A Hon, 1866. január (4. évfolyam, 1-24. szám)

1866-01-26 / 20. szám

név szerint megnevezett szavazók,állítólag ugyan­az alkalommal történt m­egsebesíttetése bizonyít­­tatik. Végre mellékeltetik egy egészen privát levél, melyben egy szemtanú a választás napján történt véres verekedést írja le. Az oszt. a bemutatott választási jegyzőkönyvet úgy alakjára, mint tartalmára nézve rendesnek és törvényszerűnek találta, s noha a kérvényben fog­laltakat nem látja teljesen, a Décsey László sze­mélye ellen felhozott vádakat pedig legkevésbbé sem bebizonyítottaknak, mely esetben legke­vésbé sem késnek, a választás megsemmisítését véleményezni, mindamellett tekintve azt, hogy a később bemutatott 17 községi bizonyítvány egy halálesetről a választás napján és állítólag szín­helyén történt tetemes verekedésről, melynek egy emberélet is esett áldozatul , tesz tanúságot. Décsey László megválasztatása körülményeinek megvizsgálására a ház tagjai közül egy vizsgá­lónak a helyszínére leendő kiküldetését vélemé­nyezi, a vizsgálat befejeztéig azonban Décsey László tagsági jogát a törvény értelmében is fen­­tartani kívánván. A választási helynek egy netalánt új választás esetébeni megváltoztatása, valamint a választást vezető elnök kinevezése a törvény értelmében az illető megyei állandó bizottmány, illetőleg központi választmány hatásköréhez tartozván, ez értelembeni kérelmek az osztály által figye­lembe nem veendőnek véleményeztetett.“ Az osztály véleményének felolvasása után szót emelt. Túry Sámuel: A szabadságnak és a sza­bad intézményeknek minden barátja méltán örvend azon élénk részvétnek,­ melyet az 1848. évi törvények által az alkotmány sánczaiba vett nép a választások iránt mindenütt tanúsít. Ezen élénk részvét azt mutatja, miszerint azon törvé­nyek kedvesek a népnek, hogy azok vérébe mentek által, s érzi azoknak kitűnő becsét. De lehetlen aggály nélkül tekintenünk azon jele­netre, hogy minél otthonosabb lesz a nép tör­vényben gyökeredző választási jogának gyakor­lásában : ezen élénk részvét annál több helyen kiárad, és vérengző kicsapongásra fajul. Pedig a szabadságnak nincsen szomorúbb bukása, mint mikor az erőszak keríti a választásokat hatal­mába. (Helyeslés.) Midőn ezen véres kicsapongások a tisztán, magyar faj lakta választókerületekben dúlnak, midőn „magyar magyarra vág“ , a természet elutasíthatlan ösztönénél fogva önkénytelenül ébred fel bennünk a vágy, vajha ezen elhara­pódzó veszedelmen mielőbb gyökeresen segít­hetnénk. Azonban ezen önkebelünkbeli dúlásnál nagyobb bajok is jelezhetik a választási cselek­­ményeket. Ugyanis a jelen időszakban, midőn a nemzetiségi viszályok kiegyenlítésének küszö­bén állunk, most, midőn erdélyi testvéreink épen azzal foglalkoznak , hogy képviselőiket ezen országgyűlésbe megválasszák ; talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy hazánk eme rend­kívül sajátságos helyzetében, nem lehet kisebb mérvű nemzeti szerencsétlenségnek tartani azt, midőn a vegyes­ajkú választók, nemzetiség sze­rinti csoportozatban állván egymással szemközt, vérengzéseket követnek el, s egyik a másikat a választás színhelyéről erőszakkal elűzi. (He­lyeslés.) Hazafi örömmel szemlélhetjük ugyan, hogy hazánk számtalan választó­kerületében, a kü­lönböző nemzetiségű választók nem sorakoztak nemzetiség szerint, hanem végrehajtották a választást politikai meggyőződésük szerint.­­ De másrészről azon sem lehet megütközni, ha a választók itt ott, a jelenkor történelmé­nek mozgató ereje, a nemzetiség szelleme által lelkesítve , nemzetiség szerint sorakoztak , és saját keblekből küldötték képviselőiket ezen országgyűlésre , melytől várják nemzetiségük biztosítását, miután még úgy is eldöntetlen kérdés az : vajon a nemzeteknek a szabadság e drágább kincsek, avagy a nemzetiség ? Talán a szabadság istene elhozza még azt az időt, mely­ről írva van : opinionum commenta debet dies, s valamint már jelenkorunkban a vallás fegyveré­vel a vallás egy két túlbuzgó szolgája siker nél­kül agitái, holott pár