A Hon, 1865. december (3. évfolyam, 276-288. szám)

1865-12-03 / 278. szám

—­ Az „Oesterr. Zig“ ma sem marad el leczkéjével a februáristák ellen. — A többi közt irja’­­A februári experimentum egy áta­lá­­ban nem vezetett czélhoz. Még a legme­részebb fickiók is csak arra szolgáltak, hogy a czéltól távolra vettessünk. Most már nemcsak politikai ügyetlenség, ha­nem büntetésre méltó vakmerőség volna az eddigi után tovább haladni, mert bizo­nyos, hogy ezen után tán megmenthetünk az elveszéstől egy darab papírt, a febr. pátenst, de Ausztria felét elvesztjük. — Az államférfiak kötelessége a lehetőség­gel számolni, s ha becsüljük is azok bá­torságát, a­kik egy legyőzött ügy mellett utolsó erejüket is felhasználják, részünk­ről abban becsüljük bátorságunkat, ha a haza megmentéséért feláldozzuk követke­zetességünket. A­kik a jelen viszonyok közt komolyan beszélnek arról, hogy a sistí­­rozott alkotmányt rehabilitálva, azzal lép­jünk Magyarország elé, s behívjuk a Reichsrathba, azok igen derék becsületes emberek lehetnek, de a politikához sem­mit sem értenek. S­z­e­b­e­n­i dolgok, in: Kíagy-Szeben, nov. 14. A szász nemzeti egyetem jelen ülésszaka ma belügyei elintézései után az elnöklő szász ispán által ülése nyilvánossá alakíttatván át, és az el­lenzék a brassói és kőhalmi követeknek a meg­határozott repraesentatio ellen együttesen be­adott külön véleménye jegyzőkönyvre és tudo­másul vétetvén, bizonytalan időre elnapoltatott.­­ Befejezve lévén tehát azon szász nemzeti s egyetemi tanácskozmány, — melynek pártjai­­ dr. Lindner ellenzéki tag beszéde után az uniót­­ nyílt kérdéskép látszanak tárgyalni akarni, a száraz tényeket összefü­ggőleg néhány felvilá­­­­gosítással megérthetővé tenni, s így a tisztelt olvasónak a történtek hű vázlatát nyújtani kí­vánó e szerény laptudósításból még hátra van az elején ígért követválasztásokról a küszöbön álló országgyűlésre pár szóval különösen már azért is megemlékezni, hogy megérthesse azt, hogyan történik, hogy ha a megszavazott re­praesentatio nem a szász nemzet érzületének va­lóságos hű kifejezése , mégis azután az azt­­ megszavazók nagyobb részt országgyűlési köve­­t­tekké választatván, a képviselt nemzet helyes­lésével találkozik ? Képzelhetni, hogy a szereplő szász centralis­­­­ta urak mindent elkövetének, hogy az itt kö­­­­vetválasztásoknál nehogy vereséget szenvedje­­­­nek, mert ez őket tönkre tévé! E tekintetben­ elegendőnek találom a helybeli szék és városi választásokra szorítkozni, mivel akárhol is egy central rendszernél a centrumban követett eljá­rás az irányadó az egészre nézve. Itt azonban, habár sok mindenféle hírek szár­nyalnak is a városon arról, mik történtek a sze­replő urak érdekében a választásoknál, mint­hogy gyanúsítani teljességgel nem szándékunk, meg kell már elégednünk azon tényekkel, hogy a választó bizottmányokban egyetlen egy ellen­zéki tag sem volt, ki pártja részéről a serutiniu­­mot ellenőrizze, s hogy Szebenszéknek 1547 vá­lasztójából a választásban csak 840 szavazó, és a II.­Szeben városa 697 választóiból csakis 318 szavazó vett részt. Sapienti satis­­ A „H. Z.“, mely különben a magyarok és székelyek elleni polémiában a numerusra szok­ta a legfőbb súlyt fektetni, bezzeg nem közli a számeredményt, mi az általa támogatott politi­kának gyenge alapokoni állásának világos elis­merését involválja! Missics János programmja. Elvem az, mely 1861-diki országgyűlésen volt: 1848, mert ha ehez hittelen volnék, hűtlenséget követnék el az idő szelleme ellen, mely ez évet előidézte, hittelen volnék az elvekhez, melyek ezen örökké nevezetes korszakot vezérlették, hittelen a törvényekhez, melyek ez év számát