A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-14 / 35. szám
viselő úr feliratát, a külön felirat ellen szavaz. Elnök kitűzi a kérdést a szavazásra, az írásban beadott indítványt felolvastatván, úgy vélvén azt szavazás alá bocsátandónak , s kéri a főrendeket, hogy akik a zalai főispán indítványát pártolják, álljanak fel. A szavazás módozata felett közbejött rövid szóváltás után megtörtént a névszerinti szavazás, melynek eredménye az lett, hogy Festetics György gr. zalamegyei főispán indítványa, vagyis a külön felírás elfogadtatott 136 szavazattal 55 ellenében. A jelen volt főpapok kivétel nélkül mind a külön feliratra szavaztak , s a viszonyok változtának jellegzése tekintetéből érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy a főispánok tömegéből, mely az 1861 iki országgyűlésen egyhangúlag az alsóházi felirat mellett nyilatkozott , most csak egyetlen egy emelt szót ily értelemben. A külön felirat ellen a következő tagok szavaztak : Gróf Andrássy Manó, gr. Andrássy Aladár, gr. Bethlen Ferencz, báró Bésán János, gr. Batthyányi Zsigmond, gr. Beleznay Árpád, gr. Bolza István, gr. Csáky Béla, gr. Degenfeld Béla, g. Dessewffy Marczel, b. Duka Péter, gr. Erdődy István, gr. Eszterházy Géza, gr. Eszterházy László ifj., b. Eötvös Dénes, gr. Fesztetics Alfons, b. Gerliczy Bódog, gr. Gyulay Lajos, gr. Haller Sándor, gr. Hunyady Vilmos, g. Haggonay Károly, gr. Károlyi György, gr. Károlyi Gyula, Karácsonyi László, gr. Kornis Ádám, Lónyay Alb., gr. Mikes János, gróf Nemes Ábr., b. Orczy Andor, b. Podmaniczky Géza, b. Podmaniczky Levente, b. Podmaniczky László, gr. Pálffy József, gr. Penchevich Márk, gr. Pongrácz Ede, gr. Ráday Pál, b. Reviczky József, b. Reviczky Géza, gr. Szápáry Imre, gr. Szápáry Iván, gr. Széchenyi Ödön, b. Splényi Henrik, b. Splényi Ödön, gr. Teleky Domokos ifj., gr. Teleky Sándor, Tomcsányi Józs., gr. Vay László, b. Vécsey Gyula, b. Vécsey Sándor, gr. Wenkheim József, gr. Zichy Károly, gr. Zichy Paulay Ferencz, gr. Zichy Rudolf, gr. Zsigray Fülöp. A névszerinti szavazás után a szavazatok összeszámlálása alatt az ülés mintegy félóráig szünetelt, majd kihirdettetvén az eredmény, a feliratot szerkesztendő 30 tagú bizottmányra kezdődött meg a szavazás, melynek eredménye a holnapi ülésben fog kihirdettetni. Holnap ülés lesz. (1) A „Wiener Abendpost“ visszavonulót fuvat. Azaz, hogy félhivatalos lap létére ragaszkodik a „csalhatlanság“ attribútumához, s azt mondja, hogy igazat mondott, hanem a közönség „egy része“ félreértette szavát. Ezen czikk, egész terjedelmében így hangzik : „A magyar országgyűlés válaszfelirati javaslata nem bírna oly jelentőséggel, aminő annak tulajdoníttatik, ha ezen okmány a publicistákat folyvást érdekeltségben nem tartaná. A lapok tárgyalásaira következtek az észrevételek azon fejtegetésekre, mikkel mi kísértük ezen felirati javaslatot. Nem csekély megelégedésünkre szolgál tudtul venni, hogy felfogásunk a dolog érdemére nézve mindenütt helyeslésre talál, ahol csak a mérséklet és nyugalom nem enged háborító befolyást gyakorolni a pártok küzdelmeire. S ha bár mi ezt a lajthántali közlönyökre nézve is fölteszszük, mégis nagy sajnálatunkra tapasztaljuk, hogy ott (Magyarországban) a harcz hevében, fölmentették magukat azon fáradságtól, hogy korábbi fejtegetéseinket figyelemmel olvassák végig. Csak így magyarázható, hogy némely lap közleményünk