A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-19 / 215. szám
215-ik sz. Szerda, szeptember 19. guanohivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési dij : díjAn küldve vagy Budapesten hídhoz hord.a egy hónapra ........................ 1 frt 75 fer 6 frt 20 hr. 10 frt 50 kr. La előfizetis az év folytán minden hónapban jegkesdiett , ti ennek bármely napján történik» , mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bennehte»iívo feérwt» beküldőim. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-síi emelet ^Szerkesztő lakása : Országát 18-ik azáai 2-dik emeleti hónapja 1 hónapja negyedik évfolyam lí Beiktatási dij 1 tuutfikvi ilyfció petit sora ... T ki, Sályegdij minden beigtatásért ... Só kar. Terjedelmes, fürdetések t többszöri beiktatás mellett kadvssabb föltételek akit vétetnek fel. — Wyilt-téri !i- hasét,os belit-sorért . . 25 kr, ás előzetes! díj a lap kintié hivataléin* küldendő. (Ferencziek tere ?. **. földszint. 8 lap ssellemi részét illető ódádért kőelem ny a MerkesEtőBoghee vitánendő. Bérmeritetlen levelek ónak ismert keséktől h.gedtatnak el. PEST, SEPTEMOJBitt 18. Politikai Szemle. (II). A „France“, melynek jól értesülő evelezői vannak Bécsben, a következő elvilágosításokat kapta a Magyarország és Ausztria közti kiegyezkedési kérdésben : Az alkudozások alig sem szakadtak be sem fejeztettek , két dolog azonban bizonyos. Tudniillik : Beleredi minisztériuma késznek nyilatkozott Magyarországnak külön minisztériumot engedményezni, az 1848-ks törvényeknek megfelelőleg, de azon reményét fejezte ki, hogy az országgyűlés, — miután azon elégtételt nyerte miként eszméjét Magyarország jogfolytonosságáról valósulva látja — ne késlekednék a mondott törvények revisiójával melyek nagy (?) részben összeférhetlenek a monarchia szilárd existertiájával. A minisztérium egyszersmind elfogadhatónak ismeri el, lényegében, azon törvényjavaslatot, melyet az utóbbi országgyűlés albizottmánya dolgozott, a birodalom közös ügyeinek kezelését illetőleg. Csupán biztosítékokat kíván a hadsereg és birodalmi pénzügyek egységére nézve, minthogy az elhatározás az országgyűléstől függ : biztosítni akarja ezen pontokra nézve az országgyűlés többségét Eddigelé az alkudozások szinte kizárólag elvi kérdések körül forogtak, a személyek kérdése csak mellesleg érintetett.“ Lavalette körirata, Francziaország diplomatiai ügynökeihez végre megjelent. Már szombati szemlénkben figyelmeztettük az olvasót, hogy ezen okirat felvilágosítást fog szolgáltatni a politikai helyzetre. Várakozásunkban nem csalódtunk: Lavalette körsürgönye a napi politika egyik legfontosabb okmánya, Francziaország külpolitikáját illetőleg. A körirat először is azon meggyőződését fejezi ki, „hogy a három északi hatalom coalitiója meg van törve“, mi annyit tesz , hogy Ausztria, Orosz- és Poroszország nem állhatnak többé szövetségben az újkori jog és szabadsági eszmék ellen. Az európai reactio borzasztó phalanxa szét van verve, mely eddig, együttleg, elnyomás által uralkodott a szabadelvű Európa fölött. A körirat kimondja, hogy a „jelenleg uralkodó elv , a szövetségek szabadsága.“ A körjegyzék ezután kijelenti, — mint ez előre köztudomású volt — hogy Francziaország elismeri a bevégzett tényeket mind Német-, mind Olaszországban. „A megnagyobbodott Poroszország biztosítja Németország függetlenségét . Francziaország nem küzdhet az épen most befejezett összeoldási mű ellen, azt nem sajnálhatja és féltékenyül nem tekintheti. Amidőn a nemzetiségi elveket illetőleg Francziaországot utánozza, Németország oly lépést tett, melyet hozzánk közelebb hozza.