A Hon, 1865. szeptember (3. évfolyam, 200-224. szám)
1865-09-19 / 214. szám
és 1847 ben, 1848-ban pedig a feltételes uniót pártoló brassói és segesvári követeket szóhoz jutni nem engedte, s ebben támogattatok az országgyűlés s a kolozsvári utczákon uralkodott „terrorismus” által. „Vajjon kimarad-e ma a terrorismus? a midőn a separatisták hegyen völgyön lakodalmaznak ? Ha 1848-ban, nem fékezhette meg ezen terrorismust Puchner báró, aki a románokhoz és szászokhoz szított, és nem védhette a szász és román követeket a fenyegetésektől és insultatioktól: vajjon teheti-e Cremneville gróf, akit ama két nemzet iránt tanúsított gyengeségről nem vádolhatni? „úgy látja tehát az „Oesterr. Zig“, hogy az 1848-diki helyzet állt ismét elő. Félni lehet, hogy erőszak és ravaszság fogja megint elhallgattatni a higgadt véleményt, s ha ez sem használ, akkor leszavazzák. Épen nem várhatni , hogy ezen országgyűlés sokat foglalkozzék a nem magyar népek nemzeti és vallási ügyeivel. És azalatt, hogy az 1848 -i erdélyi országgyűlés jan. 11-én rendesen és törvényesen fejeztetett be, a szebeni gyűlés csak úgy mellékesen, a mai összehívó levélben oszlattatik fel. (A rescrip tum maga indokolja ezen eljárást, a midőn kimondja, hogy a mostani alkotmányos országgyűlés lesz, míg a másik csak ideiglenes Landtagsordnung alapján összehívott valami volt.) Végül az iránt kiváncsi az „Oesterr. Zig“ : vájjon Greisz alelnök úr fogja-e tudósítani egyenkint a szebeni gyűlés tagjait, a történt feloszlatásról? — Centralista vádak az új kormány ellen. A „Delatte“ szerint a centralista lapok a következőkben számítják elő a jelen kormány hét halálos bűnét: A korona compromittálása, a birodalom szétrombolása, a nyilvános jogérzet megingatása, alkotmánytalanság, az állam hitelének aláásása, a közbizalmatlanság felébresztése. Az „Ost. D. Post“ már pörbefogatással is fenyegeti a kormányt. Ezen vádakat a „Debatte“ ma sorba veszi, s a többi közt írja: „A midőn egyszer (az 1860-ki magyar országgyűlés eloszlatása után) báró Kemény Ferenczhez intézett legfelsőbb kéziratban az 1791-diki törvények értelmében, az azóta létrejött egyenjogúság elvének tekintetbe vételével, az erdélyi országgyűlés összehivatik, másszor pedig ugyanezen országgyűlés egy ad hoc octroyalt Landtagsordnung alapján tartatik meg: akkor volt a korona födezetlenül hagyva, nem ma, a midőn a kormány visszatér a törvényes alapra. „A midőn a leopoldi diplomát széttépték, a midőn a cseh koronát, mint ócskaságot a szűkebb Reichsrathban felolvasztották, a midőn Magyarországban a pragmatica sanctio mindkét oldalróli kötelező erejét megtagadták, a midőn a törvényes birtoklási jog helyébe a hódítás jogát helyeztették, akkor volt a korona födezetlenül hagyva. Ezen ilyen a vád a „birodalom szétrombolásáról.“ A monarchia legitim alapja a pragmatica sanctio. Ez biztosítja az uralkodóház birtoklási jogát, de egyszersmind biztosítja is a magyar korona önállóságát, s az ország alkotmányát. Ha a szerződő felek közöl az egyik nem tartja meg kötelezettségét, akkor a másik fél föl van mentve. Ha tehát leromboljuk a magyar közjogot,, s az országra erőszakolunk oly törvényeket, melyeket a törvényes képviselet helyben nem hagyott, akkor a birodalom alapja, a törvényesség van lerontva. A birodalmat lehet ugyan erőszakkal még összetartani, de ez aztán az erőszak s nem a törvényesség uralma lesz. Tehát azon politika, mely a magyar közjogot megtagadja, kivetkőzteti a birodalmat a legalitás mezőből, s megszakítja a kapcsot, s a birodalomból egy tömeg meghódított tartományt csinál. Ezen politikát folytatta Bach báró és Schmerling úr. Ezek