A Hon, 1866. március (4. évfolyam, 48-74. szám)
1866-03-16 / 61. szám
következőket tartom különösen megemlítendőknek. Azon tagoknak, kik Pesten bírnak állandó lakhelylyel, legyen alkalom nyújtva, egymást megismervén, minél gyakrabban érintkezhetni és kisebb körben, időhöz nem kötve, nagyobb körben előre meghatározott időközökben értekezések és felolvasások által kölcsönös kiképzésre hatni, hogy ezáltal az érdekegység és összetartozás érzete előidézte összetartás minél erősebb köteléket nyerjen. Hogy az egylet vidéki tagjaitól ne legyen megvonva az alkalom a társulat ügyeire és annak hatáskörébe tartozó kérdésekre befolyást gyakorolni, hogy ezek az egylet működését mindig szemmel kísérhessék, hogy a méítani szaktudományok minél átalánosabb kiterjedést nyerjenek, hogy a mértani kérdésekre kidolgozott véleményadások minél tágabb körben ismertessenek, minél előbb egy egyleti közlöny kiadatásáról kellene gondoskodni, mely közlöny eleinte tán szerényebb alakban és nagyobb időközben, később nagyobb kiterjedésben havi vagy heti közlönynyé fejlődhetnek. Hogy az egylet hazánkban minél előbb kivívhassa magának az őt jogosan megillető állást, tűzze ki önszántából tanácskozás és véleményadás tárgyául mindazon kérdéseket, melyek e szakban a magán-, és közéletben az ipar és a gazdaság körül felmerülnek, hirdessen pályázatokat nevezetesebb kérdések megfejtésére, tegye tagjainak feladatává hazánkat megismerni és megismertetni, és ha anyagi állapota megengedi, utaztasson szakértőket a külföld nevezetesebb intézményeinek tanulmányozására, és tehessen kísérleteket a szaktudományok fejlesztése czéljából. Hogy az egylet tagjai ismeretkörüket minél kevesebb anyagi áldozattal tágíthassák, és a műrtan kiképzésének színvonalán tarthassák fen magukat,, már szélső évek folyamában egy könyvtár beszerzésére kellene törekedni, mely az összes műtani irodalom jelesebb terményeit és időszaki iratait magában foglalja. Hogy hazánk ifjúsága a műtani szaktanulmányok művelésére serkentessék, legyen törekvése az egyletnek kamatozóvá tenni azon szorgalmat és fáradságot, melyet ifjúink tanulmányaikra fordítanak, használja fel az egylet befolyását teljes erővel arra, hogy azok, kik hazai művek kivitelével megbizatnak , szakképzettség mellett hazai viszonyaink alapos ismeretével bírjanak. ..*£^ií’1f^v^wJí:km..oly--tírvakran sék, törekedjék az egylet mielőbb azon helyzetbe jutni, hogy a magánéletben az ipar és gazdászat terén előforduló munkálatok, tervezések stb. végzését, az illetők kívánságára az egylet felülvizsgálata és jótállása mellett,tagjaira bízhassa. Az egylet tagjai az egylethezi viszonyok szerint hasonló társulatok mintájára legyenek osztályozva, véleményem szerint három osztály megfelelne az egylet viszonyainak, u. m. alapító, rendes és levelező tagok. A rendes tagok, miszerint Pesten vagy a vidéken tartózkodnak, ismét két alosztályba soroztathatnának. A szakosztályok, melyek az egylet munkáinak mgkönnyítése végett alkottatnának, nézetem szerint egyelőre a szakok egy egész együvé tartozó csoportját foglalnák magukban, és pedig : az 1- ső az építészeket , építőmestereket és minden segédszakkal foglalkozókat. 2- ik az út, vasút és vízépítéssel foglalkozókat. 3- ik a gépészeket. 4 ik a földmérnökökkel. 5- ik a bányászokat. 