A Hon, 1866. augusztus (4. évfolyam, 176-200. szám)

1866-08-04 / 179. szám

179­ iksz. Szombat, augusztus 4. Kiadóhivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint. Előfizetési díj : Postán küldve vagy Budapesten házhoz hordva egy hón­apra ........................... 1 frt 75 kr. S hónapi a................................. 6 frt 25 kr.­­6 hónapi a........................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban m­­egkezdh­ető , s ennek bármely napján történik is, mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. Mindezt pénzjárulék bérmentesítve kéretik beküldetői. Szerkesztési iroda: Ferencziék tere 7-ik szám 1-ik emelet. Szerkesztő lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1866. Beiktatási dij : 7 hasábos ilyféle petit sora ... 7 kr. Bélyegdij minden beiktatásért ... 30 kr. Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mel­lett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyilt-téri 5 hasábos betű­-sorért . . 25 kr. BW" az előfizetési dij a lap kiadó hivatalá­hoz küldendő. (Ferencziek tere 7. sz. földszint. E lap szellemi részét illető minden köz­lem­ény a szerkesztőséghez intézendő. Bementetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Rendkívüli előfizetés X­llefizetési ell­g : Augustus—szeptemberi 2 hóra Augusztus—octoberi 3 hóra Augusztus—decemberi 5 hóra 3 frt 50 kr. 5 frt 25 kr. ... . 8 frt 75 kr. A „HON“ szerk. és kiadó hivatala­ PEST, AU­GU­SZTUS 3. Politikai Szemle. (II.) A porosz hivatalos „Staatsanzei­ger“ közli — végre — a júl. 26-ikán megállapított és jóváhagyott békeelőze­­teket. Ezen hivatalos közlemény szerint tehát csakugyan való , hogy Ausztria mindkét német szövetségből ki van zárva, míg az északi és déli szövetség egymás­sal nemzeti összeköttetésben leend. A békeelőzetek főpontjai a „Staatsan­zeiger“ távírt közleménye szerint, így hangzanak: „Ausztria elismeri a Német­szövetség feloszlását, s beleegyezik Né­metországnak Ausztria nélkül szervezésé­be. A császár megígéri azon szoros­ szö­vetség elismerését, melyet Poroszország­ Majnától éjszakra alapítana, s egyet­ért arra nézve, hogy a Majnától délre fekvő államok egy uniót képezzenek, melynek az északi szövetséggel leendő nemzeti képviseltetése további kölcsönös egytértésnek marad fentartva. Az e­­­e­­zetek pontosan megfelelnek a franczia közbenjárási javaslat­­nak. Ausztria ennélfogva ellenvetés és részvétel nélkül beleegyezik Németország újraszervezésébe. Ausztria nem tar­­tozand a déli unióhoz. A nemzeti kapcsolat északi és déli Németország kö­zött, nem zavartatik a majnai vonal által.“ Miután aggodalmak keletkeztek amiatt, hogy a végleges béke megkötése késni fog, mivel a béketárgyalások csak „né­hány nap múlva kezdődnek“, a félhiv. „Oest. Ztg“ kijelenti, hogy ezen aggoda­lomnak nincs alapja. A béketárgyalásokat ratifikált békeelőzetek előzték meg, s ezek szolgálnak alapul, s mint az idézett lap biztosan hallja, az előzetek minden lényeges pontot kimerítőleg és tüzetesen elintéztek. Említettük közelebbről, hogy az angol lapok III. Napóleon császár beavatkozá­sának tulajdonítják az ellenségeskedések gyors megszüntetését. A „Times“ párisi levelezője e tárgy­ban a következő leleplezéseket közli: „A császárnak a porosz főhadiszállásra eré­lyes jegyzékeket kellett küldenie, mielőtt Poroszország