A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)
1865-11-22 / 268. szám
2()8*ik sz.^zorda? november 22 Előfizetési díj : Pestit fcűdve vagy Budapesten h&zboa hordva Egyh'm:vp a . . .... 1 frt 75 kr. 8 h/ dipra..................................5 frt 25 kr. 6 h/ Dipra..................................10 frt 50 kr. Az * lefizeti 8 az ív folytán minden hónapban megkezdhető, b ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Mindden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Feraneaitikt tere 7-dik szám 1-sö emelet. Szerkesztő lakása: Országot 18 dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Post, ¥ mm zitteren,"?. sz."földszint. Harmadik évfolyam Beigtatási dy : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. iW az előfizetési dija lap tulajdonos szerkesztőjéhez küldendő ,4 gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakásai Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, NOVEMBER 21. Politikai Szemle. (II.) Az Óceánon túlról egy távirati sürgöny érkezett, mely ha való, nagy hatást fog eszközölni Európában. A távirat így hangzik : „London, nov. 20. Halifaxból ide érkező lapok egy New Yorkból nov. 11-kéről keltezett távirati sürgönyt tartalmaznak mely hírként, jelenti , hogy a washingtoni franczia követ rögtön útlevelét kérte, s pénteken Francziaországba fog utazni.“ A távirat szót sem szól az okról, mely a washingtoni és párisi kabinetek közti ezen szakítást előidézte; a dolog mindazáltal annyira feltűnő, miként mindjárt itt kellett megemlítenünk, természetesen bevárván a további tudósításokat, melyek azt vagy megerősítik, vagy megczáfolják. Különben New Yorkból nov. 9-kéről van még egy érdekes távirati tudósításunk: a washingtoni kormány rendeletet küldött Monroe erődbe, a hadihajók lefegyverkezésének felfüggesztése végett. Míg Amerikából ily hírek érkeznek, a franczia lapok a lefegyverkezéssel foglalkoznak. Az „Opinion nationale“ nagyon el van keseredve, azzal vigasztalja azonban magát, „hogy a sereg leszállítás semmit sem jelent“ a mely nem fegyverzi le Francziaországot. A „Pays“ (Drouyn de Lhuys lapja) ellenben azt igyekszik megmutatni „Europa jelen állása“ czimü czikkében, hogy a sereg leszállitás tökéletesen igazolva van. A félhivatalos lap először is azt erősíti, hogy a császár a legnagyobb előszeretettel viseltetik a sereg iránt, leszállítása azonban teljesen igazolva van Európa jelen helyzete által. Azon ügyek, melyeket Francziaországnak még rendeznie kell, közel állanak a szabályozáshoz (Mexicó és Róma). Azután nincs több rendezni valója, s egészen és teljes biztonsággal szentelheti magát az 1867-ki kiállításnak. Francziaország — folytatja az idézett lap — a legjobb viszonyban áll Angolországgal. Hasonlóképen áll Olaszországgal, melynek parlamentje pénzügyi zavarok között nyittatott meg. Az olasz nép tanult valamit tapasztalatából, eszélyes lett, s többé nem koczkáztatja könnyelműen azt, amihez jutott. Nézetei nem változtak, de azon fog igyekezni, hogy egyelőre pénzügyeit rendezze. Ez oldalról tehát nem félhetni bonyodalomtól. Ép oly kevéssé támadhat az Német- vagy Oroszországban, melyek nagyon el vannak foglalva belügyeikkel, vagy ziláltabb állapotban vannak, mintsem coalitiora gondolhatjánnak Francziaország ellen. Poroszország és Ausztria messze állanak egymástól, hogy egyetértsenek. Ausztria, melynek most kevesebb szüksége van