műve volt a birodalom szétrombolása. És ha ma a kormány visszatér a sanctio pragmatica sérthetlen alapjára, akkor csak azon egyedüli eszközhöz folyamodik, mely a trónnak mint a birodalomnak a törvényesség föltételeit megadhatja, s elhárítja azon veszélyt, melyet a nagy és kisebb Bach előidézett. „Az „Ost D. Post“ pörbefogatással fenyegeti a minisztereket. E mellett a megbecsülhetlenségig őszinte, a midőn ezt irja : „Egy kicsit nehéz lesz a centralista oppositiot fülön fogni, mindaddig mig a legfőbb törvényszéken csupa hureaucrata s a jebr. alkotmány teremtője ül! “ „Legyen amint az „Ost D. Post“ véli, de részünkről azt hisszük, ha angol parlamenttel és angol közjoggal bírnánk, az angol törvényszékek már ezelőtt Isten és világ előtt felomában marasztották volna el a verbirkolás elméletének feltalálóit, és ítéletet mondtak volna azokra, akik felségárulókép támadták meg a trón és birodalom azon alapját, melyen törvényesen nyugszik. Az ily példa lett volna hathatós arra, hogy a nyilvános jogérzelem föntartassék.“ tf 'Nagyon tisztelt szerkesztőség !*) A „Hon“ f.[é. sept. 14-iki számában egy érdekes czikket „Kivel transigáljunk“ czim alatt hozott. Ezen czikkben igen sok jó, becses és igaz rejlik, a merev „törvényesség“ szempontjából correct czikk, tehát a conclusiója is, hogy a „transactio“ nem fér össze a merev törvényességgel és czikkíró „nem akarja az országot az opportunitások és expediensek tömkelegébe“ döntve látni, mire — mint ő hiszi — a magyar kormány jelen megyei eljárása vezet. Osztjuk a „Hon“ követelését, hogy — ha kenyértörésre kerül a sor — „institutiók álljanak szembe institutiókkal“, hogy e szerint „a helyzetek béküljenek ki a helyzetekkel“, ámde ezen institutiók és helyzetek — mennyiben a politikai helyzetben főszerepet játszanának — elvégre csak pium desiderium — miket a nemzet ex motu proprio életbe nem hozhat. A „Hon“ a jelen provisoriumban is csak azt látja, hogy a nemzet — nélkülözvén törvényes kormány formáit — egy olyan követelővel (Ausztriával) áll szembe, ki mindenféle birtokban van, és kivel ily aránytalan helyzetben a nemzetnek kibékülni kellessék. És mi is hozzátesszük, ki kétkedne, hogy — ha Magyarország „a magyaré“ t. i. a nemzet független birtokában volna, úgy értvén ezt mint azon független államok helyzetét, ha valamiről értekezni akarnak — ezen esetben, mivel a „Hon“ szavaival élve „institutiók állanak institutiók ellen“ könnyebb volna a kibontakozásunk alkotmányos ügyünkben, tulajdonkép ez esetben „alkotmány kérdés“ nem is léteznék. Ha puszta szóval lehetne elővarázsolni már most a „Hon“ által követelt azon magyar minisztériumot, mely mint 1848-ban disponál az ország minden erejével — ki nem fogadná el szívesen e honban ezen positiot. Hanem a „Hon“ is elég bölcsen át fogja látni, hogy ilyen minisztérium az országnak anticipando meg nem adatik, az ország pedig maga nem képes azt magának visszavenni. Tehát csak arról lehetett a szó, vajjon lehet e ily minisztérium nélkül is megpróbálni az alkotmány visszaállítását vagy sem? — Jóakaratú magyar kormányférfiak az első nehéz feladatot magukra vállalván , mindenekelőtt szem előtt tartották, hogy a megyékben olyan kormányállapot állittassék helyre, mely az alkotmányos müvet ne veszélyeztesse, és — minthogy ezen férfiak a jelen kormánygépezetet nagy hazafiui önmegtagadással elfogadják, — egyszersmind lehetővé teszik azt is, hogy — ha szinte a jövő országgyűlésben az alkotmány kérdése még meg nem oldathatnék is — ezen kérdés a legelső alkalommal újra felvétethessék, igy uj meg uj országgyűlés összehivattassék anélkül, hogy erőszakos rendszabályokhoz