homlokzatukon viselik. Mióta a régi államok szerkezete halomra dőlt, három nevezetes, következményekben gazdag korszakot ösmerek, melyek a világ-események tengeréből, három világitó torony, három határ­domb vagy inkább hegy gyanánt emelkednek, és ez: a keresztes hadak, a reformatio, és a franczia forradalom, a negyedik, mely egy uj szem az események lánczolatában, egy uj határ­jel az emberiség fejlődésének korszakában, 1848. Valamint örökké nevezetes a franczia nép uj történetében az 1789-ik év augusztus hó 4-kének éjjele, mely a politikai, polgári egyenlőséget kihirdette, és a privilégiumokat eltörölt­e: örök­ké nevezetesek az 1848 -i törvények, mert ezek eltörölték a hűbériséget, szétrombolták a feuda­­lismus bástyáit, melyekből a szabad polgárok védfalai emelkedtek, megállapították az emberi jogokat és újból kijelölték hazánk önállásának, függetlenségének régi alapzatát, körvonalazták fennálló határait, és alakot kölcsönöztek régi törvényes, annyiszor nyilvánított kívánalma­inknak. Tagadhatlan, hogy az idők 1861 óta sokat változtak, de az elveken, melyek ez évet át­lengték, a változás nyoma nem látható, és így azok is, kik hívei voltak az 1861 évet lelkesítő elveknek, azok hívei lesznek ma is, és miután ez évet 1848-ki törvények és azok szelleme élesztő, ezekhez hűtlenek nem lehetünk. Nem emberek alkotják az elveket, nem ezek idézik elő az idő szellemét, hanem ezek teremtik az embereket, öntenek lelkükbe lelkesedést, és a balsors korszakában a csüggedők keblében új erőt élesztenek, új reményeket ébresztenek. Az emberiséget átható ezen újabb kor szelle­mének tulajdoníthatjuk azt, hogy 1848-iki tör­vényeinkhez való szilárd, erős ragaszkodásunkat az országgyűlés megnyitásának híre óta, az ered­mény reménysugara által életezve látjuk. Az országgyűlés teendője a hiányos 1848-iki törvényeket kiegészíteni, újakkal pótolni, és mit azon év csak kezdve, végzetlenül reánk öröksé­gül hagyott, kiegészíteni, tökéletesíteni, kifejte­ni, és az újabb kor igényeihez alkalmazva, ido­mítva, befejezni, és ezáltal egy jobb­­ kor, egy szebb jövő országának alapzatát megvetni, ka­puit megnyitni. . . , Megválasztatáson általi megtiszteltetésem esetében részemről oda fogok működni, hogy a hűbériség utolsó emlékei, az úrbéri tartozások utolsó maradványai megszüntessenek, hogy a szabaddá lett polgár birtoka tökéletes szabad legyen; egy­úttal oda fogok törekedni, hogy a telepitvényesek, úgynevezett contractualisták sorsa az illető földtujdonosok jogainak megki­­mélésével biztositassék és ezekhez való szerző­dési viszonyuk a szerint rendeztessék és meg­­állapitassék, nehogy elterjedett, elszaporodott számtalan családok hontalanok, földönfutók legyenek. Tagadhatlan hogy a mostani állapot, mely­ben országunk létezik, törvénytelen, és történe­tünkben példa nélküli, de ezt elviselni, elhall­gatni, eltűrni az országgyűlés által rendezendő viszonyaink új korszakáig, hazánkban jónak talált és mindenütt követett opportunitás szem­pontja vezérel. De ha jelenleg az opportunitást elfogadom is, az országgyűlésen az opportunitás elvét el nem ösmerem, mert szigorú törvényesség az, mit ott követhetek és egyedül hazánk törvényes, alkot­mányos elvei és közjoga, melyekhez ragaszko­dom , de opportunitást közjogi viszonyainkban, újjá­alakulásunk korszakában nem ösmerek. Ez oknál fogva elvem, az országgyűlésig opportu­nitás, de az országgyűlésen szigorú, merev ra­gaszkodás törvényes állapotunkhoz, hazánk ősi és korunk igényeihez idomítandó intézménye­inkhez. Hasonló nézetektől vezéreltetve, hasonló meg­győződésből eredő hitvallásomnál fogva, eddig fennállott közjogunkat továbbá is fentartatni óhajtom, és azon