A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)

1866-09-19 / 215. szám

215-ik sz. Szerda, szeptember 19. guanohivatal : Pest, Ferencziek terén 7. sz. földszint KÖZGAZDÁSZATI NAPILAP. Előfizetési dij : díjA­n küldve vagy Budapesten hídhoz hord.a egy hón­apra ........................ 1 frt 75 fer 6 frt 20 hr. 10 frt 50 kr. La előfizetis az év folytán m­inden hónapban j­egkesdi­ett , ti ennek bármely napján történik­­» , mindenkor a hó első napjától fog számíttatni Minden pénzjárulék bennehte»iívo feérwt» beküldőim. Szerkesztési iroda: Ferencziek tere 7-ik szám 1-síi emelet ^Szerkesztő lakása : Országát 18-ik azáai 2-dik emelet­­i hónapja 1 hónapja negyedik évfolyam lí Beiktatási dij 1 tuutfikvi ilyfció petit sora ... T ki, Sályegdij minden beigtatásért ... Só kar. Terjedelmes, fürdetések t többszöri beiktatás mel­lett kadvssabb föltételek akit vétetnek fel. — Wyilt-téri !i- hasét,os belit-sorért . . 25 kr, ás elő­zetes! díj a lap kintié hivatalé­­in* küldendő. (Ferencziek tere ?. **. földszint. 8 lap ssellemi részét illető ódádért kőe­lem ny a MerkesEtőBoghee vitánendő. Bérmeritetlen levelek ónak ismert keséktől h.gedtatnak el. PEST, SEPTEMOJBitt 18. Politikai Szemle. (II). A „France“, melynek jól értesülő evelezői vannak Bécsben, a következő elvilágosításokat kapta a Magyarország és Ausztria közti kiegyezkedési kérdés­ben : Az alkudozások ali­g sem szakadtak be sem fejeztettek , két dolog azonban bi­zonyos. Tudniillik : Beleredi minisztériuma késznek nyilatkozott Magyarországnak külön minisztériumot engedményezni, az 1848-ks törvényeknek megfelelőleg, de azon reményét fejezte ki, hogy az ország­gyűlés, — miután azon elé­gtételt nyerte miként eszméjét Magyarország jogfolyto­nosságáról valósulva látja — ne késle­kednék a mondott törvények revisiójával melyek nagy (?) részben összeférhetlenek a monarchia szilárd exister­tiájával. A minisztérium egyszersmind elfogadható­nak ismeri el, lényegében, azon törvény­­javaslatot, melyet az utóbbi országgyűlés albizottmánya dolgozott, a birodalom kö­zös ügyeinek kezelését illetőleg. Csupán biztosítékokat kíván a hadsereg és biro­dalmi pénzügyek egységére nézve, minthogy az elhatározás az országgyű­léstől függ : biztosítni a­karja ezen pon­tokra nézve az országgyűlés többségét Eddigelé az alkudozások szinte kizárólag elvi kérdések körül forogtak, a szemé­lyek kérdése csak mellesleg érintetett.“ Lavalette körirata, Francziaország di­plomatiai ügynökeihez végre megjelent. Már szombati szemlénkben figyelmeztet­tük az olvasót, hogy ezen okirat felvilá­gosítást fog szolgáltatni a politikai hely­zetre. Várakozásunkban nem csalódtunk: Lavalette körsürgönye a napi politika egyik legfontosabb okmánya, Francziaor­szág külpolitikáját illetőleg. A körirat először is azon meggyőződé­sét fejezi ki, „hogy a három északi hata­lom coalitiója meg van törve“, mi annyit tesz , h­ogy Ausztria, Orosz- és Poroszor­szág nem állhatnak többé szövetségben az újkori jog és szabadsági eszmék ellen. Az európai reactio borzasztó phalanxa szét van verve, mely eddig, együttleg, elnyomás által uralkodott a szabadelvű Európa fölött. A körirat kimondja, hogy a „jelenleg uralkodó elv , a szövetségek szabadsága.“ A körjegyzék ezután kijelenti, — mint ez előre köztudomású volt — hogy Fran­cziaország elismeri a bevégzett tényeket mind Német-, mind Olaszországban. „A megnagyobbodott Poroszország biztosítja Németország függetlenségét . F­r­a­n­c­z­i­a­­ország nem küzdhet az épen most befejezett összeoldási mű­ ellen, azt nem sajnálhatja és féltékenyül nem tekintheti. A­midőn a nemzetiségi elveket illetőleg Fra­n­cziaországot utá­nozza, Németország oly lépést tett, mely­et hozzánk közelebb hozza.