azon helyét, melyben a felelős minisztérium „és“ a megyék helyreállítását célzó követelést az elérhetlen dolgok közé soroztuk, úgy értelmezték, mintha mi nem e két dolognak egyidejűleg történendő megadására helyeztük volna a súlypontot, hanem külön-külön is mindkettőt kivihetlennek nyilvánítottuk volna. Azon nézet, hogy a municipális rendszernek régi formái szerint való felelevenítésével, vagy 50 oly olygarchiát támasztanánk fel,melyek nagy horderejű illetőséggel vannak felruházva, s amelyek netán még a külön minisztérium hatóságát is elzsibbasztanák, nemcsak az itteni sajtóban, hanem a Magyarországban létező pártok élesszemű és higgadt államférfiaiban is támogatásra talál. A tapasztalatok, melyet az utóbbi országgyűlés e tekintetben szerzett, meggyőző argumentum a municipiumok helyreállítása ellen. Hogy várakozásunk, miszerint a felirattal a kiegyezkedés műve veszélyeztetve nem lesz, tul vérmes nem volt s hogy az első szó nem lesz egyszersmind az utolsó is, ezt látjuk a ma érkezett „Naplódból. E lap engedje meg nekünk, hogy a midőn ily szabatosan ismeri elvtársainak szándékait, szaván foghassuk őt, s adandó alkalommal emlékeztessük is rá. “ Eszmetisztázás az országos szék ügyben. Az 1863-iki bankakta pártolói két elvet állítnak fel: 1. hogy a pénznek mint forgalmi eszköznek — még ha teljes értékű is — forgalombani bőségére nincs szükség, mivel a forgalom sebessége a bőséget mindig elegendőleg kipótolja ; de nem is czélszerű, mert szédelgést okoz s ha az üzlet kissé csökken, értéke nagy ingadozásnak van kitéve s bajokat okoz. 2. hogy az agio feltétlenül s minden körülmények alatt fölöttekép hátrányos és káros, úgy, hogy az agios forgalmi eszköz szerintök mindenkor valódi átok elanynyira, hogy az agio megszüntetésére semmi áldozat nem kimélendő. De ha az első elv állana, akkor méltán kérdezhetnők : mi czélja van tehát, nemcsak a bankaktának, de magának a bank ■ nak is? 1816-ban kellett a bank, hogy az Einlösungss anticipations Scheinek ingadozott értékét fixirozza. 1848—1860-ig kellett a bank, hogy a kormánynak kölcsönforrásul szolgáljon ; de most, midőn a bank, mint a kormánytól független intézet állíttatik elő, mi szükség van rá ? És igy a bank utolsó évi kimutatása után indulva , igen könnyű, sőt nyereséges módon lehetne az agroszámításon segítni. Azon kimutatás szerint ugyanis, van forgalomban bankjegy 351,1 millió. Az állam tartozása banknak kerek számban 143 millió. A bankakta teljesíthetésére kell az államnak 36 milliónyi kölcsönt felvenni, ami az utolsó kölcsön szerint circa 9%-be és így évente 3.3 millióba kerülend. A hátra maradandó 80 millió után a 70/a biztosítására évente 1 millió. A bank 1865 iki bruttó jövedelme — melyet senki más nem fizetett mint a birodalom népe — kerek szám 11 millió, összesen tehát évente 15,3 millió. Vegyen tehát inkább az állam kölcsön 143 milliót, még ha 10%-ba kerülne is ; mert akkor is csak 14,3 , tehát 1 millióval kevesebbe kerülend évenkint, s akkor minden bajnak vége lenne ; mert az állam ezen 143 milliónyi ezüst pénzzel beválthat ugyanannyi , sőt az agiot hozzászámítva, több bankjegyet,— ezzel a bank, le lévén róva az állam tartozása, bevonhatja a többi jegyeit s megszüntetheti működését, és nem lévén többé bankó a forgalomban, az agio ipso facto megszűnik és ama 143 milliómon kívül — nem lévén sem bankó sem agio, mindenesetre önként annyi