A Hon, 1866. március (4. évfolyam, 48-74. szám)
1866-03-28 / 71. szám
71-ik sz. Szerda, mártius 28. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén, 7. sz. földszint. Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva Egy hónapra........................ 1 frt 75 kr. 3 hónapra............................. 5 frt 25 kr. 6 hónapra.............................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s ennek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda : Ferencziek tere 7ik szám 1-ső emelet. Szerkeszti lakása : Ország-ut 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 18. Beiktatási díj : 7 hasábos ilyféle petit sora . . . 7 kr. Bélyegdíj minden beiktatásért . 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. Nyilt-téri 5 hasábos petit-sorért . . 25 kr. Az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint.) E lap szellemi részét illető minden küldemény a szerkesztőséghez intézendő Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhívás AJC-Aite negyvenévi folyamilva-Előfizetési díj : ápril.júniusi folyamára......................5 forint 25 kr. „A HON“ szerkep kiadó hivatala. Is KÖT, MAHTJU§ 27. Politikai Szemle. (U). A „Presse“ azt állítja, hogy a nap égető kérdése, tudniillik az osztrák porosz viszály, a legmerészebb találgató politikusokat is kétségbe ejti. Szerinte a legkomolyabb aggodalmak csaknem minden órában váltják egymást a béke fentartása iránti legkedvezőbb reményekkel. E lapnak jól értesült diplomatiai forrásból a következőket írják a helyzetről : „Azon feltűnő csend, mely a legújabb időben az osztrák-porosz viszályban uralkodik, látszólag igazolja némileg a viszály békés megoldása iránt táplált reményeket. Jól értesülő körökben azonban azt hiszik, miként nem bízhatni sem Bismarck gróf látszólagos passivitásában , sem pedig a berlini félhivatalos lapok pillanati mérsékelt hangjában. A Poroszország elleni gyanakodást folytonosan ébren tartja először is Govone olasz tábornok Berlinben léte , akiről igen jól tudják Bécsben , hogy e pillanatban legkevésbbé szándékozik a „dicső hadsereg“ katonai intézményeit tanulmányozni. Bécsben nem kételkednek berlini irányadó körök komoly harczvágya fölött, s azt hiszik, hogy azonnal elindíttatik az ultimátum Berlinből, mihelyt csak némileg is érezni fogják, hogy annak kellő nyomatékot adhatnak. De úgy látszik, miként még nincsenek ezen helyzetben, s főként sok érv szól azon nézet mellett, hogy a dolgokat sokkal józanabbul nézik Florenczben mint Berlinben, s hogy Bismarcknak még mindig nem sikerült az olasz kormányt arra bírnia, hogy az egeket ostromló poroszokkal élethalálra szövetkezzék. A florenczi kabinetet azonban — nem említve Európa közvéleményét — főként Francziaországnak a háborútól vonakodása bírhatja ezen határozatlan magatartásra.“ Ezen felfogás szerint tehát — véli a „Presse“ — Olaszországtól függ: kitörjön-e vagy sem a német polgárháború. így áll a dolog a berlini irányadó körök német érzülete s annyit magasztalt conservativismusa mellett. Miután a „Presse“ diplomatiai forrásból merítő tudósítója fontosságot tulajdonít Govone tábornok berlini küldetésére, megemlíthetjük mellesleg , ki legyen ezen olasz katona. Az „Ind.beige“ azt írja, hogy Govone táborkari tiszt volt az olasz hadseregben a krimiai hadjárat alatt. Jelenleg a legbarátságosb viszonyban áll a franczia táborkarral, s mint mondják, igen bizalmas embere Lamarmora tábornoknak. Az „Ind. beige“ azért közli ezen részleteket, mert azok érdekeseknek látszanak, azonban nem akarja annak