kellessék nyúlni, anélkül, hogy egy új Bach-kormány, avagy ostromállapot és katonai kormányzás az országban inauguráltassék. Itt fekszik a dolog lényege. Ily szomorú állapotok ismétlése ellen találunk biztos támaszpontot a jelen megye-kormányzási rendszerben, biztosan elvárván azt, hogy sem a magyar kormányurak, sem a megyei kormányférfiak nem fogják abbahagyni állásukat, ha szinte a jövő országgyűlés eredményre még nem vezet. Ezt tessék a „Hon“-nak figyelembe venni és meggondolni, hogy mi lenne az ország sorsa restaurált megyék esetében, ha a jövő országgyűlés újra feloszlatnék? Ki lenne oly vérmes, hogy máris a jövő országgyűlésr él a megállapodást biztosan föltegye? A nemzet ellenei nagyon is számítanak arra, hogy, ha a kibékülés 1866-ban nem sikerül, akkor ez országban minden a Schmerling féle kerékvágásra visszamegy, és talán a megyék élére még katonatisztek is fognak rendeltetni. Ezen számítás nem volna helytelen, ha a restaurált megyék — amint az kikerülhetlen is — az országgyűléssel együtt újra visszahúzzák magukat. Most azonban alaptalan számítás, mert a jelen megyekormány ezen szomorú lehetőséget kizárja, a jelen kormányférfiak honárulók lennének, ha az országgyűléssel ők is visszahúzódnának, és az országot mintegy „két prédát“ ott hagynák. A nagylelkű fejedelem — arról meg lehetünk győződve — a kibékítési kísérletet folytatni fogja mindaddig — míg a jelen hazafiai kormányemberek őt segítik. Kétségtelen az, hogy hasonló hazafiak nélkül csak absolutistikus kormányzás gondolható ez országban, és ilyennel alig lehet „alkotmány kérdéseket“ törvényesen eldönteni. Ezen opportunitási helyzet — ha szinte nem törvényes — mégis nagy előnyt nyújt és a józan okosság azt pártolja , mennyiben e nemzetet uj bonyodalmak ellen megóvja, de a kormányhatalmat is hazafiak kezébe teszi. Ezen utolsó előny meg nem vetendő. Az hatalmas faktor lesz arra, hogy Ausztria béküljön ki Magyarországgal becsületes úton és módon, hogy alkotmányunk mégis győzelemre jusson.Ilyen körülmények között elvégre csak a közös birodalom biztonsága szabhat határt alkotmányunk rehabilitatiójában és azon elv fog érvényre jutni, melyet nagy hazánkfia, Deák kimondott. Ennél többet kívánni úgy is illusió lenne, ámde a februári alkotmány előbbi vagy későbbi keresztülvitele még nem egészen illusio, ha nem lennének hazafiak Magyarország kormányzói, kikben ö Felsége helyesen bízzék. B —r. A „Hobh“ magántáv sürgönyei. Berlin, sept. 18. A mai „Börsen Zig“ irja, hogy azon összeg, melyben Lauenburg átengedéséért megállapodtak, ma fizettetett ki Bodelschwing pénzügyminiszter jelenlétében Beichreider S. osztrák meghatalmazottnak. Brüssel, sept. 18. Tegnap zajos népgyűlés tartatott Rogeard tanár ügyében. A néptömeg Rogeard lakása elé ment, s kinyilatkoztatta a nemzet sajnálkozását kiutasittatása felett. *) Közöljük a jelen beküldött czikket, legközelebbi számunkban az előadott nézetek irányában saját felfogásunkat kifejtendők. Szerk. Kopenhága, sat. 18. Demeza trik meghalt. Külföld, Francziaország. Pirié, sept. 14. (A franczia lapok Drouyn de Lhuys körleveléről; a „íays“ czikke a gasteini conventioris, a spanyol királyné és franczis császár találkozása.) A félhivatalos lapok a mellett maradnak hogy Drouyn de Lhuys körlevele a külföldi franczia ügynökökhöz! gasteini egyezmény tárgyában, csakugyan létzik s az ismert analysisben legalább értelmére nézve helyesen volt magyarázva. A „France“a legelébb a „Journal de Bruxell“-ben megjelölt irományt ma szintén közli , állítja, miszerint meg van győződve hogy az, ha nem is teljes, mégis meglehetősen jól fejezi ki a valódi