A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-18 / 239. szám
u. e. hó 17-ikére bizodalmas magányértekezletre kérte fel. A követválasztási mozgalmak e megyében nagyban folynak . A nagy szentmiklósi választó kerületben eddig két követjelölt van: u. m. Rónay János földbirtokos e. v. kerület 1848. és 1861-iki képviselője és Bogdán Vincze a csákovai (Temesmegye) v. kerület 1861 iki képviselője. — Az intelligentia, a magyarok, ráczok, németek, és egy része az oláhoknak Rónayt kívánják. — Az oláh töredék pedig Bogdánt. — Hírlik ugyan, hogy egy harmadik követjelölt is kívánna fellépni de ez már csak azért sem hihető, minthogy 1861-ben kisebbségben maradván Rónay részére a választás illetőleg szavazás előtt lemondott. Az Ó-Besenyőiben Rónay Lajos, a Billetiben b. Liptay Béla, a Zichifalviban: Dániel Pál, Komlósiban: Vidats János. A többi v. kerület még hallgat. Megyei és városi állapotok. Biharmegye, oct. 14. Megyénk értelmisége, mely gr. Haller Sándor volt főispán és Miskolczy Lajos alkotmányos alispánunk által a tegnap tartott értekezletre összehivatott, majdnem minden meghívottnak megjelenése által a közügyek iránti érdekeltségét fényesen bebizonyította. Tegnap délután 5 órakor Nagy-Váradon a „Fekete sas“ czímű szállodának nagy terme a zsúfolásig telve volt. Haller Sándor gróf szívélyesen üdvözölvén az értekezletet, előadta, hogy ezen összejövetelnek czélja : tanácskozni a másnap tartandó bizottmányi ülés teendői fölött. Tisza Kálmán röviden, de találólag festve a jelen viszonyokat, sajnálatát fejezte ki, hogy a helyzet fölött örülni nem lehet. Bármerre néz, törvényszegést talál. Az ország integritása még most sincs visszaállítva, s az ennek elérésére czélzott szándék is nem a törvény egyenes útján, hanem mellette halad. Törvénytelen a kormány fent, törvénytelen alant. — Bihar megye kötelességének tartja, hogy ezen helyzet ellen ünnepélyes óvást tegyen. Miután azonban sérelmeink megszüntetése az országgyűléstől remélhető, kész mindent megtenni, ami ennek összejöhetésére megkivántatik. A központi bizottmány megválasztandó, de ennek elnöke csak a törvényszerű 61 ki alispán lehet. A központi bizottmány a mostani törvénytelen megyei hivatalnoki karral magát érintkezésbe ne tegye. Végre azon esetre, ha a holnapi bizottmányi ülésre az egész 1861 -ki választott tisztikar, mint azon bizottmány kiegészítő része, meghíva nem lenne, ez ellen szintén óvás teendő. Tisza Kálmán indítványa, mint az összes megyei értelmiség nézeteinek hű kifejezése, átalános lelkesedéssel egyhangúlag elfogadtatott, és az előadott indítványnak, illetőleg óvásnak előterjesztésére Csengery Imre alkotmányos főjegyzőnk felkéretett. Ma reggel 9 órakor a megyeház tanácsterme terve volt. Jelen volt majdnem az egész bizottmány ; jelen volt az egész 1861-ki alkotmányos tisztviselői kar. Mindenki szokott helyét foglalta el, úgy, mint a jogok gyakorlatának utolsó idejében. Megható volt együtt látni mindazon honfiakat, kiket e teremből négy év előtt a szuronyok űztek szét. Megyénk népszerűbb fiai, Lwlv- V» FAlmón MichAlpy,V TjftlOS és Csengery Imre beléptökkor lelkes éljenekkel fogadtattak. De ezen lelkesedés daczára, ünnepélyes, mondhatni magasztos komolyság vonult végig a tanácskozmány hangulatán, mindenkinek keblét önsuly terhelő, a törvénytelen helyzet érzete. Szlávy József ő maga főispáni székét éljenzés között foglalta el és a gyűlést következő beszéddel nyitotta meg: „Először van szerencsém e megye termében felszólalni, és midőn körülöttem látom ezen számos és díszes közönséget — és ha gondolatban végig tekintek azon fényes nevű, kitűnő tehetségű és nagyérdemű férfiakon, kik a legrégibb kortól az alig elmúlt időszakig e megye kormányát kezükben tartva, e megyére áldást terjesztettek, maguknak pedig fényt, dicsőséget szereztek , méltán elfogulok és kételyek támadnak bennem, váljon ily férfiak után méltóképen fogom