A Hon, 1866. április (4. évfolyam, 75-98. szám)

1866-04-22 / 92. szám

­em, hogy okokkal est alig lehet. (Helyeslés, aj.) Dedinszky József elmésen felelt, beszédét közölni fogjuk. Zsedényi Eduárd : T. ház ! Tisztelt tagtár­unk Babes azt mondá, hogy nem minden román egyforma román. Elismeréssel veszem e nyilat­­kozatát, mert remélem, hogy Magyarország ro­­mánnyelvű lakosainak többsége vele nem egy­forma véleményű. (Helyeslés.) Elismerem, hogy vannak a különböző nemzetiségek szószólói közt önzéstelen és higgadt férfiak, kik nyelvüknek a közigazgatás és iskola körében méltó szerepet, nyelvök kifejlődhetésének törvényes garantiát kívánva, minden oly gondolatot kizárnak , mely országunk állami létét kérdésessé tehetné, (Úgy van !) vagy pedig csak zavart idézhetne elő. Az ily jogos kivánatokat mi mindnyájan ki akarjuk s ki fogjuk elégíteni. (Helyeslés.) de ezen jogos kivánatok közé nem tartozik az in­dítványozóknak azon követelése, hogy az összes Magyarország képviselői közepette egy külön nemzetiségi párt­választást proponáljon, mert ezen ház az ország minden rendű és minden nyelvű lakosainak képviselete, nem pedig egy oly egyesület, mely czélul tűzte ki magának, ennek vagy amannak a nemzetiségnek terjesztését, és azzal bizta volna meg az indítványozókat, kik csakis egyedül mint Magyarország, mint az ösz­­szes magyar nemzet képviselői foglalnak itten helyet. (Apponyi György gr. És nem mint rész­vényesek.) (Helyes. Igaz, Ily nemű agitatiót semminemű jól rendezet alkotmányos státusban magára nem vehetne a nemzeti képviselet. Egyébiránt különös ezen fellépés, mely egyszer-'­smind oly követelő modorban létezik, mintha ezen indítványozók nem valam­ely nemzetiség, hanem valamely külön nemzet vezetői, vagy társország képviselői lennének (helyeslés) és nem pedig ezen képviselőhöz tagjai, kiknek sem több, sem kevesebb befolyásuk nem lehet a több­ség választására, mint akár­melyikünknek (Úgy van !). Azt hiszem, hogy kik ez indítványt alá­írták, át fogják látni, hogy eltévesztették képvi­selői szerepüket, midőn itt kiválólag, mint romá­nok lépnek fel, nem mint román nyelvű polgá­rai Magyarországnak, holott először is magya­rok, azután románok (Helyes ! Úgy van !). Mily joggal követelhetik a külön megválasztást ? mintha nem velünk vállvetve s karöltve akarná­nak munkálódni nemzetünk közös jólétén, h­a jobban fontolóra veszik az indítvány irányát,, azt hiszem, hogy át fogják látni, miszerint itt más ren­deltetésük nem lehet, mint hogy mint ezen kép­­viselőház kiegészítő rendes , nem rendkívüli tagjai, velünk együtt hazánk boldogságát s azzal nemzetiségük jogos igényeit érvényesítsék. Fel­hívom tehát ez indítvány visszavételére azon meggyőződésben, hogy velünk való egyetértés­ben, nem viszálkodásban fogják találni nemzeti­ségük biztosítását. (Zajos helyeslés.) B­ó­n­i­s Sámuel a, sebek között egyik legfájdalmasabb sebnek tartja a nemzetisé­gi kérdést.E seb gyógyítására azonban köl­csönös bizalomra van szükség. Vélemé­nye szerint ez indítvány csak magán­ér­tekezletek tárgya lehet. N­i­k­o­l­i­c­s Sándor károsnak tart minden oly lépést, mely csak a keserűség magvait hinti el. A szavazás titkos, s így ha az indítvány elfogadtatnék is, nem vezetne czélra. Ragályi Nándor : T. ház ! Azok közé tar­tozom, kik csak akkor vetnének gátat a nemze­tiségi kívánságoknak, ha csak az ország szétda­­rabolása, vagy pedig a magyar nemzetnek, mint politikai nemzetnek lehetlenné tételére c­él­ozná­nak. De mindemellett kénytelen vagyok kijelen­teni, hogy én nem értem ez indítványt, nem ér­tem azon nyughatatlanságot, mely a nemzetiségi képviselőket szüntelen készti, hol indítványozás­ra, hol szónoklatokra ; nem értem Hodossy képvi­selő­társam azon véleményét, hogy ez csaknem a legelső kérdés. A legelső kérdés az, hogy vissza­szerezzük azon házat, azon alkotmányos házat, melyből mi épen úgye ki vagyunk szoritvígmint