A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-01 / 201. szám
nemzetett pénztárából is , kivenni. S mindezt a ' Németországon való ausztriai befolyásért. Ausztri ” 'Avgrv” '• néni' ; • d* véri ! Ily abnormáil a Un. elein..o3 helyzetben, Ausztriának ugyan csak meg kelle magát feszitnie s erőltetnie, hogy az legyen, — a mi valódi feladatával homlokegyenest ellenkezik, hogy megmutassa, hogy még a lehetetlenség is lehető , hogy német nagyhatalom — deutsche Gross macht — legyen. Tehát Ausztria nagyhatalom hat millió némettel, a kiknek a hund szívükön fekszik, s harmincz millió, a kiknek a hund nem áll érdekekben ! Tehát e hat milliónak minden egyéb feláldoztatok ! Ausztria ily természetellenes helyzetben két önmagával ellenkező szerepet játszott. Németországot mindenkép meg akarta győzni afelől, hogy ő német nagyhatalom, de ezt ott nem hitték. Németországban Ausztriát kigúnyolták midőn az ausztriai német bundisták magokat nagy németeknek — Grossdeutsche a németországi többi németeket pedig kis németeknek — Kleindeutsche — nevezék ; csodálkoztak, midőn Ausztria azt affektálta a hadsereg többségének nem német elementuma által, hogy ő Németország deflénsora. De Ausztria más térre lépett, hogy megmutassa, miszerint ő csakugyan nagyhatalom. Azon Ausztria, mely magában Németországban ellene volt a német nemzet egységének, hanem e nemzet szétdarabolását igyekezett fenntartani — saját birodalmában inkább lett németté, mint Németországban. A németesítés megkezdetett szép cserével is, meg aztán erőszakkal is. Bach miniszter a legutóbbi időben igen remélte s hitte — absolut német centralisatiojával két három tized alatt az egész ausztriai birodalmat németté tenni. A német nyelv lett mindenütt uralkodó, a német törvény behozatott, a hatóságok s hivatalok mindenütt németek voltak. A német Bund oly fontos lett Ausztriában, hogy a büntető törvénykönyvbe paragraphusok s zárattak be, melyek szerint az, ki valamikép a Bund ellen vét, mint feltéteértő (Hochverräther) büntettetik. Egész Ausztria németté lett. — Az ausztriai hadseregben is, a tisztikarban úgy, mint az altisztségekben, többségben egyre a németek voltak, ez pedig nem a véletlennek volt játéka, hanem előre kikombinált s kicsinált dolog. Mennyi idegen hivatott és hozatott be ! — Mennyire rúgott azon idegen német deákok száma, kik 1848—49-ben Schleswig-Holsteinban a dánok ellen harczoltak, — s itt nálunk csakhamar tisztekké lőnek, a nélkül, hogy 5—6 évig hordozták volna a borjukőrt a hátukon ! Boldog volt az, ki németnek született, azt a szerencse karjaiban hordozta és ölelte ! Vegyük a német hadsereg állapotát, Zömig után (az úgynevezett Son-Etal) s nézzük mikép voltak benne a nemzetiségek feloszlatva s képviselve. Kerek számban a hadsereg tett. . 600,000 Zömig, miként már fennebb emlitők, nem mulasztotta el, hogy minél több németet csináljon. A magyarokra különös cikkje volt, azért is ily kicsiny a magyarok száma ő nála. Bach alatt, mikor a népszámlálásra került a dolog, akinek csak németül hangzott a neve — ha mindjárt egy kukkot sem tudott németül, — mindjárt németnek íratott be. Innét az a roppant nagy szám ! S ezen nagy szám daczára, tegyük fel, hogy a hadseregnél van 150,000 német, — ez bizony nem igen jelentékeny menynyiség a többi 450,000 nemnémethez viszonyítva ? S mégis, vegyétek csak a hadischematismust kezeitek be, s meg fogtok győződni, hogy abban nagyobb fokban, ratione inversa, a németek többségben vannak. — Így volt, ez az után minden osztálynál. A miként hogy a franczia mondja: „allons á Paris faire fortune“ (menjünk Párisba szerencsét próbálni), ép úgy a Németországban születtek, a német nyelvnek tudása mellett, ha csak egy kis „viccel“ s életrevalósággal birtak, tüstént Ausztriába jöttek, s itt ritkán vallottak kudarczot ; — s mig ők az uralkodó német nyelv birdalásával szerencsésekké lesznek, mások öt, s még több nyelv tudása mellett, alighogy mozognak s lézengnek, mert esetleg nem születtek németnek. A dolgok ily állapotában Bach és Schmerling felkiálthatának s Németországot csitíthatták e szavakkal : mit panaszkodtok s kiabáltok ti Ausztriára, hogy ennyi meg ennyi népe van ! Hisz mi itt Ausztriában uj Deutschlandot alapítunk, mely a ti gyermekeitek számára — az ígéret földe Münchengrätz és Jungbunzlau ellen az Iser felé,i ús hegységtől keletre az 1. 