úgynevezett közviszonyokat, melyek egyedül az által keletkeztek, hogy a magyar király egyszersmind ausztriai császár, csak úgy kívánom elintéztetni, hogy hazánk törvényes önállása, önkormányzat­a, törvényeink, alkotmányunk értelmében eddig megőrzött füg­getlensége továbbá is biztositassék. Én Magyar­ország és az örökös tartományok­ból álló Ausztria között semmi közösséget e­ el nem ösmerek, mert egyetlen kapocs, mely bennüket összeköt, fejedelmünk azonossága: köztünk és a többi tartományok között semmi egyéb kötés nem létezik; — de miután köz­ügyeinkben egy végmegállapodás a belbéke meg­szilárdulása, a köz­jólét kifejlődése, a közvagyo­­nosodás gyarapodása szempontjából égető szük­séggé vált, a fennálló közügyeket csak­is a fe­jedelem által saját polgáraink közbejöttével, az országgyűlés által megállapítandó mód sze­rint kívánom elintéztetni, — nem szándékom, hogy más tartományok, országok, ügyeinek elin­­tézésébe­ befolyjunk és igy viszont nem tudok be­leegyezni, hogy más országok, tartományok fér­­fiai bármily jó­indulattal viseltessenek is irán­tunk, a közügyek, vagy bármely más ürügy alatt saját belügyeink elintézésébe befolyást gyakoroljanak, — mert nem akarom grlicos ro­­manis et romanos gracis moribus kormányoztat­­ni látni, hanem azt kívánom, hogy minden or­szág saját törvénye és szokásai szerint és pedig saját honpolgárai által kormányoztassék, és ez oknál fogva fejedelmünk közössége által eredt közös viszonyokat, ügyeket, a tények kérlel­­hetlen logikája által teremtett körülményekhez képest csak­is esetről esetre, csak­is hazánk fiainak közbejöttével, csak is honunk független­ségének épségben tartásával kívánom el­ntéz­­tetni. És habár ennyire ragaszkodunk is hazánk törvényeihez, alkotmányukhoz, igen csalód­nának azok, kik azt hinnék, hogy mi az alkot­mányosságot csak a Lajtán innen szeretnék meg­szilárdítani és biztosítani, hogy mi, a Lajtán innén a szabadság országát kívánjuk meghono­sítani, m­i pedig ennek jövője iránt közönyösség­­gel viseltetünk. Én és velem az alkotmányos elvek iránt tisz­telettel viseltető minden honpolgár innen és túl a Lajtán, innen és túl az Alpeseken, a­ Kárpáto­kon, az Óceánon a népek alkotmányos szabad­ságának megszilárdulását óhajtjuk. E kölcsönös, alkotmányos állapot utáni tö­rekvésekben, e kölcsönös küzdelmekben, egy és ugyanazon czél felé való haladásban látom én leginkább a Lajtán túli népekkel való közössé­günket öszpontosítva, mert itt és ott közösnek kell lenni a törekvésnek, hogy a népek terhei könnyítessenek, a számtalan adók száma kiseb­­büttessék, az eddig helytelen, számítás nélküli népszerűtlen adók helyét mások, kedvezőbbek pótolják; hogy a miniszterek, kormányférfiak a népek véres verejtékével jobban gazdálkodja­nak,­­ hogy a státusadósságok száma évről évre csökkenjen, ne szaporodjék, és valamint túl a Lajtán, kívánjuk mi is, hogy nem csak a birodalom eddigi nyűgeitől megszabadulva meg­­ifjedjék, új erőre kapjon és tekintélye növeked­jék, hanem hogy az ausztriai császár, ki egy­szersmind magyar király, legyen képes nag ha­talmi állását fentartani, ennek érvet szerezni, és szava, határozata a fejedelmek tanácsában legyen döntő, nyomatékkal bírjon mint Brennus kardja. Én nem félek egy erős kormánytól, ha ez alkotmányunk értelmében szerveztetik és ennek szellemében jár el; nem tartok egy erőteljes fejedelem erélyességétől, ha ez alkotmányunk épségben tartására magát lekötötte, sőt mint Magyarország hű polgára azt kívánom, hogy Szt István koronájával megkoronázott királyunk legyen nagy, hatalmas mint Nagy Lajos, Má­tyás király volt, és tekintélye legyen olyan, mint Szt Lászlóé egykor, kit az akkori keresz­tény