A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)

1865-10-22 / 243. szám

Hogy melyik párt erősebb, azt majd a válasz­tási szavazatok többsége fogja kitüntetni, s a másik párt iránt nem akarok tecriminatiókba bocsátkozni, csak azt jegyzem meg, hogy a Zsömböry zászló letépése alkalmával semmi ve­rekedés nem történt, s az illető párt hagyott em­ber volt, s ezzel akarták megtorolni.­­ Ugyan nem­régiben egy Zsömböry párt embere Detrich féle zászlót dobott le a hidas közé, tehát úgy látszik egyik párt sem dobhat követ a másikra, saját megalázása nélkül. Sőt mi a korteskedéseket illeti, a Zsömböry­­párt emberei éjjelenként zeneszóval az egész várost összebarangolják s az ellenpártot sérel­mekkel illetik. — Ez a valódi tények száraz le­írása. Lovász­y Sándor, t. aljegyző. Estyény, oct. 17. Folyó hó 16 án tartatott Veszprém megye mezöföldi járása központján Enyéngen a ven­déglői teremben nagy számmal egybegyült kö­vetválasztók értekezlete, oly czélból, hogy a fel­lépendő követjelöltek egyike — ki mellett a többség nyilatkozni fog — országgyűlési kép­viselőül egyértelemmel kijelölve legyen. Helyet foglalván az értekezletre egybegyült választó közönség a vendéglő teremében, a rend erkölcsi biztosítása szempontjából elnökül­t. Matkovics Tivadar mező-sz.-gyöngyi birtokos urat, mint a járásban kinevezett szavazatszedő bizottmány elnökét kérte fel, ki a közóhajtásnak engedett Matkovics mint elnök az értekezlet czél­­ját szabatos rövidséggel előadván, komoly figyel­mébe ajánlá minden jelenlevőnek a pártérdektől eltekintő mérsékletet, mint a lehető egyértelműség s közmegállapodás nélkülözhetlen alapját- Őt követte Csapó József úr, előadván nézeteit úgy a leendő országgyűlés fontossága, mint a meg­választandó követ jelle­me s képessége fölött; — végül pedig azon indítványt téve, hogy a követ­jelöltek mindegyike adná elő politikai nézeteit. Ez indítvány elfogadtatott. A követ jelöltekül kikiáltott gr. Festetics Pál és Kerkapoly Károly urak közül az elnöki fel­hívás először Kerkapolyhoz intéztetvén, ki elég ildomosan az elsőség jogát gróf Festetics Pál­nak, tekintettel születési és vagyoni állására, engedte. Csakis miután nevezett ifjú gróf — hi­vatkozva a 48-ki törvények születési előjogokat eltörlő czikkelyére —­ azon határozott nyilatko­zatot tette, hogy előbb, mint követ­­elölt társa nyilatkozni nem akar és nem fog , lépett fel Kerkapoly, s a közfigyelmet mintegy 3 óráig folytonos éberségben tartott, nemzetünk múlt­ját s jelenét hűn ismertető s a távol jövőre is ki­ható remek beszédében politikai nézeteit előad­ván, úgy a jelen volt értelmiségre, mint a köz­népre leirdatlan hatást gyakorolt, mit a többség szűnni nem akaró ü­dvkivánatokban fényesen ta­núsított Óhajtandó, hogy e remek beszéd olva­só közönségünkkel mielőbb megismertetve le­gyen. Kerkapoly után Gróf Festetics Pál lépett fel politikai hitvallásával, elismerte, hogy oly jártassággal mint az előtte szállott, — nem bir, az általa bőven kifejtett elveket azonban ma­gáéinak vallja, s hivatkozván ifjú éveire, fel­kérte a választók bizalmát. Végül Cserki István levele olvastatott fel, melyben betegség miatt gátolt személyes megje­lenése helyett politikai hitvallását küldte . Üd­vözöltük őt is, bár a többség nézete szerént óhajtandóbb lenne, ha eddig szerzett babérain pihenve a pályatérről egy kitűnő képesség előtt visszavonulni hazafiui teendőjének ismerné. Az értekezlet délután­­ 3-ra lett feloszlatva, az eleve kitűzött ezé­­t. i. egyértelműség, talán mert magyarok valánk­ ezúttal, sem valósult. Egy választó. Nagyszombat, oct. 17. October 6 án kelt felhívásával tűzte ki Octo­ber 7-ére a jelenlegi polgármester Jablanczy Sándor úr, a­ki tájékozásul legyen mondva — 1861 ben alkotmányos polgármesterré elvá­lasztatott, ugyanaz év november havában belé­pett, — azonban néhány év múlva a kinevezett polgármester rögtöni halála után ismét