A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-12 / 209. szám
vissza a keresztyén egyház kebelébe, és már egyikök sem volna a török valláson, ha a török nem nyilatkoztatta volna azonnal, hogy a hatthumájum nem török ő felsége alattvalóinak szól, hanem egyedül az európai hatalmak számára készült, hogy port hintsen szemekbe. Ha tehát a küzdelem a szigeten egész hévvel ki talál törni, akkor a török csapatok ott igen kellemetlen helyzetbe juthatnak,minthogy a Bulgária nyomorult rajóival össze nem tévesztendő candiaiak a félhold iránti halálos gyűlöleteknek „vas“ kifejezést tudnak kölcsönözni. Ha azonban Görögország nem avatkozik belé, és Európa kormányai, még mindig az úgynevezett európai egyensúly hamis eszméje által lesznek elvakítva, mely pedig semmis, és javukra nem tesznek semmit is, akkor a candiaiaknak, a legnagyobb bátorság mellett csak olyan lesz sorsuk, mint három év előtt a montenegróiaknak, a véres áldozatok nagy halmaza ismét hiába fog lemészároltatni. — Törökország akkor, daczára pénzügyi tönkre jutásának, mely oly jelentékenyen évenkénti deficitekben nyilvánul, daczára, hogy csak kevéssel ezelőtt nem tudta kifizetni az európai hitelezők által előlegezett tőkék kamatjait, és daczára annak, hogy ismét azon tervvel foglalkozik, miszerint új kalméket hoz forgalomba, a rendelkezésére álló gőzhajóhadával mindig új csapatokat fog a szerencsétlen szigetre szállítani és a várakra, különösen Caneára támaszkodva, képes lesz a szigetbeliek fölkelését lassanként saját vérébe fullasztani. Európának végre mégis kellene annyi bátorsággal bírnia, hogy a keleti kérdés megoldásához fogjon. Megoldásának további akadályoztatása az európai tőkének roppant kárt okoz, és azon pompás vidékeket, melyek Európa kertjei lehetnének, mindinkább pusztává változtatja. Créta szigete az ókorban híres volt olajáról és borkiviteléről. Midőn a kilenczedik században az arabok meghódították, a tejjel mézzel folyó országba gondoltak jutni. A velenczeiek, kik a 13-ik századtól a 17-éig bírták, Morea és Ciprussal együtt, keleti drágakövüknek tartották. De hová lett a hajdani fény? Tökéletesen eltűnt, mióta a török kormány hódításának ólmosan nehezedő szemfödöjét rábobta. — Természet és emberiség mindenütt hátrál, hol a civilizálatlan ozmán faj uralkodik. A „Revue des deux Mondes“ e tekintetben helyesen nyilatkozik, és annak szavaival zárjuk be czikkünket. „Az erdők és müvelt talaj egykor oly gazdag pompás ruházata, mely Isten és ember által Créta hegyein és tengerpartjain kiterittetett, immár most mindenütt el van roncsolva és majdnem egészen eltűnt, a szépség és élet az egykor oly boldog, most pedig boldogtalan szigetet elhagyta. Az egész Keleten az ember mindenütt elgyöngült, és önbizalmat veszítve meggörnyedt, hiszen csak a természet rabszolgájaként tűnik fel, míg ő mint ar parancsolhatna neki. Mint koldus nyújtja ki kezét feléje, hogy elfogadja azt, mit az, mintegy kitűnő elődei iránti emlékből hozzája leereszkedve, neki nyújt. Görögországban, az aegei tenger szigetjein és Kis Ázsiában az ember trónvesztett király, kinek a részvét fukaron fizet ott, hol elődei arany asztalok mellett bőségben élveztek, adni nem tudnak. A bekövetkező téli napok ekép számos családokra tétlenség napjait, s ebből az év mostohaságából kapcsolatosan éhség nyomorát fogják eredményül adni. Mi lesz ha a nyomorral rendszerint karöltve járó, a rosz táplálék sanyargatásaiban egyedüli elemet találó körök ez állapotokhoz bekövetkezni fognak? Volt háborúnk, döghalál is van, az éhség meg fenyeget, pénzünk pedig annyi sincs, hogy a különczimű adónemek nagyjábóli fedezése után megbírjuk a földadót. Íme