A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-26 / 272. szám

272­ irí sz. Vasárnap, november 26. Kiadóhivatal, Pest, Feren­ciek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj : iv5*­Vn htt dve vagy Budapesten házhoz hordva Ugyh­ónap. a . . .... 1 írt 75 kr. 8 hí napra.........................................5 frt 25 kr. 6 he o­ipra.........................................10 frt 50 kr. Az i IS fizeti­s az év folytán minden hónapban meg­ezdhető, s ennek bármely napján történik m­, m­indenkor a hó első napjától fog számíttatni. M­in­den pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencssiók tere 7-dik szám 1-st) emelet. Szerkesztő lakása : Ország út 18-dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP _ Harmadik évfolyam 1865 Beigtatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 km­ Bélyegdij minden beigtatására . . . 80 kr. Terjedelmes hirdetések t­ö­b­b­sz­ö­r­i beiktatás mellett kedvezőbb feltételek alatt vétetnek fel. Az előfizetési díj a lap tulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő. A­ gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakása: Szervita-tér, gr. Teleky-ház. iá lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek est­ír ismert kezektől fo­gadtatnak el, toborzanak Ausztriában a mexicoi csá­szár részére. PEST, NOVEMBER 25. Politikai Szemle, (U). Az esti „Moniteur“ heti szemléje némely érdekes­, említést érdemlő tárgy­ra vonatkozik. A francz­ia hadsereg leszállítását illető­leg ezt mondja: „Ezen elhatározás ő fel­sége békés érzelmeinek , egyszersmind kormánya erkölcsi erejében vetett bizal­mának tanulságául tekintendő mind bel­­mind külföldön. A közvélemény üdvözli a császárt, nevezetesen Angolországban, hogy egy új rendszert hozott be, mely ha minden hatalom által követtetnék, ál­­dást hozó leendene egész Európára nézve.“ A „Köln. Zig“ a „Moniteur“ ezen ész­revételeire megjegyzi: Az esti „Moni­­teur“-nek igaza lehet, de a franczia had­sereget mégis több mint 10,000 ember­rel kellene leszállítni, miután a mostani leszállítást senki sem veheti komolyan. A­­ Moniteur“ áttér ezután Victor Em­manuel tr­ónbeszédére, mely neki nem igen látszik tetszeni. „A király beszéde remélnünk engedi — mond— hogy kor­mánya igyekezni fog valósitni a mérsék­let politikáját, melytől az ország sorsa függ. A midőn a király az érdekek kö­zösségére, s az Olaszországot Francziaor­­szághoz csatoló hála kötelékeire hivatko­zik, különös világossággal nyilvánította azon akaratát, hogy loyális módon hajtja végre a septemberi egyezményt.­ Az Olasz- és Németország közti viszo­nyokról így nyilatkozik : „A trónbeszéd érdekes eseményt jelenthetett a félsziget­nek. A közvélemény nyomása, mely a né­met ipar nagy központjain az Olaszország­hoz közeledés érdekében ébresztetett fel gyakorlati eredményt idézett elő, gyor­sabban, mint várható volt. A főbb kis ál­lamok most készek alkudozásokat kezde­ni a florenczi kabinettel, s egyúttal elis­merni Victor Emmanuelt. Szászország kezdet óta elismerte a kereskedelmi szer­ződés eszméjét, a­nélkül, hogy ahol poli­tikai viszonylatokat csatolna , s ez okbó épen most jelentette ki a dresdai kabinet Berlinben, hogy hajlandó elismerni Olasz­országot, mihelyt a kereskedelmi szerző­dés megköttetett. Bajorország, mely kez­detben kevésbbé érezte magát érdekelve az olasz kormán­nyal, bármely üzlet vi­szonyban, túlszárnyalva Szászországot, néhány nappal ezelőtt czélját nyilvánítot­ta, hogy már most hivatalos viszony­latot akar kezdeni a florenczi udvarral. Német lapok azt mondják, hogy a mün­cheni és drezdai kabinetek elhatározása siettetett, azon disharmonia által, mely a gasteini egyezmény óta Ausztria és a má­sodrangú államok között uralkodik.