A Hon, 1866. július (4. évfolyam, 149-175. szám)

1866-07-10 / 157. szám

157-ik sz. Kedd, július 10. Kiadóhivatal : Peáf, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési dij : A listán küldve vagy Budapesten házhoz hordva figy hón­apra ........................ 1 frt 75 kr. i hónapr a............................. 5 frt 25 kr.­­i hónapia.............................10 frt 50 kr. Az előfizzetés az év folytán minden hónapban megkezdh­et­i , s ennek bármely napján történik ’S, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Majdon pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetni. Szerkesztési iroda: „ Fer­encziek tere­z­ik szám 1-ső emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1860. Beigtatási dij: 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beigtatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos hetit sorért . . 25 kr. CSF" Az előfizetési i­ij a lap kiadó hivatalá­hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden kőn*­lem ny a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Előfizetési felh­ivás 1866-iki második félévi folyamára. ffilolliæeté®| dLi| : július—decemberi \ évre 10 ft 50 kr, julius—septemberi *|4 évre 5 ft 25 kr. A „N­ON“ szerk. és kiadó hivatala* PEST, JULIUS 9. Politikai Szemle. (II.) Az Ausztria és Poroszország közti fegyverszünet (armistice) még nincs meg­kötve. Az alkudozások ez iránt csakugyan befejeztettek volt Gablenz által őrnagy által, kit Benedek táborszernagy a porosz főhadiszállásra küldött, de a fegyver­­szüneti egyezmény ratificatió­­ja megtagadtatott császár Ő Felsége által, még­pedig — mint hallatszik — Napóleon császár azon sür­gős közleménye folytán, miként neki kel vezetnie mindkét oldalon az alkudozáso­kat, az Olasz- és Poroszország közti soli­­daritásnál fogva. E szerint azon terhes fegyverszüneti feltételek, melyek állítólag már elfogad­va lettek volna Ausztria részéről (t. i. a csehországi várak átengedése) rögtön el­vettettek, még­pedig III. Napóleon csá­szár személyes kezdeményezése következ­tében. Benedek táborszernagynak külön­ben is csak inkább fegyvernyugvási (sus­pension d’armes) intézkedése megsemmi­sül azon politikai kezdeményezés előtt, melyet a francziák császára a béke hely­reállításának érdekében ten. Ez érdekben egyre folytattatnak az al­kudozások. A franczia „Moniteur“ bulle­tinjében mondja, „hogy a fegyverszünet végetti alkudozások élénken folytat­tatnak a háború folytató hatalmak kö­zött. A „Presse“ azt jelenti, miként a fegy­verszünet meg nem köttethetik, a békeelő­­zetek (praelimináriák) elfogadása nélkül. Ennélfogva még beletelhetik néhány nap, míg a fegyverszünet létrejöhet. A semle­ges hatalmak kívánhatják, hogy meghall­gattassanak, mivel Németország újraszer­vezése őket érdekli. Ennek következtében a dolog ismét késedelmet szenvedhet. A „France“ arról értesít, miként az angol kabinet sürgönyt küldött Florenczbe, mely nyomatékosan ajánlja, hogy Olaszország fogadja el a francziák császára közbenjá­rását. Már most csak az a kérdés : mik azok a föltételek, melyek alatt Francziaország a háború folytató hatalmakat a fegyver­­szünet elfogadására akarja bírni? Nagyon természetes, hogy ezen föltételek késlel­tethetik vagy épen meg is akadályozhat­ják a fegyverszünet létrejövetelét, sőt na­gyobb mérvű háborúra vezethetnek. A „Nürnberger Corresp.