kine­veztetett az 1861 ben választott képviselőtestü­let közgyűlését — a várva várt napot. Azon körülmény, hogy a képviselő testület­nek meghívása, s a közgyűlés megtartása közé alig esik 24 óra, számítás lehetett a meglepetés­­re, mely a polgármester úr érdekei és czéljaira sokszínü diczióival kizsákmányoltathassék. Ezúttal azonban tévedt a polgármester úr, mert a képviselő testület nagykorúságot tanúsí­tott az ő felerőszakolt gyámsága ellen, azzal, hogy elnökösködése ellen óvást tett, s miután ő a közgyűlés eloszlatásával fenyegetőzött azon esetre, ha a testület ad hoc kebeléből választ elnököt — ez csak a magasztos ezer elérhetését tartva szem előtt a cs. kir. apostoli Felsége ke­gyelmes kezdeményezése iránti forró hazafiui hódolatból bocsátkozott ily előzmények után a napirendi tanácskozásba ; — bebizonyitá a törvénytelen elnök elleni bizalmatlanságát az­zal, hogy önvédelmi purificatióira, fennen hir­detett alkotmányos érzelmei biztosítására, fele­letet találni nem akart, hogy azon öndicsőitő passusra, melyben a parfarce elnök ki akarta emelni, hogy ő kinevezett állásában sem köve­tett el az adóbehajtás és ujonczozáson kivül semmi alkotmányellenest, — elmosolyodot­­tan bebizonyítá végzi a testület hazafiui ér­zelmeinek kinyilatkoztatása melletti függet­lenségét azzal, hogy a polgármester a gyű­lés feloszlatásának fenyegetésével közbevetett­e vétóját, melyet a hálaérzet kötelességében a képviselő testület megbízásából Pór Antal ta­nár — képviselő — fennen szárnyaló sastollá­ból folyt ő Felségéhez intézendő hála, felirat ellen megkísértett — visszautasitá, s annak fel­­terjesztése ellen fokonként felgördBett torlaszo­kat állhatatosan leküzdötte. Az ekként lefolyt közgyűlés után azt hittük, hogy az itt elegyenlitetett, melyben legelső al­kotmányos működésünk a bongyűlésre küldendő képviselő megválasztása körüli buzgólkodásun­k­­ban bátran haladhatunk. Csalódunk. — Ugyanis a nagyszombati vá­lasztó­kerület intelligens választóinak egy része az egyetértés érdekében előleges tanácskoz­­mányt tartván czélszerűnek, azt October 16 ára tűzte ki, melyre mind a helybeli mind a vidéki választókat néhány udvarias szóból álló, minden párt színezet nélküli falragaszok által kivánta Nagy Szombatba meghívni; — ezeknek a főka­­pitányi hivatalnál lett előleges bemutatása után a felragaszthatás rendőrfönökileg megengedte­­tett, Jablanczy Sándor úr azonban e meghívásokat nem csak a nyilvános helyekről, de a magán­házak kapuiról is hová a háztulajdonosok által tűzettek fel, a városi szolgák által erőszakkal letépetté.­­ Ezen a szabad választás szokásos előzményei s jogos gyakorlata ellen elkövetett kényuki csin ellen egyelőre a főméltóságu magy. kir. udvari cancelláriánál kértünk orvoslást, s táviratilag kértük a polgármester rendreutasítását; mi , azt hisszük, meg is történt, m­ert min­d a mellett, hogy 15-én a főkapitánynak meghagyta, hogy az értekezést erőhatalommal is gátolja — mit azonban ez csak írott parancs kiadása mellett tartott teljesíthetőnek, s igy az ukaz természe­tesen elmaradt — 16 án délután 2-től négyig számoz vidéki választó jelenlétében szép rend­ben az értekezést háborútlanul megtartottuk, az­tán befejezésül éltettük lelkesen megkoronázan­dó kegyelmes királyunkat, az imá­d­t hazát, s a következetes, buzgó, tiszta és munkás hazafi­­ságában megőszült kedves veteránunk Császár József követjelöltü­nket, ezt annyival inkább, mert tudtunkkal kerületünkben eddig nyíltan senki sem lépett fel, s azon teljes meggyőződés­sel oszlunk el, hogy a fejeiket még netán felüt­hető álpróféták ámításai a közjó iránt melegen érző tótajku választó társainknál is, mint pusz­tában a szó sikeretlenül fognak elhangzani. Hogy Jablanczy Sándor ur az értekezés ellen erőszakot nem használt, az bennünket nem le­pett meg; de igen­is az értekezés után általa felragasztatott eme hirdetmény: a t. ez. választók gyül­e­k­e­zete