A Hon, 1866. szeptember (4. évfolyam, 201-225. szám)
1866-09-26 / 221. szám
221 -ik sz. Szerda, szeptember 2. Előfizetési dij: 1 listán küldve vagy Budapesten házhoz fordv. egy hónapra ........................... 1 frt 75 kr 3 hónap, a ....... 5 frt 25 kr. 5 hónapra.................................10 frt 50 kr. Az előfizetés az év folytán minden hónapban nelkezdhető , s ennek bármely i. ^'in történi!» *s mindenkor a hó első napjától fog számíttatni. ΣAindasi pónajárulék bérmentet-itve kéretik beküldetni. Shorkeixténi iroda: fferencziek tere 7-ik szám 1-sö emelet. Serkeaste lakása : Országút 18-ik szám 2-dik emelet. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSMTI NAPILAP. Negyedik évfolyam 1 8pfNj Beiktatási díj : 1 hasáb«s ilyfél a petit sora ... 7 tar. Bályogdij minden beiktatásért . . . .só h? Terjedelmes hirdetések többszöri beiktatás mellett kedvezőbb föltételek alatt vétetnek fel. — Nyílt téri 5 hasábos betit sorért . . 25 kr Sn Az előfizetési díj a lap kiadóhivatalA- hoz kilMendő. (Fersíirzlek tere 7. **. 1 flildssslnt. A lap szellemi részét illető minden közirotony a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csaksraert kezüktól fogadtatnak el. PEST, SEPTEMBER 25. Politikai Szemle. (II.) Lavalette ideiglenes franczia külügyminiszter körsürgönyében, tudomás szerint ez áll Ausztriára vonatkozólag: „Az olasz- és németországi gondjaitól megszabadult Ausztria nem fecsérelvén többé erejét haszonnélküli vetélkedésekben, hanem Európa keleti részén öszpontosítván magát, még harminczöt millió lélekből álló hatalmat képvisel, melyet semmi ellenségeskedés, semmi érdek nem választ el Francziaországtól.“ Ezen pathosra vonatkozólag következő észrevételünket fejeztük ki, a körsürgöny taglalása alkalmával, politikai szemlénkben: „Ha ezen passus értelmét jól fogtuk föl, a körjegyzék Ausztriának álláspontot — súlypontot jelöl ki Keleten. Reméljük, hogy ezen intést — végre — fölfogják Bécsben. Ezen intés mellett a körirat Francziaország és Ausztria eshetőleges bensőbb viszonyát helyzi kilátásba.“ Felfogásunkkal, melyet Lavalette körsürgönyének Ausztriára vonatkozó részét illetőleg kifejeztünk, nem állunk egyedül. Az „Ind. beige“ párisi levelezőié ipv i - VII* sept. 21 -ki levelében : „Hivatalos köreinkben nem foglalkoznak többé az Ausztria és Olaszország közti alkudozásokkal. Befejezettekül tekintik azokat. Hanem nyugtalankodnak amiatt, hogy az osztrák kormány egy lépést sem tesz előre az utóbbi események által reá erőszakolt átalakulás útján , nem láthatni egy erélyes személyiséget, egy új eszmét, mely ezen államot az uj után előre vinné. Attól tartanak (Párisban), hogy Bécsben vagy nem képesek, vagy nem akarják az „ embert“ levetkőzni, s inkább az annyira végzetteljes múlt kerékvágásában engedik magukat vezettetni. Lavalette körirata határozottan kijelölte az utat, melyet Ausztriának jövendőben követnie kell. Ausztriának, mint már 1859 óta beszélik , határozottan a Levante felé kell tekintetét vennie ; ott találandja föl politikai hatalmának, anyagi jólétének forrását. — Egyébiránt — végzi levelező — én több részletet szolgáltattam azon tanácsokat illetőleg, melyek ezen eszmék iránt Párisból sugallattak hogy ön azon czikkelyt, melyre vonatkoztam, úgy tekintse, mint azon nézetek nyilván jellemző kiegészítését, melyek a Tuileriákban uralkodnak azon uj út iránt, melyen a habsburgiak dynastiáját haladva szeretnék látni.“ A bécsi kormányt különben másfelől is nógatják a valamit cselekvésre. A „Daily News“ ezeket mondja egyik közelebbi számában: Porosz-, Franczia-, és Olaszország, mindenik a maga módja szerint, nyilatkozott, miként tekinti a sadowai csata következményeit. Csak még Ausztria nem bocsátotta ki jövendő politikája programmját. Ezen körülményben szomorú ziláltság és csüggetegség jelét látja „Daily News.