A Hon, 1865. október (3. évfolyam, 225-250. szám)
1865-10-10 / 232. szám
232«iksz. Kedd, October 10 Előfizetési díj : Pesten K földre vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra.................................1 frt 75 kr. 3 hónapra......................................5 frt 25 kr. 6 hónapra......................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, a ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Mindin pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7-dik szám 1-es emelet. Szerkesztő lakása : Ország-ut 18 dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint Harmadik évfolyam 1865. Beigtatási díj ; 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. fIPP” Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipari keresk f. sie fai és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása .Szervita-tér, gr. Teleky-ház E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak »1. ne jusson, melyben az 1862-ik évi jegyzékháboru befejeztetése után volt. PEST, OCTOBER 9. Politikai Szemle. (II.) Az angol lapokban — mint a „Köln. Ztg“ írja — még folyvást Ausztria főtárgya a politikai vitának. Azon hang, melyen az angol sajtó az átalános birodalmi alkotmány megszüntetéséről — vagy a hivatalos kifejezés szerint jobban mondva — annak felfüggesztéséről szól, bármily jóindulatú is, nem lehet kellemes Bécsben. A centralistáknak fájni fog, ha hallják, hogy a legrégibb alkotmányos európai állam sajtója törekvéseiket álomnak tekinti , mely semmivé jön, mivel valósulásának valódi föltételei hiányzottak, s a magasabb kormánykörökben sem örömest fogják hallani, miként az osztrák monarchia Angolország véleménye szerint nem nézhet áldásos jövő elébe, Velenczének kora feladása nélkül. Kibékülés Magyarországgal, Velencze átengedése, az állandó hadsereg csökkentése, szabad kereskedelem : ezek, mint az angol sajtó ritka egyhangúsággal állítja, azon egyetlen egyszersmind csalhatlan eszközök, melyek képesek az ausztriai monarchia előbbi állását benn és künn visszaadni. Ugyan a lap berlini levelezője szerint a porosz fővárosban azon véleményben vannak, hogy a September 15-diki egyezmény Rómára nézve okvetlen végrehajtatik. Azonban Romának, bár lassankénti lelkiismeretes kiürítése a véletlennek tár ajtót és kaput. Az orleanista körök ugyan azt állítják, hogy Roma kiürítése egy, a világot megnyugtató nyilatkozvány mellett fog végrehajtatni, s e végett Civitavecchia megszállva marad. De ezen körök alkalmasint kegyes óhajtásaikat fejezik ki. Ha egyszer a dolgok Olaszországban megindulnak, — folytatja a levelező — azoknak más kérdésekre, nevezetesen a német kérdésre hatása nem fog elmaradni. Az olasz bonyodalom, bármit óhajtsanak is porosz hivatalos körökben, szabad kezet adhat Poroszországnak. Ausztriának résen kell állnia. Az „Ind.berge“-ben olvassuk, hogy Angolország nem igen pártolja azon politikát, mely szerint Poroszország megkapván a herczegségeket , Dánország visszahelyeztetnék északi Schleswig birtokába. A büszke Albionra mint vélik, az fáj, hogy kikötők jutnak a balti tengeren Poroszország birtokába. Egyébiránt senki sem hiszi,hogy Angolország fegyverrel, vagy hogy csak erélyesen is elleneszegülne Poroszország terjeszkedési törekvéseinek. Némelyek úgy okoskodnak, hogy Poroszország nemsokára úgy megvásárolja Holsteint , mint megvette Lauenburgot ; könnyen megeshetik azonban, hogy azok, kik így vélekednek, nemsokára érzékenyen fognak csalódni. A „Nazione“ azt írja, hogy a franczia foglaló hadcsapatok öszpontosítása a római tartományokban (Frosinone és Velletri) november 15-kén fog megkezdődni. Az „Italic“ szerint a francziák már öszpontositási mozdulatokat tennének. E közben növekszik az izgatottság Olaszországban s a kiáltás „Rómába!