A Hon, 1866. május (4. évfolyam, 99-123. szám)
1866-05-26 / 119. szám
1194. sz. Szombat, május 26. ■ Előfizetési díj: Postán küldve vagy Budapesten húshon hordva Egyhónapig....................... 1 frt 75 fa. 8 hónapra.................... . 5 frt 25 kr. 6 hónapra............................10 frt 50 kr As előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető, s innek bármely napján történik is,mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénz járulék bérmentesítve kéretik beküldőtől. Sseï kesatésâ Ir »da : Ffirenemeke 7-ni siám 1-be emelit. Surkenti lakása : Omiámt 18-ik szám 2-dik emelet POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! NAPILAP. mám Kiadóavatal : Fest, FerenciM terén, 7.82. földszint. Negyedik évfolyam 18 Beiktatási íJ : ? lissábon ilyfdle petit sora ... . kr. bélyegdíj minden beigtatására . . s. kr. Terjed simpa hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel Wyilt-téri 5 hasábos petit törést . . 25 kr. W - Ab előfizetési díj a lap kiadó hivatalához küldendő (Faranenteh tare Ta*folds sint.) 3 lap szellemi részét illető saináen köelemény a haerkeesföséghen intézendő. Bémentetlen levelek csak ismert keltét fogadtatnak el Juntus-tól kezdve előfizethetni Junius — augustusi negyedévre ... 5 forint 25 kr* Junius — septemberi 4 bóra . ... 7 forinttal. „A H©Ri“ ezerk. s kiadó hivatala. PBT, MÁJUS 26. Politikai Szénái®. (U) A congressus kérdése folyvást előtérben áll, anélkül azonban, hogy az indítvány elfogadásáról még ma is bizonyost mondhatnánk. Némi irányadásul szolgál mégis Gladstonenak az angol alsóház tegnapi ülésében tett nyilatkozata. Az angol miniszter — mint mondá — nem közölhet újat a congressust illetőleg. Angolország elfogadja a congressusjavaslatot, a legjobb eredményt kívánja, ámbár nem adja át magát vérmes reményeknek. A meghívási alap még nincs körvonalazva, de nem fog nehézségekre találni. Az eddigi hírlapi tudósítások az alapot illetőleg nem alaposak. Bécsből azt írják, hogy Oroszország felelete még nem ment el Párisba a franczia congressus-javaslatra nézve, minél fogva a meghívás nem érkezhetett meg Bécsbe. Úgy látszik, hogy Oroszország módosítványokat akar javasolni, ennélfogva nem valószínűtlenek a semleges hatalmak új alkudozásai ,s így az ügyek még sokáig függőben maradhatnak. A „N. Fr. Pressernek ellenben azt jelentik Párisból, hogy Oroszország formaszerinti beleegyezése már megérkezett, s a hivatalos meghívás azonnal kibocsáttatik. Érdekes a congressus tárgyában a „France“ tegnapi jelentése. Ausztria — írja az idézett félhivatalos franczia közlönye megváltoztatni kívánja a congressus-programmot, mely megvizsgálandó pontul tűzte ki Vencze átengedését. A programm legújabb szerkezetében csak eszközökről lesz szó, Olaszország biztonságának garantiájára nézve. Miután a semleges hatalmak forma szerint elfogadták a programmot, Ausztria hozzájárulása nem lehet kétséges. A „N. fr. Presse“ is állítólag jó forrásból hallja, hogy Ausztria késznek nyilatkozott az eshetőleges congressusban leendő megjelenésre. Mára (25.) futárt vártak Párisból sürgönyökkel, melyek következtében Ausztria forma szerint kijelentendő hogy a congressus-javaslatot elfogadja. Előre is úgy nyilatkozott Mensdorff gróf, hogy Ausztria kész részt venni minden, a béke fentartására célzó kisérletben, de fentartja magának, hogy olyasmit