A Hon, 1866. február (4. évfolyam, 25-47. szám)

1866-02-21 / 41. szám

lásának kiindulási pontját, jogosultaknak hiszszük magunkat Felséged előtt már je­lenleg tiszteletteljesen kijelenteni,­­hogy­annak más, azoktól eltérő alapját el nem fogadhatjuk. Hódolva tiszteljük mi Felségednek azon magasztos fejedelmi elhatározását, mely­­lyel 1860. évi October 20-kán a korlát­lan uralkodásról széles birodalmának egész kiterjedésére nézve szabad akaratból le­mondva, népei legélénkebb vágyait tel­jesíteni, és azokat is alkotmányos intéz­ményekkel megajándékozni kegyeskedett, a­melyeknek egy része ezeket egészen nélkülözte, más része pedig az egykoron hatályban állott alkotmányosságnak csu­pán némi kegyeletes emlékű jelvényét tartható fenn. Miután azonban Szent István koroná­jának országai alkotmányos intézmények­kel Magyarország állami alapításának kezdete óta mindig bírtak, s ezek sérthet­­len fentartásának feltétele alatt kerül­tek Felséged dicső fejedelmi házának uralma alá : az idézett napon kelt csá­szári diplomát saját alkotmányos jo­gaink soha meg nem szüntethetett érvé­nyének, vagy ismétt hatályba léptetésé­nek törvényes forrásául el nem fogadhat­juk, hanem azt egyedül a birodalom többi részei alkotmányos intézményeinek alap­jául tekinthetjük. És minekutánna az 1861-ki február 26-kán kelt cs. nyilt­­parancs az 1860. october 20-kán kiadott cs. diplomában felállított elveknek, habár azok módozatában némileg messzebb ter­­jedett foganatosítását rendezi, annak Ma­gyarországra való alkalmazásában annál kevésbé bírnánk megnyugodni, mivel ez­zel épen a pragmatica sanctio által bizto­sított leglényegesebb alkotmányos jogain­kat látnánk megszüntetve, és mivel oly törvényhozási szervezetben való tettleges részesüléshez, mely a magyar törvény­­hozás jelentékenységének és alkotmányos nyomatékának teljes elnyeletését termé­szeténél fogva csak az időtől feltételezi — soha nem járulhatunk. Őszinte megnyugvással és köszönettel veszik a főrendek Felségednek az 1848- diki törvények alaki törvényességét elis­merő kegyes nyilatkozatát; — de midőn Felséged magasztos szavaiban alkotmá­nyos tételünk éltető erejét képező jogfoly­tonossá­g elv elismerésével találkoznak, nem hiszszük annak elvileges elismerését a törvények gyakorlati foganatosításától tar­tósan elválaszthatónak. Készeknek nyi­latkozunk e tekintetben törvényszabta állásuk határain belül a törvények gondos átvizsgálásában résztvéve, egyrészről Fel­séged aggodalmait azok veszélytelenségé­nek bebizonyítása által eloszlatni, más­részről a­mennyiben valamely törvény­nek a törvényhozás rendes útján leendő megváltoztatása szükségesnek mutatko­­zandik, alkotmányunk alapelveivel össz­hangzó javaslatokkal hozzájárulni. Régi és újabb törvényeink hangsúlyoz­zák a magyar kormány függetlenségét és felelősségét ; — helyhatósági intézmé­nyeink, alkotmányunk e tisztes és nagyér­­dekű támaszának, mely még mindig teljes életképességgel bir, mielőbbi rendezett helyreállitása képezi a nemzet sóvár óhaj­tásainak egyik fő tárgyát, — és ezért egy független felelős , egyes személyekben öszpontosított, és általuk képviselt törvé­nyes magyar kormánynak minél előbbi szervezését Felséged atyai gondoskodásá­tól várják a főrendek , a­mely