A Hon, 1865. szeptember (3. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-12 / 208. szám
Az „Idők Tanujá“ ban egy mostani megyei hivatalnok felszólal a „Hon“ azon tanácsa ellen, hogy talán jó volna a hivatalnokoknak egy hazafias elhatározással megelőzni az epuratiót, s nyílt őszinteséggel elmondja, hogy ő lesz ezt nem teheti, mert neki a hivatal a kenyere, ő szolgált minden időben, s szolgálni kíván ezután is. Hiszen tisztelt felszólaló úr, nem önről van szó. Nem azokról a jámbor másod harmadrendű alkatrészeiről az államgépezetnek, kik tették mindig, ami rájuk volt bízva, s az árkodó politikába bele nem elegyedtek, ugyan ki üldözné azokat ? Használtassanak ezután is, ahol használtathatnak. Akik e kategoriába esnek, aggodalom nélkül nézhetnek a jövendők elé. — Hanem a politikai főnökeiket köszöntetjük s tanácsoljuk, hogy tanulmányozzák kissé a theoria és praxis közötti kölönbségeket, összehasonlítván a „Sürgöny“ megnyugtató expositióját a legközelebbi fehérmegyei expositiókkal. Nemzetiségi viszályaink. H. Brüssel, sept. 6. Nemzetiségi viszályainkat az utókor nem fogja megérthetni, valamint ma Európának nyugoti nemzetei sem tudják megérteni, mert annyira elütnek az alkotmányos közélet fogalmaitól, hogy idegen ország polgára viszályaink okát és eredetét egészen másutt keresi mint ahonnan valóban származnak. Nem egyszer történt velem, hogy midőn hazánk közigazgatási állapotairól, különösen pedig a magyar korona országai és nemzetiségei közt fenforgó kérdényelv vita ürügyesek és névszerint alatti izgatásokról szóltam, lehetlennek mondták, hogy találkozhassék nép, mely engedje magát azok ellen felbujtogatni, kik vele jogban és teherben testvériesen osztoznak. Azt pedig már épen nem képesek felfogni hogy nép épen azon országgyülés törvényei ellen fellázadhasson, melyek által a magyar aristocratia a közteher közös viselését magára vállalta, mikedveltetése az egész birodalomban, tehát életkérdés ránk nézve is. De hogy adjunk birodalmat a birodalom másik részének, ha mi hatáskörük egy részét sem merjük a megyéknek visszaadni, — a főispánokból pedig egy 10,000 numerusos hivatalt csinálunk azon félelemből, nehogy a megyék az országgyűlés összehívását compromittálhassák . És miért mindez ? A pártok keserűségét akarta a kormány kikerülni? Vajjon kisebb lesz e ez, ha a körlevél alkalmaztatik ? Alkotmányos ember nem veheti sértésnek, ha hivatala megszűnik, mert a megye választási jogába lép vissza, — de száraz rendelet következtében hivatalától elmozdittatni, oly nehéz ítéletnek látszik, melyet szerintem csak a biró mondhatna ki. A választás esetében a választóknak módjukban van újra elválasztani azokat, kik kifogástalanul teljesiték kötelességüket, s ez által az illetőknek vissza lehetne lépni azon térre, mely nem vala előttük, midőn hivatalukat elvállalók, értem az alkotmány terét. Kétségkívül az országgyűlés összehívását kívánta könnyíteni a kormány, a körlevél által én félek, hogy nehezíteni fogná. Erős meggyőződésem, hogy lehet és szükséges volna a megyékre is támaszkodhatni azon nagy munkában, mely előttünk áll. Rögtön és nagy mérvekben kell építenünk, és azért az épület, melynek felemelése reánk bízatott, nem állhat elég széles alapon. Ne szűkítsük azt mesterségesen. A félszabályokat nem engedi sem az idő, sem Európa bizonytalan körülményei. Midőn e sorokat írom, nem szándékom egy bevégzett tény gáncsolása által a kormány állását nehezíteni. Viszonyaink között ezt hazafiságom tiltaná. Csak olyat akarok ajánlani, mit magam elfogadnék. Erős kormánynak a czél iránt kell tisztában lennie — a módokat változtatni nemcsak lehet, hanem kell. A körülményeshez képest inkább tízszer rendeletet változtatni, mint megmaradni egy oly intézkedés mellett, mely a czélnak árthatna. Az alkotmányos élet a csatákhoz hasonlít — nem lehet minden lépést előre változatlanul meghatározni. A kormány törekvése, a körlevél saját szavai szerint : „a törvényes állapotok országgyűlés útjáni valósítása!