“ „Velenczébe !"“ egymást tulhangozza. Hasztalan legkitűnőbb férfiaiknak az angol lapok által viszhangoztatott intése, hogy Olaszország pénzügyileg feneketlen mélylet szélén áll s belügyeinek rendezésére kellene gondolnia. Talán sikerülene mégis a parlamentnek — mint a „Presse” véli — az országot ismét lecsendesitni. A „Norddeutsche Alig. Zug“ közli: „A dunai fejedelemségekből érkező öszhangzó tudósítások szerint ott igen komoly bonyodalmak vannak előkészülőben. Tény, hogy Mihály Szerbia herczege és Kuza hg között véd- és daczszövetségszerű egyesség köttetett bizonyos eshetőségekre, s azt állítják, hogy orosz befolyás volna a játékban. Tény az, hogy a félhivatalos „Patrie” igen heves czikket közöl a sz. pétervári kabinet ellen, amelyben a sértések nem hiányzanak. „Oroszországnak ha nincsenek is veszteni való milliói egy európai háborúban — írja a „Patrie“ — mindig van néhány ezer francia kéz alatt, egy cselszövő fizetésére.“ Egy félhivatalos lap ily hangja minden esetre oda mutat, hogy a Seine mellett bizonyos körökben nem állanak barátságos lábon az orosz politikával ; a franczia sajtó azonban, mely az utóbbi lengyel fölkelés alatt is ily hangon beszélt, nagyon jól tenné, ha kifejezéseit mérsékelné, hogy később azon helyzetbe Az angol parliamentismis és a franczia felelős minisztérium. II. Tekintsük most a franczia felelős minisztériumot. Az mind fogalma, mind eredetére nézve az angolhoni alkotmánnyal ellentétes. Ez (az angol) a népsouverainitásból lassan kifejlődött alkotmány, mely százados viszontagságokon menvén keresztül, korainak haladásos fejleményeit foglalja magában; holott az (a franczia a párisi utczákban történt három napi csatározásoknak rögtönzött eredménye, — mondhatni : még az ágyudörgés között uj fejedelemtől adományozott uj alkotmány, mely a centralisatios nép fölötti gondnokság minden kellékeivel el van látva. A franczia felelős minisztérium nem egy parliament kifolyása, de egy elűzött fejedelmi család ifjabb ágától trónralépéskor csábétkül nyujtatott a nemzetnek. Itt a fejedelem a minisztériummal egyetemesen megteremté a kamarákat, az egésznek alkotása alatt végczéljait : a centralisatiót és az ezáltal könnyen elérhető absolutismust mindig szem előtt tartva. — Angolhonban az actio alulról fölfelé indult meg, és századokon keresztül folytonosan alakított; itt megfordítva felülről lefelé hatott. Az egyik a fejedelem, a másik a nép initiativájából eredett, és így jön az, hogy a törvénybe iktatott miniszteriális felelősség absolutisticus indokból a minisztereket törvénykivételesekké képezi, és ezáltal az utó felelősség terhe alatt ezeknek törvények feletti hatalmat ad, miáltal a törvény ellenük holt betűvé vállktzik ; mert a) a, felelős miniszterLa megsérti a törvényt, mindig talál magának kibúvó ajtót, b) mert hogy ily miniszteriális felelősség végre nem hajtható, ez történelmileg bebizonyított tény, és mert végtére c) a miniszteri felelősséget elfogadva, azon dilemma közé szoríttathatunk, miként, vagy törvénytelenséget követ el a fejedelem, ha segédkezet nyújt (mit tényleges hatalmi állásánál fogva mindig tehet) a hibás miniszternek, vagy pedig lovagiatlanságot árul el, ha segédkezet nem ad azon embernek, ki a fejedelem és hatalma érdekében, annak