világ fejedelmei a keresztes hadak alkal­mával a fejedelmi vezérséggel megkínáltak, — sőt biztos lehet királyunk, hogy valamint a ko­ronázás alkalmával kardjával a világ négy ré­szére mutatva ígéri, hogy e hazát megvédni fogja, jöjjön a veszély bárhonnan, a világ bár­mely részéről, e hon polgárai is áttörhetlen bástya gyanánt állandják körül Szent István koronájával megkoronázott királyunk trónját, és azt megvédeni fogják, mint megvédték őseink Mária Theresia trónját, jöjjön a veszély szintén bárhonnan, a világ bármely részéről. (Vége következik.) ház udvarában , mint a választásra kitűzött helyiségen, szüntelen s lelkesen éltetvén Lu­kács Györgyöt, mint kijelölt képviselőjöket. Elérkezvén a választás órája s a választási kül­döttség működése helyét elfoglalván , az ép oly szerény, mint becsületes, s ép oly becsületes, mint értelmes Zilahy Lajos — Biharmegyének 1848- és 1861 diki főügyvéde ajánlá lelkes sza­vakkal azt, kit az összes választók egyetemes óhajtása, s lelkesült éljen kiáltásaik e hivatásra már úgyis kijelöltek. A végződni nem akaró he­lyeslés és éljenzés csillapultával, három ízben felhivá a küldöttség a választó­polgárokat: akarnak-e valaki mást követőkül felléptetni, s midőn senki sem jelentkezett, Lukács György ur egyhangúlag megválasztott képviselőnek a lelkesedés fokozatos emelkedése mellett kikiál­­tatott. Erre a megválasztottnak a választók közötti megjelenése ir­ánt küldöttség menesztése szán­­dékoltatván : a lelkesült tömeg egyhangúlag el­határozd, hogy kedves választottjukért mind­nyájan mennek. Oly megható, oly lélekemelő volt a kép, melyet a már akkor 4—5 ezerre nö­vekedett néptömeg a példányul szolgáló rend fentartásával egyesített elragadó lelkesedés ki­törései által nyújtott, midőn követőket, kinek páratlan hazaszeretete, becsületessége, szellemi fölényei és catói jellemében magukat látták megtisztelve, mindkét város főutczáin keresztül a választó helyiségre kisérék. Itt rövid, de ve­lős, önzéstelen és tiszta hazafiságtól ragyogó beszédében köszöné meg választói bizalmát, melyben kiemelé, mintegy ellentétül a megvá­lasztatásán lelkesülő tömeg örömeinek, hogy el­sőben is fájdalomérzetének kell kifejezést adni, ha arra gondol , hogy a jövő országgyűlés óhajtott sikerének valósul­áról nem biztosíthatja polgártársait, bár aggodalmaikat sem akarja táplálni. De ha sikertelen marad, nem rajta, nem az országgyűlésen muland, melynek ő, úgy­mond, csak utolsó de az ország önállósága s egyéb jól felfogott érdekeihezi ragaszkodásban renditletlen katonája leszen. Ma estve pedig képviselőnket egy díszes fák­lyás zenével tiszteltük meg, mely alkalommal Győrffy Gyula polgártársunk következő eszme- és érzelemdus szép beszédet tartott: Nagyérdemű hazafi! Nagyvárad város népe tiszteletét óhajtja ön­nek nyilvánítani. Fogadja ez érzelmet szívesen; mert azon ragaszkodás, melylyel ön iránt visel­tetünk, a legnemesebb forrásból, a hazas­zere­­tetből ered. Eljött a nép, erkölcsi erejével megpecsételni a választók megbízó levelét. Eljött a nép, örö­mét nyilvánítani a fölött, hogy az összehívott, végzetteljes országgyűlésen Nagyvárad város­a legérdemesebb polgára által képviseltetik. Önnek nem csak az utolsó országgyűlésen közelismerést érdemlő magatartása , hanem egész életén át tanúsított következetes jelleme is teljes biztosítékot nyújt nekünk aziránt, hogy a programmjául nyilvánított 1861-ki országgyű­lés második feliratában foglalt elvekhez minde­nekben tántoríthatatlan hűséggel ragaszkodand. Legyen meggyőződve, hogy e város népének politikai hitvallása egy hajszálnyira sem tér el azon iránytól, melyen ön haladni kíván. Legyen önérzetének támasza