A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)
1866-02-21 / 41. szám
lásának kiindulási pontját, jogosultaknak hiszszük magunkat Felséged előtt már jelenleg tiszteletteljesen kijelenteni,hogyannak más, azoktól eltérő alapját el nem fogadhatjuk. Hódolva tiszteljük mi Felségednek azon magasztos fejedelmi elhatározását, melylyel 1860. évi October 20-kán a korlátlan uralkodásról széles birodalmának egész kiterjedésére nézve szabad akaratból lemondva, népei legélénkebb vágyait teljesíteni, és azokat is alkotmányos intézményekkel megajándékozni kegyeskedett, amelyeknek egy része ezeket egészen nélkülözte, más része pedig az egykoron hatályban állott alkotmányosságnak csupán némi kegyeletes emlékű jelvényét tartható fenn. Miután azonban Szent István koronájának országai alkotmányos intézményekkel Magyarország állami alapításának kezdete óta mindig bírtak, s ezek sérthetlen fentartásának feltétele alatt kerültek Felséged dicső fejedelmi házának uralma alá : az idézett napon kelt császári diplomát saját alkotmányos jogaink soha meg nem szüntethetett érvényének, vagy ismétt hatályba léptetésének törvényes forrásául el nem fogadhatjuk, hanem azt egyedül a birodalom többi részei alkotmányos intézményeinek alapjául tekinthetjük. És minekutánna az 1861-ki február 26-kán kelt cs. nyiltparancs az 1860. october 20-kán kiadott cs. diplomában felállított elveknek, habár azok módozatában némileg messzebb terjedett foganatosítását rendezi, annak Magyarországra való alkalmazásában annál kevésbé bírnánk megnyugodni, mivel ezzel épen a pragmatica sanctio által biztosított leglényegesebb alkotmányos jogainkat látnánk megszüntetve, és mivel oly törvényhozási szervezetben való tettleges részesüléshez, mely a magyar törvényhozás jelentékenységének és alkotmányos nyomatékának teljes elnyeletését természeténél fogva csak az időtől feltételezi — soha nem járulhatunk. Őszinte megnyugvással és köszönettel veszik a főrendek Felségednek az 1848- diki törvények alaki törvényességét elismerő kegyes nyilatkozatát; — de midőn Felséged magasztos szavaiban alkotmányos tételünk éltető erejét képező jogfolytonosság elv elismerésével találkoznak, nem hiszszük annak elvileges elismerését a törvények gyakorlati foganatosításától tartósan elválaszthatónak. Készeknek nyilatkozunk e tekintetben törvényszabta állásuk határain belül a törvények gondos átvizsgálásában résztvéve, egyrészről Felséged aggodalmait azok veszélytelenségének bebizonyítása által eloszlatni, másrészről amennyiben valamely törvénynek a törvényhozás rendes útján leendő megváltoztatása szükségesnek mutatkozandik, alkotmányunk alapelveivel összhangzó javaslatokkal hozzájárulni. Régi és újabb törvényeink hangsúlyozzák a magyar kormány függetlenségét és felelősségét ; — helyhatósági intézményeink, alkotmányunk e tisztes és nagyérdekű támaszának, mely még mindig teljes életképességgel bir, mielőbbi rendezett helyreállitása képezi a nemzet sóvár óhajtásainak egyik fő tárgyát, — és ezért egy független felelős , egyes személyekben öszpontosított, és általuk képviselt törvényes magyar kormánynak minél előbbi szervezését Felséged atyai gondoskodásától várják a főrendek , amely magyar felelős minisztérium az idő és változó viszonyok igényeinek megfelelő gyors, hatályos és független kormányzatot biztosítván, a megyei, városi és kerületi szerkezet rendezett felélesztésével együtt az ország jogos kívánalmai és igényei megnyugtató kielégítésének biztos és hathatós eszközét képezendi. Kegyeskedik Felséged az ország rendeinek és képviselőinek oly királyi előterjesztvényeket annak idejében kilátásba tenni, melyek az ország