­ Párisban úgy tudják, hogy Hannover, a két Hessen s Németország többi kis ál­lamai, követve Szász­­, Bajorország és Würtemberg példáját, készek elismerni Olaszországot. Az „A. All. Zig“-nak írják Rómából „Azon pontig jutottunk, midőn a diplo­mata határozottan kezébe veszi a római kérdést, mert értesültek tudni akarják, hogy egy együttleges (collectiv) jegyzék szövege forog magas körökben, a tárczá­­ba jól elzárva, megvizsgálás és tanácsko­zás végett, s annak rendeltetése a kath. hatalmakat Péter öröksége mai határai­nak forma szerinti biztosítására egyesitni Az együttleges jegyzék szövege különben nem itt (Romában) dolgoztatott ki.“ A római tartományokból visszavonuló franczia hadcsapatok helyét elfoglaló pá­pai katonák roszul fogadtatnak. Mihelyt megjelennek kávéházakban vagy más nyilvános helyeken, oly magaviseletet tanúsítnak irántuk, mint egykor Lombar­diában tanúsítottak az ausztriai katonák irányában. A Frascatiból tovább menő zuávokat bántalmazták. Egy őrmester egy polgár által megsebesittetett. Ezek rész előjelek. Ha a florenczi „Nazione“-nak hinni le­het, az olasz kormány egy törvényjavas­latot készít elő, az egyházi javak szerve­zése tárgyában. Az egyházi javak eladat­nának, s a lelkészek a tőkék kamatjaiból fizettetnének. Az érsekek, püspökök, ka­nonokok, lelkészek meghatározott évdijat húznának. A püspöki kerületek és egyhá­zak száma csökkentetnék. A portugáliai király és neje e hó 21-én érkeztek Florenczbe, s lelkesedéssel fo­gadtattak. Az egész város fényesen ki volt világítva. A jövő tavas­szal 3000 főnyi ujonczot S­z­e­rb­o­n­­i dolgok I. Nagy-Szeban, nov. 10. Holmi igazi tandóim végett a szom­szédból ide bejöve s meghallva, hogy a szász papok egyházi ügyeikben gyülésez­­nek s ugyancsak a­ szász universitásnak is az unió tárgyában nyilvános ülése van, meg kell vallanom, nem állhatom meg, hogy ezen ülést szembe ne nézzem , érde­kes is vala, s figyelemmel végig kisérvén, elhatározám magamat a szász ügyet kis­sé tanulmányozni s pár napra itten ma­radék, hogy tudósításomat megírhassam, nehogy valamikép a közvélemény a meg­szavazott repraesentatiót a szász nép érzü­lete hi kifejezésének tekintse s valami súlyt fektessen reá. A közös anya, édes honunk érdeké­ben mulaszthatlan kötelmemnek tekintem, mint figyelő szemtanú a „H. Zig“ idei, 264—267. számaiban a szász nemzeti egyetem által ő Felségéhez intézett re­­praesentatiora vonatkozó tárgyalásait kel­lőleg illustrálni. Történelmi tény, hogy a szász nemzet­nek Báthori István lengyel király által 1683-ban adott helyhatósági alkotmá­nyát, mely a lehető legszebb és szabad­elvűbb democrata intézmény, a századok hosszú során lassanként kifejlett szász bu­­reaucratia önérdekében hogyan tudta ki­bányászni s a hivatalokat családi