A Hon, 1865. november (3. évfolyam, 251-275. szám)

1865-11-22 / 268. szám

2()8*ik sz.^zorda? november 22 Előfizetési díj : Pestit fcűdve vagy Budapesten h&zboa hordva Egyh'm:vp a . . .... 1 frt 75 kr. 8 h/ d­ipra..................................5 frt 25 kr. 6 h/ D­ipra..................................10 frt 50 kr. Az * lefizeti 8 az ív folytán minden hónapban megk­ezdhető, b ennek bármely napján történik is, m­indenkor a hó első napjától fog számíttatni. Mindden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Feraneaitikt tere 7-dik szám 1-sö emelet. Szerkesztő lakása: Ország­ot 18 dik szám. 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Kiadóhivatal: Post, ¥ mm zitteren,"?. sz."földszint. Harmadik évfolyam Beigtatási dy : 7 hasábos ilyféle petit sora .... 7 kr. Bélyegdíj minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések t­ö­b­b­sz­ö­r­i beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. iW az előfizetési dija lap tulajdonos szerkesz­tőjéhez küldendő­ ,4 gazdasági-, ipar- kereskedelmi és közlekedési rovat szerkesztőjének lakásai Szervita-tér, gr. Teleky-ház. E lap szellemi részét illető minden közle­mény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. PEST, NOVEMBER 21. Politikai Szemle. (II.) Az Óceánon túlról egy távirati sürgöny érkezett, mely ha való, nagy ha­tást fog eszközölni Európában. A távirat így hangzik : „London, nov. 20. Halifaxból ide érkező lapok egy New­­ Yorkból nov. 11-kéről keltezett távirati sürgönyt tartalmaznak mely hírként, je­lenti , hogy a washingtoni fran­­czia követ rögtön útlevelét kér­te, s pénteken Francziaország­­ba fog utazni.“ A távirat szót sem szól az okról, mely a washingtoni és párisi kabinetek közti ezen szakítást előidézte; a dolog mind­­azáltal annyira feltűnő, miként mindjárt itt kellett megemlítenünk, természetesen bevárván a további tudósításokat, melyek azt vagy megerősítik, vagy megczáfolják. Különben New­ Yorkból nov. 9-kéről van még egy érdekes távirati tudósításunk: a washingtoni kormány rendeletet küldött Monroe erődbe, a hadihajók lefegyverke­­zésének felfüggesztése végett. Míg Amerikából ily hírek érkeznek, a franczia lapok a lefegyverkezéssel foglal­koznak. Az „Opinion nationale“ nagyon el van keseredve, azzal vigasztalja azon­ban magát, „hogy a sereg leszállítás sem­mit sem jelent“ a mely nem fegyverzi le Francziaországot. A „Pays“ (Drouyn de Lhuys lapja) ellenben azt igyekszik meg­mutatni „Europa jelen állása“ czimü czik­­kében, hogy a sereg leszállitás tökéletesen igazolva van. A félhivatalos lap először is azt erősíti, hogy a császár a legnagyobb előszeretettel viseltetik a sereg iránt, le­szállítása azonban teljesen igazolva van Európa jelen helyzete által. Azon ügyek, melyeket Francziaországnak még ren­deznie kell, közel állanak a szabályozás­hoz (Mexicó és Róma). Azután nincs több rendezni valója, s egészen és teljes biz­tonsággal szentelheti magát az 1867-ki kiállításnak. Francziaország — folytatja az idézett lap — a legjobb viszonyban áll Angolor­­s­zággal. Hasonlóképen áll Olaszország­gal, melynek parlamentje pénzügyi zava­rok között nyittatott meg. Az olasz nép tanult valamit tapasztalatából, eszélyes lett, s többé nem koczkáztatja könnyel­műen azt, a­mihez jutott. Nézetei nem változtak, de azon fog igyekezni, hogy egyelőre pénzügyeit rendezze. Ez oldalról tehát nem félhetni bonyodalomtól. Ép oly kevéssé támadhat az Német- vagy Orosz­országba­n, melyek nagyon el vannak fog­lalva belügyeikkel, vagy