fémpénz jó forgalomba, hogy kevesebb nem lenne forgalomban, mint a bankadta teljesülése után papírpénz, melynek mindenkori állandó beválthatása nem csak kérdéses, de nem is valószínű , és mindez még egy millióval kevesebbe kerülne évente, mint a bankadta szerint. Ez így lévén és a n. bankot sem államkölcsön-forrásul , sem czélul arra nem akarjuk tekinteni, hogy a bécsi milliomos bankárok vehessenek onnan pénzt kölcsön nyerészkedésre , akkor nem látom át, miért ne áldozna az állam inkább arra, hogy a n. bank privilégiumát megválthassa és azt a fennebbi módon megszüntesse ? Sőt tovább menvén kérdem : mirevalók Amerikában, Angliában, Németországban s majdan nálunk a magánjegybankok is ? Hisz arra, hogy oly területre s népességre, mint az osztrák birodalom, forgalmi eszközül 347 millióért esnék, mint lenne a legjobb esetben a bankakta teljesülése után, semmiféle jegybankra nincs szükség, bővebb forgalmi eszköz pedig azok szerint már czélszerűtlen ? Látni való tehát, hogy a jegybankoknak más, magas czéljának kell lenni , és valóban van is. Igaz ugyanis, hogy a pénz bőségével értéke csökken , és igy mint fémtőke vagy mint az érzékiségek képviselője, bősége közönyös ; de mint forgalmi vagyis vállalkozási eszköz bősége, fölöttekép szükséges, oly nélkülözhetlen eszköz az iparbeli vállalkozásra, mint az eke a szántásra, mert azt a sebes forgalom s a hitel csak ritkán és csak iparilag igen kifejlett országokban s ott is csak bizonyos mértékig képes kipótolni s olcsóvá tenni. Az elmúlt időkben, midőn földmivelés, ipar, kereskedés,fogyasztás, élvezet s az adó korlátolt volt, minélfogva iparbeli vállalkozásra nagy ösztön sem volt, elég lehetett a korlátolt vállalkozási eszköz is ; de most, a korszellem mögött el nem maradhatván , és az adó vagy a közszükség mind az ipar tényezői kifejlesztésére mind egyébre nagy, sehol sem elégséges s fémpénz vállalkozási eszköznek s mindenütt kénytelenek hitellel dolgozni. Valamint az astronomia az astrologiának s a vegytan az alchimiának, úgy a bankügy a kormányok szükségleteinek köszöni létét. A kormányok szükséglete folytán keletkezett első bankok megszaporítván a forgalmi eszközt,legott ösztön támadt a vállalkozásra, mivel az olcsó forgalmi eszköz fő főtényezője minden vállalkozásnak. A vállalkozási ösztön kedvező körülmények közt mindinkább fokozódván, a vállalkozási eszköz bős olcsóságára való szükség is növekedett. Valódi czélja a jegybankoknak tehát az, hogy mindenkor fémpénz által beváltható bizalmon s biztos hitelen alapuló jegyek előállítása által, a vállalkozási eszköz megszaporodván s olcsóbbá tétetvén : földmivelés, ipar, kereskedés,forgalom s élvezet előmozditassanak ; mert különben ha gyor s drága a forgalmi eszköz , mitévő legyen azon földbirtokos, kinek nincs elég ökre, azon gyáros, kinek a szükséges nyersanyagra s azon kereskedő kinek a szükséges bevásárlásra nincs elég pénze? Önök, kik Plener s Pipitz urakkal egy uj tant az egészséges s nem egészséges üzletről állitnak fel (új kiadása a régi bureaucratikus gyámkodásnak,melynek aligha van más értelme mint az: a milliomos pénztőzsérnek a bank pénzén való nyerészkedése egészséges ; ellenben a közép állású gyáros s kereskedő, üzlete tágítására való kölcsönözése ( egészségtelen üzlet) önök tehát azt mondják : ne terjeszsze senki üzletét pénzerején túl- De akkor hát minek a bank ? Mennyire korlátolt volna