A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-30 / 122. szám
„Egy béke-congressus eszméje annyira megfelel századunk törekvéseinek és szükségleteinek, hogy valamennyi államnak kapva kapnia kell annak elvileg elfogadásán. Az előbb Angolország részéről, majd az északi udvarok által tett kifogások kiválólag csak az időszerűség kérdésére vonatkoztak. A legnagyobb felakadás az előleges programm iránti egyetértés eszközlése volt. Az e czélból Drouin de Lluys által kidolgozott, máj. 17-én Angol- és Oroszország követeivel közlött tervezet három főpontot foglal magában, és egy negyediket, amely tulajdonképen csak corollariuma a harmadiknak.“ Ezen részben már közlött négy pont így srótiteles fogalmazással: 1) A Schleswig holsteini kérdés az illető lakosságok szavazata által oldassék meg, mindazáltal bizonyos részletes föltételek mellett, amelyek későbben fognak megállapittatni ; 2) a német szövetség reform, amennyiben a súlyegyént érinti , ugyanazon hatalmak által eszközlendő közös megvizsgálás tárgyát képezendi, melyek a bécsi zárokmányt aláírták ; 3) Velencze átengedése Olaszország részére Ausztriának ajánlandó területi kárpótlások eszközlésével . 4. Olaszországnak ebből eredendő nagyobbodásáért cserében Olaszország a pápa souverainitását mostani minőségében biztosítaná. A „Mem. dip.“ ezen négy pont között legfontosabbként emeli ki Velencze átengedését, ami már 1863 ban a felakadást képezi,s mely kérdés ennélfogva a legkomolyabb megfontolást igényli. Az által, hogy Ausztriának területi kielégittetéshez való joga elismertetik, constatálva van egész formasággal velenczei birtokának legitimitása. Velenczének az osztrák császárságba kebeleztetése, a campo formiói szerződés erejénél fogva hajtatott végre, a bécsi udvarra hárított azon kettős áldozat által, hogy mondjon le az ausztriai Németalföldi részekről, és mondjon le minden az Alpiseken inneni köztársaságot képező területekhez való jogáról. Ezen jogczimen kívül felemli még a „Mem. dipl.“ azt is, hogy Ausztria tényleges birtokában van Velenczének, s hogy hóditói joga is van hozzá. Mind a két jogczimet történelmi idézetekkel illustrálja terjedelmesebben, s e felett még azon emlékiratot is felemlíti, melyet a Tuilleriák kabinetje a varsói összejövetelkor (1860. octoberben) a három éjszaki bartilomnak kézbesittetett,» amelyben ez mondatik: „Azon esetet illetőleg, ha Ausztria Velenczében megtámadtatnék, Francziaország arra határozta el magát, hogy nem nyujtana Piamontnak segítséget.“ Ezen elhatározás egyenesen a villa-francai szerződés pontjaiból ered, melyeknek erejénél fogva „Velencze Ausztria császárának koronája alatt“ fog maradni, mert Victor Emmanuelhez 1859. oct. 30 án intézett levelében ezt mondá III. Napoleon : „megvagyok a szerződések által kötve, » a megnyitandó congressusban nem lehetnék hűtlenné kötelezettségeim iránt. Francziaországnak a congresusbani szerepe előre ki van szabva.“ Emlékezetbe hozza a „Mem. dipl.“ Russel lordnak 1860. aug. 31-én a Turinban meghitelezett brit követhez mondott következő szavait is : „Szardinia királyának szabadságában állott el nem fogadni a villafrancai előzeteket s a zürichi szerződést ; de miután elállott a háború folytatásától , királyi szavát adta, hogy Ausztriával békében és barátságban fog élni, most már nem áll szabadjában megtagadni elismerését ezen kötelezettségeitől, s minden ürügy nélkül megtámadni egy szomszéd uralkodót. Szardinia királya nem leend oly helyzetben , hogy megmérkőzhssék Ausztriával, mely jó ügyért, területe épségének megvédelmezéséért és becsületének helyreütéséért harcról. ... A nagyhatalmak el vannak határozva a béke fentartására, s Nagybritanniának oly érdekei vannak az Adriai tengeren, melyek felett a legnagyobb gonddal őrködik.