e betölthetni e helyet ? „Az utóbbi időben kinevezett főispánok között sokan nálam sokkal kedvezőbb helyzetben voltak, midőn a kormányzatukra bízott megye bizottmányát ugyanezen czélból üdvözölték, melyből én szerencsés vagyok önöket uraim e mai napon üdvözölni. — Hivatkozhattak a megyékben leélt multjukra; maguk körül látták régi bajtársaikat, elvrokonaikat. A régi alkotmányos időben alkalmuk volt, mint a megye közönsége tagjainak, részt venni az alkotmányos vitákban , mint megyei tisztviselőknek a megye közigazgatásában. Alkalmuk volt elsajátítani a közjogi kérdésekben a kellő jártasságot, a vitatkozások közben a kellő tapintatot , megismerkedni a gyakorlat útján a megye szervezése, közigazgatása és törvénykezésével. „Mindezek helyett én csak puszta jóakaratot, jószándékot hozhatok magammal, és azon csekély közjogi és közigazgatási ismereteket, melyeket e megyén kívül töltött rövid hivatalos pályámon — és a nyilvános élet teréről visszavonulva, üres óráimban tett tanulmányaimból meríthettem. „Ha mind e mellett sikerülne idővel e megye bizalmát megnyernem, a megyének közvetlenül — és közvetve a hazának némi hasznos szolgálatot tehetni, bőven jutalmazva volna a munka, melyet e czél elérésére minden erőm megfeszílésével fordítani akarok. „Ennyit magamról, midőn e megye közönsége előtt először szót emelni szerencsés vagyok. „Ami magát, a mai gyűlés tárgyát illeti, arról , annyiszor és oly tekintélyek által volt elmondva , és hírlapok által a közönség tudomására hozva mindaz, ami arról elmondható, hogy csak ismétlésekbe esném , ha magam részéről is elmondanám azt, amit mások talán több alapossággal mondtak el, mindenesetre ékesebb szavakban, mint azt én tehetném. De talán szerénytelenség is volna, ha e megye értelmes és hazafias közönségét a fenforgó viszonyok méltánylására, és ennek következtében óvatosságra, mérsékletre és hazafias önmegtagadásra felszólítanám. És azért további bevezetés nélkül magához a dologhoz akarok szólni. „ő Felsége a magyar országgyűlést f. évi j dec. 10-re összehini, és legkegyelmesebben megengedni méltóztatván, hogy az 1861. november 5 én kelt legfelsőbb elhatározás folytán feloszlatott megyei bizottmányok a választó kerületek és központi választmány megalakítása végett összehivassanak, volt szerencsém a 1861 - i bizottmányt és mint annak kiegészítő részét, az akkori megyei tisztviselőket a mai napra össze hini. Ha netalán egyik vagy másik a meghivandók közül a meghívást meg nem kapta volna,amit nem hiszek), méltóztassanak azt annak tulajdonítani, hogy vagy az illető lakhelyéről nem volt kellő tudomásom, vagy pedig, távol lakván az illetők a posta állomástól, a meghívás elhozatala iránt nem intézkedtek. „Ezek szerint a mai gyűlés alaki törvényszerűsége ellen sem lehet vén kifogás: felkérem Gyalokay Lajos urat, (tiszteletbeli alkotmányos főjegyzőt) szíveskedjék felolvasni 1) főispánná történt kineveztetésemet, 2) Ő Felségének az országgyűlést összehívó k. k. rendeletét, 3) a nm. m. k. h. tanácsnak ennek következtében kibocsátott intézményét.“ Éljenzés után, mely által a főispán ur személye iránti rokonszenv bebizonyittatott, a felnevezett okmányok felolvastatván, Csengery Imre alkotmányos főjegyzőnk és volt országgyűlési képviselőnk a következő remek beszédet tartotta : „Tisztelt Vármegye! Négy évi hallgatás után hadd mondhassam még egyszer: Tisztelt Vármegye ! „Ha rendezett közjogi viszonyok közt élnénk , ha alkotmányos helyhatósági jogainkat egész terjedelmökben gyakorolhatnék ; elnök főispán urat, a ki ez alkalommal először jelenik meg gyülekezetünkben, a szokásos üdvözléssel kellene fogadnunk. S a férfiú, a ki a szabadság iránti szeretetét egykor már személyes szabadságának feláldozásával is megpecsételte, — a férfiú, a ki utóbb évekig velünk együtt tűrt és szenvedett, és az 1861 diki rövid korszak vége felé , a már születése óta haldokló , de kimúlni