jóváhagyása mellett ön koczkájára szegte meg a törvényt. Miből az következik, hogy a legloyálisabb monarchica alkotmányos ember is, fejedelme lovagiasságában nem kétkedve, nehogy alkotmányos szabadsága veszélyeztessék — mindig a monarchicus alapelvet gyengiteni leend törekvése, a monarchicus elv gyengítésében látván biztosítását a törvény sérthetlenségének. Utókövetkezménye pedig az ily tényállásnak csak kettő lehet : vagy a monarchicus elv megmentése végett a reactio utján az absolutismus felé evezni, vagy pedig a monarchicus alapelvnek örökös megtámadásából eredő elgyengülése következtében a kizáró népkormányzat fog hatalomra jutni. És ezen utókövetkezmények, hogy mily horderejűek, úgy vélem, azt nem szükség fejtegetnem. Ilyen eredményeket szülhet az annyira magasztalt franczia felelős minisztérium, mely magában Francziaországban is 10 évi létezése után az enyészetbe sülyedt. Elsülyedt pedig azért, mert a fejedelem teremté az ilyes minisztériumot, s ezzel születzé a kamarákat, ezeket mint közvéleményt állítva fel, de annyi befolyást tartván fel magának a kamarákon, hogy ezek a közvélemény satyrájává váltak; ebből eredeti aztán a fejedelem és minisztériumának önámitása, a minoritásnak a majoritással való felcserélése. Ezen önámitás fokozá a kormány elbizottságát, de egyszersmind a valóságos közvélemény ellenséges érzületét is, mely két tünemény naponként növekedett mindaddig, mig — mint a „Hon“ V. S. czikkirója Londonból igen jól mondja — a közvélemény a minisztériumot meg nem buktathatván, de annak közvélemény-ellenes kormányától minden áron szabadulni akarván, a fejedelemnek (Lajos Fülöpnek) fordult, kit, midőn tán legbiztosabbnak érezte magát fejedelmi székén — kardcsapás nélkül trónvesztetté téve, oly váratlan sebességgel, hogy ez kénytelen vala, mint a ki egy égő házból életveszélylyel kirohant birodalmát elhagyni. Ezen most általunk elemzett két kora választás könnyű Gr. Károlyi Ede. (f) Tudva van, hogy a balásfalvi román értelmiség értekezletet tartott s annak következtében az érsek Sterka Sulutiu felszólító Saguna metropolita urat, hogy congressust hirdessenek, melynek összehívására az értekezlet nézete szerint a kormány engedélye sem szükséges, és elég azt egyszerűen csak bejelenteni. A „Debatte“ ez ügyben irja: ő extrája Sulutin érsek, Bécsben, egy igen nyomatékos helyen, pártatlanság, igazságosság. A bécsi lapok szemléje. (f) Az „ősi D. Post“ Ghiczy Kálmánnak, az 1861-iki képviselőház elnökének választási programmjával foglalkozik. Állítja, hogy a „Hon“ e programmot egész terjedelmében közölvén, arra a párt-manifestum pecsétjét téve. A czikk elején olvassuk : „Ghiczy úr igen nyugodt, megállapodott férfi, kinek nézetét nem a vérmes ifjúkor viharai és szenvedélyei vezérlik. Előadásának modora,valamint programmjának egész tartalma, ezáltal annál több fontosságot nyer az olvasó előtt. De ha ily komoly, higgadt, s nem heves népszónokok módjára beszélő férfiak a kiegyenlítést illetőleg annyira kedvezőtlen elveket hirdetnek, mit kell várnunk az ifjabb nemzedéktől, melyet az élet tapasztalásai még nem érleltek meg, s a mely oly hevesvérű nemzetnél mint a magyar, mindenesetre jelentékeny befolyást gyakorol ? „Ghiczy úr az uralkodó közösségén kívül csak annyit ismer el, hogy Magyarország kötelezve van békében élni a többi tartományokkal, s ezek egymást tartoznak minden megtámadás ellen védelmezni. És mindezt minden gyülölség és rész akarat nélkül mondja, azon érdekdis harmónia ellenében , mely eddig az egyetértést