“ Ausztria feladata valóban nehéz, a monarchiát újólag alapostól kell fölépíteni, történeti életszálai keresztül vannak metszve, s régi hagyományai elvesztették a jelenre alkalmazhatóságukat. A császári állam jelen politikai desorganisatiója szerencsétlenség nemcsak Ausztriára hanem Európára nézve. „Sietni kell Ausztriában az elhatározással — véli „Daily News“, s nincs független lap, mely őt e pontban nem támogatná. A candiai szigeten a görög fölkelők és törökök között vívott csaták eredményével ma sem igen vagyunk tisztában Míg a konstantinápolyi sürgönyök néhány nap előtt a törököknek, majd az atheneiek a görögöknek tulajdonítják a győzelmet. A tegnapelőtti konstantinápolyi sürgöny újólag hivatalosan jelenti, hogy a törökök a görög fölkelők által megtámadtatván, ezek két napi csata után 650 halottat és 1120 sebesültet vesztettek. A fölkelők Syrából kaptak volna 7000 fegyvert és 300 hordó puskaport. Mi igaz és nem igaz ezen hírekből ? nem tudjuk eldönteni. Tán pár nap alatt megerősíttetnek vagy meghazudtoltanak mindezen közlemények Párisból vagy Londonból. Föltétlenül nem adhatunk hitelt sem a konstantinápolyi, sem az athenei távirati jelentéseknek. A moszkvai „Moskovskija Viedomosti“ kijelenti, hogy a keleti kérdés megoldásában Oroszország a főtényező s annak ,is kell maradnia. Ez határozott és világos nyilatkozat. Az idézett lap, tudomás szerint, egyik legtekintélyesb közlönye az orosz nemzeti pártnak, s már e szempontból is különös figyelmet érdemel az ily vélemény, kivál, tekintve az orosz kormányi közlönyök határozatlan s tétovázó maguk viseletét. Ha a „Moszk. Vied“ nézete elfogadtatnék az orosz kormány politikájának programmjául a keleti kérdésben, nagyon hamar szőnyegre kerülhetne azon nagy kérdés, mely oly rég óta aggodalommá tölti el Európát. Hogy egyébiránt igen bajos leend Oroszországnak ezen kérdésben főszerepet játszani, mutatja a „Franc észrevétele a „Russ. Corresp.“ czikke ellen, mely Oroszország formaszerinti interventióját helyezte kilátásba , a keleti keresztényeknek. A „France“ figyelmezteti az orosz közlönyt a párisi szerződés azon szabványaira, melyek szerint az európai hatalmak csak közösen tehetnek lépéseket Keleten; „minden egyes hatalom elkülönzött actiója okvetlen ama szerződés többi aláíróinak ellenállásával találkoznék.“ A „France“-nak azt írják Londonból, miként Derby lord szilárdan el vant határozva, hogy Angolország beavatkozzék azon ügyekbe, melyek a keleti kérdést illetőleg a continensen készülőben vannak, s ellenállás esetében inkább feloszlatja a parlamentet. A ,,France“ közleménye nem valószínűtlen, s nézetünk szerint az viszhangja lehet azon eszmecseréknek, melyek a keleti kérdést illetőleg a párisi és londoni kabinetek közt történtek. Kunágota sept. 20. II. A tizenötös bizottmány véleménye a Magyarország sövetsége többi országai és tartományai közötti kapcsolatot a sanctio pragmatikán alapítja, mely kimondja a feloszthatlanul és elválaszthatlanul együtt birtoklást. Az 1723: 1 ső és 2-ik tr. czikkekben foglalt sanctio pragmatika azon állami szerződés, mely által honunkban a mai országlási rend (successio regiminis) határoztatik meg ; minthogy pedig ezen törvény ma már nem csak az örökösödés szabályául vétetik, hanem egyszersmind oly organikus törvénynek tartatik, mely által a magyar sz. korona országainak az osztrák birodalomhozi státusjogi állása határoztatik meg, itt mindenekelőtt azon fontos kérdés merül fel, hogy olyan-e ezen viszony, melyen a közös ügyek elmélete a 15-ös albizottmány nézete szerint