A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)
1866-01-14 / 10. szám
vesztik azok a szabályok értelmét, kik azt hiszik, hogy előbb az osztály véleményét kell kérdésre kitűzni. Helyesli az elnök által feltett kérdést. Somssich Pál és Ürményi József a mellett nyilatkoznak, hogy az osztály véleményét kell elébb kérdésre kitűzni. Csiky Sándor helyesli az elnök kérdését, miután véleménye szerint előbb a fölött kell határozni, vájjon az okmányok érvénye figyelembe veendő-e ? Perczel József szintén Patay indítványa fölött kíván szavazást, csak azután lehetvén az osztály véleménye fölött határozni. Madarász József ugyanily értelemben nyilatkozik. Bónis Sámuel azt hiszi, hogy lehetne az osztály véleményét is szavazásra kitűzni, s ez esetben az, ki Patay indítványa mellett van, ülve marad. Rajner Pál közjogi kérdés becsempészésétől fél, s az ügyet napirendre kívánja kitüzetni. Böszörményi László helyesli az elnök által feltett kérdést. Tisza Lajos helytelennek tartja Rajner megjegyzését, miután itt nincs szó közjogi kérdés becsempészéséről. Az elnöki kérdés mellett van. Dr. Ráday Gedeon megjegyzi, hogy itt két kérdés felett kell határozni, s csak arról van szó, hogy melyik legyen első. Szász Károly az osztály véleményét kívánja első kérdésnek. Nyáry Pál hivatkozással arra, hogy csak okadatolt panasz vehető figyelembe, a következő kérdés formát ajánlja: Felhasználható-e okadatolásra a főispáni vizsgálat eredménye ? Klauzál Gábor erre indítványozza, hogy az osztály véleménye tűzessék ki ugyan kérdésre, de a ház jelentse ki, hogy a kormányhatóságoknak beavatkozási joguk nincs. Az elnök erre kijelenti , hogy az osztály véleménye tűzetnék ki kérdésre, azon kijelentéssel, hogy a bűnvádi eseteket kivéve a tisztviselőknek és kormányhatóságoknak beavatkozási joguk nincs. Ez jegyzőkönyvbe is felvétetnék. Bartal György. Tán megnyugtatására szolgál a t. háznak, ha én, amennyiben csekély személyem hivatalos állásánál fogva a kormány működésében részt vett, kinyilatkoztatom, hogy az abban, mit a választási törvény 46 §-a a belügyminisztérium és a jelenlegi viszonyok közt az azt helyettesítő Helytartótanácsnak kötelességül fennhagyott, ugyanazon nézpontokból indult ki, amiért is részemről tanúságot tehetek arra nézve, hogy ez oldalról a megyei kormányozóknak semmi tekintetben több hatóság nem tulajdoníttatott, más felszólítás hozzájuk nem intéztetett, mint az, hogy vizsgálataikat egyedül a választásoknál előforduló bűnvádi esetekre, és itt is nem személyesen, hanem a megyei törvényszékek útján terjeszszék ki. Sajnálom, hogy a vitatkozás elején jelen nem lehettem, s így az előadott részletekről tudomással nem bírok. Csupán arra hívom fel a tiszt,ház figyelmét, hogy meglehet, miként a főispán vizsgálati intézkedéseiben nem jelölte ki világosan, hogy az csakis a bűntények vizsgálatára terjesztessék ki, s így a további nyomozás az ő tudtán kívül történt. Egyébiránt hivatkozom az ország közvéleményére, hogy a magas kormány e részbeni eljárásánál szeme előtt tartotta azon korlátokat, melyeket a törvény elébe szab. Ghyczy Kálmán: T. ház ! Én a fenforgó kérdéshez szólani nem akarok, de sajnálatomat kell kifejeznem azért, hogy Tolna megye egyik kerületének képviselője a ház előtt előttem felszólalt; sajnálatomat kell kijelentenem azért, mert előadását hallgatással nem mellőzhetem. (Baloldalról : igaz.) T. képviselő úr hivatkozott a törvény rendeletére, melynek 44. §. szerint a törvény rendeletének végrehajtására a minisztérium felügyelni köteles. A törvény ezen rendeletét