6- ik az alap- és segédtudományok és tanulmányokkal foglalkozókat. Az egylet élén egy az összes rendes tagok által, tekintettel al'» egyes szakosztályokra, tagjai száma szerinti viszonyban, választott testület álljon, mely testület elnöke szinte az összes tagok által választassák a már megválasztott testület, tagjai közül. A tisztviselői az egyletnek szinte az összes tagok által választassanak. Az egylet megalakítására és fennállására szükséges költségek fedezését nézetem szerint addig, míg honunk törvényhozás útján nem hozhat hasonló czélokra áldozatokat, az egylet tagjainak belépti, alapító és évi díjaiból kellene ellátnunk, és ezért kiadásainkat az egylet erejéhez mérve kell czélunk felé törekednünk, azon reményben, hogy ha egyletünk egyelőre bár csekély anyagi de minél nagyobb szellemi erővel felruházva megalakul, működését a kitűzött irányban megkezdi, és jelen mostoha viszonyok jobbá fordulását megéli, honunk nem tagadandja meg az egylettől azon segélyezést, melyet csak mint dús kamatokra helyezett tőkét tekinthet. Adja az ég, hogy szerény nézeteim kifejtése által megközelítsem azon czélt, melyet jelen soraimmal elérni kívántam Adja az ég, hogy egyletünk mielőbb megalakulván, megkezdhesse működését hazai gazdászatunk és iparunk java, ha 55.:'nk dicsit és re. Nagy László: Országgyűlési tudósítás. Az alsóház mart. 15-ki ülése. A jegyzőkönyvet vezeti Dimitrievics Milos, a szólókat jegyzi Tóth Vilmos. A mult ülés jegyzőkönyve felolvastatván, hitelesittetett. Tóth Vilmos jegyző melegen átérzett sorokban, s az ünnepélyes pillanathoz méltó kifejezésekkel emlékezik meg e jegyzőkönyvben a megtiszteltetésről, mely Deák Ferenczet tegnap a képviselőház ülésében érte. Az elnök ezután bejelenti, hogy gróf Teleki Domokos Marosszék alsó-kerülete, Thuri Gergely kézdi-orbai, és b. Kemény István Alsó-Fehérmegye nagyenyedi kerületének képviselői benyújtották megbizó leveleiket. Kiadatnak az állandó igazoló bizottmánynak. Décsey László képviselő folyamodik, hogy egy 1861-ben általa végrehajtott vizsgálat költségei (169 írt.) téríttessenek meg neki. Kiadatik a költségvetési bizottmánynak intézkedés végett. Az elnök folytatólag jelenti, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyában két indítvány nyujtatott be. Az első igy hangzik : Indítvány : Küldessék ki egy 30 tagú bizottmány , mely a különalku nemzetiségek érdekeinek biztosítására törvényjavaslatot készítsen. Pest, 1866 ik évi márt. 9-én. Kubicza Pál, Szentiványi Adolf, Stephanides Henrik, Kudlik István, id. Plathy György, Justh Kálmán, Urbanovszky Ernő, Kuba János, Justh József, Frideczky Timóth, Zerdahelyi Incze, Csáky László, Zsámbokréthy József, Szitányi Ullmann Bernát, Geduy Lajos, Vitolay József, Madocsányi Pál, gr. Berényi Ferencz, Lehoczky Egyed, Draskóczy Gyula, Dapsy Vilmos, hg Odescalchi Gyula. A másodikat Popovics-Dessenuu János Arad megye radnai kerületének képviselője nyújtotta be . Indítvány a magyarországi nemzetiségi kérdés megoldása iránti törvényjavaslat kidolgozására megválasztandó bizottmányra nézve. Már az 1861-iki országgyűlés legégetőbb hazai belkérdésül ismerte el a nemzetiségi kérdést, melynek megoldását legsürgetőbb teendőjének tekintvén, az erre vonatkozó törvényjavaslat elkészítésére egy 27 tagú bizottmányt küldött ki ; később pedig határozatilag kimondotta, miszerint ezen ügy még az 1861-ki országgyűlés folyama alatt egyedül azért nem intéztetett el törvényhozásilag, mert az országgyűlés erőhatalommal feloszlattatott. Mostani első feliratunkban ezen ügy nagy fontossága s annak igazság és testvériség elve szerint leendő megoldása szintén