pénzre, bizonynyal nem fog beleegyezni Holstein eladásába s az elbei herczegségek kérdése még sokáig megosztandja a két német nagyhatalmat. De ha egyetértenének is — véli a „Pays“ — a közép-államokat nem vonnák magukkal, mivel ez csak oly föltételek alatt történhetnék, melyek a német szövetséget egészen tönkre juttatnák. Poroszország, mely Ausztriával elégületlen, Oroszország jóakaratát is elvesztette, mióta mint tengeri hatalom akar föllépni a keleti tengeren. Ezt csak úgy engedné meg neki Oroszország, ha visszaadná Dánországnak az elbetegségeket A három északi hatalom szövetsége, — melyről nem rég is szólottak — inkább álom, mint valaha, s az nem valósulhat, mivel mindeniknek panasza van a másikra. Oroszország és Ausztria különben is inkább igénybe vannak véve belügyeik által, mintsem bonyodalmakat idézzenek elő Keleten, hol ezt képesek volnának megtenni. Ezért óvakodni fognak zavarokat teremteni, melyek Franczia- és Angolország közös beavatkozását idézhetnék elő. „Ennélfogva — végzi a „Pays“ — teljes joggal mondhatjuk, hogy a seregleszállítás igazolva van Európa átalános helyzete és azon állás által, melyet Francziaország tudott foglalni a világban, még pedig anélkül, hogy valakinek útjába állana, félelmet idézne elő, a midőn tiszteletet szerez hatalmának anélkül, hogy nagyravágyása aggodalmat keltene.“ A „Köln. Zig“ nem tudja megmagyarázni, mit jelent a „Pays“ ezen czikke, azt jelenti-e, hogy Francziaország nem fél e pillanatban a külföldtől, vagy pedig a sereg-leszállítást Francziaország elszigeteltetésének ügyesen elpalástolására használja. Wesz, nov. 18. 1865. Több napi utazás után csak ma vehettem magamnak időt az a közben megjelent lapok átnézésére. Most látom, hogy a „Hon“ nov. 8. számában T. L. aláírással megjelent czikkecském több felszólalásra, Tóth Lőrincz ur részéről pedig egy nyilatkozatra is adott alkalmat. — A jelen választásokat illetőleg körülbelül elkésett dolog e tárgyat vitatni; miután azonban czikkecském czáfolói épen a „Hon“ hasábjain hamisan idézik annak szavait mig, sokan más személyiséget gondoltak az igénytelen T. L. betű alatt rejleni, kötelezve érzem magam saját nevem aláírásával, pár szóban a „Hon“ november 15-diki számában több zempléni nemes aláírással megjelent czikkre felelni, részemről ez e tárgyban az utolsó szó lévén. Fenn nevezett czikkben, („Hon“ nov. 15-iki száma l-ső lap, 4 ik hasáb, 3-ik bekezdés, 7-ik sor) ez áll, szavaim hamisan idéztetvén: „Világos tehát (folytatja azon czikk) ,hogy a nemesi birtok tulajdonosa megyéhez nem kötve minden oly kerületben beírathatja magát hol birtoka fekszik stb. stb. Ebből aztán a czikkel természetesen, azt következtetik hogy én a birtokos nemest arra szeretném képesíteni, hogy egyszerre több kerületben s megyében is szavazhat. Nov. 8. Pest czimzett czikkemben azonban ezen pont következőleg hangzik : „Világos tehát, hogy az 1847-iki fogalmak szerinti nemesi birtok tulajdonosa a megyéhez nem kötve, bármely olyan kerület egyikében beírathatja magát tetszés szerint, melyben birtoka fekszik stb. stb.