ez azon resultatum kicsiben, mely után 17 éven át minden meggondolás nélkül a pazar könnyelműségével számítás és kellő készültség hiányával törtek — igen készültség hiányával, mert ellenkező lehetne az eredmény, ha az illetők, kik a kormány padjain egymást felváltották, jóravaló itélőtehetséggel bírtak volna. Most megtörve az ország, lássák hasznát mit tesz az koldusok millióit uralni, s képzeljék hozzá a különbséget : józan szabadságban vagyonos polgárokat — de nem kaszokra osztott megnyirt birkanyájat — kormányozni. Máskor is voltak szomorú napjaink, átalános elemi csapások pusztítottak máskor is, de megyéink, városaink erei nem voltak kisziva, a comune erős volt gyenge egyeseit támogatni. Most hogy lényegesen városunknál maradjunk, mit tehet a köz ? Városunk Bach urnák rendszeréből 90,000 fr. adósságot örökölt, — szép hagyomány, hadisarcznak is beillenék — tisztviselőit, tanárait, lelkészeit fizetni nem tudja, sőt szolgáinak havi bére körül is folytonos zavarban van. Lehet-e ily körülmény közt törvénykezés, rendőrség stb. Feloszlás követi a testet oly betegségben, hol az erek vére vizzé decomponálódik. A lakosság fizetni nem tud, mert 10 év óta termése nincs, innen üres a város pénztára, üres az árva és egyéb alapítványi tárak, innen, hogy a városnak jövedelmi forrásai körülbelöl 40.000 ft. kinlevé s majd felében az adósok végelszegényedése miatt behajthatatlan követelést mutatnak, a behajthatók mikor folynak be ? utópiák közé tartozik. A város tehát maga áldozat lévén nem áldozhat. Halljuk, hogy a királyi biztos Botka Tivadar úr itt volt, tanácskozmányt tartott a megyén és városunkban az ínség ügyében ; halljuk, hogy utasításai szűk körre szoritvák — ez nem vigasztaló, — halljuk, hogy központi bizottmány alakult, melynek elnökévé Sziklay József, jegyzőjévé Rényi Rezső, tagjaivá pedig a legjava polgárok közöl szép számban választottak ; várjuk az eredményt, mert a népnek vetőmag, a munkás osztálynak pedig hogy télen megélhessen, közmunkák kellenek. Haladék itt számba nem jöhet, mert kapuinkon zörget a félelmetes ellen, mely meg fogja vesztegetni a közerkölcsöket, s a parancsoló szükségben talán még a személy és vagyonbiztosságot. Hannibal ante portas. Ez közhely, de oly igaz, hogy helyzetünkre illik. +• +• +• ködésének elismeréséül, a harmadosztályú vaskorona-renddel díjmentesen legkegyelmesebben földiszitni méltóztatott. Vidéki levelezéseit. Esztergom, sept. 9. Az országszerte jelentkező ínség városunkban különösen oly komolyan fenyeget, hogy legtehetősebb földmivelőink vetőmag hiányában jövőre földjeiket parlagnak hagyni kénytelenek lesznek, ha a hivatott helyről sürgős és a szükségnek megfelelő intézkedés nem létezik. Ehez járul, hogy bortermeléssel foglalkozóink a májusi fagy által minden reményeiktől megfosztva, és igy vagyonosabbjaink kik számos napszámból élő családokat munkával elláttanak, most azoknak élelmök fentartására szükséges foglalkozást Hivatalos közlemények. Ő cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 7-től kelt legfelsőbb határozatával, a magyar kir. udv. kanczelláriánál szolgálattétel végett beosztott Reviczky Sándor helytartótanácsi titkárt udvari titkári czimmel, s ugyanazon udvari hatóság udvari segéd-fogalmazóját, Dregályi Gyulát, udvari fogalmazói czimmel, díjmentesen legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 5-ről kelt legfelsőbb kézirattal Buda szab. kir. város polgármesterét, Pauovics Lászlót, bebizonyitott legális magatartása- s érdemteljes mű——m~------Ő cs. k. Apostoli Felsége f. é. aug. 2- től kelt legfelsőbb határozatával, dr. Rómer flórist, a pesti kir. főgymnasium igazgatóját, s a régészeti éremtan magántanárát az ottani egyetemnél, a pesti kir. egyetemnél a nevezett tanszakok rendkivüli tanárává legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő császári és Apost. kir. Felsége f. évi augustus hó 3- án 12877. sz. alatt kelt kegyelmes udvari rendelet szerint Deutsch Mór egri lakos és lisztkereskedő 1026téknevének „Decsi“-re kért átváltoztatását legkegyelmesebben megengedte. Kelt Budán, 1866 ik évi September hó 5 én. Hirdetmény. 