még most sem bíró provisorium kezdete előtt , csaknem egyszerre velünk lépett vissza magányába , — a férfin , akinek jelenlegi hivatalához is reményeket kapcsolni vagyunk jogosítva — a férfiú, mint ő, az őszinte tiszteletnek nyilvános adóját méltán is igényelhetné tőlük. És aztán jól tudjuk mi, hogy a politikai intézmények és rendszerek magukban többnyire élettelenek és csak emberekben és emberek által nyernek életet és kifejezést. Ismerjük mi a különbséget, hogy míg a hűtlen és tisztátlan kezek képesek a legjobb törvényeknek hatását is megmérgesiteni, addig a jóakarattal és becsérzettel biró egyén még a hibás rendszert is enyhiteni és jobbá tenni tudja. Azonban a mostani helyzet uralg mindnyájunk fölött. Sem a főispáni beigtatás, sem az eskü letétele, melynek ünnepélyét szokta volt követni az üdvözlés, nem tárgya a mai tanácskozásnak. A legmagabb rendeletnél fogva, mely a bizottmány elébe a legszorosb és legkizárólagosabb korlátot emelte, ennek eljárása csak kimért és szenvedőleges lehet. S igy a mi kebleink hárai csak egy hangot adhatnak, melylyel az örvendezésnek kiadásai nem jól fognának vegyülni. „Valóban aki e tetemet látta volt 1861-ben, és látja most 1865-ben , nem tagadhatja a kettő közötti nevezetes különbséget. Mindkét ízben az országgyűlésnek előküszöbén álltunk. Akkor talán kevesebb kilátás lehetett a sikerre, és mégis vidámság sugárzott az arczákon, emelkedett volt a szellem, és az öröm hullámzásai nem mindennapi áradozást tanúsítottak. Most talán aozeieuD szemlélhetjük a reményt eieuuieushez, és mégis sötét komolysággal találkozunk, és nyomott hangulat tartja elfoglalva a kedélyeket. Mintha valaminek hiját éreznik; mintha elvesztett vagy még el nem érkezett kedvesünket fájlalnánk ; mintha e teremre s e teremben levőkre illenének a költőnek ime szavai : „Járj csendben itt, ne oly nagyon ; e ház népen halott vagyon.“ „Igaz ugyan, hogy e nevezetes különbséget okozza az is, mivel 1861-ben keserűen csalódtunk, s mivel ily csalódás után reménynek és örömnek nem oly könnyen engedjük át magunkat. De legfőbb, legérezhetőbb oka e különbségnek az, miszerint a törvényhatóságok, melyek 1861-ben friss és uj életre kelve működtek, 1865 ben még helyreállítva nincsenek. „Nyíltan ki lehet mondani, miképen a törvényhatóságok visszaállításának elmulasztása nem egyéb, mint a nemzet közvéleményének félreismerése. — A politikai intézmények sorában nincs a nemzetnek féltettebb kincse, mint a vármegyei rendszer. Ez volna ez, amit a drága romok közül a nemzet mindig legelőször keresne fel, és követelne vissza. Ez volna az, amit a tengerészek szokása szerint, akik a sülyedező hajót a kevésbbé értékesebb tárgyaknak vízbe dobásával mentik meg, legutoljára vetne el a nemzet magától. „De nincsen is intézményünk, mely a nemzetnek annyi szolgálatot és hasznot tett volna, mint a vármegye. Harczban és békében ez adta a zászlót és a szószéket, katonát és a tisztviselőt, a hőst és a törvényhozót. Ez volt, védbástyája a szabadságnak, megtörő sziklája az alkotmány ellen intézett ostromoknak, menhelye a szabad szónak és véleménynek, megváltója a nemzeti nyelvnek és nemzeti létnek. „A nemzet testében a törvényhatóságok képezik a szerveket, melyek a vérkeringést, az életnek eme föltételét, leginkább eszközük, éslemozditják. Az államgépezetben a törvényhajtóságok a szelepek, melyeken a túláradó gőzök és felesleges nedvek elkipárolgnak. S azok , akik az 1861 -diki országgyűlésnek élesebb felszólamlásai ellen panaszkodnak , meg lehetnek győződve , hogy ha azon országgyűlést nem előzik meg a vármegyék és városok tanácskozásai, az országgyűlési kifakadások mind sűrűbbek, mind hevesebbek lesznek vala. „S nemcsak egy ezredéves múltnak emlékezete tette ily kedveltté a megyei rendszert. Az ami a rendszernek annyira kimondhatatlan becset ad, abban is áll : mivel nyelvét kivéve, semmije nincs a rokontalan magyarnak, a