mindnyájan ismerjük, hanem nem vagyok azon meggyőződésben, hogy a törvény azon rendelete a helytartótanácsra is alkalmaztassák (Úgy van !) Minekutána itt ezen értelemben felszólalás történt, én külön indítványt tenni nem akarok , hanem csak ellen felszólalásomat és észrevételeimet kívánom az iránt kifejezni, hogy a törvény ezen rendelete a helytartótanácsra nem alkalmaztathatik. (Helyeslés a baloldalon.) Az elnök ezután újólag kijelenti, hogy jegyzőkönyvileg ki fog mondatni, miszerint se a választás előtt, se a választás után a megyei hatóságnak, sem semminemű más hatóságnak beavatkozási joga nincs. A ház kivonatára Hollán Ernő még egyszer felolvassa az osztály véleményét, mire azt felállással a többség elfogadta. A vizsgálatra egyrészről Vlad Alajos, másrészről Ujfalussy Miklós nevét hangoztatták. Ghyczy Kálmán megjegyzi, hogy a vizsgálatnak részrehajlatlannak kell lenni, s e czélból Ujfalussy Miklóst ajánlja, ki ismeri a viszonyokat s a román nyelvet érti. Ujfalussy Miklós azonban kijelenti, hogy nem fogadhatja el a megbizást, nem csupán azért, mivel ezt egészsége nem engedi, hanem azon körülménynél fogva is, hogy mint szomszédmegyei közelről van érdekelve. Erre új neveket említenek, s végül az elnök kimondja, hogy a hétfői ülésre hozassanak be a szavazatok, miután a többséget most kivenni nem lehet. Domahidy Ferencz azon körülményt említi fel, hogy egy országgyűlési küldött nem érintkezhetik törvénytelen tisztviselőkkel (zaj) s ennélfogva óhajtaná, hogy a ház adjon utasítást küldötteinek, mikép járjanak el. (Nagy zaj.) Az elnök e közben átengedte helyét az alelnöknek, gr. Andrássy Gyulának, kit éljenekkel üdvözölt a ház. Hollán Ernő folytatja felolvasását, s jelenti, hogy az osztály Opitz Sándor zentavárosi képviselő megválasztatása ellen emelt vádakat alaptalanoknak találta, s nevezett képviselőt igazoltatni véleményezi. A ház egyhangúlag elfogadta az osztály véleményét. Lovassy Ferencz bihar megyei szalontai képviselő ellen benyújtott kérvényre az osztály azt véleményezte, hogy a választás megsemmisítendő, miután állíttatott, hogy a központi bizottmány nem tárgyalta a felszólamlásokat , továbbá, hogy az összeírásnál visszaélések fordultak elő stb. Azonban a Lovassypárt jan. 11-én szintén nyújtott be egy kérvényt, melyből okokkal támogatva kitűnvén a fennebbi vádak alaptalansága, az osztály Lovassy Ferenczet igazoltatni véleményezi. Klauzál Gábor , vonatkozással az összeírásnál előfordult hibákra, vizsgálatot indítványoz. Madarász József szintén a vizsgálat mellett van, miután véleménye szerint a középponti bizottmány nem teljesítette hiven kötelességét. Szentkirályi Mór hasonértelmű nyilatkozatára, az alelnök indokoltnak találja az okiratok felolvasását. Ennek folytán a beadott kérvény és ellenkérvény’ egész terjedelmében felolvastatván , az okmányok megismerése után csupán egy tag emelt szót a választás érvényessége ellen , mely után a ház szavazatot sürgetett , — mire az elnök feltévén a kérdést, hogy elfogadja-e a ház az osztály előadását? a ház igen nagy szótöbbséggel az osztály véleménye mellett nyilatkozott, sigy Lovassy Ferencz az igazolt képviselők sorába igtaztatott. Erre az elnök az ülést rá feloszlatá, felkérve az aradi collectiv petitio által érdekelt osztályok elnökeit és előadóit az ottmaradásra, bizottsági tanácskozás végett. Legközelebbi ülés hétfőn, január 15-én reggel 10 órakor fog tartatni. A képviselőház döntvényei. Nemcsak érdekes, de szükséges is feljegyeznünk a képviselőház egyes eseteknél előforduló határozatait, hogy