68340. sz. Folyó évi augustus 23-ról 12797. sz. a. kelt kegy. kir. udvari rendelvény szerint 0 cs. és Apost. kir. Felsége f. é. augustus 22 én kelt legfelsőbb elhatározásával az 186®/.. tanév kezdetével betöltendő gróf Buttler féle alapítványi helyeket, különösen a Nógrád megyét illető 2 helyet Kubinyi Tivadar és Ruttkay Albertnek, a Heves megyét illető helyet pedig Kiszely Géza pályázónak, Tolna megyét illető gróf Buttlerféle alapítványi helyet illetőleg végre legkegyelmesebben megengedni méltóztatott, hogy ezen alapítványi hely, miután e megyéből pályázó nem találkozott, egyelőre s azon feltétel alatt töltethessék be idegen pályázóval , hogy ha a jövő évben e megyéből alkalmas pályázók netán jelentkeznének, a Tolna megye részéről megürült gróf Buttler-féle alapítványi helyre ezúttal kinevezett a legközelebb megürülendő közönséges ludoviceumi alapítványi helylyel részesittessék ; az e szerint az 1866—67. tanév kezdetével betöltendő, a hadfi intézeteket illető hat ludoviceumi rendes alapítványi helyet : Pater Árpád, Vajna András, Venser József, bleilebeni Regner Gyula, Tarjányi Ákos és Bay András pályázóknak legkegyelmesebben adományozni ; a katonai nevelő intézeteket illető három ludoviceumi alapítványi helyre pedig, valamely katonai alsóbb nevelőintézetbe leendő beosztás mellett : Zelles Aladár, Lohonyai Gyula és Farkas Sándor pályázókat kinevezni méltóztatott. Végre a cs. kir. Apostoli Felsége legkegyelmesebben azt is megengedni méltóztatott, hogy a ludoviceumi alapitványi tőke jövedelmi többletéből ezúttal nyolcz alapitványos a katonai nevelő-intézetekbe fölvétethessék; ezen alapitványi helyekre egyuttal a pályázók közül Idrányi Gábort, Sztranyovszky Lászlót, Medveczky Zsigmondot, Csicsery Gézát, Jurenák Albertet, Mecséry Károlyt, Bartheldy Istvánt és Hofhaus Pált nevezvén ki. Kelt Budán, 1866. évi sept. 4-kén. A magyar kir. udvari kanczellária vásonkeői gróf Zichy Zdenkót a magyar kir. 1.dv. kanczellária tiszteletbeli udvari segédfogalmazójává nevezte ki. Az erdélyi kir. udv. kanczellária Illyés Károly megye törvényszéki ülnököt, s dr. Gallu József udvari segédfogalmazót udvari fogalmazókká, dr. Broé Aurél udvari írnokot udvari segédfogalmazóvá, valamint nagy-klopotivai Pogány Károly, tancsi Földvári János s nagy-barcsai Barcsay Gábor tiszteletbeli fogalmazó-gyakornokokat, ezen ud-vari hatóság tiszteletbeli segédfogalmazóivá nevezte ki. Gömör és Kis-Hont t. e. megyék főispánja a szárazvölgyi szakaszban megüresedett alszolgabirói állomásra Palánszky János megyei harmad aljegyzőt, ennek helyébe harmad aljegyzővé Benyó Lajos hites ügyvédet és volt serki járásbeli esküdtet, serki járásbeli esküdtté pedig Róth Kálmánt nevezte ki. Rimaszombat, September hó 6 án. Ausztria, Bécs, sept. 9. (A porosz lapok Moustier kineveztetéséről. Moustier kilátásba helyzett politikai programja.) A „Debatte“ írja : A két ünnep nem hozott különösen fontos politikai híreket és még mindig Drouin de Lhuys elbocsáttatása képezi a politikai beszédtárgyat. A porosz közlönyök nem szűntek meg Moustier kinevezésében Poroszország iránti kedvező tényt látni. Legújabban Napoleon egy leveléről beszélnek, melyet ez Lavalettehez intézett. A levél Lipcsében az angol főconsul tudomására jutott és ez azt kormányával közölte. Berlinben is olvasta azt néhány kormányférfi. A levél zárszavai ekkér szólnak : „Francziaország valódi érdeke nem jelentéktelen területi nagyobbodásban áll, hanem, hogy Németországot támogassa, miszerint az saját és az európai érdekeknek kedvező módon alakuljon.