bizonyítékául felhozni, hogy titkos véd- és daczszövetség léteznék Porosz-, Franczia- és Olaszország között. Ezt megjegyezve, menjünk tovább a helyzetre vonatkozó tudósítások közlésében. A „Neue fr. Presse“ úgy látja, „hogy az osztrák-porosz viszály e pillanatban nem a kabinetek, hanem az udvarok közti alkudozások stádiumában van, ott pedig a titkot a legszigorúabban őrzik. Az ily alkudozások eredményeit lehetlen belátni, mert azok nem jöhetnek számításba. Mit várhatni azoktól, megmutatta Olmütz 1850-ben s Gastein 1865-ben. A porosz kabinet egyelőre felfüggesztette utolsó javaslatainak elküldését Bécsbe, mintha be kellene várnia az udvarok egyezkedését s ennek eredményét. Ha ezen alkudo - zás eredménytelen marad , akkor a helyzet ismét fenyegető alakot ölthet , mert azon eszmével, hogy az annexiót elejtsék, Berlinben nem barátkozhatnak meg.“ A „Debatte“ így ír : „Jóllehet semmi oly jelenség nem merült föl, mely a helyzet lényeges változását bizonyítná, mégis állíthatni, hogy most a békés áramlat a túlnyomó. Remélni látszanak (csak látszanak !), hogy a Berlinből várt javaslatok vagy indítványok meg fogják engedni a diplomatiai alkudozások tovább folytatását. De ezen remény valósulására nézve szükséges, hogy azon indítványok ne álljanak kizárólag valami kárpótlási összeg ajánlatából. (Tehát nem elég a pénzbeli kárpótlás — hozzá még birtokbeli is kivántatnék.) Téves azon vélemény, mintha Austria most valami végleges állapotra akarna jutni. Nézetünk szerint nyugodtan megmaradhat a mostani status quo mellett, s Poroszországnak engedheti egy definitívum kezdeményezését, minek elfogadhatását megítélni itt (Bécsben) kellett hogy fentartsák.“ Lássuk most, miként vélekednek porosz részen a helyzet felől. A „Köln. Zig“ félhivatalos levelezője ezt írja : „A békés kilátások némileg, legalább külsőleg, támogatást nyertek azon Bécsből érkezett, de nem biztos hír következtében, hogy Ausztria felfüggesztette katonai készületeit. Mindenesetre érdekes volna, ha a császári rendelet — mint a hamburgi lapnak Bécsből írják — felfüggesztene oly készületeket, melyeket a „Wien. Abdp.“ csak az imént mondott nem létezőknek. A tényleges felfüggesztés a porosz ellenkészületeket is szükségtelenekké tenné. De ezzel a válság nincs elenyésztetve. Már kezdetben azon, előre nem látott esélyektől függő kérdés : háború-e vagy béke ? talán kevésbbé volt fontos, mint az : mi vége lesz a mostani bonyodalomnak ? Némelyek könnyen tudják ismételni, hogy a háború valószínűtlen, s ebben a legnagyobb rész véleménye találkozik ; de kérdés, ha a készületek mindkét oldalon felfüggesztetnek, az egész lármának nem lesz-e következménye s megmaradand e egyszerűen a gasteini egyezmény mellett? Ez valószínűtlen. Ha Ausztria látszólagos védelmi állásba vonul vissza, a particularisták agitatiójának folytatólagos támogatásával, s anélkül, hogy részéről egy lépés is történnék a definitívum helyreállítására : akkor az összeütközés valószínűleg csak rövid időre van elnapolva. A viszály ez esetben — s ezt nem nehéz előrelátni — nemsokára még nagyobb erővel törne ki. Nem nézzük a dolgokat sötét szemüvegen, de nem ringatjuk magunkat semmi idő előtti biztonságban. A hosszú provisoriumba visszabukás, mint megjegyeztük, alig várható. Azt pedig még kevésbbé lehet hinni, hogy a herczegségek csatlakozását illető porosz czélzatokkal valami fordulat következtében felhagynának, s azok, kik ilyesmit várnának, önmagukat fogják megcsalni.