élünk magunknak.“Ez oka, hogy Európa conservatív kormánya, a felsőbb angol körök a délieket védelmezik. Hát ha Essex és Kent, midőn a gabnatörvény ügyében megbuktak, hasonlón járva el, sCeletangolországgá alakultak volna? (Halljuk!) Vajjon fönállhat e bármely kormány, ha a nép egyik töredékének, mihelyt a szavazásnál kisebbségben marad, elszakadnia szabad ? Kérdem, hol rejlik uralkodó osztályaink conservativismusa ? Talán democratiánk még conservativabb ? (Éljen!) A legújabb amerikai hírek az emberi történet egyik legmagasztosabb eseményét mutatják. A 23—24 milliónyi ember lakta roppant területen történt békés elnökválasztást értem egy napon. Mit mondtak ki e választással ? Hgy a háború folytatását eléje teszik a rabszolgaság föntartása gyalázatának. (Éljen !) Ne mondja senki, hogy e harcz nem a rabszolgaság előrlését czélozza. Azt is hiszem, hogy Dél és Észak elkülönzését földrajzi akadályok gátolják. — Előbb foglalhatnák el Essex és Kent a Thems torkolatot s keletangol királysággá alakulhatnának, mintsem Louisiana a Mississippi torkolattól független állammá lehessen. Ismeritek nézeteimet Amerika jövőjét illetőleg. Nem kívánok egyebet, mint hogy Angolország semleges maradjon. De hogy teljesen semlegesek maradjunk, vitassuk meg nyugodtan ez ügyet, mely iránt, hála Isten, minket semmi felelőség nem terhel. Örvendek, hogy az igazhitű „Edinburgh Rewiew“ a külkérdésekhezi viszonyainkat illetőleg jóformán egyetért velünk ; leteszi az esküt a mámor után. (Nevetés.) Ha a be nem avatkozás elvét becsületesen megtartjuk, akkor bizonyítsa be valaki, miért szükséges évenkint 25 milliót hadseregre s a tengeri hadra költenünk. Gladstone a legjobb pénzügyőr,kit valaha hitt Angolország s ezt azon tudattal mondom, hogy Pitt Vilmos megelőzte. Hozzá kell mégis fájdalom tennem, hogy Gladstonenak a pazar kiadásokban sem volt párja épen azért, mert abban mester, hogy az adót úgy osztja fel, miszerint elviselhető legyen. Soha sem volt még kormányunk, mely béke idején 70 millió adót tudott kivenni az országból. Honnét van, hogy az amerikai államok az európai pénzügyi irak ama jövendölését, miszerint fél évig sem viselhetik a háborút európai kölcsön nélkül, meghazudtolták ? Onnét, hogy az amerikaiak soha sem engedték meg kormányuknak béke idején a hadi adó beszedését. Ez az egész titok. (Helyeslés !) Cobden még a választási jog kiterjesztése mellett szól, s hosszú dörgő helyeslés és éljenzés közt végzi beszédét. Ezután a volt polgármester, Scott indítványára a gyűlés azt határozza, hogy a jelenlévők Cobdennek, mint alsóházi képviselőjüknek teljes bizalmat szavaznak, s jövőre is lelkes támogatásukat ígérik neki. Hivatalos közlemények. Hirdetmény. A régibb állam-vasúti ügyek elintézése végett az 1859. év óta fenálló miniszteri bizottmány f. évi nov. végével hatályon kívül helyeztetik, s ezen bizottmány teendői f. évi dec. 1-től kezdve, az illető osztályban, a pénzügyminisztériumban fognak tárgyaltatni. Bécs, nov. 24-ikén 1864. A cs. k. pénzügyminisztériumtól. A nm. m. kir. helytartótanácstól 71,482. sz. a. 1864. nov. 5 -én kelt, s az összes hatóságokhoz intézett rendelet. Az országos közmunka ügyében 1862. évi november 3-kán 71,600. sz. a. kiadott utasításnak az igás munkát szabályozó 6 ik §-a, tett tapasztalások szerint különböző értelmezésre szolgáltatván alkalmat, e kir. kormányszék egyöntetű helyes eljárás létesítése czéljából kijelenti, hogy minden igavonó állat azon fogatban, melyben közönségesen használtatni szokott,évenként kétszer köteles közmunkára kiáltani, igy tehát minden fogat, legyen az akár kettős (2 darab vonóállat), minő a vidéken divatos, akár egyes (1 darab), minő nem ritkán városokban és ipart űző lakossággal biró mezővárosokban fordul elő, közmunkában évenként két napszámot tartozik teljesíteni. Tisztán kivehető ennélfogva, hogy nem az egyes igavonó állat, hanem a fogat képezi a közmunkatartozás és a közmunkaváltság kiszámításának alapját; hogy továbbá a kiszámításnál arra, miként szokta az illető tulajdonos lovait, vagy szarvasmarháját rendesen használni, kellő tekintet veendő. Egyetlen egy vonó állatnak birtokosa ennélfogva évenként két egyfogatn igás napszámot köteles kiállítani. Két darab igavonó állatnak birtokosára nézve meg kell különböztetni, vájjon e két állat rendesen egy fogatba, vagy