A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)
1866-08-04 / 179. szám
179 iksz. Szombat, augusztus 4. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési díj : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hónapra ........................... 1 frt 75 kr. S hónapi a................................. 6 frt 25 kr.6 hónapi a........................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban megkezdhető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Mindezt pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetői. Szerkesztési iroda: Ferencziék tere 7-ik szám 1-ik emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos betű-sorért . . 25 kr. BW" az előfizetési dij a lap kiadó hivatalához küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés Xllefizetési ellg : Augustus—szeptemberi 2 hóra Augusztus—octoberi 3 hóra Augusztus—decemberi 5 hóra 3 frt 50 kr. 5 frt 25 kr. ... . 8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala PEST, AUGUSZTUS 3. Politikai Szemle. (II.) A porosz hivatalos „Staatsanzeiger“ közli — végre — a júl. 26-ikán megállapított és jóváhagyott békeelőzeteket. Ezen hivatalos közlemény szerint tehát csakugyan való , hogy Ausztria mindkét német szövetségből ki van zárva, míg az északi és déli szövetség egymással nemzeti összeköttetésben leend. A békeelőzetek főpontjai a „Staatsanzeiger“ távírt közleménye szerint, így hangzanak: „Ausztria elismeri a Németszövetség feloszlását, s beleegyezik Németországnak Ausztria nélkül szervezésébe. A császár megígéri azon szoros szövetség elismerését, melyet Poroszország Majnától éjszakra alapítana, s egyetért arra nézve, hogy a Majnától délre fekvő államok egy uniót képezzenek, melynek az északi szövetséggel leendő nemzeti képviseltetése további kölcsönös egytértésnek marad fentartva. Az eezetek pontosan megfelelnek a franczia közbenjárási javaslatnak. Ausztria ennélfogva ellenvetés és részvétel nélkül beleegyezik Németország újraszervezésébe. Ausztria nem tartozand a déli unióhoz. A nemzeti kapcsolat északi és déli Németország között, nem zavartatik a majnai vonal által.“ Miután aggodalmak keletkeztek amiatt, hogy a végleges béke megkötése késni fog, mivel a béketárgyalások csak „néhány nap múlva kezdődnek“, a félhiv. „Oest. Ztg“ kijelenti, hogy ezen aggodalomnak nincs alapja. A béketárgyalásokat ratifikált békeelőzetek előzték meg, s ezek szolgálnak alapul, s mint az idézett lap biztosan hallja, az előzetek minden lényeges pontot kimerítőleg és tüzetesen elintéztek. Említettük közelebbről, hogy az angol lapok III. Napóleon császár beavatkozásának tulajdonítják az ellenségeskedések gyors megszüntetését. A „Times“ párisi levelezője e tárgyban a következő leleplezéseket közli: „A császárnak a porosz főhadiszállásra erélyes jegyzékeket kellett küldenie, mielőtt Poroszország beleegyezését adta. A király legnyakasabban ragaszkodott az Ausztria által fizetendő hadi kárpótláshoz, ez pedig oly roppant volt, hogy azt Ausztria, zilált pénzügyi viszonyai mellett, ki nem fizethette volna. A francziák császára — ha levelező jól van értesülve — tudtára adta a porosz kormánynak , hogy saját és Európa türelme csaknem kimerült Poroszország rendkívüli követelései által, melyek czélja minden békés kiegyezkedés megakadályozása látszik lenni ; és hogy — a mennyiben Poroszország azokhoz ragaszkodik, — Francziaország feladata leend megfontolni, hogy ezután minő állást kelljen foglalnia. Egy második, nem kevésbbé jelentékeny és barátságos szerkezetű távirat indíttatott egyszerre vagy mindjárt utána az olasz hadsereg főhadiszállására.