5. 6-ik és a testőr-hadtesttel Liebenauon át Trautenau felé és Braunaus Reinerzen át Nachod felé. Mindkét rész előhada 25 én egyrészt már elérte az Isert és másrészt a határ magaslatait, anélkül, hogy csak egy rész is erődítések, utelárkolások s ily félék által vagy a csapatok által a határszorosokban és a folyók mellett csak annyi időre is föltartoztatott volna, míg a másikat egész haderővel meg lehetett volna támadni és megverni. így a poroszok mindkét hadserege már nyolcz mértföldnyi közelségbe jutott egymáshoz s reménytették egyesülésüket, minthogy az osztrák hadsereg lassú módszeres előhaladásában még 26-án sem hajtotta végre úgynevezett hadtani állásfoglalását. A hadtani állásfoglalás mérvadó szabályát, miszerint ha az ellenség valóban szemben áll az állásfoglalás tartama alatt a főhaderő oldalai előretolt szárnyhadtestek által födöztessenek nem kellett volna itt alkalmazni, minthogy a viszonyok egészen mások voltak. Itt túlerővel nyert részleges győzelmek voltak tanácsosak , a porosz első hadsereget minden lehető védeszközzel kellett volna visszatartani és a második hadsereget, mint legközelebb állót, túlerővel megtámadni — a nélkül, hogy előbb tulajdonképeni állásfoglalást hajtson végre. — így azonban a főhomlokzattal akartak az osztrákok Königinhofnál a porosz hadseregek közt állást foglalni és előbb egyes hadtesteket rendeltek ki oldalfödözésre, t. i. az első hadtestet a szász csapatokkal nyugatra jól távol az Isertől, és keletre a 6 dik hadtestet Skalitz felé és a 10 dik hadtestet Trautenau felé. Mindkét, azaz a nyugati és keleti kiküldött oldal csapatok, azonban a jelen körülmények közt az ellenség kezébe adattak ; alkalmat adtak neki részleges győzelemre , mert az 1. hadtest , a hoszu védelemre nem elégségesen erődített Münchengrätz-Turnau vonalon nem tarthatta magát, négy porosz hadtest túlereje által le kellett Bujtatnia, mi a jún. 16-tól 30 ig folyt bátor küzdelem daczára utóbbi napon valósult is, és épen igy a csapatoknak csak hiábavaló vesztegetése volt a 6, 8. és 10-ik hadtest különleges küzdelme — ahelyett hogy itt alkalmaztatott volna az egész összpontosított erő. 28 kának delén a 8 ik, 6-ik és 4 dik hadtest Nachodnál egymás mögött álltak és közös erővel támadva nagy szolgálatot tehettek volna, azonban az osztrák főparancsnok passiv maradt ; a 4-ik hadtest tétlenül hátul maradt, a 6 ik, már meggyöngitve, visszavonult és a 8 ik hadtest parancsot vett, hogy d. u. 2 óráig helyben várja be, váljon az ellenség támad-e, és ha igen, vonuljon az is vissza Josephstadt felé. S valóban 2 óráig tétlen maradt, és csak a visszavonulásban történt, hogy a 8 dik hadtest — ismét magára hagyatva — az ellenség által túlerővel megtámadtatott és nagy veszteségeket szenvedett, így múlt el a jun. 26 tól 30-ig terjedő idő, teljes négy napon át az ellenség részleges győzelmeivel, az egyes, magukra hagyott osztrák hadtestek fölött, anélkül, hogy az osztrák hadvezér csak egyszer is kísérletet tett volna az összesített erőkkel. Osztrák öszpontosított főerő, melylyel a poroszok mozgósított hadseregei fölött részleges győzelmet kellett volna aratni, 26 tól 28-ig már nem létezett, miután az osztrák haderő szét volt oszolva és így le voltak győzhetők. Jun. 28-ra döntő napja volt az egész hadjáratnak. Ahelyett hogy 26. 