A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-26 / 272. szám
272 irí sz. Vasárnap, november 26. Kiadóhivatal, Pest, Ferenciek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj : iv5*Vn htt dve vagy Budapesten házhoz hordva Ugyhónap. a . . .... 1 írt 75 kr. 8 hí napra.........................................5 frt 25 kr. 6 he oipra.........................................10 frt 50 kr. Az i IS fizetis az év folytán minden hónapban megezdhető, s ennek bármely napján történik m, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencssiók tere 7-dik szám 1-st) emelet. Szerkesztő lakása : Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP _ Harmadik évfolyam 1865 Beigtatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 km Bélyegdij minden beigtatására . . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő. A gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház. iá lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek estír ismert kezektől fogadtatnak el, toborzanak Ausztriában a mexicoi császár részére. PEST, NOVEMBER 25. Politikai Szemle, (U). Az esti „Moniteur“ heti szemléje némely érdekes, említést érdemlő tárgyra vonatkozik. A franczia hadsereg leszállítását illetőleg ezt mondja: „Ezen elhatározás ő felsége békés érzelmeinek , egyszersmind kormánya erkölcsi erejében vetett bizalmának tanulságául tekintendő mind belmind külföldön. A közvélemény üdvözli a császárt, nevezetesen Angolországban, hogy egy új rendszert hozott be, mely ha minden hatalom által követtetnék, áldást hozó leendene egész Európára nézve.“ A „Köln. Zig“ a „Moniteur“ ezen észrevételeire megjegyzi: Az esti „Moniteur“-nek igaza lehet, de a franczia hadsereget mégis több mint 10,000 emberrel kellene leszállítni, miután a mostani leszállítást senki sem veheti komolyan. A Moniteur“ áttér ezután Victor Emmanuel trónbeszédére, mely neki nem igen látszik tetszeni. „A király beszéde remélnünk engedi — mond— hogy kormánya igyekezni fog valósitni a mérséklet politikáját, melytől az ország sorsa függ. A midőn a király az érdekek közösségére, s az Olaszországot Francziaországhoz csatoló hála kötelékeire hivatkozik, különös világossággal nyilvánította azon akaratát, hogy loyális módon hajtja végre a septemberi egyezményt. Az Olasz- és Németország közti viszonyokról így nyilatkozik : „A trónbeszéd érdekes eseményt jelenthetett a félszigetnek. A közvélemény nyomása, mely a német ipar nagy központjain az Olaszországhoz közeledés érdekében ébresztetett fel gyakorlati eredményt idézett elő, gyorsabban, mint várható volt. A főbb kis államok most készek alkudozásokat kezdeni a florenczi kabinettel, s egyúttal elismerni Victor Emmanuelt. Szászország kezdet óta elismerte a kereskedelmi szerződés eszméjét, anélkül, hogy ahol politikai viszonylatokat csatolna , s ez okbó épen most jelentette ki a dresdai kabinet Berlinben, hogy hajlandó elismerni Olaszországot, mihelyt a kereskedelmi szerződés megköttetett. Bajorország, mely kezdetben kevésbbé érezte magát érdekelve az olasz kormánnyal, bármely üzlet viszonyban, túlszárnyalva Szászországot, néhány nappal ezelőtt czélját nyilvánította, hogy már most hivatalos viszonylatot akar kezdeni a florenczi udvarral. Német lapok azt mondják, hogy a müncheni és drezdai kabinetek elhatározása siettetett, azon disharmonia által, mely a gasteini egyezmény óta Ausztria és a másodrangú államok között uralkodik. Párisban úgy tudják, hogy Hannover, a két Hessen s Németország többi kis államai, követve Szász, Bajorország és Würtemberg példáját, készek elismerni Olaszországot. Az „A. All. Zig“-nak írják Rómából „Azon pontig jutottunk, midőn a diplomata határozottan kezébe veszi a római kérdést, mert értesültek tudni akarják, hogy egy együttleges (collectiv) jegyzék szövege forog magas körökben, a tárczába jól elzárva, megvizsgálás és tanácskozás végett, s annak rendeltetése a kath. hatalmakat Péter öröksége mai határainak forma szerinti biztosítására egyesitni Az együttleges jegyzék szövege különben nem itt (Romában) dolgoztatott ki.