“ Ugyanily értelemben tudósítják a „N. Fr. Pr“-t Párisból : „Valóban Francziaország volt az, mely az eredménytelen és ide s oda ingadozó alkudozásoknak lökést adott, egy erélyes diplomatiai lépés által. Drouyn de Lhuys tudniillik jegyzékeket intézett mind Grammont herczeghez mind Benedettihez, melyek ha valaha közöltetni fognak, a világot nem kevésbbé lepik meg nyíltságuk által, mint egykor a gasteini egyezményt illető sürgönyök. Ausztria irányában kijelenti a franczia miniszter, hogy Francziaország egészen abbahagyja közbenjárói szerepét és visszaadja Velenczét, ha az alkudozások gyorsan be nem fejeztetnek. Még határozottabban szól Poroszországhoz. Figyelmeztet azon nehézségekre, melyek a császári kormányra nézve már is keletkeztek jóindulatú semlegességéből, s nyíltan kijelenti, hogy Francziaország közvéleménye a császárt tán más magatartásra kényszerítheti, ha Poroszország, mely iránt az különben sem viseltetik jóindulattal, a közbenjárást lehetlenné teszi túlságos követelései által. Ezen sürgönyök hangja olyan volt, miként az illető követek nem hatalmaztalak föl a másolat kézbesítésére, hanem csak szóval közölték a tartalmat. Mindemellett azonban, hogy a tudósítások ily határozottan hangzanak III. Napóleon császárnak a háború megszüntetése végett kifejtett erélyességét illetőleg, jó lesz bevárni helyesebb ítélet végett, magukat a kérdéses sürgönyöket. Kübeek báró, Ausztria követe a volt Német-szövetségnél, Augsburgból visszatért Bécsbe. Állomása — miután megszűnt az 1815 -i Német szövetség — hasonlóképen megszűnt létezni. Sir Malet angol követ is visszahivatott Augsburgból a Bund utóbbi székhelyéről. Bismarck gróf egy távirati tudósítás szerint már felszólítja a déli német államok képviselőit, hogy a békealkudozások megnyitása végett menjenek Berlinbe. (1) A német elem Ausztriában. A „Wanderer“ írja: „Miután a bekövetkezendő békének első pontja lesz, hogy Ausztria végkép kilép Németországból, a lapok magatartása a nemzetiségek kérdésében is igen bizonytalanná válik. Már csak azért is, mert a bécsi sajtó ritkán volt azon helyzetben, hogy e tekintetben véleményét szabadon kifejezhesse, miután a kormány a német nemzetiségi eszméket sokszor egyértelemben vette a fekete-vörös-arany szín jelentőségével, s a demagógia elleni szaglalások napirenden voltak, így volt ez az 1813-kis szabadsági háború óta egész mai napig, amidőn azért vettek el a dánoktól egy kis német földet, hogy egy másik sokkal nagyobb darabot kiszorítsanak Németországból. „Ily tapasztalatok után nem volna nemzeti szerencsétlenség, ha mi osztrák-németek megtanulnánk saját lábunkon járni, és mint nemzet zárt sort képeznénk. A németek már csak azért is előnyös helyzetben vannak, mert semmi okuk attól félni, hogy magyarizáltatni, csehizáltatni, vagy polonizáltatni fognának , mint ellenkezőleg annak idejében a germanizator had a németséget Magyarországra, Lengyelországra s a szlávokra ráerőszakolni megkisérletre. Ebben fekszik előnyünk. Megtartjuk német iskoláinkat, s azokból minta-iskolákat alapítunk. Német községi rendszerünk, ha teljes autonómiát élvezhet, szépen fog kifejlődni. Erkölcseinket, szokásainkat és intézményeinket a birodalom más részei miatt nem tagadjuk meg, de igyekeznünk kell mindnyájunknak, hogy szabad és alkotmányszerű állapotot nyerhessünk. Ebben áll ezután a német elem feladata. „A németek, olaszok, francziák a kik Schweiz népeit alkotják, épen nem vetkezik le nemzeti jellemüket, azért mert egy állam lakói lettek s ha a német törvénytudók gyűlését ezután nem Bécsben fogják is megtartani, s ha területünkön többé nem látunk általános német dalárdákat és torna egyleteket összegyűlni, nem búsulunk miatta. Efféle ünnepélyekben volt már elég részünk, tán több is mint kellett volna.