A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)
1866-04-22 / 92. szám
em, hogy okokkal est alig lehet. (Helyeslés, aj.) Dedinszky József elmésen felelt, beszédét közölni fogjuk. Zsedényi Eduárd : T. ház ! Tisztelt tagtárunk Babes azt mondá, hogy nem minden román egyforma román. Elismeréssel veszem e nyilatkozatát, mert remélem, hogy Magyarország románnyelvű lakosainak többsége vele nem egyforma véleményű. (Helyeslés.) Elismerem, hogy vannak a különböző nemzetiségek szószólói közt önzéstelen és higgadt férfiak, kik nyelvüknek a közigazgatás és iskola körében méltó szerepet, nyelvök kifejlődhetésének törvényes garantiát kívánva, minden oly gondolatot kizárnak , mely országunk állami létét kérdésessé tehetné, (Úgy van !) vagy pedig csak zavart idézhetne elő. Az ily jogos kivánatokat mi mindnyájan ki akarjuk s ki fogjuk elégíteni. (Helyeslés.) de ezen jogos kivánatok közé nem tartozik az indítványozóknak azon követelése, hogy az összes Magyarország képviselői közepette egy külön nemzetiségi pártválasztást proponáljon, mert ezen ház az ország minden rendű és minden nyelvű lakosainak képviselete, nem pedig egy oly egyesület, mely czélul tűzte ki magának, ennek vagy amannak a nemzetiségnek terjesztését, és azzal bizta volna meg az indítványozókat, kik csakis egyedül mint Magyarország, mint az öszszes magyar nemzet képviselői foglalnak itten helyet. (Apponyi György gr. És nem mint részvényesek.) (Helyes. Igaz, Ily nemű agitatiót semminemű jól rendezet alkotmányos státusban magára nem vehetne a nemzeti képviselet. Egyébiránt különös ezen fellépés, mely egyszer-'smind oly követelő modorban létezik, mintha ezen indítványozók nem valamely nemzetiség, hanem valamely külön nemzet vezetői, vagy társország képviselői lennének (helyeslés) és nem pedig ezen képviselőhöz tagjai, kiknek sem több, sem kevesebb befolyásuk nem lehet a többség választására, mint akármelyikünknek (Úgy van !). Azt hiszem, hogy kik ez indítványt aláírták, át fogják látni, hogy eltévesztették képviselői szerepüket, midőn itt kiválólag, mint románok lépnek fel, nem mint román nyelvű polgárai Magyarországnak, holott először is magyarok, azután románok (Helyes ! Úgy van !). Mily joggal követelhetik a külön megválasztást ? mintha nem velünk vállvetve s karöltve akarnának munkálódni nemzetünk közös jólétén, ha jobban fontolóra veszik az indítvány irányát,, azt hiszem, hogy át fogják látni, miszerint itt más rendeltetésük nem lehet, mint hogy mint ezen képviselőház kiegészítő rendes , nem rendkívüli tagjai, velünk együtt hazánk boldogságát s azzal nemzetiségük jogos igényeit érvényesítsék. Felhívom tehát ez indítvány visszavételére azon meggyőződésben, hogy velünk való egyetértésben, nem viszálkodásban fogják találni nemzetiségük biztosítását. (Zajos helyeslés.) Bónis Sámuel a, sebek között egyik legfájdalmasabb sebnek tartja a nemzetiségi kérdést.E seb gyógyítására azonban kölcsönös bizalomra van szükség. Véleménye szerint ez indítvány csak magánértekezletek tárgya lehet. Nikolics Sándor károsnak tart minden oly lépést, mely csak a keserűség magvait hinti el. A szavazás titkos, s így ha az indítvány elfogadtatnék is, nem vezetne czélra. Ragályi Nándor : T. ház ! Azok közé tartozom, kik csak akkor vetnének gátat a nemzetiségi kívánságoknak, ha csak az ország szétdarabolása, vagy pedig a magyar nemzetnek, mint politikai nemzetnek lehetlenné tételére céloznának. De mindemellett kénytelen vagyok kijelenteni, hogy én nem értem ez indítványt, nem értem azon nyughatatlanságot, mely a nemzetiségi képviselőket szüntelen készti, hol indítványozásra, hol szónoklatokra ; nem értem Hodossy képviselőtársam azon véleményét, hogy ez csaknem a legelső kérdés. A legelső kérdés az, hogy visszaszerezzük azon házat, azon alkotmányos házat, melyből mi épen úgye ki vagyunk szoritvígmint ők, és