alapíttathatik meg ? Mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy ezen törvénynek összevissza csavart és kuszált iránya, valamint szerencsétlen latinságánál fogva, egyike leghomályosabb és zavartabb törvényeinknek. Különösen pedig a Il ik tr. ez. 7-ikának szövegéből, nem csak az örökösödés meghatározása, hanem egyszersmind az ország státusjogi állásáról is oly intézkedés magyarázható ki, melynél fogva Magyarország az osztrák örökös tartományokkal elválaszthatlanul és feloszthatlanul egyesítve és összekötve van, következőleg, hogy nem önálló, nem független álladalom, legalább annyiban, amennyiben közös biztonságról van szó. Hogy azonban ezen törvény által csak is az országlásbani örökösödési rend állapíttatott meg, s Magyarországnak előbbi független állása meg nem változtatott, s igy abban bár minő közbirodalmiság eszméjének alapja nincs, világosan mutatja ezen, a sanctio pragmatica neve alatt ismeretes törvény; — nevezetesen: a törvénynek magának czime ; a megelőző I-sö tv. ez. 3-ik és 4-dika, mely csak a nagy örökösödést határozza el azon rend szerint, „mint az a Németországon kívül és belül fekvő egymástól elválaszthatlan országok és tartományokban már elrendelve, megállapítva és elfogadva van.u — Magyarországban és részeiben is, hasonlóul elválaszthatlanul értve, állapittatik megu — de a hol Magyarországnak volt és jövőben leendő statusjogi állásáról nincs szó, s az „inseparabilis“ és „indivisibilis“ szavak disjunctive vétetnek, t. i. külön az örökös tartományokra, melyek egymástól elválaszthatlanok, és külön Magyarországra kapcsolt, részeivel, melyek szinte egymástól elválaszthatlanok és magukban megoszthatlanok. — De továbbá maga a tévértelmezésre okot szolgáltató Il-ik tv. ez. 7 ik §-a, midőn szétválaszthatlan birtoklásról szól, tisztán örökösödési és nem más birtoklást fejez ki, mint a reá következő 8-ik §. (Et memoratam, successionem acceptant) csak befejezi azt, a mi ezen tv. ez. megelőző §§ ban mondva van. Ha tehát a III ik tv. ez., melyben az ország minden jogai feltétlenül megerősittetnek, a sanctio pragm. másik kiegészítő részét nem tenné is; —ha az 1790: 10 ik tv. cz. közjogi állásunknak lehető legjobb definitiója nem léteznék is, maga a sanctio prag., mely a legéletbevágóbb tévtanra indokul használtatik, nem oly pactum conventum, mely ország és ország között létesülvén, azok bármi czélból s bárminő kötelezettségbe léptek volna, hanem köttetett a magyar nemzet és királya között, ki egyszersmind osztrák császár az örökösödési jog és rendre nézve az ország minden jogainak és állásának épentartása mellett, következőleg mint nemzet és személy közötti szerződmény, csak a nemzet és fejedelme közötti viszonyt határozhatta meg, s hogy a két birodalomnak egy közös fejedelme van, ez minden közössége, miből ismét az következik, hogy „sem elválaszthatlan, sem elválasztható része a birodalomnak nem lehet, mert maga mint önálló birodalom szerződött fejedelmével. A birodalmi önállás és függetlenség, valamint másfél századon át gyakorlatilag értelmezett szövetségi alapeszméje, kizárja a lehetőséget is, hogy mint birodalom önálló is, kapcsolatos is, egész is, és részt is lehessen. És ez másik oldalról is áll, mert az örökös tartományok az eddigi európai közjog szerint, a német birodalommal lévén reális kapcsolatban, Magyarországgal csak személyes unióban állottak, s így Magyarország nem is lehetett elválaszthatlanul kapcsolatos oly országokkal, melyek ismét a német birodalomnak voltak kiegészítő részei. Midőn azonban a 15-ös bizottmány az osztrák birodalommali közös viszonyokat a sanctio pragmatikán alapítja, s így a két birodalom legfontosb ügyeit rendezni akarja, váljon már az