A Hon, 1866. március (4. évfolyam, 48-74. szám)

1866-03-28 / 71. szám

71-ik sz. Szerda, márti­us 28. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra........................ 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................. 5 frt 25 kr. 6 hónapra.............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is,mindenkor­ a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7­ik szám 1-ső emelet. Szerkeszti lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 18. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . . . 7 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivata­lához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden küld­­emény a szerkesztőséghez intézendő­ Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás AJC-Aite negyvenévi folyamilva-Előfizetési díj : ápril.júniusi folyamára......................5 forint 25 kr. „A HON“ szerke­p kiadó hivatala. Is KÖT, MAHTJU§ 27. Politikai Szemle. (U). A „Presse“ azt állítja, hogy a nap égető kérdése, tudniillik az osztrák porosz viszály, a legmerészebb találgató politiku­sokat is kétségbe ejti. Szerinte a legko­molyabb aggodalmak csaknem minden órában váltják egymást a béke fentartása iránti legkedvezőbb reményekkel. E lap­nak jól értesült diplomatiai forrásból a következőket írják a helyzetről : „Azon feltűnő csend, mely a legújabb időben az osztrák-porosz viszályban uralkodik, lát­szólag igazolja némileg a viszály békés megoldása iránt táplált reményeket. Jól értesülő körökben azonban azt hiszik, miként­ nem bízhatni sem Bismarck gróf látszólagos passivitásában , sem pedig a berlini félhivatalos lapok pillanati mérsékelt hangjában. A Poroszország elleni gyanakodást folytonosan ébren tartja először is Go­vone olasz tábor­nok Berlinben léte , a­kiről igen jól tudják Bécsben , hogy e pillanatban legkevésbbé szándékozik a „dicső had­sereg“ katonai intézményeit tanulmá­nyozni. Bécsben nem kételkednek berlini irányadó körök komoly harczvágya fö­lött, s azt hiszik, hogy azonnal elindítta­­tik az ultimátum Berlinből, mihelyt csak némileg is érezni fogják, hogy annak kellő nyomatékot adhatnak. De úgy lát­szik, miként még nincsenek ezen helyzet­ben, s főként sok érv szól azon nézet mel­lett, hogy a do­lgokat sokkal józanabbul né­zik Florenczben mint Berlinben, s hogy Bismarcknak még mindig nem sikerült az olasz kormányt arra bírnia, hogy az ege­ket ostromló poroszokkal élethalálra szö­vetkezzék. A florenczi kabinetet azonban — nem említve Európa közvéleményét — főként Francziaországnak a háborútól vonakodása bírhatja ezen határozatlan magatartásra.“ Ezen felfogás szerint te­hát — véli a „Presse“ — Olaszországtól függ: kitörjön-e vagy sem a német polgár­háború. így áll a dolog a berlini irány­adó körök német érzülete s annyit ma­gasztalt conservativismusa mellett. Miután a „Presse“ diplomatiai forrás­ból merítő tudósítója fontosságot tulaj­donít Govone tábornok berlini küldetésé­re, megemlíthetjük mellesleg , ki legyen ezen olasz katona. Az „Ind.­beige“ azt írja, hogy Govone táborkari tiszt volt a­z olasz hadseregben a krimiai hadjárat alatt. Jelenleg a legbarátságosb viszony­ban áll a franczia táborkarral, s mint mondják, igen bizalmas embere Lamar­­mora tábornoknak. Az „Ind. beige“ azért közli ezen részleteket, mert azok érdeke­seknek látszanak, azonban nem akarja annak bizonyítékául felhozni, hogy tit­kos véd- és daczszövetség léteznék Po­rosz-, Franczia- és Olaszország között. Ezt megjegyezve, menjünk tovább a hely­zetre vonatkozó tudósítások közlésében. A „Neue fr. Presse“ úgy látja, „hogy az osztrák-porosz viszály e pillanatban nem a kabinetek, hanem az udvarok k­özti alkudozások stádiumában van, ott pedig a titkot a legszigorúabban őrzik. Az ily alkudozások eredményeit lehetlen belátni, mert azok nem jöhetnek számításba. Mit várhatni azoktól, megmutatta Olmütz 1850-ben s Gastein 1865-ben. A porosz kabinet egyelőre felfüggesztette utolsó javaslatainak elküldését Bécsbe, mintha be kellene várnia az udvarok egyezkedé­sét s ennek eredményét. Ha ezen alkudo­ - zás eredménytelen marad , akkor a hely­zet ismét fenyegető alakot ölthet , mert azon eszmével, hogy az annexiót elejtsék, Berlinben nem barátkozhatnak meg.“ A „Debatte“ így ír : „Jóllehet semmi oly jelenség nem merült föl, mely a hely­zet lényeges változását bizonyítná, mégis állíthatni, hogy most a békés áramlat a túlnyomó. Remélni látszanak (csak lát­szanak !), hogy a Berlinből várt javasla­tok vagy indítványok meg fogják enged­ni a diplomatiai alkudozások tovább foly­tatását. De ezen remény valósulására nézve szükséges, hogy azon indítványok ne álljanak kizárólag valami kárpót­lási összeg ajánlatából. (Tehát nem elég a pénzbeli kárpótlás — hozzá még bir­tokbeli is kivántatnék.) Téves azon véle­mény, mintha Austria most valami vég­leges állapotra akarna jutni. Nézetünk szerint nyugodtan megmaradhat a mos­tani status quo mellett, s Poroszországnak engedheti egy definitívum kezdeménye­zését, minek elfogadhatását megítélni itt (Bécsben) kellett hogy fentartsák.“ Lássuk most, miként vélekednek po­rosz részen a helyzet felől. A „Köln. Zig“ félhivatalos levelezője ezt írja : „A békés kilátások némileg, leg­alább külsőleg, támogatást nyertek azon Bécsből érkezett, de nem biztos hír követ­keztében, hogy Ausztria felfüggesztette katonai készületeit. Mindenesetre érdekes volna, ha a császári rendelet — mint a hamburgi lapnak Bécsből írják — felfüg­gesztene oly készületeket, melyeket a „Wien. Abdp.“ csak az imént mondott nem létezőknek. A tényleges felfüggesztés a porosz ellenkészületeket is szükségtelenek­ké tenné. De ezzel a válság nincs elenyész­­tetve. Már kezdetben azon, előre nem lá­tott esélyektől függő kérdés : háború-e vagy béke ? talán kevésbbé volt fontos, mint az : mi vége lesz a mostani bonyo­dalomnak ? Némelyek könnyen tudják ismételni, hogy a háború valószínűtlen, s ebben a legnagyobb rész véleménye ta­lálkozik ; de kérdés, ha a készületek mind­két oldalon felfüggesztetnek, az egész lármának nem lesz-e következménye s megmaradand­ e egyszerűen a gasteini egyezmény mellett? Ez valószínűtlen. Ha Ausztria látszólagos védelmi állás­ba vonul vissza, a particularisták agi­­tatiójának folytatólagos támogatásával, s anélkül, hogy részéről egy lépés is történnék a definitívum helyreállításá­ra : akkor az összeütközés valószínűleg csak rövid időre van elnapolva. A viszály ez esetben — s ezt nem nehéz előrelátni — nem­sokára még nagyobb erővel tör­ne ki. Nem nézzük a dolgokat sötét szemüvegen, de nem ringatjuk magunkat semmi idő előtti biztonságban. A hosszú provisoriumba visszabukás, mint megje­gyeztük, alig várható. Azt pedig még ke­vésbbé lehet hinni, hogy a herczegségek csatlakozását illető porosz czélzatokkal valami fordulat következtében felhagyná­nak, s azok, kik ilyesmit várnának, ön­magukat fogják megcsalni.