azután jön csak a kérdés,hogy hol lakunkildomosabban, és legjobban ezen házban. De nem értem, sőt in politiconak tartom, midőn azok szólalnak fel minduntalan, kiknek hivatalos állásuk a Bach és Schmerling idejéből datálódik. (Hodosin közbe szól : nem igaz, tiltakozom !) Mert kérem, lehetnek olyan gyanakodó emberek e házban, kik, megengedem, hogy indokolatlanul, azt fogják gondolni, hogy ezek még most is a bécsi kormány eszközei, hogy reánk pressiót gyakoroljanak. (Zaj.) Kubicza Pál : T. ház ! Igen sajnálom, hogy ki kell jelentenem, miként a ház asztalán fekvő indítványhoz részemről nem járulok. Én is, mind nemzetiségi, mind képviselői állásomnál fogva le vagyok kötve azon érdeknek, mely a nemzetiségeknek Magyarországban érdeke, de csak úgy vagyok lekötve, hogy ezen lekötés mellett nem ignorálhatom sem egységes hazám érdekeit, melyek nem különbözők azon érdekektől, melyek az egyes népfajok érdekei. Nem pártolhatom itt az előttem szóló 1. képviselő véleményét, sőt ki kell jelentenem, hogy az indítványhoz azért nem járulok, mert azt hiszem, hogy minden választás, miként itt megjegyezve volt, bizalmi kérdés, és én ezen bizalmi kérdésnek nem akarok más korlátokat szabni, mint amit egyik vagy másik egyéniségnek képzettsége szab, és ennélfogva a t. háznak e választások iránti discretionarius hatalmában tökéletesen megnyugszom. Csak egyre nézve akarok itt egy pár szót mondani, ami felhozatott. Ha az indítvány által követelt tekintetek számba fognának vétetni a t. képviselőház által, még igen nagy kérdés, mit kell ennek a választásnál különös figyelembe venni ; magának az illető képviselő úrnak nemzetiségét ? vagy pedig nemzetiségét azon kerületeknél, melyeket az egyes képviselő urak itt representálnak? Az én nézetem szerint lehet, azaz sőt van is sok e hazában, hogy tiszta magyar ajkú egyéniség választatott képviselőül valamely tiszta tót, román vagy szerb kerület által, ha bizalma volt azon tót vagy német, vagy román ajkú kerületnek az egyéniség irányában, mert hitte, hogy képesítve van, ,és hiven fogja képviselni az ő érdekeiket. És ha ez így volt, akkor nem lehet refiectálni egyes képviselő nemzetiségére, hanem igenis refiectálni kell a populatióra, mely őt ide küldötte, és azon nemzetiségek érdekeire, melyeket ő képviselni köteles, akkor is, ha nem ugyanazon nemzetiségű. Felhozatott itt a tisztelt ház előtt az, hogy tapasztalták a külön ajkú nemzetiségeket képviselő urak, miszerint sok választásnál ignozáltattak. Méltóztassék megengedni, én szintén azon osztályához tartozom a háznak, és ezt még sem, sőt inkább azt tapasztaltam, hogy a legnagyobb méltányossággal, de sok esetben számon felül is megválasztottak. Talán csak abban volt a hiba, hogy igen sok tekintetet, igen sok figyelmet fordított a ház az egyesek hiúságára, melyek már most nemzetiségi palástba burkolva magukat, minden alkalommal érvényesíteni kívánják. (Helyeslés.) Az volt itt felhozva, hogy nem mindenik magyar, román, egyforma, a másikhoz. Én azt tökéletesen megengedem. Én ismerek széles e hazában igen sok magyart, igen sok tótot és igen sok szerbet s románt, akik áldoztak jogaikból, vagy megosztották azokat, hogy polgártársaikat, akik az alkotmány tánczain kívül állottak, magukhoz emeljék. Én ismerek igen sokat, akik a nemzetiséget csak arra használják , hogy saját személyes előnyükre kizsákmányolhassák (Helyeslés). S a nép, melyet képviselni tartoznak, nem egyéb létránál, mélyen magasra hágni kívánnak. És én azt hiszem, és tökéletesen osztom mindazt, amit Hodossy képviselő úr mondott, magára a nemzetiségekre nézve ez alkalommal , hanem azt hiszem, hogy hibásan mondotta akkor, midőn személyekről van szó, akkor kellett volna azt elmondani, mikor a nemzetiségi ügyek ex professo érdemleg fognak tárgyaltatni. Vonatkozzunk el a személyes ambitióktól uraim, s azt hiszem, hogy