ziláltabb állapot­ban vannak, mintsem coalitiora gondolhat­­j­ánnak Francziaország ellen. Poroszország és Ausztria messze állanak egymástól, hogy egyetértsenek. Ausztria, melynek most kevesebb szüksége van pénzre, bi­zonynyal nem fog beleegyezni Holstein eladásába s az elbei herczegségek kérdése még sokáig megosztandja a két német nagyhatalmat. De ha egyetértenének is — véli a „Pays“ — a közép-államokat nem vonnák magukkal, mivel ez csak oly föltételek alatt történhetnék, melyek a német szövetséget egészen tönkre jut­tatnák. Poroszország, mely Ausztriával elégületlen, Oroszország jóakaratát is el­vesztette, mióta mint tengeri hatalom akar föllépni a keleti tengeren. Ezt csak úgy engedné meg neki Oroszország, ha visszaadná Dánországnak az elbet­egsége­­ket A három északi hatalom szö­vetsége, — melyről nem rég is szólot­­tak — inkább álom, mint valaha, s az nem valósulhat, mivel mindeniknek pa­nasza van a másikra. Oroszország és Ausztria különben is inkább igénybe van­nak véve belügyeik által, mintsem bonyo­dalmakat idézzenek elő Keleten, hol ezt képesek volnának megtenni. Ezért óva­kodni fognak zavarokat teremteni, me­lyek Franczia- és Angolország közös beavatkozását idézhetnék elő. „Ennélfog­va — végzi a „Pays“ — teljes joggal mondhatjuk, hogy a seregleszállítás iga­zolva van Európa átalános helyzete és azon állás által, melyet Francziaország tudott foglalni a világban, még pedig anélkül, hogy valakinek útjába állana, félelmet idézne elő, a midőn tiszteletet szerez hatalmának anélkül, hogy nagyra­­vágyása aggodalmat keltene.“ A „Köln. Zig“ nem tudja megmagya­rázni, mit jelent a „Pays“ ezen czikke, azt jelenti-e, hogy Francziaország nem fél e pillanatban a külföldtől, vagy pedig a sereg-leszállítást Francziaország elszi­­geteltetésének ügyesen elpalástolására használja. W­e­s­z­­, nov. 18. 1865. Több napi utazás után csak ma vehet­tem magamnak időt az a közben megje­lent lapok átnézésére. Most látom, hogy a „Hon“ nov. 8. számában T. L. aláírással megjelent czik­­kecském több felszólalásra, Tóth Lőrincz ur részéről pedig egy nyilatkozatra is adott alkalmat. — A jelen választásokat illetőleg körü­lbelü­l elkésett dolog e tár­gyat vitatni; miután azonban czikkecs­­kém czáfolói épen a „Hon“ hasábjain hamisan idézik annak szavait mig, so­kan más személyiséget gondoltak az igénytelen T. L. betű alatt rejleni, kö­telezve érzem magam saját nevem alá­írásával, pár szóban a „Hon“ november 15-diki számában több zempléni ne­mes aláírással megjelent czikkre felelni, részemről ez e tárgyban az utolsó szó lévén. Fenn nevezett czikkben, („Hon“ nov. 15-iki száma l-ső lap, 4 ik hasáb, 3-ik be­kezdés, 7-ik sor) ez áll, szavaim hamisan idéztetvén: „Világos tehát (folytatja azon czikk) ,hogy a nemesi birtok tulajdono­sa megyéhez nem kötve minden oly kerü­letben beírathatja magát hol birtoka fek­szik stb. stb. Ebből aztán a czik­k­el ter­mészetesen, azt következtetik hogy én a birtokos nemest arra szeretném képesí­teni, hogy egyszerre több kerületben s megyében is szavazhat. Nov. 8. Pest czimzett czikkemben azonban ezen pont következőleg hangzik : „Világos tehát, hogy az 1847-iki fo­galmak szerinti nemesi birtok tulajdonosa a megyéhez nem kötve, bármely olyan kerület egyikében beírathatja magát tetszés szerint, melyben birtoka fekszik stb. stb.