századdal ezelőtt ugyan­ezen fegyverrel dúlták egymást s önmagokat a népek , úgy a kielégített nemzetiségek harczai is meg fognak szűnni, s a választások egyedül a valódi tehetségek és az igazi hazafias érdem felé fognak fordulni. (Helyeslés.) Ezen te­hát a választásokat mindannyiszor nem rokonszenv, hanem az igazság és törvény szerint ítélte meg, s nem egyszer adta tanúságát, például az aradi kérvény tárgyalásakor, misze­rint az igazolásoknál nincs más mértéke, mint csak az igazság, s hogy a testvériség a magyar­nak nem csak múltjában és törvényeiben él, hanem él az jelenében s a nemzet választottjai­nak eljárásában is. (Helyeslés.) Én ezen alapon a kérdésben forgó választási kicsapongások megvizsgálására szavazok, s no­ha e szavazatomat egyszerűen a szokott mód szerint is kifejezhettem volna, de mint egy, tiszta magyar faj­­lakta választókerület képviselője, kötelességemnek tartottam a szilágy­csehi vá­lasztásnál történt kicsapongásokra élő szóval is kárh­oztatásomat kinyilatkoztatni. (Helyeslés. Éljenzés.) Erre néhány percznyi szünet követke­zett, s többen azon hitben, hogy az osz­tály véleménye el van fogadva és szólni senki sem kiván, már a vizsgálatra kikül­dendő képviselő nevét kezdték emlegetni ; azonban Vlad Alajos kivánja az iromá­nyok felolvasását. C­s­a­n­á­d­y Sándor ezt ellenzi, miután véleménye szerint a ház már kimondta a határozatot. P­a­p­p Zsigmond tagadja, hogy a ház már kimondta volna a határozatot, kéri szintén az irományok felolvasását. Az elnök az igazság érdekében köte­lességének tartja kijelenteni, hogy a ha­tározat még kimondva nem volt. Erre felolvastatnak az összes iro­mányok. Az irományok felolvasása után szót emelt : Jókai Mór: Tisztelt képviselő­ház. Telje­sen kötelezve érzem magamat a tisztelt háznak azon bölcs elhatározása által, miszerint oly poli­tikai kérdéseket, a­mik úgy is előbb utóbb sza­bad levegőt kérnek maguknak, az igazolási vi­ták alatt szellőztetni nem óhajt. E szempontból egészen mellőzendőnek tartom az előttünk fekvő ügy politikai oldalát s nem teszem föl azon kérdést, vájjon rétünkről me­­yik politika jobb , a különalkú nemzetiségeket, alkotmányos téren megnyernünk-e, vagy azokat alkotmányos téren legyőznünk ? melyik politi­ka jobb : az­­, miszerint egy testvér népfajt,mely Magyarország és Erdély határait lakja, közös érdekeik pártolása által e két testvér haza össze­kötő arany hídjává tegyük-e ? vagy pedig az, mely szerint a közös mellőzés által ugyanezt a két hazát elválasztó tengerré idomítsuk. Ezen kérdések úgy is fel fognak merülni a maguk idején s akkor felelni fogunk rájuk, ad­dig azonban a politikai kérdéseket, mint pártok, ne zavarjuk össze a jogi kérdésekkel, mint bí­rák. Én azért nem kívánom a háztól, hogy az igazolásoknál jó, vagy még jobb politikát köves­sen, — csupán azt, hogy legyen oly igazságos mint a milyen igazságos volt eddig. Ez a szó „igazságos“ comparativust nem ismer , s a ház nem lehet sem igazságosabb, sem kevésbé igaz­ságos ma, mint volt tegnap. Jelenleg csupán a törvényes szempontot elfoglalni vagyunk hivat­va, a végett, hogy vizsgáljuk meg : váljon elég­­tétetett-e a törvény szellemének és betűjének? A törvény szelleme azt kívánja, hogy a vá­lasztások a többség akaratának kifejezései le­gyenek , s a törvény betűi meghatározzák a rendszabályokat , melyeknek követése mellett megítélhető : váljon valóban a többség akarata jutott-e törvényszerűleg érvényre ! S miután vota non ponderantur, sed numerantur, annálfogva nem vethet súlyt az igazság mérlegébe sem ro­kon, sem ellenszenvünk, sem helyes, vagy hely­telen politikánk ,­­ és részemről azon esetben, ha a szabad választási jog gyakorolhatása meg­akadályoztatott, legyen az elvbarátom, vagy ellenesem részéről jövő jogsértés, tették legyen azt magyarok románok ellen, vagy románok magyar ellen, a többség a kisebbség ellen, vagy a kisebbség a többség ellen ; egyenlőn sérelem­nek tartom és orvoslását kérem. Az a kérdés, hogy az előttünk felolvasott ok­mányokból kiderül-e e