azok később átalános szabályokul szolgálhassanak. I. Január 11. Kaucz Gyula megválasztatása kérdésében, a ház a titkos szavazás útján történt választást helyeslendőnek találta. .Jogelv : a törvény nem parancsolja ugyan a titkos választást, de nem is tiltja, és így szabadságukban áll a választóknak akár az egyik, akár a másik rendszert követni. II. Ugyanaznap, Angyal Pál felszólalására az iránt, hogy a még nem verificált követek az egyes verificatióknál felállással vagy ülve maradással szavazhatnak-e ? A ház e szavazatjogot megadja nekik. Jogelv : a házszabályok 14. §-a szerint a vizsgálat alatt levő követek tagsági joguktól még nem foszthatók, sigy a teremben jelen lehetnek, és mind a felállás, mind az ülve maradásnál szavazatul számitatnak. III. Ugyanaz nap. Sirabovszky Zsigmond megválasztatása kérdésében a ház vizsgálatot rendel az iránt, hogy a megválasztott biztatta e választóit egy nagy perük megnyerhetésével. Jogelv : nem csak a pénzzel való vesztegetés vézetik, mint ilyen, de sokkal inkább az oly ígéretek, melyek a választókat oly közvetlen anyagi haszonnal kecsegtetik, mely közjogi után meg nem szerezhető, vagy csak a más vagyona kárával remélhető. IV. Január 12. Perényi Zsigmond megválasztatása esetében a ház azon kérdésre, melyik fél tartozik okiratokkal indokolni azt, hogy a megválasztott bir-e azon kellékekkel, miket választhatóvá teszik, s ez esetnél, melyik fél tekintetik „a coru-nak : a képviselők, vagy az ellene folyamodók? — azt határozza, hogy az ellenfolyamodók tartoznak bizonyítékkal előállni. Jogelv : az, ami a magánjog eseteinél, „actori in cumbit proba“, s miután a képviselők sem azt nem tartoznak igazolni, hogy bevett valással, feddhetlen magányélettel, rendezett vagyoni állapottal bírnak, s mindig az ellenkezőt állító tartozik ellenük bizonyítani, tehát ugyanez a szempont áll a teljes koruság kérdésére nézve is. Tudósítások Erdélyből XVI. Kolozsvár, jan. 9. Ma tartották a XlI-dik országos ülést, melyen a kegy. kir. leiratot is felolvasták. Daczára annak, hogy az ünnepek alatt a követek nagy része s a kir. hivatalosok majd mind eltávoztak volt a fővárosból — a terem egészen megtelt, s úgy látszik, hogy az érdekeltség az illetők legnagyobb részét visszahozta, csakis a két román főpapot s a derék Bömces urat nélkülöztük. Elnök ő amaga 10 és fél órakor jelent meg s hangos éjjenekkel fogadtatott. A jegyzőkönyv felolvastatván Elnök ur jelenté, hogy a tis Karok és Rendekkel a kir. biztos urnak egy átiratát közlendi — mely tudtul adja a feirat megérkezését, s egyúttal ez utóbbit is lesz szerencséje felolvastatni. A királyi biztos rövid átiratának felolvasása után felbontották a k. királyi leiratot s a Karok és Rendek felállva hallgatták végig annak felolvasását Midőn a felolvasó ő Felségének aláirt nevét olvasó, szűnni nem akaró éljenzéssel fogadták. A leirat tartalmát azonban a legmélyebb hallgatással. A leirat szövegét közöltük. Egész lényeg tehát eddig elő egyenesen igenlő válasz a feliratban foglalt kérelemre. Mindazáltal mindenki előtt feltűnő volt egy kifejezés, t. i. hogy a jelen erdélyi gyűlés csakis elnapoltatik! Holnapi levelemben a leiratról részletesebben fogok szólani. Felolvastatván a leirat, Kolozs megye követe, Zeyk Károly kérte annak kinyomatását és a rendekkel közlését. Elnök őnmaga azonban ezt nem teheté, miután a leirat a gyűlést elnapolja. Ezek után megkészlték a jegyzőkönyveket, s miután ezt is felolvasták, ő exclab. Kemény Ferencz megható búcsút vett a rendektől, beszéde igy hangzott : Tek. K. K. és R. R. ! Felséges