iránt közrebocsátott f­e­l­h­i­vások tegnap azért szedettek be: (recte letépettek) mert névtelenül lévén kiadva, sen­ki sem v­áll­a­l­k­ozott csendes lefo­lyásának biztosítására. Ezen v­árosi főnökség a gyüleke­­zet szándéka iránt senkitől sem lett előzőleg értesítve; (ez tisztelettel mondva nem áll) , mivel a választók még nem lévén összeírva s megala­pítva, az innen támadható zavaro­­dásokat meg kellett előzni (insum­ teneatis) különben a kellőleg rende­zett tanácskozás nem fog gátoltat­­n­i (datum post festa.) Nagyszombat, oct. 16 án 1865. a polgármester. Éhez nem kell commentár. Az affectált alkotmányos érzületek biztositá­­sát tönkre silányitó ily polgármesteri tett dol­gok érdekessége és érthetéséhez azonban ott az igazi generalis kulcs, hogy ő nagysága egy titokban működő kis fractió követjelöltje, s még egy részről ágensei álutakon vetik ki nép­szerűség halászatra horgaikat, addig Jablanczy Sándor ur mint polgármester Császár József nyilt homlokkal egyenessen haladó hivei jog­gya­korlata elébe dictatori mindenhatósággal akarja a gátakat felhányni; —­ azonban jó lett volna nem feledni, hogy itt nem egyedül a­­ szombati választókkal van dolga, a­kik egy része felett talán úrkodhatik, hanem hogy a kerület hatá­rozott nagyobb része oly vidéki választókból áll, a­kik Jablanczy Sándor úr épen semmi párt­fogásaira sem tartoznak ügyelni. Végül — minthogy néhány megnevezhető egyén kitöréseiből, a­kik szeretnének a Császár József híveibe kapczáskodni­ — világos lett előt­tünk az, hogy Jablanczy Sándor urak mind a közgyűlésem elnökösködés fenyegetéssel támo­gatott felerőszakolása, mind a hálafelirat elleni vétója, de legfeltűnőbben a meghívó falragaszok letépetése általi tüntetése csak kihívás volt a kedély felingerlése álta támasztandó zavar­gásokra, hogy annál biztosabban halászhasson : ezennel ünnepélyesen biztosítjuk őt, hogy habár Császár József hívei között sok tűzről pattant, legény van is, a­kiket ólmos bottal sem igen lehetne a határból kiugratni, mi egytől egyik az ügy szentségével járó állhatatos komolyság s becsületes müvelt emberekhez illő csendes lé­péssel fogunk czélunk felé haladni. Ujházy Lajos, Somogy megyéből, oct. 19. A marczali választókerületnek, a mai napon Marczali városában tartott értekezlete, melynek fel­data lett volna : az értelmiséget egy kö­vetjelölt körül csoportosítani, — óhajtott ered­mény nélkül oszlott szét. Az elnöklő gróf Szé­chenyi Gyula fölemlité, hogy némelyek gr. A­p­­p­o­n­y­i György ő méltóságát, akarják fölléptet­ni, — a nélkül azonban, hogy e kitűnő hazafi­nak a kijelölési szándék felől tudomása volna. Ezután Véssey Antal földbirtokos emelt szót s elmondá, hogy nevezett érdemekben gazdag ha­zánkfia neve előtt tisztelettel hajol ugyan meg; de ő és kerületünk értelmiségének jelentékeny része megyénk 1861-iki másodalispánját, Csé­pán Antalt kérte már fel és nyerte meg követ­jelöltül, ki mellett ő és párthívei meg is marad­nak állhatatosan. Ez elhatározott ragaszkodást többen is kifejezték, s egyszersmind figyelmez­tették gróf Apponyi pártját, hogy egyedül Csé­pán Antal ismert és jóhangzású neve leend ké­pes a köznépet úgy csoportosítani, hogy egy harmadik egyéniség ne kerekedjék felül, kit az értelmiség egyáltalán mellőzni akar, de a­ki vajmi könnyen csinálhat magának pártot­ . •­­ Az értekezlet végre abban állapodott meg, hogy tartassák még egy értekezlet. Adja isten, hogy több sikere legyen, mint a mainak. y. . .y. Megyei és városi állapotok. Közép-Szolnokmegye, oct. 9. A főispánokhoz intézett kanczellári körirat — átalános hangulatunkra — leverőleg hatott, amennyiben a már nélkülözhetlen megyei ön­kormányzatunk életbeléptetése ezúttal mellőz­­tetett. Megyénk lelkes veteránja s a tasnádi kerü­let 48 és 61-diki képviselője László Imre múlt hó 10 -én számos független és elfogulatlan ér­telmiséget a tasnádi kaszinói teremben tartan­dó értekezletre egybehívott, a megjelentek ta­nácskozása higgadt komolysággal folyt le, — a többség oda nyilatkozott : „miszerint megyei autonómiánk minél előbbi teljes visszaállításá­ban alkotmányos életünk fő garantiáját látja, — enne­k életbeléptetését sürgetni, ezért ernyedet­­lenül munkálkodni, mellőzhetlen hazafiui köte­lességnek tartja.