magyar felelős minisztérium az idő és változó vi­szonyok igényeinek megfelelő gyors, ha­tályos és független kormányzatot bizto­sítván, a megyei, városi és kerületi szer­kezet rendezett felélesztésével együtt az ország jogos kívánalmai és igényei meg­nyugtató kielégítésének biztos és hatha­tós eszközét képezendi. Kegyeskedik Felséged az ország ren­deinek és képviselőinek oly királyi elő­­terjesztvényeket annak idejében kilátásba tenni, melyek az ország szellemi és anya­gi érdekeit tág körben érintendik. Fiúi háladattal köszönvén Felségednek előre látó gondoskodását és áthatva a számos törvényhozási megoldást igénylő feladá­sok fontosságától, kötelességünknek isme­rendjük azoknak egész figyelmünket és lelkiismeretes közremunkálásunkat szen­telni, bizton reményivé, hogy sikerülene minden tekintetben oly törvényhozási in­tézkedéseket megállapítani, melyek az ország minden osztályai, nemzetiségei és vallásfelekezetei jogosult kívánalmainak méltányos teljesülését eszközölve és érde­keik kellő számbavételén alapulva, a ha­zafias közremunkálásnak önkénytes és lelkesült működését biztosítandják. És midőn Felségedet fiúi bizalommal megkérjük, hogy magas figyelmét mind­azokra kiterjeszsze, kik e válságos idősza­kok ellentéteinek és bonyodalmainak áldo­zatul estek, egyik előzményét véljük meg­indítani azon mindnyájunk által oly for­rón óhajtott pillanatnak, midőn Felséged alkotmányunkat esküvel megerősítve, szent István apostoli elődje szent koronáját felteendi. Mert e magasztos pillanatban fognak elenyészni és szemeink előtt eltűn­ni a szomorú emlékezetek és viszályko­dások azon sötét felhői, melyek e hazának és vele Felséged egész birodalmának lát­határát oly sokáig elborították, és vissza­­térendnek a belső béke és megnyugvás azon szerencsés napjai, melyek a Feje­delem és népei közötti bizalom és egyet­értés áldástk­ozó szellemétől áthatva, Fel­ségednek jövő uralkodását, Magyarország azon felejthetetlen dicső királyai korszakai­nak sorába helyezendik, melyek a magyar nép kegyeletes emlékezetében legmele­gebb hálával párosultan fennállanak és fennállani fognak, mig a mennyei gond­viselés nemzetünknek életét ezen világ­részben talált ezer éves ur hazájában meg­tartani kegyes lesz. Országgyűlési tudósítás. A l­akóház febr. 20-iki ülése. A jegyzőkönyvet vezeti dr. Ráday László, a szólókat jegyzi Tóth Vilmos. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesí­tése után az elnök a következőket je­lenti be : Tolnay József szabadházi lakos négy­­rendbeli folyamodásban az absolut kor­mány idejéből fenmaradt visszaélések meg­szüntetését kéri. Kiss Bálint magy. nemz. múzeumi kép­tár-őr folyamodást nyújtott be, melyben 18 évi saját költsége feláldozásával telje­­sitett szolgálatai kárpótlását és az intézet javára tett restaurationális költségeinek mielőbbi megtérítését kéri. A szathmár-némethi helv. hitv. 6 oszt. gymnasium nevében Vajay Károly tan­ügyi elnök felkéri a házat, hogy nevezett tanintézet részére az országgyűlési ösz­­szes irományok egy példánya megküldet­nék a könyvtárban megőrizhetés végett. Kreutzstädten és Segenthan bánáti községek dohány-termelési engedélyért folyamodnak a házhoz. (Derültség.) Tercelin Maugat Victor Mons városi bankár és Devigny