“ szerint Fran­cziaország feltételei, melyek egyszer­smind békeelőzetekü­l szolgálnának, kö­vetkezők : Csehország kiürítése; a fejedelmek vissza­helyzése; kölcsönös lemondás a háború­­költségek visszatérítéséről. A bajor lap által felhozott ezen feltéte­leket azonban csak fentartás mellett kö­zöljük, melyek különben ha igazak vol­nának, következtetni lehetne azon czélra, melyet a franczia politika a háború-ered­mények jelen állapotában követ. Ez any­­nyit tenne , mint rögtön „megállj !“-t pa­rancsolni Poroszország győzelmes hadse­regének. Egyébiránt minden oldalról értesütnek, hogy Francziaország már egyenesen és nagyon érdekeltnek tekinti magát, a há­ború eddigi eredményei következtében. A sadowai porosz győzelem felkeltötte a francziák féltékenységét, s a közvélemény épen nem volna ellene oly háborúnak, mely Poroszországot egy kis önmérsék­letre bírná. A franczia kormány igen jól van értesítve Benedetti által Bismarck gróf nyilatkozatairól, melyek szerint Po­roszország egy talpalatnyi területet sem fog soha Francziaországnak átengedni. Az ily nyilatkozatok megtették hatásukat, s Velencze átengedése után kevés kell, hogy Francziaország tettleg beavatkoz­zék, ha a béke érdekében tett ajánlata­i el nem fogadtatnának. Ez esetben nemso­kára a franczia hadcsapatok mozdu­latairól is többet fogunk hallani. Már ír­ják, hogy a luxemburgi nagyherczegség határain katonai intézkedések történnek franczia részről. Párisból egy bécsi német lapnak írják, hogy Goltz gróf , párisi porosz követ, határozottan ellene nyilatkozott a Napó­leon császár levelében foglalt trias­ esz­­mének, Németország szervezését illetőleg. Ha ez igaz, egygyel több ok, a franczia politica újabb változására, Poroszország irányában, Párisból jelentik, hogy Ausztria csá­szára föltétlenül engedte át Napóleon császárnak Velenczét. Mindamellett való­színűnek tartják, hogy a francziák csá­szára méltányos kárpótlást eszközöl a várakért, s a velenczei tartomány okvet­len átveszi az osztrák államadósságok illető részét. Egy távirati jelentés szerint Cialdini tábornok átment a­zon, s betört a velen­czei területre. Ezen újabb kísérlet fran­czia vagy még osztrák terület ellen inté­zettnek tekinthető-e? ez órában még nem tudjuk megmondani. Alkalmasint az olasz katonai becsület kérdése ezen fegyvertény. A poroszok jul. 6-kán megszállották Prágát. Károly porosz herczeg serege a Pardubitztól Prágáig terjedő területet tart­ja megszállva; a koronaörökös serege Pardubitztól Grulichig foglalt állást. Ká­roly herczeg főhadiszállása Prze- 1 a­u t­s­c­h. Az osztrák északi sereg főhadiszállása Mährisch-Trüb­au. Az északi sereg holnap Olmützbe érkezik. Felhívás Magyarország hű népeihez! A gondviselés keze súlyosan neheze­dett reánk. A harczban, melybe nem önakaratom, hanem a viszonyok kényszerűsége ejtett, minden emberi számítás meghiúsult, egye­dül azon bizalom nem, melyet derék had­seregem hősi vitézségébe fektettem. Annál fájdalmasabb ama súlyos vesz­teség, mely e bátrak sorait érte, és atyai szivem minden érdeklett családdal együtt érzi az e csapás feletti fájdalom keserveit. Hogy az egyenetlen küzdelemnek véget vessek, hogy időt és alkalmat nyerjek, a hadjárat által támadott hézagokat