A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-20 / 90. szám
a képviselőházéi nyom fiinak , s javasolja az eddig folio alakban nyomott iratoknak is ilyen alakban újra nyomatását. Ezen indítvány elfogadtatott. Az átköltözés iránti fotyesrdések pedig a háznagyra bízattak, saját belátása szerint. Ezzel az ülés befejeztetett. A felsőház ápril 18-diki éléséből. Elnök b. Sennyei Pál beszéde. Méltóságos főrendek ! Néhány perczre kénytelen vagyok én is a méltó főrendek türelmét igénybe venni, de lehetőleg rövid leszek, és csak a legszükségesebbre fogok szorítkozni. (Halljuk !) Megvallom, önmegtagadásomba került, ezen discussio folyama alatt, midőn a kormányférfiak eljárása több oldalról éles bírálat alá vétetett, hallgatni ; mert azon solidaritás érzeténél fogva, melyet a kormányférfiak eljárására nézve nem csak a mi, főrendek, de a haza színe előtt is határozottam bevallók, és szeplőtlen tiszta öntudatom érzetében, gyakran késztetett a vágy, védelmére kelni azoknak, kik megtámadtattak, és saját tapasztalásom szerint tanúbizonyságot tenni arról, hogy azon kormányférfiak és tanácsosok , kiket Ő Felsége bizalma választott, alkotmányos és hazafias érzet tekintetében senki után e hazában nem állanak (tetszés) tanubizonyságot tenni a mellett méltóságos főrendek, hogy épen azon tanácsosok, kik felséges urunk személyét legközvetlenebb környezik, a magyar ügy mellett igen nagy, ás ha Isten megsegít, még a jelen nemzedék által beismerendő érdemeketszereztek ; végre tanúbizonyságot tenni a méltóságos főrendek előtt az iránt, hogy igenis a kormányférfiaknak, számosak, igen számosak a nehézségeik, melyek a körülményekben gyökereznek; de hálával mondom, egy nehézségtől megmentett bennünket az isteni gondviselés, mely abban áll, hogy midőn eldödeink a nem magyar kormánytanácsosok ellenszegülésével voltak kénytelenek küzdeni, ma ezen tanácsosok collegiális előzékenysége , a magyar ügy iránti méltányossága az, mely állásunkban lehető eredménynyel kecsegtet és biztat azon reménynyel, hogy Isten és a magyar nemzet hozzájárulásával a jelen bonyodalmakból ki fogunk bontakozni. (Élénk tetszés.) Ha nem szólottam méltó főrendek, azon érzés indított hallgatásra, mert Ő Felsége bizalma által az elnöki széket foglalván el, elnöki tekintélyemet személyes kérdésben latba vetni nem akartam. Másrészről emez elnöki tisztemnél fogva kötelességemből, állott volna egy méltsgos tagot arra figyelmeztetni, hogy alkotmányos országban a kormány eljárását bonczolni, azt szigorú szempontból bírálni nem csak jog, de némelykor kötelesség is, de másrészről a kormány eljárását ellentétbe tenni a Felség szándékával, és akaratával, a kormány ellen azon vádat emelni, hogy a felség tekintélyével visszaélve, annak szentséges nevével takaródzik, ez vélekedésem szerint valamint nem alkotmányos, úgy túllépi a parlamentáris idom és tapintat azon mértékét, mely a m. főrendek tanácskozásait egész folyamuk alatt annyira kitüntette. Alkotmányos országban m. főrendek, legyen az parlamentáris, vagy nem, önként következik az, hogy mindazok, kik a felség bizalmából annak tanácsában ülnek, akár signálják a felség határozmányait, akár nem, midőn hivatalos állásukat megtartja, magukra vonják az erkölcsi felelősséget azon tényekért, melyek a kormány nevébe kiadattak (Úgy van !), és én azt hiszem, annyit legalább megérdemeltek a jelen kormányférfiak,hogy az iránt, mintha magukat a felelősség ezen neme alól kivonni akarnák, még gyanú alá se vétessenek. Viszont monarchkus országban, — tudtommal — legyen alkotmánya még oly túlparlamenti, a kormány manifestációi mindig a korona nevében történnek, és így azon vád, hogy a kormány őfelségének szentséges nevével visszaélve, ezzel önnön felelősségét takargatja, szerény nézetem szerint, alaptalan. Azonban itt ismét attól kellett tartanom, hogy netán a személyesen tartott államférfiú inspirálhatná az elnök szigorát, és ezért inkább hallgattam. Ez mélt, főrendek, a