lehetlenné tette. „Eb okból az „Ost. D. Post“ is egészen mány forma közül, hogy melyik legyen barátságos hangon akar felelni, a kérdéüdvösebb hazánkra nézve, úgy hiszem, j ses program egyes pontjaira. Elismeri, hogy Magyarországot 1848. után terhes I — A pestmegyei bizottmányi értekez Hogy az 1848-diki törvényhozóinknak adók alá vonták, de a többi tartományok ílet ma délelőtt ment végbe a polgári lovakban határozott akaratuok volt a felelős minisztériumi elvnek föl nem áldozni hazánk municipiumi rendszerét, azt bizonyítja ama tény, hogy megyénk autonómiáját alkotmányunk védbástyáinak nevezik a 48-ki törvényekben, sőt későbbi békésebb és nem kivételes időkre halasztják ezen 48-ki minisztériumi elv és autonomies megyéink közti viszony rendezését ; holott ha ennek ellentétes szelleme lengett volna azon törvényhozó testület fölött, úgy czéljaikat egy tollvonással elérhették volna, kimondván törvény formájában, miként a megyék autonomiájuktól megfosztatvák, és a felelős minisztérium vezérelvének alárendeltetvék, mely törvény, ha hogy valóban keresztül vitetnék hazánkban, mint egy fekete gyászfonal fogna végig húzódni alkotmányunk fehér szövetén, és mint egy halálos geriatom, legegészségesebb alkotmányunkat végveszélybe ejthetné, még többet fizetnek. Tagadja, hogy Magyarország egészen a szabad kereskedés mellett volna, a védvámot igénylő osztrák iparosok ellenében, mert íme, Magyarországban a felső vidéki vasipar szintén csak védvám mellett állhat fen. „Ghiczy úr azt mondja, hogy az osztrák „nemzeti bank“ privilégiuma, Magyarország anyagi romlásának oka, mert ezen ország bankszabadságot igényel, — miután az osztrák bankadó a forgalmi jegyeket korlátozván, itt minden vállalat megakadt. Ezen állításban a való a hamissal vegyítve tűnik elő. Ha hallják a komáromi választók, hogy oly kevés pénz van az országban, miszerint minden forintnak nyolczszor (nyolcz hónapban egyszer) kell az adópénztárba ki és bevándorolni, míg az egy évi adó le van róva: ez nem egyéb, mint vastagon mázolt színházi díszítmény, mely megteszi hatását. Azonban ezen állítás csak a forgalmi jegyek föltételeinek félreismerésén alapszik. De hiszen a bank korlátozása a német-szláv tartományok iparvállalatait is elzsibbasztja. (Azaz, a bécsieknek mégis jut valami, míg nekünk úgyszólván semmi.) — Az uj kölcsönről. Az „Ost-D. Post“ irja : „Egy uj kölcsön, épen nem rendkívüli a hol pártatlanság, igazságosság, és a békülés szokatlan esemény Ausztriában. Nékenység szelleme uralkodik, nehány igen kongyan hozzá szoktunk az adósság csinálásmoly és szigorú szót hallott, úgy tűnik elé, hogy a nyílt levélben, mely Saguna metropolita úrhoz intéztetett, ö excellentiája oly irányoknak hódolt, melyek nem is a románoktól eredtek. Bizonyos emberek saját czéljaikra akarják a románokat felhasználni s ezen czéloknak semmi köze a román nép érdekeivel. „Saguna metropolita úr nem tartá helyesnek az érsek úr felszólítását követni. Ennek magyarázata igen egyszerű. Ő extrája, a múltkor Bécsben időzvén, teljes bizonyossággal állíthatjuk, hogy azon meggyőződésre jutott, miszerint sem ő Felségének sem a kormánynak nincs szándékában azon jogokat miket a románok újabb időben nyertek, legtávolabbról is megcsorbitani. „A monarcha kegyelmén kívül a románok minden eredményt Saguna metropolita ur diplomatiai ’jártasságának és éleslátásának köszönhetik. Reméljük, hogy a románok ezen pillanatban is, amidőn a magyarokkal való kibékülés órája elérkezett, Saguna úr nézetéhez csatlakoznak. S miután ezen békülékeny hangulatban a román intelligentia többsége osztozik, várni lehet, hogy a dolgok további folyama Erdélyben kielégítő leend. Ezen reményünkben nem fog minket megingatni, ha a bureaucratia által elhintett konkoly itt-ott ki is kelne.