A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)
1866-07-10 / 157. szám
157-ik sz. Kedd, július 10. Kiadóhivatal : Peáf, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési dij : A listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva figy hónapra ........................ 1 frt 75 kr. i hónapr a............................. 5 frt 25 kr.i hónapia.............................10 frt 50 kr. Az előfizzetés az év folytán minden hónapban megkezdheti , s ennek bármely napján történik ’S, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Majdon pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: „ Ferencziek terezik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1860. Beigtatási dij: 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos hetit sorért . . 25 kr. CSF" Az előfizetési iij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden kőn*lem ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felhivás 1866-iki második félévi folyamára. ffilolliæeté®| dLi| : július—decemberi \ évre 10 ft 50 kr, julius—septemberi *|4 évre 5 ft 25 kr. A „NON“ szerk. és kiadó hivatala* PEST, JULIUS 9. Politikai Szemle. (II.) Az Ausztria és Poroszország közti fegyverszünet (armistice) még nincs megkötve. Az alkudozások ez iránt csakugyan befejeztettek volt Gablenz által őrnagy által, kit Benedek táborszernagy a porosz főhadiszállásra küldött, de a fegyverszüneti egyezmény ratificatiója megtagadtatott császár Ő Felsége által, mégpedig — mint hallatszik — Napóleon császár azon sürgős közleménye folytán, miként neki kel vezetnie mindkét oldalon az alkudozásokat, az Olasz- és Poroszország közti solidaritásnál fogva. E szerint azon terhes fegyverszüneti feltételek, melyek állítólag már elfogadva lettek volna Ausztria részéről (t. i. a csehországi várak átengedése) rögtön elvettettek, mégpedig III. Napóleon császár személyes kezdeményezése következtében. Benedek táborszernagynak különben is csak inkább fegyvernyugvási (suspension d’armes) intézkedése megsemmisül azon politikai kezdeményezés előtt, melyet a francziák császára a béke helyreállításának érdekében ten. Ez érdekben egyre folytattatnak az alkudozások. A franczia „Moniteur“ bulletinjében mondja, „hogy a fegyverszünet végetti alkudozások élénken folytattatnak a háború folytató hatalmak között. A „Presse“ azt jelenti, miként a fegyverszünet meg nem köttethetik, a békeelőzetek (praelimináriák) elfogadása nélkül. Ennélfogva még beletelhetik néhány nap, míg a fegyverszünet létrejöhet. A semleges hatalmak kívánhatják, hogy meghallgattassanak, mivel Németország újraszervezése őket érdekli. Ennek következtében a dolog ismét késedelmet szenvedhet. A „France“ arról értesít, miként az angol kabinet sürgönyt küldött Florenczbe, mely nyomatékosan ajánlja, hogy Olaszország fogadja el a francziák császára közbenjárását. Már most csak az a kérdés : mik azok a föltételek, melyek alatt Francziaország a háború folytató hatalmakat a fegyverszünet elfogadására akarja bírni? Nagyon természetes, hogy ezen föltételek késleltethetik vagy épen meg is akadályozhatják a fegyverszünet létrejövetelét, sőt nagyobb mérvű háborúra vezethetnek. A „Nürnberger Corresp.“ szerint Francziaország feltételei, melyek egyszersmind békeelőzetekül szolgálnának, következők : Csehország kiürítése; a fejedelmek visszahelyzése; kölcsönös lemondás a háborúköltségek visszatérítéséről. A bajor lap által felhozott ezen feltételeket azonban csak fentartás mellett közöljük, melyek különben ha igazak volnának, következtetni lehetne azon czélra, melyet a franczia politika a háború-eredmények jelen állapotában követ. Ez anynyit tenne , mint rögtön „megállj !