“ E szerint Franczia- és Németország közelebbi viszonyba lépnek egymással a nemzetiségi elv alapján. Bevégzett tény-e ez már vagy csak óhajtás ? nem tudjuk , de annyit megjegyezhetünk, hogy jelentő­séggel bír, ha Francziaország ép a nem­zetiségi elvet tekinti kapcsuk és föltételül a közte és Németország közti jó v­iszony­ra nézve. „Olaszország — mint a körirat mond­ja — közeledett Francziaországhoz ; a septi egyezmény legális módon végrehaj­­tatik.“ Azt hisszük, hogy ezen nyilatko­zat Olaszországot, különösen annak ró­mai részét nagyon megnyugtatja. A táv­írda tán nemsokára jelenteni is fogja, hogy a franczia hadcsapatok megkezdet­ték a kivonulást Rómából. A többi aztán önként fog következni, Olaszország egye­sülési munkájának érdekében. Ha a pápát ismét megszállja azon magasztos szellem, mely­et 1848-ban lelkesítette, Olaszor­szág egy, anélkül, hogy a pápaság erköl­csi tekintélye valamit szenvedne, sőt meg­győződésünk szerint, lelki hatalma sok­kal szilárdabb alapra lesz fektetve, mint valaha volt. Igen nevezetes Lavalette köriratának Ausztriára vonatkozó része. „Ausztria, olasz és német gondjaitól megszabadulva, s erejét többé nem fogyasztva gyümölcs­­telen vetélkedésben, hanem magát Ke- s létén öszpontositva, még mindig 35 milliónyi hatalom, mely Franczia­ország­tól nincs elválasztva, semmiféle ellenségeskedés vagy érdek által.“ Ha ezen passus értelmét jól fogtuk föl, a körjegyzék Ausztriának álláspontot — súlypontot jelöl ki Keleten. Reméljük, hogy ezen intést — végre — fölfogják Bécsben. Ezen intés mellett a körirat Francziaország és Ausztria elsetőleges bensőbb viszonyát is kilátásba helyzi. A körirat azután fölvilágosít, miért nem avatkozhatott Francziaország a közelebb befejezett háborúba. Az erősebben alakult Európa biztosítéka a békének, s ez nem jár veszélylyel vagy kárral Francziaor­­szágra nézve. A csás­zár közbenjárói sze­repe helyes volt, de a semlegesség meg­sértése veszélyessé válandott volna a faji gyűl­öl­s­ég miatt. A kormány felfogja az absolut szükségesség által parancsolt annexiókat.“ Végül Francziaországnak ezen békét lehellő külpolitikája daczára, kijelenti a körirat , hogy Francziaországnak is, az utóbbi háború eredményei után meg kell változtatnia fegyverrendszerét. „Az utób­bi háború eredményei, mint szükséges, tüntetik föl a katonai szervezet mulaszthatlan tökéletesítését, mely kötelességét a franczia nemzet nem mulasztja el, s mi senkire nézve sem lehet fenye­­g­et­és.“ Összevetve a körjegyzékben mondotta­kat, eredmény az , hogy Francziaország elismeri a bevégzett tényeket ; mind Né­met-, mind Olaszország, mind Ausztria irányában fentartja s­zövetkezési szabad­ságát jövő eshetőségekre; addig is Fran­cziaországnak először katonailag kell magát szerveznie. Ha a franczia köriratra vonatkozólag a mienktől eltérő nézetekkel fogunk talál­kozni, alkalmilag azokat is megismertet­jük olvasóinkkal. Az Ausztria és Olaszország közti bé­kealkudozások, mai tudósítások szerint, még nincsenek befejezve, sőt azok az adósság kérdése miatt megakadtak volna. Olaszország ragaszkodik az adósságok liquidatioját illetőleg, a zürichi szerződés­hez, mint előzethez, míg Ausztria ezt nem akarja megengedni. Olaszország csak Ve­­lencze külön adósságát akarja elvállalni. Azt állítják, miként Poroszország kije­lentette volna , hogy ha Ausztria az adósságok liquidatioja kérdésé­ben nem alkalmazkodik a züri­chi szerződéshez, a prágai bé­két nem hajtja végre! Észrevételek a közös érdekű viszonyok tárgyalásával foglalkozó országgyűlési alválasztmány