ne tartalmazzon a congressus-programm, mi Ausztriának jogsérelmére szolgálhatna, mit Francziaország meg is ígért volna. Németország is meghivatnék a congressusba, Ausztria és a herczegségek iránti tekintetből. Összevetve a mondottakat, a congressus összejövetele nem lehetetlen. A „France“ valószínűnek tartja, de nem tudja belátni, hogy miként lehessen kiegyeztetni azon három hatalom ellentétes érdekeit, melyeknél a semleges hatalmak közbenjáráskodni akarnak. Ily körülmények közt nem lesz a congressusnak más eredménye, mint az, hogy constatálni fogja : a békefentartásának tehetlenségét. A legnagyobb nehézség nyilván abban rejlik : hol találjanak illő kárpótlást Velencze átengedéséért. Az is megtörténhetnék, hogy a congressus magától Bismarcktól kívánna kárpótlási tárgyat ; ennélfogva Poroszországtól függ a congressus eredménye, s miután ő szolgáltatott alkalmat a háborúval fenyegetőzésre, a békeérti érdem és tisztesség is őt illetendő. A „Times“ ezt mondja a congressusra vonatkozó legújabb czikkében : „Mi kevés reményt fektetünk a congressusra, sőt az iránt is kétkedünk, hogy még maga Napóleon is képes volna, ha őszintén akarná is, lecsendesítni a jelenlegi vihart, miután az oly óriási kiterjedést vett. “ Egy levél szerint, melyet Texier Florenczből intéz a „Siécle“-hez, a congressus-eszme nem talál sem hitelre sem viszhangra Olaszországban. „Én nem tudom — írja Texier — vidjon beszélnek-e még Párisban a congressusról, de ezen annyira finom politicus nép, melyből Machiavelli származott, soha sem akarta azt hinni. Ha beszéltek róla, vállat vonitott, mint valami mendemondára. Mi jelentőséggel bírhatna előtte oly congressus, melyen mindenki kapni, de valamit kiadni senki sem akar. Talán Ausztriának kedve van Velenczét átengedni?“ — Egyébiránt az olaszok — mint Texier kiemeli — nagyon helyesen ítélnek a dolog állásáról. Ausztria — mint ők mondják — inkább katonai becsületből tartja vissza kezében Olaszországot, mint haszonból, melyet Velenczei tartományának birtoklásából hozna. Mindenkinek azt mondja, mint az egykori spártai Xerxesnek, ki őt fegyverének letevésére szólította föl : „Jer, s vedd el!“ S ki tudja, váljon Ausztria, ha egy csatát megnyert, nem lesz-e engesztelékenyebb, mint ma, midőn még az 1859- diki emlékek nyomása alatt áll. Ha tehát csatázunk, megmenthetjük magunkat a győzelem s meg a megveretés által. „Avanti!“ Az olaszok gyakorlati indokoknál fogva is sürgetik a mielőbbi összecsapást. Talán három hét múlva, midőn a nagy meleg bekövetkezik, a fiatal katona a legnagyobb veszélynek lehet kitéve azon rizsföldes és mocsáras országban. S ha valaki arra figyelmezteti az olaszot, hogy ők távírdás után kötelezték magukat lábhoz tett fegyverrel várni be a támadást, egyszerűen azt kérdezik : ki adja vissza nekik azon 400 milliót, mit 400,000 ember fölszerelésére elköltötték. A „Correio, Havas“ úgy vélekedik, hogy a congressus összejövetelére szükséges minden formaság teljesítése még 14 napot vehet igénybe. Május 24-ik napján azon választmány, mely a megyéknek, kerületeknek, királyi városoknak és községeknek rendezése tárgyában országosan kiküldetett, a képviselői tábla elnöke Szentiványi Károly elősülése alatt egybegyülvén, első ülését megtartotta és alakult. Elnökül Nyáry Pál, jegyzőül Szentkirályi Mór választattak meg. Egyszersmind elhatároztatott, hogy