“ — Egy levelező irkálgatásai Deák Ferenczről, és Andrássy Gyidáról. A „Wanderer“ pesti levelezője írja: „Gróf Andrássy Gyula még mindig Bécsben időz. Lesz-e eredménye fáradozásainak, levelező nem tudja. Az optimisták remélik, hogy a kormány helyesen fogva fel a birodalom érdekét, azon tanácsot adja Ő Felségének, hogy teljesítse Magyarország „kérelmét.“ Továbbá, tudni vélik, hogy Andrássy gróf törekvései, a kormány jó akaratán és őszinteségén kívül, még más hathatós helyről is támogatásban részesülnek. Hogy az olvasó mindent megérthessen, levelező visszatér azon időkre, amidőn Deák Ferencz Bécsbe hivattatott. „Mint tudva van, befolyásos körökben egy párt küzdött amellet, hogy Poroszország súlyos feltételei visszautasittassanak s a háború folytattassék. A háború-párt argumentumainak egyike volt, hogy a monarchia keleti része még mindig képességgel bir, sőt bizonyos esetekben hajlandósággal is, oly áldozat hozatalára, mely egy sikerrel biztató bábomra szükséges. Ezen argumentum ellenében a békepárt erősítette, hogy a birodalom segélyforrásai a mostani viszonyok között nem elegendők a poroszok legyőzésére. Deák Ferencz, aki épen akkor kapott meghívást Bécsbe, úgy látszik ezen utóbbi nézethez csatlakozott , s szavai súlyosan estek a mérlegbe, a békepárt javára. Más részről az is igaznak látszik,hogy amiket Deák Ferencz Bécsben tapasztalt, azon meggyőződést keltették fel benne, hogy a befolyásos körökben sokkal nagyobb hajlam mutatkozik békét kötni Poroszországgal, mint Magyarország kívánságait kielégitni. Ez okból Deák Ferencz néhány órai időzés után elhagyta Bécset, anélkül, hogy Andrássy gróffal találkozott volna. „ Andrássy gróf azonban nem mondott le a reményről, s naponkint értekezett a kormányférfiakkal. Levelező nem tudja megmondani, váljon azon körülmény, hogy a gróf illető helyeken felszólittatott, miszerint közölné programját Deákkal is, kedvező jelnek tekinthető-e, vagy nem ? Csak annyit tud, hogy Andrássy gróf látogatást tett Puszta-Sz.Lászlón, Deáknál. Ha ezen programm Deák Ferencz helybehagyását megnyerheti, akkor föl lehet tennünk, hogy Andrássy grófnak nem lesz hajlama oly minisztérium élére állani, mely nem volna teljes. Mások szerint a gróf coalitio minisztérium alakítását ajánlaná, melyben Ghyczy és Tisza Kálmán is részt vennének. (Váljon honnan tudja ezt?) Azonban ha a gróf csakugyan nem akarna valakit más pártárnyalatokból fölvenni minisztériumába , ez törekvései ellenében még nem is lényegtelen akadályokat gördíthetne. Mert ha a kiegyezkedés létre jöhet, az ezt előidéző érdemekben a mostani kormányférfiak is nagyon óhajtanának részesülni. A tárnokmester több nap óta Bécsben időz, azonban levelező úgy hiszi, hogy e kérdésben még elvileg sincs végső megállapodás. Jóistennek már mindennütt felhagytak. Oroszország kiválólag conservativ, távol van tőle minden hódítási eszme, s erősebben meg vagyunk most győződve mint bármi máskor, azon tény felől, miszerint csupán és egyedül a béke adja meg a nyugalmat, az tesz hatalmassá és gazdaggá. És mi teljességgel nem is kétkedünk rajta, hogy ezen meggyőződés Poroszországban is irányadó fog lenni, ha egyszer új politikai hatalmi állását szilárd alapra fektethette. Arra legalább nincs okunk, hogy szomszédunk sikeres eredményeire irigy szemmel nézzünk. Ezen háborúnál tisztán csak az Ausztriának kimért sorssal foglalkozunk. Azon catastropha, melynek úgy látszik áldozatául fog esni, szükségképen meg fogja Európa déli részein változtatni a föltételeket. Az Ausztria uralkodása alatt levő népek máris pezsgésben vannak, s szemmel látható, hogy belharczot fognak ott küzdeni, s a dolgok iő állásánál minden pillanatban előállhat a keleti kérdés az ő rettenetes következményeivel együtt. Oroszország nem fogja a tüzet szítani, ezt merjük állítani , de kötelességünknek tartjuk az éber őrködést és azt, hogy készen legyünk érdekeink erélyes védelmezésére, hadogy azok egyenesen fenyegetve lenének.