kimondatott. Ugyanazért, tekintve, hogy hasonló fontosságú ügyekben a törvényjavaslat bizottmányok alati neveén'n 7 Orimit srvfiainkra nézve te, indítványozom , miszerint a nemzetiségi kérdés igazságos és testvéries megoldását tárgyazó törvényjavaslat mielőbbi kidolgozására, méltányos tekintettel a különböző nemzetiségű képviselőkre, haladéktalanul egy 30 tagú bizottság választassák , mert ezen ügy az ország nem-magyar nemzetiségű népeire nézve, halasztást nem szenvedhető, valódi élet- és önfentartási kérdést képez, — és mert ezen ügy fontossága és hordereje hazánk belnyugalmas erejét, valamint több millió polgárai legtöbb , legigazságosabb kívánalmát tekintve,— véleményem szerint semmi más kérdésnek alá nem rendelhető. Kelt Pest, mart. 10. 1866. A két indítvány kinyomatvan, legközelebb napirendre fog kitüzetni. Azután az állandó igazoló bizotmány részéről Horfán Ernő olvassa fel a bizottmány jelentését a Kende Kanut Szathmár megye n.károlyi képviselőjének megválasztatása ügyében elrendelt vizsgálatról, melyet Lator Gábor képviselő hajtott végre. A bizottmány a választás megsemmisítését véleményezi, miután a vizsgálat folytán kiderült, hogy 27 egyén nevében mások szavaztak. Domahidy Ferencz kéri az irományok felolvasását, mire az előadó legelébb is felolvasta a vizsgálattal megbízott képviselő jelentését. Következett volna a mellékletek felolvasása, azonban szót emel D o mahidy Ferencz. T. ház ! Ha nem méltóztatnak az iratok további felolvasását kívánni, én részemről ebbéli kívánságomtól elállok, mert az eddigi jelentésből már teljesen meggyőződtem, hogy a vizsgálat által bebizonyítva nincs, hogy azon 27 egyén nevében valóságosan mások szavaztak volna, mert azokra nézve csak az állíttatik, hogy a napnak bizonyos részén nem voltak jelen N. Károlyban, de hogy nem szavaztak volna, az felvilágosítva nincsen. Oly helyekről ugyanis, amelyekről az állíttatik, hogy az ottani választók nem voltak nappal Károlyban, azért mégis szavazhattak, mert például Fényből és Kétyből, mely helységek csak fél órányira vannak Károlytól, ha dél tájban nem is voltak jelen a szavazók, este hat órakor, mikor a Kende Kanut-ra való szavazás megkezdetett, már ott lehettek. Továbbá má okra nézve is, akikről az „alibi“ állíttatik, bizonylatok vannak, hogy jelen voltak és szavaztak. Ott pedig, hol a szavazatra nézve kérdés támad és sem az egyik, sem a másik részről teljes bizonylatok nincsenek, ott a jegyzőkönyvet tartom érvényesnek, azt tartom hiteles és bizonyító eszköznek. Mindezeknél fogva részemről az állandó bizottság véleményével ellenkezőleg igazolásra szavazok. (Helyeslés: Szavazzunk !) E meggyőző felszólalás folytán a ház nagy többsége, a bizottmány véleményével ellenkezőleg, Kende Kanut választásának igazolása mellett szavazott, mire az elnök határozatilag ki is mondotta, hogy Kende Kamit az igazolt képviselők sorába igtattatik. Több felveendő tárgy nem lévén, elnök az üllést befejezte. Legközelebbi Ülés : holt nap után szombaton d. e. 10 órakor. Napirend : az állandó igazoló bizottmány megválasztása és a horvát országgyűlés átiratának tárgyalása. Horvát országgyűlés, Zágráb, mart. 14. A mai ülésben elfogadtatott a vasutügyben Ő Felségéhez intézandő repraveantatio. Továbbá elhatároztatott, hogy ezután a protestánsokat, a háromegy királyság területén feltétlen vallásszabadság illeti meg; a protestáns egyházi ügyek feletti felügyelettel a politikai hatóságok bízatnak meg s