ők, és azután jön csak a kérdés,hogy hol lakunk­­il­domosabban, és legjobban ezen házban. De nem értem, sőt in politico­nak tartom, midőn azok szólalnak fel minduntalan, kiknek hivatalos állá­suk a Bach és Schmerling idejéből datálódik. (Hodosin közbe szól : nem igaz, tiltakozom !) Mert kérem, lehetnek olyan gyanakodó emberek e házban, kik,­­ megengedem, hogy indokolatla­nul,­­ azt fogják gondolni, hogy ezek még most is a bécsi kormány eszközei, hogy reánk pressiót gyakoroljanak. (Zaj.) Kubicza Pál : T. ház ! Igen sajnálom, hogy ki kell jelentenem, miként a ház asztalán fekvő indítványhoz részemről nem járulok. Én is, mind nemzetiségi, mind képviselői állásomnál fogva le vagyok kötve azon érdeknek, mely a nemze­tiségeknek Magyarországban érdeke, de csak úgy vagyok lekötve, hogy ezen lekötés mellett nem ignorálhatom sem egységes hazám érdeke­it, melyek nem különbözők azon érdekektől, melyek az egyes népfajok érdekei. Nem pártol­hatom itt az előttem szóló 1. képviselő vélemé­nyét, sőt ki kell jelentenem, hogy az indítvány­hoz azért nem járulok, mert azt hiszem, hogy minden választás, miként itt megjegyezve volt, bizalmi kérdés, és én ezen bizalmi kérdésnek nem akarok más korlátokat szabni, mint a­mit egyik vagy másik egyéniségnek képzettsége szab, és ennélfogva a t. háznak e választások iránti discretionarius hatalmában tökéletesen megnyugszom. Csak egyre nézve akarok itt egy pár szót mondani, a­mi felhozatott. Ha az indít­vány által követelt tekintetek számba fognának­­ vétetni a t. képviselőház által, még igen nagy kérdés, mit kell ennek a választásnál különös figyelembe venni ; magának az illető képviselő úrnak nem­zetiségét ? vagy pedig nemzetiségét azon kerületeknél, melyeket az egyes képviselő urak itt representálnak? Az én nézetem sze­rint lehet, azaz sőt van is sok e hazában, hogy tiszta magyar ajkú egyéniség választa­tott képviselőül valamely tiszta tót, román vagy szerb kerület által, ha bizalma volt azon tót vagy német, vagy román ajkú kerület­nek az egyéniség irányában, mert hitte, hogy képesítve van, ,és hiven fogja képviselni az ő érdekeiket.­­ És ha ez így volt, akkor nem lehet refiectálni egyes képviselő nemzetiségére, hanem igen­is refiectálni kell a populatióra, mely őt ide küldötte, és azon nemzetiségek érdekeire, melyeket ő képviselni köteles, akkor is, ha nem ugyanazon nemzetiségű. Felhozatott itt a tisztelt ház előtt az, hogy tapasztalták a külön ajkú nemzetiségeket képviselő urak, miszerint sok választásnál ignozáltattak. Méltóztassék megen­gedni, én szintén azon osztályához tartozom a háznak, és ezt még sem, sőt inkább azt tapasz­taltam, hogy a legnagyobb méltányossággal, de sok esetben számon felül is megválasztottak. Talán csak abban volt a hiba, hogy igen sok tekintetet, igen sok figyelmet fordított a ház az egyesek hiúságára, melyek már most nemzeti­ségi palástba burkolva magukat, minden alka­lommal érvényesíteni kívánják. (Helyeslés.) Az volt itt felhozva, hogy nem mindenik magyar, román, egyforma, a másikhoz. Én azt tökéletesen megengedem. Én ismerek széles e hazában igen sok magyart, igen sok tótot és igen sok szerbet s románt, akik áldoztak jogaikból, vagy megosztották azokat, hogy polgártársaikat, akik az alkotmány tánczain kívül állottak, maguk­hoz emeljék. Én ismerek igen sokat, a­kik a nemzetiséget csak arra használják , hogy saját személyes előnyükre kizsákmányolhas­sák (Helyeslés). S a nép, melyet képviselni tartoznak, nem egyéb létránál, mélyen magasra hágni kívánnak. És én azt his­zem, és tökélete­sen osztom mind­azt, a­mit Hodossy képviselő úr mondott, magára a nemzetiségekre nézve ez alkalommal , hanem azt hiszem, hogy hibásan mondotta akkor, midőn személyekről van szó,­ akkor kellett volna azt elmondani, mikor a nem­zetiségi ügyek ex professo érdemleg fognak tár­gyaltatni. Vonatkozzunk el a személyes am­bi­­tióktól uraim, s azt