beleegyezését adta. A ki­rály legnyakasabban ragaszkodott az Ausztria által fizetendő hadi kárpótláshoz, ez pedig oly roppant volt, hogy azt Ausztria, zilált pénzügyi viszonyai mel­lett, ki nem fizethette volna. A francziák császára — ha levelező jól van érte­sülve — tudtára adta a porosz kor­mánynak , hogy saját és Európa türel­me csaknem kimerült Poroszország rend­kívüli követelései által, melyek czélja min­den békés kiegyezkedés megakadályozá­sa látszik lenni ; és hogy — a mennyiben Poroszország azokhoz ragaszkodik, — Francziaország feladata leend megfon­tolni, hogy ezután minő állást kelljen fog­lalnia. Egy második, nem kevésbbé jelen­tékeny és barátságos szerkezetű távirat indíttatott egyszerre vagy mindjárt utána az olasz hadsereg főhadiszállására.“ Ugyanily értelemben tudósítják a „N. Fr. Pr“-t Párisból : „Valóban Francziaország volt az, mely az eredménytelen és ide s oda ingadozó alkudozásoknak lökést adott, egy erélyes diplomatiai lépés által. Drouyn de Lhuys tudniillik jegyzékeket intézett mind Gram­mont herczeghez mind Benedettihez, me­lyek ha valaha közöltetni fognak, a vilá­got nem kevésbbé lepik meg nyíltságuk által, mint egykor a gasteini egyezményt illető sürgönyök. Ausztria irányában kije­lenti a franczia miniszter, hogy Franczia­ország egészen abba­hagyja közbenjárói szerepét és visszaadja Velenczét, ha az alkudozások gyorsan be nem fejeztetnek. Még határozottabban szól Poroszország­hoz. Figyelmeztet azon nehézségekre, me­lyek a császári kormányra nézve már is keletkeztek jóindulatú semlegességéből, s nyíltan kijelenti, hogy Francziaország köz­véleménye a császárt tán más magatartás­ra kényszerítheti, ha Poroszország, mely iránt az különben sem viseltetik jóindu­lattal, a közbenjárást lehetlenné teszi túlságos követelései által. Ezen sürgö­nyök hangja olyan volt, miként az illető követek nem hatalmaztalak föl a máso­lat kézbesítésére, hanem csak szóval kö­zölték a tartalmat. Mindemellett azonban, hogy a tudósítá­sok ily határozottan hangzanak III. Na­póleon császárnak a háború megszünteté­se végett kifejtett erélyességét illetőleg, jó lesz bevárni helyesebb ítélet végett, magukat a kérdéses sürgönyöket. Kübeek báró, Ausztria követe a volt Német-szövetségnél, Augsburgból vissza­tért Bécsbe. Állomása — miután meg­szűnt az 1815 -i Német szövetség — ha­sonlóképen megszűnt létezni. Sir Malet angol követ is vissza­hivatott Augsburgból a Bund utóbbi székhelyéről. Bismarck gróf egy távirati tudósítás szerint már felszólítja a déli német álla­mok képviselőit, hogy a békealkudozások megnyitása végett menjenek Berlinbe. (1) A német elem Ausztriában. A „Wan­derer“ írja: „Miután a bekövetkezendő békének első pontja lesz, hogy Ausztria végkép kilép Németországból, a lapok magatartása a nemzetiségek kérdésében is igen bizonytalanná válik. Már csak azért is, mert a bécsi sajtó ritkán volt azon helyzetben, hogy e tekintetben véle­ményét szabadon kifejezhesse, miután a kormány a német nemzetiségi eszméket sokszor egyértelemben vette a fekete-vö­­rös-arany szín jelentőségével, s a dema­gógia elleni szaglalások napirenden vol­tak, így volt ez az 1813-ki­s szabadsági háború óta egész mai napig, a­midőn azért vettek el a dánoktól egy kis német föl­det, hogy egy másik sokkal nagyobb da­rabot kiszorítsanak Németországból. „Ily tapasztalatok