A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-21 / 217. szám
részi adók, mint : a szegény adó (poors rate, a dolog és szegény házi adó, a fegyház adó, a constablerek adója, az ut,i adó, a világítási és éjjeli örök adója, melyek mind többnyire a szegényadó alapján rendeztetnek. — Külön alapokon ismét a templomi adó, a temető adó, a csatorna adó stb. — Aztán jönnek az egyetemes városi adók, mint : a városi adó (borough rate) a rendőrségi adó, a tébolydás adó, és a general district rate, mely a közérdekű beruházások u. m. közkertek, vízvezetékek, nyilvános fürdők és kutak, közórák, közegésségi intézetek stb. fedezésére szolgál, helyről helyre változó tartalommal. Végződik végre az angol adók lajstroma a hasonló módon alosztályozott megyei adókkal, melyek elseje ismét az általános megyei adó (county rate.) Ezt csak azért hoztam fel részletezve, hogy ezáltal bebizonyítsam, miszerint ilyes általam nem ajánlott, a végletekig keresztülvitt decentralisatio mellett is lehetséges rend és haladás ; — rend, mely annál értékesebb, mert csakis a legátalánosabb szabadságon alapszik. Meglepő, hogy ezen rendszer, legalább részben, Pest városában már gyakorlatban van, — bárha csak csonkán. Ily különös adónemet képeznek a csatornaépítési s követési járulékok , az intézetek és alapítványok s a gyámi hivatal külön kezelése, különös budgettel , valamint azon rendszabály, hogy az engedélyi díjak és bírságok részben egyenesen a jótékony intézeteknek vannak átengedve. Ami csekély mértékben életbe léptetve már üdvösnek mutatkozott, igyekezzék azt a város átalánosítani mindenütt, hol azt hasonló okok ajánlatossá teszik ! Mindennek alkalmazása hazai viszonyainkra, anyagi erőnkre és alkotmányos institutióinkra, sok meggondolást és nem kevés munkát igényel. De szabad-e a fáradságtól visszariadd ? Eddig bajunk mindig az volt, hogy nem volt tér, hol teljes erőnkkel működnünk lehetett volna ; ha ez most jobbra fordul, szabad lesz-e erőnket kimélni ? A fő nehézség abban áll, a kivetésnek igazságos alapját találni fel. Ezt röviden itt kimutatnom nem lehet, mert ajánlott rendszerem szerint e kivetési alap maga is minden alkalommal változik. Más lesz p templomépítéseknél, hol a confessiokat kellene tekintetbe venni, más a jótékony idézetek, vagy fényűzési s művészeti kiadásoknál, melyek fedezésére nem szabad nyúlnunk a szegényebbek filléreihez , más ismét a közhasznú utaknál és közintézeteknél, újra más ott, hol, mint gátak és faültetéseknél, leginkább csak egyes vidék van érdekelve, és így tovább. De szükséges, hogy mindezen intézkedések amennyiben egyesek vagy egyesületek által keresztül nem vihetők, a megye tekintélyétől támgatva léptessenek életbe, nehogy a nemzet százada mögött még jobban elmaradjon, mintsem ez a mostoha körülmények folytán történt. Ha keressük a helyes adókulcsokat, meg is fogjuk azokat találni , és ha a municipium bírni fogja fentebbiekben kifejtett befolyását az adók kezelésénél, lehetetlen,hogy ne bírjon oly alapos ismerettel az egyesek úgy mint a községeknek valódi adóképességéről, hogy annak alapján, maga az élet ki ne fejtené a legjobb kivetési módszereket. Megyékben egy jó kataster és telekadó, városokban helyesen megállapított jövedelmi s személyes kereseti úgymint házbér adó,mindig a legjobb szolgálatokat fogja e tekintetben nyújtani. — Ami nehéz, az csak a kezdet, kezdenünk pedig végre is kell. Csak,ha az ország állami, nem kevésbé mint municipális és községi adószervezetében rendezett állapotokkal bizand, csak ha financziáinak minden ága rendes virulásnak indult , csak akkor, mondom, lesz Magyarország területi épsége, függetlensége, alkotmánya, szabadsága, élete és jövője" kellően biztosítva. Isten adja úgy legyen! B. Ka a s Ivár. Mozgalmak Keleten. A „N. fr. Pr.