azon tudat, hogy ezen el­vek által nem csak saját tiszta lelkének meg­győződését, hanem összes választóinak óhajtá­sát is valóban, híven képviseli. Adja az ég, hogy siker koronázza törekvéseit! Adja az ég, hogy mindenek előtt hazánk inte­gritásának, függetlenségének és törvényes álla­potának biztosítása és életbe léptetése által le­küzdve a legnehezebb akadályokat, oly hely­zetbe jöjjenek, melyben az ország felvirágzását, a vallási és társadalmi egyenlőségnek és az igazságnak igényeit újabb üdvös törvények ál­tal is előmozdíthassák. De ha a sors könyvében újra meg lenne írva, hogy a legnemesebb törekvések ismét keserű csa­lódásokban találnak hajótörést; — ha az óhaj­tott kiegyenlítés nyugalma ismét csak hazánk függetlenségének, életének árán lenne megsze­rezhető , akkor a siker elmaradásáért fájó lelke keressen megnyugvást azon tudatban, hogy ön oly népet képviselt, melynek jelszava: „a haza minden előtt!“ Legyen vigasza azon biztosítás, hogy a város népe szenvedni, tűrni kész, ha kell; de a nemzet becsületén csorbát ejteni, őseink vérével szerzett örökségünket, független­ségünket, nemzeti létünket gyáván elfecsérlen soha! A gondviselés ezen nemzedék vállára tette le a jövő századok sorsát, s nekünk oly szikla­­erős jellemre van szükségünk, mint az öné, mely e nehéz terhet elviselni képes. Jól tudjuk, hogy e választással nem hiú dics­vágynak tömjéneztünk, hanem gonddal terhel­tük lelkiismeretes keblét, melynek elviseléséért csak önérzete jutalmazhatja meg. Azért kétszeresen büszkék vagyunk önre ; büszkék vagyunk arra, hogy ily kristály­tiszta lélekben látja az ország visszatükrözve Nagy­várad város jellemét. Mire képviselőnk hőn átérzett magasztos szavakban vévén búcsút N.­Várad polgáraitól: ezek az önkénytesen kivilágított város fő utczáin visszatérve a legnagyobb rend és lelkesülés kö­zött haza távoztak. M. L. A szavazatszedő választmány elnöke arczán vérző sebet kapott tégladobás által, — a hely­beli agg esperes, mint választmányi helyettes elnök fején sértetett meg tégladobással, misze­rint azonnal elájult, s földre rogyott, a jegyzők egyike hátán, a helyettes mellén kapott ütést. A roham váratlan, és oly sebes volt, miként a távol felállított csendőrség, kellő időben a személy biztonságot nem eszközölhető. A választás jegyzőkönyvileg elhalasztatott, e határozat azonban Svastits Gábor urnak, ki felbőszült népe közepén folytonos­an tért foglalt, nem tetszett törvényes eljárás következmé­nyének. Lehetne több nem nemes cselekedetet elősorol­ni, de ezekre fátyolt vetvén, a büntető törvény­szék majd feleletre vonandja az illetőket, s hi­hető, miképen azon elv szerint, qui est causa causae, est causa cauzati, nem csak azok veendik méltatlan tetteik büntetését, kik vérrel megfer­­tőztették a­ polgári választási szabadság leg­szebb jogának gyakorlatára rendelt helyszínét, hanem azok is, kik pénz-, bor- vagy más ígére­tekkel csábíták a népet, ekként a példátlan catascrofát előidézve.­­ Miután azonban a szili kerület választói 39 községben foglaltatnak, nehogy e napi viselet helytelensége miatt az egész kerület népessége : az országban megbélyegeztessék, szerencsém­­­­nek tartom kijelenthetni, miszerint eddig csak­­ az igali községben találkoztak egyének, kik a­­ felebbiek által ittasan a helyszinére vezettetve, s ott cselekvényeik által érdemetlenekké tevék s a választási jog gyakorolhatására , a nem vá­­­­­lasztók pedig méltó bünteté­re érdemesekké, s hiszem is, hogy a tegnapi események büntette­­i sei tetteikért lakolni fognak, mert a vesztegetés,­­ történjék az akár pénz, akár bok­tatás, akár más ! ígéretekkel, mindenkor p­olgári bűn, mely annál nagyobb beszámításra