munkálatára. XIV. Nem szüntetheti meg végre a létező ag­godalmakat azon körülmény sem, misze­rint az alválasztmánynak többsége is ki­mondja , hogy az országnak a közös ügyek­re nézve leendő bármely megállapodása tettleg csak akkor léphet életbe, ha az ország alkotmánya egész terjedelmében tettleg vissza lesz állítva, mert az alvá­lasztmány töbségének javaslatában kijelölt államügyeknek, ezen javaslat szerint, mind a törvényhozásban, mind a kormány­zatban életbe léptetendő közös elintézése, és kezelése, az ország alkotmányát lénye­gesen megváltoztatja, és igy ezen állam­­ü­gyek közösségének, s ezzel azok közös kezelése szükségének a pragm. sanctio alapjául elismerése az ország alkotmányá­nak egész terjedelmében leendő állandó visszaállítását, sőt ennek követelését is ehetetle­nné teszi. E visszaállítás tehát az ország alkotmá­nyának csak a hozandó új törvények alaki törvényességének megalapítása végett a koronázás előtti rövid időre egész terje­delmében leendő visszaállítását jelentheti, s mint ilyen nem az, a­mit szó alatt rend­szerint értetik, nem nyújtja az ország jo­gainak és érdekeinek azon biztosítékát, mely abban foglaltatni első tekintetre lát­szik ; és szabatosabban kifejezve csak azt jelenti, a­mit a kir. trónbeszéd nyíltan is kimond : hogy az ország több, lényegesen alkotmányos jogainak megszüntetése után, a többi — „a kellőleg átidomított ma­gyar alkotmány“ vissza fog állíttatni. XV. Elismerem , hogy a hazánk s­e­betsége többi országai között létező viszonyok­nak kiegyenlítése jogáldozat nélkül, a lé­tező körülmény­ek között nem reményl­hető, a­mint hogy az alválasztmány kis­­sebbségének javaslata is tartalmaz jogál­dozatot ; de sokkal több kelleténél a jog­áldozat, melyet az alválasztmány többsé­ge részint egyenesen v­éleményezve, ré­szint az elismert elvek következményei­ben, szándéka ellen, előre elfogadva ja­vasol; sokkal több annál, a­mit a közös biztonságnak, a monarchiának ennek biz­­tosításával, fentartása igényel, melyre az ország mindig késznek, kötelesnek nyi­latkozott, de a melynél többel nem tar­tozik. A közöttünk, és ő Felsége többi or­szágai között létező viszonyok rendezé­sére nézve a prag. sanctiot kiindulási pon­tul az ország elfogadta , de azért nem mondott le azon közjogi elvről , hogy, és épen a pragm. sanctio igaz értelme sze­rint, a törvényes kapcsot Magyarország és ő Felsége többi országai között, csak a fejedelem közössége , a személyes unió, képezi. E közjogi elvet az 1861. észt. felírások után Magyarországban senki kérdésbe nem veheti; — nem ingatja meg azt azon körülmény sem, hogy az ország ismételt felirásaiban hazánknak, és ő Felsége töb­bi országainak kölcsönös védelmét reánk nézve a pragm. sanctióból folyó köteles­ségnek elismerte; mert ily kölcsönös vé­delmi kötelezettség külön fejedelmek alatt álló független államok között is fennáll­hat, s a történelem tanúsítása szerint lé­tezett is. Ezen jogalapot sem ő­felsége többi országaiban későbben aetregált alkotmá­nyosság, sem ezen országoknak a német szövetség iránti viszonyaikban legköze­lebb történt változás nem szüntethette meg. Magyarországnak azonban most is joga van tenni azt, amit őseink 1723. évben a pragm. sanctio elfogadásakor tettek; joga van a közbiztonságra vonatkozó kötele­zettségeit, szabatosabban meghatározni, azok teljesítésének módját körülménye­sebben szabályozni. De mivel ezt tenni joga van— de tenni nem köteles, joga van meghatározni a módot és feltételeket, a­melyek alatt ezt tenni hajlandó. Ezen módnak és feltételeknek elfoga­dására Magyarország, az igaz, ő Felsé­gének többi országait nem kötelezheti, de maga sem