szellemi és anyagi érdekeit tág körben érintendik. Fiúi háladattal köszönvén Felségednek előre látó gondoskodását és áthatva a számos törvényhozási megoldást igénylő feladások fontosságától, kötelességünknek ismerendjük azoknak egész figyelmünket és lelkiismeretes közremunkálásunkat szentelni, bizton reményivé, hogy sikerülene minden tekintetben oly törvényhozási intézkedéseket megállapítani, melyek az ország minden osztályai, nemzetiségei és vallásfelekezetei jogosult kívánalmainak méltányos teljesülését eszközölve és érdekeik kellő számbavételén alapulva, a hazafias közremunkálásnak önkénytes és lelkesült működését biztosítandják. És midőn Felségedet fiúi bizalommal megkérjük, hogy magas figyelmét mindazokra kiterjeszsze, kik e válságos időszakok ellentéteinek és bonyodalmainak áldozatul estek, egyik előzményét véljük megindítani azon mindnyájunk által oly forrón óhajtott pillanatnak, midőn Felséged alkotmányunkat esküvel megerősítve, szent István apostoli elődje szent koronáját felteendi. Mert e magasztos pillanatban fognak elenyészni és szemeink előtt eltűnni a szomorú emlékezetek és viszálykodások azon sötét felhői, melyek e hazának és vele Felséged egész birodalmának láthatárát oly sokáig elborították, és visszatérendnek a belső béke és megnyugvás azon szerencsés napjai, melyek a Fejedelem és népei közötti bizalom és egyetértés áldástkozó szellemétől áthatva, Felségednek jövő uralkodását, Magyarország azon felejthetetlen dicső királyai korszakainak sorába helyezendik, melyek a magyar nép kegyeletes emlékezetében legmelegebb hálával párosultan fennállanak és fennállani fognak, mig a mennyei gondviselés nemzetünknek életét ezen világrészben talált ezer éves ur hazájában megtartani kegyes lesz. Országgyűlési tudósítás. A lakóház febr. 20-iki ülése. A jegyzőkönyvet vezeti dr. Ráday László, a szólókat jegyzi Tóth Vilmos. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után az elnök a következőket jelenti be : Tolnay József szabadházi lakos négyrendbeli folyamodásban az absolut kormány idejéből fenmaradt visszaélések megszüntetését kéri. Kiss Bálint magy. nemz. múzeumi képtár-őr folyamodást nyújtott be, melyben 18 évi saját költsége feláldozásával teljesitett szolgálatai kárpótlását és az intézet javára tett restaurationális költségeinek mielőbbi megtérítését kéri. A szathmár-némethi helv. hitv. 6 oszt. gymnasium nevében Vajay Károly tanügyi elnök felkéri a házat, hogy nevezett tanintézet részére az országgyűlési öszszes irományok egy példánya megküldetnék a könyvtárban megőrizhetés végett. Kreutzstädten és Segenthan bánáti községek dohány-termelési engedélyért folyamodnak a házhoz. (Derültség.) Tercelin Maugat Victor Mons városi bankár és Devigny Arson brüsseli birtokos a hatvan-miskolczi vasútvonal és ágazatai építésére s az előmunkálatokra törvényes engedélyért folyamodnak. Mindezen kérvények a petitionális választmánynak adatnak ki. Folytattatván a vita a felirati javaslat felett, szót nyert legelébb is gróf Andrássy Gyula, kinek pápai Szabó Imre átengedte a szót. A szép beszédet már mai számunkban közöljük egész terjedelmében. Szaplonczay József röviden beszélt. Pártolja a felirati javaslatot egész terjedelmében. Milutinovics Svetozár szintén azzal kezdi beszédét, hogy pártolja a felirati javaslatot. Röviden érinti a nemzetiségi kérdést. Azt hiszi, hogy a nemzetiségek olyasmit nem követelnek, mi az alkotmánynyal ellenkeznék. Reménye, hogy a szerb nemzet jogos igényei nem fognak háttérbe szoríttatni. (Nem !) Hiszi, hogy a jelen országgyűlés a nemzetiségi kérdést az egyedül biztos alapon, a jogos igények kielégítésének alapján fogja