utódai számára csaknem megörökíteni, úgy hogy csak kevéssel 48 előtt is még igen ritka eset volt, ha jeles tehetséggel megáldott falusi pórfiu tehete szert nagy küzdései után az amplissimus senatusi tógára, va­lamint magából érthetőleg a karonfogva haladott szász hierarchia nemzetsége szá­mára is, mely két elem képezi és képezi ma is a szász értelmiséget. Az 1849. mártius 4-ki charta kedvéért történt szász helyhatósági alkotmány fel­adása után a germanizáló absolutismus a fajrokon szász bureaucratákban szívélyes testvéreket találva, ezeket gondosan ápol­ta s odasegité, hogy ezek karukat az egész kis hazára kiterjeszték és elözönlék. — Bekövetkezék 860, oct. 20-ka, mikoron a germanizáló hősök megszontyolodva a ki­­rályföldre visszaszorulának,de csak rövid időre, mert egyrészének újból sikerűlt a magyar és székely földön boldogulnia, hol jelenben nagy aggálylyal — fürkészi, váljon még meddig tartható meg állása? kivált mióta a legfelsőbb 1865. sept. 1-i kir. leirat leérkező, melynek uj politikai iránya a szász bureaucratiát egészen meg­­döbbentő. Az ezután 1865. sept. 20-kán kiadott császári nyilatkozvány azon zárszavaira: „nyílt a pálya,mely a legitim jog tekintet­be vételével a kölcsönös megértésre­­ tet“ a szász ispán s egyszersmind királyi főkormányszéki tanácsos alkalmat vesz magának a magas kormányi intézmény és a legkegyelmesebb felségi nyilatkoz­­ványnak az alatta álló hatóság általi meg­­biráltatásáért a vészharangot meghúzni és f. évi oct. 9-re a szász nemzeti egyete­met egybe is gyűjti s szerencséjére az ügyesen és nagy tapintattal rendezett vá­lasztások folytán, igen kevés kivétellel, megint legbefolyásosabb elvbarátaitól kör­nyezve lenni találja magát. A f. évi oct. 12-ki ülésben a szász ispán az egybehívó köriratában jelzett tárgyat, „hogy t. i. a szász nemzet minő állást foglaljon el a f. év nov. 19-ére kihirde­tett országgyűléssel szemben8 napi­rendre tűzi ki, minek következtében a tárgyat kimerítő ajánlattételre hetes bizottmány kinevezése megállittatván, tagjai megvá­lasztása is elhatároztaték. — Mi termé­szetesebb mint az, hogy e hetes bizott­mányba a legkitűnőbb coryphaeusok vol­tak beillesztendők, hogy az adott körül­mények között a meggyökeresedett szász bureaucratiának jövőre is valahogy lehe­tőleg biztositó helyzet készíttessék elő, — habár eddigelő úgy látszik csak a bécsi centralista lapok egyedüli támaszuk, — íogy igy valami után, ha ellenkező el­vek is foglalják el a tért, mégis a gyeplőt kezükben megtarthassák. — A nagy kö­csög kalapba gyűjtött szavazatok egybe­szedetvén, a szász ispán azokat, két szom­szédja : Rannicher és Gull ellenőrködése alatt onnan személyesen szedé ki, olvasá fel a neveket s csaknem ugyanazon rend­del mindegyik szavazó levélkéről négy nevet: Rannicher k. főkormányszéki ta­nácsost, Gull segesvári város kapitányt, Dr. Teutsch szent-ágothai esperes és prae­­sumtiv superintendenst s hogy színezete legyen a bizottmánynak, Böhmches­s bras­­sói vidéki bírót (ekkor nem gyaniták a tőle azután kidobott menykövet), Hietsch és Balomiri senatorokat választék még meg. Ezen bizottmány 1. év octob. 