A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)

1866-05-30 / 122. szám

„Egy béke-congressus eszméje annyira meg­felel századunk törekvéseinek és szükségletei­nek, hogy valamennyi államnak kapva kapnia kell annak elvileg elfogadásán. Az előbb Angol­­ország részéről, majd az északi udvarok által tett kifogások kiválólag csak az időszerűség kérdé­sére vonatkoztak. A legnagy­obb felakadás az előleges programm iránti egyetértés eszközlése volt. Az e czélból Drouin de Lluys által kidolgozott,­­ máj. 17-én Angol- és Oroszország követeivel közlött terve­zet három főpontot foglal magában, és egy ne­gyediket, amely tulajdonképen csak corollari­­uma a harmadiknak.“ Ezen részben már közlött négy pont így srót­­­iteles fogalmazással: 1) A Schleswig holsteini kérdés az illető la­kosságok szavaza­ta által oldassék meg, mindazál­­tal bizonyos részletes föltételek mellett, amelyek későbben fognak megállapittatni ; 2) a német szövetség reform, amennyiben a súlyegyént érinti , ugyanazon hatalmak által eszközlendő közös megvizsgálás tárgyát képe­­zendi, melyek a bécsi zárokmányt aláírták ; 3) Velencze átengedése Olaszország részére Ausztriának ajánlandó területi kárpótlások esz­közlésével . 4. Olaszországnak ebből eredendő nagyobbo­dásáért cserében Olaszország a pápa souveraini­­tását mostani minőségében biztosítaná. A „Mem. dip­.“ ezen négy pont között legfon­­tosabbkén­t emeli ki Velencze átengedését, ami már 1863 ban a felakadást képezi,s mely kérdés ennélfogva a legkomolyabb megfontolást igényli. Az által, hogy Ausztriának területi kielégitte­­téshez való joga elismertetik, constatálva van egész formasággal velenczei birtokának legiti­mitása. Velenczének az osztrák császárságba kebeleztetése, a campo formiói szerződés erejé­nél fogva hajtatott végre, a bécsi udvarra hárított azon kettős áldozat által, hogy mondjon le az ausztriai Németalföldi részekről, és mondjon le minden az Alpiseken inneni köztársaságot képe­ző területekhez való jogáról. Ezen jogczimen kívül feleml­­i még a „Mem. dipl.“ azt is, hogy Ausz­tria tényleges birtokában van Velenczének, s hogy hóditói joga is van hozzá. Mind a két jogczi­­met történelm­i idézetekkel illustrálja terjedelme­­sebben, s e felett még azon emlékiratot is felem­líti, melyet a Tuilleriák kabinetje a varsói össze­jövetelkor (1860. octoberben) a három éjszaki bar­ti­lomnak kézbesittetett,­» amelyben ez mondatik: „Azon esetet illetőleg, ha Ausztria Velenczé­­ben megtámadtatnék, Francziaország arra hatá­rozta el magát, hogy nem nyujtana Piamontnak segítséget.“ Ezen elhatározás egyenesen a villa-francai szer­ződés pontjaiból ered, melyeknek erejénél fogva „Velencze Ausztria császárának koronája alatt“ fog maradni, mert Victor Emmanuelhez 1859. oct. 30 án intézett levelében ezt mondá III. Na­pole­on : „megvagyok a szerződések által kötve, » a megnyitandó congressusban nem lehetnék hűt­lenné kötelezettségeim iránt. Francziaországnak a congre­susbani szerepe előre ki van szabva.“ Emlékezetbe hozza a „Mem. dipl.“ Russel lordnak 1860. aug. 31-én a Turinban meghitele­zett brit követhez mondott következő szavait is : „Szardinia királyának szabadságában állott el nem fogadni a villafrancai előzeteket s a zürichi szerződést ; de miután elállott a háború folytatá­sától , k­irályi szavát adta, hogy Ausztriával bé­kében és barátságban fog élni, most már nem áll szabadjában megtagadni elismerését ezen kö­telezettségeitől, s minden ürügy nélkül megtá­madni egy szomszéd uralkodót. Szardinia kirá­lya nem leend oly helyzetben , hogy megmér­kőzh­ssék Ausztriával, mely jó ügyért, területe épségének megvédelmezéséért és becsületének helyreütéséért harcról. ... A nagyhatalmak el vannak határozva a béke fentartására, s Nagy­­britanniának oly érdekei vannak az Adriai ten­geren, melyek felett a legnagyobb gonddal őr­ködik.