megoldani. A ház e beszédet helyesléssel fogadta. Patay István pártolja a felirati javaslatot , habár véleménye szerint annak hangja a nemzet méltóságával egy kicsit talán nem egyezik meg. Utánna szót emelt Jámbor Pál, Dobrzánszky ellenében védelmezvén a felelős miniszeri rendszert. A felirati javaslatot elfogadja mind elvben, mind lényegben, mind Ghyczy Kálmán magyarázatával. A helyesléssel fogadott beszédet közölni fogjuk egész terjedelmében. Kerkápoly Károly pártolván a felirati javaslatot, Vladnak és Dobrzánszkynak felel. Nevezetesen az utóbbi ellenében védelmezi a „magyar nemzet“ kifejezést, mely alatt, a törvény értelmében is, nem csupán a magyar ajkúak, hanem a többi népiségek is értendők. Domahidy Ferencz elfogadja a felirati javaslatot, miután abban lényeges aggodalomra okot nem talál. Észrevételeket tesz, még Bartal, Zsedényi, s Dobrzánszky beszédeire. Következett volna Zichy Antal, azonban a ház már erősen sürgetvén a szavazást, Zichy kinyilatkoztatja, hogy kész a szótól elállani, ha ezt az utánaa következők is megteszik. Mire Bezerédj László indítványozza, hogy kezdjen a ház részletes vitához. A feljegyzettek készeknek nyilatkoznak a szótól elállani. Erre felkel Deák Ferencz, s következőleg szól: Figyelemmel kisértem a válaszfelirat fölötti tanácskozások eddigi folyamát. Elfogultság nélkül halhattam azokat s komolyan fontolgattam az eltért vélemények mellett felhozott okokat és az előadott nehézségek súlyát. De kénytelen vagyok őszintén kijelenteni , hogy amiket hallottam, nézeteimet a tárgy fölött meg nem változtatták. Mivel pedig a ház szabályainak értelmében is , de a dolog természeténél fogva is , úgy kell az eddigi tárgyalásokat tekintenem, mint általán a tárgyalásokat, s a fölirati javaslat ellen pedg általános szempontból csak igen kevesen szottak, s azoknak ellenvetései is leginkább, et majdnem egyedül egyes részletekre vonatoztak , nem tartom szükségesnek, hogy a föliat mellett általános szempontból szót emeljek A fölhozott ellenvetéseknek legnagyobb része a fölirati javaslatnak azon pontjaira vonatkozik, melyekre nézve már külön módosítványok is jelentettek be a háznak. E módosítások tárgyalásánál fogom igénytelen nézeteimet elmondani több oly tárgyak fölött is, melyek szorosan véve a részletes tárgyaláshoz tartoztak volna ugyan , de az eddigi általános tárgyalás alkalmával mondattak el. Több képviselőnek előadásában megemlíttettek a közös ügyek is. Ez ügyeket nem csak említette, hanem kissé terjedtebben s némileg részletesen is körvonalazta tisztelt barátom Bartal György. Körvonalazása nagyon sokban eltér az octoberi diploma körvonalazásától s nézeteimhez mindenesetre közelebb áll, mint az octoberi diplomához. De csak a bővebb kifejtés, részletes megvitatás fogja megmutatni meddig s mennyiben találkoznak e tárgy fölötti nézeteink. E megvitatás pedig a jelen felirat körén kívül fekszik, s akkor történhetik majd meg, mikor a felirat szavai szerint is ezen közös viszonyok tárgyalása leend napirenden. Jelenleg tehát az általános tárgyalás folytában csak kettőt kívánok kijelenteni. Egyik az , hogy a jelen felirat egész terjedelmében legbensőbb meggyőződésemet fejezi ki, és e meggyőződést az eddig felhozott ellen okok sem ingatták meg. Tudom én, hogy a politikai téren léteznek pártok, sőt azok gyakran szükségesek is. Tudom, hogy nagyfontosságú kérdéseknél, midőn a pártok a kérdés lényegére nézve egyetértenek: részletekre, módra és alakra nézve viszonyos engedékenységgel s mintegy compromissumképen történik néha a megállapodás, s nem is hozom kétségbe, hogy vannak esetek , melyekben ezen eljárás hasznos, sőt talán szükséges is. De