fokozandó e honban, hol­­ a nép a választ­ói jog gyakorlatába csak alig lépett be, s hol a hamis prófétákat az igazi­­ apostoloktól még nem is­ képes megkü­lönböz­­­­tetni, mivel az újabb válságos időkben hiány­­­­zott a tér tapasztalás gyűjtésére, hol elhanya­­­­golt neveltetésén­­ fogva e kincsről alig van fogalm ; — annál nagyobb beszámításra foko­zandó pedig azért is, mert e vétség oly válsá­­­­gos korszakban követtetett el,melyben honunkra­­ nézve igen nevezetes kérdések jönnek szőnyeg­­­­re, melyekről akár a vesztegetők, akár a meg-­­­vesztegettettek kellő fogalommal alig bir­­­­hatnak. A választásra kiküldött albizottmány kény­telen volt jelentését beadni, s némely szeren­csétlen elcsábitottnak, kik többnyire igaziak, és nem is választók, befogatását, úgy a hallatlan­­ kihágásoknak megvizsgáltatását kérni. Magát az adatot leginkább azon hazafiúi kö­­­­telességből terjesztem elő az ország nagy kö­­­­zönségének, miszerint adatul szolgáljon az­­ 1848-ki választó törvény akkénti bővítésére, s hogy a vesztegetők, és magukat veszte­­­­gettetni engedők soha választók ne lehessenek.­­ Kovachich Őszinte.­­ Turócz, nov. 29- i Hallassék már valahára nesz, a nemzetiségi kölcsönös súrlódások által honunk egyik leghá­­nyatottabb megyéjéből is. Megyénkben két tábor alakult meg. Az egyi­ket, ha nevét mellőzöm is, a tisztelt olvasó el­találja, a másik az országosan ismert tót memo­randum hőseié. E két tábor leghatározottabb életjelt tanúsí­tott, legelőször az ad hoc megyei bizottmányban s az élethalál harczig fejlődött kölcsönös küz­delme, az országgyűlési képviselők megválasz­tatását megelőzött s magát a választást kisért mozgalmakban nyert legfőbb kifejezést s ez idejű megoldást az által, hogy képviselőit teg­nap választá a tót memorandum hősei nem cse­kély vereségével, bár — közhírként — ez utób­biak közt akadtak olyanok is, kik a népnek nem átallották azt mondogatni, hogy jelöltjeik­­ ellenjelöltjei ismét a megszüntetett úrbéri vi­­­­szonyt akarják életbeléptettetni. stb.­­ A stubnyai választókerületben a választás­­ reggeli 10 órakor kezdődvén, végét érte szaka­­­­datlan folyamban éjfél utáni 3 óra tájban azzal,­­ hogy a legszebb s példás rend megtartása mel­lett Justh Kálmán 61 ki főszolgabíró lett 905­­ szavazattal — ellen­jelöltje Gottsár János (kinek származása, valódi lakhelye megyénk lakosai­­­­nak legtöbbje előtt alig ismeretes, s csak az­t állíttatván felőle, hogy főapát) nyert 633 szava­­­­zata ellenében — szűnni nem tudó lelkesedés eredményezésével megválasztva. A sz.-mártoni választókerületben pedig a vá­­­­lasztás reggeli 10 órakor vérén kezdetét szaka­­­­datlan tartva esti 11 óra után végződött azzal,­­ hogy bár a két tábor egyes községbelieinek gyülekezése közben némi véres összeütközés is adta magát elő, mégis jó rend megtartása mel­­­­lett id. Justh József 1861-ki ugyanezen kerület volt országgyűlési képviselője lett 1090 szava­­­­zattal — ellenjelöltje, Jeszenszky János, még­­ Schmerling idejébeli megyei főügyész nyert 495 szavazata ellenében megválasztva. Mindkét választó­kerületben a pártok egy­,­mástóli elkülönítése végett, elejétől végig f­egy­­­­veres erő volt alkalmazva. Újhelyi Boldizsár:­­ Megtörtént képviselő-választások. Nagyvárad, nov. 30. Mai napon ment véghez Lukács Györgynek Nagyvárad képviselőjévé lett megválasztása, az érzelem azon emelkedettsége, a rend szere­­tete s a választási jog gyakorlatának azon mél­tóságával, mely városunk mivelt lakosainak a polgári jog és szabadságróli tiszta fogalmában leli alapját. Már jóval előbb a választás kitűzött órá­jánál tömegesen , számtalan zászlók lobog­­tatása és zenekiséret mellett