A Hon, 1866. október (4. évfolyam, 226-251. szám)
1866-10-10 / 233. szám
és önzés tartotték a keresztvízre, s a helyett, hogy azon gonosz állapotok, melyek létezése az eszmét keltette, eltávolíttattak volna, inkább csak uj alakba öntettek, és két országban hevenykórrá változtak. Több tartomány marad még a törökök uralma alatt, hol mind azon feltételek megvoltak s még most is megvannak, melyek tekintetéből Görögországot önálló királysággá kelle alkotni, s melyek időről időre kétségbe esett harczokban nyilatkoznak, mint p. o. most Candiában látjuk. Lőpor és ólom képezik azon palliativumokat, melyekkel a kétségbe esett nemzeti érzüiet e kitöréseit csulapitani kell ; ámde ezek csak az egyéneket ölhetik meg, nem pedig az eszmét, mely épen a viszonyokban gyökérzik, s ugyanazért kiirthatjak Meglehet, hogy a török katonáknak a candiai felkelést egy időre talán sikerül leverniük, meglehet, hogy a nyugati hatalmak békeszeretete féket vet ama függetlenségi ösztönre, melyet egykor maguk is támogattak , de tartós kibékülés a porta és keresztény alattvalói közt lehetetlen. Diplomatiai körökben még sokat vitatkozhatnak ide és oda a keleti kérdésről és azon időről, melyben azt megoldani legczélszerűbb leend.’Páris, London, vagy akármely más európai főváros bajosan lesz az a hely, hol e kérdés felett végleg határozni fognak. A keleti kérdés csomója Törökország keresztény lakosságának viszonyában rejlik az ottomán kormánynyal szemközt , s ha e lakosság egykor Éjszakán úgy, mint Délen, egy közös czél által egyesítve, szükségeinek helyes felismerésével nyúl állásának szabályozásához az európai nemzetek közt,akkor a keleti kérdés nemcsak égető lesz, de meg is lesz oldva már.“ A „Patrie“ levelezője megerősíti, hogy Moustier marquis az alatt, hogy Athénben tartózkodott, értekezett György királlyal. Ezen összejövetel eredményét illetőleg mondja a „Patrie.“ Okunk van azt hinni, hogy Moustier marquis erélyes nyilatkozása nem volt befolyás nélkül a bellen kabinetre. A „France“ nak pedig azt írja levelezője, hogy Monstier a diplomatiai viszony megszakítását láttatta, ha hogy a görög kormány a krétai események iránt nem marad semleges. Antivariból arról értesül a „Patrie“, hogy ott a krétai felke és több elfogott vezére van bekeblezve. Athénból az „Indépendance“ az ország belállapotáról mélyen szomorító tudósítást közöl- A rablás borzasztó k terjedést nyert és annak megszüntetése a kormány minden tevékenységét igénybe fogja venni. Végül egy kaneai sürgöny által úgy értesül a „Patrie“, hogy a mozgalom előbb kelőbb vezérei és Kréta sziget előbbkelő lakói sept. 27 én Selinos kerületben Bethymében összegyülekeztek (lásd e hó 7-kéről a párisi táviratot,) és hogy a résztvevők többsége hosszabb vitatkozás után elhatározta, miszerint tekintve a pillanatnyi állapotokat és a külföldről érkező tudósításokat, — feladja a harczot és Kirill Mustafa pasával alkudozásra lép. Ausztria- Bécs, oct. 8. (Lemondás a lombardvelenczei királyi czimrelia vaskoronarend; Beust báró, a porosz szász alkudozások.) Mint a „N. Fr. Pr.“ értesül, Császár Ő Felsége oct. 3 dikáról kelt kézirattal a „Lombardia és Velencze királya“ czimet letette és elrendelte, hogy e szavak jövőre a nagy és kis czimből elhagyandók. Az Olaszországgal kötött békeszerződés második következménye a vaskorona kiszolgáltatása Olaszországnak. Kétségbe vonják azon állítást is, mintha Ausztria fentartotta volna magának a kizárólagos jogot a vaskorona rend osztogatására. A megváltozott viszonyok folytán e rendet valószínüleg teljesen át fogják alakítani. — Florenczbe még nem neveztetett ki követ. A választás ingadozik Kübek báró volt szövetségi elnök követ és Paar gróf között. Az előbbi azelőtt a helytartóság alelnöke volt Milanóban, s az olasz dolgokkal ismerős, az utóbbi pedig osztrák ügyvivő volt Turulban al diplomatiai viszonyok megszakításáig. A berlini lapokban a következőket olvassuk: Werther báró Bécsben bizalmasan kérdezősködött. Váljon a bécsi lapok által elterjesztetett azon hír, hogy Beust báró már legközelebb át fogja venni a külügyi tárczát Ausztriában, bír-e valami alappal. Werther báró most Berlinbe jelentette, hogy ilyesmit Bécsben ez idő szerint nem szándékolnak.