“ E szerint Franczia- és Németország közelebbi viszonyba lépnek egymással a nemzetiségi elv alapján. Bevégzett tény-e ez már vagy csak óhajtás ? nem tudjuk , de annyit megjegyezhetünk, hogy jelentőséggel bír, ha Francziaország ép a nemzetiségi elvet tekinti kapcsuk és föltételül a közte és Németország közti jó viszonyra nézve. „Olaszország — mint a körirat mondja — közeledett Francziaországhoz ; a septi egyezmény legális módon végrehajtatik.“ Azt hisszük, hogy ezen nyilatkozat Olaszországot, különösen annak római részét nagyon megnyugtatja. A távírda tán nemsokára jelenteni is fogja, hogy a franczia hadcsapatok megkezdették a kivonulást Rómából. A többi aztán önként fog következni, Olaszország egyesülési munkájának érdekében. Ha a pápát ismét megszállja azon magasztos szellem, melyet 1848-ban lelkesítette, Olaszország egy, anélkül, hogy a pápaság erkölcsi tekintélye valamit szenvedne, sőt meggyőződésünk szerint, lelki hatalma sokkal szilárdabb alapra lesz fektetve, mint valaha volt. Igen nevezetes Lavalette köriratának Ausztriára vonatkozó része. „Ausztria, olasz és német gondjaitól megszabadulva, s erejét többé nem fogyasztva gyümölcstelen vetélkedésben, hanem magát Ke- s létén öszpontositva, még mindig 35 milliónyi hatalom, mely Francziaországtól nincs elválasztva, semmiféle ellenségeskedés vagy érdek által.“ Ha ezen passus értelmét jól fogtuk föl, a körjegyzék Ausztriának álláspontot — súlypontot jelöl ki Keleten. Reméljük, hogy ezen intést — végre — fölfogják Bécsben. Ezen intés mellett a körirat Francziaország és Ausztria elsetőleges bensőbb viszonyát is kilátásba helyzi. A körirat azután fölvilágosít, miért nem avatkozhatott Francziaország a közelebb befejezett háborúba. Az erősebben alakult Európa biztosítéka a békének, s ez nem jár veszélylyel vagy kárral Francziaországra nézve. A császár közbenjárói szerepe helyes volt, de a semlegesség megsértése veszélyessé válandott volna a faji gyűlölség miatt. A kormány felfogja az absolut szükségesség által parancsolt annexiókat.“ Végül Francziaországnak ezen békét lehellő külpolitikája daczára, kijelenti a körirat , hogy Francziaországnak is, az utóbbi háború eredményei után meg kell változtatnia fegyverrendszerét. „Az utóbbi háború eredményei, mint szükséges, tüntetik föl a katonai szervezet mulaszthatlan tökéletesítését, mely kötelességét a franczia nemzet nem mulasztja el, s mi senkire nézve sem lehet fenyegetés.“ Összevetve a körjegyzékben mondottakat, eredmény az , hogy Francziaország elismeri a bevégzett tényeket ; mind Német-, mind Olaszország, mind Ausztria irányában fentartja szövetkezési szabadságát jövő eshetőségekre; addig is Francziaországnak először katonailag kell magát szerveznie. Ha a franczia köriratra vonatkozólag a mienktől eltérő nézetekkel fogunk találkozni, alkalmilag azokat is megismertetjük olvasóinkkal. Az Ausztria és Olaszország közti békealkudozások, mai tudósítások szerint, még nincsenek befejezve, sőt azok az adósság kérdése miatt megakadtak volna. Olaszország ragaszkodik az adósságok liquidatioját illetőleg, a zürichi szerződéshez, mint előzethez, míg Ausztria ezt nem akarja megengedni. Olaszország csak Velencze külön adósságát akarja elvállalni. Azt állítják, miként Poroszország kijelentette volna , hogy ha Ausztria az adósságok liquidatioja kérdésében nem alkalmazkodik a zürichi szerződéshez, a prágai békét nem hajtja végre! Észrevételek a közös érdekű viszonyok tárgyalásával foglalkozó országgyűlési alválasztmány munkálatára. XIV. Nem