kényszerítethetik arra , hogy e tekintetben más módot és feltételeket fogadjon el, mint a­melyeket önként el­fogadni akar ; s ha ezen mód és feltételek a másik részről nem fogadtatnak el, meg­­maradand továbbá is az őt megillető jo­gos téren, a személyes uniónak azon mó­don, mint ezt eddig jogosan elfoglalta, törvényes terén, mert annak, a­mit az or­szág ő­felsége többi országai és tartomá­nyai s azoknak valódi alkotmányos élete iránti tekintetből, a czélszerű­ség szem­pontjából tehet, miként Tisza Kálmán úr is elöl említett értekezésében helyesen megjegyző, átléphetlen határa van ; Ma­gyarország törvényes függetlenségének megőrzése;­­ megóvása annak, hogy Magyarország továbbá is önálló ország maradjon, más birodalom alkatrészévé, tartományává ne váljék; és e határt joga van Magyarországnak megvonni, mert összes jogainak fentartásával lépvén a felséges fejedelmi ház örökös uralkodása alá; czél önmagában, s a pragm. sanctio­­ban foglalt kétoldalú államszerződést az uralkodó házzal saját jólétéért s nem más állami vagy dynaetiai czélok elérhetése végett kötötte. Kis-Igmánd, sept. 7-én 1866. Ghyczy Kálmán­­ juk, s meggondoljuk egyszersmind azt, a mit ama vezénylő kapitánynak elkövetnie kötelessége volna ugyan, de a minek tel­jesítéséhez hozzáfogni kedvet épen nem mutat. Idő előtti felsz­­ólalást nem tartottam so­ha czélszerűnek; de mikor már valami megél­ett, mikor az idő jelei komolyan in­tenek, akkor kiki tegye meg kötelességét a maga helyén, bármi parányi is azon ha­szon, melyet ezáltal hozni vél. A Bécsben követett régi politika tönk­re van silányitva az események hatalma által; mind az teljesült, a­mit sokan, a­mit számtalanok — kevesek által gunymo­­solylyal lenézve — megjövendölni bátor­kodtak ; az állam hajója körn­elmüleg ki lett téve a vésznek a vész majdnem elnyelte, — egy dens ex machina azonban megmenti azt még egysze­r, intő jeléül an­nak, hogy időt kíván engedni a kormány­rúd ügyetlen kezelése következtében beál­lott károknak helyrehozására; mindenki nyughatlanul várja, mi fog történni, s a parlum­ánt mentes következménye egy ridiculus más lett, — mert az, hogy a pártok minimumára devalvált conservativ töredék, a maga aegédje alatt követeli a Deák párttal való fusiót, csakugyan nem egyébnek mondható ridiculus mus­nál. Itt lett volna ismét egyszer ideje, a sors és viszonyok alkalmat nyújtottak arra bő­ven, hogy bebizonyítsák bizonyos oldal­ról, miszerint nem személyes, de elvkér­dés forog fen , miszerint nem a hivatalos állás az a mi határoz, hanem egyedül azon elv, a­melynek alkalmazásától re­mélhető az állapotok jobbra fordulta. Szomorú talán, de igaz, hogy épen nin­csen idő arra, hogy elnyújtózva a hata­lom párnáin, mint kisebbség azt mond­hassák : még várhatunk , s még kevesebb idő marad most már azon experimentá­­ciókra, melyeknek egy fél századon ke­resztül folytatott czélja az : hazánk köz­véleményét megtörni, s a kisebbség járma alá hajtani. Itt az ideje végre annak, hogy azok, a­kik nem akarnak az ország közvélemé­nye előtt meghajolni, lelépjenek s mások­nak engedjenek helyet, mert most már személy­változás nem segíthet, egyedül rendszerváltozás, s a­ki ezt nem akarja átlátni, vagy pedig meggyőződésével ösz­­szeférhetőnek nem tartja, az vonuljon félre, üljön a maga rendszerének romjai­ra, s onnan csodálja azután kénye kedve szerint a világ, a politikai rendszerek s pártok múlandóságát. A­ki nem lát, azt vaknak szokás elne­vezni, de a mai rövid látó világban, a fé­lig vak is átláthatja már, hogy oly esemé­nyek után, mineknek a poroszok győzel­mei, Németország újjáalakítása és Olasz­ország egységének állandósítása