után nem volna nem­zeti szerencsétlenség, ha mi osztrák-né­metek megtanulnánk saját lábunkon jár­ni, és mint nemzet zárt sort képeznénk. A németek már csak azért is előnyös helyzetben vannak, mert semmi okuk at­tól félni, hogy magyarizáltatni, csehizál­­tatni, vagy polonizáltatni fognának , mint ellenkezőleg annak idejében a germani­­zator had a németséget Magyarországra, Lengyelországra s a szlávokra ráerősza­kolni megkisérletre. Ebben fekszik elő­nyünk. Megtartjuk német iskoláinkat, s azokból minta-iskolákat alapítunk. Né­m­­et községi rendszerünk, ha teljes auto­nómiát élvezhet, szépen fog kifejlődni. Erkölcseinket, szokásainkat és intézmé­nyeinket a birodalom más részei miatt nem tagadjuk meg, de igyekeznünk kell mindnyájunknak, hogy szabad és alkot­­mányszerű állapotot nyerhessünk. Ebben áll ezután a német elem feladata. „A németek, olaszok, francziák a kik Schweiz népeit alkotják, épen nem vetke­zik le nemzeti jellemüket, azért mert egy állam lakói lettek s ha a német törvény­­tudók gyűlését ezután nem Bécsben fog­ják is megtartani, s ha területünkön töb­bé nem látunk általános német dalárdákat és torna egyleteket összegyűlni, nem bú­sulunk miatta. Efféle ünnepélyekben volt már elég részünk, tán több is mint kellett volna.“ — Egy levelező irkálgatásai Deák Fe­­renczről, és Andrássy Gyidáról. A „Wan­derer“ pesti levelezője írja: „Gróf Andrássy Gyula még mindig Bécsben időz. Lesz-e eredménye fárado­zásainak, levelező nem tudja. Az optimis­ták remélik, hogy a kormány helyesen fogva fel a birodalom érdekét, azon taná­csot adja Ő Felségének, hogy teljesítse Magyarország „kérelmét.“ Továbbá, tudni vélik, hogy Andrássy gróf törekvései, a kormány jó akaratán és őszinteségén kí­vül, még más hathatós helyről is támoga­tásban részesülnek. Hogy az olvasó min­dent megérthessen, levelező visszatér azon időkre, a­midőn Deák Ferencz Bécs­be hivattatott. „Mint tudva van, befolyásos körökben egy párt küzdött amellet, hogy Poroszor­szág súlyos feltételei visszautasittassanak s a háború folytattassék. A háború-párt argumentumainak egyike volt, hogy a monarchia keleti része még mindig képes­séggel bir, sőt bizonyos esetekben hajlan­dósággal is, oly áldozat hozatalára, mely egy sikerrel biztató bábomra szükséges. Ezen argumentum ellenében a békepárt erősítette, hogy a birodalom segélyforrá­sai a mostani viszonyok között nem ele­gendők a poroszok legyőzésére. Deák Fe­rencz, a­ki épen akkor kapott meghívást Bécsbe, úgy látszik ezen utóbbi nézethez csatlakozott , s szavai súlyosan estek a mérlegbe, a békepárt javára. Más rész­ről az is igaznak látszik,hogy amiket Deák Ferencz Bécsben tapasztalt, azon meg­győződést keltették fel benne, hogy a be­folyásos körökben sokkal nagyobb haj­lam mutatkozik békét kötni Poroszország­gal, mint Magyarország kívánságait kie­­légitni. Ez okból Deák Ferencz néhány órai időzés után elhagyta Bécset, anélkül, hogy Andrássy gróffal találkozott volna. „ Andrássy gróf azonban nem mondott le a reményről, s naponkint értekezett a kormányférfiakkal. Levelező nem tudja megmondani, váljon azon körülmény, hogy a gróf illető helyeken felszólittatott, mi­szerint közölné program­ját Deákkal is, kedvező jelnek tekinthető-e, vagy nem ? Csak annyit tud, hogy Andrássy gróf lá­togatást tett Puszta-Sz.