“ Ez a czél, a többi csak részlet. E czélban mindnyájan egyetértünk. E téren tehát erős a kormány. Erős kormánynak pedig engednie szabad. Miért ne változtatná tehát a kormány a részleteket, ha a közhangulat a czélra nézve azt mondja: „Ha ez a czélod, a 65 i ki megyék nem fogják akadályozni.“ Ha nem teszi, egy diadalt szalasztunk el vezéreink féltékenysége miatt. A fejedelem látogatása és nyilatkozatai a bizalom politikáját inaugurálták, e politikától eltérni, a legnagyobb hiba volna. A fejedelem és a nemzet megtették a magukét, most a kormányon a sor. Gr. Andrássy Gyula. A czikket a szerkesztő következő észrevétellel közli : A megyei szervezkedés nagyfontosságú kérdéséről szóló eme közleményt, mely pártunk és lapunk egyik legbefolyásosabb tagjától ered, szívesen és azon hozzáadással bocsátom közre, hogy a mennyiben az itt felállított nézetek o a,a onyó.«. --- -----nak, e jzek iránt e lapok legközelebbi számában észrevételeimet megteendem. K. Zs. Bár írták és közölték volna nemes barátaink a „Pesti Napló“-nál e sok tekintetben kitűnő plaiboyert a vármegyék mellett még azon időkben, amidőn a „Hon“ egyedül nyilatkozott hónapokon át hasonló értelemben ; ennek bizonyosan praktikus haszna is lett volna a korlátnoki körlevél kibocsátása előtt. Így is azonban nagy köszönettel tartozunk a nagytekintélyű czikkírónak, hogy felszólalásával levette rólunk azt a vádat, mintha egyedül a „Hon“ körül csoportosult oppositio jelszava volna a szabad választású megyék helyreállítása. J. M.kor a jogegyenlőséget, jóval előbb mint o roszul definiált Gleichberechtigung fegyverét kovácsolták, törvénybe iktatta, és mikor közel tiz milliónyi népből vallás, faj, nyelv különbsége nélkül szabad földbirtokost teremtett, szóval az igazságnak, a nép és nemesség közti érdekek kiegyenlítésének, és ez által a haza boldogsága gyarapításának oly alapját rakta le, melynél szebb emléket az európai nemzetek egyetlen egy nemesi osztálya sem mutathat fel, és ha valaha, akkor megérdemlette a magyar kiváltságos osztály a nemes és lovagias nevet. Azok, kikben is az igazság fényes diadalát a kényszerűség és forradalmi láz eredményének vették, elfelejtették, hogy az 1848-ai törvények akármely sorának gyanúsításával vagy épen elvetésével a kiváltságos korszak legszebb lapját leginkább pedig a nemes és lovagias név dicső emlékét kitépik a históriából. Nemes tett után nemtelen bűnt követnének el. Csak a szomorú események szem és vértanúi érthetik, miképen lehetett a dolgokat oda vinni, hogy a regenerált magyar állam nem csak a magyar faj hanem minden más hazai nemzetiségek közös romlására szerte bomolhatott. De a külföldi ujságíró tudva és nem tudva, a magyar nemzetet nem külön évezredes területtel és alkotmányos szabadsággal biró nemzetnek, hanem inkább aristotraticus osztálynak, mely privilégiumai fentartása érdekében az alsóbb néposztályt, kivált a más alakuakat elnyomja, kik hogy el ne nyomassanak, a nomád osztrák beamterek culturelementjénél és a bécsi Reichsrathnál keresik üdvüket. A Dispositionsfondot illeti e részben a dicsőség, csakhogy a magyar kérdést eltagadni vagy belkérdésnek devalválni akarván, három, négy veszélyesebb kérdést megindítottak. Anglia, daczára az önkormányzati hasonlatosságnak, melylyel Angliában és Magyarországban találkozunk, nem érti viszályainkat. Nem tudja, hogy a magyar területen, Horvátországot kivéve, külön constituált nemzettest, úgy mint II.