“ Végre a helyzet teljes illustratiója végett ide jegyezhetjük azt is, mit ír a porosz „Corresp. Stern“: „A kárpótlási hírek folyvást keringenek, de azok csak hírek és a képzelődés játékai; furcsának látszik Európa új térképe, melyet egy olasz lap rajzolt. Tehát Olaszország kapni fogja: Velenczét, Istriát, Tyrolt, Savoyát és Nizzát; Oroszország egész Lengyelországot Posennel és Gácsországgal ; Poroszország az összes német államokat; Francziaország Schweizot és Belgiumot; Izland elszakittatik Angolországtól s köztársasággá lesz Roma, melynek palotái a pápának maradnak, erkölcsi fővárosává lesz egész Európának. A pápa érdíjt kap, melyhez minden nemzet hozzájárul, s 1870-ben egy nagy congressus tartotik Romában, s az egész Europa résztveend a közös jog fölötti tanácskozásban. A „Corresp. Stern“ nem említi nevét azon olasz lapnak, mely ez új térképet rajzolta, úgy látszik, hogy az olasz geographus igen jó indulattal viseltetik Poroszország iránt, s terve nem szülhetett visszatetszést Berlinben. Egyébiránt Párisban és Sz. Pétervárott ép oly kevéssé neheztelhetnek reá mint Florenczben. (1) A kormány képviselve lesz a 67-es bizottmány előtt. Az „Oesterr. Zrg“ keddi száma, hosszú és mint minden jel mutatja, igen elhatározó körökből származó félhivatalos czikket hoz, mely Andrássy Gyula grófnak a „Pesti Naplódban meg■ jelent czikkével foglalkozik. Nem tartozhatik hivatásunkhoz egy más lapban megjelent polémiába avatkozni, s így a vitából csak azon két eszmét ragadjuk ki, mely általában nem csak a pártlapokat, de minden magyart egyenesen érdekel. Az „Oesterr. org“ a sept, pátensben kijelölt „szabad pályá“-nak következő értelmet tulajdonít. — „A „szabad pálya“, melyet a kormány a sok oldalról megtámadott, de azért el nem mellőzhetett sept, manifestumban kijelölt, a kiegyezkedés pályája, melyet nem lehet úgy értelmezni, hogy még az egymással ellenkező jogigényeknek is azonnal elég fog létetni. A sept, manifestum értelme, hogy az egymással össze nem férő, s egymást helyéből kimozditó jogfolytonosságok minden oldalról siszkoztattak, hogy igy egy egészséges praxis számára tért nyelvén, s egy összes állami alkotmánymű jöhessen létre, mely alatt minden osztrák népnek igazolt kivánatai és törekvései kielégittessenek.“ -------Az „Oesterr. Ztg“-nak ezen doctrinaját Magyarország soha el nem fogadhatja. Hogyan? a sept. manifestum, mely a febr. 26-ki pátenst siszírozta, egyszersmind minden jogfolytonosságot, s e között a mienket is siszírozta ? Tehát tabula rasa állana már előttünk ? Új alapszerződésre hívják fel az országot? azt mondván, hogy e pillanatban semmi jog sem létezik többé, hogy a magyar ősi jog csak úgy, mint a mi jogainknak praejudicáló octrogált feliradta, egyaránt el van törölve, hogy Magyarország, mely a lajthántúliak belügyeibe nem szeret avatkozni, de maga sem szívelheti, ha mások dolgainkba avatkoznak, egy új osztrák Gesammtverfassung tervének javaslatára szólíttatik fel? Amely perezben Magyarország ezen feneketlen érvénybe vetné magát, rögtön megszűnnék szerződéseken alapuló jogok birtokosa lenni, s nem lesz egyéb, mint egyszerű osztrák provincia, országgyűlésünk pedig, mely királyaival kötött szerződéseket, melynek beleegyezése nélkül nem volt szabad adót kivetni vagy katonai újonczokat szedni, ezentúl csak amolyan lajthántali „Landtag“ lesz, mely arra, hogy vele alkotmányosdit játszanak, igen komoly és költséges dolog volna; de hogy abban az alkotmányos szabadság és törvényhozási függetlenség garantiáját találhassuk fel, azt hinni higgadt észszel teljes lehetlenség.) ------Egy második újság, amit az „Oesterr. Zrg“-ból kiolvastunk, a következő: Andrássy Gyula gróf a „Napló“ban aggódott, hogy a „közös ügyeket“ tárgyaló bizottmány munkálódni fojt, de nem lesz a ki értesítse, mivel lesz a kormány s a monarchia másik fele kielégítve ? Ezen aggodalomra a nevezett félhivatalos közlöny válaszolja : „Meg vagyunk győződve, hogy a kormány ezen szemrehányást nem fogja megérdemleni. Mert ha nem volna is kívánsága és kötelessége a 67-es bizottmányban a kiegyezkedési javaslatok minden stádiuma fölött nyilatkozni, ezt már csak a politikai szükségesség elvénél fogva sem kerülheti ki. (Ez annyit tesz, hogy a 67-es bizottmányban a kormány részéről eddig tudva nem levő név év czim alatt kb. biztosok fognak megjelenni. Azt hisszük azonban, hogy a bizottmány az ország irányában nem felelős ily kir. biztosok tekintélyére sem sokat fog építhetni, s egy pár uj arcz megjelenése körünkben, még nem lesz képes minket törvényes állásunk sánczaiból kiédesgetni.A törvény egyaránt szent, sérthetlen. — A kormány követve a lélektan szabályát, nyílt homlokkal áll a nyilvánossággal is, felelősséggel szemközt, mert a haza közboldogsága felett sáfárkodni a mily megtisztelő feladatnak, úgy arról számolni legfőbb erkölcsi kötelességnek ismeri, jól tudván, hogy ha a körülményeik hatalma a kormányrudat más kezébe juttatja, neki fenmarad a jog: őrködni a közjó s azt kezelő kormány eljárása felett, s ezzel az erkölcs- és jellemtannak is elég van téve. Öntudatunk előbb-utóbb azon szerzeményben találja fel jutalmát, melyet az erény és jellem szeplőtlensége nyújt, s mert az erény és jellem vezérelte kormányférfiút a nemzet becsülése kiséri, el van érve a czél — a bizalom — melynek nemzet és kormánya közt léteznie kell. Azon férfiak, kik az ausztriai birodalmat — különösen pedig a magyar állodalmat 1z évek során kezelték, vagy inkább lábbal tiporták, semmivel nem foglalkoztak kevésbé, mint lélek, erkölcs és jellem tanulmányozásával. — Hol egy törvényesen uralkodott , birodalomszerte jóságosnak tisztelt, s még életben levő fejedelem törvényei, intézkedései egy tollvonással semmiseknek mondattak ki, ennek’uralkodói jogosultságával egyszersmind egy nemzet ezer éves törvényei, szerződései, és intézményei könnyűszerrel félrevettettek , hol egy nemzet ősi ezeréves múltjának örökségéből mesterkélten kitaszítva, önvédelmi térre kényszer ittet ék, hogy forradalmi vád alá vétethessék s felette a jogeljátszás bölcselete zsarnokoskodjék; hol egy fiatal herczeg, mellett ki minden tulajdonokkal felruházva van nagy fejedelemmé lenni, kit egy nemzet imádással határos szeretettel kért királyául, az európai szédelgés közepette trónra léptetvén, az oly könnyűvé válhatott kibékítés, kiegyenlítés tanácsa helyett ellenkező politika juthat érvényre, hol egyszer alkotmány váltja fel az absolutizmust, majd ismét ez lép helyébe amannak, kormányférfiak és alárendelt hivatalnokok egyikre úgy mint másikra esküt tettek, és e vallásos cselekvényt kenyérkereset szolgálójává teszik ; hol nemzetiségek egymás ellen mesterségesen feluiszíttattak, betölthetlen reményekkel ámittatnak; hol szó- és sajtószabadság száműzettek, idegen kormány közegek ékeltetnek be, árulkodások, leskelődések, gyanúsítások kenyérkeresetté lettek, hol az egyszerű, de őszinte, becsületes nép a kétszínűség, tettetett alázatosság, hunyászkodás és alattomosság örvényéhez vezettetek, szóval, hol minden romba döntve van , ott lélek-, erkölcs- és jellemtannak nyomait és oktatásait nehéz feltalálni. És mégis tekintsünk végig e hazán, e nemzeten. — És aki lélek-, erkölcs- és jellemtanulmányait érvényesíteni