a jelen válaszfeliratra nézve, mint valóságos tényt kell megemlítenem , hogy ami abban foglaltatik, engem illetőleg nem ily módon jött létre, hanem annak egész tartalma, s minden eszméi saját meggyőződésemmel teljesen egyeznek. A másik, amit ki kell jelentenem, azon meggyőződésem , hogy amely kormányférfiú képes e válaszfeliratot úgy tekinteni, mint a kiegyenlítésnek valóságos akadályát, az vagy a kiegyenlítést nem akarja komolyan, vagy olyan kiegyenlítést akar, minőt nekünk akarni nem lehet, nem szabad. Ismétlem, mit föntebb mondottam, hogy ezen átalános tárgyalásnál a fölirat mellett többet szólani nem érzem magamat hivatva, s ha a t. ház majd a részletes tárgyalást elrendelendi , abban el fogom mondani az előforduló módosítványok megvitatásánál igénytelen nézeteimet. A ház általános helyesléssel fogadta e beszédet, s ezzel a javaslat feletti vitatkozás be lett fejezve. Az elnök erre felállásra szólítja azokat, kik a javaslatot általánosságban elfogadják. Az igaz, hogy néhányan ülve maradtak, de midőn az elnök ellenkezőleg tette fel a kérdést, senki sem kelt fel (gr. Keglevich István csak véletlenül maradt állva), s erre az elnök kimondja a határozatot, hogy az egész ház kivétel nélkül elfogadja a felirati javaslatot általánosságban. A részletes vita megkezdése előtt az elnök bemutatja Bartal Györgynek a javaslat 31. és 32. szakaszára vonatkozó módositványait, melyek a következőleg hangzanak : 31. Előadtuk mi Fölségednek már 1861-diki második alázatos feliratunkban is, hogy vannak az 1848. törvények rendeletei között egyes pontok, melyeket a nép jogainak sértetlen fentartása mellett, mi magunk is óhajtunk czélszerűbben átalakítani és határozottabban kifejteni. Hódoló tisztelettel és benső megnyugvással vettük Felségednek beismerését, hogy a mondott törvények alaki törvényessége kifogás alá nem eshetik, és készeknek nyilatkozunk arra, hogy e törvények ama határozmányait, melyeket Felséged fejedelmi jogaiba ütközőknek vél, vagy a melyek az ország kormányzatának alapját változtatják a nélkül, hogy azt a birodalom létének föltételei és az ország ősi intézményein alapuló belszerkezetével öszhangzásba helyezték volna — gondosan átvizsgálni és ama módosításokat, melyeket az általunk is méltányolt fennebbi szempontokból szükségeseknek és alkotmányunk alapelveivel öszhangzásban lévőknek elismerendünk, annak idejében Felséged elé fogjuk terjeszteni. A megállapodások azonban, melyekhez ily mód kölcsönően jutunk, csak javaslatok maradandanak mindaddig, mig azokat a koronás király szentesítése törvény erejére emeli. A 32 szakaszhoz : Buzgó óhajtása a magyar nemzetnek, hogy Szt.István koronáját mielőbb örökös királyának fejére tehesse, s amit 17 év folytán súlyos események gátoltak, az végre teljesedésbe mehessen. A koronázás nem csupán ünnepélyes szertartás honunkban, hanem szükséges kiegészítése az alkotmánynak, legszebb, legszelídebb és mégis legerősebb kapocs, mely a nemzetet királyához köti. Reményeink addig, bármily kecsegtetők legyenek is, bizonytalan remények, melyeket egyedül a koronázott király valósíthat. — Politikai életünk jelenleg még kétes , ingatag, és annak ingatagságát csak is e reményünk teljesülésének föltevése és ama biztos kilátás szüntetheti meg, hogy Felséged alkotmányunk tettleges visszahelyezésével bennünket véglegesen megnyugtatni nem késend, amint viszont munkálkodásaink folyamából annak tettleges bizonyítékait merítendi, hogy birodalmának hatalmi állása, fejedelmi jogainak épsége, és a társ-országok méltányos igényei oly tekintetek, melyeket mi az 1848-iki törvények átvizsgálásánál önmagunk érdekében és oly kevéssé fogunk