“ Orosz hangok. A félhivatalos orosz kőnyomatú lap kiváló figyelemre méltó s reánk nézve minden tekintetben tanulságos czikket közöl, mely így szól : „Csekély azoknak a száma, kik Poroszországnak Németországban növekvő hatalmi állását gyanús szemmel nézik. Ezek vélekedése szerint egy nagy és hatalmas Poroszország, Németország élén, jelentékeny hadsereggel és hajóhaddal, Oroszországnak veszedelmes szomszéd. Az igaz, hogy Poroszország viszonylati« Oroszországhoz mindig a legbarátságosabbak valának. Lényeges szolgálatokat tettünk neki 1807,1813, 1815. években, sőt egészen 1857-ig,hanem akkor Poroszországnak szüksége volt Oroszországra, és ki állhatna jót a barátságos viszonylat folytatásáért jövőre is? Ha ezekben változás történik, egy 24—30 milliónyi lakossági nép leend határaink szomszédságában, így veszik a dolgot azok, akik Poroszország hatalmának növekedését veszélyesnek tartják Oroszországra nézve , hanem ismételve mondjuk, miszerint ez csak egyes személyek nézete, míg közönségünk tömege nyíltan mutatja örömét a poroszok legközelebbi győzelmei felett. Nem haszon nélkül ontotta Németország ama vérpatakokat. Nagy szükség volt arra, hogy Németország egysége megvalósuljon, és hogy a német nép törekvéseit siker koronázza, annál inkább, minthogy egész történelme bizonyítja , miszerint a német nemzet visszatarthatatlanul egységre törekszik, mely a tények rendjében elkerülhetlenül megállapított törekvés ellen küzdeni akarni, valóságos eszelősség volna, a mi meggyőződésünk szerint. Poroszország nagyon hatalmas lesz az igaz, de abban nincs semmi , amitől félni lehetne. — A Porosz- és Oroszországot összekötő kereskedelmi és iparüzleti érdekek legjobb biztosítékul szolgálnak a két kormány jó egyetértésére nézve, s ezen fölül hasztalan keresnénk valami ellenségeskedésre, antagonizumusra való okot. Elmúltak már azon idők, amikor egyik államnak hatalmát, a más államéik gyengeségében keresték ; ezen politikával hir Lapszemle. A Pesten megjelenő „Concordia“ czimű román lap tegnapi számában a többek között ezeket olvassuk: „Miután a béke megköttetik, Ausztriának kötelessége a belügyekkel tüzetesebben foglalkozni , mint ezelőtt, megmenekedvén a porosz-olasz bonyodalmaktól, fő kötelessége, hogy szemeit kelet felé irányozza, hogy kielégítse a különféle nemzetiségek jogos követelményeit, hogy megnyugtató öszhangzást hozzon létre azon lakosok között, kik Magyarországban, Erdélyben és a háromegy királyságban laknak ; ennek kivitelére nem elegendő a csak egy fajú nemzetiségek tanácsadása, hanem megkívántatik az összes nemzetiségek jeles férfiainak hozzájárulása; ennek mellőzéséből származtak eddig is a kellemetlen súrlódások. Mit kívánnak a magyarok, legjobban tudják az ő vezetői, és jelesen azon kitűnő állású férfiak, kik a kormány élén állanak; de mi fáj nekünk románoknak? ők nem tudhatják olyan jól, mint mi , mert meg nem tapogatták szívünk üzerejét, és nem dugták be a mi sebeinkbe ujjaikat; ugyanazért egész szerénységgel kimondhatjuk, miszerint akkor, midőn a mi sorsunk elhatározására kerül a sor, mi leszünk a legilletékesebb bírák, és adunk mindenkor legjobb akaratú felvilágosításokat, és nyújtani fogunk segédkezeket arra nézve, hogy az átalános kiegyenlítés alkotmányos úton megtörténhessék. Egy őszinte szózat tábori kórházi tapasztalataim alapján Székely József járási orvostól. Tokaj jul. 23. A napi események között legnagyobb mértékben vonják magukra figyelmünket a csatatéri dolgok. Fájdalom az irtó eszközök legborzadalmasabbjai az emberek ellen vannak irányozva. A nemzetek különböző czélok eléréséből csaknem vetélkednek egymással elleneik kiirtására a gyilkoló eszközök és módok feltalálásában. Azonban