“ Másrészt azonban ezen berlini lapok azt írják, hogy Moustier két-három hónál tovább aligha fog a külügyi hivatalban maradni, és csak akkor fognának a császár Németország újáalakulása iránti valódi szándékai nyilvánulni. Más oldalról azt állítják, hogy a Franczia és Poroszország közti jó viszony nem épen oly nagyon jó. Párisban mindinkább tagadják a védés daczszövetséget Poroszországgal több európai kérdés megoldását illetőleg. Különben Európa a Moustier kinevezésének jelentőségéről nemsokára hiteles módon fog fölvilágosíttatni. A „France“ szerint t. J. Moustier hivatalba lépésének első teendője lesz, Francziaország külföldi képviselőivel a jelen franczia politika programmját tudatni. Külföld. Németország, Berlin, sept. 8. (A bekeblezési törvény feletti vita, s annak elfogadtatása.) A képviselőház tegnapi ülése a legnevezetesebbek közé sorozható, különösen a tárgy fontossága miatt, mely felett törvényt hozott. A képviselők teljes számmal jelentek meg, a karzatok szorongásig megteltek. A miniszteri padon megjelentek : Mithler, Selchow, Heydt, Itzenplitz gr., Eulenberg gr., Bismarck gr. és König követségi titk.tanácsos. Folkenbeck elnök az ülés kezdetén közölte, hogy Hannoverből különféle tiltakozások küldettek be, a bekeblezés ellen, összesen 52.188 aláírással. Erre aztán tüstént megkezdetett a vita a napirenden levő tárgy a bekeblezési törvény felett, mely a bizottmány szerkezete szerint így szól: 1. §. Hannover királyság, Hessenválasztó fejedelemség, Nassau herczegség és Frankfurt szabad város, az alkotmány okmány 2. czikkelyének értelmében örökre egyesíttetnek a porosz monarchiával a porosz állam részére. 2. §. A porosz alkotmány ezen országrészekben 1867-iki oct. 1-én fog életbe lépni. Az e czélra megkivántató változási-, pót- és végrehajtási rendeletek külön törvény által fognak elhatároztatni. Kannegieszer előadó nyitotta meg a taglaló vitát, kiemelvén beszédében, hogy mily nagy jelentőségűek azon politikai tények, amelyek felett most határozatot kell hozni, s hogy a porosz állam azon etnico-politikai kötelességet veszi magára, miszerint a bekeblezendő országok lakosainak nagyobb, gazdagabb és szabadabb hazát fog adni, mint az vala, amelyet elvesztettek. Fel valának jegyezve szónokokul az átalános vitára : a bizottmány javaslata ellen : Harkort, Gneist, Löwe, Groote, Duncker, Michaelis, Krebs és Zoltowski ; a bizottmány javaslata mellett : Kirchmanu, Waldeck, Twesten, Achenbuch, Brauchitsch, Bethusi Hue gr., Cassel, Hagen, Strosser, Schulze, Wagener, Schullenburg gr.-, BlanckeiíVmrg, Glaser és Flottwel. Harkort : Mit nyerünk minisztériumunk politikája által ? talán Németország egységét? Nem, hanem a Majna vonalt ! Semmi egyebet nem nyerünk, mint megnagyobbodott Poroszországot, szövetségben néhány kis állammal. A bizottmány javaslata által a hódítás joga és az arra következő dictatura megszentesíttetik. (Jobb oldalon : Oho !) Németország reconstituálásához nem caesarismusra van szükségünk, hanem szabad német polgárelemmel kívánunk bírni. (Jobb oldalon pisszegés , baloldalon és a középen : bravo !) Kirchmann megjegyzi, hogy a hódítás joga, melyre az államminiszter kiváltképen hivatkozott, minden államjogtudós által elismert és helybenhagyott jog, annyira, miszerint nyíltan ki lehet mondani, hogy: Épen a