“ Ez után a p­orosz kabinet azon körsürgönyére utal, mely 1859. évi jun. 21-től keltezve a külföldi porosz képviselőkhöz intéztetett , melyben a né­met szövetségi hadjutalékok mozgósításának czéljául Ausztria Olaszországi birtokainak meg­tartása mondatik ; ezeket mondja a czikk : „Azon körülményből, hogy a semleges hatal­mak a velenczei kérdésnek a congressuson tár­gyaltatását javasolják, semmikép sem követke­zik az, hogy már ezzel helyben is hagyják a flórenczi kabinet abbeli követelését, miszerint ama tartományt a maga birodalmába kebelezhes­se. Sőt ellenkezőleg elismerik a Habsburg háznak szerződéseken alapuló birtoklási jogát. Fő törek­­vések vala oly javaslatot formulázni, amely Ausztria jogainak illetése nélkül ez államnak alapos érzékenykedését megkímélje. Azon pilla­natban, amidőn Ferencz József császár 800,000 főnyi harczedzett hadsereg felett rendelkezik, és amidőn szükség esetére 400,000 főnyi német szövetségi hadak által támogattathatik, nem lenne sem ügyes, sem bölcs dolog, úgy állani elő a kérdéssel , mint Olaszország által követelt elégtétellel. Ily alakban kétségkívül visszauta­sította volna azt a bécsi udvar, mint amely se be­csületével se méltóságával, össze nem egyeztet­hető." A londoni és párisi kabinetek tehát oly szándékkal, hogy a kérdés Ausztria által elfogad­­hatóbbá tétessék, abban egyeztek meg egymás között, miszerint a semleges hatalmak által fogal­mazandó jegyzék azon részéhez,amelyben az Ausz­triának ajánlandott kárpótlásról van szó, ez függesztessék : „fellelendő kárpótlások (compen­sations à rechercher.“) Angolország könnyen megfogható okoknál fogva azon óhajtását jelenté ki, hogy minden oly combinátiótól távol maradhasson, melynek az lenne czélja, hogy a pápa világi hatalma újabb biztosítékokat nyerjen. Ezen kérdés tehát azon programmon kívül fog tárgyaltatni, me­lyet a semleges hatalmak a napokban Ausztria, Porosz­ és Olaszország elé terjesztenének bele­egyezésük eszközlése végett. Következőleg csak az Elberigségeket, Velenczét és a német szövet­ség reformot foglalandja magában. Magában ér­tetik, miszerint, ha a tanácskozások kedvező for­dulatot vesznek, még más kérdések is, mint a Dur­afejedelemségeké stb. fognak lassankint a program kiegészítéséhez a kiterjesztéséhez járul­ni. Mejegyzendő azonban, — mond végül a czikk — hogy amit a semleges hatalmak most a föl­­fegyverkezett hatalmak elé terjeszteni készülnek elfogadás végett, az nem programm a szó szoros értelmében, s még kevésbbé oly előzmények, me­lyekre a „ne varietur“ szentesítő formának ok­­vetetlen alkalmaztatnia kell,hogy a megvitatások változhatlan alapjául állíttathassanak fel. Csupán és egyedül a­zon kérdéseknek sommás bejelenté­se az, melyek sürgető­ eligazítást igényelnek, s mely­eknek megvizsgálásánál minden hatasára a cselekvés és megfon­tolás teljes szabadságával él­v. A conferencia tehát legelőbb is azon szándék­kal fog összeülni, hogy az érdeklett hatalmakkal előbb kölcsönösen megismertetvén nézeteiket , megállapítsák az elkerülhetlenül szükséges egyet­értést azon pontos és határozott előzményekre nézve, mely­et nem lenne könnyű külön alkudozá­sok útján eszközölni.Bármily nehéz a feladat,még­is elég nagy fontosságú az, hogy megkiséreltes­­sék. „Ezen egyesülés, ha nem biztosítja is a bé­két, mint Clarendon gr. monda az angol felső­házban f. h. 18-án — mindenesetre legalább reményt nyújt a békés megoldáshoz.“ A háború előkészületei. A congressust vagy a „conferentiát” illető di­­plomatiai alkudozások daczára a harczias előké­születek gyorsan haladnak, s jelenleg már a kü­lönféle hadsereg-intézetek azok, melyek felállí­tásán erélylyel dolgoznak. A tartalék tüzérség ágyutelepeinek összeállítása, az ostromágyutelep egyes elemei, a katonai hadúti parancsnokok rendeltetése, legnagyobb részt már végre vannak hajtva. A­mi a Floridsdorfnáli erődítéseket illeti, az erődítési művek belső mellvéd­fallal fél szilár­dan fognának építtetni , azonban nagyon való­színű, hogy állandó erődítvényekké fognak áta­lakíttatni. Közöltük már, hogy az éjszaki hadsereg fő­parancsnoka, Benedek tásznagy szombaton este katonai töréskorával Bécset elhagyta, s egyene­sen Olmützbe utazott. A „Neues Fremdenblatt“ ezeket írja elutazásáról : „Kíséretében voltak Krics ezredes főhadsegéd, Müller alezredes, Grünne gróf őrnagy. Ugyanezen vonattal utazott Vilmos főherczeg is, az északi hadsereg tüzérsé­gének főigazgatója, Olmützbe, hadsegéde Kob­­litz ezredes kíséretében. A táborszernagy rövid idővel 9 óra előtt jelent meg a pályaudvarban, s a nagy számmal egybegyűlt közönség által élén­ken üdvözöltetett. Az ünnepelt hős az étterembe ment, s ott egy asztalnál foglalt helyet. Mindenki a terembe sietett, hogy még egyszer láthassa őt közelről. A táborszernagy üdvözölte a körülle­­vőket, hadsegédével társalgott, s szivarozás köz­ben megivott egy pohár sört. Átalános figyelmet keltett egy kis epizód, mely az étteremben for­­du­l elő. K. nagykereskedő neje megjelent férje karján a teremben, a a táborszernagynak egy pompás virágcsokrot nyújtott át, melyet ez kö­szönettel fogadott. Közvetlenül az első csengetés után Benedek tásznagy a nagy indulási csar­nokba ment, melyben a vonat készen állott. Nemso­kra ezután megjelent Vilmos tőlig is főudvarmestere, az ősz Sallaba alaanagy és had­segédei kíséretében. A főherczeg és hadvezér találkozása szívélyes volt, s társalgásuk vidám és élénk. A táborszernagy a virágcsokrot, me­lyet az előbb kapott, G. grófnőnek nyújtotta át emlékül, ki azt szívélyes köszönettel fogadta. A másodszori csengetés után Vilmos félig elbúcsú­zott visszamaradó főudvarmesterétől, s ismételve megcsókolta őt. A férig, a tbszernagy és az összes hadsegédek a vagyonokba léptek. Pontban Vac­kor elhagyta a vonat Bécset. A pályaudvarban voltak Strobach rendőrigazgató és üdv.­tanácsos, továbbá az éjszaki vasút főbb hivatalnokai. Szá­mosan utaztak még el ugyanezen postavonattal, s volt­ak érzékeny bucsuzási jelenetek." Egy bécsi kinyomatú lap írja : „Benedek tb­szernagy szombaton este 9 óra 34 perczkor uta­zott el a postavonattal. Délután 4 órako­a tbsznagy udvari ebéden volt, s megelőzőleg Császár Ő Felsé­ge a württembergi királynőnek mutatta be. Ebéd után Ő Felsége még tovább­i­t óránál érteke­zett Vilmos főherczeggel és Benedek tbsznagy­­gyal. Az ebédről visszatérve a tbsznagy a Meiszl szállodába me­nt, s még több tábornokot fogadott, később pedig Franck hadügyminiszterhez ment, s innét 9 órakor az éjszaki pályaudvarba. Az ét­terembe léptekor a tbsznagyot a jelenlevő közön­ség élénk éljenekkel üdvözölte. Itt több jelenlévő hölgy virágcsokrokat nyújtott át a tbszernagy­­nak, s többek között egy magyar színekkel ékí­tett babérkoszorút is kapott . Benedek tbsznagy hálásan fogadta a koszorút s az ajándékozó hölgynek felelte: „E koszorút különösen meg fogom őrizni s minden eszközzel és erővel arra fogok törekedni, hogy egykor méltón viselhes­sem. Egyelőre ajándéknak tekintem.“ A főhadiszállás többi része vasárnap délelőtt 9 óra 45 perc­kor Koller báró altábornagygyal­élén, külön katonai vonattal Olmützbe indult. Mach törzskari főorvos helyébe Gernath törzs­kari főorvos lett kinevezve az éjszaki hadsereg kórházi fő­igazgatójává, s oda már el is utazott ; az előbbi pedig a bécsi 2-dik számú helyőrségi kórház főorvosává neveztetett ki, s csak még tel­jesen felgyógyul, fog e kórházban Hildebrand törzs­orvos, mint főorvos működni. A porosz csapattestek mindinkább közeled­nek Csehország és Silézia határai felé. A bé­csi lapok levelezői naponként hoznak erre vo­natkozó tudósításokat ama vidékekről. Ma töb­bek közt azt is jelentik, hogy Landeshut porosz város katonailag erősen meg van szállva, s na­gyobb csapatszállítások történnek onnét Glatz felé. A háború növekedő veszélyével növeked­nek a határon megtelepedett gyárosok aggodal­mai is, kik lassan kint kényszeríttetnek a munkát megszüntetni, így a „Reichb. Ztg“-nak jelentik Trautenauból, hogy az ottani fonal szövőgyárak tegnap (hétfőn) megszüntették a munkát. A „Schies. Ztg“ a félhivatalos c­áfolatok da­czára, míg az ellenkezőt be nem bizonyítják, fen­­tartja a porosz haderő főfelállítását illető közlemé­nyét a fődologra nézve, s csak a következő „módo­sításokat“ teszi közzé: „Míg a berlin drezdai vo­nalon egy 120—150 ezer emberből álló hadsereg felállítását jelentettük, oda csak mintegy 100,000 ember van rendelve, ellenben Siléziában a 60— 70,000 emberből álló mellék­hadtest helyett ott találjuk a fö­hadsereget közel 130,000 emberrel. A föhadsereg tehát most oldalával és nem hom­lokzatával álland szemben az eshetőleg Berlin ellen nyomuló ellenségnek. Berlinből írják máj. 26-ról : „Manteuffel Ilk Kielc­e utazásával összeesik az összes tengeré­szet mozgósításának elrendelése, s e rendszabály úgy látszik, a Holsteinban lehető harczias eshe­tőségekre való tekintetből bocsáttatott ki.­­ Ma­gasabb katonai körökben a helyzet komolyságá­ra nézve jellemzőnek tartják a titkos katonai ka­binet nemsokára bekövetkezendő Siléziába át­­vándorlásának elrendelését. A koronaherczeg ma délutánra kitűzött elutazása elhalasztatott, azonban vasárnap mégis Boroszlóba fog menni. Frigyes Károly herczeg ugyanez idő tájt foglalja el főhadiszállását Drepkauban, egy Cottbus mel­lett, a szász határon fekvő helységben. Bismarck gróf is megteszi már előkészületeit az Ausztria el­leni hadjáratra.“ — Bismarck gróf alezredesi rangot nyert, s háború esetére követi a királyt a háború színhelyére. Florenczből f. hó 22-ről következőket írják a „Journal des Debats“-nak. Mint a Porosz- és Olaszország közötti szerződés kicserélésére meg­határozott napot, melyen egyszersmind az ellen­ségeskedések is meg fognak kezdetni, máj. 28. hát említik , a határidő közös megegyezéssel meghosszabbítható ugyan , de elég ok létezik arra, hogy a dolgot minél előbb végkifejlődésre juttassák. A diplomatiai huzavona kezdi a közvé­­leményt felingerelni. El kell ismerni, hogy Olasz­ország a jelen pillanatban rendkívüli katonai pénz­ügyi és erkölcsi törekvéseket tesz,s minden erőit és erélyét érvényesíteni igyekszik. De ha mindez si­kerre nem vezetne, úgy végromlás következnék be, mit mindenki belát és elismer. Amellett világos, hogy a halasztgatások siker nélkül fárasztanak és kimerítenek, amint hogy már eddig is bizo­nyos türelmetlen hangulat mutatkozik a lapok­ban, főleg a turiniakban, melyek mindég első sorban állanak. Egyébiránt számtalan más jelűül is tapasztalható, hogy a nép nincs rendes állapo­tában. Az „Italie“ jelenti, hogy a fiorencei rendőrség néhány nap előtt megtudta, miszerint egy gya­nús külsejű idegen érkezett oda. Szorgos fel­ügyelet alatt tartották, és azon pillanatban fogták el, midőn az Bolognába akart utazni , osztrák emissariust ismertek fel benne, kinél több fon­tos okmányt találtak. Florenczből írják máj. 22-ifi: Ámbár Lamar­­mora eredetileg nem barátja a szabadcsapatok­nak és a rendes hadsereg az ő nézete szerint a kívánalmaknak minden tekintetben eleget tehet, az önkénytesek­ bizottmányában mégis a legör­­vendetesebb egyetértés uralkodik a hivatalos és garibaldista elemek közt. Az annak kebelében dúló egyenetlenségekről szóló hírek alaptalanok. Egy lengyel légió alakítását a számtalan beje­lentések daczára hihetőleg mellőzni fogják diplo­matiai okokból, de valószínű, hogy a lengyele­ket és magyarokat egy idegenek légiójában fog­ják egyesíteni.A nép napról napra várja Garibaldi megérkezését, ki, mint hírlik, a királylyal, még el­utazása előtt értekezni fog. Azonban úgy látszik, hogy a tábornok nem fogja előbb elhagyni Cap­­rerát, míg csak a valódi működési tér meg s­em nyílik. A lelkesülés, jelenléte nélkül is, tetőpont­ját érte el. Garibaldi átallja, szerény és szerény­telen bar­átainak tódulása, a tömeg kíváncsisága és ovatioinak magát kitenni, s pedig annál in­kább, mert jó tapintatánál fogva saját népsze­rűségét nem akarja a királyé mellett föltárni.­­ A már ide érkezett franczia­ és angol levelezők, ijedelemmel hallják, hogy Lamarmora minden befolyását föl akarja használni, hogy a tudósítá­sokat a főhadiszállásból kizárhassa. A tisztelt tábornok azonban bizonyára meg fogja változ­tatni véleményét. A nápolyi összeesküvés, úgy látszik, jelentékeny terjedelmű volt, mi Gualte­­rio szigorát igazolja. Nemcsak a Bourbonok, ha­nem az összes elűzött fejedelmi családok része­seknek látszanak." A­z olasz hajóhad felállítása és gyanitható alkal­mazásáról az „A. A. Z.