pó­tolni, és a haderőt birodalmam éjszaki részein dúló ellenséges csapatok irányá­ban öszpontosíthatni, nagy áldozattal fegyvernyugvás megkötése iránti tárgya­lásokba egyeztem. És most teljes bizalommal fordulok Magyarországom hű népeihez, a nehéz időkben ismételten tanúsított áldozatkész­ségükhöz. Ennek birodalmam minden népei erő­feszítésével kell találkoznia, hogy az óhaj­tott békének méltányos feltételek alatti megkötése biztosítva lehessen. Erős a hitem, hogy Magyarország harczképes fiai az ősöktől öröklött hagyo­mányos hűség érzete által vezéreltetve önkényt fognak sietni zászlóim alá véreik segélyére és a hadi események által köz­vetlenül is veszélyeztetett hazájuk oltal­mára. Seregeijetek tehát minél számosabban a megtámadott birodalom védelmére, le­gyetek méltó fiai vitéz elődeiteknek, kik les tetteik által hervadhatlan babérko­szorút fűztek a magyar név dicsőítésére. Bécsben 1866. julius hó hetedikén. Ferencz József a. k. Császárné Ő Felsége megérkezése. ~ldest, jul. 9. Tegnap későn este terjedt el a hir, hogy Csá­szárné Ö Felsége ma délután fővárosunkba fog érkezni. A hír ma reggel bizonyossá vált, s a polgári választmány falragaszok útján értesítet­te a közönséget, hogy Császárné !­ Felsége dél­után fél 4 órakor meg fog érkezni. Reggel 7 óra óta nemzeti zászló hirdette a városház tornyá­ról, hogy Ő Felsége átlépte Magyarország hatá­rát. Habár minden ünnepélyes fogadtatás meg volt tiltva, a főváros lakossága mégis igen nagy számmal jelent meg az indóháznál, az utczákon, és a lánczhídtéren. Császárné Ő Felsége pont­ban fél 4 órakor érkezett meg. A pályaudvarban jelen voltak : a tárnok­­ exja nejével, a főpol­gármester, számos országgyűlési képviselő, kö­zöttük Deák Ferencz, Andrássy Gyula stb. a városi képviselők, a curia és helytartóság tag­jai stb., Császárné Ő Felsége itt és az utczákon mindenütt a legszívélyesebb fogadtatással talál­kozott a főváros lakossága részéről, s a lelke­sült éljenzésekre láthatólag megindulva üdvözöl­te a közönséget. Ő Felsége, mint a hivatalos lap is jelenti, a sebesültek látogatása végett ér­kezett fővárosunkba. Hová juttatta az államot az egységes német politika. I. Azt mondták, ne reerimináljunk , meg­tartottuk. Azt mondták, ne feszegessük a kormányzati politikát. Nem avatkoztunk bele. Hanem az a moratórium, mely a népeknek hallgatást parancsolt, s a ve­zénylő politikának szabad kezet adott, elérte véghatárnapját a königgrätzi vész­napon, s most kötelessége a honpolgár­nak és alattvalónak, hogy a pusztulás ind­okait keresse. Többé nem theóriák, hanem tények állanak előttünk. 1­ er. Az egységes külpolitika oly bo­nyodalomba keverte az államot, mely azt kettős háború erőfeszítéseire kötelező, mely szövetségesei támogatását nem von­ta maga után, mely népei rokonszenvét nem birta, s mely végül az államot oda alázta meg, hogy egy harmadik közben­járására szoruljon, azon harmadikéra, a kinek intenzióit eddigelé minden osztrák politikus gyanúsítani szokta. 2-­or. Az egységes hadügyi politika oly szervezést intézett el, mely mellett a rop­pant segédeszközökkel bíró államnak leg­szebb hadserege a nálánál sokkal kisebb ellenfél serege által nyolc­ nap alatt tönk­re vezetett. S m­or az egységes pénzügyi politika azon helyzetbe hozta az állam financziáit, miszerint ki lehet számítani, hogy hány napig tart még az állam pénze az utolsó fillér kiadásáig ? A­kik azt akarják, hogy ezekről ne be­széljünk, azok azt hiszik, hogy egy nehéz sebesültet meg lehet azzal gyógyítani, ha senki sem nyúl hozzá. A jelen bonyodalmak előidézését a rosz külügyi politika okozta.