szem elöl téveszteni, mint azokat, melyek megtartását a pragmatica sanctióban biztosított és Felséged által is kiemelt közjogi és belkormányzati önállásunk megóvása legszorosabb kötelességeink közé soroz. Rögtön erre László Imre középszolnok megyei képviselő nyújt be a 8-dik szakaszra vonatkozó módosítványt. A módosítványt idézőjel közé tettük , hogy a megállapított trónöröklés rendje szerint egy közös uralkodó alatt álló sa „personal-unio alapján“ feloszthatlanul és elválhatlanul együtt birtoklandó országok és tartományok, stb. Csanády Sándor a 46-ik kikezdésben ezen szó után „helyreállíttatott“ a következőket kivánja tétetni : „ezek által lehetővé válnék az is, hogy anyagi érdekeinkről Felségeddel egyetértőleg önmagunk gondoskodván, a haza polgáraira már elviselhetlenné vált adózási terhek kellő mértékre szállíttassanak le, és az erőszakos adóbehajtás, valamint népünk legjobb erejének a szükség határain túlfeszített ujonczozás általi felemésztése végre megszüntettessék. “ Bezerédj László ajánlja, hogy mielőbb nyújtassanak be a módosítványok. Az elnök erre kijelenti, hogy következik a szakaszonkénti tárgyalás. Bónis Sámuel indítványozza, hogy a módosítványok még ma adassanak be s nyomassanak ki. A ház egy része eközben sürgette a részletes tárgyalásnak holnapra halasztását. Ghyczy Kálmán megjegyzi, hogy a módosítványok kinyomatása nem feltétlenül szükséges, miután a házszabályok értelmében a módosítványokat csak írásban kell benyújtani. Azt hiszi, hogy a tárgyaláshoz rögtön hozzá lehet fogni, miután az első pontokra különben sincs észrevétel. Szász Károly azon véleményben van, hogy nem lehet a részletes tárgyalást rögtön megkezdeni, miután nem lett napirendre kitűzve. Az elnök azonban alaposoknak találván a komáromvárosi képviselő észrevételeit, a részletes tárgyalást megkezdettnek nyilvánítja. Tóth Vilmos jegyző két e közben benyújtott módosítványt jelent be. Böszörményi László a 14-dik szakaszt következőleg kívánja módosítani . Elismerjük mi, hogy léteznek oly viszonyok, melyek Magyarországot a Felséged uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik, „melyek iránt, mint 1861-iki második feliratunkban kifejtettük, az 1848-i III. t. ez. 13. szakasza intézkedik“, s igyekezetünk oda lesz irányozva, hogy e viszonyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve, oly határozatok jöjjenek létre, melyek alkotmányos önállásunk és törvényes függetlenségünk veszélye nélkül a czélnak megfeleljenek. A 14-dik szakasz befejező mondata: „Ugyanazért haladék nélkül hozzá is fogunk egy e tárgyra vonatkozó javaslatnak kidolgozásához.“, Böszörményi módosítványa értelmében végkép elmaradna. Kerkápoly Károly a 45-ik kikezdésben a „hatalmával“ szó helyett „hatalommal“ szót kívánna használtatni. Végül megkezdetett a részletes tárgyalás s gróf Ráday László jegyző felolvassa az első pontot. Ónossy Mátyás a „Tanúsítják e szavak is Felséged alkotmányos hajlamát” kifejezésből, az „is“ elhagyatását kivánja. A ház megmarad az eredeti szerkezet mellett. Erre megjegyzés nélkül elfogadtattak : a második, 3-dik, 4-ik, 5-dik, 6-ik, és 7-ik pont. A nyolczadik pontnál lett felolvasva László Imrének fenebb említett mdosítványa. László Imre röviden indokolja módosítványát. Magyarország függetlensége ezen a szón „personal-unio“ alapszik, s ezen túllépni annyi volna, mint jogot feladni. Csiky Sándor pártolja a módosítványt. Böszörményi László szintén. Óhajtja, hogy a közös védelem csak oly értelemben magyaráztathassék, milyent a personal-unió megkíván. B. Babarczy Antal a szerkezet mellett szól, azonban elvi kérdésbe bocsátkozik a personal és reál-uniót