a protestáns iskolák az országos törvények határozmányai alá esnek. — A „N. Fremdenblatt“-nak távirják Zágrábból, hogy Szerémmegye képviselői, Z sivko Vics és dr. Polit bizalmi feliratokat kaptak Ireg szerémmegyei község részéről. A többi szerémmegyei képviselők számára is útban vannak már a bizalmi és hálafeliratok. — Az országgyűlés elnapolása valószínűleg szombaton fog bekövetkezni. A „Debatte“ fenyegetése, hogy a küldöttség Pesten nem igen számíthat barátságos fogadtatásra, itt részvért csinált. Azért atalán ,azt óhajtják, hogy Bécs választassák a horvát magyar küldöttség tárgyalási helyéül. (A táviratozó alighanem egymaga akarja képviselni az általános óhajt.) Dunafejedelemségi dolgok. A „Wanderer-“nek írják Jassyról, hol Kuza letétetésének hírére Te Deumot tartottak, a harangokat meghúzták és a várost kivilágították , hogy a polgárság egy része Aali pasa külügyminiszterhez Konstantinápolyba ilyen tartalmú feliratot intézett : „Főméltósága ur! Az utóbbi sajnálatra méltó események, melyek a fejedelemségekben előfordultak, nagy rémületbe esték a lakosságot. A magas ottomán portával kötött régi egyezségek szerint Moldvaország elválasztatott Oláhországtól és saját fejedelmei által külön kormányoztatott. Noha gyakran háborúba keveredett egymással a két fél, a kibékülés után mégis mindenkor helyreállíttatott a külön választatás. Ami eléggé bizonyítja, hogy az unió sem a nép jellemének, sem a lakosság érdekeinek nem felelt meg. Az orosz háború után a párisi conventio sorompót vélt állítani a három határos hatalom közé a fejedelemségek uniója által. Kísérletképen tehát kikiáltatott az unió, s Kuza annak alkotmányos fejedelmévé megtétetett. Azonban eléggé kimutatá ezen átalakulás gyengéit, — mely csak nagyravágyó és zsarnoki czélok elérésére szolgálna eszközül, — az a szenvedésteljes hét esztendő, amibe ezen önhatalmaskodó fejedelem alatt tölténk, ki a legszentebb politikai jogokat lábbal tapodta. Minélfogva alulírottak a papság, a birtokosok, és a kereskedelmi felekezet nevében kérik az 1858-iki párisi szerződés rehabilitálását, mely a két országnak két benszülött fejedelem alatti szétválasztatását megállapítja, mint azon időben in«ub v/mvío’i»* « * —4—Allak nagyméltóságodat, terjeszsze elő kívánságainkat ő felségének a szultánnak, oly czélból, hogy az minden ad hoc bizottmá iynyal közeltessék amely későbben hazánk sorsának meghatározásával leend megbízva.“ (Következnek az aláírások.) A bukaresti „Romanul“ legközelebbi sámában igy nyilatkozik : Több hirlap állítja, hogy a flandriai gróf nem szándékozik elfogadni a koronát, melylyel meg kináltatott; mi ellenben úgy tudjuk, hogy a mennyiben ez lehetséges, hajlandó az elfogadásra. Páriából is vettünk magán sürgönyöket, melyek arról értesítenek, miszerint Ausztria és Franciaország kijelentették, hogy az unióért s be nem avatkozásért kezeskednek, föltéve , ho hogy nem találkoznak a románok között árulók, kik a rendet megzavarják, s a haza elvesztéséért életökkel adóznak. Meg vagyunk győződve, hogy árulók nem fognak találkozni. A flandriai gróf elfogadandja a koronát, s ellenkező esetre azon hitben vagyunk, miszerint olasz, sőt franczia herczegek is fognak találkozni,akik készeknek nyilatkozandnak a korona elfogadására. Csak akarniok kell a románoknak, sövid idő múlva — legfölebb egy vagy két hónap alatt —■ létezni fog Románia. Ezen nyilatkoása a bukaresti félhivatalos „Romanul“-nak anyival inkább figyelembe veendő,minthogy a „Romanul“ tulajdonossá minisztérium tagja s így mdjában áll a legjobb fonásból meríteni. A hivatalos ,Monitorul“ legközelebbi számának nemivatalos része élén ez olvasható : „Több lap közi, hogy a flandriai gr. e magassága I. Fülöp nm fogadta el Románia koronáját, melylyel mgkináltatott. Positiv tudomásunk szerint ezeink teljességgel alaptalan.