“ párisi levelezőjétől, ki, mint mondja, nem közönséges forrásból merít, a Keleten készülő dolgok jelentőségéről és a napóleoni politikának ezzel szorosan egybefüggő legutóbbi fordulatáról közleményt vesz, mely a tudósítónk előtt még ismeretlen volt Lavalette féle körjegyzékre érdekes világot vet. A levelező azon nézetből indul ki, hogy kizárólag a Tuilleriák politikájának műve, ha a keleti kérdés már ma, korábban, mint a legjobban értesült diplomatiai körök sejtették, oly fenyegetőleg megoldása elé megy. Azt írja : „A poroszok fényes, eredményeiben példátlan hadjárata a franczia nép öntudatát mélyen sértette. Francziaország mint katonai állam már ma második sorba látja magát helyezve és csak nehezen tudja felejteni, hogy gyöngéden tett kárpótlási követelései Berlinben oly durván visszautasítottak. Egész Francziaországban, minden kabinetben azt súgják egymás fülébe : Napóleon kápráztató fogásai lejárták magukat, ő Bismarktól egyenesen rászedetett . Ezen nézet azonban igen téves. A porosz miniszterelnök minden pillanatban kész volt a Napóleonnak Biarritzban kilátásba helyezett kárpótlást megadni , de ezen kárpótlások csak az akkor Bismarck által kifejezett és Napóleon által jóváhagyott programmra vonatkoztak, mint azt a császár Drouin de Lluyshoz intézett jun. 11-ki levelében fejtegette. De ezen programm az események menete által igen is modificáltatott. Annak határai a minden ponton győzelmesen előrenyomuló porosz ezredek által áthágattak és látva a nagy porosz eredményeket, Francziaország már nem érhető be Saarbrücken és Luxemburggal. Midőn Drouin de Lhuys Berlinben kijelentette, hogy ha kárpótlásról van szó, Francziaországnak többet kell kapnia,és a rajnai kérdést érintette. Benedetti Párisba sietett, hogy a császárnak a Németországban alakult viszonyok képét feltárja. Ö a császárnak kifejtette, hogy a ma még szétroncsolt Németország , melynek egyes részei csak kényszerítve és akaratlanul követik a porosz vezényletet, melynek lakosai területi sajátságaikban még hosszú időre vannak védve a porosz uttazás ellen, és melynek ellenében Poroszországnak még jó ideig nehéz állása lesz — hogy ezen egyenetlennek és közönyösnek tartott Németország azon pillanatban, midőn egy franczia katona a Rajna felé indulna, mint egy ember kelne föl, és hogy a Francziaországgal való háború lángjából egész Németország egysége phönixként állna elő. Napóleon ki Németországot, hol annyi ideig élt, jobban ismeri és helyesebben ítéli meg, mint bármely minisztere, Benedetti fejtegetése által annál inkább is meg volt lepetve, miután a tényállás saját felfogásával egyezett. Ő nem utasította el Benedetti következtetését, hogy egy német felkeléssel szemben Francziaország győzelme még sincs oly föltétlenül biztosítva, és hogy mily aggasztó következményű volna csak egyetlen egy Németországban veszített csata a napóleoni dynastia további fenmaradására. E szerint Drouin de Lhuys és kárpótlási politikája a „Moniteur“-ben ünnepélyesen megha- szudtoltatott és a Tuileriák kabinetje félhivatalos közlönyei által értésül adta, hogy egy jelentékeny kárpótlásnak elébe teszi a német nemzet barátságát. Azonban ezen megfontolás nem a francziaországi közvéleményé, mely a democratikus, urlanista és legitimista sajtó befolyása alatt napról napral harcziasabbá lön. S valóban, minél harcziasabb hangulat keltetett, annál élsebbé vált a kormányra nézve az alternatíva: vagy reformokat benn vagy háborút künn, mely a császárságot megrendíthetné. Hogy nemzetgazdászati és társadalmi reformok nem elégségesek az országban, nem tagadja a császár , de másrészt uralmát nem találja eléggé megszilárdítva, hogy „az építményt megkoronázza.