-Brittaniában Irland és Scótia,nem létez és soha nem is létezett. Míg náluk mai napig, Scótiának és Izlandnak külön igazgatása, külön törvényei vannak, az egész magyar területen csak egy a törvény. És mind amellett, hogy ott compact külön egyház, külön nyelvű, évszázadokig különvált országok parlamentjei egyesültek, mégis nyelvkérdés és viszály soha sem támadt. És hogy is értsék viszályainkat, miután más alapja lenne, mint vplt,ávnt nélküli izgatás és szomorú félreértés. Francziaország, melynek centralisatiója a bécsi Zukunftsparlamentnek eszményképe, viszályainkat még kevésbbé érti. Ott önigazgatási és nyelvkérdés nincs, ott csak a szabadságot és egyenlőséget értik , mi nem az ő mintájukra illik, az nem jó, vagy ha jóságában nem is kételkednek, bele nem találják magukat. Azért még a journalistikában megőszül Girardin is a Pressében azt találta mondani, hogy ő nem tudja mit akar Magyarország, noha mindennapra egy új alkotmányt és egy új társadalmi törvényt bír tervezni. Beutazhatnánk országot ország után, anélkül, hogy a nyelvhasználat miatt annyi szenvedélynek csak nyomát is találjuk, mint Magyarország területén. A társadalmi tudományok előmozdítása érdekében Brüsselben alakult nemzetközi társulat most Bernben tartotta évi közgyűlését. A törvény-összehasonlítási szakban előkerült a napirendül kitűzött nyelvkérdés. A flamand nemzet nagy sérelmet lát abban, hogy noha Belgiumban ő az ősi és legszámosabb lakos, az ő nyelve ki van zárva az oskolákból mint az országgyűlésből. A törvények, mint a tankönyvek, franczia nyelven iatnak. A törvénykezési mint az igazgatási nyelv a franczia. Ha valamely néptől a mivelési eszköz elvétetik, kifejlődésében gátoltatik.— Minthogy Belgiumban több nemzetiség lakik, az itteni nyelvviszonyokról tüzetesen fogok szólni. Itt csak a congressusban kifejezést talált külön nemzetiségi nézeteket akarom röviden előadni. Egy angol szónok Sz. Istvánként azt hiszi, hogy minél több nyelvet beszélnek egy országban, annál több a kedvező alkalom a tehetségek kifejlésére. Igaz, ha az angol birodalom országait vesszük, ott csakugyan több nyelv dívik, mint mennyit Európában ismerünk, és ott beteljesedett Sz. István tanácsának logikája, hogy minél több nyelvű néppel bír egy ország, annál hatalmasabb. A svájczi szónok azt jegyezte meg, hogy Svájczban a biró azon nyelven ítél, melyet a felek értenek. Desmaut jeles franczia ügyvéd a decentralisatiot — mely a mint mindnyájan tudjuk épen sehol sem teljesebb, mint Magyarhonban — látja egyedüli eszköznek a nyelvek szabad használhatására. Egy másik franczia egy egyetemes világnyelvet kíván. Ha megérjük, hogy a lerchenfeldiek, a kanákok, Litwinovicz rusznyákjai, a törökök és Reichenstein Sachsenlandjában francziául fognak plaidirozni, egy teljes Reichsratb lehetőségében sem fogunk töblétkedni. (Még akkor is! Szerk.) A congressusbanindenféle nézetek nyilvánultak, de olyar izgalmi zagyvalékról, milyen adasdyféle bureaucraticus conventionban Nagy- Szebenben előfordult, cagyan európai embernek még fejébe i fért. Mit hittek a románok 1864-ben nyelv és nemzetinarticulatióval elérnz oly hátramenés volt az 1848-ban mondott nemzet, és egyéni jogegyenlő sétán, milyen a magyar közjognak való octoberi vagy februári pátenssel vakicserélése lenne. — Magyarország,a budget és az államadósság! A „N. fr. Presse“ oly tárgyat pendít meg, mely a kiegyezkedési kísérletekben, a dolog egyik lényegét képezi. Megismertetjük olvasóinkkal a nevezett lapnak ezen in médiás résbevágó czikkét. A „N. fr. Presse“ írja: „Mondják, hogy a magyar udv. kanczellár legközelebb azon megnyugtató biztosítást adá, hogy Magyarország kész lesz az államadósság bizonyos mennyiségét átvállalni. Egy hét óta naponkint olvassuk e közleményt a lapokban, de azért, hogy czáfolat nem érkezett rá, még nem A nagyszebeni gyű elfelejtette, hogy vagyunk hajlandók hinni, hogy Mailáth belügyei elrendezésolgában,hová minj ar csakugyan igy nyilatkozott volna Laj— í-« • ... . i „ —í/i-----risch gróf előtt. Azonban több politikai szóvivőktől magunk is hallottuk, hogy Magyarországban ezen eszme el van térdén közigazgatási tjj, következőleg a nyelvkérdés is tartó, csak a pesti országgyűlés a fejelem sanctiójával intézkedhetik. Schmeiggel és a Reichs jedrerattal alkudozni per gonosz egy praecedentia. Ha szabad le az alkotmány és a szerződések, külösen pedig a sanctio pragmatica mellőzérel valami Lajthántuli testülettel a maar terület és korona rovására alkudozást bocsátkozni, akkor akármi Havason vy Száván túlival is lehetne alkudozni, zt sem Bécsben sem Nagy-Szebenben eg nem gondolták, hogy a magyar kona dolgairól a magyar országgyűlési és törvényesen megkoronázott királyoi kivül a világon senki de senki sem vntkedhetik. Az erectio contra statum publum. L—gh. A bécsi lapk szemléje. (1). Némely béc lap kérdés,Magyarországban igy beszélnek: Mit tartozik ránk azon államadósság, melyet Ausztria 1848. után tett, s kibékülési hajlamainknak már azzal is kitűnő jelét adjuk, ha helyzetünkben nem támadjuk meg az államadósságok kérdésének közjogi részét, hanem ajánlkozunk az államadósságok egy részének kamatait fizetni, s a törlesztéshez hozzájárulni. Ezt mondják nekünk ma a magyar politikusok, az országgyűlés összejövetele előtt is, s ez mutatja, mitől kell félnünk, a történt miniszteri változás következtében. „A miniszterek hihetőleg erre azon megnyugtató választ adandják nekünk, hogy nincs szándékukban megadni a magyar országgyűlésnek azon jogot, hogy az államadósságok egységét és oszthatvaljon csak mint kir. propsitio lesz a magyar országgyűlés elé tejesztve az oct. diplo- lanságát kérdésbe tenné, s hogy a budget ma és a febr. paten? vagy a kormány ez is, a mennyiben ez, az államadósságot, két okmányt már unt decretált közjogot hadserget, külügyet és kereskedelmi ügyet adandja át tudómé végett Magyaror . illeti, közös és egységes maradszágnak? „Nem kételkedünk, hogy a kormány Erre a „Debatte“így felel : nak csakugyan ily szándéka van, és ma„ Vannak kérdésk, melyekre még aga is elismeri a budget ezen megosztása legjámborabb embenek sincs elég türel nk veszélyes voltát. De tagadjuk, hogy me felelni. Ha az említett okmányokkal ezen veszélyt békés eszközökkel elhári Magyarország irányában is a kormány részés lehet, ha a dolgok úgy folynak le, mint r’ós már kötelező eővel bírnak, akkor kezdődtek. Tizenkét évi tevékenységet hiába akarná Magyarország formulázni a ; nem lehet egy §-sal eldecretálni, s Maközös ügyek sorozatit s azok tárgyalási Mgyarország föltétlen jogfolytonossága semódját. Ha pedig mód a kormány, mind | hetlenség. Azon engedmény a magyarok Magyarország részérül az oct. és februári részéről, hogy az államadósság egy quo okmányok már kötelező erővel bírnak, akkor semmi szükség többé egyezkedésre, s értelme sincs többé, miért beszéljünk e dologról. Vagy azt gondolják, hogy Mailáth és Sennyey urak arra valók, hogy kesztyűs kézzel és mézes szavakkal mozilítoáj? ol/ or/ olt Almány- nli.ffiV.nap.Inne$letét r „Ha akarnák sem tehetnék. De hogy nem akarják, erre nézve Magyarország biztosítékot sem követel, s maguk a centralisták sem tehetnek fel ilyet. „Azonban, ha fölebbi