“-t parancsolni Poroszország győzelmes hadseregének. Egyébiránt minden oldalról értesütnek, hogy Francziaország már egyenesen és nagyon érdekeltnek tekinti magát, a háború eddigi eredményei következtében. A sadowai porosz győzelem felkeltötte a francziák féltékenységét, s a közvélemény épen nem volna ellene oly háborúnak, mely Poroszországot egy kis önmérsékletre bírná. A franczia kormány igen jól van értesítve Benedetti által Bismarck gróf nyilatkozatairól, melyek szerint Poroszország egy talpalatnyi területet sem fog soha Francziaországnak átengedni. Az ily nyilatkozatok megtették hatásukat, s Velencze átengedése után kevés kell, hogy Francziaország tettleg beavatkozzék, ha a béke érdekében tett ajánlatai el nem fogadtatnának. Ez esetben nemsokára a franczia hadcsapatok mozdulatairól is többet fogunk hallani. Már írják, hogy a luxemburgi nagyherczegség határain katonai intézkedések történnek franczia részről. Párisból egy bécsi német lapnak írják, hogy Goltz gróf , párisi porosz követ, határozottan ellene nyilatkozott a Napóleon császár levelében foglalt trias eszmének, Németország szervezését illetőleg. Ha ez igaz, egygyel több ok, a franczia politica újabb változására, Poroszország irányában, Párisból jelentik, hogy Ausztria császára föltétlenül engedte át Napóleon császárnak Velenczét. Mindamellett valószínűnek tartják, hogy a francziák császára méltányos kárpótlást eszközöl a várakért, s a velenczei tartomány okvetlen átveszi az osztrák államadósságok illető részét. Egy távirati jelentés szerint Cialdini tábornok átment azon, s betört a velenczei területre. Ezen újabb kísérlet franczia vagy még osztrák terület ellen intézettnek tekinthető-e? ez órában még nem tudjuk megmondani. Alkalmasint az olasz katonai becsület kérdése ezen fegyvertény. A poroszok jul. 6-kán megszállották Prágát. Károly porosz herczeg serege a Pardubitztól Prágáig terjedő területet tartja megszállva; a koronaörökös serege Pardubitztól Grulichig foglalt állást. Károly herczeg főhadiszállása Prze- 1 au tsch. Az osztrák északi sereg főhadiszállása Mährisch-Trübau. Az északi sereg holnap Olmützbe érkezik. Felhívás Magyarország hű népeihez! A gondviselés keze súlyosan nehezedett reánk. A harczban, melybe nem önakaratom, hanem a viszonyok kényszerűsége ejtett, minden emberi számítás meghiúsult, egyedül azon bizalom nem, melyet derék hadseregem hősi vitézségébe fektettem. Annál fájdalmasabb ama súlyos veszteség, mely e bátrak sorait érte, és atyai szivem minden érdeklett családdal együtt érzi az e csapás feletti fájdalom keserveit. Hogy az egyenetlen küzdelemnek véget vessek, hogy időt és alkalmat nyerjek, a hadjárat által támadott hézagokat pótolni, és a haderőt birodalmam éjszaki részein dúló ellenséges csapatok irányában öszpontosíthatni, nagy áldozattal fegyvernyugvás megkötése iránti tárgyalásokba egyeztem. És most teljes bizalommal fordulok Magyarországom hű népeihez, a nehéz időkben ismételten tanúsított áldozatkészségükhöz. Ennek birodalmam minden népei erőfeszítésével kell találkoznia, hogy az óhajtott békének méltányos feltételek alatti megkötése biztosítva lehessen. Erős a hitem, hogy Magyarország harczképes fiai az ősöktől öröklött hagyományos hűség érzete által vezéreltetve önkényt fognak sietni zászlóim alá véreik segélyére és a hadi események által közvetlenül is veszélyeztetett hazájuk oltalmára. Seregeijetek tehát minél számosabban a megtámadott birodalom védelmére, legyetek méltó fiai vitéz elődeiteknek, kik les tetteik által hervadhatlan babérkoszorút fűztek a magyar név dicsőítésére. Bécsben 1866. julius hó hetedikén. Ferencz József a. k. Császárné Ő Felsége megérkezése. ~ldest, jul. 9. Tegnap későn este terjedt el a hir, hogy Császárné Ö Felsége ma délután fővárosunkba fog érkezni. A hír ma reggel bizonyossá vált, s a polgári választmány falragaszok útján értesítette a közönséget, hogy Császárné ! Felsége délután fél 4 órakor meg fog érkezni. Reggel 7 óra óta nemzeti zászló hirdette a városház tornyáról, hogy Ő Felsége átlépte Magyarország határát. Habár