“ Olaszországtól a custozzai és lissai vereségek után nem lehetett valamire való kárpótlást kicsikarni. Valóban, a helyzet majdnem kétségbeejtő : egy háború az első vereség után a trónt veszélyeztetheti, belső reformok a forradalmat idézhetik elő, ehhez járul Mexico, mely Francziaországnak 100,000 katonájába és 700 milliójába kerül, és most példátlan, Francziaországot Amerika előtt mélyen megalázó fiascoval végződik. Mi marad egyéb hátra, mint a keleti kérdésnél segélyt keresni ? S valóban ez mutatkozik egyedüli villámhárítónak a villanyossággal megtelt hangulat felfogására. Különben téves volna azt hinni, hogy a dolog rögtönözve idéztetett elő. Az akna, mely keleten felgyűl, már rég rakatott, és már a német háború kezdete előtt meg voltak állapítva a főbb vonalak Franczia-, Orosz- és Poroszország közt a keleti kérdés végrehajtását illetőleg, és ezen megállapítás első gyümölcse hohenzol Zerni Károly bg beiktatása volt Bukarestben, melynek jelentősége a keleti események további fejlése által mindinkább előtérbe fog nyomulni. De lehet-e kedvezőbb alkalom a keleti bonyodalmak megoldására ? Lengyelország mozdulatlanul le van sújtva, Poroszország ürügyet keres Németország szabadelvű szervezésének halogatására, és Ausztria meggyöngitve és ziláltan állva, még nem állította helyre bensejében a békét.......“ Az „Agence Havas“ sept. - ról Athénből érdekes tudósításokat vesz, melyek szerint György király a védhatalmak egy küldöttségéhez intézett válasza az izgatottságot a crétai fölkelést illetőleg csak fokozta. A király azt mondá : „Törökország a szerződések megsértése által a keresztyén lakosságot fölkelésre ingerelte; mi engem illet, nem tilthatom alattvalóimnak, hogy a szerencsétlenségben testvéreiknek ne legyenek segítségükre ; ha tehetném is, nem tudnám soha elfelejteni, hogy nemcsak Görögországnak, de az összes helléneknek is királya vanok. Inkább hogy sem a rám rótt kötelességeket félreismerném, visszatérnék Dániába. Elejétől fogva, midőn a crétai mozgalom kitört, kijelentettem semlegességünket és meghagytam alattvalóimnak, hogy legális figyelemmel viseltessenek a szerződések iránt. Ezalatt Törökország ugyanazon szerződéseket a keresztényekkel való bánásmódot illetőleg megszegte ; ennek folytán sem engem, sem a görögöket nem lehet az eseményekért felelőssé tenni.“ Egy nappal előbb, mielőtt György király ezen pánhellen nyilatkozványt tette, sept. 5 -én, a görög minisztérium memorandumot intézett a három védhatalomhoz, melyben történetileg, kimerítően kifejteni iparkodik, miszerint a porta évek óta minden a raják védelmére megállapított szerződéseket megsért és különösen a candiai kérdésben igazságtalanságban van. Az epirusiak egy küldöttsége a nagyhatalmak képviselőinek következő feliratot nyújtotta át Corfuban: Excellentiád ! Oly emberek, kik pillanatról pillanatra várhatják, hogy a törökök vak fanatismusának esnek áldozatul, járulnak ma excellentiád elé, hogy azon magas uralkodó kegyéért és irgalmáért esedezzenek, kinek képviselője excellentiád. Családainkat és mi becseset e földön bírunk, zsarnokaink boszujának átengedve, jöttünk ide Epirusból, hogy húszezer szerencsétlen polgártársunk és testvérünk nevében azon hatalmas fejedelemnek védelmeért könyörögjünk, kinek képviselője excellentiád. Ha a polgárisult népek emberi érzete sehol sem tűri a rabszolga kereskedést, valjon Európa uralkodói fogják e tűrni a szerződések félrevetését, a durvaságot, számkivetést, zsarolásokat és a török kormány vak dühét a szegény keresztyének ellen, mi sokkal roszabb még az embertelen rabszolga kereskedésnél ? Mi nem hiszszük. Minthogy továbbra nem viselhetjük a gyűlölt török jármot, kérjük exellenitádat, kormányának az epirusi görögök vigasztalan helyzetét ecsetelni, kik mindnyájan azon egy vágyakozó óhajjal vannak,hogy az elviselhetlen török jármot lerázhassák és testvéreikkel , a szabad Görögország görögeivel az egyesülést végrehajtva lássák, mielőtt Epirus mezőségei újból görög vérrel befestve lesznek. Corfu, aug. 17. 