illetőleg. Ghyczy Kálmánn megjegyzi, hogy principális vitának itt helye nincs. A módosítványt nem pártolja. A ház erre felkiáltással megmarad az eredeti szerkezet mellett. Megjegyzés nélkül elfogadtattak ezután : a 9-ik, 10-ik, 11-ik, 12-ik és 13-ik pont. A 14. pontnál felolvastatottBöszörűsényi László felebbi módosítványa. Böszörményi László módosítványának védelmére idéz az 1861-iki második feliratból. A 14. pont végmondatát illetőleg aggodalma van. Többen ez alatt az előleges revistot akarják érteni. Tisza Kálmán azt hiszi, hogy a 14-ik pontban az eredeti szerkezet szerint sokkal több alkotmányos biztosíték van, mint ahogy a módosítványnyal lenne. Böszörményi aggodalmát nem osztja, s a szerkezetre szavaz. Madarász József a módosítvány mellett szól. Bónis Sámuel az eredeti szerkezetben nemcsak nem lát jogvesztést, hanem inkább jogaink megerősítését. A nemzet legszentebb joga az iniţiatíva, s ez okból szavaz az eredeti szerkezetre. A szerkezet mellett szólottak még: Széll József és Ujfalussy Miklós. A ház végül felkiáltással megmaradt a 14-ik pont eredeti szerkezete mellett. Az elnök erre az ülést d. u. 2 órakor befejezte. Holnap d. e. 10 órakor ülés, a a felirati javaslat részletes tárgyalásának folytatása. Gr. Andrása Gyula beszéd A képviselőház febr. 20-iki üléséül Egyik fő oka annak, miért halmozódnak etikai kérdések egymásra, anélkül, hogy másuk sikerüljön, abban keresendő, hogy a berek inkább a kérdések részleteivel, mis alapeszme megvitatásával foglalkoznak. Én a történelem tanulmányozásából becseses tanúságot nem tudtam meríteni, minthogy a legnagyobb erő és kitartás sem képes létesíteni, még kevésbbé pedig állandósítani azt, minek alapeszméje rész, és azért, ha azt akarjuk, hogy a fejedelem jóakaratának és a nemzet megfelelő készségének üdvös eredménye lehessen — a főkérdés iránt kell tisztába jönnünk. A nemzet azon kétoldalú szerződés áll, melyet pragmatica sanctiónak veznek. Ő Felsége is elfogadta azt. A kiindu pont tehát közös. Egyszersmind a legmags trónbeszéd két dolgot kíván tőlünk : A halom hatalmi állásának fentartását és olyas latot, mely mellett a mi alkotmányunk és síralom másik felének alkotmányossága férjen. Melyik alapon lehet e két feltétet biztos? f elérni ? Azon-e melyből a februáriusi alkot indult ki, azaz a birodalmi egység alapján, azon, mely a pragmatica sanctioból folyik Magyarország közjogi és kormányzati önáll alapján. Ez a kérdés. Én tehát kizárólagosan edéssel akarok foglalkozni annál is inkább, mint Komárom igen nagy érdemű tisztelt kielője igen helyesen mondotta : a trónbeszé emlitett egység eszméje csak eszköz és nem lehet. Elméletileg véve e kérdést és kizárólag osztrák szempontból indulva ki, nem tagadjuk, miszerint szebb — egyszerűbb azon és mely a Habsburg dynastia alatt élő 36 nő különböző érdekű, különböző múltú és vérűs népeket egy egységes és homogén államnak retné képzelni, mint Franczia- vagy Spanyszágot. Elméletileg szebb és egyszerűbb eszme, mint minden ideál szebb a valónál. Ha tehát azon államférfiaknak, kik hiv voltak a sors és a fejedelem birodalma által irodalomnak egy új és erős alapot keresni, az volna csupán feladatuk, hogy theoriában állják meg, melyik volna a birodalom elmélet egyszerűbb alakja; — nem csodálkoznám, ha theoreticus egyszerűség szempontjából a centalizált egységnek adtak elsőbbséget azon történ alap felett, melyen a birodalm alakult és száz dokon keresztül fennállott. De ily kérdést nem igy lehet elhatárolni, mert nem az életerős viszonyokat lehet és kell egy elméleti formához, hanem a formát a jog és az élet követelményeihez alkalmazni. E részben a történet legtisztábban