­­• De ne mond­juk, hogy rósz, hiszen ha ross volna, még valamilyen volna, de semmiféle politika sem; tökéletes hiánya mindenféle politi­kai elvnek, legyen az akár jó, akár rósz. Miért fogatott most az állammal fegy­vert az osztrák külügyi politika? — A Bund fentartásáért, a Bund számára meg­tartandó Schleswig-Holsteinért. -- Úgy de az osztrák külügyi politika egészen el­lenkező irányban indult meg. Hiszen a Bund annak idejében Schleswig-Holstein visszaszerzésére hadsereget állított, azzal Holsteint megszállotta. Ausztria volt az, a­ki akkor nem a Bunddal szövetkezett, hanem Poroszországgal, Ausztria segített a Bund seregeit kiszorítani Holsteinből, a Bundot megalázni, tehetetlenné tenni, Schleswig-Holsteint nem csak Dániától, de a Bund elől is elfoglalni. És most az egységes osztrák külpoli­tika ugyanezen megbénított, demobilizált Bundot felveszi számításaiba, mint takti­kai tényezőt, holott három év előtt annak ehetetlenségét önmaga sietett konstatál­­ózni. Hiszen ha azt tette volna teljes ön­­adattal, ha tette volna azzal a szándék­­tal , hogy majd Poroszországgal a végezésig is együtt megy, s engedi általa magát recompendáltatni,ez o­rosz külpo­­ltika lett volna ugyan, de legalább vala­miféle politika lett volna, a­mit érteni le­hetne, de egyik nap szabadelvű initiatívá­­val lépni fel, másik nap az erőhatalom elvével szövetkezni , egyik nap az annec­­táló irányzatnak szolgálni, másik nap a históriai szerződések status quojáért áll­ni sorompóba ; ez az a­minek keresztül vitele lehetetlen. Austria egységes külügyi politikájában tizennyolcz év óta minden vezéreszme hi­ányzik, nem egyéb az, mint azon ellenfél szándékainak roszul intézett ellenmá­solása, a­melyiktől különböző időszakok szerint épen legjobban tartani lehet. Most aztán itt van előttünk az ered­mény. Nem a veszteség, az még mind kiheverhető, hanem az a szép nyereség, hogy elvégre is Napóleont avatja fel az osztrák külügyi politika a jelen bonyo­dalmak megoldójává; s egy külpolitika, mely magát par excellence németnek tar­totta mindig, szolgáltatja a legelső fonal­szálat a franczia diplomácia kezébe, a né­met kérdés intrigáinak megkezdésére. Ezen nagy állam ilyen helyzetbe a leg­szigorúbb dualismus mellett sem juthatott volna, de bizonyára nem jutott volna ab­ba, ha az egységes német politika helyett egy egységes keleti politikát követ. Ha az állam egészséges keleti politi­kát fogad el külpolitikája irányzatául, legelőször is: egész Európa rokonszen­vét megnyeri lészen vele ; másodszor : rá­jön, hogy a langymeleg német fejedelem­ségek papiroson álló százezereinél sokkal jobb szövetséges társakat talál itthon, sa­ját népeinek nemzeti lelkesülésében, ősi honszeretetében, és végül bizonyos lesz vala a­felől, hogy ha keleti politikája kö­vetkeztében netalán ellenfélre akad, ak­kor legalább is két nagyhatalma Euró­pának oldala mellett fog állani. J. M. (1) Ujonczozás, vagy önkénytes csapa­­tok? A „Debatte“ Pest városának azon kérvényét, hogy