“ A római tartományokból visszavonuló franczia hadcsapatok helyét elfoglaló pápai katonák roszul fogadtatnak. Mihelyt megjelennek kávéházakban vagy más nyilvános helyeken, oly magaviseletet tanúsítnak irántuk, mint egykor Lombardiában tanúsítottak az ausztriai katonák irányában. A Frascatiból tovább menő zuávokat bántalmazták. Egy őrmester egy polgár által megsebesittetett. Ezek rész előjelek. Ha a florenczi „Nazione“-nak hinni lehet, az olasz kormány egy törvényjavaslatot készít elő, az egyházi javak szervezése tárgyában. Az egyházi javak eladatnának, s a lelkészek a tőkék kamatjaiból fizettetnének. Az érsekek, püspökök, kanonokok, lelkészek meghatározott évdijat húznának. A püspöki kerületek és egyházak száma csökkentetnék. A portugáliai király és neje e hó 21-én érkeztek Florenczbe, s lelkesedéssel fogadtattak. Az egész város fényesen ki volt világítva. A jövő tavasszal 3000 főnyi ujonczot Szerboni dolgok I. Nagy-Szeban, nov. 10. Holmi igazi tandóim végett a szomszédból ide bejöve s meghallva, hogy a szász papok egyházi ügyeikben gyüléseznek s ugyancsak a szász universitásnak is az unió tárgyában nyilvános ülése van, meg kell vallanom, nem állhatom meg, hogy ezen ülést szembe ne nézzem , érdekes is vala, s figyelemmel végig kisérvén, elhatározám magamat a szász ügyet kissé tanulmányozni s pár napra itten maradék, hogy tudósításomat megírhassam, nehogy valamikép a közvélemény a megszavazott repraesentatiót a szász nép érzülete hi kifejezésének tekintse s valami súlyt fektessen reá. A közös anya, édes honunk érdekében mulaszthatlan kötelmemnek tekintem, mint figyelő szemtanú a „H. Zig“ idei, 264—267. számaiban a szász nemzeti egyetem által ő Felségéhez intézett repraesentatiora vonatkozó tárgyalásait kellőleg illustrálni. Történelmi tény, hogy a szász nemzetnek Báthori István lengyel király által 1683-ban adott helyhatósági alkotmányát, mely a lehető legszebb és szabadelvűbb democrata intézmény, a századok hosszú során lassanként kifejlett szász bureaucratia önérdekében hogyan tudta kibányászni s a hivatalokat családi utódai számára csaknem megörökíteni, úgy hogy csak kevéssel 48 előtt is még igen ritka eset volt, ha jeles tehetséggel megáldott falusi pórfiu tehete szert nagy küzdései után az amplissimus senatusi tógára, valamint magából érthetőleg a karonfogva haladott szász hierarchia nemzetsége számára is, mely két elem képezi és képezi ma is a szász értelmiséget. Az 1849. mártius 4-ki charta kedvéért történt szász helyhatósági alkotmány feladása után a germanizáló absolutismus a fajrokon szász bureaucratákban szívélyes testvéreket találva, ezeket gondosan ápolta s odasegité, hogy ezek karukat az egész kis hazára kiterjeszték és elözönlék. — Bekövetkezék 860, oct. 20-ka, mikoron a germanizáló hősök megszontyolodva a királyföldre visszaszorulának,de csak rövid időre, mert egyrészének újból sikerűlt a magyar és székely földön boldogulnia, hol jelenben nagy aggálylyal — fürkészi, váljon még meddig tartható meg állása? kivált mióta a legfelsőbb 1865. sept. 1-i kir. leirat leérkező, melynek uj politikai iránya a szász bureaucratiát egészen megdöbbentő. Az ezután 1865. sept. 20-kán kiadott császári nyilatkozvány azon zárszavaira: „nyílt a pálya,mely a legitim jog tekintetbe vételével a kölcsönös megértésre tet“ a szász ispán s egyszersmind királyi főkormányszéki tanácsos alkalmat vesz magának a magas kormányi intézmény és a legkegyelmesebb felségi nyilatkozványnak az alatta álló hatóság általi megbiráltatásáért a vészharangot meghúzni és f. évi oct. 9-re a szász nemzeti egyetemet egybe is gyűjti s szerencséjére az ügyesen és nagy tapintattal rendezett választások folytán, igen kevés kivétellel, megint legbefolyásosabb elvbarátaitól környezve lenni találja magát. A f. évi oct. 12-ki ülésben a szász ispán az egybehívó köriratában jelzett tárgyat, „hogy t. i. a szász nemzet minő állást foglaljon el a f. év nov. 19-ére kihirdetett országgyűléssel szemben8 napirendre tűzi ki, minek következtében a tárgyat kimerítő ajánlattételre hetes bizottmány kinevezése megállittatván, tagjai megválasztása is elhatároztaték. — Mi természetesebb mint az, hogy e hetes bizottmányba a legkitűnőbb coryphaeusok voltak beillesztendők, hogy az adott körülmények között a meggyökeresedett szász bureaucratiának jövőre is valahogy lehetőleg biztositó helyzet készíttessék elő, — habár eddigelő úgy látszik csak a bécsi centralista lapok egyedüli támaszuk, — íogy igy valami után, ha ellenkező elvek is foglalják el a tért, mégis a gyeplőt kezükben megtarthassák. — A nagy köcsög kalapba gyűjtött szavazatok egybeszedetvén, a szász ispán azokat, két szomszédja : Rannicher és Gull ellenőrködése alatt onnan személyesen szedé ki, olvasá fel a neveket s csaknem ugyanazon renddel mindegyik szavazó levélkéről négy nevet: Rannicher k. főkormányszéki tanácsost, Gull segesvári város kapitányt, Dr. Teutsch szent-ágothai esperes és praesumtiv superintendenst s hogy színezete legyen a bizottmánynak, Böhmchess brassói vidéki bírót (ekkor nem gyaniták a tőle azután kidobott menykövet), Hietsch és Balomiri senatorokat választék még meg. Ezen bizottmány 1. év octob. 12-től nov. 2-ig elég hosszasan készítette a tervet és előadója Gull által terjesztő utóbbi napon a plénum eleibe, mely ily fontos ügyben az általános vitát 3. és a részletest 2 óra alatt be is fejezé, mely eljárás világosan tanúsítja, hogy e tanácskozmány is több vezetőt előre egymás közt; megállapított művét néhány phrasis elmondása után a minoritás megczáfolhatlan érveit a kegyelő elnöklet mellett gunyoros élzezések és fitymáló puszta illetlen ellenvetésekkel erőszakosan elnémítván csaknem egyhangúlag 18 szavazattal ellenében elfogadtatja , —■’ mi igen is könnyű valami — ezen álparlamentarismusba, mivel a hasonló tanácskozmányoknál az elnök a világért sem reassumálja a mondott beszédek velejét, s még kevésbbé súlyozza s veti egybe a szemközt álló érveket s mondja ki határozatát, mint ezt a valódi parlamentáris eljárás hozza magával, hanem rendre szavaztatja a tagokat arra, pártolja-e az indítványt, vagy sem; s így már előre biztosított igenlő szavazatok rendesen csaknem mindig diadalmaskodnak, csekélyebb keveset jelentő tárgyakban a kis ellenzéknek is néha igazat adni kegyeskedvén! . Egyébiránt az előterjesztett művei sophismákkal teljes beszédeikkel védelmező tagoknak hatalmasan szerepelni már azért is játék, mivel az ezelőtti szebeni szász és román gyűlésen s később a birodalmi tanácsban a Schmerling-féle tanácskozás módjában igen jól beiskolázott emberek, holott négyes kis ellenzék, kivált három fiatalabb tagja, most kezdik még begyakorolni magukat és a hallgató közönség előtt is restellették a gunyoros életeket és daróczos megjegyzéseket zsebre rakni, nem lévén még elég bátorságuk hasonlót hasonlóval viszonozni, ami reájuk nézve kényes is, amennyiben részükről a nyersebb eljárás a termen kívüli elöljáróik ellen érezhető következményeket is vonhatna maga után. Innen