dualatikus helyzeteknek nehézsége. Most sem fogok védelmére kelni a kormánynak, csak röviden a kormány álláspontját fogom előterjeszteni, a bírálatot nagyméltóségfokra bízván. (Halljuk !) Ha valaki az itt ott felmerült, talán a journalistika terén is előforduló bírálatokat hallja vagy olvassa, önkénytelenül azon gondolatra juthatna, hogy talán a jelen kormányférfiak voltak azok, kik széles, jókedvükben az alkotmányt felfüggesztették. Ámde tudva van, hogy épen a jelen kormány alakításának egyik czélja abban állott, hogy Felséges Urunk a törvényes állapotnak helyreállítását kívánta előmozdítani, és így méltó főrendek, midőn ezen kormány alakult, azon első kérdést tette föl magának beható komoly megfontolás tárgyául, ha váljon a törvényesség helyreállítható-e vagy sem, és ha nem, mi azon ösvény, mely bennünket ezen labirintból mielőbb kivezetni képes lenne ? Az első kérdésre nézve elég hivatkoznom arra, hogy a közadministratív minden ágazataiban nemcsak, hallem a magánéletnek minden viszonyaiban oly 'tényleges állapotok fejlődtek, melyek a törvényesség szempontjából mai nap mindaddig, míg törvényeink pótoltatnak, nem intéztethetnek el. Nagy dolog az, mélt, főrendek ! egy oly rázkódás és változás után, melyen társadalmi viszonyaink 1848 óta keresztül mentek, ha 17 esztendeig szünetel a törvényhozás, és mondhatom, hogy agrárius viszonyainktól kezdve, a kereskedelmi és iparvilágnak és érdekeknek mindennapi jelenségei, a közteherviselés, a katonakötelezettség és átalában a közigazgatás mindazon ágazatai, melyek a mindennapi élettel, a népnek mindennapi és legközvetlenebb érdekeivel összeköttetésben vannak, oly tényleges állapotokat teremtettek, melyek alaki vagy anyagi tekintetben nem törvényesek ugyan, de azért az egyes individuumokra, épen mert 17 esztendeig tartottak, a jogosultságnak és magánérdekeknek anynyira fontos követelményét képezik, hogy teljességgel nem ignoráltathatnak. Ezek belügyeinkre vonatkozók. Sokkal fontosabb még a Lajthántúli tartományok irányábani viszonyunk. Itt oly közállapottal találkoztunk, mely negatívja volt a magyar közjognak. Ez állapot nehézségét ő Felségének bölcsesége ideiglenesen megszüntette ugyan ; ámde, méltóságos főrendek, e 17 esztendei, nem tagadhatom, túl centralisticus rendszer a közös ügyek és érdekeknek oly számtalan tárgyait fejlesztette, melyek a közös kezelés, és a közös egymással solidáris oltalom s kielégíttetés szükségét tüntetik elő, melyeket rögtön felbontani vagy bizonytalanságban hagyni nem lehet, ha csak a lehető legnagyobb nyugtalanságot előidézni nem akarjuk a Lajthántúli tartományokban. (Igaz ! ügy van !) Hisz saját tapasztalásaink szerint szemlélhették a méltó főrendek, mily aggodalmakat szült a Lajthántúli tartományokban a septemberi manifestum kibocsátása. Már most, ha ennek ideiglenes természetű határozmányán túl még az említett közös érdekeknek és viszonyoknak biztosítása és közös tárgyalása is felbontatott volna, azon véghetetlen fontos érveknél fogva, melyek ma is emlittettek, melyek szerint t. i. az államéletnek kerekei egy perczig sem akadhatnak meg, m oly gyanú és visszahatás idéztetett volna elő a Lajthántuli tartományokban, mely a megoldásnak akadályául méltán szolgálhatott volna. (Igaz!) Ha valaki nekem azt mondja, hogy mindezen nehézségek gordiusi csomóját keresztül vágta volna , bámulom bátorságát és merészségét, és ha sikerült volna politikája, meghajolnék ügyessége előtt; de bevallom, hogy mi nem bírtunk sem ezen bátorsággal, sem ezen ügyességgel, mert bennünket azon meggyőződés vezérlett, hogy koczkáztatni lehet a magánéletben vagyont és életet, koczkáztatni lehet a politikai állást, magán egyéniségünknek hírnevét , de hazánk létét koczkáztatni bűn, azt koczkáztatni nem szabad. (Élénk, hosszas helyeslés.) És m. főrendek ! arra az egyre nézve ne csináljanak maguknak illusiót, és abban az egyben legyen tisztában önmagával a haza, hogy itt létünkről, vagy nem