sérelem ? A választási jegyzőkönyv szerint a választás törvényes rendben hajtatott végre. Ennek ellené­ben egy számos aláírással ellátott folyamodvány súlyos és elkeseredett panaszokkal járul a kép­­viselőház elé, s e panaszok hangja és tartalma legkomolyabb figyelemre méltó, a­miknek foly­tán az osztály vizsgálatot kíván. Kénytelen vagyok e pontnál megállapodni,­­ hogy egy e házban tegnap kimondott elv iránti eltérő nézetemet elmondjam. Nem lehetek ugyanis egy értelemben Abony vkerület tisztelt képviselőjévé, azon tanra nézve, miszerint a képviselőknek joguk volna a válasz­tási jegyzőkönyvek hitelességét bármely más magán­okirat authenticitásával párhuzamba he­lyezni. Ha a választási jegyzőkönyv maga be­vallja az elkövetett törvénysértést, akkor a vá­lasztás minden további vizsgálás nélkül semmis , de ha a választási jegyzőkönyv azt elmellőzte, annak ellenében egyedüli hivatalos ellenbizonyí­­ték a ház által kiküldött vizsgáló biztos relatioja. Az 1848 : V. Tcz. 41. §-a a szavazatszedő bizottmányokat a nemzeti becsület oltalma alá helyezi, a nemzeti becsület oltalma annyira ki­terjedhet, hogy a választási elnököket a ház nem csak kihallgatlanul, de sőt megidézetlenül in contumaciam becsületvesztésben el ne ítélje, az pedig becsületkérdés, midőn egy választási jegyzőkönyvre az mondatik ki, hogy abban a tények meg vannak hamisítva. Ellenkező eset­ben igazolni fogjuk azon választási elnök ötletét, ki egy legközelebbi választás alkalmával kőha­­jítás által sebet kapván, kiszakitá a törvény­könyvből a 41-ik §-t s azt tapasztá vérző sebére. Ha már a physicai köhajitástól nem óvhatjuk meg azon buzgó hazafiakat, kik e fáradságos fel­adatot elfogadják, mi magunk őrizkedjünk őket a morális köhajitással mélyebben sebzeni. Én részemről minden oly választásnál, mely­ben panasztólag verekedések közbejötte jelente­tik be, vizsgálatot óhajtanék kirendelni, még a legköztudomásúbb esetnél is. Mert a megsemmi­sítés csak elnapolja a panaszos ügyet, míg a vizs­gálat eldönti azt, a megsemmisítés csak megtor­lást szolgáltat a sértett feleknek, de a vizsgálat elégtételt. Azért ez alkalommal is mind a törvény értel­mében, mind a választók érdekében szigorú és kimerítő vizsgálatot kívánok, kérve egyúttal a tisztelt házat, hogy a vizsgálat megtételére oly pártatlan tagját küldje ki, kiben mindenik fél meg fog nyugodni, s mint ilyent ajánlom báró Simonyi Lajos képviselőtársunkat. — És igy az osztály véleményére szavazok. (Élénk helyeslés.) Vl­á­h Alajos felszólal, miután a kér­vényezők őt bízták meg, hogy ügyüket pártolja nem csak a ház, hanem Ő Fel­sége előtt is. Állítja, hogy Középszolnok­­megyében az elkeseredés folyton nő. Szükségtelennek tartja a vizsgálatot, mi­után be van bizonyítva, hogy verekedés volt, s minden erre vonatkozó okmány hitelesítve is van. Figyelmébe ajánlja a háznak a kérdés kényes voltát, s megsem­misítésre szavaz. Orczy Béla: T. ház ! Nem­ a szőnyegen levő kérdésre nézve akarom a t. ház figyelmét igénybe venni, hanem előttem szólott t. képvise­lőtársamnak személyemre való megjegyzésére vagyok bátor néhány szóval válaszolni. Én az előttem szólott képviselő úrral a 41. §. értelmére nézve tökéletesen egyetértek ; a kü­lönbség közöttünk csak az, hogy én annak al­kalmazását a tegnapi esetre másként fogtam fel, de a jelen kérdésre nézve én úgy fogom föl, mint a t. képviselő úr. Én a tegnapi ülésben előfor­dult kérdésben nem a jegyzőkönyv meghamisí­tását hoztam fel, hanem — méltóztassék tegnapi nyilatkozatomat megtekinteni — az alkalmazást és eljárást hibáztattam. Én nem azt állítottam, hogy a jegyzőkönyv meg van hamisítva, hanem hogy abban oly kitételek fordulnak elő, melyek az ahhoz csatolt hiteles adatokkal ellentétben ál­lanak. (Úgy van.) Tisza Kálmán: Én sokkal kedvezőbb helyzetben vagyok, mint a szőnyegen lévő tárgy­hoz legközelebb szólott képviselő úr, mert ne­kem semmiféle indulatokat leküzdeni nem kell, s azért én igazságos lehetek. (Tetszés.) Én vég­­hetetlen nagy hibának tartom és fölötte