Arson brüsseli birto­kos a hatvan-miskolczi vasútvonal és ága­zatai építésére s az előmunkálatokra tör­vényes engedélyért folyamodnak. Mindezen kérvények a petitionális vá­lasztmánynak adatnak ki. Folytattatván a vita a felirati javaslat felett, szót nyert legelébb is gróf And­rás­s­y Gyula, kinek pápai Szabó Imre átengedte a szót. A szép beszédet már mai számunkban közöljük egész terjedelmében. Szaplonczay József röviden be­szélt. Pártolja a felirati javaslatot egész terjedelmében. Milutinovics Svetozár szintén az­zal kezdi beszédét, hogy pártolja a felirati javaslatot. Röviden érinti a nemzetiségi kérdést. Azt hiszi, hogy a nemzetiségek olyasmit nem követelnek, mi az alkot­mánynyal ellenkeznék. Reménye, hogy a szerb nemzet jogos igényei nem fognak háttérbe szoríttatni. (Nem !) Hiszi, hogy a jelen országgyűlés a nemzetiségi kérdést az egyedül biztos alapon, a jogos igények kielégítésének alapján fogja megoldani. A ház e beszédet helyesléssel fogadta. Patay István pártolja a felirati javas­latot , habár véleménye szerint annak hangja a nemzet méltóságával egy kicsit talán nem egyezik meg. Utánna szót emelt Jámbor Pál, Dobrzánszky ellenében védelmezvén a fe­lelős miniszeri rendszert. A felirati javas­latot elfogadja mind elvben, mind lé­nyegben, mind Ghyczy Kálmán magya­rázatával. A helyesléssel fogadott beszé­det közölni fogjuk egész terjedelmében. Kerkápoly Károly pártolván a fel­irati javaslatot, Vladnak és Dobrzánszky­­nak felel. Nevezetesen az utóbbi ellené­ben védelmezi a „magyar nemzet“ kife­jezést, mely alatt, a törvény értelmében is, nem csupán a magyar ajkúak, hanem a többi népiségek is értendők. Domahidy Ferencz elfogadja a fel­irati javaslatot, miután abban lényeges aggodalomra okot nem talál. Észrevétele­ket tesz, még Bartal, Zsedényi, s Dobr­zánszky beszédeire. Következett volna Zichy Antal, azon­ban a h­áz már erősen sürgetvén a szava­zást, Zichy kinyilatkoztatja, hogy kész a szótól elállani, ha ezt az utánaa követke­zők is megteszik. Mire Bezerédj László indítványoz­za, hogy kezdjen a ház részletes vitához. A feljegyzettek készeknek nyilatkoz­nak a szótól elállani. Erre felkel Deák Ferencz, s követke­zőleg szól: Figyelemmel kisértem a válaszfelirat fölötti tanácskozások eddigi folyamát. Elfogultság nél­kül halhattam azokat s komolyan fontolgattam az eltért vélemények mellett felhozott okokat és az előadott nehézségek súlyát. De kénytelen va­gyok őszintén kijelenteni , hogy a­miket hallot­tam, nézeteimet a tárgy fölött meg nem változ­tatták. Mivel pedig a ház szabályainak értelmében is , de a dolog természeténél fogva is , úgy kell az eddigi tárgyalásokat tekintenem, mint általán a tárgyalásokat, s a fölirati javaslat el­len pedg általános szempontból csak igen keve­sen sz­ottak, s azoknak ellenvetései is legin­kább, et majdnem egyedül e­gyes részletekre vonatoztak , nem tartom szükségesnek, hogy a föliat mellett általános szempontból szót emeljek A fölhozott ellenvetéseknek legnagyobb része a fölirati javaslatnak azon­ pontjaira vonatkozik, melyekre nézve már külön módosítványok is je­lentettek be a háznak. E módosítások tárgyalásá­nál fogom igénytelen nézeteimet elmondani több oly tárgyak fölött is, melyek szorosan véve a részletes