létünkről van szó ! (Hatás.) Ezen nehézségekkel találkozott a kormányzat azonnal megalakulása alkalmával, és mint mondom, beható tanácskozás, komoly megfontolás tárgya volt. — miképen kelljen ezen állapotot áthidalni, hogy közeljövőben a lehető törvényesség terét előkészítsük? Magyar ember előtt csak egy tanács lehetett, és Ő Felsége kegyes volt e tanácsot elfogadni ; e tanács pedig abból állott: össze kell hrni a magy. országgyűlést, kizárni előtte egész nyíltsággal és őszinteséggel azon nehézségeket, melyek a törvényesség teljes helyreállításának útjában állanak, és felhívni azt arra, hogy ezen akadályok elhárítására segédkezet nyújtva s karöltve a kormánynyal, és kielégítve a helyzet követelményeit egyengesse az utat, mely a törvényesség ösvényére visszavezethet. Ha valaki azt kérdezi tőlem : volt-e? vagy van-e a magyar kormánynak megállapodott programmja? annak az imént futólag ecsetelt eljárási tervünkkel felelik, s azon hitemet fejezem ki, hogy a helyesen félt, mert nehézségek közepette alkotmányosabb, hazafiast programmot felállítani nem is lehetett. (Úgy van.) Ez irányban Ő Felségének az ország iránt viseltetett atyáskodó szándéka és kegyes bizalma által támogatva, következetesen haladt a kormány, és szerénytelenség nélkül mondhatom, eddig nem csekély sikert aratott. (Helyeslés.) Hogy a magyar országyűlés egybejöhessen, mindenekelőtt szükséges volt a septemberi manifestum által elhárítni azon akadályokat, melyek Magyarország elévülhetlen jogaival ellentétben állottak. A korona részéről ez volt a fenálló körülmények közt lehető jogfolytonosságnak legfényesebb elismerése. A sept. manifestum kiadása nem azon czélból történt, hogy netalán a lajthántúli tartományok alkotmányos jogaikban,szabadságukban, vagy azok élvezetében bármiként csonkíttassanak. A fő czél, mely a sept, manifestum kiadása alkalmával a kormány szemei előtt lebgett, az volt, hogy a lajthántúli tartományokban oly alkotmányos közállapot létezvén, mely a magyar közjog valóságos negatíoját foglalta magában ; mindenekelőtt ezen akadályokat kellett elhárítani, és Magyarország irányában a kiindulási pontot illetőleg egy közös jogalapot a pragmatica anctioban felállítani. A második lépés, mely a kormányirányzat complete entumául szolgált, a magy. országgyűlésnek kiegészítésében feltalálható. Nem akarom túlságos reményekkel kecsegtetni a méltó főrendeket; e részben a nemzet óhajai még teljesen valósítva nem lehetnek, az erdélyi unió, a Horvátországgal való kiegyezés még nem bevégzett tény. Bevégzett ténynyé, az én vélekedésem szerint akkor válhatnék, ha az országgyűlés és Ő Felsége közti, kiegyezés sikerül és a közös frigyben a testvérországok saját érdekeik biztonságát találandják. — De annyi bizonyos, hogy már köztünk tiszteljük erdélyországi testvéreinket, ami pedig Horvátországot illeti, küszöbén állunk azon óhajtásunk teljesülésének, miszerint kölcsönös egyezmények útján, a Szent István koronájának területe teljes épségben visszaállíttassék. (Tetszés). És midőn az országgyűlés elébe azon öntudattal kellett lépnünk, hogy az alaki törvényesség követelményeit nélkülözzük, — mert az tagadhatatlan, — akkor azzal vigasztaltuk magunkat, és alkotmányos érzületünket azzal nyugtathattuk meg, hogy a nemzet törvényhozásának saját ügyeinek rendezésére nézve az alkotmányos befolyás szabadon és csorbítatlanul fentartatott nem csak, de még azon viszonyokra nézve is, melyek a birodalmi közös ügyeket illetik,nem csak az alkotmányos közreműködés, de a bizalomnak fokozott jeléül még az initiativa is a magyar országgyűlésnek adatott által. így a()ván a dolog m. főrendek ! megvallom őszintén, hogy a reménységnek bizonyos boldogító érzetével voltam ez országgyűlés megnyitásának első peretében, különösen tapasztalván azt, hogy a trónbeszéd, amelyet felséges urunk tartott, és melyben kijelölé az irányt, és feltételeket,melyek bennünket a törvényességhez vezetnek, azon bizalomteljes készséggel