1866. Lavalette franczia ideiglenes külügyminiszter körsürgönye a császár diplomatái ügynökeihez. Páris, sept. 16. Uram császári kormánya nem halaszthatja tovább érzelme kifejezését a Németországon történt események felett. Moustier úr még egy ideig távol lévén, ő felsége nekem parancsolta meg, hogy megmagyarázzam diplomatiai ügynökeinek az indokokat, melyek politikáját vezetik. A háború, mely Európa déli és közép részében összerombolta a szövetséget, és véglegesen alakította az olasz nemzetiséget. Poroszország, melynek határai tovább terjedtek a győzelem által, uralga Rajna jobb partján. Ausztria elvesztette Velenczét, és el van választva Németországtól. E jelentékeny változásokkal szemben, minden államban feltámad felelőssége érzete; mindenik azt kérdezi, mi lesz hordereje a közelebbről kötött békének, mi befolyása lesz az európai ügyekre és minden hatalmasság nemzetközi viszonyaira ? Francziaországban a közvélemény fel van indulva. Bizonytalanul ingadozik az öröm között, hogy az 1815-ki szerződések szétromboltattak, és a félelem között, hogy Poroszország túlságos növekedést nyer ; továbbá a béke fentartásának óhajtása, s a remény között, hogy háború által területi nagyobbodást lehetne nyerni. Örvend Olaszország teljes felszabadításának, de biztosítva akar lenni a veszélyek ellen, melyek a szatyát fenyegethetik. A lelkeket elfogott nyugtalanság, mely a külföldre is elhat, kötelezi a kormányt tisztán megmondani, hogy mily szempontból nézi a dolgokat. Francziaországnak nem lehet kétszínű politikája. Ha érdekei és ereje meg van támadva a Németországon történt jelentékeny változások által, azt őszintén be kell vallania és megragadnia a szükséges rendszabályokat bátorléte biztosítására. Ha semmit sem veszít a történt átalakulásokkal, ki kell azt őszintén nyilatkoztatnia és ellenállani a túlzó nagyításoknak, melyek a nemzetközi féltékenységeket felkeltve, kitérítenék a rendes útról, melyet követnie kell. A bizonytalanságok eloszlatása és a meggyőződések megnyugtatása végett, szembe kell nézni a múlttal a mint az volt, és a jelennel a mint az mutatkozik. A múltban mit látunk? 1815. után a szent szövetség egyesített Francziaország ellen minden népet az Uráltól fogva a Rajnáig. A német szövetség Poroszországgal és Ausztriával együtt 80 millió lelket számlált ; Luxenburgtól Triestig, a balti tengertől Triestig terjedt és minket egy vas kerítéssel környezett, mely öt szövetségi várra támaszkodott ; a mi stratégiai állásunk a legügyesebbb területi combinatiókkal volt lelánczolva. A legcsekélyebb nehézség, mely akár Hollandiával, akár Poroszországgal a Moselnél, Németországgal a Rajnánál, Ausztriával Tyrolban támadt volna , az egész szövetség összes erejét felköltötte volna ellenünk. Az osztrák Németország, mely megtámadhatatlan az Etschnél, kellő pillanatban az Alpokig nyomulhatott elő. A porosz Németországnak a Rajna mellett előcsapatát képezik azok a másodrendű államok, melyeket örökös izgatottságban tart a politikai átalakulás vágya, és amelyek hajlandók Francziaországot az ő tételök és óhajtásaik ellenségének tartani. Spanyolországot kivéve, semmi lehetőség se volt, hogy a continensen valakivel szövetséget köthettünk volna. Olaszország szétdarabolt s tehetetlen volt, nem jöhetett számítás alá mint nemzet. Poroszország nem volt se elég tömör, se eléggé független, hogy hagyományaiból kibontakozzék. Ausztria sokkal inkábbtörekedett megtartani olaszországi birtokait, hogy semlvelünk bensőleg egyesülhetett volna. A hosszas béke kétségenkívül elfeledtette a területi felosztás és e szövetségek veszélyeit, mert csak akkor tűntek föl rémítőleg, midőn a háború kiütött. De ezt a szánandó biztonságot Francziaország sokszor a világban való szerepe feladásával eszközölte ki. Tagadhatatlan, hogy negyven év alatt mindig készen s ellenségkép maga előtt találta a három éjszaki nagyhatalmasságot, kiket a közös vereségek és győzelmek emléke, a kormányelvek