mutatja melyik az osztrák birodalom erősebb alapja,mert valahányszor kísérlet létetett az államegység keresztülvitelére, akár absolut akár alkotmányi elvek nevében történt légyen az, a birodalom ereje hanyatlásnak indult, és valahányszor megszüntetett a kísérlet, kölcsönös megnyugvás követte azt, mert a küzdő felek érzék, hogy a biadalom természetes alapját nyerte vissza. Első Leopold küzdelme 14. Lajos ellen rém kívüli erőmegfeszítése és számos szövetséges daczára, nem vezetett a kivánt eredményhe mert Magyarország beolvasztásának soha fel ne hagyott eszméje, erejének nagy részét folytonsan igénybe vette. VI. Károly a pragmatica sanctio által Magyaország önállósága alapján biztosította az osztr monarchia fenállását. Mária Therézia, azon csodálatos ihlettségg, melyet a gondviselés ajándékoz néha nekne, hogy a bajok orvoslását ösztönszerüleg feltaláják, midőn a státusférfiak tudománya megakad a magyar királyi czimet vevén fel, egész bindalmának sorsát a magyar nemzetre bízta, és a összes európai coalitiót döntötte meg. II. József — a máskép lángeszű fejedelem — Magyarország beolvasztását tűzte ki ismét czílus. — Az eredmény az jön, hogy megtörve küzdelemben és átlátván az eszme keresztülvihetetlenségét, még halála előtt visszavonta mindet a birodalom egyesítésére kiadott rendeleteit De a belső küzdelmekkel elfoglalt birodalom külföldön hatását veszté, és a Németalföldi tartományok Ausztriától rövid időn elestek. Leopold bölcs kormánya alatt az 1790-iki törvények hozattak, melyekben világosan foglaltatik nagy része annak, mit később a 48-iki törvények az előre haladott korszelem értelmében formuláztak. A birodalom az 1780-as forradalom nehéz idejét megrázkódtatás nélkül élte át, és bizonyosan nagy lendületet vett volna a monarchia ereje, ha e törvények életbe is léphetnek. Nem szándékom állítani, hogy a fent érintett események kizárólagos oka Magyarország iránt követett ferde politikában rejlik , azonban bátran merem állítani, hogy az események ezen feltűnő következetességét nem lehet csupán vak esélyekben feltalálni. Van ezeknek természetesebb magyarázatuk, mely abból áll , hogy a birodalom mindkét része nagyobb erélyt képes kifejteni, mint csak egymagában, vagyis , hogy valahányszor Magyarország mint nemzet volt a fejedelem tetteiben érdekelve, roppant erőt fejtett ki, valahányszor nemzeti önállása háttérbe szorlt a to 11, holtsúly gyanánt vonatott Ausztria által. Mióta az osztrák monarchia jelenlegi újabb formájában fennáll, két nagy dolgot vitt keresztül győzedelmesen : Európa védelmét az akkori legnagyobb katonai hatalom — a török birodalom ellen, és az osztrák birodalom fentartása szemben a legnagyobb európai coalitióval, mely az ideig létezett, és melynek élén Európa első hadvezére állott Nagy Fridrik személyében; — mindkettőben Magyarország min individuum volt érdekelve. A mit a régibb történet mutat, bizonyitja az újabb is. Ha van eset, mely bebizonyitja hogy az osztrák monarchia csak úgy felelhet meg hivatásának, ha Magyarország sajátnállásának érdekei által van a birodalom hatalmi állásához csatolva, úgy az azon helyzetben található, melye Ausztria a keleti háborúban elfoglalt. Ha ekkor az összbirodalom Magyarországra melynek legfontosabb érdekei voltak kérdésben egész biztonsággal támaszkodhatik egy határozott vető elégséges lett volna a háborút lehetetlenné tenni , mert mint mindenki tudja, Erdély strategikus helyzete olyan, mely a lehetetlenségek sorába teszi azt, hogy egy muszka sereg Dunán keresztül Törökország belseje felé haladhasson, egy sereget hagyván Erdély hegye között, mely minden perezben elvághatja összeköttetéseitől.