“ triesti levelezője a kö­vetkezőket irja f. hó 23-kör él : „Az olasz hajó­had zöme az snconai kikötőben van, melyet már czölöpsétekkel láttak el annak védelmére. 28 nagy szállító gőzös van a hajóhaddal egye­sítve, mely működését talán már legközelebb meg fogja kezdeni. Mint tudjuk, az olasz hajó­had három hajórajra van felosztva. Az ütköző hajóraj, mely nagy pánczélos fragatte-okból áll, az osztrák hajóhadat fogja megtámadni ; a má­sodik Velenczéhez fog közeledni; a harmadik valószínűleg az összeköt­tetést fogja fentartani e két hajóraj között." Napólion császár — párisi tudósítások sze­rint — fáradhatlan tevékenységet fejt ki Fleury tábornokkal és Laronciére­s Gueydon tengerna­gyokkal. Miután tanácskozásaik tárgya, úgy a hadi, mint a tengerészeti miniszterre nézve ti­toknak látszik lenni, d­e­­ utóbbiak féltékenysége és lehangol­taágának különféle nyilatkozatairól beszélnek. A keleti várak : Thionville, Metz, Pfalzburg, Straszburg, Schlettstadt és Belfort élelemmel láttatnak el, s őrségeiket szaporítják. jági kötvényeket a hozzátartozó szelvényekkel együtt bélyegmentes nyugtatványnyal egyetem­ben a tőkéről, és ha az adóssági kötvény szel­vénynyel nincs ellátva, más szintén bélyegmen­tes nyugtatványnyal a visszafizetési határidőig lejárt kamatokról, a földtehermentesítési pénz­tárnál Szebenben kell átnyujtaniok ; a még le nem járt szelvényekért pedig készpénzben kell fizetni. 6. §. Kötelezvényeknél, melyeken lefoglalás, letiltás vagy egyéb megjegyzés van, a tőkefize­tés előtt azon hatóságtól, mely a lefoglalást vagy­­letiltást eszközölte, annak megsemmisítése ki­nyerendő. 7. § Oly kötelezvények tőkekifizetésénél, me­lyek alapokra, templomok, kolostorok, alapítvá­nyok, nyilvános intézetekre és egyéb testületek­re szólanak, azon szabályok alkalmazandók, melyek efféle kötelezvények átíratásánál köve­tendők. 8. A §. kifizetett, kisorsolt és tőzsdeszerű­leg beváltott adóssági kötvények a hitelkönyvekből kitörlendők. 9. §. A kisorsolások nyilvánosan történnek a földtehermentesítési alapigazgatóság vezetése alatt, az ilyetén kisorsolásoknál szokásos módon. 10. §. A kisorsolások keresztülvitelének, vala­mint a tőzsdeszerű beváltásnak az eddigi utasí­tások szerint kell történniök. Kikhez egyébiránt császári királyi és ország­fejedelmi jóakaratunk és kegyelmünkkel válto­zatlanul hajlandók maradunk. Kelt Schönbrunn két palotánkban, május 6 -án, az ezernyolczszázhatvanhatodik , uralkodásunk tizennyolczadik évében. Ferencz József, s. k.­­Gr. Haller Ferencz, s. k. ő cs. k. Apostoli Felsége legmagasabb parancsára Horváth István, s. k. A „Hon“ magántársu­ igénye. Frankfurt, máj. 29. A szövetség­­gyűlés mai ülésében az itteni angol, franczia és orosz követek szinte egyhan­gúlag szóló jegyzékeinek előterjesztése után elhatároztatott : ezen jegyzékeket a szövetségi kormány­oknak haladék nélkül tudomásukra juttatni. — Erre a conferen­­tia-ügyi és Limburg-ügyi bizottmányok lettek megválasztva. Berlin, máj. 29. A „Pays“ által em­lített compensationalis kérdés itten követ­kező értelmezésre talál. Velenczéért­­Bos­nia egy része és Herczegovina fogná a kárpótlási tárgyat képezni ; — az Elbe­rységekbeni részeit a rajnai tartomány­ból fogni. Austria egy darabot kapni; — Limburg helyett Schleswig német része lépne a szövetségbe; — Németalföld pe­dig kártérítést nyújtana Limburgnak ed­digi szövetségi teljesítményeit. Hannover a, máj. 29. A követek kamarájában Benningsen a következő in­dítványt terjesztő elő . Hannoverának kö­telességében áll, a német parlament sietős egybehívására működni , annak nem sza­bad a Poroszország vagy Ausztria mel­letti idő előtti pártfoglalás által a harczi veszélyt öregbíteni. A jelenlegi hannove­­rai minisztérium képtelen az ország poli­tikai érdekeinek és a nemzeti feladatnak megfelelni. Hivatalos közlemények, m­­i I. Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai Császár, Magyarország Apostoli Királya Csehor­szág, Galicziai Lndoméria Királya, Lom­bardia, Velencze s Illyria Királya, Aus­tria Főherczege, Erdély Nagyfejedelme s a székelyek Grófja stb. stb. stb. Méltóságos, Főtisztelendő , Nemes, Nagysá­gos, Tekintetes, Nemzetes, Tiszteletes, Gondos és Bölcs, kedves Híveink ! Azon országatyai szándék által vezettetve, mi­szerint szeretett erdélyi nagyfejedelemségünket is földtehermentesítési adóssága törlesztésének előnyeiben, a­mint ez már minden, koronánk alatt álló országban előkészíttetett, részeltessük, az 1856. január 1-én kelt császári nyilt parancs további keresztülviteléül, mely által az aziránti határozatok megállapíthatták, hogy mi módon, s minő kútfőkből lesz a kinyomozott úrbéri kárté­rítés a jogosultaknak teljes siettetéssel, s minden ebben érdeklettek jogainak megőrzése mellett kiszolgáltatandó, most már az erdélyi nagyfeje­delemség földtehermentesitési kötelezvényei tör­lesztésének módja, eljárása, s az ország által előszerzendő eszközei iránt következő határoza­tokat találtunk kibocsátandóknak : 1. §. Az erdélyi nagyfejedelemség földteher­mentesítési kötelezvényeinek kisorsolása 1866. junius 30-án fog megkezdődni, s ezentúl féléven­­kint december 31 én s június 30-án minden év­ben folytattatni. 2. §. A kisorsolás általi törlesztés mellett, mely­nek a mellékelt terv szerint kell történnie, ha meddig ez a földtehermentesítési pénzalapra néz­ve előnyös, a kötelezvények beváltása börzeszerű bevásárlás által is történhetik. Ezen bevásárlásnak semmiesetre sem szabad a mindegyik félévben tervszerűleg törlesztendő kötelezvény-összeg felét túlhaladnia. 3. §: A kisorsolás általi törlesztésnél a sors határozza meg ama kötelezvényeket, melyek visszafizetésének a törlesztési terv, s a megelő­ző határozat arányában kell történnie. 4. §. A kisorsolt kötelezvények visszafizetése austriai értékre átszámított, teljes névszerinti eszletben eszközöltetik s a kisorsolás megtörténte után hat hónappal történik. A visszafizetés végett kisorsolt kötelezvénye­ket illetőleg, a megállapított visszafizetési határ­idővel minden további kamatozás megszűnik. A kisorsolt adóssági kötvények, valamint a tőke és kamat kifizetésének napja azonnal min­den húzás után közzé fognak tétetni.. 5. §. A feleknek a visszafizetésre ki­jelölt adós­ Külföld. Moldva-Oláhország, Bük­arest, máj. 24. (A herczeg utazása; véd és daca-szövetség Törökországgal ; a herczeg magatartása). A „P. L“-nak írják : Utazók, kik Turnu- Szeverinig a r­éggel egy hajón utaztak, azt beszélik, hogy a második helyen jött, és tartózkodó maga­viselete a hajón ugyanakkor jelenlévő Bratiano irányá­ban azon gyanúra adott okot, hogy ez utóbbinál áll szolgálatban. E félelmes incognitót sokan itt azon bárgyú hírrel akarják indokolni , hogy az osztrák kormány minden gőzhajón a legszigo­rúbban elrendelte, a herczeget, ha fölismerik, azonnal feltartóztatni és tovább utazását megaka­dályozni. Egyá­talán Ausztriában az idegen feje­delem alatti unió legerősebb ellenségét vélik lát­ni. Azon sürgöny, melyet a herczeg megérkezé­­se után azonnal külön futár által Konstantiná­­polyba küldött, a hódolat biztosítása mellett még egy véd és dac­-szövetség javaslatát is foglalná magában Törökországgal, melynek következté­ben a román kormány kötelezi magát szükség­­esetében 50000 katonát bocsátani a porta ren­delkezése alá. Nem kell, úgy hiszem, megjegyez­nem, hogy ezen itt nagyon elterjedt hirt elővi­­gyázattal kell fogadni. Az ifjú herczeg szemé­lye tetszik a románoknak. Igen fiatal külsejű és barátságos, megnyerő modorú. Már gyakrabban mutatta magát gyalog és kíséret nélkül egy­szerű polgári öltözetben a főváros utczáin és sé­­tahelyein." Oroszország, Sz.