“ Ez után a porosz kabinet azon körsürgönyére utal, mely 1859. évi jun. 21-től keltezve a külföldi porosz képviselőkhöz intéztetett , melyben a német szövetségi hadjutalékok mozgósításának czéljául Ausztria Olaszországi birtokainak megtartása mondatik ; ezeket mondja a czikk : „Azon körülményből, hogy a semleges hatalmak a velenczei kérdésnek a congressuson tárgyaltatását javasolják, semmikép sem következik az, hogy már ezzel helyben is hagyják a flórenczi kabinet abbeli követelését, miszerint ama tartományt a maga birodalmába kebelezhesse. Sőt ellenkezőleg elismerik a Habsburg háznak szerződéseken alapuló birtoklási jogát. Fő törekvések vala oly javaslatot formulázni, amely Ausztria jogainak illetése nélkül ez államnak alapos érzékenykedését megkímélje. Azon pillanatban, amidőn Ferencz József császár 800,000 főnyi harczedzett hadsereg felett rendelkezik, és amidőn szükség esetére 400,000 főnyi német szövetségi hadak által támogattathatik, nem lenne sem ügyes, sem bölcs dolog, úgy állani elő a kérdéssel , mint Olaszország által követelt elégtétellel. Ily alakban kétségkívül visszautasította volna azt a bécsi udvar, mint amely se becsületével se méltóságával, össze nem egyeztethető." A londoni és párisi kabinetek tehát oly szándékkal, hogy a kérdés Ausztria által elfogadhatóbbá tétessék, abban egyeztek meg egymás között, miszerint a semleges hatalmak által fogalmazandó jegyzék azon részéhez,amelyben az Ausztriának ajánlandott kárpótlásról van szó, ez függesztessék : „fellelendő kárpótlások (compensations à rechercher.“) Angolország könnyen megfogható okoknál fogva azon óhajtását jelenté ki, hogy minden oly combinátiótól távol maradhasson, melynek az lenne czélja, hogy a pápa világi hatalma újabb biztosítékokat nyerjen. Ezen kérdés tehát azon programmon kívül fog tárgyaltatni, melyet a semleges hatalmak a napokban Ausztria, Porosz és Olaszország elé terjesztenének beleegyezésük eszközlése végett. Következőleg csak az Elberigségeket, Velenczét és a német szövetség reformot foglalandja magában. Magában értetik, miszerint, ha a tanácskozások kedvező fordulatot vesznek, még más kérdések is, mint a Durafejedelemségeké stb. fognak lassankint a program kiegészítéséhez a kiterjesztéséhez járulni. Mejegyzendő azonban, — mond végül a czikk — hogy amit a semleges hatalmak most a fölfegyverkezett hatalmak elé terjeszteni készülnek elfogadás végett, az nem programm a szó szoros értelmében, s még kevésbbé oly előzmények, melyekre a „ne varietur“ szentesítő formának okvetetlen alkalmaztatnia kell,hogy a megvitatások változhatlan alapjául állíttathassanak fel. Csupán és egyedül azon kérdéseknek sommás bejelentése az, melyek sürgető eligazítást igényelnek, s melyeknek megvizsgálásánál minden hatasára a cselekvés és megfontolás teljes szabadságával élv. A conferencia tehát legelőbb is azon szándékkal fog összeülni, hogy az érdeklett hatalmakkal előbb kölcsönösen megismertetvén nézeteiket , megállapítsák az elkerülhetlenül szükséges egyetértést azon pontos és határozott előzményekre nézve, melyet nem lenne könnyű külön alkudozások útján eszközölni.Bármily nehéz a feladat,mégis elég nagy fontosságú az, hogy megkiséreltessék. „Ezen egyesülés, ha nem biztosítja is a békét, mint Clarendon gr. monda az angol felsőházban f. h. 18-án — mindenesetre legalább reményt nyújt a békés megoldáshoz.“ A háború előkészületei. A congressust vagy a „conferentiát” illető diplomatiai alkudozások daczára a harczias előkészületek gyorsan haladnak, s jelenleg már a különféle hadsereg-intézetek azok, melyek felállításán erélylyel dolgoznak. A tartalék tüzérség ágyutelepeinek összeállítása, az ostromágyutelep egyes elemei, a katonai hadúti parancsnokok rendeltetése, legnagyobb részt már végre vannak hajtva. Ami a Floridsdorfnáli erődítéseket illeti, az erődítési művek belső mellvédfallal fél szilárdan fognának építtetni , azonban nagyon valószínű, hogy állandó erődítvényekké fognak átalakíttatni. Közöltük már, hogy az éjszaki hadsereg főparancsnoka, Benedek tásznagy szombaton este katonai töréskorával Bécset elhagyta, s egyenesen Olmützbe utazott. A „Neues Fremdenblatt“ ezeket írja elutazásáról : „Kíséretében voltak Krics ezredes főhadsegéd, Müller alezredes, Grünne gróf őrnagy. Ugyanezen vonattal utazott Vilmos főherczeg is, az északi hadsereg tüzérségének főigazgatója, Olmützbe, hadsegéde Koblitz ezredes kíséretében. A táborszernagy rövid idővel 9 óra előtt jelent meg a pályaudvarban, s a nagy számmal egybegyűlt közönség által élénken üdvözöltetett. Az ünnepelt hős az étterembe ment, s ott egy asztalnál foglalt helyet. Mindenki a terembe sietett, hogy még egyszer láthassa őt közelről. A táborszernagy üdvözölte a körüllevőket, hadsegédével társalgott, s szivarozás közben megivott egy pohár sört. Átalános figyelmet keltett egy kis epizód, mely az étteremben fordul elő. K. nagykereskedő neje megjelent férje karján a teremben, a a táborszernagynak egy pompás virágcsokrot nyújtott át, melyet ez köszönettel fogadott. Közvetlenül az első csengetés után Benedek tásznagy a nagy indulási csarnokba ment, melyben a vonat készen állott. Nemsokra ezután megjelent Vilmos tőlig is főudvarmestere, az ősz Sallaba alaanagy és hadsegédei kíséretében. A főherczeg és hadvezér találkozása szívélyes volt, s társalgásuk vidám és élénk. A táborszernagy a virágcsokrot, melyet az előbb kapott, G. grófnőnek nyújtotta át emlékül, ki azt szívélyes köszönettel fogadta. A másodszori csengetés után Vilmos félig elbúcsúzott visszamaradó főudvarmesterétől, s ismételve megcsókolta őt. A férig, a tbszernagy és az összes hadsegédek a vagyonokba léptek. Pontban Vackor elhagyta a vonat Bécset. A pályaudvarban voltak Strobach rendőrigazgató és üdv.tanácsos, továbbá az éjszaki vasút főbb hivatalnokai. Számosan utaztak még el ugyanezen postavonattal, s voltak érzékeny bucsuzási jelenetek." Egy bécsi kinyomatú lap írja : „Benedek tbszernagy szombaton este 9 óra 34 perczkor utazott el a postavonattal. Délután 4 órakoa tbsznagy udvari ebéden volt, s megelőzőleg Császár Ő Felsége a württembergi királynőnek mutatta be. Ebéd után Ő Felsége még továbbit óránál értekezett Vilmos főherczeggel és Benedek tbsznagygyal. Az ebédről visszatérve a tbsznagy a Meiszl szállodába ment, s még több tábornokot fogadott, később pedig Franck hadügyminiszterhez ment, s innét 9 órakor az éjszaki pályaudvarba. Az étterembe léptekor a tbsznagyot a jelenlevő közönség élénk éljenekkel üdvözölte. Itt több jelenlévő hölgy virágcsokrokat nyújtott át a tbszernagynak, s többek között egy magyar színekkel ékített babérkoszorút is kapott . Benedek tbsznagy hálásan fogadta a koszorút s az ajándékozó hölgynek felelte: „E koszorút különösen meg fogom őrizni s minden eszközzel és erővel arra fogok törekedni, hogy egykor méltón viselhessem. Egyelőre ajándéknak tekintem.“ A főhadiszállás többi része vasárnap délelőtt 9 óra 45 perckor Koller báró altábornagygyalélén, külön katonai vonattal Olmützbe indult. Mach törzskari főorvos helyébe Gernath törzskari főorvos lett kinevezve az éjszaki hadsereg kórházi főigazgatójává, s oda már el is utazott ; az előbbi pedig a bécsi 2-dik számú helyőrségi kórház főorvosává neveztetett ki, s csak még teljesen felgyógyul, fog e kórházban Hildebrand törzsorvos, mint főorvos működni. A porosz csapattestek mindinkább közelednek Csehország és Silézia határai felé. A bécsi lapok levelezői naponként hoznak erre vonatkozó tudósításokat ama vidékekről. Ma többek közt azt is jelentik, hogy Landeshut porosz város katonailag erősen meg van szállva, s nagyobb csapatszállítások történnek onnét Glatz felé. A háború növekedő veszélyével növekednek a határon megtelepedett gyárosok aggodalmai is, kik lassan kint kényszeríttetnek a munkát megszüntetni, így a „Reichb. Ztg“-nak jelentik Trautenauból, hogy az ottani fonal szövőgyárak tegnap (hétfőn) megszüntették a munkát. A „Schies. Ztg“ a félhivatalos cáfolatok daczára, míg az ellenkezőt be nem bizonyítják, fentartja a porosz haderő főfelállítását illető közleményét a fődologra nézve, s csak a következő „módosításokat“ teszi közzé: „Míg a berlin drezdai vonalon egy 120—150 ezer emberből álló hadsereg felállítását jelentettük, oda csak mintegy 100,000 ember van rendelve, ellenben Siléziában a 60— 70,000 emberből álló mellékhadtest helyett ott találjuk a föhadsereget közel 130,000 emberrel. A föhadsereg tehát most oldalával és nem homlokzatával álland szemben az eshetőleg Berlin ellen nyomuló ellenségnek. Berlinből írják máj. 26-ról : „Manteuffel Ilk Kielce utazásával összeesik az összes tengerészet mozgósításának elrendelése, s e rendszabály úgy látszik, a Holsteinban lehető harczias eshetőségekre való tekintetből bocsáttatott ki. Magasabb katonai körökben a helyzet komolyságára nézve jellemzőnek tartják a titkos katonai kabinet nemsokára bekövetkezendő Siléziába átvándorlásának elrendelését. A koronaherczeg ma délutánra kitűzött elutazása elhalasztatott, azonban vasárnap mégis Boroszlóba fog menni. Frigyes Károly herczeg ugyanez idő tájt foglalja el főhadiszállását Drepkauban, egy Cottbus mellett, a szász határon fekvő helységben. Bismarck gróf is megteszi már előkészületeit az Ausztria elleni hadjáratra.“ — Bismarck gróf alezredesi rangot nyert, s háború esetére követi a királyt a háború színhelyére. Florenczből f. hó 22-ről következőket írják a „Journal des Debats“-nak. Mint a Porosz- és Olaszország közötti szerződés kicserélésére meghatározott napot, melyen egyszersmind az ellenségeskedések is meg fognak kezdetni, máj. 28. hát említik , a határidő közös megegyezéssel meghosszabbítható ugyan , de elég ok létezik arra, hogy a dolgot minél előbb végkifejlődésre juttassák. A diplomatiai huzavona kezdi a közvéleményt felingerelni. El kell ismerni, hogy Olaszország a jelen pillanatban rendkívüli katonai pénzügyi és erkölcsi törekvéseket tesz,s minden erőit és erélyét érvényesíteni igyekszik. De ha mindez sikerre nem vezetne, úgy végromlás következnék be, mit mindenki belát és elismer. Amellett világos, hogy a halasztgatások siker nélkül fárasztanak és kimerítenek, amint hogy már eddig is bizonyos türelmetlen hangulat mutatkozik a lapokban, főleg a turiniakban, melyek mindég első sorban állanak. Egyébiránt számtalan más jelűül is tapasztalható, hogy a nép nincs rendes állapotában. Az „Italie“ jelenti, hogy a fiorencei rendőrség néhány nap előtt megtudta, miszerint egy gyanús külsejű idegen érkezett oda. Szorgos felügyelet alatt tartották, és azon pillanatban fogták el, midőn az Bolognába akart utazni , osztrák emissariust ismertek fel benne, kinél több fontos okmányt találtak. Florenczből írják máj. 22-ifi: Ámbár Lamarmora eredetileg nem barátja a szabadcsapatoknak és a rendes hadsereg az ő nézete szerint a kívánalmaknak minden tekintetben eleget tehet, az önkénytesek bizottmányában mégis a legörvendetesebb egyetértés uralkodik a hivatalos és garibaldista elemek közt. Az annak kebelében dúló egyenetlenségekről szóló hírek alaptalanok. Egy lengyel légió alakítását a számtalan bejelentések daczára hihetőleg mellőzni fogják diplomatiai okokból, de valószínű, hogy a lengyeleket és magyarokat egy idegenek légiójában fogják egyesíteni.A nép napról napra várja Garibaldi megérkezését, ki, mint hírlik, a királylyal, még elutazása előtt értekezni fog. Azonban úgy látszik, hogy a tábornok nem fogja előbb elhagyni Caprerát, míg csak a valódi működési tér meg sem nyílik. A lelkesülés, jelenléte nélkül is, tetőpontját érte el. Garibaldi átallja, szerény és szerénytelen barátainak tódulása, a tömeg kíváncsisága és ovatioinak magát kitenni, s pedig annál inkább, mert jó tapintatánál fogva saját népszerűségét nem akarja a királyé mellett föltárni. A már ide érkezett franczia és angol levelezők, ijedelemmel hallják, hogy Lamarmora minden befolyását föl akarja használni, hogy a tudósításokat a főhadiszállásból kizárhassa. A tisztelt tábornok azonban bizonyára meg fogja változtatni véleményét. A nápolyi összeesküvés, úgy látszik, jelentékeny terjedelmű volt, mi Gualterio szigorát igazolja. Nemcsak a Bourbonok, hanem az összes elűzött fejedelmi családok részeseknek látszanak." Az olasz hajóhad felállítása és gyanitható alkalmazásáról az „A. A. Z.