sajnálom, ha valamely igazolási kérdésnél választók és vá­lasztói pártok helyett nemzetiségeket látunk ma­gunk előtt. Én részemről mint minden, úgy e jelen esetben is egyszerűen választókat látok, és miután a választók egy része azt panaszolja, hogy jogában megsértetett, és ennek támogatására bi­zonyíték­ok­at is hoz fel, az igazságnál fogva szükségesnek tartom, hogy a panaszos ügy meg­vizsgáltassák és az igazság kideríttessék. Vizsgá­latot pedig azért tartok szükségesnek, mert mi­ként több alkalommal volt szerencsém mondani, én a pártok által beadott okmányokat vizsgálat alapjául elfogadhatóknak találom, s azokat el is kell fogadni, de hogy azok teljes bizonyítékul szolgáljanak, azt részemről soha át nem látom. (Helyeslés.) A j­elen esetben is adattak be okmányok, de természetesen a panaszló fél által. Ezen okmá­nyok valószínűséget támasztanak a panasz ré­szére, és ezen valószínűség alapján meg kell az ügyet vizsgálni. (Helyeslés.) Még egy indokot hozott, fel a t. képviselő úr : az a megbízást, mely szerint nemcsak itt a ház előtt, de még felsőbb helyen is azon választók ügyét védeni hivatva van. — Ez irányban tisz­telem a nép fejedel­méhezi bizalmát, de sajnál­nom kell, hogy hazánk választói és azok vezé­rei nem tudják még, hogy választási kérdések­ben hová kell fordulniok. (Élénk helyeslés.) — Ezen megjegyzés után a vizsgálatra szavazok. (Helyes ! Szavazzunk !) Vl­ád Alajos kötelességének tartja megjegyezni, hogy ő csak a történt kihá­gások megbüntetését illetőleg folyamo­dott a választók nevében ő Felségéhez. Papp Zsigmond: Én nem az indulatosság , hanem higgadt megfontolás nyelvén szó­lok. Az előttem szólott tisztelt képviselő úr felemlíti , hogy igen sajnálja, miszerint itt nemzetiségi kérdés is felhozatott ezen válasz­tási ügyben. Valóban nekem is sajnálatomat kell kifejeznem a felett. Mikép mindenütt, hol mint Közép-Szolnokban, és nevezetesen a szomszéd Szath­már megyében is, hol a választások körül számos visszaélések történtek, csakugyan nem nemzetiségek működtek, és azok indulatossága, hanem talán azon nemzetiségeken lévő válasz­tók követték el ezen törvénytelen tetteket. (zaj.) Nem akarom ezen ügyet a nemzetiségi kérdés vitáira átvinni, hanem egyedül azon térre szorít­kozom, mely előttünk fekszik, t. i. megbírálni azon esetet, mely most felhozatott. Az osztály véleménye azt mondja, hogy nincs beiga­zolva teljesen és tökéletesen azon vérengzés, mely a kérvényben felemlíttetik ; én ellenkező véleményben vagyok, s az okmányokból telje­sen meggyőződtem arról, mikép a választók, a­kik onnan elkergettettek, jogaikkal nem élhet­tek, nem választhattak. Itt be van bizonyítva azon tény, miszerint szabad választás nem volt , és mégis mi foglaltatik azon megbízó levélben, melyet a képviselő úr a ház asztalára letett? — Abban az foglaltatik, miszerint senki sem volt, ki mást kiáltott volna, mint Décseyt, és így köz­­felkiáltás utján Décsey lett megválasztva. Ugyan uraim ! kérem, lehetséges-e az ? Igen nehéz aenigmát fog megfejteni az, a­ki megfejti azon kérdést, hogy mikép lehetséges, miszerint ott, a­hol nincs más párt, hanem közfelkiáltás út­ján történt a választás, ilyen borzasztó vérengzés történhessék? A vérengzés ténye tiszta és vilá­gos, tehát tiszta tény az is, miszerint a választók választó­jogukkal nem élhettek. Igaz más rész­ről, mit az elnök mond, mert állítása közhiteles­­ségű okmányban foglaltatik, hogy csak három ember jelentkezett, a­ki voksolást kért; ez tehát azon körülmény, mely miatt valóban vizsgálatot kell rendelni. Először azon véleményben voltam, hogy megsemmisíttessék a kérdésben forgó kép­viselő választása, de miután tisztán meggyőződ­tem, hogy a jegyzőkönyv hamis, tehát vizsgálat által ki fog derülni az igazság , és valamint a törvény oltalma alatt áll azon elnök, ki becsület­tel végzi kötelességét, úgy sújtassék a törvény által az, ki hamisan jár el. Épen azért változtat­tam véleményemet, és a vizsgálat mellett szava­zok. — Csak egy kérésem van a vizsgálatra, és e kérésem