szüntetheti meg végre a létező aggodalmakat azon körülmény sem, miszerint az alválasztmánynak többsége is kimondja , hogy az országnak a közös ügyekre nézve leendő bármely megállapodása tettleg csak akkor léphet életbe, ha az ország alkotmánya egész terjedelmében tettleg vissza lesz állítva, mert az alválasztmány töbségének javaslatában kijelölt államügyeknek, ezen javaslat szerint, mind a törvényhozásban, mind a kormányzatban életbe léptetendő közös elintézése, és kezelése, az ország alkotmányát lényegesen megváltoztatja, és igy ezen államügyek közösségének, s ezzel azok közös kezelése szükségének a pragm. sanctio alapjául elismerése az ország alkotmányának egész terjedelmében leendő állandó visszaállítását, sőt ennek követelését is ehetetlenné teszi. E visszaállítás tehát az ország alkotmányának csak a hozandó új törvények alaki törvényességének megalapítása végett a koronázás előtti rövid időre egész terjedelmében leendő visszaállítását jelentheti, s mint ilyen nem az, amit szó alatt rendszerint értetik, nem nyújtja az ország jogainak és érdekeinek azon biztosítékát, mely abban foglaltatni első tekintetre látszik ; és szabatosabban kifejezve csak azt jelenti, amit a kir. trónbeszéd nyíltan is kimond : hogy az ország több, lényegesen alkotmányos jogainak megszüntetése után, a többi — „a kellőleg átidomított magyar alkotmány“ vissza fog állíttatni. XV. Elismerem , hogy a hazánk sebetsége többi országai között létező viszonyoknak kiegyenlítése jogáldozat nélkül, a létező körülmények között nem reménylhető, amint hogy az alválasztmány kissebbségének javaslata is tartalmaz jogáldozatot ; de sokkal több kelleténél a jogáldozat, melyet az alválasztmány többsége részint egyenesen véleményezve, részint az elismert elvek következményeiben, szándéka ellen, előre elfogadva javasol; sokkal több annál, amit a közös biztonságnak, a monarchiának ennek biztosításával, fentartása igényel, melyre az ország mindig késznek, kötelesnek nyilatkozott, de a melynél többel nem tartozik. A közöttünk, és ő Felsége többi országai között létező viszonyok rendezésére nézve a prag. sanctiot kiindulási pontul az ország elfogadta , de azért nem mondott le azon közjogi elvről , hogy, és épen a pragm. sanctio igaz értelme szerint, a törvényes kapcsot Magyarország és ő Felsége többi országai között, csak a fejedelem közössége , a személyes unió, képezi. E közjogi elvet az 1861. észt. felírások után Magyarországban senki kérdésbe nem veheti; — nem ingatja meg azt azon körülmény sem, hogy az ország ismételt felirásaiban hazánknak, és ő Felsége többi országainak kölcsönös védelmét reánk nézve a pragm. sanctióból folyó kötelességnek elismerte; mert ily kölcsönös védelmi kötelezettség külön fejedelmek alatt álló független államok között is fennállhat, s a történelem tanúsítása szerint létezett is. Ezen jogalapot sem őfelsége többi országaiban későbben aetregált alkotmányosság, sem ezen országoknak a német szövetség iránti viszonyaikban legközelebb történt változás nem szüntethette meg. Magyarországnak azonban most is joga van tenni azt, amit őseink 1723. évben a pragm. sanctio elfogadásakor tettek; joga van a közbiztonságra vonatkozó kötelezettségeit, szabatosabban meghatározni, azok teljesítésének módját körülményesebben szabályozni. De mivel ezt tenni joga van— de tenni nem köteles, joga van meghatározni a módot és feltételeket, amelyek alatt ezt tenni hajlandó. Ezen módnak és feltételeknek elfogadására Magyarország, az igaz, ő Felségének többi országait nem kötelezheti, de maga sem kényszerítethetik arra , hogy e tekintetben más módot és feltételeket fogadjon el, mint amelyeket önként elfogadni akar ; s ha ezen mód és feltételek a másik részről nem fogadtatnak el, megmaradand továbbá is az őt megillető jogos téren, a személyes uniónak azon módon, mint ezt eddig jogosan elfoglalta, törvényes terén, mert annak, amit az ország őfelsége többi országai és tartományai s azoknak valódi alkotmányos élete iránti tekintetből, a czélszerűség szempontjából tehet, miként Tisza Kálmán úr is elöl említett értekezésében helyesen megjegyző, átléphetlen határa van ; Magyarország törvényes függetlenségének megőrzése; megóvása annak, hogy Magyarország továbbá is önálló ország maradjon, más birodalom alkatrészévé, tartományává ne váljék; és e határt joga van Magyarországnak megvonni, mert összes jogainak fentartásával lépvén a felséges fejedelmi ház örökös uralkodása alá; czél önmagában, s a pragm. sanctioban foglalt kétoldalú államszerződést az uralkodó házzal saját jólétéért s nem más állami vagy dynaetiai czélok elérhetése végett kötötte. Kis-Igmánd, sept. 7-én 1866. Ghyczy Kálmán juk, s meggondoljuk egyszersmind azt, a mit ama vezénylő kapitánynak elkövetnie kötelessége volna ugyan, de a minek teljesítéséhez hozzáfogni kedvet épen nem mutat. Idő előtti felszólalást nem tartottam soha czélszerűnek; de mikor már valami megélett, mikor az idő jelei komolyan intenek, akkor kiki tegye meg kötelességét a maga helyén, bármi parányi is azon haszon, melyet ezáltal hozni vél. A Bécsben követett régi politika tönkre van silányitva az események hatalma által; mind az teljesült, amit sokan, amit számtalanok — kevesek által gunymosolylyal lenézve — megjövendölni bátorkodtak ; az állam hajója körnelmüleg ki lett téve a vésznek a vész majdnem elnyelte, — egy dens ex machina azonban megmenti azt még egyszer, intő jeléül annak, hogy időt kíván engedni a kormányrúd ügyetlen kezelése következtében beállott károknak helyrehozására; mindenki nyughatlanul várja, mi fog történni, s a parlumánt mentes következménye egy ridiculus más lett, — mert az, hogy a pártok minimumára devalvált conservativ töredék, a maga aegédje alatt követeli a Deák párttal való fusiót, csakugyan nem egyébnek mondható ridiculus musnál. Itt lett volna ismét egyszer ideje, a sors és viszonyok alkalmat nyújtottak arra bőven, hogy bebizonyítsák bizonyos oldalról, miszerint nem személyes, de elvkérdés forog fen , miszerint nem a hivatalos állás az a mi határoz, hanem egyedül azon elv, amelynek alkalmazásától remélhető az állapotok jobbra fordulta. Szomorú talán, de igaz, hogy épen nincsen idő arra, hogy elnyújtózva a hatalom párnáin, mint kisebbség azt mondhassák : még várhatunk , s még kevesebb idő marad most már azon experimentációkra, melyeknek egy fél századon keresztül folytatott czélja az : hazánk közvéleményét megtörni, s a kisebbség járma alá hajtani. Itt az ideje végre annak, hogy azok, akik nem akarnak az ország közvéleménye előtt meghajolni, lelépjenek s másoknak engedjenek helyet, mert most már személyváltozás nem segíthet, egyedül rendszerváltozás, s aki ezt nem akarja átlátni, vagy pedig meggyőződésével öszszeférhetőnek nem tartja, az vonuljon félre, üljön a maga rendszerének romjaira, s onnan csodálja azután kénye kedve szerint a világ, a politikai rendszerek s pártok múlandóságát. Aki nem lát, azt vaknak szokás elnevezni, de a mai rövid látó világban, a félig vak is átláthatja már, hogy oly események után, mineknek a poroszok győzelmei, Németország újjáalakítása és Olaszország egységének állandósítása mondhatók, babérain