hódítás jogánál fogva hajtjuk végre a szóban levő bekeblezést , hanem azt az egyet sajnálattal említi meg szóló,hogy a háború eredménye nem felelt meg a nagy sikereknek. Ausztria az ő vereségéhez képest aránylag nincs eléggé meggyöngítve, s Poroszország nem erősbödött kellőleg. Ez pedig nagyon sajnálatra méltó dolog, Németország érdekében , mindenesetre sokkal előnyösebb lett volna, ha egész Németországot Szászországgal együtt egy porosz állammá lehetett volna egyesíteni. A kezdeményezés már meg volt hozzátéve, Csehország nemzetiségének biztosításával. A Magyarországra hatás tekintetében tett kísérletek is nagy eredményeket szülhettek volna későbben. A kötött béke tehát csak fegyvernyugvás és nem „örök időkre“ szóló béke az. Gneist: A bekeblezés és dictatura eszméinek összefoglalása ellen tiltakozik. Nem támaszkodunk mi, u. m. a hóditás jogára azon értelemben, mint az 1794-ben és 1803-ban vétetett, mely jus belli et pacis sodort bennünket az eddigi nyomorkodásba. Az egyes német államok, vagyis a német birodalom egyes tagjainak belviszonyait illetőleg ezen jog soha sem bírt jelentőséggel. A kötelesség azt parancsolja, hogy a legyőzöttek jövője ne a győző önkénye, hanem amazok élő múltja szerint intéztessék. A német alkotmányok nem oly neműek, mintha valamely hűbér úr adománya volnának, melyeket utóda kénye kedve szerint megszüntethet. Ezen alkotmányokat az illető népek jogos utón szerezték, harczi szolgálataik által, époly jogos utón, mint mi a magunkét, tehát nem is foszthatja meg őket attól a hóditói jog. — Hisz a háború nem viseltetett a népek, hanem a dynastiáik ellen, s nem lenne igazságos dolog roszabbul bánni ezen országokkal, mint azokkal, melyek langymeleg szövetségben valának Poroszországgal, vagy a semlegesség kétértelmű állásában nézték a történteket. Jogosan lehet tehát követelni, hogy a jelen pillanatban personal unió hozassék létre, mely később az illetők szabad elhatározása szerint lesz reál unióba átmenendő. Ez az igaz és jogszerű út, amelyben az alkotmányok keletkeznek. Waldeck, egy a bekeblezést ellenző hannoveri tiltakozást felolvasván, abból kiindulva ezeket mondá : Az örökös uralkodó-ház meghagyassék. . . Mindnyájan tudjuk uraim, miszerin TARCZA. Könyvismertető s. (K. L.) „A kir. magy. természettudományi társulat közlönye.“ Ötödik köt. szerkesztő Kátay Gábor. Bevezetésül Kátay G. társ. első titkár a term. tud. társulat 1850—1866. évek közötti történetét adja, természetesen mindazon mozgalmakkal, törekvésekkel, felfedezett és honositott észleletekkel, term. tud. munkák , jutalomtételek , áldozatok stb. rövid ismertetésével, melyek ily jelentékeny időközben előfordultak. Feltűnőbbek itt: az 1853. márt. 16-ki kisgyűlésben tárgyalt, (a budai várban kiásott) el nem rothadt hanem inkább megszenesült ruha darabok, melyek az elrothadástól a felettük fekvő érez behatása által óvattak meg; az 1857. jan. 6 -i szakgyülésben tartott felolvasás Kovács János Egyiptomban, Nubiában, Syriában stb. tett útjáról, az 1857. decz. 5-ki szakgyűlésben Dr. Frivadszky 40 év folytán egybeszedett rendezett természeti tárgyak gyűjteményének ismertetése ; az 1858. dec. 29 -i gyűlésen nyertesnek nyilvánított pályamű Dr. Károlyi Sámueltől, a Kubinyi Ágoston által tett (16 aranyos) dijra: „kell e, lehet e tanácsos-e, némely állatokat gazdaság, egészség s kényelmünk tekintetéből kiirtani s kevesbíteni, és ha igen , melyek azok és mi módon irthatók ki ?