A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-14 / 35. szám

viselő úr feliratát, a külön felirat ellen szavaz. Elnök kitűzi a kérdést a szavazásra, az írásban beadott indítványt felolvastatván, úgy vélvén azt szavazás alá bocsátandó­­nak , s kéri a főrendeket, hogy a­kik a zalai főispán indítványát pártolják, állja­nak fel. A szavazás módozata felett közbejött rövid szóváltás után megtörtént a névsze­rinti szavazás, melynek eredménye az lett, hogy Festetics György gr. zalamegyei főispán indítványa, vagyis a külön fel­írás elfogadtatott 136 szavazattal 55 elle­nében. A jelen volt főpapok kivétel nélkül mind a külön feliratra szavaztak , s a vi­szonyok változtának jellegzése tekinteté­ből érdemesnek tartjuk kiemelni, hogy a főispánok tömegéből, mely az 1861 iki országgyűlésen egyhangúlag az alsó­házi felirat mellett nyilatkozott , most csak egyetlen egy emelt szót ily érte­lemben. A külön felirat ellen a következő tagok szavaztak : Gróf Andrássy Manó, gr. Andrássy Aladár, gr. Bethlen Ferencz, báró Bésán János, gr. Batthyányi Zsigmond, gr. Be­­leznay Árpád, gr. Bolza István, gr. Csá­­ky Béla, gr. Degenfeld Béla, g. Dessewffy Marczel, b. Duka Péter, gr. Erdődy Ist­ván, gr. Eszterházy Géza, gr. Eszterházy László ifj., b. Eötvös Dénes, gr. Fesztetics Alfons, b. Gerliczy Bódog, gr. Gyulay Lajos, gr. Haller Sándor, gr. Hunyady Vilmos, g. Haggonay Károly, gr. Káro­lyi György, gr. Károlyi Gyula, Karácso­nyi László, gr. Kornis Ádám, Lónyay Alb., gr. Mikes János, gróf Nemes Ábr., b. Orczy Andor, b. Podmaniczky Géza, b. Podmaniczky Levente, b. Podmaniczky László, gr. Pálffy József, gr. Penchevich Márk, gr. Pongrácz Ede, gr. Ráday Pál, b. Reviczky József, b. Reviczky Géza, gr. Szápáry Imre, gr. Szápáry Iván, gr. Széchenyi Ödön, b. Splényi Henrik, b. Splényi Ödön, gr. Teleky Domokos ifj., gr. Teleky Sándor, Tomcsányi Józs., gr. Vay László, b. Vécsey Gyula, b. Vécsey Sándor, gr. Wenkheim József, gr. Zichy Károly, gr. Zichy Paulay Ferencz, gr. Zichy Rudolf, gr. Zsigray Fülöp. A névszerinti szavazás után a szavaza­tok összeszámlálása alatt az ülés mintegy félóráig szünetelt, majd kihirdettetvén az eredmény, a feliratot szerkesztendő 30 tagú bizottmányra kezdődött meg a sza­vazás, melynek eredménye a holnapi ülés­ben fog kihirdettetni. Holnap ülés lesz. (1) A „Wiener Abendpost“ visszavonu­lót fuvat. Azaz, hogy félhivatalos lap lé­tére ragaszkodik a „csalhatlanság“ attri­bútumához, s azt mondja, hogy igazat mondott, hanem a közönség „egy része“ félreértette szavát. Ezen czikk, egész terjedelmében így hangzik : „A magyar országgyűlés válaszfelirati javaslata nem bírna oly jelentőséggel, a­minő annak tulajdoníttatik, ha ezen ok­mány a publicistákat folyvást érdekelt­ségben nem tartaná. A lapok tárgyalá­saira következtek az észrevételek azon fejtegetésekre, mikkel mi kísértük ezen felirati javaslatot. Nem csekély megelé­gedésünkre szolgál tudtul venni, hogy felfogásunk a dolog érdemére nézve mindenütt helyeslésre talál, a­hol csak a mérséklet és nyugalom nem enged háborító befolyást gyakorolni a pártok küzdelmeire. S ha bár mi ezt a lajthántali közlönyökre nézve is fölteszszük, mégis nagy sajnálatunkra tapasztaljuk, hogy ott (Magyarországban) a harcz hevében, föl­mentették magukat azon fáradságtól, hogy korábbi fejtegetéseinket figyelemmel ol­vassák végig. Csak így magyarázható, hogy némely lap közleményünk azon helyét, melyben a felelős