-Pétervár, máj. 19. (Békés remények; Oroszországra nem hatott az auxerrei beszéd meg- r­e­l ö­­­e­g.) A „Börsen-Halle“-nek írják : Mind a börzén, mind kormánykörökben oly kilátá­sokról beszéltek, melyek szerint a congreszus minden oldal felől elfogadtatása, s a viszálkodó felek kibékítésére vezető út felfedezése remél­hető , noha meg kell vallani, hogy ezen remé­nyek alapját meg­nevezni senki se tudná. Azt állítják, hogy ezen kedvező kilátást Poroszor­szág készségének köszönhetni. Ezzel megerősít­­tetnék azon minapi állításunk, hogy Oroszország nem ajánlotta a békét feltolakodással, hanem annál rábeszélőbbé váltak javaslatai, minél na­gyobb mértékben növekedett a háború veszélye. Hogy a congressus mit nyújtana, ki tudhatná azt még most megjövendölni. Az kétségtelen, hogy itt gondoskodtak Oroszország érdekei meg­óvásáról, hogy semmi olyan szóba ne hozassék, ami ezen hatalmat a békés közbenjárástól való visszalépésre bírd­atná. Egyébiránt az áll, hogy Oroszország felszólítatott a congressushoz való csatlakozásra, miután már barátságos szomszédi bizalmassággal kijelentette békés vágy­ait. 111. Napóleon auxerrei beszédének e szavai : „gyű­lölöm az 1815 -i szerződéseket“ itt nem okoz­tak meglepetést, mert Oroszország legkevésbé fogja magát azokhoz kötni, miután Belgiumot, Napóleont s Olaszországot elismerte, Lengyelor­szág alkotmányát eltörölte, tehát nem törődött ama szerződésekkel többet, mint épen érd­ekei kívánták, s miután a krimi háborúval a szent szövetség is a romok közé került. Németország, Berlin, máj. 23. (H­o­­henzollern Károly hg. : Francziaor­­szággal kötött szerződés.) AN. Fr. Pressernek írják : Úgy látszik, hogy a ro­málmi kérdés bonyolódását itt nem rosz szemmel nézik ; azt mondják, 1855-ben az oroszok bevonulása volt a feladás a keleti háborúra ; meglehet most is jelentékeny dolgok lennének ilyen eseménynek a következményei. Károly hg. tetteit illetőleg itt határozottan visszautasítanak minden kötelezett­séget. Ami a dolog formasági oldalát illeti, talán jól is teszik, noha másrészt bizonyos, hogy Ká­roly hg. nem oly kalandos természetű ember, s nem oly regényes észjárású egyén, akitől kitel­hetnék, hogy Románia koronáját elfogadja, mi­előtt tisztában volna a felől, hogy azon uralkodó ház feje, a­melynek ő tagja, nem veszi ezt kelle­metlenül. Hanem azzal, hogy e dologban minden kötelezettséget visszautasítnak, két tekintetben is biztosítani kívánják a szabad cselekedtetést. Ugyanis, a Duna fejedelemségek mindenkor sző­nyegre kerülhetnek, Ausztriának Velenczéért adandó kárpótlásként, s lehet gondot fordítani arra, miszerint, — ha a kárpótlási ajánlatot nem fogadtatik — legyen Poroszországnak a Duna torkolatánál olyan barátja,akit Ausztria ellenében, biztos szövetségesnek tarthat. Minthogy fel nem tehető Károly hgnek a Dunafajadelemségekbe menetele családja tudtán kívül , annál kiváncsi­­abbak itt az emberek arra, hogy mi lehet tulaj­donképen a Prush mellet­i orosz hadak rendel­tetése, miután az orosz császár is családtagnak tartatik ? Francziaország. P­á­r­i­s, máj. 24. (C­o­w­­ley lord fáradozásai: a franczia kormány magatartása.) A „Naf. Zig“­­nak írják: Az utóbbi időben a hatalmak között váltott bizalmas közleményekről hallatszik, hogy Ausztria legelébb a „congressust", s azután a „conferentiát“ is visszautasította, melyek külön­ben más kormányoknál is ellenzésre találnak. Cowley lord sürgős kérelmére a franczia kor­mány még egy kísérletre késznek nyilatkozott, ugyanis egyszerű „társalgást“ ajánlani. Ebbe, mivel semmiképen sem kötelez , Mensdorff gróf beleegyezett. A franczia kormány azon­ban az egész ügygyel szemben fely­tonosan elő­­vigyázó magatartást követ, nehogy másodszor is olyan fiasco-nak tegye ki magát, mint két év előtt a lengyel kérdésben, midőn Anglia és Ausztria a bevégzett tényekkel szemben, melye­ket Oroszország magának kivívni sietett, cser­ben hagyták. Itt egyáltalán nem biztosak arra nézve, váljon Olaszország az európai hatalmak képviselőinek „társalgása“ közben nem ő fogja az ellenségeskedéseket egy vagy más módon megkezdeni, s azért nem is akarnak e képviselők areopag-jának terhetlen tekintélyt biztosítani, ha­nem szabad kezet engednek. A „ Constitution­nel “-nek