körirat értekét, mely reménylhetőleg nagy fontosságánál fogva, nem sokára hivatalos úton is közzé fog tétetni. Egy e tárgynak szentelt külön vezérczkket a „France“ a következő szavakkal fejezte*: „A „Presse“ Drouyn de Lhuys körlevelének hibául róvja fel, hogy nagyon sokat mond vagy nagyon kevéset; nagyon sokat, ha csak egyszerű elvbeli nyilatkozat, nagyon keveset, ha interventionak előszava lenne. Azonban a körlevél azt mondja, amit mondani akar, amit mondania kell, és semmit többet. Aki háborút akar életre halálra, ezt nagyon kevésnek találhatja. Mi úgy véljük, hogy elégséges így hallatni Francziaország nemes szivű közbenszólását a félreismert jog ellenében.“ A „Pays“ czikke következőleg hangzik : „A bécsi cabinet azt állítja ma, hogy a conventiót nem írta volna alá, ha a többi német államok támogatására számíthatott volna. A mentség pompás. Nekünk úgy látszik, hogy Austria semmikép sem nélkülözte ez államok támogatását, hanem hogy Ausztria, miután őket sokáig prolegálta, rögtön el is hagyta. A bécsi kabinet azt hitte, hogy Európa szemei előtt is igazolni fogja magát, ha azt mondja, hogy a herczegségek kérdése alkalmával vészhelyzetbe jutván a gasteini conventio által a lehető legjobb részt mentette meg. Igaz ez ? Kinek köszönheti mindenesetben Ausztria, hogy zsákutczába jutott? Csak önmagának. Szabad akaratából engedte magát Poroszország által vonatni. Azonban nem kell hinni, hogy a bécsi államférfiak oly kevéssé okosak, oly gyengék, mint amilyeneknek látszani igyekeznek. Nem! Ausztria semmiesetre sem vak eszköze a porosz becsvágynak, hanem valójában csak bűnrészese. Czéljuk ugyanaz, és az eredmény, melyet titokban elérni akarnak, ha elérik, az egyiknek épen úgy hasznot fog hozni, mint a másiknak. Az eredmény azonban semmi esetre sem fekszik, mint ahogy hiszik, Németországon kívül Nem akarnak idegen tartományokat bekebelezni a német szövetségbe, hanem a jelenlegi Németország feloszlását akarják. Ha sem Gasteinban, sem Salzburgban nem jött létre írásbeli szerződés, úgy látszik, mégis beszélgettek ott egy új tervről a szövetségi hadserget, szövetségi reformot, és szövetségi kormányt illetőleg, és tudni hisszük, hogy az ausztriai császár és porosz király igen fontos pontokra nézve egyeztek meg szóbelileg. Nem nehéz kitalálni, mi a jelleme, szelleme e titkos egyezkedésnek. Ausztria és Poroszország a német szövetség egyetlen tagját sem hívták meg e tanácskozásokra ; világos tehát, hogy ezek ellenében egyezkedtek, s pedig olykép, hogy minden ellentállást a két német nagyhatalom későbbi tervei ellen meg fognának törni. E tervek nyilatkoztak a herczegségek fölosztásánál tették ezt, mert érezték, hogy a közös kormányzatból összeütközésnek kell származnia- Amit Schleswig-Holsteinnal tettek, azt akarják tenni egész Németországgal: föl akarják osztani Ez állítólagos gyöngesége Ausztriának Poroszország ellenében. Nem souverain, kinek vazalljává teszi magát Ausztria, hanem vetélytárs, kit Ausztria megvásárol, mivel nem érzi magát elég erősnek hogy nélkülözhesse. A bécsi kabinetnek sokáig volt az az álma, hogy Poroszország kizárásával Németországra túlhatalmat gyakoroljon. Ma belátja, hogy e légvárat fel kell adnia, s megváltoztatja taktikáját. A berlini kabinet szintén szívesen uralkodott volna egyedül Németországban. Hanem Poroszország sem érzi magát elég erősnek, ily óriás munka teljesítésére, miután egyúttal ellene lennének Ausztria s a többi Német államok. Szóval, miután a két német nagyhatalom egyike sem érheti el a kizárólagos uralmat Németországban, melyért már egy félszázad óta küzdenek, tehát abban egyeztek meg, hogy