a tanácskozási rend iránt javaslatkészítés végett egy albizottmány választassék, mely az elnök és jegyzőn kívül még hét tagból álljon. Ezen albizottmány megválasztása végett a folyó hó 30-ik napján d. u. 4 órakor szintén a múzeum épület nagy termében ülés fog tartatni, mi iránt a választmánynak tagjai oly hozzáadással értesittetnek, hogy a kitűzött napon kész szavazati lapokkal megjelenni sziveskedjenek. Pesten 1866. május 25-én. A választmány megbízásából Szenkirályi Mór, jegyző. (f): Az „Oesterr. Zig.‘, hogy bebizonyítsa, mennyire nem kell az ad hoc Reichsrath a magyaroknak, cseheknek, lengyeleknek, sorba idézi a lapok nyilatkozatait. A sorban a legelső helyet a „Hon“ foglalja el. Idézi azon czikkünket, melyben állítottuk, hogy a centralisták czélja, tényleg létrehozni azon birodalmi képvisele-tét, melynek szervezése a magyar ország- gyűlésre bízatott. Meg kell jegyeznünk, hogy ezen utóbbi tétel másként áll lap- tjainkban, és a félhivatalos lap csak a „Pesther Correspondent“ által tett kivo- natból ismeri sorainkat. Mi soha sem mondtuk, hogy a birodalmi képviselet I szervezése a magyar országgyűlésre vol-na bízva. Mi csak a magyar országgyű- lés iniciatívájáról beszéltünk. Következő- leg egészen fölösleges volt az „Oesterr. Ztg“ azon megjegyzése, hogy e kérdés- ben a magyar országgyűlést csak a ja-vaslattétel joga illeti. Ilyesmit olvasva, azt hinné az ember, hogy a magyar országgyűlés a hetedik év- be van ragadva azon megtiszteltetés által, hogy a kormány épen Magyarországot szemelte ki azon munkára, hogy Ausztria számára birodalmi alkotmánytervet fabri-káljon. A 67-es bizottmány dolga e kérdés fölött tanácskozni. Mi az eddigi tapasztalásokból csak azt tanultuk, hogy ahány ily közös alkotmány a felszínre került, egyik a másik után merült ismét a habok alá. Amit Bécsben készítettek, nem kellett nekünk, ami pedig netán mint javaslat Pestről kerülne elő, a centralistákat alig elégítheti ki. Ez okból, sokan vannak, akik ha a magyar országgyűlésnek ezen alkotmánytervelési missiójáról elmélkednek, nagyon gyanúsan csóválhatják fejüket és szívükből felsóhajtják, bár múlnék el tőlünk e keserű pohár. Más részről az aggodalmaskodókat megnyugtatja azon körülmény, hogy az érintett bizottmány a kérdéses dolgot hosszas és alapos tanulmány tárgygvá szándékozik tenni, és semmi sem mutat arra, mintha valami elhamarkodástól vagy épen rögtönzéstől kellene félnünk. Az 1614-ki ad hoc General Landtag. Miután sokan hivatkoznak azon esetre, hogy II. Mátyás király alatt egyszer Linzben már összejött egy ad hoc Delegatio, melyben a magyar és horvát országgyűlés, s a nyugati Landtagok követei részt vettek, a „N. fr. Pesse“ elbeszéli röviden ezen gyűlés történetét. „Mátyás császár a cseh rendeket Budweisba hízta országgyűlésre, s egy nagy hadsereg felállítását követelé a törökök ellen. A cseh rendek úgy vélték, hogy ezen nagy hadsereget a kormány alkalmilag Csehország szabadsága ellen felhasználhatná, s azért a kivonatot visszautasították. Erre az országgyűlés feloszlattatott. „A császár erre minden tartományában összehívta a rendeket s felszólitá, hogy delegátusokat küldenének Linzbe egy közös erővel felállítandó nagy hadsereg szervezése végett. A rendek mindenütt megválaszták küldötteiket, ezek meg is érkeztek Linzbe. Jelen voltak a magyar és horvát delegátusok is. Csehországból két