mi annyira sajátja és nemzeti tulajdona volna, mint a vármegye. Önmagából és önmagával eredett és képződött ez. Mintegy’ kinyomata a magyar vérnek és magyar jognak. Egyszerű és patriarchalis jellemzi, mint a magyar. Fogékony és fejleszthető, mint épen a magyar. „És ez az ősmagyar szerkezet az, aminek visszaállítását a kormány mindeddig elmulasztotta. Feladatul tűzte ki magának,hogy fölélessze és újonnan átplántálja a történelmi jogokat és önkormányzatot. S mellőzi s használatlanul haggyja a földet, melyben azok legotthonosabbak, és leggyorsabban eresztenének újabb meg újabb gyökereket. Czélt akar érni. S nem siet megragadni az eszközt, mely a mellett, hogy legbiztosb, legközelebb is áll hozzá. „Megszüntette a kormány az 1861-ben felállított hadi törvényszékeket. De vajjon mit változott ez által a kivételes állapot ? A népnek igen kevés baja volt a haditörvényszékkel A nép, s miként az Írásbeli Tamás, ujjaival lát, és amit így lát, azt finom elméleti okoskodások nem verhetik ki fejéből. S a nép a maga mindennapi érintkezéseiben most is ugyanazon hivatalnokokat látja, akiket a haditörvényszéki villám borítója alatt vezettek be hivatalaikba, s a kikben bizodalma már csak azért sem lehet, mivel azok mint a szabad választások ellentétesei léptek föl. A nép saját községi elöljáróin kezdve, egyetlen egy törvényesen constituált hatóságot sem lát az országban. Csoda-e tehát, ha hinni és remélni alig bír ? „Bizodalmat vár és követel a kormány a nemzettől. Hiszen mindazon lépéseiben, melyek a törvények visszaállítására vezérelnek, a törvényesség és hazafiság határáig mindnyájunk támogatására számíthat a kormány. De miért nem bízik tehát ő is a nemzetben ? Miért fél a vármegyéktől , ha ugyanazon törvényességet akarja, amelyet a vármegyék is akarnak? Miért nem igyekszik megnyerni a vármegyékben a legfáradhatlanabb, és a legkitartóbb szövetségeseket ? — Az aczélban és korában külön külön és ugyanazon erő rejlik, de a szikra azért csak úgy jöhet létre, ha a kettő egymással érintkezésbe hozatik. így származik a kormány és nemzet közötti kölcsönös birodalom is. Lehet mindkettőnek jó és közös czélja,de arra, hogy közöttük a birodalom frigye létesüljön, mindkét félnek ugyanazon egy pontban való érintkezése, és közreműködése kívántatik. „De mindezek fölött áll a legmagasabb szempont, a törvények szemponja. „A törvények egy összefüggő s elválaszthatjlen egészet képeznek. A törvényeket egy részben megtartani, más részben megszegni, és mégis a törvényességre hivatkozni, nem lehet. Aki egy törvényt megszeg, az összes törvényeket sérti meg. A törvényszegés pedig, akár a kormánynak, akár a népnek részéről, mindig megbeszólja magát. „Vessünk tehát egy pillanatot arra: hogyan állunk a törvényesség tekintetében? Az 1861-ik évi országgyűlés, mint felirataiban, mind eloszlatásakor tett óvásában, melyek e nemzetnek egyetemes politikai hitvallását fejezik ki, világosan kinyilatkoztatta, hogy az országgyűlésnek kiegészítése, s a felfüggesztett törvényeknek tettleges visszaállítása előtt, értekezésekbe és újabb törvények alkotásába bocsátkozni nem lehet.Az országgyűlés kiegészítése érdekében történtek a kormány részéről intézkedések. De ezen intézkedések, a törvényhozás által már eldöntött kérdést tevén újabb tanácskozás tárgyává, egyátalában nem állanak a törvényesség színvonalán. „A felfüggesztett törvények sorában kiváló helyen áll az, mely a független magyar felelős minisztérium alakítását határozza meg. S miután nemhogy ezen felelős minisztérium visszaállíttatott volna, de sőt inkább annak helyére a törvény által megszüntetett testületi kormányzat léptettetett, tisztán áll, hogy a fenálló kormány nem bír a törvényesség kellékével. „Végre a felfüggesztett törvényeknek á átalában az alkotmánynak lényeges részét képezik azon törvények, melyek a megyei hatóság fentartásáról rendelkeznek. Ezen hatóság a 48-ik évi 16. t. ez. által, külső szerkezetében ugyan IUClglVUVOV/U Aj Ixvl vaL iU.