nem szándékom, nem is hivatásom erről értekezni, hanem mint orvosnak, a szerencsétlen következmények, a sérülések és azoknak kórházi ápolásairól. Köztudomású dolog, hogy a kórházakban rakásra halmozott sebesültek sérelmei különösen a lőtt sebek, az első napokban tisztátalanok, Üszkösödöttek szoktak lenni, melyek amellett, hogy roszindulatú nedvet tartalmaznak, kigőzölgéseik által a levegőt megfertőztetik, pástartalmúvá teszik, vagyis régibb elnevezéssel élve, kórházi üszköt hoznak létre. Hogy ezen körülmény a sebesültekre a második irtó háború, úgy hiszem, azt egyetlen tapasztalt szaktudós sem vonja kétségbe. Értekezésem tehát ily esetekre vonatkozik különösen, módot szolgáltat a veszély korai meggátolására, úgy is, szerencsétlen hazánkban hoszszú idő óta kevés figyelemre méltatott orvosi testületünk anyagilag silány jövedelmet eredményezve szenvedő embertársaink javára, csakis orvosi tanáccsal s szolgálatkészséggel áldozhat. Huszonhat éves orvosi gyakorlatom idejének nagy részét kórházakban töltöm ; az 1848 - 49- es években pedig, mint tábori orvos, kórházat vezettem, s daczára sebesültekkel zsúfolt koronámnak, kórházi liszök soha sem ütött ki. — Ezt igazolom bármely perezben hiteles adatokkal.— Sőt történt, hogy az akkori kormány rendeleténél fogva idegen kezelésen levő kórházat vettem át, hol a nevezett kóranyag a legborzasztóbban dühöngött, és én pár nap alatt e ragadmánynak elejét vettem, megszüntettem. A titokszerű bánásmódot nem állítom újnak, de mindenesetre az eddigi eljárásnál, mely pósgerjellenes s légtisztító szerek, mint halvány (chlor) eczetgőz stb. alkalmazásában áll, nagyobb figyelmet érdemlenek.Szerintem a pósgerjellenes és légtisztító szerek az életműségre kisebb nagyobb mértékben káros behatásúak, így nem ritkán a jót eszközleni akaró könnyen ellenkező eredményre jut, — azaz amit a réven nyer , a vámon elveszti. — Ha nem helyezzünk a sebesültekkel megtömött szobákba, ezeknek kiterjedése , nagyságához arányitva, minden éjjelre több széles és lapos, jéghideg vizzel színig töltött fa edényeket, melyek minden reggel eltávolitandók. Az edények nagyságra nézve következő arányban készíttessenek : Egy négy ös négyszögű és arányos magasságú szobának négy láb hosszú, két láb széles és egy láb mély edény feleljen meg s közvetlenül a földön foglaljon helyet. A haszon, mely ezen vízelhelyezésből háramlik, következő • 1- er A víznek, a szabad levegővel vegyviszonyán kívül, hideg nedves kipárolgása a szobalevegőt, különösen, nyári napokon és éjjeleken, hűvösen tartja. Éjjelre azért alkalmazandók az edények, mert az ajtók és ablakok nem igen nyittatnak meg, sőt a testi mozgások is, melyek a levegőt hullámzásba hozván a külső levegővel hozzák érintkezésbe, megszűnnek, így a sebekre a ragadmánynyal megfertőzött levegőből nagyobb mértékben történik lerakodmány. 2or A nedveknek, kivált pedig a víznek természetében rejlik, hogy a különböző légnemek mellett a könnyebb, puszta szemmel alig látható, légben ide oda szállongó tárgyakat magához vonzza. — Kisértse meg p. o. valaki a napsugarat egy félarasznyi körrésen egy sötét szobába bevezetni és a felfogott napsugár végére egy vízzel teli edényt állítani, puszta szemmel látni fogja, miként húzódnak a millió , a levegőben ide oda repkedő paránytestecsek a víz felé. Első Napóleon hadjárata alkalmával Németország egy előkelő városában a nagyobb épületek sebesültekkel rakattak meg, és mint egy tekintélyes szemtanú elbeszélő, a halálozás kétségbeesésig megszaporodott. Az orvosok mindent elkövettek a felismert kórházi fene elűzésére, sőt a kormány jutalmat is tűzött ki a sikerre vezető ellenszer feltalálójának. — Mind hiába ! Egy szerencsés véletlen azonban, az isteni gondviselés, a gyógytitok