“ Más oldalról is jelentik, hogy e szándékról lemondottak, s e tekintetben irányadó volt a Poroszország részéről tanúsított érzékenység. Mindazáltal Mensdorff gróf visszalépését közvetlenül bekövetkezendőnek tartják. A porosz szász alkudozásokról írják Berlinből a „Wes. Ztg“-nak, hogy azok Bismarck gróf és Roon távolléte daczára folytattatnak, Friesen báró visszatérése Prágából elő fogja mozdítani, hogy a dolgok gyorsabban vezessenek a czélhoz. Amint mondják, a szász miniszter a szász királynál leplezetlen előterjesztést tett a dolgok állásáról, s ezáltal csakugyan elérte, hogy a király a porosz követelésekkel szemben engedékenyebb lett. Az alkudozásokat, és a szász alkudozók által netán már elért eredményeket a legnagyobb titok leple fedi. A levelező csak annyit állíthat, hogy a béke megkötésétől még távol vagyunk. Bécs, oct. 3. (A lengyel elem iránti politika, melyik akarja inkább uralma alá hajtani: Oroszország vagy Ausztria?) A „Börsen-Halle“ diplomatikus forrásokból értesült levelezője írja : Gr. Goluchowskynak Galiczia helytartójává lett kineveztetése, mely csak most hajtatott végre, köztudomás szerint orosz részről, attól a félelemből, hogy Ausztria azon ponton áll, minélfogva egy a lengyel elemnek kedvező politikát inauguration — a legkeserűbb elitéléssel találkozott. Az orosz kormánykörök ezen hangulata itt épen nem ignoráltatik s ennélfogva a császári kormány felhiva érezte magát, hogy egyik sz.pétervári orgánumának Goluchowszky Galiczia helytartójává neveztetését közelebbről ismertesse és előadja, hogy azon ok és mód, melynélfogva Ausztria a lengyel elemet kezelni szándékozik, semmi veszélyt sem hozand bizonyos szomszéd tartományokra. Tényleg való, hogy Ausztria távol van attól, hogy Galicziában lengyel mozgalmat idézne elő, mely fenyegető lehetne a más lengyel osztályos hatalmakra. A három északi hatalom közt megosztott Lengyelországban, emlékezetet haladó idők óta még legjobban volt dolguk az osztrák uralom alatt állóknak. Nyelvük, nemzetiségük, vallásuk az osztrák kormánypáloza alatt még leginkább volt figyelembe véve , és innen van, hogy Galiczia lengyelei még leginkább bele tudják magukat találni az Ausztriával jó lábon állásba. Miután az osztrák kormány azon politikát követi, hogy a kormánya alatt álló nemzetiségeket mindinkább kielégítse, ennélfogva, a dolog természetében fekszik, hogy irányadó helyeken most se legyenek érzéketlenek a lengyel nemzetiség méltányos óhajai és kívánalmai iránt. Galiczia lengyeleinek kívánsága azonban az volt, hogy önmaguk közül lássanak egyvalakit hazájuk élére állítva lenni, és a kormány valóban nem tehetett kevesebbet, mint ezen kívánalmat Goluchowszky kinevezése által utógondolat nélkül, teljesítni, ki azon érdem mellett, hogy lengyel, még azzal is dicsekedhetik, hogy a császár és kormánya bizalmát birja. Goluchowszky valóban nem az az ember, ki polgártársai utópikus törekvéseit előmozdítja és ennélfogva Oroszországra nézve minden alap megsemmisül a legkisebb bizalmatlanságra vonatkozólag is, mi a kineveztetett jelentőségét illetné, ha ugyan valóban oly szándékot akarna a bécsi kabinetnek tulajdonítni , mintha ez a lengyel kérdéssel csak játszani akarna. Másrészről azonban nem engedjük magunkat azon ábrándoknak, mintha Goluchowszky kineveztetése erős politikai jelentőséget nem öltene azon pillanattól fogva, melyben Oroszországnak eszébe jutna a jóidő óta nekik tulajdonított nézeteket valósítni, hogy befolyásánál fogva a rokonhitű galicziai rutheneket, az osztrák korona tartomány meghódítására vagy épen minden lengyel tartománynak az ő uralma alá leendő egyesítésére reábízná. Egy ily esetre Goluchowszky kineveztetésének bizonyára azon jelentősége van, hogy Ausztria nem akaródzik Oroszország előnyomulásához Nyugaton előnyt nyújtani és inkább hivatva érzi magát arra, hogy az összes kath. lengyelséget uralma alatt egyesítse, mintsem Oroszország elnemzetiellenitő politikájának áldozatul engedné. Külföld. Oroszország. Sz. Pétervár, cet. 3. (Napoleon halálának hire; az „Invalide.