A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-07 / 181. szám
sági hadosztály Marcheggnél a Morvát átlépte és szintén e folyó bal partján állott fel. Szemközt Lamács és Hidegkút falvaknál, 10 — 12 lovas századot, néhány zászlóaljat és 2—3 ellenséges üteget vettek észre. Miután Frigyes Károly herczeg ő fenségének tudomására jutott, hogy a fegyverszünet megkötése 22-dikére kilátásba van helyezve, 22-ikén délelőtt kémszemlét rendelt el , azonban a további előnyomulást Pozsony felé csak azon feltétel alatt engedte meg, ha a csata folytán különösen kedvező esélyek mutatkoznának. Fransecky osztályába vezényelte a két hadosztályt, s rendelkezése alá volt bocsátva e napra a Hann lovassági hadosztály is. A tábornok akkér intézkedett, hogy az ellenség az előcsapat (72-ik sz. gyalogezred és 10-ik sz. huszárok) és a Gordons Schwarzhoff dandárok által a homlokzaton feltartóztassák, a Bose dandár pedig, kevéssé járt hegyi utakon haladva, az ellenséget jobb oldalán vagy hátul támadja meg. Reggel 6 órakor a lovasság előcsapata, a huszár ezred egy százada Hymmen őrnagy alatt, találkozott egy ellenséges dsidás századdal s visszavetette azt, mig egy Üteg s több hátrább álló század fogadta fel. Míg Bőse tbb nehéz utakon csak lassan haladhatott előre, a homlokzaton tartós csatát vívtak, föképen tüzérséggel. 7/8 órakor reggel Fransecky osztálytbk azon tudósítást vette, hogy d. e. 12 órakor öt napi fegyvernyugvás kezdődik. A csata esélyei reánk nézve kedvezőek voltak, s nem látszott valószínűtlennek, hogy Bőse tábornok a megkerülést idején fogja kivinni, s 12 óráig elég idő lesz, annak következményeit kizsákmányolni és Pozsony urává lenni. Pozsony birtoka elég nagy jutalom volt a csata folytatására. E város bevétele nemcsak új, hangos bizonyítéka lett volna hadvezérletünk erélyének, s az ellenség nemcsak amint azt előre lehetett látni, csupán jelentékeny áldozatokkal vonulhatott volna vissza, hanem a vagyonos város segédeszközei a csapatoknak a fegyverszünet alatt sok könnyebbítést, sok hasznot nyújtottak volna. Fransecky tánok ennek folytán elhatározta a harcz folytatását. A terület ügyes felhasználása mellett az ellenség mindig újabb ütegeket hozott tűzbe, s a mi részünkről a tüzelő ágyuk száma a 4 ik hadtest tartalék tüzérségéből szaporittatott. Ép úgy növekedett mindkét részről a gyalogság tüzelése is. Egy erősebb ellenséges lovas csapatosztály is mutatkozott, azonban a Hancz lovassági hadosztály elöl visszavonult. E közben 11 óra lett a nélkül hogy Boss tábornok a kitűzött pontot elérhette volna. — Hogy a csata a mi részünkről legalább előnyomulással fejeztessék be, Fransecky tábornok a tüzelő tüzérséget a tartalék tüzérségből erősbítette. — A jobb szárny előnyomulása ez által könnyebbé tétetett, s az ellenséges balszárny ütegei megkezdették a viszszavonulást. Közel értek az égő tamácshoz, midőn 12 óra felé egy ellenséges parlament akr érkezett, hogy a fegyvernyugvás megkezdését jelentse. A csata az egész vonalon rögtön megszakittatott , s az alkudozások a demarcationalis vonal megállapítására épen megkezdődtek, midőn Bőse tlektól jelentés érkezett, hogy heves csata után a zergebegyen áment, s az országúti vadász malomig, Pozsonytól mértföldnyire, nyomult előre. Bőse tlek tehát az ellenséget tökéletesen megkerülte, s kétségkívül 1—2 órai harcz elég lett volna, az ellenséges csapatok legnagyobb részének megsemmisítésére vagy elfogására, s bennünket Pozsony birtokába juttatni. "Még alkudoztak Pozsonyban a demarcationális vonal miatt, midőn az osztrák csapatok parancsnokához, Thun gróf alanagyhoz Bécsből egy távirat érkezett, mely szerint a nagy