minisztérium „és“ a megyék helyreállítását c­élzó köve­telést az elérhetlen dolgok közé soroztuk, úgy értelmezték, mintha mi nem e két dolognak egyidejűleg történendő megadá­sára helyeztük volna a súlypontot, ha­nem külön-külön is mindkettőt kivihet­­lennek nyilvánítottuk volna. Azon nézet, hogy a municipális rendszernek régi formái szerint való felelevenítésével, vagy 50 oly olygarchiát támasztanánk fel,melyek nagy horderejű illetőséggel vannak felruházva, s a­melyek netán még a külön miniszté­rium hatóságát is elzsibbasztanák, nem­csak az itteni sajtóban, hanem a Magyar­­országban létező pártok élesszemű és hig­gadt államférfiaiban is támogatásra talál. A tapasztalatok, melyet az utóbbi ország­gyűlés e tekintetben szerzett, meggyőző argumentum a municipiumok helyreállí­tása ellen. Hogy várakozásunk, miszerint a felirattal a kiegyezkedés műve veszé­lyeztetve nem lesz, tul vérmes nem volt s hogy az első szó nem lesz egyszersmind az utolsó is, ezt látjuk a ma érkezett „Nap­lódból. E lap engedje meg nekünk, hogy a midőn ily szabatosan ismeri elvtársai­nak szándékait, szaván foghassuk őt, s adandó alkalommal emlékeztessük is rá. “ Eszmetisztázás az országos szék­­ ügyben. Az 1863-iki bankakta pártolói két el­vet állítnak fel: 1. hogy a pénznek mint forgalmi eszköznek — még ha teljes ér­tékű is — forgalombani bőségére nincs szükség, mivel a forgalom sebessége a bőséget mindig elegendőleg kipótolja ; de nem is czélszerű, mert szédelgést okoz s ha az üzlet kissé csökken, értéke nagy in­gadozásnak van kitéve s bajokat okoz. 2. hogy az agio feltétlenül s minden körül­mények alatt fölöttekép hátrányos és káros, úgy, hogy az agios forgalmi eszköz szerintök mindenkor valódi átok elany­­nyira, hogy az agio megszüntetésére semmi áldozat nem kimélendő. De ha az első elv állana, akkor méltán kérdezhetnők : mi czélja van tehát, nem­csak a bankaktának, de magának a bank ■ nak is? 1816-ban kellett a bank, hogy az Einlösungs­s anticipations Scheinek in­gadozott értékét fixirozza. 1848­—1860-ig kellett a bank, hogy a kormánynak köl­­csönforrásul szolgáljon ; de most, midőn a bank, mint a kormánytól független inté­zet állíttatik elő, mi szükség van rá ? És igy a bank utolsó évi kimutatása után in­dulva , igen könnyű, sőt nyereséges mó­don lehetne az agro­számításon segítni. Azon kimutatás szerint ugyanis, van forgalomban bankjegy 351,1 millió. Az ál­lam tartozása banknak kerek számban 143 millió. A bankakta teljesíthetésére kell az államnak 36 milliónyi kölcsönt felvenni, a­mi az utolsó kölcsön szerint circa 9%-be és így évente 3.3 millióba kerülend. A hátra maradandó 80 millió után a 70/a biztosítására évente 1 millió. A bank 1865 iki bruttó jövedelme — melyet senki más nem fizetett mint a bi­rodalom népe — kerek szám 11 millió, összesen tehát évente 15,3 millió.­­ Vegyen tehát inkább az állam kölcsön 143 milliót, még ha 10%-ba kerülne is ; mert akkor is csak 14,3 , tehát 1 millióval kevesebbe kerülend éven­­kint, s akkor minden bajnak vége lenne ; mert az állam ezen 143 milliónyi ezüst pénzzel beválthat ugyanannyi , sőt az agiot hozzászámítva, több bankjegyet,— ezzel a bank, le lévén róva az állam tar­tozása, bevonhatja a többi jegyeit s meg­szüntetheti működését, és nem lévén töb­bé bankó a forgalomban, az agio ipso facto megszűnik és ama 143 milliómon kívül — nem lévén sem bankó sem agio, mindenesetre önként annyi fémpénz jó for­galomba, hogy kevesebb