fogadtatott, nem csak az országgyűlés, de az egész nemzet által, mely utóhangja volt azon bizalomteljes lelkesedésnek, mely május óta az országban létezett és az új nera megállapításában nem csekély tényezőül szerepelt. A kormány el volt ugyan készülve arra, hogy a trónbeszéd által még az országnak minden aggodalmai eloszlatva, s minden kivonatai teljesítve nincsenek ; el volt készülve arra, hogy a nemzet képviselői és a méltóságos főrendek ezen aggodalmakat feliratjaikban elő fogják terjeszteni, és nyugodt kebellel fogadta azoknak — szívesen elismerem — legális hangon történt előterjesztését. És most azon időponthoz jövök, midőn ezen válaszfeliratok következtében a legfelsőbb kir. leirat keletkezett (Halljuk!) Ismétlem mélt. főrendek ! nem védelmére kelek ezen leiratnak, ámbár a felelősségben magamat is részesíttetni kérem. Csak röviden ki akarom jelenteni, hogy a kormány azon nézetben volt, miszerint az országgyűlési tárgyalások azon stádiumában a leghelyesebb politika: teljes nyíltsággal kimondani az ország- és országgyűlés előtt azon nehézségeket, melyek a törvényesség helyreállításának útjában állanak. (Helyeslés) azon reménységben, hogy az országgyűlés méítányolva e nyíltságot és megfontolva az aggodalmakat, azáltal, hogy azoknak megnyugtatására közreműködik, a törvényes állapotok iránti sóvárgó óhajainkat elősegítve, előmozditandja. Ha történetünk évlapját .Mtetjük mélt, urak ! ha nem térünk is vissza a régi esetekre, midőn némelykor a nemzet fegyveres kézzel állott fejedelmeivel szemközt;— ha alkotmányos életünk utolsó epocháját tekintjük, halmozott sérelmeinknek kutforrását épen abban találjuk, hogy törvényeinknek betűszerinti értelme nem egyezvén meg mindig a tényleges állapotok követelményeivel, ezen állapotok a kormány és nemzet között nem tisztáztattak határozottan. (Úgy van!) A kormány megelégedett a tényleges állapotoknak a törvényesség némi külszíne általi pillanatnyi kielégíttetésével, a nemzet pedig sérelmeinek eszméleti s logistius vitatásában kereste jogainak oltalmát, s nem ott, hol azok állandó biztosságot találhattak volna, t. i. hazai törvényeinknek a reális viszonyokkal s érdekekkel való állandó s őszinte kiegyeztetésében. Midőn most újabban felmerül az eset, hogy a korona és a nemzet egyaránt kölcsönös kiegyenlítésre vannak utalva, nem kívánok magam részéről semmit oly melegen, mint hogy ezen kiegyezkedés jövőre semminemű félreértésekre alkalmat ne szolgáltasson, s hogy kölcsönös őszinteségen és megnyugváson alapulva, oly állapotokat eredményezzen, melyekben a korona és nemzet egyaránt találják jogaiknak s érdekeiknek állandó biztosságát és kielégittetését (Helyeslés). De hogy ez megtörténhessék, a kormánynak első kötelessége, melyet teljesített s teljesiteni, mindenben őszinteséggel kizárni azon nehézségeket, melyek a koronánál az 1848. törvények iránt léteznek. Nem hitte ugyan, hogy az által az ország aggályai el fognak oszlattatni, de — — bocsássanak meg a m. főrendek — azt sem hihette, hogy az országgyűlés, a leiratban foglalt — meglehet sokaknak kissé ridegnek tetsző, de minden esetre a tárgyból merített — nehézségek nyilt előterjesztése által aggodalmaiknak fokozatát fogja találni. És itt méltó főrendek ! egyre vagyok bátor figyelmeztetni méltóságtokat. (Halljuk !) A kegyelmes királyi leirat vagy félreértetett, vagy oly gyanakodásokra adott alkalmat , melyek, egész bizonyossággal mondhatom, alaptalanok. (Tetszés.) E teremben is hallottam, és úgy látszik,a képviselők felirata is alkalmul szolgált azon aggodalom kifejezésére, hogy a kormány ezen királyi leirat által visszalépést kívánt tenni, hogy a kormány ez által a nemzetnek függetlensége és alkotmányos léte iránti vágyait megtagadván a régi dicasteriális kormányformát, szóval oly állapotot kíván feléleszteni, melynek táthatatlanságáról a nemzet meg van győződve. Azon biztos hitben és reményben,hogy desavou áltatni nem fogok, egész határozottsággal