“ Az itt aláhúzott szó azt hiszem eléggé igazol engem, hogy jogon kivüli kiváltságokat a birtokos nemes osztály számára sem akarok a V. tezikk l-ső §-ból kimagyarázni. Továbbá valóban jól teszik czikkirói miszerint „nem akarják elhitetni a világért sem, hogy a 48-iki törvények a megyét általában eltörölték; mert biz én, akárhogy akarnák, sem hinném el nekik annyival kevésbé, „teszem tehát fel a megyét megsemmisitettnek“ mint ezt rám fogják.) Őket azonban kénytelen vagyok felkérni, hogy nekem elhigyjék, miszerint a 48-ki törvények a megyéket mint választókerületeket igen is eltörölték, a megye mint közigazgatási testület által más választó kerületeket alakíttatván. Czikkirók érvül hozzák föl azt, hogy 48 előtt a nem birtokos nemes a megye minden követeire szavazott — hogy lehetne, tehát most megszorítani, hogy csak lakhelye kerületében szavazhason? Ha állana az, hogy a megye minden tekintetben maghagyatott, akkor az előzményből logikailag az következnék, hogy a nemes, kit a 48-diki V. t. ez. 1 §. jogélvezettől megfosztani nem akart, ma is a megye minden, és igy 8—10 —12 képviselőjére szavazzon. — De épen, mert nem a megye képezi a választókerületet, hanem más választókerületek alakíttattak; — áll szerintem, mit nov. 6-ki czikkemben mondtam, hogy a nem birtokos nemesnek 48 előtt joga lévén azon választókerületben (akkor a megye) szavazni hol lakása volt, a 48-ki törvény is épen hagyta azon jogát, hogy lakása kerületében szavazatát minden egyéb qualificatio nélkül használhassa, de valamint 48 előtt a szomszéd választókerületben (azaz akkor megyében) nem szavazhatott, úgy a 48-ki törvényi kiváltságokkal nem ajándékozván meg őket — a szomszéd választókerületben most sem szavazhat. Az 1848-kiaknál sokkal szabatosabban fogalmazott törvényczikkek sem mentek attól, hogy értelmüket félre lehessen csavarni, a törvény szellemének mellőzésével — nincs az a törvény, mely minden előjöhető elferdítés gátját tartalmazhatná. Ha abból, hogy a nemességről szóló V. bezikk 1. §-ban nincs ott, hogy, szavazatképes csak azon választókerületben, hol állandó lakása van, azt lehet következtetni, hogy így a szomszéd kerületben is szavazhat, akkor ugyanez áll az Y. tezikk 2-dik §-ban elősorolt szavazatképesekre is ad) ; pont alattiak kivételével — mert azokra nézve sem mondatik ki, hogy csak saját kerületükben írathatják be magukat szavazóknak. Az pedig, hogy az V. t. ez. 20. §-ában ez áll : Az, aki bejegyeztetés végett magát az összeíró választmányok egyike előtt sem jelentette stb. stb. stb. — s nem az— ki magát az illető összeíró választmány előtt nem jelentette stb. stb. Se pro se contra semmit, nem bizonyít, miután a törvény által az összeíró választmány ítéletére bízatott, a központi reclamationalis választmánnyal mint fellebbezési bírósággal felette meghatározni : ki jogosított a kerületben ki nem ? s azt a szerint beirni vagy visszavetni. Czikk irói továbbá a zemplénmegyei központi választmány 61-ki ítéletét idézik , ebből hivatkoznak az ásusra, szerintem egy eset még gyakorlatot nem képezhet s anélkül, hogy sérteni akarnák, a zemplén megyei 61-ki központi választmányt, valamint a 65-dikit csalhatatlannak nem tartom. Csudálkoznom kell, hogy azok, kik, mint mondják, „itt csak a törvény értelmét és szellemét akarják megállapítani,“ nem látnak abban felette nagy sérelmet, — hogy a szomszédból átjött szavazók a kerületbeli szavazók többségét megmajorizálják (olyat magam sem látok természetesen,hogy miatta a törvény szövegével ellenkező magyarázat igazolva volna — mert a törvényt hamisan magyarázni semmiféle indokon és soha sem szabad, — de itt nem is szükséges.) Én itt újfent kimondom , hogy a 48-diki törvények szellemével megegyezhetlennek tartom, hogy a törvény téves magyarázata folytán, egész választókerületek megúsztathassanak szavazatuk sikeres használatától. Mielőtt levelemet zárnám, kénytelen vagyok még a „P. N.