“) Nehány nap előtt III. Napoleon halálának hire oly határozottsággal merült föl, hogy az orosz távirda ügynökségét vették ostrom alá, hogy nyilatkozzék, mely azután azt egész alaptalannak nyilvánította. Az „Invalide“ a galicziai ruthenek érdeke mellett, és a lengyelek ellen írt legközelebbi czikkében egészen neki hevült, mire az a körülmény adott okot, hogy Bécsben Goluchowsky gr. annyi előzékenységben részesül, melyet itt, a lengyelek dédelgésének vesznek. Németország. (A bekeblezések kihirdetése.) A Poroszországhoz csatolt országokban f. hó - án hirdettetett ki a birtokba vevési patens a király proclamatiójával egyetemben. Hannoverből pct. 6 ról ezt írják a kihirdetésről : A birtokbavevési patenst egy királyi proclamatio ma délelőtt 11 órakor hirdettetett ki ünnepélyesen a kormányzó által, a harangok zúgása s ágyúdörgés közben, a királyi várpalotában. A hatóságok főnökei s a városi köz-ségtanácsok meg valának hiva. Semmiféle tüntetések nem történtek. A pátensben ez mondatik : Miután a Hannover által Ausztria szövetségében, az akkor érvényes szövetségjog megsértésével kezdett s általunk igazságos védelmül győzelmesen viselt háborúban a Hannoverhez tartozó országrészek általunk elfoglaltattak , elhatároztuk ugyanazon országrészeket monarchiánkkal összefoglalni, s e czélból kibocsátottuk azországgyűlés megegyezésével, a f. évi sept. 20 diki törvényt. Ennek következtében ezennel birtokába helyezzük magunkat minden ország fejedelmi és uralkodói jognak és bekebelezzük (következnek a hannoveri országrészek külön megnevezései) monarchiánkba. A pátens ezután megparancsolja , hogy ezentúl a porosz czimet fogadtassák el, s felhrija a lakosságot az uj, jogos ország fejedelem és király iránti tartozó engedelmességre, s bizonyossá teszi őket minden helyesen szerzett magánjoguk védelméről. A hivatalnokok hűségi esküt tartoznak letenni, s a hűt szolgálat föltevése mellett meghagyatnak hivatalos jövedelmeik élvezetében. A törvényhozó hatalmat maga a király fogja gyakorolni, a porosz alkotmány életbe léptetéséig. A régi törvények és intézmények meghagyatnak érvényben, amennyire jogosult sajátságok kifejezései, s az államegység rövidsége nélkül meghagyhatók. Az eddigi főkormányzó utasittatik a birtokbavevés kivitelére. A király kiáltványa igy szól : Azon patens által, melyet ma végrehajtottam, egyesilek tite kéten az országrészek lakosai, az én alattvalóimmal, a ti szomszédaitokkal és német testvéreitekkel. A háború döntő ereje s a közös német hazának uj alakulása által elválasztatva azon uralkodó háztól, melyhez hű engedelmességgel ragaszkodtatok, most egy szomszéd országgali egyesülésbe léptek, melynek lakossága mint ugyanazon törzsből való, s nyelvben és szokásaiban rokon mveletek, s az érdekek ugyanazonosságánál fogva barátságos indulattal viseltetnek irántatok. Ha nem tudtok fájdalom nélkül megválni, az előbbi, általatok megszeretett viszonyoktól, én becsülöm fájdalmatokat, s méltánylom azt, mint biztosítékot arra nézve, hogy ti és gyermekeitek hozzám és hazámhoz szintén hasonló hűséggel fogtok ragaszkodni. Át fogjátok ti látni, hogy ami történt, annak meg kellett lenni. Mert, ha azt akarjuk, hogy a nehéz harcrok és véres győzelmek Németországra nézve veszendőbe ne menjenek , akkor