pedig külön befogva (Einspänner) használtatik e ? Első esetben mindkét állat után összesen két kettősfogatú, másik esetben pedig összesen négy egyfogatú igás napszám lévén évenként leszolgálandó. Három igavonó állatnál ugyanily megkülönböztetés teendő akként, hogy azon esetben, ha kettő mindig csak kettős fogatban, a harmadik pedig majd az egyik, majd a másikkal felváltva szintén kettős fogatban használtatik, mindhárom darab után három kettős fogatú igás napszám leszolgálandó, önként értetvén, hogy azon esetben, ha mindhárom állat rendesen egyes fogatban használtatik, hat egyfogatu, — azon ritka esetben végre, ha három darab közül kettő mindig párosan, a harmadik pedig egyes fogatban szokott használtatni, — két kettős- és két egyfogatú igás napszám szolgálandó évenként. Hasonló megkülönböztetés szükséges háromnál több igavonó állat birtokosának tartozására nézve. — Hármas vagy négyes fogatok a közmunka körül nem ismertetnek, hanem ily fogatok előfordulása esetében három, illetőleg négy két fogatú igás napszám vettetik ki az illető birtokosra. Az igás közmunkatartozásnak pénzzeli megváltása körül ugyanazon elvek szerint kell eljárni, melyek a természetbeni munkára nézve érvényesek. Hogy az egyfogatú igás napszám váltságára nem a kettős fogatú igás napszám váltságárának fele részében állapíttatik meg e helyről, hanem valamivel nagyobb összegben, ennek oka, mint e megállapítás alapját képező helyi árak is mutatják, abban rejlik, hogy az egyfogatú vonó állat ereje és munkaképessége is a kettős fogatú vonatok fele részét meg szokta haladni. Ily körülmények közt a mérnöki közegek kötelessége, a meg nem váltott, tehát természetben leszolgálandó igás közmunkára rovandó munkafeladatok kiszámításánál azon elvhez képest , mely szerint a közmunkatartozás kinekkinek erejéhez képest szabandó meg, az egyfogatú igás napszámok fentebbi munkaképességére kellő figyelemmel lenni, a munkaképesség aránya tüzetesebb kipuhatolásának nehézsége esetében pedig az egyfogatú vonatokat a kettős fogatuaknak kétharmadrészével számba venni. Ezek előrebocsátása után utasíttatik a közönség, miszerint az országos közmunka összeírását jövő 1865. évre, mely az év kezdetének január 1-ére történt áttétele folytán 1865. évi január 3-jétől 1865 évi december végéig számítandó, a fennálló szabályok értelmében haladék nélkül eszközölje, a megváltási esetekre nézve szabályosan járjon el, s azé részbeni két rendbeli eredményt mielőbb terjessze fel; az összeirás eszközlésénél mindazon óvatosságok, melyeket az 1862-ik évi 71,700. számú utasítás 11. és 13. §§-ai előszabnak, szem előtt tartandók, az igás és kézi kötelezettség megítélésénél pedig a 9. §. lelkiismeretesen alkalmazandó, végre a törvényes mentességek szorosan megítélendők. Ugyane tekintetekből a 11. §. szerint megkívántak két hites községi tagnak azon czélbeli közreműködése, hogy a felek által teendő előadások valódisága felett őrködjenek, mulhatlanul szükséges. Midőn az igás közmunkatartozás fentebbi értelmezésére nézve megjegyeztetik, hogy ez 1865. évi jan. 1-től kezdve lépvén hatályba, visszaható erővel semmikép sem bir, s igy az eddigi eljárás szerinti közmunkaváltságpénzek, valamint a természetbeni közerőre kivetett munkafeladatok változatlanul törlesztendők, s ebből kifolyólag a múlt évi tartozásokra vonatkozó netaláni felszólamlások visszautasítandók, a közönség még a következőkre figyelmeztetik : 1. A közigazgatási év kezdetének január 1-re történt áttétele magával hozza azt, hogy a közmunka ügyében a 71,700. számú utasítás több pontjai szerint teendő évi és időszaki felterjesztések határideje is mindenütt két hónappal hátrább tétessék, minélfogva a közmunka összeírása ezentúl mindig October havában eszközlendő, a közmunka leszolgálásának s a’váltságpénzek beszedésének félévenkénti haladását előtüntető M. N. és K. mintájú kimutatások pedig junius és december hava végével küldendők be. A közmunka-váltságpénztartozások lefizetésére kiszabott határidő e szerint szintén mártius és September hónapok utolsó napjára tétetik ugyan át, de egyrészt az országos utépítészet érdekei a pénzbeli jövedelem legpontosabb befolyását kívánván meg, másrészt pedig e pénzösszegeknek minél később, annál nehezebb beszedése sokféle kellemetlen és zavart okozó tárgyalásokra szolgáltatván eddig is okot, szükséges, hogy a törvényhatóságok saját érdekükben mindenkép azon legyenek, hogy a váltságpénzek minél gyorsabban szedessenek be, a fentebbi határidők után netalán mégis fenmaradó ebbéli félévi tartozások az országfejedelmi adóhátralékokra nézve érvényes végrehajtás útján, a többször idézett utasítás 27. § a értelmében rögtön behajtandók lévén. 