“ Végre a helyzet teljes illustratiója vé­gett ide jegyezhetjük azt is, mit ír a po­rosz „Corresp. Stern“: „A kárpótlási hí­rek folyvást keringenek, de azok csak hírek és a képzelődés játékai; furcsának látszik Európa új térképe, melyet egy olasz lap rajzolt. Tehát Olaszország kap­ni fogja: Velenczét, Istriát, Tyrolt, Sa­voy­át és Nizzát; Oroszország egész Len­gyelországot Posennel és Gácsországgal ; Poroszország az összes német államokat; Francziaország Schweizot és Belgiumot; Izland elszakittatik Angolországtól s köztársasággá le­sz­­ Roma, melynek pa­lotái a pápának maradnak, erkölcsi fővárosává lesz egész Európának. A pápa érdíjt kap, melyhez minden nemzet hoz­zájárul, s 1870-ben egy nagy congressus tartotik Romában, s az egész Europa résztveend a közös jog fölötti tanács­kozásban. A „Corresp. Stern“ nem említi nevét azon olasz lapnak, mely ez új térképet rajzolta, úgy látszik, hogy az olasz geo­­graphus igen jó indulattal viseltetik Po­roszország iránt, s terve nem szülhe­tett visszatetszést Berlinben. Egyébiránt Párisban és Sz. Pétervárott ép oly ke­véssé neheztelhetnek reá mint Florenczben. (1) A kormány képviselve lesz a 67-es bi­zottmány előtt. Az „Oesterr. Zrg“ keddi száma, hosszú és mint minden jel mutat­ja, igen elhatározó körökből származó félhivatalos czikket hoz, mely Andrássy Gyula grófnak a „Pesti Naplódban meg­■ jelent czikkével foglalkozik. Nem tartoz­­hatik hivatásunkhoz egy­ más lapban meg­jelent polémiába avatkozni, s így a vitá­ból csak azon két eszmét ragadjuk ki, mely általában nem csak a párt­lapokat, de minden magyart egyenesen érdekel. Az „Oesterr. org“ a sept, pátensben kijelölt „szabad pályá“-nak következő ér­telmet tulajdonít. — „A „szabad pálya“, melyet a kor­mány a sok oldalról megtámadott, de az­ért el nem mellőzhetett sept, manifestum­­ban kijelölt, a kiegyezkedés pályája, me­lyet nem lehet úgy értelmezni, hogy még az egymással ellenkező jogigényeknek is azonnal elég fog létetni. A sept, mani­festum értelme, hogy az egymással össze nem férő, s egymást helyéből kimozditó jogfolytonosságok minden oldalról siszk­­­oztattak, hogy igy egy egészséges pra­xis számára tért nyelvén, s egy összes ál­lami alkotmánymű jöhessen létre, mely alatt minden osztrák népnek igazolt kivá­­natai és törekvései kielégittessenek.“ -------­Az „Oesterr. Ztg“-nak ezen doctrinaját Magyarország soha el nem fo­gadhatja. Hogyan? a sept. manifestum, mely a febr. 26-ki pátenst siszírozta, egy­szersmind minden jogfolytonosságot, s e között a mienket is siszírozta ? Tehát ta­bula rasa állana már előttünk ? Új alap­­szerződésre hívják fel az országot? azt mondván, hogy e pillanatban semmi jog sem létezik többé, hogy a magyar ősi jog csak úgy, mint a mi jogainknak praeju­­dicáló octrogált felir­­adta, egyaránt el van törölve, hogy Magyarország, mely a laj­­thántúliak belügyeibe nem szeret avat­kozni, de maga sem szívelheti, ha mások dolgainkba avatkoznak, egy új osztrák Ge­­sammtverfassung tervének javaslatára szó­­líttatik fel? A­mely perezben Magyarország ezen feneketlen érvénybe vetné magát, rögtön megszűnnék szerződéseken alapuló jogok birtokosa lenni, s nem lesz egyéb, mint egyszerű osztrák provincia, országgyűlé­sünk pedig, mely királyaival kötött szer­ződéseket, melynek beleegyezése nélkül nem volt szabad adót kivetni vagy kato­nai újonczokat szedni, ezentúl csak amo­lyan lajthántali „Landtag“ lesz, mely arra, hogy vele alkotmányosdit játszanak, igen komoly és költséges dolog volna; de hogy abban az alkotmányos szabadság és törvényhozási függetlenség garantiáját találhassuk fel, azt hinni higgadt észszel teljes lehetlenség.) ------Egy második újság, a­mit az „Oesterr. Zrg“-ból kiolvastunk, a követ­kező: Andrássy Gyula gróf a „Napló“­­ban aggódott, hogy a „közös ügyeket“ tárgyaló bizottmány munkálódni fojt, de nem lesz a ki értesítse, mivel lesz a kor­mány s a monarchia másik fele kielégít­ve ? Ezen aggodalomra a nevezett félhi­vatalos közlöny válaszolja : „Meg vagyunk győződve, hogy a kor­mány ezen szemrehányást nem fogja meg­­érdemleni. Mert ha nem volna is kívánsá­ga és kötelessége a 67-es bizottmányban a kiegyezkedési javaslatok minden stá­diuma fölött nyilatkozni, ezt már csak a politikai szükségesség elvénél fogva sem kerülheti ki.