“ Az itt aláhúzott szó azt hiszem eléggé igazol engem, hogy jogon kivüli kivált­ságokat a birtokos nemes osztály szá­mára sem akarok a V. tezikk l-ső §-b­­ól ki­magyarázni. Továbbá valóban jól teszik czikkirói miszerint „nem akarják elhitetni a világért sem, hogy a 48-iki törvények a megyét általában eltörölték; mert biz én, akár­hogy akarnák, sem hinném el nekik­­ annyival kevésbé, „teszem tehát fel a megyét megsemmisitettnek“ mint ezt rám fogják.) Őket azonban kénytelen vagyok fel­kérni, hogy nekem elhigyjék, miszerint a 48-ki törvények a megy­éket mint választó­­kerületeket igen is eltörölték, a megye mint közigazgatási testület által más vá­lasztó kerületeket alakíttatván. Czikk­irók érvül hozzák föl azt, hogy 48 előtt a nem birtokos nemes a­ megye minden követeire szavazott — hogy le­hetne, tehát most megszorítani, hogy csak lakhelye kerületében szavazhason? Ha állana az, hogy a megye minden te­kintetben maghagyatott, akkor az előzmény­ből logikailag az következnék, hogy a ne­mes, kit a 48-diki V. t. ez. 1 §. jogélvezet­től megfosztani nem akart, ma is a me­gye minden, és igy 8—10 —12 képvise­lőjére szavazzon. — De épen, mert nem a megye képezi a választókerületet, ha­nem más választókerületek alakíttattak; — áll szerintem, mit nov. 6-ki czikkem­ben mondtam, hogy a nem birtokos ne­mesnek 48 előtt joga lévén azon válasz­tókerületben (akkor a megye) szavazni hol lakása volt, a 48-ki törvény is épen hagyta azon jogát, hogy lakása kerületé­ben szavazatát minden egyéb qualificatio nélkül használhassa,­ de valamint 48 előtt a szomszéd választókerületben (azaz ak­kor megyében) nem szavazhatott, úgy a 48-ki törvény­i kiváltságokkal nem aján­dékozván meg őket — a szomszéd válasz­tókerületben most sem szavazhat. Az 1848-kiaknál sokkal szabatosabban fogalmazott törvényczikkek sem mentek attól, hogy értelmüket félre lehessen csa­varni, a törvény szellemének mellőzésé­vel — nincs az a törvény, mely minden előjöhető elferdítés gátját tartalmazhatná. Ha abból, hogy a nemességről szóló V. bezikk 1. §-ban nincs ott, hogy, szavazat­képes csak azon választó­kerületben, hol ál­landó lakása van, azt lehet következtetni, hogy így a szomszéd kerületben is szavaz­hat, akkor ugyanez áll az Y. tezikk 2-dik §-ban elősorolt szavazatképesekre is ad) ; pont alattiak kivételével — mert azokra­­ nézve sem mondatik ki, hogy csak saját­­ kerületükben írathatják be magukat sza­­­­­­vazóknak. Az pedig, hogy az V. t. ez. 20. §-ában ez áll : Az, a­ki bejegyeztetés végett ma­gát az összeíró választmányok egyike előtt sem jelentette stb. stb. stb. — s nem az­­— ki magát az illető összeíró választmány előtt nem jelentette stb. stb. Se pro se contra semmit, nem bizonyít, miután a törvény által az összeíró választmány íté­letére bízatott, a központi reclamationa­­lis választmán­nyal mint fellebbezési bí­rósággal felette meghatározni : ki jo­gosított a kerületben ki nem ? s azt a szerint beirni vagy visszavetni. Czikk irói továbbá a zemplénmegyei központi választmány 61-ki ítéletét idé­zik , ebből hivatkoznak az ásusra, szerin­tem egy eset még gyakorlatot nem ké­pezhet s a­nélkül, hogy sérteni akarnák, a zemplén megyei 61-ki központi választ­mányt, valamint a 65-dikit csalhatatlan­nak nem tartom. Csudálkoznom kell, hogy azok, kik, mint mondják, „itt csak a törvény értel­mét és szellemét akarják megállapítani,“ nem látnak abban felette nagy sérelmet, — hogy a szomszédból átjött szavazók a kerületbeli szavazók többségét meg­­majorizálják (olyat magam sem látok természetesen,hogy miatta a törvény szö­vegével ellenkező magyarázat igazolva volna — mert a törvényt hamisan ma­gyarázni semmiféle indokon és soha sem szabad, — de itt nem is szükséges.) Én itt újfent kimondom , hogy a 48-diki törvények szellemével megegyez­­hetlennek tartom, hogy a törvény téves magyarázata folytán, egész választókerü­­letek megúsztathassanak szavazatuk si­keres használatától. Mielőtt levelemet zárnám, kénytelen vagyok még a „P. N.