^1 • ity vív Vgjonovamm^ minden törvényes jogainak gyakorlatában meghagyatott. „Midőn tehát a kormány egyfelől féz ország gyűlését összehívta, másfelől pedig a megyei bizottmányt kizárólag a képviselői választások iránti intézkedés végett gyűjtvén egybe, a megyei hatóságot teljesen és törvényesen vissza nem állította: a bizottmánynak, a tényleges hatalommal szemközt, csak azon két mód között lehet választania, hogy vagy semmibe ne avatkozzék a teljes visszaállítás nélkül, s így az országgyűlési képviselők választását is akadályozza, vagy pedig ily egyoldalúlag is foglalja el a számára legalább egy részben megnyílt törvényes tért, s ekként az országgyűlés egybejövetelére, részéről is közreműködjék, vehetvén magára az országgyűlés gátlása miatti súlyos felelősséget, s az országgyűlésnek hagyván fenn a további kibontakozást, csak az utóbbi módot választhatja. „A bizottmány az én véleményem szerint, nem „Azonban úgy hiszem, hogy midőn ezt cselekszi a bizottmány, köteles egyszersmind a hűségére bízott törvényeket is megóvni , és mindazt megtenni, ami részéről a jövendő számára a törvényeknek megtartását iztosíthatja. „Az én indítványom tehát oda terjed: „Jelentse ki a bizottmány, hogy azon alkotmányos törvényekhez, melyeken az ország és országgyűlés integritása, úgy a felelős minisztérium és a megyei hatóság alapszik, állhatatosan ragaszkodik. „Jelentse ki a bizottmány, hogy a kormány abbeli törvénytelen eljárása ellen, minélfogva a bizottmány az alkotmányosan választott tisztikarnak hozzájárulása nélkül hivatott össze, s annak működése egyedül az 1848. évi 5. t. sz. szerinti intézkedésekre lön szorítva, ünnepélyes óvást tesz. „Jelentse ki a bizottmány, hogy a kijelölt korlátok között működését egyedül az országgyűlés egybejöhetése tekintetéből, és oly világos fentartás mellett teljesíti, miszerint innen jövőre nézve következés ne vonathassék. „Voltak korszakok a nemzet életében, midőn évek során keresztül nem tartatott országgyűlés. De fenálltak a megyei hatóságok, és folyvást és mindaddig küzdöttek az országgyűlésért, míg sikerült azt kivívniok. Jelenleg a történetekben eddigelé példátlan azon esemény áll elő, miszerint országgyűlés ül össze vármegyék nélkül. Az országgyűlésnek lesz tehát feladata, felszólalnia a megyék lételéért. „Jelentse ki azért a bizottmány, hogy valamint egyéb alkotmányos intézmények, — úgy különösen a megyei hatóságok visszaállításának előleges eszközlését, az országgyűléstől várja és reméli„És ily óvás után, úgy vélem, bebocsátkozhatunk a központi választmány megalakításába. „Van szerencsém végre az általam indítványozott óvást is írásban formulázva benyújtani. Nem egyéb az, mint beszédem utórészének jegyzőkönyvi alakba öntött szó szerinti tartalma.“ Ezen beszéd, mely meleg érzéssel és a szilárd meggyőződésnek hangjával volt előadva, kimondhatatlan tetszésben részesült. Az indítványozót: óvás szűnni nem akaró éljenzés között egyhangúlag elfogadtatott. A főispán úr kijelentette, hogy ezen óvás ellen nem tesz kifogást. Ezután a központi választmány tagjai megválasztatak és a jelenlevő tagok a törvény által előirt esküt letették. A közgyűlés egyhangú határozatához képest a központi választmány elnöke Miskolczy Lajos 1861 iki első alispán, akadályoztatása esetére pedig helyettesei báró Gerliczy Bódog 1861-iki másod alispán és Ambrus János 1861-ki harmad alispán. Nehogy pedig a központi választmány, mint a megyében egyedüli alkotmányos testület a provisorium hivatalnokaival érintkezni kényteleni tessék : elhatároztatott, hogy a szükségel hirdetéseket a központi választmány elnöke közvetlen a főispán utján fogja eszközöltetni. Végre főispán ur, a törvényes önkormányzat mielőbb visszaállításának óhajtását kifejezve, a gyűlést feloszlatá. A központi választmánynak ma d. u. 4 órakor tartott