­­ (Ez annyit tesz, hogy a 67-es bi­zottmányban a kormány részéről eddig tudva nem levő név év czim alatt kb­. biztosok fognak megjelenni. Azt hisszük azonban, hogy a bizottmány az ország irányában nem felelős ily kir. biztosok tekintélyére sem sokat fog építhetni, s egy pár uj arcz megjelenése körünkben, még nem lesz képes minket törvényes ál­lásunk sánczaiból kiédesgetni.A törvény egyaránt szent, sérthetlen. — A kormány követve a lélektan szabályát, nyílt homlokkal áll a nyilvánossággal is, felelősséggel szemközt, mert a haza közbol­dogsága felett sáfárkodni a mily megtiszte­lő feladatnak, úgy arról számolni legfőbb erkölcsi kötelességnek ismeri, jól tudván, hogy ha a körülményeik hatalma a kor­­mányrudat más kezébe juttatja, neki fen­­marad a jog: őrködni a közjó s azt ke­zelő kormány eljárása felett, s ezzel az erkölcs- és jellemtannak is elég van téve. Öntudatunk előbb-utóbb azon szer­zeményben találja fel jutalmát, melyet az erény és jellem szeplőtlensége nyújt, s mert az erény és jellem vezérelte kor­­mányférfiút a nemzet becsülése kiséri, el van érve a czél — a bizalom — mely­nek nemzet és kormánya közt léteznie kell. Azon férfiak, kik az ausztriai birodal­mat — különösen pedig a magyar állo­­dalmat 1z évek során kezelték, vagy in­kább lábbal tiporták, semmivel nem fog­lalkoztak kevésbé, mint lélek, erkölcs és jellem tanulmányozásával. — Hol egy tör­vényesen uralkodott , birodalomszerte jóságosnak tisztelt, s még életben levő fe­jedelem törvényei, intézkedései egy toll­vonással semmiseknek mondattak ki, en­nek’uralkodói jogosultságával egyszers­mind egy nemzet ezer éves törvényei, szer­ződései, és intézményei könnyűszerrel fél­revettettek , hol egy nemzet ősi ezeréves múltjának örökségéből mesterkélten kita­szítva, önvédelmi térre kény­szer itt­et é­k, hogy forradalmi vád alá vétethessék s felet­te a jogeljátszás bölcselete zsarnokoskod­jék; hol egy fiatal herczeg, mellett ki min­den tulajdonokkal felruházva van nagy fejedelemmé lenni, kit egy nemzet imá­­dással határos szeretettel kért királyául, az európai szédelgés közepette trónra lép­tetvén, az oly könnyűvé válhatott kibé­­kítés, kiegyenlítés tanácsa helyett ellen­kező politika juthat érvényre, hol egyszer alkotmány váltja fel az absolutizmust, majd ismét ez lép helyébe amannak, kor­mányférfiak és alárendelt hivatalnokok egyikre úgy mint másikra esküt tettek, és e vallásos cselekvényt kenyérkereset szolgálójává teszik ; hol nemzetiségek egy­más ellen mesterségesen feluiszíttattak, be­­tölthetlen reményekkel ámittatnak; hol szó- és sajtószabadság száműzettek, idegen kormány közegek ékeltetnek be, árulk­o­­dások, leskelődések, gyanúsítások kenyér­­keresetté lettek, hol az egyszerű, de őszinte, becsületes nép a kétszínűség, tettetett alá­zatosság, hunyászkodás és alattomosság örvényéhez vezettetek, szóval, hol minden romba döntve van , ott lélek-, erkölcs- és jellemtannak nyomait és oktatásait nehéz feltalálni. És mégis tekintsünk végig e hazán, e nemzeten. — És aki lélek-, erkölcs- és jellemtanulmányait érvényesíteni tudja és akarja, — a ki szándékosan nem zárkózik el az örök igazság, és örök