“ Ugyanez alkalommal egyik jelesünk Szilágyi Lajos úr lelkesen felszólalt a 61-diki képvise­lők mellett, s bebizonyítván, miszerint azok az ország bizalmát teljesen birják, — abbeli indít­ványához , hogy megyénkben is újból megvá­­lasztan­dóknak véli — az átalános többség csat­lakozott. E gyenge vázlat szolgáljon kit képül ébredé­sünknek. S most, a midőn legsürgősb óhajaink nyilvánításával t. i. vajha oly egyéniséget nyer­nénk megyénk fejéül, kinek önzéstelen hazafi­­sága s rendithetlen jelleme gyógyírként hatna megyeközönségünk anyagi s szellemi bajaira, — akarom soraim bevégezni, veszem azon örömhírt, hogy ebbeli óhajunk ezúttal teljese­dett : ő Felsége által főispánul idősb báró Ves­zelényi Ferencz neveztetvén ki. N. G. Torontálmegye, oct. 18. Mellőzve az oct. 16-án tartott bizottmányi gyűlés leírását, csak az ezután történtek elbe­szélésére szorítkozom. Szárazon, s minden commentár nélkül soro­­zandom elé a tényeket, mehek, hiszem, így is némi érdeket költendnek. A fen idézett,nap délutánján, a megye értel­miségének egy részéből álló számos küldöttség, sok kiváncsi által követve, felkérése a két 1861-ki alispánt, Rónay Móriczot és Nicolics Sándort, őket megkérvén , hogy tekintve a ben­­nök központosuló bizalmat, és hazafiui áldoza­tot hozva, foglalják el elhagyott hivatalaikat. A két alkotmányos alispán ti nyilvánuló bizal­mat érzékenyen megköszönve,kijelenték , misze­rint elveikkel meg nem egyez, a jelen viszonyok közt hivatalt vállalni, mert a főispán általi ki­nevezéseket törvényteleneknek tartják , — mert bármily számos küldöttség, még ha a megyei bizottmány minden tagjából állana is, ennek nevében, bizottmányi gyűlésen kívül nem szól­hat; — mert a megyei tisztviselők, mint a bi­zottmány kiegészítő részei, a bizottmány nélkül még akkor sem működhetnének jogérvényesen, ha visszalépés és nem kinevezés útján jönné­­­­nek előbb elhagyott hivatalaikba. A küldöttség, többszöri ismételt sürgetései s eredménytelenségéről meggyőződvén, elbucsu­­­s­zott, a következő napra uj rohamra készen. Oct. 17-én tán több mint 400 tagból álló con­­s­i­ferentia ült össze. Az elnöklő főispán Karácsonyi László ur e ■ tanácskozmány tárgyát a következőkben álla­­­­pítá meg; először: szóljanak fel a tanácskoz­­­­m­ány egyes tagjai, akár ott, akár később szo­bájában, a jelen tisztviselők netaláni visszaélé­sei ellen ; másodszor: jelentsék ki, akarják-e a­­ főispánt egyes tisztviselők elleni vizsgálati ki­­­­s küldetések elfogadása által istápolni ? Több szónok kifejté, miszerint a tanácskoz­­­­mány ilyenekre rá nem állhat, mert vádló, s a vádlott kihallgatása nélkül bíró egyszemélyben nem lehet; főleg pe­dig : mert a tegnapi bizottmányi ülésben óvását jegyzőkönyvileg kijelentvén, ma a főispánnak, kinek törvényes hatáskörét el nem ismerte, ha­bár őt 1848 óta mint Torontál megye egyedüli törvényes főispánját tiszteli, segédkezet nem is nyújthat. Ekkor valaki hangzatos dictioban kiemelé, mennyire óhajtja az egész megye alkotmányos alispánjait elhagyott­ székeikben látni. Mire ezek felkapatnak,­­ nagy lármával az üresen­­ álló alispáni székekbe helyeztetnek. Azonnal szólni akarván, főispán ur türelemre inti őket, míg az elébb feljegyzett sok szónok j . mondókáját elmondja. Ezeknek szertecsapongó okoskodásait főispán ur összeterelve, később még egyszer kimondja, hogy a jelen értekezés tárgyát csak a felidézett két alispán előterjesztése képezheti. Erre a volt alkotmányos első alispán Rónay Móricz felszólal , hogy a megye közkívánságá­­nak engedve, kész az első alispánságot elfogad­ni, ha nem kinevezés, de visszahelyezés által juthat oda. Mely elhatározását, a tanácskozmány egy ré­szének kitörő eljenei üdvözlik. Az alkotmányos másodalispán Nikolics Sán­dor ellenben kijelenti, hogy tiszteli mások meg­győződését, de a magáét is tiszteltetni obaitja, és törvénytelen utón hivatalt el nem fogadhat soha. Este Rónayt pompás fáklyásmenettel lepték meg.