ipar, kereskedés, fogyasztási élvezet , és honnan kerülne a nagy adó ? Önök azt mondják : a pénz bőségével értéke csökken. No de hisz mi nemzetgazdászok,kik nem vagyunk pénztőzsérek, az ipar érdekében és azt óhajtjuk, hogy a vállalkozási eszköz olcsó legyen. Továbbá azt vetik ellene : ha a biztos hitel alapján a forgalmi eszközt megbővítjük, megolcsóbbítjuk annyira, hogy az üzlet fölöttekép élénkké lesz : ha aztán valami oknál fogva üzletpangás áll be, akkor a pénz értéke ingadozik, csökken s azzal sokan megkárosodnak. (Folytatása következik.) Magyar Tudom. Akadémia. F. hó 12-én a phil. törv. és törttud. osztály tartott ülést , melyben 1) Purgstalles József, r. t. „az idealrealismus érvényéről a tudás körében“ értekezett; 2) Kubinyi Ferenc zrt. „a zborói várat és környékét“ ismertette ; 3) soron kívül Hunfalvy János „a talajvíz állásáról“ olvasott föl értekezést, mely, mint helyesen megjegyeztetett, a term. tud. osztály ülésébe tartozott volna. Purgstaller József fölemlítvén, hogy a realizmus mint ellenzék lépett föl az idealismus ellen, a kettő közötti küönbséget fejtegette, melyekkel szemben áll az idealrealismus, mely a kettőt összeegyeztetni akarja. Értekezése folytán előadja, mikép igazolja az idealrealismus az észigazságokat, min alapszanak a gondolkozás törvényei, mik képezik az emberi tudás alapját, mi különbség van a fölfedezés és föltalálás között ; előadja azután nézetét a cathegoriákról és végül logicai deductiók után meghatározza az idealrealismus érvényét a tudás körében. Kubinyi Ferencz előrebocsátván, hogy a régi műemlékek megőrzését hazafias kegyeletünk szent kötelességünkké teszi, áttér kitűzött tárgyára, melyet a helyszínen készített rajzokkal illustrálva ad elő. Zboró történelmi régiségű vár, mely a 18-ik század elején hazánk történelmében jelentékeny szerepet játszott. Ugyanis II. Rákóczy Ferencz innét szabadult s menekült ki Lengyelországba, honnét 3000 főnyi sereggel tért vissza Munkács vidékére . 1703-ban Zborów a történelmi hirességű hársfa alatt irta alá manifestumát, melyben ír nemzetet a szabadságharczra fölszólitá. Itt tanácskozott híveivel a haza megmentésére, innét indult csatára. Fölemlíti, hogy a mai Zboró még 59 házat mutathat föl Rákóczy idejéből, megvan még a nevezetes hársfa, melyet Aspermont, ÉGpzy sógora, különösen nagy becsben tartott, és bemutatja Zboró várának térrajzát. A -vár 3—4 sánczczal volt körülvéve, fölvonó hiddal volt ellátva, bástyafalai még ma is föpaffnak, ablakai s lörései még jól kivehetők. A bemutatott rajzok Rákóczy lóistállóját, mely 100 lóra volt építve, a lóistálló kapuját, az udvari templomot, a kriptát, a harangot, a candelabrumot, a zborói plébánia templomát, és a vártól néhány 100 lépésnyire fekvő kápolnát ábrázolják, melyet a nép „Serédi kápolnájának“ nevez maiglan A Serédi kápolnának mondaszerű eredete ez, Zboró vára hajdan a Serédieké volt. Rákóczy Serédi látogatására jó s megtetszik neki a gyönyörű kilátást nyújtó vár. Serédi kedvencz birtokától nem szeretne megválni, de más részről hatalmas vendége kedvét nem akarván megszegni, oly árt kér, melyet amaz meg nem adhat. — Ugyanis Rákóczy képével vezetett 30,000 darab aranyat kér, s kiköt egy évet. Rákóczy még nem telt el egy év s hozza a saját képével veretett 30,000 aranyat, Serédi szavát vissza nem vonhatta, átadja a várt, kényes szemekkel távozók, nehány száz lépésnyire