királyunk kegy. válaszát alázatos felterjesztésünkre leadni, és azzal együtt ezen országgyűlést elnapolni méltóztatott. Az országgyűlés rendeinek azon kivonata, hogy az erdélyi képviselők és kir. hivatalosok a közös hongyülésnek tanácskozásaiban részt vegyenek, valamint szintén azon óhajtása, hogy az 1848-ks I. törvényczikk értelmében egyesülésünk részletei a közös hongyülésen állíttassanak meg és határoztassanak el, teljesülést nyert. Nem lehet ugyan azt állítani, hogy ezen legfelsőbb engedmények által a két testvérhon egyesülése végeredményre jutott volna , de igen anyngit, hogy végczélunk teljesüléséhez sokat közeledtünk , és be kell vallani azt is, hogy magas kormányunk egy felsőbb szempontból tekintve hazánk ügyét, annak adta jelét és bizonyságát, hogy nem a népek megosztásában keresi az öszszes birodalom erejét, nem abban találja fel kormánya hatását, hogy a népek a politikai szabadságnak kisebb mértékével eléghessenek ki, hogy megosztva kevesebb erkölcsi erőt fejleszszenek ki, s elgyengülve könnyebben kormányoztassanak, sőt ellenkezőleg iránya és meggyőződése az, hogy a műveltség és politikai jogok élvezése vágyának ösztönszerű érzete azon politikának ígér jövendőt, mely a népek igazságos kivánatait kielégíti, s csakis az erősítheti meg a birodalom nagyhatalmi állását. Magas kormányunk ezen szándékáról nem kételkedve biztosan nézek azon jövőnek elébe, hogy Erdély végleges egyesülése Magyarhonnal sokáig késni nem fog Ezen hitemben megerősít engemet azon biztos remény, hogy kormányunk magasztos törekvésében általunk is elősegittetik. — Alig lehet avagy csak egy józan itéletü polgára is e honnak, annál kevésbé tagja e díszes testületnek, ki egyesülésünknek üdvös művét túlfeszített kívánalmakkal nehezíteni törekednék, ki az 1848-ban alkotott 1-iő és 7-ik törvényczikkek határozmányainak korlátain túl kívánna menni, s Erdély sajátságos viszonyaiból kifejlett azon institutióit, melyek az egyesülést nem gátolják, s melyek 3 századot meghaladott idő alatt ősi szokásainkkal együtt testünkbe és vérünkbe átmentek, egyszerre megsemmisíteni igyekeznék, s ki hazánk különböző nemzeteinek a két hon egyesülésével összeférő kivánatait megtagadni kívánná. — S ezt tartva szem előtt a szász nemzet, melynek egy jelentékeny része az egyesülés mellett már nyilatkozott, kárt magára nézve abban nem láthat, hogy a magyar koronának közvetlen oltalma alá megyen, s józanan megfontolva állását oka az aggodalomra nem is lehet, mert municipiuma az egyesülés mellett épen fentartatik, sőt gyámolt latván igaza az összes Magyarhon által, történetének azon fényes korszakát látandja megújulni, mely a különválás előtti időkbe a magyar irályok korára esik, mely időkből valók legszebb szabadalmai s polgári jólétének sarkalatos alapja. Azon románok, kik némi aggodalommal viseltetnek hazánk egyesülése iránt, ha megfontolják hogy magyarországi vérrokonaikkla, hitfelekezetejjkkel egyesülnek, s ezáltal erejök s polgári jóllétüknek kezessége sokszorozódik, ha számba veszik, hogy Magyarországnak constitutíoi mily szabadelvűek, a népeknek mily kedvezők, melyekben ők a hazának több nemzeteivel egyformán osztoznak, s ha végre felfogják, hogy alkotmányos jogaikat egy politikailag érett, fényes történettel bíró s még fényesebb jövőre hivatott összes hazai népesség számára is biztosít és védelmez, aggodalmait annyival inkább elenyészettnek fogja tekinteni, minthogy a román nemzet a Magyarhonban lakó hitfelekezeteivel vallásilag immár egyesítve van , mely egyesülést magára nézve károsnak