27. és 28 án — mely idő alatt a porosz első hadsereg nyugaton még vissza volt tartva — a Josephstadtnál álló osztrák haderővel, t. i. hat hadtestével részleges győzelmet iparkodott volna a hadvezér a két porosz hadsereg egyes hadtestei fött kiküzdeni, megfordítva az osztrák egyes hadtestek verettek meg és — minthogy az ide oda való járkálás, maradás és visszavonulás alatt a szükségelt élelmet nélkülözték —még a közelgő döntő küzdelemre is phisikailag és erkölcsileg meggyöngültek. Csodálatraméltó azon szívósság és bátorság, melylyel ezen gyöngült csapatok jul. - án Königgrätznál reggel 8 órától d. u. 2 óráig küzdöttek. Inkább a túlerő mintsem a gyufafegyver volt a győztes , mert a porosz második hadsereg — mely néhány nap előtt részben meg lett volna semmisíthető - d. u. 2-kor Königinhoftól kiindulva már az osztrákok jobb oldalához érkezett és igy Zgaszer sokkal erősebb porosz hadtest küzdött a sokkal gyöngébb osztrák szász csapatok ellen. Nem is került volna az osztrák fegyvereket oly átkosan sújtó königgrätzi csatára a dolog, ha az osztrák hadvezér — ismételten legyen mondva— tudott volna a jun. 26 tól 30 ig lefolyt drága időben részleges győzelmet aratni a porosz 2.hadtest fölött. Ha az osztrák csapatok a jun. 26. és 28- ai napok eseményei után már tetemes időt szükségeltek üdülésre és készülődésre a döntő ütközetre, úgy — miután a porosz hadseregek egyesülése úgysem volt már megakadályozható — mindenesetre tanácsosabb lett volna, a hadsereget Königgrätz mögött az Elbe balpartján összpontosítani. Az osztrák hadsereg szerencséjére a poroszok königgrätzi győzelmüket nem is tudták kizsákmányolni, mi csak az által magyarázható meg, hogy az osztrák csapatok fölötti győzelmek minden esetben csak nagy áldozatok árán küzdhetők ki. Hadtani értelemben véve, a szenvedett vereség tehát semmiesetre sem tulajdonítható a poroszok geniális vezényletének, hanem csak az osztrák éjszaki hadsereg hadműveleti vezénylőinek, kik, ámbár bátorsággal szívben, mégis a szellem elfogultságában nem tudták, a volt alkalmat részleges győzelmekre és kedvező első sikernek megfelelőleg kizsákmányolni, mi nagy cselekvőség mellett egyesült erővel június utolsó öt napjában igen könnyen lett volna lehetséges. Jún. 2- án, mint már említtetett, három osztrák hadtest állt egy gyöngébb porosz hadseregrészszel szemben és azonkívül egy tartalék lovassági hadosztály már majdnem az ellenséges csapatok hátába került. Ha ezen pillanatban erélyesen támadnak, ahelyett, hogy visszavonulási parancsot adnak (azon esetre, ha az ellenség maga nem támad) akkor a későbbi sikerek egész mások lettek volna. így függnek hatalmas események pillanatoktól és egyetlen egy ember határozataitól, miért az egész hadsereg nem tétethetik felelőssé. Végül azt emeli ki a szerző, hogy igazságtalan azon ítélet, mely szerint az értelmiség a durva erő felett győzelmeskedett volna, sőt inkább a „tüzelés taktikája győzelmeskedett a szurony taktikája fölött.“ Ebből német.................................... 150,000 magyar............................... 70,000 olasz.................................... 33,000 román ............................... 47,000 zsidó...........................................10,000 szláv.................................... 290,000 Az osztrák éjszaki hrilág vezérlete. (Válie.) A poroszok két egymástól elválasztott pártot láttak ellenük támadni : keleten a már hadképes de számra gyöngébb osztrák hadsereget és nyugaton (t. i. nyugati Németországban) a német Bundhoz tartó hatalmak még szervezetlen haderejét. Azon alapelv szerint, hogy a megosztott ellenség ellenében részleges győzedelmet kell iparkodni elérni és pedig, hogy az erősebb félt vagy a közelebb esőt kell előbb túlerővel megtámadni, a poroszoknak szükségkép előbb az osztrákokat kellett megtámadniok Csehországban. Az osztrákoknak ugyanazon alapelv szerint kelle cselekedniük. Előbbi hadműveleteik által sikerült a poroszok főhaderejét (Lausitzban és Felső Siléziában) megosztott állapotban tartani, és náluk is tehát részleges győzelemről volt szó, azaz, hogy a porosz haderő egyik vagy másik részét egyesülése előtt megverje és hogy csak akkor támadjon