még egyszer visszatekint s fájdalmában összerogy. Monda szerint e helyen azután kápolnát építettek, melyet a nép „Serédi kápolnájáénak nevez, Hunfalvy értekezése után titoknok fölolvassa a statisticai bizottság ülésének jegyzőkönyvét, mely szerint a statisticai bizottság az elhunyt gr. Dessewffy helyett elnökéül Lónyay Menyhértet választá. Továbbá fölolvassa Torma Károly levelét, melyben nevezett tudatja, hogy az Akadémia használatára a következő három oklevelet küldi meg : 1) Szamosközy István kéziratát 1605 ből, mely Torday János életiratát tartalmazza ; 2) Drágffy János 1526-ban kelt végrendeletet, és 3) ugyancsak Drágfy Jánosnak Fiáth Ferenczet törvényesítő rendeletét 1521-ből. Ezzel az ülés eloszlott. Sz. R. hogy bárminek legyenek is a tények, a kormány a semlegességet tiszteletben tartatandja a katonai hatóságokkal, melyekhez már a legszigorúbb parancsok küldettek. A tegnapelőtt érkezett sürgönyök szerint, egy a folyam alsó részén állomásozott néger-ezredből 60 ember van. 5. s 6ka közti éjjel elhagyá táborát, s a folyamon átkelvén, elfoglalá Bagdadot, mely tüstént kiraboltatott a Texasból jött négerek által. Ugyanekkor egy, a folyamon horgonyzott hajó is megtámadtatok, de sikereik ottl. Ezen tényekről értesülvén,a főparancsnok tüstént csapatokat küldött Bagdadba, melynek helyőrsége a város belső részébe menekült, s azt ideiglenesen birtokába vétette a rablás folytatásának meggátlása végett. Ezenkívül parancsot adott ki az iránt, hogy a város csupán a császári hatóságnak adassék át. Mihelyt ezen tényekről értesültem, Hunter helyettes államtitkártól számot kértem, a határom rend föntartásával megbizatott csapatok magaviselete iránt sőt a semlegességi törvények minden megsértésének meggátlására szólítam föl. Az államtitkárság még semmi hivatalos tudósítást sem kapott , azonban a Bagdad elfoglaltatásáról elterjedt shirre Hunter tüstént értetsléseket kért a hadügyminiszertől. Másnap Hunter nekem több oly sürgönyöket mutatott, miket Sheridan tábornok írt Stantonhez s melyek igen megnyugtatók. Sheridan a történt visszaéléseket egy Crawford nevű amerikai törekvéseinek tulajdonítván, ki — mint állítólagos mexicói tábornok — Juarez számára csapatokat igyekszik toborzani, — kijelenté, hogy azt befogatandja , — valamint bizonyos Ricet is, ki Crawford táborkari főnökéül lép föl. A sajtó által közlött levelezés eléggé kimutatja az ezen két egyén által játszott szerepet, s igazolja azok befogatását. Azért nehezen lehet fölfogni, hogy miként bocsátkozhatott Weitzel tábornok hivatalos levelezésbe Crawforddal. Azonban Weitzel nem bír többé parancsnoksággal és Sheridan levelezésekielégítő bizonyítékul szolgál az iránt, hogy a tábornok el van tökélve, szorosan végrehajtatni a semlegesség fenntartása iránt kapott parancsokat. Ezért bővebb értesítéseket várván, ismételnem kell exelád előtt azon biztosítást, hogy a kormány el van tökélve, nem hagyni magát velünk összeütközésbe sodortatni, a tribusterok s Juarez ügynökei által. Megjegyzendő, hogy Sheridan sürgönye végén kétségeket fejez ki az iránt, hogy várjon alkalomszerű volt-e Bagdadba csapatokat küldeni, a városnak a rablástéli megmentése végett , s azon reményét fejezi ki, hogy a császáriak ezt nem veendik rész néven, mivel ez az ő érdekükben történt. Valóban a parancsnoknak meg volt hagyva, hogy csupán ama császári hatóság előtt vonuljon vissza, melynek Bagdad a meglepetés előtt birtokában volt. Ha — mint remélem — a határ túlsó oldalán a hatóságok fölfogják a helyzetet, ezen eseménynek üdvös hatása leend, amennyiben az amerikai kormány abból átláthatja, hogy mily sürgetőleg szükséges, hasonló tények ismétlődését megelőzni. — Ezen zavargás eredménye gyászos leend annak indítóira nézve. Fogadja stb.