és a hason­ színezetű lapoknak tehát ellent lehet mondani, ha Francziaország részére igénylik a kezdeményezés dicsőségét a jelenlegi alkudozásoknál. Sőt inkább Anglia tette meg az e­lő lépést, Oroszország erélylyel támogatta, s folytatta , midőn Londonban már lankadtak . Franciiaország mindenben enged, hanem nem ereszkedik oly mélyen bele, hogy utoljára ez utolsó kísérlet meghiúsulásáért is kénytelen le­gyen a felelősséget elvállalni. A „Patrie“ igen körülményes tudósításokat hoz azon tárgyalásokat illetőleg, melyek tekin­tettel a conferentiára, Bécsben a pünk­ösdi ünne­pek alatt állítólag tartottak volna. Szerintök a császár azt kívánta volna, miszerint a jelenlevők mindegyike nyíltan mondja ki véleményét s igy jött volna szóba a congressus és kárpótlás kér­dése is. Erre nézve egyik miniszter azon nyi­latkozatot tette volna, hogy kedvezőbb lenne ugyan Németországban nyerni területi kárpót­lást, de hogy ilyet szép szerével aligha lehetne kapni. Ennélfogva szükséges más segédszereket keresni. Szónok hosszasabb fejtegetésben Bosz­niára, A­bániára és Herczegovinára utalt volna, melyeket katholikus és e szerint elnyomott né­pesség lak és melyek ennélfogva Ausztriának az adriai tenger mellett kitűnő támpontul szolgálná­nak, mig, a mi Törökországot illeti, a többi con­­gressusi hatalomra lenne bízva, ennek számára kárpótlást keresni. Ferencz József császár a ja­vaslat iránt nem nyilatkozott volna egy szóval sem és a congressusban való részvét iránt sem történt volna határozat, mivel a hivatalos meghí­vás szószerinti szövegét akarják bevárni. Pária, máj. 24. (A franczia kormány előkészületei.) A „Nat. Zig“ nak írják: Itt azt hiszik, hogy ha a háború miatti aggodal­mak valósulnának, Mac Mahon tábornagy ide hivatnék, s a helytartóságot Algírban erélyes ke­zekre bíznák. Az „Armeémoniteur“ helyreiga­zításai daczára bizonyos, hogy a franczia kor­mány előkészületeket tesz egy hadjárat lehető­ségére. A­mint mondják, a gárda a chalonsi tá­borban csak „en petite tenue“ fog megjelenni a gránátosok medvebőr-kalpagjaikat itt hagyják raktárban. Az olasz háború alatt a franczia had­sereg raktára Genuában volt. Pár­is, máj. 25. (A h­e­l­y­z­e­t.) A „Siècle“ nem hisz a diplomatiai alkudozások kedvező és még kevésbé gyors sikerében. „A diplomaták“, mondja Jourdan, „sok kényelmet engednek ma­guknak, s a lapok, melyek a diplomatiai eljárás fontolva haladását illetőleg hosszadalmas fejtege­tésekbe bocsátkoznak, mint p. o. a „France“, nem is látszanak fogalommal bírni a kétségbe­esett helyzetről, melybe az osztrák, porosz és az olasz finanziák jutnak. Ez az 1,500,000 harcros, kik csak a pillanatot várják, mely­ben egymásra rohanhassanak ; a lovak, ágyuk, a temérdek lőszer és élelmi készlet min­den nap többet emészt fel. Minden üzlet pang , minden érdek fenyegetve van, és se­hol sem dolgozhatnak. Mióta a nagy vi­szályok, mint Damocles kardjai lebegnek fe­jeink felett, a kárt, és kiadásokat, melyeket okoz­tak, legalább 2 milliárd francra lehet tenni. Most Német-, Porosz-, Olaszország és Ausztriában minden nap 15 millió francot vetnek ki. A nem­zetek életereje meg van bénítva, a legifjabb és legerősebb karok az eke és műhelytől elvonva, s e mellett még fontoskodó arczc­al beszélnek diplomatiai eljárásról, s úgy találják, hogy az iste­neknek lehet köszönni, ha a conferencia tagjai jan. 10 és 15-dike között összejöhetnek ! Ezerszer jobb a rögtöni háború, mint a szomorú és fárad­ságos alkudozások, melyek valószínűleg még sem fogják a békét eredményezni.“ — Az „Opi­nion Nationale“ egy czikket közöl Gueroult tol­lából Németország felett, mely ismét példája is­mert nézeteinek, melyek Németországban kevés tetszésre találhatnak. „Németorsz­ág, mondja, „semmikép sem a világosság vagy egyszerűség országa. A politikai alkotmány ott bonyolódott, a kedélyek túl vannak terhelve tudak­ossággal, s megzavarva a metephysika által. Az euil­erek azonban bátrak, szenvedélyesek és kitartók. Ha egyszer a háború megkezdődik', közbe fog*,r,le

Next