főhadiszállások kölcsönös meghatalmazottai, e csaták színhelyétől 9 mértföldnyire, már délelőtt egy demarcationális vonalat állapítottak meg, mely a poroszok által most elfoglalt állásnál hátrább feküdt. Nem lehetett kétség, hogy a poroszok , e siker daczára, ennek folytán kényszerítve voltak visszamenni. Azonban, tekintettel a reánk nézve oly kedvező és a demarcationális vonal megállapításánál nem ismert viszonyokra, kénytelen volt eleget tenni azon kívánatnak, hogy a Bese dandár éjjelre ugyanazon ponton maradjon, melyet elfoglalt, annak bebizonyítására, hogy csapataink csak fensőbb rendeletek folytán hagyták el Pozsony kapui előtt azon állást, mely nekik fényes győzelmet biztosított volna a harcz folytatása esetére. A mi veszteségünk aligha több 100 embernél sebesültek és halottakban. Az osztrákok vesztesége a halottakon kívül legalább 400 sebesült, kiket vasúton vittek el, s mintegy 200 fogoly. így a fegyvernyugvás egy fényes győzelemtől fosztotta meg a hadsereget, melyet kétségessé tenni többé nem lehetett, s mely Magyarország fővárosainak egyikét juttatta volna kezeink közé. Azonban a külső eredmények nélkül is a pozsonyi csata szép lapot fog elfoglalni e hadjárat harczainak történetében. Benedek útjáról Ohnützből Pozsonyba a „Tribesz" levelezője, Russell William,a következőket írja : „A táborszernagynak igen nehéz és veszélyes mozdulatot kellett kivinni, s kitűnő sikerrel vitte is ki. Miután erős őrséget hagyott hátra Olmützben és a környékbeli sán ezokban, Albrecht főherczeg parancsa folytán július 15-kén három hadtesttel, összesen 75,000 ember, útnak indult, hogy a székvárost elérje. Egyenes összeköttetései az ellenség által el voltak vágva, s hadseregének jobb szárnya teljesen ki volt téve, midőn ő dél felé indult Elindulása napján egy csupán gyenge csapatosztály által fedezett szekerészete és tartalék tüzérsége Traubeknél Tobitschau és Prerau között a porosz lovasság által megtámadtatok Az ellenséges dragonyosok fehér köpenyben voltak, s osztrák lovasságnak tartották A tévedés nem lett, előbb felfedezve, mígnem az ágyukhoz értek s 16 ágyút, heves harcz után elvettek. E 16 ágyút a poroszoktól nemsokára azután visszavették, s az ezredes és majdnem az egész ezred elfogatott. Meglehetősen különösnek látszik, hogy Benedek szekerészete és ágyúival a jobb szárnyon ment, ha csak föl nem tette, hogy a poroszok bal oldalán voltak, amint ez ki is tűnt, miután ugyan aznap délután Preraunál megtámadták, s törzskarának keresztül kellett magát vágnia a poros lovasságon , azonban az ellenség viszszanyomatott, miután erősítések érkeztek. Délután 2 órától másnap déli 11 óráig mentek borzasztó időben Kremsier-en át, hol a balhadoszlop Hulleinen át Holleschau és a jobb Galgócz felé nyomult előre. 11 német mértföldnyi utat tettek meg. Innét Wisowitzon át Slawitsin felé mentek borzasztó utakon hegyes vidéken át nagy esőben a Vág völgye felé. Másnap Benedek a Kárpátok felé fordult és hadseregét oly meredek hegyi utakon vezette, hogy egy könnyű kocsit alig vontathatott felfelé nyolcz ló, s a tüzérségi lovak halva rogytak le. A poroszok, kik föltették, hogy meg akarja őket kerülni, a March völgyén Hradisch, Wessely és Strasznitzen át délfelé vonultak, azonban nem is gondoltak arra, hogy Benedek a hegységen át a Vág völgyébe fog nyomulni. Gödingból a Kárpátokon át egy út vezet Nagyszombatba ; ha a poroszok ez utat elfoglalják, úgy Nagyszombatot Benedek előtt szállották volna meg. Valószínűleg féltek, hogy Benedek hadseregük balszárnyán Bécsen túl fog lejönni, s siettek ez utat fedezni. Bármi lett legyen az ok, annyi bizonyos, hogy nem tettek kísérletet Benedek