“ A bagdadi események. Montbolon washingtoni franczia követ a következő sürgönyt intézte jan. 23-káról Drouyn de Lbuynhez, a bagdadi eseményekre vonatkozólag : „Minister úr ! Ama tudósítások, melyek néhány nap óta a Ro-Grande mellől az új-orleansi lapok útján érkeznek hozzánk, igen komolyak lennének, ha azoknak egészen hitelt lehetne adni. Szerencsére azok nagyon túlzottak, s az állam-altitkár már bizonyítványt adott nekem az iránt, Képviselő választási mozgalmak. Marosvásárhely, febr. 8. Nemes Marosszékben a mult évi erdélyi követválasztásra legfelsőbb k. felhatalmazásnál fogva közreműködni hivatott 100 tagból álló ideig, bizottmány a pesti közös hongyülésre megrendelt népképviselők választása érdekében idei január 31-én id. főkirály-biró báró P. Horváth Albert elnöklete alatt gyűlés tartatván, miután az e tárgybeli felsőbb kir. leiratok és k. főkormányszéki utasítás terjedelmesen felolvastattak, a bizottmányi gyűlés tagjai mindenekelőtt a cs. és ap. k. felségének törvényes alkotmányunk helyreállítására czélzó legmagasb intézkedését, a Pesten folyamatban lévő helgyűlésre az 1848-as törvények alapján elintézett meghívásért megnyugtató tudomásul fogadván, hálanyilatkozatukat jegyzőkönyvileg fejezték ki. A választókerületek és a központi választmány szabályszerű megalakítása előtt a bizottmányi gyűlés tagjai szentesített törvényeink által körülírt alkotmányunknak, s ez által szabályozott authonómiáknak biztosítása tekintetéből azon óvásos óhajtásukat jegyzőkönyvileg nyilatkoztatták ki , miszerint óhajtották volna, hogy ilyetén sarkalatos jogaikat fennálló törvényeink teljes értelmében gyakorolhatták volna, anélkül azonban, hogy ezzel a k. főkormányszék által kibocsátott utasítás értelmében a követválasztásra vonatkozó intézkedések teljesítését akadályozni kívánnák, s ezáltal az eljárás érvénytelenségére következést venni szándékoznának. Ezután tekintetbe vévén a bizottmányi gyűlés a választók nagy számát, és a választók egy részének a nemes székházátóli távol lakását, nem különben a választásnak sürgős voltát, — a szózatolási rend fentarthatása és a választók könynyítése érdekében két választókerületet alakított, mégpedig a felső kerületet Nyárád-Szereda mezőváros föhelylyel, és az alsó kerületet M.-Vásárhely föhelylyel, mindenik kerülethez négy-négy dulai járást sorozván. A központi választmányt pedig részint az id. fökirálybiró által, részint pedig a bizottmányi tagok által javaslatba hozott 52 tagból és a dulai járások nevét viselő községek elöljáróiból egyhangúlag megalakította, amely központi választmány folyó hó 5-én ugyan az id. fökirálybiró elnöklete alatt első ülését tartván, a tagok mindenekelőtt a szabályszerű esküt letették, elnöki helyettesnek Antal Imrét, jegyzőnek pedig V. Filep Antalt közmegegyezésből megválasztották, egyszersmind a választók összeírására nyolc- három-három tagból álló küldöttséget azon utasítással bíztak meg, hogy azok munkálataikat folyó hótán megkezdvén 17-ig a központi választmánynak beadják, mely