az, hogy bizalmi férfi keressék fel a vizsgálatra , mert ott már csakugyan Kalafat szélén állanak. Ott kezdődött 48-ban is az első vérengzés, — mondom — az ügynek ezen nagy horderejénél fogva kivánom, hogy oly vizsgáló bíróság küldessék ki, kiben mind a népnek, mind a háznak bizalma van. Ennek megfelelő­­ség én tehát nemcsak egy, hanem két tagnak — egy magyar és egy románnak — kiküldetését kivánom. (Zaj.) Tökéletesen bele­nyugszom b. Simonyi kiküldetésébe, ki teljes mérvben birja a nép bizalmát, de igen jól fog esni azon vi­déknek, ha még egy más tag is küldetik ki mel­lette. Én tehát egyik tagnak b. Simonyit, má­siknak Popovicsot proponálom. (Szavazzunk.) Erre többen elállanak a szótól, s az elnök kérdésére a ház elfogadta az osztály véleményét. A vizsgálat foganatosításá­­val, Papp Zsigmond indítványának elej­tésével, b. Simonyi Lajos lett meg­bízva. Kandó Kálmán unghmegyei ungh­­vári képviselő ellen benyújtott kérvény okadatolva nem lévén, az osztály igazo­lást véleményez, mely véleményt a ház egyhangúlag elfogadott. M­o­c­s­o­n­y­i György temesmegyei mo­­raviczai képviselőt, miután választási jegy­zőkönyve rendben van, az osztály véle­ményére a ház igazolta. M­o­c­s­o­n­y­i Sándor temesmegyei ritt­­bergi képviselő megválasztatása ellen kér­vényt nyújtottak be, melyben kifogást tesznek kora ellen, s állítják, hogy a lel­készek izgattak Mocsonyi Sándor mellett és hogy vesztegetések fordultak elő. Mocsonyi Sándor korát anyakönyvi kivonattal igazolta, s miután a többi vád okadatolva nincs, az osztály igazolást vé­leményez. A ház ellenmondás nélkül elfogadta az osztály véleményét. Ki lévén a tárgyak merítve, az elnök 1 órakor feloszlatta az ülést. Holnap d. e. 10 órakor ülés. T h a L a b é r Lajos és (r h y c­z y K­álin­án beszédeik a Lukynich-ügyben. T h a l­a b é r Lajos : T. ház ! Midőn a legkö­zelebbi választások folytán a képviselők egy har­madának választása ellen e házba megsemmisí­tési kérvények érkeztek, s midőn a választóke­rületekben működő pártok végdiadala attól függ, hogy e házba az illető képviselők igazoltatnak-e vagy nem,­­ s midőn végre az igazolások körül a szavazatok eseményesen akkor tömörülnek jobbra és balra, mintha pártok­­ szavaznának ; valóban akkor, alig lehet azt a gyanút elke­rülni, hogy a t. képviselőház az igazolásnál párt­érdek, részrehajlás és lelkiismeretlenség vezérel­né. (zaj.) Méltóztassanak alkalmilag megc­á­­folni. (zaj.) Eme gyanút elhárítandó, bátor vol­tam az, képviselőház figyelmét igénybe venni és felszólalni. — Felszólaltam pedig talán épen ellenkező véleménynyel, mintsem helyem állásá­nál fogva következtethető lett volna. — Mielőtt azonban te­hát eme kérdéshez szólanék, enged­jék meg, hogy azt a különbséget derítsem fel, melyet én látok a feltétlen megsemmisítés és vizsgálati eset között. — Az én jogi fogalmam szerint meglehet — miután az én jogi fo­galmaim a 49 előtti évek jogi fogalmaiból kölcsönözték zamatjukat, talán épen azért oly­annyira eltérők az előttem szóló érdemes képvi­selő Keglevich István képviselőétől. Az én jogi fo­galmaim szerint azon esetben van föltétlenül a megsemmisítésnek helye, midőn a törvény meg­sértése már magában a választási jegyzőkönyv­ben is constatálva van. Minden ellen­esetben, a­mikor ellenkérvénynyel vagy kérvénynyel köve­­teltetik valamely választásnak megsemmisítése, mindaddig mig hiteles adatokból be nem bizo­nyul, mig a ház által kiküldendő biztos a tör­vénysértést nem constatírozza, mindaddig az én felfogásom szerint a megsemmisítésről az én fel­fogásom szerint szó nem lehet Én figyelemmel kísértem az előadást, és óhaj­tottam volna részben magam is, ha oly törvény­­sértést bítt volna felhozni azon választás meg­semmisítésére, amely akár a választási törvény, akár 14. akár 27. akár 30-ik §§. értelmében, csakugyan megsemmisítést vonhatott volna ma­ga után. De daczára halló tehetségemnek nem volt szerencsém egyetlen egy állítást is hallani, a­melynél fogva én határozottan és föltétlenül a megsemmisítésre