nem lenne for­galomban, mint a bankadta teljesülése után papírpénz, melynek mindenkori ál­landó beválthatása nem csak kérdéses, de nem is valószínű , és mindez még egy millióval kevesebbe kerülne évente, mint a bankadta szerint. Ez így lévén és a n. bankot sem állam­­kölcsön-forrásul , sem czélul arra nem akarjuk tekinteni, hogy a bécsi milliomos bankárok vehessenek onnan pénzt köl­csön nyerészkedésre , akkor nem láto­m át, miért ne áldozna az állam inkább ar­ra, hogy a n. bank privilégiumát meg­válthassa és azt a fennebbi módon meg­szüntesse ? Sőt tovább menvén kérdem : mireva­­lók Amerikában, Angliában, Németor­szágban s majdan nálunk a magánjegy­bankok is ? Hisz arra, hogy oly területre s népességre, mint az osztrák birodalom, forgalmi eszközül 347 millió­ért esnék, mint lenne a legjobb esetben a bankakta teljesülése után, semmiféle jegybankra nincs szükség, bővebb forgalmi eszköz pedig azok szerint már czélszerűtlen ? Látni való tehát, hogy a jegybankok­nak más, magas­ czéljának kell lenni , és valóban van is. Igaz ugyanis, hogy a pénz bőségével értéke csökken , és igy mint fémtőke vagy mint az érzékiségek képviselője, bő­sége közönyös ; de mint forgalmi vagyis vállalkozási eszköz bősége, fölöttekép szükséges, oly nélkülözhetlen eszköz az iparbeli vállalkozásra, mint az eke a szán­tásra, mert azt a sebes forgalom s a hi­tel csak ritkán és csak iparilag igen kifejlett országokban s ott is csak bi­zonyos mértékig képes kipótolni s olcsó­vá tenni. Az elmúlt időkben, midőn földmivelés, ipar, kereskedés,­­fogyasztás, élvezet s az adó korlátolt volt, minélfogva iparbeli vállalkozásra nagy ösztön sem volt, elég lehetett a korlátolt vállalkozási eszköz is ; de most, a korszellem mögött el nem ma­radhatván , és az adó vagy a közszük­ség mind az ipar tényezői kifejlesztésére mind egyébre nagy, sehol sem elégséges s fémpénz vállalkozási eszköznek s min­denütt kénytelenek hitellel dolgozni. Va­lamint az astronomia az astrologiának s a vegytan az alchimiának, úgy a bank­ügy a kormányok szükségleteinek kö­szöni létét. A kormányok szükséglete folytán kelet­kezett első bankok megszaporítván a for­galmi eszközt,legott ösztön támadt a vállal­kozásra, mivel az olcsó forgalmi eszköz fő főtényezője minden vállalkozásnak. A vál­lalkozási ösztön kedvező körülmények közt mindinkább fokozódván, a vállalkozá­si eszköz bő­s olcsóságára való szükség is növekedett. Valódi czélja a jegybankok­nak tehát az, hogy mindenkor fémpénz által beváltható bizalmon s biztos hitelen alapuló jegyek előállítása által, a vállal­kozási eszköz megszaporodván s olcsóbbá tétetvén : földmivelés, ipar, kereskedés,for­galom s élvezet előmozditassanak ; mert különben ha gyor s drága a forgalmi esz­köz , mitévő legyen azon földbirtokos, ki­nek nincs elég ökre, azon gyáros, kinek a szükséges nyers­anyagra s azon keres­kedő kinek a szükséges bevásárlásra nincs elég pénze? Önök, kik Plener s Pipitz urakkal egy uj tant az egészséges s nem egészséges üzletről állitnak fel (új kiadása a régi bu­­reaucratikus gyámkodásnak,melynek alig­ha van más értelme mint az: a millio­mos pénztőzsérnek a bank pénzén való nye­részkedése­­ egészséges ; ellenben a kö­zép állású gyáros s kereskedő, üzlete tá­gítására való kölcsönözése ( egészségte­len üzlet) önök tehát azt mondják : ne terjeszsze senki üzletét pénzerején túl- De akkor hát minek a bank ? Mennyire korlátolt volna ipar, kereskedés, fogyasz­tás­i