­­ Bizonyos körben megpendítetett : jó volna Nicolicsot macskazenével megtisztelni. (Az ilyen hírt jobb a hitelesek közé nem jegyezni. Szerk.) Ez azonban elmaradt. Békésmegye, (Sz. András) oct. 16. Megyénk székhelyén oct. 2-kán tartott bizott­mányi ülésben megalakiták a 48 ki­r. t- et, ér­telmében a háromtagú központi bizottmányt, — bár ez alkalommal indítványba hozatott, misze­rint a három tagú bizottmány — más megyék pé­tlója szerint — körüljáró bizottmánynyá is alakuljon s ne a 16 község vándoroljon részint Orosházára, részint Gyomára választhatási jo­gaik élvezhetéseért magukat beíratni, mind a mellett fájdalom ! a bizottmány részéről e mél­tányos indítvány félre vettetett, nem lehet fáj­dalmainkat elfojtani, hogy Szent András és Öcsöd községe (13000 lélek nagyságú) azon nem érdemlett, de szánandó helyzetbe estünk, hogy a követválasztási cselekvényeknek, mint a polgári jogok legszebb és legdrágábbikának örvendenünk nem lehet, nem szabad, mert e szép jog gyakorlatában elénk gördített akadályok miatt részesek nem lehetünk, választó­kerüle­tünk központja Orosháza lévén a 6—7 mértföld távolság miatt főleg őszi időben, midőn igavonó barmaink a szántásban egészen kifáradnak, ki­számithatatlan nehézséggel jár kétszeri elmene­telünk, más megyék a három tagú központi vá­lasztmányt úgy tudták alkotni, hogy az körüljá­ró bizottmán­nyá is alakult és mégis nem az 1848 ik törvényekbe ütköző ; nem tudjuk fel­fogni, hogy miért nem ti­heti szabadelvű Békés­megye 1865-ben azt, mit más megy­ék megtehet­nek ? miért nem lehet nálunk is körüljáró bi­zottmányt alkotni? holott talán egy választó ke­rü­letben sincsenek ily nagy távolságra szétszór­va a községek ; fájdalom érzéssel teli kebellel írom e sorokat annyival inkább, mert saját me­gyénk szorítja meg saját kebelbeli községek választhatási jogát, saját megyénk az 1848. V. t. sz. betüszerinti értelmezésével — me­g neve­zet czikk által pedig a nép polgári jogokkal felruháztatni czéloztatott — többeket a földmi­­velő osztályból elszorit ezen szép polgári jogtól ; ha más megyék Békés megye példája szerint működnének, megnyugodva éreznénk önmagunkat, de fájdalom ! Magyarhon megyéi közül talán egyben sincs annyira megszorítva a választók joga; e tekintetben felterjesztettünk ugyan a napokban a magyar cancellár ö­nmagá­­hoz egy feliratot, s reméljük méltányos pana­szainknak meghallgatását, sőt reméljük, hogy a központi bizottmány maga is átlátva a nehéz­ségeket, küldeni fog kebeléből hozzánk bizott mányt, mely a választókat a helyszínen össze­írja. Többen vannak az orosházi választókerület­ben követjelöltekül felléptetve, de úgy látszik, hogy a közbizalom az országszerte ismert tudo­­mányosságú Greguss Ágostonban öszpontosul. Szent András és Öcsöd közönsége nevében jegyzette Zih Károly. Alsó-Fehérmegye, oct. 18. (Román congressus és magánértekezletek, kö­vetválasztási előkészületek.) A balázsfalvi g. e. érseknél nehány pap és több szóvivő titkos értekezletet tartott, úgy hi­szem, az érsek elnöklete alatt. Valóban titkon tartották meg ezt a gyűlést, miután csak későn tudhattunk meg róla holmit. A többi között azt határozták el , hogy a­míg meg nem engednek nekik egy congressust, addig sem a követvá­lasztásokba nem elegyednek, sem az ország­gyűlésre be nem lépnek. — Ezen határozat mineműségét constatálni nem szándékom, nem is hivatásom, csak is azt találom szükséges­nek és időszerűnek , miszerint jellezzem, mennyire érvényesíttetik ezen határozat a kö­vetválasztási előmunkálatokkal szemben , és váljon a román nép fektet e súlyt az ilyszerü határozatokra s oly színezetű értekezletekre, minők Gyulafehérvárott Axenténél is tartatnak. A megyei bizottmány II. Enyeden e hó 10-én összeült, abban több román értelmiség részt vett; rajtuk semmi nyoma sem látszott azon aggodalomnak, melyet a bécsi lapok annyira hirdetnek , sőt a választókat összeíró bizott­mányokban is működő állást foglalnak el s eszökbe sem jut nyert jogaik felett aggódni. A nép egészen közönyös, találkozik egy egy izgató félintelligens, de szavai falra hányt borsó­ként pattannak vissza, s a nép nem hisz nekik, miután annyiszor csalódtak már bennük. Megyénkb a mai nappal befejeztetett a vá­lasztók összeírása­ Az „Ost, Deut, Post“-nak czáfolatul elég legyen azon tényt felhoznom, hogy a pókafalvi járásban (15 falu mintegy 10 ezer lakossal) a nyolcz forint alap­­ján háromszáz­hatvanhárom vá­lasztó került ki és 92 nemesembe­r, de ezen 92 nemesember három annyi adót fizet, mint a 363 nyolcz forintos választó. Ha meg­tekintené az „Ost- D. Post“ és társai a „Finanz- Landes-Direction“ számadásait, meggyőződhet­nek arról, hogy az erdélyi nemes emberek és kiváltságosak az adóilletéknek legalább két­harmadát fizetik. Mert tudni kell azt, hogy je­lenleg a végrehajtási illetékek és adószedési költségek többre rúgnak, mint 1848 előtt az országos adó. R­ 1. Csongrád, oct. 18. Csongrád városnak az 1848-i törvények mint önálló testületnek egy követküldhetési jogot adván az országgyűlésre, a legfelsőbb helyről érkezett országgyűlésrei meghivó levelet vette az ez időszerinti tényleges városi elöljáróság. A megyén tartott e tárgybani bizottmányi ülés után a városi főbíró is meghivatta a múlt napok­ban az 1861-ki városi elöljáróságot az ugyan­csak azon évi városi képviselő testülettel. — Mely is összegyűlvén igen nagy számmal , kije­lenté a főbiró, hogy e testületet éppen csak az országgyűlésre küldendő követválasztási mun­kálatokra vonatkozó tanácskozás végett hivta meg, anélkül hogy valaki iránta bizalmatlansá­got mutatott volna, ő visszavonult. — Mire az összegyűltek tanácskozván, elnökül e gyűlésre volt 1861-ki polgárna­pot Kertész László b. ügyvédet kérvén fel, ki is azt e gyűlés tartamá­ra elfogadván, — hogy a gyűlés birjon minden törvényes kellékekkel, maga mellé az 1861-ben leköszönt tisztikarból kapitányul Balajthi Florist tiszti ügyészül Szabados Antalt, végre jegyzőül a most is n­ű­ködő Werner Andort szólita fel.­­ A hivatalban nem levő 1861 -i tisztikarral együtt a tanácskozmány kezdetét vette, és a követ­választási központi bizottmányt mégis alakította, melynek elnöke Kertész László, helyettese Sza­bados Antal, jegyzője Kádár Henrik lévén 18 bizottmányi taggal, — e hó 8 án meg is tartá a központi bizottmány ülését, mely alkalommal mindenek előtt a törvényszerű esküt testületi­leg letevén, elhatároztatott, hogy a szavazatké­pes lakosság f. hó 29-től kezdve nyár 12-ig összeirattassék, melytől fogva 18 -ig az összeírtak nevei a személyes megtekintés és netaláni fel­szólamlások végett a városházánák­ tanácste­­r­mben nyilvánosan kitéve leendnek. — Men­­nyiben pedig Csongrád város szavazat­ joggal biró lakosságának nagy része kint a tanyákon lakó mezei gazda, kik csak ünnep és vasárna­pokon lévén tömegesen honu, hogy pedig senki akadályozva ne legyen munkájában szavazatjog gyakorlata végett, a követválasztási határ­napot igen helyesen a központi bizottmány november k. 19-re vagyis vasárnapra határozta megtartani. Követjelölt kettő van: 1861-i megyei első alisp. Rónay Mihály és 1861-ki országgyűlési követ Eder István. B. Félegyháza, oct. 20. Mulaszthatlan kötelességemnek ismerem „A Hon“ 240. számában az „Ujdonságok“rovatában Kis Kun Félegyházát, nem különben az itteni „Társalgó Egyletet“ és „Népkört“ érdeklő a követválasztási mozgalmakról irt téves tudósí­tást helyreigazítani. Van négy követjelöltünk: Szabó József 1861- ki