szavazhatnék ; azt tartom hogy a­miket az érdemes képviselő úr felhozott, azok épen maguk oly tények, a­melyek akarat­lanul is a vizsgálatot mintegy követelik. Ha megengedik a t. képviselők, úgy röviden elő fogom adni a felhozott okokat s azok c­áfolatát megkísérteni. T. képviselő úr azt mondja, hogy nem érti, mi okból változtatta meg az osztály véleményét. Arra nézve azt mondom, hogy én fogadatlan ügyvédéül magamat az osztálynak feltolni nem akarom ; úgy hiszem azonban, hogy ezen állításra azon 1. osztály tagjai közül meg fog valaki felelni, és elő fogja adni azon okokat, a­melyeknél fogva az osztály véleményét megmá­sította. Mi a második pontot illeti, azt méltóztatott mondani, hogy többen szavazási jogaikban gá­toltattak. Ha figyelemmel kísérjük a kérvények mellé csatolt bizonylatokat, úgy hiszem az ellen­kező fog kitűnni, valamint ellenkezője fog ki­tűnni annak, mi mondatott, hogy nyolc­vanöt szent­miklósi egyén nem lett reclamatio al­kalmával kitörülve, daczára annak, hogy a telekjegyzőkönyvből kitűnik, hogy választó­képességgel nem bírtak. — Engedelmet ké­rek ! méltóztassék a gróf úr a 27. és 28. szám alatti, a központi bizottmány jegyzője által hiva­talos kiadványban kiadott documentumokat meg­nézni. Ott azt fogja találni, hogy a ferté­sz­­miklósi esperes 85 bek­t választó ellen reclama­­tiót adott be a nélkül, hogy valamivel okadatolta volna kérvényét. Már­pedig — ha jól emlék­szem — épen azon oldalon állíttatott fel, hogy „actori incumbit proba.“ Ha tehát követelte az illetők kitörlését, tetszett volna neki úgy eljárni, miként a túlsó oldalon követeltetett ,­­ hogy a fölperes igazolja a maga állítását (Zaj : szavaz­zunk). Méltóztatott továbbá felhozni, hogy vere­kedés által űzettek szét Ürményi emberei. Már kérem mindaddig, míg a jegyzőkönyvnek kitétele hiteles adatokkal megdöntve nem lesz, meg fog bocsátani a t. képviselő úr — hogy ha ezen állí­tást is kétségbe vonom, és elégségesnek nem találom. Hogy a választás helyén oly verekedés történt volna, mely miatt vissza­szettek volna az ellenpárt emberei, — engedjen meg a t. ház, ezt egyetlen okirat­ból sem hallottam felolvastatni és állíttatni. De igenis az ellenkező van két­ségtelenné téve, miszerint az Ürményi pártbeli papok, s név szerint a röjtöki plébános s a szép­laki káplán látván kisebbségüket, hogy a vá­lasztást meghiúsítsák, a harangokat félre verték. Tetszett mondani, hogy 10 választó Ürményi részéről nem kívánta a szavazást. Engedelmet kérek, maga a választási jegyzőkönyv, de azon­kívül az ellen­kérvények mellé oldalasított bi­zonyítványok név szerint is előszámlálják azon 10 Ürményi pártbeli egyént, kik szavazatot kér­tek a választási elnöknél, így tehát nem áll az, hogy az Ürményi pártbeli emberek nem szavaz­tak. Egyébiránt az, vajjon melyik félnek volt többsége, és hogy állítólag az Ürményi pártbeli­eknek a szétveretés nélkül lett volna többségük, kitűnik azon körülményből, hogy az összeírás szerint a kerületben 2600 és néhány választó lett összeírva , ebből pedig, mint tudva van, nincs eset, hogy 5, 6, vagy 10 perc­ent is el ne maradna. Már most vegyük a szavazók összes számát, kik Lukynichre szavaztak. A jegyzőkönyvből fogjuk látni, hogy Lukynich urnak 1360 és né­hány szavazata volt. Ha ezt összehasonlítjuk az összes­szavazók számával, kik össze­írva voltak, figyelembe véve azon körülményt, hogy néhány százaléka a választóknak szavazáskor el szokott maradni, kétségtelen, hogy Lukynich Urnák többsége volt Egyébiránt igen értem és talán tudom is némi részben, hogy az előttem szólott­­. képviselőtársaim miért nem kívánják a vizsgálatot. Talán azt hiszik, hogy hátrá­nyára lesz a választó­kerületnek, ha tisztába fog jönni, hogy az Ürményi emberei a Lukynich párt­belieket, még mielőtt a választás helyére érkeztek volna , megtámadták ? Talán hátrá­nyára lesz , ha kiderül, hogy a 4. és 5 alatti bizonyítvány szerint az Ürményi párt­beli papok a harangot félrevezették , hogy a választást megsemmisítsék? talán fölösleges lesz nyilvánosságra hozni, a 8, 9. és 11. számok alatti ellenkérvényhez csatolt bizonylatokat, mel­­yek megmutatják és kétségtelenné teszik, hogy a szavazás megkezdése után maga Ürményi ve­zette el a papsággal együtt a szavazókat a szavazás helyéről ; talán felesleges lesz tisztába hozni a 12. szám alatti bizonyítvány tartalmát, mely azt tanúsítja, hogy a beledi katho­­likus plébános a szószékből isteni tisztelet után igy szólt a néphez : ime itt van a ró­mai pápa levele ; a ki Lukynichra szavaz, el­­kárhozik.