követ volt jelen, kiket a helytartó, a törvényszék tagjai neveztek ki. „A gyűlés aug. 11-én 1614-ben nyittatott meg. Eleinte azon folyt a vita, melyik tartomány követei foglalják el az elsőbb helyeket. De amidőn a császár a főherczegek és a spanyol követ jelenlétében előhozta a közös erővel felállítandó nagy hadsereg kérdését, még a magyar követek sem akartak ily közös hadseregről valamit hallani. Inkább javasolták, hogy békeköveteket kell a szultánhoz küldeni. Mondták, hogy Magyarország nem akar német vezéreket és katonákat befogadni, s legfölebb pénzbeli segélyezést fogad el a török ellen. A cseh követek, mint kinevezettek, kijelenték, hogy az országtól megbízást nem bírnak. A morva, siléziai követek az előterjesztést csak ad referendum fogadák, hogy azt otthon saját Landtagjukon tárgyalják. Az ausztriai herczegségek igéjét, hogy mindent elkövetnek, de csak úgy, ha Magyarország, Csehország s a többi is közreműködik. Aug. 15-én a császár már kijelente, hogy ha szükségét látja, majd csak az egyes tartományok Landtagjai elé nyújtja előterjesztését. Ez röviden a linzi Genaral- Landtag története, s nem mondhatjuk róla, hogy felbátorító például szolgál az ily experimentum ismétlésére.“ — Megcáfolt hírek újra felélednek. A gratzi „Telegraf“ bécsi levelezője, ismét híreszteli, hogy ő Felsége egyenes kezdeményezése folytán Magyarországot illetőleg „nagy concessiók“ vannak kilátásban. — A „N. fr. Presse“ pesti levelezője táviratozza: Daczára a félhivatalos lapok cáfolatának, az itteni „jól értesült“ körökben a magyar ügyekben nagy fordulatot várnak. Azon hír, hogy Majláth úr ellenkező esetben lemondana hivataláról, oly körökből származik, melyek érintkezésben vannak a cancellár úrral. Réggel nem képviseli Torna megye közönségének érzületét. Torna megye közönségének érzülete a múltban is alkotmányos szabadelvű volt, — amit kétségen kívül helyeznek életnyilvánulásai, s jegyzőkönyvi határozatai , — jelenben pedig egyetlen független polgára sincs Tornának, aki legbensőbb tisztelettét nem viseltetnék az országgyűlés eddigi eljárása iránt. Mi azt hisszük, hogy egyedül a nemzet törvényes önállásának s alkotmányos függetlenségének, egyszersmind a korona törvényes jogainak folytonos szem előtt tartása vezethet üdvös eredményhez. Úgy hisszük, hogy a jognak és törvényességnek ereje, elvégre is utat törend Ő Felsége atyai szivéhez. S Ő Felsége belátandja, hogy a jognak s törvénynek tisztelete legerősebb alapja a trónnak, s legtöbb biztosítéka Magyarország s a birodalom valódi jólétének. Azért méltán fájdalmas, midőn egy töredék hamis színben igyekszik felmutatni egy közönség érzületét. Az illetők jobbb szolgálatot tennének a közönségnek s inkább kiérdemelnék a magas kormány kéryeit, ha a helyett, hogy mesterkélt közvélemény alakítására vesztegetik az időt, saját hatáskörük kötelességeinek betöltésére fordítanák minden figyelősöket. Torna, máj. 12. 