a hatalmat megosztják, miután egyik sem bírhatott mindent, azt mondják e pillanatban: osztozzunk ! A középállamok sokkal világosabban látnak, minthogy fel ne fognák, hová czéloz e két kabinet. Szerencsétlenségre az államok zavara, kik Ausztriára számítottak Poroszország ellenében, nagy, miután a bécsi kabinet egy kézre dolgozik a berlini kormánnyal és elhagyja a szövetség ügyét. A még nem pótolt gondnokságtól megfosztva az esetleg által engedik magukat ide s tova hányatni, midőn önmagukban nem bízva támaszpont nélkül nem tudják kihez, s mihez csatlakozzanak. Itt a nagy veszély Németország függetlenségére nézve. Reményljük, hogy el lehet hárítani hazafisággal és eréllyel.“ Eddig a „Pays.“ Könnyű következtetést vonni e czikkéből. Egy biarritzi tudósításból következőket közöljük a spanyol királyné találkozásáról a franczia császárral San Sebastinban. Midőn ő felségeik az erkélyen megjelentek, a spanyol királyné a császári herczeg vállaira támaszkodott, mig a császárné a fiatal asturiai herczeget használta támaszul. Ezután a királyné a császári herczeget kissé fölemelte, mintha meg akarná mutatni a népnek. A tömeg természetesen e tüntetést hangos éljenekkel üdvözölte. Erre az utczán egy különösen minden nem spanyolra nézve igen sajátságos játékot kezdettek. Ugyanis az erkélyhez rögtön egy csomó asszony közeledett, kiknek mindegyike egy kis gyermeket vezetett. Egy zenekar kisérte őket. A zenekar vígat játszott, s miután egy kézi üstdobbal jelt adtak, az asszonyok tánczolni kezdettek, s gyermekeikkel mindenféle csoportozatokat alakítottak. A császári herczegnek a játék igen tetszett. A spanyol királyné fogadtatása Biarritzban szintén oly fényes volt. A királyné 2,a-kor érkezett oda. A császár és a császári herczeg mentek elébe a vasúthoz. A „Villa Eugenie“ lombozatokkal, szalagokkal, virágokkal s zászlókkal volt a legpompásabban díszítve. Ott várta a császárné vendégeit. Körül volt véve udvarhölgyeitől. A császárné gyászruhában volt, mint szintén a királyné is, miután mindkét udvar gyászt visel. — Katonaság volt felállítva a vasúttól a villáig. Midőn a császári s királyi vonat közeledett, a zenekar a spanyol néphymnust játszotta. Az első kocsiban ült a királyné, oldalán az infans s szemben a császár s a király. A második kocsiban ültek a császári herczeg s az asturiai herczegné. Miután a királyné néhány perczet időzött a villában, a császár, császárné, császári herczeg s a spanyol királyi család többi tagjainak kíséretében Bayonne-ba ment. Ott szemle volt; a székesegyház meglátogatása után ő felségeik visszatértek Biarritzba. Kilenczkor nagy ebéd volt, azután estély, a város kivilágítása és tűzijáték. A királyné elutazása alkalmával a csapatok ismét sorfalat képeztek. Ez alkalommal azonban fegyvereiket szurokfáklyákkal cserélték fel, ami a város kivilágítása mellett tündérszerű jelenet volt. Angolország, London, sept. 13. (A san sebastiani találkozásról a „Times“) egyebek között ezt írja: Az uralkodók személyes érintkezését tetemesen megkönnyítő a kontinensen általánosan uralkodó ötven éves béke és a vasutak befolyása. Azelőtt egy királyi vendég fogadása állami cselekmény volt, melynél a legnagyobb ünnepélyesség fejtetett ki, és amely tömérdek pénzbe került. Napjainkban az már nagyon közönséges s egyszerű esemény, s ha az Ízetlen etikette, melynek forrását és középpontját a német udvarok képezik, egy kissé még jobban szétfoszladozik, a királyok és királynék hihetőleg még rövidebb időközökkel teendenek s egymásnak kölcsönös látogatásokat. De a spanyol királyi család eddigelé nagyon távol tar jtotta magát a többiektől