úgy az önfentartás kötelessége, mint a nemzeti érdekek előmozdítása azt parancsolják Hannovernek stb, hogy Poroszországgal szilárdan és maradandóan egyesüljön, és — mint azt már Istenben boldogult uramatyám kimondotta — az csak Németországnak nyeresége, amit Poroszország szerzett. Ezt ti komolyan meg fogjátok gondolni és én bizom német és becsületes érzületetekhez, miszerint ti ép oly őszinte érzéssel fogadtok énnekem hűséget, amint én titeket népem kebelébe felfogadlak. Üzleteiteknek, kereskedelmeteknek, hajózástoknak dusabb források nyilandnak az én államommal való egyesüléstek folytán. Az én gondoskodásom hatályosan menend elébe a ti szorgalmatoknak. Az államterhek egyenlő felosztása, czélszerű, erélyes kormányzat,gondosan megfontolt törvények,igazságos és pontos igazságszolgáltatás, szóval mindazon biztosítékok, melyek Poroszországot azzá tették,aminek a mostani kemény próba alatt bizonyult,ezentúl mveletek megosztott közös sókbendnek. Harczvágyó fiatalság fog más államaimbeli testvéreivel hiven egyesülni a haza védelmére, s a porosz hadsereg örömmel fogadandja a vitéz hannoverieket stb. kiknek számára immár nagyobb lap leend nyitva a német dicsőség évkönyveiben. (Ezen tétel utolsó mondata nincs benn a Frankfurtnak szóló kiáltványban.) Az egyházak szolgái ezentúl is az apák vallásának őrzői maradandnak. Tanintézeteitekre, a német művészet és tudomány régi ápolóira különös figyelmemet fogom szentelni ; és ha a porosz trón minél tovább annál nagyobb mértékben el fog ismertetni és méltányoltatni a német haza szabadsága és függetlensége őrzőjéül, akkor majdan a ti nevetek is legjobb fiaié között leend feljegyezve ; — akkor majd ti is áldani fogjátok a pillanatot, amely egy nagyobb hazával egyesített titeket. Adja Isten hogy úgy legyen. Vilmos. A porosz lapok egy táviratot közölnek Han nővérből, mely szerint György király - jogainak föntartása mellett - - minden alattvalóját és különösen polgári hivatalnokait felmentette esküjük alól. Frankfurtban a senatus a polgári biztosnak átnyújtott okmányban tiltakozott Frankfurt bekebleztetése ellen, s óvást tett a polgárságnak állami, önállósági és függetlenségi jogainak föntartása érdekében. Francziaország, Páris, oct. 3. (A keleti kérdés: hohenzollerni Károly hg. és Poroszország; Hugo Viktor egy új műve.) A „Debatte-“nak írják: Moustier marquis megérkezése és egy új angol követ kinevezése a franczia udvarhoz, végre a keleti kérdés tüzetes tárgyalására fognak vezetni. Lavalette, mint ideiglenes külügyi miniszter, nem volt hajlandó egy ily messzeágazó kérdésben határozatokat hozni, és Cowley lord sem érzett magában hivatást arra, hogy utódának a diplomatiai pályafutást megkönnyítse. Moustier hivatalba lépésével azonban és Lyon lord megérkezésével mindez meg fog változni, és legközelebb várhatni, hogy a Tuileirák kabinetjének szava lesz hallható a keleti kérdésben. Mérvadó körökben Francziaország s Anglia egyetértésében hisznek. Még ugyanazonos utasítások is menesztettek a nyugati hatalmak képviselőihez Athénbe és Konstantinápolyba. A keleti kérdés az angolfranczia „entente cordiale“-t már egyszer létrehozta, váljon most nem fog-e ismét létesülni. Azon hír, hogy a romániai hadsereg porosz rendszer szerint lesz szervezendő, azon véleményre adott okot, hogy a Dunafejedelemségek kormánya teljesen Poroszország befolyásának van alávetve. Ez azonban hamis föltevés. Hogy Károly hg bizonyos rokonszenvet táplál Poroszország iránt, azon köteleknél fogva, melylyel vér szerint a dynastiához van kötve, igen természetes ; midőn azonban a román koronát elfogadta, azon határozattal és nyilatkozattal tette, hogy annak érdekeivel azonosítani akarja magát és minden idegen befolyástól ment akar maradni. Míg általánosan azt beszélték, hogy Hugo Viktor, a híres menekült „1793“ czímű regényen dolgozik, befejezte „Anglia története a 18 század második felében“ézimű művét, mely legközelebb itt fog megjelenni három kötetben. (A mexikói hitelezők kárpótlása; az ifjú Montholon halála; Johnson eszélytelensége.) A franczia pénzügyministériumban a mexikói államhitelezők kárpótlásának következő módozata látszik helyeslésre találni . A mexikói államkötvények, melyek száma 800,000, megfelelő értékű három percentes franczia állampapírokért cseréltetnének ki, azonban oly feltétellel, hogy minden kötelezvényre a franczia államkincstárnak 100 francot fizetnének felül. Ez annyi lenne, mint 80 millió kölcsönhöz jutni, s azért joggal kételkednek, hogy a terv megnyerje a törvényhozó testület szentesítését. Az a hír, hogy az ifjú Montholon, a franczia követ fia, Mexicóban életét vesztette, megerősítést nyer. Montholon tiszt volt a hadseregben, s elfogatván a juaristák által, felakasztatott. A „Corr. Havas“ még meghazudtolja e hírt. Prévost-Paradol a „Journal des Débats”tban azon eszélytelen beszédek után, melyeket Johnson elnök körútjában tartott, nem tartja lehetetlennek, hogy az elnök az új, e beszédek benyomása alatt választott congressusban vád alá fog helyeztetni. Különös eszélytelen volt Prévost Paradol vélemény szerint Johnson azon nyilatkozata, hogy alflalma lett volna az alkotmányt félrelökni és dictaturához nyúlni. Általán véve nagyon nevetséges azzal dicsekedni, amit az ember tehetett volna Johnson már téved, ha az államcsínyt lehetségesnek tartotta oly köztársaságban, mely a háború legnagyobb balesetei közben sem gondolt a dictaturára. Angolország, London, oct. 4. (A „Times“ellen emelt vád: angol lapok a hannoverai király tiltakozásáról.) A „Times“ gazsága miatt vesztette el a sadowai ütközetet Ausztria. Az osztrák táborban volt levelezője az osztrák hadállás minden titkát táviratozta Londonba és a „Times“ szerkesztősége néhány óra alatt szintén táviratilag mindent tudatott a porosz főhadiszállással ! — E vádat emeli, amint látszik, teljes komolysággal a Stuttgartban megjelenő „Neue D. Ztg.“ egy berlini tudósítója. A „Times“ e denunciátióra humorral felelhetett volna, hanem egész százason azt jegyzi meg, hogy (amint minden olvasója maga észrevehette) az osztrák táborban volt levelezői nagyon is rokonszenveztek az osztrák hadsereggel és az osztrák Ügygyel, mert az oly hadsereg iránti előszeretet, melynek tisztjeivel az ember barátságos lábon áll, önmagától fejlődik ki. A pártatlanság szempontjából tartott e lap tudósítót a porosz táborban is, kinek leveleiből ugyanaz a természetes jelenség tűnt ki. Különben is háborús időben csak kipróbált jellemű férfiak választatnak levelezőkül. A „Globe“ kikel a „Times“ és tudósítói ellenében emelt vád „hallatlan ostobasága“ ellen. Angliáról sokat meséltek már a continensen, de ilyesmit még soha sem. Mily könnyen hívő lehet az az olvasó, kivel el lehetne hitetni, hogy egy külföldi tábori levelező kimerítőleg értesülhet a hadi tervekről és táviratozhat azokról Bécsen át osztrák táviró hivatalok által Londonba, anélkül hogy felakasztanák! A hannoveri király tiltakozása országának bekeblezése ellen a lapoknak inkább történeti mint politikai természetű elmélkedésekre nyújt alkalmat. A „Daily Telegraph“ a sajnálkozással vegyíti a gúnyolódást, midőn például a trónvesztett fejedelmet összehasonlítja egy öreg emberrel, ki a tolongásban hiába keresi fejéről leesett vagy leütött kalapját, s végül távozik azzal a fenyegetéssel, hogy ezt megírja a lapoknak. A „Times“ ez alkalommal ismétli gyakran kifejezett meggyőződését, hogy Németország egysége megbecsülhetlen áldás Középeurópa civilisatióra és biztosságára nézve, s az ár végül nem magas. E tényt soha sem szabad szem elől téveszteni, a rokonszenv daczára, melylyel a trónvesztett fejedelmek iránt viseltetünk. Poroszország ellenségei kikelnek az erőszakoskodás