“ triesti levelezője a következőket irja f. hó 23-kör él : „Az olasz hajóhad zöme az snconai kikötőben van, melyet már czölöpsétekkel láttak el annak védelmére. 28 nagy szállító gőzös van a hajóhaddal egyesítve, mely működését talán már legközelebb meg fogja kezdeni. Mint tudjuk, az olasz hajóhad három hajórajra van felosztva. Az ütköző hajóraj, mely nagy pánczélos fragatte-okból áll, az osztrák hajóhadat fogja megtámadni ; a második Velenczéhez fog közeledni; a harmadik valószínűleg az összeköttetést fogja fentartani e két hajóraj között." Napólion császár — párisi tudósítások szerint — fáradhatlan tevékenységet fejt ki Fleury tábornokkal és Laronciéres Gueydon tengernagyokkal. Miután tanácskozásaik tárgya, úgy a hadi, mint a tengerészeti miniszterre nézve titoknak látszik lenni, de utóbbiak féltékenysége és lehangoltaágának különféle nyilatkozatairól beszélnek. A keleti várak : Thionville, Metz, Pfalzburg, Straszburg, Schlettstadt és Belfort élelemmel láttatnak el, s őrségeiket szaporítják. jági kötvényeket a hozzátartozó szelvényekkel együtt bélyegmentes nyugtatványnyal egyetemben a tőkéről, és ha az adóssági kötvény szelvénynyel nincs ellátva, más szintén bélyegmentes nyugtatványnyal a visszafizetési határidőig lejárt kamatokról, a földtehermentesítési pénztárnál Szebenben kell átnyujtaniok ; a még le nem járt szelvényekért pedig készpénzben kell fizetni. 6. §. Kötelezvényeknél, melyeken lefoglalás, letiltás vagy egyéb megjegyzés van, a tőkefizetés előtt azon hatóságtól, mely a lefoglalást vagyletiltást eszközölte, annak megsemmisítése kinyerendő. 7. § Oly kötelezvények tőkekifizetésénél, melyek alapokra, templomok, kolostorok, alapítványok, nyilvános intézetekre és egyéb testületekre szólanak, azon szabályok alkalmazandók, melyek efféle kötelezvények átíratásánál követendők. 8. A §. kifizetett, kisorsolt és tőzsdeszerűleg beváltott adóssági kötvények a hitelkönyvekből kitörlendők. 9. §. A kisorsolások nyilvánosan történnek a földtehermentesítési alapigazgatóság vezetése alatt, az ilyetén kisorsolásoknál szokásos módon. 10. §. A kisorsolások keresztülvitelének, valamint a tőzsdeszerű beváltásnak az eddigi utasítások szerint kell történniök. Kikhez egyébiránt császári királyi és országfejedelmi jóakaratunk és kegyelmünkkel változatlanul hajlandók maradunk. Kelt Schönbrunn két palotánkban, május 6 -án, az ezernyolczszázhatvanhatodik , uralkodásunk tizennyolczadik évében. Ferencz József, s. k.Gr. Haller Ferencz, s. k. ő cs. k. Apostoli Felsége legmagasabb parancsára Horváth István, s. k. A „Hon“ magántársu igénye. Frankfurt, máj. 29. A szövetséggyűlés mai ülésében az itteni angol, franczia és orosz követek szinte egyhangúlag szóló jegyzékeinek előterjesztése után elhatároztatott : ezen jegyzékeket a szövetségi kormányoknak haladék nélkül tudomásukra juttatni. — Erre a conferentia-ügyi és Limburg-ügyi bizottmányok lettek megválasztva. Berlin, máj. 29. A „Pays“ által említett compensationalis kérdés itten következő értelmezésre talál. VelenczéértBosnia egy része és Herczegovina fogná a kárpótlási tárgyat képezni ; — az Elberységekbeni részeit a rajnai tartományból fogni. Austria egy darabot kapni; — Limburg helyett Schleswig német része lépne a szövetségbe; — Németalföld pedig kártérítést nyújtana Limburgnak eddigi szövetségi teljesítményeit. Hannover a, máj. 29. A követek kamarájában Benningsen a következő indítványt terjesztő elő . Hannoverának kötelességében áll, a német parlament sietős egybehívására működni , annak nem szabad a Poroszország vagy Ausztria melletti idő előtti pártfoglalás által a harczi veszélyt öregbíteni. A jelenlegi hannoverai minisztérium képtelen az ország politikai érdekeinek és a nemzeti feladatnak megfelelni. Hivatalos