vissza, mintha ez a szabad, fesztelen érintkezése a koronás főknek, ellenkeznék a méltóságról általa táplált felfogásokkal. Spanyolország királynéjának egy kis előtetősébe kerülhetett az, hogy ő egy Bonapartéval mint a francziák császárával, s egy volt alattvalójával , mint ennek császári nejével, találkozzék. Végre mindazáltal meg lett a jég terve s minden jól folyt le.... A Franczia- és Spanyolország közötti barátság megújítását inkább tekinthetni a megtörtént események következményének, mintsem a jövendő előjelének. Spanyolország, daczára megbukott forradalmainak, annyi miniszter válságának , s pénzbeli kötelezettségei következetes kevésbé vételének, mégis tett a polgárisodás minden ágában haladó lépéseket. Új életre ébredésének lehet legelső jele „anyagi haladása“, mindamellett szintúgy mutatkozott az katonai hatalmának kifejlesztésében s abban is, hogy elévült politikájával lassankint felhagyó igat. Narvaez megbukása s O’Donnel visszahívatása a kormányra, annak jeléül tekintendők,hogy Spanyolország újjászületésében új korszak állott be. Csakhamar meglátta a világ, hogy micsoda feltétel alatt lépett be a kabinetbe újra a szabadelvű miniszter. Legelső fontos cselekménye volt Olaszország elismerése, és ezen elismerést nem kisérte, mint a franczia kormányét, semmiféle föntartás. Spanyolország föltétlenül tudá az olasz királyságot elismerni, és ezen elismerés egy oly dynastia részéről, amely nemcsak hogy a legkatolikusabb egész Európában, hanem a nápolyi Bourbonokkal legközelebb vérrokonságban van, s a pápa világi hatalma mellett a legélénkebben szokott síkra szállni: a lehető legnagyobb diplomatikai értékkel bír Olaszországra nézve. Ezenközben gyümölcsözőnek bizonyult kormányzása a szavazási jog és sajtótörvények reformjára nézve is, mint szintén a pénzügyek érdekében. A felvilágosult belpolitika legbiztosabb kezesség a békeszerető külpolitikára nézve, Angolországnak szint annyi oka van, mint Francziaországnak örvendeni a felett, hogy Spanyolország hallgatag kibontakozik ama reactionarius elvek nyűgéből, melyek miatt oly sokáig elszigetelve, elgyengülve állott. Korosabb olvasóinknak azonban más események s várakozások fognak eszükbe jutni, ezen események láttára. Alig 57 esztendeje még, hogy egy másik Napoleon, nem lévén megelégedve Spanyolország szolgálatra kész alázatosságával, áruló ürügy alatt kezére kerítette San Sebastiant, s belecsalogatta a királyi családot Godoy kegyenczczel együtt a végzetes bayonnei conferentiába .... A következmények eléggé ismeretesek. I. Napoleon maga is elismeri, hogy romlását Spanyolország meghódításának köszönheti. A támadás ürügyéül azt mondá, hogy: „kénytelen magát a pyrenei határok felől biztosítani;“ valóságos indoka pedig azon reményben rejlett, hogy majd felhasználja Spanyolország segédforrásait Angolország ellen ... 1 Az nagyon valószínűtlen, hogy valamely utóda fel fogná újra karolni ezen napóleoni eszmét; mindazáltal óhajtanak, hogy afféle csalárd és önkényes cselfogások , mint azok valának, amelyekkel az első Napóleon szokott élni czéljai elérésére, a mostani Európában többé ne legyenek lehetségesek. Azután a gasteini egyezségről szólván azt a bayonnei conferenciával teszi párvonalba a „Times“, s így fejezi be elmélkedését: „Sajátságos és sajnálatraméltó dolog, hogy ezen Európa békéjét fenyegető politikát nem a „régi ellenség“, hanem Nagybritannia „természetes szövetségese“ lépteti újból életbe.A hadügyminiszter beadta lemondását. A kormány állítólag néhány millió drachmára terjedő kölcsönt vett fel a római bankból. Konstantinápolyból jelentik, hogy a cholera ott jóformán teljesen megszűnt. Orsová, sept. 17. Az Al Dunán már a török kormány is megszüntetett minden vesztegzárlást. Prága, sept. 17. Kessels ma temettetett el, a plébániai papság hozzájárultával, a koporsó két oldala felöl mind a két nemzetiségű technicusok vittek égő gyertyákat. A helybeli izr. cultusképviseletének elnökéül dr. Tedesco választatott meg. Berlin, sept. 16. Roon hadügyminiszter ma reggel hivatalos ügyekben Kielbe utazott. A „Kreuz 7.