ellen, de váljon Angol-, Franczia vagy Spanyolország egysége csakugyan erőszak, vagyis inkább árulás és csalás nélkül jött e létre ? Végül azon nézetét fejezi ki a „Times“, hogy Poroszország kövesse Piemont példáját és öröklött czimét cserélje fel az egész ország czimével. Azok, kik a porosz király által nem akarnak bekebeleztetni, valószinüleg nem vonakodnának, a német császárnak hódolni. A tényleg már is létező suprematiát szentesíthetné egy német parlament. TIRCZA: A cholera elleni intézkedések Belgiumban. Brüssel, oct. 3. Hivjuk vissza emlékezetünkbe az 1831 -i cholerajárvány évét a szepes-, sáros-, zemplénmegyei akasztásokkal és több más megye statáriumának eljárásaival. A nép közt nem csak a cholera volt epidemicus, de a hit is, hogy az urak megmérgezik a kutakat. Nem mertek vizet inni, mert a nép átalában a cholerát nem tekintette másnak mint a kutak megmérgezéséből eredt mirigynek. Nemcsak a felső magyarországi köznép közt terjedt e hit, hanem Európa valamennyi országaiban. E hit okozta a paraszt lázadást ott, hol sem földes ura, sem tiszteihez nem volt a népnek bizodalma. És mit mondanak most 35 év múlva az orvosok ? Hogy a cholera megmérgezés, és e megmérgezés gyakran a kutak által is megtörténhetik. A tapasztalás ugyanis azt mutatja először, hogy a méreg magában az emberi testben a betegség által kifejlődik, sor, hogy a beteg megérintése által a betegség nem ragadós, de elterjed a kiürülési anyag által, következőleg az árnyékszékek a cholera méreg recipiensei, és a miasmák terjeszt"s . 3 szer. Ha a kiürülések kutak közelében kitöltetnek, vagy az árnyékszékek kutak közelében vannak, a mérget a kutvízzel köztik. Ezek következtében itt Brüsselben maga a polgármester ment orvos és rendőr kíséretében minden utczába, sőt majdnem minden házba, hol a cholera kitört, miszerint a járvány terjedése okairól meggyőződjék, mert ha a beteget el is szállították a házból, a többi lakos sem maradt ment a járványtól. Az intézkedések pedig a következőkben összpontosultak : A háztulajdonosok köteleztenek a városba messziről vezetett forrás vizzel a házat ellátni, nehogy a rosz víz által terjedjen a mirigy. Maga a város orvosainak felügyelete alatt a rendőröket azon utczákba, melyekben a cholera kiütött, házról házra—hol t. i. szegények laknak — oly meghagyással küldi, hogy magok vessenek az árnyékszékekbe halványt (chlorum) vagy sulfas ferrosust. A magyar nevet ki nem teszem, mert kitörik rajta az ember nyelve. Hasonló utasítás adatott, hogy Sulfat de fer vagy chlort vessenek azon edénybe, melybe a beteg hány. Minthogy a felforralás által a víz a cholerát okozható mérget elveszti , felforralt víz használatát javasolják. Londonban ugyanezen intézkedések létettek. Nyilvános helyeken a pirroirokat kolimázzal (goudron,) bekenték, mivel javitja a leget a nélkül, hogy a chlor causticus szagával birna. A szegények lakóit kimeszeltetik. A cholera betegeket oly kocsikban viszik a kórházba melyek más czélra nem használtatnak. A beteg családja az éj akármely órájában a városházba a lakása közelében levő rendőri divisio irodájából telegramm által bejelentheti, hogy beteg van a háznál, és azonnal részesül orvosi segélyben, mert az orvosok rendesen felváltják egymást. Rendelkezésükre kocsik állnak, miszerint a telegraph felére idővesztés nélkül az orvosi segélyt megadhassák oly gyorsan, hogy a cholera-beteg-jelente hazaérkeztével már az orvost ott találja. Ezen intézkedés a város szegényei végett létetett, minden városrészben van a szegényeknek saját orvosa, de igénybe veheti őket a vagyonos polgár is csak hogy az orvosnak abban az esetben joga van a maga díját követelni Tapasztaltatván, hogy a népnek minden nagyobb összecsoportulása után a járvány pusztítása növekedett, a polgármesterek helyhatósági illetőségüknél fogva minden processiót, búcsújárást, községi