világosság elől, — a ki nemcsak felfelé tekint, hanem a milliókat is tekintetbe veszi , tisztelettel­jesen elismerni kénytelen—­hogy e nemzet a történelmében példátlanul keserves múlt­ját feledni tudja, remegő érzelemmel köze­ledik királyához, vallásos kegyelettel függ királynő asszonya minden szaván, s hinni, remélni tud, — de mindezt önállóságának, függetlenségének, alkotmányos létele biztosí­tásának eszméjéhez köti, mert ebben látja királyi trónjának fényét, hatalmát, dicsősé­gét, egyszersmind ezeréves őseitől öröklött nemzeti lételének ezeréves unokái számára fentartását, biztosításását. Soha nem tanúsította nemzet kibékülési hajlamának, annyi őszinte jelét, mint a a mult évi húsvéti szózat óta a királyi leira­tig e nemzet nagyja és apraja szivében hordott, ajkain nyilvánított és tettekben tanúsítani kész volt. A korszerűség, alkalomszerüség-politi­­kának hivei, kiknek kezében most e haza sorsa van, lehetetlen, hogy mindezt ne lát­nák, ne tudnák, s a nemzet ezen jellemé­nek — mig újabb csalódás meg nem in­gatja — meghozni ne akarnák azon kö­telességet, mely­ ily érzelmeket mindenkor megilleti. Ragadják meg a lélek-, erkölcs- és jel­lemtan oktatását, bízzanak, higgjenek, s meg lehetnek győződve, hogy a jóakara­tának és készségének elvitázhatlan tanú­ságot adott király, a nemzet jogos kívá­nalma teljesítése, illetőleg a kormányok által elidegenített jogának visszaadása ál­ Magyar Tudom. Akadémia. E hó 2- án a phih törv. és tört. tudományi osztály tartott ülést. Értekeztek : V­e­n­i­n­g­e­r V­i­n­c­z­e 1. t. „A bankügy theóriájáról,“ S­c­h­w­a­r­c­z Gyula 1. t. „A magyar biro­dalmi összes gymnasiumok legújabb statisti­ájá­­ról, végül a titoknok a folyó és összes ülési tár­gyakról tett jelentést. Veninger nagyérdekű értekezésében a jegybankok és depozitbankokkal foglalkozik, s előadja, hogy a bankügyben másfél század ta­pasztalata áll előttünk. Fejtegeti azután a bank­jegy elméletét. Szerinte a bankjegy nem mond­ható pénznek, mert hitele minden pere­ben föl­­mondható, hanem csak pénzsurtogatum , és a váltónál nagyobb fontosságú hitelpapír. Fejtegeti azután az állam­papírpénz és bankjegy közötti különbséget. Megemlékezik az 1848/9-ben ki­adott magyar papírpénzről is,és áttér amaz állítá­sa indokolására, hogy a bankjegy kiadása nem fejedelmi jog, és bankjegyet csak parlamenti en­gedély folytán lehet kibocsátani. Említést tesz a takarékpénztárakról is, melyek depozitbankok lévén, nem helyeselheti, hogy azok ingatla­nokra is kölcsönöznek, mert megtörténhetik,hogy tömeges rögtöni fölmondások fizetésképtelenekké tehetik azokat. Schvarcz Gyula nem kevesebbé ér­dekes előadásában a magyar birodalmi gymna­siumok legújabb statistikai kimutatását köz­li, melyet adatai bősége és pontossága után ítélve épen annyi fáradsággal, mint ügyszeretet­tel állított össze. Nagyterjedelmű előadásából érdekesnek tart­juk, hazai művelődésünk átnézetének tekinteté­ből, közölni a következő kivonatot. A magyar birodalombeli gymnasiumok állásá­nak statistikai átnézete 1863/4ről: I. Táblázat. 1863/4-ben: az összes magyar birodalombeli gymnasiumok száma legalább is 166 volt, a ta­nulók száma pedig legalább is 30,383, 5858­0 mföldnyi kiterjedés és 14,780,000-nyi lakosság mellett ; ugyanakkor, míg Poroszországon az összes gymnasiumok és progymnasiumok száma 172, gymnasiumi és progymnasiumi tanulók száma 45,403 volt, 5103 □ mföldnyi kiterjedés és 18,476,500-nyi lakosság mellett, esett tehát 1867-ben a magyar birodalomban legalább is minden 35.6 □ mföldre egy gymnasium, s min­den 492 lakosra egy gymnasiumi tanuló, holott Poroszországon minden 29.6 □ mföldre esett egy reáltanoda, és minden 891.5 lakosra egy reál­­gymnasium s minden 325 lakosra egy gymna­siumi tanuló esett; jóllehet Francziaországon 564 lakosra esett egy lyceumi vagy collégei, Hollandiában 2017 lakosra egy középtanodai tanuló, Spanyolországon 748 lakosra egy közép­tanodai tanuló. 