­Lászlón, Deáknál. Ha ezen programm Deák Ferencz hely­behagyását megnyerheti, akkor föl lehet tennünk, hogy Andrássy grófnak nem lesz hajlama oly minisztérium élére állani, mely nem volna teljes. Mások szerint a gróf coalitio minisztérium alakítását aján­laná, melyben Ghyczy és Tisza Kálmán is részt vennének. (Váljon honnan tudja ezt?) Azonban ha a gróf csakugy­an nem akarn­a valakit más pártárnyalatokból föl­venni minisztériumába , ez törekvései el­lenében még nem is lényegtelen akadályo­kat gördíthetne. Mert ha a kiegyezkedés létre jöhet, az ezt előidéző érdemekben a mostani kormányférfiak is nagyon óhaj­tanának részesülni. A tárnokmester több nap óta Bécsben időz, azonban levelező úgy hiszi, hogy e kérdésben még elvileg sincs végső megállapodás. Jóistennek már mindennütt felhagytak. Orosz­ország kiválólag conservativ, távol van tőle minden hódítási eszme, s erősebben meg vagyunk most győződve mint bármi máskor, azon tény felől, miszerint csupán és egyedül a béke adja meg a nyugalmat, az tesz hatalmassá és gaz­daggá. És mi teljességgel nem is kétkedünk rajta, hogy ezen meggyőződés Poroszországban is irányadó fog lenni, ha egyszer új politikai ha­talmi állását szilárd alapra fektethette. Arra legalább nincs okunk, hogy szomszédunk sike­res eredményeire irigy szemmel nézzünk. Ezen háborúnál tisztán csak az Ausztriának kimért sorssal foglalkozunk. Azon catastropha, mely­nek úgy látszik áldozatául fog esni, szükség­képen meg fogja Európa déli részein vál­toztatni a föltételeket. Az Ausztria uralkodása alatt levő népek már­is pezsgésben vannak, s szem­mel látható, hogy belharczot fog­nak ott küzdeni, s a dolgok i­­­ő ál­lásánál minden pillanatban elő­állhat a keleti kérdés az ő rette­netes következményeivel együtt. Oroszország nem fogja a tüzet szítani, ezt merjük állítani , de kötelességünknek tartjuk az éber őrködést és azt, hogy készen legyünk érdekeink erélyes védelmezésére, hadogy azok egyenesen fenyegetve len­ének.“ Orosz hangok. A félhivatalos orosz kőnyomatú lap kiváló figyelemre méltó s reánk nézve minden tekintet­ben tanulságos czikket közöl, mely így szól : „Csekély azoknak a száma, kik Poroszország­nak Németországban növekvő hatalmi állását gyanús szemmel nézik. Ezek vélekedése szerint egy nagy és hatalmas Poroszország, Németor­szág élén, jelentékeny hadsereggel és hajóhad­dal, Oroszországnak veszedelmes szomszéd. Az igaz, hogy Poroszország viszonylati« Oroszor­szághoz mindig a legbarátságosabbak valának. Lényeges szolgálatokat tettünk neki 1807,1813, 1815. években, sőt egészen 1857-ig,­­hanem ak­kor Poroszországnak szüksége volt Oroszor­szágra, és ki állhatna jót a barátságos viszonylat folytatásáért jövőre is? Ha ezekben változás történik, egy 24—30 milliónyi lakosság­i nép leend határaink szomszédságában, így veszik a dolgot azok, a­kik Poroszország hatalmának növekedését veszélyesnek tartják Oroszországra nézve , hanem ismételve mondjuk, miszerint ez csak egyes személyek nézete, míg közönségünk tömege nyíltan mutatja örö­mét a poroszok legközelebbi győzelmei felett. Nem haszon nélkül ontotta Németország ama vérpatakokat. Nagy szükség volt arra, hogy Né­metország egysége megvalósuljon, és ho­gy a német nép törekvéseit siker koronázza, ann­­ál in­­kább, minthogy egész történelme bizonyítja , mi­szerint a német nemzet visszatarthatatlanul egy­ségre