“ — továbbá az 1860. máj. 5 -i szakgyűlésben . J e i 11 - es értekezése a földrengések legnevezetesebb kiindulási vagy középpontjairól Magyar és Erdélyországban, 1800 ig ; az 1861. jan. 23 -i szűkülésben Szabó J. jelentése, miszerint egy párisi iparvegyész az elenyétől megfosztott (elégetett) barna követ, hevítés közben vízgőzt vezetvén rajta keresztül, újra ép barna kővé lehet változtatni, elenyitni ; az 1865. jan. 14 -i közgyűlésben Bugát Pál alapítványa, melyből évente 100 ft tűzetik természettani kérdésekre s első kérdés : „Adassanak elő a lopvanőszők nemző szerveinek boncz és élettani viszonyai, vonatkozva tetszés szerint megválasztandó egyes fajokra“ — mely kérdést Jurányi Lajos tr. fejtegetvén cjutalmat 1866. jan. 3-ai gyűlés részére ítélte meg----Csupán ezeket emeltük ki a számos érdekes észleletek, felfedezések stb. közül, melyek tanúskodnak arról, hogy a kir. magy. term. tudományi társulat a legmostohább viszonyok közt is 2—3 ezer ft bevétel mellett nem kevesb szellemerőt fejtett ki, mint bármely külföldi hasonló hivatású társulat. — Ezen V-ik könyv számos értekezései közt első helyen áll Jurányi említett pályaműve : „A vaucheria geminata ivarszerves fanemzési folyamat e moszatnál.“ Figyelemre méltó felfedezése jelenkori természettudósainknak, a górcső segítségével az, hogy legnemtelenebb növények, harasztok, moszatok zsurlófüvek stb. nemcsak határozott alakú hím és női szervekkel bírnak, hanem az előbbeni szervekben bizonyos parányi Visoo''nyi tojásdad alakú s 2—3 szórta hosszabb, kétágú farkú állatocskák tenyésznek, melyek a virágzás idejében elhagyván tenyészhelyüket, behatolnak a gyümölcstermő gömb sejtjébe s ok csirát vervén, létalapját képezik az uj növénynek. „Azon pillanatban, midőn a termőgömb felnyílt — mondja J. L. — a himecske (hímágacska u. n. „szarvacska“) felemelkedik s rövid ideig e helyzetben maradva, hegyén felnyílik s szabad utat enged a benne tartalmazott tenyészszárcsák vagy állatocskák s a kevés összeállásu híg nyákos folyadék kilépésére. Megszabadulván a tenyésztestecsek, igen gyorsan s minden irányban mennek szét , majd előre, majd visszarohanó mozgásukkal mintegy ostromolni látszanak a termőgömböt, melybe bejutni igyekeznek.“ A szaporodás ezen észlelhető, szemmel látható folyamát némely természetbúvárok e világ minden élőlényeire ki akarják terjeszteni. De sokszor csalatkoztak már midőn az egyesekről az egészre, a fajról a nemre vontak következtetést — mikép ezt a logika sem engedi. És igen valószinű, hogy a természet, mely mindenben a változatost, sokféleséget keresi — itt is talál utat s módot arra, hogyan hozzon be sokféleséget a hasonlatok közé. Már csupán a moszatoknál is többféle a szaporodás módja ; vannak u. m. rajzó spórák (Zoosporen) melyek egész felületükön apró csilló szőrökkel vannak ellátva, melyek sebes mozgásban vannak. Ezen spórák (tenyészszálcsák) : „különböző ideig vannak mozgásban, ezután nyugvásba jőnek, s a rendesen csak rövid ideig tartó nyugvás után csíráznak.“ — „Ez abban áll, hogy egy oldalukon kicsucsorodnak, s ezen kidudorodás aztán a növény szálává nő ki.“ . . . Mennyire különböznek ezen tenyészszálcsák a harasztféléknél : equisetum telmataja, gymnogramma, pteris, doodia, nitella, chara, pellia, haplomitrium, fegetella stb. stb. ezeket szépen leírta, s rajzolta Dr. Hermann Schacht: „Die spermatozoiden im Pflanzenreichhez. munkájában .... s ezek parányiságát, életét, rendeltetését felgondolva . . . elbámul az ember ezen microcosmos titkain .... mindinkább meggyőződik, hogy a milliárd csillagok, égitestek csak ilyforma parányok a mikrokosmosban és újonnan eszébe jut ama régi furcsa bölcselet : „minél többet tudunk, annál inkább belátjuk, hogy semmit sem tudunk.