gyűlésében a szavazatszedő küldöttségek, valamint a választási elnökök és jegyzők megválasztattak, és elhatároztatott, hogy az összeírások 1. évi nov. - től kezdve 14 napig fognak eszközöltetni; a képviselők választására határnapul pedig nov. 27 ik napja jön kitűzve Gy. Gy. Mártsáron-Sziget, oct. 4. Mai napra hivatván össze megyei bizottmányunk 1861-ik évi tagjai, egy pár távollevő kivételével, a tagok teljes számban jelentek meg. A bizottmányi ülést a lelkesedéssel fogadott s közbizalmat biró főispánunk a körülményekhez alkalmazott jeles beszédével nyitá meg, melyben elősorolá, hogy a legközelebbi négy év alatti kísérlet mint a korábbiak, a kormányra nézve siker nélkül buktak meg, s bennünk méltó aggodalmakat keltettek, s hogy tudja, miszerint alig van valaki polgártársai közt, ki ne zárna keblébe fiatal méltó fájdalmakat, melyeknek nyilvánítása által azt enyhíteni ne óhajtaná. — Azonban jobban szeretvén mindnyájan hazánkat, mint gyűlöljük ellenségeinket, engedjük át magunkat a jövő reményeinek, s a jelennek élve, a közegyetértés fentartásával igyekezzünk megyénk boldogságát előmozdítani, legyünk hívek eddig tanúsított higgadtság és önmérsékletünkhöz, annyival inkább, mivel a 61 . febr. 26-ki patens által támasztott aggodalmainkat f. év sept. 20-án kiadott legfelsőbb nyilatkozat eloszlatta. Miért is hálás köszönetet mond ő cs. k. apóst. Felségének, s bizalomra hívja fel a b. gyűlést jelenlegi kormányférfiaik iránt. Ezen vázlatban közölt megnyitó beszédet követett éljenzések után a főjegyző Üdvözlő főispánunkat, s azon indítványa, hogy ő Felségéhez hódoló irat intéztessék, egyhangúlag elfogadtatott. A sept. 17-ről kelt országgyűlést egybehívó levél felolvasása után a főispán indítványára ö Felségéhez az országgyűlés egybehivása s az alkotmányunk helyreállítása tekintetéből tett intézkedéseiért hála felirat intézése s főcancellár és tárnokmester m mguknak bizalom-szavazása ment határozatba. A képviselő választókerületek felosztása s fő helyeinek meghatározása tekintetéből az 1848. V. t. ez. 7. §-a a) pontja szerinti küldöttség javaslatába, megdönthetően okokkal támogatott azon javaslat, hogy az 1848. évi felosztás és fő helyek tartassanak meg, egyhangúlag fogadtatott el, mert azon ellenkező indítvány, mely a ö«i,mi>minű szinny kormánya alatt elszéditett, s mig egészen ki nem ábrándult, s tudtán kívül a reactionak szolgált egyéntől jött, annyival inkább sem érdemel figyelmet, mert ellenébe épen azon községek elöljárói s bizottmány tagjai, kikre támaszkodhatni vélt, már a gyűlésen akartak nyilatkozni, s ki az ő nevükbe megbízásuk nélkül mert szólni —rendre utasitni — de erről a békeszeretők által lebeszéltetvén, az ülés után főispáni masgának nyilvánították, hogy ők a nevükben beszélésre senkit se biztak meg. A központi választmány 61 ik évi tagjai hagyattak meg, egyedül az elhaltak helyet töltettek ki, nagyobbrészt egyházi férfiakkal. Ezzel bezáratván az ülés, a jegyzőkönyv hitelesítése f. hó 5 éve tüzetett. Hatfaludy Sándor első alispán és Mihálka László főszolgabíró által 4-én rendezett ebéden, főispánunk által megkezdve tartattak mások által is, hazafiság s alkotmányos érzelemtől tündöklőtt pohár-felköszöntések. A képviselő választás állván előttünk, ezen lakomából csak az arra vonatkozókat idézem. Andruchovits János trebucsai gk. lelkész, Szaplonczay József mint Sziget választó kerületének értehossziglani képviselőjéért, Márkus István mint Huszt kerület képviselő jelöltjéért, Mihály Gábor és Péter mint felső és Kaszó kerületek jelöltjeiért, Illyasevics g kath. esperest Várady Gábor mint Técső kerület képviselőjéért emelvén poharat, mindnyájan lelkesedéssel üdvözöltettek. Hogy Schmerling-Zichy kormánya alatt szabadon folyt bujtogatások, megyénk különböző ajkú polgárai alkotmányos érzületén mily hajótörés szenvedtek, s minden kisértések ellenére, eddigi alkotmányos vezéreik T. Szaplonczay