közlemények, mi I. Ferencz József, Isten kegyelméből ausztriai Császár, Magyarország Apostoli Királya Csehország, Galicziai Lndoméria Királya, Lombardia, Velencze s Illyria Királya, Austria Főherczege, Erdély Nagyfejedelme s a székelyek Grófja stb. stb. stb. Méltóságos, Főtisztelendő , Nemes, Nagyságos, Tekintetes, Nemzetes, Tiszteletes, Gondos és Bölcs, kedves Híveink ! Azon országatyai szándék által vezettetve, miszerint szeretett erdélyi nagyfejedelemségünket is földtehermentesítési adóssága törlesztésének előnyeiben, amint ez már minden, koronánk alatt álló országban előkészíttetett, részeltessük, az 1856. január 1-én kelt császári nyilt parancs további keresztülviteléül, mely által az aziránti határozatok megállapíthatták, hogy mi módon, s minő kútfőkből lesz a kinyomozott úrbéri kártérítés a jogosultaknak teljes siettetéssel, s minden ebben érdeklettek jogainak megőrzése mellett kiszolgáltatandó, most már az erdélyi nagyfejedelemség földtehermentesitési kötelezvényei törlesztésének módja, eljárása, s az ország által előszerzendő eszközei iránt következő határozatokat találtunk kibocsátandóknak : 1. §. Az erdélyi nagyfejedelemség földtehermentesítési kötelezvényeinek kisorsolása 1866. junius 30-án fog megkezdődni, s ezentúl félévenkint december 31 én s június 30-án minden évben folytattatni. 2. §. A kisorsolás általi törlesztés mellett, melynek a mellékelt terv szerint kell történnie, ha meddig ez a földtehermentesítési pénzalapra nézve előnyös, a kötelezvények beváltása börzeszerű bevásárlás által is történhetik. Ezen bevásárlásnak semmiesetre sem szabad a mindegyik félévben tervszerűleg törlesztendő kötelezvény-összeg felét túlhaladnia. 3. §: A kisorsolás általi törlesztésnél a sors határozza meg ama kötelezvényeket, melyek visszafizetésének a törlesztési terv, s a megelőző határozat arányában kell történnie. 4. §. A kisorsolt kötelezvények visszafizetése austriai értékre átszámított, teljes névszerinti eszletben eszközöltetik s a kisorsolás megtörténte után hat hónappal történik. A visszafizetés végett kisorsolt kötelezvényeket illetőleg, a megállapított visszafizetési határidővel minden további kamatozás megszűnik. A kisorsolt adóssági kötvények, valamint a tőke és kamat kifizetésének napja azonnal minden húzás után közzé fognak tétetni.. 5. §. A feleknek a visszafizetésre kijelölt adós Külföld. Moldva-Oláhország, Bükarest, máj. 24. (A herczeg utazása; véd és daca-szövetség Törökországgal ; a herczeg magatartása). A „P. L“-nak írják : Utazók, kik Turnu- Szeverinig a réggel egy hajón utaztak, azt beszélik, hogy a második helyen jött, és tartózkodó magaviselete a hajón ugyanakkor jelenlévő Bratiano irányában azon gyanúra adott okot, hogy ez utóbbinál áll szolgálatban. E félelmes incognitót sokan itt azon bárgyú hírrel akarják indokolni , hogy az osztrák kormány minden gőzhajón a legszigorúbban elrendelte, a herczeget, ha fölismerik, azonnal feltartóztatni és tovább utazását megakadályozni. Egyátalán Ausztriában az idegen fejedelem alatti unió legerősebb ellenségét vélik látni. Azon sürgöny, melyet a herczeg megérkezése után azonnal külön futár által Konstantinápolyba küldött, a hódolat biztosítása mellett még egy véd és dac-szövetség javaslatát is foglalná magában Törökországgal, melynek következtében a román kormány kötelezi magát szükségesetében 50000 katonát bocsátani a porta rendelkezése alá. Nem kell, úgy hiszem, megjegyeznem, hogy ezen itt nagyon elterjedt hirt elővigyázattal kell fogadni. Az ifjú herczeg személye tetszik a románoknak. Igen fiatal külsejű és barátságos, megnyerő modorú. Már gyakrabban mutatta magát gyalog és kíséret nélkül egyszerű polgári öltözetben a főváros utczáin és sétahelyein." Oroszország, Sz.