“ Becses dolgozat a kir. term. tud. társulat köz- lönyének ezen V ik kötetében : „A természettudományok ókori története“ — Papp Mártontól. Az emberi nem története nagyrészt nem más mint a tévelyek története : különbség a politikai s természettudományi tévelyek folyama és fejlődése közt, legfelebb csak az, hogy ez utóbbi tévelyeket hamarább belátjuk és kiigazítjuk. „Az ős hajdan kornak a természetrőli ismeretei rejtélyesek, homályba burkoltak, mesések, úgyszólva álmok , s jóllehet a legrégibb népek közt , hiteles feljegyzések alapján a hinduk, egyptoraiak, babylonok, chaldeaiak, chinaiak és phoeniciaiak erőműtani, csillagászati ismereteikről nevezetesek valának, mégis megelégedtek azzal, hogy élvezték a természet gazdag adományait, felhasználták erőit, anélkül, hogy az okokat közelebbről fürkészték volna“ — mondja a szerző. De nem is lehet kívánnunk, hogy az ókor tudósai kellőleg értesülve lettek volna p. p a csillagok távolságáról, nagyságáról, viszonyairól stb. ha egyszer nem bírtak ezek vizsgálásához és jelöléséhez kellő eszközökkel. Ipar és tudományosság, oly szoros összefüggésben van, miszerint bár gyakran utat mutatott a tudományosság az iparnak, mert hiszen útmutatás nélkül nem haladhat előbbre, soha sem maradt adós az ipar, mert oly eszközöket adott a tudományos fők kezeibe, melyekkel új világokat fedezhettek fel a csillagokban és sejtekben és határozottan megmérlegelhették a mágnes, villany mozgalmait, erőfokozatait, a hőfokozatok, a vegyrokonság és idegenkedés fokozatait stb. és behatolhattak a természettan és élettan titkaiba. „A mi a görögök természettani történetét illeti, mondja szerző, szembetűnő abban a mértani irány. A görög tudományosság kora 524—336 Kr. e. esik Solontól II. Sándorig. E korban a bölcsészet vitte a főszerepet. . . . Költői képekkel teljesek a bölcsészeti s természeti kutatások“ stb. stb. Pythagorasról megjegyzi hogy : „tudomásával birt annak, hogy a hold sötét test, s a napnak teke alakja van, ismerte az égitestek pályafutásában létező öszhangzatot — a földnek ferde állását és forgását, melyen a világosság és árny egyenlő arányban van felosztva. Kitudta azt is, hogy az égi testekben két egymással ellenkező erő rejlik, mely görbe irányú haladást idéz elő.“ „Democritos minden távcső nélkül megmondta, hogy a téjút, csillagok milliárjainak halmazából áll. A világ keletkezését végetlen számú oszthatlan parányok (atom) örök mozgásából magyarázta, melyek egymástól alakhelyzet s rendben különbözvén, mozgásuk által a határtalan térben ismét összecsatolódtak.“ Ezen messze előrehatoló bölcseséggel szemben azonban sajnosan tapasztaljuk, hogy a legközönségesebb tények, viszonyok stb. minő a föld forgása, a napközi viszonya stb. még mai nap sem elég népszerűek. Hiányzanak elemi iskoláinkban azon rajzok, eszközök, tekék, „glóbusok“ melyek ezekről tiszta határozott fogalmat adhatnának a nép gyermekeinek , és kérdezzük meg csak őket később korukban, midőn már önfejűkkel gondolkoznak: hiszik-e hogy a föld forog ? Rendesen azt felelik : „elégszer elnéztem a csillagos eget, hogy fordul — látom a napot holdat, hogy jön megy — de soha sem láttam hogy a föld fordulna, nem is hiszem, hogy ki nem ömlenék a víz a kútból stb. Bármennyire előre hatoltak a bölcsek egy vagy más irányon, még Plinius megmondta,hogy egyiken sem hatolhat nagyon előre a természet ismeretében, ki az egészet nem ismeri s igy távol maradtak a jelenkor mindent felkaroló nézpontjától. Segédkezet nyújt p. o. az atomok viszonyainak kiismeréséhez az égi testek viszonyainak kiismerése, mert a vonz és taszító erők törvénye itt és ott egy és ugyanaz. így távol voltak ezeknek ama szabatos formulázásától mikép azt Dr. Balogh Kálmán: „Az ember és e 11 a na“ cz. munkájában olvashatjuk: „Róma saját védelmével s diadalaival lévén elfoglalva nem sokat gondolt az értelem kiművelésével , a patrícius felfuvalkodottságában, a plebejus nyomorában megvetéssel viseltetett minden iránt mi nem volt erő és hatalom.