tárgyaláshoz tartoztak volna ugyan , de az eddigi általános tárgyalás alkalmával mondat­tak el. Több képviselőnek előadásában megemlíttet­­tek a közös ügyek is. Ez ügyeket nem csak em­lítette, hanem kissé terjedtebben s némileg rész­letesen is körvonalazta tisztelt barátom Bartal György. Körvonalazása nagyon sokban eltér az octoberi diploma körvonalazásától s nézeteimhez mindenesetre közelebb áll, mint az octoberi di­plomához. De csak a bővebb kifejtés, részletes megvitatás fogja megmutatni meddig s mennyi­ben találkoznak e tárgy fölötti nézeteink. E meg­vitatás pedig a jelen felirat körén kívül fekszik, s akkor történhetik majd meg, mikor a felirat szavai szerint is ezen közös viszonyok tárgyalá­sa leend napirenden. Jelenleg tehát az általános tárgyalás folytában csak kettőt kívánok kijelenteni. Egyik az , hogy a jelen felirat egész terjedelmében legbensőbb meggyőződésemet fejezi ki, és e meggyőződést az eddig felhozott ellen okok sem ingatták meg. Tudom én, hogy a politikai téren léteznek pár­tok, sőt azok gyakran szükségesek is. Tudom, hogy nagyfontosságú kérdéseknél, midőn a pár­tok a kérdés lényegére nézve egyetértenek: részletekre, módra és alakra nézve viszonyos engedékenységgel s mintegy compromissumké­­pen történik néha a megállapodás, s nem is hozom kétségbe, hogy vannak esetek , me­lyekben ezen eljárás hasznos, sőt talán szük­séges is. De a jelen válaszfeliratra nézve, mint valóságos tényt kell megemlítenem , hogy a­mi abban foglaltatik, engem illetőleg nem ily módon jött létre, hanem annak egész tartalma, s min­den eszméi saját meggyőződésemmel teljesen egyeznek. A másik, a­mit ki kell jelentenem, azon meg­győződésem , hogy a­mely kormányférfiú képes e válaszfeliratot úgy tekinteni, mint a kiegyenlí­tésnek valóságos akadályát, az vagy a kiegyen­lítést nem akarja komolyan,­­ vagy olyan ki­egyenlítést akar, minőt nekünk akarni nem lehet, nem szabad. Ismétlem, mit föntebb mondottam, hogy ezen átalános tárgyalásnál a fölirat mellett többet szólani nem érzem magamat hivatva, s ha a t. ház majd a részletes tárgyalást elrendelendi ,­­ abban el fogom mondani az előforduló módosít­ványok megvitatásánál igénytelen nézeteimet. A ház általános helyesléssel fogadta e beszédet, s ezzel a javaslat feletti vitatkozás be lett fejezve. Az elnök erre felállásra szólítja azo­kat, kik a javaslatot általánosságban el­fogadják. Az igaz, hogy néhányan ülve marad­tak, de midőn az elnök ellenkezőleg tette fel a kérdést, senki sem kelt fel (gr. Keg­­levich István csak véletlenül maradt áll­va), s erre az elnök kimondja a határoza­tot, hogy az egész ház kivétel nélkül el­fogadja a felirati javaslatot általános­ságban. A részletes vita megkezdése előtt az el­nök bemutatja Bartal Györgynek a ja­vaslat 31. és 32. szakaszára vonatkozó módositványait, melyek a következőleg hangzanak : 31. Előadtuk mi Fölségednek már 1861-diki második alázatos feliratunkban is, hogy vannak az 1848. tör­vények rendeletei között egyes pon­tok, melyeket a nép jogainak sértetlen fentartá­­sa mellett, mi magunk is óhajtunk czélszerűbben átalakítani és határozottabban kifejteni. Hódoló tisztelettel és benső megnyugvással vettük Fel­ségednek beismerését, hogy a mondott törvé­nyek alaki