nem találván azt örömmel és készséggel is fogadta. Figs királyunknak hálás érzettel fogadott kegyelmes engedményezése után Erdély képviselői és királyi hivatalosai immár be fognak lépni a közös hongyűlésbe, a testvérhon lelkes fiaival tanácskozni egyesülésünk egyes részleteiről, tanácskozni azon nagyszerű kérdésekről, melyeket figs királyunk a testvér honnak országos gyűlését megnyitó beszédében előterjesztett. Vajha hazánk törvényhatóságai áthatva a nagyszerű tárgyak fontosságától, azoknak horderejétől oly férfiakat ajándékoznának meg bizodalmakkal,kik viszont átlátva, hogy azon kérdéseknek szerencsés megoldásától függ az Összes Magyarhon jólléte, s azzal elvárhatatlan kapcsolatban hazánknak is nyugalma, és szerencsés jövője, szavazatuk egész súlyát vetnék a mérlegbe s a kedvező megoldásra egyesített erővel törekednének, így Erdély már a legelső alkalommal hazafikötelességének adóját lefizetné, képviselői pedig a jelen és utókor háláját méltán kiérdemelnék. Nincs már egyéb hátra, mint az, hogy búcsúmat vegyem a t. KK.-tól és RR.-től, hogy megköszönjem azon jóságukat, melylyel ezen országgyűlés alatt eretbeségemet fedezni, igyekezeteimet gyámolítani méltóztattak , fogadják mindazokért legforróbb hálámat. Tiszta szívvel óhajtom, hogy szerencsés legyen visszatérő utazásuk házaikhoz és kedves családjuknak körébe. — A tks. KK. és RR. azon megnyugvással hagyják el ezen országos termet, hogy hazafi kötelességöket hiven teljesítették, hogy ezen annyi baljóslatokkal megkezdett országgyűlést okos mérséklettel szerencsés megoldásra juttaták. Vigyék el magukkal fiis királyunk iránt hálaérzetöket, ki nagy kegyelmét velünk éreztette, s ki hatalmas karjával igaz ügyünket ezután is gyámolitani, elősegíteni meg nem szűnik. Végre úgy hiszem, hogy a tkis KK. és RR. kivonatát fogom teljesíteni, midőn a nagymagű kir. biztos urnak üdvözletüket, köszönetöket fogom megvinni irántunk tanúsított szivességéért s jóságáért. S ezzel az ülés az elnök éljenzése között eloszlott. Tizenkét órakor vége volt az ülésnek s ma és holnap talán egy ember se lesz Kolozsvárt, kit az erdélyi gyűlések vontak ide, és habár a berekesztő beszédben nincs emlitve, mint 1848-ban történt, — hogy ez Erdélynek utolsó gyűlése volt, miért ne remélnők s miért ne volna szabad hinnünk mégis, hogy : úgy van? Elvégre is egész Erdélynek az a meggyőződése — mert ez az igazság és való, — hogy az Unió elvitázhatlan szükségesség. Akik feltételeket akarnak kikötni, azoktól azt kérdem, hogy hol van az az állambölcsész, ki egyetlen egy feltételt is szabjon, mely csak 25 év múlva is alkalmazható lenne? ! Bízzuk tehát az összesimitást az időre, mert a közös érdekek, a közös hasznosság elve ki fogják vívni a diadalt, s ne akarjuk paragraphusokkal kiczirkalmazni azt, ami összefoly mint két ölelkező folyam. A város hallgatag és csendes, maga a kormányzó tiltott el minden tüntetést A mi minden esetre feltűnő, hogy a kormány tiltja el az eljárását helyeslő népek nyilatkozványait, de azt senkitől el nem tilthatja, hogy szive mélyén hangosan ne kiáltsa, hogy Éljen az Unió! Éljen a Király ! Deák Farkas. (f). Kuranda úr békétlenkedései. Az „Ost-D. Post“ következő rohamot intéz Magyarország, s a vele quasi ugyanazonosított osztrák minisztérium ellen : „Mindenkit méltó aggodalom fog el, hogy Ausztria consolidatioja húsz Landtag által nem fog teljesedni. „Hogyan ! Magyarországtól várják, hogy formulázza az osztrák birodalom egységének eszméjét, és módozatát? Azon Magyarországtól, mely mindig ignorálta a szorosabb kapcsot a többi