hiszem, hogy a nemzetiségi ügy az ország közérzületével s mindnyájunk kí­vánatéra és megelégedésére fog megoldatni. Ha­nem­ ha minden személyes vitánál a nemzetisé­get fogjuk előtérbe állítani, azért, hogy mi ma­gunknak hágcsót szerezzünk a magasra, soha se fogjuk üdvösen megoldani, sőt, kik azt cselek­szik, kimondom nyiltan meggy­őződésemet : nem barátjai saját nemzetiségük ügyének, s inkább azt akarják, hogy a nemzetiségek örökös bajok közt éljenek, hogy a rends­zeresítetlen helyzetet érdekeik számára kizsákmányolják. (Helyeslés). Ez t. hát, egyéni véleményem. Én bízom is az Istenben, hogy a nemzetiségi ügy, még­pedig első­sorban, meg fog oldatni. Részemről el fogok követni mindent, mit meggyőződésem parancsol, s kötelességem hoz magával, melylyel nem csak küldőim, hanem magam irányában is tartozom. De illyel ismerem e részben az ország középü­letét, a t. képviselőháznak discretionális hatal­mában tökéletesen megnyugszom (Élénk tet­szés). Újfalussy Miklós a 12-es bizottság véleménye mellett nyilatkozik. Az indít­vány szelleme az, hogy a többség, mely nem tartozik épen azon nemzetiséghez, figyelembe vegye azt. Meg van győződve arról, hogy a ház e tekintetben méltá­nyos lesz. Gozsdu Manó : Ér­ szívemből sajnálom, hogy ezen magában a mint felolvastatott igen ártatlan pótjavaslat oly ingerültséget oko­zott. Hiszem azt, hogy nem okozott vol­na, ha pártolására ügyetlen szavak nem emeltet­tek volna , — mert csakugyan igaz marad az, hogy nincs nagyobb ellenség,, mint az ügyetlen barát (derültség, helyeslés]) Én megvallom,hogy magában az indítványt, a mint létetett, és a mint leírva van, elfogadhatónak látnám , de nem cso­dálom, hogy az, úgy, a mint megmagyarázva volt, nagy ingerültséget okozott. Engedje meg a t. ház, hogy kénytelen vagyok saját személyemre térni (halljuk !) És itt ünnepé­lyesen felszólítom Babes képviselő urat, hogy mondaná meg, ki az a rész román, ki a ház által bizottságokba megválasztatni szokott, míg a jó román nem ? (Helyeslés.) Én kinyilatkoztatom azt, hogy noha már igen tekintélyes bizottság­ban volt szerencsém megválasztatni, még­sem akarom magamra érteni azt a „rosz román“ titu­lust, mert kinyilatkoztatom az egész világ előtt, hogy az egész földkerekségen jobb román, és jobb magyar hazafi, mint én, nem létezik­­élénk éljenzés.) Igaz ugyan, hogy más utakon járunk a román nemzet boldogítása tekintetéből,­­ egymástól elváló utakon, és ígérem, hogy én arra az útra soha sem fogok térni, hanem óhajtom, és imádom az istent, hogy ő térjen az én utaimra. (Zajos tetszés.) Vesse akárki a mappája szemeit, és meg fogja látni azt, hogy azon román, a­ki a román nemze­­tet folytonos ellenségeskedésre ingerli a magya­rok ellen, az a legnagyobb ellensége a román nemzetnek ; meggyőződhetik, ha egy kis élet és világtapasztalása van, arról, hogy az egymás köz­­ti súrlódások csak mind a kettőnek életét rö­vidítik, mert, ha ma ,elvész a magyar, holnap a román fog elveszni (Élénk helyeslés). Ismétlen tehát, hogy nem akarom a világ előtt azon gyanút magamra venni, mintha talán én volnék azon „rosz román ,á­m én magamat jó románnak tartom. Nyilatkoztassa ki Babes képviselő úr, ki azon rosz román, ki magát a magyarok által, mindig m­egválasztatja, nevezze meg azt, mert ha meg nem nevezi, nem akarok tiszteletlen lenni ezen ház előtt , hanem más után fogom nevét meg­mondani. (Élénk helyeslés.) Babes Vincze : T. ház ! Gondolom felelet­tel tartozom Gozda Manó képviselő­társunknak. Megvallom, én azokat, miket mondottam rosz román és rosz magyarról, úgy vettem, mint ta­pasztaljuk naponkint és tapasztaltuk főleg a múltban. Hivatkozom a múltra, de eszem­ ágában sem volt, hogy Gozsdu képviselő urat rosz románnak véljem. (Zaj , de hát ki az?! — elnök csenget.) Ellenkezőleg Gozsdu urat jó románnak tartom és tartottam mindig. Személyeket nevezni — úgy hiszem — parlamentekben nem szokásos (Zaj , de gyanúsítani sem !) Azt gondolom, akár­hány- szor történt itt e házban vonatkozás bizonyos személyre, az soha sem neveztetett meg. Azért én világosan a tapasztalásra hivatkozva, melyet — úgy gondolom — minden egyén ezen a­ ház­ban, szintúgy tehetett, mint én, nem fogom a személyt megnevezni, és azt tenni nem is tartom kötelességemnek ; de az nincs is köztünk, és én nem is mondottam, hogy itt mi nálunk van. (De­rültség.) Én a­mit mondottam, nem bizonyos e t. ház­ban lévő személyre értettem, és ugyanazért, — azt gondolom — nincs senkinek­ joga ezt úgy értelmezni. Ismétlem, nem tartom, hogy a Parla­mentarismus követelné, hogy valamely személy megneveztessék. (Zaj.) Borb­a Zsigmond : T. ház ! Még múlt hó 22 én tartott ülésben voltam bátor a t. ház fi­gyelmét egész tisztelettel felhívni, hogy a bizott­mányokba választandó egyénekre nézve minden egyes nemzetiségre kellő figyelemmel és méltá­nyossággal lenni kegyeskedjék. De sajnálattal kellett tapasztalnom, hogy ugyanazon napon három bizottság lett megválasztva és azokba egyetlen egy külön nemzetiségű, legalább a románok közül egy sem lett megválasztva. (Zaj. Elnök csenget.) Mondom, a consequentia — tiszt, ház, nem tehetem, hogy a jelen indít­ványhoz, de csak igen röviden ne szóljak. Pár­tolom tehát teljes szívemből ezen indítványt, a most előadottak alapján először , de pár­tolom másodszor azért , mert véleményem szerint a külön nemzetiségű férfiak legjobban tudják és tudniok kell is azt, hogy a nemzetisé­geknek melyek legyenek jogai és méltányos kö­vetelményei, mik legyenek kívánalmai, mik fáj­dalmai és aggályai. Ha tehát ezen nagy hord­erejű nemzetiségi bizottmányban a külön nem­zetiségek kellőleg képviselve lesznek, — ezen indítványunkban számot és egyéneket mi nem neveztünk, — akkor ezen férfiak a bizottságban a méltányos kívánalmak, aggodalmak és fájdal­makat nyilvánítván, ezek ott sokkal jobban fog­nak tárgyaltathatni, mint nyilt ülésben , és ott befejeztetvén az ügy, itt e házban ezen kérdés sokkal szerencsésebben és könnyebben lesz megoldható. Ezen okoknál fogva tehát az indít­ványt pártolom. Most már csupán egy pár szóra kívánok szo­rítkozni. Igen fájdalmasan esett t. hát, hogy egy­némelyektől gyanuzitattunk, , Schmerlingisták, Bachistáknak neveztettünk. Én kinyilatkozta­tom, hogy az efféle gyanúsítások által soha sem fogjuk egymást kapacitálni vagy megnyugtatni. Ellen-argumentumokat szívesen hallunk, de gya­núsításoknak legalább én czélját nem látom, s azért kinyilatkoztatom, hogy sem engemet, sem azon férfiakat oly gyanúsítások soha sem fognak visszarettenteni attól, hogy véleményünket szaba­don ki ne mondjuk és ügyünket ne védjük. (Zaj.) Me­dán Endre ez indítvány mellett nyilatkozik. Ragályi gyanusítására felel, s e mellett Schmerlinget derék embernek nevezi. (Beszédét közölni fogjuk.) Rudnyánszky Flórián, mint egy tót ajkúak által lakott kerület képvise­lője szólalt fel, s kiemeli, hogy ott az iz­­gatók nem boldogulnak. Az ő tótjai hű fiai akarnak lenni a hazának. Az indít­ványt nem pártolja. Szentkirályi Mór nem csodálná az indítványt, ha arról volna szó, hogy a nemzetiségi kérdés tárgyalása halasztas­­sék el, vagy hogy az e czélra kiküldött bi­zottságból a más ajkúak képviselői zárassa­nak ki.Hivatkozik a „reichsrath“-ra, mely­ben pedig az egyes országok külön-külön voltak képviselve, s még sem fordult elő az az eset, hogy a bizottságok választásá­nál reflexió történt volna az egyes nem­zetiségek követeire. Az egész dologban veszedelmet lát, miután vannak olyanok, kik meg nem állanak addig, mig e terri­toriális kérdés fel nem merül. A nemzeti­ségi kérdés olyan, hogy azt majorizálni nem lehet, hanem csak kölcsönös egyet­értés utján megoldani. Az indítványt egy­általán nem pártolja. Gróf Ráday Gedeon kész elállani a szótól, s szavazásra kéri a házat, miután a­zonban többen nem állanak el a szótól, él