minden ünnepélyes fogadtatás meg volt tiltva, a főváros lakossága mégis igen nagy számmal jelent meg az indóháznál, az utczákon, és a lánczhídtéren. Császárné Ő Felsége pontban fél 4 órakor érkezett meg. A pályaudvarban jelen voltak : a tárnok exja nejével, a főpolgármester, számos országgyűlési képviselő, közöttük Deák Ferencz, Andrássy Gyula stb. a városi képviselők, a curia és helytartóság tagjai stb., Császárné Ő Felsége itt és az utczákon mindenütt a legszívélyesebb fogadtatással találkozott a főváros lakossága részéről, s a lelkesült éljenzésekre láthatólag megindulva üdvözölte a közönséget. Ő Felsége, mint a hivatalos lap is jelenti, a sebesültek látogatása végett érkezett fővárosunkba. Hová juttatta az államot az egységes német politika. I. Azt mondták, ne reerimináljunk , megtartottuk. Azt mondták, ne feszegessük a kormányzati politikát. Nem avatkoztunk bele. Hanem az a moratórium, mely a népeknek hallgatást parancsolt, s a vezénylő politikának szabad kezet adott, elérte véghatárnapját a königgrätzi vésznapon, s most kötelessége a honpolgárnak és alattvalónak, hogy a pusztulás indokait keresse. Többé nem theóriák, hanem tények állanak előttünk. 1 er. Az egységes külpolitika oly bonyodalomba keverte az államot, mely azt kettős háború erőfeszítéseire kötelező, mely szövetségesei támogatását nem vonta maga után, mely népei rokonszenvét nem birta, s mely végül az államot oda alázta meg, hogy egy harmadik közbenjárására szoruljon, azon harmadikéra, a kinek intenzióit eddigelé minden osztrák politikus gyanúsítani szokta. 2-or. Az egységes hadügyi politika oly szervezést intézett el, mely mellett a roppant segédeszközökkel bíró államnak legszebb hadserege a nálánál sokkal kisebb ellenfél serege által nyolc nap alatt tönkre vezetett. S mor az egységes pénzügyi politika azon helyzetbe hozta az állam financziáit, miszerint ki lehet számítani, hogy hány napig tart még az állam pénze az utolsó fillér kiadásáig ? Akik azt akarják, hogy ezekről ne beszéljünk, azok azt hiszik, hogy egy nehéz sebesültet meg lehet azzal gyógyítani, ha senki sem nyúl hozzá. A jelen bonyodalmak előidézését a rosz külügyi politika okozta.• De ne mondjuk, hogy rósz, hiszen ha ross volna, még valamilyen volna, de semmiféle politika sem; tökéletes hiánya mindenféle politikai elvnek, legyen az akár jó, akár rósz. Miért fogatott most az állammal fegyvert az osztrák külügyi politika? — A Bund fentartásáért, a Bund számára megtartandó Schleswig-Holsteinért. -- Úgy de az osztrák külügyi politika egészen ellenkező irányban indult meg. Hiszen a Bund annak idejében Schleswig-Holstein visszaszerzésére hadsereget állított, azzal Holsteint megszállotta. Ausztria volt az, aki akkor nem a Bunddal szövetkezett, hanem Poroszországgal, Ausztria segített a Bund seregeit kiszorítani Holsteinből, a Bundot megalázni, tehetetlenné tenni, Schleswig-Holsteint nem csak Dániától, de a Bund elől is elfoglalni. És most az egységes osztrák külpolitika ugyanezen megbénított, demobilizált Bundot felveszi számításaiba, mint taktikai tényezőt, holott három év előtt annak ehetetlenségét önmaga sietett konstatálózni. Hiszen ha azt tette volna teljes önadattal, ha tette volna azzal a szándéktal , hogy majd Poroszországgal a végezésig is együtt megy, s engedi általa magát recompendáltatni,ez orosz külpoltika lett volna ugyan, de legalább valamiféle politika lett volna, amit érteni lehetne, de egyik nap szabadelvű initiatívával lépni fel, másik nap az erőhatalom elvével szövetkezni , egyik nap az annectáló irányzatnak szolgálni, másik nap a históriai szerződések status quojáért állni sorompóba ; ez az aminek keresztül vitele lehetetlen. Austria egységes külügyi politikájában tizennyolcz év óta minden vezéreszme hiányzik, nem egyéb az, mint azon ellenfél szándékainak roszul intézett ellenmásolása, amelyiktől különböző