megnyugodni aligha foghat valaki, sem a szenvedett kárt egykönynyen helyre nem hozhatja, ha csak hozzá nem lát a munkához egész erővel. A porosz kormány évek óta készült, s nálunk mind arról iit sem tudtak, s lenézték s kikaczagták azokat, akik netalán figyelmeztetni merték az illetőket. Az orosz kormány évek óta készíti elő azon Szuver-féle tűzijátékot, melyet a keleti kérdés képében légbe röpíteni készül, s nálunk mit tettek ez alatt? — A reactio kormánya s elve, még elősegítette itt a hazában s a birodalomban az orosz ellenséges befolyás nagyra növekedését, — vagy mi másnak mondható a ruthenek s horvátok izetlen czirógatása, Haynald érsek eltávolítása s a Moses, Kuzmány, Hurbán, Hodzsa és consortes aegidje alatt virágzó pátens, melynek nyomán a hajdani guerilla vezérekből főtisztelendő urak készülnek. Nálunk a melléktekintetek tana uralkodik ; ezek előbbre valók mindennél ;geniális, egészséges eszme úgy látszik már nem is bir megfogantani azon légkörben, melyet a reactió, bizalmatlanság s félszegség alakított oly egészségtelenné. B. Podmaniczky Frigyes: Erre nem sokára a nyugati tartományok Landtagjai is összegyűlnek tartományi ügyeik elintézésére. Mihelyt a kormány kezéhez vette a magyar orsszággyűléstől elfogadott kiegyezkedési javaslatot, a nyugati Landtagok felszólíttatnak delegátusok választására. A választási módszer még nincs meghatározva, a „Presse“ azonban úgy véli, hogy német Landtagoknera lesznek hajlandók más modalitás szerint választani, csak úgy, mint a februári patens elrendelte. (Most csak azon választási mód szerint akarnak választani, mely a német bureaucratiának többségét előre biztosítaná.) Sz é ! 1 kint C Sz 1 h: A szélvész lecsillapodtával, rendesen körültekint a vezénylő kapitány, s meggyőződvén a járművén elkövetett károsítások mibenlétéről, mindenek előtt azon van, hogy jóvátegye mindazt, mit az elemek harcza tönkre silányított ; teszi pedig ezt annál nagyobb szorgossággal és sietséggel, mert hisz a szabad tengeren, távol biztos menhelytöl, mi váratlanul gyorsan érheti hajóját uj veszély, mely aztán elsülyedéssel s igy tehát végenyészettel fenyegethetné azt. Ám rövid szavakba foglaltan mindaz, a mit érezünk, ahányszor hazánk s az osztrák birodalom jelenlegi állását átgondolt) A régi „Presse, mely ezideig legtávolabbról sem akart hitelt adni a magyar minisztérium kinevezésére vonatkozó híreknek, keddi számában újságolja : , Mint halljuk, el van határozva, hogy magyar minisztérium neveztessék ki, s hogy a magyar országgyűlés, oly gyorsan, mit csak lehet, ismét egybehivassék. A magyar municipiumok pénzügyi szervezése, körnős tekintettel Pest városára. in. A törvényhatóság a magyar közjogban és a nemzet közérzületében nem csupán közigazgatási közeg, melynek segélyével a központi kormány saját akaratát végrehajtja, hanem a közhaza egyetemébe foglalt, de saját körén belől önálló és független organismus, tízért a municípiumnak a közönsége, és általános törvényeken belül nemcsak teljes kormányzási szabadsága van, hanem az ugyanazon határok között statutarius azaz törvényhozási joggal is bír. Mint ilyen élő organismusunk életfeltételei közé tartozik az, hogy minden irányban melyben a közélet mozog, minden közigazgatási körben, mely nem közvetlen országos érdekű, saját orgánumokkal bizjon olykép, hogy azok együttvéve világos és összefüggő képét nyújtsák az önkormányzatú testületnek. Ezen alapelvből indulva ki, itt természetesen a minicipiusnak csak pénzügyi szervezetét veszem tárgyalás alá s fogom fejtegetni , miként hiszem azt beillesztendőnek