12-től nov. 2-ig elég hosszasan készítette a ter­vet és előadója Gull által terjesztő utóbbi napon a plénum eleibe, mely ily fontos ügyben az általános vitát 3. és a részle­test 2 óra alatt be is fejezé, mely eljárás világosan tanúsítja, hogy e tanácskoz­mány is több vezetőt előre egymás közt; megállapított művét néhány phrasis el­mondása után a minoritás megczáfolhatlan érveit a kegyelő elnöklet mellett gunyoros él­zezések és fitymáló puszta illetlen el­lenvetésekkel erőszakosan elnémítván csaknem egyhangúlag 18 szavazattal ellenében elfogadtatja , —■’ mi igen is könnyű valami — ezen álparlamentaris­musba, mivel a hasonló tanácskozmányok­­nál az elnök a világért sem reassumálja a mondott beszédek velejét, s még kevésbbé súlyozza s veti egybe a szemközt álló ér­veket s mondja ki határozatát, mint ezt a valódi parlamentáris eljárás hozza magá­val, hanem rendre szavaztatja a tagokat arra, pártolja-e az indítványt, vagy sem; s így már előre biztosított igenlő szavaza­tok rendesen csaknem mindig diadalmas­­kodnak, csekélyebb keveset jelentő tár­gyakban a kis ellenzéknek is néha igazat adni kegyeskedvén! . Egyébiránt az előterjesztett művei sophismákkal teljes beszédeikkel védelmező tagoknak hatal­masan szerepelni már azért is játék, mivel az ezelőtti szebeni szász és román gyűlésen s később a birodalmi tanácsban a Schmerling-féle tanácskozás módjában igen jól beiskolázott emberek, holott négyes kis ellenzék, kivált három fiata­labb tagja, most kezdik még begyakorol­ni magukat és a hallgató közönség előtt is restellették a gunyoros életeket és da­róczos megjegyzéseket zsebre rakni, n­em lévén még elég bátorságuk hasonlót ha­sonlóval viszonozni, ami reájuk nézve ké­nyes is, a­mennyiben részükről a nyer­sebb eljárás a termen kívüli elöljáróik el­len érezhető köv­etkezményeket is von­hatna maga után. Innen megmagyaráz­­ható, hogy a lelkes és tüzes Wöchternek a hallgatóság e fontos tanácskozik ánynál még hangját se hallható, pedig hitből igen hangos ellenzéki tagnak ösmeré; de a b­rit gyűlésben, szóljunk igazat, kinek ne állana el szava, mikor tudja, hogy a minoritásnak úgy sincs legkisebb nyoma­­téka sem, s igy magát azon hallgatóság előtt, mely legnagyobbrészt a majoritás nézetét osztó hivatalnok-seregből áll, úgy is minden ok nélkül tenné ki czéltáb­­lát?k. fo. A tanácskozmány fen ecsetelt módoni mától nemcsak az ellenzéki tagok, hane­m több jelen volt hallgatók tanus­­kodh­atnak. Az előadottak szerint a f. év oct. 6-án megállított úgynevezett repraesentatio nem egyéb, mint egy pár kormány és községi hivatalnok által személyes érde­kükben gondosan kidolgozott tekintély és közigazgatási hatalom nyomása alatt mes­terkélten a szász nemzeti egyetem által elfogadtatott mű, s legkevésbé sem ki­nyomata a szász nép valódi érzületének, mert ezen jámbor, istenfélő, államgazdá­­szati szempontból megbecsülhetlen szor­galmas és vallásos nép, a nevében néhány ember által űzött magas politikát bizony teljességgel nem osztja, a­mint ezt az alább felhozandó követválasztásnak­ ma­gatartása is bizonyítja, de e mellett akár­hány közüle után útfélen bánatosan zú­golódik a dolgok folyama felett, s habár a kormány kijelentett politikájának nyo­mait látja, még­­sem mer az az ellen mű­ködő kormány­hivatalnokok ellen felszó­lalni, mert zavarjában nem tudja, mit te­gyen (Vége következik.) jük : mi vár ezen „bátorlelkű­ oppositio fejére ? Talán ostromállapot? talán provisorium, a sajtó leigázása, a vélemény szabadságának el­fojtása ? mint nálunk történt, Magyarországban, a midőn 1861-ben szentesitett törvényeink erejére hivat­koztunk ? Bátran protestálhattok és követelhe­titek azon jogokat, hogy másokét leigázhassa­­tok, mert e föllépéstek miatt ugyan egyikötök­nek sem fog még a baja szála is meggörbü­lni. — Prágában a németek Herbst­er vezénylete alatt mintegy 60-an hétfőn szándékoztak behoz­ni azon „határozati“ tervet, melyben kimondat­nék, hogy a febr. alkotmány minél előbb hely­­reállíttassék, s hogy ha ezen alkotmány módo­sításának szükséges volta mutatkoznék, a vál­toztatások csak a megírt módon, azaz a Reichs­­rathban, kétharmadrész szónyi többséggel hatá­­roztassanak el. -------A horvát ügyekről. Távirati tu­dósításaink szerint Zágrábban egyik viharos ülés a másikat követi, s ma nov. 25 től már táv­­írják , hogy r. Jusiopárt nem jelent meg a gyűlésen, s némelyek még az országgyűlés feloszlatásának eshetőségét is hitték. Ily körül­mények között méltán figyelmet igényelhet a „Debatte“ mai czikke, melyben ezen kérdés fordul elő : váljon melyik párt mellett áll a kor­mány Horvátországban ? E kérdés, némely bé­csi lap szerint, annál fontosabb, mert Horvátor­szágban a kormány befolyása, már csak a ha­tárőrségi követek miatt is erősebb lehet, mint másutt.­­ A „Debatte“ ezen kérdésre a Horvátországhoz intézett királyi leirat szö­vegére hivatkozik, melyben valósággal oly dolgokra találunk, melyek a Mazuranics ál­tal vezetett úgynevezett „nemzeti­ párt“ pro­­grammjáva­l eléggé ellenkeznek. Továbbá írja : Sokat lehet követelni egy országtól, de annyit még sem várhatunk tőle, amit meg nem adhat. A kormány valódi, nem pedig látszólagos ered­ményt akarván nyerni, hivatásának tartja a ma­gyar országgyűlést kiegészíteni, különben fél­het, hogy a pesti országgyűlés kiegészítlenül maradván, Horvátország közreműködése nélkül,­­ nem lesz hajlandó a közjogi viszonyok megol­dásához segéd­kezet nyújtani. (t) úgy látszik, hogy a centralisták igen büszkék azon bátorságukra, hogy kimondani merték, miszerint a febr. patens sistirozása el­lenkezik azon ünnepélyes Ígérettel, mely ezen alkotmány föntartására vonatkozott. Legyen meg örömük s képzelősködjenek mintha ily föllépéssel valami különös merészsé­get tüntetnének ki a kormány ellen. De kérd­(t) Köztudomás szerint nem nagy fon­tossággal bir, hogy mit határoznak a sept. patens kérdésében a német-centra­lista többséggel bíró Landtagok? Azon­ban e pillanatban a Lajthán túl jobbára csak e tárgy forogván napi­renden, mi sem mulaszthatunk el. egyes részleteket megemlíteni. Az „Ost D. Post“ nagy megelégedés­sel emeli ki, hogy Tinti indítványát negy­venöt tag írta alá, tehát már több mint két­harmad rész többség van mellette. A midőn a házban az indítvány­ fölött sza­vaztak, csak tizenkét tag maradt ülve. Rau­scher bíbornok a többséggel szavazott. Ellenben Schmerling úr ülve maradt, s így „nem“-re szavazott, a­mit az „Ost D. Post“ semmikép sem tud megmagya­rázni. Általában hiszik, hogy a bizott­mány egy „felirat“ felterjesztését javas­­landja. Ezzel azo­nban nem egyhamar lesznek készen. z „Ost D. Post“ szemlét