-Pétervár, máj. 19. (Békés remények; Oroszországra nem hatott az auxerrei beszéd meg- rel öeg.) A „Börsen-Halle“-nek írják : Mind a börzén, mind kormánykörökben oly kilátásokról beszéltek, melyek szerint a congreszus minden oldal felől elfogadtatása, s a viszálkodó felek kibékítésére vezető út felfedezése remélhető , noha meg kell vallani, hogy ezen remények alapját megnevezni senki se tudná. Azt állítják, hogy ezen kedvező kilátást Poroszország készségének köszönhetni. Ezzel megerősíttetnék azon minapi állításunk, hogy Oroszország nem ajánlotta a békét feltolakodással, hanem annál rábeszélőbbé váltak javaslatai, minél nagyobb mértékben növekedett a háború veszélye. Hogy a congressus mit nyújtana, ki tudhatná azt még most megjövendölni. Az kétségtelen, hogy itt gondoskodtak Oroszország érdekei megóvásáról, hogy semmi olyan szóba ne hozassék, ami ezen hatalmat a békés közbenjárástól való visszalépésre bírdatná. Egyébiránt az áll, hogy Oroszország felszólítatott a congressushoz való csatlakozásra, miután már barátságos szomszédi bizalmassággal kijelentette békés vágyait. 111. Napóleon auxerrei beszédének e szavai : „gyűlölöm az 1815 -i szerződéseket“ itt nem okoztak meglepetést, mert Oroszország legkevésbé fogja magát azokhoz kötni, miután Belgiumot, Napóleont s Olaszországot elismerte, Lengyelország alkotmányát eltörölte, tehát nem törődött ama szerződésekkel többet, mint épen érdekei kívánták, s miután a krimi háborúval a szent szövetség is a romok közé került. Németország, Berlin, máj. 23. (Hohenzollern Károly hg. : Francziaországgal kötött szerződés.) AN. Fr. Pressernek írják : Úgy látszik, hogy a romálmi kérdés bonyolódását itt nem rosz szemmel nézik ; azt mondják, 1855-ben az oroszok bevonulása volt a feladás a keleti háborúra ; meglehet most is jelentékeny dolgok lennének ilyen eseménynek a következményei. Károly hg. tetteit illetőleg itt határozottan visszautasítanak minden kötelezettséget. Ami a dolog formasági oldalát illeti, talán jól is teszik, noha másrészt bizonyos, hogy Károly hg. nem oly kalandos természetű ember, s nem oly regényes észjárású egyén, akitől kitelhetnék, hogy Románia koronáját elfogadja, mielőtt tisztában volna a felől, hogy azon uralkodó ház feje, amelynek ő tagja, nem veszi ezt kellemetlenül. Hanem azzal, hogy e dologban minden kötelezettséget visszautasítnak, két tekintetben is biztosítani kívánják a szabad cselekedtetést. Ugyanis, a Duna fejedelemségek mindenkor szőnyegre kerülhetnek, Ausztriának Velenczéért adandó kárpótlásként, s lehet gondot fordítani arra, miszerint, — ha a kárpótlási ajánlatot nem fogadtatik — legyen Poroszországnak a Duna torkolatánál olyan barátja,akit Ausztria ellenében, biztos szövetségesnek tarthat. Minthogy fel nem tehető Károly hgnek a Dunafajadelemségekbe menetele családja tudtán kívül , annál kiváncsiabbak itt az emberek arra, hogy mi lehet tulajdonképen a Prush melleti orosz hadak rendeltetése, miután az orosz császár is családtagnak tartatik ? Francziaország. Páris, máj. 24. (Cowley lord fáradozásai: a franczia kormány magatartása.) A „Naf. Zig“nak írják: Az utóbbi időben a hatalmak között váltott bizalmas közleményekről hallatszik, hogy Ausztria legelébb a „congressust", s azután a „conferentiát“ is visszautasította, melyek különben más kormányoknál is ellenzésre találnak. Cowley lord sürgős kérelmére a franczia kormány még egy kísérletre késznek nyilatkozott, ugyanis egyszerű „társalgást“ ajánlani. Ebbe, mivel semmiképen sem kötelez , Mensdorff gróf beleegyezett. A franczia kormány azonban az egész ügygyel szemben felytonosan elővigyázó magatartást követ, nehogy másodszor is olyan fiasco-nak tegye ki magát, mint két év előtt a lengyel kérdésben, midőn Anglia és Ausztria a bevégzett tényekkel szemben, melyeket Oroszország magának kivívni sietett, cserben hagyták. Itt egyáltalán nem biztosak arra nézve, váljon Olaszország az európai hatalmak képviselőinek „társalgása“ közben nem ő fogja az ellenségeskedéseket egy vagy más módon megkezdeni, s azért nem is akarnak e képviselők areopag-jának terhetlen tekintélyt biztosítani, hanem szabad kezet engednek. A „ Constitutionnel “-nek és