élvezet , és honnan kerülne a nagy adó ? Önök azt mondják : a pénz bőségé­vel értéke csökken. No de hisz mi nem­­zetgazdászok,kik nem vagyunk pénztőzsé­­rek, az ipar érdekében és azt óhajtjuk, hogy a vállalkozási eszköz olcsó legyen. Továbbá azt vetik ellene : ha a biztos hitel alapján a forgalmi eszközt megbő­­vítjük, megolcsóbbítjuk annyira, hogy az üzlet fölöttekép élénkké lesz : ha aztán valami oknál fogva üzletpangás áll be, akkor a pénz értéke ingadozik, csökken s azzal sokan megkárosodnak. (Folytatása következik.) Magyar Tudom. Akadémia. F. hó 12-én a phil. törv. és törttud. osztály tartott ülést , melyben 1) Purgstalles József, r. t. „az idealrealismus érvényéről a tudás körében“ értekezett; 2) K­u­b­i­n­y­i Fe­re­n­c z­rt. „a zborói várat és környékét“ is­mertette ; 3) soron kívül Hunfalvy János „a talajvíz állásáról“ olvasott föl értekezést, mely, mint helyesen megjegyeztetett, a term. tud. osztály ülésébe tartozott volna. Purgstaller József fölemlítvén, hogy a realizmus mint ellenzék lépett föl az ide­­alismus ellen, a kettő közötti kü­önbséget fejte­gette, melyekkel szemben áll az idealrealismus, mely a kettőt összeegyeztetni akarja. Értekezése folytán előadja, mikép igazolja az idealrealismus az észigazságokat, min alapszanak a gondolko­zás törvényei, mik képezik az emberi tudás alap­ját, mi különbség van a fölfedezés és föltalálás kö­zött ; előadja azután nézetét a cathegoriákról­ és végül logicai deductiók után meghatározza az idealrealismus érvényét a tudás körében. Kubinyi Ferencz előrebocsátván, hogy a régi műemlékek megőrzését hazafias ke­gyeletünk szent kötelességünkké teszi, áttér ki­tűzött tárgyára, melyet a helyszínen készített raj­zokkal illustrálva ad elő. Zboró történelmi régi­ségű vár, mely a 18-ik század elején hazánk történelmében jelentékeny szerepet játszott. Ugyanis II. Rákóczy Ferencz innét szabadult s menekült ki Lengyelországba, honnét 3000 főnyi sereggel tért vissza Munkács vidékére . 1703-ban Zborów a történelmi hirességű hársfa alatt irta alá manifestumát, melyben ír nemzetet a szabadságharczra fölszólitá. Itt tanácskozott hívei­vel a haza megmentésére, innét indult csatára. Fölemlíti, hogy a mai Zboró még 59 házat mutat­hat föl Rákóczy idejéből, megvan még a nevezetes hársfa, melyet Aspermont, É­Gpzy sógora, külö­nösen nagy becsben tartott, és bemutatja Zboró várának térrajzát. A -v­ár 3—4 sánczczal volt körülvéve, fölvonó hiddal volt ellátva, bástyafa­lai még ma is föpaffnak, ablakai s lörései még jól kivehetők. A bemutatott rajzok Rákóczy lóistállóját, mely 100 lóra volt építve, a lóistálló kapuját, az udvari templomot, a kriptát, a ha­rangot, a candelabrumot, a zborói plébánia tem­plomát, és a vártól néhány 100 lépésnyire fekvő kápolnát ábrázolják, melyet a nép „Serédi ká­polnájának“ nevez maiglan A Serédi kápolnának mondaszerű eredete ez,­ Zboró vára hajdan a Serédieké volt. Rákóczy Serédi látogatására jó s megtetszik neki a gyö­nyörű kilátást nyújtó vár. Serédi kedvencz bir­tokától nem szeretne megválni, de más részről hatalmas vendége kedvét nem akarván megszeg­ni, oly árt kér, melyet amaz meg nem adhat. — Ugyanis Rákóczy képével vezetett 30,000 darab aranyat kér, s kiköt egy évet. Rákóczy még nem telt el egy év s hozza a saját képével veretett 30,000 aranyat, Serédi szavát vissza nem von­hatta, átadja a várt, kényes szemekkel távozók, nehány száz lépésnyire még egyszer