2. A természetben fenmaradó közerő értékesítése körül eddig tapasztalt okszerűtlen kezelés ezentúl nem türetik, minélfogva a kormányhatóságok köteleztetnek, a közmunkaerőt kellő világlatban tartani, idő- és czélszerűen ledolgoztatni, a községek ebbeli működése felett éber és szünet nélküli felügyeletet gyakoroltatni, s a netalán mégis felmerülő hátralékoknak a hanyag községek és felek költségén és kárára gyors ledolgoztatását eszközölni, ez utóbbi esetben a felmerült költségek az illető fogadott munkások kielégíttetése tekintetéből rögtön behajtanánk lévén. Hasonló értelemben utasíthatnak az állammérnöki hivatalok is, melyek elutasíthatóan kötelessége nemcsak minden ilyféle ügyekben készséggel közreműködni, hanem a közerőre kivetendő különféle (szakmány) munkák előleges kiszámításánál és végleges számbavételénél a közmunka fokozandó értékének, s a helyi viszonyoknak megfelelőbben eljárni, s egyrészt e roppant mennyiségű erő elfecsérlésének megszüntetésére, másrészt ugyanannak megfelelőbb értékesítésének előidézésére alkalmas intézkedéseket megtenni, illetőleg esetről esetre javaslatba hozni. 3. A szab. kir. városok a közmunka összeírása és megváltása körül önállóan járnak el ugyan, de az e részbeni eredményt, Buda és Pest városok kivételével, nem közvetlenül, hanem az illető megye kormányzója utján terjesztendik fel, ki az említett munkálatokat a mérnöki hivatal közbejöttével szabályosan átvizsgáltatni, jegyzékbe vétetni, s külön felterjeszteni fogja; a városi közerőnek szabályszerű felhasználása végett az állammérnöki hivatal közreműködése mellett a szükséges intézkedések megteendők, illetőleg úgy a váltságpénz, valamint a természetbeni közerő a megyét illető országos útépítési költségvetés szerkesztésénél figyelembe veendő lévén. A szab. kir. városok természetbeni közmunkájának félévenkénti haladását előtüntető M. és N. mintájú kimutatások 1865. évtől kezdve szintén a megyei kormányzók utján kellően láttamozva küldendők be. — Végre 4. Megjegyeztetik, hogy a f. 1864. évi nov. és dec. hónapokra, mint az eddigi és az ezentuli közigazgatási évek közé eső időszakra vonatkozó közmunkaügyre nézve követendő eljárás iránt a közönség utólagosan értesülend. Bihar megye főispáni helytartója Lebők Károly megyei írnok s tiszteletbeli aljegyzőt és hites ügyvédet megyei rendszeres aljegyzővé nevezte ki. A forgalomban lévő váltópénzek állása. Az 1864. October végével forgalomban volt váltópénzek összege 4,210,713 ftra ment. Bécs, nov. 25-én 1864. A cs. k. pénzügy-ministeriumtól. Külföld, Németország, Berlin, nov. 29. (Bismarck s a haladási párt egyik vezetője; pénzajánlatok Augustenburghg számára.) Bismarck a haladási párt egyik vezérével alkudozásokat kezdett volna.Ez a vezető —írja a Bér. Abd. Zig“ — azt gondolá, hogy a haladási párt támogathatja a minisztérium külpolitikáját, ha ez a német kérdést azon értelemben törekszik megoldani, mint Bismarck tavaly Ausztria ellenes jegyzéke jelezte, s biztosítást adva, hogy a bent, különösen a költségvetésre nézve követett ösvényt egészen elhagyja. Az alkudozások azonban megszakadtak, mert Bismarck ily biztosításra nem vállalkozott. A botránykő most is a katonai reorganisatio. Mig ebben meg nem egyeznek , addig kibékülésre gondolni sem lehet. Bismarck ellenkezőleg el volna határozva, hogy a költségvetést újra a régi módon terjeszti elő s ha el nem fogadják, ismét szétoszlatja, s 1866. januárig ismét költségvetés nélkül uralkodik tovább. Ugyan a lap szerint a porosz kormány 5 millió tallért ajánlott volna Augustenburghgnek, ha igényeiről lemond Poroszország javára. Ez — úgymond e lap — a hg érdekében történnék, ki ha független uralkodót akarna játszani s Ausztria és a közép államok politikájához csatlakozni, folytonos súrlódásban élne hatalmas szomszédjával, s vész idején mégis ennek karjaiba kellene vetnie magát, míg másfelől tengerészeti, diplomatiai és katonai csatlakozás mellett úgy is csak névleg volna *