a megmaradt félnek. Ha meg van a kellő mozgékonyság és ha az idővel tud élni az osztrák hadsereg, a siker minden valószínűsége meglett volna, számos példája a történelemnek bizonyítja ezt; így győzött Bonaparte 1796 ban Olaszországban, Károly félig 1796- ban Németországban, Massena a Schweizban stb. Azonban a poroszoknak sikerült a kettős megkerülés — de csak, mert az osztrákok tétlen maradtak és valóban a legegyszerűbb szabályok és tapasztalatelvek ellenére cselekedtek. Az osztrák hadsereg Köln,inhofnál, Josephstadttól éjszakra akart állást venni ; a főhadiszállás 26 án tétetett Josephstadtba. A poroszok a T 2-ik hadtestet még az első hadsereghez vonták, és minden erélylyel benyomultak Csehországba két irányban, és pedig a 2., 3., 4. és 8-ik hadtesttel, és a 7 ik hadtest egy hadosztályával az óriás hegység nyugati részén Gabel, Rumburg és Reichenbergen át Turnau, Mozgalmak Keleten. A „Presse“ keleti kérdés czim alatt a következő czikket közli : „Midőn a testőrhadnagy Düsseldorfban először hozatott összeköttetésbe Románia fejedelmi trónjával, e lapokban utaltunk arra, hogy most már a keleti kérdés ismét előtérbe fog lépni. Mély sajnálkozással utaltunk keleti képviseltetésünk hiányaira, mely a fenyegető veszélyt nem ismerte fel ideje korán, s a kitörést nem tudta megelőzni. Károly herczeg megválasztatása világossá tette előttünk, hogy Bismarck merész játékát nyugoton egy új és váratlan fordulat által keleten fedezte, s hogy a párisi és pétervári udvarok a keleti dolgok felett megegyeztek. Természetesen ez részvételünk nélkül történt, s aligha érdekeinkkel megegyezőleg.Miután a német kérdés reánk nézve egyelőre megoldatott, a journalistikai figyelem kelet felé fordul. Ott már itt-ott villámlik és dörög. Créta nyilt lázadásban van a porta ellen. A keresztyén lakosok, mint nelküti gyülekezet alakultak és követelik a csatlakozást Görögországhoz, miután a porta kérelmeiket és a reformokat megtagadta. Az európai hatalmak consulai, esküdvén mindenütt a legitimitás elvére, a szultánnal szemben semmit sem akarnak tudni Talleyrande találmányáról. Már állást látszanak foglalni a legitim kormány ellenében. Néhány, franczia és más hadihajó a candiai vizekre megy, s eshetőleg azon semleges britt fregatté szerepét fogják játszani, mely Garibaldit Siciliába kísérte. És a dán ifjú, kinek Themistokles és Xenophon utódait kell kormányoznia, kijelenti, hogy ama fájdalomkiáltások elöl tovább nem zárkózhatik el. Egyidejűleg a „fekete hegyek“ nemes lakossal a török zászlóaljak jelenlétét éjszak-keleti határukon államveszélyesnek ismerték fel. Wuchich archimandrita által vezetve, egy küldöttség jelen meg — nem a souverain porta előtt, hanem az orosz követségnél Bécsben, s segélyért esedezik. A fedett török hadurak ugyanis veszélyt képeznének a hazára nézve. Egy kikötő birtoka az Adrián (Spizzánál) nélkülözhetlen és pedig nem ugyanazért, hogy az angol tengerészettel versenyezzenek, hanem hogy a legközelebbi felkelésnél segélyt nyerhessenek kül felől. Végül nekik is meg kell emlékezniük egy fájdalomkiáltásról. Törökország ugyanis öt év előtt szerződésszerűleg néhány montenegrói határfalut Albániával és Bosniával egyesített. A bekeblezetteknek azonban nem tetszik a török rendőrség. Vágynak vissza a montenegrói büntetlenségre, rablásra és orrlevágásra, s ezért fájdalomkiáltást hallatnak. Különben arról értesülünk, hogy e becsületes emberek nemcsak követelnek, hanem kínálnak is. Klek és Sutorina a török hadihajóknak lehetségessé teszik, hogy Bosniába csapatokat szállíthatnak és ezáltal Montenegrót éjszaknyugat felől fenyegetik. Hogy Bosnia a tengertől elvágassék, szeretnék a montenegróiak e két pontot az őket körülövedző Dalmátiának átengedtetni. Mensdorff gróf dolga tehát Montenegrónak ez Ausztria iránti jóakaró érzelmeit felhasználni. Bécsből az érdemes archimandrita Belgrádba megy, hogy Mihály herczeg nézeteit az ottani fellegvár török helyőrségét