első lépésnél, a kiindulási pontjánál nem tér e el a personális uniónak logikai, s eddig állhatatosan védett fogalmától ? Ha elismerjük, hogy más kapocs is van közöttünk, mint a közös fejedelem, sőt a kapocsnak szükségességét is azzal indokoljuk, mert a két birodalomnak egy közös fejedelme van: váljon nem lépünke ez által már tettleges viszonyba velük, s nem ismerjük-e el, hogy velük is, mint egyik részszel, kiegyezkednünk kell ? — S váljon ilyej felfogás szerint nem lesz-e a sanctio pragmatica, mi eddig alapja volt a personalis uniónak, épen ellenkezően kiindulási pontjává a reális uniónak, midőn a közös biztosság vétetik alapul ? Ily hangok a más oldalról már is emelkednek, s a bizottm. munkálata már is oda magyaráztatok, hogy az országgyűlés eltért a personális unió elvétől, mert nem következik-e az ily értelmezésből, hogy Magyarország csak annyiban lehet már önálló, amennyiben a monarchia biztonsága megengedi ? Ha a monarchia biztonsága, s nem a magyar birodalom önállása a sanctio pragmatica alapeszméje, vájjon Magyarországnak alkotmányos közjogi és kormányzati önállósága marsidhat-e azzal coordinált viszonyban ? Méltán kérdhetni tehát, hogy ha nem a régi után haladunk, hanem a közös viszonyok új theóriájából indulunk ki, hová jutunk ? — ki és mi fogja meghatározni a kölcsönös követelmények és engedékenység határait? — ki és mikor mondandja ki a végszót: Eddig és ne tovább ? —s várjon az által, mi az albizottmányi tervezetben elvileg elfogadva van, nincs-e már félig kimondva állami és nemzeti függetlenségünk felett a döntő szó ? Mit ér ezen aggodalmak ellenében azon fentartása az albizottmánynak, hogy a közös biztosságon kívül függetlenek vagyunk ? — A biztosság minden államnak fő czélja, mi alá vonható minden, mert mindenre kihat. S hogy a logica oda is vezet, mutatja az, hogy a bizottmány véleménye szerint is magában foglalja a kis-, had-, pénz-és kereskedelmi ügyet nemcsak, hanem hogy oly szervezést is tesz ezek iránt szükségessé, mind a 20—23-ik alineákban foglaltatik. S valóban ,előttem úgy látszik, hogy az 5-ik kikezdés,mely okadatolni akarja, hogy miért kell már most Magyarországnak az örökös tartományokkal egyenes érintkezésbe lépnie, tulajdonképen bevallja, hogy egészen más alapra lép, mint a sanctio pragmatica. Ezen ok ugyanis az, hogy őfelsége alkotmányos jogokkal ruházta fel többi országait is, azokat tehát absolut hatalommal nem képviselheti. De minő befolyással lehet Magyarország közjogi állására az, hogy az örökös tartományokban, melyek vele törvényes viszonyban és állami kapcsolatban nem voltak, változás történt ? Ha Magyarország sarkalatos törvényeinél fogva csakugyan független, s mint Sz. István birodalma önálló birodalom, független és önálló kell hogy legyen az osztrák örökös tartományoktól, midőn azok alkotmányosak épen úgy, mint midőn nem voltak alkotmányosak. Ha igazság akar lenni a sarkalatos 1790: 10. tezikk azon tétele „Nuli alteri regno obnoxiumu ,vagy az nem lehet kérdés, hogy azon „regmim“, mitől minden esetben független kell hogy legyen, úgynevezett alkotmányos-e vagy sem ? A magyar függetlenséget, önállást és birodalmi ágat biztosító törvénynek úgy kell állania egyik, mint a másik esetben. A legközönségesebben használt s a legerősebbnek vét érv tehát a leggyengébb. Cak bearanyozása a keserű labdacsnak. Vagy taán azt kellene feltennünk, hogy azok a régi vaskalapos táblabírák, azért nem akartak az örökös tartományokkal semmi viszonyba lépni, mert alkotmányuk nem volt ? De úgy látszik minden intézkedéseikből, hogy ők mindenekelőtt és minden áron függetlenek akartak maradni, s ugyanazon törvényben is, melynélfogva a női örökösödést elfogadták, különösen