törekszik, mely a tények rendjében e­­lke­­rülhetlenül megállapított törekvés ellen küzd­­eni akarni, valóságos eszelősség volna, a mi m­­eg­­győződésü­nk szerint. Poroszország nagyon ha­talmas lesz az igaz, de abban nincs semmi , a­mitől félni lehetne. — A Porosz- és Oroszors­­zá­got összekötő kereskedelmi és iparüzleti érdek­ek legjobb biztosítékul szolgálnak a két kormány jó egyetértésére nézve, s ezen fölül hasztalan k­­e­resnénk valami ellenségeskedésre, antagoni­zu­musra való okot. Elmúltak már azon idők, a­mikor egyik államnak hatalmát, a más államéik gyengeségében keresték ; ezen politikával hi­­r Lapszemle. A Pesten megjelenő „Concordia“ czimű román lap tegnapi számában a többek között ezeket olvassuk: „Miután a béke megköttetik, Ausz­triának kötelessége a belügyekkel tüzetesebben foglalkozni , mint ezelőtt, megmenekedvén a porosz-olasz bonyodalmaktól, fő kötelessége, hogy szemeit kelet felé irányozza, hogy kielé­gítse a különféle nemzetiségek jogos követelmé­nyeit, hogy megnyugtató öszhangzást hozzon létre azon lakosok között, kik Magyarországban, Erdélyben és a háromegy királyságban laknak ; ennek kivitelére nem elegendő a csak egy fajú nemzetiségek tanácsadása, hanem megkívánta­tik az összes nemzetiségek jeles férfiainak hoz­zájárulása; ennek mellőzéséből származtak eddig is a kellemetlen súrlódások. Mit kívánnak a ma­gyarok, legjobban tudják az ő vezetői, és jelesen azon k­i­t­ű­n­ő állású férfiak, kik a kormány élén állanak; de mi fáj ne­künk románoknak? ők nem tudhatják olyan jól, mint mi , mert meg nem tapogatták szívünk üzerejét, és nem dugták be a mi sebeinkbe uj­j­ai­­­kat; ugyanazért egész szerénységgel kimond­hatjuk, miszerint akkor, midőn a mi sorsunk elhatározására kerül a sor, mi leszünk a legille­­tékesebb bírák, és adunk mindenkor legjobb akaratú felvilágosításokat, és nyújtani fogunk segédkezeket arra nézve, hogy az átalános ki­egyenlítés alkotmányos úton megtörténhessék. Egy őszinte szózat tábori kórházi ta­pasztalataim alapján Székely József járási orvostól. Tokaj jul. 23. A napi események között legnagyobb mérték­ben vonják magukra figyelmünket a csata­téri dolgok. Fájdalom­­ az irtó eszközök legbor­­zadalmasabbjai az emberek ellen vannak irá­nyozva. A nemzetek különböző czélok eléréséből csaknem vetélkednek egymással elleneik kiirtá­sára a gyilkoló eszközök és módok feltalálásá­ban. Azonban nem szándékom, nem is hivatá­som erről értekezni, hanem mint orvosnak, a szerencsétlen következmények­, a sérülések­ és azoknak kórházi ápolásairól. Köztudomású dolog, hogy a kórházakban ra­kásra halmozott sebesültek sérelmei különösen a lőtt sebek, az első napokban tisztátalanok, Üszkösödöttek szoktak lenni, melyek amellett, hogy rosz­indulatú nedvet tartalmaznak, kigő­zölgéseik által a levegőt megfertőztetik, pástar­talmúvá teszik, vagy­is régibb elnevezéssel élve, kórházi üszköt hoznak létre.­­ Hogy ezen kö­rülmény a sebesültekre a második irtó háború, úgy hiszem, azt egyetlen tapasztalt szaktudós sem vonja kétségbe. Értekezésem tehát ily esetekre vonatkozik kü­lönösen, módot szolgáltat a veszély korai meg­gátolására, úgy is, szerencsétlen hazánkban hosz­­szú idő óta kevés figyelemre méltatott orvosi testületünk anyagilag silány jövedelmet ered­ményezve szenvedő embertársaink javára, csak­is orvosi tanác­csal s szolgálatkészséggel ál­dozhat. Huszonhat éves orvosi gyakorlatom idejének nagy részét kórházakban töltöm ; az 1­848 - 49- es években pedig, mint tábori orvos, kórházat vezettem, s daczára sebesültekkel zsúfolt koro­námnak, kórházi liszök soha sem ütött ki. — Ezt igazolom bármely perezben hiteles adatokkal.