szólásjogával, s az indítvány ellen nyi­latkozik. Babes gyanúsította a házat, s ez által a hazát is. M­a­ni­u Aurél pártolja az indítványt s kiemeli, hogy ennek aláírásánál csak azon czél volt előtte, hogy a nemzetisé­gek kellőleg legyenek képviselve a bi­zottságban. Más mellékezés erre nem ve­zette. A nemzetiségi kérdés megoldása nélkül alkotmányunknak szilárd alapja nem lehet. Vargha Flórián a dologtól eltérőleg kezd szólani, s ennek folytán az elnök kénytelen őt figyelmeztetni, hogy csak a dologra nézve szóljon. Mint román, min­den tekintetben pártolja az indítványt. Tisza László : Nagyon röviden kérem ki a t. ház figyelmét, mert úgy is csak a napirend megsértésével és annak mellőzésével szőnyegre került tárgyhoz kívánok szólani. Egy megjegy­zésem az, hogy a beadott pótindítványt pártoló urak közül többen hivatkoztak a ház kegyessé­gére. Nézetem­ szerint itt a ház kegyességéről szó sem lehet, itt a háznak kötelessége ezen kérdéseket a maga rendjén s a maga idejében eligazítani. Ezen pótindítványnyal szemben, és szemben az ott indítványozott, azonban nem mint némely szónokok kifejezték „jogosan kö­vetelt“ nézetekkel, legfeljebb a ház erélyessé­­géről lehet szó. Ezen erélyesség pedig t. hát körünkben bizonyosan hiányozni nem fog. Na­gyon sokszorosan felemlíttetett azon kérdés mintegy égető seb, de majd mindig csak úgy hallottam azt fölemlíteni, mint egy égető sebet, mely nem a magyar nemzet, hanem a nem ma­gyar ajkú nemzetiségek keblét égeti. A dolog nem úgy áll. Égető ezen kérdés mindnyájunk keb­lein ; égeti ez a magyar ajkú fajt és el merném mondani, fájdalom ! szinte jobban mint a többit. (Úgy van !) Én ezen égetés különböző fajaira és nemeire, tiszt, ház, itt kiterjeszkedni nem akarok, röviden csak annyit hozok föl állí­tásom igazolásául, hogy ha fájhat a minori­tásnak a majoritás sértegetése és felette való uralkodása, bizonyosan egy majoritásnak, a­mely magában az igazságnak és méltányos­ságnak önérzetével bír, még jobban kell hogy fájjon a minoritás méltatlan sértegetése. (Helyeslés) Eget is tehát e seb mindnyájunkat egyformán ; a­helyett tehát, hogy szételhúzzunk, fogjunk össze igazi jó­akarattal, őszinte elhatá­rozással valamennyien és az ügyet isten segedel­mével mindnyájunk közmegelégedésére el is fog­juk intézni. Igen régi példa ama vesszőcsomagé, a­mit is­mételni nem akarok, csak annak bizonyságául említem fel, hogy nem értem, miért akarnak az egyenként talán hasonerejű de mégis kisebb ké­vét alkotó vesszők elválni azon nagy kévétől, a­mely az ő támogatásukat viszonozva bizonyosan többet használhat nekik erejükre nézve, mint a­mennyi hasznot szolgáltathat viszont a nagy ké­vének a kisebb kéve ; egy oly kisebb kéve, mely testvérfát, habár a diplomácta legkedvesebb ned­veivel is éveken keresztül locsolta, még­is a­mint ezt minden alkotmányos érzetű ember­nek fájdalommal kell látni, a legelső vihar ké­pes kiszárítással fenyegetni és szétforgácsolni ; csak még egy megjegyzésem van, a­mit mon­dani akarnék, mintegy ismétlésére annak, hogy tán Babos Vincze képviselőtársunk óhajtása e ház­ban soha kielégíthető nem lesz, de kielégíthető lesz azon nemzeté,melyet 8 képviselni állít, azon nemzetiségé, a­melynek ő is tagja. Erre te­hát e körben — és tán ez is ösztönzött enbem a fel­szólalásra k­ésőbb bizonyíték nálamnál nincs. 