ünnepet betiltottak, sőt Brüssel városa a kormány jóváhagyásával magát a belga forradalom évfordulati alkotmányos ünnepét és a nemzetközi széllövést septemberről octoberre tette át. A cholerás halottakat a halotti vizsgálat után azonnal eltemetik úgy, hogy többször a pap a temetésre akkor érkezett, mikor a halott örök álmát már a sirban aludta. A gyógyszerekről nem szólok, hány orvos van, annyi különféle az orvoslás módja. A jégnek nagy hasznát vették, egy vegyész pedig, ki gyógyszerét az újságokban hirdette, mely pedig nem egyébből, mint kevés perchlorum de fer vegyülékéből állott, meggazdagodott. Az itteni polgármester e miatt nem az újságok, hanem a vegyész ellen, ki se nem orvos, se nem gyógyszerész, kelt ki, de miután a törvény csak a kuruzslók mesterségét tiltja, a vegyész pedig nem arcanumot árult és nem tudom miféle patentet megfizetett, szabadságában állott nemcsak gyógyszerét árulni, hanem a sajtó által kihirdetett levélben a polgármestert mint lakást a rendre és hivatala kötelességeire utasította- A sajtón még miniszter sem paczkázhatik, mert a sajtó alkotmányos ellenőre még a miniszternek is. A polgármestert az alkotmány terjedelmes hatósággal és joggal felruházza , de nem olyannal, hogy kormányzottan és különösen a sajtót intézkedései vagy bárminemű cselekvései nyilvános megbírálása miatt megszólhassa. Roszul járna az oly polgármester vagy tanácsos, de még miniszter is, ki a sajtó által jelezett hibáit nem sietne jóvá tenni. Ludvigh i posta- Bécs, oct. 8. (A külföldi lapok bécsi levelezői az olasz béke szentesítése után megjelenendő császári manifestumról.) A „P.L.“ bécsi levelezője írja, hogy külföldi lapok bécsi levelei tudnak arról beszélni, ismételvén a czáfolat daczára, hogy Beust báró fogja elfoglalni Mensdorff gróf helyét, miszerint közvetlenül az olasz béke szentesítése után egy császári manifestum fogna megjelenni, mely „Poroszország irányában a legkevésbé sincsen engesztelékeny hangon írva.“ A levelező nem tudja, hogy egyáltalán manifestummal akarják e a béke helyreállítását hirdetni, hanem azt hiszi, hogy Ausztria, miután a bevégzett tényeket, habár csak szükségességből, elismerte, ha Poroszország iránt nem is viseltetik hajlandósággal, bizonyára elég óvatos lesz nem koczkáztatni egy csodaper külföldön, mely minket is érdekel. (K. L.) Valóban igen óhajtandó, hogy a magyar nemzet jellemét, szellemét, műveltségét, — melyet minden jóravaló magyar kisebb nagyobb mértékben képvisel, — valahára kellő színben ismernek a külföldiek, nem csupán miérettünk, vagy azon rokonszenvért, melyre a bővebb ismeretség következtében méltán számíthatunk , hanem épen úgy önmagukért, kiknek tudatlansága miatt gyakran nekünk kell pirulnunk — de sőt kik néha ezt drágán fizetik meg. Roszul esik látnunk hogy a külföldi tanodákban földleírás, történet, irodalom stb. szempontjából egyaránt ferdén és hiányosan ismerik és ismertetik meg növendékeikkel hazánkat a tudós tanárok ; hogy alig van eset, midőn egy magyar szót, helynevet vagy polgári nevet nagy hibák nélkül idéznek fel. Ne menjünk messze ; nyissuk fel ama, tartalmára nézve megbecsülhetlen könyvet : „Österreichischer Bericht Uber die internationale Ausstellung in London 1862 im auftrage des k. k. ministeriums für Handel u. Volkswirtschaft.“.. . Itt csupán a 134—135 ik lapon, következő elferdítéseket találjuk: Burszta-Czö 11 ö s, Com. Czongrad (t. i. Puszta-Szőllős Csongrád megyében) J. B. Grundeigenthümer zu Lomnnitz Com. Szabolcs (holott ez a Szepességen van) Brüder Jakabfy (Jakabfy) A. K. Bösz örmény, ismét M. K. Bösz örmény (t. i. Böszörmény) stb. stb. De nem csak ily ártatlan tudatlanságokkal találkozunk a nagy világ színpadán. Alig van szó Párisban, ki többé vagy kevésbé ne ismerné Cro u y-Channel herczeget, ezt a röpirat pretendenst. Futott az irodalmárok után, mint bizonyos kisasszonyok. Egyiknek megígérte hogy pénzügyminiszterévé teszi, leendő országában, a másikat hadtagy ministerré nevezte. Tisztségeket, kereszteket, nyugdijakat osztogatott“ stb. mondja az „Indep.