képviselő; — Szabó László 1861-ben e város főbírája; — Seres László telekkönyvi tanács­nok ; — s végül a „pusztakeresők“ jelöltje Hra­­bovszky Zsigmond helytartótanácsos. —■ E legutóbbi párt nyiltan hirdeti, hogy ő méltsga nekik megígérte, hogy a pusztákat — melyek­nek keresetétől már fenyiló perbe fogás ter­he alatt is eltiltattak — köztök felosztandja, nem különben az urakat is bezáratja, ha őt kö­vetté megválasztanáják.Hajlandó vagyok hinni, hogy min ez csak népámítás, de annál szomo­rúbb tény, és nem magam vagyok, ki óhajtva várom, hogy e mendemonda Hrabovszky úr által végtére az igazság kötelesség érzetében megczá­­foltassék. Folyó hó 8 kán már jelöltjük Budáról küldött zászlóját körülhordozván , követelték a tiszti fő­ügyésztől, hogy azt a kerületi házra kitüzetni engedje, mit nem teljesítvén,­­­őt is bezáratással fenyegették, — s ez idő óta folyik a reá szavazók összeírása. Ily körülmények között a „Társalgó Egylet“ és „Népkör“ — melyekben úgy szólván az it­teni összes intelligentia öszpontosul — nem ma­radhattak hátra s oly expediensről gondosk­d­­tak, melyről hitték, hogy a pártokra szakadás által könnyen elforgácsolható erőket képesek leendnek egyesíteni, s a „pusztakeresők“ párt­ját túls árnyalva — a sikert biztosítani. E czélból mind a „Népkör,“ mind a „Társalgó Egylet“ f. h. idén értekezletet tartott, Szabó Józsefet követjelötjének mindkettő közfelkiál­tással megválasztotta s egyszersmind határoz­­­­ták, hogy Seres László, és Szabó László követ­jelöltekhez azonnal kebelekből megválasztott küldöttség menesztessék, mely őket fölkérte, hogy a jelen, különben is nyomasztó s könnyen veszélyessé válható körülmények közt ne tegyék az ügyet még inkább kétségessé az által, hogy követelőitekül továbbra is megmaradjanak, ha­nem hozzák meg e város közönségének s a ha­zának azon áldozatot, hogy lépjenek vissza. Ezen jóakaratu kívánalma azonban mindkét egyletnek a nevezetteknél hajótörést szenvedett. Végül egyhangúlag határoztatott, hogy a kö­vetjelöltül megválasztott Szabó József megtisz­teltetéséül egy egy zászló nevezett egyletek he­lyiségeire kitüzessék. S helyesen is írja tudósí­tó, hogy a társalgó egylet részéről vasárnap (i. h. 15-kén) e jeligével ellátott zászló : „Éljen Szabó József Félegyháza város követe“ a város­ban — zeneszó mellett s é­l­j­e­n k­i­ál­tás­o­k közepette — körülhordoztatott, —­­ s annak befejeztével az egylet épületére kitü­­­­­­zetett. De nem kerestettek meg — mint ezt a fent­­­ érintett újdonság Állítja — egyik egylet részé­­­röl sem Hrabovszky urnak pártvezérei, hogy lépne vissza ; — miután jól ismeri mindkét egy­­­­let a félrevezetett nép pártvezéreit, kiknek a­­ népizgatás már több év óta kenyérkeresetek, s­­ kik már nem egyszer különféle bűntettekért fogva és elitélve voltak.­­ Jövőre sem szándékoznak a nevezett egyle­­­­tek, — erről is biztos tudomásom­ — ezen em­­­­­­bereket követjelöltjök visszalépésére felhívni. ‘ _______________ | Hivatalos közlemények. i­n cs. kir. Apostoli Felsége f. évi sept. 30-ról kelt legfelsőbb határozatával, Kellner Fri­­­­gyes, állandó nyugalomba helyzendő tanárt a­­ nagy-szebeni r. kath. normál főiskolánál, a ta­­­­nári szakbani sokévi hasznos működésének el­­l­ismeréséül, koronás ezüst érdem-kereszttel leg­­­ kegyelmesebben földiszinni méltóztatott. A magyar kir. udv. kanczellária Vera Pál­­ görög-katholikus áldozárt s tanárt a belényesi ■ gymnasiumnál, a nagyváradi görög-katholikus­­ tanitó-képezde tanárává nevezte ki. A „Hon“ magántáv sürgönyei. London, oct. 21. A kabinet meg­alapítása a jövő hét közepénél előbb alig­ha fog befejeztetni. Russell gr. meglehet maga tartja meg ideiglenesen a külügyi tárczát, a miniszterelnökség mellett; a miniszterek már részint megérkeztek, ré­szint váratnak. Frankfurt, oct. 21. A „NI. fr. Ztg.