az állam pénzügyek szervezetébe ? Ha valahol, úgy e téren áll az, hogy az elméleti fejtegetések fontosak azon nagy horderejű gyakorlati eredmények miatt, mik azokból következnek — valamint, hogy csupán a gyakorlati életereje képes érdemlegesen megítélni az elméleti okoskodások helyes vagy helytelen voltát. Előttem vezérelvként tűnik fel az, hogy a központi pénzügyi kormány a törvényhatóság kezelése alá köteles bocsátani mindazon állambevételek kezelését, melyeknek természetük megengedi hogy azok az állam kára nélkül,vagy világos hasznára a megye vagy város területén ezek hatóságai intézkedéseinek legyenek alávetve , főn tartván az alapelveknek pénzügyi törvények általi megállapítását s a minisztériumnak az ezer szoros megtartása és a pénzkezelés helyessége feletti szoros ellenőrzését A törvényhatósági terület függetlenségének megszorítása s önkormányzati jogának megtagadása csak ott lehet igazolt, hol a pénzügyi intézmények természete a megyei vagy városi partikularismus zavaró befolyását eltűrni nem képes- Felvilágosító példa e tekintetben a 48. előtti időkből az, hogy míg a direkt adókat a megye szedte be, a só, a bányák és a domaniális jószágok egyenesen a kamarától függtek. Ezekből indulva kivizsgálni fogom főkép azon adónemeket, melyek a divó financziális élet folyományaként a mult évtized alatt hazánkba is behozattak s melyek mellőzhetők többé alig lesznek. Az adózás legfontosabb része Magyarországon kétségkívül a direkt adók 4 neme, mely hazánkban 1862 ben, 33,160,000 ftot jövedelmezett az államnak s ezen felül még a községi terhek túlnyomó részét is viselte körülbelöl 6—7 millió ft erejéig. Ezekre nézve magától értetik, hogy azok nemeit, kulcsát ugyszinte beszedési módjának rendszerét is az országos törvényhozás állapítja meg, mégis a törvényhatóság is e téren találja adóügyi munkálkodása legfontosabb részét. És pedig : 1. 1848. előtt hivatásában feküdt a municípiumnak a direkt adóknak az országgyűlésileg meghatározott adókulcs szerinti felosztása és beszedése. Ezen befolyását amíg alkotmányunk fenáll, a megye gyakorolni fogja.........fentartván mindig az egyéneknek felebbezési, a kormánynak pedig felülvizsgálati jogát, egyes esetekben épúgy mint az egész eljárásra nézve ; az évi rendes számadások helybenhagyását, s a netalán előforduló rendetlenségek vagy rendkívüli cégeknek felsőbb rendelet szerinti elintézését ilyformán a kormány, mely maga is felelős, eléggé biztosítva van az alsóbb hivatalkörök visszaélései ellen, a mint ezt már évszázados tapasztalás bizonyítja, s egyszersmind eléretik a lehető legegyszerűbb pénzügyi organisatio. A nép pedig szabadulva a helyi viszonyokkal ismeretlen s már ezért is gyakran igazságtalan s egyszersmind csak fölfelé felelős kíméletlen hivatalnokseregtől, melynek eljárása csak arra szolgál, hogy a nép érdekét az állam érdekétől mentül inkább elválassza. Én részemről meg vagyok győződve, hogy törvényhatósági kezelés mellett az adókivetés méltányosabb fog lenni, kíméletesebb és mégis hatásosabb eljárású már csak azért is, mert a megyei vagy városi úgymint a községi pótlék ez adókhoz lévén csatolva, minden egyesnek érdekében lesz hogy az adók igazságosan legyenek felosztva és rendesen folyjanak be, az autonóm gazdálkodás nagy költségeinél közvetlen érezvén kiki, hogy a be nem hajtott vagy be nem hajtható adóhiányt így vagy amúgy saját zsebéből kénytelen pótolni. Ezen pótlékról már megjegyeztük, hogy ezt a közgyűlés szabadon határozza meg a minisztérium jóváhagyása mellett, ki az országos érdekek felett őrködni van hivatva.