megmagyarázható, hogy a lelkes és tüzes Wöchternek a hallgatóság e fontos tanácskozik ánynál még hangját se hallható, pedig hitből igen hangos ellenzéki tagnak ösmeré; de a brit gyűlésben, szóljunk igazat, kinek ne állana el szava, mikor tudja, hogy a minoritásnak úgy sincs legkisebb nyomatéka sem, s igy magát azon hallgatóság előtt, mely legnagyobbrészt a majoritás nézetét osztó hivatalnok-seregből áll, úgy is minden ok nélkül tenné ki czéltáblát?k. fo. A tanácskozmány fen ecsetelt módoni mától nemcsak az ellenzéki tagok, hanem több jelen volt hallgatók tanuskodhatnak. Az előadottak szerint a f. év oct. 6-án megállított úgynevezett repraesentatio nem egyéb, mint egy pár kormány és községi hivatalnok által személyes érdekükben gondosan kidolgozott tekintély és közigazgatási hatalom nyomása alatt mesterkélten a szász nemzeti egyetem által elfogadtatott mű, s legkevésbé sem kinyomata a szász nép valódi érzületének, mert ezen jámbor, istenfélő, államgazdászati szempontból megbecsülhetlen szorgalmas és vallásos nép, a nevében néhány ember által űzött magas politikát bizony teljességgel nem osztja, amint ezt az alább felhozandó követválasztásnak magatartása is bizonyítja, de e mellett akárhány közüle után útfélen bánatosan zúgolódik a dolgok folyama felett, s habár a kormány kijelentett politikájának nyomait látja, mégsem mer az az ellen működő kormányhivatalnokok ellen felszólalni, mert zavarjában nem tudja, mit tegyen (Vége következik.) jük : mi vár ezen „bátorlelkű oppositio fejére ? Talán ostromállapot? talán provisorium, a sajtó leigázása, a vélemény szabadságának elfojtása ? mint nálunk történt, Magyarországban, a midőn 1861-ben szentesitett törvényeink erejére hivatkoztunk ? Bátran protestálhattok és követelhetitek azon jogokat, hogy másokét leigázhassatok, mert e föllépéstek miatt ugyan egyikötöknek sem fog még a baja szála is meggörbülni. — Prágában a németek Herbster vezénylete alatt mintegy 60-an hétfőn szándékoztak behozni azon „határozati“ tervet, melyben kimondatnék, hogy a febr. alkotmány minél előbb helyreállíttassék, s hogy ha ezen alkotmány módosításának szükséges volta mutatkoznék, a változtatások csak a megírt módon, azaz a Reichsrathban, kétharmadrész szónyi többséggel határoztassanak el. -------A horvát ügyekről. Távirati tudósításaink szerint Zágrábban egyik viharos ülés a másikat követi, s ma nov. 25 től már távírják , hogy r. Jusiopárt nem jelent meg a gyűlésen, s némelyek még az országgyűlés feloszlatásának eshetőségét is hitték. Ily körülmények között méltán figyelmet igényelhet a „Debatte“ mai czikke, melyben ezen kérdés fordul elő : váljon melyik párt mellett áll a kormány Horvátországban ? E kérdés, némely bécsi lap szerint, annál fontosabb, mert Horvátországban a kormány befolyása, már csak a határőrségi követek miatt is erősebb lehet, mint másutt. A „Debatte“ ezen kérdésre a Horvátországhoz intézett királyi leirat szövegére hivatkozik, melyben valósággal oly dolgokra találunk, melyek a Mazuranics által vezetett úgynevezett „nemzeti párt“ programmjával eléggé ellenkeznek. Továbbá írja : Sokat lehet követelni egy országtól, de annyit még sem várhatunk tőle, amit meg nem adhat. A kormány valódi, nem pedig látszólagos eredményt akarván nyerni, hivatásának tartja a magyar országgyűlést kiegészíteni, különben félhet, hogy a pesti országgyűlés kiegészítlenül maradván, Horvátország közreműködése nélkül, nem lesz hajlandó a közjogi viszonyok megoldásához segédkezet nyújtani. (t) úgy látszik, hogy a centralisták igen büszkék azon bátorságukra, hogy kimondani merték, miszerint a febr. patens sistirozása ellenkezik azon ünnepélyes Ígérettel, mely ezen