útjának megakadályozására és a Dunától elzárására. A tisznagy elérte Trencsint a Vágnál, honnét Galgóczon és Kosztolánon át Nagyszombatig nyomult előre akadály nélkül, s innét Bazinon át elérte Pozsonyt. A nikolsburgi porosz főhadiszállásról jelentik a „Staatsanzeiger“-nek jul. 26-ról . Tegnap, mint már jelentetett, egy rendkívüli olasz követet vártak ; ma egy második cs. osztrák tábornok számára készítenek elő szállást. A csapatvonatok már végkép megszűntek , csak élelmező csapatok járnak szakadatlanul föl alá a Bécsnél állomásozó csapatokhoz, melyek most olykér foglalták el miden állásaikat, hogy minden eshetőségre a fegyvernemek elegendő mennyiségben vannak alkalmasan elhelyezve. Nevezetesen igen nagynak mondják a hídtelepek készletét, melyekhez több teljesen felszerelt osztrák híd is tartozik, melyek Königgrätz óta estek kezeinkbe. Morvaországnak tábornoki kormányzatát tegnapelőtt átvette Újestig altábornagy à la suite, ez némely oly dolgoknak, melyek legújabb időben ezen ország különböző részeiben előfordultak, hamar végére fog járni. A városi és falusi lakosság példányszerűen veli magát, de az állomásaikat elhagyott császári hivatalnokok, kik kisebb városokba vagy falura mentek rokonaikhoz és ismerőseikhez lakni, oly izgatást visznek végbe, mely szenvedhetlenné lesz, így Brünböl azon példányok egy másolatát küldték be, mely száz meg száz páldányban osztatott szét a morva fővárosban néhány nap előtt. (Következik az olmützi „Neue Zig“ győzelmi kacsája.) Még most is hiszik a falusi emberek a nekik adott cédulák tartalmát, de hiába várják azon végkép szétvert porosz hadsereg romjait mellettük el Siléziába futamodni látni, míg az két nappal később már Pozsonynál állt. Hogy azonban a sajtó a poroszok által megszállt városokban sem hagy fel a nyilvánvaló hamis hírek terjesztésével, ez valószínüleg rendszabályokat fog szükségessé tenni — Egy esemény, melyről sokat beszélnek és szájról szájra jár mindinkább elferdítve, s melynek a közönség nagyobb fontosságot tulajdonit, mint sem az valójában bir, legyen itt is megemlítve. Múlt hó 11 ként, egy tábori postatitkár és egy lovas postáslegényeik morvaországi Landeskronból a siléziai Mittelwaldba indultak s útközben osztrák huszárok, bizonyára egy Olmützből kiküldött portyázó őrjárat által, meglepettek és elfogattak. Ez azon vidék, mely már azelőtt is veszélyesnek mondatott, de melyen kevéssel azelőtt két porosz tábori vadász teljesen sértetlenül áthaladt. A postás legény egyszersmind a koronaherczeg egy sürgönyét vitte és egyszersmind elvitte magával mindazon leveleket, melyek elmeneteléig öszszegyűltek. Minthogy azonban a koronaherczeg egy sürgönyéről is volt szó, a tábori postatitkár megbizatott annak vezetésével. Azonban csakhamar kitűnt, hogy úgy a titkár, valamint a postáslegény az ellenség kezeibe kerültek és hogy Olmützbe szállíttattak. A főparancsnokság részéről azonnal kiküldetett egy tiszt, hogy az elfogottak szabadon bocsáttassanak és a levelek kiadassanak, valamint a pénzszállítások is, mindkettő azonban a parancsnok által azon megjegyzéssel utasíttatott vissza, hogy a postatitkár a hadügyminiszter parancsára Salzburgba szállíttatott, a levélküldemények pedig Benedek táborszernagyhoz utasíttattak. Ezen levelek tartalmára az osztrákok minden esetre nagy súlyt fektettek, melylyel nem bírtak. Távirati jelentések : Beneschau, aug. 4. A vasúti közlekedésre Brünnmel Prágában a feltételes felvétel ma reggel óta lehetségessé tétetett. A királyi főhadiszállás tisztjei Prágába érkeztek. A requisitiók ott már csak kórházi tárgyakra szorítkoznak. A polgármester ennek folytán felhívta a segélyezési