időszakok szerint épen legjobban tartani lehet. Most aztán itt van előttünk az eredmény. Nem a veszteség, az még mind kiheverhető, hanem az a szép nyereség, hogy elvégre is Napóleont avatja fel az osztrák külügyi politika a jelen bonyodalmak megoldójává; s egy külpolitika, mely magát par excellence németnek tartotta mindig, szolgáltatja a legelső fonalszálat a franczia diplomácia kezébe, a német kérdés intrigáinak megkezdésére. Ezen nagy állam ilyen helyzetbe a legszigorúbb dualismus mellett sem juthatott volna, de bizonyára nem jutott volna abba, ha az egységes német politika helyett egy egységes keleti politikát követ. Ha az állam egészséges keleti politikát fogad el külpolitikája irányzatául, legelőször is: egész Európa rokonszenvét megnyeri lészen vele ; másodszor : rájön, hogy a langymeleg német fejedelemségek papiroson álló százezereinél sokkal jobb szövetséges társakat talál itthon, saját népeinek nemzeti lelkesülésében, ősi honszeretetében, és végül bizonyos lesz vala afelől, hogy ha keleti politikája következtében netalán ellenfélre akad, akkor legalább is két nagyhatalma Európának oldala mellett fog állani. J. M. (1) Ujonczozás, vagy önkénytes csapatok? A „Debatte“ Pest városának azon kérvényét, hogy a rávetett ujonczok számát , önkénytesekkel pótolhassa, nagy horderejűnek tartja. És úgy értesül, hogy a monarcha a magyar nép (tehát nem csak Pest város van értve) leyális kívánságát már megelőzte, s Ő Felsége elfogadta azon eszmét, hogy az elrendelt újonczok száma önkénytesekkel pótoltassék. E tekintetben a legfelsőbb határozatok minden órán várhatók, s a magyarországi hatóságok , e hét folytán, a helytartóságtól a kellő utasításokat megkapják. Egyszersmind távirják Pestről a „Debatte“-nak, hogy több volt törzstiszt a honvédseregből, legfelsőbb helyre folyamodott és szolgálatát a trón és birodalom javára felajánlotta. A nevezett lap reméli, hogy a legközelebb ezen folyamodvány szövegét (s hihetőleg az aláírásokat) is közölni képes leend. — — A foederalismus ellen. Feltehetjük, hogy e pillanatban a kormány nem foglalkozhatik tüzetesen az alkotmánykérdés ügyével , de mert az „Oest. oig“ a jövőre nézve kiszalasztotta e szót „foederalismus“, a bécsi centralista lapok kapva kapnak az igen bő és háladatos czikkanyagot nyújtó eszmén, s egyesült erővel rohanják meg a félhivatalos zászlóvivőt. A „Presse“ írja : „Azon pillanatban, midőn a nagy németországi foederalismus, az egységes vezetés hiánya miatt, csak azt bizonyíta be, mennyire nem bír életképességgel: akkor merik némelyek a foederalismus rendszerét a belügyekben ajánlani, s a cseh, morva, horvát stb. Landtagokat úgy tüntetni fel, mint politikai sarkpontokat. „A „Presse“ úgy hiszi, hogy a háború szerencsétlen kimenetele után, a feudalisták még nagyobb uralomra fognak vergődni , de nem hiszi, hogy ezen törekvéseket az államférfiak is támogatni fognák. A „Presse“ óhajtja, hogy az államférfiak, akiknek kezére Ausztria sorsa van bízva a mostani boldogtalan napokban, elismerendik, mennyire szükséges most az egyesítés a kül- és belügyekben. (Mi pedig azt hisszük, hogy épen csak is a centralisatio kapta meg a minap második Solferinoját, mely valószínűleg az elsőnél is hathatósabb leczke leend.) „Hiszi továbbá a „Presse“, hogy az államférfiak ezen egyesítést többé nem a laza egybefüggésben fogják keresni. Ily viharok ellenében csak egy „zárt egész“ (a Centralparlament) állhat meg. Össze kell kötni az egészet egy szabadelvű birodalmi alkotmány által, mert csak ez az egy mód Ausztria állását megtartani Németországban. Csak a német elem eszközölheti ezt, mely súlypontját a tartományok alkotmányos egyesítésében találja. (Ez annyit tesz : ha a politikai nagy kérdéseket, a pesti országgyűlésre, a prágai, lembergi stb. Landtagokra bízzuk, ezen provinciák semmit sem akarnak áldozni Ausztria németországi