hasonlatossága, a mi szabadszellemű és polgárosító működésünk iránti bizalmatlanság egyesített. És ha most az átalakított Európa jövőjét vizsgáljuk, mily biztosítékot nyújt ez Francziaországnak és a világ békéjének ? A három éjszaki udvar szövetsége szét van törve. Az Európát kormányozó új elv a szövetkezés szabadsága. Valamennyi nagyhatalmasság teljesen visszanyerte függetlenségét és hogy rendes fejlődése útján haladhat. A megnagyobbodott jövőre minden solidaritástól ment Poroszország biztosítja Németország függetlenségét. Francziaországra nem vet árnyat. Ez, büszke csodálatos egységére, szétronthatlan nemzetiségére, az egyesülés műve ellen nem fog küzdeni, és nem sajnálkozik a felett, miután ama nemzetiségi elvek alapján ment végbe, melyeket maga is képvisel és a népekkel szemben védelmez. Midelyest Németország nemzetiségi érzülete meg van nyugtatva, eltűnik nyugtalansága, megszűnik ellenségeskedése. Midőn Francziaországot utánozza , oly lépést tesz , mely hozzánk közelebb hozza, de semmi esetre sem távolítja el. Délen Olaszország, melynek hazafisága még a hosszas szolgaság által sem nyomathatott el, birtokába jutott nemzeti nagysága minden elemeinek. Létele alaposan megváltoztatja Európa politikai feltételeit , azonban megfontolatlan érzékenykedések , átmeneti igazságtalanságok daczára mégis közelebb hozzák eszméi, elvei és érdekei azon nemzethez, mely vérét ontotta függetlenségének kiküzdéséért. A pápai trón érdekei a sept. 15-iki szerződés által biztosítva vannak. E conventio legalisan keresztül fog vitetni. Miután a császár csapatait Rómából visszavonta volna, hátrahagyja ott a szatya biztonságának kezességéül Francziaország pártfogását. A keleti úgy mint a középtengeren másod rangú tengerészetek emelkednek, melyek kedvezőek a tengerek biztosságára nézve. Ausztria, olasz és német gondjaitól megmenekülve, erejét nem fogja többé gyümölcstelen versenygésekre pazarolni, hanem öszpontositja azt Europa keletén és igy még mindig 35 millió lélekből álló hatalmat képezve, sem ellenséges- TÁRCZA. Így sár o s le zárt (élettörténete, levelezései stb. kiadja Szokoly V. 1 fő füzet.) (K. L.) A levelezések Párisból 1851. évvégével kezdődnek Szutsics Amália k. a. hoz Pestre, ki M. L. leveleit, eltette, s gondosan őrizte , kiadás végett — mit a jó öreg 1858-ban megtudván igy irt : „íme, most az unokahugok legjobbika arra adja magát, hogy az én karczolásaimat eltegye, megmutatandó a világnak 1öz mily lelkiszegény (?) száraz, üres, prózai incorrect iró volt az ő nagybátyja, szor, hogy a magyar tudós társaság ily gyámoltalanokat is számított levelezői közé.“ „Természetesen, helyesen jön a nevezett tudós társaság, hogy őt nagy szerencsétlensége után tagjai sorából kitörölte holttá nyilvánította“ — folytatja. Erre azonban Toldy Ferencz ur az illetőknek azon felvilágosítást adta, hogy az elitélt vagy száműzött akadémikusok neveit a felsőbb hatóság hagyatta ki. A levelek nagy része Szutsics Amália k. a. hoz, Mészáros Antal úrhoz, gróf Batthyány Lajos özvegyéhez, Vukovics Sebőhöz, Ludvigh Jánoshoz szól, telve az ő ismert jó humorával a balsors minden változatai közt- 1852 év elején ugyanis már Jerseyből írja le Jersey lakását és életét : „ez reggel 8 órakor kezdődik mondja, egyelőre mosakodás, török papucs stb. s erre az exeffendi a terembe megy; barátja (Katona M. ezredes) kávét hoz, megtekinti a naptárt : mikor lép be az apály ? stb. 11 óra a második reggelizés ideje — olvasás, levélírás — 8 órakor szabadba megy, apálykor a hullámok tövében a kavicsos tenger fenekén sétál, kagylókat szed s megint eldobálja.