1861-ben egy nagy részben román ajkú vá­lasztó­kerület képviselőjeként állottam itt, ha jól emlékszem, tán Babes Vincze képviselő­­tár­sammal szemben, és bátor voltam az általa most vallott elveket védelmezni. Az idők és körül­mények változtak, a lelkes kerület, mely 1­861- ben engem magyar ajkút küldött a t­ házba, most a román ajkú képviselő által van itt kép­viselve, de büszkén mondhatom, hogy ama nagy részben román ajkú választó kerület nézetei ma is, midőn képviselője román, ugyanazok, melyek 1861-ben voltak, mikor engem küldtek e t. házba. Nem kerestek ők tehát románt, vagy magyart, hanem keresték csupán azt, a­ki az összes haza érdekeit mint igazi hazafi elvonva minden egyé­ni, minden nemzetiségi viszketegtől határozot­tan tudja pártolni és védelmezni. Igenis t. ház, most is, mint egy vegyes kerületnek, habár ki­sebb számú románok képviselője, különben mint az egész imádott haza összes érdekeinek képvi­selője is, bátor vagyok azon meggyőződésemet kinyilatkoztatni, hogy ha Babes képviselő urat nem is, de hazánk román lakóinak többségét bi­zonyára ki fogja e ház elégíteni, mert a román nép eddig is méltányolta törekvéseinket, melyek saját hibánkon kívül eddig eredményhez nem juthattak. (Helyeslés). Ivánka Imre : Én bizonyosan azok közé tartozom, a­kik igen fontosnak és majdnem élet­kérdésnek tartják a nemzetiségi kérdés szeren­csés megoldását. Ebből soha sem csináltam tit­kot és e meggyőződésben élek ma is. Ennek kö­vetkeztében azon szerencsében részesülök, hogy más ajkú polgártársaim némi bizalommal visel­tetnek irántam, hogy azon elveket, melyeket a nyilvánosság előtt e tekintetben kimondtam,a tör­vényhozás terén sem fogom megtagadni. Igen sajnosan látom és tapasztalom ennek kö­vetkeztében, hogy román testvéreink nem fogad­ták meg valódi barátuknak azon tanácsát, hogy várják be nyugalommal azon időpontot, midőn az országgyűlés a nemzetiségi kérdésben hatá­rozni fog ; — nem várták be, míg ezen választá­si kérdés természetes lefolyását, hanem így élé­re állítván azt, mondhatom, némileg maguknak tet­tek kárt. Meg kell vallanom, hogy a ma itten hallott nyilatkozatok folytán, már-már zavarba kezdtem jöni, midőn itt jó én rosz románokat említettek , mert nem tudtam, hogy tegyem a megkülönböztetést a kettő közt. Én azt hiszem, hogy mindenki, a­ki becsüle­tesen a szabadság és jogegyenlőség alapján a haza integritásának megtartása mellett, a jog­egyenlőséget nem kiváltság­képen akarván fölha­sználni, kívánja megoldani a nemzetiségi kérdést, s eképen képviseli a románok érdekeit, az jó román. Én bizton várom és remény­em, hogy a t. ház méltányos lesz a­nélkül hogy ezen felszólalásra szükség lett volna,­ sőt a módosít­­vány daczára is, az illető nemzetiségi választ­mány megválasztásában. Hallottam itt említtetni azt is, mintha bizonyos népiségi arány szerint kellene minden választmányba vagy amaz képvi­selőt beválasztani. Hiszen ez a arányt megha­tározni, a­mint azt már Kubicza képviselő­tár­sunk elmondotta, való lehetlenség , mert mely arányt akarnák kegyetek fölvenni ? azt, hogy mely arányban laknak szerteszét az országban különböző nemzetiségek ? vagy azt, a­hogy itt a házban születésük szerint vannak, mint képvi­selők ? Ezt föltenni is lehetetlen, mert mindnyá­jan azt kívánjuk, hogy szabadon fejlődhessenek a különböző erők, de azt, hogy elkülönítve és kü­lön nemzetekre megalakulva egymással rivali­záljunk, ezt a hazának egy őszinte barátja sem kívánja. Még egy rövid észrevételem van. Medán Endre képviselőtársunk, igen derék embernek tartja Schmerling úr lovag­i exce­lentiáját. Én nem mondok ítéletet ezen jeles státusférfiú felett, ha­nem csak azt jegyzem meg, hogy nem akarom rontani senki gusztusát. A szakképességre nézve ami itt említve volt nem tudom, micsoda különös szak lenne az a nemzetiségi ? Maniu Aurél kép­viselő úr azt méltóztatott mondani, hogy bizo­nyos analógia van a szóban forgó választmányok között , mert amint bizonyos tárgyakra szakké­pesség kívántatik, így van ez a nemzetiségi kér­désre nézve is. Már én eddig a nemzetiségben semmi különös előkészületet igénylő szakmát nem találtam. Azt tartom, legjobb lesz, mondjanak le követelésük­ről és vonják vissza módosítványukat az indít­ványozók, és bízzanak abban, hogy a méltányos­ság és igazság alapján fog megválasztatni a nem­zetiségi kérdés megoldásával foglalkozó választ­mány. (Helyeslés.) Miletics Sevetoriár. T. ház ! Nem pártolom a román pótindítványt, de azért nem, mert nem elégséges, és pedig azért nem elégséges, mert a nemzetiségi kérdésnek elve nem proportio, ha­nem egyenjogúság. Hallgattam volna, hogy ha némely országgyűlési tagok, kik magukat nem­zetiségi képviselőkhöz számítják, oly elveket nem mondtak volna ki, melyekkel meg nem egyezem, és azért kénytelen vagyok véleménye­met előadni, hogy ne mondassék : „qui tacet, consentire videtur.