alkotmány föntartására vonatkozott. Legyen meg örömük s képzelősködjenek mintha ily föllépéssel valami különös merészséget tüntetnének ki a kormány ellen. De kérd(t) Köztudomás szerint nem nagy fontossággal bir, hogy mit határoznak a sept. patens kérdésében a német-centralista többséggel bíró Landtagok? Azonban e pillanatban a Lajthán túl jobbára csak e tárgy forogván napirenden, mi sem mulaszthatunk el. egyes részleteket megemlíteni. Az „Ost D. Post“ nagy megelégedéssel emeli ki, hogy Tinti indítványát negyvenöt tag írta alá, tehát már több mint kétharmad rész többség van mellette. A midőn a házban az indítvány fölött szavaztak, csak tizenkét tag maradt ülve. Rauscher bíbornok a többséggel szavazott. Ellenben Schmerling úr ülve maradt, s így „nem“-re szavazott, amit az „Ost D. Post“ semmikép sem tud megmagyarázni. Általában hiszik, hogy a bizottmány egy „felirat“ felterjesztését javaslandja. Ezzel azonban nem egyhamar lesznek készen. z „Ost D. Post“ szemlét tartván a febr. alkotmányhoz hű Krónlandok tartományi gyűlései fölött, továbbá írja: „Egészen más jeleneteknek vagyunk tanúi azon tartományi gyűléseken, ahol a nemzetiségi érdek hozza az embereket ellentétbe a febr. alkotmánnyal. Prágában, Brünnben , Lembergben, és Laibachban, az „alkotmánypárt” czélszerűnek tarta a kezdeményezésről lemondani, s megelégszenek, ha a septembristák rohamait visszaverhetik. Ezen utóbbiak köszönő feliratokat terveznek. Az „Ost. D. Post“ azonban reméli, hogy egyetlenegy Landtag sem fog a febr. alkotmány tistirozása fölött örvendezni.8 — A kormányt támogató „Oesterr. Ztg“ a Landtagokon készülő nagy dolgok elől így nyilatkozik: „Bizonyára nincs ellenvetésünk, ha az országok és tartományok törvényes képviselői, alkotmányszerü jogaiknál fogva, a sept. 20 diki államadat, melyet az „Ost 3. Post“ röviden csak „nagyon sajátságosának nevezget, vitatkozásaik tárgyául választják, és ha nyíltan és férfiasan kifejezésre juttatják a nép egy részének aggodalmait, ha mindjárt épen ezen urasat sújtja a vád, hogy ezen aggodalma sat a nép szívében felkeltették, gyarapították és megerősítették. Senki sem kívánja, hogy a sept. actát agyonhallgassák, mert különben is csak a tüzetes vitatkozások, és eszmecserék fogják az éles ellentéteket leköszörülni, s azon meggyőződést létrehozni, hogy a merev ragaszkodás a betűkhöz, itt is ott is csak az alkotmány nélküli korszakot fogná permanensé tenni, s hogy a jogmegtagadás politikája azon szabadító tény, mely egy szebb és tartósabb jövőnek vetheti meg alapját. Azalatt a pártok dühöngései között sem vesztjük el reményünket. Hisszük, hogy minden egyes tartományi gyűlés, s ezeknek minden egyes tagja, szem előtt tartja a pillanat nagyszerű jelentőségét, s hogy félrevetve minden rabulisticus szócsavarást s a paragrafusok betű szerénti értelmezését, egyedül a magas czél felé tekint, mely nem más, mint egy életképes alkotmány felépítésének munkája. Hogy így ne a pártok vakbuzgósága, hanem az igaz hazafiság diktálja a hozandó határozatokat, s hogy ne arról legyen szóki melyik kormánnyal tart, hanem szívével és eszével csak a haza javát tekinse. Ne az legyen jelszavunk : február vagy October! hanem, hogy éljen a császár! éljen Ausztria! Ám hulljon darabokra az alkotmányos jog formája, de magát a jogot senki se bántsa. „Még oly hosszú lánczsara is az ^indokoknak, miket az alsó-ausztriai gyűlésben Tinti úr és társai előadtak, önmagukban még nem alkotják meg azon kapcsot, mely szükséges arra, hogy mindnyájunkat egyesítsen.