“ ... A fürdési időszakban : „6 órakor üdvözlöm már a zephyrt, hétkor a sós habok közé rohanok, nyolczkor magam előtt egy findzsa mokkával és rzámban nargiléval visszaemlékezem az országra, hol hajdan Mdás uralkodott, s hol én törökké lettem, (Kiutahiában) kilencz órakor már egészen kész „memoirejaimból„ mosogatom ki a foltokat mely emlékiratoknak halálom után aról kellene szólniok , hogy én semmi egyéb nem voltam, mint csupán becsületes ember." Az angol hölgyekről irja, hogy bár a szobákban a szárazföldön annyira prude ok, hogy rajtuk Salamon énekeinek hatása is megtörne — de vízben, a tengerben csupa Dianák , az Akteonok kik bájaikat meglesik nem változnak szarvasokká, sőt a 19 dik század Zeuxiseinek szívesen szolgálnak mintául , mert ingük a tiszta hullámokon keresztül alig szolgál Isisfátyolul .... ekkor mindent természetesnek találnak, mert a fördözés a házi szemérmeteskedésnek egy kis „abonnement suspenduse.“ M. L. mint 57 éves ember indult neki az amerikai útnak, életmódnak, nem valamely gyönyörű de mégis vigasztaló kilátással, mely azonban nem teljesült .... „Katona Miklós neje nem fog velünk kivándorolni s igy a mezei és kerti munkán kivül a főzés is a mi dolgunk. Gyomrunk és briliáns ruházatunk rövidsége daczára, 500 darab legjelebb facsemetét viszünk, élelmünket egyetlen ételre, ruházatunkat durva (tengerész) öltönydarabokra szállítottuk alá ; a fákból két év múlva jövedelmünk lesz, ha ez nem sikerül, gyümölcskereskedésre adjuk magunkat — tél idején a városban (New York) philosophiis előadásokat nyitok, vagy oktatást egyszerre hat nyelven, e mellett fizöm majd az orvosi gyakorlatot, homoepatice gyógyítván az embereket és állatokat, — — ha lesz 12 hallgatóm vagy patiensem, birbe jövök, gazdag emberré leszek s csak, akkor, de csak akkor láthatlak ismét“ — irja kedves húgához Jerseyből 1853. év tavaszán. De ez még nem elég: „ha 4—6 acre földet vehetek 10 a mfldre innét (New-Yorktól) úgy farmer leszek. Ha nem lehet, akkor a régi rókabőrt kezdem nyúzni t. i. lovagló iskolát állítok, mire ajánlatot tesznek. Ha ez sem sikerül egy házat kérnek ki egy kerttel és „lódoctor“ leszek valamely faluban — vagy ha ez sem, úgy már megmondtam mi leszek“ — irja Vukovicshoz New- Yorkból 1853. sept. 2 án . . . Ennyi mindenféle életmódra készült — és végre mégis oly pályán kereste kenyerét (nevelői) melyre addig nem is gondolt. 1853 év New Jersey Stateben a vasúttól 200 mfldnyire telepedett, barátaival Katona Miklós ezredes és Dénes Lajos kapitánynyal. Egész birtokuk azonban csak 23 acre, miszerint : „a bácskai 75 holdas tótból“ (igy csúfolta magát,) 23 acres yaukee lett : „Tehát van birtokom, tehenem, lovam, malaczom, tyúkom és egy macskám s mondhatom, hogy „otthon vagyok !“. . . . „A föld sem bánáti, sem tiszai, de termő agyagos homok. Eddig (dec. 25.) csak talyigám van és egy lovam , de van 12 tojás tyúkom és egy tehenem, mely 10 szeze tejet ad. A többi mind szegénység és „Lázi bácsi“ (így hívták jó bajtársai) szépen tisztítja az istállót és fej is hébeközbe , fát vágni, mivel 4 h. erdőm is van, kerítést javitni,piaczra járni — ezek a mulatságaim, mivel segédem (Danes), fiatalabb és erősebb lévén nehezebb munkát végez“— Ezen munkák pedig igy osztattak meg — aristocratice : „Nem hiában voltam magyar miniszter, mert a pompát el nem felejthetem környezetemben mivel: lovászom, kocsisom, kertészem ezredes, Katona M. Szakácsom favágóm és mezei munkásom pedig kapitány (Danes) de ha beáll a földi munka ideje, akkor a magyar tábornokra jut a szakácsság kellemetes függelékeivel , mert az itteni némbeli erkölcs noha nagyon tele van bibliai morállal, mégsem hiszi magát elég erősnek három nőtlen férfi körében az ördögnek ellet állhatni.