visszatekint s fájdalmában összerogy. Monda szerint e helyen azután kápolnát építettek, melyet a nép „Serédi kápolnájáénak nevez, Hunfalvy értekezése után titoknok fölolvassa a statisticai bizottság ülésének jegyzőkönyvét, mely szerint a statisticai bizottság az elhunyt gr. Dessewffy helyett elnökéül Lónyay Menyhértet választá. Továbbá fölolvassa Torma Károly levelét, melyben nevezett tudatja, hogy az Akadémia használatára a következő három oklevelet küldi meg : 1) Szamosközy István kéziratát 1605 ből, mely Torday János életiratát tartalmazza ; 2) Drágffy János 1526-ban kelt végrendeletet, és 3) ugyancsak Drágfy Jánosnak Fiáth Ferenczet törvényesítő rendeletét 1521-ből. Ezzel az ülés eloszlott. Sz. R. hogy bárminek legyenek is a tények, a kor­mány a semlegességet tiszteletben tartatandja a katonai hatóságokkal, melyekhez már a leg­szigorúbb parancsok küldettek. A tegnapelőtt érkezett sürgönyök szerint, egy a f­­olyam alsó részén állomásozott néger-ez­redből 60 ember van. 5. s 6­ka közti éjjel elha­gy­á táborát, s a folyamon átkelvén, elfoglalá Bagdadot, mely tüstént kiraboltatott a Texasból jött négerek által. Ugyanekkor egy, a folyamon horgonyzott hajó is megtámadtatok, de sike­reik ottl. Ezen tényekről értesülvén,a főparancs­­nok tüstént csapatokat küldött Bagdadba, mely­nek helyőrsége a város belső részébe menekült, s azt ideiglenesen birtokába vétette a rablás folytatásának meggátlása végett. Ezenkívül pa­rancsot adott ki az iránt, hogy a város csupán a császári hatóságnak adassék át. Mihelyt ezen tényekről értesültem, Hunter helyettes államtitkártól számot kértem, a hatá­rom rend föntartásával megbizatott csapatok magaviselete iránt s­őt a semlegességi törvények minden megsértésének meggátlására szólítam föl. Az államtitkárság még semmi hivatalos tu­dósítást sem kapott , azonban a Bagdad elfog­­laltatásáról elterjedt shirre Hunter tüstént ér­­tetsléseket kért a hadügyminiszertől. Másnap Hunter nekem több oly sürgönyö­ket mutatott, miket Sheridan tábornok írt Stantonhez s melyek igen megnyugtatók. Sheridan a történt visszaéléseket egy Craw­ford nevű amerikai tör­ekvéseinek tulajdonít­ván, ki — mint állítólagos mexicói tábornok — Juarez számára csapatokat igyekszik tobor­­zani, —­ kijelenté, hogy azt befogatandja , — valamint bizonyos Ric­et is, ki Cr­awford táborkari főnökéül lép föl. A sajtó által közlött levelezés eléggé kimutatja az eze­n két egyén által játszott szerepet, s igazolja azok befoga­­tását. Azért nehezen lehet fölfogni, hogy miként bocsátkozhatott Weitzel tábornok hivatalos levelezésbe C­r­aw­f­o­r­ddal. Azonban Weitzel nem bír többé parancsnok­sággal és Sheridan levelezése­­kielégítő bizonyí­tékul szolgál az iránt, hogy a tábornok el van tökélve, szorosan végrehajtatni a semlegesség fenntartása iránt kapott parancsokat. Ezért bővebb értesítéseket várván, ismételnem kell exelád előtt azon biztosítást, hogy a kor­mány el van tökélve, nem hagyni magát velünk összeütközésbe sodortatni, a tribusterok s Juarez ügynökei által. Megjegyzendő, hogy Sheridan sürgönye vé­gén kétségeket fejez ki az iránt, hogy várjon al­kalomszerű volt-e Bagdadba csapatokat küldeni, a városnak a rablástéli megmentése végett , s azon reményét fejezi ki, hogy a császáriak ezt nem veendik rész néven, mivel ez az ő érdekük­ben történt. Valóban a parancsnoknak meg volt hagyva, hogy csupán ama császári hatóság előtt vonuljon vissza, melynek Bagdad a meg­lepetés előtt birtokában volt. Ha — mint remé­lem —­ a határ túlsó oldalán a hatóságok föl­fogják a helyzetet, ezen eseménynek üdvös ha­tása leend, a­mennyiben az amerikai kormány abból átláthatja, hogy mily sürgetőleg szüksé­ges, hasonló tények ismétlődését megelőzni. — Ezen zavargás eredménye gyászos leend annak indítóira nézve. Fogadja stb.