“ nov. 15-diki számában Tokaj, nov. 11-éről kelt s „egy a népből“ aláírással ellátott szinte novem. 8-dikán megjelent czikkemre vonatkozó czikkre átalánosságban pár szót szólani. Ki kell mondanom, hogy tökéletesen helytelennek tartom czikkírónak indokolását, midőn azt fejtegeti, mily szellemben alkottattak a 48-ki törvények ide vonatkozó czikkei, de ezeknek ír napilapokbani további vitatását jelenben czélszerűnek nem tartom, s így mellőzöm. Csak azt akarom megjegyezni, hogy ha valaki, úgy én bizonyosan elismerem a magyar nemességnek alkotmánya megőrzésében érdemeit — azon példátlan önzéstelen áldozatkészséggel együtt, melylyel a magyar nemesség az 1848-diki törvényeket önszántából alkotta. — Épen azért nem vagyok képes azt felfogni, hogy azon nemesség, mely kész volt annyit áldozni a nép jogáért, ily kicsinyes kiváltságokhoz akart volna kapaszkodni, mely a nélkül, hogy számára a legkisebb előnyt biztosítaná, egyes pártemberek kezében őt, a jogtiprás eszközévé aljasithassa. Különben örömmel olvasom mindig midőn „Egy a népből“ elismeréssel szól a nemesség érdemeiről, melyek azonban meg vannak már örökitve a történelem lapjain. Tisza Lajos, Gábor, b. Bánffy János, gr. Kun Gotthárd, Mikó Mihály, b. Kemény György és István, gr. Haller Ferencz, gr. Kálnoky, b. Nopcsa, b. Jósika Lajos, Dósa Elek, Groisz Gusztáv, mind régibb időkből, s ott az újabb korból, Tisza László, gróf Lázár Miklós, Dósa Dani, gróf Rhédei, Ugrón Lázár, a két Brennenberg, Nagy Samu, Bömches,gr. Bethlen Gábor, Túri Gergely, Székely Gergely s még számosan jzászok és románok. Zeyk Károly indítványára elnökül Veér Farkast kérték fel, s ő elfoglalván az elnöki széket, ugyancsak Zeyk Károly indítványára a következendő végzéseket hozták: 1. Holnap 10 órakor a terembe összegyűlnek, s aztán venisaucte-ra mennek a templomba; azután pedig egyetemleges tisztelkedésre a királyi biztoshoz és a gyűlés elnökéhez. 2. A gyűlés idejére 8 elnököt választanak, kik rendre a követi conferenciákon elnökölni fognak, az ügykezelést intézni fogják, s fentartják az érintkezést a hivatalos elnökségekkel, s az ezen 8 elnökre vonatkozó szavazó czédulákat a legközelebbi gyűlésre fogják hozni. 3. Hétfőn legyen a valóságos megnyitás, mikor is a királyi leirat felolvastatván, a követ urak credentionalisaikat és a királyi biv. a meghivó leveleket beadván, azok egy kinevezendő bizottmánynak az adatai megvizsgálás végetts ugyan e bizottmány fog felügyelni a gyűlés jegyzőkönyvvitelére. 4. A gyűlés jegyzőkönyvei magyar, román és német nyelven fognak vitetni. Ez indítvány zajos éljenzések közt fogadtatott el. Végre Zeyk Károly örömét fejezte ki a felett, hogy a szászok és románok közül többen részt vettek ez előleges, úgyszólván barátságos értekezletben, s kérte, hogy ezután is tegyék azt, mert az egyetértés és összetartás által sokkal könnyebben eszközölhetik a haza javát és itt mindig rokonszenves barátokra fognak találni. Ugyanez eszmével végezte szavait az elnök is, ezt is megéljenezve a rövidülés derült kedélyben oszlott szét. Tudósítások Erdélyből. II. Kolozsvár, nov. 18. A város mindinkább élénkül, beérkeztek már a szász és román követek is; most foly az úgynevezett