“ Képzelhetni mily alkalmatlan volt ezen sajátságos életmód — kivált midőn következtek a szokásos apró bajok : „Nagyon boszant (mondja 1854 jan. 22-én), hogy tyúkjaim még sem akarnak tojni, bárha igen igen jól megtraktálom őket paprikával, osztriga héjakkal, chinois magvakkal. De még boszantóbb, hogy három ily ifjú (?) legényhez nem akar egyetlen szolgáló sem beszegődni. Itt meg kell az embernek házasodnia, fia azt akarja, hogy szakácsnéja és tehén trabbantja legyen..........Ha elérkezik a mezei munkák ideje, a főzés, fejés, tyúkokra ügyelet és a söprés departamentje nekem jut. . . ügy is lett. De ennek is megvoltak saját örömei: „tyúkjaim eleget tojnak (irja ápril 14-én) s igy a fölöslegest eladom; 12 tojás m. e. 22 p. kr. és három fekete tyúkom ül — s mivel ez engem illet, úgy ismernek hogy két favoritom még sétálni is eljár velem.“ ... így itt april 14-én holott az előtt egy hóval oly szerencsétlenség történt a farméban, melyet részletesen meg kell ismernünk — bár később még jelentékenyebb csapások érték a külgazdaságot. 1854. év mart. 12 én ugyanis igy ír bátyjához: „két havi magam házábani lakás után, Katona Miklós mártius 1-jén, reggel 6 órakor mikor épen mosdásban voltam, belép sápadtan, hogy ég a ház ! Kimegyek és látom, hogy ég, és azt is látom, hogy egy kutágás nélküli rész kút mellett oltani lehetetlen ; azért is hordtunk ki, a mennyit lehetett, de fából lévén a ház, nem sokáig lehetett s igy jószágunknak fele oda égett, a ház pedig le egészen a pinczébe. Mit legjobban fájlalok az, hogy kétezer oltani való csemete, ötszáz gyökeres venyige, háromévi oltása más százötven darab finomabb fa, melyek a pinezében földbe ásvák, félig leégtek, félig megsültek és 750 más gyümölcsfából, melyek közel a házi kertben ásvák el, mindannyi oltóágak veszvék. Ehhez kutahiai emlékeim, magyar pénzeim s több más honi házi bútoraim. Szerencse hogy éjszaka nem történt, mert akkor magunk is beégtünk volna. A tűz a kéményből — a melynek vakolatja, öregsége miatt lyukat hagyott — a gerendát meggyujtotta. Biztosítva volt a ház 600 tallérban, tehát ez föl lesz építve, noha kisebb formában, mivel új házat ha mindjárt fából is, nem lehet azon az áron építeni. Továbbá szerencse, hogy nincs folyó mellette, mert máskép vízözönnek is kellene jönnie, hanem remélhető, hogy a menny kö becsap a fészekbe s igy talán vége lesz a sors csapásainak. Amen.“ Mind e mellett is a belső gazdaság gyarapodott; születtek: három macska, 37 csirke s májusban már 6 kotlós tyúk ült, de a külső gazdaságot nagy csapás érte. „Annyi féreg és annyiféle van itt (ijanul. 27- én) milyeneket soha nem láttam Európában, Dinynyéimnek olyan szent jánosféle fénylő bogarak egyenesen a szivét rágták le ; a búzát lábán kukacz eszi, úgy hogy egész tartományok elvesztették termésüket; a lótetvek milliói a kukoriczát sőt krumplit pusztítják, stb. és mi mindennél kártékonyabb: jul. 14-től sept. 9-ig semmi eső se esett. A csapás súlya csakhamar bekövetkezett: „Oct. elseje óta megköszöntem Dants segédem szolgálatát (írja nov. 20 án), szolgáló leányomat, kit nem illik másnak mint asszonyi segédnek nevezni, nincs miből fizetni, tehát e héten elereszteni — tizenegy havi farmerségem alatt legalább két hóig volt ki reánk mosson — most már ez sincs. Hogy élhessek , kölcsönhöz kellett folyamodnom. Aratásom annyit sem nyújtott a miből 3 hóig élhettem volna. A 25 kamatos kevés segély megmentett az éhségtől, de másra nem használt. Elhatároztam (irja 1855. febr. 17 én) hogy kis birtokomat eladom s élelmemet két kezem munkájával keresem meg, ha nem tudnám azt az én gyönge kopasz fejemmel megtenni.“ Nem is neki való volt az amerikai farmerség. „Belőlem amerikai jellem vagy lelkűlét sohasem fog kifejteni (irta egy év előtt) mert szellemi, ügyviseleti s üzleti irányú gondolkodásom modorával meg nem egyez. A személyes szabadságon kívül minden nehezebb itt, mint Európában — és épen annyira nem több az önzés, önérdeklésés, és más vétek, sőt a vallási fanatizmus is nagyobb, noha, felülről mit sem gondolnak vele.