bizottmányt, hogy készleteit és készpénzét engedje át a városi tanácsnak. Pilsen, Schlau, Iglau és Strakonitztzal a pénzes levél közlekedés helyreállíttatott. Beneschau, aug. 3. Dormitzer a kereskedelmi kamra elnöke ma Bécsbe utazott, hogy az állam és kereskedelmi minisztériumot a közlekedési megszorítások megszüntetését eszközlő lépések megtételére kérje meg. Beneschau, aug. 4. A prágai érsek a király megérkezése miatt nyári lakására utazott. A királyt várták a színházba. A poroszok felzászlózzák a puskaportornyot. A király számára a „Stern“ szállodában készítettek elő lakást. Újabb távirati jelentések: Bécs, aug. 6. Tegnap Brenner báró Prágába utazott, a végleges békeokmány feletti megegyezés czéljából Werther b. porosz meghatalmazottal. Beneschau, aug. 5. A porosz és osztrák meghatalmazottak titkárai és hivatalnoki személyzete, ma Prágába érkeztek. Ma kezdődött meg a katonai élelmezés az állam költségén. A király elutazott. Nyugati csatatér. Távirati jelentések : Berlin, aug. 5. (Párisimát.) Mauteuffel tábornok Frankfurtba visszatért. A württembergiek parancsot kaptak Mainzot aug. 8 áig elhagyni , a badeniek holnap hagyják el Mainzot. München, aug. 5. Megbízható forrásból jelentik . A fegyverszünet Mainzra is kiterjed. Pfordten ministerrel a bajor követ Bécsben, Bray gróf, is elutazott Berlinbe, mint meghatalmazott a békealkudozásokban, saját szemeivel meggyőződjék, váljon pontosan végrehajtottak-e rendeletei. — Jul. 16-án Condinoba kocsizott a tbk, megnézni, hogy megszállották-e az önkéntesek az Ampole erődöt környező hegyeket, mely erőd a Storából Rivába s onnan a Sana völgybe vivő útnak a kulcsa. Storo és Brione között gyanús mozgást vett észre a tbk , de csak folytatta útját tovább, Condinoig, ahol Nicotera volt, aki jelentette neki, hogy a kérdéses magaslatokat nem lehetett megszállani. Erre Garibaldi visszafordult, hanem az osztrákok, kik megismerték a kocsiját, már lestek rá az erdőben, s amint a kocsi lőtávolságban érkezett, rettenetes tüzeléssel fogadták; szerencsére a kocsis megeresztette a gyeplőt s sebes vágtatva riasztván a lovakat, Garibaldi kocsiját csak egy pár lövés érte. Valamivel több merészséget fejtve ki az osztrákok, nemcsak Garibaldit elfoghatták volna, hanem benyomulhattak volna egészen Roccapagann, főhadiszállásáig. A fenyegető veszély minden embert talpra ugrasztott, s a 7-ik ezredről több század a roccapaganai magaslatokra sietett, s noha erősen ki valónak téve az ellenség tüzelésének, mégis felrohantak, s két óra alatt már biztosítva volt a főhadiszállás az ellenséges megrohanás ellen. A visszavert zászlóaljak a Nicotera által vezénylett 6-ik ezredhez csatlakoztak, s igen nyakas harcz után végre az önkénytesek győztek, hanem ők is tetemes veszteségeket szenvedtek. Ezen harcz következtében adta meg magát Aripola erőd. ---------- Déli csatatér: Medici hadosztálya a Laguna völgyben összesen mintegy 15,000 emberből áll, u. m. 12000 főre tehető négy gyalogezredből, mintegy 1500 bersaglieriből, körülbelül ugyanannyi lovasságból, s egy kevés tüzérségből stb. Midőn az olaszok Borgoba bementek, a lakosság szívesen fogadta s megvendégélte őket a városka főutszája este kivilágittatott. A Pergine és Vigolo melletti ütközetben Medici nem látszék annyira arra törekedni, hogy közvetlen Trientet kerítse kézre, mint inkább a Trienttől délfelé eső vasutat elfoglalni, hogy Trient és Roveredo közt a vasúti összeköttetést megronthassa. Boggio képviselő utolsó perczeiről, ki a „Re d’Italie“ hadihajóval sülyedt el,egyik rokonának Turinba ezt írták : Midőn Persano tengernagy törzskarfőnökével d’Amicoval átköltözött az „ Affondatore-re, mig hitta Boggiót is, hogy menne velük, hanem ez bátor szívvel visszautasította a meghívást. Csakhamar közelebb jött az osztrák hajóraj, s több hajója körül fogván az egyedül előre haladott „Re d’Italiát“, csaknem ugyanazon perezben lőttek reá kereszttüzeléssel 150 golyót, mely gyilkos tűz nagyon megrongálta a hajó elejét. Elejénte azt hitték, hogy még boldogulhatnak a hajóban ejtett kázokkal , de csakhamar az ellenkezőről győződtek meg . A víz annál nagyobban nyomult befelé, minthogy a hajó egész gőzerővel sietett előre. Ekkor Boggio a tengernagyi casutból a fedélzetre lővén, egy ismerős tiszttel kezet szorítva s szemüvegen nézve a bajt, legnagyobb lelki nyugalommal ezt mondá : „Úgy látszik igaza volt az admiralnak, jobb lett volna nekem vele mennem az „Affondatore“ fedélzetére, mert itt úgy állnak a dolgok, hogy az activum passivummá fog átváltozni.“úgy értette, hogy nem a „Re d’Italia“ fog sülyeszteni, hanem őtet sülyesztik el. Néhány percz múlva egy gránátdarab erősen megsebesítő, minek következtében csaknem erővel kellett őt levinni a hajóba, különben talán még megmenekülhetett volna mert jó úszó volt. A turini egyetem jogi kara, melynek Boggio bekeblezett tudora és az alkotmányos jog tanára volt, elhatározó, hogy elhunyt tagjának az egyetem átriumában emléktáblát tétet. A nemzetöri légió is, amelyhez tartozott, hasonlót fog tenni Boggio emlékére a Campo Santo csarnokaiban. Az „Avenir nat.“ levelezője Garibaldi veszélyben forgásáról ezt írja : Garibaldinak szokása reggel három órakor felkelni, legelőbb megfördik, azután kikocsizik a különféle hadállásokat megszemlélni, hogy Távirati jelentések : Bécs, aug. 5. Ma találkoznak Friau-ban az osztrák és olasz meghatalmazottak a fegyverszüneti alkudozások iránt. — Egyúttal a békeelőzetek felett is alkudozni az osztrák biztosok nincsenek felhatalmazva. (P. L), Bécs, aug. 6. A fegyverszüneti alkudozások Ausztria és Olaszország között Cormono istriai városban fognak folyni, osztrák részről Moering Ibk alkudozik. Ha az alkudozások augustus 10-dikéig eredménytelenek maradnak, az ellenségeskedések újbóli megkezdése nem valószinűtlen. (P. L.) Florencz, aug. 6. Menabreathnok fogja képviselni Olaszországot a békealkudozásoknál. Vidéki levelezések. Kaloeva, aug. 4. Városunk templomainak tornyaiból gyászharangok hirdetik,hogy ismét nagy halottunk ven. Klauzál Gábor nincs többé. Ttt töbeb utódajai következtében, ez éjjel 11 órakor jobb létre szenderült. Részvéttel tekint az egykori magyar miniszter ravatalára e városnak minden jóérzületű lakosa. Ma délután 3 órakor a boldogultnak hűlt tetemes beszentelés után, végkivánsága szerint Szegedre fognak elszállittatni,azon lelkes magyar városba, amelyet ezen elnapolt országgyűlés alatt képviselt. Vidékünkön az Ínségnek hidrája napról napra merészebben emeli fejét. E népnek semmi terménye, s nincs gondoskodva arról, hogy a nép vető magot kapva, földeit bevethesse. E szerint az Ínségnek 1867-ik évben sem lesz vége. A felebaráti szeretetnek egyik ritka példáját adta Gajáry Antal ur, ki néhai Kunszt József kalocsai érsek hagyatékához tartozó, mintegy 25 ezer mérő, különbnemü gabonát, május hó végével megvásárolván , a fagy ostorozta népet megvigasztalandó , midőn piaczunkon a tiszta buza pesti mérője 8 fton kelt, ő a károsultaknak fájdalmait tekintve, a búzának pesti mérőjét 6 ftjával engedte által , s így 4000 mérőnél, 8000 ft áldozatot hozott. Azontúl hitelre nagymennyiségű kukoriczát engedett át, s megérdemelte azt, hogy e nemes tette nyilvánosságra jusson R. L. TÁRCZA. Egressy Gábor végrendelete, Egressy Gábornak három évvel ezelőtt, halapi vita