“ (derültség) Talán fölöslegesnek tart­ják az előttem szólott t. urak azt, mi a 16—25 számú bizonylatokból kiderül, hogy t. i. az Ür­ményi pártbeliek jobbára vesztegetés, etetés,itatás által lettek szerezve ? talán feleslegesnek hiszik a 27. számú bizonyitvány tartalmát, mely mutat­ja, hogy még a választás után is annyira garáz­dálkodtak az Ürményi pártbeliek, miszerint egy Himódi embert agyon­vertek? Talán fölösleges lesz azon bizonyítvány, mely szerint Ürményi Miksa úr a kerületbe kimenvén, Szabó András­nak ki a garázdálkodásban isrosz­t vett 5 irtot adott. Végre te­hát ! ha mindezt feleslegesnek is fel­teszem, de nem lehet fölösleges és közönyös a 28. sz. alatti bizonyítvány. A 28. sz. alatti bizo­nyítvány körülményesen leírja a választási tény­állást, részletesen leírja azt, és annyiban min­denesetre több figyelmet érdemel, mint akár a kérvény, akár az ellenkérvény. Mint bizonyíték is több hitelt érdemel, mert ezen 28. sz. a. bizo­nyítvány aláírói nem­ is a választó­kerületből valók, nem is Soprony megyeiek, hanem vasme­gyei oly birtokosok, oly tekintélyes egyének, a­kiknek bizonysága minden esetre többet fog érni a kérvény tanusítatlan és koholt állításainál. Még egy állítás felett nem titkolhatom el cso­dálkozásomat. Vonatkozik ez gr. Keglevich Ist­ván és b. Orczy urak állításaira melyből én azt következtetem, hogy ők rettenetes nagy súlyt fek­tetnek annak a katonatisztnek bizonyítványára. Már engedelmet kérek, én megvallom, nem szeret­ném akár mint bűnös,akár mint nem az, oly törvény­széknek eljárása alá adni fejemet,a­mely egyoldalú eljárás után, és az ellenfél kihallgatása nélkül mer ítéletet hozni, egy katonatisztnek eltérő s a korábbival merőben ellenkező katonatisztnek bizonyítványa folytán akkor, mikor a választási jegyzőkönyv, melynek kibocsátója az elnök, ki a letett eskünek szentsége által kötve van. (Zaj. Szavazzunk.) Így állván a dolog, én nem csak hogy nem tulajdoníthatok súlyt azon bizonyít­ványnak, hanem én annak a választási jegyző­könyv állításai ellen még akkor sem tulajdoní­tanék súlyt, hogy ha annak fejezetén, nem egy egyszerű katonatisztnek, hanem 3 tábornoknak aláírása is volna (derültség). Annál kevésbé fo­gadhatom el azon állítást, miszerint egy katona­tisztnek egyszerű jelentése kétségtelenné tenné azt, hogy 30 ember vissza­ment a választás helyére. Én úgy hiszem, hogy az érdemes katonatiszt úr nem egyedül a választási elnöknek jelenlété­ben tette azon jelentést, a­mely ott a jegyző­könyvben foglaltatik, hanem bizonyosan tanuk előtt. Már most bocsássák meg a­ képviselők, akarják-e feltenni azt, hogy ennek ellenében az elnök, daczára letett esküjének és a hit szentsé­gének, fogna olyasmit a jegyzőkönyvbe foglalni a­mi meg nem történt, és a t. házat ekkér félre­vezetné. Azt hiszem, ezt feltenni is több, mint sok. Ezen elmondottak után t. ház feleslegesnek tartom többi érveimet is előszámlálni,egyedül csak azt jelentem ki, hogy én épen t. Keglevich úr által felhozott okoknál fogva óhajtom először is a vizsgálatot , de van t. ház még egy másik szem­pont, melyből én a vizsgálatot óhajtom. A 15 egészen 26. szám alatti bizonyítványokból kitet­szik, hogy korteskedés, vesztegetés és lélekvá­­sárlást követett el Lukynich úrnak ellenfele, és hogy ez maga után véres és súlyos nyomokat hagyott , magától igen könnyen érthető. Van szerencsétlenségem jelenthetni, hogy azon sze­rencsétlenségek, a­melyek részben az okiratok­ban említve vannak, még mai napig sem szűn­tek meg a választókerületben; a