a nemzetiségi ügy az ország közérzületével s mindnyájunk kívánatéra és megelégedésére fog megoldatni. Hanem ha minden személyes vitánál a nemzetiséget fogjuk előtérbe állítani, azért, hogy mi magunknak hágcsót szerezzünk a magasra, soha se fogjuk üdvösen megoldani, sőt, kik azt cselekszik, kimondom nyiltan meggyőződésemet : nem barátjai saját nemzetiségük ügyének, s inkább azt akarják, hogy a nemzetiségek örökös bajok közt éljenek, hogy a rendszeresítetlen helyzetet érdekeik számára kizsákmányolják. (Helyeslés). Ez t. hát, egyéni véleményem. Én bízom is az Istenben, hogy a nemzetiségi ügy, mégpedig elsősorban, meg fog oldatni. Részemről el fogok követni mindent, mit meggyőződésem parancsol, s kötelességem hoz magával, melylyel nem csak küldőim, hanem magam irányában is tartozom. De illyel ismerem e részben az ország középületét, a t. képviselőháznak discretionális hatalmában tökéletesen megnyugszom (Élénk tetszés). Újfalussy Miklós a 12-es bizottság véleménye mellett nyilatkozik. Az indítvány szelleme az, hogy a többség, mely nem tartozik épen azon nemzetiséghez, figyelembe vegye azt. Meg van győződve arról, hogy a ház e tekintetben méltányos lesz. Gozsdu Manó : Ér szívemből sajnálom, hogy ezen magában a mint felolvastatott igen ártatlan pótjavaslat oly ingerültséget okozott. Hiszem azt, hogy nem okozott volna, ha pártolására ügyetlen szavak nem emeltettek volna , — mert csakugyan igaz marad az, hogy nincs nagyobb ellenség,, mint az ügyetlen barát (derültség, helyeslés]) Én megvallom,hogy magában az indítványt, a mint létetett, és a mint leírva van, elfogadhatónak látnám , de nem csodálom, hogy az, úgy, a mint megmagyarázva volt, nagy ingerültséget okozott. Engedje meg a t. ház, hogy kénytelen vagyok saját személyemre térni (halljuk !) És itt ünnepélyesen felszólítom Babes képviselő urat, hogy mondaná meg, ki az a rész román, ki a ház által bizottságokba megválasztatni szokott, míg a jó román nem ? (Helyeslés.) Én kinyilatkoztatom azt, hogy noha már igen tekintélyes bizottságban volt szerencsém megválasztatni, mégsem akarom magamra érteni azt a „rosz román“ titulust, mert kinyilatkoztatom az egész világ előtt, hogy az egész földkerekségen jobb román, és jobb magyar hazafi, mint én, nem létezikélénk éljenzés.) Igaz ugyan, hogy más utakon járunk a román nemzet boldogítása tekintetéből, egymástól elváló utakon, és ígérem, hogy én arra az útra soha sem fogok térni, hanem óhajtom, és imádom az istent, hogy ő térjen az én utaimra. (Zajos tetszés.) Vesse akárki a mappája szemeit, és meg fogja látni azt, hogy azon román, aki a román nemzetet folytonos ellenségeskedésre ingerli a magyarok ellen, az a legnagyobb ellensége a román nemzetnek ; meggyőződhetik, ha egy kis élet és világtapasztalása van, arról, hogy az egymás közti súrlódások csak mind a kettőnek életét rövidítik, mert, ha ma ,elvész a magyar, holnap a román fog elveszni (Élénk helyeslés). Ismétlen tehát, hogy nem akarom a világ előtt azon gyanút magamra venni, mintha talán én volnék azon „rosz román ,ám én magamat jó románnak tartom. Nyilatkoztassa ki Babes képviselő úr, ki azon rosz román, ki magát a magyarok által, mindig megválasztatja, nevezze meg azt, mert ha meg nem nevezi, nem akarok tiszteletlen lenni ezen ház előtt , hanem más után fogom nevét megmondani. (Élénk helyeslés.) Babes Vincze : T. ház ! Gondolom felelettel tartozom Gozda Manó képviselőtársunknak. Megvallom, én azokat, miket mondottam rosz román és rosz magyarról, úgy vettem, mint tapasztaljuk naponkint és tapasztaltuk főleg a múltban. Hivatkozom a múltra, de eszem ágában sem volt, hogy Gozsdu képviselő urat rosz románnak véljem. (Zaj , de hát ki az?! — elnök csenget.) Ellenkezőleg Gozsdu urat jó románnak tartom és tartottam mindig. Személyeket nevezni — úgy hiszem — parlamentekben nem szokásos (Zaj , de gyanúsítani