“ nov. 15-diki szá­mában Tokaj, nov. 11-éről kelt s „egy a népből“ aláírással ellátott szinte novem. 8-dikán megjelent czikkemre vonatkozó czikkre átalánosságban pár szót szólani. Ki kell mondanom, hogy tökéletesen helytelennek tartom czikkírónak indoko­lását, midőn azt fejtegeti, mily szellem­ben alkottattak a 48-ki törvények ide vo­natkozó czikkei, de ezeknek ír napilapok­­bani további vitatását jelenben czélszerű­­nek nem tartom, s így mellőzöm. Csak azt akarom megjegyezni, hogy ha valaki, úgy én bizonyosan elismerem a magyar nemességnek alkotmánya meg­őrzésében­ érdemeit — azon példátlan ön­­zéstelen áldozatkészséggel együtt, mely­­lyel a magyar nemesség az 1848-diki tör­vényeket önszántából alkotta. — Épen azért nem vagyok képes azt felfogni, hogy azon nemesség, mely kész volt an­­­nyit áldozni a nép jogáért, ily kicsinyes kiváltságokhoz akart volna kapaszkodni, mely a nélkül, hogy számára a legkisebb előnyt biztosítaná, egyes pártemberek kezében őt, a jogtiprás eszközévé alja­­sithassa. Külön­ben örömmel olvasom mindig midőn „Egy a népből“ elismeréssel szól a nemesség érdemeiről, melyek azonban meg vannak már örökitve a történelem lapjain. Tisza Lajos, Gábor, b. Bánffy János, gr. Kun Gotthárd, Mikó Mihály, b. Kemény György és István, gr. Haller Ferencz, gr. Kálnoky, b. Nopcsa, b. Jósika Lajos, Dósa Elek, Groisz Gusztáv, mind régibb időkből, s ott az újabb korból, Tisza László, gróf Lázár Miklós, Dósa Dani, gróf Rhédei, Ugrón Lázár, a két Brennenberg, Nagy Samu, Bömches,gr. Bethlen Gábor, Túri Gergely, Székely Gergely s még számo­san jz­ászok és románok. Zeyk Károly indítványára elnökül Veér Farkast kérték fel, s ő elfoglalván az el­nöki széket, ugyancsak Zeyk Károly in­dítványára a következendő végzéseket hozták: 1. Holnap 10 órakor a terembe össze­gyűlnek, s aztán veni­saucte-ra mennek a templomba; azután pedig egyetemleges tisztelkedésre a királyi biztoshoz és a gyűlés elnökéhez. 2. A gyűlés idejére 8 elnököt válasz­tanak, kik rendre a követi conferenciá­­kon elnökölni fognak, az ügykezelést in­tézni fogják, s fentartják az érintkezést a hivatalos elnökségekkel, s az ezen 8 el­nökre vonatkozó szavazó czédulákat a leg­közelebbi gyűlésre fogják hozni. 3. Hétfőn legyen a valóságos megnyi­tás, mikor is a király­i leirat felolvastat­ván, a követ urak credentionalisaikat és a királyi biv. a meghivó leveleket bead­ván, azok egy kinevezendő bizottmány­nak az adatai megvizsgálás végetts ugyan e bizottmány fog felügyelni a gyűlés jegy­zőkönyvvitelére. 4. A gyűlés jegyzőkönyvei magyar, román és német nyelven fognak vitetni. Ez indítvány zajos éljenzések közt fogad­tatott el. Végre Zeyk Károly örömét fejezte ki a felett, hogy a szászok és románok kö­zül többen részt vettek ez előleges, úgy­szólván barátságos értekezletben, s kérte, hogy ezután is tegyék azt, mert az egyet­értés és összetartás által sokkal könnyeb­ben eszközölhetik a haza javát és itt min­dig rokonszenves barátokra fognak talál­ni. Ugyanez eszmével végezte szavait az elnök is, ezt is megéljenezve a rövid­ülés derült kedélyben oszlott szét. Tudósítások Erdélyből. II. Kolozsvár, nov. 18. A város mindinkább