“ Vidék levelezések. Fisza Várkony, mart. 3. Kis községünk s megértvén akor intő szavát, s lelkesítve értelnibjeitől olvasó egyletet alakított olyformán, hig minden évnegyedben fizetnek a tagok 50 rt, mely összegből a „Hon“, „Üstökös“, „Magarország“ és „Nagy Világ“ meg is rendeltete s már jan. 1-je napjától olvassuk azokat. Az. J. ur által készített alapszabályok elfogadtató, jelenlegi hivatalnokai az egyletnek, elnök T. Böszörményi József, jegyző : Gáti Imre táté, pénztárnok : Bak Sándor urnak. Nem lehet emés nélkül hagynom, hogy olvasó egyletünk rialakulásához, helybeli birtokosaink pártfogás legnagyobb mértékben járult, mivel mindnyájan tagjai lettek, és még Plathy Zsigmond ur a „esti Naplót“, „Bolond Miskát“ rendelkezésünke bocsátotta — B. és Sz. urak ígéretét is birjukhogy a „Vasárnapi Ujszkot“ járatni fogják, my szives áldozatokért köszönt*: az illető uraknak— helységünkbe 25 példánynál több ujság 11 ; tagja eddig olvasó egyletünknek 35 van, s földmivelő tagtársaink a legszívesebben hallatják fölolvasásainkat, visznek magokkal haza paládjaik körébe tapasztalást, és igy eleje van éve a sok mende-mondának, mi újság olvasás nélkül sokszor oly csodákat tud regélni — hatalom alatt és kovács műhelyben. Mi Csak erőt, egészséget, ingathatlan hazafiúságot kívánhatunk és kívánunk azon nagy férfiainknak, kik a haza alkotmányát nem csak elvben, de gyakorlatban is ki akarják küzdeni. Adja Isten, hogy mi odébb küzdhessék is ki. Febr. 5-én a ref. iskola javára bált adtunk, mely azonkívül, hogy jól is mulattunk, némelyek a kivált P. S. és Sz. P. urak áldozatkészsége folytán 33 ft 50 krt jövedelmezett. G. I. egyleti jegyző, Alsófehérmegye, mart. 9. T. szerkesztő ur! Tegnapi levelem kiegészítéséül sietek a vingárdi követválasztás eredményét közölni. , , Mint tegnap is iráni, a közvélemény követjelöltje Boér János volt ; ennek ellenében a bujtogatás Axente Juan Leveut állitá fel. A szavazás eredménye következő: 1698 jogosult közül megjelent és szavazott 1014, még pedig követezőleg : Axente kapott (különféle varlatáikban) 42 szavazatot, Jonu Axente kapott 228, Axente kapott 209, Szente Jonu kapott 7, Juonu Arxentea kapott 20, Asentea Jonu kapott 22, Arxentea din Belgrád kapott 30, Assente kapott 31, Sentea kapott 6, Axente Severu kapott 6, Domnu din Belgrad kapott 1 , Axente Brasilia kapott 3, Axente Blasius kapott 1, Barnutiu kapott 1, Gazda kapott 1, Gaetanu kapott 1, Mariasa fispánu (főispán ) nsga kapott 1, Domnu vicispanu kapott 1, Domnu János kapott 1, Juan din Balgrad kapott 1, Domnu baron kapott 1, Senkinek kapott 1, Juan kapott 1, Mangesina kapott 60, Boieru Mihály kapott 2, Boér János kapott 273 Boér alispán kapott 12, Boér kapott 71 szavazatott. A szavazás eredménye szerint egyik félnek sem lévén határozott többsége, intézkedés létetett egy új választás foganatosítására. 1. 