sem !) Azt gondolom, akárhány- szor történt itt e házban vonatkozás bizonyos személyre, az soha sem neveztetett meg. Azért én világosan a tapasztalásra hivatkozva, melyet — úgy gondolom — minden egyén ezen a házban, szintúgy tehetett, mint én, nem fogom a személyt megnevezni, és azt tenni nem is tartom kötelességemnek ; de az nincs is köztünk, és én nem is mondottam, hogy itt mi nálunk van. (Derültség.) Én amit mondottam, nem bizonyos e t. házban lévő személyre értettem, és ugyanazért, — azt gondolom — nincs senkinek joga ezt úgy értelmezni. Ismétlem, nem tartom, hogy a Parlamentarismus követelné, hogy valamely személy megneveztessék. (Zaj.) Borba Zsigmond : T. ház ! Még múlt hó 22 én tartott ülésben voltam bátor a t. ház figyelmét egész tisztelettel felhívni, hogy a bizottmányokba választandó egyénekre nézve minden egyes nemzetiségre kellő figyelemmel és méltányossággal lenni kegyeskedjék. De sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy ugyanazon napon három bizottság lett megválasztva és azokba egyetlen egy külön nemzetiségű, legalább a románok közül egy sem lett megválasztva. (Zaj. Elnök csenget.) Mondom, a consequentia — tiszt, ház, nem tehetem, hogy a jelen indítványhoz, de csak igen röviden ne szóljak. Pártolom tehát teljes szívemből ezen indítványt, a most előadottak alapján először , de pártolom másodszor azért , mert véleményem szerint a külön nemzetiségű férfiak legjobban tudják és tudniok kell is azt, hogy a nemzetiségeknek melyek legyenek jogai és méltányos követelményei, mik legyenek kívánalmai, mik fájdalmai és aggályai. Ha tehát ezen nagy horderejű nemzetiségi bizottmányban a külön nemzetiségek kellőleg képviselve lesznek, — ezen indítványunkban számot és egyéneket mi nem neveztünk, — akkor ezen férfiak a bizottságban a méltányos kívánalmak, aggodalmak és fájdalmakat nyilvánítván, ezek ott sokkal jobban fognak tárgyaltathatni, mint nyilt ülésben , és ott befejeztetvén az ügy, itt e házban ezen kérdés sokkal szerencsésebben és könnyebben lesz megoldható. Ezen okoknál fogva tehát az indítványt pártolom. Most már csupán egy pár szóra kívánok szorítkozni. Igen fájdalmasan esett t. hát, hogy egynémelyektől gyanuzitattunk, , Schmerlingisták, Bachistáknak neveztettünk. Én kinyilatkoztatom, hogy az efféle gyanúsítások által soha sem fogjuk egymást kapacitálni vagy megnyugtatni. Ellen-argumentumokat szívesen hallunk, de gyanúsításoknak legalább én czélját nem látom, s azért kinyilatkoztatom, hogy sem engemet, sem azon férfiakat oly gyanúsítások soha sem fognak visszarettenteni attól, hogy véleményünket szabadon ki ne mondjuk és ügyünket ne védjük. (Zaj.) Medán Endre ez indítvány mellett nyilatkozik. Ragályi gyanusítására felel, s e mellett Schmerlinget derék embernek nevezi. (Beszédét közölni fogjuk.) Rudnyánszky Flórián, mint egy tót ajkúak által lakott kerület képviselője szólalt fel, s kiemeli, hogy ott az izgatók nem boldogulnak. Az ő tótjai hű fiai akarnak lenni a hazának. Az indítványt nem pártolja. Szentkirályi Mór nem csodálná az indítványt, ha arról volna szó, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalása halasztassék el, vagy hogy az e czélra kiküldött bizottságból a más ajkúak képviselői zárassanak ki.Hivatkozik a „reichsrath“-ra, melyben pedig az egyes országok külön-külön voltak képviselve, s még sem fordult elő az az eset, hogy a bizottságok választásánál reflexió történt volna az egyes nemzetiségek követeire. Az egész dologban veszedelmet lát, miután vannak olyanok, kik meg nem állanak addig, mig e territoriális kérdés fel nem merül. A nemzetiségi kérdés olyan, hogy azt majorizálni nem lehet, hanem csak kölcsönös egyetértés utján megoldani. Az indítványt egyáltalán nem pártolja. Gróf Ráday Gedeon kész elállani a szótól, s szavazásra kéri a házat, miután azonban többen nem állanak el