“ A bagdadi események. Montbolon washingtoni franczia követ a kö­vetkező sürgönyt intézte jan. 23-káról Drouyn de Lbuynhez, a bagdadi eseményekre vonatko­zólag : „Minister úr ! Ama tudósítások, melyek néhány nap óta a R­­­o-G­rande mellől az új-orleansi lapok út­ján érkeznek hozzánk, igen komolyak lennének, ha azoknak egészen hitelt lehetne adni. Sze­rencsére azok nagyon túlzottak, s az állam-al­­titkár már bizonyítványt adott nekem az ir­ánt, Képviselő választási mozgalmak. Marosvásárhely, febr. 8. Nemes Marosszékben a mult évi erdélyi kö­vetválasztásra legfelsőbb k. felhatalmazásnál fogva közreműködni hivatott 100 tagból álló ideig, bizottmány a pesti közös hongyülésre megrendelt népképviselők választása érdekében idei január­ 31-én id. főkirály-biró báró P. Hor­váth Albert elnöklete alatt gyűlés tartatván, mi­után az e tárgybeli felsőbb kir. leiratok és k. fő­­kormányszéki utasítás terjedelmesen felolvastat­tak, a bizottmányi gyűlés tagjai mindenekelőtt a cs. és ap. k. felségének törvényes alkotmá­­nyunk helyreállítására czélzó legmagasb intéz­kedését, a Pesten folyamatban lévő helgyűlésre az 1848-as törvények alapján elintézett meghí­vásért megnyugtató tudomásul fogadván, hála­­nyilatkozatukat jegyzőkönyvileg fejezték ki. A választókerületek és a központi választmány szabályszerű megalakítása előtt a bizottmányi gyűlés tagjai szentesített törvényeink által kö­rülírt alkotmányunknak, s ez által szabályozott authonómiá­knak biztosítása tekintetéből azon óvásos óhajtásukat jegyzőkönyvileg nyilatkoz­tatták ki , miszerint óhajtották volna, hogy ilye­tén sarkalatos jogaikat fennálló törvényeink tel­jes értelmében gyakorolhatták volna, a­nélkül azonban, hogy ezzel a k. főkormányszék által kibocsátott utasítás értelmében a követválasztás­ra vonatkozó intézkedések teljesítését akadályoz­ni kívánnák, s ez­által az eljárás érvénytelensé­gére következést venni szándékoznának. Ezután tekintetbe vévén a bizottmányi gyűlés a választók nagy számát, és a választók egy ré­szének a nemes székházátóli távol lakását, nem különben a választásnak sürgős voltát, — a szó­­zatolási rend fentarthatása és a választók köny­­nyítése érdekében két választókerületet alakított, még­pedig a felső kerületet Nyárád-Szereda me­zőváros föhelylyel, és az alsó kerületet M.-Vásár­hely föhelylyel, mindenik kerülethez négy-négy dulai járást sorozván. A központi választmányt pedig részint az id. fökirály­biró által, részint pedig a bizottmányi tagok által javaslatba hozott 52 tagból és a dulai járások nevét viselő községek elöljáróiból egyhangúlag megalakította, a­mely központi választmány folyó hó 5-én ugyan az id. fökirály­­biró elnöklete alatt első ülését tartván, a tagok mindenekelőtt a szabályszerű esküt letették, el­nöki helyettesnek Antal Imrét, jegyzőnek pedig V. Filep Antalt közmegegyezésből megválasztot­ták, egyszersmind a választók összeírására nyolc- három-három tagból álló küldöttséget azon uta­sítással bíztak meg, hogy azok munkálataikat folyó hó­t­án megkezdvén 17-ig a központi vá­lasztmánynak beadják, mely