tartván a febr. alkotmányhoz hű Krónlandok tarto­mányi gyűlései fölött, továbbá írja: „Egészen más jeleneteknek vagyunk tanúi azon tartományi gyűléseken, a­hol a nemzetiségi érdek hozza az embere­ket ellentétbe a febr. alkotmán­nyal. Prágában, Brünnben , Lembergben, és Laibachban, az „alkotmány­párt” czél­­szerűnek tarta a kezdeményezésről le­mondani, s megelégszenek, ha a septem­­bristák rohamait visszaverhetik. Ezen utóbbiak köszönő feliratokat terveznek. Az „Ost. D. Post“ azonban reméli, hogy egyetlenegy Landtag sem fog a febr. al­kotmány tistirozása fölött örvendezni.8 — A kormányt támogató „Oesterr. Ztg“ a Landtagokon készülő nagy dolgok­­ elől így nyilatkozik: „Bizonyára nincs ellenvetésünk, ha az országok és tartományok törvényes kép­viselői, alkotmányszerü jogaiknál fogva, a sept. 20 diki államad­at, melyet az „Ost­ 3. Post“ röviden csak „nagyon sajátsá­gosának nevezget, vitatkozásaik tárgyául választják, és ha nyíltan és férfiasan ki­fejezésre juttatják a nép egy részének aggodalmait, ha mindjárt épen ezen ura­sat sújtja a vád, hogy ezen aggodalma sat a nép szívében felkeltették, gyarapí­tották és megerősítették. Senki sem kí­vánja, hogy a sept. actát agyonhallgas­sák, mert különben is csak a tüzetes vi­tatkozások, és eszmecserék fogják az éles ellentéteket leköszörülni, s azon meggyő­ződést létrehozni, hogy a merev ragaszko­dás a betűkhöz, itt is ott is csak az alkot­mány nélküli korszakot fogná permanen­sé tenni, s hogy a jogmegtagadás politi­kája azon szabadító tény, mely egy szebb és tartósabb jövőnek vetheti meg alapját. Azalatt a pártok dühöngései között sem vesztjük el reményünket. His­szük, hogy minden egyes tartományi gyűlés, s ezeknek minden egyes tagja, szem előtt tartja a pillanat nagyszerű jelentőségét, s hogy félrevetve minden rabulisticus szócsavarást s a paragrafusok betű sze­­rénti értelmezését, egyedül a magas czél felé tekint, mely nem más, mint egy élet­képes alkotmány felépítésének munkája. Hogy így ne a pártok vakbuzgósága, ha­nem az igaz hazafiság diktálja a hozandó határozatokat, s hogy ne arról legyen szó­­ki melyik kormán­nyal tart, hanem szí­vével és eszével csak a haza javát tekin­­se. Ne az legyen jelszavunk : február vagy October! hanem, hogy éljen a csá­szár! éljen Ausztria! Ám hulljon dara­bokra az alkotmányos jog formája, de magát a jogot senki se bántsa. „Még oly hosszú lánczsara is az ^ind­okoknak,­ miket az alsó-ausztriai gyűlés­ben Tinti úr és társai előadtak, önmaguk­ban még nem alkotják meg azon kapcsot, mely szükséges arra, hogy mindnyájun­kat egyesítsen.“ Szerkesztői figyelmeztetés. Lapunk nov. 18 -i számában közlött érsekujvári nyilatkozatra az érdekelt fél ellen­ nyilatkozatot küldvén be, ugyanaz mai számunk nyilt terében, szóváltozta­tás nélkül közöltetik. Nyíri Józsa ajánló beszéde B­á­t­h Károly Pest Lipótváros kerületi követje­löl­t­j­e 11 e 11. nov. 23. Tisztelt szavazatszedő küldöttség ! Polgártársak! Midőn azon lipótvárosi választók nevében szólalok fel, kik csekély személyemet tisztelték meg, hogy ez ünnepélyes órában hazafias szán­dékukat tolmácsoljam, mindenekelőtt szerencsés­nek tartom magam kijelenthetni , mikép azon férfiú fényes érdemeiből, ki a velünk szemközt álló párt felhívásának