megjelent a választó­polgárok nagy része a régi város­ Hoppavár, nov. 30. A somogy megyei képviselő választások teg­napra lévén kitűzve, a szili kerületé sajátságos, sőt botrányos látványt tüntetett fel­ ugyan­is. Délelőtti tíz órakor Fekete Lajos egyik kö­vetjelölt több községbeli választói, — majd nem sokára Kazsok, és Büssü — és több köz­ségekből összesereglett választók — csinosan kiállított 26 lovassal élén — két zászlóval — egyik „Kazsok“ — másik „1848“ felírással — a szili catholicus szentegyház déli részén leg­szebb rendben tért foglalt, illő csendben halgat­­ván Madarász József alkalmi szónoklatát; m­ig ennek bevégeztével s a szónok eltávozta után néhány perez múlva Svastits Gábor a másik kö­vetjelölt választói s mennyiben a hivatalos je­lentés szerint bizonyos, béresei, cselédjei s sok más nem választói — László fivérének vezérle­te alatt a szentegyház túlsó részéről előrohan­va, az imént megnevezetteket megtámadák. Különös dühök volt a kazsoki, s büssüi zász­lókra,melyek közül az első elraboltatott,a másik ellopatott, csak az elsőnek nyéldarabjai a roham vezérei által ütésekre használtattak; mely cse­­lekvény a csatának jelszavul szolgálván, az illőtök tananyáikból magukkal hozott e botokat, és köveket kiszedék s hüllőt a kőzápor, az íid­­­egek leginkább azokra, kikben az öltözék urat vagy papot árult el. Valóságos „Buda“ ostro­ma lett. jóÁrokszállás, nov. 30.­­ Minden kigondolható ármány daczára a vesz­­­tegetéstől óvakodó Jász nép 1848. és 1861-ik években volt képviselőjét Pethes Józsefet folyó nov. hó 29-én 1174. szavazattal Móczár János volt cs. k. törvényszéki tanácsnok 699. szava­zata ellenében, s így 475 szó többséggel ismét megválasztotta.— A kiállított 1% századnyi katonaság ébersége, és P. pártjának minden ki­hívások ellen példás türelmet tanúsító viselete a jósolt veszélyt elhárították, különösen a P. párti F.-Szt.-György község M. pártja fenyege­tése folytán a szavazásrai megjelenéstől egé­szen visszatarta magát, azonban a szavazásnak, és eredményének es­ i 10 órakor lett befejezése és közzé­tétele után a köztiszteletű választási elnökkel haza­kocsizó választási jegyző, M. ur pártjának a vásártérről mint választási színhely­ről a városba menő tömegéből, egy bottal fejbe ültetett, de szerencsére az ütés téli köpönye bőrnyakzata miatt fejét be nem törte. Egy választó. Feet, dec. 2. A jász­ladányi választó kerületben november hó 30-án ment végbe a követválasztás, hol egy­hangúlag a rendü­letlen ősz hazafi 11l é­s­s­y János több éven át e kerület képviselője vá­lasztatott meg. A lelkesedés, mely választatását követé, leirhatlan. Dec. 1 én tisztelgett nála a küldöttség, melynek elnöke átadván a válasz­tási jegyzőkönyvet, örömmel üdvözölte Illés­s­f­y­t, ki a küldöttség nyilatkozatára rövid, de­­ lelkes szavakban adá elő mindazon elveket , melyekért eddig és ezután is tántorí­hatlanul küzdeni fog. A küldöttség a hazát és követét éltetve meghatottan távozott el azon férfiútól, kinek kezeibe téve azt, a mi előtte legszentebb és legdrágább. A temesmegyei uj­ aradi kerületben D­a­­maszk­in János választatott meg országgyű­­­­­lési képviselőül; az orczyfalvai kerületben pe­­­­dig Ó­n­o­s­s­y Mátyás ; a kisbecskerekiben : B. j Ambrózy Lajos; a rékasiban F­i­s­s­e­r István; a csákovánban :Ivacskovics. A nyitramegyei vágvecsei kerületben ; B­e­n­c­s­i­k György választatott meg­ A máramarosi huszti kerületben : Mar­kos István. A pozsonymegyei n-szombathi kerü­­­­­letben Császár József 1861-diki képviselő választatott meg nagy többséggel Jablanczy Sándor polgármester és Blacho János ellenében. V­e­r­s­e­c­z város képvi­selőjeül megválaszta­tott : Manojlovits Emil. Abauj megyei képviselők : a szikszói ke­rületben Darvas Antal, a göncziben G­á­b­r­i­e­l István, s a nagyidaiban S­e­m­s­e­y Albert. Az unghmegyei n.