függetlenségüket és addigi jogaik teljességét óvták meg. Nincsen a magyar közjognak állhatatosabban és következetesebben védett tétele, mint önállásának teljes megőrzése. Egyébiránt is úgy látszik, hogy Ausztria alkotmányossága csak a legalkalmasabb ürügy Ausztria régi vágyainak teljesítésére. Kimondták már régen a centralista lapok, hogy Magyarország alárendeltsége a jóczél, hogy ahol a birodalom kezdődik, ott a magyar függetlenségnek végződnie kell. A czél most is még a régi s csak az út és eszköz más. De ha teljes őszinteséget teszünk is fel az osztrák constitutionalis irányzatban, ha felteszszük is a komoly akaratot, és minden akadályok mellett lehetőségét , nemcsak a monarchia alkotmányos regeneratiojának, hanem practicus kivihetőségét az albizottmány tervezetének mindkét rész megelégedésére ; a közös ügyek szükségességének ily ötletbeli elfogadása nem más, mint a 20-dik októberi diploma alapgondolatának közvetett elfogadása Magyarország részéről is, mi ellen a 61-ki mindkét felirat határozottan óvakodik. A császári diploma ugyanis egészen szakítva az absolutistikus múlttal, a birodalomnak alkotmányt akar adni, s így az 1848-as egyik magyar postulátumot is teljesíteni. Kiindulási pontja tehát önmagában véve csak helyeselhető, de iránya egészen elhibázott, mert alkotmányossága a centralisatio, s igy a független magyar birodalom elnyerése lenne, és szabadsága nem lenne más, mint az ősi magyar szabadságnak megsemmisítése. Mig a birodalom minden népei nyernének, csak Magyarország vesztene el mindent. Kunágott nnk-e el. A görög lakosság az Archipelagusba és a szárazföldön minden áron le akarja rázni a török jármot. Macedonia és Thessalia Epirus példáját törekszik követni. A bolgárok vallási üldöztetésük miatt igen izgatottak, és mióta Provadin városban templomukat ismeretlen okok folytán bezárták (az adott ok : „mert a bolgárok a szláv és nem a görög nyelvet biasztálják vallási szertartásaiknál“,) a bolgár lakosság hangulata igen aggasztó. Törökország szerbjei eddig nyugodt nézői voltak a zúduló eseményeknek — de ők sem fognak tétlenül maradni. Két jelentékeny tudósítást közölhetünk olvasóinkkal a keleti ügyben. Az egyiptomi pasa mint az „Independanze“ jelenti, azon különös határozatra szánta el magát, hogy országának oly alkotmányt ad, mely Francziaország politikai szervezetének felelne meg. Minden lakosnak, törököknek, araboknak, örményeknek, keresztyéneknek és minden egyiptomi fajnak és vallásfelekezetűnek megadatnék a szavazási jog. Egy külön gyülekezet, fél senatus, fél államtanács, megbizatnék a törvényhozással. Mindez minisztereinek nagy meglepetésére Ismail pasa által gondoltatott ki, és csak Nubar pasa valamint a franczia kormány volt a titokba beavatva. Az alkirályt, egy fermán által háza örökösödését biztosítva látván, indította volna erre. Az igazoló iratot, melyet a caudiaiak a védhatalmakhoz intéztek, egy függetlenségi nyilatkozat is követte, mely három pontot foglal magában : 1. A török uralom Crétán mindenkorra meg van szüntetve. 2. Créta hozzátartozó részeivel mindenkorra Görögországgal, mint anyaországával György király uralma alatt egyesittessék. 3. Ezen határozat végrehajtása a crétaiak vitézségére, a védhatalmak közbenjárására és Isten mindenhatóságára bizalik A „N. Fr. Pr.