a rávetett ujonczok szá­mát , önkénytesekkel pótolhassa, nagy horderejűnek tartja. És úgy értesül, hogy a monarcha a magyar nép (tehát nem csak Pest város van értve) leyális kíván­ságát már megelőzte, s Ő Felsége elfogad­ta azon eszmét, hogy az elrendelt újonczok száma önkénytesekkel pótoltassék. E tekin­tetben a legfelsőbb határozatok minden órán várhatók, s a magyarországi hatósá­gok , e hét folytán, a helytartóságtól a kellő utasításokat megkapják. Egyszers­mind távirják Pestről a „Debatte“-nak, hogy több volt törzstiszt a honvédseregből, legfelsőbb helyre folyamodott és szolgála­tát a trón és birodalom javára felajánlot­ta. A nevezett lap reméli, hogy a legköze­lebb ezen folyamodvány szövegét (s hihe­tőleg az aláírásokat) is közölni képes leend. — — A foederalismus ellen. Feltehetjük, hogy e pillanatban a kormány nem fog­­lalkozhatik tüzetesen az alkotmánykér­dés ügyével , de mert az „Oest. oig“ a jövőre nézve kiszalasztotta e szót „foederalis­mus“, a bécsi centralista lapok kapva kapnak az igen bő és háladatos czikk­­anyagot nyújtó eszmén, s egyesült erővel rohanják meg a félhivatalos zászlóvivőt. A „Presse“ írja : „Azon pillanatban, midőn a nagy né­metországi foederalismus, az egységes vezetés hiánya miatt, csak azt bizonyíta be, mennyire nem bír életképességgel: akkor merik némelyek a foederalismus rendszerét a belü­gyekben ajánlani, s a cseh, morva, horvát stb. Landtagokat úgy tüntetni fel, mint politikai sarkpontokat. „A „Presse“ úgy hiszi, hogy a háború szerencsétlen kimenetele után, a feudalis­­ták még nagyobb uralomra fognak ver­gődni , de nem hiszi, hogy ezen törekvé­seket az államférfiak is támogatni fog­nák. A „Presse“ óhajtja, hogy az állam­férfiak, a­kiknek kezére Ausztria sorsa van bízva a mostani boldogtalan napok­ban, elismerendik, mennyire szükséges most az egyesítés a kül- és belü­gyekben. (Mi pedig azt hisszük, hogy épen csak is a centralisatio kapta meg a minap második Solferinoját, mely valószínűleg az elsőnél is hathatósabb leczke leend.) „Hiszi továbbá a „Presse“, hogy az államférfiak ezen egyesítést többé nem a laza egybefü­ggésben fogják keresni. Ily viharok ellenében csak egy „zárt­ egész“ (a Centralparlament) állhat meg. Össze kell kötni az egészet egy szabadelvű birodalmi alkotmány által, mert csak ez az egy mód Ausztria állását megtartani Németország­ban. Csak a német elem eszközölheti ezt, mely súlypontját a tartományok alkotmá­nyos egyesítésében találja. (Ez annyit tesz : ha a politikai nagy kérdéseket, a pesti országgyűlésre, a prá­gai, lembergi stb. Landtagokra bízzuk, ezen provinciák semmit sem akarnak ál­dozni Ausztria németországi positiójának megerősítésére. Tehát Centralparlament Bécsben. Miután pedig, igazságos válasz­tási törvények mellett, a bécsi deutsch­­thümler párt szörnyűséges minoritásban fogna maradni, legjobb lesz egyszerűen helyreállítani Schmerling úr rendszerét, mely valamennyi nem német nemzet ha­lálos megsértésével, a birodalom legtöbb ügyeinek vezetését örökre a német ki­sebbség monopóliumává igyekezett tenni.) „A „Presse“ szerint tehát a foederalis­mus ideje Austriában lejárt. A­mint egy a hadsereg, egynek kell lenni az államnak is, hacsak nem akarjuk, hogy az ellenség örökre fenyegesse határunkat. (Mások azt hiszik, hogy a sokkal gyengébb el­lenség is épen azért kap vérszemre Ausz­tria ellenében, mert ismeri, mily elkedvet­­lenedést okoz a centralisták által folyvást a hajánál fogva fordírozott „ egyesítés. “) „C­ak a porosz életlapoknak juthat eszébe, a mi követeinket Bécs és Frank­furt helyett Zágrábba,Prágába vagy Brü­nn­­be küldeni.