élénkül, beérkez­tek már a szász és román követek is; most foly az úgynevezett ismerkedés, bemutatások, tisztelgések, S­u­l­u­t­i­u ér­sek és Shaguna metropolita látogatást tettek gróf Crenneville és b. Ke­mény Ferencz ő nagyméltóságaiknál. A magyarok s székelyek közt kevés az uj ember, legtöbbnyire olyanok, kik már a 34-iki országgyűlésen is jelen voltak. Hiányzik ugyan a nagy Bethlen János, Wesselényi Miklós, Kemény Dénes, Szász Károly — de köztünk lebeg szellemük ; az elvek ugyanazok most is; csak az esz­mék tisztultak s a hosszú idő és tapasz­­talatdús évek sok mindenre tanítottak azóta. Ma délután előleges követi és királyi hivatalosi confeerentia volt a gyűlés ter­mében, a redout épületben. Ott volt gr. Teleki­ Domokos, Zeyk Károly, gróf Bethlen János, Veér Farkas, gr. Bethlen Nyilvános köszönet. Több követjelölt elvbarátunk azon hírre, hog­y megválasztatásom a siklósi választó­kerületben kétséges lehet, buzgó volt saját választó­kerü­ létében a jelöltségről lemondását, s ugyanott leendő fölléptetésemet ajánlani, mely ajánlato­kat, bár azoknak igénybevételét a siklósi kerü­leti lelkes közönség hazafias érzületének nyi­latkozása megelőzötté téve, mindamellett nyil­ván megköszönni annyival inkább kötelessé­gemnek tartom, mert e buzgalomban a hazai szabadelvű pártok solidaritásának tanúbizony­ságát kell feljegyeznem. Hogy e solidaritás mennyire nem érzi magát kötve múlékony párt elnevezésekhez, annak legelevenebb nyilatkoz­­ványa az, hogy a részemre történendett vis­­­szalépésüket ajánlók legelsője egy oly elvbará­tunk volt, ki a 61 ki országgyűlés elején a sza­badelvű pártnak nem azon nézetfeléhez tarto­zott, melyet én követni jónak láttam. A miért is én hasonló bizalommal tartozva, midőn tisz­telt barátom szives ajánlatát megköszönném; viszont felkérem, hogy azt a helyet, melyet számomra üresen hagyni ajánlkozott, saját ma­ga töltse be. Meg vagyok róla győzöd?c, hogy ott, a­hol a haza jóvolta és szabadsága jövend kérdésbe, sem egymással szemközt állni, sem egymástól elmaradni nem fogunk. Pesten, 1865. nov. 21-én. Jókai Mór. Az újvidéki „Napredak“ f. é. novem­ber hó 17-ki számában következő nyilat­kozat jelent meg : A bécsi „Wanderer“ után a „Hon“, „Pesti Napló“ és a szerb lapok oly hireket közöltek, mintha én az újvidéki követek választására összeült bi­zottmánynak némi útmutatásokat adtam volna a követválasztások ügyében , és mintha a szerb nemzet kívánságainak mi­kénti kielégítéséről is nyilatkoztam volna. Nyilván vallott elveimnél fogva, nem tö­rődve, ha azok tetszésre vagy nemtetszés­re találnak, nem engedhetvén meg, hogy oly dolgok mondattak el nevemben, me­lyek eszem ágában sem voltak, köteles­ségemnek tartom az igaszág kedvéért gondolataim minden elferdítése ellen ün­nepélyesen tiltakozni és kijelenteni , hogy én az újvidéki követválasztó bizottmány egyik tagjának megkeresése folytán oda nyilatkoztam, miszerint minden törekvé­seinknek független, szabadelvű demokra­ta követek választására kell irányulva len­niük. Neveket nem említettem, az újvidéki bizottmánynak hagyva, ha nézeteimet netán osztaná, az említett tulajdonságok­ig »1 bíró követjelöltek mellett fölszólam­­lani. Nem áll továbbá az sem, hogy én va­lamiféle programmot közzétettem volna, még kevésbbé pedig, hogy a megyéknek a nemzetiségek szerinti átalános szerve­zése és átalakítása mellett nyilatkoztam volna. P­­rogrammomul ott áll múltam ; a szerb nemzet kívánságainak mimódoni kielégítését illetőleg pedig az 1861-diki