1866. Többen. Nyilatkozat. A „Pesti Hírnök“ 105-ik számában egy csikk jelent meg Tornából, melyben a névtelen czikk írók, keserű szavakban panaszolják el keblök fájdalmát, az országgyűlési tanácskozások eddigi eredménytelensége fölött. S annak okát abban látják, hogy az országgyűlés — egyoldalúlag ragaszkodva a merev jogfolytonosság elvéhez, olympusi nyugalomba burkoltan — oly tarthatatlan corceseiek kicsikarására szorítkozik, melyekről már bebizonyult, hogy a legnagyobb rázkódások s aggasztó erisi- nek forrásává lehetnek, s a birodalom egységére nézve veszélyesek. A névtelen czikk ezen tartalma is kétségen kívül helyezi, hogy az azon absolut érzelmű megyei töredék véleményét tükrözi, amelynek tehetetlenségét az élet oly fényesen igazolta. Távol van tőlünk a gondolat, hogy az országgyűlés bölcs és hazafias eljárása mellett ily üres szóhalmaz ellenére szót emelnénk. Csupán annak kijelentésére szorítkozunk, hogy az érintett absolut érzelmű töredék, teljes milyen a helyzet a Dunafejedelemségekben. Hohenzollern Károly herczeg néhány nap előtt incognito keresztül utazott Bécsen Turnu- Szeverinig, Bratiano J. kíséretében ; ott megismertette megát s a bukaresti ideiglenes kormány ünnepélyesen érte ment, és május 22 én délután ágyudörgés s a harangok zúgása mellett mint megválasztott fejedelem ünnepélyesen bevonult Moldva-Oláhország fővárosába. Az egész esetre nézve nagyon jellemző az, hogy miképen csúszott be a fiatal Hohenzollernig Romániába. Még nem múlt egy egész hete, hogy a hivatalos „Voix de la Românie“ közzétette az ideiglenes kormánynak a hatalmak részéről táviratilag notifical következő nyilatkozatát: „A bukaresti ideiglenes kormány az által, hogy egy idegen legnek népszavazás utján közelebb történt megválasztatását eszközlé, megsértette az 1865. aug. 19-iki szerződést, melynek 12-ik czikkelyében a hoszpodár-választás a törvényhozó testre ruháztatik. Ennélfogva a conferencia, — vonatkozással i. h. 4-én hozott határozatára — azt ítéli, hogy az unió fentartása kérdésének a közelebb egybeízelendő törvényhozó testület feladatának kell maradni. Ha a többség,— akár moldvai, akár oláhországi képviselők többsége legyen az, — kívánni fogná, hogy maguk részére külön szavazzanak, arra jogosítva lesz úgy az egyik mint a másik rész. Azon esetben pedig, hogy ha a többség, — akár moldvaiakból, akár oláhokból álljon az — az unió ellen nyilatkoznék , az ily szavazás következménye a két fejedelemség szétválása lenne. Ezen kérdés elintézése után a gyűlés a hoszpodár megválasztásához fog, akinek a conventio 13 ik czikkelye értelmében benszülöttnek kell lenni. A consuloknak meghagyatott, hogy őrködjenek a szavazás szabadon lefolyása felett, s jelentsenek fel a conferentiának minden visszaélést. Aláírva : Metternich, Drouin de Lhus, Cowley, Nigra, Goltz, Budberg.“ Merő ellentétben állnak tehát ezen nyilatkozattal a Bukarestben történő dolgok, s mindamellett nemcsak föntartatik az idegen fejedelem megválasztatása, hanem ünnepélyesen be is igtattatik a megérkezett uj fejedelem. Itt olyan titoknak kell lappangani, amelynek kulcsához még nem jutottunk. A „Neue fr. Pressédnek Bukarestból máj. 19-éről ezt írják : A mostani kormány alatt legnagyobban előre nyomult pártnak közlönye, a „Romanul“ mai számában ily feliratú czikket közöl: „Tegyünk úgy mint mások.