törvényessége kifogás alá nem eshe­­tik, és készeknek nyilatkozunk arra, hogy e tör­vények ama határozmányait, melyeket Felséged fejedelmi jogaiba ütközőknek vél, vagy a melyek az ország kormányzatának alapját változtatják a nélkül, hogy azt a birodalom létének föltételei­ és az ország ősi intézményein alapuló belszerkeze­­tével öszhangzásba helyezték volna — gondo­san átvizsgálni és ama módosításokat, melye­ket az általunk is méltányolt fennebbi szem­pontokból szükségeseknek és alkotmányunk alap­elveivel öszhangzásban lévőknek elismeren­­dünk, annak idejében Felséged elé fogjuk ter­jeszteni. A megállapodások azonban, melyekhez ily mód kölcsön­ően jutunk, csak javaslatok maradandanak mindaddig, mig azokat a koronás király szentesítése törvény erejére emeli. A 32 szakaszhoz : Buzgó óhajtása a magyar nemzetnek, hogy Szt.­István koronáját mielőbb örökös királyának fejére tehesse, s a­mit 17 év folytán súlyos események gátoltak, az végre tel­jesedésbe mehessen. A koronázás nem csupán ünnepélyes szertartás honunkban, hanem szük­séges kiegészítése az alkotmánynak, legszebb, legszelídebb és mégis legerősebb kapocs, mely a nemzetet királyához köti. Reményeink addig, bármily kecsegtetők legyenek is, bizonytalan remények, melyeket egyedül a koronázott király valósíthat. — Politikai életünk jelenleg még kétes , ingatag, és annak ingatagsá­gát csak is e reményünk teljesülésének föl­tevése és ama biztos kilátás szüntetheti meg, hogy Felséged alkotmányunk tettleges vissza­helyezésével bennünket véglegesen megnyugtatni nem késend, a­mint viszont munkálkodásaink fo­lyamából annak tettleges bizonyítékait meríten­­di, hogy birodalmának hatalmi állása, fejedelmi jogainak épsége, és a társ-országok méltányos igényei oly tekintetek, melyeket mi az 1848-iki törvények átvizsgálásánál önmagunk érdekében és oly kevéssé fogunk szem elöl téveszteni, mint azokat, melyek megtartását a pragmatica sanc­­tióban biztosított és Felséged által is kiemelt közjogi és belkormányzati önállásunk megóvása legszorosabb kötelességeink közé soroz. Rögtön erre László Imre középszol­­nok megyei képviselő nyújt be a 8-dik szakaszra vonatkozó módosítvány­t. A mó­­dosítványt idézőjel közé tettük , hogy a megállapított trónöröklés rendje sze­rint egy közös uralkodó alatt álló sa „p­e­r­s­o­­nal-unio alapján“ feloszthatlanul és elvál­­hatlanul együtt birtoklandó országok és tartomá­nyok, stb. Csanády Sándor a 46-ik kikezdésben ezen szó után „helyreállíttatott“ a követ­kezőket kivánja tétetni : „ezek által lehe­tővé válnék az is, hogy anyagi érdekeink­ről Felségeddel egyetértőleg önmagunk gondoskodván, a haza polgáraira már el­­viselhetlenné vált adózási terhek kellő mértékre szállíttassanak le, és az erősza­kos adóbehajtás, valamint népünk leg­jobb erejének a szükség határain túlfeszí­tett ujonczozás általi felemésztése végre megszüntettessék. “ Bezerédj László ajánlja, hogy mi­előbb nyújtassanak be a módosítványok. Az elnök erre kijelenti, hogy követke­zik a szakaszonkénti tárgyalás. B­ó­n­i­s Sámuel indítványozza, hogy a módosítványok még ma adassanak be s nyomassanak ki. A ház egy része e­közben sürgette a részletes tárgyalásnak holnapra halasz­tását. Ghyczy Kálmán megjegyzi, hogy a módosítványok