mondhatom méltóságtoknak, hogy a kormánytól ezen szándék távol állott, midőn a leiratot fogalmazta , távol áll ma is. (Éljenzés). És ezzel méltóságos főrendek ! Körülbelül azon határvonalhoz jutottam, melynél előadásomat befejezhetném. (Halljuk, halljuk.) Ha szabad nemzetem és méltóságtok előtt egy tanácsot adnom, és véleményemet előterjesztenem, ez szerényen kifejezve ebben áll . (Halljuk !) Felség, kormány, nemzet és annak képviselői, az országgyűlés egyaránt, kívánják mielőbb a törvényes állapotok lehető helyreállítását ! (Zajo helyeslés.) Egyben van az akadály, méltó főrendek, abban, hogy a törvényességet teljes tisztaságában helyreállítani nem lehetvén , meg kell nyugtatni mindkét tényezőt , mert nagyobb szerencsétlenséget nem képzelhetek, mértó főrendek, mintha a felelős kormányzat ma felállíttatnék anélkül, hogy az a korona teljes megnyugtatásával történnék, és az országgyűlés azon hatáskörre nézve, melyet mindkét tényező tulajdonít e kormányzatnak, tökéletesen tisztában volna. (Zajos helyeslés.) Ily rögtönzés által a félreértéseknek és veszélyeknek egy útja nyittatnék, melyre nézve a felelősséget magára nem vállalhatná senki. (Helyeslés.) Így tehát, méltó főrendek, az által fogunk a törvényes állapotokhoz leggyorsabban eljutni, ha a közös ügyekben dolgozva, mindazokra nézve, melyek kellő nyíltsággallejárattak az országgyűlés elé, megnyugtatjuk a Felségét, ha legális érzéssel kezet fogván a fejedelemmel, ki a nemzet jogos igényeit széles birodalma területének és érdekeinek fentartása mellett ki akarja elégíteni, kezet fogván — mondom — Ő ! Felségével, a törvényességet lehetővé is tesszük. (Zajos helyeslés.) Méltóságos főrendek ! A kormány részéről csak annyit mondhatok, hogy a kormány teljes nyugodtsággal és szilárd elhatározottsággal fogja követni az eddigi ösvényt, és csüggedetlenül megküzdve az egyes nehézségekkel, közvetítendi azon tért, mely kölcsönös kiegyezés útján a törvényesség ösvényére vezetheti az országot. Az eredmény sok részben az országgyűlés közreműködésétől is függ. Bármely elismerésben találkozzanak azonban a jelen kormányférfiak, azon egyről meg lehetnek győződve, hogy a magyar nemzet és annak országgyűlése irányában mindig teljes és elhatározott nyíltsággal és őszinteséggel fognak nyilatkozni , mert azon meggyőződésben vannak, hogy csak azon állapotok lesznek tartósak és vezetnek üdvös eredményekre, melyek kölcsönös őszinteségen, férfias nyíltsággal bevallott állandó és mindkét részről utógondolatok nélkül elfogadott alapokon nyugosznak. (Éljenzés.) Ezzel köszönöm a mi. főrendeknek irántam való türelmét. (Hosszas élénk éljenzés.) Dunafejedelemségi mozgalmak. Bukarest, ápr. 13. Fővárosunk utczasarkára most, esti 5 órakor, a következő kiáltványok függesztettek ki. „Románok ! Tíz év leforgása alatt már három ízben mutattátok meg egész Európának tetteitek és szavazataitok által, azt, hogy nemzet vagytok ; azt, hogy jogaitoknak s szükségleteiteknek öntudatával birtok ; azt, hogy mindenekfelett a két nemzet unióját óhajtjátok!iemzetiségtek vértjéül külföldi fejedelmet kívántak, s ezen nyilatkozásaitok mindegyikét a többi nemzetek mindnyájan helyeslőleg üdvözölték, minden idevágó tettet elismertek s helybenhagytak a védhatalmak. A febr. II-ki (23) cselekmény mint ezen kívánságaitoknak uj és hatalmas megerősítése majdnem valamennyi nagyobb hatalom csodálását és hajlamát szerzi meg számotokra. Ama hatalmak már be is bizonyíták ezen hajlamukat autonómiánk, sőt szuverainitásunk iránti tiszteletöket az által, hogy minden beavatkozástól visszatartózkodtak ; az által, hogy képviselőink s a szultán fő felsége részéről biztosaink, a franczia császárissge részéről pedig kormánymegbízottunk elfogadtattak, s végre a conferenciaknak elnapoltatása által addig az ideig, amidőn ti a dolgok uj állásával szemben újból nem nyilatkoztatok, s nagy müvetek befejezésén az utolsó munkát nem végezenditek. Azonban, noha valamennyi nagyobb