küldöttségeknek egyszersmind az egyöntetű eljárás tekintetéből, a k. főkormányszéki átalános utasítással összhangzólag, s némely pontokat felvilágositólag részletes utasitás is adatott, mely részint sajátságos viszonyainkra, részint pedig a fennálló 1818 kis tárgybeli törvényczikkekre tekintettel akint szerkeztetett össze, hogy annak értelmében minden netalánt kétségeskedések és bizonytalanságok gondosan kikerültetvén , a sürgős választási előmunkálat minden akadály nélkül keresztülvihető lesz , az izraeliták is a rájuk találó szabályok értelmében választó képeseknek nyilváníttatván. Egyidejűleg a központi választmány időnyerés tekintetéből a választó bizottságokat is megalakította, mindenik választókerület részére egy elnököt, egy helyettes elnököt, egy jegyzőt, egy helyettes jegyzőt és 44 tagot állítván meg. Megkísértetett ugyanezen gyűlések tartama alatt a különböző követjelöltekre nézve lehetőleg egyetértőleg megállapodni, és a választókat némileg tájékozni, a nélkül azonban hogy ezen kísérlet által a választók szabad meggyőződése legkevésbé is korlátoltatni szándékoltatott volna, mindazáltal még eddig egyetértés létre nem jöhetvén, jelenleg 8 követjelölt közül id. gróf Teleki Domokos és Tolnay Gábor körül látszanak a szózatok inkább összpontosulni, kiknek hazafiságában és képességében legkisebb ok sincs kétkedni. A választás eredményét később tudatandom. 1. 1. Vidéki levelezések. Zenta, febr. 10. A követválasztási mozgalmak megszűntével városunkban a kedélyhullámok lassan kint lecsendesednek, s hála az egyetértés szellemének ismét visszatér a testvéri és baráti szeretet. Ha a vihar tova vonul, megszokott ugyan hűlni a jég , de a napnak lángsugarai ismét áthevítik azt. A testvéri egyesülés, melyet a honszeretet heve melegít, felolvasztja a meghidegült kebelt, és egy közös czélnak elérésében összeölelkezik. Ily testvéries egyesülés veté meg újra kasinónk alapját, mely már már ingadozni kezdett, s ma már újult erővel halad szellemi pályáján. Hol az erők egyesülnek, ott biztos a siker. Farsangi idényünk, nem mondhatjuk, hogy zajos volt, mert az idő mostohasága valamint mindenben, úgy itt is pangást idéz elő, s elég nyomasztólag hat a kedélyekre, illetőleg a pénztárczákra. A kasinó egyesület kísérletet tett ugyan egypár jótékony czéllal adására, melyek közöl egyiket az óvoda, másikat a kaszinói könyvtár javára szándékozott megtartani; de minden prófétai tudomány nélkül előre látta a defiutet, ehhez pedig nem volt kedve. Csupán egy-két társas és polgár bál hirdette, hogy csakugyan farsang van. Nagyobb szerencsének örvendett a tanodai könyvtár , mely egyszersmind népkönyvtár. Ugyanis néhány évvel ezelőtt több lelkesek adakozásából megvettetvén alapja egy tanodai könyvtárnak, annak gyarapításához legújabban teli. Majoros Istv. h. ügyvéd s birtokos ur több mint 200 kötetből álló irodalmi tererékfel járult, melyek mind maradandó becsesel bírnak. A tanítói testület a nagylelkű adományozónak még azon ígéretét is bírja, hogy arról jövendőben is fog gondoskodni. Ez azonban még kis része azon nemes áldozatoknak,melyeket nevezett férfiú a nép szellemi művelődésének előmozdítására tett. A legnagyobb rész az iskolákat illeti. Hálásan emlegetik azon szegény, de jó viseletű és szorgalmas tanulók, kiket évenként ruhákkal, tankönyvekkel ellátni, és vizsgálat alkalmával tetemes jutalmakkal megörvendeztetni