illetőleg, megtudja. Azt mondják, hogy onnét Románia új fejedelmének is meg fogja vinni montenegrói testvérei üdvözletét, úgy látszik, hogy többé már nem is titkolják terveiket, miután ily lépéseket tesznek. Albániában is, a legjobb török katonák toborzó helyén növekszik az izgatottság, Philiatis agája 14 falu lakosait kergette el. A janinai pasa kényszerítve látja magát, számos befogatásokat eszközölni. Albánia örökzöld erdős völgyeiben a szokásos rabló-üzlet könnyen politikai-vallásos jelleget ölt. Ha az osmanlik ellen kell menni, akkor az egyes törzsek, melyek különben halálra gyűlölik egymást, közösködnek. És vannak olyanok, kik őket magasabb czélból, a hellenismus czimere alatt egyesíteni igyekeznek, habár ott még csak nem is értik a görög nyelvet. És míg mind e jelek közeli harczra mutatnak, a görög egyház jámbor egyesülés művére készül, a konstantinápolyi patriarcha elbocsátja a róniai egyházat, s azt, nyilván felsőbb parancsra, az athenei zsinat alá helyezi. Volt idő, midőn e helyeken az osztrák befolyás volt irányadó. Most ott két más elem van. az elemek támogatják egymást vagy hadakoznak egymás ellen felváltva : a franczia ravaszság és az uráli arany. Ha az osztrák diplomácia küldetését érti, úgy fel kell használnia a helyes pillanatot, e két elem szétválasztására ideje, hogy ezt figyelembe vegyük. A dolgok keleten kiszámíthatlan fontosságúak, most inkább mint valaha. Mert habár a gúnyos szónak súlypontúnkról a Keleten soha sem is szabad valósággá lennie, mégis megtörténhetik, hogy új erőt és hatalmat meríthetünk magunknak Keletről. Nem hisszük ugyan, hogy az uj Komnenek „iu spe“ a becses zsákmányt meg fogják velünk osztani, mint egy itteni lap már hinni véli. Az új görög politikának, mely a Neva és Szajnánál uralkodik, és melynek a Spree mellől oly szerencsésen secundálnak, más felülkerekedő politikát kell ellenébe helyezni. E politikának ép oly távol kell lennie a panszlavismustól, mint a philhellenismustól. Igaz és nem képzelt érdekek politikájának kell lennie. A tüntető barátságnyilatkozatok az amerikai hajóhad iránt Pértervárott és Bokhara bevétele az oroszok által a főn kijelölt kérdésekben egy szövetségest teremthetnek nekünk, mihelyt igaz államérdekről van szó. Az Amerikában úgy mint Ázsiában fenyegetett angol államérdek támpontot keres. E pont a keleti kérdés, államfél fiaink dolga e helyzetet felhasználni.“ A „N. Fr. Presse“ a következő figyelembe veendő czikket közli „A candiai felkelés“ czímmel, aug. 30 iki számában. Mihelyt az olasz cselekvési politika és Bismarck gróf politikája közötti szövetkezés szilárdabbul megalakulni kezdett, még jóval előbb a porosz háború megindítása előtt beszéltek arról, hogy az olasz izgatás át fog csapni a keletre. Nem csak Moldva Oláhországban lehetett a mozgalom szálainak nyomát lelni, melyet olasz ügynökök igyekeztek éleszteni, hanem kiterjedt azon szálak hálózata az egész Balkán-félszigetre s az egész hellén szigettengerre. A szláv tartományokban elnyomott forrongás uralkodott a rajuk között , apró , vigyázatlan betörések elárulák a hamu alatt lappangó izzó parázst; Montenegróban és Szerbiában készülődtek ; az albánok Epirusban megtagadták az adót és katona ujonczokat ; a thessaliai hegyekben tanyát ütött görög brigantiság hovatovább kényelmetlenebbé vált a törököknek, s a hajós lakosság között oly nyugtalanság uralkodott, mint azon időben, midőn a hazai tengerészek kis járműveiken ide oda jártak hetek, a nagy felkelés jelszavát kiosztogatva. Magában Konstantinápolyban is vett észre az ozmanlik rendőrsége egyetmást, ami jobban szervezett közigazgatást sokkal kiterjedtebb rendszabályokra indított volna. A tűz azonban mely ily módon oly gondosan és nagy kiterjedésben előkészítve az egész keletet lángba boríthatta volna, nem is tört ki. Oly gyorsan folytak le Csehországban az események, a véres dráma zárcatastrophája oly villámsebességgel idéztetett elő, hogy nem is telt