— Sőt történt, hogy az akkori kormány rendeleté­nél fogva idegen kezelésen levő kórházat vettem át, hol a nevezett kóranyag a legborzasztóbban dühöngött, és én pár nap alatt e ragadmánynak elejét vettem, megszüntettem. A titokszerű bánásmódot nem állítom újnak, de mindenesetre az eddigi eljárásnál, mely pós­­gerj­ellenes s légtisztító szerek, mint halvány (chlor) eczetgőz stb. alkalmazásában áll, na­gyobb figyelmet érdemlenek.Szerintem a pósgerj­­ellenes és légtisztító szerek az életműségre kisebb nagyobb mértékben káros behatású­­ak, így nem ritkán a jót eszközleni akaró könnyen ellenkező eredményre jut, — azaz a­mit a réven nyer , a vámon elveszti. — Ha nem helyezzünk a sebesültekkel meg­tömött szobákba, ezeknek kiterjedése , nagy­ságához arányitva, minden éjjelre több széles és lapos, jéghideg vizzel színig töltött fa edényeket, melyek minden reggel eltávolitandók. Az edé­nyek nagyságra nézve következő arányban ké­szíttessenek : Egy négy ös négyszögű és arányos magasságú szobának négy láb hosszú, két láb széles és egy láb mély edény feleljen meg s közvetlenül a földön foglaljon helyet. A ha­szon, mely ezen víz­elhelyezésből háramlik, kö­vetkező •­ 1- er A víznek, a szabad levegővel­ vegyvi­­szonyán kívül, hideg nedves kipárolgása a szo­balevegőt, különösen, nyári napokon és éjjeleken, hűvösen tartja. Éjjelre azért alkalmazandók az edények, mert az ajtók és ablakok nem igen nyittatnak meg, sőt a testi mozgások is, me­lyek a levegőt hullámzásba hozván a külső le­vegővel hozzák érintkezésbe, megszűnnek, így a sebekre a ragadmánynyal megfertőzött levegő­ből nagyobb mértékben történik lerakodmány. 2­­or A nedveknek, kivált pedig a víznek ter­mészetében rejlik, hogy a különböző légnemek mellett a könnyebb, puszta szemmel alig látható, légben ide oda szállongó tárgyakat magához vonzza. — Kisértse meg p. o. valaki a napsu­garat egy félarasznyi körrésen egy sötét szobá­ba bevezetni és a felfogott napsugár végére egy vízzel teli edényt állítani, puszta szemmel látni fogja, miként húzódnak a millió , a levegőben ide oda repkedő paránytestecsek a víz felé. Első Napóleon hadjárata alkalmával Német­ország egy előkelő városában a nagyobb épüle­tek sebesültekkel rakattak meg, és mint egy te­kintélyes szemtanú elbeszélő, a halálozás két­ségbeesésig megszaporodott. Az orvosok min­dent elkövettek a felismert kórházi fene elűzé­sére, sőt a kormány jutalmat is tűzött ki a si­kerre vezető ellenszer feltalálójának. —­ Mind hiába ! Egy szerencsés véletlen azonban, az is­teni gondviselés, a gyógy­titok birtokába juttatta a búvárkodókat, ugyanis : Az orvosok a levegőt hűvösen tartandók, több edényben hideg vizet tetettek be éjszakára a szobákba , s minő meglepetés lett a következmé­nye. A halálozás csökkent , egy reggelen pedig, midőn a kórházi szolgaszemélyzet a berakott edényeket kihordván a vizet kiöntögeté, azt nyálkásnak, csak nem nyúlósnak találták.