a szótól, él szólásjogával, s az indítvány ellen nyilatkozik. Babes gyanúsította a házat, s ez által a hazát is. Maniu Aurél pártolja az indítványt s kiemeli, hogy ennek aláírásánál csak azon czél volt előtte, hogy a nemzetiségek kellőleg legyenek képviselve a bizottságban. Más mellékezés erre nem vezette. A nemzetiségi kérdés megoldása nélkül alkotmányunknak szilárd alapja nem lehet. Vargha Flórián a dologtól eltérőleg kezd szólani, s ennek folytán az elnök kénytelen őt figyelmeztetni, hogy csak a dologra nézve szóljon. Mint román, minden tekintetben pártolja az indítványt. Tisza László : Nagyon röviden kérem ki a t. ház figyelmét, mert úgy is csak a napirend megsértésével és annak mellőzésével szőnyegre került tárgyhoz kívánok szólani. Egy megjegyzésem az, hogy a beadott pótindítványt pártoló urak közül többen hivatkoztak a ház kegyességére. Nézetem szerint itt a ház kegyességéről szó sem lehet, itt a háznak kötelessége ezen kérdéseket a maga rendjén s a maga idejében eligazítani. Ezen pótindítványnyal szemben, és szemben az ott indítványozott, azonban nem mint némely szónokok kifejezték „jogosan követelt“ nézetekkel, legfeljebb a ház erélyességéről lehet szó. Ezen erélyesség pedig t. hát körünkben bizonyosan hiányozni nem fog. Nagyon sokszorosan felemlíttetett azon kérdés mintegy égető seb, de majd mindig csak úgy hallottam azt fölemlíteni, mint egy égető sebet, mely nem a magyar nemzet, hanem a nem magyar ajkú nemzetiségek keblét égeti. A dolog nem úgy áll. Égető ezen kérdés mindnyájunk keblein ; égeti ez a magyar ajkú fajt és el merném mondani, fájdalom ! szinte jobban mint a többit. (Úgy van !) Én ezen égetés különböző fajaira és nemeire, tiszt, ház, itt kiterjeszkedni nem akarok, röviden csak annyit hozok föl állításom igazolásául, hogy ha fájhat a minoritásnak a majoritás sértegetése és felette való uralkodása, bizonyosan egy majoritásnak, amely magában az igazságnak és méltányosságnak önérzetével bír, még jobban kell hogy fájjon a minoritás méltatlan sértegetése. (Helyeslés) Eget is tehát e seb mindnyájunkat egyformán ; ahelyett tehát, hogy szételhúzzunk, fogjunk össze igazi jóakarattal, őszinte elhatározással valamennyien és az ügyet isten segedelmével mindnyájunk közmegelégedésére el is fogjuk intézni. Igen régi példa ama vesszőcsomagé, amit ismételni nem akarok, csak annak bizonyságául említem fel, hogy nem értem, miért akarnak az egyenként talán hasonerejű de mégis kisebb kévét alkotó vesszők elválni azon nagy kévétől, amely az ő támogatásukat viszonozva bizonyosan többet használhat nekik erejükre nézve, mint amennyi hasznot szolgáltathat viszont a nagy kévének a kisebb kéve ; egy oly kisebb kéve, mely testvérfát, habár a diplomácta legkedvesebb nedveivel is éveken keresztül locsolta, mégis amint ezt minden alkotmányos érzetű embernek fájdalommal kell látni, a legelső vihar képes kiszárítással fenyegetni és szétforgácsolni ; csak még egy megjegyzésem van, amit mondani akarnék, mintegy ismétlésére annak, hogy tán Babos Vincze képviselőtársunk óhajtása e házban soha kielégíthető nem lesz, de kielégíthető lesz azon nemzeté,melyet 8 képviselni állít, azon nemzetiségé, amelynek ő is tagja. Erre tehát e körben — és tán ez is ösztönzött enbem a felszólalásra később bizonyíték nálamnál nincs. 