“ értesül, hogy azon porosz tisztviselők kérvényeikre, kikLauenburgban alkalmaztatásért folyamodtak, tagadó válasz adatott, mivel ott nem fognak változások eszközöltetni. Berlin, sept. 16 A „Nordd. Alig. 7.“ egyik vezérczikkében mondja: Lauenburgot senki sem fogja komolyan országnak (Rein) az alkotmány-czikkely értelmében nevezni. Kétségtelen, hogy a lauenburgi személy uniót illetőleg az országgyűlés nem bir semminemű határozati joggal. Hock b. a vörös sasrend elsőrendű jelvényeivel diszittetett fel. Berlin, sept. 16. Ma fizettetik le a Lauenburgért Ausztriának járó kielégítési összeg Bleichroeder itteni bankár háznál, melyet a Rotschild féle bankárház annak átvételével megbízott. Hírlik, hogy a kifizetésnél számadási különbségek mutatkoztak, melyek még nincsenek kiegyenlítve. Berlin, sept. 16. May szerkesztő tegnap egy kapitány és altiszttől kisértetve külön postán Perlebergbe érkezett, és Flaminius kerületi törvényszéki igazgató által fogadtatott; a vizsgálat megkezdetett. Berlin, sept. 17. A király ma délelőtt Merzeburgba utazott. Tegnap a grófi rangra emelt miniszterelnöknél hosszabb üdvözlő látogatást tett a király. Berlin, sept. 17. Bebizonyul, hogy Bismarck Napoleon császár elutazása után Biarritzba megy. A Lauenburgért járó kártalanítási összegnek ő felsége a király magánpénztárából történt kifizetése által a kérdés még nincs eldöntve, mivel ez a követek határozatáról feltételeztetik, kiknek megbízatásuk egyébiránt jövő év kezdetén megszűnik. Egy Schlesvigből jövő küldöttségnek, mely az eddigi hivatalnokok letétele ellen tett előterjesztéseket, Bismarck megnyugtató biztosításokat adott. Frankfurt, sept. 17. Az „Europe“ szerint Russel 1. egy a tengeri hatalmakhoz intézett körsürgönyben olyan nyilatkozat közös aláírását indítványozza, mely szerint a rabszolga kereskedés ellenében ugyanazon eljárást ajánlja követendőnek, mely a tengeri kalózok irányában van bevéve. Hamburg, sept. 16. A „Hamburger Zig“ : kieli levelezése szerint Manteuffel altábornagy tegnap beszédet tartott a bevonuló osztrák katonasághoz és emlékeztető azt a szövetségesek 1864 ki győzelmeikre ; ezen győzelmek emlékére alapították a szövetségesek ama háromszint (fekete, sárga, fehér), melyet közülök mindenki visel, s mely előtt az 1848. s 1849. években forradalom és esküszegés által beszennyezett háromszin (fekete vörös sárga) porba dűlt. A holteini főpostahatóság ellenrendelete halczára a schleswigi postai málhákat még jelenleg is a porosz posta szállítja el. Kopenhágából jelentik, hogy a dán consuloknak a herczegségi hajók további pártfogolása hivatalosan megtiltatott. E rendszabály indoklásául a lobogóvali visszaélés és a Dánia és német nagyhatalmak közti consulatusi differentiák hozattak fel. Berlin, sept. 16. A schleswig-holsteini hazafi alap megszüntetéséről s a frankfurti követgyülés szándékolt akadályozásáról szárnyaló hir megczáfoltatik. E rendszabályok nem állanak a kormány szándékában. Hamburg, sept. 16. A Schleswig Holsteinből érkező legújabb jelentések s hirlapok szerint Gablenz és Manteuffel tbkok kiáltványaik a lakosságot csak igen csekély mértékben elégítették ki, mivel azokban az új állapot