a hason színezetű lapoknak tehát ellent lehet mondani, ha Francziaország részére igénylik a kezdeményezés dicsőségét a jelenlegi alkudozásoknál. Sőt inkább Anglia tette meg az elő lépést, Oroszország erélylyel támogatta, s folytatta , midőn Londonban már lankadtak . Franciiaország mindenben enged, hanem nem ereszkedik oly mélyen bele, hogy utoljára ez utolsó kísérlet meghiúsulásáért is kénytelen legyen a felelősséget elvállalni. A „Patrie“ igen körülményes tudósításokat hoz azon tárgyalásokat illetőleg, melyek tekintettel a conferentiára, Bécsben a pünkösdi ünnepek alatt állítólag tartottak volna. Szerintök a császár azt kívánta volna, miszerint a jelenlevők mindegyike nyíltan mondja ki véleményét s igy jött volna szóba a congressus és kárpótlás kérdése is. Erre nézve egyik miniszter azon nyilatkozatot tette volna, hogy kedvezőbb lenne ugyan Németországban nyerni területi kárpótlást, de hogy ilyet szép szerével aligha lehetne kapni. Ennélfogva szükséges más segédszereket keresni. Szónok hosszasabb fejtegetésben Boszniára, Abániára és Herczegovinára utalt volna, melyeket katholikus és e szerint elnyomott népesség lak és melyek ennélfogva Ausztriának az adriai tenger mellett kitűnő támpontul szolgálnának, mig, a mi Törökországot illeti, a többi congressusi hatalomra lenne bízva, ennek számára kárpótlást keresni. Ferencz József császár a javaslat iránt nem nyilatkozott volna egy szóval sem és a congressusban való részvét iránt sem történt volna határozat, mivel a hivatalos meghívás szószerinti szövegét akarják bevárni. Pária, máj. 24. (A franczia kormány előkészületei.) A „Nat. Zig“ nak írják: Itt azt hiszik, hogy ha a háború miatti aggodalmak valósulnának, Mac Mahon tábornagy ide hivatnék, s a helytartóságot Algírban erélyes kezekre bíznák. Az „Armeémoniteur“ helyreigazításai daczára bizonyos, hogy a franczia kormány előkészületeket tesz egy hadjárat lehetőségére. Amint mondják, a gárda a chalonsi táborban csak „en petite tenue“ fog megjelenni a gránátosok medvebőr-kalpagjaikat itt hagyják raktárban. Az olasz háború alatt a franczia hadsereg raktára Genuában volt. Páris, máj. 25. (A helyzet.) A „Siècle“ nem hisz a diplomatiai alkudozások kedvező és még kevésbé gyors sikerében. „A diplomaták“, mondja Jourdan, „sok kényelmet engednek maguknak, s a lapok, melyek a diplomatiai eljárás fontolva haladását illetőleg hosszadalmas fejtegetésekbe bocsátkoznak, mint p. o. a „France“, nem is látszanak fogalommal bírni a kétségbeesett helyzetről, melybe az osztrák, porosz és az olasz finanziák jutnak. Ez az 1,500,000 harcros, kik csak a pillanatot várják, melyben egymásra rohanhassanak ; a lovak, ágyuk, a temérdek lőszer és élelmi készlet minden nap többet emészt fel. Minden üzlet pang , minden érdek fenyegetve van, és sehol sem dolgozhatnak. Mióta a nagy viszályok, mint Damocles kardjai lebegnek fejeink felett, a kárt, és kiadásokat, melyeket okoztak, legalább 2 milliárd francra lehet tenni. Most Német-, Porosz-, Olaszország és Ausztriában minden nap 15 millió francot vetnek ki. A nemzetek életereje meg van bénítva, a legifjabb és legerősebb karok az eke és műhelytől elvonva, s e mellett még fontoskodó arczcal beszélnek diplomatiai eljárásról, s úgy találják, hogy az isteneknek lehet köszönni, ha a conferencia tagjai jan. 10 és 15-dike között összejöhetnek ! Ezerszer jobb a rögtöni háború, mint a szomorú és fáradságos alkudozások, melyek valószínűleg még sem fogják a békét eredményezni.“ — Az „Opinion Nationale“ egy czikket közöl Gueroult tollából Németország felett, mely ismét példája ismert nézeteinek, melyek Németországban kevés tetszésre találhatnak. „Németország, mondja, „semmikép sem a világosság vagy egyszerűség országa. A politikai alkotmány ott bonyolódott, a kedélyek túl vannak terhelve tudakossággal, s megzavarva a metephysika által. Az euilerek azonban bátrak, szenvedélyesek és kitartók. Ha egyszer a háború megkezdődik', közbe fog*,r,le