“ Nem is épen kedvező éghajlatot választott a mezei gazdászatra- Oly szélsőségek találkoznak itt, minőket mi — daczára minden panaszainknak, nem ismerünk. Itt ugyanis a tél oly hideg mint nálunk, a nyár pedig forróbb, mert new-yersey ezen része Rómával egyenlő vonal alatt fekszik — és a két szélsőség, még tavaszkor is cserélgeti egymást: „Nagy péntektől kezdve iszonyatos havazás, két napig meleg, utána két napig folytonos eső és orkán volt (irta tavaszkor) melynek ezer ember áldozata lett és mely úgy elöntötte farmomnak egy részét hogy Katona Miklós dolgos segédjével a lá putri lakott mely bedőlt sök ürgeként kiöntettek stb. stb. Nálunk tegnap este (irja 1855. jan. 5-én). volt -1- 501/2 R- meleg és ma reggel van — 9° R. zérus alatt. De még furcsább : Salem városában 42° alatt, tenger mellett az emberek dec. 27 én -j- 21° R. melegnél a tengerben fürödtek és 10 a. (tehát 2 g.) mértfölddel belebb — 17° zérus alatt dideregtek. Farmja elpusztulása után Mészáros Lázár egy később igen megkedvelt családhoz Mitchell Eesquire családjához keblezte magát be , Long Island Fluhing helységébe, hol : „két csinos jó magyar viseletű leányt s ugyanannyi ficzkót oktatott német, latin nyelvre s többféle tudományokra — kiktől csakhamar arany tollat kapott, melyet többször felemitt leveleiben. Itt már nem voltak anyagi gondjai — csak némely segélyforma kölcsön visszafizetésével, melyeket két év alatt csakugyan kifizetett......... Ekkor azonban így kiáltott fel (M. Antalhoz írt levelében) : „ruháimon mindig a zseb volt az, ami legkevesebb javítást igényelt — 8 évi vándorlás ! Va évi parasztság és 2 évi praeceptorság után nem maradt több részemre 10 tallérnál“... Ezzel akarta Californiába menni ... de kegyetlen betegség lepte meg — mely nem hangolta le végképen kedélyét — pedig ez azon betegség kezdete, mely a tengeren keresztül utazás által halálossá fokozódott. 1856 ik jan. 20 án erre vonatkozólag ezt irja kedves húgának : „fél arczomon s homlokomon kiütéseim voltak, melyek miatt hosszas ideig még gondolkodni sem valók képes, s melyek szépségemnek nagy ártalmára valának“ stb. „Mindig gyenge emlékező tehetségem lévén ez most fejbajom miatt még gyengébb“ — mondja később Ez azonban nem akadályozta, hogy növendékeivel körutat tegyen a Niagara zuhataghoz, mely utazásáról jegyzeteket tett s rokonainak ígéri, hogy ezeket még olvasni fogják... Jó rokonai ezen körülményektől is indíttatva 1857 elején lépéseket tettek, egy hazatérhetési engedély kinyerésére. M. L. azonban ehhez nem adta beegyezését. „Mondd, hogy az, ki legfelsőbb parancs ellen cselekedett, s azért holttá tétetett, mondd : miként léphetne fel azon kéréssel, hogy bocsássanak meg neki, mert parancs szerint működött? !“ írja kedves hugának. Genfbe, Puky Miklós nyomdájában keresett és talált neki megfelelőbb foglalkozást... de — az oda utazás elszakitá élete fonalát, mit ő előre sejtett. „Hat hó óta kelések általi tisztulásom — ha tisztulás és mire ? mindegyre tart — s igy Európát megfiatalodva láthatom meg, ha látom. Tudtodul adhatom, hogy innen ez utolsóelőtti levelem s az utolsót oktoberben irom, hahogy a sors számításaimra keresztvonást nem tesz. Készakarva mondom, hogy a sors, mert ez egészségi állapotomra vonatkozik, mely mult évi november óta folytonosan éget, szúr, szakgat és alkalmatlankodik, de mindeddig ágyba nem dönthetett. Vérrel alá futott foltok s hasonlók bőrömön, s ezenkívül mindazon betegségek ismétlése sanyargat, melyek életemben valaha meglátogattak.“ így ir kedves húgához 1858. jun. 7-én. Utolsó levelét Vukovicshoz irta október utolsóján. Már előbbeni levelében panaszkodik, hogy hideglelése van, tele van kelésekkel, melyek minden mozgást gátolnak. Ekkor már Angliában volt Teleky Sándor anyósánál Egwoodban hol nov. 16-án bevégezte küzdelemteljes életét. Utolsó órájában Vukovics Sebő és Czecz János barátjai voltak nála. Eltemettetése az oxfordi grófok sírkertjében , nagy Ünnepélylyel ment végbe. Lady Langdale rokonai mellé tétette. Sírverseit a „Hon“ tiszt, olv. közönsége már ismeri.