1863/4-ben , az összes magyar birodalombeli reáltanodák száma volt 19 ; az összes reáltanodai tanulók száma 2551 volt, esett tehát minden 308.05­0 mföldre egy reáltanoda, s minden 5009 lakosra egy reáltanodai tanuló, ugyanak­kor, mig Poroszországon 83 volt a reáltanodák száma ; 20732 a reáltanodai tanulóké , azaz, mig Poroszországon 61,4 k mföldre esett egy reál­tanodai tanuló. Más szavakkal, mig a porosz bi­rodalomban a gymnasiumi és progymnasiumi ta­nulók száma úgy áll a reáltanodai tanulókéhoz, mint 211 : 1, — addig a magyar birodalomban a gymnasiumi tanulóké úgy áll a reáltanodai tanu­lókéhoz, mint 12:1, — s mint a porosz biroda­lomban a gymnasiumok és progymnasiumok szá­ma úgy áll a reáltanodák számához, mint 2.07:1, — addig a magyar birodalomban a gymnasiu­mok száma úgy áll a reáltanodákéhoz, mint 8.ai : 1. II. Táblázat. A magyar birodalom­beli összes gymnasiumi magyar ajkú tanulók száma volt 110 gymna­­siumban 12,060 a többi legalább is 56 gymna­­siumon (a debrec­eni, sárospataki, pápai, kecske­méti ref. főtanoda, és a nagyenyedi több mint 2,500 magyar ajkú tanulóját, és azon fölül több mint 40 protestáns kisgymnasiumnak legalább is 6000 tanulóját beleszámítva, nemkülönben a főbb városi magán­tanodák , nevelőintézetek gymna­siumi magyar ajkú tanulóit is) 8000 tanuló, azaz, az összes magyarajku gymnasiumi tanu­lóink száma 1863/4-ben legalább is 20,000 lehe­tett. (Hisz a hivatalos kimutatás is, melyet Bécs­ben szerkesztettek, 18,586 gymnasiumi magyar ajkú tanulóról beszél, jóllehet nem 166, hanem csak 126 gymnasiumról van tudomása.) Miután pedig 20,000 gymnasiumi magyarajkú tanulónk mellett a magyar birodalombeli összes magyar la­kosság száma a legkevésbbé hizelgő adatok sze­rint is 5,0,5,311-re rúgott már 1863/4-ben , te­hát minden 250., magyarra esik egy gymnasiumi tanuló. A magyar birodalombeli összes németajkú gymnasiumi tanulók száma 110 gymnasiumról 2831 , a többi 56 gymnasium közöl csak az oberschüszin, valószínű, hogy németek nagyobb számmal találtatnak , tegyük tehát az összes né­met gymnasiumi tanulók számát 2900-ra, és ek­kor azt fogjuk mondhatni, hogy 1,549,596 né­metajkú lakos mellett minden 534,3 németajkú lakosra esett egy gymnasiumi tanuló.­­ A ma­gyar birodalombeli rumén gymnasiumi tanulók száma 110 gymnasiumról 1463; ehhez kell ad­nunk a balázsfalvi és brassói körülbelőleges 500 átlagot, nyerünk 1963 at, evvel kell elosztani 2.489.379 rumént , esett tehát minden 1268­, rumén lakosra egy gymnasiumi tanuló, Nagy-héten. I. Elmélkedjünk. — A kormányok és nem­zetek közti viszonyok rendezésében két­ségtelenül nagy szerepet visz a lélek-, er­kölcs- és jellemtan. Ha e fogalmak meg­szűntek valóság lenni — elköltözött azon kötelék is, mely a társadalmat alkotta s összetartja. — A merő anyagi érdek és anyagi erő egyébiránt veszélybe visz. Az alkotmányosan megszilárdult biro­dalmak s országok követésre méltó pél­dát adnak, miszerint a fent említett három tényező a közjólét s megelégedés legbiz­tosabb alapját képezi. A gyapjúzsák tiszteletben tartása mel­lett Anglia uralkodójának személye, és a fal, valamint sz. István birodalmának uj alapját, úgy többi álladalmai jólétének is biztosítékát tette le. D. Zs.

Next