“ Az én véleményem szerint igazságos volna , hogy 1-ször a nemzetiségi bizottságban Magyarország egyes nemzetei : a magyarok, szlávok, románok, szerbek és oroszok egyenlően legyenek képviselve, és 2-szor, hogy a választások az egyes nemzetiségi részletek szerint történjenek, s minden egyes részlet válaszsza a bizottmányba az öt illető contingenseit és az or­­szággyűlés plénumának felterjessze. Mert a nemzetiségi kérdés M. országon a kü­lönböző nemzetiségek egymásközti és az állam iránti állása és viszonyainak kérdése. Mert a nemzetiségek a politikai észletnek oly részleteit képezik, melyek nem csak egymáshoz viszonyít­va, hanem koordinálva vannak, és hogy e szerint a nemzetiségek nemzeti individualitásuk fogal­mából származó jogukkal, alapeszmékben, nem annyira majorizálással, hanem az egyenjogú nem­zetiségek compromissuma szerint kell elbánni, mert a compromissum kielégítő munkálata egye­dül oly bizottmány kedléből származott, mely­ben a különböző nemzetiségek hason számmal, és oly országgyűlési tagok által lettek volna képviselve, kik nemzetiségük nemzeti szük­ségeit és igényeit ismerték és szivökre vették volna ; mert oly szakavatott egyéneket az egy­­ajku országgyűlési tagtársak ismernek , — és csak akkor mondhatni, hogy a nemzetiségek, a bizott­mányba képviselve vannak, — midőn a bizottmányi tagok biztosai által választva, vagy leginkább megjelölve voltak. Ez a véleményem, melyért a pótindítványt, — melyet a szerb többség is opportunusnak nem talált — el nem fogadom, mert reméltem, hogy az országgyűlés e kérdésben, mely a legfontosb, határozat nélkül is az igazság és testvériség elvei szerint fog eljárni , és e reményben az indítvány mellett nem szavazok. Dimitrievics Milos a ház helyes­lése közben szólott. A nemzetiségek jogos igényeinek kielégítését illetőleg most már nem várni és remélni, hanem csak bízni kell. Az indítvány a conferentiák fóruma elé tartozik. Mil­utinovics Szvetozár szintén az indítvány ellen nyilatkozik. Vl­á­d Alajos, míg Bónis és mások hig­gadt felszólalásait kellőleg méltányolja, addig némely szónok beszéde kellemetle­nül érintette. Röviden föld Zsedényi, Ra­gályi és Kubiczának. Pártolja a módo­­sitványt. (Beszédét közölni fogjuk.) ’ Tisza Kálmán : T. ház ! Midőn ezen már hosszúra nyúlt vitában egy pár szóval részt ven­ni szándékozom, legelsőben ki kell nyilatkoztat­nom, miszerint én azon nagy ingerültséget, mely­ről az imént szólan­ hallottam egyátalában észre nem nem vettem. Ha halottam is egy két nyilat­kozatot, mely talán a szólók részéről ingerült­séggel volt zár­va, mégis a legnagyobb örömmel constatkroztam magamnak, hogy ezen kérdés kö­rül ingerültség nélkül folyt a tanácskozás, mind­amellett, hogy hallottunk olyanokat, melyeket e ház többsége bizonyosan saját nézete gyanánt el nem fogad. Megjegyzem továbbá a­ előttem szóló Vlad képviselőtársam azon szavaira, mi­szerint ő akár román legyen születésére nézve, egy kerület képviselője, akár nem, tökéletes igazsága van­­. képviselőtársamnak, hogy tarto­zik választói érdekeit képviselni, de tartozik csak képviselni úgy, oly módon és annyiban, a­mennyiben a kerület külön érdekei a közös ha­za érdekeivel ellentétben nincsenek. Ezen pár általános észrevétel után, nem czé­­lem az itten mellesleg több oldalról felhozott nemzetiségi kérdésre nézve elmondani vélemé­nyemet, mert hiszen az volt és nem is lehetett más c­élja azoknak, kik a bizottmány választá­sát indítványozták, és a háznak is, midőn ezen indítványt