“Alkalomszerűnek tartjuk, részünkről is hozzászólni a dologhoz. Eddig a magyar és román nemzet között a viszálynak csak egy oka volt: tudniillik, hogy a románok, önző bureaucrata vezéreikre hallgatva, beküldték képviselőiket a Reichsratba. A Reichsrath rémképének eloszlásával a testvériség újra felavatását többé semmi sem gátolja. A románok, bizton hisszük, tapasztalni fogják, hogy megtörténvén az unió, a közös országgyűlés minden itt lakó nemzetiség jogainak legőszintébb védője és megtartója leend. Nálunk a szabadelvüség nem üres szójárás. völdében. A szép számmal megjelent minden rendű és rangú megyei közönség egészen megtöltötte a termet. Nyáry Pál 1861-diki alkotmányos első alispán, Kubinyi Ferencz inditványára, elfoglalta az elnöki széket Mellette jobbról és balról helyet foglaltak: gróf Károlyi István, 1861-diki helytartó főispán és Beöthy Lajos 1861-ki másodalispán. Nyáry Pál, legelébb is felemlitvén azon körülményt, hogy az országgyűlési választások eszközlése tekintetéből Kapy Ede jelenleg főispáni helyettes, az 1861-ki megyei bizottmányt October 10-dikére összehívta, — szükségesnek látja, hogy a teendőket s a bizottmány magatartását előleges értekezlet állapítsa meg. Az értekezlet leginkább Nyáry Pál indítványára abban állapodott meg, hogy a megyei bizottmány tagjai, a meghívásnak engedve, az ülésben részt fognak venni, nem akarván a kormány elé akadályokat gördíteni, a főcélt az országgyűlés megtartását illetőleg. A bizottmány azonban meg fogja tenni a jelenlegi megbénított állapotra vonatkozó óvástételét. A középponti bizottmány megválasztása lesz a holnapi ülés fődolga. A bizottmány elnökségére nézve azonban nehézség forog fenn. A törvény ugyanis azt rendeli, hogy a középponti bizottmány elnöke az első alispán. Miután azonban jelenleg a törvényesen megválasztott első alispán hivatalát nem gyakorolja, az értekezlet abban állapodott meg, hogy a bizottmány ki fogja mondani, miszerint akadályoztatva lévén a törvényes alispán, a középponti bizottmány maga választ elnököt. A bizottmány ekkép kötelességének a törvény értelmében teend eleget. Miután még Nyáry Pál kiemelte, hogy egyhangúsággal sokat lehet nyerni, az értekezlet őt bízta meg, hogy mindezeket a megyei bizottmány holnapi ülése elé terjessze. A választó-kerületek, valamint a választási főhelyek megmaradnak úgy, mint 1848. és 1861-ben voltak. Erre a bizottmányi tagok kijelöléséhez fogott az értekezlet. Előbb azonban egy lényeges kérdést kellett eldönteni. A törvény szerint ugyanis a központi bizottmány működésében részt vesznek minden kerületből mérsékelt számmal a községi elöljárók is. 1861 óta azonban a községi elöljárókat legnagyobb részt nem maga a község választotta, hanem azok a provisorium hivatalnokai által neveztettek ki és erősittetteek meg. Az értekezlet hosszasabb vita után gr. Ráday Gedeon azon inditványát fogadta el, hogy miután néhol mégis a község választott elöljárókat, továbbá több helyütt az 1861 -i eskü szerint még az 1861-iki községi elöljárók szolgálnak, délután jönnének össze az 1861-diki alkotmányos főszolgabirák és tisztviselők, s miután ők legjobban ismerik a községeket, proponáljanak név szerint községi elöljárókat, kik azután a középponti bizottmány működésében részt vehetnek. Ezek