“ tárczairója ... És ez nem tréfa, ez egy nevetséges de igen is szomorúan végződő játék. F. év sept. 25 én a szajna ker. törv.-székben egy nagyszerű csalás tárgyaltatott, mely szerint M. Berthomé a vasúti fiók számvevő hivatal főnöke 3,293.000 frankot sikkasztott el főkép Crouy-Channel herczeg, mint leendő magyar király javára. A törvényszéki vallomásokból kiderül (1. „Constitutionnel“), miszerint a nevezett herczeg elhitette a jámbor vasúti pénztárnokkal, hogy őt úgy tekintheti, mint a magyar korona egyetlen törvényes örökösét, hogy öt koronája elnyerésében segíti az olasz kormány, mert nekie Olaszországban is 20 millió fok értékű birtoka van az Este házzal való rokonsága következtében — melyet az olasz törvényszékek nem vonakodnak kiadni, s melynek felét Burnak adja- Beavatta továbbá a jámbor embert azon „összeesküvésbe“ (mely aligha létezett), melynél fogva ő erővel is kivivandja koronáját : törzstisztikart alakít, minisztereket nevez ki , s már van Párisban négy ezredese és néhány tábornoka .... csak a kedvező időpontot várja, mert ő egyetlen igazi ivadéka Árpádnak, a magyar honalapítónak stb. . . . Nem vitatjuk, volt e vagy nem és mennyiben volt igaza a franczia államtanácsnak, midőn M. Langlais előadása nyomán a következő ítéletet hozta : „Nous concluons à autoriser de Crouy- Chanel a porter le titre de prince, ce dernier ayant prouvé qu’il était le descendant légitime, des anciens rois de Hongrie“ (Elhatározzuk feljogosítni Crouy Chanelt a herczegi czím viselésére, miután bebizonyította, hogy törvényes utódja Magyarország hajdani királyainak.) Legyen elég itt csupán bámulatunkat fejezni ki egy milliók felett rendelkező 62 éves, becsületes, értelmes vasúti pénztárnok felett, hogy ennyire nem ismeri hazánk viszonyait, sem az európai viszonyokat ? Mit mondjunk azon irodalmárokra, kik C. C. hű kezeiből elfogadták a kineveztetéseket ? Lehet ennyire nem ismerni a magyar jellemet és szellemet ? Mert hogy ettől C. C. herczeg anynyira eltért, mikép ezen tettével épen ellenkezőjét bizonyította be annak, mit M. Langlais úr — az előttünk, magyarok előtt, világos .... Lehetett ennyire nem ismerniök a párisiaknak magyar tábornokainkat, minisztereinket, ezredeseinket stb. kik közöttük éltek ? Vagy senkinek sem jutott eszébe megkérdezni a trón visszafoglalása ügyében ezeket ?... Nem, mert ezek nem alakítottak törzstiszti kart, sőt lemondtak igényeikről, kényelmükről, hogy becsületes munkálkodásuk után élhessenek. Delamothe-Berthomé a szerencsétlen, jámbor pénztárnok, ki a tőle kicsalt milliókból semmit sem költött magára, s kinek becsületességéről azon körülmény is tanúskodik, hogy épen ez időben, a múlt hónapban hagyományozott egyik egykori főnöke 1000 fok évi jövedelmet becsületessége jutalmául — most 5 évi börtönre és társa Dupray, ki szintén könnyelműleg bánt a Barthométól kicsikart pénzzel, 7 évi rabszolgai munkára s együttemesen mindketten 200,000 fok és a perköltségek megtérítésére vannak elítélve. Crouy-Channel herczeg , kit tavaly a császár fürdőben személyesen is ismerhettünk, a per elől ugyan megszökött, de Florenczben érte utol a Nemesis. Ott ugyanis, daczára jóegésségének a ismert kedélyvidorságának — a mult hó végén hirtelen meghalt. Meg kell azonban jegyeznünk a nem épen „nemesy herczeg rokonai iránti tiszteletből, hogy ő mindig különcz „fantasta“ volt — és a hazánkban lakó Crouy grófokkal, kik Péczelen s Váczon birtokosok, nem a legközelebbi rokon és nem is élt valamely jó egyetértésben. Ő ugyanis az idősb ág utóda , míg ezek a másod ág örökösei, s csak nemrég is a két ág szenvedélyes perbe volt egymással bonyolódva.