tartományokkal ! Magyarországtól, mely követeli, hogy ne a többi tartományok módjára kormányoztassék, hanem mindig másként, ha mindjárt roszabbul is. „A magyarok maguk nyilváníták, hogy czéljuk országuknak a lehető legszélesebb autonómiát megszerezni, s más népek szabadsági kérdésébe nem avatkoznak. Részünkről azonban azt hiszszük, a kormánynak azt kellene először is kérdeni : hajlandó-e Magyarország az odob diplomát elfogadni. „Belcredi gróf, a „Wiener Abendpost“ magatartásából ítélve, eddig igen nyugtalan volt a magyar országgyűlés eredménye miatt, s azon lapban több categories felszólítást intézett a magyarokhoz. Később e lap megint beesett utópiai ingadozásaiba ; megkülönböztette a pártokat, s boldog bizalommal tekint Deákra, kitől mindent remél, ami csak jó létezik a világon. „A kormány azonban csak egy régi s elkoptatott párt-manőver által engedi magát megcsalatni. Régi fogás, hogy az oppositio enged maga mellett még egy szélsőbb ellenzéket is, hogy így a kormány kényszerülve legyen a két rész közöl a kisebbet választani. Mert valamint 1861-n nem volt valósággal két külön párt, úgy 1866-ban sincs, és Deák igen jó egyetértésben él Ghiczy Kálmánnal. „És a „bécsi urak“ valóban azt várják Deáktól, hogy egyszerre hátat fordít az 1848-as iránynak, s az „Einheitsstaat“ hősévé válik, s igy vezeti az országgyűlés engedelmes többségét Bécs felé ? De ha ezt akarná is Deák tenni , ily hatalma neki sincs. Társai azok, a kik az 1848-ki épületet emelték, és szolgáltak a világosi catastrofáig, s azért annyit szenvedni is tudtak. Most a midőn a magyarokat fél év óta biztatják, hogy független jövőjüket csak „most vagy soha“ alapíthatják meg. (A „most“-nak nem mindig a peremtorius„soha“ képezi ellentétét.Mondhatjuk azt is : most vagy később.) „Deák Ferencz tekintélye két tulajdonán alapszik; először, hogy aránylag higgadtabb a többinél, másodszor, hogy mindig következetes. Ha első tulajdonánál fogva nem kezd olyasmibe, amit ki nem vihet, második sajátsága figyelmeztessen minket, hogy ál-reményekkel ne biztassuk magunkat. „Deák az ó-conservativ közvetítőknek még soha sem adott concessiókat, sőt inkább ő térítette magához ezen urakat három év előtt. Programjajához hiven maradt, s nem távozott attól sem a „húsvéti czikk“-ben, sem az újév alkalmával mondott beszédében. És ha áldozni akar valamit a monarchia javára, ezt csak Magyarország függetlensége árán teszi, ami alatt tudjuk, mit kell értenünk. „Ideje volna végre ezen kölcsönös bujosdi játékból kibontakozni, s békét hagyni a kétértelmű szójárásoknak. Szabatosan ki kell mondani, mit kíván a „Gesammtstaat“ eszméje ? arra feleljenek a magyarok, s ne töltsük a drága időt. — Az „Oesterr. Ztgu ezen kifakadásra a többi közt válaszolja : „Mit talált fel megint Kuranda ur? Hogy Bécsben jámbor bizalommal tekintenek Deákra , ezen ur pedig csak azért enged háta mögött egy élesebb opposition hogy a kormány a két rész közül a kisebbet válaszsza. a Ez már elkopott pártcsel, de oly beavatott szem, mint Kuranda úré, azonnal észreveszi. Nagyon okos ember ez, őt ugyan hiába igyekeznék valaki megcsalni. Oh, hogy ha Belcredi grófnak is adatott volna ily éles belátási tehetség ! „Most már Kuranda ur categorice követeli Ausztria népeitől, hogy ő rá tekintsenek. Ő rá, vagy ha fotográfiájára, melynek darabja 50 krajczár, s egyszerre több példányt vásárolva, még jutányosabb is. E kép a mostani éjben ragyogó csillag, mely megvilágítja a jelen alkotmánytalan és irtóztató epochát. Követeli, hogy a kormány elhagyva helyét, melyet a bujósdiban