“ . . . Azt pedig hogy az erő és hatalom csak értelem által tartható fel, hogy a legnagyobb hatalom az értelmes nép és nemzet, hogy a fegyveres küzdelmekben végre is az értelmesebb győz — csak a későbbkor története tanította meg az emberi nemnek. (Annak t. i. a ki meg akarta tanulni. Szerk.) Szerző elősorolja Róma nevezetesebb íróit : ki mit tudott ? Ki terjekszedik a hindukra, chinaiakra, zsidókra ; elősorolja a görög bölcsek fogalmait a természet tüneményeiről, erőműtanról, hangtanról, villanyról stb. Archimedes víznyugtanát, mértanát stb. részletesebben ismerteti. Erős vonásokkal rajzolja Róma s népének főfoglalkozását. „A világhódító Róma , mely nem tudott hóditásvágyából kiábrándulni, nem birt a természet birodalmába behatolni, s míg idegen népek elé véres betűkkel irt dracoi törvényeket szabott, sejtelme sem volt azon örök maradandó törvényekről, melyek a természet változhatlan rendében az ember közös, mulékony törvényei felett állanak.“ . . . Végre Turgot ama mély értelmű szavaival zárja be czikkét: „Sok tévedés, sok babonaság, szörnyű csalódások bélyegzik az emberi nem lépteit. Azonban a vélemények és tévedések e lassú haladásában, melylyel egymást űzik, — úgy látszik, mintha amaz első levelek, ama hüvelyek, melyet a természet a növények támadó csirájának adott, ezeknél előbb bújnának ki a földből, azután elszáradnak az uj hüvelyek támadtakor, miglen végre az egész előállván, virágokkal és gyümölcsökkel koronáztatik meg az igazság késedelmező képe.“ A kir. magyar term. tudományi társulat közlönyének ezen (V-ik) kötetéből még csak két czikket említünk fel: „A tokaji bor utóerjedésének meggátlásáról“ Preisz M. úrtól , és egy bizottmányi munkálatot : „A haltenyésztés ügyében.“ Az előbbemre csak azt jegyezzük meg, hogy nem hozzuk kétségbe,miszerint a tokaji bor szokásos erjedése, az azt okozó növényzet vagy erőképesség kiölése által elérhető. Ezen erjedés azonban, ahányszor bekövetkezik azimiazor magasb fokára emeli a tokaji bort sejt tökélyeinek , miszerint ezen előléptetési képesség gátoltatik meg az erjedés korlátolása által---- így azon kérdés : lehet-e meggátolni ezen erjedéseket, anélkül hogy a bor értékének fokozódását korlátolnánk ? még mindig függőben marad. Az utóbbi czikkben közzététetik a m. kir. helytartótanács leirata a m. kir. term. tud. társulatnak, melyben ez felszólittatik : „tenne beható vizsgálatokat a halcsökkenés (a halak létszámának csökkenése) valószínű okainak s azok elhárítási módjainak kifejtése mellett — és alapos s gyakorlatilag kivihető javaslatot az iránt : mi módon lehetne az igen megfogyatkozott haltenyészetet hazánk folyóiban s tavaiban termékenyebbé tenni.“ stb. Ezen leiratra 1865. márt. 21-én felküldetett a megbízott választmány véleménye — és „A halpusztitás meggátlására szolgáló közigazgatási rendszabályok alapvonalai.“ Kriesch és Margó tanár urak ezer ezer frt. útiköltséggel külföldre küldettek ezen hasznos gazdászati iparág tanulmányozása végett. Európa nyugati s északi államaiban seregestől támadnak a haltenyészdék. Francziaország sikerrel megy elől a folyamok benépesítésének nagy munkájában, a „tógazdaság“ Angliában nagyszerű jövedelmeket kezd adni. .. Nálunk egykor több hal volt a Tiszában mint Európa bármely folyójában. Ily népesek voltak a tavak országszerte. ... az előzmények, a helyzet tehát kedvező é s remélhető, hogy az eredmény sem fog elmaradni, ha ezen országos jövedelmi forrás ügyét a magas kormány is felkarolja.