1861-ben egy nagy részben román ajkú választókerület képviselőjeként állottam itt, ha jól emlékszem, tán Babes Vincze képviselőtársammal szemben, és bátor voltam az általa most vallott elveket védelmezni. Az idők és körülmények változtak, a lelkes kerület, mely 1861- ben engem magyar ajkút küldött a t házba, most a román ajkú képviselő által van itt képviselve, de büszkén mondhatom, hogy ama nagy részben román ajkú választó kerület nézetei ma is, midőn képviselője román, ugyanazok, melyek 1861-ben voltak, mikor engem küldtek e t. házba. Nem kerestek ők tehát románt, vagy magyart, hanem keresték csupán azt, aki az összes haza érdekeit mint igazi hazafi elvonva minden egyéni, minden nemzetiségi viszketegtől határozottan tudja pártolni és védelmezni. Igenis t. ház, most is, mint egy vegyes kerületnek, habár kisebb számú románok képviselője, különben mint az egész imádott haza összes érdekeinek képviselője is, bátor vagyok azon meggyőződésemet kinyilatkoztatni, hogy ha Babes képviselő urat nem is, de hazánk román lakóinak többségét bizonyára ki fogja e ház elégíteni, mert a román nép eddig is méltányolta törekvéseinket, melyek saját hibánkon kívül eddig eredményhez nem juthattak. (Helyeslés). Ivánka Imre : Én bizonyosan azok közé tartozom, akik igen fontosnak és majdnem életkérdésnek tartják a nemzetiségi kérdés szerencsés megoldását. Ebből soha sem csináltam titkot és e meggyőződésben élek ma is. Ennek következtében azon szerencsében részesülök, hogy más ajkú polgártársaim némi bizalommal viseltetnek irántam, hogy azon elveket, melyeket a nyilvánosság előtt e tekintetben kimondtam,a törvényhozás terén sem fogom megtagadni. Igen sajnosan látom és tapasztalom ennek következtében, hogy román testvéreink nem fogadták meg valódi barátuknak azon tanácsát, hogy várják be nyugalommal azon időpontot, midőn az országgyűlés a nemzetiségi kérdésben határozni fog ; — nem várták be, míg ezen választási kérdés természetes lefolyását, hanem így élére állítván azt, mondhatom, némileg maguknak tettek kárt. Meg kell vallanom, hogy a ma itten hallott nyilatkozatok folytán, már-már zavarba kezdtem jöni, midőn itt jó én rosz románokat említettek , mert nem tudtam, hogy tegyem a megkülönböztetést a kettő közt. Én azt hiszem, hogy mindenki, aki becsületesen a szabadság és jogegyenlőség alapján a haza integritásának megtartása mellett, a jogegyenlőséget nem kiváltságképen akarván fölhasználni, kívánja megoldani a nemzetiségi kérdést, s eképen képviseli a románok érdekeit, az jó román. Én bizton várom és reményem, hogy a t. ház méltányos lesz anélkül hogy ezen felszólalásra szükség lett volna, sőt a módosítvány daczára is, az illető nemzetiségi választmány megválasztásában. Hallottam itt említtetni azt is, mintha bizonyos népiségi arány szerint kellene minden választmányba vagy amaz képviselőt beválasztani. Hiszen ez a arányt meghatározni, amint azt már Kubicza képviselőtársunk elmondotta, való lehetlenség , mert mely arányt akarnák kegyetek fölvenni ? azt, hogy mely arányban laknak szerteszét az országban különböző nemzetiségek ? vagy azt, ahogy itt a házban születésük szerint vannak, mint képviselők ? Ezt föltenni is lehetetlen, mert mindnyájan azt kívánjuk, hogy szabadon fejlődhessenek a különböző erők, de azt, hogy elkülönítve és külön nemzetekre megalakulva egymással rivalizáljunk, ezt a hazának egy őszinte barátja sem kívánja. Még egy rövid észrevételem van. Medán Endre képviselőtársunk, igen derék embernek tartja Schmerling úr lovagi excelentiáját. Én nem mondok ítéletet ezen jeles státusférfiú felett, hanem csak azt jegyzem meg, hogy nem akarom rontani senki gusztusát. A szakképességre nézve ami itt említve volt nem tudom, micsoda különös szak lenne az a nemzetiségi ? Maniu Aurél képviselő úr azt méltóztatott mondani, hogy bizonyos analógia van a szóban forgó választmányok között , mert amint bizonyos tárgyakra szakképesség kívántatik, így van ez a nemzetiségi kérdésre nézve is. Már én eddig a nemzetiségben semmi különös előkészületet igénylő szakmát nem találtam. Azt tartom, legjobb lesz, mondjanak le követelésükről és vonják vissza módosítványukat az indítványozók, és bízzanak abban, hogy a méltányosság és igazság alapján fog megválasztatni a nemzetiségi kérdés megoldásával foglalkozó választmány. (Helyeslés.) Miletics Sevetoriár. T. ház ! Nem pártolom a román pótindítványt, de azért nem, mert nem elégséges, és pedig azért nem elégséges, mert a nemzetiségi kérdésnek elve nem proportio, hanem egyenjogúság. Hallgattam volna, hogy ha némely országgyűlési tagok, kik magukat nemzetiségi képviselőkhöz számítják, oly elveket nem mondtak volna ki, melyekkel meg nem egyezem, és azért kénytelen vagyok véleményemet előadni, hogy ne mondassék : „qui tacet, consentire videtur.