ismerkedés, bemutatások, tisztelgések, Sulutiu érsek és Shaguna metropolita látogatást tettek gróf Crenneville és b. Kemény Ferencz ő nagyméltóságaiknál. A magyarok s székelyek közt kevés az uj ember, legtöbbnyire olyanok, kik már a 34-iki országgyűlésen is jelen voltak. Hiányzik ugyan a nagy Bethlen János, Wesselényi Miklós, Kemény Dénes, Szász Károly — de köztünk lebeg szellemük ; az elvek ugyanazok most is; csak az eszmék tisztultak s a hosszú idő és tapasztalatdús évek sok mindenre tanítottak azóta. Ma délután előleges követi és királyi hivatalosi confeerentia volt a gyűlés termében, a redout épületben. Ott volt gr. Teleki Domokos, Zeyk Károly, gróf Bethlen János, Veér Farkas, gr. Bethlen Nyilvános köszönet. Több követjelölt elvbarátunk azon hírre, hogy megválasztatásom a siklósi választókerületben kétséges lehet, buzgó volt saját választókerü létében a jelöltségről lemondását, s ugyanott leendő fölléptetésemet ajánlani, mely ajánlatokat, bár azoknak igénybevételét a siklósi kerületi lelkes közönség hazafias érzületének nyilatkozása megelőzötté téve, mindamellett nyilván megköszönni annyival inkább kötelességemnek tartom, mert e buzgalomban a hazai szabadelvű pártok solidaritásának tanúbizonyságát kell feljegyeznem. Hogy e solidaritás mennyire nem érzi magát kötve múlékony párt elnevezésekhez, annak legelevenebb nyilatkozványa az, hogy a részemre történendett visszalépésüket ajánlók legelsője egy oly elvbarátunk volt, ki a 61 ki országgyűlés elején a szabadelvű pártnak nem azon nézetfeléhez tartozott, melyet én követni jónak láttam. A miért is én hasonló bizalommal tartozva, midőn tisztelt barátom szives ajánlatát megköszönném; viszont felkérem, hogy azt a helyet, melyet számomra üresen hagyni ajánlkozott, saját maga töltse be. Meg vagyok róla győzöd?c, hogy ott, ahol a haza jóvolta és szabadsága jövend kérdésbe, sem egymással szemközt állni, sem egymástól elmaradni nem fogunk. Pesten, 1865. nov. 21-én. Jókai Mór. Az újvidéki „Napredak“ f. é. november hó 17-ki számában következő nyilatkozat jelent meg : A bécsi „Wanderer“ után a „Hon“, „Pesti Napló“ és a szerb lapok oly hireket közöltek, mintha én az újvidéki követek választására összeült bizottmánynak némi útmutatásokat adtam volna a követválasztások ügyében , és mintha a szerb nemzet kívánságainak mikénti kielégítéséről is nyilatkoztam volna. Nyilván vallott elveimnél fogva, nem törődve, ha azok tetszésre vagy nemtetszésre találnak, nem engedhetvén meg, hogy oly dolgok mondattak el nevemben, melyek eszem ágában sem voltak, kötelességemnek tartom az igaszág kedvéért gondolataim minden elferdítése ellen ünnepélyesen tiltakozni és kijelenteni , hogy én az újvidéki követválasztó bizottmány egyik tagjának megkeresése folytán oda nyilatkoztam, miszerint minden törekvéseinknek független, szabadelvű demokrata követek választására kell irányulva lenniük. Neveket nem említettem, az újvidéki bizottmánynak hagyva, ha nézeteimet netán osztaná, az említett tulajdonságokig »1 bíró követjelöltek mellett fölszólamlani. Nem áll továbbá az sem, hogy én valamiféle programmot közzétettem volna, még kevésbbé pedig, hogy a megyéknek a nemzetiségek szerinti átalános szervezése és átalakítása mellett nyilatkoztam volna. Programmomul ott áll múltam ; a szerb nemzet kívánságainak mimódoni kielégítését illetőleg pedig az 1861-diki szerb nemzeti gyűlés alkalmával kifejtett, és annak