mondha­tók, babérain megnyugodni aligha foghat valaki, sem a szenvedett kárt egyköny­­nyen helyre nem hozhatja, ha csak hozzá nem lát a munkához egész erővel. A porosz kormány évek óta készült, s nálunk mind arról i­­it sem tudtak, s le­nézték s kikaczagták azokat, a­kik neta­lán figyelmeztetni merték az illetőket. Az orosz kormány évek óta készíti elő azon Szuver-féle tűzi­játékot, melyet a keleti kérdés képében légbe röpíteni ké­szül, s nálunk mit tettek ez alatt? — A reactio kormánya s elve, még elősegítette itt a hazában s a birodalomban az orosz ellenséges befolyás nagyra növekedését, — vagy mi másnak mondható a ruthenek s horvátok izetlen czirógatása, Haynald érsek eltávolítása s a Moses, Kuzmány, Hurbán, Hodzsa és consortes aegidje alatt virágzó pátens, melynek nyomán a haj­dani guerilla vezérekből főtisztelendő urak készülnek. Nálunk a mellék­tekintetek tana ural­kodik ; ezek előbbre valók mindennél ;ge­­niális, egészséges eszme úgy látszik már nem is bir m­egfogantani azon légkörben, melyet a reactió, bizalmatlanság s félszeg­­ség alakított oly egészségtelenné. B. Podmaniczky Frigyes: Erre nem sokára a nyugati tartományok Landtagjai is összegyűlnek tartományi ügyeik elintézésére. Mihelyt a kormány kezéhez vette a magyar orsszággyűléstől elfogadott kiegyezkedési javaslatot, a nyu­gati Landtagok felszólíttatnak delegátu­sok választására. A választási módszer még nincs meghatározva, a „Presse“ azon­ban úgy véli, hogy német Landtagoknera lesznek hajlandók más modalitás szerint választani, csak úgy, mint a februári pa­tens elrendelte. (Most csak azon válasz­tási mód szerint akarnak választani, mely a német bureaucratiának többségét előre biztosítaná.) S­z é ! 1 kint C S­z 1 h: A szélvész lecsillapodtával, rendesen körültekint a vezénylő kapitány, s meg­győződvén a járművén elkövetett károsí­tások mibenlétéről, mindenek előtt azon van, hogy jóvátegye mindazt, mit az ele­mek harcza tönkre silányított ; teszi pe­dig ezt annál nagyobb szorgossággal és s­ietséggel, mert hisz a szabad tengeren, távol biztos menhelytöl, mi váratlanul gyorsan érheti hajóját uj veszély, mely aztán elsülyedéssel s igy tehát végenyé­szettel fenyegethetné azt. Ám rövid szavakba foglaltan mindaz, a mit érezü­nk, a­hányszor hazánk s az osz­trák birodalom jelenlegi állását átgondol­­t) A régi „Presse, mely ezideig leg­távolabbról sem akart hitelt adni a ma­gyar minisztérium kinevezésére vonat­kozó híreknek, keddi számában újsá­golja : , Mint halljuk, el van határozva, hogy magyar minisztérium neveztessék ki, s hogy a magyar országgyűlés, oly gyor­san, mit csak lehet, ismét egybehivassék. A magyar municipiumok pénzügyi szer­vezése, kör­­nős tekintettel Pest városára. in. A törvényhatóság a magyar közjogban és a nemzet közérzületében nem csupán közigazgatá­si közeg, melynek segélyével a központi kor­mány saját akaratát végrehajtja, hanem a köz­haza egyetemébe foglalt, de saját körén belől önálló és független organismus, tízért a municí­­piumnak a közönsége,­ és általános törvényeken belül nemcsak teljes kormányzási szabadsága van, hanem az ugy­anazon határok között statu­­tarius azaz törvényhozási joggal is bír. Mint ilyen élő organismusunk életfeltételei közé tar­tozik az, hogy minden irányban melyben a köz­élet mozog, minden közigazgatási körben, mely nem közvetlen országos érdekű, saját orgánu­mokkal bizjon olykép, hogy azok együttvéve vi­lágos és összefüggő képét nyújtsák az önkor­mányzatú testületnek. Ezen alapelvből indulva ki, itt természetesen a minicipius­nak csak pénzügyi szervezetét ve­szem tárgyalás alá s fogom fejtegetni , miként hiszem azt