1. Ungvár, mart. 8. Miként a késő dér, a tavasz rügyeit, akként hervasztá el lelkünk kedves reményeit a királyi leirat, mely minden, hazánk sanyarú helyzetének javulásában rejlő örömeinket tönkre silányitott ; —s ez annál fájdalmasabb hatást gyakorolt reánk, mennél inkább a fejedelem előzékenysége reménylenünk engedé, hogy a nemzet legbensőbb sziveréből jövő országgyűlési feliratunk meghalgattatni fog — hogy szentesített s már a nemzet testében vérré, és hússá vált tövények, nem névleges, nem elvileges, hanem valóságos és tényleges jogfolytonosság alapján helyre állitatni fognak, s a nemzetnek alkalom fog nyujtatni hűségének, bizalmának nagyobb mérvben lehető tanúsítására. — Fájdalom ! a megpróbáltatás napjai még le nem jártak — a pénzügyi közegeknek eget verő, és sehol nem orvosolható igazságtalan zaklatásainak nem akar ütni az órája, a depauperatio systhematicus haladásban van milliók meggyőződése, óhaja, még mindég egyesek csalhatatlanság eriteronja alatt megszületett meggyőződéseknek alárendelve, — a minoritás egyesek, szenvelgik a valót, igazat, és jót egy nemzet ellenében, mely magának soha rosszat nem kívánhat, s hogy másnak sem kíván, sőt hogy a jót másokkal is testvériesen megosztani kész — a nemzet felirata, elég melegen nyilvánította — a történet pedig fényesen igazolja hogy a mit e nemzet kimondott, adott szavát saját hátrányával is megtartotta, beváltotta mindég, járna is — egyesek, kormány férfiak részéről történt annyi csalódások után, hol a támasz mégis inkább ezeknek, mint a nemzetnek szavában hinni és bízni ? —az indokolatlan bizalmatlanság akkor, midőn bizalmat keresünk, — akkor, midőn a nemzet oly szeplőtelen őszinteséggel tanustsá a kormány irányában, s viszont várta is azt. — Nem akarunk recriminálni, elfojtjuk, — szivünk mélyére szorítjuk le nehéz fájdalmainkat, melynek emésztő mérge ezrek szivét tőtte meg, s vitt a sir ölébe már, — némán szenvedünk, mert nem mondtunk le a reményről, hogy a kormány a fejedelem magasztos ihletségében meggyőződik lehetőségéről annak, mi annyira lehetetlennek látszik — meggyőződik újra inopportunitásáról annak, mi ha opportunitás lett volna is, mi annyira túlélte opportunusságát, — sok képzelt lehetetlenséget legyőzött már a szilárd akarat — csodákat műveit — egy nemzet pedig légiörhetlen, ha egy akarat lelkesíti. Megyénk élete egyhangú, buskomor, tespedő, nem lévén nyilvános összejövetelünk, a szivekbe zárt, s mindnyájunk némaságában nyilvánuló érzelmeket szükségesnek találtam e megye részéről jelezni, nehogy qui tacet consentira videat ur, mégis zilált, elzsibbadt társadalmi életünk el ne fenésedjék egészen, dr. Turner Ferencz ur feláldozó fáradozásainak sikerült egy műkedvelő színtársulatot összeállítani, mely vasárnaponkint mulattatja a közönséget, gyalulja a társadalmi ferde kinövéseket, mégpedig jótékony czélra. Az előadások kellemeinek oroszlány része a nemeskeblü hölgyeké, kik között Ruttner Etel kisasszonyban egy ismeretlen drámai tehetség nyilvánult, meglepő játéka meggyőzte a műértő közönséget, hogy bármely vidéki színtársulatnál, már jelenleg is, elsőrendű drámai személyesítővé agradiálható,de ebből keveset vonhatunk le Kelemen Ilka, Őri Ilka, Lőrinczy Ernesztin és Beszterczei kisasszonyokra nézve is. Dalárdánk is van, mely azonban még mindig a vajúdás korszakát éli, alapszabályai az 1852-ik évi ostromállapotban kelt patens szerint módositatni rendeltettek az 1866-ik évi alkotmányos évben. S hogy keserűséget leheltő soraim következetesebbek legyenek, mint némely emberek, megemlítem még, hogy 1. év febr. 28-án temettük el Bernáth Zsigmond országgyűlési képviselőnk nejét, a női erények példányát, Bay Katalin aszszonyt, az egész megye értelmiségének gyászkísérete mellett; — a szívből eredő egyszerű gyászjelentését a megözvegyült férjnek, mint a tiszta szeretet mesterkéletlen fájdalom, s férfias megnyugvás hű tükrét ide igtatom : „Életem párját JEBst y IA .s»-*.