engedve a küszöbön levő országgyűlésre mint képviselőjelölt lépett fel, legkevesbbet sem akarok levonni. Mert ha egyrészt merek magamnak annyi ön­állóságot tulajdonítani, hogy föltétlenül semmi tekintély fölényét el ne ismerjem, hol politikai meggyőződésről van szó , mi sem tart vissza másrészt, hogy báró Kemény Zsigmond kitűnő egyénisége, lovagias jelleme, hazafias elve és jelenlegi bölcs politikai programmja előtt őszin­te tisztelettel meg ne hajoljak, habár független meggyőző­désem egész súlyával határozottan ellenében állok a választási küzdelem e döntő órájában. Igen, mi, kik itt megjelentünk, hogy alkot­mányos jogainkat és kötelességeinket lelkiisme­retünk sugallata szerint gyakoroljuk, a tisztelt báró ellenében egy nem kevésbé tiszta politikai jellemű férfiú, egy nem kevésbé igaz és becsü­letes szándékú hazafit léptettünk fel és ajánlunk országgyűlési képviselőül; egy férfiút, ki teljes mértékben felruházva a képviselői magasztos hivatásra megkívántak­ minden kellékekkel, jelleme szilárdságánál, lángoló lelkesedésénél, tiszta önzetlen hazaszereteténél és sokoldalú kép­zettségénél fogva kiválóan bir­ja föltétlen bizal­munkat és osztatlan szeretetünket. E férfiú, kinek politikai programmja ugyanaz, mely ellenjelöltünké, ugyanaz mely mindnyá­junk nagymesteréé Deák Ferenczé, ugyanaz mely e válságos és döntő időben minden határo­zott és eszélyes hazafié, ki a becsület korlátai közt egyezni akar; e férfiú, ki ha e nemes küz­delemben győzni fog, tántoríthatatlan kitartá­sával ama nagy elvek mellett, melyeknek sze­rencsés keresztülviteléről hazánk függetlensége és szabadsága föltételeztetik, fényesen igazo­­landja benne vetett bizalmunkat, e férfiú, kinek megválasztatását egy nagy magasztos eszme — a democratia eszméjének érvényre jutása — teszi főkép kívánatossá; e férfiú : Ráth Ká­roly polgártársunk. Polgártársunk ő a szó teljes értelmében: gyermeke azon osztálynak, melynek egyenjogo­­sultsága arany betűkben ragyog ugyan az annyi vér és áldozatba került 1848. törvényekben, de még mindig alig olvasható, a feledékeny társa­­dalom­ meghamisított évlapjain. — Pedig mit ér becsvágyó czélokból szószéken és hírlapokban büszkén és fennhangon hirdetni a szabadság és egyenlőség hálás hangzatu tanait, ha ezek rög­tön félénk suttogássá válnak, üresen elhangza­nak, lovagiatlanul agyon­hallgattatnak vagy kigúnyoltatnak és kíméletlenül elfojtatnak, mi­­helyest az alkalmazás és életbeléptetés úgyis egyenetlen küzdelmeiben érvényre és diadalra törekesznek. Nem szűkkeblű nézetek, nem korlátolt fogal­mak és nem kicsinyes érdekek tehát azok, me­lyek oly kitűnő férfiú ellenében is, mint kit a tiszteletre méltó ellenpárt felkarolt, erős kitar­tásra és ernyedetlen küzdelemre buzditnak ben­­nünket saját jelöltünk mellett, kit ha nem is akarnak ismerni némelyek, kik csak ma­gukat szeretik ismerni, de ismerünk mi és is­merni fogják még azok is, kik most több elbi­­zottsággal mint tapintattal és ildomossággal őt előkelően ignorálni akarják. Elmondhatnék felőle, hogy ő e kerület gyer­meke, közöttünk növekedett fel, közöttünk él és közöttünk fog meghalni, következésképen az emberi természetből kifolyó érzéseknél fogva rokonszenvünkre és pártolásunkra természetes

Next