elfoglalt, praecise mondja meg a magyaroknak, mit kiván a „Gesammtstaat“ eszméje, okvetlenül ? Egyéb nem bánja Kuranda urat. Olyan , mint a „Szentivánéji álomban“ az, aki Thisbét is, az oroszlánt is akarta volna játszani. „Még most is vakok, siketek vagytok, és örökké óbégattok a kormány programmtalansága miatt ? Tehát nem programai a kormány minden actiója, mely sorban nyilvánult? A trónbeszéd és az erdélyi rescriptum után sem értitek, mit akar a kormány ? Most is féltek Magyarország secessiójától, a midőn Deák írta, hogy a birodalom hatalmi állásának minden más tekintetet alá kell vetni. Váljon nem mutat óvatosságra az erdélyi rescriptum azon kitétele, hogy a definitív unió csak a közjogi kérdések megoldása után következhetik be? „Igaz, hogy e kérdések megoldása egyenesen a szabad egyezkedés útjára van bocsátva, nem pedig ,,sic volo, siejubeo“-ra, mint eddig divatozott. A kormány már nyilvánította mit akar. Jelen van a magyar országgyűlés, mely a kérdésre választ ad. A korona aztán megfontolandja: mit adhat, és mit kellene megtagadni. A helyzet már világosabb neki lehet.“ — Magyarország összehasonlítása [rianásai! A „Presse“ a journalistikai elvetemedettség és cynismus következő példáját adja. Pénteki czikkének bevezetése így hangzik: „Ha Victoria királyné Izlandnak külön parlamentet adna, s az oda bevándorolt angolokat minden hivataltól és befolyástól elmozdítaná, bizonnyára roppant népszerűséget nyerne Izlandban ! Még a femek is tapsolnának neki, s félbehagynák mostani törekvésük folytatását. A politikusok azonban már eléggé tapasztalták, hogy nem tanácsos az ily örömrivalgásokban bízni. Ezt több példa bizonyítja. Amidőn IX. Pius Gaetába menekült, jól tudhatta már, mennyit ér a sok kiabálás, amivel ezelőtt Rómában üdvözölték. És vannak igazán hű népek (értsd a beamternek, finaneznak, policzeyspitzlinek és adóexecutornak magát felajánló centralista németeket, akikben mostani elégületlenségük daczára is jobban lehet bízni. (A föltétel csak az, hogy a kormány jogot, vagyont confirmáljon, s őket bizza meg, illendő tantieme mellett, a végrehajtással.) Az ilyenek hűsége többet ér mint azok örömkiáltása, akik csak azért tapsolnak, hogy minél többet nyerhessenek. (Igen, de csak a magunkéból , önök pedig az idegen vagyonból való dividenciák reményében ígérik föltétlen hűségüket.) Az ily tapsolók öröme sokszor a leghevesebb fordulatot vesz, és ellenséges érzelem keletkezik náluk, ha követeléseiket gyorsan nem teljesitik, stb.“ Válasz Holló Mátyás Besenyei plébános urnak. E napokban véletlenül kezembe akadt az Egerben megjelenő „Eger“ czimü politikai s vegyes tartalmú hetilap m. évi dec. 21-ki száma, melyben „czáfolat czáfolatra“ czimü czikk jelent meg, hol személyem is, — mint a dédesi választó kerület volt elnöke — meg van támadva Mely megtámadásra nyiltan és bátran azt válaszolhatom , miszerint rágalom és hazugság az, hogy én mint elnök részrehajló voltam : mert ha az akartam volna lenni, az idő zordonságát látván a Sóldos párton levő tekintélyesebb értelmiség s nagyobb számúnak látszó szavazók kívánságának engedve előbb a Sóldos-pártiakat szavaztattam volna le, és egy kis részrehajlással azon véletlen nem kedvezhetett volna a Benőfipárton levőknek, hogy a szavazás elején a Benőfi-párton levő helységek, melyek többségben voltak, betűrend szerint az idő viszontagságaitól megkiméltessenek, — és midőn már több helység ily módon magát leszavazta, az idő alkonyodni kezdett és a két asztalnáli szavazás indítványba hozatott, ismét a Benőfi-pártiaknak en-