elfogadta, nem lehetett, mondom, más c­élja, mint épen az, hogy ne csak így mellesle­gesen, hanem egy bizottmány jól megfontolt ja­vaslata alapján tüzetesen vétessék tárgyalás alá a nemzetiségi kérdés. Én részemről nem is tartom helyesnek, hogy ez így mellesleg érintésé ok. E nézetből kiin­dulva nem akarok vonatkozni az előttem szólott­­. képviselőtársam Miletics nyilatkozatára, any­­nyival inkább, mert azon körülmény, a­melyet maga juttatott tudomásunkra, hogy az itt levő szerb nemzetiségű képviselők többsége indítvá­nyát nem pártolta, engem igen nagy részben megnyugtatott. Csak azt vagyok bátor megje­gyezni, hogy midőn én, — történjék az bármily részről, —­ a nemzetiségi kérdésben elkesere­dett ellenszenves nyilatkozatokat hallok, nekem és pedig azt hiszem nem helytelenül, mindig egy igen szép kép jut eszembe, melyet egykor Ang­liában láttam, de melynek lenyomatai nálunk is láthatók. Az erdőknek két királya , két óriás szar­vas véres küzdelemben begyűrik egymást és el­­jösek az erdőknek vadai, elpusztítani hulladékai­kat. Figyeljenek uraim, nehogy úgy járjunk, hogy e kép találó lehessen mi magunkra. Magát a szóban levő indítványt illetőleg bátor vagyok azon meggyőződésemet nyilvánítani, miszerint abban, mit mindjárt a pót­indítvány felolvasása után Deák Ferencz t. hazánkfia elmondott, mind­nyájan teljes megnyugvásunkat lelhetjük. Kife­jezte , kit és mit képvisel itt mindenikünk, ki­fejtette mindnyájunk kötelességét, megmondotta és mindnyájan helyeseltük az ő nyilatkozatát, hogy míg egyfelől a szabad választást megállapí­tott arányok által megkötni nem lehet, addig másfelől minden egyes képviselő érzi azt, hogy mit követel a méltányosság. Én tehát részemről az ő nyilatkozatában tökéletesen megnyugodván a pót­indítványt elvetendőnek vélem. (Helyes! Szavazzunk !) Ez általános helyesléssel fogadott be­széd után a még feljegyzettek elállottak a szótól, s az elnök kérdésére a többség elvetette a pótindítványt. A tizenkettes bizottság jelentése ezután egész terjedelmében elfogadtatott. Az elő­teremben ívek lesznek kitéve, melyek­re feljegyezhetik magukat azok, kik az egyes bizottmányokba jelentkezni akar­nak. Gál János az iránt szólal fel, hogy Erdélyben még mindig az osztrák tör­vénykezési eljárás van érvényben. A múlt alkalommal indítványt akart tenni, hogy ez ügy az unió-bizottsághoz utasít­­tassék, de eláll indítványától, miután ille­tékes helyről felvilágosítást nyert az iránt, hogy a bizottság ez ügyet különben is tárgyalni fogja. Legközelebbi ülés hétfőn d. e. 10 óra­kor. Igazolási tárgyak lesznek napi­renden. Moldva-oláhországi mozgalmak. Bukarest, apr. lő. Ma korán reggel megkezdetett a plebiscitum kivitele Hohenzollern Károly hgnek az egyesült fejedelemségek örökös fejedelméül megválasz­tatása ügyében. A fővárosban tizenöt legsűrűb­ben látogatott helyen, a legtöbb nyilvános kert­ben s a templomok bejáratainál ki vannak téve az illető lajstromok, a helyhatóság részéről erre külön kinevezett bizottság ellenőrzése alatt, s a most alakult nemzetőrség védelme alatt. A lakosság részvéte eddig meglehetős élénk, noha nem oly izgatott , mint ilyenkor több­nyire szokott lenni ; egészen nyugodtak az embe­rek, s oly közönyösséggel végzik a következmé­nyeiben oly nagy súlylyal bíró cselekményt, mintha a legmindennapiabb dolgot hajtanák végre. Ma délutánra a szabadságtéren tartandó népgyűlés van hirdetve. A mai „Monitorul a már ismertetett kiáltvá­nyokon kívül még a Konstantinápolyból a kor­mány biztosaitól egy távirati sürgönyt tesz közzé, m­íg a szultán általi elfogadtatásokról tesz jelen­tést. A fség hozzájuk intézett rövid beszédben kinyilatkoztatta az ország iránti jóakaratát, s azon óhajtását, hogy a fejedelemségekben az ügyek alapos és maradandó rendezése hozassék létre. A főváros közelebb megválasztott primorja (polgárul-­iptore) Bratui­o D. (az ismeretes párisi

Next