“ Az én véleményem szerint igazságos volna , hogy 1-ször a nemzetiségi bizottságban Magyarország egyes nemzetei : a magyarok, szlávok, románok, szerbek és oroszok egyenlően legyenek képviselve, és 2-szor, hogy a választások az egyes nemzetiségi részletek szerint történjenek, s minden egyes részlet válaszsza a bizottmányba az öt illető contingenseit és az országgyűlés plénumának felterjessze. Mert a nemzetiségi kérdés M. országon a különböző nemzetiségek egymásközti és az állam iránti állása és viszonyainak kérdése. Mert a nemzetiségek a politikai észletnek oly részleteit képezik, melyek nem csak egymáshoz viszonyítva, hanem koordinálva vannak, és hogy e szerint a nemzetiségek nemzeti individualitásuk fogalmából származó jogukkal, alapeszmékben, nem annyira majorizálással, hanem az egyenjogú nemzetiségek compromissuma szerint kell elbánni, mert a compromissum kielégítő munkálata egyedül oly bizottmány kedléből származott, melyben a különböző nemzetiségek hason számmal, és oly országgyűlési tagok által lettek volna képviselve, kik nemzetiségük nemzeti szükségeit és igényeit ismerték és szivökre vették volna ; mert oly szakavatott egyéneket az egyajku országgyűlési tagtársak ismernek , — és csak akkor mondhatni, hogy a nemzetiségek, a bizottmányba képviselve vannak, — midőn a bizottmányi tagok biztosai által választva, vagy leginkább megjelölve voltak. Ez a véleményem, melyért a pótindítványt, — melyet a szerb többség is opportunusnak nem talált — el nem fogadom, mert reméltem, hogy az országgyűlés e kérdésben, mely a legfontosb, határozat nélkül is az igazság és testvériség elvei szerint fog eljárni , és e reményben az indítvány mellett nem szavazok. Dimitrievics Milos a ház helyeslése közben szólott. A nemzetiségek jogos igényeinek kielégítését illetőleg most már nem várni és remélni, hanem csak bízni kell. Az indítvány a conferentiák fóruma elé tartozik. Milutinovics Szvetozár szintén az indítvány ellen nyilatkozik. Vlád Alajos, míg Bónis és mások higgadt felszólalásait kellőleg méltányolja, addig némely szónok beszéde kellemetlenül érintette. Röviden föld Zsedényi, Ragályi és Kubiczának. Pártolja a módositványt. (Beszédét közölni fogjuk.) ’ Tisza Kálmán : T. ház ! Midőn ezen már hosszúra nyúlt vitában egy pár szóval részt venni szándékozom, legelsőben ki kell nyilatkoztatnom, miszerint én azon nagy ingerültséget, melyről az imént szólan hallottam egyátalában észre nem nem vettem. Ha halottam is egy két nyilatkozatot, mely talán a szólók részéről ingerültséggel volt zárva, mégis a legnagyobb örömmel constatkroztam magamnak, hogy ezen kérdés körül ingerültség nélkül folyt a tanácskozás, mindamellett, hogy hallottunk olyanokat, melyeket e ház többsége bizonyosan saját nézete gyanánt el nem fogad. Megjegyzem továbbá a előttem szóló Vlad képviselőtársam azon szavaira, miszerint ő akár román legyen születésére nézve, egy kerület képviselője, akár nem, tökéletes igazsága van. képviselőtársamnak, hogy tartozik választói érdekeit képviselni, de tartozik csak képviselni úgy, oly módon és annyiban, amennyiben a kerület külön érdekei a közös haza érdekeivel ellentétben nincsenek. Ezen pár általános észrevétel után, nem czélem az itten mellesleg több oldalról felhozott nemzetiségi kérdésre nézve elmondani véleményemet, mert hiszen az volt és nem is lehetett más célja azoknak, kik a bizottmány választását indítványozták, és a háznak is, midőn ezen indítványt