idő jelt adni a kitörésre délkeletnek.A porosz fegyverek sikerei oly tökéletesek valának, s a semleges nagyhatalmak által oly kevéssé tagadtattak, hogy Bismarck gróf hihetőleg nem tartotta többé szükségesnek egy keleteurópai diversio rém- és félrehárító eszközeihez nyúlni, melyeknek előkészítését oly alaposan elősegélteté. Hohenzollern Károlynak vissza kelle az osztrák határtól vezetnie berontásra kész csapatait, Klapkának vissza kelle magyar légiójával húzódni Felső Silézia kerületeibe, a török tartományokban pedig hülesztetett a felizgatott elem, amennyire tudniillik összeegyeztethető vele azon tervvel, mely szerint bizonyos eshetőségekre számítással jónak tartják mindig készletben tartogatni a háborút Törökországban. Hanem a korábbi munka oly alapos volt, hogy a mozgalom visszacsavarása nem akart mindenütt sikerülni, s Candiában, a hajdani Krétában valóságos függetlenségi háború tört ki, mely sajátságos kinyomatot nyer az által, hogy európai Törökország continensén is ugyanakkor keletkezett mozgalom. A candiaták felkelése úgy látszik több azon közönséges pronunciamentóknál, amilyenekkel görög csoportfőnökök már oly sok ízben léptek fel török területen. Ezen felkelés külsőleg látszó indokát már ismeri az olvasó. A krétai görögök, kik ezen 155 □ mfldnyi nagy sziget 200,000 főnyi lakosságának kétharmadánál nagyobb részét képezik, adóenyhítést s közügyeik vezetésében némi reformokat kértek. Ezen kívánságaik kijelentésénél nemcsak azon ígéretekre támaszkodnak, melyek hat humayumban vannak a rajahknak biztosítva, hanem az előbbi felkelések folytán bekövetkezett békeszerződésekre is. Köztudomás szerint Candia legélénkebb részt vett volt a nagy görög szabadságharcában, s csak évek jártával, huzamos makacs ellenszegülés után vettetett alá végképen a szultán egyptomi segédcsapatai által, melyeket Mehemed Ali azon utógondolattal bocsátott rendelkezése alá, hogy a szigetet majd a maga nagy pesalikjába fogja bekeblezni. Kandia később ismét felkelt több ízben, és egyre kedvezőbb capitulatiókat kért a porta részéről. A mostani felkelés, ha magára halgatik, előreláthatólag hasonló véget fog érni, mint az előbbiek.A porta elengendő haderővel rendelkezik annak elnyomhatására,s az egyptomi alkirály is,az új örökösödési szerződés által a szultán irányában hálára lévén kötelezve 5000 fnyi segédhadat küldött a szigetre. A sziget hegyes földe (melynek hirtelen meredeken emelkedő hegycsúcsai egész 9000 lábnyi magasak) makacs ellenállásra képesítik ugyan a felkelőket, melyet meglehetős sokáig lehet húzni anynyival inkább, minthogy a jó kikötő pontok bősége miatt könnyű a fegyver és élelemszállítás mindenfelől. Azonban végre is a mohamedán haderő számszerinti túlnyomóssága lesz döntő, ha csak másutt valahol nem fordul elő valami jelentékeny diversio, vagy a védhatalmak diplomatája nem lép közbe. — Görögországban úgy látszik, ez utóbbikra számítnak, amint azt a hellén kormánynak a védhatalmakhoz intézett előterjesztéséből is kivehetni, amattól pedig a porta látszik félni, különben aligha tétetett volna még fővárosában is oly kiterjeszkedő biztonsági intézkedéseket. A portára nézve nyomatékkal bírhat azon körülmény, hogy épen a görögök Krétában nagyobb egyenes összeköttetésben vannak mint násutt, a bizanti aristocratiával Phanarban, kik közül a leggazdagabb házak ősi családjószágokat bírnak, némelyek közülök már 8—9 század óta, ugyanazon névvel, és pedig Kréta legtermékenyebb völgyeiben. Közel esik azon gondolat, hogy a Kréta összeesküvés szálai Konstantinápolyig kihalnak, vagy épen ott van talán a forrása. Egyébiránt akárhová forduljon a legközelebbi jövőben a krétai felkelés sorsa, annyi bizonyos, hogy ismét közelebb szoríttatik általa az előtérbe a keleti kérdés, s az európai politika folyamára jóformán határozó hatást gyakorol. Hogy a keleti ügyekre való befolyást egyedül magához ragadja, az jóformán minden államnak teljes lehetetlen, s