positiójának megerősítésére. Tehát Centralparlament Bécsben. Miután pedig, igazságos választási törvények mellett, a bécsi deutschthümler párt szörnyűséges minoritásban fogna maradni, legjobb lesz egyszerűen helyreállítani Schmerling úr rendszerét, mely valamennyi nem német nemzet halálos megsértésével, a birodalom legtöbb ügyeinek vezetését örökre a német kisebbség monopóliumává igyekezett tenni.) „A „Presse“ szerint tehát a foederalismus ideje Austriában lejárt. Amint egy a hadsereg, egynek kell lenni az államnak is, hacsak nem akarjuk, hogy az ellenség örökre fenyegesse határunkat. (Mások azt hiszik, hogy a sokkal gyengébb ellenség is épen azért kap vérszemre Ausztria ellenében, mert ismeri, mily elkedvetlenedést okoz a centralisták által folyvást a hajánál fogva fordírozott „ egyesítés. “) „Cak a porosz életlapoknak juthat eszébe, a mi követeinket Bécs és Frankfurt helyett Zágrábba,Prágába vagy Brünnbe küldeni.“ — Ezzel végzi a „Presse“ jelen czikkét a foederalismus ellen. •— A bankjegy sajtó megint működésbe jó. A „N. fr. Presse“ íja: „Kétségkívül van, hogy a pénzügyminisztérium készületeket tesz, a kiapadó pénztárakat újra megtölteni. Mint beszélik, júl. 7-én a bank igazgatósága ülést tartott, melyben a kormány részéről bizonyos közlemények olvastattak fel. Apodictice ugyan nem tudjuk, hogy mit határozott a kormány , de úgy halljuk, hogy a kormánynak nincs szándékában a bank érezpénz készletéből néhány milliót kikölcsönözni, s hihetőleg a máj. 8. rendelet folytán a 150 millióra menő maximum fog nagyobb összegig kiterjesztetni. Természetesen, hogy a feltételek az újabb kibocsátvány összegeire is kiterjednek, s így ezen jegyeket szintén mindenki elfogadni tartozik a forgalomban, teljes név szerinti értékükben. A bank a máj. 8ki rendelet megjelenése után még megkísérlett egy kis oppositiot, azaz az 1 és 5 forintos jegyeket nem akarta nagyobb összegekre szóló jegyekkel felcserélni , de már a jelen viszonyok között a bank igazgatóinak be kell látni, hogy a kormány úgy segít pénzügyi baján, amint lehet. „A legnagyobb szerencse, hogy a kormány nem szándékozik kezet a bank érezpénz készletére tenni. Meglehet azonban, hogy legjobb lett volna (az 1859-es példa szerint) ismét a kívánt összegről szóló kötelezvényeket bocsátani ki s aztán zálogba adni a banknak, hogy adjon rá, a szabályok értelmében, előleget. „Amennyire értesitve van a „Presse“ mintegy 80 millió ft papírpénz kibocsátásáról van szó. Igen jelentékeny összeg a mai világban 80 millió, de azért épen nem lesz elég a szükséges kiadások fedezésére. A pénzügyminiszter azonban óvatos, s inkább apródonkint nyúl az ily rendszabályhoz, melyet ha kell, akadály nélkül folytathat. Különösen pedig azon esetben, ha a megkötött (megkötendő) fegyverszünet után a háború újra kitörne. A 80 millió körülbelül épen elég lesz a fegyverszünet idejére. Hogy minő hatást fog e rendszabály az ezüst agrójára gyakorolni, arról legjobb lesz, egyelőre minél kevesebbet beszélni. Az effélék ma nem jönek tekintetbe. Mindenki átlátja, hogy az állampapír pénz szaporításán kívül, más kényszerkölcsön létre nem jöhet, s a pénzvásáron hiába keresnénk segítséget. Szomorú, hogy így van, de ki tehet róla, hogy nincs máskép ? Königgrätz alatt a sok becses érték között a bank neta is eltemettetett, s most csak azt lássuk : hozhat e szebb jövőt a párisi béke, vagy egy újabb szerencsésebb háború?“ A fegyvernyugvás és fegyverszünet kérdése. A félhivatalos „Oest. Zig“ írta tegnap reggeli apjában . A fegyverszünet kötését Poroszországgal — és ezen kötés bevégzett tény — úgy értelmezték, mintha a császári kormány elmulasztotta volna a leyális közvetítést, melyet Francziaország ajánlott, hasonló lejalitással viszonozni. Az adatok egyszerű összeállítása megerőtleníti ezen szemrehányásokat. Közvetlenül a königgrätzi csata után Gablenz almnagyot küldett