«' xuSsal, folyó évi február 28-án kellett eltemetnem. Életének 63-ik, igen boldog házasságunk 44 ik évében. , Négy nő, két figyermekeimmel, és tizenegy unokámmal siratom házam romlását. De el kell némulnunk, mert ez volt az Urnák akaratja. Tarnóczon, mart. 2 án 1866. Bernáth Zsigmond.“ R. 1. Sziget. takló mart 12 Az ommodus Gergei gzívével a. i.a I fergeteggel köszöntött be A szép idöjáásnak ily rideg fordulatát közönyösen vettük, azt hivén, hogy ez a téli időszak utolsó felvonásának zárjelenete. Hogy mit fog elseperni tőlünk e viharos nap, meg sem álmodunk, és kétségen kívül e sorok olvasója sem tudná azt egyelőre csak távolról sem sejteni. Elmondom tehát, hogy ezt, mint szomorú korszakunk egy jellemző adatát feljegyezhesse a történelem is. Reggel 8 órakor megperdült a dob a falusi híradó, s jelentetett, illetőleg parancsoltatott a lakosságnak, hogy kiki a mit adóhátralékának fedezésére zálogképen kijelölt, a községházhoz vigye, hogy ott rögtön árvereltethessék. Valamint ugyanis országszerte mindenütt, úgy nálunk is felette nagy az adóhátralék, mintegy 12 ezer forintra rúg e 2 ezer lelket számláló községben. Az adóexecutió itt is időzött ugyan, de sikeretlenül,mit látva az adóhivatal,az adóexecutorokat elrendelte innen, hanem azt kivánta, hogy minden hátralékos valamely pénzzé tehető ingóságát írassa be zálogképen. A lakosoknak egyéb pénzzé tehető ingóságuk nem lévén, a gazdálkodás folytatására nélkülözhetően járó jószágaikat, lovakat, ökröket, teheneket írattak zálogul , s ma csaknem sírva vezetik a községházhoz , hogy ezektől is végkép megváljanak, hogy elvegyék tőlök, miért? az adóért! Ilyen időt hozott ránk ime a viharos Gergelynap ! „Mit fogsz most csinálni szerencsétlen nép! Orroddal túrod e ezután földedet? vagy magadat fogod az eke elébe, hogy megtermeszthesd évi kenyeredet? ezek a gondolatok támadhatnak e szomorú dolgot szemlélők fejében. Az országgyűlés együtt ül, a nép sóvár reménynyel tekint feléje , de az ily említettem féle jelenségek egyrészről, a válaszfeliratra adott leirat más részről elvették reményét, s már-már azt hiszi, hogy a hongyűlésre képviselőit hiában küldötte, hogy azoknak a nép érdekében a haza jólétére teendő felterjesztéseik soha sem is fognak meghallgattatni. A nép természetes józanságánál fogva fel tudja fogni,hogy az összmonarchia jóléte fó tekintetet érdemel , de úgy van meggyőződve, hogy az összmonarchia jóléte az azt alkotó országok jólététől függ , s ennélfogva nem bírja belátni, miért késleltetendő az egyes országok kielégítése? A nép ragaszkodik az 1848-ik év vívmányaihoz, azok — bár kevés ideig volt is élvezésében — vérébe mentek át, s azok életbeléptetése nélkül nem érezheti magát kielégítve. Azon állításra, hogy az 1848. törvények a viszonyok nyomása alatt létesültek, ezt feleli: épen azért szükségesek, mert valamint egyeseknek, úgy nemzeteknek is épen a fenlforgó körülmények szabják meg sokszor elodázhatatlanul a teendőket. Most is a viszonyok nyomása kívánja; tehát a viszonyok által 17 év múlva is igazolva van , hogy mindannak életbe kell lépnie , mi 1848 ban megadatott a nemzetnek. Mert különben mi lesz a jelen körülmények között — ha ezek még tovább is