kinyomatása nem feltét­lenül szükséges, miután a házszabályok értelmében a módosítványokat csak írás­ban kell benyújtani. Azt hiszi, hogy a tárgyaláshoz rögtön hozzá lehet fogni, miután az első pontokra különben sincs észrevétel. Szász Károly azon véleményben van, hogy nem lehet a részletes tárgyalást rögtön megkezdeni, miután nem lett na­pirendre kitűzve. Az elnök azonban alaposoknak talál­ván a komáromvárosi képviselő észrevé­teleit, a részletes tárgyalást megkezdett­nek nyilvánítja. Tóth Vilmos jegyző két e közben be­nyújtott módosítványt jelent be. Böszörményi László a 14-dik sza­kaszt következőleg kívánja módosítani . Elismerjük mi, hogy léteznek oly viszonyok, melyek Magyarországot a Felséged uralkodása alatt álló többi országokkal közösen érdeklik, „melyek iránt, mint 1861-iki második feliratunkban kifejtettük, az 1848-i III. t. ez. 13. szakasza intézkedik“, s igyekezetünk oda lesz irányozva, hogy e viszo­nyok megállapítására és mikénti kezelésére nézve, oly határozatok jöjjenek létre, melyek alkotmányos önállásunk és törvényes független­ségünk veszélye nélkül a czélnak megfeleljenek. A 14-dik szakasz befejező mondata: „Ugyanazért haladék nélkül hozzá is fo­gunk egy e tárgyra vonatkozó javaslat­nak kidolgozásához.“, Böszörményi mó­­dosítványa értelmében végkép elmaradna. Kerkápoly Károly a 45-ik kikez­désben a „hatalmával“ szó helyett „ha­talommal“ szót kívánna használtatni. Végül megkezdetett a részletes tárgya­lás s gróf Ráday László jegyző felol­vassa az első pontot. Ó­n­o­s­s­y Mátyás a „Tanúsítják e sza­vak is Felséged alkotmányos hajlamát” kifejezésből, az „is“ elhagyatását kivánja. A ház megmarad az eredeti szerkezet mellett. Erre megjegyzés nélkül elfogadtattak : a második, 3-dik, 4-ik, 5-dik, 6-ik, és 7-ik pont. A nyolczadik pontnál lett felolvas­va László Imrének fenebb említett m­­­­dosítványa. László Imre röviden indokolja mó­­dosítványát. Magyarország függetlensége ezen a szón „personal-unio“ alapszik, s ezen túllépni annyi volna, mint jogot fel­adni. C­s­i­k­y Sándor pártolja a módosít­ványt. Böszörményi László szintén. Óhajt­ja, hogy a közös védelem csak oly értelem­ben magyaráztathassék, milyent a perso­nal-unió megkíván. B. Babarczy Antal a szerkezet mel­lett szól, azonban elvi kérdésbe bocsátko­zik a personal és reál-uniót illetőleg. Ghyczy Kálmánn megjegyzi, hogy principális vitának itt helye nincs. A mó­­dosítványt nem pártolja. A ház erre felkiáltással megmarad az eredeti szerkezet mellett. Megjegyzés nélkül elfogadtattak ez­után : a 9-ik, 10-ik, 11-ik, 12-ik és 13-ik pont. A 14. pontnál felolvastatott­­Böször­űs­ényi László felebbi módosítványa. Böszörményi László módosítványá­­nak védelmére idéz az 1861-iki második feliratból. A 14. pont végmondatát illető­leg aggodalma van. Többen ez alatt az előleges revistot akarják érteni. Tisza Kálmán azt hiszi, hogy a 14-ik pontban az eredeti szerkezet szerint sok­kal több alkotmányos biztosíték van, mint a­hogy a módosítványnyal lenne. Böszörményi aggodalmát nem osztja, s a szerkezetre szavaz. Madarász József a módosítvány mellett szól. Bónis Sámuel az eredeti szerkezet­ben nemcsak nem lát jogvesztést, hanem inkább jogaink megerősítését. A nemzet legszentebb joga az