következtében, melyben érzékenyül megsértetett, azon szomorú védszerhez kellett folyamodnia, hogy sértő ellenfeleit lovagias elégtétel adásra szólítsa fel. Most már lehet nyilvánosságra hoznunk ez esetet, miután a párbaj vívás mindhárom részese — megszűnt élni. Egressy Gábor becsület kérdésekben nagyon érzékeny volt , polémiáiban pedig szerette ellenfelét nem kímélni ; már egy előbbeni évben szinte odáig keserűit egy hírlapi vitája színi ügyek felett egy írótársunkkal, hogy kénytelen volt mind a kettő kardhoz folyamodni, hogy ketté vágja a csomót. A vitát különben mások kezdték, ők mindketten csak oldalaslag kerültek bele, ami igen rendes dolog.Már a párbaj színhelyén voltak egymással szembe állítva, a kardok kezeikben, mikor a párbajsegédek egyike észrevette, hogy a terem szögletében egy rakás gesztenye van letöltve (a színhely egy budai lakterme volt.) S erre azt mondá nekik : „lássátok, ez a gesztenye, a mit ti nektek most ki kell kaparnotok a parázsból mások számára.“ Erre mindketten elnevették magukat, átlátták a tréfában az igazságot, kölcsönösen magyarázatokat adtak, s kiengesztelődve tértek vissza. A második esetnél azonban ily kiegyenlítésre nem lehetett számítani , a vita oly elkeserült volt, hogy a párbajnak végbe kellett menni, mégpedig pisztolyra. Két ellenfele életvidám ifjú volt, Egressy saga erőteljes, ép férfi ; ki hitte volna, hogy az van felőlük megírva a sors rejtélyeiben, hogy három év múlva mind a hárman azon „csendes emberek“ közé szálljanak le, akiknek Hamlet nevezi a halottakat; néma rögtönítélő golyó által fog ez úgy történni. És mégsem úgy történt ; a párbaj ezúttal egész rideg komolyságával végbement , hanem a golyóknak több eszük volt, mint az emberi intézményeknek s jobbra balra a tölgyfákba fúródtak. Egressy Gábor igen bátran viselte magát , mikor segédei tanácsolták neki, hogy ne egész mellel, hanem oldalt forduljon ellenfeleinek, mert amúgy két akkora czéltáblát nyújt, a golyónak, azt válaszolta, hogy szemközt akar nézni a halálnak, s midőn a váltott lövések után az ellensegédek a szokásos kézszorításra felszólltak, készebb volt a párbajt ismételni, mint kezet nyújtani. Ez esemény előéjszakáján irta a következő levelet nejéhez és gyermekeihez , mely egészen Egressy Gábor jellemét tükrözi vissza. Egy év alatt meghalt mind a két ellenfele. Egy év múlva megütötte Egressy Gábort a guta, melyből amint felüdült, irta e néhány sort levele után: „Kedves nőm és gyermekeim ! Én párbajt vívtam ellenségeimmel, kik becsületemet megtámadták. Ha végzetem az volt, hogy én essem el e kettős párbajban , úgy most utolszor szólok hozzátok ide lent. Engem a nagy pillanat készen talált ; csak az van még hátra, hogy földi dolgaimat, legalább írásban, elrendezzem amint lehet, és hogy tőletek búcsút vegyek, egy kis időre. Rajtatok kívül másokhoz is lesznek mondanivalóim. Közöljétek az illetőkkel azt, ami nekik szól, akár magánúton, akár nyilvánosan. Sőt azt hiszem, az egészet nyilvánosságra hozhatjátok azok kedvéért, akiket sorsunk érdekel. Igaz, hogy ez a mi legbensőbb ügyünk, hanem egyszersmind egy holtnak ügye, melyet a világ elől nincs miért elrejtenünk. Ti az enyéim vagytok ; az én becsületem a tiétek is ; ennek ügyében bizonyosan épen úgy éreztek és gondolkoztok mint én ; és így, ha lelketek, mostani nehéz állapotából felüdül, nem fogtok engem kárhoztatni azért, amit tenni kénytelen valók. A szándékos sérelem , mely nemesebb részünket éri , akárhonnan jöjjön , sérelem marad. Az ily sérelmet orvosolni kell , különben erkölcsi halált okoz. És akinek lelke fogékony az emberi méltóság iránt: ezerszer fog meghalni testileg inkább, mint