­­ Ezen tüneményre figyelmesek kezdtek lenni az orvosok s nagy örömmel tapasztalták, hogy a viz által a levegőben úszó, kiszáradt póstartal­mu parányok felvétettek, ott feloldatván azt nyá­­­kossá tevék , igy a megfertőzött levegő megtisz­tulván a kórházi üszök is megszűnt. *) Tudósítások a csatatérről. Éjszaki csatatér. A Poroszországgal megkötött fegyvernyugvás daczára Cseh-, Morvaország és Nyugatgaliczia éjszaki vidékein a háború kicsiben még mindig folytattatott. A barcziai eseményekről Nyugatgalicziában írják,hogy 26 án 8000 porosz ismét megszállotta Bielitz és Biala silézia-galicziai határvárosokat. Az ellenség Pleszből Dziedzicsen átjött, hol az osztrák előőrsökkel rövid csatára került a dolog, 24-én Brzezinkánál (porosz vasútállomás Myslo­­wicztól délre) ismét összeütköztek az előőrsök. A theresienstadti kirontásról a „Nar. L.“ a következő részletes tudósítást vette Melnikből jul. 28 dikáról : A theresienstadti várőrség egy része, körül­belül 4000 ember a Benedek-ezredből, huszárok és egy fél üteg tábori tüzérség ma éjjel kirontott, hogy a vasúti hidat Neratowicznál szétrombolja, s Prága összeköttetését az éjszakkal megsza­kítsa. A vasutat csak csekély katonaság őrizte a 15-ik honvéd­ezredből, s ezek Bischkowitzban a klomini pályaudvarban, Buschitzben és Tre­­boschnitzben voltak elosztva. A poroszok, biz­, ván a fegyvernyugvásban, nem is állítottak ki előőrsöket, s alvás közben lepettek meg. Néhány védelmezte magát, úgy hogy mindkét részről mintegy tíz megsebesült, s ezek közöl négy már meg is halt. Melnikbe, hol éjjel álomból keltet­tünk fel, mintegy 100 fogoly poroszt hoztak, s délután Theresienstadtba szállították. A kitörés czélja eléretett, mert a hidat Neratovinczn­é föl­vetették, a sineket egész a klomini pályaudva­rig felszaggatták, s a távírdát is szétrombolták. A sebesülteket az itteni kórházban ápolták, s az elfogott poroszokat étellel itallal ellátták. Requisitiókról és más megtorlásokról a „Nar. L.“ semmit sem tud, sőt a 28 kán Prágában ezekre vonatkozólag elterjedt híreket meg is c­áfolja. Az aggodalom a netáni sarerokat ille­tőleg valószínűleg azon körülmény folytán ke­letkezett, hogy a prágai polgármester két vá­rosi tanácsossal délután 5 óra felé a porosz pa­rancsnoksághoz hivattak, s három óra hosszat időztek ott. E kitörés folytán a turnau kralupi vasúton már megkezdett élelmi­szerek szállítása a porosz, hadsereg számára ismét megszűnt, s ellátásukról a községek kötelesek gondoskodni. A porosz „Staatsanzeiger“ jul. 29-diki száma nem épen érdektelen részleteket közöl Pfordten bajor miniszter megérkezéséről a porosz főha­diszállásra. A hivatalos lapnak írják Nikolsburg­­ból jul. 25-dikéről . A tegnap küldött táviratok folytán otthon már tudni fogják, hogy tegnap, míg a császári követség és az alkudozásoknál érdeklett diplomaták még király ő felsége asz­talánál voltak összegyűlve, Pfordteu királyi ba­jor miniszterelnök is ideérkezett s a „rózsádhoz czimzett vendéglőbe szállt. A királyi főhadiszál­lás több tagja, tisztek és bivitalnokok ismervén őt, nem kevéssé meg voltak lepetve, midőn egy Poroszországgal még hadat viselő, s az Ausztriá­val kötött fegyvernyugvásba bele nem vont ál­lam miniszterelnökét nemsokára megérkezése után a várhegyre látták felmenni, hol névjegyét Bismarck miniszterelnök lakásán beadta, ki *) (A többi, igen becses észleletet orvosi szaklapok számára kívántuk felhagyni. Szerk.)

Next