tudja és akarja, — a ki szándékosan nem zárkózik el az örök igazság, és örök világosság elől, — a ki nemcsak felfelé tekint, hanem a milliókat is tekintetbe veszi , tiszteletteljesen elismerni kénytelen—hogy e nemzet a történelmében példátlanul keserves múltját feledni tudja, remegő érzelemmel közeledik királyához, vallásos kegyelettel függ királynő asszonya minden szaván, s hinni, remélni tud, — de mindezt önállóságának, függetlenségének, alkotmányos létele biztosításának eszméjéhez köti, mert ebben látja királyi trónjának fényét, hatalmát, dicsőségét, egyszersmind ezeréves őseitől öröklött nemzeti lételének ezeréves unokái számára fentartását, biztosításását. Soha nem tanúsította nemzet kibékülési hajlamának, annyi őszinte jelét, mint a a mult évi húsvéti szózat óta a királyi leiratig e nemzet nagyja és apraja szivében hordott, ajkain nyilvánított és tettekben tanúsítani kész volt. A korszerűség, alkalomszerüség-politikának hivei, kiknek kezében most e haza sorsa van, lehetetlen, hogy mindezt ne látnák, ne tudnák, s a nemzet ezen jellemének — mig újabb csalódás meg nem ingatja — meghozni ne akarnák azon kötelességet, mely ily érzelmeket mindenkor megilleti. Ragadják meg a lélek-, erkölcs- és jellemtan oktatását, bízzanak, higgjenek, s meg lehetnek győződve, hogy a jóakaratának és készségének elvitázhatlan tanúságot adott király, a nemzet jogos kívánalma teljesítése, illetőleg a kormányok által elidegenített jogának visszaadása ál Magyar Tudom. Akadémia. E hó 2- án a phih törv. és tört. tudományi osztály tartott ülést. Értekeztek : Veninger Vincze 1. t. „A bankügy theóriájáról,“ Schwarcz Gyula 1. t. „A magyar birodalmi összes gymnasiumok legújabb statistiájáról, végül a titoknok a folyó és összes ülési tárgyakról tett jelentést. Veninger nagyérdekű értekezésében a jegybankok és depozitbankokkal foglalkozik, s előadja, hogy a bankügyben másfél század tapasztalata áll előttünk. Fejtegeti azután a bankjegy elméletét. Szerinte a bankjegy nem mondható pénznek, mert hitele minden pereben fölmondható, hanem csak pénzsurtogatum , és a váltónál nagyobb fontosságú hitelpapír. Fejtegeti azután az állampapírpénz és bankjegy közötti különbséget. Megemlékezik az 1848/9-ben kiadott magyar papírpénzről is,és áttér amaz állítása indokolására, hogy a bankjegy kiadása nem fejedelmi jog, és bankjegyet csak parlamenti engedély folytán lehet kibocsátani. Említést tesz a takarékpénztárakról is, melyek depozitbankok lévén, nem helyeselheti, hogy azok ingatlanokra is kölcsönöznek, mert megtörténhetik,hogy tömeges rögtöni fölmondások fizetésképtelenekké tehetik azokat. Schvarcz Gyula nem kevesebbé érdekes előadásában a magyar birodalmi gymnasiumok legújabb statistikai kimutatását közli, melyet adatai bősége és pontossága után ítélve épen annyi fáradsággal, mint ügyszeretettel állított össze. Nagyterjedelmű előadásából érdekesnek tartjuk, hazai művelődésünk átnézetének tekintetéből, közölni a következő kivonatot. A magyar birodalombeli gymnasiumok állásának statistikai átnézete 1863/4ről: I. Táblázat. 1863/4-ben: az összes magyar birodalombeli gymnasiumok száma legalább is 166 volt, a tanulók száma pedig legalább is 30,383, 58580 mföldnyi kiterjedés és 14,780,000-nyi lakosság mellett ; ugyanakkor, míg Poroszországon az összes gymnasiumok és progymnasiumok száma 172, gymnasiumi és progymnasiumi tanulók száma 45,403 volt, 5103 □ mföldnyi kiterjedés és 18,476,500-nyi lakosság mellett, esett tehát 1867-ben a magyar birodalomban legalább is minden 35.6 □ mföldre egy gymnasium, s minden 492 lakosra egy gymnasiumi tanuló, holott Poroszországon minden 29.6 □ mföldre esett egy reáltanoda, és minden 891.5 lakosra egy reálgymnasium s minden 325 lakosra egy gymnasiumi tanuló esett; jóllehet Francziaországon 564 lakosra esett egy lyceumi vagy collégei, Hollandiában 2017 lakosra egy középtanodai tanuló, Spanyolországon 748 lakosra egy középtanodai tanuló. 