József és Várady Gábor urak zászlóikhoz hűk tudtak maradni,fényesen bebizonyították az által: a tiszavölgyi helységek képviselői a most emltett ebéd alatt nagy számmal megjelenvén, magyar és orosz nyelven üdvözölték Szaplonczay József urat mint alkotmányos vezérüket, s továbbra is bizodalmuk és nagyra becsülésökről biztosítván, fölkérték, hogy őket az országgyűlésen ismét képviselni szíveskedjék. Ugyanily fényes bizonyítványát adták szeplőtlen hazafiságuk, s következetességöknek, a Técső választó kerületbeli helységek elöljárói, és számos bizottmánybeli községi képviselők, midőn ugyancsak 4-én a bizottmányi gyűlés s Főispán c mltsága előtt tett azon tiltakozásuk után , miszerint a gyűlésen nevökben szólott egyén elveit magokénak nem ösmerték, T. Várady Gábor ur lakására mentek, ki a gyűlésből épen akkor érkezvén haza, azt lelkesedett éljenzéssel fogadták, s üdvözlésén versengve körülfogták, s először nagy tiszteletű Batizy András helv. hitvallású esperest és técsői lelkész által szivreható s alkotmányos hazafiság érzetétől tündöklő beszéddel üdvözlé, s ezután minden helység bírája egyenkint orosz és oláh nyelven biztositá határtalan bizalmukról, s felkérék, hogy úgy most mint 1861-ben őket képviselni sziveskedék. Melyre Várady Gábor, a nyilvánított birodalmát magyar, orosz és oláh nyelven megköszönve, igérte, hogy eddigi programmjához híven, alkotmányos jólétünk előmozdítására fogja ezután is minden erejét fordítani. Leendő képviselőink az általános hangulat szerint: Spaplonczay József, Várady Gábor, Mihály Gáb., Mihály Péter; ha Pável Mihály oláh püsp.helyelnök kisebbségben marad,Markus Ist. Szilágyi István, mely szerint a több értekezleteken megállapodáshoz képest, két magyar, két oláh, és két orosz képviselőnk leend, — mi által Mármaros megye polgárai az egyetértés, testvériség, és alkotmányos szabad érzületüknek adják fényes bizonyítékát. A 4 iki bizottm. gyűlés és lakomát estve % 8- kor követett fáklyás zene, és Ő cs. k. Apostoli Felsége neve napja alkalmára főtisztelendő Pável Mihály püspöki helyelnök által mondott lelkes beszéd, a pár ezernyi polgárság által lelkesült éljennel fogadtatott. Meg kell azonban említenem, hogy ez alkalommal a megyeháztóli visszatérés alatt Szaplonczay József és Várady Gábor urak szűnni nem akaró éljenzéssel üdvözöltettek, mi hazafias érzelmük, és önzéstelen tetteikből eredő népszerűségük fényes bizonyítéka. — Marmaros megye ha volt eddig is alkotmányos érzelmeihez, s ha a tizenhat évi hajtogatások, s különösen a most lefolyt négy év alatt véghezvitt machinatiok nem voltak képesek megyénk nem magyar ajkú lakosait tévútra vezetni, bizton reményljük, hogy ellenségeink ármánykodásaikkal, jövőbe se fognak sikert aratni, s a különböző ajkúak jó érzelmű intelligentiájával karöltve,az alkotmány,igazság, testvériséggel felfegyverkezve, harczra készen fognak találni, és — mint most is — szégyelve fognak az elvesztett csatatérről visszavonulni azok, kik nemzetiségi s népboldogítási érzelmeiket csak nyelvökön hordozzák, s azáltal jövedelmező állomásokat eszközölvén maguknak, a most múlt évben ugyanazon népet, melynek képviselő szószólójául tolják fel magukat, mégis éhen halni engedték volna, ha alföldi testvéreink tízszeresen nem adják vissza az 1867/a- évben általunk részekre küldött kenyeret, a szájjal népboldogitók önkénytes adományaiból ugyan, egy szűkölködő orosz polgártársunk se enyhítette volna szükségeit. J. Sopron, oct. 13. A megyei bizottmány tagjai October 7-ikén nagy számmal megjelenvén gr. Batthyányi Géza elnöklete alatt esti 5 órakor előleges értekezlet tartatott mintegy 3—400 bizottmányi tag részvéte mellett. Ezen értekezlet egyhangúlag magévá tevék a sept. 29-ikén tartott szűkebb körű magán-tanácskozmány nézeteit, erőteljes és ellenmondás nélküli kifejezést adott ama bizalmatlanságnak, mely főispáni helytartó ar ő masga, mint megyénk