“ Szerkesztői figyelmeztetés. Lapunk nov. 18 -i számában közlött érsekujvári nyilatkozatra az érdekelt fél ellen nyilatkozatot küldvén be, ugyanaz mai számunk nyilt terében, szóváltoztatás nélkül közöltetik. Nyíri Józsa ajánló beszéde Báth Károly Pest Lipótváros kerületi követjelöltje 11 e 11. nov. 23. Tisztelt szavazatszedő küldöttség ! Polgártársak! Midőn azon lipótvárosi választók nevében szólalok fel, kik csekély személyemet tisztelték meg, hogy ez ünnepélyes órában hazafias szándékukat tolmácsoljam, mindenekelőtt szerencsésnek tartom magam kijelenthetni , mikép azon férfiú fényes érdemeiből, ki a velünk szemközt álló párt felhívásának engedve a küszöbön levő országgyűlésre mint képviselőjelölt lépett fel, legkevesbbet sem akarok levonni. Mert ha egyrészt merek magamnak annyi önállóságot tulajdonítani, hogy föltétlenül semmi tekintély fölényét el ne ismerjem, hol politikai meggyőződésről van szó , mi sem tart vissza másrészt, hogy báró Kemény Zsigmond kitűnő egyénisége, lovagias jelleme, hazafias elve és jelenlegi bölcs politikai programmja előtt őszinte tisztelettel meg ne hajoljak, habár független meggyőződésem egész súlyával határozottan ellenében állok a választási küzdelem e döntő órájában. Igen, mi, kik itt megjelentünk, hogy alkotmányos jogainkat és kötelességeinket lelkiismeretünk sugallata szerint gyakoroljuk, a tisztelt báró ellenében egy nem kevésbé tiszta politikai jellemű férfiú, egy nem kevésbé igaz és becsületes szándékú hazafit léptettünk fel és ajánlunk országgyűlési képviselőül; egy férfiút, ki teljes mértékben felruházva a képviselői magasztos hivatásra megkívántak minden kellékekkel, jelleme szilárdságánál, lángoló lelkesedésénél, tiszta önzetlen hazaszereteténél és sokoldalú képzettségénél fogva kiválóan birja föltétlen bizalmunkat és osztatlan szeretetünket. E férfiú, kinek politikai programmja ugyanaz, mely ellenjelöltünké, ugyanaz mely mindnyájunk nagymesteréé Deák Ferenczé, ugyanaz mely e válságos és döntő időben minden határozott és eszélyes hazafié, ki a becsület korlátai közt egyezni akar; e férfiú, ki ha e nemes küzdelemben győzni fog, tántoríthatatlan kitartásával ama nagy elvek mellett, melyeknek szerencsés keresztülviteléről hazánk függetlensége és szabadsága föltételeztetik, fényesen igazolandja benne vetett bizalmunkat, e férfiú, kinek megválasztatását egy nagy magasztos eszme — a democratia eszméjének érvényre jutása — teszi főkép kívánatossá; e férfiú : Ráth Károly polgártársunk. Polgártársunk ő a szó teljes értelmében: gyermeke azon osztálynak, melynek egyenjogosultsága arany betűkben ragyog ugyan az annyi vér és áldozatba került 1848. törvényekben, de még mindig alig olvasható, a feledékeny társadalom meghamisított évlapjain. — Pedig mit ér becsvágyó czélokból szószéken és hírlapokban büszkén és fennhangon hirdetni a szabadság és egyenlőség hálás hangzatu tanait, ha ezek rögtön félénk suttogássá válnak, üresen elhangzanak, lovagiatlanul agyonhallgattatnak vagy kigúnyoltatnak és kíméletlenül elfojtatnak, mihelyest az alkalmazás és életbeléptetés úgyis egyenetlen küzdelmeiben érvényre és diadalra törekesznek. Nem szűkkeblű nézetek, nem korlátolt fogalmak és nem kicsinyes érdekek tehát azok, melyek oly kitűnő férfiú ellenében is, mint kit a tiszteletre méltó ellenpárt felkarolt, erős kitartásra és ernyedetlen küzdelemre buzditnak bennünket saját jelöltünk mellett, kit ha nem is akarnak ismerni némelyek, kik csak magukat szeretik ismerni, de ismerünk mi és ismerni fogják még azok is, kik most több elbizottsággal mint tapintattal és ildomossággal őt előkelően ignorálni akarják. Elmondhatnék felőle, hogy ő e kerület gyermeke, közöttünk növekedett fel, közöttünk él és közöttünk fog meghalni, következésképen az emberi természetből kifolyó érzéseknél fogva rokonszenvünkre és pártolásunkra természetes