elfogadta, nem lehetett, mondom, más célja, mint épen az, hogy ne csak így melleslegesen, hanem egy bizottmány jól megfontolt javaslata alapján tüzetesen vétessék tárgyalás alá a nemzetiségi kérdés. Én részemről nem is tartom helyesnek, hogy ez így mellesleg érintésé ok. E nézetből kiindulva nem akarok vonatkozni az előttem szólott. képviselőtársam Miletics nyilatkozatára, anynyival inkább, mert azon körülmény, amelyet maga juttatott tudomásunkra, hogy az itt levő szerb nemzetiségű képviselők többsége indítványát nem pártolta, engem igen nagy részben megnyugtatott. Csak azt vagyok bátor megjegyezni, hogy midőn én, — történjék az bármily részről, — a nemzetiségi kérdésben elkeseredett ellenszenves nyilatkozatokat hallok, nekem és pedig azt hiszem nem helytelenül, mindig egy igen szép kép jut eszembe, melyet egykor Angliában láttam, de melynek lenyomatai nálunk is láthatók. Az erdőknek két királya , két óriás szarvas véres küzdelemben begyűrik egymást és eljösek az erdőknek vadai, elpusztítani hulladékaikat. Figyeljenek uraim, nehogy úgy járjunk, hogy e kép találó lehessen mi magunkra. Magát a szóban levő indítványt illetőleg bátor vagyok azon meggyőződésemet nyilvánítani, miszerint abban, mit mindjárt a pótindítvány felolvasása után Deák Ferencz t. hazánkfia elmondott, mindnyájan teljes megnyugvásunkat lelhetjük. Kifejezte , kit és mit képvisel itt mindenikünk, kifejtette mindnyájunk kötelességét, megmondotta és mindnyájan helyeseltük az ő nyilatkozatát, hogy míg egyfelől a szabad választást megállapított arányok által megkötni nem lehet, addig másfelől minden egyes képviselő érzi azt, hogy mit követel a méltányosság. Én tehát részemről az ő nyilatkozatában tökéletesen megnyugodván a pótindítványt elvetendőnek vélem. (Helyes! Szavazzunk !) Ez általános helyesléssel fogadott beszéd után a még feljegyzettek elállottak a szótól, s az elnök kérdésére a többség elvetette a pótindítványt. A tizenkettes bizottság jelentése ezután egész terjedelmében elfogadtatott. Az előteremben ívek lesznek kitéve, melyekre feljegyezhetik magukat azok, kik az egyes bizottmányokba jelentkezni akarnak. Gál János az iránt szólal fel, hogy Erdélyben még mindig az osztrák törvénykezési eljárás van érvényben. A múlt alkalommal indítványt akart tenni, hogy ez ügy az unió-bizottsághoz utasíttassék, de eláll indítványától, miután illetékes helyről felvilágosítást nyert az iránt, hogy a bizottság ez ügyet különben is tárgyalni fogja. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 órakor. Igazolási tárgyak lesznek napirenden. Moldva-oláhországi mozgalmak. Bukarest, apr. lő. Ma korán reggel megkezdetett a plebiscitum kivitele Hohenzollern Károly hgnek az egyesült fejedelemségek örökös fejedelméül megválasztatása ügyében. A fővárosban tizenöt legsűrűbben látogatott helyen, a legtöbb nyilvános kertben s a templomok bejáratainál ki vannak téve az illető lajstromok, a helyhatóság részéről erre külön kinevezett bizottság ellenőrzése alatt, s a most alakult nemzetőrség védelme alatt. A lakosság részvéte eddig meglehetős élénk, noha nem oly izgatott , mint ilyenkor többnyire szokott lenni ; egészen nyugodtak az emberek, s oly közönyösséggel végzik a következményeiben oly nagy súlylyal bíró cselekményt, mintha a legmindennapiabb dolgot hajtanák végre. Ma délutánra a szabadságtéren tartandó népgyűlés van hirdetve. A mai „Monitorul a már ismertetett kiáltványokon kívül még a Konstantinápolyból a kormány biztosaitól egy távirati sürgönyt tesz közzé, míg a szultán általi elfogadtatásokról tesz jelentést. A fség hozzájuk intézett rövid beszédben kinyilatkoztatta az ország iránti jóakaratát, s azon óhajtását, hogy a fejedelemségekben az ügyek alapos és maradandó rendezése hozassék létre. A főváros közelebb megválasztott primorja (polgárul-iptore) Bratuio D. (az ismeretes párisi