hatalom elismer a teljes szabadságjokat, azért nem kevésbbé vannak szemeik reánk függesztve , mivel Románia sorsához elválaszthatlanul csatlakoznak Európának legfontosabb érdekei is, s több ízben és egész világosságban ki vala az immár emelve, miszerint ezen érdekek nem engedik, hogy a Duna torkolatai egy gyönge, desorganizált s fő nélkül való nemzet kezeibe bocsáttassanak, amely olyatén módon semmikép se lehetne képes azon hatalmas védbástya lenni, melynek felállításáért a védhatalmak véröket és kincseiket oly bőségesen ontották. Ezen védbástya megerősítése végett történt az, hogy a nemzet, mint emlitetett, — már 1857 és 1859. években külföldi herczeget kivánt fejedelméül. A febr. 11-iki (23.) választott—a flandriai gr. — azonban már hivatalosan kinyilatkoztatá, miszerint családi tekinteteknél fogva nem fogadhatja el választásunkat ; s igyt tehát eléjek lépünk, az egész nemzet akarata által felhatalmazva, s kötelességünk által vezéreltetve, minden ármányt és zavarcsinálást, — melyeknek czélja nem lehet más, mint nemzetiségünk aláásása — lehetőleg fékezni ; és bizonyosak lévén arról, miszerint a nemzet akaratát, ezúttal a legtökéletesebb siker fogja koronázni : elétek lépünk Hohenzollern Károly Lajos liget, aki I. Károly Románia fejedelme czímet veend fel, az egész nemzet egyenes választása által megválasztandónak ajánlani. Románok ! Állandó és forró óhajtástok volt hatalmas nemzetté válni ; oly számos és fájdalmas tapasztalatok útján szerzett belátástok ; a tátongó mélység, melynek legszélén csak a febr. 11-ki (23) cselekmény tartott vissza, azon reményben erösitnek meg bennünket, miszerint a koronát egyhangúlag I. Károly fejedelemnek adandjátok és ez által kivienditek azt, hogy egész Európa velünk kiáltandja : „Éljen Romania egyetértésben és elválaszthatlanul!“ Goresco Miklós, Cata rgiu Lascar, Haralambi Miklós, a fejedelmi helytartóság ; Ghika János, Ghika Dömötör, Mavrogeni P., Rosetti S., Sturdza D., Lecca D., Cantacuzeno J. miniszterek. „Mi az egyesült romániai fejedelemségek helytartósága. Tekintetbe véve Bratiano János rendkívüli biztos jelentését , tekintetbe véve az egyesült fejedelemségek párisi ügyvivőjének Balaceano János urnák sürgönyeit, tekintetbe véve Boeresco Vazul, Falcoiano Károly és Steege Lajos biztosok jelentéseit s az ezen urak és Belgium külügyminisztere közt folyt levelezést, melyből kiderül, hogy Belgium királya össze a román trónnak a flandriai gróf általi elfogadását elutasította , és megfontolván a minisztertanács határozását, mi, az egyesült román fejedelemségek fejedelmi helytartósága elhatároztuk és elhatározzuk a mint következik : I. czikkely. A joppániai nép ezennel felhivatik, nyilatkozzék plefiiscitum útján : kivánja-e Károfly Lajos Tr o h e n z o 11 e r n i hgnek, I. Károly név alatt, Románia örökösödési jogú trónjára felemeltetését ? II. ez. Szavazni fognak mindazon románok, kik az életkor 25-ik évén túl vannak, polgári és politikai jogok teljes élvezetét gyakorolják, s a választási rendnek megfelelőleg bírnak azon tulajdonokkal, melyek egy városi vagy falusi községbeli választónál megkívántatnak. III. ez. Ezen rendelet vétele után minden városi és falusi község hatóságai egész Romániában különös rovatokat nyitandnak meg az illető szavazatok bejegyzésére. Erre 48 óra leteltével, a városokban az illető kerületeket praefectusok és rendőri főnökök, a falukon pedig az illető alpraefectusok be fogják járni az ő törvényhatóságuk alá tartozó valamennyi községet, ezen rovatok felett őrködendők s azokat biztositandók. IV. ez. Ezen rovatok Románia minden községi hatóságánál reggeli 8 órától esti 6 óráig ki lesznek terjesztve, és pedig april 2-ától (a naptár szerint) april 8-áig, estig. A polgárok ezen rovatokban sajátkezüleg hondják be, vagy ha írni nem tudnak, mások által íratják be szavazatukat, vezeték és keresztnevöket. V. ez. Az utóbb megnevezett nap után 24 óra alatt közgyűlésben fog a szavazatok