tulajdonképen ezen diplomatiai tér az európai nagy szövetkezések igazi küzdere. így volt az a navarrai csaták napjaitól fogva és így fog maradni , valamig az ozmán birodalom utolsó maradékán is meg nem osztoznak az örökösödés után mohón leskelődök. A szövetség-csoportulások erőtetése most ismét nem sokára érvényesítni fogja magát , de azt még nem lehet átlátni a Közép Európában épen most előfordult nagy változások után, hogy: mi módon ? Ezen új szövetségek tömörülése az olasz-német háború jelentőségteljes utójátékát fogja majd képezni, s újból szóba hozandja azon hatalom kérdéseket, melyeket Bismarck gróf és az imént nagy ügygyel bajjal háttérbe szorított egy pillanatra. Nagyon különös dolgoknak kellene történni, ha Orosz- és Francziaország itt ismét elő nem állanának kárpótlási követeléseikkel, s bizonyára nem lesz hiány felszólalókban, akik még nagyobb unszolással fognak tanácsolni Ausztriának, mint eddig cselekvők, hogy Dél-Keleten keressen kárpótlást veszteségeiért. — E részben már kijelentettük, mit tartunk mi az efféle tanácsadásokról, s az előbb ajánlott teljes visszatartózkodáshoz és semlegességhez most sincs mit pótlólag csatolnunk. A „Reichsgesetzblatt“ tegnapi számában bővebben belebocsátkozik az efféle visszatartózkodási politika ajánlásába. Az oly államnak, mely kénytelennek érzi magát olyan rendkívüli pénzügyi rendszabályok használására, mint az épen jelenleg decrétált intézkedések, valóban egészen más feladatai vannak, mint az, hogy egy padisa legitim jogai melletti modern keresztes hadjáratban részt vegyen.“ Hivatalos közlemények. A magyar kir. udv. kanczellária Vajkay Károlyt, a királyi tátán tanács titkárát, a kir. hétszemélyes táblánál tanácstitkárrá nevezte ki. A magyar kir. udv. kanczellária Seaganu János helyettes tanárt a belényesi főgymnasiumnál, ugyanezen tanintézetnél rendes tanárrá nevezte ki. Hirdetmény. Az 1865. évben Párisban kibocsátott ezüst-kölcsönnei azon aláírók, kik a teljes befizetést még eddig nem teljesiték, ezennel arról értesíttetnek, hogy ha a hátralévő részletek legfölebb 1. évi sept. 1-ig be nem fognának fizettetni, az ezen kölcsönben a részvétükre eső kötelezvények a kölcsön határozatai értelmében, az ő veszélyükre fognak a párisi börzén elailatni. A bejövendő összegből netalán az ő javukra fönnmaradó többlet, az ideiglenes jegyek előmutatása mellett, ki fog nekik fizettetni. Az elidegenitett kötelezvényeknek megfelelő ideiglenes jegyek meg fognak semmisittetni. Bécs, jul. 31. 1866. A cs. kir. pénzügyminiszteriumtól. A magyar udv. korlátnokság Sinka Károlyt, a bajai kath. gymnasium helyettes tanárát, ugyanazon tanintézet valóságos tanárává nevezte ki. Külföld, Németország. (Mainz elfoglalásán poroszok által.) Mainz szövetségi vár megszállása a poroszok által a francziák féltékenységének újabb tápot nyújt. A „Pays“ értesül, hogy a poroszok Mainzból első rangú várat akarnak csinálni és minden czímert stb. leszednek, melyek arra emlékeztetnek, hogy Mainz hesseni város és szövetségi vár volt. A poroszok bevonulásáról az egykori szövetségi várba a ,Frkf. Journalénak Mainzból aug. 26-káról a következőket írják : Laconikusabban, mint Mainz megszállása kizárólag porosz csapatok által, még semmi sem hirdettetett ki a városban. — „A nagyherczegi szállásolási bizottmányhoz Mainzban. Holnap délelőtt mintegy 8000 emberrel bevonulok Mainba, mely csapatok a tisztekkel együtt a kaszárnyák berendezéséig a városban szállásolandók be, egyelőre három napra élelmezéssel. A beszállásolási jegyek készen tartandók. Holstein herczeg.