birtokába juttatta a búvárkodókat, ugyanis : Az orvosok a levegőt hűvösen tartandók, több edényben hideg vizet tetettek be éjszakára a szobákba , s minő meglepetés lett a következménye. A halálozás csökkent , egy reggelen pedig, midőn a kórházi szolgaszemélyzet a berakott edényeket kihordván a vizet kiöntögeté, azt nyálkásnak, csak nem nyúlósnak találták. Ezen tüneményre figyelmesek kezdtek lenni az orvosok s nagy örömmel tapasztalták, hogy a viz által a levegőben úszó, kiszáradt póstartalmu parányok felvétettek, ott feloldatván azt nyákossá tevék , igy a megfertőzött levegő megtisztulván a kórházi üszök is megszűnt. *) Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A Poroszországgal megkötött fegyvernyugvás daczára Cseh-, Morvaország és Nyugatgaliczia éjszaki vidékein a háború kicsiben még mindig folytattatott. A barcziai eseményekről Nyugatgalicziában írják,hogy 26 án 8000 porosz ismét megszállotta Bielitz és Biala silézia-galicziai határvárosokat. Az ellenség Pleszből Dziedzicsen átjött, hol az osztrák előőrsökkel rövid csatára került a dolog, 24-én Brzezinkánál (porosz vasútállomás Myslowicztól délre) ismét összeütköztek az előőrsök. A theresienstadti kirontásról a „Nar. L.“ a következő részletes tudósítást vette Melnikből jul. 28 dikáról : A theresienstadti várőrség egy része, körülbelül 4000 ember a Benedek-ezredből, huszárok és egy fél üteg tábori tüzérség ma éjjel kirontott, hogy a vasúti hidat Neratowicznál szétrombolja, s Prága összeköttetését az éjszakkal megszakítsa. A vasutat csak csekély katonaság őrizte a 15-ik honvédezredből, s ezek Bischkowitzban a klomini pályaudvarban, Buschitzben és Treboschnitzben voltak elosztva. A poroszok, biz, ván a fegyvernyugvásban, nem is állítottak ki előőrsöket, s alvás közben lepettek meg. Néhány védelmezte magát, úgy hogy mindkét részről mintegy tíz megsebesült, s ezek közöl négy már meg is halt. Melnikbe, hol éjjel álomból keltettünk fel, mintegy 100 fogoly poroszt hoztak, s délután Theresienstadtba szállították. A kitörés czélja eléretett, mert a hidat Neratovinczné fölvetették, a sineket egész a klomini pályaudvarig felszaggatták, s a távírdát is szétrombolták. A sebesülteket az itteni kórházban ápolták, s az elfogott poroszokat étellel itallal ellátták. Requisitiókról és más megtorlásokról a „Nar. L.“ semmit sem tud, sőt a 28 kán Prágában ezekre vonatkozólag elterjedt híreket meg is cáfolja. Az aggodalom a netáni sarerokat illetőleg valószínűleg azon körülmény folytán keletkezett, hogy a prágai polgármester két városi tanácsossal délután 5 óra felé a porosz parancsnoksághoz hivattak, s három óra hosszat időztek ott. E kitörés folytán a turnau kralupi vasúton már megkezdett élelmiszerek szállítása a porosz, hadsereg számára ismét megszűnt, s ellátásukról a községek kötelesek gondoskodni. A porosz „Staatsanzeiger“ jul. 29-diki száma nem épen érdektelen részleteket közöl Pfordten bajor miniszter megérkezéséről a porosz főhadiszállásra. A hivatalos lapnak írják Nikolsburgból jul. 25-dikéről . A tegnap küldött táviratok folytán otthon már tudni fogják, hogy tegnap, míg a császári követség és az alkudozásoknál érdeklett diplomaták még király ő felsége asztalánál voltak összegyűlve, Pfordteu királyi bajor miniszterelnök is ideérkezett s a „rózsádhoz czimzett vendéglőbe szállt. A királyi főhadiszállás több tagja, tisztek és bivitalnokok ismervén őt, nem kevéssé meg voltak lepetve, midőn egy Poroszországgal még hadat viselő, s az Ausztriával kötött fegyvernyugvásba bele nem vont állam miniszterelnökét nemsokára megérkezése után a várhegyre látták felmenni, hol névjegyét Bismarck miniszterelnök lakásán beadta, ki *) (A többi, igen becses észleletet orvosi szaklapok számára kívántuk felhagyni. Szerk.)