közleményünkre mégis súlyt fektettünk, azért történt, táját elfogadják, nem ad kárpótlást az ily osztozás veszélyei ellen, mert az államadósság épen oly egy és oszthatlan, mint a hadsereg. „De mint gátolhatják meg, hogy a magyar országgyűlés az államadósság kér AAcAtt mi , alá 5 rja WffVe, , ha a sofsfolytonosság elméletét elfogadják, mielőtt tudva volna, váljon Magyarország nem fog-e erőszakoskodni azon kötelességeinek teljesítésében, melyek a birodalomnak vissza nem vonható jogviszonyaiból származtak .Az erdélyi ügy mostani állapotában is csak az a siralmas, hogy ezen eljárás mert e körülmény a helyzet felvilágositás által egy korábbi jogállapot semmisitte saül szolgál. Oly kormány, mely egy részük meg, mielőtt egy újabbnak alapjairól Magyarország integritása tekintetében megnyeretnének, mindent a mit tehet elkövet, más részről mégis ezen két okmánnyal a kezében jelenik meg az országgyűlésen: bebizonyítja, hogy azt akarja, amire szükség van: tudniillik előmozdítja a kedélyek lecsillapodását, a közjogi viszályok kiegyenlítését, Magyarország államjogi állásának megóvását s megtartja úgy a Lajthán innen mint túl a jogfolytonosság elvét a mennyire csak lehet azon confusiok és pusztítások után, miket Bach és Schmerling urak elkövettek. — Az „Ost D. P.“-nak egy „irányadó államférfi“ a napokban azt mondá : Talán már bevégzett tény az erdélyi unió ? És ha az erdélyi országgyűlés ki is mondaná azt, meg van rá nyerve a legfelsőbb sanctio ! Az osztrák sajtó elhamarkodva ítél a kormányról /“ A „Debatte“ válaszolja. „Teljesen meg vagyunk győződve, hogy aki ilyet mondott az „Ost. D. Post“nak, az nem tagja a kabinetnek, és nem is irányadó államférfi. Az „Ost. D. Post“ egyik gyengéje, hogy kapkod a pletykák után, de az ily beszéd még a jó társalgási körökbe sem jutott be eddig. Továbbá állítja az „Ost. D. Post“, hogy kezdetben az erdélyi ügy nem állott az új kormány programmjában, s csak későbbi sürgetések terelték a kormányt ezen útra, s a kormány kedvező hangulatot kíván ezzel Magyarosságban előidézni: „Az „Ost. D. Post“ roszul van értesítve. Az „Ost. D. Post“ köreiben ugyan nem igen, de más nem kevésbbé illetékes körökben mindig nagy fontosságot tulajdonítottak Deák Ferencz kijelentésének. Nem lehetett tehát ignorálni, hogy Deák Ferencz az ország reintegratioját, amennyiben ez a kormánytól függ, oly föltételnek tekinti, melynek teljesítése nélkül a magyar országgyűlés a közjogi tárgyalásokba nem bocsátkozhatik. E tekintetben Magyarországban minden párt, a liberális, conservativ és határozati, egy értelemben van. Tehát teljes lehetlen, hogy Mailáth ur vagy Belcredi gróf elfoglalták volna hivatalaikat anélkül, hogy előbb collegáikkal együtt e tekintetben tisztába jöttek volna. let szerint Schaf Sándor lapszerkesztő vezetéknevének „Scharf“-ra kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedni méltóztatott. „Szerintünk, a minisztériumnak csak az volna kötelessége, hogy a magyar országgyűlést hívja össze, s kérdje meg, váljon le akar-e mondani (a Reichsrath javára) eddig birt jogairól? Míg erről nem szerzett bizonyosságot a minisztérium, addig a létező birodalmi alkotmány helyett ne keressen új jogalapot. (Hanem ostromállapottal puhítsa csak tovább is Magyarországot, legalább még további négy, öt esztendeig ez a tanács értelme.) „A legnagyobb hiba, hogy a kormány anélkül hogy a Reichsrathot összehívná, ettől függetlenül alkudozásba bocsátkozik a magyar országgyűléssel, s oly engedményeket ad, melyek a birodalmi nagy alkotmányos elvekkel ellenkeznek. Még veszedelmesebb volna azon terv, melyet némelyek a kormánynak tulajdonítanak, miszerint a