küldöttségeknek egyszersmind az egyöntetű eljárás tekintetéből, a k. főkormányszéki átalános utasítással össz­­hangzólag, s némely pontokat felvilágositólag részletes utasitás is adatott, mely részint saját­ságos viszonyainkra, részint pedig a fennálló 1818 ki­s tárgybeli törvényczikkekre tekintettel akint szerkeztetett össze, hogy annak értelmé­ben minden netalánt kétségeskedések és bizony­talanságok gondosan kikerültetvén , a sürgős választási előmunkálat minden akadály nélkül keresztülvihető lesz ,­­ az izraeliták is a rájuk találó szabályok ér­telmében választó képeseknek nyilváníttatván. Egyidejűleg a központi választmány idő­nye­rés tekintetéből a választó bizottságokat is meg­alakította, mindenik választókerület részére egy elnököt, egy helyettes elnököt, egy jegyzőt, egy helyettes jegyzőt és 4­4 tagot állítván meg. Megkísértetett ugyanezen gyűlések tartama alatt a különböző követjelöltekre nézve lehető­leg egyetértőleg megállapodni, és a választókat némileg tájékozni, a nélkül azonban hogy ezen kísérlet által a választók szabad meggyőződése legkevésbé is korlátoltatni szándékoltatott vol­na, mindazáltal még eddig egyetértés létre nem jöhetvén, jelenleg 8 követjelölt közül id. gróf Teleki Domokos és Tolnay Gábor körül látszanak a szózatok inkább összpontosulni, kiknek hazafiságában és képes­ségében legkisebb ok sincs kétkedni. A választás eredményét később tudatandom. 1. 1. Vidéki levelezések. Zenta, febr. 10. A követválasztási mozgalmak megszűntével városunkban a kedélyhullámok lassan kint le­csendesednek, s hála az egyetértés szellemének ismét visszatér a testvéri és baráti szeretet. Ha a vihar tova vonul, megszokott ugyan hűlni a jég , de a napnak lángsugarai ismét áthevítik azt. A testvéri egyesülés, melyet a honszeretet heve melegít, felolvasztja a meghidegült kebelt, és egy közös czélnak elérésében összeölelkezik. Ily testvéries egyesülés veté meg újra kasinónk alapját, mely már már ingadozni kezdett, s ma már újult erővel halad szellemi pályáján. Hol az erők egyesülnek, ott biztos a siker. Farsangi idényünk, nem mondhatjuk, hogy za­jos volt, mert az idő mostohasága valamint min­denben, úgy itt is pangást idéz elő, s elég nyo­masztólag hat a kedélyekre, illetőleg a pénztár­­czákra. A kasinó egyesület kísérletet tett ugyan egypár jótékony czéll­al adására, melyek kö­zöl egyiket az óvoda, másikat a kaszinói könyv­tár javára szándékozott megtartani; de minden prófétai tudomány nélkül előre látta a defiutet, ehhez pedig nem volt kedve. Csupán egy-két társas és polgár bál hirdette, hogy csakugyan far­sang van. Nagyobb szerencsének örvendett a tanodai könyvtár , mely egyszersmind népkönyvtár. Ugyanis néhány évvel ezelőtt több lelkesek ada­kozásából megvettetvén alapja egy tanodai könyv­tárnak, annak gyarapításához legújabban teli. Ma­­joros Istv. h. ügyvéd s birtokos ur több mint 200 kötetből álló irodalmi tererék­fel járult, melyek mind maradandó becsesel bírnak. A tanítói tes­tület a nagylelkű adományozónak még azon ígé­retét is bírja, hogy arról jövendőben is fog gondoskodni. Ez azonban még kis része azon ne­mes áldozatoknak,melyeket nevezett férfiú a nép szellemi művelődésének előmozdítására tett. A legnagyobb rész az iskolákat illeti. Hálásan em­legetik azon szegény, de jó viseletű és szorgal­mas tanulók, kiket évenként ruhákkal, tanköny­vekkel ellátni, és vizsgálat alkalmával tetemes jutalmakkal megörvendeztetni