szerb nemzeti gyűlés alkalmával kifejtett, és annak idejében a magyar, szerb és né­met lapokban is közzétett nézeteimtől most sem állok el. Kelt Újvidéken, 1865. évi november hó 17-dikén. Csernovics Péter. (f) A „Wiener Abendpost“ válaszol a centralista lapok megtámadásaira. A vá­laszban nem módosítja ugyan korábbi té­teleit, de úgy látszik, hogy czikke egész­ben véve, nem oly határozott és kihívó, mint korábbi nyilatkozata, mely a múlt héten csütörtökön jelent meg. A félhivatalos lap először panaszko­dik, hogy a szenvedélyesen vitázó lapok, a kérdés jogi szempontját nem emelik ki, vagy­ félremagyarázták. „Csak a jog biz­tosítja — írja — Ausztria népeinek azon polgári szabadságot, melynek ingatlan alapját az oct. diploma letette. Csak a tör­vényes pályán haladó actio biztosítja azon formák megállapítását, melyek az összes birodalom állami életét határozandják meg. A jog alatt azonban a teljes és egész jogot, nem pedig az egyesek jogigényeit kell érteni (Ilyen „egyesek igénye“ a „Wie­ner Abendpost“ felfogása szerint az, ha a birodalmi képviselet formáját a februári Reichsrath-statutum határozza meg, va­lamint az is csak egyesek igénye, ha Ma­gyarország az 1848-ki törvények rehabi­­litatióját szigorúan követeli.) „Bebizonyítottuk — folytatja tovább — hogy a februári statútum sistírozásának h­atáridejét napra vagy órára kijelölni nem lehet, mert a sistírozás akkor enyé­szik el, h­a azon előleges föltevések, me­lyektől azon alaptörvény hatályossága függ, teljesülnek, vagyis a midőn e tör­vény lehetővé válik. — Miután a kérdés ezen oldala a vitákban mellőztetett, szük­ségesnek tartottuk feltenni a következő kérdéseket, s azokra igyekszünk szabato­san mégis felelni : „ Valljon a februári Reichsrath-statutum­ ugyanegy dolog a birodalom alkotmá­nyával, melynek föntartása biztosítta­tott ? „Váljon a febr. patens VI. czikke sze­rint a birodalmi alkotmányt nem inkább azon alaptörvények képezik, melyek lé­teztek, újra életbeléptettek, vagy újonnan kiadattak ? „Vájjon az ismét életbeléptetett alap­törvények közé nem számittatik- e a ma­gyar alkotmányjog az oct. 20-diki diplo­ma világos határozata szerint? „Vájjon birhat-e életképességgel oly organicus törvény, melynek főalkatrészei egymással ellen­mondásban vannak? „És vajjon nem létezik-e ily ellenmon­dás a magyar alkotmányjog és a Reichs­­rath-statutum között ? s ezen ellentét máig sincs kiegyenlítve. „Vájjon ezen kiegyenlítés, nem képe­zi-e az alkotmány s annak egyik alkatré­szének a Reichsratb-statutumnak előleges és életfeltételét ? „Vájjon az oct. 20-ki legfelsőbb kézirat a közjogi viszonyok szabályozására nem a magyar országgyűlést hívta fel, s vál­jon a febr. 26-ki pátens, nem ezen idézett legfelsőbb kéziratot jelölte-e ki irány­adónak ? „Ha megfeleltünk ezen kérdésekre, ak­kor az ellenvetések leglényegesebb része önmagától elesik. A „Presse“ például, ha elolvassa az opt. 20-diki legfelsőbb kéz­iratot, akkor csütörtöki czikkünk egyik, állítólag homályos tételét, szóról szóra megtalálandja. A „N. fr. Presse“ pedig azon vallomásra kényszerülend, hogy az ünnepélyes ígéret az alkotmányt minden megtámadástól megvédeni, nem a Reichs­­rath-statutumra, hanem az egész alkot­mányra vonatkozik, mely a létező, ismét életbe léptetett vagy újonnan alkotott alaptörvények összegéből áll. — Ezen alaptörvények közé tartozik a magyar közjog, melyet harmóniába kell hozni a többivel. „Ezzel aztán eljutottunk az elhatározó pontra. Nem a Reichsrath statútum jogi

Next