iniţiatíva, s ez okból szavaz az eredeti szerkezetre. A szerkezet mellett szólottak még: Széll József és Ujfalus­sy Miklós. A ház végül felkiáltással megmaradt a 14-ik pont eredeti szerkezete mellett. Az elnök erre az ülést d. u. 2 órakor befejezte. Holnap d. e. 10 órakor ülés, a a fel­irati javaslat részletes tárgyalásának foly­tatása. Gr. Andrása­­ Gyula beszéd A képviselőház febr. 20-iki üléséül Egyik fő oka annak, miért halmozódnak e­tikai kérdések egymásra, a­nélkül, hogy másuk sikerüljön, abban keresendő, hogy a­ berek inkább a kérdések részleteivel, mis alapeszme megvitatásával foglalkoznak. Én a történelem tanulmányozásából becseses tanúságot nem tudtam meríteni, minthogy a leg­nagyobb erő és kitartás sem képes létesíteni, még kevésbbé pedig állandósítani azt, minek alapeszméje rész­, és azért, ha azt akarjuk, hogy a fejedelem jóakaratának és a nemzet megfelelő készségének üdvös eredménye lehessen — a fő­kérdés iránt kell tisztába jönnünk. A nemzet azon kétoldalú szerződés áll, melyet pragmatica sanctiónak veznek. Ő Felsége is elfogadta azt. A kiindu pont tehát közös. Eg­­yszersmind a legmags­ trónbeszéd két dolgot kíván tőlünk : A ha­lom hatalmi állásának fentartását és oly­a­s latot, mely mellett a mi alkotmányunk és s­í­ralom másik felének alkotmányossága férjen. Melyik alapon lehet e két feltétet biztos? f elérni ? Azon-e melyből a februáriusi alkot indult ki, azaz a birodalmi egység alapján, azon, mely a pragmatica sanctioból folyik Magyarország közjogi és kormányzati önáll alapján. Ez a kérdés.­­ Én tehát kizárólagosan e­­­déssel akarok foglalkozni annál is inkább, mint Komárom igen nagy érdemű tisztelt k­ielője igen helyesen mondotta : a trónbeszé emlitett egység eszméje csak eszköz és nem lehet. Elméletileg véve e kérdést és kizárólag osztrák szempontból indulva ki, nem tagad­juk, miszerint szebb — egyszerűbb azon és mely a Habsburg dynastia alatt élő 36 n­ő különböző érdekű, különböző múltú és vérűs népeket egy egységes és homogén államnak retné képze­lni, mint Franczia- vagy Spany­szágot. Elméletileg szebb és egyszerűbb eszme, mint minden ideál szebb a valónál. Ha tehát azon államférfiaknak, kik hiv voltak a sors és a fejedelem birodalma által i­rodalomnak egy új és erős alapot keresni, az volna csupán feladatuk, hogy theoriában állj­­ák meg, melyik volna a birodalom elmélet egyszerűbb alakja; — nem csodálkoznám, ha theoreticus egyszerűség szempontjából a centa­lizált egységnek adtak elsőbbséget azon történ alap felett, melyen a birodalm alakult és száz dokon keresztül fennállott. De ily kérdést nem igy lehet elhatárolni, mert nem az életerős viszonyokat lehet és kell egy elméleti formához, hanem a formát a jog és az élet követelményeihez alkalmazni. E részben a történet legtisztábban mutatja melyik az osztrák birodalom erősebb alapja,mert valahányszor kísérlet létetett az államegység keresztülvitelére, akár absolut akár alkotmányi elvek nevében történt légyen az, a birodalom ereje hanyatlásnak indult, és valahányszor meg­szüntetett a kísérlet, kölcsönös megnyugvás kö­vette azt, mert a küzdő felek érzék, hogy a bia­dalom természetes alapját nyerte vissza. Első Leopold küzdelme 14. Lajos ellen rém kívüli erőmegfeszítése és számos