Landtagok ablegatusaiból akarna alkotmányhozó gyűlést alkotni, mert ezzel a létező jogalap végkép el volna hagyva. Veszedelmes kisérlet Magyarországban országgyűlést tartani a Reichsrath nélkül. (Épen Schmerling úr prodlamálta azon elvet, hogy a magas „teljes Reichsrath“ idejében sehol „Landtag“ nem gyülésezhet. Midőn a nap felkél, el kell tűnni az égről a csillagoknak!) „Négy év előtt a magyar országgyűlés az ő excessiv politikájával nem volt veszedelmes , mert ellenében állott a Reichsrath, mint a birodalmi egység képviselője ! (Minő roppant hatalom!) De ha most megengedik, hogy Magyarország a statusadósságok kérdését discutiálja, anélkül, hogy a Reichsrath ellenkezőleg azt állítsa, hogy az államadósságok de bizony az egész birodalmat in solidum illetik, akkor hitelünk meg lesz ingatva. A birodalmat nem lehet quota szerint kormányozni, igy csak a erida csináló rendezi ügyeit.“ Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. hó 7 én délután Ischlbe elutazni méltóztatott. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi aug. 23 in 12611. szám alatt kelt kegyelmes udvari rende Külföld. Szerbia, Belgrád, sept. 3. (Mihály fejedelem beszéde, a takovai völgynél.) Takovában, hol félszázaddal ezelőtt a szerb hősök, Milos Obrenovits az élükön, egy tölgyfa alatt, Szerbia függetlenségére megesküdtek, Mihály bg. egyik kezével az említett terebélyes tölgyfára támaszkodva, borús tekintettel, a számosan összegyülekezett szerbekhez következő beszédet tartott: „Testvérek! ez a szerb történet oszlopa, a szerb szabadság kezese; ez a zsenge csira, honnan a gyümölcs fakadt, melyet élvezünk 1 (kalpagját levéve.) Hála legyen istennek, hogy a napot megértem, melyen e fa árnyékába léphetek. Őrizzétek őt testvérek ! és minden szerb csókolja meg e fát és emeljen föveget előtte valahányszor útja erre vezérli.“ E költői emelkedettségü beszédet az egybegyűltek szűnni nem akaró „zsivnok“-kal fogadták, a visszaemlékezés eme megosztás perezében. Orosz-és Lengyelország. Sz.-Pétervár, sept. 3. (Az orosz-scandináv köve 1edés.) A „Börsen Halle“ levelezője írja: Átalában véve a londoni szerződés s Augustenburg bgnek a hűségekről lemondó egyezségének idejétől fogva itt nem láttak semmi szilárd alapot az augustenburgi bg igényeire nézve, s egész felléptetését inkább sajátságos episodnak, mulékony ötletnek tekintették, amely semmi maradandóbb benyomást nem hagy maga után. Akinek szeme volt a látásra, kezdettől fogva jól láthatta, hogy Poroszország nem augustenburgi torz játék kedvéért vette el a hűségeket Dániától, s hogy rendes uton módon szerzett jogait érvényesíteni fogná, habár kancsal szemmel nézi is tetteit az irigység. Meglehet, hogy itt sincs többeknek kedvök szerint, hogy a Balti tenger egyszerre német tengerré lesz, de azért mégsem valószínüek azon gyanitások, amiket némelyek Konstantin alig Stockholmban és Kopenhágában tett látogatásaihoz csatolnak ; legalább is elhamarkodottak azok , mert az orosz külügyminiszter sokkal inkább reálpolitikus, hogysem egy eddigelé utópikus Skandináviával tenne előintézkedéseket a netaláni német hajóhad és Poroszország hatalmi nagyobbodása ellenében, noha más részről az is tagadhatatlan , hogy a nyugati hatalmak magatartása egészen lehetővé tette Oroszországnak Dániához és Svédországhoz közelítése útját. De az ázsiai dolgok e pillanatban sokkal fontosabbak Oroszország kereskedelmére, forgalmára, s kivált közép ázsiai befolyására nézve; s ha nem akarnánk is különös fontosságot tulajdonítani a kaukázusi s Közép-ázsia határaihoz közel eső orosz hadseregek élelmezése iránt tett lépéseknek, jónak látjuk mégis jelezni, hogy ama