ideiglenes jellege s az országos jog fentartásának határozoti biztosítása nincs kiemelve. Manteuffeldbk a dán főhivatalnokoknak Zedlitz által történt kineveztetését megsemmisítette. Éjszaki Schleswignek Dániához szító lakossága, ha csendesen nem viseli magát, kényszer utján beszállásolást kap. Hamburg, sept. 17. A schleswig-holsteini napi sajtó folytatja bírálatait Manteuffel kiáltványai fölött. Azt mondják, hogy Poroszország nem akarja, Ausztria nem bírja az ország jogait megvédeni. A távozó Halbbucher polgári biztos részére az ország köszönetének valami záloga inditványoztatott. A „Schl. holst. Zig“ mai számában írja : Mindamellett hogy több lap mégis nevezi azt a porosz tisztet, aki állítólag egy osztrák tiszttel vivott párbajban kapott sebe folytán meghalt, mi mégis az egész párbaj históriát koholmánynak merjük állítani. Hamburg, sept. 17. A „Kiel. Zig“ szerint Gablenz tbk a hivatalnokok elfogadása alkalmával a legnagyobb megelégedését nyilvánitá a sajtó irányában követett eljárási rendszer felett. A schleswigi kormány hivatalos pecsétein f. hó 15-ke óta rajtuk van a porosz sas. Kiel, sept. 17. Manteuffel tbk tegnapelőtt igy nyilatkozott: Nem Németország egységének eszméje, hanem a német nagyhatalmak szövetsége határozza el Németország jövőjét. Flensburg, sept. 15. Az itteni „Nordd, Zig“ külön melléklete Manteuffel kiáltványát teszi közzé, melyben mondatik: „A gasteini szerződés által önök a porosz király tekintélye alatt álló külön igazgatásnak adattak át. A porosz közigazgatás az igazságosság eszméjét, a közrendet, s a közjólét előmozdítását foglalja magában. Midőn a kormányzást átveszem, ígérem, hogy tekintettel leszek önök érdekeikre, de egyszersmind engedelmességet várok önöktől a felség parancsai iránt.“ Zedlitz báró, ki az új főkormányzat alatt a polgári közigazgatást vezeti, tudatja: Schleswig kormánya négy szakosztályra osztatik fel. A belügyi osztályt Rumohr, a cultusz Rathjen, a katonai ügyeket Richthofen vezetendik; a pénzügyre nézve, mely egyelőre három irodára szoríttatik, az elnök kinevezése később fog bekövetkezni. Ratzeburg, sepsi 16. A Lauenburg ministerévé kinevezett Bismarck a lauenburgi kormányt az ott fenálló törvények szerint fogja vezetni. A tisztviselők, kik a tettségi esküt lété Esti posta. Bécs, sept. 17. (Bach b.) a római osztrák követ tegnapelőtt megérkezett Bécsbe; vissza 1 utazása napját még nem tudhatni. Páris, sept. 14. (Lamoriciére utolsói utja.) A katholikus lapok meg a „Presse“ kihirdették, hogy ma esti 6 órakor érkezik meg Lamoriciére bullája az éjszaki vasúton, s a várost érinteni fogja, a Montparnasse i vasútra vitetve. A hirdetéshez hozzá volt csatolva még, hogy „az elhunyt barátai elhatározák megjelenni az északi pályaudvarban, a bulla megérkezésekor.“ 6 óra után néhány perczcel mintegy 20 személy jött össze az érkezők tornáczára. Minthogy itt az utazók által háborittattak, megengedtetett nekik a málhás kocsik színjébe bemenni, ahol már várakozott a halottas zöld kocsi, mely, az egyszerű vaskoporsó reá tolatván, a többiek közöl külön előtolt vasúti kocsiról, a Montparnassei vasúthoz szállító két lovon. Az egybesereglett jóbarátok száma 30—35 lehetett, volt köztük több pap, néhány katonának látszó úő, s egy dominicanus nő egy sem volt jelen. A halottas kocsi első osztályzatába egy pap ült fel, s az elszállított koporsó után némán néztek az egybegyűltek, néhányan kocsikon a montparnassei vasúthoz követvén azt. Az algíri hadjáratok nagy hősei közöl csak a 72 éves Changarnier él még. Táviratok: Triest, sept. 16. „Bombay“ Lloydgőzös következő híreket hoz Athénből sept. 9-ről: A