“ — Ezzel végzi a „Presse“ jelen czikkét a foederalismus ellen. •— A bankjegy sajtó megint működésbe jó. A „N. fr. Presse“ íja: „Kétségkívül van, hogy a pénzügyminisztérium készü­leteket tesz, a kiapadó pénztárakat újra megtölteni. Mint beszélik, júl. 7-én a bank igazgatósága ülést tartott, melyben a kor­mány részéről bizonyos közlemények ol­vastattak fel. Apodictice ugyan nem tud­juk, hogy mit határozott a kormány , de úgy halljuk, hogy a kormánynak nincs szándékában a bank érezpénz készleté­ből néhány milliót kikölcsönözni, s hihető­leg a máj. 8. rendelet folytán a 150 mil­lióra menő maximum fog nagyobb össze­gig kiterjesztetni. Természetesen, hogy a feltételek az újabb kibocsátvány összegei­re is kiterjednek, s így ezen jegyeket szintén mindenki elfogadni tartozik a for­galomban, teljes név szerinti értékükben. A bank a máj. 8­ki rendelet megjelenése után még megkísérlett egy kis oppositiot, azaz az 1 és 5 forintos jegyeket nem akarta nagyobb összegekre szóló jegyek­kel felcserélni , de már a jelen viszonyok között a bank igazgatóinak be kell látni, hogy a kormány úgy segít pénzügyi baján, a­mint lehet. „A legnagyobb szerencse, hogy a kor­mány nem szándékozik kezet a bank érezpénz készletére tenni. Meglehet azon­ban, hogy legjobb lett volna (az 1859-es példa szerint) ismét a kívánt összegről szóló kötelezvényeket bocsátani ki s aztán zálogba adni a banknak, hogy adjon rá, a szabályok értelmében, előleget. „Amennyire értesitve van a „Presse“ mintegy 80 millió ft papírpénz kibocsá­tásáról van szó. Igen jelentékeny összeg a mai világban 80 millió, de azért épen nem lesz elég a szükséges kiadások fede­zésére. A pénzügyminiszter azonban óva­tos, s inkább apródonkint nyúl az ily rendszabályhoz, melyet ha kell, akadály nélkül folytathat. Különösen pedig azon esetben, ha a megkötött (megkötendő) fegyverszünet után a háború újra kitörne. A 80 millió körülbelül épen elég lesz a fegyverszünet idejére. Hogy minő hatást fog e rendszabály az ezüst agrójára gya­korolni, arról legjobb lesz, egyelőre minél kevesebbet beszélni. Az effélék ma nem jönek tekintetbe. Mindenki átlátja, hogy az állampapír pénz szaporításán kívü­l, más kényszerkölcsön létre nem jöhet, s a pénzvásáron hiába keresnénk segítséget. Szomorú, hogy így van, de ki tehet róla, hogy nincs máskép ? Königgrätz alatt a sok becses érték között a bank­ neta is eltemettetett, s most csak azt lássuk : hozhat e szebb jövőt a párisi béke, vagy egy újabb szerencsésebb háború?“ A fegyvernyugvás és fegyverszünet kérdése. A félhivatalos „Oest. Zig“ írta tegnap reggeli apjában . A fegyverszünet kötését Poroszország­gal — és ezen kötés bevégzett tény — úgy ér­telmezték, mintha a császári kormány elmulasz­totta volna a leyális közvetítést, melyet Fran­cziaország ajánlott, hasonló lejalitással viszo­nozni. Az adatok egyszerű összeállítása meg­erőtleníti ezen szemrehányásokat. Közvetlenül a königgrätzi csata után Gablenz almnagyot küldett

Next