“ A czikkben tömör áttekintése bocsátatik előre a legtöbb európai államban történő katonai intézkedéseknek, azután felszólítás intézteik a kormányhoz, hogy minél előbb álltsa hadilábra a hadsereget, rendezzen átalános népfelfegyverzést, s ily módon lássa el magát a legjobb kezességgel az ápril 20-ai népszavazás, s a törvényhozó kamara máj, 13 ki szavazata által kinyilatkoztatott népakarat fentartására nézve. Valóban úgy látszik, hogy a kormány kebelében létező ezen pártnak sikerült is keresztül hatni , mert, noha tegnap éjjel a külügyminisztérium távizott kérdezősködésére Párisból ottani diplomatiai ügynökünktől, Balaceano úrtól, és különösen Konstantinápolyból Golesco G. S. úrtól a török kormány ózdijaira vonatkozólag átalában megnyugtató jelentések érkeztek , az itteni készülődések mégis a lehető sietséggel folytattaznak, így a „Monitorul“ mai jelentése szerint egy Bukarestnél s egy a Milkov vonal (Foksány és Buscu) mellett öszpontosítandó nagyobb hadtömeg élelmezésére árlejtés rendeltetett el, s szállítási határidőül 14 nap van szabva. A legutóbbi napokban 48 egészen uj ágyú szereltetett fel az itteni fegyvertárban, fogatokkal is elláttatvák, s a még meglevő 36 db felszerelésén éjjel nappal dolgoznak. A tegnap tartott titkos kamaraülésben pedig sikerült a kormánynak — habár nem is a legnagyobb erőfeszítés nélkül — keresztül vinni egy külföldről felveendő 8 millió piaszternyi és határozottan fegyverkezésre fordítandó kölcsön megszavazását. A titkos ülés heves volt, a kölcsön nagyon csekély többséggel lett megszavazva, s Teli tbk., ki leghevesebben kelt ki a kölcsön ellen, s több ingerlést kelle a vita alatt kiállania, az ülés után azonnal beadta mandátumát. Úgy hallani, hogy a lovasságnak a fővárosban ehagyott része is el fog az éjjel küldetni a török határ felé. Tegnap óta az egész városban nemzetőrség látja el az őrszolgálatot, még a palotaőrséget is. Épen most tétetik közzé az egész ország kerületi főnökeinek szóló itt következő körözmény : „Főnök úr! Azon helyzetnél fogva, melyben egész Európa van jelenleg, az ottomán kormány inditatva látja magát,hogy szintén fölfegyverkezzék mint a többi valamennyi nagyhatalom. Haderőit Albániában összpontosítja,Szerbia,Montenegro határai és a Duna partjai mellett. Rosz akaratú személyek ezen alkalmat a legbadarabb hírek terjesztésére használják, hazánk lakosságának nyugtalanítására s megfélemlítésére számítva. A Párisból és Konstantinápolyból hozzánk érkezett tudósítások újból erősítik, hogy a védhatalmak beleegyezése nélkül semmi idegen hadsereg nem léphet Románia tőrdére, s tudatják velünk, hogy ilyetén megegyezés mostanig nem létezik. A kamara máj. 1. (13.) szavazata örök időkre szentesité Románia feloszthatatlanságát. Szíveskedjék ezt a román nép megnyugtatására nyilvánosan kihirdetetni. 1866. máj. 7. (19-én.) G h i k a Demeter belügyminisster. A háború előkészületei* A „Grazer Telegr.“-nak írják Bécsből. A császári hadi manifestum Ausztria népeihez már sok ezer példányban ki van nyomatva, hogy határozó pillanatban rögtön közzé tétethessék. A hadsereg-parancsot, melylyel Benedek táborszernagy az éjszaki hadseregnek a főparancsnokság átvételét i. h. 15-én tudtul adta, az éjszaki hadsereg tábori törzskarának segédfőnöke, Brismanics vezérőrnagy, szerkesztette. F. hó 26-áig a főhadiszállás Bécsben marad, s azután Pardubitzba tétetik át. Addig az éjzaki hadsereg együtt lesz. Tegnapelőtt, f. hó 23 án, Császár Ő Felsége megengedte,hogy az Össes éjszaki hadseregnek a hadkészülődési pótlék adassák ki; várják, hogy a közelebbi napok folytán az összes déli és északi hadsereg megkapja a hadkészentartási zsoldot, melyet a háború valóságos kitörése után a hadizsold fog követni. Bécs védelmére már megkezdettek a munkálatok a Duna bal partján Fioridsdorfon kívül. Ez elővigyázati