egyszer lelkileg. Hogy az ily nemű bántalmak visszatorlására nincs más mód, mint a párbaj , az elég nyomorúsága századunknak, de én e nyomorúságon nem segíthetek. Amit tettem, azzal tartoztam magamnak, nektek , s az összes magyar színészet becsületének. Engedjétek most, hogy előbb arról szóljak, amit legelőbb kell végeznetek : a temetésről. Szellemem egykori anyagborítékának vessetek ágyat virágaimból. Ti fogtok engem érteni. Sokat kínoztam szegényt az életben,és gyakran eléggé hű tolmácsa volt akaratomnak : megérdemli, hogy a szeretet vánkosan pihenjen. Kérem a nemzeti színházra felügyelő bizottmányt, és az intézet mostani igazgatóját, a humánus műveltségű Radnótfay Sámuel urat : méltóztassanak az én földi részemet egyszerűen eltemettetni, azon országos intézet költségén, melyet én híven szolgáltam, hogy e költség ne terhelje szegény nőmet, a ki bennem mindenét elvesztette. Ezenkívül kérem a legegyszerűbb sira követ, mely poraim hollétét jelölje Csupán a szokás kedvéért kérem ezt, mert az ily romlandó emlékekre én nagyon keveset tartok. De legyen a mostani kor felfogása szerint, az élők kedvéért. Azon tisztelendő papot, aki temetni jön, arra kérem, hogy holttestem fölött beszéljen és imádkozzék a lehető legrövidebben. A színházi énekkar szíves részvétébe is ajánlom magamat. A trombitás temetési zenét én nem szeretem. Hanem arra kérem a színházi derék zenekart, legyen szíves a temetőben eljátszani sírom felett Svasticsnak azon kesergő magyar zeneművét, amelyet a szerző Deák Ferencznek ajánlott. Második és utolsó kérelmem a Nemzeti színház igazgatóságához abban áll, hogy legyen kegyes kisebbik fiamat, Árpádot, segédszínészül az intézet tagjai közé sorozni. Másfelől a Nemzeti színházi Nyugintézetet legyen szabad tisztelettel figyelmeztetnem, hogy nem a magyar színészet ügyét 1826-tól 1848-ig és így húsz évnél tovább szolgálta , jelen volt a pesti magyar színház megnyitásán, és azért kellett a szolgálatból kilépnie, mert arra testileg alkalmatlanná len. Azonban mivel ő a maga egykori csekély évdíja után igényelhető nyugdíj még csekélyebb összegéből meg nem élhetne, kérem a nyugintézet igazgató választmányát, legyen kegyes nem évi járandóságául oly összeget határozni, amiből tisztességesen megélhessen. Lett volna még a földön végezni valóim, ha az élet függönye véletlenül le nem esik előttem. Irodalmi dolgozataim közül szerettem volna az életrevalóbbakat kiválogatni és kinyomatni. Fognak-e találkozni jelesebb íróink közt oly nagylelkű barátim, kik e fáradságra vállalkozni szívesek lesznek ? Ha találkoznak , az Isten áldja meg őket ! Talán majd vállalkozni fog valaki összes dolgozatim kiadására is. *) Nekem vannak barátim a magyar haza minden vidékein, a kik könyvem kelendőségét majd nemes szívvel fogják előmozdítani özvegyem javára. Másik végezni valóm egy értekezés lett volna, melylyel a Kisfaludy-társaság díszes körébe akartam beköszönteni *) Tárgya azon viszony vizsgálata lett volna, mely a színész és színkiöltő között van, mely viszony felől oly véleményeket is lehet hallani, melyek a színész művétől megtagadják az alkotás érdemét, s ez által a színművésznek legnemesebb önérzetét támadják meg. Én a színészi lángelmék példájából mutattam volna meg, hogy ők a költő művének újrateremtői. Hogy az írott költemény az ő kezökben nem több, mint anyag, melyből ők teremtenek élő alakot. Hogy ők utánoznak ugyan, de nem a költőt, hanem az Istent. Mert ha a világ nem egyéb, mint az Isten objectivitása , ha a költemény a szobor, a festvény nem más, mint az illető szellemnek megtestesült objectivitása , akkor a színész műve , az objectív alkotás