száma constituitatni, s a község elöljárója által hitelesíttetni, ki ez után a bezárt névsorozatot a főpraefecturára át fogja szolgáltatni. VI. ez. Minden kerület székhelyén az első folyamodású bíróság a kerületi praefectus jelenlétében, Bukarestben pedig a rendőrfőnök jelentében azonnal megszámlálandja az illető kerületből átvett szavazatokat, s az eredményről a lehető legnagyobb gyorsasággal tudósítani fogja a belügyminisztériumot. VII. ez. A román nép által beadott szavazatok átalános összeszámlálását Bukarestben egy erre külön kineveztetendő bizottmány fogja végezni, s az eredményt a végrehajtó hatalom hirdetendő ki. VIII. sz. Az illető rovatok rendezése, megnyitása, vezetése, bezárása és előterjesztése a belügyminiszterre van bízva. Kelt Bukarestben, 1866., mart. 30 án. (Aláírva) Goe s co V* trik, Catargiu L.,Hara- Zambi V. (Ellenjegyezték :) Ghika Ján., Ghika D., Mavrogeni P., Rosetti S., Sturdza D., Cantacuzeno J., Lecca D. őrnagy. Bukarest, ápr. 14-én. A minisztertanács a néphez a következő, ma reggel minden utczasarkon olvasható kiáltványt intézi : Románok ! A fejedelmi helytartóság kiáltványában világosan kifejtette, hogy jelenleg boldogságtok, sőt létetek egyedül a ti kezeitekben függ. Tíz év lefolyása alatt háromizbena legünnepélyesebb módon egyhangúlag nyilvánítottátok, hogy a politikai körülmények országunk földrajzi helyzete uniónkat föltétlenül követeli, s hogy el kellene vesznünk, mihelyt megválunk, s valamely nyugati uralkodó család valamely tagját nem kapnák fejedelmünkül és uralkodónkul. Ma már óhajaitok meghallgathatók és teljesithetők. I. Károly hg két fenséges, erős és uralkodó család tagja. Közel rokonságban áll Poroszországban ama kir. családdal, melyből először nagy Frigyes származott, ki ismereteivel és szilárd akaratával a nép által reá bízott kis fejedelemséget a legerősebb európai királysággá emelte. Mint III. Napóleon rokona is megérdemli figyelmünket és becsülésünket, tagja lévén azon Bonaparte családnak, melyen Isten keze láthatóan áldólag nyugszik. A világ a két Napóleont félistenekül csodálja, mert ezen két férfiú érti, hasonlóan a mágneshez, mely a vasat magához vonja, az újkor legnemesebb alapelveit : a democratiát és nemzetiséget és a valódi dicsőségteljes szabadságot magukhoz csatolni. Fia ő fenségének, Károly, Antal, Joachim Hohenzollernegnek , egyik legszabadabb és legműveltebb nemzetnek, a német nemzet szabadelvű pártja vezérének. Fia azon herczegnek, ki nem riadt vissza semmi áldozattól, hogy népe boldogságát és egységét megalapítsa s e czélból trónjáról is önkényt lemondott. A boldog Németország ezért tiszteli és szereti őt, mint egységének és szabadságának alapítóját. A románok I. Károlya Európa fejedelmeinek egyik legigazságosbika és legszerettebbike, kit a legnemesebb, legszabadelvübb elvek lelkesítenek, ki szerény mint az erény, szilárd mint a hit. Románok ! Esküszünk ez ünnepélyes pillanatban, melyben az ég látszik előttünk megnyílni, esküszünk előttetek, Isten és egész Európa előtt, hogy szilárdan meg vagyunk győződve, miszerint I. Károly a jog, erény és szabadság ösvényén vezetend bennünket, s hogy csak ő vele és általa teljesíthetjük azon missiónkat, melyet a gondviselés elénk rendelt. Föl Románok ! A megváltás órája ütött. Jövő életünk könyve nyitva áll előttetek. Tegyétek kezeteket sebzett melletekre, a másik kézzel pedig írjátok be a népakarat könyvébe : I. Károly, Románia fejedelme. A gondviselés intéséül tekintjük, hogy épen az általános szavazat zárnapján, t. i. ápril 20-án I. Károly 27-ik születésnapját fogja ülni, és hogy a Duna, melynek a garantírozó hatalmak védelmét köszönjük, Károlynak hazájában ered. Szavazzatok tehát Románok! régi hitetekkel és egyezségiekkel; legyetek meggyőződve, hogy ellenségeitek ármányai meg fognak semmisülni, és hogy hazátok létét csak ti, azaz, szavazataitok fogják proclamálhatni. Bukarest, april 2. (14.) 