kormányzója iránt megyeszerte uralkodik. Ennek folytán az értekezlet nagy többsége ő magának a megye kormányátóli eltávolítása iránt kérvényt határozott a frigu korlátnoksághoz benyújtani. Némelyek ugyan a kérvény felterjesztése ellen szóltak, mert a jelen értekezlet fölirat fölterjesztésére jogosított nyilvános testület tulajdonaival nem bírván, kérvényt ott, hol fölirat volna helyén, beadni nem tarták helyesnek ; — egyébként is a kérvényt a jelen viszonyok között elkésettnek, előreláthatólag sikertelennek s így merőben czéltalannak tekinték. A kimondott határozat következtében a kérvény szerkesztése Szilvássy Márton és Chapó Sándor urakra bízatott. Határoztatott továbbá, hogy a 10-én tartandó bizottmányi ülésben valamennyi bizottmányi tag, s a 61-ben visszalépett megyei tisztviselők mint a törvény értelmében bizottmányi tagok, akár lettek főispáni helytartó úr által meghíva, akár nem, résztveendőnek. Egyúttal kimondatott, hogy a 61 -i tisztikarból egy jegyző, tiszti ügyész, szolgabiró esküdt társával tiszti minőségükben legyenek jelen a bizottmányi gyűlésnek törvényes alakbani megtarthatása végett. Miután még a másnap alakítandó központi választmány ügye gr. Batthyányi Geiza urnak az elnökség elvállalása végetti megkérése, és az 1861. évben megválasztott választmányi tagoknak újbóli megválasztásának ajánlása, illetőleg az ezekből elhaltak vagy elköltözötteknek más egyének általi pótlásával elintéztetett, és az e szerint szerkesztett névsor átalános helyeslés mellett fölolvastatott, végre a gyűlésben részt veendő tiszti főügyész úr a megyei bizottmánynak törvénytelen alakban és törvénytelen ad hoc minőségben tett összehívása ellen az óvást megtenni utasítatott, az értekezlet szétoszlott már, a megye szabadelvű értelmisége által esti 7 órakor a képviselők választása tárgyában tartandó értekezletnek adván helyet. (Az itt közlötteket magán tudomásul veendőknek találtuk. Szerk.) Oct. 10 én. Délelőtti 10 órakor bizottmányi gyűlés a meghívott, s a meg nem hívott bizottmányi tagok részvételével. Elnöklő főispáni helytartó megnyitó beszédében üdvözli a gyűlést, előadá a bizottmány összehivásának jól ismert czélját, és Kis Lajos 1861. évi tiszti főügyész Kéry Péter akkori főszolgabiró, Kovács Antal eskütt, és Hőgyészy Béla tiszt, aljegyző személyeikben a gyülés törvényszerű megtarthatása végett szükségelt tisztviselőséget ad hoc helyreállítván, — az országgyűlést összehívó kegy kir. leiratot kihirdeté, mely háromszoros harsogó éljennel1 fogadtatott, az országgyűlésre vonatkozó főkormányszéki pótintézvény is fölolvastatván, a gyűlés híven azon elhatározásához, miszerint az országgyűlés létrejöttét gátolni semmiképen sem fogja, a tiszti főügyész által előadott, s a tegnapi értekezleten megállapított óvás után a törvényes központi választmány megalakításához fogott, és annak elnökét gróf Batthyány Géza személyében, valamint tagjaik az előző értekezleten megállapított jegyzék szerint megválasztás — ezzel a gyűlés feladatának megfelelvén, elnök úr által köszönő szavakkal bezáratott. Teljes elismerést érdemel főispáni helytartó úr a gyűlés ildomos, és eszélyes vezetése miatt, amelynek sikerült, minden élesebb kinyomatát az uralkodó hangulatnak a gyűlési teremből távol tartani. A bizottmányi gyűlés 101# óra után befejeztetvén, utána azonnal a megválasztott központi választmány tartá első ülését, gr. Batthyány Géza ur elnöklete alatt, jegyzőjének alulírottat választván meg. A választmány saját kebeléből kinevezé az összeíró kiküldöttségeket, kitűzé a választók összeírásának idejét, megválasztá a választási elnököket, helyi elnököket, és jegyzőket valamint egy ttal a választási napot is, nov. 15-ke, meghatározá. Oct. 11-én, Sopron városának bizottmányi ülése ma tartatott meg: üdvözlő, s köszönő fölirat küldetik ő felségének; óvás emeltetett a bizottmánynak csupán ad hoc összehívása ellen; megvá-