tartanak, mi lesz a népből, mi lesz az országból ? hová sülyed, nem mondom a vagyonosság, de csak az adóképesség is ? és hová sülyed az erkölcs ? mert paupertas est magna meretrix. Nem lesz-e oda kényszerűvé a nép, ha a jelen viszonyok nem orvosoltatnak, hogy mivel neki nincs immár semmije, kinyújtsa kezét azért, akinek még van valamicskéje ? nem lesz-e ebből iszonyatos rendbomlás, fejetlenség, és Isten tudja mi ? Most is a higgadt szemlélő észlelheti már e borzasztóságok előleges kórjeleit. Az irigykedések, kötelezkedések, békételenkedő hajlamok, hivatalos tekintélyekkel iszéle, és több efélék napirendűek ; s mindezekről már csak egy lépés kell, és oda jut az ország, mitől mindnyájan, de főként maga a kormány is retteghet. Itt gyors segélyre, gyors orvoslásra van szükség ! s nem lehet eléggé az Isten szent szerelmére kérni minden illetéket, hogy ne késleltessék csak egy perczig is létre jöni engedni mindazt mi, a jelenlegi szenvedhetetlen viszonyoknak közremény szerént véget vetendi. Vajha figyelembe vennék ezt a kormányférfiak, és a kegy teljes szívet mutató Fejedelmet leplezetlenül jólértesítenék a nép szomorú állapotáról, és kielégítenék a köz óhajt inkábba mint holnap-. * Külföld, Belgium. Brüssel, mart. 11. (A kamara ülései. Élőin, marha vész - kölcsön.) A hadügyi budget feletti vita utolsó részei nem igen valának érdekesek. Több érdekkel bír azon tény, hogy csak 47 tag állott fel Chazal költségvetése mellett, 12 nem szavazott a kormányra nézve épen nem kellemes indokokkal támogatván némelyik visszatartózkodását, hogy a kéz tagjainak alig egy harmadrésze hagyá helyben a költségvetést. Élein, a mexikói császár kabinetfőnökét ma fogadta el a király, s a napokban innen Párisba megy. Hallomás szerint a kormány 70,000 franknyi kölcsönt fog közelebb kérni, a marhavész által okozott költségek fedezésére. Olaszország. (A nemzetközi statistikai congressus Garibaldi és Mazzini névnapjának megünneplése.) A hatodik nemzetközi statistikai congressusnak K lorenezben megtartását nemcsak hogy megengedte a király, hanem annak elnökéül Humbertaget nevezte ki. — Palermoban f. hó 19-dikén nagyszerű ünnepélyességgel készülnek Mazzini és Garibaldi névnapját megtartani. Az intézkedő bizottmány Németország szabadelvű fiait is meghívta az ünnepélyben való részvevésre. A szabadelvű németekhez intézett felhívás egyebek között ezt mondja : „Olasz- és Németország még tegnap viszálkodtak, de holnap már testvériesen kezet kellene fogniok, a világosság, haladás és polgárisodás terjesztésének érdekében.“ Végszavai pedig ezt mondják a felhívásnak : „Németország nemes fia* ! Ti akik menhelyet adátok a mi nagy száműzött hazánkfiainak, egyesüljetek ez évben velünk, azon ünnepély dicsőítésére, amely Palermóban mártius 19-én fog megtartatni. A ti politikai munkás- és művészegyleteitek, a ti szabad sajtótok ám képviseltessék magukat] közöttünk, hogy megláthassa Europa Mazzini és Garibaldi Józsefben a Német- és Olaszország közötti solidaritás jelvényét.“A nemzeti kölcsönre Rómában is gyűjtetnek aláírások, s minden arra mutat, hogy a római lakosság fényes bizonyítékát fogja annak kis idő alatt adni, hogy mily nagy a különbség azon kedv között, mely a Péter fillérek szaporítására merül fel itt ott, és azon lelkesülés közt, mely a nemzeti czélokra való önkéntes adakozásra buzdítja Italia fiait. ’ Táviratok. Prága, mart. 14. A zailó-fildiszén Schittenhofenben nagy mérvre terjeszkedik'. C albaok