idejében a magyar, szerb és német lapokban is közzétett nézeteimtől most sem állok el. Kelt Újvidéken, 1865. évi november hó 17-dikén. Csernovics Péter. (f) A „Wiener Abendpost“ válaszol a centralista lapok megtámadásaira. A válaszban nem módosítja ugyan korábbi tételeit, de úgy látszik, hogy czikke egészben véve, nem oly határozott és kihívó, mint korábbi nyilatkozata, mely a múlt héten csütörtökön jelent meg. A félhivatalos lap először panaszkodik, hogy a szenvedélyesen vitázó lapok, a kérdés jogi szempontját nem emelik ki, vagy félremagyarázták. „Csak a jog biztosítja — írja — Ausztria népeinek azon polgári szabadságot, melynek ingatlan alapját az oct. diploma letette. Csak a törvényes pályán haladó actio biztosítja azon formák megállapítását, melyek az összes birodalom állami életét határozandják meg. A jog alatt azonban a teljes és egész jogot, nem pedig az egyesek jogigényeit kell érteni (Ilyen „egyesek igénye“ a „Wiener Abendpost“ felfogása szerint az, ha a birodalmi képviselet formáját a februári Reichsrath-statutum határozza meg, valamint az is csak egyesek igénye, ha Magyarország az 1848-ki törvények rehabilitatióját szigorúan követeli.) „Bebizonyítottuk — folytatja tovább — hogy a februári statútum sistírozásának határidejét napra vagy órára kijelölni nem lehet, mert a sistírozás akkor enyészik el, ha azon előleges föltevések, melyektől azon alaptörvény hatályossága függ, teljesülnek, vagyis a midőn e törvény lehetővé válik. — Miután a kérdés ezen oldala a vitákban mellőztetett, szükségesnek tartottuk feltenni a következő kérdéseket, s azokra igyekszünk szabatosan mégis felelni : „ Valljon a februári Reichsrath-statutum ugyanegy dolog a birodalom alkotmányával, melynek föntartása biztosíttatott ? „Váljon a febr. patens VI. czikke szerint a birodalmi alkotmányt nem inkább azon alaptörvények képezik, melyek léteztek, újra életbeléptettek, vagy újonnan kiadattak ? „Vájjon az ismét életbeléptetett alaptörvények közé nem számittatik- e a magyar alkotmányjog az oct. 20-diki diploma világos határozata szerint? „Vájjon birhat-e életképességgel oly organicus törvény, melynek főalkatrészei egymással ellenmondásban vannak? „És vajjon nem létezik-e ily ellenmondás a magyar alkotmányjog és a Reichsrath-statutum között ? s ezen ellentét máig sincs kiegyenlítve. „Vájjon ezen kiegyenlítés, nem képezi-e az alkotmány s annak egyik alkatrészének a Reichsratb-statutumnak előleges és életfeltételét ? „Vájjon az oct. 20-ki legfelsőbb kézirat a közjogi viszonyok szabályozására nem a magyar országgyűlést hívta fel, s váljon a febr. 26-ki pátens, nem ezen idézett legfelsőbb kéziratot jelölte-e ki irányadónak ? „Ha megfeleltünk ezen kérdésekre, akkor az ellenvetések leglényegesebb része önmagától elesik. A „Presse“ például, ha elolvassa az opt. 20-diki legfelsőbb kéziratot, akkor csütörtöki czikkünk egyik, állítólag homályos tételét, szóról szóra megtalálandja. A „N. fr. Presse“ pedig azon vallomásra kényszerülend, hogy az ünnepélyes ígéret az alkotmányt minden megtámadástól megvédeni, nem a Reichsrath-statutumra, hanem az egész alkotmányra vonatkozik, mely a létező, ismét életbe léptetett vagy újonnan alkotott alaptörvények összegéből áll. — Ezen alaptörvények közé tartozik a magyar közjog, melyet harmóniába kell hozni a többivel. „Ezzel aztán eljutottunk az elhatározó pontra. Nem a Reichsrath statútum jogi