1866. Ghika Ján: Ghika Demeter, Mavrogheni P. Rosetti K. A. Sturdza D. Cantacuzeno I. Lecca őrnagy. A „Zukunft“ a legjobb forrásból merített értesülés alapján írja, hogy a jassi-i felkelés megkísérlése alkalmával, az ottani metropolita, aki tudomás szerint a zavargás élén állott — oly súlyosan megsebesíttetett, miszerint nem igen remélhető éleben maradása. Oroszország egy távirat szerint Jassiba egy tickot küld biztosul, legpontosabb vizsgálatot tartani a felkelésről, amennyiben az orosz alattvalókat érinthet, és ha kiderülne, hogy jogaik megsértettek, vagy az, hogy a történtekben egészen ártatlanok, ezen esetben megfelelő elégtételt kívánna. Az ily eljárásból kifejlődhető következmények könnyen egészen más fordulatot adhatnának a Dunafejedelemségekben a helyzetnek. Beust báró szász külügyminiszter sürgönye a porosz kabinethez. Az alább következő sürgöny eredeti német szövege még nem jelent ment a hírlapokban. Az „Indep. Beige“ volt első, mely azt franczia fordításban közölte. A német lapok azt a franczia fordításból voltak kénytelenek visszafordítani németre, s mi a sürgönyt a bécsi „Wanderer“ fordítása szerint közöljük. A sürgöny tartalma következő : Drezda, april 6. 1866. „Mult hó 26 án kelt sürgönyömben tudósítottam exciádat, hogy a porosz követ előttem kormányának egy körlevelét olvasta fel ; érintem önnek egyszersmind erre adott válaszomat is. — Világosan hozzátevem, mikép válaszom csak tisztán személyes jellemű lehet, miután ily fontos okmányra, mely csak szóbeli utón jutott tudomásomra, nem válaszolhatok rögtön a kormány nevében. „Pár nap múlva azonban Schulenburg úr átadta nekem az említett körlevél másolatát, miután erre engedelmet nyert. Ámbár most abban a helyzetben vagyok, hogy én is szóbeli választ adhatnék, miután a király engem felhatalmazott rá, mégis azt hiszem, hogy a berlini kabinet írott közleménye, különösen pedig az a körülmény, hogy a körlevél már nyilvánosságra jutott, elegendő indokul szolgál arra, hogy saját írásban juttassuk Berlinbe. Mindenesetre kötelességemnek vélem ez alkalommal nem csak nem szorítkozni arra, hogy ismételve a porosz körlevél végén felállított kérdésre válaszoljak, — de azt hi- S£ém, hogy itt helyen lesz azon okokat is megvizsgálni, melyekkel Poroszország ama kérdést indokolja. Feltehetni gondolom, hogy a porosz kormánynak nincsen szándéka nézeteit a szövetségi kormányokkal közölni, anélkül, hogy egyszersmind emezek nézeteivel is megismerkedni ne óhajtana. „Elsősorban itt az Ausztria és Poroszország közt a gasteini egyezmény következtében támadt differenciákról van szó. Örömest mellőzném e pontot, miután a két magas szerződő félt kivéve az érintett egyezkedésben sem a szövetségi gyűlésnek, sem különösen a szövetségi kormányoknak nem volt részük. Minthogy azonban a hozzánk intézett emlékirat a herczegségek kérdését is érinti, és e kérdés még mindig a szövetségi gyűlés szakmányába vág, kötelességünknek tartjuk, miután e tárgyra nézve meg vagyunk kérdezve, nézeteinket nyíltan kimondani, nehogy hallgatásunk csorbát ejtsen a szövetségi gyűlésen. „Mindamellett is csak a legszükségesebb tárgyakra kívánom szorítani válaszomat, s mindenek előtt csak azt említem fel, hogy Ausztria, mely régebben, a mint tudomásunkra adatott, az augustenburgi örökös herczeg igényeinek élénken ellenszegült, későbben a londoni értekezleteken Poroszországgal és a német szövetséggel egyetértőleg épen a herczeget mutatta fel ama jelöltnek, ki a legtöbb jogokat egyesíti magában. „Továbbá szabadságot veszek magamnak ismételve érinteni ama helyet (a körlevélben), mely a herczegségekről akkér szól, mint Ausztria és Poroszország sajátjáról A porosz kormány előtt tudva van, mikép a mi kabinetünk más véleményben van, és hogy e tekintetben nincsen ellenkesésben a többi német kormányokkal. Örömeit mellőzöm erre a bizonyítékok felhozását ; megelégszem ama. nyilatkozat felemlítésével, melyet Ausztria és Porosz és ég akkor tettek a szőreségi gyűlés előtt, r* ip oros ' z-