után végleg megállapíttatott a bizottmányi tagok névsora. Pest megye 10 követet küld. Választókerületek főhelyei Sz.Endre, Ráczkeve, Vácz, Gödöllő, Monor, Abony, Dabas, Dunavecse, Dunapataj és Keczel. A törvény azt rendeli, hogy a megyei bizottmány elintézvén e két dolgot (a választókerületek megállapítását a középponti bizottmány megválasztását), arról értesítse a belügyministeriumot. Újabb rendeletek a belügyministerium helyett mindenütt a helytartótanácsot említik. A megyei bizottmány tehát azon remény kifejezése mellett fog jelentést tenni a helytartótanácsnak mindjárt a holnapi ülésből, hogy a felelős kormány mielőbb vissza fog állíttatni. A jegyzőkönyv vezetésével holnap Tanárky Gedeon fog megbizatni, s hogy a jegyzőkönyvet még holnap hitelesíteni lehessen, az ülés néhány órára fel fog függesztetni. A kecskeméti bizottmányi tagok nevében felszólalás történt, hogy őket a jelenlegi főispáni helyettes nem hívta meg a ház, azonban a mostani kölcsönterv mégis oly vajúdások között, születik meg, minőre kevés példánk van. Azonban vannak köztünk jámbor hívők, akik a kölcsön létrejöttét, a Rotschild, Baring és Hope házakkal fait accomplinek tartják, míg mások úgy sejtik, ezen házak nem maguk vállalják el a kölcsönt , hanem csak mint bizományosok veszik át, s előleget adva rá, a maguk formája alatt viszik a vásárra. Meg kell vallani, hogy ha e házak csak ennyire is vállalkoznak, a kölcsönterv sikere biztosítva van. Larisch gróf nem esik Plener úr hibájába, a ki az 1864-ki ezüst kölcsönt per deos minorum gentium akarta valósítani. Mindamellett Plener úrnak nagy előnye volt. Az akkori kölcsönöket a „teljes“ Reichsrath szavazta meg. Most ellenben a kölcsönnek a „sistirt“ alkotmány idejében kell megtörténni, amidőn a bankok épen most emelik fel mindenütt oly jelentékeny arányban a leszámítolási díjakat. Larisch úr tehát azt gondolta, hogy ennyi kedvezőtlen körülmény ellenében legjobb lesz, ha a szabadkereskedelem rendszerének ad concesssiókat, s valószínű, hogy Wallerstorff bárónak kineveztetése a kereskedelmi tárczára, épen ily czélokkal függ egybe.“ — A „sistirtu szó értelme. A „Wanderer“ irja : „Az államadósságokat ellenőrző bizottmány, az uj viszonyok között magát teljesen fölöslegesnek ítélvén, ez csak újabb bizonyitvány azok ellen, a kik a sept. 20-ki adák értelme fölött máig is illusiókkal kecsegtetik magukat. „Részünkről tisztán és világosan tekintjük a helyzetet. Sept. huszadikával az alkotmányosság elvének alkalmazása, bizonytalan ideig megszűnt. Az akarat megvan, ezen elvet a gyakorlatban ismét életbeléptetni, de mikor követi ezen akaratot a tett, senki előre nem tudhatja. ” „Ezen, megvalljuk, nem igen örvendetes eszmével meg kell barátkoznunk. A mi az 1861. febr. 26. és az 1865. sept. 20 ka között fekszik, az már a történelem egy bevégzett szakasza. Ezen dolog hasonló alakban többé fel nem támad. Nem akkor, ha a sistirozás nagyon sokáig tartana, mert akkor a febr. formákra épen nincs szükség, de még akkor sem, ha az alkotmányos elv újra a gyakorlatban is érvényre emelkednék, mert az oly alkotmány, melyet a népek hozzájárulása alapitna meg, bizonyára más valami lesz, mint a febr. alkotmány, mely azzal hogy most pihentetik, nem lesz jobb, mint a bor mely sokáig állott a pinczében. „A centralista pártnak azon meggyőződésre kell jutni, hogy febr. 26-ra valósággal meghalt, s többé nincs számára feltámadás. Azért azonban a benne létező használható eszmékből még alakulhat valami más.“ Megyei és városi állapotok.