“ így hangzott egy tegnap este felé megjelent falragasz. A polgármesteri hivatal egy megjegyzése azon reményt fejezi ki, hogy a polgárság a bevonuló csapatokat barátságos fogadtatásban fogja részesíteni. A bejelentett csapatok ma délelőtt zeneszó mellett csakugyan bevonultak. A 20 és 32-ik ezredből állanak, egészben véve 8000 ember, míg Castel (Mainz átellenében a Rajnánál) 1800 embert kapott. A ma bevonult csapatok, mint hallani , részben Luxemburg megszállására vannak határozva és mások által fognak pótoltatni. A bajor őrség ma reggel 5 órakor elvonult. A kurhesseni hadosztály eltávolítása szükségesnek látszik, és holnap vagy holnapután meg fog történni. A nassauiak egyszerűen el fognak bocsáttatni. Olaszország. (A Vatikán viszonya a franczia kormányhoz; az osztrák és olasz foglyok kicserélése; új zászlóaljakat alakító rendelet.) A Rómából érkező hírek a következőket jelentik : Francziaország nyilatkozatai a septemberi conventio tárgyában oly határozottak voltak, hogy a curio utolsó illusiói is eltűntek. A franczia követ jegyzéke oly komoly hangon lett volna fogalmazva és körülbelül azt foglalta magában , hogy Napoleon császár a szentszék körüli 17 évi fáradalmai után feladatát teljesítve hiszi, habár még most is sikertelenül az elutasíthatlan reformokat sürgeti; ezen jegyzékből mintegy kihangzik a védnök utolsó szava, kilátlan feladattól akar szabadulni. Különböző tábornoki conregatiók foglalkoztak ezen megepő közlemény folytán a fenforgó kérdésekkel, és annak beismerésére jutottak, mintátszik, hogy a modern intézmények nem odázhatók el, épen úgy nem, mint a földforgása. Annak belátására jutottak, hogy Rómának azon nemzettel, melyhez lakossága tartozik, és mely egész területét körülövezi, ki kell egyezkednie. Következő pontok volnának tárgyalandók: 1. Egység pénzben, mértékben és súlyban az Olasz Királysággal ; 2. összeírása és elbocsátása az idegen zsoldosoknak ; 3. A vám- és útlevélkorlátok megszüntetése pénzbeli kárpótlásért; 4. A törvények közössége; 5. A hivatalok világiasítása; Viterbo tartomány átengedése Olaszország részére. Az olasz határról írják : Ausztria és Olaszország között a foglyok kicserélése már közel van a befejezéshez, és még azok vannak hátra, kik kórházakban vannak. Néhány osztrák tiszt azon panaszára, hogy elfogatásuk alkalmával kiraboltattak, olasz részről azon választ nyertek, hogy a katonák ilyszerű kicsapogása nagy csatában nem igen akadályoztatható meg, az osztrák katonák részéről is történtek hasonló esetek. Különben vizsgálatot ígértek, hogy a tiszteket Dinét tulajdonukhoz juttassák. Egy aug. 17 ről szóló kir. rendelet a 80 gyalogezredben a 6-ik zászlóaljak alakítását rendeli el. Ezen zászlóaljak mint ideiglenes ezredek alakíttatnak. Francziaország, Páris, aug. 27. (A franczia lapok újabb magatartása Némtország iránt, a „Patrie“ hirc Mexikóról; kilátás pronunciamentora Spanyolországban.) A lapok ma nem támadják meg Poroszországot. Egy napot mégis csak a nyugalomnak kell szánni, és talán elérkezik az idő nemsokára, midőn a fegyverszünet magától áll be. A Hannover, Kurhessen, és Nassau atyáskodó kormányaik iránti előszeretet is szünőben van, és a Németországi állapotok felöli igazság lassankint átszivárog a Rajnán túlra is. Diplomatiai körökben fölismerik, hogy a bekebelezések éjszakán változtathatlan tényekké lettek, és tudják egyszersmind azt is, hogy a közvélemény Németországban ezen szükségességet szintén annak tekinti.Ennek ellenében valamivel többet foglalkoznak Szászországgal, és azon valószínűleg alaptalan hírt beszélik, miszerint János király, hogy izzonyos követeléseknek útjából kitérjen, melyekről Poroszország a békealkudozások befejezését feltételezte, nem csak Ausztriát, hanem Francziaországot is fölkérte barátságos közbenjárásra, és Benedetti megbizatott volna, Brenner grófot törekvésében Szászország javára támogatni. — A „Patrie“ folytatja törekvését, azt bizonygatni, hogy Francziaországnak egyátalán nincs oka Poroszország bekeblezéseit éjszakán fölpanaszolni. Mindenekelőtt tekintetbe veendő, hogy Ausztria integritása Poroszország ellenében megavassék . Európának figyelemmel kell kísérnie azon terveket, melyek éjszakán munkába vannak véve. Vannak itt emberek, kik azt akarják tudni, hogy az itteni kormány csak időt akar nyerni, hogy felfegyverkezhessék, és