-bereznai kerületben C­s­i­k András választatott meg Markos György ellenében. B­á­c­s-B­o­d­r­o­g h­ megyéből még a követke­ző választásokról értesülünk: Mihailovics Miklós Zomborban, Miletics Szvetozár Ö­­Becsén; továbbá Milutinovics Szvetozár Tovarisován, Dimitrievits Kulpinban és Ambrusz Péter Kulpinban. A vas megyei német-újvári kerületben Cseh Sándor választatott meg Ernust Kelemen ellenében, a sárváriban szentgyörgyi H­o­r­­váth Antal Takács Lajos ellenében; a kör­mendiben Széll József egyhangúig; a kő­szegi kerületben a választás f. hó 12-ére lett el­halasztva. A nyitramegyei szeniczei kerületben gróf Eszte­rházy Pál választatott meg. A komárommegyei n.­igmándi kerület­ben egyhangúlag Sárközy József választa­tott meg. Nyilatkozat: A „Hon“ f. hó 18-ról 265. számában egy Sz.­­Endréről kelt czikkben ez foglaltatik : „N. vá­rosi kapitánynak K. B. ur zongorát ígért külde­ni. — A zongora csakugyan meg is érkezett N. kapitányhoz. — Azt nem merjük állítani, hogy K. B. a maga zsebéből vette, mert az ellenkező eset is valószinű­vé tehető, hogy rá pénzt K. B. urnak N. kapitány adván, ő a zongorát csak megvásárolta, — vagy megvásároltatta. — Mi­után ezen vád engem alak­rtat illet, kény­telen vagyok magam részéről ezen állítást, ko­holmány és rágalomnak nyilvánítani, fentartván magamnak azon jogot a rágalmazók ellen, a sajtópert megindítani. — Kelt, Sz.-Endrén az 1865. év nov. hó 25. Nikolits Sándor köz - és váltó ügyvéd jelenleg városi kapitány. A „Hon“ magánysürgönyei. Ráczkeve, dec. 2. Pestmegye rácz­­kevei kerületében Nyári Pál választa­tott meg képviselőül egyhangúlag s nagy lelkesedéssel. Brüssel, dec. 2. A király állapota reménytelen; az orvosok nem távoznak a palotából; a folytonos vérhas teljes erő­vesztést okozott , délután kisebbedett a veszély. Grratz, dec. 2. Az országgyűlés mai ülése 50 szavazattal 7 ellenében elfogad­ta a felirást. A kormánybiztos előbb ki­nyilatkoztatta, hogy : ha a m­agyar és horvát országgyűlés el nem fogadnák az oct. diplomát és febr. alkotmányt, akkor tovább kell velők egyezkedni, mivel min­den egyéb ut petroyalásra, vagy oda ve­zetne, hogy a biroda­lm egy része a másikkal in contum­aciam bánjék el. Kolozsvár, dec. 2. Az országgyűlés mai ülése bele­fogott az unió törvény­­czikkely revisiójának taglalásába. Z­e­y­k felterjesztést indítványoz a felséghez, hogy hivassanak meg az erdélyi képviselők a magyar országgyűlésre, mivel az erdélyi orsz.gyűlés inconpetens. Az indítványt p­ártolták : Leszlay, Bethlen Farkas, Ti­sza László, Hosszú, továbbá Bömschies, Wächter Brennerberg, azon pótinditván­­­nyal, hogy a szász nemzet jogainak fen­­tartására vonatkozó s a pesti országgyű­lés által figyelembe veendő külön pontok vétessenek fel a felterjesztésbe. — Scha­­guna felterjesztést indítványoz az iránt, hogy az 1864-ki országgyűlési ügyrend terve szentesittessék meg, hogy olyan­­ országgyűlés hivassák egybe, s csak ak­­­­kor terjesztessék elő az unió-törvény czikkely revisio végett. Dr. Rátz pártolja. Rannicher a szász nemzeti universitas felterjesztésével egyetértőleg késznek nyi­latkozik a revisióra úgy, hogy a tárgy minden irányban megvitattassék, kiváló tekintettel minden erdélyi nemzetiségre és vallásra. — Számos szónok van elője­gyezve. Hétfőn ülés. K­ü­l­föl­d, Francziaország. Páris, nov. 27. (O1 a­sz­or­szág elismertetésének ügye Ba­­j­­­or és Szászország által.) A „Palm­e“ I a külügyminisztériumból vett következő tartal­­­­mú közleményt hozza: Drezdából eredeti tudós

Next