szövetséges daczára, nem vezetett a kivánt eredményhe mert Magyarország beolvasztásának soha fel ne hagyott eszméje, erejének nagy részét folyton­san igénybe vette. VI. Károly a pragmatica sanctio által Magya­ország önállósága alapján biztosította az osztr­ monarchia fenállását. Mária Therézia, azon csodálatos ihlettségg, melyet a gondviselés ajándékoz néha nekne, hogy a bajok orvoslását ösztönszerüleg feltalá­ják, midőn a státusférfiak tudománya megakad a magyar királyi czimet vevén fel, egész bin­dalmának sorsát a magyar nemzetre bízta, és a összes európai coalitiót döntötte meg. II. József — a máskép lángeszű fejedelem — Magyarország beolvasztását tűzte ki ismét czí­lus. — Az eredmény az jön, hogy megtörve küzdelemben és átlátván az eszme keresztülvihe­tetlenségét, még halála előtt visszavonta mindet a birodalom egyesítésére kiadott rendeleteit De a belső küzdelmekkel elfoglalt birodalom­­ külföldön hatását veszté, és a Német­alföldi tar­tományok Ausztriától rövid időn elestek. Leopold bölcs kormánya alatt az 1790-iki törvények hozattak, melyekben világosan fog­laltatik nagy része annak, mit később a 48-iki törvények az előre haladott korszelem értelmé­ben formuláztak. A birodalom az 1780-as forradalom nehéz ide­jét megrázkódtatás nélkül élte át, és bizonyosan nagy lendületet vett volna a monarchia ereje, ha e törvények életbe is léphetnek. Nem szándékom állítani, hogy a fent érintett események kizárólagos oka Magyarország iránt követett ferde politikában rejlik , azonban bát­ran merem állítani, hogy az események ezen fel­tűnő következetességét nem lehet csupán vak esélyekben feltalálni. Van ezeknek természete­sebb magyarázatuk, mely abból áll , hogy a bi­rodalom mindkét része nagyobb erélyt képes ki­fejteni, mint csak egymagában, vagyis , hogy valahányszor Magyarország mint nemzet volt a fejedelem tetteiben érdekelve, roppant erőt fejtett ki, va­l­a­­hányszor nemzeti önállása háttér­be s­z­o­r­­­lt a t­o 11, holt­súly gyanánt vonatott Ausztria által. Mióta az osztrák monarchia jelenlegi újabb formájában fennáll, két nagy dolgot vitt keresz­tül győzedelmesen : Európa védelmét az akkori legnagyobb katonai hatalom — a török biroda­lom ellen, és az osztrák birodalom fentartása szemben a legnagyobb európai coalitióval, mely az ideig létezett, és melynek élén Európa első hadvezére állott Nagy Fridrik személyében; — mindkettőben Magyarország min individuum volt érdekelve. A mit a régibb történet mutat, bizonyitja az újabb is. Ha van eset, mely bebizonyitja hogy az osztrák monarchia csak úgy felelhet meg hivatásának, ha Magyarország sajá­tnállásának érdekei által van a bi­rodalom hatalmi állásához csatol­v­a, úgy az azon helyzetben található, melye Ausztria a keleti háborúban elfoglalt. Ha ekkor az összbirodalom Magyarországra melynek legfontosabb érdekei voltak kérdésben egész biztonsággal támaszkodhatik egy határo­zott vető elégséges lett volna a háborút lehetet­lenné tenni , mert mint mindenki tudja, Erdély strategikus helyzete olyan, mely a lehetetlensé­gek sorába teszi azt, hogy egy muszka sereg Dunán keresztül Törökország belseje felé ha­ladhasson, egy sereget hagyván Erdély hegye között, mely minden perezben elvághatja össze­köttetéseitől.

Next