“ szerint a senatus mai ülésében egyhangúlag elhatározta volna ugyan­azonos jegyzékben kereken visszautasíta­ni Ausztria és Poroszország föltevését. Ezenkivül elhatározt a senatus, hogy ezen ügyet egyelőre nem terjeszti a szövetség­­gyűlés elé. K­öl­f ö I (I. Németország, Berlin, oct. 19. (A f­r­a­nk­­furti senatushoz intézett porosz és osztrák sürgönyök) oly titokban tar­tottak, hogy a „N. Fr. Zig“ csak akkor nyert róla tudomást, miután m­ár a frankfurti senatus előlegesen határozatot is hozott ezen tárgyban, — és pedig egy karlsruhei levelezője tudósítá­sából, a­ki megírta a nevezett lapnak az esetet, a sürgönyök tartalmát, s azzal fejezi be tudósí­tását, hogy értesülése szerint a frankfurti sena­tus el is határozó, egy szavazat-többséggel, mi­szerint a két nagyhatalom követeléséhez alkal­mazza magát. Erre a „Franki. Journal“ a következő hite­les közelményt vette: „Való ugyan a hír, hogy az itteni tanácshoz osztrák és porosz jegyzékek érkeztek, ellenben a tanács még nem hozott ha­tároztatott, azokra adandó válasz iránt, mivel a jegyzékek előbb a rendőr­hatósághoz utasíttat­­tak, jelentéstevés végett. Csak a rendőrhatóság jelentése után — a­mely egyébiránt már tegnap beadatott — fog tanácskozás alá vétetni a se­­natusnál ezen ügy.“ Frankfurtból pet. i 8-ról még ezeket írják a „National Ztg“-nak: Elterjedvén a hire, hogy osztrák porosz fenyegető jegyzékek érkeztek se­­natusunkhoz, nem kis mértékben zúdította fel a várost, főkép­p mint tegnap este a „N. Fr. Zig“ köztudomásra hozta, hogy a senatus egy sza­vazattöbbséggel elhatározó, hogy a két nagyha­talom követeléséhez fogja magát alkalmazni. Már a senatus elleni tüntetésekről beszéltek, s a törvényhozó testület kitűnő tagjaira akaró­nak hatni, hogy ezen ügyet a ma esti ülésben szó­ba hozzák. Hogy ez utóbbik meg is fog tör­ténni, valószínű, ámbár a „Fr. Journal“ hiva­talos eredetű közleményéből kiderült, hogy a senatus engedékenyé­géről szállongó hír nem igaz. Annyira még nem is érett meg az ügy. A rendes ügymenet szerint ugyanis előbb a rend­őrhatóság szólíttatott fel, jelentéstétel iránt, és ez oda fog nyilatkozni, vagy már nyilatkozott is, miszerint eddigelé nem volt oka a sajtó ellen avagy megtartott gyülekezetek ellen fellépnie, mivel eddigelé a frankfurti törvények terén mo­zogtak. A senatus csak jövő pénteken fog a kérdéses jegyzékek felett tanácskozni. (Hallo­más szerint nem ugyanazonosak a jegyzékek, s Ausztriáé sokkal szelidebb ) . Hogy az itteni porosz távirdai hivatal szigorúbb utasításokat kapott, abból is következtethető, hogy tegnap este visszautasítá egy itteni tudósítónak a sürgönyét, melyben a „N. Fr. Zig“-ban előfor­duló következő kitétel használtatott: „ellenkező esetben a két nagyhatalom maga veendi kezébe Frankfurt kormányzását.“ Ma a porosz távirda hivatalnál még a „fenyegető jegyzék“ (Droh­­note) kitétel is ellenzésre talált, melyet a töb­bi távirdahivatalok minden kifogás nélkül fo­gadtak.“ A „B. u. H. Zig“-nak Frankfurtból ugyanezen tárgyra vonatkozólag írják, miszerint a senatus azt határozta , hogy a szövetséggyűléshez for­­duland az őt fenyegető erőszakoskodás végett, ott keresvén kellő oltalmat. Egyébiránt úgy hal­­ad, kevésbé múlt, hogy a senatus azt nem fe­lelte a jegyzékekre, miszerint elég erősek a Frankfurtban fönálló törvények és hatóságok, más szövetségi kormányok beavatkozása nélkül is útját állani minden tulcsapásnak, úgy hogy ezentúl eleje leend véve minden ilynemű recla­­matiónak. Hanem egy senator állhatatos és rá­beszélő ellennyilatkozatának sikerült volna a túlnyomó többséget rábírni, hogy a két kabinet­nek egyidejűleg azt jelentené ki, miszerint min­­den beavatkozás a szabad város belügyeibe, erélyesen visszautasíttatik s egyszersmind ki fog kéretni a német szövetség védelmezése, annyival inkább, minthogy valósággal előfordult kihágá­sokat teljességgel nem lehet constatálni sehol, és még egy német kormány sem talált eddigelé okot rá, hogy a frankfurti törvények oltalmát

Next