szíveskedett. Az ily tettekhez nem kell dicséret, ez önmagában birja azt. S. B. Csaba, febr. 9. Alólirott kötelességének ismeri a­­b. csabai takarékpénztári részvényes társulat vidéki tag­jainak ezennel tudomására hozni, hogy a czélba vett intézett, melynek 50,000 fnyi alaptőkéje még 1862. évben fölösen aláiratott s melynek alapszabályai, a leghőbb óhajtások és a legbizta­tóbb remények közt a nm.helytartó tanácshoz még az 1863 év tavaszán fölterjesztettek ; — jólehet a helybenhagyást számos ízben kérelmezve, alap­szabályait a rendelethez képest többször átalakí­totta : fájdalom, még­sem nyerhetett teljes meg­erősítést, úgy hogy a részvényes társulat három évi küzdés után, részint kifáradva, részint a kö­zelebbi évek sanyarai által elkedvetlenítve, a közhasznú, sőt tekintve a város 32 ezernyi né­pességét és mind inkább élénkülő kereskedelmi forgalmát, s fölötte szükséges ügyet végre szó­­több­séggel letette. Minélfogva a részvényes társulat végkép föl­oszolván minden részvényes az általa elvállalt kötelezettség alól fölmentetett. U­r­s­z­­­n­y­i Andor, volt id. elnök. Személyes nyilatkozat Nyilatkozat. Az „Idők Tanújának“ (28—1810-ik sz.) som­­ló­vásárhelyi kerületi czikkére, mely állítólag az ottani választók többségétől származik, valószí­nűleg azonban csak egy, vagy egynéhány, párt­­szenvedélytől elfogult jó barátnak gyártmánya, — a mennyiben e czikk a neveletlenség bunkós botjával leginkább ellenem hadarász — csak igen röviden a következőt jegyzem meg : Magamat nagy törvény­tudónak soha se nem hittem, se nem mondtam, s az ebbeli gúnyt egy­szerűen visszautasítom. Annak megértésére, a­mit a s.­vásárhelyi választást illetőleg előadtam, nem kell nagy törvénytudomány, hanem csak szenvedélytől ment, józan, egyszerű emberi ész. Sem Pap János, sem Békássy urakat nincs szerencsém személyesen ismerni, s engem ugyan őszintén mondhatom, legkevésbbé sem érdeklett, melyik legyen közülök a tisztelt választó­kerület képviselője. Okoskodásom, melyet az érintett czikk igen silány kivonatban ad, s mely már a gyorsírási felfogás után sem hibátlanul jelent meg, röviden a körül forgott , „hogy épen azért, mivel az igazolási bírák előtt tekintetbe nem jöhet, sem Péter sem Pál, hanem csupán a válasz­tási cselekvény törvényessége : mindegy, akár Pétertől akár Páltól származott azon tény (p. o. visszaverés, elijesztés) mely a választási joggal birókat annak gyakorlatától elszoritotta, vagy abban bármiképen gátolta, s mihelyt ily tény bizonyitva van, ezáltal a választás épsége, tel­jessége s törvényessége meg van rontva, s az ily választás megsemmisítendő. S kit pártszenvedély meg nem vakított, alig fogja tagadhatni, hogy ott, hol vérengzés, sebesítés, sőt gyilkolás oly mértékben fordult elő, hogy az ország a felett a méltó megdöbbenés és indignatio felkiáltását hallata, csakugyan elég ok volt adva, hogy a választási joggal birók egy része elijesztve, elri­asztva, ha nem is épen physice gátolva, joga gya­korlatáról lemondjon, s minthogy e lemondás nem önkéntes, attól megfosztottak tekintessék. Ezen nézet, akár tessék a pártszenvedélytől elfogult választók állítólagos többségének, akár nem, a ház nagy többsége által helyesléssel fo­gadtatott, s nem gondolom, hogy ezen nagy többségnél a karzati szellemek befolyása helyet­tesítette volna az igazságszeretetet. Az országgyűlést amiatt, hogy ily választást megsemmisített, s a pártszenvedélytől elfogult

Next