beillesztendőnek az állam pénzügyek szervezetébe ? Ha valahol, úgy e téren áll az, hogy az elmé­leti fejtegetések fontosak azon nagy horderejű gyakorlati eredmények miatt, mik azokból követ­keznek — valamint, hogy csupán a gyakorlati élet­e­reje képes érdemlegesen megítélni az el­méleti okoskodások helyes vagy helytelen voltát. Előttem vezérelvként tűnik fel az, hogy a köz­ponti pénzügyi kormány a törvényhatóság keze­lése alá köteles bocsátani mindazon állambevéte­lek kezelését, melyeknek természetük megengedi hogy azok az állam kára nélkül,vagy világos hasz­nára a megye vagy város területén ezek hatósá­gai intézkedéseinek legyenek alávetve , főn tartván az alapelveknek pénzügyi törvények ál­tali megállapítását s a minisztériumnak az ezer szoros megtartása és a pénzkezelés hely­essége feletti szoros ellenőrzését A törvényhatósági terület függetlenségének megszorítása s önkormányzati jogának megta­gadása csak ott lehet igazolt, hol a pénzügyi intézmények természete a megyei vagy városi partikularismus zavaró befolyását eltűrni nem képes- Felvilágosító példa e tekintetben a 48. előtti időkből az, hogy míg a direkt adókat a megye szedte be, a só, a bányák és a do­mani­ális jószágok egyenesen a kamarától függtek. Ezekből indulva ki­vizsgálni fogom főkép azon adónemeket, melyek a divó financziális élet folyományaként a mult évtized alatt hazánk­ba is behozattak s melyek mellőzhetők többé alig lesznek. Az adózás legfontosabb része Magyarországon kétségkívül a direkt adók 4 neme, mely hazánk­ban 1862 ben, 33,160,000 ftot jövedelmezett az államnak s ezen felül még a községi terhek túl­nyomó részét is viselte körülbelöl 6—7 millió ft erejéig. Ezekre nézve magától értetik, hogy azok nemeit, kulcsát ugyszinte beszedési mód­jának rendszerét is az országos törvényhozás állapítja meg, mégis a törvényhatóság is e té­ren találja adóügyi munkálkodása legfontosabb részét. És pedig : 1. 1848. előtt hivatásában feküdt a municípi­­umnak a direkt adóknak az országgyűlésileg meghatározott adókulcs szerinti felosztása és beszedése. Ezen befolyását a­míg alkotmányunk fenáll, a megye gyakorolni fogja.........fentart­ván mindig az egyéneknek felebbezési, a kor­mánynak pedig felülvizsgálati jogát, egyes ese­­­tekben épúgy mint az egész eljárásra nézve ; az évi rendes számadások helybenhagyását, s a netalán előforduló rendetlenségek vagy rendkí­­vüli cégeknek felsőbb rendelet szerinti elintézé­sét ilyformán a kormány, mely maga is felelős, eléggé biztosítva van az alsóbb hivatalkörök visszaélései ellen, a mint ezt már évszázados tapasztalás bizonyítja, s egyszersmind eléretik a lehető legegyszerűbb pénzügyi organisatio. A nép pedig szabadulva a helyi viszonyokkal is­meretlen s már ezért is gyakran igazságtalan s egyszersmind csak fölfelé felelős kíméletlen hi­­vatalnokseregtől, melynek eljárása csak arra szolgál, hogy a nép érdekét az állam érdekétől mentül inkább elválassza.­­ Én részemről meg vagyok győződve, hogy törvényhatósági keze­lés mellett az adókivetés méltányosabb fog len­ni, kíméletesebb és mégis hatásosabb eljárású már csak azért is, mert a megyei vagy városi úgymint a községi pótlék ez adókhoz lévén csa­tolva, minden egyesnek érdekében lesz hogy az adók igazságosan legyenek felosztva és ren­desen folyjanak be, az autonóm gazdálkodás nagy költségeinél közvetlen érezvén kiki, hogy a be nem hajtott vagy be nem hajtható adóhi­ányt így vagy amúgy saját zsebéből kénytelen pótolni.­­ Ezen pótlékról már megjegyeztük, hogy ezt a közgyűlés szabadon határozza meg a minisztérium jóváhagyása mellett, ki az or­szágos érdekek felett őrködni van hivatva.

Next