“ nek Írják Bukarestből sept. 1- ről : A jelenleg Konstantinápolyban tartózkodó két miniszterünk örvendhet azon eredmény fölött, melyet aránylag oly rövid időn sikerült kivivniok, mi mellett azonban nem szabad e felejteni, hogy a rendkívülileg kedvező körülmények találkozásának kell ezen eredményt tulajdonítani. Már tegnap este harmadfél órai időközben két sürgöny érkezett ide Konstantinápolyból, melyeknek elseje azonban már két nap előtt adatott fel Konstantinápolyban és azon tudósítást foglalta magában, miszerint Moustier marquis kormányától azon utasítást vette, hogy ne hagyja el előbb Konstantinápolyt, míg I. Károly fejedelem elismerése nem lesz véglegesen szabályozva. A második sürgöny azonban két óra alatt érkezett ide ; Stirbegry és Stourdza miniszterek által van aláírva és az itteni udvar által rég óhajtott azon tudósítást tartalmazta, hogy Isó Károly herczegnek megválasztatása az egyesült Dunafejedelemségek örökfsa fejedelmévé Törökország részéről a már elismertetett. Biatiano, ki a miniszterek után küldetett Konstantinápolyba, és azokat fél után utol is érte, azonnal visszaindult Bukarestbe, hogy a már (mint a távirat mondja) jelentéktelen feltételek részleteit meghozza, melyekhez a porta az elismerést kötötte és melyek az 1856 -i párisi conventio egy pontjával sem ellenkeznek. Bratianot még ez éjjel várják ide. Mozgalmak Keleten. A „Wanderer“-nek írják Belgrádból sept. 20-ról: A török kormány fejét veszti; minél veszélyesebbé válik a helyzet, annál konokabb lesz a diván. A beduinok nem akarnak továbbra a szultán uralma alatt maradni . Arábiában nagy változások vannak készülőben. A Libanonban átlátszó hamu réteg alatt erődik a tűz ; minden pillanatban nagy tűz lángolhatott föl, mert az ottani pasa valódi török és rablórendszerét tekintve fatalista . Allah akarata nélkül semmi sem történhetik és, ekkor közönyös, váljon az alattvalókkal becsületesen vagy banditaszerűleg ki- A pápaság és az olaszországi dolgok. A „Journé des Débats“-ban Lamoine ezeket írja : Most már a franczia kormányon a sor, hogy az általa kötött conventiót szintén végrehajtsa, s e tekintetben nem is kétkedhetik jó akaratában senki. — Nincs is tehát szükség azon nyilatkozatra, melyet Lavalette a kormány nevében tett. De hiszen , csakis azoknak szólott az , akik azt hiszik, hogy a franczia foglalásnak még továbbra kiterjesztését ehetne kivárni, s e nyilatkozatnak meg kell amaz emberek legvégső illusióikat is semmisíteni. Azt mi soha sem ismertük el elvileg, hogy a franczia kormánynak joga volna Rómában őrséget tartania. Ezt azonban maga a kormány is elismerte kezdettől fogva, s nem egyszer nyilvánosan is kijelenté, hogy Róma megszállása oly kivételes cselekmény, mely csak esetleges körülmények által igazolható. A septemberi conventio végrehajtása által a franczia kormány egyszerűen visszalép a jogi térre s rendbe hozand egy olyatén helyzetet, amely mindenkor ideiglenes jellegű valt. A háború előtt, mely Európa külhelyzetét oly sebesen átváltoztatta, nem valának oly aggodalmban a pápa világi hatalmának hívei, mint most aggódnak a franczia foglalás tovább kiterjesztetése végett. Ezelőtt azt hitték, hogy Francziaország visszahúzódása esetében majd más hatalmak fogják oltalmazni a világi hatalmat, és pedig oly hatalmak, melyek azon kettős előnynyel bírnak, hogy katholikusok, és nem szabadelvűek. Most már sem Ausztriára, sem Spanyolországra, de még Bajorországra sem számolhatnak, s ezért kívánják , hogy Rómát azon hatalom tartsa fenn, amely Olaszországot megalkotá. Miután azonban ezen végremények is enyészik, azt tanácsolják a pápának , hogy ne Angolországba menjen , hanem egy angol birtokban lévő helyre, Máltába. Máltában az angol törvények szabadságát fogná élvezni, s egyszersmind katholikus népség között tartózkodnék. Azt nem tudjuk, váljon komolyan megállapított terv-e ez , hanem arról bizonyosak vagyunk, miszerint a szentszék az ezen tervvel járó veszélyeket számba fogja venni, mely veszélyek pedig nem csekélyek. Ha igaz, hogy az angol kormány oly kész ráállani ezen tervre, amint kire jár