netovábbja. Mert a színész egész magát teszi tárgyává saját szellemének, annyira, hogy ily pillanatokban két szellem látszik benne létezni : aki teremt, és aki teremtve van: Isten és világ. Vizsgálni akartam ez alkalommal azt a feladiványt is , hogy a mondat szerkezetének meghatározásában mi része van az észnek, és mi a szívnek ? ha vájjon a hangalak (vagyis az érzelem specificus alakja) uralkodik e az eszmei alakon vagy megfordítva. Mert e kérdés megoldásával a hanglejtés elmélete is tisztába lenne hozva. Azonban a végzet fölmentette lelkemet e munka terhétől. Tudod édes nőm, hogy az én jövedelmem alig volt képes fedezni szükségeinket, s igy nem hagyhatok reád és reátok kedvesgyermekeim, egyéb örökséget, mint a becsületet, s ennek azon jelvényeit, miket nekem a közméltánylat és szeretet ajándékozott ; értem ezüst billikomaimat és efféle becses emlékeimet. Tarts meg ezek közül édes nőm, annyit, amennyit akarsz , a többit oszd el egyenlően gyermekeim között. Isten veled édes nőm ! bocsásd meg hibáimat, s ezek közt az utolsót. Mert hiba volt ez ott, ahol kezdődött. Hallgatva kellett volna tűrnöm a hálátlanságot, mint már annyiszor tevém. Lakjatok mindnyájan együtt, itt a te szállásodon, mely neked már nagyon üressé lett. Ti szeretitek egymást és igy az együttlakás nem válik terhetekre. Veletek leszek én is. Ha az Úr velem máskép nem rendelkezik , jelen vagyok e pillanatban is, midőn soraimat olvassátok , és hallom sirástokat, a mi nekem nagyon fáj, mert tudom és érzem, hogy kimondhatatlanul árván hagylak benneteket. Édes leányom ! ne emészd fel magadat az utánnam való busulással. A te életed nem csupán a magadé, hanem férjedés gyermekedé is. Nemde édes Károlyom, mint eddig, úgy ezután is kölcsönös elnézéssel lesztek egymás iránt ? Kétes helyzetben forduljatok hozzánk tanácsért. Tudod hogy értem ezt, édes leányom. Mi már sok lelki hasznát vettük azok tanácsának, akik világosabban látnak mint mi itt alant a sötétben. Szánjátok azon szegény bölcseket, akik tagadják azt, amit nem értenek ; azon kétkedőket és anyagimádókat, akik megérdemelnék, hogy az történnék velük amit ők hisznek, hogy szellemök semmisülne meg ; a mi azonban szerencséjökre lehetlen. Fiaim ! ne csüggedjetek ! Legyetek férfiak , bátrak, erélyesek, munkaszeretők, és mindenekfölött magyarok! Ne kívánjátok megboszulni halálomat. Ne avatkozzatok Isten dolgába : elvégzik azt helyettetek, nélkületek is. Kövessétek példámat abban, amit a jelesek bennem talán becsülendőnek tartanak, és okuljatok tévedéseimen. Vegyétek áldásomat ! Isten hozzátok pályatársaim ! Bocsánatot kérek tőletek egyenként, ha vétettem ellenetek! Emlékezzetek rám vidám óráitokban. Sok szép vidéke van a földi életnek, és a bájak reám nézve még nem vesztették el ingereiket. Ámde a szépségnek végtelen fokozatai vannak szintúgy mint a tökélynek , s a földi fokozatok csak a kezdet fokozatai. E szerint jobb idefent, mint odalent. Nyugodjatok meg, édes enyéim, azon tudatban , hogy nem sokára mindnyájan együtt leszünk, és derüljetek föl ! Nem sokára, mondom , mert mi az emberi életidő az öröklétben, a hol nincs idő ! Éljetek tehát mindnyájan boldogul, a még boldogabb viszontlátásig ! ! ! írtam Pesten, Julius első napján. 1663. Egressy Gábor. Túléltem ama párbajokat, hogy egy rettenetesebb csapás érjen : a gutaütés. E perezben még kétséges : vájjon béna nyomorék maradok-e vagy kiépülök. Ez iratot, egy év után, ma bontottam fel, s lényegében ma is helyben hagyom, írtam balkézzel, Julius 11. 1864. E. G. *) E. G. müveinek összegyűjtése már megkezdetett. Szerk. *) E müvet azóta be is fejezte Egressy és az e napokban jelent meg. Szerk.