rendszabályt illetőleg a „Kamerad“, katonai dolgokban jól értesült lap, állítja, hogy a főváros megerősítésére nem is gondoltak, hanem csak a dunai átjáratok biztosításáról, s néhány mályúrc elzárásáról van szó. Az operatiók folyamában könnyen megtörténhetik, hogy az éjszaki hadsereg a birodalom fővárosát többé nem fedi egyenesen, mely esetben az ellenség egyes jelentéktelen portyázó csapataira nézve nyitva lenne az út egész a Duna-átjáratokig. A fennebb érintett erődítések tehát csak azért rendeltettek el, hogy minden eshetőségre védve legyünk s semmiféle elővigyázati rendszabályt ne hagyjunk figyelmen kivül. Csak tábori erősítésekből állanak minden farma nélkül, s korántsem lesznek oly költségesek, mint némely lap áll tottá, s czéljuk csak az, hogy aránylag gyönge helyőrségnek biztosságot nyújtsanak, a lehetetlenné tegyék, hogy a netán egész a Marchmezőig merészkedő ellenséges portyázó csapatok a dunai átjáratokat szétrombolhassák. Igenis valószínű és remélhető, hogy a megkezdett erősítések sohasem fognak ellenséget látni, hanem ez elővigyázati rendszabály a bécsieket inkább megnyugtathatná, mintsem hogy alaptalan aggodalmat okozzon. ” E munkálatoknál f. hó 23-án a munkások kihágást követtek el, melyről egy bécsi helyi lap a következőket írja : „Az ereditési munkálatoknál, melyeket ma reggel Fioridsdorfon kívül mintegy 1500 munkással megkezdettek, nagyszerű kihágásra került a dolog, mely oly mérveket öltött, hogy ennek következtében a munkálatokat mára végkép fel kellett függeszteni. Az itteni munkásoknak, kik legközelebb arra voltak utasítva, hogy egy öt széles árkot ássanak, munkadíjul minden kiásott négysszölért egy forintot ígértek. E fizetés meglehetősen mérsékeltnek látszik. Azon körülménynél fogva, hogy egy négyszögöl kiásásával körülbelül reggel 6 órától esti 6 óráig két munkás van elfoglalva. Azonban a munkáról értesülve nagy számmal siettek Magyarország éjszaknyugati részéből tót munkások , s ajánlkoztak, hogy egy négyszegölet 80 krajczárért is kiásnak. Erre az itteni munkások elégedetlensége még inkább növekedett, úgy hogy rögtön valóságos lázadás tört ki. Ásókkal és lapátokkal rontottak a tótokra, s csata fejlődött ki, mely a tótok határozott vereségével végződött. Az utóbbiak között többet annyira megvertek, hogy eszméletlenül feküdtek a földön. A pálinka, kenyér stb. árusoktól mindent elvettek fizetés nélkül, s ezek utoljára menekülni kényszerültek. A kőmivesek is eltávoztak. Továbbá a méréssel elfoglalt egyéneket is szidalmazták s földdel dobáltak utánuuk.“ A harczias viszonyok következményének tekinthető egy bécsi lap azon közleménye is, mely szerint a háború kitörése esetére a politikai országfőnökök felhatalmaztatnának, a birodalom azon részeiben, melyekben ellenséges betörés folytán a közlekedés megzavartatnék, a szükséghez képest váltójogi moratóriumokat engedélyezni. Köztudomás szerint 1859-ben a francziaolasz háború kitörése alkalmával hasonló rendeletet bocsátott ki a kormány az osztrák partvidékek lakóira nézve. A tábori posta már szervezve van, s az éjszaki hadseregnél huszonegy, a déli hadseregnél pedig tizennyolca hivatalnokból áll. A hivatalnokok és szolgák már mind elmentek rendeltetésük helyére. Bent dekdszernagy rövid idő múlva egy második hadsereg-parancsot is fog kibocsátani, mihelyest főhadiszállását Bécsből eltette és pedig