1863/4-ben , az összes magyar birodalombeli reáltanodák száma volt 19 ; az összes reáltanodai tanulók száma 2551 volt, esett tehát minden 308.050 mföldre egy reáltanoda, s minden 5009 lakosra egy reáltanodai tanuló, ugyanakkor, mig Poroszországon 83 volt a reáltanodák száma ; 20732 a reáltanodai tanulóké , azaz, mig Poroszországon 61,4 k mföldre esett egy reáltanodai tanuló. Más szavakkal, mig a porosz birodalomban a gymnasiumi és progymnasiumi tanulók száma úgy áll a reáltanodai tanulókéhoz, mint 211 : 1, — addig a magyar birodalomban a gymnasiumi tanulóké úgy áll a reáltanodai tanulókéhoz, mint 12:1, — s mint a porosz birodalomban a gymnasiumok és progymnasiumok száma úgy áll a reáltanodák számához, mint 2.07:1, — addig a magyar birodalomban a gymnasiumok száma úgy áll a reáltanodákéhoz, mint 8.ai : 1. II. Táblázat. A magyar birodalombeli összes gymnasiumi magyar ajkú tanulók száma volt 110 gymnasiumban 12,060 a többi legalább is 56 gymnasiumon (a debreceni, sárospataki, pápai, kecskeméti ref. főtanoda, és a nagyenyedi több mint 2,500 magyar ajkú tanulóját, és azon fölül több mint 40 protestáns kisgymnasiumnak legalább is 6000 tanulóját beleszámítva, nemkülönben a főbb városi magántanodák , nevelőintézetek gymnasiumi magyar ajkú tanulóit is) 8000 tanuló, azaz, az összes magyarajku gymnasiumi tanulóink száma 1863/4-ben legalább is 20,000 lehetett. (Hisz a hivatalos kimutatás is, melyet Bécsben szerkesztettek, 18,586 gymnasiumi magyar ajkú tanulóról beszél, jóllehet nem 166, hanem csak 126 gymnasiumról van tudomása.) Miután pedig 20,000 gymnasiumi magyarajkú tanulónk mellett a magyar birodalombeli összes magyar lakosság száma a legkevésbbé hizelgő adatok szerint is 5,0,5,311-re rúgott már 1863/4-ben , tehát minden 250., magyarra esik egy gymnasiumi tanuló. A magyar birodalombeli összes németajkú gymnasiumi tanulók száma 110 gymnasiumról 2831 , a többi 56 gymnasium közöl csak az oberschüszin, valószínű, hogy németek nagyobb számmal találtatnak , tegyük tehát az összes német gymnasiumi tanulók számát 2900-ra, és ekkor azt fogjuk mondhatni, hogy 1,549,596 németajkú lakos mellett minden 534,3 németajkú lakosra esett egy gymnasiumi tanuló. A magyar birodalombeli rumén gymnasiumi tanulók száma 110 gymnasiumról 1463; ehhez kell adnunk a balázsfalvi és brassói körülbelőleges 500 átlagot, nyerünk 1963 at, evvel kell elosztani 2.489.379 rumént , esett tehát minden 1268, rumén lakosra egy gymnasiumi tanuló, Nagy-héten. I. Elmélkedjünk. — A kormányok és nemzetek közti viszonyok rendezésében kétségtelenül nagy szerepet visz a lélek-, erkölcs- és jellemtan. Ha e fogalmak megszűntek valóság lenni — elköltözött azon kötelék is, mely a társadalmat alkotta s összetartja. — A merő anyagi érdek és anyagi erő egyébiránt veszélybe visz. Az alkotmányosan megszilárdult birodalmak s országok követésre méltó példát adnak, miszerint a fent említett három tényező a közjólét s megelégedés legbiztosabb alapját képezi. A gyapjúzsák tiszteletben tartása mellett Anglia uralkodójának személye, és a fal, valamint sz. István birodalmának uj alapját, úgy többi álladalmai jólétének is biztosítékát tette le. D. Zs.