szíveskedett. Az ily tettekhez nem kell dicséret, ez önmagában birja azt. S. B. Csaba, febr. 9. Alólirott kötelességének ismeri ab. csabai takarékpénztári részvényes társulat vidéki tagjainak ezennel tudomására hozni, hogy a czélba vett intézett, melynek 50,000 fnyi alaptőkéje még 1862. évben fölösen aláiratott s melynek alapszabályai, a leghőbb óhajtások és a legbiztatóbb remények közt a nm.helytartó tanácshoz még az 1863 év tavaszán fölterjesztettek ; — jólehet a helybenhagyást számos ízben kérelmezve, alapszabályait a rendelethez képest többször átalakította : fájdalom, mégsem nyerhetett teljes megerősítést, úgy hogy a részvényes társulat három évi küzdés után, részint kifáradva, részint a közelebbi évek sanyarai által elkedvetlenítve, a közhasznú, sőt tekintve a város 32 ezernyi népességét és mind inkább élénkülő kereskedelmi forgalmát, s fölötte szükséges ügyet végre szótöbbséggel letette. Minélfogva a részvényes társulat végkép föloszolván minden részvényes az általa elvállalt kötelezettség alól fölmentetett. Ursznyi Andor, volt id. elnök. Személyes nyilatkozat Nyilatkozat. Az „Idők Tanújának“ (28—1810-ik sz.) somlóvásárhelyi kerületi czikkére, mely állítólag az ottani választók többségétől származik, valószínűleg azonban csak egy, vagy egynéhány, pártszenvedélytől elfogult jó barátnak gyártmánya, — a mennyiben e czikk a neveletlenség bunkós botjával leginkább ellenem hadarász — csak igen röviden a következőt jegyzem meg : Magamat nagy törvénytudónak soha se nem hittem, se nem mondtam, s az ebbeli gúnyt egyszerűen visszautasítom. Annak megértésére, amit a s.vásárhelyi választást illetőleg előadtam, nem kell nagy törvénytudomány, hanem csak szenvedélytől ment, józan, egyszerű emberi ész. Sem Pap János, sem Békássy urakat nincs szerencsém személyesen ismerni, s engem ugyan őszintén mondhatom, legkevésbbé sem érdeklett, melyik legyen közülök a tisztelt választókerület képviselője. Okoskodásom, melyet az érintett czikk igen silány kivonatban ad, s mely már a gyorsírási felfogás után sem hibátlanul jelent meg, röviden a körül forgott , „hogy épen azért, mivel az igazolási bírák előtt tekintetbe nem jöhet, sem Péter sem Pál, hanem csupán a választási cselekvény törvényessége : mindegy, akár Pétertől akár Páltól származott azon tény (p. o. visszaverés, elijesztés) mely a választási joggal birókat annak gyakorlatától elszoritotta, vagy abban bármiképen gátolta, s mihelyt ily tény bizonyitva van, ezáltal a választás épsége, teljessége s törvényessége meg van rontva, s az ily választás megsemmisítendő. S kit pártszenvedély meg nem vakított, alig fogja tagadhatni, hogy ott, hol vérengzés, sebesítés, sőt gyilkolás oly mértékben fordult elő, hogy az ország a felett a méltó megdöbbenés és indignatio felkiáltását hallata, csakugyan elég ok volt adva, hogy a választási joggal birók egy része elijesztve, elriasztva, ha nem is épen physice gátolva, joga gyakorlatáról lemondjon, s minthogy e lemondás nem önkéntes, attól megfosztottak tekintessék. Ezen nézet, akár tessék a pártszenvedélytől elfogult választók állítólagos többségének, akár nem, a ház nagy többsége által helyesléssel fogadtatott, s nem gondolom, hogy ezen nagy többségnél a karzati szellemek befolyása helyettesítette volna az igazságszeretetet. Az országgyűlést amiatt, hogy ily választást megsemmisített, s a pártszenvedélytől elfogult