távol eső tájakra itt feszült figyelem fordittatik. — A „France“ röviden kiemeli, hogy a sz. pétervári hirlap — hihetőleg az orosz — a legkeményebb kifejezésekkel roszalja a gasteini egyezséget. A lengyel határról, sept. 4. (Kon*stantin ahg Varsóban) az „A. Alig. Zig“ tudósítása szerint nagy lelkesedéssel fogadtatott. Az utóbbi felkelést mindenfelől kárhoztatják. Mindenki a nhetől reméli az országra nézve az üdvös jobbra fordulást, amit Berg nem volt képes meghozni. Az valószínű is, hogy a whg látogatása jót fog gyümölcsözni az országra nézve, de mivel a bőremény a lengyelek f minden óhajtását nem teljesítheti, a kiábrándulás nem marad el. Francziaország, Páris, sept. 6. (Pelletan harmadik nyilatkozata a decentralisatio kérdésében ; Bonaparte József.) A „Temps“-ben Pelletan ma harmadik czikket közöl a decentralisatio kérdéséről , arra szólítván fel benne a nancyi terv elleneseit, hogy ellenjavaslatokkal ne személyeskedésekkel lépjenek fel ellene, mert arra csak azzal lehetne felelni, hogy a decentralisatio barátai meg a centralisatio mestereire mutatnának ujjal. Csak imént a múlt évben terjesztett a törvényhozó testület elé az ellenzék egy Havin és Gueroult által aláírt indítványt a községek szabadságára vonatkozólag. Avagy — kérdi Pelletan — most már el kell azt ejtenünk, azért hogy Montalembert is egy véleményen van velünk. Mit fog az ország gondolni, azt látva, hogy egy és ugyanazon eszméről, ma igy, holnap meg máskép gondolkozunk ?“ Bonaparte József hgben a cs. család olyan tagját veszté, aki egyéni jelességeinél fogva is egyik legkitűnőbb férfia vala a jelen kornak. Nemes lelkű, rendkívül nagy tehetségekkel megáldva, minden féltékenységtől s haszonleséstől menten élt ő tanulmányainak s kötelességének. Atyja József I. Napóleon testvére volt, s egymásután ülvén Nápoly és Spanyolország trónján, az imént elhunyt királyi hgül született, de azért soha sem bírt több igénnyel, mint akármely művelt és vagyonos magán férfiú. Annál meglepőbben hat most annak hallása, hogy III. Napoleon azon esetre, ha egyenes örököse nem született volna, ezen unoka rokonát szánta utódául , s a császár törekvése csak József édesanyjának határozott ellenzésén tört meg, a kinek éles szeme tisztán felismerte, hogy az ő fia csak elvonult magányában leli fel boldogságát. Páris, sept. 7. (A császár összejövetele Izabella királynővel) fényesen fog kiütni, s különféle találgatásokra nyújt alkalmat. Némelyek azt hiszik, hogy ezen találkozás a latin fajok szövetségének előpostája, mások meg azt, hogy a császág számára a spanyol infánsnő fog eljegyeztetni; ismét mások azt tartják, hogy csupán a királynő ezután követendő magatartása iránt fog a császár ez alkalommal tanácsot adni Izabella öcsgének. A császár kíséretében lesznek: Vaubal de Genlistbk, a császár szárnysegéde , s Rolin, és Lanzé századosok mint szolgálattevő tisztek; Lafériere gr. kamarás ; De Caux marquis lovászmester; De Barennes palotafőnök; Caretti a cs. iroda főnöke; Pietri magántitkár. A császárné kíséretét képezik : de Labédoyére és de Lourmel palotahölgyek; de Cossé-Brissac gr. kamarás és de Lagrange marquis lovászmester. Számos spanyol grandnak megparancsoltatott, hogy az összejövetel fényét emelendők, jelenjenek meg San Sebastianban. Az összejövetel September 9-én történik. A királynő 11 én adja vissza a látogatást, reggel 7 órakor indul el, s azért ily korán , hogy tovább mulathasson a franczia felségeknél , mivel az alkotmány szerint a cortes engedelme nélkül nem szabad egy évet sem töltenie a spanyol területen kívül. Goltz grófon kívül az orosz nagykövet is Parisban van, Budberger Biarritzban van.