polgároknak békés nyugalma, melyet a bor és pálinka legin­kább zavart meg, helyreállítva még máig sin­csen, nem úgy állanak ők egymással szemben, mint testvér testvérhez, hanem ,mint halálos el­lenség állanak egymás ellen. Én tehát még egy részről óhajtanám, hogy a kérdéses képviselő úrnak állása tisztába hozassák, úgy másrészről óhajtom különösen, hogy a béke a megzavart becsületes polgár­ nép megnyugtatására állíttas­­sék helyre; megnyugtatása pedig t. ház csak azon esetben remény­­hető, hogyha a t. ház egy pártatlan, érdektelen egyént küld a vizsgálatra, a­ki képes reend erkölcsi befolyásával, igazsá­gos eljárásával és a törvény szigorával oda mű­ködni, hogy a felek között levő nyugtalanság szüntettessék meg, és a béke valahára állíttas­sák helyre. Én ennélfogva a vizsgálatra szava­zok. (Helyeslés: Szavazzunk !) Grhyczy Kálmán: Bátor vagyok a t. házat az igazolási eljárás azon hiányára figyel­meztetni, h­ogy a megválasztott követ, ki ellen panasz létetik, soha hivatalosan meghallgattatni nem szokott, így történt az, hogy az osztályok vélekedéseiket több ízben kénytelenek voltak megváltoztatni. A 8-dik osztály is véleményét az előtte fekvő adatok szerint, részrehajlatlanul, önállóan és függetlenül fejezte ki , és ezt azzal is nyilvánította, hogy miután a kérvény egyol­dalú előadása nyomán azt tapasztalta, hogy a beadott panaszok elegendően indokolva lenni látszottak, a választás megsemmisítésére véle­ményét egyenesen kimondotta.­­ A midőn azonban ,­ megválasztott követnek választói tör­vényes joguk szerint ellenkérvényüket beadván, az osztály meggyőződött arról, hogy a­mely té­nyek az első kérvényben mint ind­okoltak, mint bebizonyítottak látszottak előadva lenni, egyál­talában tökéletesen indokolva, és úgy, hogy két­ségtelen tényeknek vétessenek, bebizonyítva nincsenek, sőt igen sok részben ellenkező ada­tokkal megc­áfoltattak , hasonlóan önállólag és függetlenül az osztály megint kimondotta ellen­kező véleményét, azt t. i. hogy a tárgyat nem látja oly világosnak, hogy abban ítéletet hozhas­son, és ezért a vizsgálatot véleményezte. Helyes-e az osztály ezen véleménye vagy nem ? annak megbírálására itt van a fórum, ez iránt a t. ház fog határozatot hozni. Történtek azonban, mint előbb is em­lítem, már az osztály véleményének megváltoztatásai több ízben, és engedje meg nekem az aranyosma­­róthi kerület 1. képviselője, hogy magam is cso­dálkozásomat fejezzem ki a fölött, hogy miután hasonló esetek már többször fordultak elő, ő csodálkozását ezen esetben először jelenté ki. (Derültség). — A tárgy részletei a házban elégségesen megvitattattak és földeríttettek ; azok­hoz szólni nem akarok. Én általános szem­pontból kívánom a kérdést felfogni. Egy részről Ürményi Miksa úr választói azt adják elő,­­­ hogy verekedés történt a választásnál, mely­nél fogva szavazati joguk gyakorlatában gá­­toltattak, hogy elűzettek a választás helyéről, hogy a kiküldött katonaság a választóknak csak egy részét hozható vissza, hogy egyéb ren­detlenségek is fordultak elő a választásnál, és ezekre több bizonyítványokat és tanúságo­kat mutatnak elő ; viszont más részről az el­lenkérvényben az állíttatik, hogy verekedés nem történt, hogy Ürményi választói szabadon gya­korolták szavazati jogukat, hogy rendetlensé­gek a választásnál nem fordultak elő stb.Mindeze­­ket egyenként elősorolni nem akarom, csak azt akarom megjegyezni, hogy a kérvény erősítései az ellenkérvényben pontról pontról , tényről tényre ellenkező adatokkal megc­áfoltatnak, —■ (felkiáltások, jobb oldalon : nem úgy van ; baloldalon : élénk helyeslés) , és erre szinte egyes tanúságok, valamint községi elöljárók bi­­zonyítványai is mutattatnak fel. Már most te­hát, midőn a tényeket mindkét részről ellenkező vi­lágításban tüntetik fel, és mindkét részről okmá­nyok, bizonyítékok mutattatnak fel, de mind oly bizonyítékok, a melyekre,­ — és ezt kérem te­kintetbe vétetni, — meggyőződéssel ítéletét a bí­ró, sem egyik, sem másik részről nem fektetheti

Next